Éééés a 18. fejezet. Jó szórakozást hozzá!!!
Szövetségek
A Salvatore ház ajtaján kopogtattak. Damon lustán állt fel a fotelból. Nem várt senkit látogatóba. Testvére meg pláne nem, hacsak nem valamelyik nyuszi család kopogtat, akik kegyelmet szeretnének kérni az erdő vadorzó királyától. Kinyitotta az ajtót, és meglepetéssel nézte a látogatót.
- Tyler!
- Damon! Beszélhetnék veletek? – nézett a vámpírra a fiú.
- Klaus talpnyalója vagy, szerinted szóba állok veled? – húzta fel szemöldökét Damon.
- Megtörtem a kötést, ami köztem és Klaus között volt, és valamelyik nap ő is eljött hozzám, és visszaadta a szabadságomat.
- Nagyon izgalmas – mondta unottan Damon. – Mit akarsz?
- Segíteni szeretnék megölni az Ősöket, de leginkább Kolt – sötétült el az arca Tylernek.
- Nem akarjuk kinyírni az őket, honnan veszed ezt? - hunyorított a fiúra Damon.
- Nem kell a mellébeszélés. Teljes mértékben a ti oldalatokon állok.
- Mi bajod van Kollal, azon kívül persze, hogy egy kis pszichopata barom?
- Bemehetnék?
- Ha bármivel próbálkozol, kitépem a szíved. Világos? – állt félre az útból Damon.
- Nem fogok, már mondtam – lépett be Tyler a házba.
Damon a nappali felé vette az irányt, a hibrid pedig követte.
- Szóval Kol? – kérdezte újra a kékszemű vámpír.
- Biztos vagyok benne, hogy miatta hagyott el Caroline – válaszolta féltékeny hangon a fiú.
- Kol miatt? Azt hittem, hogy a szöszire Klaus van ráállva – vonta össze szemöldökét a vámpír.
- Mióta haza jöttem, akárhányszor találkoztam Caroline-nal Kol is ott volt. Egyébként mi volt Klaus és Caroline között? – kérdezte értetlenül Tyler.
- Klaus lecsapott a barátnődre. Karkötő, ruha, azt hiszem valami rajz is volt a buliban. A szöszi nem igazán értékelte a dolgot, azt tudom. Különben miért engedett el téged Klaus? Ez gyanús, nagyon gyanús – simogatta elgondolkozva Damon a száját.
- Én is kérdeztem tőle, és azt mondta, hogy már nincs szüksége rám.
- Klausnak nincs szüksége egy hibridre, amikor hadsereget akar? – lépett a szobába Stefan, majd biccentett Tyler felé, és Damon mellé ült a kanapéra.
- Azt is mondta, hogy nem akar hadsereget sem. Vége a balhézásnak.
- Nem tartottad furcsának? – kérdezte Stefan.
- Dehogynem, és Klaus viselkedése úgy egészében furcsa volt. Azt hiszem boldognak láttam, vagy valami ilyesmi – tárta szét kezeit a fiú.
- Tanuld meg kisfiam, hogy Klaus csak akkor boldog, ha másokat kínozhat – mondta Damon szarkasztikusan.
- Valami nagyon nem stimmel. Itt az egész família, Klaus elengedi a hibridjét, és boldog? – húzta össze szemét Stefan.
- Miért bízzunk abban, amit mondtál? Honnan tudjuk, hogy nem Klaus küldött? – kérdezte Damon, merően nézve a hibridet.
- Nem tudom bebizonyítani, csak a szavamat adhatom, és meg akarom ölni Kolt. Végleg. Ha nem segítetek, egyedül próbálom meg – vicsorgott Tyler.
- Kol? Hogy jön ide Kol? – nézett értetlenül Stefan.
- Tyler azt hiszi, hogy Kol nyúlta le a szöszit tőle. Én sem értem, azt hittem Klaus nyomult rá. Úgy látszik nagy a sikere a gyilkos Ősök között Vámpír Barbie-nak.
- Szóval azért akarod megölni, mert féltékeny vagy? – kérdezte Stefan, egy apró mosollyal a szája szélén.
- Nem mindegy mi az indokom? A lényeg, hogy halott legyen.
- Igaza van Stefan, nem számít, mi az oka, amíg a mi oldalunkon áll. Szóval Tyler, újdonsült hibrid haverom, van valami a tarsolyodban, amit megoszthatsz velünk? – kedélyeskedett Damon.
- Az Ősök keresnek valamit. Kol és Rebekah valamelyik nap sok időt töltöttek az erdőben.
- Tudtam, hogy sántikálnak valamiben. Mit csináltak?
- Javarészt csak sétáltak, de valahogy olyan érzésem volt, mintha kerestek volna valamit, de fogalmam sincs mit.
- Az erdő melyik részén láttad őket? - kérdezte Stefan.
- Az egész területen járkáltak.
- Klaus és Elijah?
- Őket nem láttam.
- Követted Kolt?
- Nem, csak én is éppen az erdőben voltam.
- Azóta voltak újra ott?
- Nem tudom, anyám lefoglalt egy csomó dologgal, és nem értem rá foglalkozni vele.
- Tyler, ha tényleg segíteni akarsz, akkor az teljes részvételt fog megkívánni tőled – nézett a srácra Stefan.
- Szeretnéd, ha kimenőt kérnék neked anyucitól? – biggyesztette le száját az idősebbik Salvatore.
- Tartsd meg magadnak a megjegyzéseidet – mondta lesajnálóan a hibrid.
- Mit kereshettek? – nézett elgondolkozva Stefan.
- Bármit is, biztos vagyok benne, hogy a barlangban készült képek fogják megoldani, de ugye azok már nincsenek meg. Le kell mennünk újra a járatba és valahogy feltérképeznünk. Ric nem hajlandó segíteni, mi meg nem tudunk bejutni. Bonnie-t most próbálom rávenni, hogy segítsen nekünk. Jól jön egy boszorkány – bólogatott inkább csak magának a kékszemű vámpír.
- Elenában és Caroline-ban nem bízhattok. A két kisebbik Őssel ültek a Grillben tegnap, és nem úgy tűnt, hogy túl nagy ellentétek feszültek volna közöttük, sőt… – jegyezte meg Tyler éles hangon.
- Tudtam, hogy titkolnak valamit. Kolt nem igazán ismerem, bár tény, hogy a nyakát már egyszer kitörtem, de Rebekah meglep. Gyűlöli Elenát, és a szöszit is, ez fordítva is igaz. Elena biztos hálás Elijah-nak, mert megmentette Ric életét, de ez nem magyarázza a többi Őssel való viszonyát. Valami van a háttérben. Egyébként ne aggódj, nem bízunk bennük. Elena miatt már elszalasztottuk az egyik legnagyobb esélyt arra, hogy hullák legyenek az Ősök, ez nem fog még egyszer előfordulni. Caroline-nal kapcsolatban, meg ha igazad van, és tényleg Kollal kavar, nyilvánvaló, hogy szóba sem jöhet - mondta Damon.
- Caroline-nak mindennél fontosabbak a barátai, nem tudom elképzelni, hogy igaz lenne a Kollal kapcsolatos dolog – jegyezte meg Stefan.
- Lehet, hogy nem igaz, de a szöszi már régóta felénk sem bagózik, és Elena sem tette tiszteletét nálunk egy ideje. Ráadásul egy asztalnál üldögélnek a két kis pszicho vámpírral, Klaus meg elengedi a talpnyalóját. Valami nagyon nincs itt rendben – nézett testvérére és Tylerre Damon.
- Most mit csináljunk? Talán figyeljük meg őket? – tárta szét kezét a hibrid.
- Nem rossz gondolat – hunyorított Damon.
- Egyébként Tyler, össze vannak kötve az Ősök. Ha az egyiket megölöd, mind halott lesz. Már csak azt kell kitalálnunk, hogyan lehet végleg kiirtani őket. Beszélnünk kell Alaric-kal. Ha nem is akar részt venni a tervünkben, akkor legalább Elenát jobban szemmel kell, hogy tartsa. Mi nem tehetjük, mert még jobban elmérgesedik a viszony. Tyler, te figyeld Kolt és Rebekah-t. Én Caroline-nal fogok foglalkozni, elég jó a viszonyunk.
- Mi lesz a barlang rajzokkal? – kérdezte Damon.
- Fogalmam sincs, mit gondolsz, hogy mi lehet azokon a rajzokon Damon, de mivel ez a te megszállottságod, foglalkozz vele te. Felhívom Ric-et – állt fel sóhajtva Stefan.
Tegnap este mikor Elena visszajött a Mikaelson villába, csak Elijah volt otthon. Kol és Rebekah folytatták az ünneplést és átmentek egy másik városba. Elena bele sem akart gondolni, hogy hogyan mulatozhattak. Caroline és Klaus pedig a szomszéd városba mentek egy romantikus vacsorára. A hasonmás elmondta, hogy mit tudott meg Ric-től. Elijah azt mondta, hogy holnap, amikor mindenki itt lesz, akkor megbeszélik. Elijah szerette volna, ha a lány marad, és Elena nem akart hazamenni, ezért felhívta a töri tanárt, hogy Caroline-nál alszik. Ric persze nem hitte el, de nem ellenkezett, mert mint mondta az a lényeg, hogy biztonságban van. Csendesen töltötték az estét. Elijah felhozott az alagsorból, egy üveg régi évjáratú fehérbort, és összeütött egy kisebb vacsorát, amiben Elena segédkezett. A lány számára furcsa volt, hogy egy vámpírokkal teli házban ennyi emberi étel is van, és nem csak vér. A bortól, és az egész napi hercehurcától Elena hamar elálmosodott és Elijah nem bánta, hogy hamar lefekszenek. Szerette a lányt a karjaiban tartani.
Másnap délelőtt Elena elmondta immáron mindenkinek, hogy mit mondott neki tegnap Alaric. Caroline felsóhajtott, úgy érezte már sosem lesz nyugalom. Az Ősök csendben hallgatták a hasonmás szavait, és folyamatosan egymásra néztek. Amikor a lány befejezte, az Ősök még mindig egymást nézték. A csend kezdett kínossá válni. A két lány úgy érezte, hogy az Ősök tudnak valamit, de nem mondják el nekik. Végül szöszi vámpír nem bírta tovább.
- Valamit nem árultok el nekünk. Eddig tart a bizalom? – kérdezte felháborodottan.
- Nem erről van szó szerelmem – próbálta Klaus csitítani a lányt.
- Pontosan erről van szó Klaus. Segítettem nektek, beleértve téged is. Ezért Damon talán még engem is megölne. Segédkeztünk megtörni a kötést, most osztottam meg veletek, amit megtudtam, és mégis úgy érzem, mintha kívülálló lennék – mondta Elena is kissé ingerült hangon.
- Elena, tényleg értékeljük azt, amit eddig tettél illetve mindketten tettettek – nézett Rebekah.
- De? Tegnap még szövetségesnek neveztél bennünket – fonta össze karját Caroline, és elhúzódott Klaustól. Rettenetesen dühös kezdett lenni.
- Mennyire vagytok a szövetségeseink? Mennyire bízhatunk bennetek? Nem is te vagy a kérdés Caroline, benned valószínűleg megbízhatunk, de benned Elena? – kérdezte Kol összehúzott szemmel, és hangjában most nyoma sem volt a megszokott szemtelenségnek.
- Teljesen megbízhattok bennem! Gondoljátok, ha a halálotokat akarnám, akkor itt ülnék? – nézett a lány az Ősökre.
- Tudod, hogy már nincs meg közöttünk a kötelék, és Klaus halálát mindennél jobban akartad… - válaszolta Rebekah, de Elena közbevágott.
- Nem számít, hogy mit akartam. Caroline fontos nekem, és neki Klaus fontos. Ennyi a történet.
- Szóval, ha lehetőséged lenne megölni Klaust, vagy engem, vagy bármelyikünket nem tennéd? – kérdezte Rebekah miközben merően nézte a lányt.
- Ha így lenne, akkor nem itt ülnék, hanem a Salvatore panzióban – mondta Elena és megfogta Elijah kezét.
- Úgy tűnik Elena a Mikaelson família tagjává szeretne válni. Jól gondolom kedvesem? – kérdezte Klaus a lányt nézve.
A hasonmás állta a férfi pillantását. Már nem érzett félelmet, nem kedvelte a hibridet, de az utóbbi időben annyi időt töltöttek együtt, hogy egy picit már más szemmel nézte.
- Ne ess túlzásokba Niklaus – szólt rá Elijah.
- Nem hiszem, hogy itt az ideje, ilyen kijelentést tenni – értett egyet Elena, de közben nem engedte el Elijah kezét.
- Nos, testvéreim, mi a véleményetek? Elmondjuk, amit tudunk? – kérdezte Klaus, és magához vonta Caroline-t, aki még mindig kissé sértődötten távolabb ült tőle.
- Mondjuk – bólintott Kol.
- Elena, ha ez kitudódik, akkor ugye tudod, hogy véged? – kérdezte Rebekah és egy mosolyt vetett a lányra.
- Elég Rebekah, ne légy bárdolatlan – szólalt meg Elijah.
- Mondhatom kedvesebben is, de a lényegen nem fog változtatni – nézett bátyjára ártatlan szemekkel a lány.
- Most már kiböknétek végre, hogy mi van? – kérdezte türelmetlenül Caroline, miközben megpróbált kiszabadulni a hibrid öleléséből. Kicsit még bosszús volt a férfira, amiért az nem avatta be a dolgokba.
Elijah röviden összefoglalta a fehér tölggyel kapcsolatos tudnivalókat. Elena és Caroline elkerekedett szemekkel néztek.
- Te betörtél Ric-hez? – kérdezte Caroline, és vállon ütötte Klaust, majd felállt mellőle. Elena is ugyanezt tette, és Elijah meg sem próbálta visszatartani.
- Ne izgasd fel magad szerelmem. Minden itt van a házban. Jó hír, hogy meg vannak a tanárotok dolgai, persze a képek kivételével – tárta szét kezét a hibrid.
- Semmi erkölcsi érzéketek nincs? Betörtetek Ric-hez, Stefanékhoz. Elenához pont te Elijah? – csóválta a fejét a szöszi.
- Ne legyetek már ennyire megsértődve, ez még akkor történt, amikor nem voltatok együtt. Nik még csak nyomult rád, drágám. Elijah meg csendben sóvárgott utánad Elena. Egyébként Elenához, csak ő van beinvitálva, ahogy Ric-hez is csak Klaus tudott bejutni. Csupán az életünket akarjuk menteni, és mivel a kis kompániátoknál állandó és talán egyetlen napirendi pont a megölésünk, lépnünk kellett mielőtt rájöttetek volna az újabb lehetőségre – mondta Rebekah.
A hasonmás csendben nézte Elijah-t, akinek az egész testtartása, arca megbánásról árulkodott.
- Akkor is visszataszító tett volt – mondta még mindig durcásan Caroline.
- Drágám, ne csináld már, én megbocsátottam neked, amikor átvertél, és ott a halálunkat akartátok, mi meg nem akartunk bántani senkit, csak a nyavalyás képeket akartuk – nézett a szöszire Klaus.
- A bátyámnál a pont, Caroline! Elijah, meg úgyis élete végéig magával hordozza ezt a bűnt – mondta Kol, és rávigyorgott a lányokra.
- Azt már eddig is tudtátok, hogy az erkölcsi mércénk alatta van a tiéteknek. Most, hogy tudjátok a történetet velünk vagytok még? – kérdezte Rebekah.
- Szóval Damon jó irányba tapogatózik – szólalt meg Elena.
- Sajnálatos módon igen, és bár nem tud bejutni a rajzokhoz, az úgynevezett ajtóból is elég sokat lehet látni, mivel az én szemet is kiszúrta az őslakos kalendárium – mondta a szőke Ős.
- Ric nélkül nem jutnak vele sokra, és ő nem segít nekik – kapcsolódott be Caroline.
- Idővel rávehetik – mondta Kol.
- Alaric nem tudja, hogy nincs már meg köztetek a kötelék, és Elijah-t nem akarja bántani – nézett Kolra Elena.
- Ennek így is kell maradnia Elena. Ha Alaric megtudja, hogy már nem vagyunk összekapcsolva, nem veheted biztosra, hogy nem áll be a Salvatore testvérek csapatába – jegyezte meg a hibrid.
- Elena nem fogja elmondani senkinek. Szavatartó, és van benne morális érzék – tett célzó megjegyzést Caroline.
- Ezt az örökkévalóságig fel fogod hozni nekem szívem? – kérdezte Klaus miközben beletúrt hajába, és szemét forgatta. Caroline szó nélkül hagyta, de visszaült mellé.
- Kértem Damont, hogy ne tegyenek semmit, de nem hiszem, hogy hallgatna rám. Nem bízik bennünk – szólalt meg a hasonmás.
- Nem értem miért nem állnak már le. Nem csinálunk semmit. Ami megtörtént, azon már változtatni úgysem tudunk – mondta kissé mérgesen Rebekah.
- Damon önsorsrontó, Stefannak pedig a saját állítása szerint nem maradt más, mint a bosszú – mondta Elena.
- Ez úgy hangzik, mintha vágynának a halálra – jegyezte meg Kol.
- Ne bántsátok őket! – kérte ijedten Caroline, és Elena is hevesen bólogatott.
- Ne aggódj szerelmem, nem áll szándékunkban bántani őket, de csak addig, amíg ellenünk nem támadnak – mondta a hibrid.
- Egyet kell, hogy értsek Niklaussal. Ha ránk támadnak, nem várhatjátok el tőlünk, hogy ne csináljunk semmit – szólalt meg Elijah.
- Nem is várjuk el – mondta Elena.
- Akkor ki kell találnunk, hogyan tudjuk meg, hogy mire készülnek, mit tudnak eddig – mondta Rebekah.
- Damon gyanakszik mindkettőnkre. Mi biztos, hogy nem tudunk kiszedni belőlük semmit – sóhajtotta Elena.
- Úgy tűnik Alaric kedveli Elijah-t. Igaz? –kérdezte Kol.
- Igaz, és úgy tűnik nem zavarja, hogy vele vagyok – tett egy lépést Elijah felé, aki kinyújtotta kezét, és megfogta a lányét.
- Elmondtad neki? – kérdezte Caroline döbbenten.
- Nem, magától jött rá, én tagadom, de nem hiszi, hogy veled töltöm minden időmet - válaszolta elpirulva Elena.
- Okos pasi – jegyezte meg Rebekah.
- Elena, szerinted segítene nekünk, de legalábbis a bátyámnak? – kérdezte Kol.
- Mit tudna segíteni? – húzta össze szemét Elena.
- Talán ő lehetne a mi kémünk – vonogatta szemöldökét Kol.
- Remek ötlet öcsém. Elijah talán találkozhatnál vele, és beszélhetnétek. Elena mit gondolsz? – nézett Klaus a lányra.
- Nem is tudom – bizonytalankodott a lány.
- A másik megoldás Bonnie, de ő nyilván gyűlöl bennünket – szólalt meg Elijah.
- Bonnie-nak talán elmondhatnánk, hogy te segítettél az anyján – nézett felcsillanó szemmel Caroline Klausra.
- Nem, Bonnie-t ne vonjuk bele. Tényleg mindig elveszít valakit, bármibe is kezdünk – kérte Elena.
- Akkor? – vonta fel a szemöldökét Rebekah.
- Puhatolózok egy kicsit Alaric-nál, és meglátjuk. Rendben? – nézett az Ősökre Elena.
- Rendben van, de ne húzd sokáig. Egyelőre nálunk az előny, és szeretném, ha meg is tartanánk. Ha úgy érzed nem megy, szólj, akkor valami mást kell kitalálnunk –válaszolta Klaus.
- Nem kínozhatjátok meg őket, semmit ne tegyetek ellenük kérlek - kérte újra Caroline.
- Megígérem,hogy nem fogunk. A közelükbe sem megyünk! Így jó lesz? - nézett a két lányra a hibrid. Mindketten bólintottak.
- Mit tudtok a fehér tölgyről? Meddig jutottatok? – kérdezte Caroline.
- Már az egész erdőt bejártuk, de nyomát sem találjuk – mondta Rebekah.
- Biztos, hogy csak az erdőben lehet? - kérdezte Elena
- Nem tudjuk pontosan, drágám! Azok a szemét őslakosok nem rajzoltak hozzá térképet – válaszolta Kol.
- A naptár szerint 300 évvel Európába menekülésetek után már meg volt az új tölgy. Közel sem biztos, hogy a mostani erdőben van. Gondolom akkor ez az egész terület erdő, mező volt. Lehet, hogy már nincs is meg a fa – mondta elgondolkozva Elena.
- Ez is egy lehetőség kedvesem, de erről meg kell győződnünk – simogatta meg a lány arcát Elijah.
Elena telefonja megszólalt.
- Ric! Mi újság?
- Stefan most hívott.
- Mit akart?
- Hogy tartsalak szemmel. Úgy gondolja, hogy valami módon kötődsz az Ősökhöz, és aggódnak. Caroline-ért is.
- Miért nem szállnak már le rólunk?
- Ezt mondtam én is. Gondoltam szólok, hogy óvatosan találkozgass Elijah-val, Caroline meg Kollal.
- Kollal? – kérdezett vissza Elena értetlenül.
- Igen, úgy tűnik, hogy miatta dobta Tylert – mondta bizonytalan hangon Alaric.
- Ezeknek teljesen elment az eszük – meresztette szemét Caroline-ra, aki döbbenten ült, Kol pedig önelégülten vigyorgott, amit Klaus egy párnával jutalmazott.
- Szóval a lényeg, hogy engem nem zavar Elijah, rendes ember. Caroline döntésének nem örülök, mert kicsit őrültnek tűnik a pasi, de nem szólhatok bele.
- Caroline nincs Kollal, én meg nem vagyok Elijah-val.
- Elena, hányszor játsszuk még ezt el? – sóhajtotta a telefonba Ric.
- Nem hiszem, hogy tényleg ilyen megértő lennél, ha valóban vele lennék – replikázott Elena.
- Pedig elhiheted. Nem vagyok vak, láttalak bennetek azon a hétvégén, amikor megmentette az életemet. Rajtad pedig látszanak a nyomai. Higgadt és kiegyensúlyozott vagy, pont olyan, mint ő. A jókedved is visszatért. Azt akarom, hogy boldog légy, de már ezt is ezerszer elmondtam. Erre van szükséged Elena, és ha Elijah ezt megadja neked, nem bánom – mondta kedvesen a tanár, Elena pedig vérvörös arccal állt, mert az összes Ős szeme rá szegeződött, de leginkább Elijah tekintete égette a bőrét.
- Majd otthon megbeszéljük Ric. Szia – nyomta ki a telefont a hasonmás még mindig vörös arccal.
- Most belezúgtam Alaric-ba – mondta Rebekah álmodozó hangon.
- Én is – tette szívére kezét Kol, és szemeit az ég felé fordította.
Caroline elnevette magát, és Elena is vele tartott. Elijah még mindig a lányt nézte.
- Gyere Caroline, mutatni akarok valamit – húzta maga után a lányt Klaus, miközben intett a két kis Ősnek, hogy ideje távozni.
- Rebekah, most, hogy bevallottuk Alaric iránti érzéseinket, le kell hűtenünk magunkat – mondta Kol, és vidáman hagyták el a házat, a tanár nevét ismételgetve.
Elena mosolyogva és fejcsóválva nézett a két Ős után, majd szégyenlősen tekintett Elijah-ra.
- Lebuktunk Ric előtt – jegyezte meg csendesen.
- Bánod?
- Egy pillanatig sem, megkönnyebbültem – mondta a hasonmás.
- És amiket mondott? Igaz? – lépett a lány elé és, két kezébe fogta puha arcát.
- Te mit gondolsz? – nézett Elena a férfi szemeibe.
- Szeretném, ha igaz lenne – suttogta Elijah.
- Én is érzem a változást. Olyan dolgokat adtál nekem, amikről nem is gondoltam, hogy valaha még lehetnek az életemben. Szeretek veled, vagy akárcsak a közeledben lenni.
- Én is változtam Elena. Ha velem vagy úgy érzem, hogy bármire képes vagyok.
- Magad mondtad, hogy nem követed el azt a hibát, hogy törődsz valakivel, és hogy nem hiszel a szerelemben.
- Szerelmesek lennénk?
- Talán nem, de… - hallgatott el Elena.
- Régen nem engedtem már magamhoz közel senkit – simogatta meg a lány arcát az Ős.
- Én pedig sokáig nem akartam magamhoz közel engedni senkit.
- Akkor most mi legyen Elena? – járta be tekintetével a lány arcának minden egyes milliméterét Elijah.
- Most csókolj meg, kérlek– suttogta Elena, és a férfi teljesítette a kívánságát.
Caroline hallgatózni próbált, de Klaus nem engedte.
- Szerelmem, ne légy már ilyen indiszkrét – húzta magához a lányt.
- Nem tehetek róla, világ életemben romantikus voltam – válaszolta a vámpír.
- Inkább világ életedben beleütötted az orrod mások dolgába – mondta nevetve a férfi.
- Jujj! Hát illik ilyet mondani annak, akit szeretsz?
- Pont ezt szereted bennem, hogy ilyen nyers vagyok, ne is tagadd, te kis kotnyeles – csókolta meg a lányt.
- Te pedig a kotnyelességemért, és az óriási szívemért vagy úgy oda– nevetett fel a lány.
- Mindent imádok benned – rántotta az ágyra a hibrid a szöszit.
- Ahhoz képest, hogy milyen modortalan és nyers tudsz lenni, nagyon figyelmes volt tőled, azon igyekezeted, hogy Elena és Elijah maguk maradhassanak – fordult le a férfiról, és feküdt vele szembe Caroline.
- Tele vagyok meglepetéssel kedvesem. Örökkévalóság is kevés lesz ahhoz, hogy ezekhez hozzászokj – simított végig a lány haján a férfi.
- Ajánlom is, mert ha unatkozni fogok, lecseréllek egy fiatalabbra – fricskázott a lány.
- Sosem tennéd, menthetetlenül beleszerettél a legöregebb hibridbe a földön. Ennél jobbat nem kaphatsz – vágott vissza Klaus.
- Akkor ajánlom, hogy te se merészelj másfelé tekintgetni, mert megjárod – húzta össze szemét a lány.
- Nálad jobb nincs a világon, és nem is lesz – puszilta meg a lány orrát a férfi.
- Nem akarlak elveszíteni.
- Sosem fogsz.
- És a fehér tölgy?
- Megoldjuk, nem akarom, hogy emiatt aggódj.
- Elmondhattad volna.
- Lehet, hogy el kellett volna mondanom, de amíg egy városban vagyunk a Salvatore testvérekkel, azt gondoltam, hogy az a legbiztonságosabb neked, ha minél kevesebbet tudsz.
- Azt hiszik, hogy Kollal vagyok. Tyler is azt hiszi, persze neki van rá oka. Ahányszor találkoztunk egymással az öcséd mindig ott volt – nevetett Caroline.
- Az öcsém, nagyon büszke magára.
- Kol egy nagy bajkeverő, és bohóc.
- Mindig is az volt.
- Ugye minden rendben lesz Nik? – kérdezte Caroline komoly hangon.
- Minden rendben lesz. Mindannyiunk érdeke, hogy a fa eltűnjön. Lehet, hogy nem mi vagyunk a legjobb testvérek, de bajban nálunk erősebb szövetséget senki nem tud alkotni, és most már te és Elena is itt vagytok. Veletek erősebbek vagyunk. Mindig azt hittem, hogy a szerelem le fog gyengíteni, de erősebbnek érzem magam, mint bármikor. Biztos vagyok benne, hogy Elijah is ezt érzi.
- Totál egymásba zúgtak nem? – kérdezte izgalommal a hangjában a lány.
- Elijah nem egyszerűen belezúgott. Szerintem ez nem egy kis hóbort a részéről, hanem tényleg szereti őt, és ez még erősebbé teszi. Remélem, hogy Elena nem töri össze a szívét.
- Nem hallottad Ric miket mondott a telefonba? Nekem is mindig úgy beszél Elijah-ról Elena, mintha egy Isten lenne.
- És te hogy beszélsz rólam szépségem?
- Állandóan csak szapullak, és nem győzök panaszkodni, hogy te vagy életem megkeserítője – biggyesztette le ajkát a lány.
- Valóban? Akkor engedd, hogy tovább keserítsem – fordult Caroline fölé a férfi, és elkezdte kihámozni ruhájából.
A lány felnevetett, és ő is elkezdte vetkőztetni a Klaust. Rövidesen már önfeledten és szenvedélyesen szerették egymást.
