Jó szórakozást hozzá!!!
Születésnap
Három hónap telt el a bemutatkozó estély óta, és Elenáék azóta sem hallottak a Salvatore testvérekről és Katherine-ről. Közben sikeresen túlestek az érettségi gyötrelmein, amin Tyler is részt vett, de nem állt szóba velük, csak messziről morózusan nézte őket. Jeremy és Kol nagyon jó barátok lettek, verhetetlenek voltak együtt szemtelenkedésben és a hülyeségek kitalálásában. Bonnie az estély óta nem tette be a lábát az Ősök otthonába, de Elenával és Caroline-nal tartotta a kapcsolatot. Érzelmileg mindannyian fel voltak töltődve, az érettségi után pedig még inkább. A tovább tanulás tekintetében a szöszi és a barna szépség is úgy döntött halaszt egy évet. Ettől Alaric és Caroline anyja nem volt túlzottabban boldog, de megértették, hogy a sok megpróbáltatás után ki szeretnék engedni a fáradt gőzt. Az egész Mikaelson család boldogságban úszott. Az érettségi után Lake Monticello-i villába utaztak, ünnepeltek, pihentek, a szomszédos városkákba ruccantak át, a közeli erdőben túráztak és a helyi tavon hajókáztak. Teljesen átlagos családi életet éltek és ezt kívánták folytatni, amikor visszatértek Mystic Falls-ba. Jeremy egy darabig velük volt, aztán Bonnie után ment, aki az anyjával töltötte a nyarat. Elena 19. születésnapja előtt tértek vissza a városba.
Caroline és Rebekah izgatottan álltak neki a születésnapi ünnepség szervezésének. Arra gondoltak, hogy a Grill-ben fogják tartani, mivel leginkább fiatalok voltak meghívva és nem akarták, hogy a villában randalírozzon egy csapat tizenéves. Egyrészről túl sok volt a villában az értékes tárgy, másrészről az alagsorban ott volt koporsókba zárva Esther és Finn. A szervezésbe bevonták Jeremy-t és Bonnie-t is, akikhez Kol is csatlakozott. Klaus, Elijah és Alaric néma szemlélője maradt az eseményeknek, nem voltak hajlandóak a két lány őrült pörgésében részt venni. Elena kérte, hogy ne legyen nagy ünneplés, de a két szöszivel nem lehetett bírni. Életelemük volt a partik összehozása.
- Lehet, hogy kellene nyitnotok egy parti szervező céget – gúnyolódott Klaus egyik este, amikor Caroline elég későn ért haza.
- Nem is rossz ötlet – csillant fel a lány szeme.
- Nem akarom, hogy dolgozz, nincs szükséged rá. Nem mondtam komolyan – vonta össze szemöldökét a hibrid.
- Nekem ez nem munka – kacsintott a szöszi, és kiment a fürdőbe.
Klaus a szemét forgatta, majd feltápászkodott az ágyról, és egy pillanat múlva már a lány mögött állt a zuhanyzóban és hátulról átkarolva a nyakát kezdte csókolgatni.
- Nik, a frászt hozod rám – sikított fel Caroline és ijedtében ugrani akart egyet, de a Klaus két ölelő karja a földön tartotta.
- Alig vagyunk együtt mostanában, nem bírtam kivárni amíg végzel – suttogta a férfi tovább csókolgatva és simogatva a lány fehér bőrét.
- Türelmetlen vagy – suttogta vissza Caroline, miközben Klaus felé fordult és szorosan hozzásimulva követelőzően a szájára tapasztotta sajátját.
- Én vagyok a világon a legszerencsésebb, hogy enyém a szerelmed – túrt a szöszi hajába a hibrid és újra a nyakát vette célba.
- Mindenem a tiéd – súgta a lány.
- Menjünk el Mystic Falls-ból szerelmem – mondta két csók között a férfi.
- Még nem mehetünk el – hőkölt hátra Caroline.
- Miért? Leérettségiztél, már semmi veszély nem fenyeget bennünket. Be akarom utazni veled a világot Caroline! Mindent meg akarok neked mutatni.
- Még itt van Elena születésnapja és… - kezdte a lány, de Klaus beléfojtotta a szót.
- Elena születésnapja pár nap múlva lesz, ez nem kifogás. Mitől félsz kedvesem?
- Nem is tudom Nik, sosem voltam igazából sehol. Talán csak félek kilépni a biztonsági zónámból.
- Az életemnél is jobban szeretlek Caroline, soha semmitől nem kell félned. Mindig melletted leszek.
- Tudom, de mégis megrémiszt az egész.
- Az rémiszt meg, hogy csak mi ketten lennénk? – húzta össze a szemét a hibrid.
- Nem tudom, talán ez is benne van…nem tudom – nézett bizonytalanul a lány.
- Nem maradhatunk örökre itt szerelmem, ezt te is tudod. Valószínűleg a testvéreim is szeretnék járni a maguk útját. Ők sem fognak már sokáig itt maradni és Elena Elijah-val fog tartani, Ric pedig Becca-val. Kol meg az Isten tudja, hol fog kikötni. Szeretném, ha kialakítanánk a kettőnk közös életét Caroline.
- Tudom Nik, én is szeretném, de úgy érzem, ha elhagyom a várost, lezárul egy olyan fontos dolog az életemben, amit még nem vagyok kész elengedni – gyűltek könnyek a lány szemébe.
- Megértem miért érzed ezt, de soha nem fogod és nem is kell elengedned. Az emlékeid sosem fognak elhalványulni.
- Nem tudom még itt hagyni anyut és a barátaimat – sírt Caroline.
- Ne sírj szerelmem, nem megyünk sehova addig, amíg úgy nem érzed készen állsz rá – szorította magához a lányt Klaus.
- Ne haragudj rám.
- Sosem tudnék haragudni rád – fogta tenyerei közé a vámpír arcát a hibrid, és finoman törölgette a könnyeket.
- Annyira szeretlek Nik – fogta meg Caroline a férfi kezét és egy csókot nyomott a tenyerébe.
- Én is nagyon szeretlek és mindennél jobban kívánlak – vonta magához Klaus a lányt és erőteljesen csókolni kezdte.
- Menjünk a szobába – nyögte Caroline, és mire feleszmélt, a férfi ágyán ölelték egymást szenvedélyesen.
Elijah és Elena csendes elégedettséggel feküdtek összebújva. Minden egyes szeretkezésükkel az egymás felé érzett szerelmükkel, tiszteletükkel egyre jobban eggyé váltak.
- Nem hittem, hogy létezhet olyan boldogság, mint amilyet napról napra érzek – suttogta a lány.
- Azt szeretném, ha te lennél a világon a legboldogabb – simított végig Elena karján Elijah.
- Szerintem én vagyok a legboldogabb, és remélem te is boldog vagy Elijah – nézett a férfire a barnalány.
- Soha nem voltam boldogabb, és ezt csak neked köszönhetem.
- Elijah, kérdezhetek tőled valamit? Ígérd meg, hogy őszintén fogsz válaszolni.
- Mindig őszinte vagyok hozzád szerelmem.
- Gondoltál már arra, hogy átváltoztass engem? – nézett az Ősre Elena.
- Megfordult a fejemben, de tudom, hogy te nem akarsz vámpírrá válni, és sosem tennék semmi olyat, amit te nem szeretnél – mondta komoly hangon a férfi.
- Most már nem tudom, hogy mit szeretnék – csukta le szemét a lány.
- Elena! A vámpírlét nem ad lehetőséget a normális életre ezt te is nagyon jól tudod és tudom, hogy te erre vágysz.
- De meg fogok öregedni.
- Nem számít Elena, én szeretni foglak téged. Tudom, hogy Beccával már beszéltetek erről, tehát tudnod kell, hogy nem a magával ragadó és elbűvölő külsőd a legfőbb vonzerő a szememben, hanem azt szeretem benned aki vagy, és ez nem fog változni. Ez nem indok arra, hogy vámpírrá válj. Sosem változtatnálak át, függetlenül attól, hogy megfordult a fejemben, de ez csak önző gondolat volt részemről.
- Te vagy a legfontosabb számomra Elijah. Napról napra erősebben szeretlek téged, de mivel bennem van az emberi végesség gondolata sokszor facsarodik össze a szívem, hogy elveszítelek. Klaus szerint jó vámpír válna belőlem.
- Nem számít mit mondott Klaus, de ott van az öcséd, Alaric és a többi barátod, akik emberként szeretnek. Ne akard ezt magadnak Elena. A vámpírlét sok hátránnyal jár, még ha csábító is. Szeretlek és vigyázni fogok rád amíg élsz! – húzta magához az Ős a lányt.
- Én is szeretni foglak amíg élek – suttogta Elena és pár könnycsepp gördült végig az arcán. Olyan boldog időket éltek meg együtt, és el sem tudta képzelni az életét a férfi nélkül. Tudta, hogy messze van még az életének a vége, de azt is tudta, hogy igenis vége lesz, és ezt nem akarta. Nem akarta, hogy Elijah majd öregen és betegen lássa. Rosszul volt a gondolatából, hogy egyszer majd elhanyatlik a teste a szelleme és nem érezheti ezt a lángoló és csodálatos szerelmet a férfi iránt.
- Ne gondolj ennyire előre Elena, addig még százmillió alkalmad lesz kiszeretni belőlem – mosolygott Elijah.
- Inkább te fogsz belőlem – sóhajtotta a lány.
- Azt te csak szeretnéd – fordult rá Elenára a férfi és csókolgatni kezdte a nyakát és rövidesen egymásba gabalyodva szerették egymást.
Elena születésnapjának előestéjén a Mikaelson villában családi vacsorát rendeztek, hogy magukban is megünnepelhessék az eseményt. Erről az ünnepelt nem tudott. Elijah moziba vitte, hogy ne legyenek otthon amíg a többiek megteszik az előkészületeket. Caroline és Rebekah parancsokat osztogatott, amit Klaus és Jeremy szemforgatások közepette ugyan, de végrehajtottak. Ric és Bonnie voltak a vacsoráért felelősek, így ők a konyhában tüsténkedtek. Kol megérkezett a tortával és hanyag mozdulattal ejtette le a dobozt a konyha közepén lévő asztalra.
- Kol! Ne dobáld a tortát, ha megnyomódik, utána rögtön a te orrod lesz benyomva – nézett mérgesen a szöszi az Ősre.
- Jézusom Caroline, neked agyadra ment a szervezkedés! Nyugi főnökasszony! Nem történt baja. Egyébként még mindig nagyon szexinek találom, amikor dühös vagy – kacsintott a férfi, majd óvatosan kihámozta a tortát a dobozból.
- Szerencséd, hogy rendben van! Most menj és segíts Klauséknak. Rebekah majd mondja mit csinálj. Én segítek Bonnie-nak és Ric-nek. Már csak egy óránk van – adta ki az ukázt Caroline.
- Igenis főnökasszony! – csapta össze bokáját vigyorogva Kol, és a nappaliba ment a többiekhez.
- Hogy álltok? Kész lesz, mire hazaérnek? Mit segítsek? – kérdezte a boszitól és tanárától, illetve most már csak volt tanárától a szöszke.
- Ne aggódj már Car, az őrületbe kergetsz mindenkit. Minden készen lesz, mire itt lesznek – forgatta szemét Bonnie.
- Inkább menj teríteni, az még sehogy sem áll – nézett a vámpírra a tanár.
- Úristen! Azonnal szólok Kol-nak, hogy segítsen – csapta össze kezét Caroline és az ebédlőbe indult.
- Caroline elemében van, olyan mint egy kiképző tiszt – mondta nevetve Ric, majd a leves fölé hajolt.
- Rebekah meg a párja – forgatta szemét Bonnie nevetve.
- Ne is mondd, már teljesen kikészít ezzel a születésnapi mizériával – sóhajtott Alaric.
- Mindenkit kikészít a két csajszi. Most már egy nagy családhoz tartozol Ric, szóval szinte minden hónapra fog jutni valami ilyesfajta finomság – vigyorgott Bonnie.
- Köszi, hogy eszembe juttatod! Egyébként még ezt sem bánom. Tudom, hogy nem vagy jó véleménnyel róluk, de hidd el, sosem voltam még ilyen boldog, mint velük. Rebekah-t nagyon szeretem, és a testvéreit is nagyon kedvelem. Még Klaust is, bármilyen furcsa is – nézett a boszira a tanár.
- Nem ítélkezem. Elena és Caroline a legjobb barátnőm, téged is nagyon szeretlek. Látom rajtatok mennyire boldogok vagytok. Az Ősök is odáig vannak értetek. Tényleg családtagok lettetek. Ez nekem elég ahhoz, hogy ha nem is fogadom el őket, de ne ítélkezzek – mosolygott a lány.
- Köszönöm, Elena és Caroline nevében is. Most viszont essünk neki a mártásnak, mert ha kifutunk az időből, akkor a két szöszi a fejünket fogja venni – húzta el Ric a nyaka előtt a kezét, mutatva a lefejezés mozdulatát.
- Essünk neki – sóhajtotta Bonnie, és mindketten újra a főzésnek szentelték figyelmüket.
Klaus és Jeremy egy-egy létrán álltak a nappali egyik ajtajának két oldalán, és éppen egy ’Happy Birthday Elena” összefűzött betűkből álló transzparenst próbáltak feltenni, Rebekah irányításával. A szobában itt is ott is csillogó kis plasztik torták, és 19-es számok lógtak, néhol egy egy terpentin társaságában. Az asztal két lábához és az egyik nagy fotel két lábához, hosszú zsinóron lufik voltak rögzítve. A fotelen lévőkén Elena arcképe díszelgett, míg a másikon egy még Lake Monticello-ban készített családi fénykép volt rányomva. Az asztalon 19 fehér liliomból készített kosár díszelgett, a közepén egy szülinapi kártyával.
- Nem jó Jeremy, így nem pont középen van az ív! Kicsit feljebb! – adta ki a parancsot az Ősi vámpírlány, miközben Klaus Jeremy-re pillantott, aki meggyötörten teljesítette a kérést.
- Kicsinálod Rebekah a parancsolgatásoddal. Vegyél már vissza húgom, mert mindjárt itt fogunk hagyni mindketten – mondta a hibrid és Jeremy-re kacsintott.
- Már egy óra sincs hátra, hogy hazaérjenek! – tette csípőre a kezét a szöszi Ős.
- Irigylem Elijah-t – sóhajtotta Jeremy.
- Én is – morogta a bajsza alatt Klaus.
- Hallottam! Egyébként most pont jól tartjátok. Gyerünk, rögzítsétek – mondta Rebekah és a két „munkás” teljesített a kérést.
- El sem hiszem – mondta gúnyosan Klaus miközben leugrott a létráról.
- Mi a következő teendő? – kérdezte Jer.
- Ugyanez a másik ajtónál is – mondta mosolyogva Rebekah, mire két mérges morgást kapott válaszul.
Eközben Kol és Caroline az ebédlőben terítettek meg. A szöszi éppen azt mutatta a férfinak, hogyan hajtogassa a szalvétákat.
- Drágám, tudod mennyire imádlak és nem bántásból mondom, de nem túlzás ez? Még az angol királynőnek sem rendeznek ekkora felhajtást – vigyorgott Kol.
- Elena a legjobb barátnőm, az előző szülinapja egy csőd volt, bizonyos körülmények miatt. Most boldog és azt szeretném, hogy erre emlékezzen ne a tavalyira. Az is lehet, hogy ez lesz az utolsó, hogy együtt töltjük a születésnapját.
- Miért lenne az utolsó? – vonta össze szemöldökét az Ős, miközben a lány által adott utasításoknak megfelelően hajtogatta a szalvétát.
- Nik szeretné, ha elmennénk. Én még nem érzem magam késznek rá, és ezt meg is érti, de nem várhatom el tőle, hogy a végtelenségig várjon. Azt mondta, ti is élni szeretnétek az életeteket. Ha Elijah úgy dönt menni akar, Elena vele fog tartani, ami rendjén is van. Szóval ki tudja, hogy jövő ilyenkor ki merre lesz – mondta egy szomorú mosoly kíséretében Caroline.
- Igaza van Niknek, mindannyian el fogjuk hagyni a várost, de ez nem jelenti azt, hogy sosem fogjuk látni egymást. Sűrűn össze fog jönni a család. Túl tragikusan fogod fel a dolgot szívem – mondta Kol.
- Lehet, de akkor is megrémít, hogy nem leszünk együtt. Vágyom arra, hogy Nik-kel legyek, de fáj a szívem, hogy majd nem láthatlak benneteket. Az anyukámat, Bonnie-t, Jeremy-t, Matt-et, Damont és Stefant….Tylert – könnyezett Caroline.
- Édesem, ne sírj. Ez az egész herce-hurca nagyon összekovácsolta a családot, beleértve benneteket is. Folyamatosan fogjuk tartani a kapcsolatot és sokkal gyakrabban fogjuk látni egymást, mint azt képzelnéd. Anyukádhoz pedig még pár évig hazajöhetsz, aztán majd ő fog hozzád utazni, ez elkerülhetetlen lesz a vámpírságod miatt. A barátaid is meglátogathatnak. Ha pedig észhez térnek a Salvatore-k a kis hibrid haveroddal egyetemben velük az örökkévalóságig tarthatod a kapcsolatot. Vámpírként meg kell tanulnod elfogadni a folyamatos változásokat magad körül – ölelte át a pityergő lányt az Ős.
- Igazad van, de akkor is ijesztő – nézett a férfira a lány.
- Nik mindig ott lesz neked, és bármikor szükséged lesz rám, csak hívnod kell és azonnal indulok hozzád – simogatta meg a vámpír arcát Kol.
- Köszönöm – mosolyodott el gyámoltalanul a lány.
- Emlékszel mit mondtam neked a bárban? Az esélyt a kapcsolatunkra, ha Nikkel úgy adódna, hogy már nem működik? Komolyan mondtam Caroline.
- Tudom Kol. Nem felejtettem el, és ha úgy adódna a helyzet, amit őszintén kétlek, akkor betartom a neked tett ígéretemet. Ugye mindig a barátom maradsz? – nézett a férfire komoly arccal a szöszi vámpír.
- A legjobb barátod leszek, mindig számíthatsz rám – mondta ünnepélyes hangon egy kedves mosoly kíséretében az Ős.
- Akkor munkára fel! – bontakozott ki az ölelésből a lány.
- Igenis rabszolgahajcsár úrnő! – tisztelgett Kol, és nekilátott az evőeszközöket kitenni.
Elena és Elijah összeölelkezve léptek be a villába, amelyben néma csend honolt.
- Hol vannak a többiek? – kérdezte meglepetten a lány.
- Nem is tudom – válaszolta mosolyogva a férfi, amikor a sötét nappaliba értek.
- Boldog születésnapot Elena! – kiáltotta egyszerre mindenki, miközben Elijah felkapcsolta a villanyt.
- Uram Atyám! – mondta ijedten a lány, de a következő pillanatban, már a többiekkel örült.
- Caroline és Rebekah szerettek volna egy kis családi összejövetelt is a holnapi ünnepség előtt. Boldog születésnapot szerelmem – csókolta meg a férfi a könnyező lányt.
- Köszönöm mindenkinek. Annyira szeretlek benneteket – lépett sorba a jelenlévőkhöz a lány, és mindenkit megölelt.
- Mi is szeretünk téged – mondta Rebekah elérzékenyülve.
- Becca látszik, hogy ezer éves vénlány vagy, mindenen meghatódsz – vigyorgott testvérére Kol, amiért az ünnepelttől, aki éppen akkor ért hozzá, hogy megölelje kapott egy nyaklevest.
- Szemtelen vagy az egyetlen lánytestvéreddel Kol, bár ettől még szeretlek – fűzte hozzá Elena és megölelte a bolondos Őst.
- Lehet, hogy ő vér szerint is a testvérem, de most már te és Caroline is a lány testvéreim vagytok – mondta Kol szokatlan kedvességgel a hangjában, és erősen megölelte a hasonmást.
- Na és most ki az érzékeny vénség? – vágott egy fintort Rebekah.
- Aki a szobában elérte az ezer évet, mind érzelgős vénség – zárta le a témát Klaus, és mindenki nevetni kezdett.
- Minden olyan gyönyörű, nem kellett volna ennyit fáradozni miattam – nézett szét meghatódva Elena. Odalépett az asztalhoz kötött lufikhoz, finoman megsimogatta a rajta található családi fényképet, és elsírta magát.
- Milliószor ennyit is megtennénk érted, és nem volt fáradtság – lépett hozzá öccse és szorosan átölelték egymást.
- Menjünk enni, mielőtt kihűl az étel – mondta Alaric.
- Még főztetek is? – ámult el a barna lány.
- Bonnie és Ric voltak a szakácsok – válaszolt Klaus.
- Köszönöm – ölelte át barátnőjét majd gyámját a lány.
A vacsora jó hangulatba telt, mindenki megdicsérte a terítéket és a szépen összehajtogatott szalvétákat is, amiért Kol büszkén húzta ki magát. A torta felvágása és elfogyasztása után, a nappaliba vonultak át. Elenát abba a fotelbe ültették, amelynek két oldalán az ő arcképével ellátott lufik díszelegtek.
- Jöjjön az ajándék! – kiáltotta csillogó szemekkel Caroline.
- Jöjjön az ajándék! – kiáltotta csillogó szemekkel Caroline.
- Nekem az a legnagyobb ajándék, hogy mind itt vagytok nekem – mondta Elena.
- Egy szülinap nem szülinap ajándékok nélkül – mondta Klaus.
- Boldog születésnapot Elena! – mondták egyszerre.
Egy fotóalbumot adtak neki, amelyen látszott, hogy a két kezükkel készítették, benne pedig Elena képei voltak montázsként összeállítva. Egyik kép sem volt beállított, mindegyik pillanatkép volt, amelyeket az évek alatt szülei, testvére, barátai készítettek. Olyan képet is talált benne, amiről tudta, hogy Stefan készítette. A fényképek nem kronologikus sorrendben voltak, hanem ugyanazon élethelyzetek voltak párosítva. Így például volt olyan kép, amin még kislányként van barátnőivel, a mellette lévő képen is barátnőivel volt, de már jó pár évvel később.
- Sok munkátok fekszik benne. Köszönöm. – törölgette szemeit a lány.
- Szeretünk téged – hatódott meg a boszi.
- Ez is a tiéd Elena – lépett elő Klaus és egy gyönyörű nagyjából A3 –as papírlapnak megfelelő méretű rézkarcolatot adott át neki, amelyen mindannyiuk képe rajta volt. Középen volt Elena két oldalán Jeremy és Ric. A fiúk két oldalán barátnőjük. A hasonmás arcképe felett Elijah. A lány képe alatt Klaus és Caroline. Az aljába pedig bele volt karcolva, hogy „A család mindenek felett!”.
- Ez gyönyörű – nézett álmélkodva Elena.
- Boldog születésnapot szerelmem – lépett hozzá Elijah és egy díszdobozt adott át a lánynak.
Elena könnyei fátylán keresztül nyitotta ki és egy gyönyörű antik nyakláncot talált benne. Finoman megmunkált ezüst lánc volt, egy medállal, amelybe egy pirosas narancssárgás fényes kő volt foglalva.
- Még emberként készítettem, és olyan valakinek akartam adni, aki méltó rá. Ez egy napkő, amelyet fényhozó kőnek is hívnak. Te hoztad el az életembe a fényt, csak te vagy méltó ennek a viselésére – csókolta meg a lányt a férfi és feltette a nyakláncot.
- Köszönöm Elijah, megtisztelő hogy viselhetem. Soha nem fogom levenni és úgy fogok élni, hogy mindig méltónak találj a viselésére – bújt az Őshöz Elena, majd a többiek felé fordult.
- Mindenkinek köszönöm. Nagyon szeretlek benneteket! A legszebb születésnapot adtátok nekem – ölelt végig mindenkit a hasonmás.
- Elena, készítettünk egy dvd-t is, amelyet néhány pohár pezsgő elfogyasztása után javaslok megnézni – mondta jókedvűen Kol, és Klaussal kinyitottak két üveg francia pezsgőt.
Miután lehajtottak pár pohárral, a dvd-t is megnézték, amelyen a „Happy Birthday” című dalt adták elő a többiek, persze viccesen és végig Elena nevét kiabálták. Mindenki a kilencvenes évek elejét idéző ruhákban volt, amikor a hasonmás született. A hajuk is úgy volt megcsinálva. A lányok egyszerre táncoltak az abban az időben divatos tánccal, a fiúk pedig hol bohóckodtak, hol a lányok mozgását próbálták lekövetni. Elijah és Alaric is végig részt vett a bolondozásban. Az egész felvételt végignevette a kis társaság.
- El sem hiszem, hogy ti ketten is ilyen aktívan részt vettetek – nevetett Elena és hol szerelmére, hol gyámjára nézett.
- Volt olyan, bohóckodás, amit ők találtak ki – mondta Rebekah, büszkeséggel a hangjában.
- Mikor tudtátok ezt összehozni? – kérdezte Elena.
- Emlékszel, amikor Matt, elhívott ebédelni? – kérdezte vigyorogva Caroline.
- Akkor csináltátok?
- Nem győztem üzeneteket küldeni neki, hogy tartson még fel – forgatta szemeit a szöszke lány.
- Csodálkoztam is, hogy olyan kitartóan érdeklődik és mindig azután vált nagyon érdeklődővé, amikor megszólalt a telefonján az üzenetjelző hang – nevetett Elena.
- Még egyszer nézzük meg, imádom Elijah és Ric lazaságát – követelte Caroline és a két érintett a szemét forgatta.
Az este további része is nagyon jól telt. Egymás szavába vágva mesélték el a két szöszi vámpír „vezérőrnagyhoz” hasonlítható viselkedését. Jeremy és Kol a két bohóc még el is játszotta pár mozdulatukat és hangszínüket is utánozva. Mindenki egyfolytában nevetett még a két kigúnyolt lány is.
Másnap a Grillben tartott ünnepségen a város fiatalsága ellepte a helyet. Mindenki gratulált az ünnepeltnek, és a két szöszi vámpírnak is a szervezésért. Caroline folyamatosan az ajtó felé pillantgatott, ami feltűnt Klausnak.
- Várunk még valakit drágám? – kérdezte.
- Tudom, hogy Elena örülne, ha az összes barátja itt lenne. Ebbe beletartozik Stefan, Damon és Tyler is. Hagytam nekik üzenetet a telefonjukon és az otthonukban is meghívót. Jó lenne, ha eljönnének. Még Katherine-nek is, hátha ő könnyebben elcsalja őket.
- Biztos jó ötlet ez Caroline? Stefan és Tyler még rendben van, Katerina sem merne semmit tenni, de Damon? – csóválta fejét a hibrid.
- Damon szereti Elenát, és több hónap eltelt már mióta együtt megjelentünk a nyilvánosság előtt. Nem hiszem, hogy idejönne balhézni – tárta szét kezeit a lány.
- Te tudod, szerelmem, de ha bármit tenni fog halott vámpír lesz – villant meg a férfi szeme.
- Nem szeretem amikor ilyen erőszakos vagy – ütött a férfi vállára durcásan Caroline.
- Dehogynem szereted – rántotta magához a szöszit a hibrid és a tánctérre vitte, ahol Elena és Elijah már összebújva táncoltak több pár társaságában.
A szolgálatban lévő Matt fejcsóválva nézte barátait. Nehezére esett elhinni, hogy ilyen szoros lett a kapcsolat közöttük és az Ősök között. Tényleg olyanok voltak, mint egy család.
- Matt! – lépett a bárpult elé Kol és Matt egy pillanatra összerezzent. Élénken élt emlékeiben ahogyan a férfi eltörte az ujjait.
- Igen? – kérdezte tartózkodóan a fiú.
- Van egy szabad perced?
- Dolgozom – vonta össze gyanakodva szemöldökét a fiú.
- Csak egy perc Matt.
- Mit szeretnél?
- Bocsánatot kérek tőled, amiért bántottalak – nézett Kol.
- Amennyire ismerlek benneteket a ti szótáratokban nem szerepel bocsánat szó – mondta megvetően a srác.
- Mindig szerepelt benne, csak nem használtuk – vigyorgott az Ős.
- Mi történt, hogy használni kezdtétek?
- Mindannyian változunk Matt. Nézz Klausra vagy Becca-ra. Életemben nem láttam még őket ennyire boldognak, felszabadultnak. De szerintem te sem láttad a barátaidat ilyennek.
- El kell ismernem mindannyian olyan boldogok, amilyennek nem láttam még soha azelőtt őket – nézett Matt az egyik boxban üldögélő szöszi vámpír, Elena és Ric felé.
- Komolyan bocsánatot kérek azért az incidensért. Ha bármiben szeretnéd, hogy segítsek csak szólj nyugodtan – nyújtotta kezét az Ős.
Matt gyanakodva ugyan, de elfogadta a kezét.
- Elfogadom a bocsánatkérésedet, de nem kell a segítséged, csak annyit kérek, hogy vigyázzatok a barátaimra – nézett komoly szemekkel a srác.
- Már a családunk tagjai. Nem eshet bántódásuk.
- Remélem, hogy így lesz. Most pedig ha megbocsátasz, muszáj dolgoznom.
- Jó munkát! – kacsintott Kol és a családja felé vette az irányt.
- Miről beszéltél Matt-el? – kérdezte Caroline gyanakodva.
- Ne aggódj szépségem, csak bocsánatot kértem, amiért bántottam.
- Tényleg ezt tetted? – szaladt fel Elena szemöldöke.
- Miért olyan hihetetlen ez? Úgy csináltok, mintha képtelen lennék rá – mondta felháborodottan Kol.
- Nem gondoljuk, hogy képtelen vagy rá, csak furcsa hogy foglalkozol a családodon kívül más emberekkel is – jegyezte meg Elena.
- Jeremy sokat mesélt Matt-ről. Elérte, hogy ne érezzem jól magam, amiért barom voltam vele. Így bocsánatot kértem tőle. Hölgyeim! Mutassuk meg ezeknek a fiataloknak, hogyan is kell táncolni – nyújtotta a kezét a szöszi és a barna lány felé az Ős, akik nevetve fogadták el a felkérést és kezét megfogva a táncparkettre vonultak.
- Elijah! Caroline meghívta a Salvatore testvéreket, Katerinát és Tylert. Nem jó ötlet – fordult testvéréhez Klaus.
- Együtt beszéltük meg. Jólesne Elenának, ha itt lennének bár Katerinának nem biztos, hogy örülni fog, de azt hiszem ő már a Salvatore-k tartozéka – mondta Elijah.
- Veled beszélte meg? Én miért nem tudtam erről? – kérdezte kissé ingerülten a hibrid.
- Most sem tartod jó ötletnek, akkor sem tartottad volna annak. Egyébként ez Elena születésnapja, nem a te igényeidnek megfelelően kellett kialakítanunk a vendéglistát.
- Nem is volt jó ötlet meghívni őket, de igazad van, nem az én születésnapom – mondta morózusan az Ős.
- Lehet, hogy el sem fognak jönni. Elenának nem is árultuk el, ne várja őket hiába.
- Na, ez legalább jó ötlet volt.
- Szerencsés vagy Niklaus. Caroline-nal egy igazi kincsre leltél.
- Tudom, és nem is engedem el sosem. Nem mintha te panaszkodhatnál Elena miatt testvérem – húzta fel szemöldökét Klaus.
- Az életemet is odaadnám, ha azon múlna a boldogsága. Nagyon szeretem őt.
- Ki gondolta volna, hogy azoknak soraiból kerülnek ki életünk szerelmei, akik mindennél jobban akarták a halálunkat – tárta szét kezeit Klaus.
- Jó párszor elgondolkoztam azon, hogy ezer év gonoszság, gyilkolás és manipulálás után megérdemeljük e ezt a hatalmas boldogságot – vágott kétkedő arcot Elijah.
- Szerintem nem, de ebből is látszik, hogy az élet nem igazságos – szólalt meg egy ismerős hang a hátuk mögött.
A két Ős a hang irányába nézett. Stefan állt ott Katherine társaságában.
- Köszönjük, hogy eljöttetek – hagyta figyelmen kívül a vámpír megjegyzését Elijah.
- Elena miatt vagyunk itt – jegyezte meg Stefan.
- Te vagy itt miatta– szólalt meg Katherine.
- Hol van Damon? – kérdezte Klaus.
- Nem beszéltem vele az ominózus estélyetek óta. Néha küld egy üzenetet, hogy még él, de semmi többet nem tudok róla – mondta Stefan némileg megtört hangon.
- Köszönöm, hogy eljöttetek, Elena örülni fog nektek – nézett Stefanra gyámoltalanul az éppen akkor érkező Caroline.
- Caroline! Köszönjük, hogy meghívtál – mondta Stefan és a lány felé lépett. A szöszi vámpír egy pillanatig nézte az ifjabbik Salvatore-t majd a nyakába ugrott.
- Annyira hiányoztál – ölelte át szorosan a lány.
- Te is nekem – viszonozta az ölelést Stefan.
- Hogy vagy? – kérdezte a szöszke vámpír.
- Jobban. Sokkal jobban, csak Damon miatt aggódom.
- Annyira sajnálom Stefan – nézett szomorúan a lány.
- Nem haragszom rátok. Tyler sem.
- Tyler? Mi van vele? Hogy van? – kérdezte nagy szemekkel Caroline.
Klaus fészkelődni kezdett a helyén. Nehezen viselte, hogy barátnője ennyire érdeklődik az exfiúja iránt.
- Jól van, megismerkedett egy lánnyal és vele tölti az idejét.
- Milyen lánnyal? – vonta össze szemöldökét a szöszi.
A hibrid ingerülten megköszörülte a torkát, mire mindenki ránézett, de ő csak szerelmét fixírozta. Ezt az érdeklődést már túlzottnak tartotta.
- Semmi természetfeletti, sima ember. Kedves, bájos, mosolygós. Feldobja Tyler napjait. Nem kell miatta aggódnod.
- Köszönöm Stefan – mosolyodott el megkönnyebbülten Caroline. Kíváncsi lett volna még pár dologra, de nem akarta, hogy Klaus még jobban kiakadjon.
- Hol van Elena? – kérdezte Stefan.
- Kol-lal táncol. Én megláttalak benneteket és gyorsan leléptem. Elena nem tudja, hogy meghívtunk benneteket. Meglepetésnek szántuk Elijah-val.
- Stefan, Katerina! Micsoda meglepetés – érkezett meg Rebekah is Ric-kel az oldalán.
- Sziasztok – köszönt Stefan.
- Régen láttalak – lépett hozzá Ric és átölelte.
- Én is téged.
- Damon? – kérdezte aggódva a tanár.
- Csak annyit tudok róla, hogy él.
- Jellemző rá. Te hogy vagy?
- Jól vagyok, Katherine-nel utazgatunk, most is csak Elena miatt jöttünk haza.
- Együtt vagytok Katerinával? – kérdezte Rebekah.
- Csak barátok vagyunk – mondta Stefan.
- Megyek idehozom az ünnepeltet – indult el Becca.
- Látom jól megvagytok. Nagyon boldognak tűntök – jegyezte meg Katherine elismeréssel a hangjában.
- Azok is vagyunk. Mindannyian – erősítette meg Klaus, és egy negédes mosolyt vetett a nő felé.
- Stefan! – kiáltott fel Elena, amikor meglátta a férfit.
- Elena! Boldog születésnapot kívánok! – ölelte át a lányt a vámpír.
- Istenem, de jó hogy látlak. Köszönöm nektek ezt az újabb meglepetést – nézett a többiekre a lány könnyes szemmel.
- Katerina! Rég nem láttalak – lépett a barna vámpír elé Kol szemtelen vigyorral az arcán.
- Kol! – nyögte a nő félelemmel a hangjában. Az emlékeiben még mindig ott élt a barlangba töltött idő. Továbbra is gyűlölte a férfit.
- Ugye táncolsz velem drágaságom! – gügyögte a férfi.
- Hagyd már Kol! Nem látod mennyire fél tőled? Nem azért lettek meghívva, hogy kielégíthesd a pszichopata énedet – húzta maga mellé Becca a testvérét.
- Elena, beszélgessetek Stefannal – állt fel Elijah, és egy csókot nyomott a lány szájára, majd intett a többieknek, és magukra hagyták őket. Katherine kelletlenül követte a kis társaságot.
- Hogy vagy? – kérdezte a férfi.
- Köszönöm, nagyon jól vagyok.
- Boldog vagy?
- Nem szeretnék veled erről beszélni – nézett kínosan a lány.
- Nyugodtan beszélhetsz. Volt időm gondolkozni. Szeretlek Elena, mindig szeretni foglak. Sok mindenen mentünk együtt keresztül. Mindig számítani fogsz nekem. Idővel talán már nem úgy ahogyan most, de mindig fontos leszel nekem, és fontos lesz a boldogságod. Nem számít, hogy nem az én oldalamon találtad meg.
- Boldog voltam veled is, csak aztán…- hallgatott el a lány.
- Tudom Elena, de most boldog vagy?
- Mindennél jobban. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de még sosem éreztem ilyen boldogságot, kiegyensúlyozottságot és szerelmet, mint Elijah mellett.
- Nem tudok rád haragudni. Örülök, hogy ennyire boldog vagy. Tényleg örülök – mondta Stefan, és Elena hitt neki. Ismerte a férfit és látta, hogy az tényleg őszintén gondolja, amit mond.
- Nagyon sokat jelent számomra a támogatásod – borult a férfi nyakába és szorosan ölelték egymást.
- Caroline és Ric? – kérdezte a vámpír.
- Az ő boldogságuk legalább akkora, mint az enyém. Damon?
- Nem tudom merre járhat, csak időnként küld egy üzenetet, hogy jól van.
- Aggódsz érte.
- Nagyon aggódom. Azt sem tudjuk Katherine-nel, hogy merre keressük – sóhajtotta Stefan.
- Ha gondolod beszélek Elijah-val, nagyon jó emberei vannak. Biztos ki tudnák deríteni merre lehet.
- Ne fáradj Elena. Előbb-utóbb visszatér hozzánk. Mi sem maradunk a városban, megyünk tovább, csak a születésnapod miatt tértünk vissza.
- Hiányoztok nekünk.
- Ti is hiányoztok, a város is hiányzik, de még nem állok arra készen, hogy huzamosabb időre visszatérjek.
- Katherine milyen?
- Jól kijövünk. Nem tudom, mit csináltak vele az Ősök sosem beszél róla, de valahogy megváltozott. Visszafogottabb lett a viselkedése.
- Katherine örülhet, hogy nem ölték meg. Boldog vagyok, hogy jól kijöttök és nem vagy egyedül ezzel az egésszel, ha már Damon így lelépett.
- Nem hibáztatom. Az érzelmek kezelésében mindig igazán eltértünk egymástól.
- Remélem minden rendben lesz vele.
- Csalánba nem üt a ménkű – mosolyodott el Stefan.
- Ez igaz, sok mindent túlélt már – mosolygott vissza a lány.
- Megkeresem Katherine-t és elmegyünk Elena. Még egyszer nagyon boldog születésnapot kívánok! Vigyázz magadra! Ha visszatérünk a városba valamikor, majd megkereslek, de ha úgy érzed szükséged van a segítségemre hívj fel. Rendben?
- Rendben van. Máris hiányzol – sírta el magát a lány.
- Ti is hiányoztok nekem, de még nem tudok itt maradni. Megérted ezt?
- Megértem. Nagyon vigyázzatok magatokra, és jelentkezz majd! – ölelte meg a vámpírt.
Pár órával az ünnepség befejezését követően Caroline, Elena és Ric a Gilbert ház konyhájában üldögéltek és fehérbort iszogattak. Mindannyiukat felkavarta, hogy találkozhattak Stefannal és most együtt akarták tölteni az estét. Az Ősök megértették ezt és hagyták, hogy maguk lehessenek.
Elena elmesélte a beszélgetését Stefannal.
- Elena, hogy érezted? Stefan jól van? – kérdezte Ric.
- Jól még nincs, jobban van.
- Igen én is ezt éreztem rajta. Dühös vagyok a kékszemű ördögre. Támogatniuk kellene egymást, erre itt hagyja – mondta Caroline, miközben villámokat szórt a szeme.
- Damon sosem tudta jól kezelni az érzelmeket – sóhajtotta Ric.
- Ez nem számít. Most a testvéréről is szó van, nem lehet ilyen önző – intett a szöszi.
- Lehet, hogy jobb így, hogy nincsenek együtt. Szenved Stefan, de lehet, hogy még rosszabb lenne a helyzet, ha Damon is itt lenne neki – nézett a többiekre Elena.
- Mondasz valamit. Damon könnyen kezelhetetlenné válik, ennek Stefan inná meg a levét. Valószínűleg takaríthatna utána, vagy ki tudja – forgatta szemeit Ric.
- Lehetséges – bólogatott beleegyezően a szöszi.
- Iszonyatosan hiányzik nekem Damon – mondta szomorúan a tanár.
- Szerinted te is rajta vagy a kékszemű ördög azon rövidke listáján, amin szerepelnek azok az emberek akikkel törődik? – kérdezte Caroline.
- Már nem hiszem, hogy rajta lennék. Elena még mindig rajta van. Te viszont valószínűleg rajta sem voltál, viszont nyugtasson a tudat, hogy anyukád neve tutira rajta van – nevetett fel Ric.
- Igen, Damont ismerve egyetértek ezzel – nevetett Caroline és Elena is elnevette magát.
Az este további részét a Salvatore testvérekhez kapcsolódó emlékeik felidézésével töltötték, és hol nevettek, hol könnybe lábadt szemmel néztek egymásra.
Eközben a Mikaelson villában csendesen ültek az Ősök a nappaliban, és whiskey-t iszogattak.
- Felkavaró volt látni Stefant. Lehet, hogy megöltök érte, de nekem lelkiismeret furdalásom van – szólalt meg Rebekah.
- Én nem érzek semmi ilyet. Túl érzelgőssé tett a szerelem Becca – nézett testvérére Kol.
- Kol! Te egy pszichopata vagy, persze hogy nem érzel semmit. Katerina szíve szerint kirohant volna a Grillből, ahogy meglátott – vágott vissza a szőke Ős.
- Katerina megérdemli, hogy féljen, ha már nem ölhettük meg – szólalt meg Klaus.
- Ezzel egyetértek – vigyorgott Kol.
- Tyler hogy-hogy nem jött el? – kérdezte Rebekah.
- Tyler megismerkedett egy lánnyal – válaszolta Klaus.
- Hűha, akkor most elégedett lehetsz Nik. Akkor most már nem vagy féltékeny rá? – kérdezte Kol.
- Még a kérdés is nevetséges – legyintett Klaus.
- Ugyan testvérem! Ahogy Tyler neve szóba került, alig bírtál magaddal – forgatta szemeit Elijah.
- Caroline-nak nagy szíve van, és abba a volt szerelmei is beleférnek. Szerintem csak barátilag érdeklődött – szólalt meg Kol.
- Szóval, azért kértél bocsánatot Matt-től…hogy tetszelegj Caroline előtt ? – kérdezte Rebekah, és egy gonosz pillantást küldött a bolondos Ős felé.
- Becca – csóválta meg fejét Elijah.
- Elnézést, de amikor így magunk között vagyunk, időnként kibújik belőlem a kisördög – vonta meg vállát a lány.
- Elég ebből, menjünk aludni. Ma mindannyian egyedül alszunk, persze Kol-nak ez nem szokatlan – vigyorgott öccsére Klaus.
- Ez övön aluli ütés volt Nik – verte vállon bátyját Rebekah.
- De kihagyhatatlan – válaszolta Klaus.
- Nálad a pont bátyám. Becca egyébként Caroline-nal együtt tiétek a legmélyebb hódolatom a szervezés miatt – kacsintott Kol.
- Valóban remek este volt húgom – mondta elismerően Elijah.
- Szerintem is – bólintott Klaus.
- Köszönöm – pukedlizett Rebekah, majd mindenki a saját szobájába vonult.
