Mindenkinek nagyon köszönöm a pozitív visszajelzéseket!
Jó szórakozást!
Van valakid?
Caroline fáradtan ült fel ágyában, egész éjjel beszélgetett a hibriddel, és csak hajnalban jött el tőle, bár Klaus nem akarta elengedni, muszáj volt haza jönnie. Nem akarta, hogy az anyja üresen találja az ágyát, amikor reggel haza jön a munkából, mert akkor azonnal körbetelefonálja az összes barátját, beleértve Tyler-t is.
Tyler! Ránézett az órájára, és elkezdett készülődni. Nehéz nap várt rá és a fiúra is, csak ő még nem tudott róla. Caroline-t újra elöntötte a bűntudat. Azt sem tudta mit mondjon neki. Egy biztos, az igazat nem mondhatja el. Sóhajtott egy nagyot, és kiment a konyhába, ahol anyja már ténykedett a reggelivel.
- Jó reggelt! – köszönt neki a lány.
- Neked is kislányom – puszilta meg Liz. – Hallom, hogy visszajött Tyler! Most biztos boldog vagy.
Caroline inkább nem válaszolt, csak mosolygott egyet, és gyorsan témát váltott.
- Van már valami előre lépés a sorozat gyilkos ügyében?
- Semmi, egyszerűen csak toporgunk egy helyben. De legalább nincs újabb áldozat.
- Alaricról valami hír? – kérdezte, bár szinte biztos volt benne, hogy Elijah már most előrébb tart az ügyben, mint anyjáék.
- Semmi, ott is állunk egy helyben.
- Majd csak lesz valami áttörés – mosolygott biztatóan Caroline.
- Reméljük, édesem.
- Anya! Tudom, hogy későn szólok, de el kellene utaznom a hétvégén Jacksonville-be Ivy-hoz. Anyukájának szombaton lesz az eljegyzési partija, és én is hivatalos vagyok rá, csak az a kelekótya lány elfelejtett szólni nekem. Tegnap csörgött rám.
- Ilyen későn szólt?
- Már meséltem milyen lökött a csaj, most találta meg a meghívót a szobájában, valami ruha kupac alatt. Normál esetben már két hete tudnék róla – hazudta könnyedén Caroline.
- Tylerrel mész?
- Tessék?! Dehogy. Egyedül megyek. Anya, Tyler és én szakítottunk, függetlenül attól, hogy itt mindenki azt gondolja, hogy együtt vagyunk.
- Nem értelek Car. Nem egészen értem, hogyan működnek ezek a dolgok, de az biztos, hogy Tyler miattad ment el, és kínozta magát, hogy többet ne bánthasson. Nem tette volna ezt, ha nem szeretne téged, és te is folyamatosan aggódtál miatta.
- Most is aggódom miatta – a lány úgy érezte, hogy összepréselik anyja szavai.
- Ha kedveled őt, miért nem mentek együtt? Gondolom, vihetsz egy plusz főt. Tyler biztosan szívesen elmenne veled, és én is nyugodtabb lennék.
- Anyu! Nagyon, de nagyon szeretlek téged, azt viszont nem szeretem, ha beleszólsz a dolgaimba. Felnőtt vagyok, ráadásul vámpír. Nincs miért aggódnod. Kedvelem Tylert, de azt mondtam Ivy-nak, hogy egyedül megyek, és egyedül is szeretnék menni – egyre inkább kutyaszorítóban érezte magát a lány Tyler ügyben, ezért bedobott egy utolsó kifogást. – Annyi rossz történt mostanában, hogy jólesne olyanok között tölteni az időmet, akiknek a leghalványabb közük sincs Mystic Falls-hoz.
- Rendben, rendben megértettem. Annyira határozott és erős vagy, de attól, nekem még mindig a kislányom fogsz maradni – érzékenyült el Liz.
- Tudom – ölelte át anyját a vámpír, és gyűlölte magát hazugságaiért.
- Repülőjegyet néztél már?
- Autóval megyek.
- Olyan messzire?
- Anyu, ne csináld már, kb. 5 órányi vezetés. Az nekem meg sem kottyan. Viszont már reggel el akarok indulni, hogy még tudjak egy kicsit pletyizni Ivy-val. Olyan régen találkoztam már vele.
- Nem örülök, hogy ennyit fogsz egyedül vezetni.
- Vámpír vagyok elég jó reflexekkel. Nem tudok vért felvinni a repülőre, és mégsem kérdezhetem meg Ivy-t, hogy milyen felétek a vérellátás vámpírok részére?
- Tudom, tudom. Mikor jössz vissza?
- Lehet, hogy csak hétfőn jönnék.
- Caroline, mivel pénteken délelőtt mész, és hétfőn akarsz jönni, az két nap hiányzás a suliból.
- Van időm elvégezni az iskolát tekintettel a halhatatlan állapotomra – forgatta szemeit a lány, és arra gondolt, mit szólna anyja, ha tudná, hogy ma sem megy, mert Tylerrel találkozik, és, hogy már eddig is hányszor hiányzott mióta vámpír lett.
- Jól van, jól van. Lelkiismeret furdalásom van, hogy ennyire elhanyagollak mostanában.
- Már nem vagyok az a hisztis önző kislány, nem haragszom érte, megértem a munkád fontosságát – mosolygott a vámpír.
- Vettél már eljegyzési ajándékot?
- De jó, hogy szóltál, az még hátra van – dobott egy újabb hazugságot anyja képébe Caroline.
Közben írt egy üzenetet Tyler-nek, hogy találkozzanak a régi Lockwood birtokon a pincénél.
Tyler érezte, hogy valami nincs rendben a lánnyal. Amikor találkoztak, és ő közeledni próbált hozzá, Caroline kitért előle, és távolságtartó maradt. Lassan egy órája ültek a lépcső tetején, és vámpír az elmúlt hetek történéseiről beszélt, de a hibrid úgy érezte, hogy a lány egy – egy helyen, mintha kihagyna, eltitkolna dolgokat. Nem tudta, hogy ezt azért teszi, mert olyan dolgokról van szó, ami az Ősöket érinti, és azt gondolja, hogy még mindig Klaus ölebe, vagy valami más az oka.
Caroline tudta, hogy Tyler gyanakszik. Amit eddig mondott a fiúnak, az elmúlt hetekről, minden igaz volt, persze néhány dolgot kihagyott, de hazugság nem hagyta el a száját. Ha viszont rákérdez kettőjük kapcsolatára, onnantól kezdve hazudnia kell, és még mindig nem tudta mit mondjon.
- Van valakid? – kérdezte a hibrid.
- Dehogy – döbbent meg váratlan oda nem illő kérdésen a lány, és érezte; kezdődik…
- Akkor miért érzem azt, hogy nem örülsz nekem?
- Már hogyne örülnék neked – mosolygott Caroline, és ezt őszintén mondta. Örült, hogy visszajött a fiú, még ha most nagyon kellemetlen is a szituáció, de Tylernek Mystic Falls volt az otthona, idetartozott.
- Távolságtartó vagy velem – hányta a lány szemére.
- Elmentél Tyler, és azon kívül, hogy hagytál egy üzenetet, nem jelentkeztél.
- Miattad tettem, hogy ne bántsalak többé.
- Ezt magad miatt kellett megtenned Tyler, nem miattam – mondta a lány.
- Miért érzem úgy, hogy problémát jelentek neked?– kérdezte a hibrid éles hangon.
- Ne mondj ilyet, nem vagy probléma, csak valahogy nem tudom – mondta a lány, és magában azt gondolta „ez elég béna volt”.
- Nem tudod? – kérdezte a hibrid, és érezte, hogy kezdi elveszíteni a türelmét.
- Itt hagytál, amikor szükségem lett volna rád. Annyiszor próbáltalak elérni, és vissza sem hívtál.
- Miattad mentem el – mondta most már kiabálva a fiú.
- Már ezerszer elmondtad, hogy miattam mentél el. Tudod mit, én nem kértem, hogy elmenj, azt viszont igen, hogy gyere vissza, és te nem tetted – mondta dühösen Caroline. - Már másodszorra hagytál itt – tette hozzá vádló hangon.
- Szóval, szerinted megfutamodom?
- Nem ezt mondtam, de mindig történt valami, ami miatt itt hagytál. Ha megint lesz valami, akkor újra így fogsz dönteni. Járod a magad útját, mert te úgy látod helyesnek, én pedig itt kellene, hogy várjalak, izguljak érted? Fogadjuk el, hogy nem vagyunk egymásnak teremtve – nézett a fiúra.
- Visszautasítasz? – kérdezte Tyler, és egy pillanatra sárgává váltak a szemei.
- Tyler, megijesztesz – hőkölt hátra a lány. Érezte, hogy a hibridnek előtört az agresszívebbik énje.
- Van valakid? – kérdezte immáron másodszorra a fiú féltékeny hangon, és megrázta a lányt.
- Valami probléma van? – kérdezte egy szemtelen hang, és Caroline még sosem örült ennyire Kolnak.
- Már megint te? – nézett a férfira Tyler. Fogai megnyúltak, és szemei sárgára változtak.
- Már megint én – vigyorgott az Ős, miközben szemei vörössé váltak, és fogai megnyúltak.
- Ő lenne az Caroline? Ő az, aki miatt visszautasítottál? Mit tett ő meg érted, amit én nem? – sziszegte Tyler a lány arcába.
- Semmi közöm hozzá Tyler! Higgadj már le, mielőtt bajod esik – sírta el magát a lány.
- Ne hazudj nekem – üvöltötte magából kifordulva a fiú, és az Ősnek ugrott.
Kol vigyorogva várta rárontó hibridet, végre egy kis harcban lehet része. Tyler előtte termett, és elkapta a nyakát. Kol ugyanezzel a lendülettel elkapta a kezét, és elkezdte lefejteni a torkáról, miközben szabad kezével, a fiú arcába ütött. Tyler kissé hátratántorodott, de azonnal visszatámadt, és egy hatalmas, ugrással egybekötött ütést mért az Ősi vámpírra. Kol egy sziklának csapódott, de egy másodperc alatt a hibridre vetette magát, és neki dobta egy fának. Tyler egy pillanat múlva neki futásból felugrott és az Ős mellkasába rúgott. Kol a földre zuhant, Tyler pedig nekiesett megpróbálva a másik nyakát kitörni.
Caroline, nem hagyhatta, hogy tovább fajuljanak a dolgok, érezte, hogy az ő arca is elveszti emberi formáját. Tyler előtt termett, és megpróbálta lefejteni az Ősről. Tyler ránézett a vámpírra, és rámorgott, mire a lány visszafújt. Mindketten elveszítették a kontrollt maguk fölött. Tyler elkapta a lány kezét, beleharapott, és neki lökte egy sziklának. Ez a kis közjáték, elég volt Kol-nak, hogy kikerüljön a hibrid alól, és a háta mögött teremve kitörte a fiú nyakát, aki rongybabaként esett össze. Megigazította ruháját, és odament a lányhoz, aki ájultan feküdt. Megsimogatta arcát, és felemelte, hogy hazavigye magukhoz. A hibrid által okozott harapás, lassú méregként elkezdett terjedni. A lánynak szüksége volt Klaus vérére. Kinyitotta Caroline autóját, és óvatosan a hátsó ülésre fektette a vámpírt, majd a volánhoz ült, és meg sem áll a villáig.
Elena éppen a Mikaelson villában volt Elijah-val, aki híreket hozott neki Alaric-ról, amikor Kol megérkezett a még mindig ájult Caroline-nal. Mindketten felpattantak, és Elena értetlenül, aggodalmas arccal nézte Caroline-t. Kol letette, a kanapéra, és egy párnát tett a feje alá.
- Mi történt? – kérdezte Elijah.
- A Lockwood gyerek megharapta – nézett sötéten Kol.
- Tyler? Hogy történhetett ez meg? – kapta szája elé kezét Elena.
- Hol van Klaus? – kérdezte a kisebbik Ős.
- Nincs itthon, de már hívom is – válaszolta Elijah, és elővéve telefonját, kilépett a szobából.
- Mi történt itt? – lépett be ebben a pillanatban Rebekah a másik ajtón, majd meglátva Elenát elsötétedett a tekintete.
- Mit keresel te itt? – kérdezte cseppet sem barátságosan.
- Higgadj le Becca, Elijah-hoz jött. Megfogadta a tanácsodat és segítséget kért tőle a töri tanár ügyében. Hát nem bájos? – nézett a rettegő hasonmásra Kol.
- Asszisztálsz abban, hogy megöljenek bennünket, de amikor segítség kell ide rohansz? Álnok vagy – sziszegte Rebekah.
- Elég legyen Becca, Elena már kellőképpen fél tőled, és most Caroline-nal kellene foglalkozni – mondta Kol.
- Igen húgom, elég volt belőled – szólalt meg Elijah hangja az ajtóból. –Klaus úton van, és elég ideges.
- Te is ideges lennél, ha a szépséges Elenával történne valami – gúnyolódott Kol.
Elena összehúzta szemöldökét és Elijah-ra pillantott, de a férfi arca nem árult el érzelmeket.
- Hoznátok egy tálat, és kisebb törölközőket? Jól fog esni Caroline-nak, ha kap egy kis hűsítő borogatást – nézett az Ősökre a hasonmás.
- Felőlem fel is fordulhat – mondta Rebekah.
- Mit ártott ő neked? Miért vagy mindenkivel ilyen, ilyen….szemét? – kérdezte Elena, és szíve a torkában dobogott, saját merészsége miatt.
- Hogy mit mondtál, te hasonmás ribanc? – támadt a lánynak a vámpír.
Elijah, és meglepő módon Kol is Elena elé állt.
- Állj, már le! Tényleg szemét vagy! – nézett testvére szemébe Kol.
- Csak amennyire te is – fröcsögte a lány.
- Végül is tesók vagyunk, egy tőről fakadtunk – vigyorgott Kol.
- Fejezzétek be! Kol hoznád, amiket Elena kért? Rebekah, ha nem tudsz viselkedni, menj el – mondta megvetően Elijah.
- Nem megyek, itt lakom!
- Akkor viszont viselkedj!
Rebekah durcásan nézett testvérére.
Elena még remegett egy kicsit, és megállapította, hogy számára sosem lesz életbiztosítás az Ősök házába jönni.
- Itt is vannak drágám, amiket kértél. Segítsek? – kérdezte Kol felvonva szemöldökét.
- Köszönöm, megoldom magam is – próbált mosolyogni a lány, és értetlenül állt a helyzet előtt. Mit keresett Kol és a barátnője együtt? Miért harapta meg Tyler?
- Szóval Kol, mi történt? - kérdezte Rebekah.
- Éppen az erdőben voltam, amikor messziről meghallottam Caroline hangját, ahogyan az elmúlt hetek történéseit meséli. Gondoltam, meglepem. Imádom, amikor mérgesen néz rám – utánozta a lány arckifejezését.
- Te szerencsétlen, álmodozz csak arról, ami nem lehet a tiéd – mondta Rebekah lesajnálóan.
Elena felhúzta a szemöldökét, és úgy érezte, mintha lemaradt volna pár dologról.
- Folytatnád? – kérte a bátyja.
- Elindultam, amikor szóváltás lett a beszélgetésből, és Tyler éppen megrázta Caroline-t. Aztán meggyanúsította, hogy én vagyok az a férfi, aki miatt elutasítja őt, majd nekem esett. Caroline megpróbálta leszedni rólam a Lockwood gyereket, mire az megharapta, és egy sziklának lökte. Butaság volt a lánytól, hogy közbelépett, nem most verekedtem életemben először. De láttátok volna Caroline-t, ahh nagyon dögös volt, amikor megnyúltak a fogai és vörössé váltak a szemei – áradozott az Ősi vámpír.
- Neked totál beteg az agyad – fogta a fejét Rebekah.
- A tiédnél biztos nem jobban – vágott vissza Kol.
- Én ezt nem értem. Caroline várta haza Tylert, most meg ha jól értem, akkor mégsem akar vele lenni? És milyen férfi? – kérdezte csodálkozva Elena és az alélt lányra nézett.
A három Ős mély hallgatásba burkolózott. A kínos csendet Klaus érkezése törte meg.
- Hol van? – kérdezte ingerülten.
- Nyugi bátyus, Elena kezelésbe vette – mutatott a kanapéra Kol.
Elena szíve a torkában dobogott, annyira félt Klaustól, de az csak egy pillantást vetett rá, és leült Caroline mellé. Csúnya volt a sebe a lánynak. A hibrid megharapta csuklóját, majd megemelte a vámpírt, és annak szájához érintette a kezét.
- Igyál Caroline – suttogta neki, miközben ujjaival finoman simogatta.
A hasonmás nem hitt a szemének. Mi történt Klaussal? Ennyire oda lenne a vámpírért? De hiszen, amikor utoljára találkoztak egymással, akkor a barátnője éppen átejtette a férfit. Látta, hogy a három másik Ős, a meglepettség legkisebb jelét sem mutatja. Most már szinte biztos volt benne, hogy lemaradt pár dologról. Csendesen sóhajtott, és tudta, ha barátnője jól lesz, akkor beszélniük kell.
- Igyál– suttogta újra Klaus, mire a lány szemei vörössé váltak, és nagy kortyokban nyelte a hibrid vérét.
Elena megmozdult, de Klaus rászólt.
- Maradj itt, jót fog tenni neki, ha itt lesz egy barátja.
- Kicsit úgy érzem, mintha nem én lennék az egyetlen barátja ezen a helyen.
- Kicsit úgy érzem, mintha ítélkeznél – szólalt meg Rebekah.
- Te eszembe sem jutottál, amikor a barát szót említettem – vágott vissza Elena, és mindhárom férfi elmosolyodott.
- Viselkedj Rebekah! Elena a vendégünk – szólt rá Klaus, miközben óvatosan visszafektette a lányt a párnára, és Kol felé fordult. – Elijah azt mondta, te hoztad ide. Mi történt?
- Szerintem, hagyjuk Caroline-t pihenni, menjünk másik szobába – mondta Elijah.
- Igazad van. Elena maradj itt vele – nézett a lányra Klaus, aki bólintott.
Az Ősök elhagyták a szobát, csak Elijah tért vissza egy tasak vérrel a kezében.
- Ezt igya meg, ha magához tért.
- Elijah! – szólt a lány a férfi után.
- Igen?
- Mi volt ez az előbb? Klaus gyűlöl bennünket, és most mégis féltést éreztem Caroline irányába. Nem tudom elképzelni, hogy kedveli azok után, ahogyan elbánt vele.
- A testvérem változik.
- Nem igazán hiszem el, hogy változna, lehet, hogy most is ő vette rá Tylert, hogy harapja meg, és most előttem úgy csinál, mintha nem tudna róla, és teszi a szépet, csak azt nem értem mi a célja vele – mondta vádló hangon Elena.
- Nem ő vette rá Tylert – szólalt meg halkan Caroline.
- Caroline – simogatta meg a lány haját Elena.
- Magatokra hagylak benneteket, és Elena, mi még nem fejeztük be. Caroline, örülök, hogy jobban vagy – biccentett az Ős, majd halkan távozott, behúzva az ajtót.
- Hogy kerülsz ide? – kérdezte összehúzott szemmel a vámpír.
- Én veled ellentétben, a saját lábamon jöttem, és úgy látszik nem csak én lógok a suliból – nevette el magát Elena, és Caroline vele nevetett.
- Ki hozott ide?
- Koool – mondta elnyújtva az Ős nevét Elena.
- A legjobbkor érkezett – sóhajtotta a lány.
- Hallottam mi történt, elmesélte, csak azt nem értem, hogy miért történt? Azt hittem szereted Tylert.
- Szeretem is, de nem úgy, ahogy kellene, ahogy megérdemelné, hogy érezzenek iránta, vagy ahogy én megérdemelném, hogy érezhessek valaki iránt.
- De hát miattad ment el… - kezdte a hasonmás, de a vámpír leintette.
- Kérlek, ne kezdd el te is. Azt tettem, amit éreztem, hogy tennem kellett – nézett a lányra.
- Mini Elijah említett valami férfit is – vonta össze szemöldökét Elena.
- Ugye, hogy hasonlítanak egymásra? Bár én inkább pszichopatának hívom – mondta Caroline, és elkezdtek nevetni.
- Tudod, hogy mindent hallanak? – kérdezte még mindig nevetve Elena.
- Kol szerintem megtiszteltetésnek veszi, ha így nevezik.
- Szóval, milyen férfi? - kérdezte Elena, miután abbahagyták a nevetést.
- Tyler teljesen megőrült. Féltem tőle Elena! - kerülte ki a kérdést Caroline.
- Tényleg szerencsés vagy, hogy megjelent Kol! Csak annyit kérek, hogy ha van is valami pasi, az ne ő legyen. Azt, mondta, hogy dögös voltál, amikor vámpír fejed lett. Igaza van Rebekah-nak, tényleg beteg az agya – tört ki újra a nevetés a hasonmásból, Caroline pedig vágott egy hitetlenkedő fejet, és csatlakozott Elena jókedvéhez.
- Olyan régen nevettünk már, hogy azt gondoltam, lassan el is felejtem mi az a jókedv. Ironikus, hogy pont Klaus házában tesszük, és hogy a családját tartjuk szórakoztatónak – forgatta szemeit Elena.
- Mi tud Alaricról Elijah? – kérdezte Caroline.
- Honnan tudsz róla?
- Kol, volt szíves tájékoztatni róla tegnap a Grillben, mikor hívatlan vendégként leült az asztalomhoz. Ne aggódj, nem mondtam senkinek, és én is gondoltam rá, hogy megkérem Klaust, hogy segítsen.
- Mi van veled és Klaussal? Furcsán aggódó volt – kérdezte Elena gyanakodva.
- Semmi. Mi lenne? – nézett ártatlan szemekkel a szöszi, de a barnának gyanús volt a dolog.
- Folyamatosan úgy érzem, hogy lemaradtam valamiről. Beszéltél vele azóta, hogy átejtetted?
- Igen – vallotta be a vámpír.
- Caroline! – nyílt tágra a szeme Elenának.
- Bocsánatot kért, az ominózus este miatti viselkedéséért, és egyszer felhívtam, hogy ne bántsa Damont, akiről azt hittem, hogy meg akarja öletni magát azzal, hogy idejön – mondta a szöszi, és legalább nem hazudott, csak a többi találkáját hallgatta el.
- Nagyon bejöhetsz neki, hogy ennyi emberi gesztust hajlandó tenni feléd, de nehogy belekezdj vele bármibe is. Ő egy gyilkos.
- Nincs köztünk semmi, nem tehetek róla, ha tényleg ennyire bejövök neki – mondta a szőke vámpír ingerülten.
- Jól van, ne húzd fel magad – visszakozott a barna szépség.
- Bocsáss meg, csak elég nekem Damon gyanúsítgatását hallgatni.
- Befejeztem – tette fel kezeit a hasonmás.
- Szóval, mi van a kedvenc töri tanárunkkal? – váltott témát Caroline.
- Elijah emberei nyomot találtak Richmondban.
- Milyen nyomot?
- Azt gondolják, ott lehet Ric. Úgy tűnik, Meredith is benne volt. Megigézték.
- Szóval, valami vámpír áll a dolog mögött? Lehet, hogy Ric valaki olyat ölt meg, akit nem kellett volna.
- Az is lehet. Elijah odamegy, és én szeretnék vele menni.
- Elena, ez túl veszélyes.
- Egy ezer éves vámpírral mennék, akit nem lehet megölni. Ott szeretnék lenni Ric-nek, ahogy megtaláljuk.
- Veszélyes, Elena! - mondta újra a vámpír
- Elijah sem szeretné ha mennék, de én nem tágítok.
- Tudom milyen vagy – forgatta a szemeit a lány.
- Csak kellene valami alibi, mert a Damon és Stefan szívük szerint már most is lakat alatt tartanának. Ha megtudnák, hogy az Ősök segítségét kértem, brrr...
- Tudom milyenek. De ha sikerül megtalálnotok Alaric-ot, akkor így is úgy is lebuksz.
- Addigra velem lesz Ric, csak ez számít, de így el sem fognak engedni.
- Miért nem kéred meg őket, hogy menjenek el veletek?
- Jelenleg egyik Salvatore testvérrel sem vagyok túl jóban, és nem akarom, hogy végigdrámázzák az utat. Még a végén Elijah visszakozna.
- Elijah, nem tenne ilyet, de értem miről beszélsz. Mostanában mindkét Salvatore dráma királynővé alakult. Mikor indulna Elijah?
- Még csak Richmond a biztos, az emberei szűkítik a kört a városon belül. Gondolom pár napba beletelik.
- Tudok neked alibit biztosítani péntektől. Elutazom a hétvégére.
- Mi? Nem is tudtam.
- Csak anyu tudja. Most derült, hogy az egyik barátnőm anyjának eljegyzési partija lesz, és én is hivatalos vagyok rá – hazudta Caroline.
- Ivy? Jacksonville? – húzta össze a szemét Elena.
- Igen. Péntek reggel indulok kocsival, és lehet, hogy csak hétfőn jövök haza – mondta a lány.
- Ezt megbeszélem Elijah-val, és akkor egyeztetünk. Köszönöm – ölelte át Elena a szöszit.
Caroline telefonja csörögni kezdett a zsebében. Előhalászta, és látta, hogy Tyler az. Csendesen mutatta a telefont a hasonmásnak, aki kikapta kezéből és felvette.
- Szia Tyler, itt Elena! Caroline nem akar veled beszélni – mondta nem túl kedvesen.
- Jól van?
- Már jól, Klaus adott neki a véréből.
- Hol vagytok? Már mindenütt kerestem.
- Semmi közöd hozzá, és kérlek ne keresd őt. Ma majdnem megölted, megint, pedig ha jól tudom, nem kaptál rá parancsot - mondta dühösen a telefonba Elena.
- Mondd meg neki, hogy ne haragudjon, nagyon sajnálom a történteket, és hogy szeretnék beszélni vele!
- Szia Tyler! – tette le a telefont a hasonmás, és büszkén fordult Caroline-hoz.
- Jól beolvastam egy hibridnek!
Caroline-ból kitört a nevetés.
- Úgy látom, teljesen helyre jöttél – lépett be a szobába Klaus, háta mögött Elijah-val.
- Igen. Köszönöm, hogy megmentettél – válaszolta Caroline.
- Elena, velem jönnél kérlek, hogy befejezhessük a kis csevejünket? Csak pár percig rabolnám az idődet– kérte Elijah.
- Természetesen. Megyünk együtt haza? – szorította meg Caroline kezét a hasonmás, miközben lapos pillantást vetett a hibridre, akitől továbbra is a hideg rázta.
- Igen, köszönöm Elena.
Amikor magukra maradtak, Klaus átölelte a lányt, és egy szenvedélyes csókot adott neki.
- Megijedtem, amikor Elijah hívott.
- Ugye nem fogod bántani Tylert?
- Megérdemelné, de tudom, hogy te nem akarod, így nem fogom bántani.
- Köszönöm.
- Miért ilyen elhagyatott helyen találkoztál vele?
- Nem gondoltam, hogy baj történhet. Szerencsém volt Kollal. Köszönettel tartozom neki.
- Szívesen! – hallatszódott valahonnan az Ős szemtelen hangja.
- Ebben a házban, nem lehet az embernek egy nyugodt perce sem – forgatta szemét a hibrid.
- Majd hétvégén magunk leszünk – adott Klaus arcára egy puszit Caroline.
- Hallottam, hogy megyünk, mi több azt is tudom, mennyi időre tervezhetek.
- Mindent hallottatok?
- Mi az hogy! Jól szórakoztunk! – nevetett fel a hibrid.
- Mi is – válaszolt vissza a lány, majd kibontakozott a férfi öleléséből és felkelt a kanapéról.
- Mennünk kell! Hívlak, ahogy tudlak – nyomott egy csókot Klaus szájára a szöszi és kiment a szobából.
