Az ígért 16. fejezet. Nem írok semmit, olvassátok! Jó szórakozást kívánok hozzá!!!
Érzelmek hálójában
Kint már sötét volt, amikor a Mikaelson villában megszólalt a csengő.
- Elena! Mit keresel itt? Hol van Caroline? Azt mondta beszél veled, és utána a bátyámmal – kérdezte ingerülten Rebekah.
- Pont ezt akartam kérdezni én is. Felhívott és azt mondta átjön, de nem érkezett meg. Sehol nem találom őt – válaszolta kétségbeesetten Elena.
- Elena – jelent meg az ajtóban Elijah.
- Elijah – sütötte le szemét a lány.
- Miért nem kéred meg a Damon és Stefan névre hallgató pincsi kutyáidat, hogy keressék meg? – kérdezte Rebekah gúnyosan.
- Mostanában veletek töltötte az idejét, amiről rajtam kívül senki nem tud. Csak hozzátok fordulhattam.
- Egy telefon is megtette volna – lökte oda Rebekah.
- Nem voltam biztos benne, hogy felveszi e bárki is – nézett Elijah-ra elpirulva a lány.
- Mi történik itt? – hallotta meg Klaus hangját Elena, és szíve majd kiugrott a helyéről félelmében.
- Eltűnt a szerelmed – válaszolt Rebekah.
- Tessék?
- Úgy volt, hogy átjön hozzám, hogy beszéljünk, de nem jött és nem találom sehol – nyögte Elena.
- Ez a te hibád – közeledett Klaus a lány felé.
- Elég legyen Niklaus, higgadj le – emelte meg kezét nyugtatóan Elijah, majd Elenához fordult. – Mikor beszéltetetek?
- Olyan, négy körül.
- És még csak most jöttél ide? – nézett mérgesen Klaus.
- Megpróbáltam keresni, de sehol nem találom – sírta el magát a lány.
- Gyere beljebb Elena – fogta meg Elijah a lány kezét, aki úgy kapaszkodott az Ős kezébe, mintha az élete múlna rajta.
- Annyira félek, hogy történt vele valami – sírt tovább Elena.
Elijah átölelte és finoman simogatta a lány fejét.
Klaus ingerülten, Rebekah pedig közönyösen nézte. Közben Kol is megérkezett, és kérdőn nézett testvéreire.
- Eltűnt a szöszi – közölte vele az Ősi vámpírlány.
- Mikor? - hökkent meg Kol.
- Szerintem az után, hogy mi elmentünk.
- Találkoztatok vele? Ezt csak most mondod? – kiabálta Klaus, és megrázta húgát.
- Nyugodj már meg Nik. Úristen! Elviselhetetlen vagy – igazgatta meg ruháját Rebekah.
- Az erdőben futottam vele össze, aztán megjelent Becca is a hangulatgyilkos, hogy beszéljen vele – vigyorgott Kol.
- Mit csinált az erdőben? – kérdezte Elijah.
- Egyedül akart lenni, de engem nem lehetett lerázni – húzta ki magát Kol.
- Mit akartál tőle húgom? – kérdezte fenyegetően Klaus.
- Hogy beszéljen veled, mert nem akarom, hogy újra olyan legyél, mint régen. Semmi mást nem akartam tőle. Meg is ígérte, csak előbb Elenával akart beszélni.
- Fel is hívott, de nem jött. A telefonján sem érem el, otthon sincs, sem a Grillben, azt hittem esetleg idejött…és egyébként sem fordulhattam máshoz – csukta be szemét a hasonmás.
- Ahhoz képest, hogy mennyire gyűlölsz bennünket, a végén mindig itt kötsz ki – mondta Rebekah.
- Elég legyen! – szólt rá Klaus, és Elenához fordult. – A boszorkány barátnődnél sincs? Damon és Stefan?
- Nem mertem felhívni őket, mert gyanús lett volna. Ma már egyszer végighívogattam mindenkit, amikor Rebekah kereste Caroline-t. De miért lenne másnál, ha egyszer hozzám akart jönni? – nézett Klausra a hasonmás.
- Rebekah, Kol mutassátok meg a helyet, ahol utoljára láttátok. Indulás! – adta ki az utasítást a hibrid.
- Én is menni szeretnék – mondta Elena.
- Csak hátráltatnál bennünket, nem jöhetsz. Elijah itt marad veled – szólt vissza az ajtóból Klaus.
- Igaza van Elena. Gyorsabbak lesznek nélküled.
- Annyira aggódom.
- Klaus nálam is jobb vadász, meg fogja találni.
- Mi lesz, ha valami baja történt? Igaza van Klausnak az én hibám, nem ment volna az erdőbe, ha reggel nem viselkedem úgy –zokogta a lány.
- Ne okold magad. Minden rendben lesz – ölelte át szorosan a lányt a férfi, aki hálásan bújt hozzá.
- Ne haragudj rám, reggel történtek miatt – suttogta Elena a férfi mellkasába.
- Nem haragudtam rád egy pillanatig sem.
- Rebekah egy csomó dolgot vágott a fejemhez, amikor eljött hozzám.
- Ne törődj vele. Tudod, milyen forrófejű.
- Sok mindenben igaza volt.
- Ne foglalkozz most ezzel Elena. Kapcsolj ki, zaklatott vagy. Majd később megbeszéljük – puszilta meg a lány arcát az Ős, aki a férfi mellkasába fúrta fejét.
Klaus olyan volt, mint egy vadászkutya, lépésről lépésre próbálta Caroline nyomait keresni. Hangtalanul mozgott testvéreivel együtt. Ezer év menekülés igen kifinomulttá tette érzékeiket. Rebekah intett testvéreinek. Klaus és Kol egy pillanat alatt mellette termettek. A fűben vérnyomok voltak. A hibrid szeme sárgán villant, Caroline vére volt. Kol és Rebekah összenéztek és elvigyorodtak. Bátyjuk ki fogja végezni azt, aki a lány vérét ontotta. Tovább mentek, és halk beszélgetés ütötte meg a fülüket, valamint a verbéna orrfacsaró bűze. A hibrid felkapta a fejét. Valahonnan mélyről és halkan hallotta Caroline elgyötört hangját. Őt hívta. Testvéreire nézett akik, bólintottak, hogy ők is hallják. Közelebb osontak, és látták, hogy két férfi beszélget.
- Biztos, hogy ez a vámpír ribanc, annak a szemét gyilkosnak az ágyasa? – kérdezte az egyik férfi.
- Conrad azt mondta, hogy igen. Mit szenvedteted? Öljük meg, mielőtt valaki erre téved. Tele van ez a nyomorult város vámpírokkal, meg az Isten tudja milyen kreálmányokkal.
- Ő is szenvedett. Lassú, fájdalmas halála lesz a ribancnak, amíg a verbéna cafatokban le nem égeti róla a húst.
Klaus intett a testvéreinek. Három oldalról léptek elő a tisztásra. A két kisebbik Ősnek vörös volt a szeme és megnyúlt fogaikkal vigyorogva nézték a két férfit. Klaus szeme sárgán fénylett és agyarai megvillantak.
- Itt az a szemét gyilkos – szólalt meg, és testvérei óramű pontossággal egyszerre támadtak a két férfira, lefogva őket.
- Mit akartok tőlem? – nézett a két férfira a hibrid.
- Megölted a húgomat – sziszegte az egyik férfi és egy pillanatra borostyán színűre változott a szeme.
- Szóval vérfarkas vagy. Sok mindenkit megöltem. Ki a húgod?
- Jules.
- Hmm. Igen, őt feláldoztam egy nagyobb ügyért. Hogy derítettétek ki?
Nem érkezett válasz.
- Jobban teszitek, ha válaszoltok! A testvéreim köztudottan pszichopaták engem pedig magának az ördögnek tartanak, úgyhogy ne akarjátok, hogy elővegyük a rosszabbik énünket– vigyorodott el megmutatva agyarait Klaus.
- Egyik emberünk nyomozta ki – szólalt meg a másik férfi félve.
- Ahhoz képest, hogy kutyák vagytok, hosszú időbe telt. Több hónapja történt ez a dolog. Conrad volt gondolom az emberetek. Honnan tudtatok erről a helyről?
- Az egész környéken érezni a verbéna szagát, szerencsénk volt vele. Beledobtuk a ribancot.
- Ne merészeld még egyszer így hívni! Miért nem velem kezdtetek gyáva férgek?
- Megölted a húgomat, azt akartam, hogy szenvedj egy örökkévalóságon keresztül – mondta megvetően az egyik farkas. – Mikor megtudtuk, hogy van egy állandó ágyasod, akibe szerelmes vagy, nem volt kérdéses, hogy őt kell elkapnunk. Egyébként sem lehet neked ártani.
- Utoljára szólok! Ne használj alpári kifejezést a kedvesemre! Miért nem a húgomat próbáltátok elkapni? Így lett volna fair.
- Neki sem lehet ártani.
- Szóval tudjátok, hogy mi vagyunk az Ősi család.
- De az ágyasod nem az.
- Azt mondtam ne használd, ezt a kifejezést! Az egész falkátok ki lesz irtva, az összes családtagotokkal egyetemben. Híre - hamva nem marad annak, hogy léteztetek. Conrad a kis nyomozó kutya pedig vonyítani fog a halálért. Veletek kezdjük – ordított Klaus a férfi arcába, majd testvéreire nézett.
Azok rávetették magukat a férfiak nyakára, figyelve, hogy csak addig szívják a vérüket, hogy azok tudatuknál legyenek, amikor bátyjuk mellkasukba nyúlva végül kitépte a szívüket, és elhajította azokat.
Klaus lenézett a kútba, ahol Caroline a hátán feküdve lebegett, már nem volt magánál. Szőke hajtengere széttérült a kút vízén.
- Kol, tele van a kút verbénával. Mesélt nekem erről a helyről Caroline. Elena innen szedte ki Stefant. Tartsd ezt a láncot, és engedj le.
Klaus a kezére csavarta a láncot, és Kol szélsebesen engedte le testvérét, megállítva a víz felszíne felett. Klaus mutatta, hogy még lejjebb. Elviselhetetlenül égette a verbéna, ahogy a vízbe ért. Gyorsan Caroline hóna alá nyúlt.
- Húzz fel azonnal – mondta fájdalommal a hangjában.
Néhány pillanat múlva már kinn voltak. Kol lerángatta az egyik férfi nadrágját, és odadobta Klausnak. Klaus levette magáról ruháit, amelyek átitatódtak verbénával, és felkapta a férfi nadrágját. Megharapta csuklóját és a szőke vámpír szájához tette. A lány nagyon rossz állapotban volt. Alig lehetet ráismerni. Egész teste vörös volt, néhol már a húsa is kilátszott, és tele volt fatöltényekkel a teste.
- Innod kell Caroline – suttogta a lánynak, de az nem reagált. Klaus az ölébe kapta, és szólt a testvéreinek.
- Azonnal induljunk. Le kell venni Caroline-ról a ruháit, bűzlik a verbénától, biztos még mindig égeti a testét. Muszáj lesz valahogy megitatnom.
Csendben rohantak a kocsihoz.
- Nik, én nem kedvelem túlzottabban Caroline-t, de elég gáz, hogy a te bűnöd miatt őt akarták kivégezni. Mivel halhatatlan vagy, soha nem rajtad fognak bosszút állni, hanem azon, aki közel áll hozzád, akit meg lehet ölni – mondta már a kocsiban ülve Rebekah.
Klaus sötéten nézett maga elé. Húga rátapintott a lényegre.
Elena ijedten nézte barátnőjét, és a félmeztelen hibridet, amikor megérkeztek. Felismerhetetlenségig össze volt égve a lány.
- Rebekah, azonnal hozz vért! Elena gyere velem, szükségem van rád! – adta ki az ukázt a hibrid.
A hasonmás alig bírta követni Klaust. Mire a szobájába ért, Caroline-t már az ágyra tette, és a ruháit szaggatta le róla. Rebekah is megjelent egy adag vérrel.
- Kezdjétek el kiszedni a töltényeket belőle. Siessetek! – mondta a férfi.
A lány sírva szedegette ki a golyókat, és Rebekah is csendben végezte a dolgát. A kiszedett töltények halk kopogással landoltak a padlón. Mindenkettőjük kezét belepte Caroline vére. Klaus letépte a záró kupakot a vérről, és óvatosan a lány szájába csorgatta azt. A lány nem reagált.
- Innod kell Caroline – mondta kétségbeesve Klaus.
- Próbáld újra – kérte Elena.
A férfi a hasonmásra nézett, és újra megpróbálta.
Elena a lány fejét simogatta.
- Caroline, Elena vagyok. Igyál kérlek, nem veszíthetlek el. Szeretlek, nagyon szeretlek – suttogta a vámpír fülébe, és folyamatosan ismételgette.
A lány végre reagálni kezdett a vérre. Lassan nyelte, majd gyorsabban, míg az egész tasak vér el nem fogyott. Klaus megharapta csuklóját és Caroline szájához tette, aki mohón fogadta a felajánlott kezet. A férfi intett Rebakah-nak, aki újabb adag vért hozott.
A szöszi vámpír állapota javulni kezdett. Gyógyultak a lövedékek okozta sebek, és lassan a bőre is kezdte visszanyerni gyönyörű fehér színét. Amikor kinyitotta szemét, Elena átölelte.
- Megfojtasz! - suttogta meggyötörten a lány.
- Annyira aggódtam érted – szorította még mindig a hasonmás barátnőjét.
- Klaus! – nézett könnyes szemekkel a férfira, aki bűnbánóan állt felette.
- Pihenned kell, majdnem meghaltál ma miattam – hunyta le szemét a hibrid.
- Miattad? – nézett értetlenül Caroline a hasonmással egyetemben.
- A múltbeli cselekedeteim miatt. Nem emlékszel semmire? – kérdezte Klaus.
- Csak annyira, hogy Elenának telefonáltam, aztán sok fájdalomra.
- Ne haragudj rám Caroline, sosem gondoltam volna, hogy ezt el kell viselned miattam – fogta meg a lány kezét a férfi.
- Nem tudok rád haragudni. Miért tenném? Mi történt?
- Ha teljesen rendbe jössz, majd elmondom mi történt, és csak az után mondd, hogy nem haragszol rám. Most pihenj.
- Caroline, bocsáss meg a reggeli viselkedésem miatt. Annyira aggódtam érted – simogatta meg Elena a vámpír fejét.
- Nem haragszom. Most már jól leszek, csak nagyon fáradt vagyok - csukta le szemét Caroline, és szinte azonnal elaludt.
Klaus intett a fejével, és Elenával együtt kimentek a szobából.
- Menj, mosd le magadról a vért, én felveszek valami saját ruhát, mert az egyik kutyáé van rajtam, aztán elmondom mi történt.
Elena döbbenten hallgatta Klaus beszámolóját.
- Ez az én hibám, ha reggel nem viselkedem úgy, akkor nem lett volna módjuk ezt tenni – suttogta végül.
- Nem a te hibád, valamikor így is úgy is megtörtént volna. Caroline szerette az erdőt, de bárhol máshol is elkapták volna. Most kaptak a lehetőségen a kutyák. Szerencsénk volt, hogy volt kiinduló pontunk – mondta csendesen Klaus.
- Caroline-ra rájár a rúd a farkasokkal – csóválta meg fejét Elijah, célozva korábbi Jules és falkája által történt incidensre.
- Köszönöm, hogy segítettetek – nézett az Ősökre a hasonmás.
- Caroline már szinte az őrült családunk tagja, felelősséget érzünk iránta – mondta Kol.
- Te mást is – szúrt oda Rebekah, és Kol egy párnát vágott felé, jutalmazva beszólását.
- Miattam történt. El kellene engednem őt. Nincs biztonságban mellettem – állt fel a hibrid.
- Klaus! – szólt utána Elena.
- Igen? – fordult vissza a hibrid.
- Nem kedvellek téged, de láttam hogyan bánsz a barátnőmmel. Még sosem láttam ennyire kiegyensúlyozottnak és boldognak. Ha elengeded őt, nem jelenti azt, hogy nem lesz veszélyben valami más miatt. A veszély folyamatos kísérője az életünknek, nem csak miattatok. Még mindig veled és a családoddal van a legnagyobb biztonságban. Ne engedd el. Nem akarom, hogy összetörjön a szíve, nem tudom hogyan kezelné. Caroline nehéz időszakon ment keresztül, és vámpírságát sem éli meg valami jól. Rebekah-nak igaza volt. Akármilyen is vagy te, nincs jogom szétszakítani két embert, akik szeretik egymást. Ítélkezni sincs jogom, én is követtem el hibákat, és engedtem a szívembe olyan embert, aki lehet, hogy tényleg nem sokkal jobb, mint te vagy.
- Elena, el sem hiszem! Végre megláttam a kedvességedet és segítőkészségedet és az önkritikádat – tárta szét kezeit Rebekah, tágra nyílt szemmel nézve a hasonmásra.
- Holnap reggel nem fordítasz megint a véleményeden, csak mert most is sokkban vagy az eseményektől ugye? Kétszer egymás után nem lenne túl szép dolog belerondítani a családi reggelinkbe – kérdezte szemtelen hangon Kol.
- Kol! – szólt rá Elijah rosszallóan.
- Nem Elijah! Kol-nak igaza van. Számíthat rád Caroline és Niklaus, függetlenül az irányába érzett gyűlöletedtől, vagy sem? Nem játszadozhatsz és manipulálhatod a barátnőd érzéseit kedved szerint. Ez a családunkra is kihat – nézett Rebekah a barna szépségre.
- Nem fogom megváltoztatni a véleményem. Ma majdnem elveszítettem őt, és ez…nem akarok neki rosszat, szeretem őt - sírta el magát a lány.
- Ő sem akar neked és a barátaidnak rosszat, és sosem adna fel benneteket – szólalt meg Klaus. – Mindig szeretettel beszél mindenkiről.
- Gyűlölet, kétségbeesés, szeretet, szerelem, kioktatások, jó cselekedetek, vallomások! Igazán változatos nap volt! Ma végre élő ember vérét ihattam, Caroline meggyógyul, Elena nem adja fel a barátnőjét és minket sem, Klaus újra boldog, és mindenki szeret mindenkit! Rebekah, ezt meg kell ünnepelni! Menjünk a Grillbe!– csapta össze kezét Kol, majd testvérét felrángatva a kanapéról, nevetve távoztak.
- Itt akarsz maradni a barátnőd mellett? – kérdezte Klaus.
- Ha lehet, akkor igen.
- Szeretném, ha maradnál, ha beszélnél vele, ha meghallgatnád. Nem várom el, hogy kedvelj, de nagyra értékelném, ha támogatnád őt.
- Rebekah, sok igazságra rámutatott a mai napon.
- El sem hiszem, hogy a húgom a szerelmi életem ápolgatását tűzte ki céljául – mosolyodott el Klaus.
- Nem akarta, hogy újra a..a régi Klaus légy, elég meggyőző érvei voltak, kellően kioktatott. Nagyon szeret benneteket – sóhajtott Elena.
- Fáradt vagy – állapította meg Elijah.
- Feküdj le Elena, én Caroline-nal leszek, ha felébred, szólok. Rendben? – kérdezte Klaus, és a hasonmás bólintott.
Elena Elijah ágyában feküdt, míg az Ős a fotelben ült. A férfi felajánlotta neki az egyik vendégszobát, de ő nem akart egyedül lenni.
- Elijah?
- Igen Elena?
- Rebekah, azt mondta, hogy Klaus már nem akarja a véremet. Igaz ez?
- Véleményem szerint igaz. Úgy tűnik, hogy a megszállott Klaus eltűnőben van, helyébe lépett a szerelmes Klaus. Ez mindenkinek sokkal jobban tetszik.
- Igen, még nekem is, bár ettől még nem kedvelem – mondta a lány.
- Azok a fránya érzések. Néha könnyebb lenne nélkülük, de miattuk maradunk emberek – mosolygott Elijah.
- Ugye tudod, hogy nem csak kihasználtalak téged? Kedvellek.
- Én is téged – simogatta meg a lány arcát a férfi. – Aludj kedvesem, pihend ki magad, ne foglalkozz ezzel.
- Nem akarom, hogy rosszat gondolj rólam, hogy elveszítselek.
- Nem fogsz elveszíteni Elena.
- Klaus ugye mindig vigyázni fog Caroline-ra?
- Ahogy Kol is mondta, most már a barátnőd is szinte a családunkhoz tartozik. Mind vigyázni fogunk rá.
- Akkor jó. Annyi fájdalomban volt része, amióta átváltozott. Azt akarom, hogy boldog legyen.
- Klaus mindent meg fog neki adni, és mindentől meg fogja védeni. Nagyon szereti őt. Tatia-nál is jobban.
- Tatia, akibe mindketten szerelmesek voltatok?
- Igen – sóhajtotta Elijah.
- Még mindig szereted őt? – kérdezte Elena, és féltékenységet érzett.
- Nem már nem.
- Katherine?
- Elena, most a szerelmi életemről akarsz beszélgetni? –kérdezte csodálkozva Elijah.
- Nem is tudom, mit akarok – pirult el a lány.
- Ezer éves vagyok, voltak nők az életemben.
- Mindegyiket szeretted? – kérdezte kissé éles hangon Elena.
- Természetesen nem, de tiszteltem őket.
- Katherine-é volt utoljára a szíved? – Elena egyértelműen féltékeny volt.
- Nem, de ha már itt tartunk, akkor mi van a te szíveddel Elena? Melyik Salvatore a szerencsés?
- Egyik sem. Stefan meg sem próbál közeledni felém, utoljára a bál után én próbáltam közeledni felé, de magam sem tudom mit gondoltam. Így a legjobb, túl sok rossz történt közöttünk, ami óhatatlanul is felszínre törne, ha megpróbálnánk a kapcsolatunkat helyrehozni, csak megmérgezné azt. Már nincs szerelem bennem, inkább segíteni akarás. Damon, az Damon. Beeszi magát az ember lelkébe. Nagyon kedvelem, de nem szeretem.
- Szabad a szíved Elena?
- Valami alakul benne – nézett Elena az Ősre. – A te szíved?
- Valami alakul benne – ismételte meg a lány szavait a férfi.
- Szerencsés az, akit a szívedbe fogadsz – mondta csendesen a lány.
- Szerencsés vagyok, ha elfogadják a szívemet – válaszolta Elijah.
Egyikőjük sem mondta ki, de tudták, hogy ez kettőjükről szól. A férfi átült az ágyra, és Elena arcát simogatta, majd odahajolt és gyengéden megcsókolta.
- Aludnod kellene Elena, holnap is nap lesz, és Caroline-nak szüksége lesz rád. Pihenésre van szükséged – mondta Elijah, miután kiváltak a csókból.
- Akkor ölelj át, kérlek – nézett a hasonmás őzike szemekkel.
Elijah a lány mellé feküdt, és átkarolva finoman ringatni kezdte.
Klaus mozdulatlanul ült az ágy szélén Caroline mellett. Figyelte légzését, gyönyörködött az arcában, és közben belső harcot vívott önmagával. Nem biztonságos Caroline-nak, ha vele marad, de képtelen lett volna elengedni a lányt. Ez a város tényleg átkozott, és mi Ősök vagyunk itt a legnagyobb átkok. El kellene menni vele innen valahova messzire, de nem tehette. Nem amíg össze vannak kötve testvéreivel, és amíg a fehér tölgyet el nem pusztítják. Teljesen belemerült a gondolataiba, amikor egy kezet érzett az arcán.
- Caroline, szerelmem! Hogy vagy? – kérdezte aggódó hangon.
- Köszönöm, sokkal jobban – mosolygott rá a lány.
- Annyira féltem, hogy elveszítelek. Beleőrültem volna – csókolta meg a vámpír kezét a hibrid.
- Rossz pénz nem vész el – viccelődött a szöszi. – Kaphatok egy csókot, ami teljesen életre kelt?
Klaus halkan felnevetett és teljesítette a lány kérését.
- Elena? –kérdezte Caroline, amikor nagy sokára elváltak egymástól.
- Nyugtass meg, hogy a csókomról nem a barátnőd jutott eszedbe – mondta tettetett felháborodással a hibrid.
- Te lókötő! Szóval Elena? – nevetett a vámpír.
- Elijah szobájában van. Maradni akart, és én szerettem is volna, ha marad. Most már nem szólok neki, Elijah-t ismerve valószínűleg alszanak. Elena mindenképpen, ő meg gyönyörködik benne. Holnap beszéltek.
- Gonosz vagy! - ütött a férfi vállába a vámpír.
- Ahogy érzem, visszanyerted az erődet drágám.
- Elmondod mi történt velem? – kérte a lány.
A férfi mindent elmondott.
- Ne hibáztasd magad Nik. Jules-sal amíg élt sem jöttem ki jól, és most átvitt értelemben ugyan, de a halála után is szekál engem.
- Túl sok az ellenségem. Nekem nem igazán árthatnak, de neked igen. Nem vagy biztonságban velem. El kellene, hogy engedjelek - mondta szomorúan a hibrid.
- Veled vagyok a legnagyobb biztonságban. Ne merészelj elengedni! Ma majdnem rossz döntést hoztam, amit örök életemben bántam volna, és ez egy vámpírnál nagyon hosszú idő - nézett összehúzott szemekkel Caroline.
- El kellene mennünk ebből a városból, de még nem tehetem.
- Én sem. Le kell érettségiznem, és biztosnak lennem, hogy a barátaim és anyu jól lesznek, amikor elhagyom a várost.
A férfi csendben nézte a lányt. A szíve jelzett neki, hogy valamit mondjon a szőke szépségnek. Úgy érezte, nincs veszteni valója, így megtette.
- Szeretlek téged Caroline Forbes, tiszta szívemből! – mondta Klaus a lány szemébe nézve.
- Szeretlek téged Niklaus Mikaelson, tiszta szívemből! – válaszolta könnyezve Caroline.
- Soha senki és semmi nem választhat el bennünket egymástól – mondta csendesen a férfi.
- Soha! Senki és semmi! – bújt a lány Klaushoz.
Csendben ölelték egymást. Nem akarták elengedni a pillanatot, amikor bevallották egymásnak érzéseiket. Tudták, hogy olyan szerelemre találtak egymásban, amiből csak egy adatik az életben.
