Jó szórakozást hozzá!!!
Ígéretek
Elena elgondolkozva ült a Mikaelson villa nappalijának legújabb bőrkanapéján. Az egész berendezés ki lett cserélve, már nyoma sem volt a két nappal ezelőtt történt verekedésnek. Caroline azóta nem járt itt. Mindenkivel tartotta a kapcsolatot, kivéve persze Klaust, aki miatt nem akart a villába jönni. Már jóval nyugodtabb volt, amit valószínűleg Kolnak köszönhetett, akivel a napjait töltötte. Elena nem tudta, hogy örüljön ennek vagy sem, tekintettel a bolondos Ős érzéseire. Barátnője időt kért, hogy átgondolja a dolgokat, és azóta nem ejtette ki a hibrid nevét. Ami viszont jelenleg aggasztotta a Elenát, hogy Klaus azóta ki sem jött a szobájából. Sem enni, sem mosakodni. Nem volt hajlandó beszélni senkivel, pedig Elijah többször próbálkozott. Szeretettel nézett kedvesére, aki Rebekah-val egyetemben a Gilbert naplókat nyálazta át.
- Jézusom Elena, elég dilisek voltak az őseid – forgatta szemét a szőke Ős.
- Becca, tartsd meg a véleményedet magadnak – nézett rosszallóan húgára Elijah.
- Hagyd csak Elijah, igaza van. Őrült Gilbertek – nevetett fel Elena.
- Remélem, te nem fogsz egyszer csak bekattanni – nézett rá Rebekah szemét összehúzva, miközben mosolygott.
- Ezt nem tudom megígérni – vágott kissé őrült fejet a hasonmás, miközben a haját tépte nevetve. Rebekah is felkacagott.
Elijah mosolyogva nézte őket. Nagyon jól kijöttek egymással, mióta abbahagyták a gyűlölködést. Húgának végre akadt két barátnője is, hiszen bár Caroline jó okkal kerülte a villát, húga őt is nagyon megkedvelte. Ráadásul külön öröm volt, hogy jó hatással voltak rá a lányok. Mióta Alaric-kal hazajöttek, semmi hisztije nem volt, valószínűleg a tanár is teljesen elbájolta húgát. Ezt még nem tudta hogyan értékelje, mert nem tudta mi van közöttük.
- Min mélázol Elijah? – kérdezte Rebekah.
- Csak örülök, hogy vannak barátaid, és hogy nem vagy hisztis mostanában – válaszolta a férfi.
- Tudtam, hogy örülni fogsz apuci, ha rendes kislány leszek – kekeckedett bátyjával a lány.
- Szemtelen vagy apáddal, Becca – nevetett fel Elena.
- Mindketten szemtelenek vagytok velem – forgatta az Ős a szemeit, de közben mosolygott.
- Vissza a munkához, lusta banda – adta ki az ukázt a lány, és mindhárman újra a naplókat kezdték olvasni.
Elena kis idő múlva felállt arra hivatkozva, hogy mosdóba kell mennie és otthagyta őket. Valójában kiment a konyhába és a hűtőből kivett egy tasak vért, amelyet pohárba töltött és Klaus szobája felé vette az irányt.
- Elena vagyok – kopogtatott az ajtón a hasonmás.
- Menj el – szűrődött ki a hibrid hangja.
- Nem megyek, amíg nem tudok veled beszélni.
- Elena, nem akarom hallgatni a kioktatásodat.
- Nem akarlak kioktatni, engedj be légyszíves. Tudod milyen szívós vagyok, nem fogok elmenni, és addig kopogtatok, amíg az agyadra megyek majd – mondta tántoríthatatlan hangon a lány és kopogtatni kezdett.
- Jól van nyitom már, csak fejezd be a légyszíves – hallatszódott az Ős hangja, és egy pillanat múlva már kattant a zár, és nyílt az ajtó.
- Köszönöm – mosolygott Elena és belépett a szobába.
- Mit szeretnél tőlem?
- Először is nem ártana kiszellőztetni, és ágyat húzni, de mindenekelőtt fürödj le – húzta fel az orrát a hasonmás, majd az ablakhoz lépett és teljes mértékben kitárta, hogy átszellőztesse a szobát.
- Nem szeretem, ha más motoz a szobámban, azt meg pláne nem, ha megmondják mit csináljak – mondta morcosan Klaus.
- Ocsmányul festesz, már meg ne haragudj. Menj fürdeni, addig egy kicsit rendbe szedem a szobádat – hessegette ki a hibridet, aki zavarodottan nézte a ténykedő lányt.
- De… - kezdte Klaus.
- Nincs semmi de! Bűzlesz és még mindig véres vagy. Ideje visszatérni az életbe Klaus – fogta meg egy pillanatra a férfi kezét.
- Nem utálsz engem?
- Senki nem utál téged.
- Caroline hogy van?
- Jobban, mint két nappal ezelőtt. Nem hiszem hogy utálna téged, de adj neki időt. Ha eljön az ideje, beszélni fog veled. Ha esetleg nem fog kedvező választ adni, kérlek szépen ne rendezz vérontást.
- Nem fogok, már ahhoz sincs kedvem – vonta meg vállát a férfi.
- Ne azért ne ontsd ártatlanok vérét, mert nincs hozzá kedved, hanem azért mert jobb emberré váltál. Most pedig menj fürdeni, és vegyél fel tiszta ruhát. Felfordul a gyomrom a szagodtól – tolta ki a lány Klaust a szobából. Már egyáltalán nem félt a hibridtől, persze amikor csinálta a műsort igen, de akkor tökrészeg volt, és enyhén szólva is feldúlt.
Elena gyorsan munkának látott, lecibálta a huzatokat a párnákról, paplanokról és kidobta a szoba elé, az ágyneműt pedig kitette az ablakba szellőzni. Összeszedett pár üres üveget, jó pár rajzot Caroline-ról, vázlatfüzeteket, szénceruzát, meg mindenfélét, amit szétdobálva talált. Rendet tett az asztalon is, megigazította a fotelt. Elégedetten nézett körül, a folyosón lévő egyik szekrényben komplett ágynemű garnitúrát is talált, amelynek éppen a felhúzásával fáradozott, amikor visszaérkezett a zuhanyozásból a férfi.
- Klaus, nem tudnál magadra venni valamit a törölközőn kívül? – takarta el szemét a lány.
- Bocsáss meg, de kidobtál a szobámból, és itt vannak a ruháim – válaszolta a hibrid kissé sértődötten.
- Akkor vegyél magadhoz amit akarsz, és legközelebb felöltözve gyere vissza.
- Ahogy kívánja, parancsolgatós kisasszony – forgatta szemeit a férfi és gyorsan előkapott pár ruhát, majd kiviharzott.
Mire Klaus visszatért, az ágy is át volt húzva, és éppen az ablakot zárta be Elena.
- Na, így már egész emberi a hely, és te is – mosolygott elégedetten a hasonmás.
- Mit szeretnél Elena?
- Idd meg azt a vért, amit hoztam. Két napja nem is ettél.
- De előtte két napig egyfolytában.
- Ezt inkább nem is akarom hallani, de Elijah kíváncsi rá merre jártál. Idd meg légyszíves – nyújtotta a poharat a lány, amit a férfi kelletlenül elvett, majd lehúzta az éltető nedűt.
- Mit szeretnél Elena? – kérdezte újból Klaus.
- Egy köszönömöt mindenképpen – mutatott körbe a hasonmás a szobában.
- Köszönöm Elena, hogy rendet raktál – mondta türelmetlen hangon a hibrid.
- Nagyon szívesen. Most pedig a lényeg. Tényleg vissza kellene térned az életbe. Fogalmad sincs mi történt itt az elmúlt néhány napban.
- Nem is érdekel.
- Klaus, a testvéreid számítanak rád. Én is számítok rád. Elmondhatom mi történt, vagy még játszod itt a sértődöttet egy darabig? – tette csípőre kezét a lány és kérdőn nézett a férfira.
- Fárasztó és lerázhatatlan vagy. Ugye tudod? – mondta kicsit megenyhülten Klaus egy gyenge mosoly kíséretében.
- Tudom, hogy kedvelsz engem, ne is próbáld letagadni, és igennek veszem a sértegetésedet – vigyorgott Elena.
A lány elmesélte a férfinak Kol ténykedését Katherine és a Salvatore testvérek körül, természetesen kihagyta belőle Tylert. Elmondta Ric és Rebekah remek ötletét a naplókkal, és hogy éppen azon dolgoznak, hogy valami nyomot találjanak bennük.
- Egész okos lépés volt Koltól, hogy Katerinát elkapta – jegyezte meg a férfi, amikor Elena befejezte a mondandóját.
- Ha nem tűntél volna el, akkor már rég tudhatnál róla.
- Értem amit mondani akarsz. Hibáztam, amikor azt hittem, hogy az öcsém elcsábította Caroline-t, miközben csak azt a lotyót mutatta meg neki. Elhamarkodottan ítéltem, és ennek következményei lettek. Viszont te azt ígérted, hogy nem fogsz kioktatni, de ez most egy kissé annak hatott – nézett felvont szemöldökkel a hibrid.
- Tudom mit ígértem, de elég nehéz megállnom, hogy ne szóljak be párszor – replikázott Elena.
- Pedig nagyra értékelném.
- Én azt értékelném nagyra, ha bocsánatot kérnél a testvéreidtől. Nagyon csúnyán viselkedtél velük. Elijah és Rebekah a nappaliban vannak. Egyébként nagyon szép és kényelmes az új bútor – lelkesedett Elena.
- Örülök – mondta kényszeredetten a hibrid.
- Gyere Klaus, a szobád rendben van, te is újra emberi formát öltöttél, menjünk a testvéreidhez – karolt a megdöbbent férfiba Elena.
- Te egyáltalán nem félsz tőlem? – húzta össze a szemét Klaus.
- Már nem, bár a legutolsó részeg kirohanásod megrémített, de nem félek tőled. Tudom, hogy nem akarsz bántani mi több - ahogyan azt az előbb is mondtam - kedvelsz engem. Caroline megismertetett egy másik oldaladdal és sok időt töltöttem itt, magam is látva a változásodat. Arról nem is beszélve, hogy Elijah nagyon szeret téged, és én mellette állok jóban-rosszban. Rebekah-val pedig egész jó barátnők lettünk. Kolt meg lehetetlen nem szeretni, egy bohóc. Szóval kielégítő választ adtam? – kérdezte a hasonmást.
- Túlzottan is. Egy sima nem is megtette volna, de köszönöm a kimerítő helyzetjelentést az Ősök iránti érzéseidről – mondta Klaus felvont szemöldökkel.
- Akkor gyerünk! Úgysem kerülheted el, hogy találkozz a tesóiddal – húzta magával a férfit, aki szemét forgatva követte a lányt.
- Nézzétek kit hoztam nektek – állt meg mosolyogva a lány a nappali ajtajában Klaussal, majd vállon ütögette a hibridet és Elijah-hoz ment.
- Végre Nik! Azt hittem sosem jössz ki a szobádból, amiből mellesleg árad az oroszlánszag – nézett bátyjára Rebekah.
- Már kiszellőztettem, rendet raktam, és Klaus is tiszta
– válaszolta a hasonmás.
- Azért remélem nem te fürdetted meg – nézett Elenára Elijah összehúzott szemmel, de mosolyogva.
- Elijah, megengedtél magadnak egy kissé ízetlen poént, ezt fel kell írnunk – mondta csodálkozva Rebekah, és Elenával egyetemben nevetni kezdtek.
- Ezer éves, maga is meg tud mosakodni – válaszolta még mindig nevetve a hasonmás.
- Örülök, hogy ilyen jól szórakoztok rajtam – szólalt meg Niklaus, kissé sértődötten.
- Ugyan már Nik, ne legyél már ilyen hangulatromboló – intette le Becca.
- Klaus? – nézett várakozóan a férfira Elena.
- Sajnálom, hogy rátok támadtam, és sajnálom amiket mondtam. Kifordultam önmagamból – mondta Klaus.
- Megbocsátok bátyám! Nagy idióta vagy, de ismerünk. Pszichopata vagy, ahogyan mindannyian. Nem azért haragszunk rád, mert ránk támadtál, azt már megszoktuk. Tudod miért vagyunk rád mérgesek – nézett a hibridre Becca.
- Nem haragszom rád Niklaus – nyújtott békejobbot Elijah, és Klaus megszorította azt.
- Elena, mióta vagy ilyen határozott? Parancsolgatsz Nik-nek, és ő még meg is csinálja amit mondasz? Le a kalappal előtted – hajtotta meg fejét elismerősen Rebekah.
- Nem félek Klaustól, ezt meg is mondtam neki. Egyébként meg amilyenné váltam, azt úgy hívják Elijah hatás – vonta fel Elena a szemöldökét.
- Az én szuper bátyám, szuper hatása! Gratulálok! Siker sztorinak tekinthető a barátnőd változása – tapsolt a szőke Ős.
- Hol van Kol? – kérdezte Klaus.
- Caroline-nal Katerina őrjáratot tartanak, talán valamikor este jön – vonta meg vállát Rebekah.
Klaus szeme féltékenyen villant.
- Ne kezdd el Nik! Örülj, hogy Caroline még segít nekünk. Mivel ide nem hajlandó jönni, köszönhetően neked, ezért Kolnak segít – intette le Becca.
- Miért nem te mentél Katerinához? – kérdezte alig titkolt féltékenységgel a hangjában Niklaus.
- Mert Kol igézte meg azt a rüfkét. Csak azt mondja, amit a testvérünk megenged neki, továbbá csak akkor válaszol, ha ő megengedi neki. Egyébként sem vagyok a gardedámja. Másrészről nézz itt körbe. Ezt a töménytelen naplót át kell nézni, hátha találunk benne valami nyomot a fehér tölgyhöz. Úgyhogy jobb lenne, ha abból a kupacból magadhoz vennél egyet és nekiállnál olvasni, az őrült Gilbert naplókat – zárta le a témát Rebekah.
- Rebekah, mostanában felnőtt módjára viselkedsz. Tetszik! – mondta elismerően bólogatva Elena.
- Ezt drágám úgy hívják, hogy Ric hatás – vonta meg vállát a szőke Ős, és a hasonmással együtt kuncogni kezdtek.
- Mi van közted és Alaric között? – kapcsolódott be Elijah.
- Mi lenne apuci? – kérdezte ártatlan szemeket meresztve a lány.
- Becca, ne játszd meg magad. Caroline fogadni merne rá, hogy férfiként érdeklődsz Alaric iránt, szerintem viszont apafigurát látsz benne. Szóval melyik az igaz? – kérdezte Klaus, immáron kezében az egyik naplóval.
- Az, hogy csak egyszerűen barátok lettünk fel sem merült senkiben? – kérdezte Rebekah.
- Nem! – válaszolta egyszerre két bátyja és Elena, majd mindenkiből kitört a nevetés.
- Nem árulom el! – öltötte ki nyelvét a szőke Ős, és testvérei meg a lány felé hajította a keze ügyébe eső naplókat.
Caroline ez alatt Kollal a Grillben ült és óvatosan figyelték Tylert, aki feladatának megfelelően az Őst figyelte.
- Tereld el a figyelmét drága, hogy le tudjunk lépni. A mellékutcában találkozunk – suttogta Kol.
- Mégis hogyan? Nem állunk szóba egymással – vonta össze szemöldökét Caroline.
- Nem is kell, csak köszönj rá, és menj be a mosdóba. Zavarba hozod vele, és nekem ennyi idő elég, hogy eltűnjek. Akció indul! – adta ki a parancsot Kol.
Caroline felállt az asztaluktól, és a hibrid felé indult.
- Szia Tyler! – állt meg az asztal előtt a szöszi.
Az ifjú hibrid az arcán zavarral nézte a lányt, aki villantott egy mosolyt és tovább is ment a mosdóba, majd onnan óvatosan kilesve nézte a fiút.
A srác a fejét forgatva kereste Kolt, de ő szavához híven, addigra már eltűnt. Tyler dühös ment ki a Grillből. Caroline sajnálta őt, ugyanakkor dühös is volt rá. Nem kellett volna a Salvatore testvérek hadjáratába részt vennie. Várt még egy kicsit, majd ő is kijött a mosdóból, és kisétált az ajtón. Kol már a kocsijában ült a mellékutcában. Caroline bepattant mellé, és a férfi gázt adva elindult. Rövid időn belül már a barlangrendszer lejáratánál voltak.
- Lemész magad, vagy az erős, ölelő karjaimba vágysz? – kérdezte Kol a szokásos pimasz hangján.
Kicsit furcsa volt úgy lenni a lánnyal, hogy annak fogalma sem volt, hogy nála járt, hogy csókolóztak. Ha tehette volna magát is megigézi, hogy elfelejtse a csókot. Akárhányszor rágondolt bizsergett az ajka.
- Lemegyek magam – válaszolta Caroline, majd leugrott a járatba. Kol egy pillanattal később már mellette volt.
- Most a te iramodban haladunk majd, hogy megjegyezd merre kell menni. Rendben? – mosolygott Kol.
- Rendben – bólogatott Caroline.
Kol elindult, és a lány mögötte haladt, de még mindig benne volt a múltkori eltévedés élménye, és egy idő után inkább a férfi kezéért nyúlt, és úgy haladtak tovább. A szöszi vámpír igyekezett mindent belevésni az emlékezetébe. Mivel nem haladtak olyan gyorsan mint a múltkor, hosszabbnak tűnt az út, de végül csak megérkeztek. Az 500 éves fogoly szürke arccal lógott láncain.
- Katerina, nem vagy a legjobb formádban – mondta pimaszul Kol.
- Itasd meg, még dolgunk van vele – szólalt meg Caroline.
- Ide nézz mit hozott neked apuci – gügyögte a férfi, és egy tasak vért tartott a nő orra alá.
Katherine azonnal reagált a látványra. Pupillái és orrlyukai kitágultak, láncai megfeszültek. Kol óvatosan engedte a nő szájába a vért, aki mohón nyelte. Amikor végeztek a férfi megfogta a nő fejét és maga felé fordította.
- Egy fokkal jobban nézel ki. Most kinyitom a láncaidat, hogy át tudj öltözni, de továbbra sem hagyod el a helyet, nem mész sehová, csak a tiszta ruhát veszed magadra! Nem érhetsz Caroline-hoz egy ujjal sem. Értetted? Válaszolj! - utasította a férfi.
- Igen – mondta monoton hangon Katherine.
- Remek, akkor magatokra hagylak benneteket – vigyorgott az Ős és kiszabadította vámpírt. A nő zsákként zuhant a földre. Kol átlépett rajta és kijjebb háttal megállt.
- Vetkőzz Katerina! – adta kintről az újabb utasítást, és az 500 éves vámpír levette a ruháit.
Caroline elővett egy nagyobb üveg vizet, és néhány törlőkendőt majd odaadta a nőnek egy kisebb törölköző kíséretében.
- Mosakodj meg, már amennyire tudsz! – jött az újabb ukáz.
Katherine elkezdett tisztálkodni, miközben Caroline-t nézte. Amikor végzett a szöszi tiszta ruhákat adott neki, és a nő felvette.
- Kész vagyunk – szólt a szőkeség.
- Fantasztikus! Köszönd meg Caroline-nak! Ő ragaszkodott ehhez a cécóhoz, felőlem itt rohadhattál volna meg a koszos rongyaidban. Gyerünk! – sürgette Kol, miközben újra leláncolta Katherine-t.
- Köszönöm – nézett a lányra a vámpír.
- Most, hogy tiszta vagy, felhívjuk az egyik pasidat. Nyisd ki a füledet, mert súgni fogom, hogy mit mondj – vette elő a nő telefonját Kol, és Damont tárcsázta, majd a vámpír füléhez tette a telefont.
- Katherine! Mi történt?
- Lehet, hogy találtam valamit csak kell pár nap, hogy megbizonyosodjak róla – mondta a nő, amit Kol a fülébe suttogott.
- Az jó, mert sem én sem az öcsém nem találtunk semmit. Mennyi idő kell?
- Nagyjából három nap. Maradjatok ott ahol vagytok! Majd hívlak benneteket, ha tényleg van valami.
- Rendben. Felhívom Stefant!
- Mondd meg neki, hogy üdvözlöm – mondta Katherine csábos hangon, pont olyan hanglejtéssel, ahogy az Ős a fülébe súgta. Caroline a szája elé kapta a kezét, nehogy hangosan felnevessen, mert Kol még az arcával is eljátszotta a csábítót.
- Remélem tényleg találsz valamit, és akkor hamarosan egymás nyakába borulhattok – jött a gúnyos válasz Damontól.
- Ne légy ilyen Damon, tudod, hogy téged is szeretlek – búgta Katherine, hála a férfi újabb áldozatos segítségének. Caroline megrázta a fejét, és kiment a helyiségből, mert nem bírta tovább Kol arcjátékát.
- Igen Katherine, mindkettőnkért odavagy! Kár, hogy mi nem vagyunk odáig érted.
- Nem kell a duma Damon. Tyler kiszúrt már valamit?
- A kis pszichopata Kol továbbra is Caroline-nal lóg. Rebekah maximum a Grillbe megy le. Szóval semmi nincs.
- Majd hívlak Damon!
- Viszlát Katherine!
Kol vigyorogva tette le a telefont, és Caroline-ból kitört a nevetés.
- Te akkora mókamester vagy – mondta még mindig kacagva.
- Drágám, ez az én sármom, ami téged is beszippantott. Ne is tagadd! – mondta incselkedve Kol.
- Jól van nagyszájúkám, induljunk!
- Katerina, köszönöm a segítséget. Újabb három nap nyugalom, az idióta testvérek nélkül. Most pedig drágaságom szeretném, ha újra a halálod körül járnának a gondolataid – nézett a nő szemébe.
- Ez olyan kegyetlen Kol – nézett Caroline.
- Hidd el, ha te lennél az ő helyében nem törődne veled, ahogy tiszta ruhákkal sem látna el. Túl jó és túl nagy szíved van Caroline – állapította meg az Ős.
- Ezt szereti bennem mindenki. Te is – mondta a lány.
- Én nem csak ezt szeretem – vonogatta szemöldökét Kol.
- Na jó te lókötő, menjünk! Viszlát Katherine – intett búcsút a rémült szemű nőnek a lány.
- Katerina! Egy élmény volt! – hajolt meg Kol a vámpír előtt, majd megfogta Caroline kezét, és eliramodtak.
- Mit szeretnél csinálni? Én kitaláltam valamit, ami szerintem tetszeni fog – mondta a férfi már a kocsiban ülve.
- Kol, haza szeretnék menni. Szeretek veled lenni megnevettetsz, ami gyógyír a sebeimre, de azok még mindig véreznek – mosolygott szomorúan a lány.
- Caroline, két napja nem ejtetted ki Nik nevét. Beszélned kellene az érzéseidről. Félek, hogy össze fogsz omlani – fogta Kol kezei közé a lány puha arcát.
- Kol, nem kell ennyire kedvesnek lenned velem, nem te bántottál meg – mondta Caroline a férfi kezét megsimogatva.
- Baj, hogy aggódom érted? – kérdezte az Ős.
- Nem akarom, hogy aggódj értem. Csak legyél mindig olyan, amilyen eddig is. Vicces, vidám, ez a te gyógyító erőd számomra és a barátságod – mondta kedvesen a szöszi.
- Haza viszlek kicsi lány – mondta Kol és szívébe nyilallt a fájdalom a barátság szóra. Megsimogatta a szépség arcát, majd levette róla kezeit és indított.
Caroline nagyon közel érezte magához Kolt. Volt egy olyan érzése, hogy történt valami közöttük, de mintha kiesett volna a fejéből. Az utóbbi napok rendesen kiborították, valószínűleg csak túlterhelt. Lecsukta szemét és megpróbált kikapcsolni, de nem sikerült neki. Folyamatosan Nik arca jelent meg előtte. Amikor udvarolt neki, az első csókjuk, a szeretkezéseik, a hétvégéjük, amikor bevallották egymásnak az érzéseiket. Sírni kezdett, és Kol vigasztalóan megfogta kezét.
- Ő hogy van? – kérdezte könnyezve, célozva a hibridre.
- Két napja ki sem jön a szobájából. Nem fürdik és nem eszik. Senkivel nem hajlandó szóba állni. Te jobb állapotban vagy, legalábbis külsőre mindenképpen – szorította meg az Ős a lány kezét, és elmosolyodott.
- Te segítesz nekem. Ő miért nem fogadja el a segítséget? Miért nem eszik? Muszáj ennie – mondta aggódó hangon Caroline.
- Tudod mennyire makacs és önfejű. Beszélned kellene vele.
- Nincs még itt az ideje.
- Mindkettőtöknek darabokban a szíve, nem jó ez így.
- Ha nem lett volna akkora idióta, ez nem történik meg – mondta a lány dühösen.
- Ingerült a hangod, ez már változás.
- Kol, ha arra gondolok, ahogyan az oldalán két lánnyal megjelent, legszívesebben megölném.
- Dühöngj csak drágám, tudod mennyire imádom, amikor ilyen szenvedélyes vagy – kacsintott Kol és Caroline elnevette magát.
- Ne vigyél haza, csak begubóznék. Menjünk el valahová, és igyuk le magunkat – nézett a férfira.
- Ez a beszéd kedvesem – vigyorgott Kol.
A Mikaelson villában csendesen olvasták a naplókat.
- Elena, már rosszul vagyok az elmebeteg őseidtől. Tisztára paranoiás volt ez a Jonathan Gilbert – dőlt hátra Klaus.
- Nekem is kezd megfájdulni tőlük a fejem, és éhes vagyok – nyögte a lány.
- Akkor tartsunk kajaszünetet. Gyere csináljunk valami vacsit – állt fel Rebekah és felhúzta Elenát a kanapéról.
- Niklaus, várj! – szólt induló testvérének Elijah.
- Igen?
- Megtennéd, hogy elmondod mit csináltál az alatt a két nap alatt, amíg senki nem tudta merre jársz?
- Gyilkoltam, öntöttem magamba az ártatlanok vérét, és megállás nélkül piáltam – tárta szét kezét a hibrid.
- Megcsaltad Caroline-t?
- Nem. Szeretem őt Elijah az életemnél is jobban.
- A két lányt minek hoztad ide?
- Hazafelé szedtem fel őket, és itt akartam őket megölni.
- Semmi más szándékod nem volt velük, mert itt mindnyájan azt gondoltuk, hogy…- hallgatott el Elijah, és testvérére pillantott.
- Tudom mit gondoltatok, de csak a vérüket akartam.
- Borzalmasan viselkedtél.
- Ezt is tudom Elijah, csak nem tudom hogyan hozhatnám helyre.
- Itt már nem rajtad múlnak a dolgok. Semmit nem tudsz helyrehozni. Bíznod kell Caroline szerelmében.
- De Kol… - kezdte a férfi féltékenyen, de testvére leintette.
- Kol vigyáz a barátnődre.
- Bele van esve Caroline-ba.
- Valóban, de attól még tiszteletben tartja az érzéseiteket.
- Kolt, sosem érdekelte a tisztelet.
- Kol még sosem tisztelt egy nőt sem, de Car kivétel ez alól. Ráadásul szeret téged az öcsénk.
- Iszonyatosan nagy barom voltam. Teljesen elcsesztem mindent. Nem igaz Elijah?
- Ezzel nem tudok vitatkozni Niklaus.
- Menjünk a lányok után – sóhajtott a hibrid.
- Csak még egy kérdés testvérem.
- Igen?
- A két napos tivornyád alatt mennyi áldozatod volt, akit össze kellene takarítanom, és hol keressem őket?
- Nem tudom mennyi, de azt tudom hol. Ha még nem fedezték fel a dolgot, akkor még ma éjszaka odamegyek és összetakarítok.
- Nem fedezték fel. Két napja a híreket nézem, és semmi nem volt benne. Veled megyek Klaus, segítek – állt fel Elijah.
- Köszönöm, hogy a testvérem vagy és mellettem állsz – szorította meg testvére vállát a hibrid.
- Remélem ez lesz az utolsó alkalom, hogy ezt kell tennem. Éjfélkor indulunk, ha Kol hazaér őt is visszük, úgy gyorsabban végzünk. Tanulj meg uralkodni magadon, és mérlegelj mielőtt bármit teszel. Ne csak az érzelmeid vezessenek, hanem gondolkodj is. Tudom, hogy túl sok érzelmet engedtél szabadon ezer év után, és nem egyszerű kordában tartani azokat, de gondolj a körületted lévőkre akik szeretnek téged, és akiket te is szeretsz. Gondolj Caroline-ra – nézett Klausra Elijah, és elindult a konyha felé. A hibrid követte.
- Jól hallom, hogy Elenával, csajos estét tervezzünk? – kérdezte szemtelen hangon Becca.
- Elena ne haragudj, de ez a dolog nem tűr halasztást. Sajnálom – csókolta meg a lányt Elijah.
- Menjetek, de Klaus ígérd meg, hogy soha többet nem teszel ilyet. A gyomrom is felfordul a dologtól – sóhajtotta a hasonmás.
- Uralkodni fogok magamon – nézett a lányra komolyan a hibrid.
- Úgy legyen! – emelte vérrel teli poharát Rebekah, és meghúzta.
Caroline és Kol kapatosan ültek egy bárban a szomszéd városban. A lány Elenával, Bonnie-val, Matt-tel, Tylerrel átélt közös gyerekkori emlékeiket idézte fel. Kol élvezettel hallgatta és időnként felnevetett.
- Már gyerekként is megértétek a pénzeteket nem igaz? – mondta vidám hangon.
- El sem tudod képzelni mennyire. Annyi hülyeséget csináltunk. Főleg Tyler és Matt. Tylerben már nyilván akkor is ott izzott a farkas. Jó sokszor kiakasztottuk a szüleinket az már biztos – nevetett felszabadultan a szöszi. Az alkohol megtette a hatását. Elfedte a fájdalmat, és könnyűnek érezte magát. Tudta, hogy ez csak ideiglenes állapot, de szüksége volt arra, hogy egy ici-pici időre kikapcsoljon, és ne törődjön semmivel.
- Mi sem voltunk jó gyerekek, Nik és én vittük a prímet, de Rebekah-t sem kellett félteni.
- Fel sem merült volna bennem, hogy Elijah lett volna közületek a rosszcsont – nevetett a lány.
- Azért ő is megérte a pénzét, a maga módján. Finn már akkor is a mama kedvence volt, és képes volt beköpni bennünket. Persze mi mindig megtudtuk, hogy ő árulkodott, és jól kiszúrtunk vele. Régi szép emlékek – sóhajtott fel Kol.
- Megbántad valaha is, hogy vámpírrá váltál?
- Nem akartam azzá válni, ahogyan egyikünk sem, de nem bántam meg.
- Nik azt mondta nekem egyszer régen, amikor még nem voltunk együtt, hogy néhányszor gondolt már arra, hogy jobb lenne halottnak lenni.
- Ez mindnyájunkban felmerült néhányszor, de még itt vagyunk, és én veled iszom le magam a sárga földig. Gondoltad volna ezt, amikor először megláttál? – vigyorgott az Ős.
- Sok minden olyan dolog történt mióta az életünkbe kerültetek amit fel sem tudtam volna tételezni, hogy lehetséges.
- Mit gondoltál rólam, amikor először megláttál?
- Nem köszönnéd meg nekem, ha elmondanám – nevetett a lány.
- Azon túlmenően, hogy pszichopatának gondoltál, legalább jóképűnek találtál? – kérdezte Kol.
- Ne legyél már ennyire hiú.
- Én gyönyörűnek találtalak, az első pillanattól kezdve – csókolta meg a lány kezét a férfi.
- Köszönöm.
- Te jössz! – nézett mélyen a szöszi szemébe Kol.
- Nem mindegy milyennek találtalak? Nem mondom meg – öltötte ki Caroline a nyelvét.
- Ezzel el is árultad magad szívem. Őrülten jóképűnek találtál – dőlt hátra elégedetten az Ős.
- Nem mondtam! – csapott a férfi vállára a lány.
- Ismerd be drágám.
- Jól van! Jóképűnek találtalak, most elégedett vagy? – forgatta szemét a lány.
- Erre igyunk! – intett a férfi a pincérnőnek.
- Teljesen el fogunk ázni – sopánkodott Caroline, miközben a felszolgáló eléjük rakta az újabb tequilat.
- Mit számít az? Igyunk magunkra Caroline! A legszebb párra! – emelte poharát Kol.
- A legszebbekre – vigyorgott a lány is és egyszerre nyalták le kezükről a sót, majd döntötték le az italt.
- Most pedig gyerünk táncolni – nyújtotta kezét vigyorogva Kol.
- Nem akarok – húzódozott Caroline.
- Ez nem kérés volt – fogta meg a lány kezét a férfi, majd a tánctérre rángatta és szorosan magához ölelte.
- Benne vagy az intimszférámban.
- Már jó pár napja benne vagyok kedvesem – mondta pimasz hangon Kol, és finoman megpörgette a nevető lányt.
- Őrült vagy!
- Ne olyan hangosan, még meghallják– suttogta vigyorogva a férfi.
- Köszönöm, hogy itt vagy velem. Nem is tudom mit csinálnék nélküled – puszilta meg a lány Kolt.
- Teljesen elbűvöltél. El sem tudnám képzelni, hogy ne legyek melletted – válaszolta a férfi és még közelebb vonta magához a vámpírt.
- Te szélhámos sosem állsz le igaz? – nevetett a lány.
- Ígérd meg nekem Caroline, ha egyszer valamikor bármi okból véget vetsz a kapcsolatodnak a bátyámmal, akkor megadod kettőnknek az esélyt – érintette homlokát a lányéhoz.
- Most sem vagyok a bátyáddal – súgta Caroline. „Úristen mi ütött belém? Nem iszom többet” gondolta kétségbeesve rögtön azután, hogy a szavak elhagyták a száját.
- De a szíved a bátyámé – nézett a szöszi szemébe Kol.
- Igen az övé – válaszolta a lány.
- Megígéred, hogy adsz majd nekünk egy esélyt, ha már úgy érzed nem az övé a szíved? – suttogta a férfi.
- El sem tudom képzelni, hogy másé legyen. Ha be is következik, addigra te szíved is másért fog izzani.
- Ezer évig nem volt képes senki a szívembe férkőzni, ne nagyon reménykedj. Megígéred?
- Nem tehetek olyan ígéretet, amelyet nem biztos, hogy be tudok tartani. Amúgy is ez az egész elképzelhetetlen számomra – nézett kérlelően a lány.
- Csak mondj igent. Add meg a reményt.
- Rendben van Kol. Igent mondok.
- Köszönöm kedvesem – mosolygott a férfi, és szájon puszilta a lányt.
- Kol?!! – lökte arrébb a vámpír.
- Bocsi drága, csak egy kis előleget zsebeltem be, de többet nem fog előfordulni, kivéve persze, ha te szeretnéd – érkezett vissza a szemtelen hangú Kol.
- Ne beszéljünk erről senkinek, rendben? Legyen ez a mi titkunk. Nem akarok nagyobb bajt, mint amiben már így is vagyunk.
- Imádom, hogy van egy közös titkunk. Lakat lesz a számon, én sem akarom a további életemet egy koporsóban tölteni – vigyorgott a férfi.
- Köszönöm – könnyebbült meg Caroline.
- Mikor beszélsz végre a bátyámmal? Nincs értelme annak, hogy te itt szenvedj, ő meg ott szenvedjen.
- Nem tudom Kol. Olyan mértékben bántott meg, amit nem tudok feldolgozni ilyen gyorsan.
- De ugye visszafogadod? Ha nem akkor azonnal rátérhetünk az ígéreted beváltására – húzta magához a lányt vigyorogva.
- Megőrjítesz te bohóc – nevetett a szöszi.
- Szóval melyikünk a nyerő szépségem?
- Sajnálom Kol, de Nik a nyerő.
- Türelmesen várok rád hercegnőm – hajbókolt Kol.
- Ugye barátok maradunk Kol? Ez nem ront el semmit kettőnk között?
- Barátok vagyunk Caroline, és mindig számíthatsz rám.
- Köszönöm. Mennünk kellene. Mi itt szórakozunk, a többiek meg az unalmas naplókat olvasgatják. Lelkiismeret furdalásom van.
- Te milyen lelombozó tudsz lenni – biggyesztette le száját a férfi, majd karját felajánlva a lánynak, elindultak a kijárat felé.
Klaus Caroline házától arrébb állva várta, hogy hazaérkezzen a lány. Remélte láthatja, ha csak messziről is, mielőtt Elijah-val elindulnak a tivornyájának bizonyítékait feltakarítani. Amikor Kol megállt a kocsijával, újra érezte, hogy a mellkasában tombolni kezd a féltékenység zöldszemű szörnyetege. Irigyelte öccsét, hogy Caroline közelében lehet, de csak magát okolhatja, hogy ő nem teheti ugyanezt. Készített egy rajzot, amit lerakott szerelme ágyára. A lány volt rajta, amikor közös hétvégéjükön a szökőkút szélén ültek. A kép szélére ráírta, hogy „Azt szeretném, ha újra ilyen boldogok lennénk”. Caroline kiszállt a kocsiból és Klaus megbabonázva nézte szőke hajtengerét, könnyed járását. Amikor eltűnt a házban, a férfi egy másodpercig még bámulta az ajtót, majd elsuhant.
Caroline a szobába érve, egyből meglátta a szokásos kis díszdobozt. Amikor kibontva a dobozt megnézte a rajzot és a Nik által írt pár szót, összeszorult a szíve.
- Én is azt szeretném, ha ilyen boldogok lennénk. Annyira hiányzol Nik. Miért kellett mindent elrontanod? – suttogta Caroline, miközben végigsimított a férfi által írt szavakon.
Megkínzottan dőlt le ágyára. Szíve szerint most azonnal rohant volna a férfihoz, de az esze megálljt parancsolt. Mi lesz, ha Klaus mindig féltékenykedni fog, és ha valamit félreért, akkor újra eszét veszti és gyilkolásba kezd? Nem akart magának ilyen életet, de a férfi nélkül élni sem akart. Szívéhez szorította a képet és csendben utat engedett a könnyeinek.
