Chapter 12

Végre sikerült meghoznom a 12. fejezetet is. Ezért a részért sokan utálni fogtok engem, de kérlek vegyétek figyelembe, hogy az Ősök a kedvenceim, és még nem értem a végére a történetnek. :)

Jó szórakozást!!!

Felszabadultság

Elijah az emberei által megadott hotelnél állt. Hallotta bentről, hogy valaki nagyon gyengén lélegzik. Ez nyilvánvalóan Alaric lehetett. Beszélgetés szűrődött ki. 

- Anyám, mikor fogjuk végre megölni ezt a gyilkost? – kérdezte egy férfihang. 

- Ha majd úgy gondolom, eleget szenvedett – válaszolta feltehetően az anya. Kicsit őrült a hangja a nőnek, gondolta Elijah. 

- Öljük már meg, és tűnjünk innen. Úgy hírlik, hogy egy Ősi vámpír is keresi ezt a szemétládát – szólalt meg egy másik férfihang. 

- Nem érdekel. Megölte az édes kicsi testvéreteket és az apátokat is. Az örökkévaló szenvedés is kevés lenne neki – hallatszódott a nő hisztérikus hangja, majd Alaric fájdalmas üvöltése. 

Elijah, úgy döntött itt az ideje cselekedni. Hangtalanul bement a hotelbe, és felszáguldott a legfelső emeletre. A levegő tele volt Ric vérének szagával. Benyitott a valamikor lakosztálynak számító helyiségbe. A három vámpír megpördült a tengelye körül, és támadó állást vettek fel. 

- Bárki is vagy, jobban teszed, hogyha eltakarodsz, ha még élni akarsz – vicsorogta a nő. 

- Nem vagytok túl szívélyesek. 

- Szívélyességet akarsz? – kérdezte az egyik, nagyjából a húsz éves férfi. 

- Nagy kérés lenne? – vonta fel Elijah a szemöldökét. 

- Nesze neked szívélyesség! - szólalt meg a másik férfi is, aki talán két évvel lehetett idősebb a másiknál.

A két férfi vámpír egyszerre támadt az Ősre, aki egy villámgyors mozdulattal tért ki útjukból, majd hátuk mögött teremve egy pillanat alatt tépte ki szívüket. A nő artikulálatlan hangot adott ki, és ész nélkül Elijah-nak támadt. Egy másodperccel később a földön feküdt törött nyakkal. 

Az Ősi vámpír megtörölte kezeit, majd Alaric-hoz lépett. A falhoz volt láncolva, azok tartották alélt testét. Szinte mindenhol meg volt szurkálva, égetve. Ömlött a fejéből a vér, úgy tűnt a nő éppen megskalpolni készült a férfit. Elijah kiszabadította a tanárt a fogságából, és óvatosan a földre fektette. Helyére a nő került, aki még mindig mozdulatlan volt, de a férfi egy nagyobb adag verbénát is belefecskendezett a biztonság kedvéért. Elijah megharapta csuklóját, és szétfeszítve Alaric száját, belecsorgatta vérét, majd kivitte kocsijához, és visszahajtott a házba, amit kibérelt a hétvégére. 

Elena az ablakból leste, hogy mikor ér vissza Elijah. Amikor meglátta, hogy megérkezett, rohant az ajtóhoz. Rémülten látta, hogy Ric merő vér. Az Ős a kanapéra fektette, és Elena sírva ült le a mozdulatlan férfi mellé. Elijah kiment, és behozott egy nagyobb méretű vízzel teli tálat, egy szivacsot, és néhány törölközőt. 

- Elena, tisztítsd meg a sebeit. Rendbe fog jönni, adtam neki a véremből. 

- Mi történt Elijah? – nézett a hasonmás könnyes szemmel. 

- Ezt most megyek vissza letisztázni. Ne sírj Elena, rendbe fog jönni – simogatta meg a lány arcát a férfi. 

- Nagyon köszönöm, hogy visszahoztad nekem őt! – fogta meg az Ős kezét a lány, és megszorította azt. 

- Szívesen. Mennem kell. Az egyik vámpírt életben hagytam, kiderítem mi történt! 

- Vigyázz magadra! 

- Ne aggódj értem, foglalkozz Ric-kel. Sietek vissza! 

A nő akkor kezdett magához térni, amikor Elijah visszatért.

- Ki a fene vagy te? – kérdezte a nő, és megpróbálta letépni a láncait. 

- Én a helyedben nem tenném. 

- Kit érdekel, mit mondasz. 

- Ezer éves vagyok, és az Ősök közé tartozom, szóval mutass felém tiszteletet. Erre érzékeny vagyok. Mi a neved? 

A nő sötéten bámulta a férfit. 

- Te akartad - lépett a nő elé Elijah, és mélyen a szemébe nézett. - Minden kérdésemre válaszolsz. Mi a neved? 

- Susan. 

- Nos, Susan, mi történeted Alaric-kal? 

- Megölte a gyermekemet, és a férjemet. Több mint két évembe telt, hogy rátaláljak. 

- Hogy került a képbe Meredith Fell? 

- Már figyeltük egy ideje a tanárt, és egyszer csak feltűnt a doktornő. Megigéztem, hogy azt tegye amit én akarok, és kiszedtem belőle minden információt a városról. 

- Verbénát iszik. Hogyan tudtad megigézni? 

- Két nap fogság után kiürült a szervezetéből. Azóta pedig nem issza. 

- Miért nem kaptad el Alaric-ot magad? 

- Először meg akartam leckéztetni. Azt akartam, hogy meghurcolják, hogy tönkremenjen az élete, mielőtt megölöm. Meredith jó végrehajtó volt. Sikerült a tanárra terelni a gyanút a tanácstagok megölésével, de köszönhetően, a vadász idióta barátainak, a nő is gyanúba keveredett. 

 - Dr. Fell ölte meg a halottkémet, és Bill Forbes-t? 

- Nem. Ő csak a fegyvereket szállította, a fiaim tették. 

- Miért pont őket öltétek meg? 

- A halottkém tudta, hogy valami nincs rendbe, ki kellett iktatni. Bill Forbes pedig, annyira gyűlölte a vámpírokat, hogy nem volt kár érte. Ráadásul könnyű célpont volt. 

- Miért szúrtátok le Alaric-ot? 

- Amikor a doktornőre terelődött a gyanú kisebbik fiam az engedélyem nélkül megigézett egy idegent, majd amikor a tanár hazaért, a fiam leütötte, bevitette a házba, és leszúratta vele. Az az idióta beleszeretett a nőbe, és a féltékenysége miatt ki akarta iktatni a tanárt, és mivel Meredith akkor szolgálatban volt, így még alibit is tudott biztosítani neki. 

- Hogy került végül hozzátok Alaric? 

- Az a hülye liba felvitte a lakásába, a vadász meg kutakodni kezdett. Lelőtte, és felhívott bennünket, így elhoztuk, és itt kínoztam tovább. 

- Elég nevetségesen hangzik ez az egész. Egy ember miatt ennyi dolgot megszervezni. 

- A gyermekemért bármire képes voltam. Azt akartam, hogy hurcolják meg, hogy megalázzák, és a végén, amikor már senki nem hisz neki, és elveszít mindenkit maga körül elkaptam volna, és testileg is a végletekig kínoztam volna - mondta a nő hisztérikus hangon.

- Soha nem adták volna fel őt a barátai, talán még akkor sem, ha elhiszik, hogy ő a gyilkos. Felesleges volt ennyi energiát ebbe beleölni. 

- Nem tudod milyen elveszíteni egy gyereket, bármennyi energiát belefektetsz csak, hogy kielégítő bosszút tudj állni. 

- Hány éves volt a gyermeked, amikor átváltoztattad? – húzta össze szemöldökét Elijah. 

- 7 éves volt, az én drága Connorom – mondta a nő és sírni kezdett. 

- Egy ártatlan 7 éves gyereket gyilkoló géppé változtattál? Nem engedted meg neki, hogy felnőjön? Bezártad őt örök időkre egy gyerek testébe? Alaric megváltotta azzal, hogy megölte. Önző és szívtelen némber vagy – mondta megvetően az Ős. – Most már a fiaiddal lehetsz – tette hozzá, és egy mozdulattal lecsapta a nő fejét. 

Elena már tűkön ülve várta vissza Elijah-t. Aggódott érte, maga sem tudta miért. Amikor megérkezett átölelte a némiképp meglepődött Őst. 

- Elijah! Már kezdtem aggódni – nézett a férfira. 

- Vége Elena, már nem kell miattuk aggódnod – tolta el magától finoman a lányt, miközben az arcához ért. – Alaric? 

- Még nincs magánál, de már erősödik a légzése. 

- Az jó jel. 

- Mi történt? 

Elijah elmondta, amit a nőtől megtudott. 

- Megölt egy gyereket? - nézett Elena döbbenten.

- Egy vámpírt, aki egy 7 éves fiú testébe volt zárva. Gondolj bele abba, mit érzett volna a fiú idővel, amikor a lelke öregedni kezd, de a külseje egy gyereké. Jót tett a fiúval, amikor megölte. 

- Miért talált ki ilyen bonyolult tervet? 

- Ez a nő beleőrült a fia elvesztésébe. Minden értelemben fájdalmat akart okozni Alaricnak.

- Örülök, hogy jól vagy, és hogy Ric is rendben lesz – lábadt könnybe Elena szeme. 

 Elijah átölelte a lányt, és megsimogatta a fejét. 

- Most már minden rendben van – suttogta, és finoman ringatta. 

- Megnézem Ric-et – mondta a lány, miután megnyugodott. 

Alaric még mindig sápadtan feküdt, de már lényegesen jobban nézett ki. Elena mellé ült és megsimogatta a vámpírvadász arcát. El sem tudta képzelni, hogy ne legyen benne az életében. Ebben a pillanatban jelzett a gyomra, hogy éhes. 

- Éhes vagy – mosolygott az Ős. 

- Nem ettem mióta megérkeztünk – mosolygott vissza a hasonmás. 

- Nos, akkor ennünk kellene. Menjünk el valahová? 

- Nem szeretném itt hagyni Ric-et. 

- Akkor házhoz kellene hozatnunk némi ételt. Bár még sosem csináltam ilyet. 

Elena halkan felnevetett, annyira kedvelte Elijah-t, a régi módi viselkedését, a kedvességét. 

- Menjetek el enni – szólalt meg Alaric halk hangon. 

- Ric, hát magadhoz tértél – sírta el magát a lány és szorosan magához ölelte a férfit. 

- Összenyomsz – mondta a férfi, de ő is magához ölelte a lányt. 

- Annyira aggódtunk érted – mondta még mindig könnyezve Elena. 

- Azt hittem meghalok. 

- Nem bírtam volna elviselni. Elijah talált rád, és adott a véréből is. 

- Köszönöm – fordította fejét Ric az Ős felé. 

- Ne köszönd. Tartoztam ezzel Elenának és mindnyájatoknak. 

- Meredith lőtt le. 

- Mindent tudunk Ric, ne erőltesd meg magad. Pihenj – mondta halkan Elena. 

- Hol van Damon? 

- Mystic Falls-ban Stefannal. 

- Tudnak róla, hogy itt vagy? 

- Ez egy hosszú történet. Holnap mindent megbeszélünk. Aludj Ric, pihenésre van szükséged.

- Neked pedig kikapcsolódásra. Menj el Elijah-val, élvezd ki, hogy nem figyelik minden lépésedet – mosolygott a tanár. 

- Nem akarlak itt hagyni.

 - Én azt szeretném, hogy itt hagyj. Jól leszek – csukta le szemét Alaric. 

- Szóval, tudsz egy helyet, ahol vacsorázhatnánk? – fordult Elena az Ős felé. 

- Van rá esély, hogy hoztál magaddal elegáns ruhát? 

- Otthon úgy tudják, hogy eljegyzési partira készültem, a látszat kedvéért eltettem egyet. 

- Akkor készülődj, kedvesem – tárta szét kezeit a férfi. 

Elijah, egy gyönyörű étterembe vitte a lányt. Minden fekete és fehér színben pompázott, halk jazz szólt, és a táncparketten néhány pár táncolt. A pincérek frakkban szolgáltak fel, és lányok jártak az asztalok között virágot árulva. 

- Szóhoz sem jutok ettől a helytől – álmélkodott Elena. 

- Örülök, hogy tetszik – mosolygott a férfi, és az egyik virágos lányt magához intette. 

Egy szál vörös rózsát emelt ki a kosarából, pénzt adott a lánynak, majd Elena felé nyújtotta. 

- Köszönöm, hogy eljöttél velem és, hogy a kis szövetségünk sikeresen megoldotta a problémát. 

- Köszönöm, hogy segítettél! Nélküled, még mindig egy helyben toporognánk – nyúlt a rózsáért a lány, kissé elpirulva.

- Szívesen tettem – mondta az Ős, és magukhoz rendelte a pincért. 

Csendes beszélgetéssel töltötték a vacsorát. 

Elena kiegyensúlyozottnak, nyugodtnak, felszabadultnak és boldognak érezte magát a vámpír közelében. Annyira örült, hogy nem halt meg Elijah, és itt már nem csak arról volt szó, hogy lelkiismeret furdalása lett volna, ha megtörténik. Már jelentett neki valamit a férfi, de még nem tudta megfogalmazni, hogy mit. 

Elijah szemei bebarangolták a lány arcának minden egyes milliméterét. 

- Elena táncolnál velem?  – kérdezte és a lány felé nyújtotta kezét. 

- Enyém a megtiszteltetés – hajtotta meg fejét a lány viccesen, és a férfi kezébe csúsztatta sajátját. 

A táncparkettre érve Elijah finoman megforgatta a lányt, és magához vonta. Elena boldogan nevetett fel. 

- Köszönöm, hogy elhoztál. Olyan felszabadultnak érzem magam, amilyen már régen nem voltam – mondta a lány. 

- Örülök, ha jól érzed magad. Kapcsolj ki Elena, szükséged van rá – mondta halkan a férfi, és finoman végigsimított a hasonmás hátán. 

 Lassú mozdulatokkal táncoltak a zenére, miközben mosolyogva nézték egymást. Elena finoman közelebb húzódott az Őshöz. Valahogy biztonságot adott neki a férfi közelsége. 

- Min gondolkozol, kedves? - kérdezte Elijah. 

- Azon, hogy mióta ismerjük egymást mennyi mindenen mentünk már keresztül együtt. 

- Nos, a történetünk elég viharosnak mondható – húzta fel szemöldökét a férfi a maga elegáns módján. 

- Sosem gondoltam volna, hogy együtt fogunk táncolni, és mégis valahogy természetes. 

- Tudom Elena, én is ezt érzem – mondta Elijah és finoman a lány felé hajolt. 

Elena elveszett a férfi szemeiben, és ő is közeledni kezdett a férfi felé. Óvatos, és finom csókban forrtak össze. Mindketten megszédültek az érzéstől. Már nem táncoltak, csak egymást ölelték szorosan. Nem akarták, hogy elmúljon ez a pillanat.

- Nem szabadna ezt csinálnunk – suttogta Elena. 

- Másé a szíved. Nem szabadott volna megcsókolnom – mondta Elijah szomorúsággal a hangjában, és eltolta magától a lányt. 

- Úgy érzem, hogy elárulom a barátaimat. 

- Csak egy csók volt Elena, amit nem kell tudnia senkinek. 

- Össze vagyok zavarodva – hunyta le szemét a hasonmás. 

- Szeretnéd, ha mennénk? 

- Nem szeretnék menni, ölelj meg kérlek – bújt a férfihoz, aki védelmezően átölelte. 

Így álltak egy darabig, majd a férfi megemelte a lány állát, és újra megcsókolta. Elena nem ellenkezett, akarta ezt a csókot.

The Originals I Love Them

Annyira jó ez a videó, hogy közzé kell tennem! Remélem nektek is tetszeni fog! :)

Chapter 11

Meghoztam a 11. fejezetet is. Azt hiszem, ezt már sokan vártátok. KLAROLINE!!!!!
Jó szórakozást hozzá!

Tökéletes összhang

Péntek reggel a lányok az Elijah-val megbeszélt időpontban érkeztek a város határába. Ide beszélték meg a találkozót. Elena totál be volt kattanva, egyrészt azért, mert az Ős által fogadott emberek feltehetően megtalálták Alaric-ot, másrészt örült, hogy egy kicsit elhagyja ezt az átkozott várost. Elijah már várta őket. Caroline leparkolt, és az udvarias vámpír máris a kocsinál termett. 

- Jó reggelt hölgyeim! 

- Neked is Elijah – köszöntek vissza a lányok. 

- Elena, melyik a te csomagod? 

- A fekete bőrönd az enyém, köszönöm Elijah – nézett mosolyogva a hasonmás. 

Elijah átpakolta saját kocsijába a lány csomagját, és jelezte, hogy részéről indulhatnak. 

- Caroline, nagyon köszönöm, hogy fedezel, és érezd jól magad. Hétfőn találkozunk – ölelte meg barátnőjét a lány. 

- Remélem megtaláljátok Ric-et és minden rendben lesz, és próbálj egy kicsit kikapcsolódni – mondta a vámpír. 

- Majd küldök üzenetet – ígérte a hasonmás. 

- Elena, induljunk – kérte az Ős és kinyitotta neki az utas oldali ajtót. 

- Caroline jó szórakozást kívánok neked – bólintott Elijah a szöszi felé, aki megesküdött volna, hogy egy cinkos mosolyt eresztett el felé a férfi. 

- Köszönöm Elijah! Vigyázz Elenára, és hozzátok vissza Alaric-ot, már nagyon hiányzik nekünk! Sziasztok! – köszönt el Caroline, és a gázra lépett. 

Teljes izgalomban volt. Nagyon vágyott erre a hétvégére Klaussal. Tegnap, amikor a városban kószált az egyik üzlet kirakatában meglátott egy oltári fehérnemű szettet. Azonnal bement az üzletbe, és vásárolt belőle a méretében. Csipkéből készült bézs színű áttetsző fűző volt, a mell résznél sűrűbben szőve, merevítővel, a végén harisnyatartóval, és egy ugyanolyan színű áttetsző francia bugyi, szintén csipkéből. Vett hozzá egy combfixet is ugyanabból a kollekcióból. Ez volt most rajta. Vett egy szexi fekete csipke hálóinget is. Imádott vásárolni. A szép fehér neműk pedig a gyengéi voltak. Remélte Klausé is. Belepirult a gondolatba. Az erdőben található szokásos helyükre beszélték meg a találkozót, és amikor odaért, Klaus már ott várta. Kocsijának támaszkodva mosolygott az érkező Caroline-ra. 

- Jó reggelt szépségem – mondta vidáman a férfi, és egy csókot nyomott a lány szájára. 

- Neked is jó reggelt – mosolygott vissza a vámpír. 

- Nagyon csinos vagy. Felkészültél az indulásra? 

- Hová megyünk? 

- Egy csendes helyre, ahol magunk lehetünk. 

- Hogy jutunk oda? Nem hagyhatom itt a kocsimat napokra, észrevehetik. 

- Azt letesszük a városon kívül egy garázsba. Már béreltem is pár napra helyet. Az én kocsimmal megyünk…az nem lányos. 

- Vigyáznunk kell a reputációdra nem igaz? – nézett kötekedő tekintettel Caroline a hibridre. 

- Ahogy mondod. Mellesleg mit gondolnának rólad az emberek, milyen férfival vagy, aki ilyen csajos kocsit vezet? 

- Annyira nem is csajos – nézett végig a kocsiján a lány. 

- Akkor is az enyémmel fogunk menni – zárta le a témát a férfi. – Gyere utánam. 

Caroline követte a hibridet, a szomszéd város egyik garázsába. Klaus átpakolta a lány csomagját a kocsijába, és elindultak. 

- Hová megyünk? 

- Lake Monticello-ba. Van ott egy házam, a tó mellett. Elég új szerzemény. Jártál már arra? 

- Nem igazán. 

- Tetszeni fog neked – nézett kedvesen a lányra. 

- Ebben nem kételkedem. 

- Elijah és Elena? 

- Már úton vannak Richmond felé, és nagyon remélem, hogy megtalálják Alaric-ot élve. 

- Biztos, hogy él, ha Elijah a legkisebb mértékben is úgy gondolná, hogy nem, akkor nem hagyta volna Elena vele tartson. Mit szóltak a Salvatore testvérek, ahhoz, hogy elutaztok? 

-Damonból kitört az aggódó szerelmes férfi. Nagy vitánk volt vele. Úgy nézett rám, mintha feláldozni vinném Elenát. A legkedvesebb szava hozzám a „szöszi” volt – sóhajtott a lány. 

- Nem értem, most mitől félti ennyire – vonta fel szemöldökét Klaus. 

- Mindentől félti, mindenhol rémeket lát, és Elena ezt már nehezen viseli. Damonnak meg kellene tanulnia bízni benne. Elena nem mindig hozott jó döntéseket, de ez igaz a kék szemű ördögre is, és egyébként, melyikünk hoz minden egyes alkalommal jó döntéseket? 

- Stefan, hogy állt hozzá? 

- Óóóó, ő most még inkább magába van fordulva. Nagyon szeretem őt, tényleg nagyon szeretem, de most olyan a érzés a közelében lenni, hogy legszívesebben karót döfnék a szívembe – forgatta szemeit a lány. Csendben szenvedte végig, az egész balhézásunkat, de láttam rajta, hogy mélyen egyetért Damonnal. 

- Jól mondtad a múltkor. Dráma Királynők. Azt gondolom, hogy Elenának jót fog tenni Elijah. 

- Mire gondolsz? – vonta össze szemöldökét Caroline. 

- Szerintem Elena jelenleg teljes érzelmi csődtömeg Damon és Stefan, na meg saját maga miatt. Elijah nyugodtsága, kiegyensúlyozottsága és az egész viselkedése jót fog tenni neki. 

- Mindig meglepődöm, hogy érzékeled a külvilágot magad körül. 

- Mindig érzékeltem, de általában megtartottam magamnak a véleményemet, vagy felhasználtam mások ellen – vonta meg vállát a hibrid. 

- Ez őszinte beszéd volt – mondta elismerően a szöszke. 

- Ezután, ne is várj tőlem mást – mosolygott Klaus, és megfogta a lány kezét. 

- Bonnie is elutazik ma délután az anyjához. 

- Mi van az anyjával? 

- Bonnie többször beszélt már vele, és Jamie-vel is. Bevált az igézésed – mondta a lány némi büszkeséggel a hangjában. 

- Az ötlet a tiéd volt, én csak a végrehajtó voltam. 

- Semmire sem mentem volna az ötletemmel, végrehajtó nélkül – nevetett fel a lány. 

- Szóval ti lányok kiruccantok, és magatok mögött hagyjátok a két patetikus Salvatore-t. 

- Ti pedig nagyon bátrak vagytok Elijah-val, hogy a két kis pszichopatát otthon mertétek hagyni felügyelet nélkül – nézett Caroline a hibridre. 

- Ne aggódj, nem fogják kiirtani a várost – nevetett Klaus. 

- Tartani fogják a szájukat? 

- Caroline, lehet, hogy pszichopaták a testvéreim, de egyiket sem ejtették a feje lágyára. Ígérd meg nekem, hogy nem rajtuk fogsz agyalni egész hétvégén– kérte a férfi. 

- Megígérem – tette szívére a kezét a vámpír. 

- Köszönöm. 

Caroline hátrahajtotta a fejét, és becsukta a szemeit. Klaus az útra figyelt, és még mindig alig hitte, hogy őt választotta a lány. Meg akarta ismerni a lány életének minden pillanatát, és hogy megtudja mik a vágyai, a tervei. 

Rövid időn belül, már a városban jártak. Caroline rengeteg fát látott mindenhol, közöttük itt-ott felbukkanó tetszetős házakkal. Egy idő után Klaus jobbra fordult, és megállt egy felhajtón. A lány egy hatalmas fémkerítést látott, ami tömör betonfalban folytatódott, nem engedve belátást a kíváncsi szemeknek. A férfi elővett egy távirányítót és a kapura irányította. Ahogy nyílt a kapu, a lány szeme úgy nőtt egyre nagyobbra. A kocsiút, egy allén vezetett keresztül, s ahogy egyre beljebb haladtak Caroline-nak elakadt a lélegzete. Egy kisebb park tárult a szeme elé, amelynek közepén egy szökőkút volt, szobrokkal. 

A ház egy régi stílusú villa volt, kerek kupolákkal, és egy toronnyal megkoronázva. Néhány lépcső vezetett az ódon bejárathoz. 

- Megjöttünk - állította le a kocsit a férfi. 

- Gyönyörű ez a hely – mondta Caroline álmélkodva, miközben kiszállt a kocsiból. Klaus a csomagtartóból kivette a bőröndöket és felsétált a lépcsőkön. 

- Olyan régimódi, és békés itt minden – lelkendezett a lány, követve a férfit. 

- Nekem is ezt tetszett meg benne. Gyere, belülről is tetszeni fog. Bútorozottan vettem. Az előző tulajdonos nem is lakott itt. Felújíttatta, de aztán eladta. Én voltam a szerencsés vevő. 

Caroline élvezettel lépett be a nagy faragott bejáraton. Egy hatalmas világosra, talán tojáshéj színűre festett előtér fogadta, márvány padlóval, ami szintén világos volt és fényes. Az előtér végét két oldalról márványból készült lépcsők ölelték körül, amelyek az emeletre vezettek. A korlátok kovácsoltvasból és fából készültek, és éles kontrasztként a világos helyiségben, feketék voltak. Az előtér közepén egy valószínűleg kézzel faragott sötétbarnára pácolt asztal állt, rajta egy vázában friss virágokkal. 

- Itt is van személyzet? – mutatott Caroline a vázára. 

- Muszáj karbantartani a házat. De most pár napra kimenőt adtam nekik. 

- Szólíthatlak még Klausnak, vagy a Mr. Mikaelson jobban hangzana ebben a házban? – pukedlizett Caroline viccesen, és Klaus elkezdett nevetni. 

- Sosem voltam hagyománytisztelő, és ez a huszonegyedik század édesem, de már kértem, hogy szólíts néha Niknek. 

- Rendben van, Nik – ejtette ki csábosan a férfi nevét. 

Klaus újfent elnevette magát, és intett a lánynak, hogy kövesse.

Felmentek a lépcsőkön, ami egy tágas folyosóra vezette őket. A férfi jobbra fordult, és Caroline követte. Itt is világosra voltak festve a falak, amelyek egyhangúságát díszes, sötétre pácolt faberakásokkal ellensúlyozták. A falakból kovácsoltvas lámpák álltak ki, meleg fényt adva a folyosónak. Egy-két képet is látott a falakon, azt feltételezte, hogy a hibrid készítette azokat. Már két ajtót is elhagytak, amikor megállt Klaus, és benyitott az egyik szobába. 

- Tessék szívem, ez lesz a szobád – engedett utat a lánynak. 

A falakat arany és fehér díszítésű selyem tapéta borította, a két hatalmas ablakot hófehér csipke függöny takarta, amely két oldalán aranyszínű drapéria omlott a földre. Középen egy hatalmas erkély volt, kovácsoltvas korláttal. A szoba középpontjában egy gyönyörűen faragott fehér színű hatalmas méretű ágy volt, amelyet áttetsző aranyból szőtt selyem baldachin vett körül. Mindkét oldalán ugyanolyan faragással díszített éjjeli szekrények voltak, aranyszínű szaténnal borított olvasó lámpával. Az ággyal szembeni fal mellett egy gyönyörű, a szoba stílusával megegyező fésülködő asztal és szék állt. Mellette lévő ajtó mögött pedig az öltöző szobát fedezte fel a lány, ahová kabátját be is tette. Klaus utána ment és betette Caroline bőröndjét is. 

- Nos? Mit szólsz hozzá? 

- Alig jutok szóhoz, ez annyira gyönyörű – nézett ragyogó arccal a férfira Caroline. 

- Az ajtó mögött megtalálod a fürdőt – mutatott Klaus az ágy mellett található ajtóra. 

 Caroline már futott is megnézni, mert tudta, hogy az is ugyanilyen fergeteges lesz. Nem tévedett. Ahogyan az ő szobáját az arany és a fehér, addig a fürdőszobát a réz és a fehér uralta. Hatalmas volt a fürdő, a közepén egy régimódi, de annál nagyobb káddal. Két mosdó volt, és egy zuhanyzó. 

- Ott egy másik szoba van? – kérdezte izgatottan a lány rámutatva a szemben lévő ajtóra. 

- Igen, az én szobám. 

Caroline egy pillanatra ledöbbent, azt hitte, hogy… na jó, inkább nem is tudta, mit hitt… 

- Megnézhetem?

- Természetesen. 

A lány benyitott és egy ugyanolyan elrendezésű szobában találta magát, mint az övé volt, azzal a kivétellel, hogy itt az arany és a sötétbarna voltak a meghatározó színek, és hát nyilván nem volt baldachin az ágy felett, illetve a fésülködő asztal helyén egy régimódi íróasztal állt. Igazi férfiszoba volt. 

- Ez is gyönyörű – csapta össze kezét a szőke szépség. 

- Te is az vagy – mondta a hibrid. – Régen nem találkoztam senkivel, akit ennyire feldobott volna egy szoba látványa. 

- Imádom a szép dolgokat, és itt minden gyönyörűséges. Köszönöm, hogy elhoztál – mondta széles mosollyal az arcán a lány. 

- Még nem láttál mindent. 

- Tudom, de nem lehetne, hogy együnk valamit előtte? 

- Mire gondolsz? Rendes ételre, vagy vérre? 

- Mindkettőre. 

- Te kis mohó – mosolygott a férfi. - Pakoljunk ki, és találkozzunk lent az előtérben. Az ebédlő lent van. 

- Nem lehetne, hogy a konyhában együnk? Végül is csak ketten vagyunk – kérte a lány Klaust. 

- Bármit, amit csak szeretnél – mondta Klaus, és a lányhoz lépve egy puszit nyomott annak orrára.  

Caroline felhúzta orrát, és végigsimított a férfi arcán. Klaus elkapta a kezét, majd magához rántotta a lányt, és forrón megcsókolta. A vámpír szenvedélyesen viszonozta, a férfi hajába kapaszkodva. 

A hibrid felkapta a lányt, az ágyra tette, és fölé tornyosult. Egy pillanatig nézték egymást, majd Caroline lecsapott a férfi szájára. A férfi simogatni kezdte a lány mellét, combját. Minden egyes simogatás egyre kéjvágyóbb hangokat hozott ki a vámpírból. Szorosan odanyomta csípőjét a férfi ágyékához, és lassú mozgásba kezdett, miközben megszabadította a férfit a felsőruházatától. Klaus egy mozdulattal megszabadult nadrágjától, majd letépte a ruhát a lányról, és megpillantva a lányon található csábos fehérneműt, szinte teljesen elveszítette az önuralmát. A lány minden porcikáját végigcsókolta, elidőzve annak nyakánál, mellénél és combjai között, miközben lehámozta róla fehérneműjét. Caroline úgy érezte menten elenyészik a teste a vágyakozástól. Egy pillanattal később, már ő volt felül, és csókolta a férfi felsőtestét, mellbimbóját, nyakát, apró kis harapásokkal fűszerezve azt. Klaus felnyögött kéjtől, ami végigjárta testét. Nem bírt tovább várni és tudta, hogy a lány is készen áll. Maga alá fordította a vámpírt, a szemébe nézett és beléhatolt. Látta hogyan izzik fel a gyönyör a másik tekintetében, ami még jobban feltüzelte őt, de egy pillanatig mégsem mozdult, érezni akarta a Caroline-nal való teljes egyesülést. Aztán lassan, majd egyre erőteljesebben elkezdett mozogni benne, miközben a vámpír szájára tapasztotta száját, és keze továbbra is a lányon barangolt. Caroline majdnem felrobbant ettől a gyönyörhalmaztól. Felvette a férfi ritmusát, és élvezte az intenzív szeretkezést, majd egy villámgyors mozdulattal a férfi fölé került, amit Klaus egy elégedett morgással nyugtázott. Tökéletes összhangban mozogtak együtt. A hibrid érezte, hogy mindketten a csúcs felé tartanak, és visszafordítva a lányt, néhány lassú és erőteljes lökés után együtt jutottak el a csúcsra. Caroline egész testében megfeszült, Klaus pedig felnyögött. 

Caroline kipirultan nézte a még mindig rajta fekvő férfit. Klaus megsimogatta a lány arcát, és megcsókolta. Finoman gurult le róla, miközben mellkasára vonta a lányt, és a mellette lévő takarót magukra terítette. Caroline átölte a férfit és beszívta illatát. Csendben feküdtek. Nem kellettek szavak. Mindketten tudták, hogy ez több volt egy szeretkezésnél, és hogy tökéletes volt az együttlétük. Könnyűnek és kielégültnek érezték az egész testüket, elméjüket. 

Klaus finoman játszott a lány szőke fürtjeivel, amitől a vámpírnak szinte dorombolni támadt kedve. Becsukta szemét és rövid idő múlva könnyű álomba szenderült. Klaus óvatosan a párnára helyezte a fejét és betakarta a szépséget. Állt felette egy darabig, gyönyörködve a párnán szétterülő szőke hajtengerben, a lány arcában, finoman ívelt vállában. Tudta, hogy ezt le kell rajzolnia. Magára kapta ruháit, és csendben kiment. 

Elővette telefonját, és látta, hogy Elijah többször is kereste. Olyan távolinak tűnt számára családi problémájuk most, hogy itt volt Caroline-nal. Felsóhajtott, és visszahívta fivérét. 

-Niklaus, ne haragudj, hogy megzavarom a romantikus hétvégédet! – szólt a telefonba Elijah. 

-Mi történt? 

-Megtalálták Esthert és Finnt az embereim. 

-Hol vannak? 

-Salemben. 

- Hová máshova is menekülhetne az Ősi boszorkány – mondta gúnyosan a hibrid. 

- Igen, elég találó helyre mentek – értett egyet Elijah. 

- Nem lesz egyszerű elhozni onnan, túl sok a boszorkány. 

- El kell csalnunk őket. 

- Hogyan? 

- Nem tudom, és mivel már Richmondban vagyunk Elenával, Alaric-ra kell koncentrálnom. Csak tudatni akartam veled a jó hírt. 

- Jól van! Bármit is találunk ki, szükségünk lesz Kolra és Rebekah-ra is. Kiderítették az embereid, min ügyködik anyánk? 

- Esther megpróbál újabb vérvonalat keresni. 

- Ezt eddig is gondoltuk. 

- Elég gyorsan elterjedt a Bennett vonal erőszakos megszakításának híre, így nem igazán akad jelentkező. 

- Tudod milyenek a boszorkák, mindig csak magukra gondolnak. 

- Jelenleg ez a mi szerencsénk. Az embereim tovább figyelik őket. Hétfőn azonnal össze kell ülnünk. 

- Rendben van. Mi van Alaric-kal? Hol van Elena? 

- Elena a szobájában van. Alaric-ot, pedig úgy tűnik, hogy egy elhagyatott hotelben tartják. Most fogok odamenni. 

- Kik? 

- Vámpírok. Két férfi és egy nő. 

- Mit akarhatnak Alaric-tól? 

- Nos, ezt most fogom kideríteni. 

- Óvatosan Elijah. 

- Ne aggódj Nik, talán csak te vagy jobb nálam vallatásban és gyilkolásban, ezen a földön. 

- Ebben egyetértünk testvérem, és örülök, hogy ezt nem hallotta Caroline. 

- Érezd jól magad! Hétfőn találkozunk! 

- Hétfőn Elijah! 

Klaus elégedetten tette le a telefont, végre előrelépés van az anyjuk ügyében. Benézett a szobába, és látta, hogy a lány még mindig alszik. Csendben bement a fürdőszobába, és ledobva magáról ruháit beállt a zuhany alá. Pár perccel később nyílt a fülke ajtaja, és Caroline állt mellé. 

- Felébresztettelek? 

- Nem, de ha megtetted volna, sem bánnám – mondta a lány, és magukra húzta a fülke ajtót. 

A férfi ráhajolt a lány szájára, és újra elmerültek egymásban.

Chapter 10

Meghoztam a 10. fejezet is. Remélem tetszeni fog.
Mindenkinek nagyon köszönöm a pozitív visszajelzéseket!
Jó szórakozást! 

Van valakid?

Caroline fáradtan ült fel ágyában, egész éjjel beszélgetett a hibriddel, és csak hajnalban jött el tőle, bár Klaus nem akarta elengedni, muszáj volt haza jönnie. Nem akarta, hogy az anyja üresen találja az ágyát, amikor reggel haza jön a munkából, mert akkor azonnal körbetelefonálja az összes barátját, beleértve Tyler-t is. 

 Tyler! Ránézett az órájára, és elkezdett készülődni. Nehéz nap várt rá és a fiúra is, csak ő még nem tudott róla. Caroline-t újra elöntötte a bűntudat. Azt sem tudta mit mondjon neki. Egy biztos, az igazat nem mondhatja el. Sóhajtott egy nagyot, és kiment a konyhába, ahol anyja már ténykedett a reggelivel. 

- Jó reggelt! – köszönt neki a lány. 

- Neked is kislányom – puszilta meg Liz. – Hallom, hogy visszajött Tyler! Most biztos boldog vagy. 

Caroline inkább nem válaszolt, csak mosolygott egyet, és gyorsan témát váltott. 

- Van már valami előre lépés a sorozat gyilkos ügyében? 

- Semmi, egyszerűen csak toporgunk egy helyben. De legalább nincs újabb áldozat. 

- Alaricról valami hír? – kérdezte, bár szinte biztos volt benne, hogy Elijah már most előrébb tart az ügyben, mint anyjáék. 

- Semmi, ott is állunk egy helyben. 

- Majd csak lesz valami áttörés – mosolygott biztatóan Caroline. 

- Reméljük, édesem. 

- Anya! Tudom, hogy későn szólok, de el kellene utaznom a hétvégén Jacksonville-be Ivy-hoz. Anyukájának szombaton lesz az eljegyzési partija, és én is hivatalos vagyok rá, csak az a kelekótya lány elfelejtett szólni nekem. Tegnap csörgött rám. 

- Ilyen későn szólt? 

- Már meséltem milyen lökött a csaj, most találta meg a meghívót a szobájában, valami ruha kupac alatt. Normál esetben már két hete tudnék róla – hazudta könnyedén Caroline. 

- Tylerrel mész? 

- Tessék?! Dehogy. Egyedül megyek. Anya, Tyler és én szakítottunk, függetlenül attól, hogy itt mindenki azt gondolja, hogy együtt vagyunk. 

- Nem értelek Car. Nem egészen értem, hogyan működnek ezek a dolgok, de az biztos, hogy Tyler miattad ment el, és kínozta magát, hogy többet ne bánthasson. Nem tette volna ezt, ha nem szeretne téged, és te is folyamatosan aggódtál miatta. 

- Most is aggódom miatta – a lány úgy érezte, hogy összepréselik anyja szavai. 

- Ha kedveled őt, miért nem mentek együtt? Gondolom, vihetsz egy plusz főt. Tyler biztosan szívesen elmenne veled, és én is nyugodtabb lennék. 

- Anyu! Nagyon, de nagyon szeretlek téged, azt viszont nem szeretem, ha beleszólsz a dolgaimba. Felnőtt vagyok, ráadásul vámpír. Nincs miért aggódnod. Kedvelem Tylert, de azt mondtam Ivy-nak, hogy egyedül megyek, és egyedül is szeretnék menni – egyre inkább kutyaszorítóban érezte magát a lány Tyler ügyben, ezért bedobott egy utolsó kifogást. – Annyi rossz történt mostanában, hogy jólesne olyanok között tölteni az időmet, akiknek a leghalványabb közük sincs Mystic Falls-hoz. 

- Rendben, rendben megértettem. Annyira határozott és erős vagy, de attól, nekem még mindig a kislányom fogsz maradni – érzékenyült el Liz. 

- Tudom – ölelte át anyját a vámpír, és gyűlölte magát hazugságaiért. 

- Repülőjegyet néztél már? 

- Autóval megyek. 

- Olyan messzire? 

- Anyu, ne csináld már, kb. 5 órányi vezetés. Az nekem meg sem kottyan. Viszont már reggel el akarok indulni, hogy még tudjak egy kicsit pletyizni Ivy-val. Olyan régen találkoztam már vele. 

- Nem örülök, hogy ennyit fogsz egyedül vezetni. 

- Vámpír vagyok elég jó reflexekkel. Nem tudok vért felvinni a repülőre, és mégsem kérdezhetem meg Ivy-t, hogy milyen felétek a vérellátás vámpírok részére? 

- Tudom, tudom. Mikor jössz vissza? 

- Lehet, hogy csak hétfőn jönnék. 

- Caroline, mivel pénteken délelőtt mész, és hétfőn akarsz jönni, az két nap hiányzás a suliból. 

- Van időm elvégezni az iskolát tekintettel a halhatatlan állapotomra – forgatta szemeit a lány, és arra gondolt, mit szólna anyja, ha tudná, hogy ma sem megy, mert Tylerrel találkozik, és, hogy már eddig is hányszor hiányzott mióta vámpír lett. 

- Jól van, jól van. Lelkiismeret furdalásom van, hogy ennyire elhanyagollak mostanában. 

- Már nem vagyok az a hisztis önző kislány, nem haragszom érte, megértem a munkád fontosságát – mosolygott a vámpír. 

- Vettél már eljegyzési ajándékot? 

- De jó, hogy szóltál, az még hátra van – dobott egy újabb hazugságot anyja képébe Caroline.

Közben írt egy üzenetet Tyler-nek, hogy találkozzanak a régi Lockwood birtokon a pincénél. 

Tyler érezte, hogy valami nincs rendben a lánnyal. Amikor találkoztak, és ő közeledni próbált hozzá, Caroline kitért előle, és távolságtartó maradt. Lassan egy órája ültek a lépcső tetején, és vámpír az elmúlt hetek történéseiről beszélt, de a hibrid úgy érezte, hogy a lány egy – egy helyen, mintha kihagyna, eltitkolna dolgokat. Nem tudta, hogy ezt azért teszi, mert olyan dolgokról van szó, ami az Ősöket érinti, és azt gondolja, hogy még mindig Klaus ölebe, vagy valami más az oka. 

Caroline tudta, hogy Tyler gyanakszik. Amit eddig mondott a fiúnak, az elmúlt hetekről, minden igaz volt, persze néhány dolgot kihagyott, de hazugság nem hagyta el a száját. Ha viszont rákérdez kettőjük kapcsolatára, onnantól kezdve hazudnia kell, és még mindig nem tudta mit mondjon. 

- Van valakid? – kérdezte a hibrid. 

- Dehogy – döbbent meg váratlan oda nem illő kérdésen a lány, és érezte; kezdődik… 

- Akkor miért érzem azt, hogy nem örülsz nekem? 

- Már hogyne örülnék neked – mosolygott Caroline, és ezt őszintén mondta. Örült, hogy visszajött a fiú, még ha most nagyon kellemetlen is a szituáció, de Tylernek Mystic Falls volt az otthona, idetartozott. 

- Távolságtartó vagy velem – hányta a lány szemére. 

- Elmentél Tyler, és azon kívül, hogy hagytál egy üzenetet, nem jelentkeztél. 

- Miattad tettem, hogy ne bántsalak többé. 

- Ezt magad miatt kellett megtenned Tyler, nem miattam – mondta a lány. 

- Miért érzem úgy, hogy problémát jelentek neked?– kérdezte a hibrid éles hangon. 

- Ne mondj ilyet, nem vagy probléma, csak valahogy nem tudom – mondta a lány, és magában azt gondolta „ez elég béna volt”. 

- Nem tudod? – kérdezte a hibrid, és érezte, hogy kezdi elveszíteni a türelmét. 

- Itt hagytál, amikor szükségem lett volna rád. Annyiszor próbáltalak elérni, és vissza sem hívtál. 

- Miattad mentem el – mondta most már kiabálva a fiú. 

- Már ezerszer elmondtad, hogy miattam mentél el. Tudod mit, én nem kértem, hogy elmenj, azt viszont igen, hogy gyere vissza, és te nem tetted – mondta dühösen Caroline. - Már másodszorra hagytál itt – tette hozzá vádló hangon. 

- Szóval, szerinted megfutamodom? 

- Nem ezt mondtam, de mindig történt valami, ami miatt itt hagytál. Ha megint lesz valami, akkor újra így fogsz dönteni. Járod a magad útját, mert te úgy látod helyesnek, én pedig itt kellene, hogy várjalak, izguljak érted? Fogadjuk el, hogy nem vagyunk egymásnak teremtve – nézett a fiúra. 

- Visszautasítasz? – kérdezte Tyler, és egy pillanatra sárgává váltak a szemei.

- Tyler, megijesztesz – hőkölt hátra a lány. Érezte, hogy a hibridnek előtört az agresszívebbik énje.

- Van valakid? – kérdezte immáron másodszorra a fiú féltékeny hangon, és megrázta a lányt. 

- Valami probléma van? – kérdezte egy szemtelen hang, és Caroline még sosem örült ennyire Kolnak. 

- Már megint te? – nézett a férfira Tyler. Fogai megnyúltak, és szemei sárgára változtak. 

- Már megint én – vigyorgott az Ős, miközben szemei vörössé váltak, és fogai megnyúltak. 

- Ő lenne az Caroline? Ő az, aki miatt visszautasítottál? Mit tett ő meg érted, amit én nem? – sziszegte Tyler a lány arcába. 

- Semmi közöm hozzá Tyler! Higgadj már le, mielőtt bajod esik – sírta el magát a lány. 

- Ne hazudj nekem – üvöltötte magából kifordulva a fiú, és az Ősnek ugrott. 

Kol vigyorogva várta rárontó hibridet, végre egy kis harcban lehet része. Tyler előtte termett, és elkapta a nyakát. Kol ugyanezzel a lendülettel elkapta a kezét, és elkezdte lefejteni a torkáról, miközben szabad kezével, a fiú arcába ütött. Tyler kissé hátratántorodott, de azonnal visszatámadt, és egy hatalmas, ugrással egybekötött ütést mért az Ősi vámpírra. Kol egy sziklának csapódott, de egy másodperc alatt a hibridre vetette magát, és neki dobta egy fának. Tyler egy pillanat múlva neki futásból felugrott és az Ős mellkasába rúgott. Kol a földre zuhant, Tyler pedig nekiesett megpróbálva a másik nyakát kitörni. 

Caroline, nem hagyhatta, hogy tovább fajuljanak a dolgok, érezte, hogy az ő arca is elveszti emberi formáját. Tyler előtt termett, és megpróbálta lefejteni az Ősről. Tyler ránézett a vámpírra, és rámorgott, mire a lány visszafújt. Mindketten elveszítették a kontrollt maguk fölött. Tyler elkapta a lány kezét, beleharapott, és neki lökte egy sziklának. Ez a kis közjáték, elég volt Kol-nak, hogy kikerüljön a hibrid alól, és a háta mögött teremve kitörte a fiú nyakát, aki rongybabaként esett össze. Megigazította ruháját, és odament a lányhoz, aki ájultan feküdt. Megsimogatta arcát, és felemelte, hogy hazavigye magukhoz. A hibrid által okozott harapás, lassú méregként elkezdett terjedni. A lánynak szüksége volt Klaus vérére. Kinyitotta Caroline autóját, és óvatosan a hátsó ülésre fektette a vámpírt, majd a volánhoz ült, és meg sem áll a villáig. 

Elena éppen a Mikaelson villában volt Elijah-val, aki híreket hozott neki Alaric-ról, amikor Kol megérkezett a még mindig ájult Caroline-nal. Mindketten felpattantak, és Elena értetlenül, aggodalmas arccal nézte Caroline-t. Kol letette, a kanapéra, és egy párnát tett a feje alá. 

- Mi történt? – kérdezte Elijah. 

- A Lockwood gyerek megharapta – nézett sötéten Kol. 

- Tyler? Hogy történhetett ez meg? – kapta szája elé kezét Elena. 

- Hol van Klaus? – kérdezte a kisebbik Ős. 

- Nincs itthon, de már hívom is – válaszolta Elijah, és elővéve telefonját, kilépett a szobából. 

- Mi történt itt? – lépett be ebben a pillanatban Rebekah a másik ajtón, majd meglátva Elenát elsötétedett a tekintete. 

- Mit keresel te itt? – kérdezte cseppet sem barátságosan. 

- Higgadj le Becca, Elijah-hoz jött. Megfogadta a tanácsodat és segítséget kért tőle a töri tanár ügyében. Hát nem bájos? – nézett a rettegő hasonmásra Kol. 

- Asszisztálsz abban, hogy megöljenek bennünket, de amikor segítség kell ide rohansz? Álnok vagy – sziszegte Rebekah. 

- Elég legyen Becca, Elena már kellőképpen fél tőled, és most Caroline-nal kellene foglalkozni – mondta Kol. 

- Igen húgom, elég volt belőled – szólalt meg Elijah hangja az ajtóból. –Klaus úton van, és elég ideges. 

- Te is ideges lennél, ha a szépséges Elenával történne valami – gúnyolódott Kol. 

Elena összehúzta szemöldökét és Elijah-ra pillantott, de a férfi arca nem árult el érzelmeket. 

- Hoznátok egy tálat, és kisebb törölközőket? Jól fog esni Caroline-nak, ha kap egy kis hűsítő borogatást – nézett az Ősökre a hasonmás. 

- Felőlem fel is fordulhat – mondta Rebekah. 

- Mit ártott ő neked? Miért vagy mindenkivel ilyen, ilyen….szemét? – kérdezte Elena, és szíve a torkában dobogott, saját merészsége miatt. 

- Hogy mit mondtál, te hasonmás ribanc? – támadt a lánynak a vámpír. 

 Elijah, és meglepő módon Kol is Elena elé állt. 

 - Állj, már le! Tényleg szemét vagy! – nézett testvére szemébe Kol. 

- Csak amennyire te is – fröcsögte a lány. 

- Végül is tesók vagyunk, egy tőről fakadtunk – vigyorgott Kol. 

- Fejezzétek be! Kol hoznád, amiket Elena kért? Rebekah, ha nem tudsz viselkedni, menj el – mondta megvetően Elijah. 

- Nem megyek, itt lakom! 

- Akkor viszont viselkedj! 

Rebekah durcásan nézett testvérére. Elena még remegett egy kicsit, és megállapította, hogy számára sosem lesz életbiztosítás az Ősök házába jönni. 

- Itt is vannak drágám, amiket kértél. Segítsek? – kérdezte Kol felvonva szemöldökét. 

- Köszönöm, megoldom magam is – próbált mosolyogni a lány, és értetlenül állt a helyzet előtt. Mit keresett Kol és a barátnője együtt? Miért harapta meg Tyler? 

- Szóval Kol, mi történt? - kérdezte Rebekah. 

- Éppen az erdőben voltam, amikor messziről meghallottam Caroline hangját, ahogyan az elmúlt hetek történéseit meséli. Gondoltam, meglepem. Imádom, amikor mérgesen néz rám – utánozta a lány arckifejezését. 

- Te szerencsétlen, álmodozz csak arról, ami nem lehet a tiéd – mondta Rebekah lesajnálóan. 

Elena felhúzta a szemöldökét, és úgy érezte, mintha lemaradt volna pár dologról. 

- Folytatnád? – kérte a bátyja. 

- Elindultam, amikor szóváltás lett a beszélgetésből, és Tyler éppen megrázta Caroline-t. Aztán meggyanúsította, hogy én vagyok az a férfi, aki miatt elutasítja őt, majd nekem esett. Caroline megpróbálta leszedni rólam a Lockwood gyereket, mire az megharapta, és egy sziklának lökte. Butaság volt a lánytól, hogy közbelépett, nem most verekedtem életemben először. De láttátok volna Caroline-t, ahh nagyon dögös volt, amikor megnyúltak a fogai és vörössé váltak a szemei – áradozott az Ősi vámpír. 

- Neked totál beteg az agyad – fogta a fejét Rebekah. 

- A tiédnél biztos nem jobban – vágott vissza Kol. 

- Én ezt nem értem. Caroline várta haza Tylert, most meg ha jól értem, akkor mégsem akar vele lenni? És milyen férfi? – kérdezte csodálkozva Elena és az alélt lányra nézett. 

A három Ős mély hallgatásba burkolózott. A kínos csendet Klaus érkezése törte meg. 

- Hol van? – kérdezte ingerülten. 

- Nyugi bátyus, Elena kezelésbe vette – mutatott a kanapéra Kol. 

Elena szíve a torkában dobogott, annyira félt Klaustól, de az csak egy pillantást vetett rá, és leült Caroline mellé. Csúnya volt a sebe a lánynak. A hibrid megharapta csuklóját, majd megemelte a vámpírt, és annak szájához érintette a kezét. 

- Igyál Caroline – suttogta neki, miközben ujjaival finoman simogatta. 

A hasonmás nem hitt a szemének. Mi történt Klaussal? Ennyire oda lenne a vámpírért? De hiszen, amikor utoljára találkoztak egymással, akkor a barátnője éppen átejtette a férfit. Látta, hogy a három másik Ős, a meglepettség legkisebb jelét sem mutatja. Most már szinte biztos volt benne, hogy lemaradt pár dologról. Csendesen sóhajtott, és tudta, ha barátnője jól lesz, akkor beszélniük kell. 

- Igyál– suttogta újra Klaus, mire a lány szemei vörössé váltak, és nagy kortyokban nyelte a hibrid vérét. 

 Elena megmozdult, de Klaus rászólt. 

- Maradj itt, jót fog tenni neki, ha itt lesz egy barátja. 

- Kicsit úgy érzem, mintha nem én lennék az egyetlen barátja ezen a helyen. 

- Kicsit úgy érzem, mintha ítélkeznél – szólalt meg Rebekah. 

- Te eszembe sem jutottál, amikor a barát szót említettem – vágott vissza Elena, és mindhárom férfi elmosolyodott. 

- Viselkedj Rebekah! Elena a vendégünk – szólt rá Klaus, miközben óvatosan visszafektette a lányt a párnára, és Kol felé fordult. – Elijah azt mondta, te hoztad ide. Mi történt? 

- Szerintem, hagyjuk Caroline-t pihenni, menjünk másik szobába – mondta Elijah. 

- Igazad van. Elena maradj itt vele – nézett a lányra Klaus, aki bólintott. 

Az Ősök elhagyták a szobát, csak Elijah tért vissza egy tasak vérrel a kezében. 

- Ezt igya meg, ha magához tért. 

- Elijah! – szólt a lány a férfi után. 

- Igen? 

- Mi volt ez az előbb? Klaus gyűlöl bennünket, és most mégis féltést éreztem Caroline irányába. Nem tudom elképzelni, hogy kedveli azok után, ahogyan elbánt vele. 

- A testvérem változik. 

- Nem igazán hiszem el, hogy változna, lehet, hogy most is ő vette rá Tylert, hogy harapja meg, és most előttem úgy csinál, mintha nem tudna róla, és teszi a szépet, csak azt nem értem mi a célja vele – mondta vádló hangon Elena. 

- Nem ő vette rá Tylert – szólalt meg halkan Caroline. 

- Caroline – simogatta meg a lány haját Elena. 

- Magatokra hagylak benneteket, és Elena, mi még nem fejeztük be. Caroline, örülök, hogy jobban vagy – biccentett az Ős, majd halkan távozott, behúzva az ajtót. 

- Hogy kerülsz ide? – kérdezte összehúzott szemmel a vámpír. 

- Én veled ellentétben, a saját lábamon jöttem, és úgy látszik nem csak én lógok a suliból – nevette el magát Elena, és Caroline vele nevetett. 

- Ki hozott ide? 

- Koool – mondta elnyújtva az Ős nevét Elena. 

- A legjobbkor érkezett – sóhajtotta a lány. 

- Hallottam mi történt, elmesélte, csak azt nem értem, hogy miért történt? Azt hittem szereted Tylert.

- Szeretem is, de nem úgy, ahogy kellene, ahogy megérdemelné, hogy érezzenek iránta, vagy ahogy én megérdemelném, hogy érezhessek valaki iránt. 

- De hát miattad ment el… - kezdte a hasonmás, de a vámpír leintette. 

- Kérlek, ne kezdd el te is. Azt tettem, amit éreztem, hogy tennem kellett – nézett a lányra. 

- Mini Elijah említett valami férfit is – vonta össze szemöldökét Elena. 

- Ugye, hogy hasonlítanak egymásra? Bár én inkább pszichopatának hívom – mondta Caroline, és elkezdtek nevetni. 

- Tudod, hogy mindent hallanak? – kérdezte még mindig nevetve Elena. 

- Kol szerintem megtiszteltetésnek veszi, ha így nevezik. 

- Szóval, milyen férfi? - kérdezte Elena, miután abbahagyták a nevetést. 

- Tyler teljesen megőrült. Féltem tőle Elena! - kerülte ki a kérdést Caroline.

- Tényleg szerencsés vagy, hogy megjelent Kol! Csak annyit kérek, hogy ha van is valami pasi, az ne ő legyen. Azt, mondta, hogy dögös voltál, amikor vámpír fejed lett. Igaza van Rebekah-nak, tényleg beteg az agya – tört ki újra a nevetés a hasonmásból, Caroline pedig vágott egy hitetlenkedő fejet, és csatlakozott Elena jókedvéhez. 

- Olyan régen nevettünk már, hogy azt gondoltam, lassan el is felejtem mi az a jókedv. Ironikus, hogy pont Klaus házában tesszük, és hogy a családját tartjuk szórakoztatónak – forgatta szemeit Elena. 

- Mi tud Alaricról Elijah? – kérdezte Caroline. 

- Honnan tudsz róla? 

- Kol, volt szíves tájékoztatni róla tegnap a Grillben, mikor hívatlan vendégként leült az asztalomhoz. Ne aggódj, nem mondtam senkinek, és én is gondoltam rá, hogy megkérem Klaust, hogy segítsen. 

- Mi van veled és Klaussal? Furcsán aggódó volt – kérdezte Elena gyanakodva. 

- Semmi. Mi lenne? – nézett ártatlan szemekkel a szöszi, de a barnának gyanús volt a dolog. 

- Folyamatosan úgy érzem, hogy lemaradtam valamiről. Beszéltél vele azóta, hogy átejtetted? 

- Igen – vallotta be a vámpír. 

- Caroline! – nyílt tágra a szeme Elenának. 

- Bocsánatot kért, az ominózus este miatti viselkedéséért, és egyszer felhívtam, hogy ne bántsa Damont, akiről azt hittem, hogy meg akarja öletni magát azzal, hogy idejön – mondta a szöszi, és legalább nem hazudott, csak a többi találkáját hallgatta el. 

- Nagyon bejöhetsz neki, hogy ennyi emberi gesztust hajlandó tenni feléd, de nehogy belekezdj vele bármibe is. Ő egy gyilkos. 

- Nincs köztünk semmi, nem tehetek róla, ha tényleg ennyire bejövök neki – mondta a szőke vámpír ingerülten. 

- Jól van, ne húzd fel magad – visszakozott a barna szépség. 

- Bocsáss meg, csak elég nekem Damon gyanúsítgatását hallgatni. 

- Befejeztem – tette fel kezeit a hasonmás. 

- Szóval, mi van a kedvenc töri tanárunkkal? – váltott témát Caroline. 

- Elijah emberei nyomot találtak Richmondban. 

- Milyen nyomot? 

- Azt gondolják, ott lehet Ric. Úgy tűnik, Meredith is benne volt. Megigézték. 

- Szóval, valami vámpír áll a dolog mögött? Lehet, hogy Ric valaki olyat ölt meg, akit nem kellett volna. 

- Az is lehet. Elijah odamegy, és én szeretnék vele menni. 

- Elena, ez túl veszélyes. 

- Egy ezer éves vámpírral mennék, akit nem lehet megölni. Ott szeretnék lenni Ric-nek, ahogy megtaláljuk.

- Veszélyes, Elena! - mondta újra a vámpír

- Elijah sem szeretné ha mennék, de én nem tágítok. 

- Tudom milyen vagy – forgatta a szemeit a lány. 

- Csak kellene valami alibi, mert a Damon és Stefan szívük szerint már most is lakat alatt tartanának. Ha megtudnák, hogy az Ősök segítségét kértem, brrr... 

- Tudom milyenek. De ha sikerül megtalálnotok Alaric-ot, akkor így is úgy is lebuksz. 

- Addigra velem lesz Ric, csak ez számít, de így el sem fognak engedni. 

- Miért nem kéred meg őket, hogy menjenek el veletek? 

- Jelenleg egyik Salvatore testvérrel sem vagyok túl jóban, és nem akarom, hogy végigdrámázzák az utat. Még a végén Elijah visszakozna. 

- Elijah, nem tenne ilyet, de értem miről beszélsz. Mostanában mindkét Salvatore dráma királynővé alakult. Mikor indulna Elijah? 

- Még csak Richmond a biztos, az emberei szűkítik a kört a városon belül. Gondolom pár napba beletelik. 

- Tudok neked alibit biztosítani péntektől. Elutazom a hétvégére. 

- Mi? Nem is tudtam. 

- Csak anyu tudja. Most derült, hogy az egyik barátnőm anyjának eljegyzési partija lesz, és én is hivatalos vagyok rá – hazudta Caroline. 

- Ivy? Jacksonville? – húzta össze a szemét Elena. 

- Igen. Péntek reggel indulok kocsival, és lehet, hogy csak hétfőn jövök haza – mondta a lány. 

- Ezt megbeszélem Elijah-val, és akkor egyeztetünk. Köszönöm – ölelte át Elena a szöszit. 

Caroline telefonja csörögni kezdett a zsebében. Előhalászta, és látta, hogy Tyler az. Csendesen mutatta a telefont a hasonmásnak, aki kikapta kezéből és felvette. 

- Szia Tyler, itt Elena! Caroline nem akar veled beszélni – mondta nem túl kedvesen. 

- Jól van? 

- Már jól, Klaus adott neki a véréből. 

- Hol vagytok? Már mindenütt kerestem. 

- Semmi közöd hozzá, és kérlek ne keresd őt. Ma majdnem megölted, megint, pedig ha jól tudom, nem kaptál rá parancsot - mondta dühösen a telefonba Elena. 

- Mondd meg neki, hogy ne haragudjon, nagyon sajnálom a történteket, és hogy szeretnék beszélni vele!

- Szia Tyler! – tette le a telefont a hasonmás, és büszkén fordult Caroline-hoz. 

- Jól beolvastam egy hibridnek! 

Caroline-ból kitört a nevetés. 

- Úgy látom, teljesen helyre jöttél – lépett be a szobába Klaus, háta mögött Elijah-val. 

- Igen. Köszönöm, hogy megmentettél – válaszolta Caroline. 

- Elena, velem jönnél kérlek, hogy befejezhessük a kis csevejünket? Csak pár percig rabolnám  az idődet– kérte Elijah. 

- Természetesen. Megyünk együtt haza? – szorította meg Caroline kezét a hasonmás, miközben lapos pillantást vetett a hibridre, akitől továbbra is a hideg rázta. 

- Igen, köszönöm Elena. 

Amikor magukra maradtak, Klaus átölelte a lányt, és egy szenvedélyes csókot adott neki. 

- Megijedtem, amikor Elijah hívott.

- Ugye nem fogod bántani Tylert?

- Megérdemelné, de tudom, hogy te nem akarod, így nem fogom bántani.

- Köszönöm.

- Miért ilyen elhagyatott helyen találkoztál vele? 

- Nem gondoltam, hogy baj történhet. Szerencsém volt Kollal. Köszönettel tartozom neki. 

- Szívesen! – hallatszódott valahonnan az Ős szemtelen hangja. 

- Ebben a házban, nem lehet az embernek egy nyugodt perce sem – forgatta szemét a hibrid. 

- Majd hétvégén magunk leszünk – adott Klaus arcára egy puszit Caroline.

- Hallottam, hogy megyünk, mi több azt is tudom, mennyi időre tervezhetek. 

- Mindent hallottatok? 

- Mi az hogy! Jól szórakoztunk! – nevetett fel a hibrid. 

- Mi is – válaszolt vissza a lány, majd kibontakozott a férfi öleléséből és felkelt a kanapéról. 

- Mennünk kell! Hívlak, ahogy tudlak – nyomott egy csókot Klaus szájára a szöszi és kiment a szobából.

Chapter 9

Íme a 9. fejezet. Elég sok a leíró rész benne, és kevesebb a párbeszéd, mint amit megszokhattatok, de hát az érzelmeket és gondolatokat, csak így lehet bemutatni. Remélem sikerült is! :)

Jó szórakozást hozzá!!!

Mit érzel?

Caroline úgy nézett a hibridre, mint aki szellemet lát. Az utóbbi időben nem is gondolt a Tylerre, vagy éppen csak átvillant a fején, annyira lefoglalták Klaussal kapcsolatos érzései. 

 - Valami baj van? Totál le vagy fagyva – nézett rá a srác, összevont szemöldökkel. 

- Semmi, semmi csak váratlanul ért, hogy így megjelentél. Nem is hívtál – próbált meg mosolyogni a lány.

- Meg akartalak lepni – emelte a vámpír kezét a szájához a hibrid. 

- Sikerült – bólogatott kényszeredetten a lány. 

- Ki volt ez a férfi, ez a Kol? 

- Az egyik Ős – mondta a vámpír. 

- Mármint Klaus testvére? – nézett felhúzott szemöldökkel a fiú. 

- Lemaradtál egy pár dologról, amíg távol voltál. Megtörted a köteléket? 

- Úgy gondolom igen. Miért maradoztak el a hívásaid? Azok tartották bennem a lelket. 

- Sosem hívtál vissza, azt hittem nem akarod, hogy zavarjalak – mondta a lány, miközben magában hozzátette „hazug ribi vagy, Caroline”.

- Hogy hihetted ezt? Miattad csináltam ezt az egészet. Többször fel akartam adni, de csak rád gondoltam, és ez adott erőt a folytatáshoz. 

A vámpír szíve összefacsarodott. Miatta ment el a városból, hogy megszakítsa a közte és Klaus között lévő őrült köteléket. Caroline többször látta Tylert farkassá változni, tudta, hogy az összes csontja eltörik, minden egyes átváltozás alkalmával, és ez iszonyatos fájdalommal jár. Ezt most a fiúnak addig kellett csinálnia, amíg a fájdalmat már nem tekintette ellenségének, és nem érzett hálát Klaus irányába, így megtörhette a kötelékét. Feltehetően a poklok – poklát járta meg az utóbbi hetekben, ő meg eközben pont azzal a férfival szórakozott, aki miatt ezeket a fájdalmakat át kell élnie. Mit árul el ez róla? Míg Tyler elszakadt Klaustól, addig ő kötődni kezdett hozzá. 

 - Muszáj mennem! Még nem jártam otthon, téged akartalak látni legelőször, de biztos vagyok benne, hogy Mystic Falls-hoz híven, gyorsan terjednek a hírek, szóval mindjárt csörögni fog a telefonom, anyám sírós hangjával a vonal másik végén. Holnap lógjuk el a sulit, és menjünk el valahova, ahol nyugodtan beszélgethetünk – nézett kedvesen a fiú. 

- Remek ötlet – préselt ki magából egy mosolyt a vámpír. 

- Holnap reggel érted megyek. Annyira hiányoztál! – puszilta meg a lány arcát Tyler és elindult kifelé. 

Ahogy eltűnt a srác a szeme elől, Caroline ráborult az asztalra. A Tyler-rel töltött idő emlékei, a bűntudata, Klaus iránti bimbózó érzelmei egyszerre törtek a vámpírra. Akár Tyler, akár Klaus jutott eszébe, megfulladt az érzésektől. Mióta átváltozott, most először azt érezte, hogy ki kellene kapcsolni az érzelmeit. Sóhajtva felállt, és elindult haza. 

Klaus őrjöngő üzemmódban volt, amióta Kol elmondta neki, hogy a Lockwood gyerek visszatért. Úgy járt fel s alá szobájában, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Caroline nem jelentkezett. Péntek esti közös vacsorájuk óta, csak sms-ben érintkeztek, de abból több tucatot váltottak naponta. Délután óta, nem írt neki a lány. Biztos, hogy most is Tylerrel van! Ettől a gondolattól a férfi egész elméjét zöld ködként borította el a féltékenység érzése. Már hozzá tartozott a lány! Sokkal inkább hozzá, mint ahhoz a kamaszgyerekhez! Ahányszor eszébe jutott az általa kreált hibrid, szemei sárgára változtak, fogai pedig megnyúltak. Meg akarta ölni! Ide kellene rendelnie a fiút, és egyszerűen megölni, vagy megparancsolni, hogy ölje meg magát! Az agyában vadabbnál vadabb gondolatok száguldoztak, de a vége mindegyiknek ugyan az volt; Tyler holtan. Tudta, hogy ha megöli vagy akár csak bántja a fiút, akkor örökre elveszíti a lányt. Mindig mindent megkapott, és most amit a legjobban szeretne, amiért tényleg tisztességesen küzdött, akár el is veszítheti. A tehetetlen düh, folyamatos lökésekkel áradt szét a testében. 

Elijah némán figyelte testvérét. Klaus még nem volt szerelmes, mióta ezer éve átváltozott. Mostanáig. Elképzelése sem volt arról, hogy mit fog kihozni a hibridből ez a helyzet. Amikor meglátta, hogy Klaus arca elveszíti emberi formáját, nyugtalanul megrázta a fejét. Ebből baj lesz, és ezt nem engedhette. Nem amíg a fehér tölgy, és az anyjuk gyilkos fegyverként lógtak a fejük felett. Nem engedhette testvére miatt sem. Caroline jót tett Klausnak. A hibrid viselkedése jó irányba változott, kezdett az emberségére rátalálni. Elijah nem akarta, hogy ez elvesszen. 

Két kis testvére az ebédlőben volt, és a rajzokról készült képekből próbálták összerakni, hogy hol lelhetnek az újabb fehértölgyre. Elijah mindig meglepődött rajtuk, amilyen őrült módjára tudtak veszekedni, olyan szorosan voltak képesek együtt dolgozni is. 

- Klaus nincs jó formában – lépett melléjük. 

- Kol, te idióta! Minek kellett elmondanod neki, amit láttál? – sziszegte Rebekah. 

- Úgyis megtudta volna – vont vállat a kérdezett. 

- Igaza van Kolnak, itt gyorsabban terjednek a hírek, mint a futótűz – védte meg öccsét Elijah. 

- Most mit tegyünk? Ha Nik kiborul, akkor itt kő kövön nem fog maradni, és még nem végeztünk –nézett aggodalmasan Becca. 

- Elmegyek Caroline-hoz, megkérem, hogy találkozzon Niklaussal. Valószínűleg az borítja ki a legjobban a testvérünket, hogy nem tudja mi fog történni. Klaus még sosem volt ilyen helyzetben. Tisztázni kell minél előbb, és ezt csak a lány teheti meg.  

- Veled megyek! Kedvelem Caroline-t – ajánlkozott Kol. 

- Ő viszont biztos, hogy nem kedvel téged – mondta a lány. 

- Ahogyan téged sem – vigyorgott Rebekah arcába a férfi. 

- Én sem kedvelem őt, és ha megbántja Nik-et, úgy megkínzom a kis hibrid barátjával egyetemben, hogy könyörögni fognak, hogy öljem meg őket – mondta a lány sötét arckifejezéssel. 

- Imádom, amikor előjön a pszichopata éned – nézett csodálattal Kol. – A Lockwood gyerek kínzásában én is benne vagyok, de egy olyan szépségért, mint Caroline kár lenne. 

- Csak nem vagy te is akkora hülye, hogy beleess a szöszibe? – kerekedett el Becca szeme. 

- Elég legyen ebből! – szólt rájuk Elijah. – Senki nem fog megkínozni vagy megölni senkit! Egyedül megyek a lányhoz, ti foglalkozzatok a képekkel, és figyeljetek Klausra. Ha valami történne, azonnal hívjatok – adta ki az ukázt bátyjuk és otthagyta őket. 

Caroline nyitott szemekkel feküdt az ágyán, mióta hazaért a Grillből. Időközben beesteledett, és a sötétség, baljós árnyként telepedett a szobájára. Már képtelen volt gondolkozni, és az érzései több tonnás súlyként ültek a mellkasán. Olyan káosz leledzett benne, ami a legrosszabb rémálmaiban sem fordult elő. 

Hazudott volna magának, ha azt mondja, már nem érez semmit Tyler iránt. Annyi mindenen mentek keresztül együtt, ami összekovácsolta őket. A tudat, hogy a fiú szerette őt, és képes volt miatta a kínok kínját kiállni és farkassá változni ki tudja hányszor, átmelegítették a szívét. 

De ott volt Klaus, aki mellette állt az utóbbi igen nehéz időszakban, meghallgatta, megnyugtatta, segített neki, megnevettette, akinek hiába mondott nemet, sosem hátrált meg. A köztük lévő szenvedély leírhatatlan volt. Nem volt hosszú múltjuk, de izgalmas és rejtélyes jövő várhatott rájuk. Nem csaphatta be magát azzal, hogy nem érez a férfi iránt semmit...sőt! 

Caroline felsóhajtott és a párnájába fúrta fejét, amikor kopogást hallott. Nem akarok senkivel beszélni, gondolta miközben feltápászkodott az ágyról. Alig hitt a szemének, amikor meglátta, hogy Elijah áll az ajtóban. 

- Jó estét Caroline! – köszönt a férfi kedvesen. 

- Neked is Elijah! Mit keresel itt? – kérdezte a lány, bár tudta a választ. Kolnak nyilván első dolga volt elújságolni Tyler hazaérkezését. 

- Bemehetnék? Nem gondolom, hogy örülnél, ha valamelyik barátod meglátna. 

- Anya nincs itthon… - kezdte a lány. 

- Már régóta be tudok jutni a házba – mondta Elijah, bocsánatkérő arcot vágva. 

- Akkor gyere! – állt félre a lány, utat engedve az Ősnek. Nem is akarta tudni, hogy vette rá anyját, hogy beengedje. 

- Mivel senki nem tud a románcotokról, gondoltam jól esne valakivel beszélni róla. Szeretném, ha Klaussal is beszélnél, még ma. 

- Ne haragudj, de nem akarok beszélni erről senkivel, és amúgy is pont veled? – nézett kérdőn a vámpír, miközben a konyhába invitálta a férfit. 

- Mivel csak az Ősi család tud a viszonyotokról, rajtam kívül Rebekah és Kol maradt. Szerintem én vagyok a legjobb választás – tárta szét kezeit elegánsan Elijah. 

- Igazad van – mondta Caroline, és elnevette magát. – Ne haragudj, nem téged nevetlek ki, hanem ezt az egész helyzetet. 

- Megértelek, elég furcsa. 

- Kérsz inni valamit? 

- Nem köszönöm. Neked viszont innod kellene egy kis vért, nem vagy túl jó színben – állapította meg a férfi. 

- Elég kemény napom volt, valahogy ez kimaradt – mondta a lány, és kivett egy tasakot a hűtőből. 

- Nos, Caroline, eljönnél hozzánk, hogy beszélj a testvéremmel? 

- Nem tudom Elijah – nézett tanácstalan arccal a vámpír. 

- Ha megengeded, ejtenék pár szót Niklausról. 

- Hallgatlak – mondta fáradtan Caroline. 

- Ezer éve változtunk át, és ő még nem volt szerelmes, most viszont... 

- Szerelmes? – kérdezte zavartan a lány. 

- Ha még nem az, akkor egy hajszál vékony vonal választja el attól. Te mit érzel Caroline? 

- Nem tudom. Olyan káosz van bennem, amitől megfulladok. Bevallom Elijah, vámpírlétem során, most először fordult elő velem, hogy arra gondoltam kikapcsolom az érzelmeimet – nézett könnyes szemekkel a szőke vámpír. 

- Nehéz az érzelmekkel bánni, ez még a vérszomjnál is nagyobb kihívást jelent. Beszélned kell Klaussal, megérdemli. 

- Tudom, de…- kezdte a lány, de a férfi a szavába vágott. 

- Ne hagyd kétségek között. Mióta tart kettőtök között ez a románc, előnyére változott. Nem akarom, hogy újra embertelenné váljon, és a bizonytalanság nem fogja őt a jobbik oldalon tartani. 

- Bántani fogja Tyler-t? – kérdezte ijedten Caroline. 

- Nem tudom, ezért is beszélned kellene vele. Ahogyan látom, te vagy az egyetlen, aki hatással van rá. A családunknak vannak be nem fejezett ügyei, és annak lezárásához Niklausra is szükségünk van, de jelenleg nem vagyok benne biztos, hogy számíthatunk rá. 

- A köztetek lévő kötésre gondolsz? 

- Igen. 

- Nem tudnám elviselni, ha baja esne – törtek elő újra a könnyek a szeméből. 

- Mit érzel Caroline? – kérdezte újra az Ős. 

- Én-én nem tehetem Tylerrel, miattam megjárta a poklot is, csak hogy elszakadjon Klaustól. Elárulnám őt. 

- Nem az a kérdés, hogy mit tehetsz meg és mit nem, hanem, az hogy mit érzel – nézett a lány szemébe Elijah. – Azért maradnál Tylerrel, mert bűntudatod van, vagy azért mert szereted őt? 

- Nem vagyok szerelmes belé, de valamit érzek iránta, és annyi minden összeköt bennünket, ismerem őt, és biztonságot ad. 

- Klaus iránt is érzel valamit, igaz? 

- Igen – vallotta be a lány, és megkönnyebbült, hogy ezt hangosan is kimondhatta. 

- Különbözik a két érzés egymástól? 

- Igen. 

- Miben? – Elijah megtanulta az évszázadok alatt, hogyan teremtsen a belső káoszból letisztult érzelmeket. 

- Tudom, hogy Tyler szeret, és minden barátom elfogadja, főleg most, hogy megtörte a köteléket, Klaust sosem fogadnák el. 

- Mellébeszélsz. Ezek nem a te érzéseid, hanem nyilvánvaló tények – mondta a férfi. – A benned lévő érzésekről beszélj. 

- Olyan vagy, mint egy vallató tiszt – sóhajtotta a lány kimerülten. 

- Mindnyájunk érdeke, hogy tisztába legyél önmagaddal, szóval bocsásd meg nekem, ha kicsit erőszakos vagyok – fogta meg egy pillanatra a lány kezét. – Nos, miben különbözik a két érzés? 

Caroline pár percig csendben ült, és próbálta az érzéseit letisztázni magában. 

- Mióta jobban megismertem Klaust, egyszer sem gondoltam Tyler-re, bűntudatom van miatta. 

- Szereted Tylert? 

- Nem vagyok belé szerelmes, de tudnám szeretni, ugyanakkor képes lennék a szerelme nélkül, barátjaként tovább élni. Klaus és köztem olyan szikrák pattognak, amelyekről azt gondolom, hogy sosem hunynak ki, és még sosem éreztem ilyen intenzitást senkivel. Még a gondolata is megőrjít annak, hogy akár csak egy napot is nélkülem töltsön el, vagy én nélküle – ahogy kimondta ezeket a szavakat a lány, érezte, hogy felszabadult. 

- Nos, kedvesem, akkor nincs más hátra, mint hogy kicsit rendbe szedd magad, és csatlakozz hozzám. 

- Köszönöm Elijah, hogy meghallgattál és segítettél. 

- Feltett szándékom volt. Nem szeretem hallani, ahogyan a szerelmes szívek összetörnek. 

- És a te szíved Elijah? 

- Sok mindent kibírt eddig is, ezután is kifog – mosolygott az Ős, tudva, hogy a vámpír Elenára gondol. 

Caroline gyomra görcsben volt, amikor beléptek a Mikaelson házba. Azt hitte üres a ház, de abban a pillanatban megjelent a két kis pszichopata. Rebekah kihívóan nézett a lányra, Kol pedig a szokásos idegesítő vigyorával fogadta. 

- Caroline, örülök, hogy eljöttél – lépett oda Kol és enyhén meghajolt. 

- Remélem, nem azért jöttél, hogy a bátyánkba rúgj, mert akkor… - lépett elé fenyegetően Rebekah. 

- Elég volt! – vágott közbe Elijah csendes, de fenyegető hangon. – Kérlek Caroline, fáradj utánam. 

A lány gyorsan elsuhant a két Ős mellett, és követte a férfit. Látta merre mennek, és tudta, hogy abba a szobába vezeti Elijah, amelyikbe Klaus a bál alkalmával invitálta, megmutatva a művészetek iránti szenvedélyét. 

- Elijah! Nagyon köszönöm, hogy segítettél. Mindenkinek szüksége lenne egy olyan testvérre, mint amilyen te vagy. Tiszta szívemből remélem, hogy megtalálod a boldogságot és ne hidd, hogy Elena közömbös irántad – mondta csendesen Caroline, és egy puszit nyomott a némileg zavarban lévő Ős arcára. – Innen már tudom, merre menjek. 

Klaus csukott szemmel ült a szoba egyik hatalmas foteljában, és azt hitte megőrült. Mintha Caroline hangját hallotta volna, de tudta, hogy ez nem lehetséges. Minek jönne ide a lány, amikor visszatért a szerelme! Minden önkontrollját latba kellett vetnie, hogy ne menjen el Caroline-hoz, vagy, hogy ne ölje meg Tylert. Már egy üveg whiskey-t leengedett a torkán, hogy fájdalmát enyhítse. Sosem hitte, hogy ilyen fájdalom létezhet, és neki ezen még ráadásul át is kell esnie. Olyan mély önsajnálatba merült, hogy észre sem vette, hogy valaki belépett a szobába. 

- Jó estét Nik! 

- Caroline! – pattant fel a fotelból Klaus. - Eljöttél hozzám? 

- Köszönd meg Elijah-nak –mondta jókedvűen a lány, és a férfi elé lépett. – Bűzlesz a piától – húzta fel az orrát. 

- Nem számítottam látogatóra – mondta a férfi mosolyogva. 

- Beszélgetnünk kellene egy kicsit. 

- Gyere, üljünk le – mutatott a férfi a kanapéra. 

Miután kényelembe helyezték magukat, Caroline megszólalt. 

- Tyler visszajött a városba, mint azt tudod. 

- Igen – válaszolta a férfi cseppet sem titkolt féltékenységgel a hangjában. 

- Bántani akarod őt? 

- Felmerült bennem – mondta a hibrid az igazságnak megfelelően. 

- És ha azt mondom, hogy nekem nem ő kell? 

- Ezt csak azért mondod, hogy ne bántsam? 

- Ne forgasd ki a szavaimat légyszíves – forgatta szemét a lány. 

- Bocsáss meg, a szavak kiforgatása a te asztalod – mondta célzással a hangjában a férfi. 

- Szóval? – lépett túl Caroline a megjegyzésen, ami mellesleg tényleg igaz volt, ismerte el magában. 

- Velem szeretnél lenni? 

- Igen – sütötte le szemét a lány. 

- Biztos vagy benne Caroline? – kérdezte a férfi, a szőke vámpír kezeit sajátjába fogva. - Velem az élet nem mindig habos torta.

- Ne szaladjunk ennyire előre. Menjünk el a hétvégén, ahogyan azt megbeszéltük, és lássuk mi történik. De kérlek szépen, engedd el Tylert. Megjárta a poklok poklát, hogy elszakadjon tőled. Azt mondja sikerült neki, de mi van, ha mégsem. Akkor lennék nyugodt, ha te engednéd el őt. 

- Elengedtem volna Tylert, a mostani közös hétvégénk után, úgy is, ha azt mondod, hogy mégsem akarsz velem lenni. 

- Valóban megtetted volna? – csillogott a lány szeme. 

- Tényleg bármit megtennék érted, el fogom engedni Tylert – mondta a férfi. 

Caroline érezte, hogy a férfi igazat mond neki, és a mai nap folyamán már a sokadik könnycsepp gördült végig az arcán. A férfi finoman a lány arcához ért, és óvatosan törölgette azokat. A lány közelebb húzódott a hibridhez, és megcsókolta. Tudta, hogy holnap egy nagyon nehéz beszélgetése lesz Tylerrel, de most csak Klaushoz akart bújni.

Chapter 8

Meghoztam a 8. fejezetet is. Ez ugyan nem Klaroline, de két másik kedvenc Ősöm benne van, és hát...olvassátok el, ez a lényeg! :)
Jó szórakozást hozzá, továbbá ezúton szeretném megköszönni a folyamatos érdeklődést a történetem iránt!

Váratlan felbukkanások

Hétfő délután a Mikaelson villában megszólalt a csengő. Nem is csengő volt ez, inkább egy rövid, de kellemes harangjáték. 

- Kit látnak szemeim? – nézett vigyorogva Kol, amikor ajtót nyitott. 

- Elijah-val szeretnék beszélni – mondta Elena, miközben a háta mögé tekintgetett. 

- Nem szeretnéd, ha meglátnák, hogy a csúnya, gonosz Ősökhöz jöttél? – kérdezte Kol összefont karokkal az ajtónak támaszkodva. 

- Bemehetnék? - kérdezte kissé idegesen a lány. 

- Biztos be akarsz jönni egy olyan helyre, ahol azok a szörnyek élnek, akiket meg akartál öletni? - billentette oldalra fejét kérdőn az Ős. 

- Elég Kol, udvariatlan vagy – szólalt meg Elijah nyugodt hangja az ifjabbik Mikaelson háta mögül. – Elena, milyen kellemes meglepetés, fáradj beljebb kérlek.

Kol elállt az útból, és gunyorosan nézett bátyjára. A lány megkönnyebbülten sóhajtott, és belépett a házba. 

- Beszélni szeretnék veled – nézett Elijah-ra a hasonmás. 

- Erre parancsolj – mutatott a nappali felé a vámpír. 

Elena bátortalanul lépett a nappaliba. Itt még nem járt. Az Ős hellyel kínálta, és Elena leült egy akkora bőrkanapéra, amelyben törpének érezte magát. 

- Kérsz valami frissítőt? 

- Nem köszönöm. 

- Nos, akkor mit tehetek érted? – ült le a lánnyal szembe a férfi elegánsan keresztbe téve lábait. 

- Pár napja a Grillben Rebekah és Kol azt mondták, hogy talán te, vagy Klaus segíthetnétek nekünk.

- Hallottam hírét a testvéreim oda nem illő viselkedésének – válaszolta a férfi. 

- Ugyan már bátyám! Oda nem illő? Ha nem tesszük meg, akkor most nem ülne itt a lány, és ti még velünk veszekedtetek? Inkább köszönetet érdemlünk – csendült fel Kol pimasz hangja. 

- Nem hozzád jöttek Kol, tartsd ezt tiszteletben – válaszolt némi fenyegetéssel a hangjában Elijah. 

Elenának, csak most tűnt fel igazán, hogy mennyire hasonlít egymásra a két férfi, legalábbis külsőleg. Amennyit eddig az ifjabb Mikaelson viselkedéséből látott, az talán még Klaus és Rebekah rossz modorán is túltett. „Nem, Rebekah pont olyan, mint Kol” helyesbített magában a lány. 

- Tisztelet? Sosem tartozott az erősségeim közé – vigyorgott Kol, megerősítve a hasonmás rávonatkozó gondolatait. 

- Utoljára mondom! Ez egy privát beszélgetés, hagyj magunkra bennünket - vált nyíltan fenyegetővé Elijah hangja. 

Kol villantott egy vigyort, és pár másodperc múlva a bejárati ajtó csapódását hallották. 

- Elnézést ezért a kis közjátékért – nézett a lányra az Ős. 

- Nem nagyon állt sorba jó modorért az öcséd, nem igaz? – mondta kicsit feszülten a lány. 

- Családi vonás. 

- Azért ez rád nem igaz, és el sem hiszem, hogy ezt mondom, de talán még Klaus modora is egy fokkal jobb a két kis testvéredénél – forgatta szemét Elena. 

Elijah mosolyogva adott igazat a lánynak. 

- Ha jól gondolom, azt szeretnéd, hogy segítsek nektek megtalálni Alaricot? 

- Nagyon hálás lennék. 

- Gondolod, hogy még él? - tette fel igencsak logikus kérdését a férfi. 

- Nem hihetem, hogy meghalt, nem tudnék több veszteséget elviselni – mondta a lány, és könnyek lepték el a szemét. 

Az Ősi vámpír a lány mellé ülve, zsebkendőt nyújtott neki. 

- Köszönöm – nézett Elena a férfira, aki gyengéden végigsimított az arcán. Néhány pillanatig nézték egymást, majd a férfi felállt és a sarokban lévő bárszekrényhez lépett. 

- Itt tartja Klaus a legfinomabb skót whiskey-jét. 

- Nem kérek, köszönöm. 

- Nem utasíthatod vissza, rád fér egy kis nemes ízű nyugtató – nyújtotta a lány felé a poharat Elijah, és a sajátját megemelve így folytatta – A mi kis szövetségünkre. 

Elena egy halvány mosoly kíséretében koccintott vele, és belekortyolt az italba. 

- Jézusom, ez nagyon erős – kapkodott levegő után a lány. 

- Több mint száz éves, annak kell lennie – mondta mosolyogva a férfi. 

- Damon imádná. 

- Amennyit ő iszik, már rég nem lenne belőle. 

- Van benne igazság – válaszolta a lány, és élvezte, ahogyan szétárad benne az alkohol. 

- Megosztanád velem, hogy mit tudunk eddig a tanárod eltűnésének körülményeiről? – tárta szét kezeit a férfi. 

Elena elmondta, hogy a Salvatore fiúk Meredith Fell-el látták utoljára azon az estén, amikor Kolt leszúrta. Damon már beszélt nővel, de az azt állította, hogy tőle hazament a férfi. Alaric lakása is üres volt, ráadásul néhány napja be is törtek hozzá. Kiegészítette, hogy a barátai attól félnek, hogy mivel nála lakott a vámpírvadász, most esetleg az ő háza következhet, így pár napra Bonnie-hoz költözött és Stefan van a házban. 

- Jó ötlet volt elköltözni – mondta Elijah, és nyilvánvalóan nem a betörésre gondolt, hiszen az Klaus műve volt, de mivel nem tudni, hogy ki ártott a tanárnak, így a lány nagyobb biztonságban volt máshol. 

- Nem jutunk előrébb, és Damon már az őrület szélén táncol megkeserítve mindnyájunk életét. Egyébként megtiltotta, hogy segítséget kérjek tőled, így senki nem tudja, hogy itt vagyok. Maradhat ez az egész dolog kettőnk között? 

- Természetes, hogy kettőnk között marad. Előbb kellett volna megkeresned. Telefonálok párat, addig magadra hagylak – állt fel a férfi. 

Elena köszönettel a szemében nézett a vámpírra, és szívébe újra beköltözött a remény. Megitta utolsó korty whiskey-jét, és hátradőlve behunyta a szemét. Fáradtnak érezte magát. Az állandó aggódás, az érzelmi csaták önmagával és a Salvatore testvérekkel, leszívták minden energiáját. Jó volt Elijah-val lenni, az Ősből áradó nyugalom rá is átragadt. 

Elijah befejezte a telefonálást, és a szobába benézve látta, hogy Elena lehunyt szemmel fekszik. Hallgatta légzését, és tudta, hogy ha pár perccel később jön a lány már aludt volna. Csábító volt a gondolat, hogy hagyja megtörténni, és legalább így a közelében lenni. Egész törékeny lénye vonzotta a férfit. Nem tehette. Nagyjából egy óra múlva itthon vannak testvérei, és Rebekah gyűlölete kiszámíthatatlan volt a hasonmás irányába. Másrészről, nevetséges lett volna saját magára nézve. Így a kamaszfiúk viselkednek.

- Elindultak a dolgok - lépett be a szobába, és Elena felnyitotta a szemét.

- Fáradt vagy? – kérdezte kedves hangon a férfi. 

- Folyamatosan. 

- Ki kellene kapcsolódnod. 

- Képtelen vagyok, amíg nem tudom mi van Ric-kel. 

- Bármit kiderítek, azonnal tájékoztatlak róla. 

- Köszönöm, hálás vagyok Elijah. 

- Ne köszönd meg Elena. Ez a legkevesebb, amit tehetek érted azok után, ahogy viselkedtem veled. 

- Már akartam mondani, hogy nem bánom, amiért elmondtam neked, mit tervez anyátok, és nem haragszom azért, ami akkor történt. Rebekah tökéletes választás volt a te szemszögedből – küldött egy rövid mosolyt a vámpír felé. – Örülök, hogy éltek, bármennyire is gyűlölöm a testvéreidet. Soha többet nem tudtam volna a tükörbe nézni, ha… - hallgatott el a hasonmás. 

- Valóban meghaltam volna – fejezte be a férfi, és a lány némán bólintott. 

- Azt hittem el fogsz menni a városból – nézett az Ősre a lány. 

- Én is, de végül a körülményekre való tekintettel maradtam. 

- Arra gondolsz, hogy most már egyek vagytok? 

- Igen – mondta férfi, elhallgatva az újabb fehértölgy problémáját. – Ha együtt maradunk, több esélyünk van. 

- Ha tudnám a módját, hogy te ne halj meg, szívesen segítenék. 

- Elena, szeretem a testvéreimet, számomra az kevés lenne, hogy én megmeneküljek, nélkülük nem szeretnék létezni. 

- Úgy tudom, magára akartátok hagyni Klaust. 

- Magára hagyni, és megölni nem ugyanaz. Évszázadok óta civakodunk, ez lehet, hogy így is fog maradni, de attól még… 

- a testvéred – fejezte be a mondatot Elena. 

- Így van – mondta csendesen Elijah. 

- Mennem kell – állt fel Elena. 

- Értesítelek, ha megtudok valamit, és te is szólj, ha mégis nyomra akadtok.

- Mindenképpen. Köszönöm Elijah, és örülök, hogy nem mentél el – mosolygott a hasonmás. 

- Részemről az öröm, Elena – mondta a férfi és lágyan a szájához emelte a lány kezét. 

Caroline a Grillben múlatta idejét. Mióta vacsorázni voltak, nem találkoztak Klaussal, hogy Damon gyanúját elaltassák. Legközelebb pénteken fognak találkozni, amikor elutaznak hétvégére. A lányt már a gondolat is bizsergéssel töltötte el, és ráadásul tökéletes alibit talált magának. Volt egy barátnője Jacksonville-ben, akit itt senki nem ismert. Pár évvel ezelőtt nyáron ismerkedtek össze, amikor apjával ott voltak. Ivy már többször kért tőle szívességet, most itt volt az ideje viszonoznia azt. Elővette telefonját és kikeresve a lány számát felhívta. 

- Szia Ivy, itt Caroline. 

- Hello Car! Ezer éve nem beszéltünk. 

- Szívességet kérnék. 

- El sem hiszem, hogy végre te is kérsz tőlem valamit. 

- Pénteken el szeretnék menni a városból egész hétvégére. Azt fogom mondani, hogy hozzád utazom. Fedezel? 

- Hogyne fedeznélek, te is mindig megtetted értem. Mit mondasz, miért jössz éppen most hozzám? 

- Eljegyzési partija lesz az anyukádnak. 

- Huhuhúúú, el sem hiszed, de valóban lesz neki, és akartalak is rá hívni, de majd a jövő hónapban.

- Azt mondom, hogy ma hívtál fel emiatt. 

- Bármit csajszi. 

- Elküldöm anyám számát, hogy tudd, ha ő hív. Engem ezen a számon éjjel-nappal elérsz. 

- Rendben Car, és milyen a pasi? 

- Ahh, komplikált eset, de olyan dögös, vicces. 

- Fel sem tételeztem, hogy másmilyen lenne – nevetett a lány a vonal másik végén. 

- Ismersz – kuncogott Caroline a telefonba. 

- Most le kell tennem Car, mert kezdődik a spinning órám. 

- Menj csak, te fitness királynő – mondta nevetve a vámpír és letette a telefont. 

Küldött egy üzenetet Klaus-nak, hogy alibi rendben. Még ma szól az anyjának, aki nem fog ezen problémázni.

- Caroline! Micsoda meglepetés – ült le a lány asztalához Kol. 

- Foglalj nyugodtan helyet – mondta epésen a lány. 

- Hogy vagy drága? Már nem láttalak egy ideje – nézett szemtelenül az Ős. 

- Miért utálsz engem ennyire? – kérdezte Caroline, és tényleg kíváncsi volt a válaszra. 

- Ha utálnálak, nem ülnék az asztalodhoz – jött a válasz. 

- Akkor miért vagy velem ilyen? 

- Milyen vagyok veled, kedvesem? – hajolt közelebb a vámpír. 

- Fixírozol és lejáratsz – vetett dühös pillantást Caroline. 

- Szép vagy, miért ne nézhetnélek. A múltkori kis beszóláson pedig igazán túlléphetnél. Elena túllépett Rebekah ugyanezen beszólásán, éppen Elijah-val beszél. 

- Elment hozzátok egyedül? 

- Ne aggódj, Becca nincs otthon, de ha otthon is lenne, Elijah a hős lovag, akkor sem engedné, hogy bántódása essen. 

- Alaric miatt kér segítséget? 

- Igen, és biztos lehetsz benne, hogy a bátyám felajánlja a segítségét, majd ezután sírva borulnak egymás vállára a másik bocsánatáért esedezve a közelmúltban történtek miatt – görbítette le szája szélét az Ős. 

- Te egy ezer éves gyerek vagy – nézett lesújtóan Caroline. 

- Kicsi nekem ez a város, és unatkozom. Nincs itt más szórakozási lehetőség? 

 - Miért nem mész el a városból, ha annyira nem tetszik? 

- Majd egy évszázadot feküdtem egy koporsóban, és amikor végre felébresztettek, akkor az idióta anyám el akarta tüntetni a föld színéről a családomat, úgy hogy eggyé tett bennünket. Bár nem sikerült végrehajtani a varázslatot, így még élünk, de ez nem jelenti azt, hogy leállt volna, és a kötés még meg van közöttünk. Szerinted hogyan van nagyobb esélyünk a túlélésre? – kérdezte Kol szemöldökét felhúzva. 

- Ha együtt maradtok – sóhajtotta a lány, és rossz érzés kúszott fel a torkán. 

Ha Esther mégis végigviszi valahogy a varázslatot, akkor..akkor… Alig kapott levegőt a gondolattól, hogy elveszítheti Klaust. Hogy a fenébe nem gondolt erre eddig? Hogyan is felejthette el az összekötéses dolgot, és a férfi miért nem beszél erről sosem? 

Caroline bénultan ült az Ősi vámpírral szemben. 

- Nos, szépségem, úgy látom eljutott a tudatodig, hogy elveszítheted a szerelmedet, hát így tervezgess vele – mondta Kol, de hangjából most hiányzott a szokásos szemtelenség. 

- Ki tervezgessen kivel? – kérdezett egy nagyon ismerős hang a lány háta mögül. 

Caroline olyat ugrott, mint akit a darázs csípett meg. 

- Még nem ismerjük egymást, Tyler Lockwood vagyok – nyújtotta kezét Kol felé a fiú. 

- Kol Mikaelson. Örvendek! – fogott kezet az ifjú hibriddel, és a lány felé fordult. – Bocsáss meg Caroline, de sürgősen találkoznom kell a bátyámmal – nyomta meg a „sürgősen” és a „bátyám” szavakat az Ősi vámpír, és néhányszor jelentőségteljesen megemelve szemöldökét ott hagyta őket. 

- Tyler – nyögte ki végre Caroline.

- Hiányoztál – ült le vele szembe a fiú, és megfogta a lány kezeit.