Mindenkinek nagyon köszönöm az eddigi pozitív visszajelzéseket!
Jó szórakozást kívánok!!!
Lépj tovább
Másnap délután Caroline Stefannal ült a Grillben. Az ifjabbik Salvatore reggel felhívta, és kérte, hogy találkozzanak. Klausnak nagyon nem tetszett a dolog, féltette a lányt. Emlékezett még arra, amikor Stefan akár Elenát is bántotta volna, csak hogy elérje célját. A szöszi lány megnyugtatta, hogy nincs miért aggódnia, Stefan jelenleg nem a gyilkos formáját hozza, ugyanakkor nyilvánosság előtt lesznek. Egyébként is jó vele a viszonya, valószínűleg inkább csak félti őt a Kollal való „kapcsolata” miatt. Mindemellett remélte, hogy esetleg némi információhoz jut a terveikről az Ősök ellen. A hibrid továbbra sem igazán értékelte a helyzetet, de nem tudott mit tenni.
- Szóval Stefan, mi újság van veled? Még mindig nyuszi diétán vagy? – kérdezte kedvesen a lány.
- Mindenkinek így a legjobb, nekem is.
- Nem biztos, hogy ez a legjobb, túl hamar álltál le az emberi vérről.
- Sajnos Caroline, vagy leállok vele teljesen, vagy teljes mértékben a rabjává válok, és nem tudok nélküle létezni, és elveszi az eszemet.
- Ezt már tapasztaltuk – bólogatott a lány.
- Mi van veled? Régóta nem jártál már nálunk.
- Köszönöm jól vagyok. Elnézést, hogy kerüllek benneteket, de Damon kicsinál az állandó gyanúsítgatásaival. Nem szívesen vagyok a közelében.
- Tudod milyen a bátyám. Mindig is bizalmatlan volt.
- Igen, de ez most már egyre durvább nála. Olyan, mint egy megszállott. Elenát is teljesen megőrjíti.
- Elena hogy van? Úgy tudom, nagyon sok időt töltötök együtt.
- Igen, valóban sokat. Jól van, tényleg jól, de ezt valószínűleg amúgy is tudod, mert a múltkori bátyáddal való összezördülésünkkor kiderült, hogy állandóan Ric-től szerez információkat Elenáról. Nem próbálnád meg leállítani? – kérte a férfit a lány.
- Ha Damon valaminek a megszállottja, akkor csak úgy tudod megállítani, ha megölöd. Egyébként egyetértek vele. Amíg Klaus itt van, addig Elena élete nincs biztonságban.
- Hülyeségeket beszélsz. Az Ősök nem tesznek semmit. Egyébként meg, ha valóban a vére kellene Klausnak, akkor Elena élete pontosan, hogy biztonságban lenne. Egy halott lánnyal nem tudna mit kezdeni – mondta Caroline, miközben rosszul volt, hogy úgy kell beszélnie Nikről, mintha még mindig az utálók táborát erősítené.
- És szerinted normális, hogy egy vérzsáknak tartja? – kérdezte Stefan éles hangon.
- Nem tartom normálisnak, csak a logikai bukfencedre akartam rámutatni. A valódi véleményem az, hogy nem akar semmit Elenától. Elérte a célját, ami sajnálatosan veszteségeket okozott sokunknak, de ezen változtatni már nem lehet.
- Elég beletörődő lettél – jegyezte meg a vámpír.
- Használhatod ezt a szót is, de tudod Stefan, néhány veszteség elkerülhető lett volna, ha mi megfelelően reagálunk, vagy nem reagálunk semmit, vagy ha nem akarunk egyfolytában visszavágni. Most nyugalom és béke van. Sem Elena sem én nem akarunk mást, mint azt, hogy ez így is maradjon.
- Nem értelek téged. Ismerlek Caroline, a barátság a legfontosabb számodra, mégis úgy érzem, hogy az Ősöket véded, és Elenát is egy álomvilágba rángatod – sóhajtott fel a férfi.
- Na, most álljon meg a menet! Egy pillanatig sem befolyásolom Elenát, szégyellheted magad, hogy ezt gondolod rólam! Miért nem mondod egyből azt, hogy megigéztem őt? Nem azért jöttem ide, hogy te is gyanúsítgatni kezdj! – lábadt könnybe Caroline szeme.
- Ne haragudj, nem ez volt a célom – fogta meg a lány kezét Stefan.
- Mégis úgy hangzott. Sosem akarnék rosszat Elenának, sem pedig nektek. Hogy jutottunk el idáig Stefan? Szétesőben van a barátságom veletek, és Elena sem véletlen, hogy nem jár már hozzátok. Miért nem álltok le? Bármit akartok tenni, az vissza fog ütni, ahogyan eddig mindig.
- Az Ősök miatt tartunk itt Caroline - mondta csendesen a vámpír.
- Fejezd be ezt Stefan. Lehet, hogy okoztak nekünk szenvedést, de sokkal többet okoztunk mi egymásnak, és saját magunknak. Ne bújj mindig az Ősök mögé. Elena megpróbált beszélni veled, de elutasítottad, és inkább Klausra támadtál, úgy hogy még Elena életét is kockára tetted. Még ezek után is próbált neked segíteni, de te nem kértél belőle. Én is mindig ott voltam, amikor segíteni kellett nektek, az őrült terveitek kivitelezésében. Ezzel szemben Damonnal együtt gyanúsítgatni kezdtek mindkettőnket. Kiszálltunk ebből az ördögi körből. Javaslom, hogy te is tegyél így, és próbálj Elenán túllépni Damonnal együtt. Ő most tényleg jól van, arra kérlek, hogy ne akarj visszasétálni az életébe és Damon se. Amikor te még tehetted volna, elfordultál tőle. A kapcsolatotok már sosem lenne olyan, mint régen volt. Túl sok minden történt köztetek, ami fájdalmas.
- Klaus miatt – mondta dühösen Stefan.
- Igen miatta kezdődött, de miattad ért így véget. Emlékezz arra, amit az előbb mondtam Stefan. Elena vissza akart kapni, de amikor vége lehetett volna az őrületnek, Mikael megölésével, te folytattad a harcot, amihez Damon is csatlakozott, végül mindannyiunkat belerángattatok, és egyáltalán nem lett jó vége. Ne csak Klaust hibáztasd! Mindannyian hibásak vagyunk – mondta a lány szomorúan.
- Csak a bosszú maradt nekem akkoriban Caroline – nézett a lányra Stefan.
- Szerintem meg mind itt voltunk neked, akik szeretünk téged, akikre támaszkodhattál volna! Ne tegyetek semmit, amivel újra bajba sodorjátok magatokat, vagy mindannyiunkat! – mondta feldúltan a szöszi vámpír.
Stefan nem válaszolt. Tudta, hogy sok igazság van abban, amit a lány mond, de már mélyen beleivódott a Klaus iránti gyűlölet, és tudta, hogy addig nem szabadul meg ettől az érzéstől, amíg a hibrid él. Mindemellett továbbra is úgy érezte, hogy Caroline az Ősöket védi. Talán mégis igaza van Tylernek ezzel a Kol dologgal.
- Caroline, van valami közöd az Ősökhöz? – kérdezte végül.
- Megőrülök tőletek – tért ki a válaszadás elől Caroline.
- Az a hír terjed, hogy együtt vagy Kollal – bökte ki Stefan.
- Tényleg? Ki terjeszti ezt a baromságot? – kérdezte magából kikelve a lány.
- Ugyan drágám, nem kell tagadni – jelent meg Kol vigyorogva, majd leült Caroline mellé és átkarolva egy puszit nyomott az elképedt szöszi arcára.
Stefan meghökkent. Caroline egy pillanatig riadtan nézett, majd bosszúsan próbált meg Kol ölelő karjából szabadulni, de az nem engedte.
- Szóval Stefan, ki a jó hír terjesztője? Igazán büszkeséggel tölt el, hogy a város legszebb lánya a barátnőm. Szeretném megköszönni annak, aki kiszivárogtatta. Az én drágaságom még titkolni akarta egy ideig a kapcsolatunkat, de én már nagyon szerettem volna nyilvánosan is megjelenni vele – mosolygott pimaszul az Ős.
- Nem vagyok a barátnőd. Befejeznéd, hogy kínos helyzetbe hozol? – kérdezte a szöszi még mindig küzdve, hogy kiszabaduljon.
- Igen Kol, viselkedj már az Istenért! – érkezett meg Rebekah.
- Igazi hangulatgyilkos vagy Becca, pedig már éppen kezdtem élvezni a helyzetet – vigyorgott Kol, és levette a lányról a kezét.
- Bocsáss meg a testvéremnek Stefan, nincs Caroline-nal, és nem tehet róla, hogy elmebetegnek született– mosolygott Rebekah, és leült az összezavarodott vámpír mellé.
- Ne haragudj Caroline, de ezt nem hagyhattam ki – nyomott egy csókot a lány kezére, aki a szemét forgatva csóválta fejét.
- Régen láttalak Stefan, mi újság van veled? – kérdezte csevegve Rebekah.
- Az egész családotok pszichopata – mondta válasz helyett a vámpír. – Te ezeket védted Caroline?
- Védtél bennünket? Repes a szívem a boldogságtól – mondta Kol alélt hangon.
- Otthon akadhat némi problémája a szívednek – húzta fel szemöldökét sokatmondóan Rebekah, de az Ős csak vigyorgott.
- Nem védtem őket, azt mondtam el, amit gondolok, és bármilyen idiótán viselkedett Kol az előbb, ez a véleményemen nem változtat – rázta meg fejét a szöszi.
- Nem értelek Rebekah! Utálod Caroline-t és Elenát is, mégis egy asztalnál ültél velük a múltkor. Most nem hagytad, hogy teljesen kínos helyzetbe hozza őt a testvéred, pedig te igazán élvezed az ilyesmit. Mégis mi változott? – nézett a szőke Ősre Stefan.
- Ajjaj, úgy látszik, hogy összeesküvést sejt valaki a dolgok mögött – jegyezte meg szemtelen hangon Kol, és Caroline-ra kacsintott.
- Ne ess túlzásokba Stefan! Nincs minden tettünk mögött sötét gondolat. Ha már itt élünk, akkor megpróbálunk beilleszkedni, és rajtad meg a bátyádon kívül, leginkább őket ismerjük. Valahol el kell kezdeni, és valljuk be őszintén, nálatok jobb társaság a két leányzó. Miért kell mindig az utálatról, a gyűlöletről fecsegni? Ami történt megtörtént, változtatni nem lehet rajta. Én túlléptem az utálaton, inkább próbálok pozitívan hozzáállni.
- Ez nem így szokott működni – vetette oda Stefan.
- Azért, mert te képtelen vagy megszabadulni a Klaus iránti gyűlöletedtől? Lépj túl rajta! – legyintett Rebekah.
- Egyetértek Stefan! Felemészted magad! Jobbat érdemelsz, egy gyűlölettel teli életnél. Fogadd meg amit Rebekah mondott, próbálj meg túllépni rajta – nézett könyörgő tekintettel Caroline a férfira.
- Mióta értesz te egyet ezzel az őrült nőszeméllyel? Egyáltalán minek álltatok velük szóba a múltkor is? – kérdezte éles hangon a vámpír.
- Nem hallottad mit mondott az őrült testvérem és Caroline? Juss túl a gyűlöleteden – tárta szét kezeit szertartásosan Kol.
- Miért ültök itt ti ketten? Ez egy magánbeszélgetés – emelte fel hangját Stefan.
- Amikor a nevemet emlegetik, onnantól kezdve már rám is tartozik – mondta pimaszul az Ősi vámpír.
- Többet nem fogjuk emlegetni. Elhúzhatsz – mondta Caroline, a szemeit forgatva.
- Ahogy kívánod kedvesem, majd még látjuk egymást – állt fel az asztaltól Kol, és meghajolt Caroline előtt.
A lány alig tudta eltitkolni a mosolyát. Piszok mérges volt rá az előbbi mutatványa miatt, de ugyanakkor szerette, hogy ilyen bolondos.
- Viszlát Stefan! Caroline, majd beszélünk – biccentett Rebekah.
- Nos Stefan, elhiszed végre, hogy nincs semmi közöttem és Kol között?
- Már megint a nevemet hallom – hangzott fel valahonnan az Ős hangja, amit csak Caroline és Stefan vámpírhallása érzékelt.
- Kopj már le Kol! – mondta bele a levegőbe a lány, és újra a mosolyoghatnékja támadt, de a vele szemben ülő vámpírra nézve, inkább visszafogta magát.
- Nem szeretném, ha te vagy Elena közelebb kerülnétek hozzájuk. Veszélyesek, kiszámíthatatlanok, és kegyetlen gyilkosok. Mindnyájan, még Elijah is.
- Ó, szóval ez leginkább Elenáról szól, és arról, hogy segítséget kért Elijah-tól? – vonta fel szemöldökét a szöszi.
- Mindkettőtökről szól. Nem mintha megérteném Elenát. Elijah elrabolta, az elmebeteg húga kezére adta, és…. – mondta Stefan, de Caroline beléfojtotta a szót.
- Elég ebből! Elijah-nak, és csakis neki köszönhetjük, hogy Alaric még él. Téged és Damont jobban lefoglalt, hogy az Ősök nem létező tervével foglalkozzatok, és nem jutottatok egy lépéssel sem közelebb Richez. Szóval ne merj Elena döntése felett ítélkezni, vagy akár magán Elenán! – emelte fel figyelmeztetően a hangját a vámpír lány.
- Sosem tenném, de akkor is veszélyes lépés volt.
- Megfájdul tőled a fejem Stefan. Elmondanád, hogy mégis mit tett volna Elenával? Mióta kihúzta a tőrt Elijah-ból, egy jó kapcsolat alakult ki közöttük. Lehet, hogy azon az ominózus napon elragadta Elenát, de arra személyes oka volt. Te sem nézted volna tétlenül, ha megtudod, hogy meg akarnak ölni téged és Damont. Nem az ő pártját akarom fogni, csak megértem miért csinálta.
- Túl jó szíved van Caroline.
- Egykor neked is az volt, mostanra viszont az egész lényedből árad a szomorúság, a harag és a gyűlölet. Nagyon szeretlek Stefan, fáj érted a lelkem. Tudod, hogy ez vámpírként mennyivel erősebb érzés, mint emberként! – fogta meg a vámpír kezét a szöszi.
- Én is szeretlek téged, csak féltelek – mondta a férfi, és megszorította a lány kezét.
- Nincs mitől féltened, és Elenát sem. Kérlek szépen, hagyd ezt az Ős mizériát – nézett kérlelőn Caroline.
- Nem akarunk semmit az Ősöktől – hazudta a vámpír.
- Stefan annyira jó lenne, ha tényleg igaz lenne, amit mondasz. Nem nyerhettek! Sosem nyertünk, maximum kissé megnyirbáltuk a soraikat, aminek a vége az lett, hogy ezerszeres erővel ütöttek vissza. Féltelek téged, még a kék szemű ördögöt is, pedig meg sem érdemli! – mondta csendesen Caroline.
- Nem hazudtam, nincs tervünk az Ősök ellen – válaszolta Stefan, és ebben igazat mondott, mert tervük még valóban nem volt, mivel nem tudták hogyan lehetne kiiktatni Klausékat.
Caroline nem akarta tovább feszegetni a témát. Nem lett volna értelme.
- Szóval mi van az örök gyanakvó bátyáddal? Néha még kirúg a hámból? – kérdezte a lány, célozva Damon kilengéseinek emberi áldozataira.
- Mióta nincs Elena, kevésbé tartja magát kordában, de azért még nem kanászodott el teljesen – vonta meg vállát Stefan.
- Nem is vártam, tőle mást – forgatta szemeit a lány.
- Damon az Damon marad, míg világ a világ – tárta szét kezeit Stefan, és Caroline felnevetett.
A nap további részében már nem jött fel az Ős téma, és az egyéb viszonyok. Inkább csak nosztalgiáztak.
Estefelé Elijah tiszteletét tette Elenáéknál, Alaric segítségét kérve.
- Elijah, kedvellek téged, és köszönöm, hogy megmentetted az életemet. Külön köszönöm, hogy Elenát boldoggá teszed, de nem tehetem meg, hogy kémet játszom. Damon a barátom, Stefant is nagyon kedvelem. Ha most elárulom őket, és ez kiderül, márpedig biztos így történne, elveszíteném őket. Így is osztanak meg velem információkat, legyen elég ennyi. Kérlek, ne vonjatok bele jobban a harcaitokba, egyébként is belefáradtam már az állandó meccsekbe – nézett a vámpírra Ric.
- Teljes mértékben megértelek, és nem kényszerítenélek semmire, amit nem akarsz – mondta az Ős és elismerően biccentett egyet. Szerette az olyan embereket, mint Alaric. Becsületes, hűséges, törődő. Nagyon nagy erények voltak ezek a szemében.
- Ric, féltem Damont és Stefant, ha tényleg tesznek valamit, abba bele is halhatnak. Nem várhatod el egyik Őstől sem, hogy ölbe tett kézzel nézzék a dolgokat – nézett esdeklő tekintettel Elena.
- Tudom, hogy mindnyájatok élete a tét, de nem kellene aggódnotok, hiszen nincs olyan dolog ezen a világon, ami árthatna nektek. Nem igaz? – nézett Elijah-ra a tanár.
- Nem tudunk róla, de nem akarunk felesleges konfliktusokba keveredni. A testvéreim nem olyan türelmesek mint én, könnyen eljár a kezük, és az végzetes bárkire is emelik – válaszolta Elijah.
- Mi csak nyugalmat akarunk Ric, de Damon és Stefan megszállottak lettek – mondta a hasonmás.
- Elijah, nagyon nehéz helyzetben vagyok. Valójában én is Klaus halálát akarom, hiszen Elena egy élő vérbank számára.
- A testvérem már nem akarja Elena vérét.
- Ezt el is hiszed neki?
- Ezer éve ismerem, tudom, hogy igazat mond. Egyébiránt sosem hagynám, hogy bántsa Elenát. Soha! – fogta meg a lány kezét, aki kissé zavarba jött, mert bár Ric rájött a kettejük között lévő dologra, de más, hogy most látja is ezt.
- Klaus őrült, antiszociális személy.
- Nos, egy kissé mindnyájan azok vagyunk, és ez alatt nem csak a családomat értem, - bár mi kifejezetten jó példái vagyunk ennek - hanem szinte az összes vámpírt. A legtöbben nem akartak vámpírrá válni, hanem csak úgy megtörtént velük. Mi sem akartunk, apánk kényszerített bennünket. Az érzelmek felerősödése is nehezíti a beilleszkedést. Idő kell hozzá. Klaus megszállott volt ezer évig, sok esetben remete életet élt. Most kezdte el megtalálni a helyét.
- Ric, Klaus tényleg nem akarja a véremet, én hiszek Elijah-nak.
- Adjatok egy kis időt nekem, át kell gondolnom a dolgokat – kérte a férfi.
- Természetesen– ugrott fel a lány a helyéről, és átölelte a tanárt.
- Elég legyen már! – nevetett fel a Alaric.
- Nos, akkor azt hiszem én megyek is – állt fel az Ősi vámpír.
- Elijah, nem ennél velünk, kész a vacsora! Szívesen megismerném egy kicsit jobban Elena udvarlóját – nézett az Ősre Alaric.
- Ric! Ne hozd már zavarba, engem meg pláne ne – mondta elvörösödve Elena.
- Elfogadom a meghívást, köszönöm. Nem hozott zavarba kedvesem, ez így természetes. Ha felelősséggel tartoznék valakiért, én is tudni szeretném, hogy ki udvarol neki, mik a szándékai és így tovább.
- Neked könnyű lenne, csak megigéznéd, és már fújná is az igazságot – mondta nevetve Elena.
- Néhány vámpír tulajdonság időnként nagyon hasznos tud lenni – mosolyodott el Elijah és megpuszilta a lány arcát.
- Elena! Segíts teríteni. Elijah, megtennéd, hogy kinyitod ezt az üveg bort? – kérte Alaric.
- Ha tudtam volna, hogy itt is vacsorázom, akkor hoztam volna, úgy illendő.
- Szerintem lesz még rá alkalmad – mondta Alaric mosolyogva.
Klaus idegesen járkált. Többször hívta Caroline-t, de ki volt kapcsolva. Testvérei elmondták, hogy találkoztak a lánnyal és Stefannal a Grillben. Rebekah Kol magánakciójáról is beszámolt, amit a hibrid nem igazán értékelt, de hát Kol az Kol. Egy tréfát sem hagyna ki. Kint már sötét volt, és kezdett egy inkább aggódni. Amikor meghallotta az ajtót nyílni, egy szempillantás alatt ott termett.
- Caroline! Már kezdtem aggódni. Ki van kapcsolva a telefonod – mondta szemrehányóan a férfi.
- Kikapcsoltam a telefonomat, hogy nyugodtan tudjunk beszélni Stefannal. Mondtam, hogy ne aggódj miattam – bújt oda Klaushoz a lány.
- A lényeg, hogy itt vagy – fújta ki a levegőt a férfi.
Egymást átölelve sétáltak be a nappaliba. A hibrid töltött mindkettőjüknek egy kis whiskey-t, majd leült Caroline mellé és átölelte.
- Rebekah mesélt Kol kis ügyködéséről. Sajnálom drágám – nézett bocsánatkérően a szöszire.
- Ne sajnálkozz, így utólag visszagondolva, kicsit talán még vicces is volt a dolog. Stefan arcát sosem felejtem el, ahogy a mindig szomorú arca döbbentre változott. Elképesztő nagy bohóc a testvéred – mondta Caroline.
- Mi volt Stefannal?
A szöszi elmesélte a vámpírral folytatott beszélgetésüket.
- Szóval úgy gondolod, hogy készülnek valamire, de még nincs tervük, mert nem tudják hogyan pusztíthatnak el bennünket? – vonta össze szemöldökét Klaus.
- Ismerem Stefant. Jobban, mint ő képzelné. Biztos, hogy így van – bólogatott Caroline.
- Nem értem őket. Nincs támogatójuk, csak ketten vannak velünk szemben. Egyszerűen esélyük sincs.
- Annyira sajnálom Stefant. Rossz volt ránézni. Sokkal többet érdemel annál, mint hogy egész életében téged gyűlöljön. Damonnak is túl kellene lépni ezen. Továbbá Elenán is.
- Időt kell adni nekik kedvesem. Gyűlölet, szerelem, mindkettő nagyon erős érzés.
- Szeretem őket Nik, rossz látni, hogy ilyen állapotban vannak – mondta halkan a lány.
- Magukon és egymáson kellene, hogy segítsenek, de amíg egymást hergelik ellenünk, addig esélyük sincs arra, hogy kimozduljanak ezen állapotukból – simogatta meg a szöszi fejét a férfi.
- Igazad van, de mondani könnyű, tudod milyen az, amikor egy vámpírban bizonyos érzések ennyire erősen tombolnak. Fojtogató tud lenni, és nehéz kikeveredni belőle.
- Caroline, ha segíteni akarsz nekik valami módon, nem vagyok ellene, de nagyon vigyáznod kell magadra. Lehet, hogy eloszlattad Stefan gyanúját a velünk való kapcsolatodról, lehet, hogy nem. Nem akarom, hogy bármi bántódásod essen, mert akkor mindkét Salvatore-t apró miszlikbe szaggatom.
- Talán Stefan szívesen venné, ha segítenék, de nem vagyok benne teljesen biztos. Damon meg még azt sem ismerné el, hogy bajban van. Most, hogy nincs Elena, kirúg a hámból csillapítva a fájdalmát, ártatlanok vérével.
- Hmm…na, ezért irigylem – mondta sóhajtva a hibrid.
- Nik! – szólt rá a lány, és a rásózott egy nagyot a férfi mellkasára.
- Sajnálom szívem, de ezer évig élők vérét ittam, nehéz megszokni, hogy francos műanyag tasakokból táplálkozzam. Nem ítélhetsz el ezért. Ne mondd, hogy neked nem esne jobban emberekből inni? Mindannyiunkban ott a vérszomj.
- Jobban esne, sosem állítottam, hogy nem, de hatalmas önkontrollom van e téren. Nem akarok ártatlan embereket bántani – mondta felháborodva a lány.
- Nyugalom drágám, idejét sem tudom, hogy mikor ittam utoljára emberből. Veled vagyok, melletted állok, és kontrollálom magam – tárta szét kezeit az Ős.
- Nagyon ajánlom, hogy így is maradjon – emelte fel kezét figyelmeztetően Caroline.
- Ne aggódjon, Ms. Kontroll – forgatta szemeit a hibrid.
- Fel kellene hívnom Elenát, ma még nem is beszéltünk - mondta elgondolkozva a lány.
- A barátnőd otthon van, Elijah pedig náluk vacsorázik. Ric meghívta, hogy jobban megismerje Elena udvarlóját – emelte meg párszor szemöldökét jelentőségteljesen a hibrid.
- Ric eddig talán csak kedvelte, de ezután imádni fogja Elijah-t. Beszéltek vele?
- Igen. Időt kért. Megértem őt, jelenleg két tűz között van – vonta meg vállát Klaus.
- Ricben megbíznak Damonék, ha nem is lép be a kivégzőosztagba, akkor is lesz neki néhány infója, ami segíthet nekünk – mondta Caroline.
- Te mikor szeretnél bemutatni anyukádnak?
- Már ismered anyukámat – tért ki a válasz elől a lány.
- Szerelmem, ne terelj, tudod hogyan értem.
- Majd akkor, ha ez az egész fehér tölgyes dolog befejeződik. Előbb semmiképpen sem.
- Félsz, hogy feldobom a talpam? – vonta fel szemöldökét Klaus.
- Nincs olyan szerencsém, nem igaz? – nevetett fel a lány.
- Szóval te szeretnél lenni a víg özvegy? – húzta össze a szemét a férfi.
- Hmm…nem hangzik rosszul – nézett elgondolkozva Caroline, miközben mosolygott.
- És hogy hangzik, egy forró és szenvedélyes éjszaka velem? – kapta fel a lányt a férfi.
- Mindennél jobban a világon, de egynél több éjszakát szeretnék– suttogta bele Caroline Klaus nyakába.
- Sose feledd, hogy miénk az örökkévalóság szerelmem – suttogta vissza a férfi, és pár másodperc múlva, már a férfi ágyán fekve élvezték egymást.
Damon kiterülve feküdt a kanapén, és megpróbált kikapcsolni, ami nem igazán sikerült neki. Stefan elmesélte neki a szöszivel való találkozását, és ez nem derítette jobb kedvre. Tudta, hogy a lánynak jó pár dologban igaza volt, de ami letaglózta az az, hogy Elena jól van. Persze örült neki, hogy jól van, de érezte, hogy van valami a lány életében, amitől jól lett, és ez nem ő volt, még csak nem is a testvére. Szívébe nyilallt a fájdalom. Annak a kis pszichopata barom Kolnak igaza volt valamelyik nap, tényleg mindig olyan szekér után fut, amelyik nem veszi fel. Sóhajtva állt fel, és újabb adag alkoholt töltött magának. Már éppen újra kényelembe helyezte volna magát, amikor kopogtak. Kelletlenül ment az ajtóhoz, nagyon nem volt kedve senkihez.
- Elena! – mondta meglepetten.
- Próbáld újra! – szólalt meg az ajtóban álló lány, és egy pimasz mosoly kíséretében kihívóan az oldalára tette a kezét.
- Katherine!
- Hívtál, hát itt vagyok! – lépett be az 500 éves vámpír az ajtón.
