Chapter 34

El is készültem a következő fejezettel. 

Mindenkinek köszönöm, hogy így visszavártatok és továbbra is olvassátok a történetemet. Nagyon köszönök minden visszajelzést, akár megjegyzést írtok, akár chat-en teszitek ezt.

Jó szórakozást!

Összetartozások

Kol térdein könyökölve fogta arcát kezei közé és csendben nézte, ahogy a családjának néhány tagja veszekszik egymással. Reggeli után folytatni kívánták a tervek finomítását, de mielőtt elkezdhették volna, Caroline felhozta éjjeli beszélgetését Klaussal Anton boszorkányairól. Eddig nem is lett volna semmi gond, de amikor szóba hozta anyjuk grimoire-ját és mellépárosította Bonnie-t, Rebekah kikelt magából és Klaus mellé állt. Elena is csatlakozott aki Caroline pártját és ezáltal Bonnie pártját fogta, úgyhogy most a nappali közepén állva, „olasz család” módjára veszekedtek. Mutogattak, grimaszoltak és rendkívül hangosak voltak. Persze ha jól belegondol akkor alapvetően ők négyen voltak a leghevesebbek a családból. Kívülállónak talán furcsa lehet azt hallani, hogy Elenát is a közéjük sorolja, de a hasonmás, amilyen kis szendének látszott, pont annyi akarat, makacsság és tűz volt benne. Ezt már többször megmutatta. Caroline szókimondásáért mindig odáig volt. Már akkor is tetszett neki ez, amikor még nem volt együtt bátyjával, simán megmondta mit gondol, függetlenül a benne lévő félelemtől. Tűzről pattant volt mindkét leányzó. Őszintén szólva, testvéreinek méltó ellenfelei akadtak a vitatkozásban. Elmosolyodott. Testvérei is sokat változtak. Rebekah vidámságát jó volt látni, Végre vannak barátai, és olyanná vált a családja, akik mellett nem érzi magát magányosnak, elhanyagoltnak, elhagyatottnak. Mindig szép volt testvére, de most ragyogott. A legtöbbet nyilvánvalóan Nik változott, köszönhetően szőke szerelmének. A modora, ahogyan másokhoz szólt, hogy segített másokon, úgy hogy abból neki semmi haszna nem származott és még sorolhatná a változásokat. Ezek régen elképzelhetetlenek voltak Klausnál. A rajzain és a festményein is látszott, hogy lelkében oszlóban van a feketeség. Persze nem teljesen, de tudta hogy ezt bátyja nem is akarja és egyetértett vele. Mindegyikükben maradt sötétség, amit nem voltak hajlandóak feladni. Ők voltak a föld legöregebb teremtményei, akik még életben vannak. Ezt tiszteletben kellett tartania mindenkinek, aki ismerte őket és erről nem gondoskodhattak úgy, hogy a verandán pipázó, emlékeiken merengő, jótékonykodó aggastyánként viselkedtek. Időnként oda kellett csapniuk, és ezt mindig megtették még apjuk elől való menekülésük közben is. Mikor felbomlott a családi egyensúly Katerina miatt, ezt külön külön is igyekeztek megtenni, már ameddig Klaus nem űzte mindannyiukat koporsóba. Anyjuknál azonban bizonyítottak és Anton egy újabb jó példa lesz arra, hogy tiszteljék és féljék őket. Egyébként sem puhulhatnak el, hiszen rengeteg az ellenségük, és úgy tűnik mindig lesz valaki aki veszi a bátorságot, hogy ellenük forduljon. 

Tovább fordította tekintetét és látta, hogy Elijah és Ric kimaradva az egészből a szoba másik végében állva halkan beszélgettek. A hangos veszekedés miatt nem hallotta miről diskurálnak, de azt látta, hogy komoly az arcuk. Persze Elijahnak mindig komoly az arca, forgatta meg szemeit Kol, de közben szeretettel gondolt bátyjára. Ő volt a stabilitás megtestesítője közöttük. Mindig képes volt józanul és higgadtan gondolkozni, helyrehozni a dolgokat és nagyjából kordában tartani őket. Igaza van Rebekah-nak ő az egyetlen, aki valóban felnőttként viselkedett minden alkalommal, és az is igaz, hogy ő volt a leghidegvérűbb és legkegyetlenebb közöttük, ha a helyzet úgy hozta. Valószínűleg pont nyugodtságából fakadóan. Ric feszülten hallgatta Elijah-t. Kol kedvelte a tanárt, nem csak azért, ahogyan Becca-val bánt. Nyílt volt, mindig gondolkodott cselekvés előtt, és áradt belőle, hogy ha a szituáció úgy kívánja, nem hezitál abban, hogy öljön, ahogy azt még emberként vele is megtette. Jó párosítás voltak Elijah-val. A bolondos Ős biztos volt benne, hogy az előttük álló ügyben Alaric remekelni fog. Ezzel gondolatai visszatértek a lényeghez a család egységéhez, aminek ereje ezer év alatt erősödött, és mióta a lányok és Ric is hozzájuk tartoztak elsöprő erejű volt. Tudta, hogy akárhogy is veszekednek jelen pillanatban, ha valaki berontana az ajtón, azonnal eggyé válnának ők heten. Jó érzés volt, hogy ennek a része. 

- Kol! Mi a fenét álmodozol? Szerelmes vagy? Jó lenne, ha végre visszatérnél a földre és véleményt nyilvánítanál! – kiáltott rá Becca szikrázó szemmel, majd válaszát meg sem várva, a csendesen beszélgető Elijah és Ric felé fordult. 

- Ti meg mit sustorogtok? Mi az ami fontosabb annál amin veszekszünk? Szavaznunk kell erről a dologról, nincs közöttünk egyetértés – nézett durcásan Becca a barna és a szőke lányra. 

- Áhh, persze! Ha szavazunk, egyértelműen alul fogunk maradni, még ha Ric mellénk is áll, ti négyen vagytok – fonta össze karjait Elena. 

- És ez így is lesz rendjén! Nem bízunk a boszorkányokban és anyánk grimoire-jában túl sok olyan varázslat van, ami gondot okozhat – vágott vissza Klaus. 

- Nem azt kértük, hogy mindenféle jött-ment boszorkány használja a varázsigéket, tudjuk milyenek boszorkányok! Bonnie-ról van szó, akiben meg lehet bízni, de ti soha nem bíztok senkiben – mondta mérgesen Caroline. 

- Jó okunk van rá! – vágta rá Becca. 

- Nem fogunk szavazni – szólalt meg Elijah és Ric egyetértően bólintott. 

Négy dühös szempár és Kol csodálkozó tekintete meredt a két férfira. Elijah ellentmondást nem tűrő arckifejezéssel állta a pillantásokat és Alaric-nak sem rebbent a szeme. 

- Egyetértek! Nem szavazunk, mert a grimoire szóba sem jöhet – mondta Klaus és kezével vízszintes mozdulatot téve jelezte, hogy befejezte a vitát. 

- Te magad mondtad az éjjel, hogy veszélyesek a boszorkányok, szükségünk van védelemre! – tört ki újra Caroline. 

- Ne kezdjétek el újra, szétrobban tőletek a fejem – forgatta szemeit Kol. 

- A grimoire nagyon veszélyes és erős varázslatokat tartalmaz, nem fogjuk használni, és ti ketten nem lesztek itt, amikor ez az egész dolog zajlani fog. Alaric-kal együtt elmentek a tóparti házba. Megbeszéltük és egyetért vele– mondta Elijah, miközben Elenára és Caroline-ra nézett. 

- Nem megyek sehova. Nem foglak itt hagyni benneteket, és ezen nem változtatok – nézett kihívóan Elena szerelmére. 

- Én sem megyek. Antonon kívül harminc vámpír érkezik a városba és négy erős boszorkány. Szükségetek van a segítségemre – mondta Caroline is. 

- Nem választásként ajánlottam fel, hanem tényként közöltem – válaszolta Elijah. 

- Igaza van Elijah-nak. Antonban nem lehet megbízni. Csak azért mert Stefannak megígérte, hogy nem fog benneteket bántani, nem jelenti, hogy be is tartja. Sőt, nagy a valószínűsége, hogy megszegi – szólalt meg Alaric. 

- Itt hagynád Beccát? – nézett dühösen gyámjára Elena. 

- Becca-t nem lehet megölni, ahogy bennünket sem, benneteket viszont igen, Alaric-ot is beleértve – kelt a tanár védelmére Elijah. 

- Azért, ez nem megy olyan könnyen. Különben is, Elenát Katherine fogja helyettesíteni, így ő nem lesz szem előtt. Alaric elég tapasztalt a harcban, és én sem ma lettem vámpír – mondta Caroline. 

- Féltem az életeteket. Antont az érzelmei vezérlik, semmi ésszerűség nincs benne, ami előny a vele való harcban, de pont emiatt veszélyes rátok nézve. Befejeztem a vitát – intett Elijah. 

- Nem megyek sehova – toppantott Elena. 

- Én sem! – vetette fel fejét a szöszi vámpír. 

- Álljon meg a menet! Igaza van Elijah-nak jobb ha nem vagytok itt. Akkor rátok is figyelnünk és vigyáznunk kell – szólalt meg Kol. 

- Egyetértek – jelentette ki Klaus. 

- Akkor erőszakkal kell, hogy elvigyetek – könnyezett Elena 

- Nem fogunk akadályozni benneteket, nem kell ránk vigyáznotok. Tudunk magunkra vigyázni. Segíteni akarunk nektek – mondta békülékeny hangon Caroline. 

- Caroline, Elena teljesen védtelen, még ha benneteket nem is olyan könnyű elintézni – szólalt meg Kol. 

- Nem leszek útban, nem mutatkozom csak ne kelljen itt hagynom benneteket – nézett könyörgő szemekkel a hasonmás. 

- Majd én vigyázok rá – szólalt meg Rebekah. 

- Becca, szükségünk lesz rád. Nem lesz időd pesztrát játszani – nézett húgára Klaus. 

- Olyan könyörtelenek vagytok – rohant volna ki a házból Elena, de Elijah előtte termett. 

- Rendben van…rendben van. Majd kitalálunk valamit – mondta a férfi beleegyező sóhajtással. 

- Köszönöm – nézett a hasonmás az Ősre. 

- Mindig nagy alkudozó voltál – vonta magához a lányt Elijah. 

- Megértem miért akartok távol tartani, de hozzátok tartozom, féltelek benneteket és az, hogy így félre akartok állítani…ettől olyan hasztalannak érzem magam. Ki akarom venni a részem ebből a harcból is – nézett a többiekre a barna lány. 

- Megoldjuk, hogy biztonságban legyél – lépett oda Becca és átölelte Elenát. 

- Akkor térjünk vissza terv részletes kidolgozásához és a grimoire szót nem akarom még egyszer meghallani – nézett Klaus szerelmére, aki durcásan megvonta vállát és kiöltötte nyelvét. 

- A nyelvnyújtás egy új beleegyezési forma? – kérdezte Kol és Caroline bólogatva rá is kiöltötte nyelvét, amin mindenki elkezdett nevetni. 

Damon, Stefan és Katherine a panzió kertjében sétáltak. Bátyjának jobb kedve volt, ezt Stefan örömmel látta. Persze tudta, hogy ez nem jelenti azt, hogy holnap nem lesz búskomor, de legalább már kitört az állandó dühéből. Damon részletesen elmesélte mi történt Alaric-kal, hogyan járt hozzá két hónapon keresztül, hogy vadásztak együtt. Katherine kiérezte a kékszemű vámpír hangjából a szeretet, ahogyan a tanárról és az együtt töltött időről beszél. Talán ez az egész elszakadásos dolog nem is kizárólag Elenáról szól gondolta magában. 

- Nagyon szereted Ric-et, igaz? – kérdezte a nő. 

- Jó fej – vetett egy félmosolyt Damon. 

- Szereti őt, de ki nem mondaná. A bátyám szűkösen osztogatja az elismerő szavakat – nevetett fel Stefan. 

- Te pedig, még az erdei kisbarátaiddal is beszélgetsz, és előre elsiratod őket mielőtt leszívod a vérüket – kontrázott az idősebbik Salvatore. 

- Túl érzékenynek tartasz? – nevetett Stefan. 

- Nem tartalak annak, a probléma, hogy túl hamar mutatod ki az érzelmeidet. 

- Majd igyekszem visszafogni magam a jövőben – mosolygott bátyjára Stefan. 

- Reménytelen eset vagy – legyintett a sötéthajú vámpír. 

- Damon lehet hogy azt gondolod nem mutatod ki az érzelmeidet, de aki ismer téged, az tudja, hogy csak a szemeidbe kell pillantani, és kiolvashatók belőle az érzések – szólalt meg Katherine. 

- Ebben van igazság – bólogatott Stefan. 

- Benned nehezebb olvasni – húzta össze szemeit a nő. 

- Mi van Katherine? Felcsaptál jósnőnek vagy látónak, hogy olvasni akarsz bennünk? – húzta el száját Damon. 

- Óh, benneteket már kiolvastalak – sóhajtott egy legyintés kíséretében a barna vámpír. 

- Remélem izgalmas olvasmány voltunk – forgatta szemeit Damon. 

- Te egy könnyű nyári olvasmány voltál. Stefan egy csavarosabb krimi – kacsintott Katherine. 

- Te pedig beteg vagy – állapította meg Stefan szemöldökét felvonva.

- Mióta ismerjük azóta játssza velünk a beteg játékait – jegyezte meg Damon. 

- És ti azóta is partnerek vagytok ebben – kontrázott a nő. 

A két Salvatore egymásra nézett és megvonták vállukat. Nem tudták megcáfolni az 500 éves vámpír állítását. Rengeteg dolog történt közöttük. Sosem felejtették el a nőt, és nem csak azért mert ő változtatta vámpírrá őket. Az érzelmek palettája igen színes volt, egyik végén a gyűlölet a másik végén a szerelem állt. Sok mindent elmondhattak, de azt nem hogy valaha is közömbös lett volna nekik Katherine. 

- Mesélj tovább Damon, olyan jól szórakoztam – kérte a barna vámpír. 

- Hol is tartottam? – vonta össze szemöldökét a férfi. 

- Caroline – sóhajtotta Stefan és a másik két vámpír nem bírta nem észrevenni a hangjában bujkáló érzelmeket. 

- Jaj öcsi, ne mondd hogy hiányzik neked a szöszi! – forgatta szemeit Damon. 

- Pedig hiányzik. A vámpírrá válása után sok időt töltöttünk együtt. Szórakoztatott és megnevettetett, arról nem is beszélve, hogy közel kerültünk egymáshoz. Okos lány és vicces, még ha ti kiborítónak is találjátok. Függetlenül attól, hogy Klaussal van, hűséges barátnak tartom. Mindig jókat beszélgettünk, nevettünk és ez hiányzik – mondta Stefan. 

Katherine gondolataiban két halmaz bontakozott ki, az egyiken Stefan neve állt a másikén Damoné. A halmazoknak volt egy közös metszete Elena formájában, de Stefan halmazának metszeten kívüli részét elfoglalta Caroline, míg Damonét Alaric. A nő kezdte azt érezni, hogy a szöszi és a tanár talán még mélyebben beásták magukat a testvérek szívébe, mint a hasonmás. Most pedig ha nem is teljesen, de elveszítették őket és ezt gyászolták, ahogyan Elenát is, ami mindig is nyilvánvaló volt.

- Majd mesélsz a kapcsolatodról Caroline-nal? – kérdezte lágyan a nő. 

- Ha szeretnéd megteszem, de készülj fel sokat fogsz rajta nevetni, ha képes vagy őt nem csak egy idegesítő libának tekinteni – válaszolta Stefan. 

- Nem lesz egyszerű, de megpróbálom – bólintott a barna vámpír. 

- Rendben, de most folytasd Damon – intett testvérének a férfi. 

- Hát tesó akkor te biztos jókat derültél volna rajta, de engem kiborított a kiképző tiszt jellegű viselkedésével a szöszi barátnőd – fújta ki a levegőt Damon. 

- Igen ez jellemző rá, már látom is az arcát és az egész testtartását magam előtt – nevetett fel Stefan. 

Egészen estig beszélt a két Salvatore testvér a barátairól úgy, hogy Elena nem került szóba, csak akkor, ha adott sztorinak valami módon a részese volt. Felszabadultak voltak a felidézett emlékektől és rengeteget nevettek. Ez a délután fordulópont volt a lelküknek. A testvérek érezték, hogy az elejétől együtt kellett volna megbirkózni a barátaik által hozott döntés elfogadásával. Katherine szeretettel nézett rájuk. Tudta, hogy rengeteg galibát okozott nekik és még több hibát vétett, de megfogadta, hogy megpróbálja valami módon jóvátenni ezeket feléjük. 

- Megéheztem – mondta Damon. 

- Én is – értett egyet a nő. 

- Menjetek, én megyek vadászni – felelte Stefan. 

- Stefan, nem folytathatod örökké a nyuszi diétádat. Segítek neked, hogy újra emberi véren élhess – nézett öccsére Damon. 

- Én is segítek neked, nektek – mondta Katherine. 

- Köszönöm mindkettőtöknek, de tudjátok milyen leszek – hajtotta le fejét az ifjabbik Salvatore. 

- Tudod uralni, már megtetted. Elena segített és működött. Velünk is működhet, és fog is – mondta magabiztosan a kékszemű vámpír. 

- Ebben én is biztos vagyok. Itt állunk melletted – szorította meg a férfi karját a barna vámpír. 

- Rendben, ha vége ennek az ügynek megpróbáljuk – mosolyodott el Stefan. 

- Hallottátok ezt erdőnek drága kis teremtményei? Felszabadultok, már csak páran estek áldozatul az Erdő Királyának – kiáltotta Damon széttárva kezeit. 

- Javíthatatlan vagy – nevetett Stefan. 

- Ez kihagyhatatlan volt testvérem – vonta meg vállát a kékszemű vámpír. 

- Menjetek, egy órán belül itt vagyok – csóválta meg fejét nevetve Stefan és eltűnt a fák között. 

- Jó testvér vagy – mondta Katherine miközben a panzió felé gyalogoltak. 

- Lehet, hogy nem vagyok jó az érzelmek kimutatásában, de szeretem az öcsémet, az életemet adnám érte – mondta komoly hangon a férfi. 

- Tudja, hogy ezt érzed és ő is így érez irántad. 

- Tudom – mosolyodott el Damon. 

Amikor visszaértek Katherine leszáguldott a pincébe és felhozott két adag vért, majd felkapott két poharat a bárpultról és teletöltötte azokat. Damon csendesen ült és a tüzet nézte. 

- Bon appetit! – nyújtotta az egyiket a férfinak és lehuppant mellé. 

- Egészségedre! – koccintotta poharát a nőéhez Damon és meghúzta italát. 

- Jobban vagy – állapította meg Katherine. 

- Valóban. Már régóta jobban lehetnék, ha nem kapaszkodtam volna, hogy téged idézzelek "a nagy semmibe" – vetett egy félmosolyt a kékszemű vámpír. 

- Szóval igazam volt, hm? – mosolygott a nő. 

- Jól van, azért ne legyél ilyen önelégült, ahhoz már túlkoros vagy drágám – vigyorodott el Damon. 

- A modorod nem lett jobb – forgatta szemeit Katherine. 

- Miért segítesz az Ősöknek, Elenának? Utálod őket – húzta össze szemét a férfi. 

- Tartozom eggyel Elenának, amiért rávette az Ősöket, hogy ne öljenek meg – vonta meg vállát a nő. 

- Nem tudom elhinni, hogy ezért – makacskodott az idősebbik Salvatore. 

- Nem szeretem Elenát, de nem szeretek tartozni senkinek és ennyi becsület van bennem – válaszolt Katherine, majd kis idő után folytatta. - És remélem, hogy így végleg letudom a saram az Ősöknél. 

- Megegyeztél velük erről, vagy csak gondolod hogy így lesz? 

- Még nem egyeztem meg, de meg fogok. 

- Ezt nem kétlem. Mi ez a változás benned? Mióta a barlangból kiengedtek furcsa vagy. 

- Kol, nem éppen úgy bánt velem, mint egy vendéggel odalent. 

- Bántott? 

- Nem, nem ért hozzám csak az elején törte el párszor a nyakam, amikor kiszárított, meg akkor amikor a láncokat levette. Megigézett, hogy csak a halálomon járjon az eszem – mondta csendesen Katherine. 

- Az a fickó egy igazi pszichopata – mondta undorral a hangjában Damon. 

- Mióta ismerem az. Szerencsére szinte minden alkalommal vele volt Caroline, akibe biztos vagyok, hogy szerelmes, és előtte nyilván nem akarta a legrosszabb formáját hozni. 

- Hihetetlen, hogy ott volt Caroline is. Miért nem mondtad el ezt akkor, amikor elengedett? 

- Mert ezzel kapcsolatosan is megigézett. Amikor visszajöttünk Elena születésnapjára, akkor adta vissza ezt az emléket. Egyébként Caroline normálisan viselkedett. Minden alkalommal hozott nekem tiszta ruhát, törlőkendőket, vizet és segített, hogy megtisztálkodhassak. 

- Hmm, ez érdekes. Az a lány utál téged, na persze van rá oka. 

- Én is csodálkoztam, idegesítő kis majomnak gondoltam mindig is. Bár ahogy ma beszélt róla Stefan kissé talán változott a véleményem. 

- Nagy a szíve Caroline-nak, mindig az volt. 

- Mindegy is, a lényeg hogy a barlangban töltött idő, aminek nagy részében a halálomon kellett gondolkoznom megváltoztatta az élethez való hozzáállásomat...az emberekhez való hozzáállásomat. 

- Jesszusom, jó hogy nem köszönöd meg Kolnak, hogy megtérített. 

- Utálom őt, mindig is azt fogom tenni, de soha többet nem akarok ártani, keresztbe tenni az Ősöknek. Kol lehet, hogy pszichopata de biztos vagyok abban, hogy a bátyjai nála sokkal rosszabbak, ha az érdekük úgy kívánja. Nem akarom ezt megtapasztalni. Ezért aggódtam érted. Neked nem Kol jutott volna, hanem valószínűleg Elijah. 

- Hmm, Elijah mi? A világ legunalmasabb fazonjának néz ki. Persze elég gyorsan megcáfolta, amikor egyszer gond nélkül ceruzát szúrt a nyakamba, csak mert nem fogtam be a számat, amikor ő azt mondta. 

- Ez abszolút jellemző rá – bólogatott Katherine. 

- Érted már, hogy miért esik nehezemre megérteni őket? – célzott Damon a barátaira. 

- A te szemszögedből érthető! Amit viszont te érts meg, hogy az Ősök szemében ők nem egyenlők veled vagy velem. Emlékezz vissza amikor Elijah meg akarta menteni Elena életét az elixírrel. Nem volt érdeke, hogy életben maradjon, neki csak a bátyja kellett, mégis felajánlotta, hogy megmenti az életét. Ha jól belegondolsz azóta is védi. 

- Hát ebben vitatkoznék veled. Elrabolta és kitette Rebekah haragjának. 

- Konkrét utasításokkal látta el, bár a nő kissé túllőtt a célon, nem bántotta Elenát. Nem is merte volna Elijah miatt. 

- Ezt honnan tudod? 

- Caroline és Kol sokat beszélgettek, amikor a barlangbeli börtönöm felé tartottak, sőt amikor odaértek akkor is, én meg ha éppen nem voltam valóban ájult, úgy tettem mintha az volnék. De nem ez a lényeg, és ha már a szöszinél tartunk. Klaus mást már régen megölt volna ahogy rájön, hogy átverik. Vele mégsem tette meg, sőt még aznap este elment hozzá bocsánatot kérni. Nem sokra rá pedig volt egy alkalom amikor azt hitte el akarsz menni az Ősökhöz kinyíratni magad. Felhívta Klaust és megkérte ne bántson téged, amit ő meg is ígért. Mikor volt ez jellemző Klausra?  Soha. Ja, mielőtt megkérdeznéd, ezt is a barlangban hallottam. A lényeg az, hogy felettünk állónak tekintik őket.  Elena, Caroline és Alaric már akkor számítottak a Mikaelsonoknak, amikor ők még nem is gondoltak erre. A királyi család tagjaivá váltak.

- Alaric – mondta maga elé Damon. 

- Hiányzik neked. Miért nem hívod fel? 

- Pár napja csúnyán összevesztem Elenával, elég kemény dolgokat vágtam a fejéhez. Ric biztosan tud róla és haragszik rám. 

- Mióta zavar téged, hogy haragszanak rád? Egyébként is ha jól tudom, többször megölted Ric-et, ennek ellenére még mindig barátok vagytok. Hívd fel! – tárta szét kezeit Katherine. 

- Teljesen meglep engem ez az új éned – rázta fejét meglepetten a kékszemű vámpír.

- Azért nem mindenben változtam – forgatta szemeit Katherine.

- Lehet, de az, hogy magadon kívül másokkal is törődsz elég furcsa. Ezt elismerheted – vonta meg vállát a férfi.

- Veletek mindig törődtem – mondta a nő némileg csábosan. 

- Na, ez egy régi Katherine szöveg és hangsúly volt – jegyezte meg Damon. 

- Jó meglátás – hajtotta meg fejét az 500 éves vámpír nevetve. 

- Hol van már az öcsém? Így az utolsó napokban ki akarja irtani az összes teremtményt az erdőben? 

- Jó lenne már azt is tudni, hogy kellek e az Ősöknek – sóhajtott fel Katherine. 

- Kellesz, sőt mindannyian kellünk, valószínűleg Tyler is – lépett be a házba Stefan. 

- Erre inni kell! – állt fel a nő és mindenkinek töltött egy pohár whiskey-t. 

- Az utolsó bevetésünkre a legjobb barátokért és a szép Elenáért! – mondta Damon, és összekoccintották poharaikat.

Chapter 33

Íme az újabb rész.

Jó szórakozást kívánok hozzá!

Csapda

Stefan vegyes érzésekkel várta egy londoni bárban Antont. Elijah mindent elmondott neki a Mystic Falls-ban történtekről. Még mindig kissé döbbent volt attól, hogy Alaric vámpírrá vált, és hogy tulajdonképpen bátyja mentette meg a tanár életét, még ha nem is emberi életet él a továbbiakban. Örült, hogy Elena és Jeremy nem veszítették el gyámjukat. Fiatal koruk ellenére rengeteg veszteséget szenvedtek el, így örült Ric döntésének. Még mindig összeszorult a szíve, ha a lányra gondolt, de talán egy picit kevésbé, mint pár hónappal ezelőtt. Be kellett vallania magának, hogy Katherine-nel egész jól kijöttek. Amióta együtt utazgattak valahogy összecsiszolódtak, de hát végtére is egymásra voltak utalva. Katherine valószínűleg most sem volt oda Elenáért, de a véleményét megtartotta magának, igazából fel sem hozta a nevét, sőt senkiét Mystic Falls-i barátai közül. Akkor beszéltek a lányról, ha ő felhozta, de akkor is inkább ő beszélt, Katherine nem mondott véleményt. Egyébként igyekezett nem beszélni róla. Nem látta értelmét. Idővel kicsit távolibbnak érezte a várost és ottani barátait is. Azzal viszont, hogy Anton megkereste minden visszarobbant az életébe. Sosem gondolta volna, hogy az Ősökkel ugyanazon az oldalon fognak állni úgy, hogy emögött ne legyen a részükről fenyegetés. Most éppen ezt teszi. Nem kedveli őket, de a barátai élete a tét…Elena élete. Nem merülhetett el az emlékekbe, koncentrálnia kellett. Tegnap este megbeszélte az Ősökkel a stratégiát. Katherine-ről nem tudott Anton, és az Ősök nem is akarták, hogy tudjon róla, hogy bármikor bevethető legyen Elena helyett. A barna vámpír beleegyezett, bár csak akkor amikor Elijah elmondta neki, hogy csak Elena kérése miatt van életben. Katherine-n látszott, hogy nincs oda, hogy a hasonmás ezt tette érte, de annyi becsület volt benne, hogy azt mondja, ezért jön neki eggyel. Így már úton volt Mystic Falls-ba. Damonnak a háttérben kellett maradnia, hiszen Antonék már találkoztak vele, és akkor bátyja hazudott a kilétét illetően. Okos döntés volt tőle, bólogatott magának az ifjabbik Salvatore. Az Ősök megígértették Katherine-nel és vele, hogy nem beszélnek Damonnak a koporsókról, csak arról, hogy megkereste őt Anton és be akarja szervezni a csapatába, hogy megöljék Elenát. Ennek elkerülésére szövetkeznek. Stefan felsóhajtott. Tudta, hogy bátyja irányába a hasonmás a legnagyobb ütőkártya, ezért hajlandó lesz összedolgozni az Ősökkel. Katherine-nel egyetértettek abban, hogy a koporsókról tényleg nem beszélhetnek Damonnak, mert újra az Ősök megölésére koncentrálna, és az élete már így is csak egy hajszálon függött. Elijah elmesélte a lány és Damon összeszólalkozását, és azt is őszintén elmondta, hogy megfenyegette a kékszemű vámpírt. Stefan számára nyilvánvalóvá vált, hogy Damon és az Ősök között továbbra is feszült a viszony. Ha egy rossz lépést tesz, ami az Ősök ellen irányul Damon halott lesz. Ha ennek az egésznek vége beszélni fog vele, és olyan messzire fogja vinni Elenától és az Ősöktől, amennyire ez csak lehetséges. Egyértelművé vált, hogy új életet kell kezdeniük, és ezt meg kell értetnie vele. Ebben Alaric segítségét fogja kérni. Nem akarta elveszíteni bátyját. Szerette őt és ő volt a családja. Gondolataiból Anton hangja térítette magához. 

- Stefan Salvatore! Szóval úgy döntöttél mellém állsz? – ült le a volt boszorkány vigyorogva. Két samesza a férfi mögött állt. Fiatal vámpíroknak tűntek, valószínűleg Anton változtatta át őket. 

- Segítek neked, de nem állok be a kis seregedbe – válaszolta Stefan. 

- Miről beszélsz? – húzta össze szemét Anton. 

- Egyszerű. Nem vagyok hajlandó részt venni abban, hogy megöld a barátaimat, volt szerelmemet, de abban segíthetek hogy megtaláljátok a koporsókat és ez segítség az Ősök megöléséhez. 

- Tudom hol vannak a koporsók. Én zártam le az Ősi boszorkányét. 

- Tévedsz. A koporsók már nincsenek a villában – húzta egy félmosolyra a száját Stefan. 

- Honnan tudod? 

- Ez az én segítségem. Visszautazom Mystic Falls-ba, és kiderítem hol vannak a koporsók, hogyan juthattok hozzájuk. Ennek viszont az az ára, hogy nem bánthatod a barátaimat. 

- Ez nem segítség, ezt mi is ki tudjuk deríteni – legyintett kissé dühösen Anton. 

- Megint tévedsz. Nem ismered az Ősöket, nekem már volt hozzájuk szerencsém. Bármikor ellenük fordultunk mi veszítettünk. Erősek, gyanakvóak, kegyetlenek. Ha odaküldesz ezek közül a fiatal vámpírok közül néhányat – bökött fejével az Anton mögött állókra– egy napot sem élnek meg. Elfelejted, hogy ezer évig menekültek a saját apjuk elől, aki elég erővel rendelkezett, hogy megölje őket, és mégis ő a halott. Klaus megölte őt azzal a karóval, amit Mikael neki szánt. 

- Erős boszorkányaim vannak. 

- Fárasztó vagy, és nem kellőképpen körültekintő. Ha jól tudom elég sok boszorkány keresi az Ősök kegyeit akik a fekete mágiában jártasak. Ott voltál mindjárt te is – dőlt hátra a székén Stefan. 

- A boszorkányok körében már elterjedt, hogy hogyan bánnak az Ősök azokkal, akik segítenek nekik. 

- Lehet, hogy önként senki nem fog nekik segíteni, de nekem elhiheted, hogy megtalálják a módját, hogy ott álljon az oldalukon pár erős boszorkány. Teljesen felkészületlen vagy belőlük. 

- Mégis meg tudtam ölni a szőke Ősribanc szeretőjét. 

- Miért bántod a szerelmeiket? – kérdezte Stefan és alig bírta magába fojtani, hogy a volt boszorkány képébe vágja, hogy nem járt olyan sikerrel, mint amit ő gondol. De nem tehette. Megegyezett az Ősökkel, hogy nem mond semmit Alaricról. 

- Így okozom nekik a legnagyobb fájdalmat, hogy szenvedjenek, legalábbis addig amíg meg nem szerzem a koporsókat és Esther segítségével meg nem ölöm őket is. Engem is meg akartak ölni, csakhogy loptam Finn véréből. Amikor hazafelé tartottam tőlük volt egy olyan érzésem, hogy meg kell igyam és így is tettem. Ez volt az én szerencsém. 

- Akkor mi bajod van? Végtére is vámpír lettél, ahogy akartad. 

- Hát ez nem az Ősökön múlt, hiszen meg akartak ölni. Gyűlölöm, ha más rendelkezik az életem felett. 

- Nem értem miért bíztál az Ősökben. 

- Lényegtelen most már erről beszélni. Fájdalmat okoztak, most én okozok nekik. Meg akartak ölni, így most én fogom őket. 

- Elég nagyra törő álmaid vannak. 

- Kellő mennyiségű vámpír és boszorkány van az oldalamon 

- Ha a villában lennének a koporsók hogyan terveznéd megszerezni őket? A villa sosem üres. 

- Az Ősök gyengesége, hogy kötődnek a szeretőikhez. Csak el kell kapni őket és az Ősök ugrani fognak utánuk. Annyi idő elég, hogy bejussunk a villába és megszerezzük a koporsókat. 

- Az Ősök mindenkit lemészárolnak, aki a szerelmükhöz ér. 

- Ugyan kérlek, kit érdekel pár vámpír élete a koporsókért cserébe? – tárta szét kezét vigyorogva Anton. 

- Úgy látom, te csak a saját életedet tartod tiszteletben másokét nem – állapította meg Stefan. 

- Ne légy ilyen álszent. Neked is a saját életed a legfontosabb. 

- A bátyámért bármikor odaadnám az életemet. 

- A bátyádnak is hasznát vennénk, de nem találtuk meg. 

- Biztos nem kerestétek eléggé – vigyorodott el Stefan. 

- Valóban inkább rád koncentráltunk, bár azt gondoltuk együtt vagytok. 

- Éppen külön utakon járunk. Miért én vagyok a fontosabb? 

- Nagyjából ismerjük az Ősökkel a kapcsolatodat. Szinte mindenkinél nagyobb okod van a gyűlöletükre. Ezt a hasznunkra szeretnénk fordítani. Egyébként valami nőcskével jelentkeztél be ide. Ő is vámpír? 

- Nem, útközben szedtem fel, és már nincs velem. Elküldtem. Elég elszánt vagy, hogy Londonig eljöttél utánam. 

- Már egy ideje keresünk, de mire a nyomodra bukkantunk, mindig odébbálltál. 

- Térjünk a lényegre, már éppen eleget fecsegtünk. Kell a segítségem annak fejében, hogy nem bántod a barátaimat? Ha nem, nincs üzlet. 

- Rendben – préselte ki magából a választ Anton. Nem tetszett neki, hogy alkukat kell kötnie, de szüksége volt Stefan tudására, és kapcsolataira, hogy biztos legyen a sikere a koszos, hazug Ősök ellen. 

- Vannak embereid Mystic Falls-ban? – kérdezte az ifjabbik Salvatore, bár már rég tudta a választ. Ha lennének ott emberei, akkor Anton tudta volna, hogy Alaric életben van és valószínűleg Damon is lebukott volna. De falból azért megkérdezte. 

- Nincsenek. 

- Meg akarod szerezni a koporsókat, és nem figyelteted az ellenséget? – forgatta szemeit Stefan. 

- Az Ősök nem mennek sehova, jártam a villában. Hosszabb időre rendezkedtek be. Előbb embereket akartam szerezni… 

- Ha jól látom, akkor inkább vámpírrá változtatni – szólt közbe Stefan. 

- Lényegtelen. Embereket akartam, boszorkányokat és olyanokat, akik jobban ismerik az Ősöket. Ezért kerültél fel a megszerzendők listájára. 

- És hogy állsz? Mindened meg van amit akartál? 

- Most már igen – vigyorgott sötéten a férfi. 

- Remek. Hányan vagytok? 

- Mit számít az neked? 

- Ugye nem gondolod, hogy kockára teszem az életemet úgy, hogy nem tudok mindent? Az Ősök nem kispályások. Náluk ravaszabbat, gyanakvóbbat, manipulatívabbat nem találsz, neked pedig szükséged van a segítségemre és én tudni akarom, hányan vagytok – vetette oda Stefan az ütőkártyáját. 

- Harminc vámpírom van, és négy boszorkányom. 

- Mind fiatal vámpír? Egy sincs köztük, akinek lenne tapasztalata a vámpírlétről? – húzta össze szemét Stefan. 

- Öt közülük idősebb, de a többit én változtattam át. Nem akarok nyíltan harcolni, és amire használni akarom őket, arra megfelelnek. 

- Rendben – vonta meg vállát az ifjabbik Salvatore, és már most velejéből gyűlölte ezt az embert. A saját kicsinyes céljai érdekében lelkiismeret nélkül elvette mások életét és ráadásul meg is öleti őket véglegesen. 

- Talán van valami javaslatod? Azt mondtad, nincsenek a villában a koporsók. Hol vannak? – tárta szét kezeit Anton. 

- A javaslatom az, hogy visszamegyek Mystic Falls-ba, és kiderítem hova vitték a koporsókat az Ősök. Értesíteni foglak az eredményről. Annak függvényében hol találhatóak kell megtennünk a következő lépést. Addig ne tűnjetek fel a városban, amíg nem szólok. Elfogadható? 

- Elfogadhatónak tartanám, ha teljesen megbíznék benned. 

- Te kerestél meg. Neked van szükséged rám. Rábólintottam, hogy segítek. 

- Ők ketten veled mennek – bökött a háta mögé Anton. 

- Valóban nem lesz feltűnő, hogy két ismeretlen vámpírral állítok haza. Az Ősök nem szeretnek engem és örökre gyanús vagyok a szemükben, ha magammal viszem a két bazári majmot lőttek annak, hogy bármit is kiderítsek, halott leszek velük együtt – vágott gúnyos képet Stefan. 

- Jól van, akkor menj egyedül, de folyamatosan tájékoztass! 

- Tudom, hogy azt hiszed te vagy a főnök, ami igaz is a vámpírjaid tekintetében, de nekem nem parancsolgatsz. Megmondtam, hogy segítek és így is teszek, de ne utasíts, mert azt nem tűröm! – hajolt előre fenyegetően Stefan. 

- Rendben, akkor megkérhetlek, hogy értesíts a fejleményekről? – kérdezte enyhén gúnyosan Anton. 

- Foglak – jött a tömör válasz. 

- Nos, akkor mondanál pár szót az Ősökről is? Már azon kívül, amit eddig is tudunk róluk – fonta össze ujjait Anton. 

Stefan mosolyogva hátradőlt a székében. Tudta, hogy nyert ügye van. Innentől nincs más dolga az Ősöknek, mint a megfelelő csapdát felállítani majd az összes vámpírt és boszorkányt belecsalni. 

Katherine beköltözött a Salvatore panzióba, amitől Damon nem volt túl boldog. A nő mindenhol ott volt. Olyan volt, mint egy tornádó. Az egész házon végigsöpört. Ráadásul most már nem csak a külsejével, hanem új visszafogottabb viselkedésével is emlékeztette Elenára. Rossz érzése volt, hogy úgy viselkedett múltkor a hasonmással. Nem kellett volna nekiesni, de nem tudta kontrollálni érzéseit. Felsóhajtott. Mindig ezt csinálja, nekiesik valaki másnak, amikor nem tudja kezelni a dolgokat. Elijah biztos elmondta a többieknek is a vitájukat, és Ric biztos mérges rá. Nem is kereste azóta a tanár. Hiányzott neki a barátja, de tudta neki gyámleánya a fontos. Jó érzékem van elcseszni a dolgokat, állapította meg magában. 

- Gyere Damon vacsorázni – állt meg Katherine az ajtajában. 

- Nem vagyok éhes. Különben is mióta főzöl? – vetette oda barátságtalan hangon a kékszemű vámpír. 

- Mitől vagy ilyen morci? Ha Elena miatt, azt nem rajtam kellene levezetned. Nem vagyok rajongója a kis szerelmednek, de jövök neki eggyel, mivel miatta vagyok életben – vágott egy fintort Katherine. 

- És én még azt hittem megváltoztál – nézett rá a nőre Damon. 

- Változtam, de attól még nem kell szeretnem Elenát – válaszolt a barna vámpír. 

- Imádod őt utálni nem igaz? – vigyorodott el a férfi. 

- Jössz enni, vagy nem? – hagyta figyelmen kívül a kérdést az 500 éves vámpír. 

- Te készítetted? 

- Semmi kaja nincs a házban, ha akartam sem tudtam volna főzni. Piád viszont van itthon bőven, és ahogy látom le is engedtél a torkodon belőle egy jó adagot.

- Nem vagy az anyám, hogy aggódj azért mennyit iszom. Kaja a pincében van a hűtőládában. Jártál már itt tudod, hogy ott tartjuk a vért. Rendes étel minek? A vér éltet bennünket, nem pedig a saláta – jegyezte meg Damon. 

- Bocsáss meg, hogy próbálok egy kicsit emberi maradni – tette kezét csípőre a nő. 

- Te sosem voltál emberi. 500 éve nem vagy ember. Emberként meg egy önző liba voltál. 

- Ezek a szavak igazán bántóak. Ne csinálj úgy, mintha szent lennél. Nem is vagyok rád kíváncsi, majd eszem egyedül – mondta Katherine és hátat fordítva otthagyta a férfit. 

Dühös volt Damonra. Nem azért amiket rá mondott, azok leperegtek róla, hanem azért mert még mindig odáig volt Elenáért, aki egészen nyilvánvalóan a tudtára adta a Salvatore testvéreknek, hogy kiért dobog a szíve. Stefan legalább megpróbálja kezelni a dolgot, de Damon? Ragaszkodik ahhoz, ami már nincs. Egyfolytában dühös és ez nem jó. El kellene szakadnia a lánytól. Ha vége ennek az Antonos dolognak, Stefannal megbeszéli ezt. Egy sóhajjal leült, és elkezdte majszolni az ételt. Az egész panzió komor volt. Hiába pattogott a tűz a kandallóban, még ennek a melegsége sem segített a hangulaton. Jó lenne, ha itt lenne a kisebbik Salvatore, mert bár kissé mélabús volt, de legalább nem tombolt benne az a düh, ami bátyjában. 

- A Grillből hozattad? – jelent meg Damon. 

- Ebben a városkában máshonnan nem igazán hozathattam. 

- Jut nekem is? 

- Voltam olyan hülye, hogy két emberre valót kérjek – mondta Katherine. 

- Ne játszd a sértődötted, nem áll jól – ült le a nővel szembe Damon, és egy adag sült krumplit pakolt maga elé. 

- Damon tudom, hogy Elena a problémád, de hagyd őt, nem rúghatsz nála labdába – nézett a férfira kérlelő szemekkel a barna vámpír. 

- Most az alkalmatlanságomról akarsz beszélni? 

- Ez nem alkalmatlanság. Elijah-t szereti, és bár ki nem állhatom egyiket sem, de azt láttam mennyire boldogok. Aggódom érted Damon. 

- Nem igazán javít a hangulatomon. 

- Látod Damon, rosszul szeretsz. Ha helyesen szeretnéd őt, akkor örülnél a boldogságának. Stefannak is fáj a szíve, mégis azt mondta nekem, hogy még sosem látta ilyen boldognak Elenát, és ennek örül. Érted pedig aggódik. 

- Stefan egy bolond. 

- Te vagy a bolond, hogy kapaszkodsz a nagy semmibe – válaszolta kicsit paprikásan a nő. 

- Hogy lehet boldog azok között a gyilkosok között? Hogy lehet boldog azzal aki elrabolta? Hogy léphetett túl azon a rengeteg szemétségen, amit az Ősök tettek vele, velünk? – tört ki Damon. 

- Nem hiszem, hogy túl akart lépni ezeken, de így alakult, és hajlandó volt megismerni az Ősöket. Elijah-val pedig a tőrös dolog letudása óta elég jó volt a kapcsolata, a kis elrablási incidenst leszámítva. Mindig volt köztük valami ragyogás, hogy Stefant idézzem.

- Elena azt mondta pár napja, hogy mindenképpen végett vetett volna a kapcsolatának velünk. 

- Amennyire tudom, megfojtottátok a féltésetekkel és teljesen kikészítettétek az összeesküvés elméleteitekkel. Bizonyos értelemben nem csodálkozom, hogy megpattant – vonta meg vállát Katherine. 

- Ja, és pont a gyilkos Ősök karjaiba vetette magát? 

- Mindannyian gyilkosok vagyunk. 

- Mi a fene történt veled? Régebben együtt szidtuk az Ősöket, te Elenát sem kímélted, most meg jó hogy nem mondasz egy köszöntőt az Ősök nagyszerűségéről – vonta össze szemöldökét Damon. 

- Nem tartom őket nagyszerűnek, de elismerem, hogy változtak. 

- Ezer éves gyilkosok nem változnak. 

- Te is változtál Elena miatt – jegyezte meg az egykori hasonmás. 

- Hogy jön ez most ide? – emelte fel hangját Damon. 

- Miért nem akarod észrevenni, hogy változtak? Klaus a szöszi miatt, Rebekah a legjobb barátod miatt. Elijah Elena miatt, ahogy Elena is Elijah miatt. Még egy idióta is észreveszi – válaszolta türelmetlen hangon Katherine. 

- Nem érdekel. Az Ősök veszélyesek és veszélybe sodornak mindenkit aki a közelükbe kerül. Caroline-t majdnem farkasok ölték meg csak hogy bosszút álljanak Klauson. Alaric pedig halott lenne, ha éppen nem lettem volna ott. Minden az ő hibájuk. Tele vannak ellenségekkel. 

- És mi éppen most segítünk nekik, hogy ne haljanak meg a barátaid. Ha végeztünk itt Stefannal elmegyünk innen, gyere velünk. Szállj le Elenáról, és éld az életedet. Ha nem bírod elviselni az Ősöket és, hogy a barátaid hozzájuk tartoznak, akkor hagyd el Mystic Falls-t. Magadat csinálod ki, vedd már észre. Ha így folytatod, magadra maradsz és egy megkeseredett ember leszel, akinek az örökkévalóság jut, hogy marcangolja önmagát. Én nem szeretném ezt látni Damon – csóválta meg fejét a nő. 

- Katherine-nek igaza van bátyám, én sem akarom látni, hogy összezuhansz. Ennél többek vagyunk – lépett be a házba Stefan. 

- Stefan! Minden rendben? – derült fel kissé Katherine arca. 

- Beszéltem az Ősökkel mielőtt hazajöttem. Sínen vannak a dolgok. Amikor szólnak, idecsalom Antont a teljes csapatával és végeznek velük. 

- Ja, aztán pár hónap múlva felbukkan valami újabb gyűlölködő – forgatta szemét Damon. 

- Az már nem a mi problémánk lesz. Ahogy Katherine is mondta elmegyünk innen, és nagyon szeretném, ha velünk jönnél. Te vagy a családom. Hiányollak az életemből Damon – lépett bátyja elé Stefan. 

- Nem a mi problémánk? Hogy léphetsz csak így át a dolgokon? – nézett dühösen testvérére a kékszemű vámpír. 

- El kell engednünk Őt, őket. Az Ősök meg fogják védeni az életüket. 

- Ahogy Alaricét is? 

- Ezt a hibát még egyszer nem követik el. Ha végeztünk együtt itt hagyjuk a várost, és nem fogadok el nemet válaszként tőled. A testvérem vagy, veled szeretnék lenni. 

- Én is szeretlek öcsikém – vetett egy félmosolyt Damon, majd felállt és megszorítva testvére vállát elhagyta a szobát. 

- Nincs jól, nagyon nincs jól – nézett utána Katherine. 

- Igen, látom – sóhajtotta Stefan. 

- Kellek az Ősöknek Elenaként? – váltott témát a barna vámpír. 

- Nem tudom, tájékoztattam őket arról, amit Antontól megtudtam, most tanácskoznak. Nincs sok hátra a nyomorult kis életükből, és az Ősöket ismerve Antonnak a poklok-pokla jut majd osztályrészül, amit nem bánok. Visszataszító alak és ostoba. Teljesen felkészületlen és ez előny az Ősöknek, viszont az érzelmei hajtják. Ez veszélyes is lehet. 

- Szeretném ha vége lenne, és jó messzire mehetnék az Ősöktől. Függetlenül attól, hogy megváltoztak, a felszín alatt ott van a régi énjük. Nem akarok a közelükben lenni – rázkódott össze Katherine. 

- Ne aggódj, nem maradunk a közelben. Miért nem mondod el mi történt veled a barlangban? 

- Mert nem tudom elmondani. Végig meg voltam igézve, miután Kol kiszárított. Kevés pillanat van amire emlékszem, de azokat nem akarom újra és újra átélni. 

- Rendben nem kérdezgetlek, de bármi is történt, az előnyödre változtál Katherine – jegyezte meg Stefan. 

- Ez igazán hízelgő, köszönöm – pukedlizett a nő, de a hangja ironikusan csengett. 

- Áááá, azért a gúnyosságod még megmaradt – rázta meg fejét a férfi. 

- Ez is valami – sóhajtotta lemondóan a barna vámpír. 

- Megyek lefekszem. Jó éjt Katherine! – intett Stefan, és az emelet felé vette az irányt. 

- Jó éjt! 

A Mikaelson villában csend volt, mindenki visszavonult a szobájába. A Stefan által adott információk alapján már volt egy nagyvonalú tervük. A részletek megbeszélését holnap folytatják, volt idejük, figyelembe véve, hogy Anton úgy tudja Stefan a koporsók hollétét deríti ki, ami nyilván nem megy egyik napról a másikra. Tökéletes tervet akartak, ahol senki nem sérül vagy hal meg Antonon és az emberein kívül. Rebekah pedig magában elkezdett dolgozni a saját tervén, amely a volt boszorkány lassú és fájdalmas megkínzásáról szólt. 

- Min gondolkozol? – kérdezte Ric. 

- Az Antonon végrehajtandó kínzásokat veszem számba – mosolyodott el a lány. 

- Hát kedvesem, ez egyszerre hízelgő és lelombozó – nevetett fel Alaric. 

- Miért is? 

- Hízelgő számomra, hogy ennyire szeretnél bosszút állni a gyilkosomon amiért imádlak, ugyanakkor lelomboz az a tény, hogy itt fekszem melletted mégis más pasin jár az eszed. 

- Jaj, de bolond vagy! – fordult a férfira Becca és megcsókolta. 

- Te pedig a legcukibb öreglány a világon – ölelte át a lányt a vámpírrá vált vámpírvadász. 

- A legöregebb lány, hogy pontosítsunk! – nevetett fel a szőke Ős. 

- De a legszexibb – kapta el Alaric a lányt és maga alá fordította. 

- Hmm… felcsigáztál! Most már csak rád tudok gondolni! Mutasd mit tudsz! – suttogta Becca kihívó hangon. 

- Ezer örömmel – suttogta vissza Ric és vadul egymásnak estek. 

Klaus karjaiba zárva Caroline-t feküdt a sötétben. Nem jött álom a szemére. Örült, hogy végre tudnak Antonról, és tudta, hogy a terv remek lesz, de aggódott a boszorkányok miatt. A harminc fiatal vámpír nem aggasztotta, de a természet szolgálói igen. Kiszámíthatatlan volt, milyen varázsigét használnak majd. Meg kell ölni a boszorkákat még mielőtt bármit is tudnának csinálni, de a hibrid biztos volt benne, hogy Anton, mint volt boszorkány aki ismeri az értékeiket maga mellett fogja tartani őket, és nyilván valami védelmet fognak számára biztosítani, és ha a négy boszorka egyszerre fogja ugyanazt a fekete varázslatot használni, abból baj is lehet. Nem voltak számára ismeretlenek ezek a varázslatok, tudta hogy veszélyesek. Finoman megmozdult, hogy ne ébressze fel a lányt, de nem volt elég óvatos. 

- Nik, miért nem alszol? – kérdezte álmos hangon Caroline. 

- Csak szomjas vagyok. Aludj tovább drága – simogatta meg a lány haját. 

- Nyugtalan vagy. Érzem rajtad – fordult a férfi felé a szöszke vámpír. 

- Semmi gond szívem, csak szomjas vagyok. 

- Valamiért aggódsz, mi az? – kérdezte most már éberen a lány. 

- Majd holnap megbeszéljük. 

- Nem most akarom, átragadt rám a nyugtalanságod. 

- Anton boszorkányai miatt aggódom – mondta sóhajtva Klaus. 

- Ennyire veszélyesnek találod őket? – könyökölt fel Caroline. 

- Erős boszorkányok, akik jártassak a fekete mágiában, és nyilvánvalóan fel is fogják használni a tudományukat, ha rájönnek a csapdára. A fekete mágia igen kiszámíthatatlan. 

- Akkor őket előbb meg kellene ölni. 

- Igen, de nyilván lesz valami védelmi vagy figyelmeztető vagy akárhogyis hívják varázslatuk. Nem tudom a közelükbe tudunk e jutni és ezáltal Anton közelébe. 

- Azt mondta Bonnie, hogy minden varázslatnak van valami kiskapuja, amivel meg lehet törni. 

- Igen, de ez csak akkor működik, ha ismeri a boszorkány a varázslatot, amit meg kell törni. Sürgősen keresnünk kell egy boszit, aki otthon van a fekete mágiában. 

- Van anyátoknak az a könyve, amit az az Iman nevű banya akart. Kol azt mondta abban vannak a legerősebb varázslatok. 

- Az a grimoire tabu. Nincs az a boszorkány, akiben annyira megbíznánk a testvéreimmel, hogy odaadjuk. 

- Bonnie? 

- Bonnie-ban sem. Csak miattatok visel el bennünket. 

- Ha azt mondjuk neki, hogy a mi életünk a tét? 

- Nem tudom szerelmem, nem szeretem a boszikat és nem is igazán bízom bennük. 

- Nincs sok választásotok Nik – mondta csendesen Caroline. 

- Majd holnap megbeszéljük mindannyian együtt. 

- Jó volt látni Stefant. Mintha jobban lenne – merengett a szöszi. 

- Én is úgy láttam. Katerina jót tesz neki. 

- Ez számomra, olyan döbbenetes – húzta el száját a lány. 

- Mivel utálod azt a manipulatív kis libát, persze hogy döbbenetes. 

- Nyilván ezért van, de a lényeg, hogy Stefan jobban van – mosolyodott el Caroline. 

- Akkor mindannyian örülünk – nyomott egy puszit a lány szájára viccesen a hibrid. 

- Úgy innék egy kis vért – sóhajtotta a vámpír és nyújtózkodott egyet. 

- Ahogy így megfeszíted a tested, én úgy érzem egész másra szomjaztam meg – kacsintott a férfi és végigsimított a lány feszes testén, majd birtoklóan átölelte. 

- Miért érzem azt, hogy te állandóan erre szomjazol? – nevetett fel Caroline, de boldogan simult Klaus karjaiba. 

Elijah csendben nézte a mellette alvó Elenát. Aggódott érte. Bár Stefan alkut kötött Antonnal, hogy nem fogja bántani a lányt és a többieket, Elijah nem bízott a vámpírrá lett boszorkányban. Amit elmesélt a Salvatore fiú, abból számára kiderült, hogy hatalmas a gyűlölete irányukba, és teljesen az érzelmei vezetik. Ez egy vámpírnál sosem jó. Itt volt Katerina, hogy átvegye Elena helyét, de mindezt nem érezte elégnek az Ős. El kellene vinnie a lányt a tóparti házba, vagy Lake Monticelloba. Távol tartani innen, amíg zajlanak az események, de egyedül semmiképpen nem akarta hagyni. Beszél Ric-kel, és Caroline-nal, hogy menjenek vele. Nekik is jobb lesz, ha ebből a zűrzavarból kimaradnak. Finoman megsimogatta a lány arcát. Határozottan ez a legjobb, amit tehet gondolta, majd gondterhelten sóhajtott. Elena nem fog egykönnyen belemenni abba, hogy eltávolítsa innen, olyan állhatatos tud lenni bizonyos dolgokban. Elmosolyodott, hiszen pont ez volt a lánynak az egyik olyan tulajdonsága a sok közül, ami miatt beleszeretett. Nehéz nap elé fognak nézni mindketten, ebben biztos volt. Átölelte a lányt és beszívva illatát lehunyta szemét.

Chapter 32

Nagyon sajnálom a hosszú és szó nélküli szünetet. Ezennel folytatom a történetet. Remélem visszatértek olvasni. Ahogy szünet volt nálam, úgy a történetbe is eltelt egy kevés idő. 

Jó szórakozást hozzá!

Düh, koporsók és miegymás

2 hónap telt el Ric átváltozása óta és úgy tűnt megtanulta kezelni vérszomját. Bonnie elkészítette neki a napon járó gyűrűt, sírva véve tudomásul, hogy egy újabb ember akit szeret vámpírrá változott. Stefan és Katherine nem tudta, hogy Alaric vámpír lett, úgymond meglepetésnek tartogatták, ha egyszer hazatérnek. Damon viszont – aki tartotta öccse előtt a száját a tanárról - mindennap megjelent a villában és amikor a tanár kimerészkedett az emberek közé akkor sem hagyta cserben. Bűntudata is múlóban volt sőt, kifejezetten élvezte amikor Alaric-kal az erdőben vadásztak. Persze csak állatokra, bár Damon bepróbálkozott, hogy legalább egy éjszakát tivornyázhassanak (ezzel egyébként egyetértett Klaus, Rebekah és Kol is), Caroline hajthatatlan volt. Kiválóan menedzselte le a dolgokat és erős kontroll alatt tartotta Ric-et. Azt szerette volna, ha minden jól alakul volt tanára számára, hogy sose legyen bűntudata. Ismerte Alaric-ot annyira, hogy tudja éppen olyan lelkiismeret furdalása lenne ártatlanok vérének ontásától, mint saját magának. Damon és az Ősök mások voltak, mint ők, Alaric ezt már emberi életében is fel tudta mérni. Hallgatott Caroline-ra és rövid időn belül sikerült kontrollálnia magát. 

Az, hogy még nem tanított túlzott óvatosságának volt köszönhető illetve az őt helyettesítő Ősök népszerűségének. Ugyanis ez idő alatt a Mikaelson fivérek felváltva helyettesítették a tanárt az általa megadott anyag alapján. Ennek létrejöttében Carol, mint polgármester és Liz, seriffként segített, akik beajánlották őket az iskola igazgatójának. Az összes diák odáig volt az Ősökért, imádták a színesen leadott órákat, amibe mindig belecsempésztek egy kis személyes élményt (persze csak finoman), és rajongtak a szívdöglesztő külsejükért. A lányok sóvárgó pillantásokat vetettek, a fiúk pedig próbáltak rájuk hasonlítani. Klaus, Elijah és Kol teljesen levették a lábukról az iskola diákjait, és a tanárok többségét is. Jeremy egyfolytában nevetett a többi tanulón és Kollal karöltve természetesen állandó bemutatókat tartottak otthon az iskolában elharapódzó imádatról. 

- Úgy látszik, engem már nem is hiányolnak – mondta nevetve Ric, a két mókamester egyik ilyen bemutatója után. 

- Ha tudnák, hogy milyen halálos veszélynek vannak kitéve, nem lennének ilyen feltétlen rajongóitok – jegyezte meg Damon szarkasztikusan. 

- Ne legyél már ennyire hangulatromboló – forgatta szemeit Elena. 

- Egyesekkel ellentétben a testvéreim képesek uralkodni magukon. Ha jól tudom, az én családomban senkinek nem durran el az agya az emberi vértől – szúrt oda Becca kissé dühösen. 

- Ha jól tudom, akkor az én családomban senki olyan nincs, aki a maga világmegváltó céljai érdekében feláldozott volna ártatlan embereket, vagy alantas módon félemlített volna meg bárkit is – vágott vissza Damon. 

- Elég volt! – csattant fel Alaric. - Becca, nem volt szép ezt mondanod, Stefannak ez egy örökléten át tartó küzdelem, amiről nem tehet. Szerencsések vagyunk, hogy nekünk nincs ez a rémálom az életünkben. Damon, valóban megtörténtek ezek a dolgok, és megváltoztathatatlanok, de emlékezz vissza, amikor te a céljaid érdekében, azért mert szerelmes voltál Elenába a véredet itattad vele, holott ő már eldöntötte, hogy bízik Elijah-ban, aki tudott volna segíteni abban, hogy életben maradjon, vagy amikor megölted Jeremy-t, mert Elena elutasított, vagy amikor Caroline-t még emberként folyamatosan igézted és megfélemlítetted. Egyik vámpír sem jobb a másiknál. Én szerencsés vagyok, mert még semmi olyat nem tettem vámpírként, ami helytelen lenne, de csak azért mert itt vagytok mellettem – mutatott mindenkire a tanár. 

- Igaza van Ric-nek, egyikünk sem jobb a másiknál – felelte csendesen Caroline. 

- Damon, te aztán igazán tudod, hogyan szúrd el az emberek szórakozását, és vedd el a jókedvét – húzta el a száját Kol. 

- Ez nem csak az ő hibája, Rebekah-nak nem kellett volna, olyan durván odaszólni – szólalt meg Elijah. 

- Lehet, de bocsánatot kérni nem fogok – fonta össze maga előtt karjait durcásan a szőke Ős. 

- Magasról tennék a bocsánatkérésedre – nézett megvetően a kékszemű vámpír. 

- Na, akkor most mindenkiből elég volt! Túl nagy itt a feszültség az utóbbi időben, és ebből semmi jó nem fog kisülni. Szóval Damon tudom, mennyire jó barátok vagytok Ric-kel, de ez így nem mehet tovább. Nagyon köszönjük, hogy itt voltál és segítettél, ezt sosem felejtjük el neked. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy már nincs szükség arra, hogy idejárj, Ric rendben van és amennyiben találkozni szeretnétek, azt akár a Salvatore panzióban is megtehetitek, vagy bárhol ahol akarjátok. Rendben van ez így Ric? Damon? – nézett a két vámpírra Klaus. 

- Igazad van. Természetesen rendben van – bólintott a tanár. 

- Részemről az öröm, hogy nem kell lássalak benneteket – mondta gunyorosan Damon. 

- Erre azért ne fogadj haver! Itt élünk, és ez egy picinyke város – kacsintott Kol. 

- Majd igyekezlek elkerülni benneteket! Jó éjt! – válaszolta az idősebbik Salvatore és hátat fordítva a társaságnak elindult kifelé. 

- Damon! – kiáltott utána Elena. 

- Neked is jó éjt Elena! – intett hátrafelé a vámpír. 

- Várj! Beszélni szeretnék veled – kapta el a férfi karját a barna lány. 

- Nem nagyon van miről beszélnünk. 

- Lenne miről, de elkerülsz engem. 

- Jó okom van rá – vetette oda Damon és indulni akart. 

- Nem illik így viselkedni egy hölggyel – termett a sötéthajú vámpír előtt Elijah. 

- Ó, a hőslovag közbelépett – forgatta szemeit Damon. 

- Beszélj Elenával, tiszteld meg vele – lépett közelebb az Ős. 

- Kérlek Damon – nézett a férfira Elena, miközben belül mosolygott a szíve attól, hogy Elijah kiáll mellette még úgyis, hogy tudja érzett valamit egykor az idősebbik Salvatore iránt. 

- Rendben – mondta beleegyező hangon a férfi. 

- Menjetek ki a kertbe, ott magatok lehettek – mondta kedvesen Elijah, és felsegítette a lányra a kabátját, mert már csípősre fordultak az esték, éjszakák. 

- Köszönöm – nézett a barna lány szerelmére és egy gyors csókot nyomott a szájára. 

Damon kiengedte maga előtt a hasonmást a teraszajtón, majd mielőtt becsukta volna azt, visszanézett a többiekre és gúnyos mosolyt vetett feléjük. 

- Egyszerűen nem értem Damont – sóhajtott fel Ric. 

- Még mindig szerelmes a nővérembe, ezért igyekszik őt elkerülni – tárta szét kezeit Jeremy. 

- Nem, nem így értem. Ez nyilvánvaló és sajnálom is érte. Inkább az zavar, hogy még mindig annyira ellenséges veletek. Két hónapja nap, nap után eljött hozzám és láthatott benneteket a természetes közegetekben. Láthatta, hogy mennyire szerettek bennünket, mennyire aggódtok értünk, törődtök velünk. 

- Ez nem számít neki Alaric. Mindannyiunkban van valami, hogy is nevezzem…hiba, amit vagy megpróbálunk kezelni azzal, hogy beismerjük és vele élünk, vagy hagyjuk elharapózni. Úgy értem, ott van Stefan és az emberi vér problémája. Damon problémája a túlzott ragaszkodás, kapaszkodás bizonyos dolgokba. Bárkit vagy bármit feláldoz azért akihez, amihez ragaszkodik. Katerinába száz akárhány évig volt szerelmes, kapaszkodott a szerelembe és bárkit feláldozott érte lelkiismeret és a következmények számbavétele nélkül. Ugyanez a helyzet a gyűlöletével is, főleg úgy, hogy az akiket szeret az általa gyűlöltekkel élik a mindennapjaikat. Ragaszkodik ehhez, és emiatt nem lát meg egyéb dolgokat – monda Elijah. 

- Ez elég részletes elemzés volt – mondta elismerően Jeremy. 

- Elijah imád elemezni – vigyorgott Rebekah. 

- Nos bátyám, mi az én úgynevezett hibám? – kérdezte Kol. 

- Kol, a te hibád az, hogy végtelenül szemtelen vagy – nézett öccsére a hibrid. 

- És pszichopata – toldotta meg Becca. 

- Nem is benneteket kérdeztelek – tárta szét kezeit Kol. 

- Bár Elijah-t kérdezted, de mivel klinikai eset vagy nem kell hozzá az ő részletes elemzése, még nekünk is egyértelmű a diagnózis – nevetett fel a szőke Ős és a többiek vele tartottak. 

- Rendben, akkor mint a család szemtelen, pszichopatája látogatást teszek a Grillbe. Ki jön velem? – állt fel Kol. 

Klaus, Caroline és Becca csatlakozott a bolondos Őshöz. Jeremy is elbúcsúzott, még be akart menni Bonnie-hoz egy kicsit. Ric nem élt a lehetőséggel, Elijah pedig nyilvánvalóan nem akarta itt hagyni Elenát. 

Csendben ültek a nappaliban, Elijah olvasott, a tanár pedig a regényén dolgozott. Alaric néhányszor lopva rápillantott az Ősre. Rejtélyesnek találta. Rebekah-t már jól ismerte, és Kollal is elég sok időt töltött. Klausról rengeteget mesélt Caroline, és egy alkalommal csak ketten voltak itthon, amikor a hibrid beszélgetős kedvében volt, így sok dolgot megosztottak egymással. Elijah-ról annyit tudott, hogy nagyon szereti Elenát, hogy végletekig lojális a családjához – ez egyébként mindegyik Ősre jellemző volt – és tudta, hogy bár eléggé erkölcsös, ha úgy hozza az élet kíméletlenebb, mint bármelyik Ős. Ha Elena előtt szóba hozta az őt, csak dicsérő szavakat hallott. Lehet, hogy mást nem is kellett tudnia róla, a lényeg, hogy mindennél jobban szerette gyámleányát. 

- Mire gondolsz Ric? – szólalt meg Elijah. 

- Csak a regényem – válaszolta Alaric. 

- Már egy ideje nem hallom, hogy írnál. 

- Őszintén szólva, rajtad gondolkozom. Téged ismerlek a legrégebb óta az Ősök közül, mégis te vagy az, akit a legkevésbé ismerek. 

- Lehet, hogy nem is kell tudnod mást, mint amennyit már ismersz. Nem mindenki bonyolult. 

- Te egy Ős vagy, ki van zárva az egyszerűség. 

- Akkor másként fogalmazok. A testvéreim közül talán én vagyok a legkevésbé bonyolult. 

- Valószínűleg – mosolyodott el Ric. 

- Kérdezz bátran – csukta be könyvét Elijah. 

- Most csőbe húzol! Nincsenek konkrét kérdéseim, csak valahogy úgy érzem, hogy egy rejtély vagy, lehet csak azért mert mindig visszafogott vagy…nem is tudom – vonta meg vállát Alaric. 

- Mindig ilyen voltam. 

- Nem vagy féltékeny Stefanra? Elena nagyon szerette őt. 

- A féltékenység nem az én asztalom. Ahogy a húgom is mondta nagy elemző vagyok, ha úgy tapasztalnám, hogy Elena szíve egy kicsit is Stefan felé kezd újra húzni vagy más felé, azonnal elengedném. 

- Damon? 

- Damon nehezebb eset. Látom, hogy van közöttük valami beteljesületlen. 

- Hogy Caroline-t idézzem, valószínűleg ez csak szexuális feszültség. 

- Okos az a lány. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy Elenának talán nem vagyok közömbös. 

- És én hálás is vagyok neki ezért – mosolyodott el Ric. 

- Nem lett volna jobb neki, valamelyik Salvatore mellett? Kevesebb veszély lenne az életében. Most is meg akarják ölni. Ahogy veled meg is tették, csak Damonnak köszönhetjük, hogy most köztünk vagy. – mutatott rá a tényre Elijah. 

- Nem lett volna jobb. Az egy szerelmi háromszög volt, amibe Elena kezdett tönkremenni. Kedvelem Stefant, Damon pedig a legjobb barátom, de nekem Elena számít. Megváltoztattad, kiegyensúlyozottá tetted és felszabadulttá. Más ember lett. Olyan, amilyennek mindig is lennie kellett volna. Ezt te is tudod. Veszély meg mindig leselkedik, és mögöttetek ezer év tapasztalata van ennek elhárításában. Hol lehetne nagyobb biztonságban? 

- Ezek megtisztelő szavak köszönöm – hajtotta meg fejét mosolyogva az Ős. 

- Tényeket mondtam, ne köszönd. Egyébként mi van Antonékkal? Az embereid nem találtak semmit? 

- Nem, és emiatt aggódom. Mintha teljesen visszahúzódtak volna, ami nem jó jel. Egyértelműen készülnek valamire – csóválta meg fejét Elijah. 

- Nem gondolod, hogy el kellene vinni innen anyátokat, és Finn-t? 

- Klaus és én már beszéltünk erről. Olyan helyre kellene vinni őket, ahová nem léphetnek be vámpírok, csak mi. 

- Elenáék háza? 

- Nem jó, oda a Salvatore-k és Katerina is bemehet. Olyan hely kell, ahová csak a családunk léphet be. 

- Akkor mi lesz? 

- Hamarosan cselekednünk kell, Anton mindent tud és ő az egyetlen aki ki tudja nyitni anyám koporsóját. Biztos vagyok benne, hogy nem elégszik meg azzal, hogy megölje azokat akiket szeretünk, főleg ha rájön nálad nem járt sikerrel. Bennünket akar majd megölni, és ehhez szüksége lesz anyánkra. 

- Ez eléggé sanszos – bólogatott Alaric. 

Ebben a pillanatban elhallgattak, mert veszekedést hallottak a kertből. 

- Nem érdekel a magyarázkodásod Elena – mondta Damon dühösen. 

- Én nem magyarázkodom Damon, elmondtam a tényeket. Szeretjük őket. 

- Hogy szerethetitek ezeket a szörnyetegeket? Klaus elrabolt és megölt, Elijah szintén elrabolt, kitéve a húga kénye-kedvének, és te vele hálsz? Mindnyájunknak csak szenvedést okoztak – kiabált Damon. 

- Igen igazad van, szenvedést okoztak, de én túlléptem rajta, Ric is és Caroline is. 

- Az a szőke liba mindig befolyásolható volt. De te és Ric? 

- Ne beszélj így a barátnőmről, aki részt vett mindenben amit kitaláltatok és veszélyeztette az életét értünk, értem. Két hónapja mindennap itt vagy, láthatod hogyan bánnak velünk. 

- Tökmindegy mit mondok, teljesen a befolyásuk alatt állsz – legyintett Damon. 

- Mindannyian befolyásoljuk egymást. Te is azt próbálod tenni velem. Miért nem fogadod el a helyzetet Damon? Stefan és Tyler elfogadta. 

- Stefan mindig mindent elfogadott. Most azt is, hogy Katherine-nel császkál. 

- Egyébként, ha már a befolyásolásnál tartunk, akkor tudnod kell, hogy Katerinát azért nem ölték meg az Ősök, mert én megkértem őket erre. 

- Katerina???? Már így szólítod, régen szimplán Katherine volt. Ebből is látszik a befolyásuk. 

- Gyerekes vagy Damon. Velük töltöm az időmet, nyilván átragadt rám egy két kifejezésük, ahogyan rájuk is a mi beszédünkből. Egyébként a lényeg nem azon van, hogyan szólítom, hanem hogy életben van. Miattatok kértem, hogy így legyen. Nem akartam, hogy egyedül legyetek. 

- Szerintem nem kértük, hogy az érdekünkben bármit is tegyél, főleg nem Katherine-t. 

- Szeretted őt Damon és ő is téged, ahogyan Stefant is szeretitek mindketten. 

- Ő az öcsikémet szereti. 

- Mindkettőtöket szereti, és bármit megtesz értetek akármilyen is. Ezért nem akartam, hogy megöljék. 

- Nagyon nagylelkű vagy Elena. 

- Nincs szükségem a szarkazmusodra Damon. Boldog vagyok. Régóta nem éreztem már ezt. 

- Hogy lehetsz boldog, amikor bármikor megölhet ez az Anton? – vonaglott meg a férfi arca. 

- Bízom Elijah-ban és a többiekben is. Benned is bízom – mondta békülékenyen Elena. 

- Elijah a szent – mondta gúnyosan Damon. 

- Nem szent, egyikünk sem az, mindannyian követtünk el hibákat, de ne feledd, hogy ő mentette meg Alaric életét, amikor ti azzal voltatok elfoglalva, hogy mit terveznek ellenünk az Ősök. Akik valójában nem terveztek semmit– fonta össze karjait maga előtt Elena. 

- Na jó, én ezt nem hallgatom. 

- Ne Damon, ne váljunk el haraggal. 

- Nem haragszom rád Elena. Szeretlek, mint azt már mondtam neked, bár elég elutasító választ kaptam. Az öcsém is szeret téged, de úgy látszik egyikünk sem elég jó neked – villámlott a vámpír szeme. 

- Ne kezd el ezt Damon! Megfojtottatok a féltésetekkel, a felesleges összeesküvés elméleteitekkel, nem bírtam volna már sokáig. Azt hiszem így is úgy is vége lett volna – remegett meg Elena hangja. 

- Na ja, Elijah-val és a gyilkos testvéreivel sokkal jobban jártál. Gondolom hőn szeretett szerelmedtől még azt is elfogadnád, ha vámpírrá változtatna. 

- Túl messzire mész! Kár volt erőltetnem ezt a beszélgetést. Én csak azt szerettem volna…  –  hallgatott el Elena és a földet nézte könnyein át. 

- Mit? Azt, ha megértelek? Ezt elvesztetted, sosem foglak. Lehet, hogy bárki mást igen, de téged nem. Visszaéltél azzal, hogy vonzódom hozzád, hogy szeretlek! Irányítani próbáltál, sőt még most is azt próbálod. 

- Damon….- kezdte bizonytalan hangon a barna lány utat engedve a könnyeinek. 

Alaric és Elijah némán ültek a szobában egymást nézve. Nem volt ínyükre a kinti beszélgetés. A tanár érezte, hogy Damon szavai hogy omlasztják össze az új Elenát, és hogyan kezd visszatérni a lány, Elijah előtti gyötrődő énje. Nem hagyhatja, akármennyire is szereti Damont, Elena az ő felelőssége. Félretette laptopját és felállni készült. 

- Ne, majd én – intett neki Elijah. 

- De… - kezdte Alaric.
- Tudom, hogy Elena a te felelősséged, de Damon a barátod, és mint hallhattad engem nem igazán kedvel. Ne rontsd el a barátságodat vele. Menj inkább ki a konyhába, hogy ne is lássa, hogy itt vagy – mondta csendesen Elijah és Ric bólintva felállt elhagyva a szobát. 

- Damon itt az ideje, hogy menj! – lépett ki a kertbe Elijah. 

- Ezer örömmel – húzta fel orrát a férfi. 

- Előtte azonban kérj bocsánatot Elenától – tette a vámpír mellkasára a kezét az Ős. 

- Nem hiszem, hogy bármi olyat tettem, ami ezt indokolná. 

- Ne, Elijah ez tényleg nem szükséges – rázta meg fejét Elena. 

- Látod? – húzta félmosolyra a száját Damon. 

- Rendben, az ajtóhoz kísérlek. Kedvesem rögtön itt vagyok – simogatta meg Elena arcát Elijah. 

- Csak egy pillanatra Damon – állította meg a férfit az Ős. 

- Nagyon kint akartok tudni ebből a házból, mégis mindig megállítotok valamivel – forgatta szemeit a vámpír és bár már kívül volt az ajtón visszafordult. 

- Ha még egyszer így merészelsz beszélni Elenával, ha még egyszer megpróbálod őt abba a kínlódással teli helyzetbe hozni, amiben veletek volt, nem érdekel mit ígértem neki, meg foglak ölni. Lassan és fájdalmasan – mosolygott jéghidegen Elijah. 

- Nem tűröd a konkurenciát nem igaz? – vigyorgott Damon. 

- Elenát a legjobb szándék vezérelte, amikor beszélni akart veled, te pedig meg sem próbáltad elfogadni, megérteni. Abban sem vagyok biztos, hogy meghallottad minden szavát. Egyébként nem vagy konkurencia, sosem voltál, maximum az öcséd lehetett volna az, de ő okosabb, mint te vagy. Most már elmehetsz, de jobban teszed, ha a hátad mögé tekintgetsz. Figyelni foglak! – mondta cseppet sem kedves hangon Elijah és becsapta a vámpír orra előtt az ajtót. 

Másnap délelőtt családi megbeszélést tartottak, amit Elijah kezdeményezett. 

- Nem bízom Damonban. Még ha nektek nem is akar ártani, a felénk irányuló gyűlölete kiszámíthatatlanná teszi – tárta szét kezeit az Ős. 

- Sosem bíztam benne – mondta Kol. 

- Mégis mit tudna tenni? – kérdezte Rebekah. 

- Damon mindig kitalál valamit, amiből valakinek baja származik – mondta meggyötört hangon Elena. 

- Mi a baj Elena? Borzasztóan festesz – jegyezte meg Klaus. 

- Hová tetted a modorodat bátyám? – nézett rá csúnyán Becca. 

- Mi történt? – kérdezte Caroline, miközben nem tetszően rázta a fejét kedvese felé, annak modortalan beszólása miatt. 

- A tegnapi beszélgetése Damonnal nem volt éppenséggel vidám hangvételű – felelt a lány helyett Alaric. 

- Damon egy barom volt tegnap – szólalt meg Elijah kissé dühös hangon, és mindenki felkapta a fejét. 

- Barom? Azt mondtad barom? Még az életben nem használtál ilyen csúnya kifejezést – jegyezte meg meglepetten Kol. 

- Damonban meg van az a képesség, hogy a legrosszabbat hozza ki az emberből – sóhajtotta Caroline. 

- Nem számít, nem volt túl felemelő a beszélgetés, de hát ez van – próbált elengedni egy gyenge mosolyt a hasonmás. 

- Elena! Állok szolgálatodra, ha bármit tehetek hogy jobban érezd magad – állt fel Kol és bokáit összecsapva meghajolt. 

- Köszönöm, de megleszek te örök bohóc – mosolyodott el Elena. 

- Látjátok, ő nem szemtelen pszichopatának lát, hanem egy bohócnak – vágott önelégült képet Kol. 

- Jesszus tesó! Nem tudtam, hogy ennyire a lelkedbe gyalogolunk ezzel a pszicho dumával – forgatta a szemeit Becca. 

- Kol, egy szóval sem mondtam, hogy nem vagy pszichopata – nevette el magát Elena. 

- Tudtam én, hogy valahogy jobb kedvre foglak deríteni. Ha lelkizni akarsz állok rendelkezésedre – vigyorodott el a bolondos Ős. 

- Szólni fogok, megígérem – bólogatott a hasonmás és érezte, hogy a lelke valamivel könnyebbé vált. Szerette, hogy olyan emberek között van, akik mindig megpróbálják felvidítani, akik folyamatosan megnevettetik, akik nem telepednek rá. 

- Kol, át akarod venni Rebekah és az én szerepemet? Te pernahajder! – vágott egy párnát Caroline az Őshöz. 

- Most ilyen csajos kedvemben vagyok. Ez valószínűleg valami pszichopata dolog lehet – vonta meg vállát Kol nevetve. 

- Inkább térjünk vissza Elijah-hoz – fogta meg az Ős kezét Elena. 

- A lényeg, hogy nem bízom Damonban és a fejünk felett lóg Anton, akiről még semmi hír nincs. Niklaus és én már beszéltünk a koporsókról, és tegnap Ric-kel is ejtettünk néhány szót erről. El kell döntenünk mi legyen velük, hol tároljuk őket. Itt nem maradhatnak, Anton tud róluk – nézett a többiekre Elijah. 

- Tetessünk újra védelmet a házra, Bonnie biztos segítene – szólalt meg Becca. 

- Nem akarom, hogy itt legyenek a koporsók. Azt akarom, hogy olyan helyen legyenek, amit csak mi ismerünk, és elterjesszük a természetfelettiek körében, hogy nincs a villában egyik koporsó sem – válaszolta Elijah. 

- Miért akarod, hogy elterjedjen? – kérdezte szemét összehúzva Ric. 

- Azért, hogy ne akarjanak bejutni a házba, vagy ha mégis megteszik, akkor ne találjanak semmit. A védelem szükséges lesz, de ne felejtsétek el, hogy Antonnak erős boszorkány ismerősei vannak, akik nem rettenek meg a fekete mágiát használni. 

- De hová vigyük őket? – vonta össze szemét Caroline. 

- Csak olyan helyre vihetjük, ahol ember él, és nem tud bejutni vámpír – mondta Kol. 

- Boszorkánynak nem kell engedély és Antonnak van belőle pár – válaszolta Ric. 

- Rohadt boszorkányok, gyűlölöm őket – fröcsögte Becca. 

- El kellene égetnünk anyánkat. Finn-nel nem tudnak önmagában mit kezdeni – tárta szét kezeit Klaus. 

- Nem tudjuk, mi történne akkor, ha elégetnénk őt. Lehet, hogy olyan helyre kerülne megint, ahonnan újra manipulálhat ahogyan tette ezt, amikor meg akart öletni engem speciel pont veled – vetett ellen Elena. 

- Igazad van kedvesem, ez nem jó megoldás – simított végig a hasonmás haján Elijah. 

- Szerintem Elenának ideje lenne vásárolnia egy házat, ő az egyetlen ember közöttünk – nézett a többiekre Kol. 

- Ki van zárva. Ismerik a nevét Antonék ebben biztos vagyok, ráadásul egy 19 éves lánynak minek egy külön ház, amikor ott van a szüleié és egy villában lakik? És a pénz? – kérdezte Caroline. 

- Nem úgy gondoltam, hogy Elena Gilbert név alatt venné. Hamis iratokra gondoltam, pénz meg nem akadály – felelte az Ős. 

- Ez ideiglenesen megoldás lehet, de nem végleges. Meg kell ölnünk Antont, és ha esetleg teremtett vámpírokat azokat is, hogy teljesen biztosak legyünk abban, hogy véglegesen megszűnik a vérvonala – mondta Klaus. 

- Hamis iratok? – húzta el száját Ric. 

- Kicsit legyél már lazább. Mit gondolsz én hány név alatt futottam az ezer év alatt? – csimpaszkodott Rebekah a tanár nyakába. 

- Rendben benne vagyok. Szerezzétek meg a papírokat, de azt szeretném, hogy a fényképes igazolványokon nem pont így nézzek ki. Ha bármi módon kutakodni kezdenek, akkor ne jöhessenek rá azonnal, hogy én vagyok – egyezett bele a hasonmás. 

- Paróka, smink, pár szivacs ide-oda, totál átalakítunk, magadra sem fogsz ismerni drága. Milyen nevet szeretnél? Születési hely satöbbi? – vigyorgott Kol. 

- Ha meglátom mit varázsoltok belőlem, a nevemet is kitalálom – nevetett Elena. 

- Hol akartok házat venni? – tette fel a jogos kérdést Caroline. 

- A közelben. Nem hagyhatjuk őrizetlenül a koporsókat – válaszolta Klaus. 

- Szóval itt Mystic Falls-ban? – vonta össze szemöldökét Ric. 

- Nem probléma, a legjobb ingatlanos hölgy teljesen meg van értem őrülve – kacsintott Kol. 

- Miss Hydrogen? – kiáltott fel egyszerre Caroline, és Elena döbbenten. 

- Kicsoda? – vonta fel a szemöldökét Becca. 

- Ez a gúnyneve. Olyan szinten van szőkítve a haja, hogy az már fehér. Egyébként Vera Perkins a neve. A csaj levakarhatatlan. Jól belenyúltál Kol – mondta a hasonmás egy fintor kíséretében. 

- Nem aggódj értem drágaságom, elintézi amire szükségünk van, aztán megigézem, hogy kopjon le rólam Ms. Hydrogen – válaszolta Kol. 

- Remek, akkor máris akcióba lendülhetsz – csapta össze tenyerét Nik. 

- Beszélj meg vele egy találkozót a Grillben, és kérd meg, hogy hozza el az összes eladó ház portfolióját, ami a városban található – szólalt meg Elijah. 

- Intézem – állt fel Kol és búcsút intett. 

- Beszélnünk kell Bonnie-val. A villára és a házra is amit veszünk kellene valami védelem – mondta Klaus. 

- Nem lesz túl boldog, hogy segítenie kell nektek – jegyezte meg Ric. 

- Ez nyilvánvaló, éppen ezért úgy tálaljuk neki, hogy a ti érdeketekben kell ezt megtenni. Így kevésbé fog ellenállni – válaszolta Klaus. 

- Ezt nem is akarom hallani. Máris rosszul érzem magam ettől a hazugságtól – sóhajtotta Elena. 

- Azért nem teljesen hazugság – jegyezte meg Becca. 

- De nem is az igazság. Nem szeretjük átverni a barátainkat, ezt megérthetitek – szólalt meg Caroline. 

- Nem árulhatjuk el neki Esthert és Finn-t – mondta Klaus. 

- Tudom, nem fogjuk. Úgy lesz, ahogy akarjátok. Végeztünk? – kérdezte Caroline. 

- Úgy gondolom igen – bólintott Elijah. 

- Remek! Gyere Becca, ma felhívott Carol Lockwood, és találkozónk van vele. Meg akar bízni a Halloween-i parti megszervezésével – állt fel Caroline. 

- Micsoda? Ezt miért nem mondtad? – nézett szerelmére a hibrid. 

- Pont a megbeszélés előtt hívott Carol. Nem volt lehetőségem szólni. 

- Nem örülnék neki, ha elvállalnátok. Túlzottan szem előtt lennétek, és mivel nincsenek híreink Antonról, bármi történhet – sóhajtotta Klaus. 

- Caroline végig velem lesz. Nem fogom elengedni magam mellől. Egyébként ez egyértelműen egy nagyszabású parti lesz, szóval bátyám nyugodtan besegíthetsz és akkor a te szemeid előtt is ott lennénk. Ric tutira be lesz fogva – nézett Rebekah a tanárra, aki egy lemondó mosoly kíséretében bólintott. 

- Na jó, ezt majd megbeszéljük, ha hazaértünk, most már indulnunk kell. Carol nem szereti, ha késik az ember. Sziasztok – majd csókot nyomott a hibrid szájára és maga után húzta a szőke Őst Caroline. 

- Hmm...elég nagy szó, hogy Carol másnak engedi át a szervezést – szólalt meg Elena. 

- Gondolod, hogy megigézték? Vagy Tyler közelében akarja tudni Caroline-t? – kapta fel fejét Klaus. 

- Jézusom! Kicsit paranoiás vagy nem gondolod? – forgatta szemeit Ric. 

- Carol verbénát iszik. Éppen tegnap futottam vele össze és bűzlött tőle, úgyhogy megnyugodhatsz Niklaus. Tylernek pedig barátnője van, akit nagyon kedvel Carol. Erről is érdeklődtem nála tegnap – nyugtatta meg testvérét Elijah. 

- Tényleg paranoiás vagyok, de rettenetesen nyugtalanít, hogy semmi hír Antonékról – sóhajtotta Klaus. 

- Mindannyiunkat nyugtalanít, de ha pánikolunk attól nem lesz jobb, csak szétesünk – mondta Elijah. 

- Igazad van. Benézek a városba – állt fel a hibrid. 

- Szeretnék hazaugrani, hogy találkozzak Jeremy-vel – szólalt meg Elena és Elijah készségesen felállt. 

- Maradj testvérem! Majd én elviszem Elenát, és végig vele leszek. Jó lesz így Elena? – kérdezte Klaus. 

- Igen, köszönöm. 

- Köszönöm Niklaus – mosolygott Elijah. 

- Induljunk! – intett a hibrid. 

Rebekah és Alaric csendesen feküdtek egymás mellett. Mióta a tanár vámpír lett, az együttléteik még felszabadultabbá váltak ösztöneikből fakadóan. 

- Hogy állsz a regényeddel? – szólalt meg a lány. 

- Nektek köszönhetően nagyon jól. Már csak pár fejezet hiányzik – válaszolta a férfi. 

- Elhanyagoltam mostanában, hogy elolvassam. Ne haragudj rám! – bújt Becca a tanárhoz. 

- Sosem tudnék haragudni rád. Szeretlek! – puszilta meg a lány haját Alaric. 

- Én is szeretlek. 

- Jó veletek lenni. Annyi minden jó történt velem, mióta veletek vagyok. 

- Mi az életet pörgősen szeretjük. Ezt szoktuk meg. Örülök, hogy szeretsz bennünket. 

- Tegnap beszélgettem Elijah-val, már amíg Damon kiabálása félbe nem szakította a diskurzust. 

- Miről beszélgettél vele? 

- Úgy gondoltam, hogy őt ismerem a legkevésbé közületek, és többet akartam róla tudni. 

- Sikerrel jártál? 

- Őszintén szólva, minden amit tudnom kellett róla, azt mint kiderült már tudtam. Ebben meg is erősített a beszélgetésünk. 

- Szeretem Elijah-t. Ő az én pótapukám. Mióta pedig van neki Elena, azóta ő a jó fej pótapukám – nevette el magát Rebekah. 

- Furcsán gondolkodó család vagytok ti, de imádni valóak – nevetett fel Ric is. 

- Mi volt Damon és Elena között? Szegény lány teljesen ki volt borulva – érdeklődött a szőke Ős. 

- Damon a szokásos Damon volt. Tudod milyen égetően fájók és idegesítőek tudnak lenni a szavai, az arckifejezései. Ezt rázúdította Elenára. Egy idő után hallottam Elena hangjában ugyanazt a gyötrő bizonytalanságot, ami Elijah előtt jellemezte őt. Irtó pipa voltam rá. Ki akartam menni, és leállítani, de Elijah nem engedte. Tudja, hogy milyen jó barátok vagyunk Damonnal, nem akarta, hogy ez megromoljon, ezért ő állította le. 

- Elijah olyan nagylelkű tud lenni. Ez a vonás egyikünkben sincs meg. Tényleg jó fej pótapu – bólogatott mosolyogva Rebekah és Alaric nem bírta megállni nevetés nélkül. 

Caroline egy nagy sóhajjal bújt be Klaus mellé az ágyba. Kimerítette az egyeztetés Carollal, ráadásul ahogyan a többieket is őt is nyomasztotta ez az Anton ügy. 

- Fáradt vagy szerelmem? – húzta magához a hibrid. 

- Nagyon annak érzem magam. Nem fizikailag, inkább szellemileg, lelkileg. 

- Mi a baj? 

- Anton és ez parti. 

- Anton engem is nyugtalanít, de ne aggódj le fogjuk győzni. 

- Féltem Elenát. Ő a könnyebbik célpont. Ezzel Rebekah is egyetért. 

- Mindannyian egyetértünk. Nem engedjük őt egyedül sehova. Ma én vittem haza, megvártam és együtt jöttünk vissza. 

- Ez rendes volt tőled. 

- Inkább természetes volt tőlem. 

- Őrületesen sokat változtál az előnyödre – mondta büszkén Caroline és megpuszilta a férfi arcát. 

- Ezt neked köszönhetem drágám. 

- Nem csak nekem, mindenkinek. 

- De te kezdted el megváltoztatni a nézeteimet. 

- Hát, ehhez kellett az is, hogy odáig legyél értem – nevetett fel a szöszi vámpír. 

- Most is odáig vagyok érted, sőt még jobban odavagyok érted, mint voltam – csókolta meg a lányt a hibrid. 

- Tudom miről beszélsz, én is ezt érzem. Kész őrület, de jó őrület – csillogott Caroline szeme. 

- Akkor ez itt az őrültek szobája, úgy hogy tegyünk is valami őrülten jót – mondta sikamlós hangon Klaus és elkapva Caroline-t, maga alá rántotta, aki felsikoltott a váratlan mozdulattól, majd a szája elé kapta a kezét. 

- Hát drágám, ezt még Elena is meghallotta a többiekről nem is beszélve. Inkább engedd, hogy én fogjam be azt a gyönyörű szádat – mondta a férfi és forrón megcsókolta a lányt, aki engedelmesen simult szerelme karjaiba. 

Elena és Elijah szorosan egymást ölelve feküdtek. A férfit továbbra is aggasztotta szerelmének tegnapi beszélgetése Damonnal. Tegnap este nem akarta bolygatni a dolgot, bár fájt látnia mennyire szenved Elena. 

 - Szótlan vagy kedvesem – simogatta meg a lány kezét. 

- Ne haragudj, csak annyi minden jár a fejemben – fordult a férfi felé a hasonmás. 

- Damonról van szó? – kérdezte Elijah. 

- Annyira bántó volt, amiket mondott, és ahogyan mondta – gördült le egy könnycsepp Elena arcán. 

- Szerelmes beléd, te pedig azokkal vagy, akiket mindennél jobban gyűlöl. 

- Nem akarom, hogy szerelmes legyen belém, azt akarom hogy tovább lépjen, ahogyan Stefannak is ezt kívánom. Stefan sosem beszélt volna velem ilyen bántóan. Ahogyan azt mondta, hogy nem elég jók nekem, az olyan megalázó volt, és azt feltételezni, hogy visszaélek az érzéseivel. Ez nem igaz Elijah – sírt csendesen a barna szépség. 

- Nekem nem kell magyarázkodnod Elena. Damon mindent vagy semmit ember és ez kiszámíthatatlanná teszi. 

- Tudja nagyon jól, mennyire szerettem Stefant, és tény hogy Klaus közrejátszott abban, hogy elszakadjunk egymástól, de amikor újra együtt lehettünk volna ő folyamatosan elutasított, és csak a hülye bosszún járt az esze. Nyilván én is hibás vagyok, de úgy érzem Damon az egészet rám akarja tolni. Ez azért nem igazság. 

- Nem akarom, hogy ezzel foglalkozz Elena. Nem akarom, hogy újra sérüljön a lelked csak azért, mert Damon sértve érzi magát – fogta meg a lány arcát Elijah. 

- Én sem akarom, hogy olyan legyek, mint régen. Megváltoztattál engem, és szeretem azt akivé váltam melletted. Olyan jó ember vagy – fúrta a fejét a férfi mellkasába Elena. 

- Enyém a megtiszteltetés kedvesem – ölelte át szorosan a hasonmást a férfi. 

- Ugye sosem engedsz el? Mindig együtt leszünk? – kérdezte a lány. 

- Örökkön-örökké – suttogta az Ős 

- Örökkön-örökké – suttogta Elena is és egy forró csókkal pecsételték meg esküjüket. 

Katherine élvezettel ült egy hotel kádjában. Éppen Londonban múlatták az idejüket. Stefan még nem állt készen, hogy visszatérjenek Mystic Falls-ba, ő meg a háta közepére kívánta az Ősökkel teli kisvárost, főleg Kol miatt. Ahányszor eszébe jutott a férfi, annyiszor rázta ki a hideg és szinte émelygett a gyomra. Szerencsésnek érezte magát, hogy még él, bár nem értette miért hagyták életben. Megvonta a vállát. A lényeg, hogy még él, messze van attól az átkozott várostól és vele van Stefan. Jól kijöttek egymással, és mintha a férfi kezdett volna kikerülni a drágalátos kis Elena és az unalmas udvarlója hatása alól. Megcsóválta a fejét. Hihetetlen, hogy az a szende kis liba tulajdonképpen az ő leszármazottja. Isobelben bezzeg volt kurázsi. Kár, hogy meghalt, véleménye szerint Elena az aki nem érdemli meg az életet. Bár végül is mindegy, most hogy Stefan mellette van, a lány meg Elijah mellett, ez már nem számított. Merengéséből Stefan hangja térítette magához. 

- Katherine, beszélnünk kell! 

- Gyere be a kádba mellém Stefan – válaszolta csábos hangon az 500 éves vámpír. 

- Most nincs kedvem ehhez a játékhoz! Azonnal beszélnünk kell! 

- Atyám! Mi történt? Olyan a hangod, mint aki szellemet látott! – vonta össze szemöldökét a nő, de gyorsan kiszállt a kádból, majd nagyjából megtörölközött és magára kapott egy köntöst. 

- Na, végre! – toporgott a férfi a fürdő előtt. 

- Mi van? Kezdesz megijeszteni – nézett kissé zavarodottan Katherine. 

Stefan arcán ijedtség, zavar és düh látszódott. 

- Ismersz egy olyan vámpírt, hogy Anton? 

- Nem hallottam róla. 

- Kutatott utánam, és Damon után is. Engem talált meg előbb. 

- Mit akar tőled? 

- Tudja a történetemet Elenával, az Ősökkel. Tud Estherről, Finnről. Be akar szervezni a bandájába, és a segítségemet kéri, hogy öljük meg őket. 

- Micsoda? Az Ősöket nem lehet megölni, honnan szalajtották ezt az embert? Elmondtad neki, hogy milyen veszteségeket szenved az, aki szembeszáll velük? 

- Nem. Nem mondtam neki semmit, időt kértem. Elenát és Caroline-t meg akarják ölni. Alaric-ot állítólag már megölték. Azért teszik, hogy az Ősök szenvedjenek, de tud valamit Estherről is amit nem árult el, csak akkor ha beállok a kis seregébe. Mondanom sem kell, hogy a rosszabbik énemet szeretné látni. 

- Ez őrület! Semmi értelme. Ebbe nem mehetsz bele. Az is csoda, hogy az Ősök életben hagytak bennünket. Meneküljünk Stefan – mondta rémülten Katherine. 

- Felfogtad, hogy azt mondtam Alaricot megölték? – kiabált a férfi. 

- Jó, akkor hívd fel Damont. Azt mondtad otthon van már. Kérdezd meg tőle mit tud. 

- Nem is áll szóba Alariccal, és egyébként sem hívhatom fel őt. Gyűlöli az Ősöket, még a végén önként ajánlkozna ebbe a fekete seregbe. 

- Nem tenné, hiszen Elenát is meg akarják ölni. Különben, ha Alaric halott lenne, arról biztosan tudna, és már hívott volna téged – próbálta nyugtatni Katherine a kisebbik Salvatore-t. 

- Beszélnem kell valamelyik Őssel. Igen, ez lesz a megoldás – sóhajtotta Stefan. 

- Felőlem! De, ha lehet ne Kollal beszélj, a hideg is kiráz tőle – mondta undorral a hangjában a nő. 

- Egyszer elmondhatnád mi is történt mostanában közted és az Ősök között – nézett Kathrine-re a férfi. 

- Majd egyszer…talán – vágott egy fintort a barna vámpír. 

- Hello Elijah! Beszélnünk kell. Kifejezetten engem kutatott fel egy Anton nevű vámpír, aki ellenetek szervez sereget, és azt állítja megölte Alaricot és meg akarja ölni Elenát és Caroline-t is – szólt bele a telefonba rekedt hangon Stefan és feszülten figyelte az Ős válaszát, Katherine-nel az oldalán.