Nagyon sajnálom a hosszú és szó nélküli szünetet. Ezennel folytatom a történetet. Remélem visszatértek olvasni. Ahogy szünet volt nálam, úgy a történetbe is eltelt egy kevés idő.
Jó szórakozást hozzá!
Düh, koporsók és miegymás
2 hónap telt el Ric átváltozása óta és úgy tűnt megtanulta kezelni vérszomját. Bonnie elkészítette neki a napon járó gyűrűt, sírva véve tudomásul, hogy egy újabb ember akit szeret vámpírrá változott. Stefan és Katherine nem tudta, hogy Alaric vámpír lett, úgymond meglepetésnek tartogatták, ha egyszer hazatérnek. Damon viszont – aki tartotta öccse előtt a száját a tanárról - mindennap megjelent a villában és amikor a tanár kimerészkedett az emberek közé akkor sem hagyta cserben. Bűntudata is múlóban volt sőt, kifejezetten élvezte amikor Alaric-kal az erdőben vadásztak. Persze csak állatokra, bár Damon bepróbálkozott, hogy legalább egy éjszakát tivornyázhassanak (ezzel egyébként egyetértett Klaus, Rebekah és Kol is), Caroline hajthatatlan volt. Kiválóan menedzselte le a dolgokat és erős kontroll alatt tartotta Ric-et. Azt szerette volna, ha minden jól alakul volt tanára számára, hogy sose legyen bűntudata. Ismerte Alaric-ot annyira, hogy tudja éppen olyan lelkiismeret furdalása lenne ártatlanok vérének ontásától, mint saját magának. Damon és az Ősök mások voltak, mint ők, Alaric ezt már emberi életében is fel tudta mérni. Hallgatott Caroline-ra és rövid időn belül sikerült kontrollálnia magát.
Az, hogy még nem tanított túlzott óvatosságának volt köszönhető illetve az őt helyettesítő Ősök népszerűségének. Ugyanis ez idő alatt a Mikaelson fivérek felváltva helyettesítették a tanárt az általa megadott anyag alapján. Ennek létrejöttében Carol, mint polgármester és Liz, seriffként segített, akik beajánlották őket az iskola igazgatójának. Az összes diák odáig volt az Ősökért, imádták a színesen leadott órákat, amibe mindig belecsempésztek egy kis személyes élményt (persze csak finoman), és rajongtak a szívdöglesztő külsejükért. A lányok sóvárgó pillantásokat vetettek, a fiúk pedig próbáltak rájuk hasonlítani. Klaus, Elijah és Kol teljesen levették a lábukról az iskola diákjait, és a tanárok többségét is. Jeremy egyfolytában nevetett a többi tanulón és Kollal karöltve természetesen állandó bemutatókat tartottak otthon az iskolában elharapódzó imádatról.
- Úgy látszik, engem már nem is hiányolnak – mondta nevetve Ric, a két mókamester egyik ilyen bemutatója után.
- Ha tudnák, hogy milyen halálos veszélynek vannak kitéve, nem lennének ilyen feltétlen rajongóitok – jegyezte meg Damon szarkasztikusan.
- Ne legyél már ennyire hangulatromboló – forgatta szemeit Elena.
- Egyesekkel ellentétben a testvéreim képesek uralkodni magukon. Ha jól tudom, az én családomban senkinek nem durran el az agya az emberi vértől – szúrt oda Becca kissé dühösen.
- Ha jól tudom, akkor az én családomban senki olyan nincs, aki a maga világmegváltó céljai érdekében feláldozott volna ártatlan embereket, vagy alantas módon félemlített volna meg bárkit is – vágott vissza Damon.
- Elég volt! – csattant fel Alaric. - Becca, nem volt szép ezt mondanod, Stefannak ez egy örökléten át tartó küzdelem, amiről nem tehet. Szerencsések vagyunk, hogy nekünk nincs ez a rémálom az életünkben. Damon, valóban megtörténtek ezek a dolgok, és megváltoztathatatlanok, de emlékezz vissza, amikor te a céljaid érdekében, azért mert szerelmes voltál Elenába a véredet itattad vele, holott ő már eldöntötte, hogy bízik Elijah-ban, aki tudott volna segíteni abban, hogy életben maradjon, vagy amikor megölted Jeremy-t, mert Elena elutasított, vagy amikor Caroline-t még emberként folyamatosan igézted és megfélemlítetted. Egyik vámpír sem jobb a másiknál. Én szerencsés vagyok, mert még semmi olyat nem tettem vámpírként, ami helytelen lenne, de csak azért mert itt vagytok mellettem – mutatott mindenkire a tanár.
- Igaza van Ric-nek, egyikünk sem jobb a másiknál – felelte csendesen Caroline.
- Damon, te aztán igazán tudod, hogyan szúrd el az emberek szórakozását, és vedd el a jókedvét – húzta el a száját Kol.
- Ez nem csak az ő hibája, Rebekah-nak nem kellett volna, olyan durván odaszólni – szólalt meg Elijah.
- Lehet, de bocsánatot kérni nem fogok – fonta össze maga előtt karjait durcásan a szőke Ős.
- Magasról tennék a bocsánatkérésedre – nézett megvetően a kékszemű vámpír.
- Na, akkor most mindenkiből elég volt! Túl nagy itt a feszültség az utóbbi időben, és ebből semmi jó nem fog kisülni. Szóval Damon tudom, mennyire jó barátok vagytok Ric-kel, de ez így nem mehet tovább. Nagyon köszönjük, hogy itt voltál és segítettél, ezt sosem felejtjük el neked. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy már nincs szükség arra, hogy idejárj, Ric rendben van és amennyiben találkozni szeretnétek, azt akár a Salvatore panzióban is megtehetitek, vagy bárhol ahol akarjátok. Rendben van ez így Ric? Damon? – nézett a két vámpírra Klaus.
- Igazad van. Természetesen rendben van – bólintott a tanár.
- Részemről az öröm, hogy nem kell lássalak benneteket – mondta gunyorosan Damon.
- Erre azért ne fogadj haver! Itt élünk, és ez egy picinyke város – kacsintott Kol.
- Majd igyekezlek elkerülni benneteket! Jó éjt! – válaszolta az idősebbik Salvatore és hátat fordítva a társaságnak elindult kifelé.
- Damon! – kiáltott utána Elena.
- Neked is jó éjt Elena! – intett hátrafelé a vámpír.
- Várj! Beszélni szeretnék veled – kapta el a férfi karját a barna lány.
- Nem nagyon van miről beszélnünk.
- Lenne miről, de elkerülsz engem.
- Jó okom van rá – vetette oda Damon és indulni akart.
- Nem illik így viselkedni egy hölggyel – termett a sötéthajú vámpír előtt Elijah.
- Ó, a hőslovag közbelépett – forgatta szemeit Damon.
- Beszélj Elenával, tiszteld meg vele – lépett közelebb az Ős.
- Kérlek Damon – nézett a férfira Elena, miközben belül mosolygott a szíve attól, hogy Elijah kiáll mellette még úgyis, hogy tudja érzett valamit egykor az idősebbik Salvatore iránt.
- Rendben – mondta beleegyező hangon a férfi.
- Menjetek ki a kertbe, ott magatok lehettek – mondta kedvesen Elijah, és felsegítette a lányra a kabátját, mert már csípősre fordultak az esték, éjszakák.
- Köszönöm – nézett a barna lány szerelmére és egy gyors csókot nyomott a szájára.
Damon kiengedte maga előtt a hasonmást a teraszajtón, majd mielőtt becsukta volna azt, visszanézett a többiekre és gúnyos mosolyt vetett feléjük.
- Egyszerűen nem értem Damont – sóhajtott fel Ric.
- Még mindig szerelmes a nővérembe, ezért igyekszik őt elkerülni – tárta szét kezeit Jeremy.
- Nem, nem így értem. Ez nyilvánvaló és sajnálom is érte. Inkább az zavar, hogy még mindig annyira ellenséges veletek. Két hónapja nap, nap után eljött hozzám és láthatott benneteket a természetes közegetekben. Láthatta, hogy mennyire szerettek bennünket, mennyire aggódtok értünk, törődtök velünk.
- Ez nem számít neki Alaric. Mindannyiunkban van valami, hogy is nevezzem…hiba, amit vagy megpróbálunk kezelni azzal, hogy beismerjük és vele élünk, vagy hagyjuk elharapózni. Úgy értem, ott van Stefan és az emberi vér problémája. Damon problémája a túlzott ragaszkodás, kapaszkodás bizonyos dolgokba. Bárkit vagy bármit feláldoz azért akihez, amihez ragaszkodik. Katerinába száz akárhány évig volt szerelmes, kapaszkodott a szerelembe és bárkit feláldozott érte lelkiismeret és a következmények számbavétele nélkül. Ugyanez a helyzet a gyűlöletével is, főleg úgy, hogy az akiket szeret az általa gyűlöltekkel élik a mindennapjaikat. Ragaszkodik ehhez, és emiatt nem lát meg egyéb dolgokat – monda Elijah.
- Ez elég részletes elemzés volt – mondta elismerően Jeremy.
- Elijah imád elemezni – vigyorgott Rebekah.
- Nos bátyám, mi az én úgynevezett hibám? – kérdezte Kol.
- Kol, a te hibád az, hogy végtelenül szemtelen vagy – nézett öccsére a hibrid.
- És pszichopata – toldotta meg Becca.
- Nem is benneteket kérdeztelek – tárta szét kezeit Kol.
- Bár Elijah-t kérdezted, de mivel klinikai eset vagy nem kell hozzá az ő részletes elemzése, még nekünk is egyértelmű a diagnózis – nevetett fel a szőke Ős és a többiek vele tartottak.
- Rendben, akkor mint a család szemtelen, pszichopatája látogatást teszek a Grillbe. Ki jön velem? – állt fel Kol.
Klaus, Caroline és Becca csatlakozott a bolondos Őshöz. Jeremy is elbúcsúzott, még be akart menni Bonnie-hoz egy kicsit. Ric nem élt a lehetőséggel, Elijah pedig nyilvánvalóan nem akarta itt hagyni Elenát.
Csendben ültek a nappaliban, Elijah olvasott, a tanár pedig a regényén dolgozott. Alaric néhányszor lopva rápillantott az Ősre. Rejtélyesnek találta. Rebekah-t már jól ismerte, és Kollal is elég sok időt töltött. Klausról rengeteget mesélt Caroline, és egy alkalommal csak ketten voltak itthon, amikor a hibrid beszélgetős kedvében volt, így sok dolgot megosztottak egymással. Elijah-ról annyit tudott, hogy nagyon szereti Elenát, hogy végletekig lojális a családjához – ez egyébként mindegyik Ősre jellemző volt – és tudta, hogy bár eléggé erkölcsös, ha úgy hozza az élet kíméletlenebb, mint bármelyik Ős. Ha Elena előtt szóba hozta az őt, csak dicsérő szavakat hallott. Lehet, hogy mást nem is kellett tudnia róla, a lényeg, hogy mindennél jobban szerette gyámleányát.
- Mire gondolsz Ric? – szólalt meg Elijah.
- Csak a regényem – válaszolta Alaric.
- Már egy ideje nem hallom, hogy írnál.
- Őszintén szólva, rajtad gondolkozom. Téged ismerlek a legrégebb óta az Ősök közül, mégis te vagy az, akit a legkevésbé ismerek.
- Lehet, hogy nem is kell tudnod mást, mint amennyit már ismersz. Nem mindenki bonyolult.
- Te egy Ős vagy, ki van zárva az egyszerűség.
- Akkor másként fogalmazok. A testvéreim közül talán én vagyok a legkevésbé bonyolult.
- Valószínűleg – mosolyodott el Ric.
- Kérdezz bátran – csukta be könyvét Elijah.
- Most csőbe húzol! Nincsenek konkrét kérdéseim, csak valahogy úgy érzem, hogy egy rejtély vagy, lehet csak azért mert mindig visszafogott vagy…nem is tudom – vonta meg vállát Alaric.
- Mindig ilyen voltam.
- Nem vagy féltékeny Stefanra? Elena nagyon szerette őt.
- A féltékenység nem az én asztalom. Ahogy a húgom is mondta nagy elemző vagyok, ha úgy tapasztalnám, hogy Elena szíve egy kicsit is Stefan felé kezd újra húzni vagy más felé, azonnal elengedném.
- Damon?
- Damon nehezebb eset. Látom, hogy van közöttük valami beteljesületlen.
- Hogy Caroline-t idézzem, valószínűleg ez csak szexuális feszültség.
- Okos az a lány. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy Elenának talán nem vagyok közömbös.
- És én hálás is vagyok neki ezért – mosolyodott el Ric.
- Nem lett volna jobb neki, valamelyik Salvatore mellett? Kevesebb veszély lenne az életében. Most is meg akarják ölni. Ahogy veled meg is tették, csak Damonnak köszönhetjük, hogy most köztünk vagy. – mutatott rá a tényre Elijah.
- Nem lett volna jobb. Az egy szerelmi háromszög volt, amibe Elena kezdett tönkremenni. Kedvelem Stefant, Damon pedig a legjobb barátom, de nekem Elena számít. Megváltoztattad, kiegyensúlyozottá tetted és felszabadulttá. Más ember lett. Olyan, amilyennek mindig is lennie kellett volna. Ezt te is tudod. Veszély meg mindig leselkedik, és mögöttetek ezer év tapasztalata van ennek elhárításában. Hol lehetne nagyobb biztonságban?
- Ezek megtisztelő szavak köszönöm – hajtotta meg fejét mosolyogva az Ős.
- Tényeket mondtam, ne köszönd. Egyébként mi van Antonékkal? Az embereid nem találtak semmit?
- Nem, és emiatt aggódom. Mintha teljesen visszahúzódtak volna, ami nem jó jel. Egyértelműen készülnek valamire – csóválta meg fejét Elijah.
- Nem gondolod, hogy el kellene vinni innen anyátokat, és Finn-t?
- Klaus és én már beszéltünk erről. Olyan helyre kellene vinni őket, ahová nem léphetnek be vámpírok, csak mi.
- Elenáék háza?
- Nem jó, oda a Salvatore-k és Katerina is bemehet. Olyan hely kell, ahová csak a családunk léphet be.
- Akkor mi lesz?
- Hamarosan cselekednünk kell, Anton mindent tud és ő az egyetlen aki ki tudja nyitni anyám koporsóját. Biztos vagyok benne, hogy nem elégszik meg azzal, hogy megölje azokat akiket szeretünk, főleg ha rájön nálad nem járt sikerrel. Bennünket akar majd megölni, és ehhez szüksége lesz anyánkra.
- Ez eléggé sanszos – bólogatott Alaric.
Ebben a pillanatban elhallgattak, mert veszekedést hallottak a kertből.
- Nem érdekel a magyarázkodásod Elena – mondta Damon dühösen.
- Én nem magyarázkodom Damon, elmondtam a tényeket. Szeretjük őket.
- Hogy szerethetitek ezeket a szörnyetegeket? Klaus elrabolt és megölt, Elijah szintén elrabolt, kitéve a húga kénye-kedvének, és te vele hálsz? Mindnyájunknak csak szenvedést okoztak – kiabált Damon.
- Igen igazad van, szenvedést okoztak, de én túlléptem rajta, Ric is és Caroline is.
- Az a szőke liba mindig befolyásolható volt. De te és Ric?
- Ne beszélj így a barátnőmről, aki részt vett mindenben amit kitaláltatok és veszélyeztette az életét értünk, értem. Két hónapja mindennap itt vagy, láthatod hogyan bánnak velünk.
- Tökmindegy mit mondok, teljesen a befolyásuk alatt állsz – legyintett Damon.
- Mindannyian befolyásoljuk egymást. Te is azt próbálod tenni velem. Miért nem fogadod el a helyzetet Damon? Stefan és Tyler elfogadta.
- Stefan mindig mindent elfogadott. Most azt is, hogy Katherine-nel császkál.
- Egyébként, ha már a befolyásolásnál tartunk, akkor tudnod kell, hogy Katerinát azért nem ölték meg az Ősök, mert én megkértem őket erre.
- Katerina???? Már így szólítod, régen szimplán Katherine volt. Ebből is látszik a befolyásuk.
- Gyerekes vagy Damon. Velük töltöm az időmet, nyilván átragadt rám egy két kifejezésük, ahogyan rájuk is a mi beszédünkből. Egyébként a lényeg nem azon van, hogyan szólítom, hanem hogy életben van. Miattatok kértem, hogy így legyen. Nem akartam, hogy egyedül legyetek.
- Szerintem nem kértük, hogy az érdekünkben bármit is tegyél, főleg nem Katherine-t.
- Szeretted őt Damon és ő is téged, ahogyan Stefant is szeretitek mindketten.
- Ő az öcsikémet szereti.
- Mindkettőtöket szereti, és bármit megtesz értetek akármilyen is. Ezért nem akartam, hogy megöljék.
- Nagyon nagylelkű vagy Elena.
- Nincs szükségem a szarkazmusodra Damon. Boldog vagyok. Régóta nem éreztem már ezt.
- Hogy lehetsz boldog, amikor bármikor megölhet ez az Anton? – vonaglott meg a férfi arca.
- Bízom Elijah-ban és a többiekben is. Benned is bízom – mondta békülékenyen Elena.
- Elijah a szent – mondta gúnyosan Damon.
- Nem szent, egyikünk sem az, mindannyian követtünk el hibákat, de ne feledd, hogy ő mentette meg Alaric életét, amikor ti azzal voltatok elfoglalva, hogy mit terveznek ellenünk az Ősök. Akik valójában nem terveztek semmit– fonta össze karjait maga előtt Elena.
- Na jó, én ezt nem hallgatom.
- Ne Damon, ne váljunk el haraggal.
- Nem haragszom rád Elena. Szeretlek, mint azt már mondtam neked, bár elég elutasító választ kaptam. Az öcsém is szeret téged, de úgy látszik egyikünk sem elég jó neked – villámlott a vámpír szeme.
- Ne kezd el ezt Damon! Megfojtottatok a féltésetekkel, a felesleges összeesküvés elméleteitekkel, nem bírtam volna már sokáig. Azt hiszem így is úgy is vége lett volna – remegett meg Elena hangja.
- Na ja, Elijah-val és a gyilkos testvéreivel sokkal jobban jártál. Gondolom hőn szeretett szerelmedtől még azt is elfogadnád, ha vámpírrá változtatna.
- Túl messzire mész! Kár volt erőltetnem ezt a beszélgetést. Én csak azt szerettem volna…
– hallgatott el Elena és a földet nézte könnyein át.
- Mit? Azt, ha megértelek? Ezt elvesztetted, sosem foglak. Lehet, hogy bárki mást igen, de téged nem. Visszaéltél azzal, hogy vonzódom hozzád, hogy szeretlek! Irányítani próbáltál, sőt még most is azt próbálod.
- Damon….- kezdte bizonytalan hangon a barna lány utat engedve a könnyeinek.
Alaric és Elijah némán ültek a szobában egymást nézve. Nem volt ínyükre a kinti beszélgetés. A tanár érezte, hogy Damon szavai hogy omlasztják össze az új Elenát, és hogyan kezd visszatérni a lány, Elijah előtti gyötrődő énje. Nem hagyhatja, akármennyire is szereti Damont, Elena az ő felelőssége. Félretette laptopját és felállni készült.
- Ne, majd én – intett neki Elijah.
- De… - kezdte Alaric.
- Tudom, hogy Elena a te felelősséged, de Damon a barátod, és mint hallhattad engem nem igazán kedvel. Ne rontsd el a barátságodat vele. Menj inkább ki a konyhába, hogy ne is lássa, hogy itt vagy – mondta csendesen Elijah és Ric bólintva felállt elhagyva a szobát.
- Tudom, hogy Elena a te felelősséged, de Damon a barátod, és mint hallhattad engem nem igazán kedvel. Ne rontsd el a barátságodat vele. Menj inkább ki a konyhába, hogy ne is lássa, hogy itt vagy – mondta csendesen Elijah és Ric bólintva felállt elhagyva a szobát.
- Damon itt az ideje, hogy menj! – lépett ki a kertbe Elijah.
- Ezer örömmel – húzta fel orrát a férfi.
- Előtte azonban kérj bocsánatot Elenától – tette a vámpír mellkasára a kezét az Ős.
- Nem hiszem, hogy bármi olyat tettem, ami ezt indokolná.
- Ne, Elijah ez tényleg nem szükséges – rázta meg fejét Elena.
- Látod? – húzta félmosolyra a száját Damon.
- Rendben, az ajtóhoz kísérlek. Kedvesem rögtön itt vagyok – simogatta meg Elena arcát Elijah.
- Csak egy pillanatra Damon – állította meg a férfit az Ős.
- Nagyon kint akartok tudni ebből a házból, mégis mindig megállítotok valamivel – forgatta szemeit a vámpír és bár már kívül volt az ajtón visszafordult.
- Ha még egyszer így merészelsz beszélni Elenával, ha még egyszer megpróbálod őt abba a kínlódással teli helyzetbe hozni, amiben veletek volt, nem érdekel mit ígértem neki, meg foglak ölni. Lassan és fájdalmasan – mosolygott jéghidegen Elijah.
- Nem tűröd a konkurenciát nem igaz? – vigyorgott Damon.
- Elenát a legjobb szándék vezérelte, amikor beszélni akart veled, te pedig meg sem próbáltad elfogadni, megérteni. Abban sem vagyok biztos, hogy meghallottad minden szavát. Egyébként nem vagy konkurencia, sosem voltál, maximum az öcséd lehetett volna az, de ő okosabb, mint te vagy. Most már elmehetsz, de jobban teszed, ha a hátad mögé tekintgetsz. Figyelni foglak! – mondta cseppet sem kedves hangon Elijah és becsapta a vámpír orra előtt az ajtót.
Másnap délelőtt családi megbeszélést tartottak, amit Elijah kezdeményezett.
- Nem bízom Damonban. Még ha nektek nem is akar ártani, a felénk irányuló gyűlölete kiszámíthatatlanná teszi – tárta szét kezeit az Ős.
- Sosem bíztam benne – mondta Kol.
- Mégis mit tudna tenni? – kérdezte Rebekah.
- Damon mindig kitalál valamit, amiből valakinek baja származik – mondta meggyötört hangon Elena.
- Mi a baj Elena? Borzasztóan festesz – jegyezte meg Klaus.
- Hová tetted a modorodat bátyám? – nézett rá csúnyán Becca.
- Mi történt? – kérdezte Caroline, miközben nem tetszően rázta a fejét kedvese felé, annak modortalan beszólása miatt.
- A tegnapi beszélgetése Damonnal nem volt éppenséggel vidám hangvételű – felelt a lány helyett Alaric.
- Damon egy barom volt tegnap – szólalt meg Elijah kissé dühös hangon, és mindenki felkapta a fejét.
- Barom? Azt mondtad barom? Még az életben nem használtál ilyen csúnya kifejezést – jegyezte meg meglepetten Kol.
- Damonban meg van az a képesség, hogy a legrosszabbat hozza ki az emberből – sóhajtotta Caroline.
- Nem számít, nem volt túl felemelő a beszélgetés, de hát ez van – próbált elengedni egy gyenge mosolyt a hasonmás.
- Elena! Állok szolgálatodra, ha bármit tehetek hogy jobban érezd magad – állt fel Kol és bokáit összecsapva meghajolt.
- Köszönöm, de megleszek te örök bohóc – mosolyodott el Elena.
- Látjátok, ő nem szemtelen pszichopatának lát, hanem egy bohócnak – vágott önelégült képet Kol.
- Jesszus tesó! Nem tudtam, hogy ennyire a lelkedbe gyalogolunk ezzel a pszicho dumával – forgatta a szemeit Becca.
- Kol, egy szóval sem mondtam, hogy nem vagy pszichopata – nevette el magát Elena.
- Tudtam én, hogy valahogy jobb kedvre foglak deríteni. Ha lelkizni akarsz állok rendelkezésedre – vigyorodott el a bolondos Ős.
- Szólni fogok, megígérem – bólogatott a hasonmás és érezte, hogy a lelke valamivel könnyebbé vált. Szerette, hogy olyan emberek között van, akik mindig megpróbálják felvidítani, akik folyamatosan megnevettetik, akik nem telepednek rá.
- Kol, át akarod venni Rebekah és az én szerepemet? Te pernahajder! – vágott egy párnát Caroline az Őshöz.
- Most ilyen csajos kedvemben vagyok. Ez valószínűleg valami pszichopata dolog lehet – vonta meg vállát Kol nevetve.
- Inkább térjünk vissza Elijah-hoz – fogta meg az Ős kezét Elena.
- A lényeg, hogy nem bízom Damonban és a fejünk felett lóg Anton, akiről még semmi hír nincs. Niklaus és én már beszéltünk a koporsókról, és tegnap Ric-kel is ejtettünk néhány szót erről. El kell döntenünk mi legyen velük, hol tároljuk őket. Itt nem maradhatnak, Anton tud róluk – nézett a többiekre Elijah.
- Tetessünk újra védelmet a házra, Bonnie biztos segítene – szólalt meg Becca.
- Nem akarom, hogy itt legyenek a koporsók. Azt akarom, hogy olyan helyen legyenek, amit csak mi ismerünk, és elterjesszük a természetfelettiek körében, hogy nincs a villában egyik koporsó sem – válaszolta Elijah.
- Miért akarod, hogy elterjedjen? – kérdezte szemét összehúzva Ric.
- Azért, hogy ne akarjanak bejutni a házba, vagy ha mégis megteszik, akkor ne találjanak semmit. A védelem szükséges lesz, de ne felejtsétek el, hogy Antonnak erős boszorkány ismerősei vannak, akik nem rettenek meg a fekete mágiát használni.
- De hová vigyük őket? – vonta össze szemét Caroline.
- Csak olyan helyre vihetjük, ahol ember él, és nem tud bejutni vámpír – mondta Kol.
- Boszorkánynak nem kell engedély és Antonnak van belőle pár – válaszolta Ric.
- Rohadt boszorkányok, gyűlölöm őket – fröcsögte Becca.
- El kellene égetnünk anyánkat. Finn-nel nem tudnak önmagában mit kezdeni – tárta szét kezeit Klaus.
- Nem tudjuk, mi történne akkor, ha elégetnénk őt. Lehet, hogy olyan helyre kerülne megint, ahonnan újra manipulálhat ahogyan tette ezt, amikor meg akart öletni engem speciel pont veled – vetett ellen Elena.
- Igazad van kedvesem, ez nem jó megoldás – simított végig a hasonmás haján Elijah.
- Szerintem Elenának ideje lenne vásárolnia egy házat, ő az egyetlen ember közöttünk – nézett a többiekre Kol.
- Ki van zárva. Ismerik a nevét Antonék ebben biztos vagyok, ráadásul egy 19 éves lánynak minek egy külön ház, amikor ott van a szüleié és egy villában lakik? És a pénz? – kérdezte Caroline.
- Nem úgy gondoltam, hogy Elena Gilbert név alatt venné. Hamis iratokra gondoltam, pénz meg nem akadály – felelte az Ős.
- Ez ideiglenesen megoldás lehet, de nem végleges. Meg kell ölnünk Antont, és ha esetleg teremtett vámpírokat azokat is, hogy teljesen biztosak legyünk abban, hogy véglegesen megszűnik a vérvonala – mondta Klaus.
- Hamis iratok? – húzta el száját Ric.
- Kicsit legyél már lazább. Mit gondolsz én hány név alatt futottam az ezer év alatt? – csimpaszkodott Rebekah a tanár nyakába.
- Rendben benne vagyok. Szerezzétek meg a papírokat, de azt szeretném, hogy a fényképes igazolványokon nem pont így nézzek ki. Ha bármi módon kutakodni kezdenek, akkor ne jöhessenek rá azonnal, hogy én vagyok – egyezett bele a hasonmás.
- Paróka, smink, pár szivacs ide-oda, totál átalakítunk, magadra sem fogsz ismerni drága. Milyen nevet szeretnél? Születési hely satöbbi? – vigyorgott Kol.
- Ha meglátom mit varázsoltok belőlem, a nevemet is kitalálom – nevetett Elena.
- Hol akartok házat venni? – tette fel a jogos kérdést Caroline.
- A közelben. Nem hagyhatjuk őrizetlenül a koporsókat – válaszolta Klaus.
- Szóval itt Mystic Falls-ban? – vonta össze szemöldökét Ric.
- Nem probléma, a legjobb ingatlanos hölgy teljesen meg van értem őrülve – kacsintott Kol.
- Miss Hydrogen? – kiáltott fel egyszerre Caroline, és Elena döbbenten.
- Kicsoda? – vonta fel a szemöldökét Becca.
- Ez a gúnyneve. Olyan szinten van szőkítve a haja, hogy az már fehér. Egyébként Vera Perkins a neve. A csaj levakarhatatlan. Jól belenyúltál Kol – mondta a hasonmás egy fintor kíséretében.
- Nem aggódj értem drágaságom, elintézi amire szükségünk van, aztán megigézem, hogy kopjon le rólam Ms. Hydrogen – válaszolta Kol.
- Remek, akkor máris akcióba lendülhetsz – csapta össze tenyerét Nik.
- Beszélj meg vele egy találkozót a Grillben, és kérd meg, hogy hozza el az összes eladó ház portfolióját, ami a városban található – szólalt meg Elijah.
- Intézem – állt fel Kol és búcsút intett.
- Beszélnünk kell Bonnie-val. A villára és a házra is amit veszünk kellene valami védelem – mondta Klaus.
- Nem lesz túl boldog, hogy segítenie kell nektek – jegyezte meg Ric.
- Ez nyilvánvaló, éppen ezért úgy tálaljuk neki, hogy a ti érdeketekben kell ezt megtenni. Így kevésbé fog ellenállni – válaszolta Klaus.
- Ezt nem is akarom hallani. Máris rosszul érzem magam ettől a hazugságtól – sóhajtotta Elena.
- Azért nem teljesen hazugság – jegyezte meg Becca.
- De nem is az igazság. Nem szeretjük átverni a barátainkat, ezt megérthetitek – szólalt meg Caroline.
- Nem árulhatjuk el neki Esthert és Finn-t – mondta Klaus.
- Tudom, nem fogjuk. Úgy lesz, ahogy akarjátok. Végeztünk? – kérdezte Caroline.
- Úgy gondolom igen – bólintott Elijah.
- Remek! Gyere Becca, ma felhívott Carol Lockwood, és találkozónk van vele. Meg akar bízni a Halloween-i parti megszervezésével – állt fel Caroline.
- Micsoda? Ezt miért nem mondtad? – nézett szerelmére a hibrid.
- Pont a megbeszélés előtt hívott Carol. Nem volt lehetőségem szólni.
- Nem örülnék neki, ha elvállalnátok. Túlzottan szem előtt lennétek, és mivel nincsenek híreink Antonról, bármi történhet – sóhajtotta Klaus.
- Caroline végig velem lesz. Nem fogom elengedni magam mellől. Egyébként ez egyértelműen egy nagyszabású parti lesz, szóval bátyám nyugodtan besegíthetsz és akkor a te szemeid előtt is ott lennénk. Ric tutira be lesz fogva – nézett Rebekah a tanárra, aki egy lemondó mosoly kíséretében bólintott.
- Na jó, ezt majd megbeszéljük, ha hazaértünk, most már indulnunk kell. Carol nem szereti, ha késik az ember. Sziasztok – majd csókot nyomott a hibrid szájára és maga után húzta a szőke Őst Caroline.
- Hmm...elég nagy szó, hogy Carol másnak engedi át a szervezést – szólalt meg Elena.
- Gondolod, hogy megigézték? Vagy Tyler közelében akarja tudni Caroline-t? – kapta fel fejét Klaus.
- Jézusom! Kicsit paranoiás vagy nem gondolod? – forgatta szemeit Ric.
- Carol verbénát iszik. Éppen tegnap futottam vele össze és bűzlött tőle, úgyhogy megnyugodhatsz Niklaus. Tylernek pedig barátnője van, akit nagyon kedvel Carol. Erről is érdeklődtem nála tegnap – nyugtatta meg testvérét Elijah.
- Tényleg paranoiás vagyok, de rettenetesen nyugtalanít, hogy semmi hír Antonékról – sóhajtotta Klaus.
- Mindannyiunkat nyugtalanít, de ha pánikolunk attól nem lesz jobb, csak szétesünk – mondta Elijah.
- Igazad van. Benézek a városba – állt fel a hibrid.
- Szeretnék hazaugrani, hogy találkozzak Jeremy-vel – szólalt meg Elena és Elijah készségesen felállt.
- Maradj testvérem! Majd én elviszem Elenát, és végig vele leszek. Jó lesz így Elena? – kérdezte Klaus.
- Igen, köszönöm.
- Köszönöm Niklaus – mosolygott Elijah.
- Induljunk! – intett a hibrid.
Rebekah és Alaric csendesen feküdtek egymás mellett. Mióta a tanár vámpír lett, az együttléteik még felszabadultabbá váltak ösztöneikből fakadóan.
- Hogy állsz a regényeddel? – szólalt meg a lány.
- Nektek köszönhetően nagyon jól. Már csak pár fejezet hiányzik – válaszolta a férfi.
- Elhanyagoltam mostanában, hogy elolvassam. Ne haragudj rám! – bújt Becca a tanárhoz.
- Sosem tudnék haragudni rád. Szeretlek! – puszilta meg a lány haját Alaric.
- Én is szeretlek.
- Jó veletek lenni. Annyi minden jó történt velem, mióta veletek vagyok.
- Mi az életet pörgősen szeretjük. Ezt szoktuk meg. Örülök, hogy szeretsz bennünket.
- Tegnap beszélgettem Elijah-val, már amíg Damon kiabálása félbe nem szakította a diskurzust.
- Miről beszélgettél vele?
- Úgy gondoltam, hogy őt ismerem a legkevésbé közületek, és többet akartam róla tudni.
- Sikerrel jártál?
- Őszintén szólva, minden amit tudnom kellett róla, azt mint kiderült már tudtam. Ebben meg is erősített a beszélgetésünk.
- Szeretem Elijah-t. Ő az én pótapukám. Mióta pedig van neki Elena, azóta ő a jó fej pótapukám – nevette el magát Rebekah.
- Furcsán gondolkodó család vagytok ti, de imádni valóak – nevetett fel Ric is.
- Mi volt Damon és Elena között? Szegény lány teljesen ki volt borulva – érdeklődött a szőke Ős.
- Damon a szokásos Damon volt. Tudod milyen égetően fájók és idegesítőek tudnak lenni a szavai, az arckifejezései. Ezt rázúdította Elenára. Egy idő után hallottam Elena hangjában ugyanazt a gyötrő bizonytalanságot, ami Elijah előtt jellemezte őt. Irtó pipa voltam rá. Ki akartam menni, és leállítani, de Elijah nem engedte. Tudja, hogy milyen jó barátok vagyunk Damonnal, nem akarta, hogy ez megromoljon, ezért ő állította le.
- Elijah olyan nagylelkű tud lenni. Ez a vonás egyikünkben sincs meg. Tényleg jó fej pótapu – bólogatott mosolyogva Rebekah és Alaric nem bírta megállni nevetés nélkül.
Caroline egy nagy sóhajjal bújt be Klaus mellé az ágyba. Kimerítette az egyeztetés Carollal, ráadásul ahogyan a többieket is őt is nyomasztotta ez az Anton ügy.
- Fáradt vagy szerelmem? – húzta magához a hibrid.
- Nagyon annak érzem magam. Nem fizikailag, inkább szellemileg, lelkileg.
- Mi a baj?
- Anton és ez parti.
- Anton engem is nyugtalanít, de ne aggódj le fogjuk győzni.
- Féltem Elenát. Ő a könnyebbik célpont. Ezzel Rebekah is egyetért.
- Mindannyian egyetértünk. Nem engedjük őt egyedül sehova. Ma én vittem haza, megvártam és együtt jöttünk vissza.
- Ez rendes volt tőled.
- Inkább természetes volt tőlem.
- Őrületesen sokat változtál az előnyödre – mondta büszkén Caroline és megpuszilta a férfi arcát.
- Ezt neked köszönhetem drágám.
- Nem csak nekem, mindenkinek.
- De te kezdted el megváltoztatni a nézeteimet.
- Hát, ehhez kellett az is, hogy odáig legyél értem – nevetett fel a szöszi vámpír.
- Most is odáig vagyok érted, sőt még jobban odavagyok érted, mint voltam – csókolta meg a lányt a hibrid.
- Tudom miről beszélsz, én is ezt érzem. Kész őrület, de jó őrület – csillogott Caroline szeme.
- Akkor ez itt az őrültek szobája, úgy hogy tegyünk is valami őrülten jót – mondta sikamlós hangon Klaus és elkapva Caroline-t, maga alá rántotta, aki felsikoltott a váratlan mozdulattól, majd a szája elé kapta a kezét.
- Hát drágám, ezt még Elena is meghallotta a többiekről nem is beszélve. Inkább engedd, hogy én fogjam be azt a gyönyörű szádat – mondta a férfi és forrón megcsókolta a lányt, aki engedelmesen simult szerelme karjaiba.
Elena és Elijah szorosan egymást ölelve feküdtek. A férfit továbbra is aggasztotta szerelmének tegnapi beszélgetése Damonnal. Tegnap este nem akarta bolygatni a dolgot, bár fájt látnia mennyire szenved Elena.
- Szótlan vagy kedvesem – simogatta meg a lány kezét.
- Ne haragudj, csak annyi minden jár a fejemben – fordult a férfi felé a hasonmás.
- Damonról van szó? – kérdezte Elijah.
- Annyira bántó volt, amiket mondott, és ahogyan mondta – gördült le egy könnycsepp Elena arcán.
- Szerelmes beléd, te pedig azokkal vagy, akiket mindennél jobban gyűlöl.
- Nem akarom, hogy szerelmes legyen belém, azt akarom hogy tovább lépjen, ahogyan Stefannak is ezt kívánom. Stefan sosem beszélt volna velem ilyen bántóan. Ahogyan azt mondta, hogy nem elég jók nekem, az olyan megalázó volt, és azt feltételezni, hogy visszaélek az érzéseivel. Ez nem igaz Elijah – sírt csendesen a barna szépség.
- Nekem nem kell magyarázkodnod Elena. Damon mindent vagy semmit ember és ez kiszámíthatatlanná teszi.
- Tudja nagyon jól, mennyire szerettem Stefant, és tény hogy Klaus közrejátszott abban, hogy elszakadjunk egymástól, de amikor újra együtt lehettünk volna ő folyamatosan elutasított, és csak a hülye bosszún járt az esze. Nyilván én is hibás vagyok, de úgy érzem Damon az egészet rám akarja tolni. Ez azért nem igazság.
- Nem akarom, hogy ezzel foglalkozz Elena. Nem akarom, hogy újra sérüljön a lelked csak azért, mert Damon sértve érzi magát – fogta meg a lány arcát Elijah.
- Én sem akarom, hogy olyan legyek, mint régen. Megváltoztattál engem, és szeretem azt akivé váltam melletted. Olyan jó ember vagy – fúrta a fejét a férfi mellkasába Elena.
- Enyém a megtiszteltetés kedvesem – ölelte át szorosan a hasonmást a férfi.
- Ugye sosem engedsz el? Mindig együtt leszünk? – kérdezte a lány.
- Örökkön-örökké – suttogta az Ős
- Örökkön-örökké – suttogta Elena is és egy forró csókkal pecsételték meg esküjüket.
Katherine élvezettel ült egy hotel kádjában. Éppen Londonban múlatták az idejüket. Stefan még nem állt készen, hogy visszatérjenek Mystic Falls-ba, ő meg a háta közepére kívánta az Ősökkel teli kisvárost, főleg Kol miatt. Ahányszor eszébe jutott a férfi, annyiszor rázta ki a hideg és szinte émelygett a gyomra. Szerencsésnek érezte magát, hogy még él, bár nem értette miért hagyták életben. Megvonta a vállát. A lényeg, hogy még él, messze van attól az átkozott várostól és vele van Stefan. Jól kijöttek egymással, és mintha a férfi kezdett volna kikerülni a drágalátos kis Elena és az unalmas udvarlója hatása alól. Megcsóválta a fejét. Hihetetlen, hogy az a szende kis liba tulajdonképpen az ő leszármazottja. Isobelben bezzeg volt kurázsi. Kár, hogy meghalt, véleménye szerint Elena az aki nem érdemli meg az életet. Bár végül is mindegy, most hogy Stefan mellette van, a lány meg Elijah mellett, ez már nem számított. Merengéséből Stefan hangja térítette magához.
- Katherine, beszélnünk kell!
- Gyere be a kádba mellém Stefan – válaszolta csábos hangon az 500 éves vámpír.
- Most nincs kedvem ehhez a játékhoz! Azonnal beszélnünk kell!
- Atyám! Mi történt? Olyan a hangod, mint aki szellemet látott! – vonta össze szemöldökét a nő, de gyorsan kiszállt a kádból, majd nagyjából megtörölközött és magára kapott egy köntöst.
- Na, végre! – toporgott a férfi a fürdő előtt.
- Mi van? Kezdesz megijeszteni – nézett kissé zavarodottan Katherine.
Stefan arcán ijedtség, zavar és düh látszódott.
- Ismersz egy olyan vámpírt, hogy Anton?
- Nem hallottam róla.
- Kutatott utánam, és Damon után is. Engem talált meg előbb.
- Mit akar tőled?
- Tudja a történetemet Elenával, az Ősökkel. Tud Estherről, Finnről. Be akar szervezni a bandájába, és a segítségemet kéri, hogy öljük meg őket.
- Micsoda? Az Ősöket nem lehet megölni, honnan szalajtották ezt az embert? Elmondtad neki, hogy milyen veszteségeket szenved az, aki szembeszáll velük?
- Nem. Nem mondtam neki semmit, időt kértem. Elenát és Caroline-t meg akarják ölni. Alaric-ot állítólag már megölték. Azért teszik, hogy az Ősök szenvedjenek, de tud valamit Estherről is amit nem árult el, csak akkor ha beállok a kis seregébe. Mondanom sem kell, hogy a rosszabbik énemet szeretné látni.
- Ez őrület! Semmi értelme. Ebbe nem mehetsz bele. Az is csoda, hogy az Ősök életben hagytak bennünket. Meneküljünk Stefan – mondta rémülten Katherine.
- Felfogtad, hogy azt mondtam Alaricot megölték? – kiabált a férfi.
- Jó, akkor hívd fel Damont. Azt mondtad otthon van már. Kérdezd meg tőle mit tud.
- Nem is áll szóba Alariccal, és egyébként sem hívhatom fel őt. Gyűlöli az Ősöket, még a végén önként ajánlkozna ebbe a fekete seregbe.
- Nem tenné, hiszen Elenát is meg akarják ölni. Különben, ha Alaric halott lenne, arról biztosan tudna, és már hívott volna téged – próbálta nyugtatni Katherine a kisebbik Salvatore-t.
- Beszélnem kell valamelyik Őssel. Igen, ez lesz a megoldás – sóhajtotta Stefan.
- Felőlem! De, ha lehet ne Kollal beszélj, a hideg is kiráz tőle – mondta undorral a hangjában a nő.
- Egyszer elmondhatnád mi is történt mostanában közted és az Ősök között – nézett Kathrine-re a férfi.
- Majd egyszer…talán – vágott egy fintort a barna vámpír.
- Hello Elijah! Beszélnünk kell. Kifejezetten engem kutatott fel egy Anton nevű vámpír, aki ellenetek szervez sereget, és azt állítja megölte Alaricot és meg akarja ölni Elenát és Caroline-t is – szólt bele a telefonba rekedt hangon Stefan és feszülten figyelte az Ős válaszát, Katherine-nel az oldalán.
