Végre meghoztam a 21. fejezetet is. Mindenkitől elnézést kérek a beígért időponthoz képesti késésért, de őrült napjaim voltak, és csak most tudtam befejezni.
Jó szórakozást hozzá!!!
Beetetés
Damonék nem tétlenkedtek, péntek délutánra Katherine, immáron Elena bőrébe bújva, találkozót beszélt meg Caroline-nal a Grillben. A szöszi vámpír boldogtalan arcot vágva várta a barna vámpír megérkezését. Elena és Elijah, még csütörtök este leléptek. Barátnőjének sikerült rábeszélnie Alaric-ot, hogy vigye magával Rebekah-t, aki majd kiugrott a bőréből, és Elenát, tőle szokatlan módon, egy nagy öleléssel jutalmazta. Ő meg itt maradt csalinak, Kollal az oldalán. Nem volt a legragyogóbb a hangulat a Mikaelson villában. Klaussal ugyan kibékültek, de a hibrid még mindig kissé feszült volt öccsével szemben, aki kihívó vigyorgással vette tudomásul bátyja ingerültségét. Caroline megforgatta a szemét. „Férfiak” gondolta lesújtóan. Az ajtó felé nézett, hátha meglátja Katherine-t. Nagyon szeretett volna túl lenni ezen a találkán. Mivel Klaus féltette a lányt, nem engedte el Kol nélkül, aki a szokásos jókedvével ült mellette.
- Ne vágj már ilyen savanyú arcot szívem, elvégre szeretjük egymást– súgta a lány fülébe a férfi, és vigyorogva átkarolta.
- Kol – nézett rosszallóan a vámpír.
- Nézz feltűnés nélkül balra drágám – suttogta olyan halkan az Ősi vámpír, hogy ezt tényleg csak Caroline hallhatta.
- Tyler! – motyogta ijedten a szöszi.
- Pár napja észrevettem, hogy követ – mondta továbbra is halkan az Ős, a lány hajába fúrva fejét, akinek ez már tényleg nagyon intim volt.
- Elveted a sulykot –sziszegte szinte hangtalanul, de annál mérgesebben Car.
- Mindig elvetem, kérdezd meg a testvéreimet, de most még véletlenül sem akarom, hogy meghallja a volt fiúd, hogy róla beszélünk – húzódott el egy kissé Kol.
- Mit akarhat tőled? – nézett a vámpír a férfira.
- Egyrészről féltékeny, másrészről az életemet teszem rá, hogy összedolgozik a haverjaiddal.
- Stefanékkal? Miből gondolod? – kérdezte Car összevont szemöldökkel.
- Tegnap követtem őt, miután azt hitte, hogy vége a napomnak, és már nem kell figyelnie. A panzióba ment – válaszolta susogva Kol, szemöldökét jelentőségteljesen felvonva.
- Ezt nem hiszem el! Kérlek ne mondd el Klausnak, megölné! - temette kezeibe az arcát a lány.
- Még nem fogom elmondani, de nagyra értékelném, ha nem úgy viselkednél, mintha éppen szakítanánk. Úgy látszik több a támogatója a Salvatore testvéreknek, mint azt gondoltuk, és nem akarhatunk éppen most lebukni, nem igaz? – csókolta meg a vámpír kezét az Ős.
- Valóban nem – mosolygott kínkeservesen a szőke szépség.
- Egy fokkal jobb – húzta el száját a férfi.
- Kezd összeállni a kép, kitől hallották Stefanék, hogy te meg én együtt vagyunk – bólogatott Caroline.
- Mindig tudtam, hogy okos kislány vagy. Nem is értem miért nem mellettem kötöttél ki – kacsintott Kol.
- Talán pont azért nem vagyok veled, mert okos vagyok – vágott vissza Car mosolyogva.
- Pedig mennyit nevethetnénk, és szópárbajozhatnánk, az egyebekről nem is beszélve – sóhajtotta elmélázva a férfi.
- Jézusom Kol, nem is akarom tudni miket gondolsz – szörnyülködött a lány.
- Car, te mit gondoltál, hogy mire gondolok? Én az egyebek alatt, csak egy kis közös túrázást, kertészkedést, és egyéb ártatlan tevékenységeket értettem. Piszkos a fantáziád kedvesem – vigyorgott Kol.
- Te humorzsák. Komolyan mondom, nem igazán ismerek nálad viccesebb embert – nevetett fel Caroline.
- Most tökéletes az összhang közöttünk. Szinte érzem Tyler féltékenységét – súgta a férfi, miközben a féltékeny exbarát idegesen felpattant a helyéről és elhagyta a Grillt.
- Nem akarom őt bántani Kol! Mindegy, hogy másé a szívem, mindig fontos lesz nekem – nézett szomorúan a fiú után Caroline.
- És én fontos vagyok neked? Még a pasidat is hajlandó vagyok eljátszani – mondta tettetett sopánkodással a hangjában a férfi.
- Annyira hálás vagyok neked ezért a hatalmas áldozatért – fordította a szöszi a mennyezet felé a tekintetét, miközben kacagott.
- Gyönyörű vagy, amikor nevetsz – mondta kedvesen a férfi.
- Ne Kol, kérlek ne mondj ilyet. Tudod, hogy Klaussal vagyok – nézett kérlelően a vámpír.
- Ne aggódj Caroline, sosem csapnálak le a testvérem kezéről, bár természetesen simán megtehetném – mondta nyegle hangon az Ős.
- Elképesztő az önbizalmad – sóhajtotta a szőke szépség.
- Családi vonás – vonta meg vállát a férfi.
- Ezzel egyet kell, hogy értsek – bólogatott serényen a lány.
Valóban mindegyik Ősben volt valami olyan elképesztő önbizalom, amitől már-már narcisztikusnak tűnhettek azon kívülállók számára, akik nem ismerték őket annyira, mint ő, vagy Elena.
- Egyébként, nem udvarlásnak szántam, csak megállapítottam egy tényt – mosolygott Kol.
- Nos, akkor köszönöm – mosolygott vissza Caroline. - Hol van már Kathe….Elena? - helyesbített a lány. Megbeszélték, hogy Katherine-t egymás között is a barátnője nevén fogják nevezni, hogy nehogy eltévesszék éles helyzetben.
- Jellemző rá, hogy késik – húzta el a száját Kol.
- Elena nem igazán szokott…Ja, értem – bólintott Caroline. A férfi nyilvánvalóan Katherine-re gondolt.
- Ideges vagy?
- Nem szeretem őt. Ugye tudod, hogy bár Damon vére volt bennem, az a némber volt az, aki átváltoztatott, és utána folyamatosan megfélemlített. Többünket átvágta, amikor éppen valamit el akart érni – nézett rá a lány.
- Ne aggódj, már a védelmünk alatt állsz, és a barátnőd is – mondta tőle szokatlan komolysággal Kol.
- Ez a védelmezős szöveg olyan, mintha a Mikaelson maffia megbecsült tagja lennék – nevetett fel a lány.
- Drágám, egyértelműen mi vagyunk a legöregebb, legfélelmetesebb és egyben leghalálosabb maffia család a világon, akiket ráadásul megölni sem lehet – váltott vidámabb hangnemre az Ős és megszorította a lány vállát.
- Mivel a legfélelmetesebb család védelme alatt állok, nem is mondhatok mást, mint, hogy igazán megtisztelő, köszönöm, a felajánlott védelmet elfogadom – biccentett szertartásosan Caroline.
- Kiváltságos vagy leányom – legyintett megjátszott gőggel Kol, amin mindketten elnevették magukat.
- De jó kedvűek vagytok – érkezett az asztalhoz, totális Elena külsővel Katherine.
- Elena! Mintha több száz éve nem láttalak volna! – vigyorgott Kol. Caroline pedig alig bírta visszafogni a nevetését, mivel az Ős egész pontosan több száz éve nem látta Katherine-t.
- Elnézést, de feltartottak. Ti nem titkoljátok a kapcsolatotokat? – kérdezte szemét összehúzva a csaló, és lazán leült a „szerelmes párral” szembe.
- Untam már a titkolózást, és amúgy is fél város erről beszél, gondoltam megragadom az alkalmat és hivatalossá teszem a kapcsolatunkat. Talán probléma drága? – kérdezte Kol, és Caroline arcára nyomott egy puszit, aki megpróbált igazán boldognak tűnni.
- Nem az én dolgom! Csak csodálkozom Caroline-on, eddig annyira titokban akarta tartani – emelte fel kezét hárítóan Katherine, és kapzsin csillant a szeme, ami az Ős figyelmét nem kerülte el. A férfi számára nyilvánvaló volt most, hogy Katerina biztosra mehet a kettejük közötti „kapcsolattal”, bármit meg fog tenni annak érdekében, hogy Caroline-ból információkat szedjen ki.
- Igaza van, már a fél város erről beszél, felesleges volt tovább titkolni – vonta meg vállát a szöszi vámpír.
- Szóval, Elena miért akartál beszélni velünk? – kérdezte Kol.
- Valójában Caroline-nal szerettem volna beszélgetni, tudod csajos dolgokról.
- Tényleg azért rendelted ide, hogy az elkenődött sminkedről beszélj vele? – dőlt előre a férfi a nő szemébe nézve.
- Viselkedj már Kol! Ne haragudj Elena, de néha kissé nyers, mint azt már tapasztalhattad – nézett bocsánatkérően Car.
Katherine utálta Kolt. 500 évvel ezelőtt is egy baromnak tartotta, ez most sem változott. Nem is értette Caroline-t, hogy tudott a legidiótább Őssel összejönni. Bár Klaus sem lett volna jobb. Valójában mindegyik Őst rühellte. Elijah-tól még a hideg is kirázta. Kit érdekelt a nagy együttérzése, hogy megmentse az életét. Szánalmas bolond, aki azt mondta nem hisz a szerelemben, mégis beleesett a csapdájába. Nevetséges.
- Akkor beszéljünk a sminkekről – vigyorgott a férfi kényelmesen hátradőlve. Szinte látta maga előtt a barna vámpír belső feszültségét. Egyértelműen szabadulni akart tőle, ami persze be is fog következni, de előtte még azért odaszúr párat ennek a szukának.
- Tudod Elena, ahányszor látlak, mindig megdöbbenek, hogy mennyire hasonlítasz külsőleg arra a lotyó Katerinára – folytatta közönyös hangon Kol, és a szöszi vámpír megszorította a kezét az asztal alatt, egyetértését fejezve ki a megjegyzésen. - Ha nem olyan önző és manipulatív, nem esett volna bántódása senkinek körülötted, valószínűleg nem is tudnál rólunk.
- Az életét mentette, ahogyan tudta – jegyezte meg Katherine.
- Te most véded őt? – húzta össze a szemét Caroline.
- Dehogy, csak valahol megértem, hogy nem akarta feláldozni magát – visszakozott Katherine.
- Ha jobban informálódik, akkor tudta volna, hogy Elijah megmenteni készült az életét. Így viszont a bátyáim eltávolodtak egymástól, és ez az egész családunk életére hatással volt. Menekülhet Klaus elől, de egyszer utoléri a vég, e felől kétségem sincs. Ha nem valamelyik testvérem keze által hal meg, akkor én ölöm meg. Gondolom, te sem felejted el neki szerelmem, hogy ő változtatott vámpírrá – simogatta meg a szőke szépség arcát Kol.
- Soha, melletted állok drágám– mondta Caroline, és dühösen villant a szeme.
- Azt hittem Klaus tette tönkre a családotokat – próbálta terelni a beszélgetést az egykori hasonmás. Közben arra gondolt, hogy mielőbb el kell tűnnie a városból, mielőtt rájönnek, hogy itt van. Azt remélte, hogy lassan elcsitul a gyűlöletük irányába, és másfelé fordítják a pszichopata érdeklődésüket. Szívesen lett volna Stefan és Damon közelében, de mivel az Ősök itt táboroztak le, ennek elszállt az esélye. Menekülnie kell majd, nincs kecmec.
- Ha Klausnak nem kellett volna újabb 500 évet várni, hogy végre hibriddé váljon, a családunk útja is egészen más irányt vehetett volna, ráadásul az a buta ribi életben maradhatott volna az elixír segítségével. Így is él, még egy darabig, de már nincs sok neki hátra – vonta fel szemöldökét Kol, és látta a barna vámpír szemében a félelmet és undort amit szavai keltettek benne.
- Igen, Katherine követett el hibákat – nyögte ki a csaló. Nem volt ínyére, hogy ez az idegbeteg kis barom, még mindig róla beszél, és hogy ennyire ocsmány módon teszi azt. Ő meg vissza sem vághat, így is az életével játszik.
- Szerencsére te teljesen más ember vagy Elena. Nem csoda, hogy a Salvatore testvérek akár meg is halnának érted, nem úgy mint azért az elmebeteg libáért, aki világ életében egy számító hidegszívű ribanc volt.
- Tényleg Katherine-ről fogunk beszélgetni? – kérdezte ingerülten a barna vámpír. Utálata a mindig jóságos Elena irányába újra fellobbant. Semmi nem fájt neki jobban, mint az, hogy Damon és Stefan érzelmei erősebbek a lány irányába, mint iránta valaha is voltak.
- Bocsáss meg Elena, de ennek a fúriának az álnoksága negatív hatással volt a családomra, nehéz az iránta érzett gyűlöletemet kontrollálni – nézett merően a nőre Kol. Katherine szemmel láthatóan tombolt belülről. Az Ős élvezettel nézte Katerina küzdelmét, ahogy próbálja visszafogni magát.
- Szívem, tényleg beszéljünk másról – nézett a férfira Caroline szeretettel, és valóban azt érzett az Ős iránt. Elképesztően élvezte, ahogyan szapulta Katherine-t, és dicsőítette Elenát. Tudta, hogy Katherine egyik gyenge pontja a barátnője a Salvatore-k miatt. Szemmel láthatóan kínos volt számára a helyzet, és nem tehetett semmit. A szöszi vámpír némi elégtételt érzett.
- Jól van drágám, akkor beszéljünk a sminkről! Elena, most valahogy leharcoltnak látszol, persze lehet, hogy csak a sminked nem jó. Természetesen a kedvesemé tökéletes, mint mindig – szúrt még egyet csevegő hangon az Ősi vámpír.
- Kol, hagyj magunkra bennünket, majd később beszélünk – nézett sokatmondóan Caroline az Ősre. Túl akart lenni a beszélgetésen.
- Rendben van szívem, majd beszélünk – adott egy kézcsókot „szerelmének” az Ősi vámpír, Katherine felé pedig pimaszul vigyorogva biccentett.
- Kol egy kicsit nyers volt most nem? – kérdezte Katherine.
- Arra gondolsz, amit arról a szemét Katherine-ről mondott? Semmi nyersesség nem volt benne. Remélem mielőbb halott lesz – válaszolta mosolyogva Caroline, és látta, hogy a vele szemben ülő ál-Elenának gyilkosan villan a szeme.
- Na ja! – vigyorgott kínkeservesen a barna vámpír, és legszívesebben itt helyben kitépte volna a szöszi torkát. A hülye kis liba mit képzel magáról, csak azért mert egy Ős a pasija, eléggé kinyílt a csipája, pedig egy mozdulattal megölhetném gondolta magában lenézően.
- Szóval mégis miről akartál velem beszélni? – kérdezte a szőke lány.
- Stefan és Damon megint megtaláltak és lökték a süket dumájukat.
- Mégis melyiket?
- Mindenből egy keveset. Az életem veszélyben van, az Ősökben nem lehet megbízni, készülnek valamire, bla-bla-bla – forgatta szemét a hazug perszóna.
- Erről akartál beszélni? Ezt eddig is kaptuk mindketten.
- De már megőrülök tőlük – sóhajtott fel Katherine.
- Ne foglalkozz velük, tudod milyenek. Állandóan öljük meg az Ősöket szindrómában szenvednek. Örülnék, ha már szét lennének választva az Ősök, aggódom Kolért – vetett egy csontot a szöszi.
- Erről már régen beszéltünk, hogy állnak vele? – kapta be a csalit a barna.
- Még mindig az anyjukat keresik, meg akarják találni, mert félnek, hogy talál valami más boszorkány vérvonalat és beteljesíti a varázslatot – hazudta folyékonyan Caroline.
- Nincs is semmi ötletük hol lehet a nő? – kérdezte kapzsin Katherine.
- Te is tudod, hogy nincs – húzta össze a szemét a lány.
- Persze, hogy tudom, csak te naponta vagy Kollal, hátha tudnak már valamit – védekezett a csalárd nőszemély.
- Sajnos nem. Remélem Damonék nem kezdik el keresni, mert belegondolni is rossz, hogy mi lesz, ha esetleg ők találják meg előbb Esthert – vágott ijedt arcot a fiatal vámpír, és élvezettel nézte, ahogy Katherine szeme felcsillan.
- Ne aggódj Car, biztos nem így lesz – mondta álnokul az idősebbik vámpír.
- Sajnos még arra sem találtak megoldást, hogy hogyan törjék meg a kapcsolódást. Valószínűleg azt is Esther tudná megmondani – hazudott tovább a szöszi.
- Damon és Stefan azt mondták, hogy többször látták Kolt és Rebekah-t az erdőben. Szerintük keresnek valamit az Ősök – nézett ártatlan szemekkel az ál-Elena.
Caroline szinte biztos volt benne, hogy ebben Tyler keze van. Ő követi Kolt, nyilván beszámolt Stefanéknak az Ős útjairól. Dühös volt a fiúra, amiért ennyire belemászott ebbe az ügybe. Féltette. Kolnál és Klausnál már így is kihúzta a gyufát. Tudta, hogy Katherine vár tőle valami választ, viszont erre nem készült fel. Nem tudta, hogy tud róla a Salvatore bagázs.
- Azt hiszem Kol említette egyszer, hogy szeretnek Rebekah-val az erdőben járkálni, mert ezernyi emléket idéz fel – mondta jobb magyarázata nem lévén.
- De miért gondolják úgy, hogy keresnek valamit? – ütötte tovább a vasat Katherine.
- Mert idióta, megszállott barmok – mondta dühösen Caroline, és így is gondolta.
- Jól van már, ne húzd fel magad, csak kérdeztem.
- Ugye megbízhatok benned Elena? Nem akarom, hogy Damonék megtudják, hogy Kolék nem jutottak semmire az anyjuk megtalálásával, és veszélyben van az életük.
- Hová gondolsz? Nem akarok kikezdeni az Ősökkel most, hogy nyugalom van – mondta a csúszómászó.
- Bízom benned Elena, beszéljünk majd, de most mennem kell, ma még nem találkoztam anyuval – állt fel Caroline és tudta, hogy a nő bekapta a horgot.
- Bízhatsz bennem, lakat van a számon. Majd beszélünk – intett búcsút a távozó szöszinek.
Katherine gonoszul vigyorgott. Eredményes volt a találkozó, így mielőbb leléphet a városból. Az Ősök még mindig össze vannak kötve, és nem tudják, hogyan törjék meg, ezért Esther varázslata még mindig megoldásnak számít. Így két legyet ütne egy csapásra; meghalnának az Ősök, és a szöszi szíve is darabokra törne. Később Elenát is eltávolítja, és így a Salvatore testvérek újra az övéi lesznek. Lehet, hogy Tyler-t is bevonja a bűvkörébe. Egész aranyos pasi. Meg kell találniuk az Ősi boszorkányt. Vannak kapcsolatai a természetfelettiek köreiben, és jó pár boszi is akad, aki tartozik neki. Újabb ördögi mosolyt vetett, és kisétált a Grillből.
A valódi Elena Elijah-val a tóparti házban volt. Remek estét töltöttek együtt, és a mai napon hatalmasat sétáltak az erdőben. Elena a nap utolsó sugaraival süttette az arcát. Elijah ezer évének minden nyugalmát sugározta a lány felé, aki olyan boldognak és nyugodtnak érezte magát, amilyennek még soha az életében.
- Mire gondolsz kedvesem? – kérdezte lágy hangon a férfi.
- Sosem voltam még ilyen boldog és nyugodt – sóhajtotta a lány.
- Ez a hely kifejezetten ilyen hatást gyakorol az emberre.
- Van benne valami, de én miattad vagyok ilyen. Köszönöm Elijah – nyitotta ki szemét a lány, és az Ősre mosolygott.
- Én köszönöm, hogy itt vagy velem – állt fel a férfi és a hasonmás fölé hajolva, finoman megcsókolta a homlokát.
- Szeretném, ha sosem múlnának el ezek a napok. Remek a társaságom, remek a ház, és Klaus nem viccelt, tényleg mindenről gondoskodott.
- A bátyám mindig szerette a kényelmet, és a szépséget. Még sötétebb korszakában is.
- Elképesztően, hogy mennyire szereti Caroline-t, szerintem még meghalni is képes lenne érte.
- Valószínűleg igazad van. Tudod, milyen erősen hatnak ránk az érzelmek. Időnként elveszítjük a realitás érzékünket is.
- Remélem Caroline rendben lesz Katherine-nel.
- Ne aggódj, vele van Kol.
- Kol, akkora egy széltoló – nevetett fel Elena.
- Mindig az volt, pont ezt imádták benne a nők. Minden este más nővel láthattuk. Nyughatatlan a vére.
- Érdekes, hogy most nem csinálja.
- A család mindenek felett. Most fontosabb, hogy megoldjuk a tölgy problémáját, és szerintem kicsit beleesett Caroline-ba is.
- Klaus ezt nem fogja jónéven venni.
- Ne aggódj, az öcsém ártalmatlan, sosem csapná le a bátyám kezéről a barátnődet.
- Nem is tudná, Caroline nagyon szereti Klaust. Szépek együtt. Kár, hogy nem emberek. Gyönyörű gyermekeik születhetnének.
- Te is szeretnél gyermeket Elena?
- Igen.
- Mik a terveid?
- Nem is tudom, annyi mindenen mentem már keresztül, amik változtattak rajtam, hogy a kislányként gondosan kigondolt jövőm azt hiszem, már nem működne.
- Ragaszkodj az álmaidhoz Elena, azok visznek tovább – simogatta meg a lány arcát Elijah.
- Nem biztos, hogy már azt akarom, amit akkor, de majd szeretnék férjhez menni, gyereket szülni. A többi még homályos. Nagyon boldog vagyok veled Elijah, jelenleg nem érdekel más.
- Nem kellene vámpírokkal lenned. Emberi életre van szükséged – nézett szomorúan a lányra a férfi.
- A vámpírok az életem részei, te az életem része vagy, és semmi, de semmi nem választhat el tőled – mondta Elena, és megcsókolta az Őst.
- Ne mondj ilyet. Magad mondtad, hogy gyermeket szeretnél, én ezt nyilvánvalóan nem tudom megadni neked.
- Ne beszéljünk ennyire távoli dolgokról kérlek szépen. Hagyjuk, hogy menjenek a dolgok a maguk menetében.
- Kezd elmélyülni a kapcsolatunk Elena, ezért muszáj beszélnünk erről. Nem akarlak feltartani, elrabolni az ifjúságodat, az életedet.
- Veled vagyok a legboldogabb, semmit nem veszel el tőlem, csak adsz nekem.
- Én is veled vagyok a legboldogabb, de.. – kezdte Elijah, de a lány a szájához érintette kezét.
- Ne, ne gondolkodj, csak legyél itt velem – kérte csendesen Elena.
- Bármit megtennék érted, hogy boldog legyél.
- Akkor tedd meg értem, hogy nem beszélünk a távoli jövőről. Nem akarok erről beszélni, inkább menjünk be és dőljünk le egy kicsit.
Rövid idő múlva, Elena szorosan hozzásimult a férfihez. Fájdalmasan facsarodott össze a szíve a teraszon folytatott beszélgetésük miatt. Tudta, hogy Elijah is ezen gondolkozik, és nyilvánvaló volt, hogy kész elengedni őt, csak hogy megélhesse álmait. De neki a férfi volt az álma. Az a határtalan boldogság, biztonság, nyugalom, amit senki más nem lesz képes megadni neki. Soha, de soha nem akarta elveszíteni a férfit. Erősen átkarolta Elijah-t, és a száját kereste. Rövidesen forró csókban forrtak össze, és Elena érezte, hogy kész odaadni magát a férfinak.
Elijah érezte a lány izgatottságát. Csókja is vadabb és követelőzőbb volt, mint máskor. Tudta, hogy ez a pár nap vízválasztó lesz a kapcsolatukban, de kissé lehűtötték őt Elena tervei. Nem mintha nem gondolta volna, hogy gyermeket akar a lány, de hallani akkor is más volt. Szerette Elenát, olyan mélyen, ahogyan még sosem érzett, és éppen ezért nem akarta, hogy a lány leragadjon mellette, hogy az élete megálljon. Hatalmas önuralomra volt szüksége, de eltolta magától a hasonmást.
- Mi a baj Elijah?
- Nem lenne helyes, ha megtennénk.
- Miért nem?
- Megváltoztatná a kapcsolatunkat.
- Ez a célom. Nem akarok mást csak téged. El sem tudom képzelni, hogy mással legyek.
- Elena... – kezdte a férfi, de a barna szépség beléfojtotta a szót.
- Elijah, kérlek ne lökj el magadtól – suttogta a lány, és egy könnycsepp gördült végig az arcán.
A férfi finoman letörölte a könnyet és átölelve a lányt szenvedélyesen megcsókolta. Elena úgy simult bele a karjaiba, mintha mindig is ott lett volna a helye. Elijah szájával bejárta a barna szépség nyakát, és kezével finoman végigsimított mellének vonalán. Elena reakciója nem maradt el, és kezei a férfi ingének gombjai körül kezdtek el matatni. Szíve úgy vert, hogy azt hitte mindjárt kiszakad a mellkasából. Miután megszabadította Elijah-t ingjétől, vágyakozva simított végig felső testén. Az Ősi vámpír is kihámozta felsőjéből a lányt, és finoman cirógatni kezdte mellét. Elena belekapaszkodott a férfi hajába, és finoman megemelve annak fejét a szájához irányította férfit. Minden egymás felé tett mozdulatuk egyre nagyobb vágyat ébresztett bennük. Rövidesen a teljes ruházatuktól megszabadulva barangolták be egymást. Elijah végigcsókolta a lány teljes testét. Már alig bírt uralkodni vágyain, de hagyta, hogy Elena jelezzen mikor jó neki. Nem kellett sokáig várnia. A lány követelőzően az ágyékához nyomta sajátját, és a férfi tudta, hogy készen áll. Amikor beléhatolt mindketten megremegtek a gyönyörűségtől. Az Ősi vámpír nem siette el a szeretkezést. Minden egyes pillanatát ki akarta élvezni, és a lány minden egyes porcikáját a magáénak akarta tudni. Elena felvette a férfi ritmusát, és élvezte, hogy minden egyes lökésnél lassan, de teljesen elmerül benne a másik. Az egész szeretkezésük a teljes eggyé válásról szólt. Nem volt benne kapkodás, csak szeretet és tisztelet a másik iránt. Amikor a csúcsra jutottak egymás nyakába sóhajtva feszült meg a testük. Továbbra is egymást szorosan átölelve feküdtek. Nem akarták elengedni a másikat, és örökre az emlékezetükbe akarták vésni az átélt pillanatokat. Valóban megváltozott a kapcsolatuk, szilárdabb és meghittebb lett.
Caroline Klaus ágyában feküdt és várta, hogy a férfi csatlakozzon. Nemsokára meg is jelent egy törölközővel a derekán. Haja vizes volt, és összevissza állt. A lány szeme felcsillant, irtó szexinek találta a férfit.
- Nem jelenhetsz meg ilyen csábítóan, így nem tudok uralkodni magamon – mondta incselkedve a lány.
- Drágám, én mindig csábító vagyok – tárta szét kezeit a férfi szexi mosolyt vetve a szöszire.
- Akkora önbizalmad van, hogy az már fájdalmas –jegyezte meg Car nevetve.
- Családi vonás.
- Óh, Istenem, Kol pont ugyanezt mondta ma.
- Nem hazudott. Ezer évet nem lehet túlélni úgy, hogy nincs önbizalmad.
- Ajaj, akkor szegény Ric-et sajnálom. Rebekah tutira rástartolt.
- A húgomnak apafigurára van szüksége. Közülünk maximum Elijah lenne alkalmas erre, de ő túl karót nyelt Rebekah számára. Alaric pont megfelelő erre. Felelősségteljes, de mégis laza.
- Szerintem meg bejön neki Alaric, mint férfi. Fogadni mernék, hogy sorozatban hozza kellemetlen helyzetbe. Elena majd hallgathatja Ric-től, hogy kit is sózott rá - nevetett fel Caroline.
- Majd leállítja a húgomat, ha már megunja. Ha határozott vagy Becca-val akkor visszavesz magából.
- Azért Ric nem te vagy.
- Kedveli a tanár urat, hallgatni fog rá.
- Úgy legyen, különben egy idegroncs töri tanárt kapunk vissza – nevette el magát újra a lány.
- Szóval, mi volt Katerinával?
- Bekapta a csalit. Biztos vagyok benne, hogy mozgósította Stefánékat, hogy keressék Esthert.
- Idióták – mondta a tömör véleményét a hibrid.
- Kol ma nagyon nagyot alakított. Úgy záporoztak Katherine felé a sértések és fenyegetések, hogy öröm volt hallgatni, na meg annak a hazug szipirtyónak a fejét nézni. Majd felrobbant az idegtől, hogy nem tudott visszaszólni.
- Óh, az én drága testvérem. Valószínűleg némi kielégülést érzett, miközben osztotta a lotyót.
- Én is azt éreztem – csukta le a szemét a lány, visszaidézve a délutáni szitokáradatot.
- Terveim vannak ma éjszakára veled szerelmem, remélem nem szeretnéd, hogy Kolt is idehívjam, hogy a kielégülésed teljes legyen – dobta le magáról a törölközőt Klaus és bemászott a szöszi mellé az ágyba.
- Hmm…nem is tudom, ma nagyon kitett magáért – vigyorodott el Caroline.
- Hmm…ezt a megjegyeztem drágám, még visszakapod.
- Ugyan már te féltékenység fejedelme, tudod, hogy csak érted vagyok oda.
- Ajánlom is te kis pimasz.
- Ne csak dumálj, hanem cselekedj is. Mióta beléptél az ajtón epekedem érted, te szexi öregember.
- Hát kedvesem, akkor hosszú éjszakára készülj, megmutatom neked mire képes egy magamfajta aggastyán– vetette rá magát a lányra.
Caroline felnevetett és belesimult a férfi karjaiba. Minden egyes együttlétük egyre erősebbé tette őket, és a kapcsolatukat. A közöttük lévő szikra minden nappal fényesebben izzott.
Ric Rebekah-val vacsorázott. Kellemes csalódás volt számára a lány. Kicsit ugyan néha szeles volt, de az ezer év nem múlt el nyomtalanul, ha kellett abszolút felnőtt módjára tudott viselkedni. Rengeteget mesélt neki a testvéreivel való közös életükről. Nyilvánvalóan nem volt az a tipikus család, de nem is lehetett mást várni, kegyetlenkedő apjuk miatt. Beszélt neki az elmúlt ezer év történelméről, amelyek a lány szavai hallatán szinte megelevenedtek előtte.
- Nem gondoltál még rá, hogy könyvet adj ki Rebekah? Nagyon jól meséled el a dolgokat, szinte látom magam előtt a történéseket.
- Lusta vagyok, egyébként azért mesélek ilyen jól, mert a történészek mind csak részinformációkkal rendelkeznek, de én ott voltam, úgy egészen más elhiheted.
- Szívesen segítenék megírni, ha esetleg mégis rászánnád magad.
- Köszönöm Ric, majd átgondolom – mosolygott a lány.
- Remélem sikerült félrevezetni Katherine-t.
- Biztos vagyok benne, hogy igen. Car ügyes lány, és nyomós oka van, hogy leszálljanak rólunk Damonék.
- Úgy láttam elég jól megvannak Kollal.
- Ühüm – dünnyögte a lány. Kedvelte Ric-et, rossz volt neki hazudni.
- Valamit nagyon tudhat a testvéred, hogy így az ujja köré csavarta Caroline-t.
- Ezer évesek vagyunk, elég nagy a tapasztalatunk – tért ki a válaszadás elől Rebekah.
- Remélem nem fogja megbántani az érzéseit. Elég kemény dolgokon ment keresztül az a lány.
- Nem hinném, hogy meg tudná bántani az érzéseit.
- Elena és Elijah is jól kijönnek egymással.
- Szerintem a kijönni szó ide már kevés, egyre inkább erősödnek az érzelmeik. A bátyám már bele van esve Elenába, akinek már szintén nem kell sok, hogy ugyanígy érezzen.
- Mi van veled? Tetszik neked valaki?
- Igen, és el sem tudod képzelni mennyire, de sajnos nem hiszem, hogy ő nőként tekintene rám.
- Akkor mégis hogyan tekint rád?
- Kislányként.
- El kell ismernem, hogy most kellemesen csalódtam benned, de egyébként valóban úgy viselkedsz, mint egy gyerek.
- Köszönöm szépen – mondta durcásan a szőke Ős.
- Na, éppen erről beszélek – nevetett fel a tanár.
- Ezer éves vagyok, már nem vagyok kislány. Az öreglány szó jobban illik rám.
- Ahhoz képest jól tartod magad – nevetett tovább Alaric.
- Ezt bóknak tekintem.
- Gyere menjünk, te ezer éves öreglány, felajánlom a karom támogatásul – tartotta a karját a tanár, amibe Rebekah belekapaszkodott, és szándékosan kissé meggörnyesztette hátát, érzékeltetve korát. Ric vette az adást és óvatosan átkarolva támogatta a lányt, miközben mindketten hangosan nevettek.
