Jó szórakozást hozzá!!!
Ki kivel van?
- Ric! Mi újság van?
- Hol vagy? Beszélnem kell veletek.
- Ki az a veletek? Elijah-nal vagyok. Mi történt?
- Damon és Stefan történt. Újabb remek tervet eszeltek ki. Caroline is ott van?
- Miért lenne itt?
- Kol.
- Kol? Hogy jön ide Kol?
- Ő Car udvarlója nem?
- Jaj Ric, már mondtam, hogy nem, és Car is mondta Stefannak, sőt Rebekah is.
- Elena, nem érdekel a mellébeszélésetek, egyébként Stefan nem vette be „az együtt vagyunk, ja bocs, csak tréfa volt” színjátékot . A lényeg, hogy beszélnem kell veletek és az Ősökkel. Lehetőleg nem nyilvánosan, és Elijah-n kívül nem bízom bennük annyira, hogy a házunkba csődítsem őket. Szóval ott van Caroline vagy nincs?
- Itt van – mondta kelletlenül Elena, amikor a szöszi szemét forgatva bólintott.
- Odamehetnék?
- Gyere, várunk– sóhajtotta Elena, amikor Elijah bólintott.
- Nemsokára ott vagyok – tette le a telefont a férfi.
- Azt hiszem szükség lesz még egy terítékre. Érkezik Alaric – jegyezte meg Elijah, a nyilvánvalót.
- Megyek, előkészítek neki egyet, de én ülök mellé – stoppolta le a tanárt Rebekah.
- Becca, te tényleg belezúgtál Ricbe. Mit szólnál hozzá Elena, ha összejönnének, és a testvérem lenne az úgynevezett másik gyámod? – vigyorgott Kol.
- Kol, inkább meg se szólalj – temette arcát a kezébe Elena, de közben nevetett.
- Klaus! Alaric továbbra is azt hiszi, hogy Caroline az öcsénk barátnője – mondta Elijah.
- Volt szerencsém hallani – füstölgött a hibrid.
- Miért nem hiszi el senki, hogy nem a barátom a lökött testvéretek? – kérdezte a szöszi durcásan.
- Drágám, mindenkinek van szeme, látják mennyire összeillünk, izzik körülöttünk a levegő – kacsintott egyet Kol.
- Ne feszítsd tovább a húrt tesó, mert a bátyánk kitépi a nyelvedet – figyelmeztette Rebekah.
- Hagyjuk meg Alaricot ebben a hitében. Valószínűleg jobban fogadná, mint az igazságot – mondta Elijah.
- De én nem akarom eljátszani, hogy egy pár vagyunk. Nincs semmi közöm hozzá – toppantott Caroline dühösen.
- Megsértesz kedveském – mondta tettetett felháborodással Kol.
- Caroline, Ric szerint nyilvánvalóan nincs okod rá, hogy itt legyél, hacsak nem… – hallgatott el Elena és mutatott fejével Kol felé, aki önelégülten vigyorgott és szöszi vámpír felé nyújtotta kezét.
- Igen Caroline, mi másért lennél itt egyébként? Mivel Elena azt mondta, hogy itt vagy, annak valami oka csak kell, hogy legyen – mondta az Ősi vámpír lány.
- Majd azt mondom, hogy hozzád jöttem valamiért – válaszolta a lány, és Rebekah-ra pillantott.
- Ne haragudj édesem, de ennél még Kol is hihetőbb – jegyezte meg Klaus miközben átölelte a lányt.
- Nem hiszem el, hogy még te is az ő pártjukon állsz – sóhajtotta Caroline.
- Sajnálom szerelmem, de igazuk van. Hagyjuk meg Ric-et ebben a hitében. Valószínűleg ezt már szinte el is fogadta, kötve hiszem, hogy rám jól reagálna. Most az a fontos, hogy elmondja, amit tud. Nekem sem tetszik jobban, mint neked – forgatta szemeit Klaus.
- Nos szépségem, akkor kezdjünk is el bemelegíteni – vigyorgott Kol.
- Öcsém, ha csak egyetlen illetlen mozdulatot teszel, Finn és Esther mellett landolsz az alagsorban, egy tőrrel a szívedben. Még arra sem fogom a fáradtságot venni, hogy koporsóba tegyelek – mondta fenyegető hangon a hibrid.
- Ugyan már Nik! Kol nyilván nem fogja leteperni a barátnődet, de nem várhatod el, hogy úgy üljenek egymás mellett, mint két idegen – intette le bátyját Rebekah.
- És ha azt mondanám, hogy barátok vagyunk? – próbálkozott még egy utolsót Caroline.
- Az még annyira sem lenne hihető, mint hogy hozzám jöttél. Egyébként drágám, ha nem lenne Nik, Kol úgy ragadna rád, mint bélyeg a borítékra, ha ez nem lett volna eddig is nyilvánvaló – válaszolta a szőke Ős.
- Ebből elég volt, közönséges vagy húgom – mondta élesen Klaus. Tombolt benne a féltékenység.
- Csak azt mondom, hogy Kol jól fogja alakítani a párodat – vonta meg vállát az Ősi vámpír lány.
- Elég volt Becca, mindenkinek kezd kényelmetlenné válni a helyzet – jegyezte meg Elijah.
- Nekem nem, én élvezem – emelte fel kezeit Kol.
- Fogd be Kol – intette le Klaus.
- Igazatok van, Stefan még Kolra sem reagált túl fényesen, és sajnos úgy tűnik, hogy megingathatatlan abban, hogy együtt vagyunk. Ha most Ric meglátna Nik mellett valószínűleg igazán rosszul fogadná. Tényleg nincs okom, hogy csak úgy itt legyek. Erről a nem létező kapcsolatról úgy látszik már a fél város tud, és eddig még senki nem akart kinyírni érte. Tutira eljut anyám fülébe is, és akkor aztán még magyarázkodhatok is, egy olyan dolog miatt, ami nincs is – sóhajtotta a fejét fogva Caroline, majd egy csókot adott Klaus szájára, és Kol felé sétált.
- Ez a beszéd kedvesem – karolta át Kol a lányt, amit a hibrid egy elégedetlen morgással vett tudomásul.
- Menjünk a nappaliba – javasolta Elijah.
Pár perc múlva megszólalt a csengő. Rebekah felugrott és az ajtóhoz sietett.
- Jó estét Mr. Saltzman, már nagyon vártuk – mosolygott csábosan a lány.
- Jó estét Rebekah – köszönt vissza a tanár, és kényelmetlenül érezte magát a szőke Ős pillantásától.
- Nagyon aggódtunk Önért tanár úr, örülök, hogy Elena a bátyám segítségét kérte – mondta nagy szemeket meresztve a lány.
- Khm…köszönöm, és szerintem tegezz nyugodtan – válaszolta kínosan Alaric.
- Óhh, de kedves tőled Ric – mosolygott kedvesen Rebekah.
- Igen, igen…azt hiszem – jött egyre nagyobb zavarba a férfi.
Eközben a nappaliban Kol és Caroline vigyorogva nézték egymást, mert hallották a kinti párbeszédet, és érzékelték a tanár egyre növekvő zavarát. Elijah fejét csóválva mosolygott, Elena meg értetlenül nézett rájuk, mivel ő nem volt vámpír, így nem hallotta a kint zajló beszélgetést. Elijah csendesen elmondta neki a jókedv tárgyát, és a lány is elvigyorodott. Egyedül Klaus ült morózusan egy fotelben, és féltékenyen nézte barátnőjét. Felettébb bosszantotta, hogy nem ő ül a lány mellett, hiszen az ő szerelme. Gyűlölte ezt a titkolózást, függetlenül attól, hogy tudta, most ez a legjobb megoldás. Ráadásul tudta, hogy Kol mennyire rajong a szőke szépségért. Szétvetette az ideg, hogy más karolja át a lányt, még ha az testvére volt is. Remélte, hogy Alaric nem marad itt túl sokáig, mert nem tudta meddig tud pléhpofát vágni.
Alaric zavartan lépett be a nappaliba, karján a ragyogó arcú Rebekah-val.
- Ric – lépett Elena a férfihoz és átölelte. Elijah kezet fogott vele, és hellyel kínálta.
- Alaric, engedd meg, hogy hivatalosan is bemutatkozzam, remélem, ezért nem kapok újabb tőrt a szívembe – célzott Kol a Grillben történt incidensre, és kezet nyújtott a tanárnak. - Kol Mikaelson vagyok, Caroline barátja, mint azt már tudod.
- Szia Ric! – mosolygott a szöszi vámpír, és a föld alá akart süllyedni, amikor Kol a bemutatkozás után szorosan mellé ülve átkarolta.
- Jó estét Alaric – biccentett Klaus is a férfinek, és újra az „újdonsült párocskára” szegezte a tekintetét.
- Jó estét, khm…mindenkinek – intett zavartan Ric, és leült az Elijah által kínált helyre a kanapén.
Rebekah egyből melléült, aminek hatására a tanár kissé elvörösödött, és Caroline meg Kol egymásra nézve alig bírták visszafogni nevethetnékjüket, Elenával egyetemben.
- Azt hiszem mindnyájunkra ráfér egy ital. Ric megkínálhatlak téged is? – kérdezte Klaus, nem is annyira udvariasságból, mint inkább azért, hogy ne kelljen látnia, hogy barátnője milyen jól szórakozik testvérével. Gyűlölte, hogy ilyen féltékeny. Ezer év alatt nem volt szerencséje ehhez az érzéshez, mostanában viszont túl sokszor jelent meg az életében.
- Köszönöm, elfogadom – húzódott el egy kicsit Rebekah-tól a vámpírvadász, amit már nem bírt tovább Car és Kol; kitört belőlük a nevetés. Alaric értetlenül nézte őket, és megállapította, hogy úgy tűnik elég jól meg vannak így együtt.
- Ízleni fog neked, elég ütős whiskey-je van Klausnak – mondta Elena, hogy elterelje a figyelmet a két nevető vámpírról.
- Kol, segíts – szólt öccsének Klaus, miközben gyilkos pillantást lövellt felé.
- Ha megbocsátasz drágám – szorította meg a lány kezét az ifjabbik Mikaelson és kiosztotta a bátyja által töltött italokat.
- Nos, Ric miért szerettél volna mindnyájunkkal beszélni? – kérdezte Elijah, miközben megfogta Elena kezét.
- Damonnak és Stefannak támogatója akadt. Itt van Katherine – nézett körbe Alaric.
A szobában döbbent csend lett. Elena Elijah-t nézte, mit vált ez ki belőle, de semmilyen érzelmet nem látott rajta. Caroline egy pillanatra megremegett, amit Kol észrevett, és megnyugtatásul végigsimított a karján.
- Katerina visszamerészkedett a közelünkbe? Most élete legnagyobb hibáját követte el –villant Klaus szeme.
- Egyetértek Niklaussal – sziszegte Rebekah.
- Miért segít nekik? Katerina csak magára szokott gondolni, mint ezt már tapasztalhattuk– szólalt meg Elijah.
- Damon felhívta, ő meg idejött. Nyilvánvalóan a legnagyobb vágya, hogy holtan lásson benneteket.
- Ahogyan mi is őt – szólalt meg Kol és undorodva felhúzta orrát.
- Tud valamit Katherine, ami segíthet Damonéknak? – kérdezte Caroline idegesen. Nem szerette ezt a nőt. Ő tette vámpírrá, és folyamatosan megfélemlítette a múltban.
- Olyan nincs, ami közvetlenül a megöléseteket segítené, de információkat akarnak kiszedni belőled Caroline – nézett Ric a lányra.
- Milyen információkat? Hogyan tudna ebben segíteni Katerina? – kérdezte élesen Klaus.
- Én tudom! Úgy csinálna, mintha én lennék. Ezzel már mindenkit átvágott nemegyszer – nézett Elena Ric-re.
- Ez a terv. Tudják, hogy sülve-főve együtt vagytok Caroline-nal, akinek Kol a barátja, aki ugyebár egy Ős. Feltételezik, hogy Katherine ki tudna szedni Elenaként pár információt belőled Car, és innen már gondolom kitaláljátok a többit – tárta szét a kezeit a tanár, és sajnálattal nézte a szöszi vámpírt.
- Ez őrület, mégis hogyan akarják kivitelezni? Itt van Elena – vonta össze a szemöldökét Rebekah.
- Ezért hívtak fel engem. Tiszteletben tartják, hogy nem akarok részt venni a tervükben, de annyit kértek, hogy távolítsam el a városból Elenát pár napra.
- Mégis mit képzelnek ezek magukról? – háborodott fel a hasonmás.
- Felajánlottam, hogy eltűnünk pár napra a városból Elena – tárta szét kezeit a férfi.
- Miért segítesz nekik? – kérdezte dühösen a lány.
- Azért, hogy félrevezethessétek őket. Elegem van belőlük, legalább annyira, mint nektek. Teljesen megszállottak, és most, hogy itt van Katherine újult erőre kaptak. Mind ismeritek a nő hatását.
- Elijah kiváltképpen – vonta fel szemöldökét Kol, amit Elena egy sötét pillantással jutalmazott.
- Nem értem. Tudtommal mindketten utálják Katherine-t – vonta össze szemöldökét Caroline.
- Hosszú hármójuk múltja, és érzelmekkel teli. Mindegy, hogy az szerelem vagy éppen gyűlölet. Amikor Klaus megölésében segédkezett Katherine, azt sem azért tette, hogy Elena ne kerüljön veszélybe– válaszolta Alaric.
- Katerina mindig rafinált és önző volt – jegyezte meg Kol.
- Igaza van Ric-nek, adjuk meg nekik, amit akarnak – nézett a szobában ülőkre Klaus.
- Caroline, elbírnál vele? Féltelek – mondta Elena.
- A Salvatore testvérek feltételezik, hogy Elena tud Caroline és Kol viszonyáról. Így Car-nek nem kellene mindig egyedül találkoznia Katherine-nel. Kol, a barátnőd számíthat rád, ha jól gondolom – nézett Alaric az Ősre.
- Bármit megtennék Caroline biztonságáért. Sosem engedném, hogy baja essen a szerelmemnek. Igaz drágám? – kérdezte Kol.
Egy puszit akart adni a lány arcára, miközben a szöszi éppen felé fordította fejét, hogy szerepét játszva kedvesen rámosolyogjon. A mozdulatok szerencsétlen következménye az lett, hogy az Ős szájon csókolta a szöszi vámpírt. A szobában megfagyott a levegő. Elena kezét szája elé kapva nézett a hibridre. Elijah és Rebekah testüket megfeszítve várták testvérük reakcióját. Caroline ijedten nézte Klaust. Kol pedig bocsánatkérően megvonta vállát. Az Ősi hibrid szálfa egyenesen ült a fotelben, és meredten bámulta a két „vétkezőt”, miközben hatalmas levegővételekkel próbálta kontrollálni magát. Alaric zavarodottan bámulta az egész társaságot, nem értve a hirtelen jött feszültséget.
- Szóval Caroline, vállalnád? – kérdezte végül a tanár.
- Igen – nyögte a lány, de gondolatai Klaus körül jártak. Félt, hogy mit fog tenni, amikor Ric elmegy.
- Alaric, megtisztelnél, ha velünk vacsoráznál. Közben folytatnánk a megbeszélést – mondta Elijah, arra gondolva, hogy amíg itt a tanár, Klaus nem eshet neki öccsüknek, és talán csillapodik a haragja egy kicsit.
- Igazán nem szeretnék zavarni – szabadkozott a férfi.
- Nem zavarsz, már készítettem egy terítéket neked is – karolt bele Rebekah, és pont arra gondolt, mint Elijah. Itt kell tartani Ric-et, ő volt most a villámhárító.
- Akkor igazán nem utasíthatom vissza – mosolygott a férfi.
- Menjünk az ebédlőbe. Elena, Caroline, Rebekah segítsetek feltálalni az ételt – mondta Elijah, és vetett egy pillantást bátyjára, aki még mindig ugyanabban a merev pózban ült.
Megkereste testvére tekintetét, és finoman megrázva fejét jelezte felé, hogy ne tegyen semmi meggondolatlant. Klaus orrlyukai kitágultak, és egy pillanatra sárgára változtak szemei, majd kifújta a levegőt, és megnyugtatóan biccentett Elijah felé.
A vacsora alatt Elena néha óvatosan a hibridre tekintett. A férfi komoran ette az ételt. Valahol megértette dühét, bár látható volt, hogy nem szándékos volt a csók, vagyis inkább szájra puszi, de valószínűleg ő sem értékelte volna, ha Elijah akár csak a szerencsétlen körülményeknek köszönhetően is valaki mást csókolna meg az orra előtt. Ric szerencsére nem vett észre semmit, de ő nem tudta az igazságot, meg azt sem, hogy normál körülmények között Klaus nem ilyen mogorva. Persze sokat segített Rebekah is, aki szemtelenül flörtölt gyámszerűségével. Elena elmosolyodott, Ric láthatóan nem értette miért is kap ilyen kitüntető figyelmet a lánytól, de udvariasan felelt a feltett kérdésekre. Elijah mosolygott húga sületlen kérdésein, és igazán csodálta férfit, hogy milyen türelmesen válaszolgat. Caroline egyfolytában Klaus tekintetét kereste, de a férfi alig nézett fel tányérjából, ha mégis, akkor is Kolt fixírozta. A legifjabb Mikaelson fivér állta bátyja pillantásait.
- Ric, nem volt gyanús, hogy csak úgy belementél abba, hogy elvidd Elenát a városból? – kérdezte Elijah.
- Nem! Tudják, hogy nekem Elena biztonsága a legfontosabb, és ha Katherine is feltűnik, mint Elena, abból baj is lehet. Nem hagynám őt veszélybe sodródni.
- Elég veszélyes játékot űznek. Mi lenne, ha tényleg nem tudnánk erről, és Caroline mondjuk felhívná Elenát? – vonta össze a szemöldökét Elijah.
- Ja igen, a telefonodat itt kellene hagynod, úgymond véletlenül, hogy Katherine használhassa – jegyezte meg Ric.
- Micsoda? Azt már nem, hogy turkáljon benne?
- Miért találna benne valamit? - kérdezte Kol incselkedve.
- Töröld ki a hívásaimat Elena, és a testvéreim telefonszámát is, Rebekah kivételével. Az övét régebb óta ismered. Más nem köt hozzánk – mondta Elijah.
- Nem szoktatok szerelmes üzeneteket küldeni egymásnak? – kötözködött Kol.
- Kell egy másik telefon ideiglenesen, amin tudok beszélni veletek – válaszolta Elena és egy lesújtó pillantást vetett a pimasz Ős felé.
- Majd holnap veszünk egy másikat – ígérte a tanár.
- Még ha a telefonnal jól is zsonglőrködnek, amikor Elena visszaérne, kiderülne a turpisság, ha nem tudnék erről az egészről – húzta fel szemöldökét Caroline.
- Addigra remélik, hogy olyan információ birtokában lesznek, ami előnyhöz juttatja őket, és Katherine már nem lesz a városban – sóhajtotta Ric.
- Idióták – forgatta szemét Rebekah.
- Valóban azok, de az előny nálunk van, hála Ric-nek. Élni fogunk vele, mert már nagyon unom, hogy küzdeni kell ezzel a két megszállottal – szólalt meg Klaus.
- Mit mondtál hová viszel? – kérdezte Elena a tanárra nézve.
- Nem mondtam semmit, erre nem is voltak kíváncsiak.
- Igazán kedves tőlük, hogy nyűgnek tartják Elenát – jegyezte meg Caroline szarkasztikusan.
- Hová fogtok menni? – kérdezte Rebekah.
- Elena? – nézett a lányra a tanár.
- Most tényleg el kell mennünk? Együtt? – húzta fel orrát a kérdezett.
- Hogy lehetsz ilyen Elena? Remek ember a gyámod! Én szívesen mennék vele – mosolygott Rebekah, és Alaric elképedve nézte a lányt.
Kol és Caroline összenéztek és elvigyorodtak. Klaus gyilkos pillantást küldött kettőjük felé.
- Köszönöm Rebekah, de megértem Elenát. Nem kell együtt elmennünk. Menj Elijah-val, én meg lenézek délre addig – mondta Ric.
- Nem bánnád Ric? Ha akarod veled tartok – mondta a hasonmás.
- Ugyan már Elena, én sem magamat választanám a helyedben – válaszolta mosolyogva a tanár.
- Köszönöm! – ugrott fel a lány és megpuszilta Alaric-ot.
- Én szívesen veled tartanék Ric, mióta kinn vagyok a koporsóból csak Chicago-ban és itt Mystic Falls-ban dekkoltam. Jól esne egy kis kiruccanás – mondta Rebekah.
- Fejezd be húgom, ne tukmáld rá magadat másra – nézett rosszallóan Elijah.
- Igen Becca, olyan nyilvánvaló, amit művelsz – bökött egyet Kol és párszor felvonta a szemöldökét.
- Szerintem, te ma már inkább ne szólalj meg – vágott vissza a szőke Ős, miközben Klausra sandított.
- Ne haragudj Rebekah, de nem hiszem, hogy ismerjük egymást annyira, hogy együtt utazzunk bárhova is. Mellesleg nem vagyok a legjobb útitárs – próbálta elhárítani a lányt Alaric. El sem tudta képzelni, hogy Rebekah-val töltsön akár egy napot is. Kissé őrültnek tartotta.
- Kényelmetlen helyzetbe hozod Alaric-ot, Becca – szólalt meg Klaus.
- A mai nap folyamán nem először – vigyorgott Kol Caroline-ra nézve, aki elfojtotta kitörni készülő nevetését.
- Jól van már, csak annyira unok itt lenni – sóhajtotta a lány.
Elena némi szánalmat érzett Rebekah iránt. Túlontúl pörgős volt ahhoz, hogy sokáig egy helyben maradjon. Ráadásul Klaussal való menekülésük miatt is a változatosságot szokta meg. Eldöntötte, hogy beszél Ric-kel, hátha rá tudja venni, hogy vigye magával a lányt. Valószínűleg jót tenne a szőke Ősnek, egy kis kiruccanás, és a férfinak is egy kis színt vinne az életébe, arra a pár napra. Rebekah ezer éve él, valószínűleg olyan történelmi dolgokat oszthat meg a tanárral, amiket az nem is gondolt volna. Ezt biztos értékelné a férfi. Lehet, hogy kissé dilis a lány, de mióta nem gyűlölködnek egymásra, észrevette a jó oldalát is.
- Elena, akkor pár napot együtt tölthetünk valahol – fogta meg a hasonmás kezét Elijah és megcsókolta.
- Hová menjünk? – nézett elgondolkozva a lány.
- Menjetek a tóparti házba Elijah, ott nem keltetek feltűnést. Holnap felhívom a bejárónőt, hogy készítse elő a házat pár napra. Ételt és italt is vitetek – szólalt meg Klaus és Caroline-ra nézett, aki bátortalanul visszamosolygott, felidézve az ott töltött vacsorájukat.
- Köszönjük Klaus, igazán figyelmes tőled – biccentett Elijah.
- Igen, köszönjük – mosolygott a hibridre Elena is.
- Mikorra kell, hogy eltűntesd Elenát a városból Ric? – kérdezte Kol.
- Pár napot kértek, szóval azt mondtam, hogy pénteken elmegyünk és majd csak szerdán jövünk. Addig van idejük, hogy megoldják a benneteket övező rejtélyt – mondta Alaric.
- Tehát akkor holnapután indulunk – foglalta össze a hasonmás, izgalommal a hangjában, és megszorította Elijah kezét.
- Köszönöm a vacsorát, igazán ízletes volt. Elena, holnap beszélünk, és mindent letisztázunk, gondolom itt szeretnéd tölteni az éjszakát. Péntektől pedig tiétek a terep – nézett Caroline-ra és Kolra Alaric.
- Mindent köszönünk Ric – mondta Elijah.
- További jó szórakozást – állt fel a férfi, és Rebekah is felpattant, hogy kikísérje.
- Most hogyan tovább? Miként vezessük félre őket? – kérdezte Elena.
- Majd holnap megbeszéljük. Most járnom kell egyet – állt fel Klaus és eliramodott.
- Nik, várj meg – ugrott fel Caroline is, de már csak a bejárati ajtó csapódását hallotta.
- Nem értem Nik-et. Nem tettünk semmi rosszat. Az a csók teljesen véletlen volt – vonta meg vállát Kol.
- Te azért nem bántad, nem igaz? – érkezett vissza Rebekah és csípőre tett kézzel megállt testvére fölött.
- Te inkább maradj csendben kullancs kisasszony – vágott vissza Kol, célozva testvére tanárra való akaszkodására.
- Én megértem Klaust. Én is megőrültem volna, ha azt látom, hogy ha csak véletlenül is, de az orrom előtt más csókolja meg azt, akit szeretek – mondta Elena.
- De hát véletlen volt – könnyezett Caroline.
- Adjatok egy kis időt Nik-nek. Már az is jó jel, hogy nem esett Kolnak. Ne aggódj, Caroline vissza fog jönni – mondta kedvesen Elijah.
- Caroline, várd meg a szobájában a bátyámat, most úgy is használhatatlan lennél, még eltörnéd valamelyik lopott, de ettől még méreg drága tányérunkat. Ti meg segítsetek leszedni az asztalt – intett a többieknek Rebekah.
Elena csendesen feküdt Elijah mellett. Sajnálta barátnőjét, kellemetlen helyzetbe keveredett. Még Klaust is sajnálta, mivel megértette feldúltságát, és mert tudta, hogy milyen erős érzelmeik vannak a vámpíroknak, valószínűleg sokkal jobban megviseli, mint egy embert. Sóhajtott egyet.
- Valami baj van kedvesem? – kérdezte Elijah és magához húzta a lányt.
- Csak sajnálom Caroline-t és Klaust – ölelte át a lány a férfit.
- Ne aggódj, rendbe jönnek a dolgok közöttük. Nagyon szeretik egymást, és tényleg csak egy vétlen kis puszi volt az egész.
- Te nem akadtál volna fenn, ha velem történik mindez?
- Őszintén szólva kedvesem, de igen, nagyon is.
- Én is.
- Kell egy kis idő Niklausnak, hogy lenyugodjon. Nem csak a csók zavarta. Kol és Caroline szemmel láthatóan jól kijönnek egymással, nem érzi a biztonságot a testvérem.
- Caroline nagyon szereti Klaust.
- Fordítva is igaz, de Nik-nek ezer évig volt a bizalmatlanság a társa. Most olyan új érzései vannak, amiket talán emberként érzett utoljára, és az már nagyon régen volt. Meg kell tanulnia ezeket kordában tartani. Úgy gondolom, hogy egész jól csinálja, abból kiindulva, ahogyan ma uralkodott magán.
- Helyre jön minden – bólogatott bele a sötétbe a lány.
- A szerelem mindent legyőz – csókolta meg Elenát a férfi.
- Remélem is – bújt a férfihoz a lány és lecsukta szemét.
A szöszi vámpír, már legalább két órája várta Klaust, és egyre jobban aggódott. A hibrid telefonja ott virított rajzasztalán, így elérni sem tudta. Közben lezuhanyozott, hajat mosott, és már nem volt semmi teendője. Teljesen elcsendesedett a ház, Rebekah és Kol is visszavonultak. Összekuporodva ült a szobában lévő hatalmas fotelben, és becsukott szemmel hallására támaszkodva várta, hogy meghallja, mikor érkezik meg a férfi. Amikor meghallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó izgatott lett.
- Nik! – ugrott a férfi nyakába, amikor az belépett a szobába.
- Caroline! Még itt vagy? – tolta el magától a lányt a hibrid.
- Hol lennék? – vonta össze szemöldökét a vámpír.
- Nem tudom. Otthon, vagy máshol?
- Máshol? Kol szobájára célzol? – kérdezte éles hangon Caroline, és csípőre tette kezét.
- Nem én mondtam – vonta meg vállát a férfi.
- Úgy látom, hogy előjött a rosszabbik éned – jegyezte meg cinikusan a lány.
- Úgy látom, hogy nagyon jól kijössz az öcsémmel – vágott vissza Klaus.
- Nem direkt történt az a csók – mondta dühösen Caroline.
- Tudom, de fogalmad sincs milyen érzés volt azt látni, ráadásul tényleg baromi jól kijössz Kollal – válaszolta szintén dühösen Klaus.
- Tudod mit, drágám! Igen kedvelem az öcsédet, mert jókat lehet vele nevetni, de ennyi. Én is kiakadtam azon, ami történt. Miattad. Egyébként nincs bűntudatom, és Kolnak sincs, mert nem volt szándékos – nyomta meg az utolsó három szót Caroline.
- Az a kis hülye – mormogta Klaus.
- Ne merj az öcsédre támadni, nem tehet a történtekről. Higgadj le kérlek! Itt várlak több mint két órája, és betegre aggódtam magam – mondta Caroline.
- Nem tudom elviselni, hogy bárki hozzád érjen. Sajnálom – mondta Klaus.
- Én sem szeretném, hogy más hozzám érjen rajtad kívül – mondta békülékeny hangon a lány.
- Túl erősek az érzéseim irántad, alig bírom őket kontrollálni, úgy pedig végképp nem megy, hogy éppen más ölel át. Megőrültem a féltékenységtől.
- Nik, tény, hogy az a szájra puszi nem volt része az együtt meghozott döntésünknek, hogy Kollal eljátsszuk a szerelmes párt, de nem szándékosan történt.
- Tudom, de olyan jól szórakoztál az öcsémmel.
- Klaus, tudod, hogy milyen bolondos, szinte lehetetlen rajta nem nevetni.
- Világ életében nagy bohóc volt – forgatta szemeit Klaus.
- De én veled érzem magam a legjobban. Nem értem, hogy inoghatott meg a bizalmad ennyire az irányomban.
- A bizalom ezer évig nem volt benne a szótáramban. Ne haragudj, hogy így viselkedtem. Megígérném, hogy többet nem lesz ilyen, de akkor hazudnék. Idő kell, amíg megtanulom kezelni.
- Addig kitartok valahogy – sóhajtotta a lány.
- Szeretlek – ölelte meg a hibrid.
- Én is szeretlek – bújt a férfihoz Caroline.
- Ajánlom is.
- Feküdjünk le, fáradt vagyok, és szörnyű napok várnak rám Katherine meg az idióta, megszállott Salvatore testvérek miatt.
- Meg tudnám őket ölni.
- De nem fogod, mert azzal bántanád Ric-et, Elenát és engem is. Olyan embereket, akik segítenek neked, és én, még szeretlek is. Egyébként Elena megértette a feldúltságodat.
- Nem mondod, hogy Elena együtt érez velem? – vonta fel szemöldökét a férfi.
- Pedig így van – nevette el magát a lány.
- Ezt haladásnak nevezem – bólogatott a férfi.
- Sokat fejlődtél az már biztos, és ez nem csak az én hatásom, hanem a testvéreidé, és talán még Elenáé is, sokat vagyunk így együtt, formáljuk is egymást közben.
- Mint egy család.
- Azt hiszem, ha Rebekah-n múlna, akkor egy fővel bővülne a családtagok száma – kacagott fel Caroline.
- Szegény Ric, a húgom ma igazán elemében volt nem igaz? – nevetett Klaus.
- Szerintem néha azt sem tudta szegény Alaric, hogy fiú vagy lány.
- Köszönöm, hogy nem mentél el – simogatta meg a vámpír arcát a hibrid.
- Most már nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen – húzta össze szemét a lány.
- Nem is akarok. Mit szólnál egy békülős együttléthez? – vonta fel szemöldökét a férfi.
- Belelátsz a gondolataimba – suttogta a lány, és vadul egymásnak estek.
