Jó szórakozást hozzá!!!
A döntés
Ric elgondolkozva ballagott az erdőben. Mióta Rebekah megmutatta neki, hogy hol és hogyan is éltek ezer éve, egyfolytában arra gondolt, hogy erről írnia kellene. A lány tényeket mondott el, de nyilvánvaló volt, hogy nem írhatott egy tényfeltáró könyvet, hiszen a mai történész társadalom azonnal támadta volna, és bizonyítékokat követelt volna tőle ezek alátámasztására. Elmosolyodott, ha arra gondolt, hogy az Ősök erre igencsak eleven bizonyítékok lennének, de persze ez nem volt járható út. Így egy történelmi regény mellett tette le a voksát, amivel Becca és a többi Ős is egyetértett és felajánlották segítségüket. Elképesztően sok információ birtokába jutott, és amikor megszállta az ihlet, mindig az erdőbe jött ki, hogy fizikailag is közel kerüljön a helyhez. Hetente nagyjából három esetleg négy napot jött ki ide pár órára, és felvázolta az írását, amit otthon, vagyis leginkább a Mikaelson villában be is csapkodott a laptopjába. Jól haladt hála a kapott segítségnek. Barátnője mindig elolvasta a megírt fejezetet és néhány helyen pontosított, sőt néha nagyon jó ötletekkel állt elő. Leült az egyik szikla tövébe, amely a barlangjárat része volt, és elővéve vázlatfüzetét belemerült az írásba.
Damon távolabbról figyelte barátját. Hiányzott neki Ric, talán jobban mint Elena, ugyanakkor dühös is volt rá, az Ősökkel való lepaktálása miatt. Szeretett volna beszélgetni vele, együtt iszogatni és mindent, amit régen együtt csináltak. Tudta, hogy ő is hiányzik Alaricnak, hiszen folyamatosan üzeneteket küldött neki. Kicsit olyanok lettek egymásnak, mint a testvérek. Ric más volt, mint Stefan. Lazább, mégis meg volt benne az a képesség, hogy valamennyire kordában tartsa őt. Volt néhány nézeteltérésük, és Damon tudta, hogy ez leginkább az ő hibája volt, mégis ha bajban volt Ric ott állt mellette. Tudta, hogy függetlenül az Ősökkel való kapcsolatától most is ott állna mellette. Oda kellene mennie hozzá, és megmondani, hogy nincs harag, hogy maradjanak barátok, de akkor hazudna a tanárnak. Barátja akart maradni, de még volt benne némi harag az Ősök miatt, és hogy kijátszották őket, amiben Ric is részt vett. Sóhajtott egyet és tovább nézte ahogyan a férfi sebes mozdulatokkal ír a füzetébe. A következő pillanatban azt látta, hogy Ric a nyakához kap majd oldalra dől, és ömleni kezd a vére. Azonnal mellette termett.
- Ric - suttogta Damon rémülten.
- Damon – gurgulázta a férfi, mert már a száján is dőlt a vére.
- Hol a gyűrűd? - kérdezte a vámpír kétségbeesetten.
- A villa… - halt el Ric hangja.
Damon nem teketóriázott, megharapta csuklóját, és a haldokló szájához emelte.
- Innod kell Ric különben meghalsz – suttogta az idősebb Salvatore és teljesen belenyomta csuklóját a férfi szájába.
Nem érezte Alaric pulzusát és érezte, hogyan uralkodik el rajta a pánik. Nem tudta, hogy jutott e véréből a férfi szervezetébe. A tanár arca és nyaka merő vér volt. Újra megharapta csuklóját és újra a szájába nyomta kezét, majd fájdalom nyilallt a hátába és Ricre dőlt.
- Ki vagy? Mit csinálsz itt vámpír? – fordította a hátára valaki durván.
Három férfi és egy nő állt felette, és két szív dobogását hallotta. Aki kérdezett annak nem hallotta a szívdobbanásait, nyilvánvalóan egy vámpír volt. Sötét haja volt és erősen borostás. A másik vámpír szőke volt és akkora, mint egy kétajtós szekrény. A velük lévő két embert furcsának találta Damon, megesküdött volna rá, hogy nem egyszerű emberek. Minden érzéke veszélyt szimatolt.
- Samuel vagyok. Megéreztem a vér szagát és itt találtam ezt az embert – nyögte Damon.
- Samuel ki?
- Samuel Taylor.
- Mit kerestél az erdőben? – kérdezte a szőke.
- Átutazóban vagyok. Még nem vagyok régóta vámpír kerülöm az embereket, de ennek a vére idevonzott – hazudott tovább Damon. Fogalma sem volt, kik ezek és mit akarnak Ric-től.
- Ő a mi prédánk – rúgott bele egyet a sötét hajú.
- Elnézést, még nem tudom kontrollálni magam – nézett ártatlanul az idősebb Salvatore.
- Egyedül vagy?
- Igen.
- Szóval nem ismered ezt az embert?
- Nem. Miért ő a prédátok?
- Semmi közöd hozzá – rúgta arcon a szőke.
Damon orrából ömleni kezdett a vér, és érezte hogyan megy fel benne a pumpa, de nem tudott mozogni, a hátában lévő fadarab rossz helyen volt, ráadásul nem volt benne biztos, hogy elbírna velük.
- Anton, menjünk már ha végeztünk – szólalt meg az egyik ember.
- Előbb megnézem biztos halott e ez a rohadék – válaszolta a sötét hajú férfi.
- Miért öltétek meg? Ártott nektek? – kérdezte Damon, és felkészült rá, hogy újra megrugdossák.
- Akik ártottak nekem, azokat nem lehet megölni, de a szeretőiket igen – vigyorgott az Anton nevű férfi.
Ebben a pillanatban Ric kezdett magához térni, és Damon konstatálta, hogy használt a vére. Jelen helyzetben nem tudta, hogy ennek örüljön e vagy sem.
- Hát nem döglöttél meg kutya – rúgott bele egyet a szőke.
- Törd ki a nyakát, úgy biztos, hogy megpusztul – vetette oda Anton és Damon megrémült, hiszen Alaric szervezetében ott volt a vére.
- Mi ez az ijedtség kisfiam? Még sosem törted ki senkinek a nyakát? – vigyorgott a szőke, majd Damon hallotta a reccsenést. Behunyta a szemét és visszatartotta a könnyeit.
- Na, most már biztos, hogy halott ez a hímringyó – rúgott egy utolsót Alaricba Anton.
- Mit csináljunk vele? – bökött a szőke a még mindig behunyt Damon felé.
- Vedd ki a hátából a karót, aztán menjen. Még ifjú vámpír és nem ismer itt senkit.
- És a halott féreggel?
- Dobd le azon a járaton, ott rohadjon el a teste. Remélem azok az álnok rohadékok keresik majd, és mire megtalálják, addigra a szőke Ős szuka teljesen ki fog készülni – nevetett gonoszul Anton.
A szőke nagydarab vámpír megfogta Alaric testét és lehajította a járatba, majd durván megfogta Damont és kirántotta a hátából a karót. A kékszemű vámpír összerándult a fájdalomtól és köhögött párat.
- Menj az utadra, és ne nézz vissza – pöckölte meg Damon orrát a szőke.
- Mielőtt elindulnál, kapsz egy kis figyelmeztetést, hogy sose árulj el bennünket. Ők boszorkányok, és elég jártasak a vámpírok kínzásában- vigyorgott Anton, majd maga elé engedte boszorkányokat.
Egy pillanattal később Damon agya lángokban állt, és összegörnyedt a fájdalomtól.
- Emlékezz rá ifjú Samuel Taylor, ha bárkinek is elmondod amit láttál, akkor megtalálunk, és nem úszod meg ennyivel.
- Senkinek nem fogok szólni, nem láttam semmit – nyögte Damon.
- Húzd el a beledet – lökte meg a szőke és a kékszemű vámpír eltűnt.
Damon nem ment messze. Megvárta, amíg a vámpírok és boszorkányok elhagyták a terepet. A lejárathoz száguldott és leugrott rajta. Alaric mozdulatlanul feküdt a földön. Damon letérdelt mellé és szomorúan nézte. Nem akart ártani neki, meg akarta menteni az életét és most vámpír lett a barátja. Sóhajtott egyet, majd felnyalábolta a férfit és kiugrott a járatból.
A Mikaelson villában borozgatós estét tartottak, amin Jeremy is részt vett. Kol és Rebekah egymást ugratták, és Jeremy néha Kol-lal összefogva ugratta az összes jelenlévőt. Elena és Caroline az oldalukat fogva nevettek, Klaus harsány kacaja is felhangzott párszor, és néha még Elijah is hangosan felnevetett.
- Jaj, de kár hogy Ric lemarad erről – mondta nevetve Elena.
- Sajnálhatja bizony. Legközelebb felvesszük és akkor nem fog senki semmiről lemaradni – csapta össze kezeit Caroline.
- Ne már Car! Úgy nem lehet hülyülni, hogy felveszik. Feszélyezne a kamera – mondta Kol.
- Pont téged öcsém? Jobban elemedben lennél, mint valaha is voltál színművész úr! – dobott egy párnát felé Klaus.
- Ezzel egyet kell, hogy értsek – bólogatott Rebekah, Elenával és Caroline-nal egyetemben.
- Igazuk van Kol, imádsz szerepelni és semmi nem gátol meg ebben – jegyezte meg Elijah.
- Még te is az oldalukon állsz? – kérdezte Kol tettetett felháborodással.
- Na, erről beszéltem. Színészkedsz most is – mutatott rá a tényre a hibrid.
- Én viszont biztos, hogy berezelnék a kamerától – mondta Jeremy.
- Ez igaz – ölelte át öccsét Elena.
- Rendben nem vesszük fel, csak élő előadásokat láthatunk, mint a színházban– vonta meg vállát Caroline.
- Ti vagytok a mi privát színi társulatunk – tapsolt Elena.
- Ilyen remek közönségnek jár a ráadás, nem igaz Jer? Becca? – kérdezte Kol és a másik kettő bólintott.
Ebben a pillanatban megszólalt a csengő és összehúzott szemmel néztek egymásra a szobában ülők. Nem vártak senkit, csak Ric-et, de neki kulcsa volt.
- Megyek megnézem ki az – állt fel Elijah.
Damon a szokásos sápadtságánál is haloványabban állt a villa ajtajában kezében Alariccal. Zokogott a lelke barátjáért és tudta, hogy nemsokára mások is zokogni fognak érte.
- Damon! Mi történt? – nyitott ajtót Elijah és összevont szemöldökkel nézte az alélt tanárt.
- Bemehetnék? – kérdezte megtört hangon a kékszemű vámpír és Elijah kiérezte a hangjából, hogy nagy a baj.
- Gyere utánam – engedett utat Elijah, majd a vámpír elé lépett és mutatta az utat.
- Úristen Ric! – sikított fel Rebekah, amikor meglátta a csurom véres tanárt.
Mindenki dermedten állt.
- Tedd le a kanapéra, és mondd el mi történt – mondta parancsoló hangon Elijah. Rebekah, Elena és Jeremy a tanár mellett termettek.
- Legelső dolog, amit tudnotok kell, hogy Ric vámpírként fog felébredni – nézett a többiekre Damon.
Elena elkezdett zokogni, Jeremy hófehérre vált arccal állt. Rebekah megállíthatatlanul sírt. Caroline a szája elé kapta a kezét. A három férfi Ős összevont szemöldökkel nézte a Salvatore fivért.
- Hogy történhetett ez meg? – kérdezte Klaus csipetnyi ingerültséggel a hangjában.
Damon elmesélte a történteteket. Elena és Jeremy összetörten nézték gyámjukat.
- Anton? Azt mondtad Anton? – kérdezte meghökkenve Elijah.
- Igen. Valamiért nagyon utál benneteket.
- Hogyan lehetséges ez? – nézett Caroline az Ősökre.
- Nem értem szöszi mit vagy úgy megdöbbenve, elég sokan utálják őket – mondta Damon kissé pimasz hangon.
- Vigyázz a szádra! – mondta figyelmeztetően Klaus és Kol is tett egy lépést a vámpír felé.
- Antonnak halottnak kellene lennie – adta meg a magyarázatot Elijah.
- Vámpír, szóval halott – jegyezte meg Damon.
- Emberként kellett volna meghalnia egy balesetben – nézett ingerülten Kol a kékszemű vámpírra.
- Az a rohadék biztos, hogy lopott a vérünkből, amikor szétválasztott bennünket! – sziszegte Klaus és gyilkosan villant a szeme.
- Igazad van, másként nem történhetett – nézett testvérére Elijah, és az ő szemében is megvillant a gyilkos fény.
- Kit érdekel ez most! Mi lesz Alaric-kal? Mi van ha nem akar majd vért inni, hogy befejeződjön az átváltozása? – kérdezte hisztérikusan Rebekah.
- Ha nem akar vámpír lenni Becca tiszteletben kell tartanod és hagynod kell elmenni – mondta csendesen Elijah.
- Nem! – sikította a szőke Ős miközben Alaric kezét szorongatta.
Elena még jobban zokogott és Jeremy szeme is könnyes volt, ahogy átkarolta nővérét. Caroline odasietett Rebekah-hoz és átölelte. Testvérei szomorúan néztek egymásra. Damon is összetörve állt.
Valójában mindannyian féltek attól, hogy amikor Ric magához tér, milyen döntést fog hozni. Keményen benne volt a pakliban az, hogy nem akar vámpírként élni. Ha ez bekövetkezne, akkor mindannyiuk vesztesége és fájdalma mérhetetlen lenne.
- Szóval Ric, miattatok keveredett ebbe a helyzetbe? – kérdezte nem túl kedves hangon Damon.
- Miattunk – ismerte el Elijah.
- Tudtam, hogy rossz dolog fog történni vele, miattatok. Elena, Jeremy jobb lenne, ha kiszállnátok ebből a kis családból, mielőtt nektek is bajotok esik. Nem biztos, hogy lesz ott valaki, hogy megmentsen. Ez az Anton nem őket fogja bántani, hanem azokat akiket szeretnek – nézett a Gilbert testvérekre Damon.
- Az én hibám. Délelőtt láttam, hogy itt maradt a gyűrűje, utána kellett volna vinnem az iskolába – sírta Rebekah.
- Nem a te hibád Becca, és nem az ő hibájuk – nézett könnyes szemmel Elena az idősebb Salvatore testvérre.
- Akkor mégis ki a francé? – tárta szét kezeit Damon ingerülten.
- Igaza van Elena, a mi hibánk. Veszélyben vagytok mellettünk – nézett a lányra Elijah.
- Nem foglak itt hagyni sem téged, sem a családot. Szeretlek – sírta el magát Elena és az Ős karjaiba vetette magát.
- Engem sem lehet eltántorítani – mondta Caroline és átölelte Klaust.
- Meg kell találnunk azt a szemetet és kinyírni a haverjaival együtt – mondta undorral a hangjában Kol.
- Damon! Köszönjük, hogy megmentetted Ric életét – lépett a kékszemű vámpír elé kezét nyújtva Jeremy.
- Nem tudom, valóban megmentettem e – nézett a fiúra szomorúan Damon.
- Megmentetted. Nem a te hibád, hogy aztán így alakult. Köszönjük – lépett oda Elena is és átölelte a férfit. Rebekah is vetett egy hálás pillantást felé, majd figyelmét újra szerelmére irányította.
- Damon! Nagyon pontosan írd le a külsejét Anton társainak – szólalt meg Klaus.
- Nem várhatna ez addig amíg Ric feléled? Most csak a döntésére tudok koncentrálni – kérte Damon.
- Várhat – egyezett bele Klaus.
- Fel kellene hívni Stefant, hogy ha Ric esetleg úgy dönt, hogy nem… akkor… - hallgatott el Caroline.
- El tudjon búcsúzni – fejezte be halkan Elena, és újra könnyek lepték el a szemét.
Némán álltak a szobában, és feszülten várták, hogy a tanár immár vámpírként magához térjen. Az egész szobában halotti hangulat uralkodott. Damonon látszott, hogy még mindig hibásnak érzi magát, és az Ősökből is áradt a bűntudat. Elena és Jeremy egymás kezét fogva álltak, és mindketten arra gondoltak, hogy nem veszíthetik el gyámjukat. Becca már szinte képtelen volt gondolkozni a benne lévő félelemtől, amit Ric lehetséges elvesztése miatt érzett.
Alaric egy hörgés szerű levegővétellel tért magához, és értetlenül nézett körbe.
- Damon? Hogy kerülsz ide? Mi történt? – kérdezte reszelős hangon.
A kék szemű vámpír elmondta az erdőben történteket, amit Ric mozdulatlanul hallgatott végig. Amikor Damon befejezte, Ric még jó darabig csendben volt.
- Ric! Mondj valamit – kérte Elena.
- Köszönöm Damon, hogy megmentetted az életemet, hogy ott voltál mellettem –nyögte a tanár, majd a többiekre nézett. – Képtelen vagyok ezt felfogni, adjatok egy kis időt.
- A mi hibánkból történt. A mi idióta családunk miatt. Ne haragudj ránk Ric – nézett könyörgő szemekkel Becca.
- Nem haragszom rátok. Tudtam mit vállalok, amikor a családotok tagjává váltam. Tudtam, hogy a világ minden pontján vannak ellenségeitek. Tudtam, hogy egyszer megölhetnek amiatt, hogy a családotokhoz tartozom – nézett az Ősökre Alaric.
- Most mi lesz Ric? Befejezed az átváltozást? – kérdezte kissé remegő hangon Jeremy és a szobában feszült csend lett.
- Sosem akartam vámpírrá válni – nézett a fiúra és Elenára Alaric.
Rebekah zokogásban tört ki Elenával együtt. Caroline is csendben sírni kezdett, és érezte ahogyan felidéződik benne apjának az emléke. Damon gyanúsan nagyokat nyelve próbálta visszatartani könnyeit.
- Alaric! Kérlek gondold ezt át – lépett hozzá Kol és arca olyan komoly volt, amilyennek még soha nem látták.
- Nem akarlak elveszíteni! Szeretlek! – ölelte át a tanár nyakát Rebekah.
- Én is szeretlek, nagyon szeretlek – ölelt vissza Ric.
- Nem teheted ezt velem haver – nézett könnyes szemmel Damon.
- Mégis csak rajta vagyok azon a rövidke listádon? – mosolyodott el szomorúan a tanár.
- Az elsők között vagy – húzta egy félmosolyra száját a sötét hajú vámpír.
- Nem hagyhatsz itt bennünket Ric! Szükségünk van rád! Szeretünk és nem akarunk több családtagot elveszíteni – térdelt gyámja mellé Elena és a mellkasára hajtotta a fejét.
- De hiszen egy nagy család vesz benneteket körül, akik a legerősebbek a világon – simogatta meg a lány fejét Ric.
- Te is közénk tartozol, nem akarunk elveszíteni. Nélküled már nem lennénk ugyanazok – szólalt meg a hibrid.
- Köszönöm Klaus.
- Kérlek Ric! – potyogtak Rebekah könnyei.
- Időre van szükségem – törölte le barátnője könnyeit a férfi.
- Nincs túl sok időd a döntésre ugye tudod? – kérdezte Elijah.
- Igen – suttogta Ric.
- Ezt a döntést magadnak kell meghoznod, hagyunk gondolkozni – szólalt meg Elijah.
- Köszönöm Elijah! Maradjatok, Rebekah szobájában leszek – állt fel a férfi.
- Szólj, ha szükséged van valamire – nézett kisírt szemekkel a szőke Ős és egy halvány mosolyt engedett el szerelme felé.
- Mindenképpen – csókolta meg a lány kezét Ric, és elvonult.
Alaric meg volt rémülve. Fogalma sem volt már mit akar. Nem akart vámpír lenni, de képtelen volt itt hagyni a földi létet. Elena és Jeremy számítottak rá, és ő megígérte nekik, hogy vigyázni fog rájuk. Becca…annyira szerette a lányt, ahogyan még senkit ezelőtt, és most megadatna a lehetőség, hogy az örökkévalóságig együtt legyenek. Ott volt Damon akivel szinte testvérekké váltak, és Elijah, Kol, Klaus...szintén nagyon közel álltak hozzá. Olyan élete volt az utóbbi pár hónapban, hogy senki sem kívánhatna ennél jobbat. Mi lesz, ha vámpírként majd a vérszomja irányítja? Képes lenne kontrollálni magát? Mi van ha olyan lesz mint Stefan? Nem akart ártatlanokat bántani. Szétrobbant a feje a sok kérdéstől, és kételkedéstől. Behunyt szemmel feküdt az ágyon és megpróbált higgadtan gondolkozni.
A nappaliban síri hangulat uralkodott. Időközben Kol mindenkinek töltött egy dupla adag whiskey-t, Damont is beleértve. Szükségük volt rá, mindenki zaklatott és szomorú volt. Becca lehunyt szemmel feküdt, de jól látszódott, hogy szemhéja alatt ide – oda mozog a szeme. Nyilvánvalóan ezer gondolat szaladt át az agyán. Klaus és Caroline egymást átölelve ültek. Elijah Elena kezét fogta, aki mellett Jeremy ült fejét lehajtva. Damon és Kol egymás mellett ülve néztek a semmibe.
- Nem akarom elveszíteni őt – suttogta kétségbeesve Elena.
- Mennyi ideje van még dönteni? – kérdezte Jeremy.
- Még néhány órája – mondta Kol.
- Képtelen vagyok várni – ugrott fel Damon.
- Ülj vissza! Egyikünknek sem könnyű, inkább koncentrálj arra, hogy leírd ezeket a férgeket – mondta Klaus, majd felállt és rövid időn belül egy rajztömbbel és ceruzával tért vissza.
Várakozóan nézett Damonra. A vámpír behunyta a szemét és elkezdte leírni a külsejét a vámpírnak és a két boszorkánynak. Klaus néhol közbe kérdezett, de egyébként csak a ceruza és Damon hangja törte meg a csendet.
- Így néztek ki? – mutatott három képet Klaus.
- Pontosan így – mondta elismerő hangon a kékszemű vámpír.
- Remek, akkor még lerajzolom Antont, és azonnal odaadjuk az embereidnek Elijah, hogy kutassák fel őket – nézett testvérére a hibrid, aki bólintott.
- Ahogy megtalálják őket, azt azonnal tudni akarom – pattant fel Rebekah szeme és bosszúszomjasan nézett a többiekre.
- Lehetne, hogy én is részt vegyek a kínzásukban? – villant Damon szeme.
- Jogod van hozzá – mondta Kol.
- És nekem? – jelent meg Ric egy halvány mosollyal az arcán.
- Hát döntöttél? – repült a férfi felé Becca.
- Nem volt könnyű döntés, és még most is félek a következményeitől, de képtelen vagyok itt hagyni benneteket. Téged! – csókolta meg a lányt Alaric.
- Mindenben segíteni és támogatni fogunk! – ígérte Elijah.
- Köszönöm Elijah! Szükségem lesz rá! Nem akarok embereket bántani. Caroline rád számítok a leginkább. Tudom mennyire kontroll mániás vagy – nézett a szöszire Ric.
- Mindenben számíthatsz rám – mosolygott Caroline a könnyeit törölgetve.
- Beszélnünk kell Bonnie-val. Szükséged lesz egy gyűrűre, vagy valami ékszerre, hogy a napon járhass – szólalt meg Damon.
- Vajon Bonnie hajlandó lesz ezt megtenni? – kérdezte összevont szemöldökkel Ric.
- Szeret téged, és tudja mennyire fontos vagy nekünk. Nem lesz probléma, majd beszélek vele – állt fel Jeremy és átölelte gyámját.
Elena hozott egy adag vért, és mindannyian feszülten nézték amikor a tanár felhajtotta azt. A férfi szemei vörössé váltak és fogai megnyúltak. A szobában lévő Ősök és Damon védelmezően álltak Elena és Jeremy elé, ha netán nem tudna uralkodni magán Ric, azonban ő vett pár nagy levegőt és visszaállt arcának eredeti formája.
- Azt hiszem, jobb ha egy darabig nem vagyok veletek egy fedél alatt. Nehezen tudom tartani magam – nézett a Gilbert testvérekre Alaric.
- Elenával és Jeremy-vel a Gilbert házban leszünk pár napig. Oda most nem léphetsz be, így biztonságban lesznek. A többiek pedig itt fognak rád figyelni. Most egy ideig nem fogsz tudni bejárni dolgozni, sőt a házat sem igazán kellene elhagynod. Damon a te segítségedre is számítunk. Közel álltok egymáshoz és szüksége van olyan emberekre, akiket szeret, hogy ne veszítse el önmagát. Jeremy beszél Bonnie-val, de addig nem kapod meg a gyűrűt, amíg úgy nem látjuk, hogy biztonságos. Jó lesz így? – kérdezte Elijah és a tanár bólintott.
- Menjetek Elijah! Holnap találkozunk – mondta Alaric, és az Ős a két Gilbert testvérrel elhagyta a házat.
- Én is megyek! Holnap Ric – köszönt el Damon és kisuhant a villából.
Elena és Elijah némán feküdtek egymás mellett. Nem igazán beszéltek mióta a Gilbert házba értek. Még mindig sokkolta őket ez az egész.
- Képtelen vagyok felfogni, hogy Ric vámpír lett. Alig van már körülöttem ember – sóhajtotta Elena.
- Sajnálom. Sajnálom, hogy miattunk elveszítettél egy újabb embert – ölelte át a lányt Elijah.
- Nem a ti hibátok. Igaza volt Ric-nek. Mindannyian tisztában voltunk vele, hogy mit jelenthet az életünkre nézve, ha veletek vagyunk. Mi vállaltuk ezt.
- Nem szabadott volna engednünk, hogy ilyen közel kerüljetek hozzánk. Ric-nek bizonyos értelembe véve szerencséje volt Damonnal, de mi lesz ha legközelebb téged akarnak bántani és nem leszünk ott veled?
- Ebből fakadóan azt javaslom, hogy soha de soha ne engedj el és mindig legyél mellettem – bújt szorosan a férfihez Elena.
- Megígérem, hogy ezentúl mindig melletted leszek.
- Köszönöm. Elijah, most hogy érzi magát Ric? Mit érez?
- Minden érzéke és az érzelmei is felerősödtek. A vérszomja hatalmas, ezt kell leginkább kordában tartanunk. Aztán pedig az érzelmeit kell neki magának megtanulni kezelni.
- Szerintem képes lesz rá. Ric erős és magabiztos – bólogatott Elena.
- Én sem aggódom emiatt.
- Remélem Bonnie tényleg elkészíti azt a gyűrűt.
- Biztos vagyok benne, hogy elkészíti. Igaza volt az öcsédnek, szereti Ric-et, és benneteket is. Egyébként Jeremy nagyon felnőttként viselkedett. Mit gondolsz ez csak a látszat, vagy valóban ennyire jól viseli?
- Jer, kénytelen volt hamar felnőni. Sok mindenkit elveszített és olyan szituációkba keveredett, amikbe nem kellene ennyi idősen. Főképpen Klaus miatt.
- Sajnálom ezt Elena.
- Ne sajnáld, már nincs mit sajnálni. Előre kell nézni, és Jeremy ezt teszi. Azt hiszem Ric-et is jobban viselte, mint én. Van egy mondás, ami szerintem a viselkedését mostanában jellemzi az öcsémnek.
- Milyen mondás?
- Ha az élet citrommal kínál, készíts belőle limonádét – nevetett fel halkan Elena.
- Ez egy remek és optimista mondás. Ha Jeremy valóban így gondolkozik, akkor nincs miért aggódnunk – bólogatott elégedetten Elijah.
- Annyira jó, hogy itt vagy velem – suttogta Elena.
- Szeretlek és mindig itt leszek veled.
- Tudom, hogy szeretsz – mondta kacér hangon a barna szépség.
- Honnan tudod kicsi lány? – fordult a hasonmásra Elijah és hosszan szenvedélyesen megcsókolta.
- Érzem a szeretetedet – célzott nevetve a férfi ágyékánál annak ébredező férfiasságára.
- Ez csak a kezdet – incselkedett Elijah és rövidesen elmerültek egymásban.
Ric a szőke Ős ágyában feküdt, aki mellett ült, míg Kol a szobában lévő fotelt foglalta el. Ő kérte, hogy maradjanak vele és meséljenek a vámpírságról annak előnyeiről, hátrányairól, és ha esetleg úgy látják, hogy elveszítené az önuralmát, akkor fékezzék meg. Eddig nem volt gond, tudta uralni, de esze csak a vér körül járt. Jó, hogy nincs itt Elena. Nem volt benne biztos, hogy ne akart volna rátámadni a lányra.
- Ez a vérszomj, fog csillapodni valaha? – kérdezte.
- Nem fog csillapodni, csak megtanulod kontrollálni. Caroline remek tanárod lesz. Ő a kontroll királynő – mondta Kol.
- Vicces, eddig én tanítottam őt, most pedig majd ő engem – nevetett fel halkan Alaric.
- Engem is taníthatna – incselkedett Kol.
- Te beteg vagy – vágott testvéréhez egy párnát Rebekah, de közben nevetett.
- Szerelmes vagy Caroline-ba? – kérdezte Ric.
- Nem vagyok az, de bele tudnék szeretni, csak annál önzőbb vagyok, semhogy fájdalmat okozzak magamnak. Messzemenőkig Nik a mindene. Egyébként őrülten vonzónak találom – válaszolta az Ős.
- Na, ezt Klaus meg ne hallja, mert a szívedben egy tőrrel végzed, és túlzottan kedvellek ahhoz, hogy úgy lássalak – mondta a tanár.
- Én is kedvellek téged Vámpír Ric – mondta viccesen Kol és mindannyian nevetni kezdtek.
- Jól esne egy kis vér – sóhajtotta Alaric.
- Mindig jól esne, de idővel megtanulod majd ezt kezelni és annyit és akkor inni, amikor kell – simogatta meg szerelme fejét Becca.
- Azért néha kirúghatsz a hámból – jegyezte meg Kol.
- Ígérjétek meg nekem, ha olyanná válnék, mint Stefan a sötét korszakában, akkor azonnal kitépitek a szívemet. Nem akarok ártatlanokat bántani – mondta komoly hangon Ric.
- Stefan akkor volt a legszórakoztatóbb – mondta a szőke Ős.
- Becca – nézett rosszallóan Alaric.
- Jól van ne haragudj, de ez az igazság – vonta meg vállát Becca.
- Nem válsz olyanná, ebben biztos vagyok, de megígérem, hogy ha mégis akkor magam döfök karót a szívedbe. Jó lesz így? – kérdezte vidáman Kol.
- Testvérem, még egy ilyen és én magam fogok te szívedbe tőrt döfni – mondta mérgesen Becca.
- Jól van már, ha akarod te nyírhatod ki a szerelmedet – vigyorgott Kol.
- Azért nehogy összevesszetek rajtam – nevetett fel Ric.
- Megyek hozok egy kis vért – állt fel az ágyról Rebekah.
- Azt megköszönöm – csillant fel a tanár szeme.
- Azért ne szokd meg, hogy kiszolgállak – nevetett Becca és kilépett a szobából.
Klaus csendben nézte Caroline-t, aki egész este szótlan volt. Tudta, hogy a lány apjára gondol, aki nem volt hajlandó befejezni az átváltozást, és tudta mennyire meg volt ijedve szerelme, hogy Alaric is ezt fogja választani. Valóban meg volt rá az esély, de Klaus lelkét boldogság töltötte el, hogy a tanár másként döntött. Nagyon megkedvelte, ráadásul tudta mennyire szereti húgát, és nagyon jó hatással volt Kolra. Igazat mondott, nélküle már nem ugyanaz a család lettek volna.
- Nem akarsz beszélni arról, amire gondolsz szerelmem? – puszilta meg a lány vállát a hibrid.
- Apára gondoltam. Hiányzik nekem, de ő nem bírta volna elviselni, ha tényleg vámpírrá változott volna. Szenvedett volna vámpírként. Mindennél jobban gyűlölte a fajtámat.
- Az apám is, pedig az ő ötlete volt, hogy azzá váljunk.
- Nem könnyű az apákkal – sóhajtotta Caroline.
- Örülsz, hogy Ric végigvitte az átváltozását?
- Igen. Nem bírta volna a szívem még egy barát elvesztését, és örülök, hogy az ő döntése volt. Remélem Jer rátudja venni Bonnie-t egy napon járó gyűrűre. Nagyban megkönnyítené az életét.
- Szerintem segíteni fog a boszi, de ha nem, akkor majd mi keresünk egyet aki megcsinálja.
- Elküldtétek már a képeket Elijah embereinek? Mielőbb jó lenne elkapni őket, mielőtt Elenának is baja esik – nézett a férfire Caroline.
- Holnap elküldöm, és Elijah beszél velük, hogy ez legyen a legmagasabb prioritással rendelkező ügyük. Én téged is nagyon féltelek. Még Damon is inkább hazugságba menekült és nem szállt velük szembe. Remélem hamar megtalálják őket, mielőtt bárkinek baja esik. Ric-nek elég hamar része lesz a kínzás örömeiben – vigyorgott Klaus.
- Nik! – ütötte vállon a lány a férfit.
- Most mi a baj? Megérdemlik majd amit kapnak. Na és amit Becca-tól el kell szenvedniük majd, hát én nem lennék a helyükbe – vigyorgott tovább a hibrid.
- Ezzel egyetértek, én sem – vágott egy fájdalmas fintort a szöszi.
- Tudtad, hogy Elena gondolt arra, hogy vámpírrá váljon? Elijah mesélte – nézett barátnőjére a hibrid.
- Elijah nekem is mesélte – bólogatott a lány.
- Hogy ti milyen jóban vagytok – mondta kicsit sértetten Klaus.
- Olyan, mintha a bátyám lenne, és én a húga. Ráadásul Elena barátnője vagyok, ismerem őt, szóval nem kell a sértődésed – forgatta szemeit a lány.
- Mit szólsz Elenához?
- Látom, mennyire szereti Elijah-t, és tudom, hogy retteg attól, hogy mi lesz velük a jövőben. Valahol megértem őt.
- Igen én is. Elijah hiába mondja neki, hogy végig vele marad, én is kételkednék Elena helyében.
- Egyetértek.
- Ha lett volna segítséged, ha tudtad volna mi az a vámpír, akkor te hogyan döntöttél volna az átváltozásodról?
- Ez már nem érdekes. Nem tudok ellene tenni, de te segítettél meglátni egy másik oldalát a vámpírságnak amit előtte nem igazán láttam. Ezért örökké hálás leszek neked.
- Akkor kezdheted is kimutatni a háládat – csapott le a lány szájára a hibrid.
- Te vén kujon – nevetett a szöszi.
- Imádom amikor leöregezel szerelmem – csókolta tovább Caroline nyakát és testét a férfi.
- Imádom a szád minden érintését a testemen – kapaszkodott a hibrid hajába a vámpír és a szájához húzta.
- Akkor engedd el magad drágám, mert szomjazik a szám a tested minden porcikájára hogy kielégítse azt – suttogta a férfi, és a lány mellére tapasztotta száját.
A szöszi ajkát kéjes nyögés hagyta el és ellazítva testét élvezte szerelme szájának és nyelvének minden mozzanatát.
