Jó szórakozást hozzá!
Tökéletes összhang
Péntek reggel a lányok az Elijah-val megbeszélt időpontban érkeztek a város határába. Ide beszélték meg a találkozót. Elena totál be volt kattanva, egyrészt azért, mert az Ős által fogadott emberek feltehetően megtalálták Alaric-ot, másrészt örült, hogy egy kicsit elhagyja ezt az átkozott várost. Elijah már várta őket. Caroline leparkolt, és az udvarias vámpír máris a kocsinál termett.
- Jó reggelt hölgyeim!
- Neked is Elijah – köszöntek vissza a lányok.
- Elena, melyik a te csomagod?
- A fekete bőrönd az enyém, köszönöm Elijah – nézett mosolyogva a hasonmás.
Elijah átpakolta saját kocsijába a lány csomagját, és jelezte, hogy részéről indulhatnak.
- Caroline, nagyon köszönöm, hogy fedezel, és érezd jól magad. Hétfőn találkozunk – ölelte meg barátnőjét a lány.
- Remélem megtaláljátok Ric-et és minden rendben lesz, és próbálj egy kicsit kikapcsolódni – mondta a vámpír.
- Majd küldök üzenetet – ígérte a hasonmás.
- Elena, induljunk – kérte az Ős és kinyitotta neki az utas oldali ajtót.
- Caroline jó szórakozást kívánok neked – bólintott Elijah a szöszi felé, aki megesküdött volna, hogy egy cinkos mosolyt eresztett el felé a férfi.
- Köszönöm Elijah! Vigyázz Elenára, és hozzátok vissza Alaric-ot, már nagyon hiányzik nekünk! Sziasztok! – köszönt el Caroline, és a gázra lépett.
Teljes izgalomban volt. Nagyon vágyott erre a hétvégére Klaussal. Tegnap, amikor a városban kószált az egyik üzlet kirakatában meglátott egy oltári fehérnemű szettet. Azonnal bement az üzletbe, és vásárolt belőle a méretében. Csipkéből készült bézs színű áttetsző fűző volt, a mell résznél sűrűbben szőve, merevítővel, a végén harisnyatartóval, és egy ugyanolyan színű áttetsző francia bugyi, szintén csipkéből. Vett hozzá egy combfixet is ugyanabból a kollekcióból. Ez volt most rajta. Vett egy szexi fekete csipke hálóinget is. Imádott vásárolni. A szép fehér neműk pedig a gyengéi voltak. Remélte Klausé is. Belepirult a gondolatba. Az erdőben található szokásos helyükre beszélték meg a találkozót, és amikor odaért, Klaus már ott várta. Kocsijának támaszkodva mosolygott az érkező Caroline-ra.
- Jó reggelt szépségem – mondta vidáman a férfi, és egy csókot nyomott a lány szájára.
- Neked is jó reggelt – mosolygott vissza a vámpír.
- Nagyon csinos vagy. Felkészültél az indulásra?
- Hová megyünk?
- Egy csendes helyre, ahol magunk lehetünk.
- Hogy jutunk oda? Nem hagyhatom itt a kocsimat napokra, észrevehetik.
- Azt letesszük a városon kívül egy garázsba. Már béreltem is pár napra helyet. Az én kocsimmal megyünk…az nem lányos.
- Vigyáznunk kell a reputációdra nem igaz? – nézett kötekedő tekintettel Caroline a hibridre.
- Ahogy mondod. Mellesleg mit gondolnának rólad az emberek, milyen férfival vagy, aki ilyen csajos kocsit vezet?
- Annyira nem is csajos – nézett végig a kocsiján a lány.
- Akkor is az enyémmel fogunk menni – zárta le a témát a férfi. – Gyere utánam.
Caroline követte a hibridet, a szomszéd város egyik garázsába. Klaus átpakolta a lány csomagját a kocsijába, és elindultak.
- Hová megyünk?
- Lake Monticello-ba. Van ott egy házam, a tó mellett. Elég új szerzemény. Jártál már arra?
- Nem igazán.
- Tetszeni fog neked – nézett kedvesen a lányra.
- Ebben nem kételkedem.
- Elijah és Elena?
- Már úton vannak Richmond felé, és nagyon remélem, hogy megtalálják Alaric-ot élve.
- Biztos, hogy él, ha Elijah a legkisebb mértékben is úgy gondolná, hogy nem, akkor nem hagyta volna Elena vele tartson. Mit szóltak a Salvatore testvérek, ahhoz, hogy elutaztok?
-Damonból kitört az aggódó szerelmes férfi. Nagy vitánk volt vele. Úgy nézett rám, mintha feláldozni vinném Elenát. A legkedvesebb szava hozzám a „szöszi” volt – sóhajtott a lány.
- Nem értem, most mitől félti ennyire – vonta fel szemöldökét Klaus.
- Mindentől félti, mindenhol rémeket lát, és Elena ezt már nehezen viseli. Damonnak meg kellene tanulnia bízni benne. Elena nem mindig hozott jó döntéseket, de ez igaz a kék szemű ördögre is, és egyébként, melyikünk hoz minden egyes alkalommal jó döntéseket?
- Stefan, hogy állt hozzá?
- Óóóó, ő most még inkább magába van fordulva. Nagyon szeretem őt, tényleg nagyon szeretem, de most olyan a érzés a közelében lenni, hogy legszívesebben karót döfnék a szívembe – forgatta szemeit a lány. Csendben szenvedte végig, az egész balhézásunkat, de láttam rajta, hogy mélyen egyetért Damonnal.
- Jól mondtad a múltkor. Dráma Királynők. Azt gondolom, hogy Elenának jót fog tenni Elijah.
- Mire gondolsz? – vonta össze szemöldökét Caroline.
- Szerintem Elena jelenleg teljes érzelmi csődtömeg Damon és Stefan, na meg saját maga miatt. Elijah nyugodtsága, kiegyensúlyozottsága és az egész viselkedése jót fog tenni neki.
- Mindig meglepődöm, hogy érzékeled a külvilágot magad körül.
- Mindig érzékeltem, de általában megtartottam magamnak a véleményemet, vagy felhasználtam mások ellen – vonta meg vállát a hibrid.
- Ez őszinte beszéd volt – mondta elismerően a szöszke.
- Ezután, ne is várj tőlem mást – mosolygott Klaus, és megfogta a lány kezét.
- Bonnie is elutazik ma délután az anyjához.
- Mi van az anyjával?
- Bonnie többször beszélt már vele, és Jamie-vel is. Bevált az igézésed – mondta a lány némi büszkeséggel a hangjában.
- Az ötlet a tiéd volt, én csak a végrehajtó voltam.
- Semmire sem mentem volna az ötletemmel, végrehajtó nélkül – nevetett fel a lány.
- Szóval ti lányok kiruccantok, és magatok mögött hagyjátok a két patetikus Salvatore-t.
- Ti pedig nagyon bátrak vagytok Elijah-val, hogy a két kis pszichopatát otthon mertétek hagyni felügyelet nélkül – nézett Caroline a hibridre.
- Ne aggódj, nem fogják kiirtani a várost – nevetett Klaus.
- Tartani fogják a szájukat?
- Caroline, lehet, hogy pszichopaták a testvéreim, de egyiket sem ejtették a feje lágyára. Ígérd meg nekem, hogy nem rajtuk fogsz agyalni egész hétvégén– kérte a férfi.
- Megígérem – tette szívére a kezét a vámpír.
- Köszönöm.
Caroline hátrahajtotta a fejét, és becsukta a szemeit. Klaus az útra figyelt, és még mindig alig hitte, hogy őt választotta a lány. Meg akarta ismerni a lány életének minden pillanatát, és hogy megtudja mik a vágyai, a tervei.
Rövid időn belül, már a városban jártak. Caroline rengeteg fát látott mindenhol, közöttük itt-ott felbukkanó tetszetős házakkal. Egy idő után Klaus jobbra fordult, és megállt egy felhajtón. A lány egy hatalmas fémkerítést látott, ami tömör betonfalban folytatódott, nem engedve belátást a kíváncsi szemeknek. A férfi elővett egy távirányítót és a kapura irányította. Ahogy nyílt a kapu, a lány szeme úgy nőtt egyre nagyobbra. A kocsiút, egy allén vezetett keresztül, s ahogy egyre beljebb haladtak Caroline-nak elakadt a lélegzete. Egy kisebb park tárult a szeme elé, amelynek közepén egy szökőkút volt, szobrokkal.
A ház egy régi stílusú villa volt, kerek kupolákkal, és egy toronnyal megkoronázva. Néhány lépcső vezetett az ódon bejárathoz.
- Megjöttünk - állította le a kocsit a férfi.
- Gyönyörű ez a hely – mondta Caroline álmélkodva, miközben kiszállt a kocsiból. Klaus a csomagtartóból kivette a bőröndöket és felsétált a lépcsőkön.
- Olyan régimódi, és békés itt minden – lelkendezett a lány, követve a férfit.
- Nekem is ezt tetszett meg benne. Gyere, belülről is tetszeni fog. Bútorozottan vettem. Az előző tulajdonos nem is lakott itt. Felújíttatta, de aztán eladta. Én voltam a szerencsés vevő.
Caroline élvezettel lépett be a nagy faragott bejáraton. Egy hatalmas világosra, talán tojáshéj színűre festett előtér fogadta, márvány padlóval, ami szintén világos volt és fényes. Az előtér végét két oldalról márványból készült lépcsők ölelték körül, amelyek az emeletre vezettek. A korlátok kovácsoltvasból és fából készültek, és éles kontrasztként a világos helyiségben, feketék voltak. Az előtér közepén egy valószínűleg kézzel faragott sötétbarnára pácolt asztal állt, rajta egy vázában friss virágokkal.
- Itt is van személyzet? – mutatott Caroline a vázára.
- Muszáj karbantartani a házat. De most pár napra kimenőt adtam nekik.
- Szólíthatlak még Klausnak, vagy a Mr. Mikaelson jobban hangzana ebben a házban? – pukedlizett Caroline viccesen, és Klaus elkezdett nevetni.
- Sosem voltam hagyománytisztelő, és ez a huszonegyedik század édesem, de már kértem, hogy szólíts néha Niknek.
- Rendben van, Nik – ejtette ki csábosan a férfi nevét.
Klaus újfent elnevette magát, és intett a lánynak, hogy kövesse.
Felmentek a lépcsőkön, ami egy tágas folyosóra vezette őket. A férfi jobbra fordult, és Caroline követte. Itt is világosra voltak festve a falak, amelyek egyhangúságát díszes, sötétre pácolt faberakásokkal ellensúlyozták. A falakból kovácsoltvas lámpák álltak ki, meleg fényt adva a folyosónak. Egy-két képet is látott a falakon, azt feltételezte, hogy a hibrid készítette azokat. Már két ajtót is elhagytak, amikor megállt Klaus, és benyitott az egyik szobába.
- Tessék szívem, ez lesz a szobád – engedett utat a lánynak.
A falakat arany és fehér díszítésű selyem tapéta borította, a két hatalmas ablakot hófehér csipke függöny takarta, amely két oldalán aranyszínű drapéria omlott a földre. Középen egy hatalmas erkély volt, kovácsoltvas korláttal. A szoba középpontjában egy gyönyörűen faragott fehér színű hatalmas méretű ágy volt, amelyet áttetsző aranyból szőtt selyem baldachin vett körül. Mindkét oldalán ugyanolyan faragással díszített éjjeli szekrények voltak, aranyszínű szaténnal borított olvasó lámpával. Az ággyal szembeni fal mellett egy gyönyörű, a szoba stílusával megegyező fésülködő asztal és szék állt. Mellette lévő ajtó mögött pedig az öltöző szobát fedezte fel a lány, ahová kabátját be is tette. Klaus utána ment és betette Caroline bőröndjét is.
- Nos? Mit szólsz hozzá?
- Alig jutok szóhoz, ez annyira gyönyörű – nézett ragyogó arccal a férfira Caroline.
- Az ajtó mögött megtalálod a fürdőt – mutatott Klaus az ágy mellett található ajtóra.
Caroline már futott is megnézni, mert tudta, hogy az is ugyanilyen fergeteges lesz. Nem tévedett. Ahogyan az ő szobáját az arany és a fehér, addig a fürdőszobát a réz és a fehér uralta. Hatalmas volt a fürdő, a közepén egy régimódi, de annál nagyobb káddal. Két mosdó volt, és egy zuhanyzó.
- Ott egy másik szoba van? – kérdezte izgatottan a lány rámutatva a szemben lévő ajtóra.
- Igen, az én szobám.
Caroline egy pillanatra ledöbbent, azt hitte, hogy… na jó, inkább nem is tudta, mit hitt…
- Megnézhetem?
- Természetesen.
A lány benyitott és egy ugyanolyan elrendezésű szobában találta magát, mint az övé volt, azzal a kivétellel, hogy itt az arany és a sötétbarna voltak a meghatározó színek, és hát nyilván nem volt baldachin az ágy felett, illetve a fésülködő asztal helyén egy régimódi íróasztal állt. Igazi férfiszoba volt.
- Ez is gyönyörű – csapta össze kezét a szőke szépség.
- Te is az vagy – mondta a hibrid. – Régen nem találkoztam senkivel, akit ennyire feldobott volna egy szoba látványa.
- Imádom a szép dolgokat, és itt minden gyönyörűséges. Köszönöm, hogy elhoztál – mondta széles mosollyal az arcán a lány.
- Még nem láttál mindent.
- Tudom, de nem lehetne, hogy együnk valamit előtte?
- Mire gondolsz? Rendes ételre, vagy vérre?
- Mindkettőre.
- Te kis mohó – mosolygott a férfi. - Pakoljunk ki, és találkozzunk lent az előtérben. Az ebédlő lent van.
- Nem lehetne, hogy a konyhában együnk? Végül is csak ketten vagyunk – kérte a lány Klaust.
- Bármit, amit csak szeretnél – mondta Klaus, és a lányhoz lépve egy puszit nyomott annak orrára.
Caroline felhúzta orrát, és végigsimított a férfi arcán. Klaus elkapta a kezét, majd magához rántotta a lányt, és forrón megcsókolta. A vámpír szenvedélyesen viszonozta, a férfi hajába kapaszkodva.
A hibrid felkapta a lányt, az ágyra tette, és fölé tornyosult. Egy pillanatig nézték egymást, majd Caroline lecsapott a férfi szájára. A férfi simogatni kezdte a lány mellét, combját. Minden egyes simogatás egyre kéjvágyóbb hangokat hozott ki a vámpírból. Szorosan odanyomta csípőjét a férfi ágyékához, és lassú mozgásba kezdett, miközben megszabadította a férfit a felsőruházatától. Klaus egy mozdulattal megszabadult nadrágjától, majd letépte a ruhát a lányról, és megpillantva a lányon található csábos fehérneműt, szinte teljesen elveszítette az önuralmát. A lány minden porcikáját végigcsókolta, elidőzve annak nyakánál, mellénél és combjai között, miközben lehámozta róla fehérneműjét. Caroline úgy érezte menten elenyészik a teste a vágyakozástól. Egy pillanattal később, már ő volt felül, és csókolta a férfi felsőtestét, mellbimbóját, nyakát, apró kis harapásokkal fűszerezve azt. Klaus felnyögött kéjtől, ami végigjárta testét. Nem bírt tovább várni és tudta, hogy a lány is készen áll. Maga alá fordította a vámpírt, a szemébe nézett és beléhatolt. Látta hogyan izzik fel a gyönyör a másik tekintetében, ami még jobban feltüzelte őt, de egy pillanatig mégsem mozdult, érezni akarta a Caroline-nal való teljes egyesülést. Aztán lassan, majd egyre erőteljesebben elkezdett mozogni benne, miközben a vámpír szájára tapasztotta száját, és keze továbbra is a lányon barangolt. Caroline majdnem felrobbant ettől a gyönyörhalmaztól. Felvette a férfi ritmusát, és élvezte az intenzív szeretkezést, majd egy villámgyors mozdulattal a férfi fölé került, amit Klaus egy elégedett morgással nyugtázott. Tökéletes összhangban mozogtak együtt. A hibrid érezte, hogy mindketten a csúcs felé tartanak, és visszafordítva a lányt, néhány lassú és erőteljes lökés után együtt jutottak el a csúcsra. Caroline egész testében megfeszült, Klaus pedig felnyögött.
Caroline kipirultan nézte a még mindig rajta fekvő férfit. Klaus megsimogatta a lány arcát, és megcsókolta. Finoman gurult le róla, miközben mellkasára vonta a lányt, és a mellette lévő takarót magukra terítette. Caroline átölte a férfit és beszívta illatát. Csendben feküdtek. Nem kellettek szavak. Mindketten tudták, hogy ez több volt egy szeretkezésnél, és hogy tökéletes volt az együttlétük. Könnyűnek és kielégültnek érezték az egész testüket, elméjüket.
Klaus finoman játszott a lány szőke fürtjeivel, amitől a vámpírnak szinte dorombolni támadt kedve. Becsukta szemét és rövid idő múlva könnyű álomba szenderült.
Klaus óvatosan a párnára helyezte a fejét és betakarta a szépséget. Állt felette egy darabig, gyönyörködve a párnán szétterülő szőke hajtengerben, a lány arcában, finoman ívelt vállában. Tudta, hogy ezt le kell rajzolnia. Magára kapta ruháit, és csendben kiment.
Elővette telefonját, és látta, hogy Elijah többször is kereste. Olyan távolinak tűnt számára családi problémájuk most, hogy itt volt Caroline-nal. Felsóhajtott, és visszahívta fivérét.
-Niklaus, ne haragudj, hogy megzavarom a romantikus hétvégédet! – szólt a telefonba Elijah.
-Mi történt?
-Megtalálták Esthert és Finnt az embereim.
-Hol vannak?
-Salemben.
- Hová máshova is menekülhetne az Ősi boszorkány – mondta gúnyosan a hibrid.
- Igen, elég találó helyre mentek – értett egyet Elijah.
- Nem lesz egyszerű elhozni onnan, túl sok a boszorkány.
- El kell csalnunk őket.
- Hogyan?
- Nem tudom, és mivel már Richmondban vagyunk Elenával, Alaric-ra kell koncentrálnom. Csak tudatni akartam veled a jó hírt.
- Jól van! Bármit is találunk ki, szükségünk lesz Kolra és Rebekah-ra is. Kiderítették az embereid, min ügyködik anyánk?
- Esther megpróbál újabb vérvonalat keresni.
- Ezt eddig is gondoltuk.
- Elég gyorsan elterjedt a Bennett vonal erőszakos megszakításának híre, így nem igazán akad jelentkező.
- Tudod milyenek a boszorkák, mindig csak magukra gondolnak.
- Jelenleg ez a mi szerencsénk. Az embereim tovább figyelik őket. Hétfőn azonnal össze kell ülnünk.
- Rendben van. Mi van Alaric-kal? Hol van Elena?
- Elena a szobájában van. Alaric-ot, pedig úgy tűnik, hogy egy elhagyatott hotelben tartják. Most fogok odamenni.
- Kik?
- Vámpírok. Két férfi és egy nő.
- Mit akarhatnak Alaric-tól?
- Nos, ezt most fogom kideríteni.
- Óvatosan Elijah.
- Ne aggódj Nik, talán csak te vagy jobb nálam vallatásban és gyilkolásban, ezen a földön.
- Ebben egyetértünk testvérem, és örülök, hogy ezt nem hallotta Caroline.
- Érezd jól magad! Hétfőn találkozunk!
- Hétfőn Elijah!
Klaus elégedetten tette le a telefont, végre előrelépés van az anyjuk ügyében. Benézett a szobába, és látta, hogy a lány még mindig alszik. Csendben bement a fürdőszobába, és ledobva magáról ruháit beállt a zuhany alá. Pár perccel később nyílt a fülke ajtaja, és Caroline állt mellé.
- Felébresztettelek?
- Nem, de ha megtetted volna, sem bánnám – mondta a lány, és magukra húzta a fülke ajtót.
A férfi ráhajolt a lány szájára, és újra elmerültek egymásban.
