Íme a 9. fejezet. Elég sok a leíró rész benne, és kevesebb a párbeszéd, mint amit megszokhattatok, de hát az érzelmeket és gondolatokat, csak így lehet bemutatni. Remélem sikerült is! :)
Jó szórakozást hozzá!!!
Mit érzel?
Caroline úgy nézett a hibridre, mint aki szellemet lát. Az utóbbi időben nem is gondolt a Tylerre, vagy éppen csak átvillant a fején, annyira lefoglalták Klaussal kapcsolatos érzései.
- Valami baj van? Totál le vagy fagyva – nézett rá a srác, összevont szemöldökkel.
- Semmi, semmi csak váratlanul ért, hogy így megjelentél. Nem is hívtál – próbált meg mosolyogni a lány.
- Meg akartalak lepni – emelte a vámpír kezét a szájához a hibrid.
- Sikerült – bólogatott kényszeredetten a lány.
- Ki volt ez a férfi, ez a Kol?
- Az egyik Ős – mondta a vámpír.
- Mármint Klaus testvére? – nézett felhúzott szemöldökkel a fiú.
- Lemaradtál egy pár dologról, amíg távol voltál. Megtörted a köteléket?
- Úgy gondolom igen. Miért maradoztak el a hívásaid? Azok tartották bennem a lelket.
- Sosem hívtál vissza, azt hittem nem akarod, hogy zavarjalak – mondta a lány, miközben magában hozzátette „hazug ribi vagy, Caroline”.
- Hogy hihetted ezt? Miattad csináltam ezt az egészet. Többször fel akartam adni, de csak rád gondoltam, és ez adott erőt a folytatáshoz.
A vámpír szíve összefacsarodott. Miatta ment el a városból, hogy megszakítsa a közte és Klaus között lévő őrült köteléket. Caroline többször látta Tylert farkassá változni, tudta, hogy az összes csontja eltörik, minden egyes átváltozás alkalmával, és ez iszonyatos fájdalommal jár. Ezt most a fiúnak addig kellett csinálnia, amíg a fájdalmat már nem tekintette ellenségének, és nem érzett hálát Klaus irányába, így megtörhette a kötelékét. Feltehetően a poklok – poklát járta meg az utóbbi hetekben, ő meg eközben pont azzal a férfival szórakozott, aki miatt ezeket a fájdalmakat át kell élnie. Mit árul el ez róla? Míg Tyler elszakadt Klaustól, addig ő kötődni kezdett hozzá.
- Muszáj mennem! Még nem jártam otthon, téged akartalak látni legelőször, de biztos vagyok benne, hogy Mystic Falls-hoz híven, gyorsan terjednek a hírek, szóval mindjárt csörögni fog a telefonom, anyám sírós hangjával a vonal másik végén. Holnap lógjuk el a sulit, és menjünk el valahova, ahol nyugodtan beszélgethetünk – nézett kedvesen a fiú.
- Remek ötlet – préselt ki magából egy mosolyt a vámpír.
- Holnap reggel érted megyek. Annyira hiányoztál! – puszilta meg a lány arcát Tyler és elindult kifelé.
Ahogy eltűnt a srác a szeme elől, Caroline ráborult az asztalra. A Tyler-rel töltött idő emlékei, a bűntudata, Klaus iránti bimbózó érzelmei egyszerre törtek a vámpírra. Akár Tyler, akár Klaus jutott eszébe, megfulladt az érzésektől. Mióta átváltozott, most először azt érezte, hogy ki kellene kapcsolni az érzelmeit. Sóhajtva felállt, és elindult haza.
Klaus őrjöngő üzemmódban volt, amióta Kol elmondta neki, hogy a Lockwood gyerek visszatért. Úgy járt fel s alá szobájában, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Caroline nem jelentkezett. Péntek esti közös vacsorájuk óta, csak sms-ben érintkeztek, de abból több tucatot váltottak naponta. Délután óta, nem írt neki a lány. Biztos, hogy most is Tylerrel van! Ettől a gondolattól a férfi egész elméjét zöld ködként borította el a féltékenység érzése. Már hozzá tartozott a lány! Sokkal inkább hozzá, mint ahhoz a kamaszgyerekhez! Ahányszor eszébe jutott az általa kreált hibrid, szemei sárgára változtak, fogai pedig megnyúltak. Meg akarta ölni! Ide kellene rendelnie a fiút, és egyszerűen megölni, vagy megparancsolni, hogy ölje meg magát! Az agyában vadabbnál vadabb gondolatok száguldoztak, de a vége mindegyiknek ugyan az volt; Tyler holtan. Tudta, hogy ha megöli vagy akár csak bántja a fiút, akkor örökre elveszíti a lányt. Mindig mindent megkapott, és most amit a legjobban szeretne, amiért tényleg tisztességesen küzdött, akár el is veszítheti. A tehetetlen düh, folyamatos lökésekkel áradt szét a testében.
Elijah némán figyelte testvérét. Klaus még nem volt szerelmes, mióta ezer éve átváltozott. Mostanáig. Elképzelése sem volt arról, hogy mit fog kihozni a hibridből ez a helyzet. Amikor meglátta, hogy Klaus arca elveszíti emberi formáját, nyugtalanul megrázta a fejét. Ebből baj lesz, és ezt nem engedhette. Nem amíg a fehér tölgy, és az anyjuk gyilkos fegyverként lógtak a fejük felett. Nem engedhette testvére miatt sem. Caroline jót tett Klausnak. A hibrid viselkedése jó irányba változott, kezdett az emberségére rátalálni. Elijah nem akarta, hogy ez elvesszen.
Két kis testvére az ebédlőben volt, és a rajzokról készült képekből próbálták összerakni, hogy hol lelhetnek az újabb fehértölgyre. Elijah mindig meglepődött rajtuk, amilyen őrült módjára tudtak veszekedni, olyan szorosan voltak képesek együtt dolgozni is.
- Klaus nincs jó formában – lépett melléjük.
- Kol, te idióta! Minek kellett elmondanod neki, amit láttál? – sziszegte Rebekah.
- Úgyis megtudta volna – vont vállat a kérdezett.
- Igaza van Kolnak, itt gyorsabban terjednek a hírek, mint a futótűz – védte meg öccsét Elijah.
- Most mit tegyünk? Ha Nik kiborul, akkor itt kő kövön nem fog maradni, és még nem végeztünk –nézett aggodalmasan Becca.
- Elmegyek Caroline-hoz, megkérem, hogy találkozzon Niklaussal. Valószínűleg az borítja ki a legjobban a testvérünket, hogy nem tudja mi fog történni. Klaus még sosem volt ilyen helyzetben. Tisztázni kell minél előbb, és ezt csak a lány teheti meg.
- Veled megyek! Kedvelem Caroline-t – ajánlkozott Kol.
- Ő viszont biztos, hogy nem kedvel téged – mondta a lány.
- Ahogyan téged sem – vigyorgott Rebekah arcába a férfi.
- Én sem kedvelem őt, és ha megbántja Nik-et, úgy megkínzom a kis hibrid barátjával egyetemben, hogy könyörögni fognak, hogy öljem meg őket – mondta a lány sötét arckifejezéssel.
- Imádom, amikor előjön a pszichopata éned – nézett csodálattal Kol. – A Lockwood gyerek kínzásában én is benne vagyok, de egy olyan szépségért, mint Caroline kár lenne.
- Csak nem vagy te is akkora hülye, hogy beleess a szöszibe? – kerekedett el Becca szeme.
- Elég legyen ebből! – szólt rájuk Elijah. – Senki nem fog megkínozni vagy megölni senkit! Egyedül megyek a lányhoz, ti foglalkozzatok a képekkel, és figyeljetek Klausra. Ha valami történne, azonnal hívjatok – adta ki az ukázt bátyjuk és otthagyta őket.
Caroline nyitott szemekkel feküdt az ágyán, mióta hazaért a Grillből. Időközben beesteledett, és a sötétség, baljós árnyként telepedett a szobájára. Már képtelen volt gondolkozni, és az érzései több tonnás súlyként ültek a mellkasán. Olyan káosz leledzett benne, ami a legrosszabb rémálmaiban sem fordult elő.
Hazudott volna magának, ha azt mondja, már nem érez semmit Tyler iránt. Annyi mindenen mentek keresztül együtt, ami összekovácsolta őket. A tudat, hogy a fiú szerette őt, és képes volt miatta a kínok kínját kiállni és farkassá változni ki tudja hányszor, átmelegítették a szívét.
De ott volt Klaus, aki mellette állt az utóbbi igen nehéz időszakban, meghallgatta, megnyugtatta, segített neki, megnevettette, akinek hiába mondott nemet, sosem hátrált meg. A köztük lévő szenvedély leírhatatlan volt. Nem volt hosszú múltjuk, de izgalmas és rejtélyes jövő várhatott rájuk. Nem csaphatta be magát azzal, hogy nem érez a férfi iránt semmit...sőt!
Caroline felsóhajtott és a párnájába fúrta fejét, amikor kopogást hallott. Nem akarok senkivel beszélni, gondolta miközben feltápászkodott az ágyról. Alig hitt a szemének, amikor meglátta, hogy Elijah áll az ajtóban.
- Jó estét Caroline! – köszönt a férfi kedvesen.
- Neked is Elijah! Mit keresel itt? – kérdezte a lány, bár tudta a választ. Kolnak nyilván első dolga volt elújságolni Tyler hazaérkezését.
- Bemehetnék? Nem gondolom, hogy örülnél, ha valamelyik barátod meglátna.
- Anya nincs itthon… - kezdte a lány.
- Már régóta be tudok jutni a házba – mondta Elijah, bocsánatkérő arcot vágva.
- Akkor gyere! – állt félre a lány, utat engedve az Ősnek. Nem is akarta tudni, hogy vette rá anyját, hogy beengedje.
- Mivel senki nem tud a románcotokról, gondoltam jól esne valakivel beszélni róla. Szeretném, ha Klaussal is beszélnél, még ma.
- Ne haragudj, de nem akarok beszélni erről senkivel, és amúgy is pont veled? – nézett kérdőn a vámpír, miközben a konyhába invitálta a férfit.
- Mivel csak az Ősi család tud a viszonyotokról, rajtam kívül Rebekah és Kol maradt. Szerintem én vagyok a legjobb választás – tárta szét kezeit elegánsan Elijah.
- Igazad van – mondta Caroline, és elnevette magát. – Ne haragudj, nem téged nevetlek ki, hanem ezt az egész helyzetet.
- Megértelek, elég furcsa.
- Kérsz inni valamit?
- Nem köszönöm. Neked viszont innod kellene egy kis vért, nem vagy túl jó színben – állapította meg a férfi.
- Elég kemény napom volt, valahogy ez kimaradt – mondta a lány, és kivett egy tasakot a hűtőből.
- Nos, Caroline, eljönnél hozzánk, hogy beszélj a testvéremmel?
- Nem tudom Elijah – nézett tanácstalan arccal a vámpír.
- Ha megengeded, ejtenék pár szót Niklausról.
- Hallgatlak – mondta fáradtan Caroline.
- Ezer éve változtunk át, és ő még nem volt szerelmes, most viszont...
- Szerelmes? – kérdezte zavartan a lány.
- Ha még nem az, akkor egy hajszál vékony vonal választja el attól. Te mit érzel Caroline?
- Nem tudom. Olyan káosz van bennem, amitől megfulladok. Bevallom Elijah, vámpírlétem során, most először fordult elő velem, hogy arra gondoltam kikapcsolom az érzelmeimet – nézett könnyes szemekkel a szőke vámpír.
- Nehéz az érzelmekkel bánni, ez még a vérszomjnál is nagyobb kihívást jelent. Beszélned kell Klaussal, megérdemli.
- Tudom, de…- kezdte a lány, de a férfi a szavába vágott.
- Ne hagyd kétségek között. Mióta tart kettőtök között ez a románc, előnyére változott. Nem akarom, hogy újra embertelenné váljon, és a bizonytalanság nem fogja őt a jobbik oldalon tartani.
- Bántani fogja Tyler-t? – kérdezte ijedten Caroline.
- Nem tudom, ezért is beszélned kellene vele. Ahogyan látom, te vagy az egyetlen, aki hatással van rá. A családunknak vannak be nem fejezett ügyei, és annak lezárásához Niklausra is szükségünk van, de jelenleg nem vagyok benne biztos, hogy számíthatunk rá.
- A köztetek lévő kötésre gondolsz?
- Igen.
- Nem tudnám elviselni, ha baja esne – törtek elő újra a könnyek a szeméből.
- Mit érzel Caroline? – kérdezte újra az Ős.
- Én-én nem tehetem Tylerrel, miattam megjárta a poklot is, csak hogy elszakadjon Klaustól. Elárulnám őt.
- Nem az a kérdés, hogy mit tehetsz meg és mit nem, hanem, az hogy mit érzel – nézett a lány szemébe Elijah. – Azért maradnál Tylerrel, mert bűntudatod van, vagy azért mert szereted őt?
- Nem vagyok szerelmes belé, de valamit érzek iránta, és annyi minden összeköt bennünket, ismerem őt, és biztonságot ad.
- Klaus iránt is érzel valamit, igaz?
- Igen – vallotta be a lány, és megkönnyebbült, hogy ezt hangosan is kimondhatta.
- Különbözik a két érzés egymástól?
- Igen.
- Miben? – Elijah megtanulta az évszázadok alatt, hogyan teremtsen a belső káoszból letisztult érzelmeket.
- Tudom, hogy Tyler szeret, és minden barátom elfogadja, főleg most, hogy megtörte a köteléket, Klaust sosem fogadnák el.
- Mellébeszélsz. Ezek nem a te érzéseid, hanem nyilvánvaló tények – mondta a férfi. – A benned lévő érzésekről beszélj.
- Olyan vagy, mint egy vallató tiszt – sóhajtotta a lány kimerülten.
- Mindnyájunk érdeke, hogy tisztába legyél önmagaddal, szóval bocsásd meg nekem, ha kicsit erőszakos vagyok – fogta meg egy pillanatra a lány kezét. – Nos, miben különbözik a két érzés?
Caroline pár percig csendben ült, és próbálta az érzéseit letisztázni magában.
- Mióta jobban megismertem Klaust, egyszer sem gondoltam Tyler-re, bűntudatom van miatta.
- Szereted Tylert?
- Nem vagyok belé szerelmes, de tudnám szeretni, ugyanakkor képes lennék a szerelme nélkül, barátjaként tovább élni. Klaus és köztem olyan szikrák pattognak, amelyekről azt gondolom, hogy sosem hunynak ki, és még sosem éreztem ilyen intenzitást senkivel. Még a gondolata is megőrjít annak, hogy akár csak egy napot is nélkülem töltsön el, vagy én nélküle – ahogy kimondta ezeket a szavakat a lány, érezte, hogy felszabadult.
- Nos, kedvesem, akkor nincs más hátra, mint hogy kicsit rendbe szedd magad, és csatlakozz hozzám.
- Köszönöm Elijah, hogy meghallgattál és segítettél.
- Feltett szándékom volt. Nem szeretem hallani, ahogyan a szerelmes szívek összetörnek.
- És a te szíved Elijah?
- Sok mindent kibírt eddig is, ezután is kifog – mosolygott az Ős, tudva, hogy a vámpír Elenára gondol.
Caroline gyomra görcsben volt, amikor beléptek a Mikaelson házba. Azt hitte üres a ház, de abban a pillanatban megjelent a két kis pszichopata. Rebekah kihívóan nézett a lányra, Kol pedig a szokásos idegesítő vigyorával fogadta.
- Caroline, örülök, hogy eljöttél – lépett oda Kol és enyhén meghajolt.
- Remélem, nem azért jöttél, hogy a bátyánkba rúgj, mert akkor… - lépett elé fenyegetően Rebekah.
- Elég volt! – vágott közbe Elijah csendes, de fenyegető hangon. – Kérlek Caroline, fáradj utánam.
A lány gyorsan elsuhant a két Ős mellett, és követte a férfit. Látta merre mennek, és tudta, hogy abba a szobába vezeti Elijah, amelyikbe Klaus a bál alkalmával invitálta, megmutatva a művészetek iránti szenvedélyét.
- Elijah! Nagyon köszönöm, hogy segítettél. Mindenkinek szüksége lenne egy olyan testvérre, mint amilyen te vagy. Tiszta szívemből remélem, hogy megtalálod a boldogságot és ne hidd, hogy Elena közömbös irántad – mondta csendesen Caroline, és egy puszit nyomott a némileg zavarban lévő Ős arcára. – Innen már tudom, merre menjek.
Klaus csukott szemmel ült a szoba egyik hatalmas foteljában, és azt hitte megőrült. Mintha Caroline hangját hallotta volna, de tudta, hogy ez nem lehetséges. Minek jönne ide a lány, amikor visszatért a szerelme! Minden önkontrollját latba kellett vetnie, hogy ne menjen el Caroline-hoz, vagy, hogy ne ölje meg Tylert. Már egy üveg whiskey-t leengedett a torkán, hogy fájdalmát enyhítse. Sosem hitte, hogy ilyen fájdalom létezhet, és neki ezen még ráadásul át is kell esnie. Olyan mély önsajnálatba merült, hogy észre sem vette, hogy valaki belépett a szobába.
- Jó estét Nik!
- Caroline! – pattant fel a fotelból Klaus. - Eljöttél hozzám?
- Köszönd meg Elijah-nak –mondta jókedvűen a lány, és a férfi elé lépett. – Bűzlesz a piától – húzta fel az orrát.
- Nem számítottam látogatóra – mondta a férfi mosolyogva.
- Beszélgetnünk kellene egy kicsit.
- Gyere, üljünk le – mutatott a férfi a kanapéra.
Miután kényelembe helyezték magukat, Caroline megszólalt.
- Tyler visszajött a városba, mint azt tudod.
- Igen – válaszolta a férfi cseppet sem titkolt féltékenységgel a hangjában.
- Bántani akarod őt?
- Felmerült bennem – mondta a hibrid az igazságnak megfelelően.
- És ha azt mondom, hogy nekem nem ő kell?
- Ezt csak azért mondod, hogy ne bántsam?
- Ne forgasd ki a szavaimat légyszíves – forgatta szemét a lány.
- Bocsáss meg, a szavak kiforgatása a te asztalod – mondta célzással a hangjában a férfi.
- Szóval? – lépett túl Caroline a megjegyzésen, ami mellesleg tényleg igaz volt, ismerte el magában.
- Velem szeretnél lenni?
- Igen – sütötte le szemét a lány.
- Biztos vagy benne Caroline? – kérdezte a férfi, a szőke vámpír kezeit sajátjába fogva. - Velem az élet nem mindig habos torta.
- Ne szaladjunk ennyire előre. Menjünk el a hétvégén, ahogyan azt megbeszéltük, és lássuk mi történik. De kérlek szépen, engedd el Tylert. Megjárta a poklok poklát, hogy elszakadjon tőled. Azt mondja sikerült neki, de mi van, ha mégsem. Akkor lennék nyugodt, ha te engednéd el őt.
- Elengedtem volna Tylert, a mostani közös hétvégénk után, úgy is, ha azt mondod, hogy mégsem akarsz velem lenni.
- Valóban megtetted volna? – csillogott a lány szeme.
- Tényleg bármit megtennék érted, el fogom engedni Tylert – mondta a férfi.
Caroline érezte, hogy a férfi igazat mond neki, és a mai nap folyamán már a sokadik könnycsepp gördült végig az arcán. A férfi finoman a lány arcához ért, és óvatosan törölgette azokat. A lány közelebb húzódott a hibridhez, és megcsókolta. Tudta, hogy holnap egy nagyon nehéz beszélgetése lesz Tylerrel, de most csak Klaushoz akart bújni.
