Chapter 12

Végre sikerült meghoznom a 12. fejezetet is. Ezért a részért sokan utálni fogtok engem, de kérlek vegyétek figyelembe, hogy az Ősök a kedvenceim, és még nem értem a végére a történetnek. :)

Jó szórakozást!!!

Felszabadultság

Elijah az emberei által megadott hotelnél állt. Hallotta bentről, hogy valaki nagyon gyengén lélegzik. Ez nyilvánvalóan Alaric lehetett. Beszélgetés szűrődött ki. 

- Anyám, mikor fogjuk végre megölni ezt a gyilkost? – kérdezte egy férfihang. 

- Ha majd úgy gondolom, eleget szenvedett – válaszolta feltehetően az anya. Kicsit őrült a hangja a nőnek, gondolta Elijah. 

- Öljük már meg, és tűnjünk innen. Úgy hírlik, hogy egy Ősi vámpír is keresi ezt a szemétládát – szólalt meg egy másik férfihang. 

- Nem érdekel. Megölte az édes kicsi testvéreteket és az apátokat is. Az örökkévaló szenvedés is kevés lenne neki – hallatszódott a nő hisztérikus hangja, majd Alaric fájdalmas üvöltése. 

Elijah, úgy döntött itt az ideje cselekedni. Hangtalanul bement a hotelbe, és felszáguldott a legfelső emeletre. A levegő tele volt Ric vérének szagával. Benyitott a valamikor lakosztálynak számító helyiségbe. A három vámpír megpördült a tengelye körül, és támadó állást vettek fel. 

- Bárki is vagy, jobban teszed, hogyha eltakarodsz, ha még élni akarsz – vicsorogta a nő. 

- Nem vagytok túl szívélyesek. 

- Szívélyességet akarsz? – kérdezte az egyik, nagyjából a húsz éves férfi. 

- Nagy kérés lenne? – vonta fel Elijah a szemöldökét. 

- Nesze neked szívélyesség! - szólalt meg a másik férfi is, aki talán két évvel lehetett idősebb a másiknál.

A két férfi vámpír egyszerre támadt az Ősre, aki egy villámgyors mozdulattal tért ki útjukból, majd hátuk mögött teremve egy pillanat alatt tépte ki szívüket. A nő artikulálatlan hangot adott ki, és ész nélkül Elijah-nak támadt. Egy másodperccel később a földön feküdt törött nyakkal. 

Az Ősi vámpír megtörölte kezeit, majd Alaric-hoz lépett. A falhoz volt láncolva, azok tartották alélt testét. Szinte mindenhol meg volt szurkálva, égetve. Ömlött a fejéből a vér, úgy tűnt a nő éppen megskalpolni készült a férfit. Elijah kiszabadította a tanárt a fogságából, és óvatosan a földre fektette. Helyére a nő került, aki még mindig mozdulatlan volt, de a férfi egy nagyobb adag verbénát is belefecskendezett a biztonság kedvéért. Elijah megharapta csuklóját, és szétfeszítve Alaric száját, belecsorgatta vérét, majd kivitte kocsijához, és visszahajtott a házba, amit kibérelt a hétvégére. 

Elena az ablakból leste, hogy mikor ér vissza Elijah. Amikor meglátta, hogy megérkezett, rohant az ajtóhoz. Rémülten látta, hogy Ric merő vér. Az Ős a kanapéra fektette, és Elena sírva ült le a mozdulatlan férfi mellé. Elijah kiment, és behozott egy nagyobb méretű vízzel teli tálat, egy szivacsot, és néhány törölközőt. 

- Elena, tisztítsd meg a sebeit. Rendbe fog jönni, adtam neki a véremből. 

- Mi történt Elijah? – nézett a hasonmás könnyes szemmel. 

- Ezt most megyek vissza letisztázni. Ne sírj Elena, rendbe fog jönni – simogatta meg a lány arcát a férfi. 

- Nagyon köszönöm, hogy visszahoztad nekem őt! – fogta meg az Ős kezét a lány, és megszorította azt. 

- Szívesen. Mennem kell. Az egyik vámpírt életben hagytam, kiderítem mi történt! 

- Vigyázz magadra! 

- Ne aggódj értem, foglalkozz Ric-kel. Sietek vissza! 

A nő akkor kezdett magához térni, amikor Elijah visszatért.

- Ki a fene vagy te? – kérdezte a nő, és megpróbálta letépni a láncait. 

- Én a helyedben nem tenném. 

- Kit érdekel, mit mondasz. 

- Ezer éves vagyok, és az Ősök közé tartozom, szóval mutass felém tiszteletet. Erre érzékeny vagyok. Mi a neved? 

A nő sötéten bámulta a férfit. 

- Te akartad - lépett a nő elé Elijah, és mélyen a szemébe nézett. - Minden kérdésemre válaszolsz. Mi a neved? 

- Susan. 

- Nos, Susan, mi történeted Alaric-kal? 

- Megölte a gyermekemet, és a férjemet. Több mint két évembe telt, hogy rátaláljak. 

- Hogy került a képbe Meredith Fell? 

- Már figyeltük egy ideje a tanárt, és egyszer csak feltűnt a doktornő. Megigéztem, hogy azt tegye amit én akarok, és kiszedtem belőle minden információt a városról. 

- Verbénát iszik. Hogyan tudtad megigézni? 

- Két nap fogság után kiürült a szervezetéből. Azóta pedig nem issza. 

- Miért nem kaptad el Alaric-ot magad? 

- Először meg akartam leckéztetni. Azt akartam, hogy meghurcolják, hogy tönkremenjen az élete, mielőtt megölöm. Meredith jó végrehajtó volt. Sikerült a tanárra terelni a gyanút a tanácstagok megölésével, de köszönhetően, a vadász idióta barátainak, a nő is gyanúba keveredett. 

 - Dr. Fell ölte meg a halottkémet, és Bill Forbes-t? 

- Nem. Ő csak a fegyvereket szállította, a fiaim tették. 

- Miért pont őket öltétek meg? 

- A halottkém tudta, hogy valami nincs rendbe, ki kellett iktatni. Bill Forbes pedig, annyira gyűlölte a vámpírokat, hogy nem volt kár érte. Ráadásul könnyű célpont volt. 

- Miért szúrtátok le Alaric-ot? 

- Amikor a doktornőre terelődött a gyanú kisebbik fiam az engedélyem nélkül megigézett egy idegent, majd amikor a tanár hazaért, a fiam leütötte, bevitette a házba, és leszúratta vele. Az az idióta beleszeretett a nőbe, és a féltékenysége miatt ki akarta iktatni a tanárt, és mivel Meredith akkor szolgálatban volt, így még alibit is tudott biztosítani neki. 

- Hogy került végül hozzátok Alaric? 

- Az a hülye liba felvitte a lakásába, a vadász meg kutakodni kezdett. Lelőtte, és felhívott bennünket, így elhoztuk, és itt kínoztam tovább. 

- Elég nevetségesen hangzik ez az egész. Egy ember miatt ennyi dolgot megszervezni. 

- A gyermekemért bármire képes voltam. Azt akartam, hogy hurcolják meg, hogy megalázzák, és a végén, amikor már senki nem hisz neki, és elveszít mindenkit maga körül elkaptam volna, és testileg is a végletekig kínoztam volna - mondta a nő hisztérikus hangon.

- Soha nem adták volna fel őt a barátai, talán még akkor sem, ha elhiszik, hogy ő a gyilkos. Felesleges volt ennyi energiát ebbe beleölni. 

- Nem tudod milyen elveszíteni egy gyereket, bármennyi energiát belefektetsz csak, hogy kielégítő bosszút tudj állni. 

- Hány éves volt a gyermeked, amikor átváltoztattad? – húzta össze szemöldökét Elijah. 

- 7 éves volt, az én drága Connorom – mondta a nő és sírni kezdett. 

- Egy ártatlan 7 éves gyereket gyilkoló géppé változtattál? Nem engedted meg neki, hogy felnőjön? Bezártad őt örök időkre egy gyerek testébe? Alaric megváltotta azzal, hogy megölte. Önző és szívtelen némber vagy – mondta megvetően az Ős. – Most már a fiaiddal lehetsz – tette hozzá, és egy mozdulattal lecsapta a nő fejét. 

Elena már tűkön ülve várta vissza Elijah-t. Aggódott érte, maga sem tudta miért. Amikor megérkezett átölelte a némiképp meglepődött Őst. 

- Elijah! Már kezdtem aggódni – nézett a férfira. 

- Vége Elena, már nem kell miattuk aggódnod – tolta el magától finoman a lányt, miközben az arcához ért. – Alaric? 

- Még nincs magánál, de már erősödik a légzése. 

- Az jó jel. 

- Mi történt? 

Elijah elmondta, amit a nőtől megtudott. 

- Megölt egy gyereket? - nézett Elena döbbenten.

- Egy vámpírt, aki egy 7 éves fiú testébe volt zárva. Gondolj bele abba, mit érzett volna a fiú idővel, amikor a lelke öregedni kezd, de a külseje egy gyereké. Jót tett a fiúval, amikor megölte. 

- Miért talált ki ilyen bonyolult tervet? 

- Ez a nő beleőrült a fia elvesztésébe. Minden értelemben fájdalmat akart okozni Alaricnak.

- Örülök, hogy jól vagy, és hogy Ric is rendben lesz – lábadt könnybe Elena szeme. 

 Elijah átölelte a lányt, és megsimogatta a fejét. 

- Most már minden rendben van – suttogta, és finoman ringatta. 

- Megnézem Ric-et – mondta a lány, miután megnyugodott. 

Alaric még mindig sápadtan feküdt, de már lényegesen jobban nézett ki. Elena mellé ült és megsimogatta a vámpírvadász arcát. El sem tudta képzelni, hogy ne legyen benne az életében. Ebben a pillanatban jelzett a gyomra, hogy éhes. 

- Éhes vagy – mosolygott az Ős. 

- Nem ettem mióta megérkeztünk – mosolygott vissza a hasonmás. 

- Nos, akkor ennünk kellene. Menjünk el valahová? 

- Nem szeretném itt hagyni Ric-et. 

- Akkor házhoz kellene hozatnunk némi ételt. Bár még sosem csináltam ilyet. 

Elena halkan felnevetett, annyira kedvelte Elijah-t, a régi módi viselkedését, a kedvességét. 

- Menjetek el enni – szólalt meg Alaric halk hangon. 

- Ric, hát magadhoz tértél – sírta el magát a lány és szorosan magához ölelte a férfit. 

- Összenyomsz – mondta a férfi, de ő is magához ölelte a lányt. 

- Annyira aggódtunk érted – mondta még mindig könnyezve Elena. 

- Azt hittem meghalok. 

- Nem bírtam volna elviselni. Elijah talált rád, és adott a véréből is. 

- Köszönöm – fordította fejét Ric az Ős felé. 

- Ne köszönd. Tartoztam ezzel Elenának és mindnyájatoknak. 

- Meredith lőtt le. 

- Mindent tudunk Ric, ne erőltesd meg magad. Pihenj – mondta halkan Elena. 

- Hol van Damon? 

- Mystic Falls-ban Stefannal. 

- Tudnak róla, hogy itt vagy? 

- Ez egy hosszú történet. Holnap mindent megbeszélünk. Aludj Ric, pihenésre van szükséged.

- Neked pedig kikapcsolódásra. Menj el Elijah-val, élvezd ki, hogy nem figyelik minden lépésedet – mosolygott a tanár. 

- Nem akarlak itt hagyni.

 - Én azt szeretném, hogy itt hagyj. Jól leszek – csukta le szemét Alaric. 

- Szóval, tudsz egy helyet, ahol vacsorázhatnánk? – fordult Elena az Ős felé. 

- Van rá esély, hogy hoztál magaddal elegáns ruhát? 

- Otthon úgy tudják, hogy eljegyzési partira készültem, a látszat kedvéért eltettem egyet. 

- Akkor készülődj, kedvesem – tárta szét kezeit a férfi. 

Elijah, egy gyönyörű étterembe vitte a lányt. Minden fekete és fehér színben pompázott, halk jazz szólt, és a táncparketten néhány pár táncolt. A pincérek frakkban szolgáltak fel, és lányok jártak az asztalok között virágot árulva. 

- Szóhoz sem jutok ettől a helytől – álmélkodott Elena. 

- Örülök, hogy tetszik – mosolygott a férfi, és az egyik virágos lányt magához intette. 

Egy szál vörös rózsát emelt ki a kosarából, pénzt adott a lánynak, majd Elena felé nyújtotta. 

- Köszönöm, hogy eljöttél velem és, hogy a kis szövetségünk sikeresen megoldotta a problémát. 

- Köszönöm, hogy segítettél! Nélküled, még mindig egy helyben toporognánk – nyúlt a rózsáért a lány, kissé elpirulva.

- Szívesen tettem – mondta az Ős, és magukhoz rendelte a pincért. 

Csendes beszélgetéssel töltötték a vacsorát. 

Elena kiegyensúlyozottnak, nyugodtnak, felszabadultnak és boldognak érezte magát a vámpír közelében. Annyira örült, hogy nem halt meg Elijah, és itt már nem csak arról volt szó, hogy lelkiismeret furdalása lett volna, ha megtörténik. Már jelentett neki valamit a férfi, de még nem tudta megfogalmazni, hogy mit. 

Elijah szemei bebarangolták a lány arcának minden egyes milliméterét. 

- Elena táncolnál velem?  – kérdezte és a lány felé nyújtotta kezét. 

- Enyém a megtiszteltetés – hajtotta meg fejét a lány viccesen, és a férfi kezébe csúsztatta sajátját. 

A táncparkettre érve Elijah finoman megforgatta a lányt, és magához vonta. Elena boldogan nevetett fel. 

- Köszönöm, hogy elhoztál. Olyan felszabadultnak érzem magam, amilyen már régen nem voltam – mondta a lány. 

- Örülök, ha jól érzed magad. Kapcsolj ki Elena, szükséged van rá – mondta halkan a férfi, és finoman végigsimított a hasonmás hátán. 

 Lassú mozdulatokkal táncoltak a zenére, miközben mosolyogva nézték egymást. Elena finoman közelebb húzódott az Őshöz. Valahogy biztonságot adott neki a férfi közelsége. 

- Min gondolkozol, kedves? - kérdezte Elijah. 

- Azon, hogy mióta ismerjük egymást mennyi mindenen mentünk már keresztül együtt. 

- Nos, a történetünk elég viharosnak mondható – húzta fel szemöldökét a férfi a maga elegáns módján. 

- Sosem gondoltam volna, hogy együtt fogunk táncolni, és mégis valahogy természetes. 

- Tudom Elena, én is ezt érzem – mondta Elijah és finoman a lány felé hajolt. 

Elena elveszett a férfi szemeiben, és ő is közeledni kezdett a férfi felé. Óvatos, és finom csókban forrtak össze. Mindketten megszédültek az érzéstől. Már nem táncoltak, csak egymást ölelték szorosan. Nem akarták, hogy elmúljon ez a pillanat.

- Nem szabadna ezt csinálnunk – suttogta Elena. 

- Másé a szíved. Nem szabadott volna megcsókolnom – mondta Elijah szomorúsággal a hangjában, és eltolta magától a lányt. 

- Úgy érzem, hogy elárulom a barátaimat. 

- Csak egy csók volt Elena, amit nem kell tudnia senkinek. 

- Össze vagyok zavarodva – hunyta le szemét a hasonmás. 

- Szeretnéd, ha mennénk? 

- Nem szeretnék menni, ölelj meg kérlek – bújt a férfihoz, aki védelmezően átölelte. 

Így álltak egy darabig, majd a férfi megemelte a lány állát, és újra megcsókolta. Elena nem ellenkezett, akarta ezt a csókot.