Íme az újabb rész.
Jó szórakozást kívánok hozzá!
Csapda
Stefan vegyes érzésekkel várta egy londoni bárban Antont. Elijah mindent elmondott neki a Mystic Falls-ban történtekről. Még mindig kissé döbbent volt attól, hogy Alaric vámpírrá vált, és hogy tulajdonképpen bátyja mentette meg a tanár életét, még ha nem is emberi életet él a továbbiakban. Örült, hogy Elena és Jeremy nem veszítették el gyámjukat. Fiatal koruk ellenére rengeteg veszteséget szenvedtek el, így örült Ric döntésének. Még mindig összeszorult a szíve, ha a lányra gondolt, de talán egy picit kevésbé, mint pár hónappal ezelőtt. Be kellett vallania magának, hogy Katherine-nel egész jól kijöttek. Amióta együtt utazgattak valahogy összecsiszolódtak, de hát végtére is egymásra voltak utalva. Katherine valószínűleg most sem volt oda Elenáért, de a véleményét megtartotta magának, igazából fel sem hozta a nevét, sőt senkiét Mystic Falls-i barátai közül. Akkor beszéltek a lányról, ha ő felhozta, de akkor is inkább ő beszélt, Katherine nem mondott véleményt. Egyébként igyekezett nem beszélni róla. Nem látta értelmét. Idővel kicsit távolibbnak érezte a várost és ottani barátait is. Azzal viszont, hogy Anton megkereste minden visszarobbant az életébe. Sosem gondolta volna, hogy az Ősökkel ugyanazon az oldalon fognak állni úgy, hogy emögött ne legyen a részükről fenyegetés. Most éppen ezt teszi. Nem kedveli őket, de a barátai élete a tét…Elena élete. Nem merülhetett el az emlékekbe, koncentrálnia kellett. Tegnap este megbeszélte az Ősökkel a stratégiát. Katherine-ről nem tudott Anton, és az Ősök nem is akarták, hogy tudjon róla, hogy bármikor bevethető legyen Elena helyett. A barna vámpír beleegyezett, bár csak akkor amikor Elijah elmondta neki, hogy csak Elena kérése miatt van életben. Katherine-n látszott, hogy nincs oda, hogy a hasonmás ezt tette érte, de annyi becsület volt benne, hogy azt mondja, ezért jön neki eggyel. Így már úton volt Mystic Falls-ba. Damonnak a háttérben kellett maradnia, hiszen Antonék már találkoztak vele, és akkor bátyja hazudott a kilétét illetően. Okos döntés volt tőle, bólogatott magának az ifjabbik Salvatore. Az Ősök megígértették Katherine-nel és vele, hogy nem beszélnek Damonnak a koporsókról, csak arról, hogy megkereste őt Anton és be akarja szervezni a csapatába, hogy megöljék Elenát. Ennek elkerülésére szövetkeznek. Stefan felsóhajtott. Tudta, hogy bátyja irányába a hasonmás a legnagyobb ütőkártya, ezért hajlandó lesz összedolgozni az Ősökkel. Katherine-nel egyetértettek abban, hogy a koporsókról tényleg nem beszélhetnek Damonnak, mert újra az Ősök megölésére koncentrálna, és az élete már így is csak egy hajszálon függött. Elijah elmesélte a lány és Damon összeszólalkozását, és azt is őszintén elmondta, hogy megfenyegette a kékszemű vámpírt. Stefan számára nyilvánvalóvá vált, hogy Damon és az Ősök között továbbra is feszült a viszony. Ha egy rossz lépést tesz, ami az Ősök ellen irányul Damon halott lesz. Ha ennek az egésznek vége beszélni fog vele, és olyan messzire fogja vinni Elenától és az Ősöktől, amennyire ez csak lehetséges. Egyértelművé vált, hogy új életet kell kezdeniük, és ezt meg kell értetnie vele. Ebben Alaric segítségét fogja kérni. Nem akarta elveszíteni bátyját. Szerette őt és ő volt a családja. Gondolataiból Anton hangja térítette magához.
- Stefan Salvatore! Szóval úgy döntöttél mellém állsz? – ült le a volt boszorkány vigyorogva. Két samesza a férfi mögött állt. Fiatal vámpíroknak tűntek, valószínűleg Anton változtatta át őket.
- Segítek neked, de nem állok be a kis seregedbe – válaszolta Stefan.
- Miről beszélsz? – húzta össze szemét Anton.
- Egyszerű. Nem vagyok hajlandó részt venni abban, hogy megöld a barátaimat, volt szerelmemet, de abban segíthetek hogy megtaláljátok a koporsókat és ez segítség az Ősök megöléséhez.
- Tudom hol vannak a koporsók. Én zártam le az Ősi boszorkányét.
- Tévedsz. A koporsók már nincsenek a villában – húzta egy félmosolyra a száját Stefan.
- Honnan tudod?
- Ez az én segítségem. Visszautazom Mystic Falls-ba, és kiderítem hol vannak a koporsók, hogyan juthattok hozzájuk. Ennek viszont az az ára, hogy nem bánthatod a barátaimat.
- Ez nem segítség, ezt mi is ki tudjuk deríteni – legyintett kissé dühösen Anton.
- Megint tévedsz. Nem ismered az Ősöket, nekem már volt hozzájuk szerencsém. Bármikor ellenük fordultunk mi veszítettünk. Erősek, gyanakvóak, kegyetlenek. Ha odaküldesz ezek közül a fiatal vámpírok közül néhányat – bökött fejével az Anton mögött állókra– egy napot sem élnek meg. Elfelejted, hogy ezer évig menekültek a saját apjuk elől, aki elég erővel rendelkezett, hogy megölje őket, és mégis ő a halott. Klaus megölte őt azzal a karóval, amit Mikael neki szánt.
- Erős boszorkányaim vannak.
- Fárasztó vagy, és nem kellőképpen körültekintő. Ha jól tudom elég sok boszorkány keresi az Ősök kegyeit akik a fekete mágiában jártasak. Ott voltál mindjárt te is – dőlt hátra a székén Stefan.
- A boszorkányok körében már elterjedt, hogy hogyan bánnak az Ősök azokkal, akik segítenek nekik.
- Lehet, hogy önként senki nem fog nekik segíteni, de nekem elhiheted, hogy megtalálják a módját, hogy ott álljon az oldalukon pár erős boszorkány. Teljesen felkészületlen vagy belőlük.
- Mégis meg tudtam ölni a szőke Ősribanc szeretőjét.
- Miért bántod a szerelmeiket? – kérdezte Stefan és alig bírta magába fojtani, hogy a volt boszorkány képébe vágja, hogy nem járt olyan sikerrel, mint amit ő gondol. De nem tehette. Megegyezett az Ősökkel, hogy nem mond semmit Alaricról.
- Így okozom nekik a legnagyobb fájdalmat, hogy szenvedjenek, legalábbis addig amíg meg nem szerzem a koporsókat és Esther segítségével meg nem ölöm őket is. Engem is meg akartak ölni, csakhogy loptam Finn véréből. Amikor hazafelé tartottam tőlük volt egy olyan érzésem, hogy meg kell igyam és így is tettem. Ez volt az én szerencsém.
- Akkor mi bajod van? Végtére is vámpír lettél, ahogy akartad.
- Hát ez nem az Ősökön múlt, hiszen meg akartak ölni. Gyűlölöm, ha más rendelkezik az életem felett.
- Nem értem miért bíztál az Ősökben.
- Lényegtelen most már erről beszélni. Fájdalmat okoztak, most én okozok nekik. Meg akartak ölni, így most én fogom őket.
- Elég nagyra törő álmaid vannak.
- Kellő mennyiségű vámpír és boszorkány van az oldalamon
- Ha a villában lennének a koporsók hogyan terveznéd megszerezni őket? A villa sosem üres.
- Az Ősök gyengesége, hogy kötődnek a szeretőikhez. Csak el kell kapni őket és az Ősök ugrani fognak utánuk. Annyi idő elég, hogy bejussunk a villába és megszerezzük a koporsókat.
- Az Ősök mindenkit lemészárolnak, aki a szerelmükhöz ér.
- Ugyan kérlek, kit érdekel pár vámpír élete a koporsókért cserébe? – tárta szét kezét vigyorogva Anton.
- Úgy látom, te csak a saját életedet tartod tiszteletben másokét nem – állapította meg Stefan.
- Ne légy ilyen álszent. Neked is a saját életed a legfontosabb.
- A bátyámért bármikor odaadnám az életemet.
- A bátyádnak is hasznát vennénk, de nem találtuk meg.
- Biztos nem kerestétek eléggé – vigyorodott el Stefan.
- Valóban inkább rád koncentráltunk, bár azt gondoltuk együtt vagytok.
- Éppen külön utakon járunk. Miért én vagyok a fontosabb?
- Nagyjából ismerjük az Ősökkel a kapcsolatodat. Szinte mindenkinél nagyobb okod van a gyűlöletükre. Ezt a hasznunkra szeretnénk fordítani. Egyébként valami nőcskével jelentkeztél be ide. Ő is vámpír?
- Nem, útközben szedtem fel, és már nincs velem. Elküldtem. Elég elszánt vagy, hogy Londonig eljöttél utánam.
- Már egy ideje keresünk, de mire a nyomodra bukkantunk, mindig odébbálltál.
- Térjünk a lényegre, már éppen eleget fecsegtünk. Kell a segítségem annak fejében, hogy nem bántod a barátaimat? Ha nem, nincs üzlet.
- Rendben – préselte ki magából a választ Anton. Nem tetszett neki, hogy alkukat kell kötnie, de szüksége volt Stefan tudására, és kapcsolataira, hogy biztos legyen a sikere a koszos, hazug Ősök ellen.
- Vannak embereid Mystic Falls-ban? – kérdezte az ifjabbik Salvatore, bár már rég tudta a választ. Ha lennének ott emberei, akkor Anton tudta volna, hogy Alaric életben van és valószínűleg Damon is lebukott volna. De falból azért megkérdezte.
- Nincsenek.
- Meg akarod szerezni a koporsókat, és nem figyelteted az ellenséget? – forgatta szemeit Stefan.
- Az Ősök nem mennek sehova, jártam a villában. Hosszabb időre rendezkedtek be. Előbb embereket akartam szerezni…
- Ha jól látom, akkor inkább vámpírrá változtatni – szólt közbe Stefan.
- Lényegtelen. Embereket akartam, boszorkányokat és olyanokat, akik jobban ismerik az Ősöket. Ezért kerültél fel a megszerzendők listájára.
- És hogy állsz? Mindened meg van amit akartál?
- Most már igen – vigyorgott sötéten a férfi.
- Remek. Hányan vagytok?
- Mit számít az neked?
- Ugye nem gondolod, hogy kockára teszem az életemet úgy, hogy nem tudok mindent? Az Ősök nem kispályások. Náluk ravaszabbat, gyanakvóbbat, manipulatívabbat nem találsz, neked pedig szükséged van a segítségemre és én tudni akarom, hányan vagytok – vetette oda Stefan az ütőkártyáját.
- Harminc vámpírom van, és négy boszorkányom.
- Mind fiatal vámpír? Egy sincs köztük, akinek lenne tapasztalata a vámpírlétről? – húzta össze szemét Stefan.
- Öt közülük idősebb, de a többit én változtattam át. Nem akarok nyíltan harcolni, és amire használni akarom őket, arra megfelelnek.
- Rendben – vonta meg vállát az ifjabbik Salvatore, és már most velejéből gyűlölte ezt az embert. A saját kicsinyes céljai érdekében lelkiismeret nélkül elvette mások életét és ráadásul meg is öleti őket véglegesen.
- Talán van valami javaslatod? Azt mondtad, nincsenek a villában a koporsók. Hol vannak? – tárta szét kezeit Anton.
- A javaslatom az, hogy visszamegyek Mystic Falls-ba, és kiderítem hova vitték a koporsókat az Ősök. Értesíteni foglak az eredményről. Annak függvényében hol találhatóak kell megtennünk a következő lépést. Addig ne tűnjetek fel a városban, amíg nem szólok. Elfogadható?
- Elfogadhatónak tartanám, ha teljesen megbíznék benned.
- Te kerestél meg. Neked van szükséged rám. Rábólintottam, hogy segítek.
- Ők ketten veled mennek – bökött a háta mögé Anton.
- Valóban nem lesz feltűnő, hogy két ismeretlen vámpírral állítok haza. Az Ősök nem szeretnek engem és örökre gyanús vagyok a szemükben, ha magammal viszem a két bazári majmot lőttek annak, hogy bármit is kiderítsek, halott leszek velük együtt – vágott gúnyos képet Stefan.
- Jól van, akkor menj egyedül, de folyamatosan tájékoztass!
- Tudom, hogy azt hiszed te vagy a főnök, ami igaz is a vámpírjaid tekintetében, de nekem nem parancsolgatsz. Megmondtam, hogy segítek és így is teszek, de ne utasíts, mert azt nem tűröm! – hajolt előre fenyegetően Stefan.
- Rendben, akkor megkérhetlek, hogy értesíts a fejleményekről? – kérdezte enyhén gúnyosan Anton.
- Foglak – jött a tömör válasz.
- Nos, akkor mondanál pár szót az Ősökről is? Már azon kívül, amit eddig is tudunk róluk – fonta össze ujjait Anton.
Stefan mosolyogva hátradőlt a székében. Tudta, hogy nyert ügye van. Innentől nincs más dolga az Ősöknek, mint a megfelelő csapdát felállítani majd az összes vámpírt és boszorkányt belecsalni.
Katherine beköltözött a Salvatore panzióba, amitől Damon nem volt túl boldog. A nő mindenhol ott volt. Olyan volt, mint egy tornádó. Az egész házon végigsöpört. Ráadásul most már nem csak a külsejével, hanem új visszafogottabb viselkedésével is emlékeztette Elenára. Rossz érzése volt, hogy úgy viselkedett múltkor a hasonmással. Nem kellett volna nekiesni, de nem tudta kontrollálni érzéseit. Felsóhajtott. Mindig ezt csinálja, nekiesik valaki másnak, amikor nem tudja kezelni a dolgokat. Elijah biztos elmondta a többieknek is a vitájukat, és Ric biztos mérges rá. Nem is kereste azóta a tanár. Hiányzott neki a barátja, de tudta neki gyámleánya a fontos. Jó érzékem van elcseszni a dolgokat, állapította meg magában.
- Gyere Damon vacsorázni – állt meg Katherine az ajtajában.
- Nem vagyok éhes. Különben is mióta főzöl? – vetette oda barátságtalan hangon a kékszemű vámpír.
- Mitől vagy ilyen morci? Ha Elena miatt, azt nem rajtam kellene levezetned. Nem vagyok rajongója a kis szerelmednek, de jövök neki eggyel, mivel miatta vagyok életben – vágott egy fintort Katherine.
- És én még azt hittem megváltoztál – nézett rá a nőre Damon.
- Változtam, de attól még nem kell szeretnem Elenát – válaszolt a barna vámpír.
- Imádod őt utálni nem igaz? – vigyorodott el a férfi.
- Jössz enni, vagy nem? – hagyta figyelmen kívül a kérdést az 500 éves vámpír.
- Te készítetted?
- Semmi kaja nincs a házban, ha akartam sem tudtam volna főzni. Piád viszont van itthon bőven, és ahogy látom le is engedtél a torkodon belőle egy jó adagot.
- Nem vagy az anyám, hogy aggódj azért mennyit iszom. Kaja a pincében van a hűtőládában. Jártál már itt tudod, hogy ott tartjuk a vért. Rendes étel minek? A vér éltet bennünket, nem pedig a saláta – jegyezte meg Damon.
- Bocsáss meg, hogy próbálok egy kicsit emberi maradni – tette kezét csípőre a nő.
- Te sosem voltál emberi. 500 éve nem vagy ember. Emberként meg egy önző liba voltál.
- Ezek a szavak igazán bántóak. Ne csinálj úgy, mintha szent lennél. Nem is vagyok rád kíváncsi, majd eszem egyedül – mondta Katherine és hátat fordítva otthagyta a férfit.
Dühös volt Damonra. Nem azért amiket rá mondott, azok leperegtek róla, hanem azért mert még mindig odáig volt Elenáért, aki egészen nyilvánvalóan a tudtára adta a Salvatore testvéreknek, hogy kiért dobog a szíve. Stefan legalább megpróbálja kezelni a dolgot, de Damon? Ragaszkodik ahhoz, ami már nincs. Egyfolytában dühös és ez nem jó. El kellene szakadnia a lánytól. Ha vége ennek az Antonos dolognak, Stefannal megbeszéli ezt. Egy sóhajjal leült, és elkezdte majszolni az ételt. Az egész panzió komor volt. Hiába pattogott a tűz a kandallóban, még ennek a melegsége sem segített a hangulaton. Jó lenne, ha itt lenne a kisebbik Salvatore, mert bár kissé mélabús volt, de legalább nem tombolt benne az a düh, ami bátyjában.
- A Grillből hozattad? – jelent meg Damon.
- Ebben a városkában máshonnan nem igazán hozathattam.
- Jut nekem is?
- Voltam olyan hülye, hogy két emberre valót kérjek – mondta Katherine.
- Ne játszd a sértődötted, nem áll jól – ült le a nővel szembe Damon, és egy adag sült krumplit pakolt maga elé.
- Damon tudom, hogy Elena a problémád, de hagyd őt, nem rúghatsz nála labdába – nézett a férfira kérlelő szemekkel a barna vámpír.
- Most az alkalmatlanságomról akarsz beszélni?
- Ez nem alkalmatlanság. Elijah-t szereti, és bár ki nem állhatom egyiket sem, de azt láttam mennyire boldogok. Aggódom érted Damon.
- Nem igazán javít a hangulatomon.
- Látod Damon, rosszul szeretsz. Ha helyesen szeretnéd őt, akkor örülnél a boldogságának. Stefannak is fáj a szíve, mégis azt mondta nekem, hogy még sosem látta ilyen boldognak Elenát, és ennek örül. Érted pedig aggódik.
- Stefan egy bolond.
- Te vagy a bolond, hogy kapaszkodsz a nagy semmibe – válaszolta kicsit paprikásan a nő.
- Hogy lehet boldog azok között a gyilkosok között? Hogy lehet boldog azzal aki elrabolta? Hogy léphetett túl azon a rengeteg szemétségen, amit az Ősök tettek vele, velünk? – tört ki Damon.
- Nem hiszem, hogy túl akart lépni ezeken, de így alakult, és hajlandó volt megismerni az Ősöket. Elijah-val pedig a tőrös dolog letudása óta elég jó volt a kapcsolata, a kis elrablási incidenst leszámítva. Mindig volt köztük valami ragyogás, hogy Stefant idézzem.
- Elena azt mondta pár napja, hogy mindenképpen végett vetett volna a kapcsolatának velünk.
- Amennyire tudom, megfojtottátok a féltésetekkel és teljesen kikészítettétek az összeesküvés elméleteitekkel. Bizonyos értelemben nem csodálkozom, hogy megpattant – vonta meg vállát Katherine.
- Ja, és pont a gyilkos Ősök karjaiba vetette magát?
- Mindannyian gyilkosok vagyunk.
- Mi a fene történt veled? Régebben együtt szidtuk az Ősöket, te Elenát sem kímélted, most meg jó hogy nem mondasz egy köszöntőt az Ősök nagyszerűségéről – vonta össze szemöldökét Damon.
- Nem tartom őket nagyszerűnek, de elismerem, hogy változtak.
- Ezer éves gyilkosok nem változnak.
- Te is változtál Elena miatt – jegyezte meg az egykori hasonmás.
- Hogy jön ez most ide? – emelte fel hangját Damon.
- Miért nem akarod észrevenni, hogy változtak? Klaus a szöszi miatt, Rebekah a legjobb barátod miatt. Elijah Elena miatt, ahogy Elena is Elijah miatt. Még egy idióta is észreveszi – válaszolta türelmetlen hangon Katherine.
- Nem érdekel. Az Ősök veszélyesek és veszélybe sodornak mindenkit aki a közelükbe kerül. Caroline-t majdnem farkasok ölték meg csak hogy bosszút álljanak Klauson. Alaric pedig halott lenne, ha éppen nem lettem volna ott. Minden az ő hibájuk. Tele vannak ellenségekkel.
- És mi éppen most segítünk nekik, hogy ne haljanak meg a barátaid. Ha végeztünk itt Stefannal elmegyünk innen, gyere velünk. Szállj le Elenáról, és éld az életedet. Ha nem bírod elviselni az Ősöket és, hogy a barátaid hozzájuk tartoznak, akkor hagyd el Mystic Falls-t. Magadat csinálod ki, vedd már észre. Ha így folytatod, magadra maradsz és egy megkeseredett ember leszel, akinek az örökkévalóság jut, hogy marcangolja önmagát. Én nem szeretném ezt látni Damon – csóválta meg fejét a nő.
- Katherine-nek igaza van bátyám, én sem akarom látni, hogy összezuhansz. Ennél többek vagyunk – lépett be a házba Stefan.
- Stefan! Minden rendben? – derült fel kissé Katherine arca.
- Beszéltem az Ősökkel mielőtt hazajöttem. Sínen vannak a dolgok. Amikor szólnak, idecsalom Antont a teljes csapatával és végeznek velük.
- Ja, aztán pár hónap múlva felbukkan valami újabb gyűlölködő – forgatta szemét Damon.
- Az már nem a mi problémánk lesz. Ahogy Katherine is mondta elmegyünk innen, és nagyon szeretném, ha velünk jönnél. Te vagy a családom. Hiányollak az életemből Damon – lépett bátyja elé Stefan.
- Nem a mi problémánk? Hogy léphetsz csak így át a dolgokon? – nézett dühösen testvérére a kékszemű vámpír.
- El kell engednünk Őt, őket. Az Ősök meg fogják védeni az életüket.
- Ahogy Alaricét is?
- Ezt a hibát még egyszer nem követik el. Ha végeztünk együtt itt hagyjuk a várost, és nem fogadok el nemet válaszként tőled. A testvérem vagy, veled szeretnék lenni.
- Én is szeretlek öcsikém – vetett egy félmosolyt Damon, majd felállt és megszorítva testvére vállát elhagyta a szobát.
- Nincs jól, nagyon nincs jól – nézett utána Katherine.
- Igen, látom – sóhajtotta Stefan.
- Kellek az Ősöknek Elenaként? – váltott témát a barna vámpír.
- Nem tudom, tájékoztattam őket arról, amit Antontól megtudtam, most tanácskoznak. Nincs sok hátra a nyomorult kis életükből, és az Ősöket ismerve Antonnak a poklok-pokla jut majd osztályrészül, amit nem bánok. Visszataszító alak és ostoba. Teljesen felkészületlen és ez előny az Ősöknek, viszont az érzelmei hajtják. Ez veszélyes is lehet.
- Szeretném ha vége lenne, és jó messzire mehetnék az Ősöktől. Függetlenül attól, hogy megváltoztak, a felszín alatt ott van a régi énjük. Nem akarok a közelükben lenni – rázkódott össze Katherine.
- Ne aggódj, nem maradunk a közelben. Miért nem mondod el mi történt veled a barlangban?
- Mert nem tudom elmondani. Végig meg voltam igézve, miután Kol kiszárított. Kevés pillanat van amire emlékszem, de azokat nem akarom újra és újra átélni.
- Rendben nem kérdezgetlek, de bármi is történt, az előnyödre változtál Katherine – jegyezte meg Stefan.
- Ez igazán hízelgő, köszönöm – pukedlizett a nő, de a hangja ironikusan csengett.
- Áááá, azért a gúnyosságod még megmaradt – rázta meg fejét a férfi.
- Ez is valami – sóhajtotta lemondóan a barna vámpír.
- Megyek lefekszem. Jó éjt Katherine! – intett Stefan, és az emelet felé vette az irányt.
- Jó éjt!
A Mikaelson villában csend volt, mindenki visszavonult a szobájába. A Stefan által adott információk alapján már volt egy nagyvonalú tervük. A részletek megbeszélését holnap folytatják, volt idejük, figyelembe véve, hogy Anton úgy tudja Stefan a koporsók hollétét deríti ki, ami nyilván nem megy egyik napról a másikra. Tökéletes tervet akartak, ahol senki nem sérül vagy hal meg Antonon és az emberein kívül. Rebekah pedig magában elkezdett dolgozni a saját tervén, amely a volt boszorkány lassú és fájdalmas megkínzásáról szólt.
- Min gondolkozol? – kérdezte Ric.
- Az Antonon végrehajtandó kínzásokat veszem számba – mosolyodott el a lány.
- Hát kedvesem, ez egyszerre hízelgő és lelombozó – nevetett fel Alaric.
- Miért is?
- Hízelgő számomra, hogy ennyire szeretnél bosszút állni a gyilkosomon amiért imádlak, ugyanakkor lelomboz az a tény, hogy itt fekszem melletted mégis más pasin jár az eszed.
- Jaj, de bolond vagy! – fordult a férfira Becca és megcsókolta.
- Te pedig a legcukibb öreglány a világon – ölelte át a lányt a vámpírrá vált vámpírvadász.
- A legöregebb lány, hogy pontosítsunk! – nevetett fel a szőke Ős.
- De a legszexibb – kapta el Alaric a lányt és maga alá fordította.
- Hmm… felcsigáztál! Most már csak rád tudok gondolni! Mutasd mit tudsz! – suttogta Becca kihívó hangon.
- Ezer örömmel – suttogta vissza Ric és vadul egymásnak estek.
Klaus karjaiba zárva Caroline-t feküdt a sötétben. Nem jött álom a szemére. Örült, hogy végre tudnak Antonról, és tudta, hogy a terv remek lesz, de aggódott a boszorkányok miatt. A harminc fiatal vámpír nem aggasztotta, de a természet szolgálói igen. Kiszámíthatatlan volt, milyen varázsigét használnak majd. Meg kell ölni a boszorkákat még mielőtt bármit is tudnának csinálni, de a hibrid biztos volt benne, hogy Anton, mint volt boszorkány aki ismeri az értékeiket maga mellett fogja tartani őket, és nyilván valami védelmet fognak számára biztosítani, és ha a négy boszorka egyszerre fogja ugyanazt a fekete varázslatot használni, abból baj is lehet. Nem voltak számára ismeretlenek ezek a varázslatok, tudta hogy veszélyesek. Finoman megmozdult, hogy ne ébressze fel a lányt, de nem volt elég óvatos.
- Nik, miért nem alszol? – kérdezte álmos hangon Caroline.
- Csak szomjas vagyok. Aludj tovább drága – simogatta meg a lány haját.
- Nyugtalan vagy. Érzem rajtad – fordult a férfi felé a szöszke vámpír.
- Semmi gond szívem, csak szomjas vagyok.
- Valamiért aggódsz, mi az? – kérdezte most már éberen a lány.
- Majd holnap megbeszéljük.
- Nem most akarom, átragadt rám a nyugtalanságod.
- Anton boszorkányai miatt aggódom – mondta sóhajtva Klaus.
- Ennyire veszélyesnek találod őket? – könyökölt fel Caroline.
- Erős boszorkányok, akik jártassak a fekete mágiában, és nyilvánvalóan fel is fogják használni a tudományukat, ha rájönnek a csapdára. A fekete mágia igen kiszámíthatatlan.
- Akkor őket előbb meg kellene ölni.
- Igen, de nyilván lesz valami védelmi vagy figyelmeztető vagy akárhogyis hívják varázslatuk. Nem tudom a közelükbe tudunk e jutni és ezáltal Anton közelébe.
- Azt mondta Bonnie, hogy minden varázslatnak van valami kiskapuja, amivel meg lehet törni.
- Igen, de ez csak akkor működik, ha ismeri a boszorkány a varázslatot, amit meg kell törni. Sürgősen keresnünk kell egy boszit, aki otthon van a fekete mágiában.
- Van anyátoknak az a könyve, amit az az Iman nevű banya akart. Kol azt mondta abban vannak a legerősebb varázslatok.
- Az a grimoire tabu. Nincs az a boszorkány, akiben annyira megbíznánk a testvéreimmel, hogy odaadjuk.
- Bonnie?
- Bonnie-ban sem. Csak miattatok visel el bennünket.
- Ha azt mondjuk neki, hogy a mi életünk a tét?
- Nem tudom szerelmem, nem szeretem a boszikat és nem is igazán bízom bennük.
- Nincs sok választásotok Nik – mondta csendesen Caroline.
- Majd holnap megbeszéljük mindannyian együtt.
- Jó volt látni Stefant. Mintha jobban lenne – merengett a szöszi.
- Én is úgy láttam. Katerina jót tesz neki.
- Ez számomra, olyan döbbenetes – húzta el száját a lány.
- Mivel utálod azt a manipulatív kis libát, persze hogy döbbenetes.
- Nyilván ezért van, de a lényeg, hogy Stefan jobban van – mosolyodott el Caroline.
- Akkor mindannyian örülünk – nyomott egy puszit a lány szájára viccesen a hibrid.
- Úgy innék egy kis vért – sóhajtotta a vámpír és nyújtózkodott egyet.
- Ahogy így megfeszíted a tested, én úgy érzem egész másra szomjaztam meg – kacsintott a férfi és végigsimított a lány feszes testén, majd birtoklóan átölelte.
- Miért érzem azt, hogy te állandóan erre szomjazol? – nevetett fel Caroline, de boldogan simult Klaus karjaiba.
Elijah csendben nézte a mellette alvó Elenát. Aggódott érte. Bár Stefan alkut kötött Antonnal, hogy nem fogja bántani a lányt és a többieket, Elijah nem bízott a vámpírrá lett boszorkányban. Amit elmesélt a Salvatore fiú, abból számára kiderült, hogy hatalmas a gyűlölete irányukba, és teljesen az érzelmei vezetik. Ez egy vámpírnál sosem jó. Itt volt Katerina, hogy átvegye Elena helyét, de mindezt nem érezte elégnek az Ős. El kellene vinnie a lányt a tóparti házba, vagy Lake Monticelloba. Távol tartani innen, amíg zajlanak az események, de egyedül semmiképpen nem akarta hagyni. Beszél Ric-kel, és Caroline-nal, hogy menjenek vele. Nekik is jobb lesz, ha ebből a zűrzavarból kimaradnak. Finoman megsimogatta a lány arcát. Határozottan ez a legjobb, amit tehet gondolta, majd gondterhelten sóhajtott. Elena nem fog egykönnyen belemenni abba, hogy eltávolítsa innen, olyan állhatatos tud lenni bizonyos dolgokban. Elmosolyodott, hiszen pont ez volt a lánynak az egyik olyan tulajdonsága a sok közül, ami miatt beleszeretett. Nehéz nap elé fognak nézni mindketten, ebben biztos volt. Átölelte a lányt és beszívva illatát lehunyta szemét.
