Joseph Morgan at Budapest, Hungary 04/28/2012

Hey There!

Our favorite hybrid at Budapest.
They're very lucky girls! He's so adorable! :))))
Thank you 93twilightforever!

Köszönet nyilvánítás

Kedves olvasóim!

Elértem a 10 000 feletti látogató számot. Amikor megnyitottam a blogomat, álmomban sem gondoltam volna, hogy szűk két hónap alatt elérem ezt a számot.

Nélkületek ez nem sikerült volna! Köszönöm a hűségeteket, kitartásotokat, lelkesedéseteket, támogatásotokat és nem utolsó sorban a pozitív visszajelzéseiteket! Mindezek  nélkül nem tudtam volna eljutni idáig a történetemmel. Remélem a továbbiakban sem fogok csalódást okozni Nektek!

Mindenkinek nagyon köszönöm és nagyon kellemes hosszú hétvégét kívánok!

Chapter 28

Íme az újabb fejezet! Elnézést a késésért, lebetegedtem így nem ment olyan gyorsan az írás!
Jó szórakozást hozzá!!!

A fehér tölgy

Pár nappal később Klaus, Elijah és Rebekah az erdőben voltak, a fehértölgy maradványai előtt álltak. Kol nem volt velük, elterelő hadműveletet végzett maga után csalva Tylert. 

- Nem csoda, hogy nem találtátok meg a fát húgom, már vagy ötven éve kivágták, és mindenféle belepte – guggolt le a csonk mellé a hibrid és lesepergette az idők során rárakódott avart, faágakat meg egyéb természet által rásodort dolgokat. 

- Ez azt jelenti, hogy valamire felhasználták. Ha szerencsénk van, akkor elégették – mondta Elijah. 

- Túl jól megy a sorunk mostanában testvérem. Nem hiszem, hogy van akkora mázlink – sóhajtotta Klaus. 

- Sajnos egyetértek Nik-kel. Már soha nem lesz ennek vége – nyögte kelletlenül Becca. 

- Ez az erdőnek azon a részén van, amely a Lockwood birtokhoz tartozik. Beszélnünk kell Carol-lal. 

- Együtt beszélünk vele Elijah – állt fel a csonk mellől Klaus. 

- Essünk neki bátyáim, Alaric-kal vacsorázni megyek este – tűrte fel kabátjának ujját a lány. 

Klaus és Elijah megfogták a csonkot és rántottak rajta egy hatalmasat, amitől a fa kiemelkedett a földből, megmutatva merre tartanak a gyökerei. 

- Becca, te kövesd vissza a fa gyökereit abba az irányba, Klaus te arra menj, én erre megyek. Úgy kell elpusztítanunk, hogy írmagja se maradjon – mutatta az irányt Elijah. 

A három Ős megfogta a fa törzsén megmutatkozó gyökereket és óvatosan rángatták a föld felé azokat. A fának elég szerteágazó gyökerei voltak, de az Ősök türelmesen kikotorták a legkisebb mellékgyökeret is. Több órába telt mire befejezték. Gyorsan darabjaira törték a gyökereket és a fa megmaradt törzsével együtt Klaus csomagtartójába pakolták azokat, majd a fa és annak gyökerei helyén tátongó lyukakat betemették, és avarral szórták be. Elégedetten néztek egymásra. Nyoma sem volt annak, hogy a földön és avaron kívül bármi más is lett volna ott azelőtt. 

- Becca hívd fel Kolt, hogy elindulhat haza – nézett húgára Klaus, mikor befordult a garázsba. 

- Előbb megmosom a kezem. A körmeim alól az életben nem fog kijönni ez a piszok – sopánkodott a lány. 

- Menj húgom készülődj, majd én felhívom Kolt – mosolygott rá Elijah telefonját elővéve. 

- Köszönöm. Mindig tudtam, hogy te vagy a kedvesebbik bátyám – pattant ki a kocsiból Becca. 

- Nem kedvesebb, csak érzelgősebb – nevetett fel Klaus és Elijah-val együtt ők is kiszálltak az autóból. 

- Időbe fog telni, amíg porrá ég ez a mennyiség, szóval kezdjünk is neki. Még a hamut is el kell tüntetni – mondta Elijah. 

- Használjuk mind a két kandallót, és az alagsorban lévő kazánt, úgy gyorsabb lesz. Kissé felmelegítjük a villát, de kit érdekel – fogott meg egy nagyobb adag gyökeret a hibrid. 

- A fa csonkját apróbbakra kell szétzúznunk, hogy gyorsabban égjen – emelte ki az említett darabot Elijah. 

- Azt égessük a kazánba, elég nagy teljesítményű – szólt vissza Klaus. 

Pár órával később Rebekah már elment és a három férfi Ős az utolsó adag gyökereket dobálták az ebédlőben található kandallóba. Klaus kiseperte a kocsijából az utolsó faszilánkokat is és tűzre vetette. 

 - Remek, ez pillanatokon belül hamu lesz! Egyébként, azt hová tesszük? – szólalt meg Kol. 

- A patakba öntjük – válaszolta Elijah. 

A három férfi nekiállt és alaposan kitisztította a kazánt és a már nem használt kandallót is. Mire végeztek az utolsó adag fa is hamuvá égett. Alaposan kitakarították ezt is, majd a hibrid kocsiba vágta magát, hogy gondoskodjon a hamuról is. 

- Az életemben nem dolgoztam ennyit – sóhajtotta visszatérve Klaus. 

- Valószínűleg egyikünk sem. Csak azt ne mondd, hogy elfáradtál, ha meg mégis akkor egy örökkévalóságig pihenheted ki a fáradalmakat – vigyorgott bátyjára Kol, és egy pohár italt nyújtott át neki.

- Igyunk arra, hogy legalább már a fának egy része nem jelent ránk veszélyt – emelte fel poharát Klaus, és testvérei követték mozdulatait. 

- Holnap el kell mennünk Carolhoz Niklaus. Mielőbb a végére akarok járni ennek – mondta Elijah. 

- Nyilvánosság elé akarom tárni a kapcsolatomat Caroline-nal, de ő addig nem hajlandó erre, amíg ez a fa ügy meg nem oldódik. Szóval minél hamarabb annál jobb. 

- Ő is nagyon szeretné, ha nyilvánosságra kerülne – jegyezte meg Kol. 

- Honnan tudod? – húzta össze szemöldökét a hibrid. 

- Tudod mennyire kötődünk egymáshoz, talán többet tudok mint te – heccelte bátyját a bolondos Ős. 

- Tényleg arra hajtasz, hogy karót kapj a szívedbe? – kérdezte vigyorogva Klaus. 

- Alaric-tól tudom – vonta meg vállát Kol. 

- Ilyen jóba lettél vele? – kérdezte Elijah. 

- Eléggé kedvelem. Jó a humora, szeretem a beszólásait és imádok a vámpírvadászos cuccaival játszani – vigyorgott a férfi. 

- Szóval egy újabb bátyra találtál benne. Nem igaz? – kérdezte Klaus. 

- Tulajdonképpen igen. Egyébként Elijah, ahogy a szavaiból kivettem Elena is megérti, hogy nyilvánosságra akarod hozni a kapcsolatotokat. 

- Nem mondtam ilyet Elenának – nézett testvérére Elijah. 

- Nem kell mondanod. Elena valószínűleg ismer már annyira, hogy magától is tudja ezt. Talán nincs igaza? 

- Valóban szeretném, de csak akkor ha ő is úgy érzi képes ezt felvállalni – válaszolta Elijah. 

- A Salvatore testvérek miatt? – kérdezte Klaus. 

- Nem hiszem, hogy más akadálya lenne részéről – sóhajtotta Elijah. 

- Szerintem nem az az akadálya, hogy bármelyiküket is szerelemmel szeretné Elena. Attól fél, hogy még jobban bedühödnek – mondta Kol. 

- Akkor halottak lesznek – intett a hibrid. 

- Ric úgy gondolja, hogy mielőbb együtt kellene mutatkoznotok. Ha Damon és Stefan tényleg szereti Elenát, és tényleg a barátjuknak érzik Caroline-t, akkor meg kellene hogy értsék őket, és az érzéseiket felétek – vonta meg vállát az ifjabbik Mikaelson. 

- Tehát Ric szerint, ha ezt meglépnénk leállnának? – vonta össze a szemöldökét Niklaus. 

- Igen, bár azért nem veszi teljesen biztosra. Egyébként én jó ötletnek tartom – mondta Kol. 

- Stefan talán leállna, de Damon soha, és nem számoltatok Tylerrel – rázta fejét Elijah. 

- Tyler nem ellenfél – legyintett Kol. 

- Caroline-nak az. A múltkor is szerencséje volt, hogy arra jártál Kol. Nem kockáztathatjuk az életét, és ki tudja mit hozna ki Tylerből, ha megtudná pont abba a férfiba szeretett bele a barátnője, aki miatt elment, hogy a kínok-kínját élje át, csak hogy ne kötődjön – mondta Elijah. 

- Van még egy lehetőség. Kapjuk el őket, szárítgassuk pár napig, hogy kimenjen a verbéna belőlük, majd igézéssel elérhetjük, hogy ne mocorogjanak, ha nyilvánosságra hozzátok a kapcsolataitokat – tárta szét a kezét Kol. 

- Ez már nekem is eszembe jutott öcsém – bólogatott Klaus. 

- Elenának és Caroline-nak nem tetszene – jegyezte meg Elijah. 

- Valóban nem - jelent meg Caroline, nyomában a bólogató Elenával. 

- Megtaláltátok a fát? – kérdezte Elena, miközben Elijah mellé ült. 

- Sajnos csak a kivágott csonkját, de azzal már végeztünk. El kell mennünk holnap Carol Lockwoodhoz. Az ő birtokán volt a fa, valószínűleg tud majd segíteni – tárta szét kezeit Klaus. 

- De ez veszélyes, mi lesz ha Tyler is ott lesz? – szorította meg aggódva a hibrid kezét Caroline. 

- Ne aggódj szívem, majd én elterelem a figyelmét – vonogatta szemöldökét Kol. 

- Carol elmondhatja neki később. Megigézni nem tudjátok, mert biztos, hogy verbénát iszik – sóhajtotta Elena. 

- Tylert ki kell iktatni addig, amíg meg nem tudjuk mi történt a fával – mondta Klaus és Caroline-ra sandított. 

- Hogy micsoda? – kérdezte feldúltan a szöszi. 

- Igaza van Caroline – nézett barátnőjére a hasonmás. 

- Tehát a megoldás, hogy mit tudom én meddig a nyakát fogjátok tördelni, vagy kikötitek mint azt Katherine-nel tettétek? – fújtatott Caroline. 

- Nem fogjuk bántani – próbálta csillapítani Klaus a lányt. 

- Ne hazudj neki Nik, bántani fogjuk másként nem tudjuk kiiktatni – mondta Kol. 

- Talán van egy másik megoldás is – nézett Elena Caroline-ra és Kolra. 

- Mi lenne az? – kérdezte Klaus élesen követve a hasonmás tekintetét. 

- Kol és Caroline talán távol tudnák tartani pár napig - tárta szét kezeit a barna lány. 

- Mégis hogyan? Talán utazzanak el együtt pár napra? – kérdezte féltékeny hangon a hibrid. 

- Ne húzd fel magad Klaus. Úgy kellene tennie Caroline-nak és Kolnak, mintha keresnének valamit, amit veletek kapcsolatos. Ric-kel mi lefoglaljuk valahogy Damont és Stefant, így Tyler lesz az, aki követni fogja őket. Ti pedig nyugodtan kutakodhattok – mondta Elena. 

- Nem hangzik rosszul, de kicsit furcsa lenne hogy éppen most akarsz a Salvatore testvérekkel újra haverkodni – jegyezte meg Kol. 

- Szeretik Elenát és Ric-et is. Ez a része a könnyebb – szólalt meg Caroline. 

- Nem akarjátok elmondani végre, hogy valójában mi folyik itt? – jelent meg Alaric az ajtóban Rebekah-val a karján. 

- Én már el szerettem volna mondani neked, és Elena is – nézett a férfira a szőke Ős. 

- Szóval ti nem bíztok bennem? – húzta össze szemöldökét Alaric, miközben a három férfi Ősre nézett. 

- Bízhatunk benned? – kérdezte Elijah. 

- Eddig sem árultalak el benneteket. 

- Ha most elmondjuk, azzal az életünket tesszük a kezedbe, a Salvatore testvérekből kiindulva leginkább az enyémet – állt fel Klaus és Ric elé sétált. 

- Nem akarok ártani nektek. Neked sem Klaus akármilyen szemétláda is voltál. Elena megbocsátott neked, ez mindennél többet jelent nekem. Én is megbocsátottam – nyújtotta a hibrid felé a kezét a tanár. Klaus a férfi arcát pásztázta egy darabig, majd elfogadta annak jobbját. 

- Bízhattok bennem – nézett Alaric a szobában lévőkre, és Rebekah-nak megszorította a kezét. 

- Ha mégsem akkor halott vagy, és azt sajnálnám Ric, mert megkedveltelek – mondta Kol. 

- Megértettem – jött a szűkszavú válasz. 

- Létezik egy újabb fehér tölgy – mondta Elena és gyámja elkerekedett szemekkel bámult. 

- Ez hogyan lehetséges? 

- Nem tudjuk. A lényeg, hogy megtaláltuk a csonkját, amit annak gyökereivel együtt megsemmisítettünk, viszont magával a fával nem tudjuk mi történt. Carol Lockwoodtól próbáljuk holnap megtudni, mivel az ő birtokán állt a fa – mondta Elijah. 

- Nem feltétlenül szükséges hozzá Carol. Ez egy családias kisváros. A könyvtárban található iratok között az is fel van jegyezve, ha valaki tüsszentett egyet. Érdemes lenne ott kezdeni a kutatást. Amikor idejöttem én is ott kutakodtam a vámpírok után – tárta szét kezeit Ric. 

- Igazad van, ott kezdjük a kutatást – egyezett bele gyorsan Caroline. 

- Carol célravezetőbb lenne – jegyezte meg Kol. 

- Veszélyesebb is – vetette ellen Elijah. 

- Rendben. Holnap bevesszük magunkat a könyvtárba. Kol te a szokásos csali szerepet játszod – adta ki az ukázt Klaus. 

- Minő meglepetés – forgatta szemét az Ős. 

- Már nem kell sokáig játszanod, ha ezt az ügyet letudjuk – szólalt meg Rebekah. 

- Egyébként Ric! A bátyáimnak nem igazán tetszik az ötleted – nézett a tanárra Kol. 

- Micsoda? Miről van szó? – kérdezte Elena és hol Alaricra, hol az Ősökre nézett. 

Kol gyorsan beszámolt a tanár nyilvánossággal kapcsolatos ötletéről és testvérei reakciójáról. 

- Nem tudom Ric. Igaza van Elijahnak, Damonnak hatalmas a Klaus iránt táplált gyűlölete és Tyler kiszámíthatatlanná válhat. Stefan a vérszomja miatt amúgy is kiszámíthatatlan – nézett bizonytalanul Elena. 

- Most, hogy tudok a fáról, már én sem tartom annyira jó ötletnek, a minél előbbi nyilvánosság elé lépést – vonta meg vállát Ric. 

- Ugye nem haragszol, amiért eltitkoltuk előled ezt a fa dolgot? – kérdezte Becca a férfi nyakába csimpaszkodva. 

- Hát ki tudna haragudni rád? – nevetett fel Ric és megpuszilta a majom módjára rajta lógó lányt. 

- Velünk is rendben vagy? – kérdezte Kol a kezét nyújtva. 

- Megértelek benneteket. A helyetekben én is eltitkoltam volna. Eszemben sincs haragudni. Örülök, hogy mégis megtiszteltetek a bizalmatokkal – fogadta el az Ős kezét Ric, majd Elijah-val és Klaussal is kezet fogott. 

- Minden jó, ha a vége jó! Megyek lefeküdni. Te is itt alszol Ric? – kérdezte Kol vigyorogva. 

- Nem fogok. Jó éjszakát mindenkinek! Holnap találkozunk a könyvtárban – állt fel Ric és Rebekah belekarolt, hogy kikísérje. 

- Menjünk mi is Elena! Holnap elég macerás napunk lesz, pihenned kell – ölelte át a lányt Elijah. 

- Hát igen én még ember vagyok nem bírom úgy a strapát, mint ti. Jó éjszakát! – sóhajtotta Elena és Elijah-val összeölelkezve elvonultak. 

- Drágám megúsztál egy kiruccanást velem, pedig nekem nagyon tetszett az ötlet – vigyorgott Kol Caroline-ra aki a szemét forgatta. 

- Elveted a sulykot testvérem – ért vissza Rebekah. 

- Csak annyira, amennyire mindig – mondta Kol. 

- Gyere te szájhős, menjünk aludni – karolta át testvérét Becca, és integetve kivonultak. 

Klaus az ágyban várta, hogy Caroline végezzen a fürdőben. Ma szinte együtt sem voltak a fa ügy miatt, és hiányzott neki a lány minden porcikája. 

- Mi tartott eddig? – kérdezte és felemelte a takarót,és ahogy a szöszi melléfeküdt szorosan magához ölelte. 

- Egy nőnek hosszabb ideig tart még a lefekvéshez való készülődés is. Veled mi történt? Úgy ölelsz magadhoz, mintha régóta nem tetted volna – mondta Caroline szeretettel a hangjában és odasimulva a férfihez. 

- Ma egész nap nem karolhattalak és csókolgathattalak. Nagyon hiányoztál – puszilta a férfi a lányt miközben beszívta illatát. 

- Te is hiányoztál nekem Nik – csókolta meg a Klaust a vámpír. 

- Azt akarom, hogy mindig együtt legyünk. Nem akarok olyan napot amit nem töltünk együtt. 

- Tudom mire gondolsz. Ma Elenával pont arról beszélgettünk, hogy mennyire szeretünk benneteket, és ha nem vagyunk veletek az szinte fizikai fájdalmat okoz. 

- Ha már Elenáról esett szó. Hallottad mit mondott ma? 

- Miről is? 

- Azt mondta én még ember vagyok. Itt a még kifejezésen van a hangsúly – nézett a lányra Klaus. 

- Tényleg ezt mondta, de ő nem akar vámpír lenni. Amikor Damon így akarta megoldani, hogy ne haljon meg teljesen kiborult. Amikor pedig Stefan ellened akarta használni Elenát, hisz tudod…akkor is kibukott. Biztos csak rossz szót használt – mondta Caroline. 

- Meg lehet, furcsálltam is tőle – vonta meg vállát a férfi. 

- Vámpírok között van, tudja mit jelent annak lenni. Ha nem is éli át, de megérti a vérszomj elleni állandó küzdelmet, az intenzív érzelmeket. Nem hiszem, hogy ezt kívánná magának. Persze vannak jó oldalai is a vámpírságnak. A gyorsaság, az erő, az igézés, az örök fiatalság. De a vámpír is embernek született, és a génjeinkbe van kódolva a végesség érzése. Amikor vámpírrá válsz ez feleslegessé válik, de nem tudod magadból kiűzni. 

- Változtatnod kell a felfogásodon. 

- Tudom mit mondtál. Nem vagyunk az emberi végességhez kötve és ezt ünnepelni kell. Te ki tudtad magadból ezt űzni Nik? 

- Mindig bennem volt a csírája, ezer éve ide vagy oda. Függetlenül attól hogyan éltem, mindig ott mocorgott bennem a végesség érzése. Azóta nem érzem mióta az életemben vagy. Csodálatos érzéssel tölt el, hogy az örökkévalóság a miénk. Ezért öröm, hogy nem vagyunk a végességhez kötve – simogatta meg a lány arcát Klaus. 

- Mióta vagy nekem én is kevesebbet gondolok erre. Talán ha megérem az ezer évet, amit még mindig nem tudok elképzelni és még mindig ennyire fogjuk szeretni egymást akkor talán képes leszek kiűzni magamból teljesen. 

- Caroline, a kettőnk között lévő szerelem az örökkévalóságig fog tartani. 

- Amikor meglátlak a gyomromban pillangók repkednek és az egész testem lángba borul. Sosem akarom, hogy ez elmúljon. 

- Megígérem, hogy nem fog – mondta Klaus magabiztosan, és ráfordulva Caroline-ra követelőzően csókolni kezdte. 

Elena nem tudott elaludni. Egy rossz érzés kerítette hatalmába. Mocorogni kezdett, majd felkelt Elijah mellől és a fotelba ült. Nem tudta behatárolni, hogy mi fog történni, de érezte hogy valami sorsfordító dolog lesz az és nem jó. Elijah ébren volt, és csendben nézte a lány gondterhelt arckifejezését. 

- Mi a baj kedvesem? – szólalt meg végül. 

- Rossz érzésem van Elijah. Valami rossz fog történni. Nem tudom kivel, kikkel. Mikor, hol, miért…de valami közeledik – nézett a férfira. 

- Kimerült vagy, aludnod kellene – ült fel az ágyban az Ős. 

- Rögtön jövök. Kimegyek a konyhába, iszom egy kis meleg tejet, az majd segít elaludni – állt fel Elena. 

- Hozok neked, ne fáradj ezzel – kezdett kimászni az ágyból a férfi. 

- Nem kell, köszönöm. Jót tesz egy kis foglalatoskodás – mosolygott a lány és odament az Őshöz megcsókolta, majd kilépett a szobából. 

A konyha felé közeledve látta, hogy ég odabent a villany. Kíváncsian lépett be a konyhába és a kisírt szemű Rebekah-t találta ott. 

- Mi a baj? – lépett hozzá Elena és megsimogatta a lány fejét. 

- Alaric. 

- Mit csinált? – vonta össze a hasonmás a szemöldökét. 

- Semmit. Azt hiszem egyre jobban kedvelem. 

- Ezért sírsz? Hisz ez jó hír, ő is nagyon kedvel téged – nézett értetlenül Elena. 

- Ő ember én viszont halhatatlan vagyok – sírta el magát a szőke Ős. 

- Félsz a távoli jövőtől, amit majd nélküle kell töltened? 

- Igen. 

- Beleszerettél igaz? 

- Úgy, ahogyan másba még nem – nézett könnyes szemmel Becca. 

- Alaric is fél vagy ha még nem, majd fog, attól amitől én is Elijah-val kapcsolatban. Mi öregszünk, és nem leszünk örökké fiatalok. Mégis meddig maradtok mellettünk? 

- Elijah végig ki fog tartani melletted. Én is Ric mellett. Nem a külsőtökbe szerettünk bele hanem a lelketekbe, abba amik vagytok, de Alaric biztos szeretne gyermeket, családot. Tudom hogy te is. Mi ezt nem tudjuk megadni nektek – törölgette könnyeit a lány. 

- Ne sírj kérlek – ölelte át a lányt Elena. 

- Mi a baj Becca? – jelent meg a konyhában Klaus is. 

- Te olyan szerencsés vagy Nik, hogy Caroline a társad – nézett bátyjára a lány. 

- Mi történik itt? 

Elena röviden elmesélte a lány és emberi oldalról az ő félelmeit. 

- Becca! Ilyen az emberi élet. Sajnos elmúlik. Ez ellen nem lehet semmit tenni. Ha Ric idővel családot szeretne, akkor el kell engedned. Ha magad mellé láncolod, csak meg fog gyűlölni. 

- Igaza van Klausnak – sóhajtotta a hasonmás. 

- Egyébként mit kerestek késő éjszaka a konyhába? – nézett a két lányra a hibrid. 

- Én nem tudtam aludni, mert nagyon rossz érzéseim vannak. Úgy érzem, hogy valami baj közeleg, amit nem tudok megállítani, és ráadásul fogalmam sincs, hogy mi az – nézett a férfira Elena. 

- Én csak kijöttem vért inni, hogy egy kicsit enyhítsek a szomorúságomon Ric miatt, amikor megjelent Elena. Te? 

- Kimerítő testmozgásban volt részem, egy kis vérre szomjaztam – vigyorgott a férfi. 

- Pfúúj, Klaus – fogta be fülét Elena. 

- Ne legyél már ilyen prűd – nevetett fel a férfi. 

- Te meg ne legyél ilyen önelégült – vágott egyet testvérére némileg jobb kedvűen Rebekah. 

- Mindig önelégült vagyok – tárta szét kezeit a hibrid. 

- Számomra ez volt a végszó – intett búcsút a szőke Ős és elvonult. 

- Melegítek egy kis tejet, és én is megyek – lépett a hűtőhöz a lány. 

- Ülj le, majd én megcsinálom neked – fogta meg Elena kezét Klaus és az egyik székhez vezette. 

- Ez igazán kedves tőled – ült le a lány. 

- Szóval rossz érzéseid vannak? Mennyire szoktak ezek bejönni? – kérdezte Klaus, miközben beleöntötte egy kis edénybe a tejet. 

- Többnyire – túrt a hajába Elena. 

- Nem lesz semmi baj Elena. Elég kimerült vagy, biztos csak ezért van – mondta kedves hangon a hibrid. 

- Remélem igazad van. Szeretném, ha vége lenne ennek a fa ügynek és élhetnénk békésen. 

- Elena este azt mondtad, még ember vagy. Ezt hogyan értetted? 

- Az vagyok nem? 

- A lényeg a még szón van. Gondoltál arra, hogy vámpír légy? 

- Őszintén szólva mióta vámpírokkal vagyok körülvéve elég sokat gondoltam már rá, de nem akarok azzá válni. Szeretek ember lenni. Nem lennék jó vámpír, már ha lehet ezt így mondani. Kezelni azt a sok túlcsorduló érzelmet és a vérszomjat. Nem hiszem, hogy alkalmas lennék rá – rázta meg fejét a lány. 

- Szerintem abszolút alkalmas lennél rá. 

- Most rá akarsz beszélni? – húzta össze szemeit a lány. 

- Eszem ágában sincs, csak elmondtam a véleményemet – vett elő egy bögrét Klaus és a felmelegített tejet beleöntötte, majd a lány elé rakta a pultra. 

- Köszönöm – mosolygott a lány. 

- Gondolkoztál már azon, hogy mi lesz veletek Elijah-val? Eljön az idő amikor majd családot szeretnél és letelepednél – ült le mellé a férfi egy pohár vérrel a kezében. 

- Rengeteget gondoltam már erre, de még fiatal vagyok nem akarom ezzel tönkretenni a szerelmet amit iránta érzek – kortyolt a tejbe a lány. 

- Egyetértek – emelte meg poharát a hibrid. 

- Menjünk aludni, nem lesz túl felemelő holnap egész nap a poros naplók, feljegyzések és egyebek között turkálni – forgatta szemét Elena. 

- Remélem mielőbb pontot teszünk az ügy végére. Nyugalmat szeretnék, és azt, hogy Caroline-nal végre felvállalhassuk a kapcsolatunkat. 

- Elárulhatom, hogy én is nagyon szeretnék már Elijah-val mutatkozni. 

- Szép pár vagytok, mindenki a csodátokra fog járni. 

- Nem jobban, mint a tiétekre – nevetett fel Elena. 

- Nem lesz egyszerű menet, az már biztos. 

- Szeretném, ha egyszerre jelennénk meg valami olyan helyen, ahol nem csinálhatnak botrányt Damonék – sóhajtotta a lány. 

- Majd kitalálunk valamit kedves, de most tényleg sipirc az ágyba, mert holnap bosszús leszek, ha egy napló mögé bújsz, hogy kicsit szendereghess. 

- Igenis főnök! – állt fel Elena nevetve és hátrahagyva üres poharaikat nyugovóra tértek szobáikba.  

Másnap Kol kivételével mindenki a könyvtárban volt és régi feljegyzéseket nézegetett. 

- Valahogy kategorizálnunk kellene, hogy mit nézzünk át. Célirányossá kellene tenni a keresést – mondta Elijah. 

- Rendben. Mit tudunk? – szólalt meg Rebekah. 

- Klaus azt mondtad, nagyjából 50 éve vágták ki a fát és azt a Lockwood birtokon tették – nézett a hibridre Elena. 

- Ez azért nem volt pontos számítás Elena – tárta szét kezeit a hibrid. 

- Szerintem is nagyjából 50 éve vághatták ki azt a fát – mondta Elijah. 

- Szóval feljegyzések a Lockwood birtokról, mondjuk 60 évvel ezelőttre menjünk vissza – járt a naplókkal megrakott polcok között Alaric. 

- A 60 az jó, annál régebben biztos nem vágták ki a fát – mondta Klaus. 

- Itt is vannak 1950-től a feljegyzések – mondta Alaric és elkezdte kiosztani a naplókat, és a dossziéba rendezett iratokat. 

- Hosszú napunk lesz. Ric gyere, hozzunk kávét mindenkinek – állt fel Becca és a férfi bólintott. 

Órákig alig szóltak egymáshoz, a lapok zizegése hallatszott. 

- Éhen halok – nyöszörögte Elena. 

- Én is – értett egyet Ric. 

- Menjetek egyetek, mi folytatjuk – puszilta meg Elena kezét Elijah. 

- Caroline menj velük, pihenj egy kicsit – simított végig a szöszi kezén Klaus. 

- Sietünk – mondta Elena és elvonultak. 

- Ebben a városban tényleg mindent feljegyeztek. Ezt hallgassátok! Zacharias Lockwood két hete nem mutatkozik a városban. Baromi érdekes – mondta gúnyosan Rebekah. 

- Rebekah, nem kell felolvasnod, pont ugyanilyen unalmas bejegyzéseket olvasunk mi is – sóhajtotta Klaus. 

Egy jó darabig csendben olvasgattak, amikor egy gúnyos hang megszólalt. 

- Micsoda meglepetés! Az Ősök és a régi feljegyzések. Mi van a pszichopata testvéreteket nem engedték be egy ilyen kulturált helyre? – utalt Damon Kol-ra és undorodva nézett az Ősökre. 

- Damon! Segíthetünk valamiben? – kérdezte Rebekah. 

- Te már segítettél rajtam drágaságom, amikor szükségem volt rá – jegyezte meg szarkasztikusan Damon, célozva a Rebekah-val töltött éjszakára. 

- Utolsó alkalom volt, hogy megsértetted a húgomat. Így is az életeddel játszol – állt fel Elijah. 

Ebben a pillanatban ért vissza Caroline, Elena és Ric, aki meglátva a két férfit az egyik polc mögé terelte a lányokat. Nem akarta, hogy Damon meglássa őket, és elég ingerültnek ítélte meg a helyzetet is. A két lány elkerekedett szemmel nézte a két vámpír egymás felé feszülő testét. Elena a szája elé tette a kezét. Ismerte Elijah-t és látta szemében a fenyegetést. 

 - Az életemmel? Már párszor megölhettetek volna mégsem tettétek. 

- Az utolsó húzásod Damon – mondta higgadtan Elijah. 

- Mit kerestek? 

- A helyes kérdés, hogy te mit keresel itt? – kérdezte a kényelmesen üldögélő Klaus. 

- Itt élek, eljöttem egy kicsit olvasgatni – jött a hányaveti válasz. 

- Mi is itt élünk – nézett merően a kék szemekbe Elijah. 

- Mit kerestek? – kérdezte újra Damon. 

- Semmi közöd hozzá – vetette oda Klaus. 

- Tudom, hogy kerestek valamit – húzta féloldalas mosolyra száját a vámpír. 

- Damon! Most utoljára szólok neked, és ha nem állsz le akkor halott leszel a testvéreddel és a többi kis segítőddel együtt. Állj le az ellenünk szőtt terveiddel. Ezt vedd utolsó figyelmeztetésnek. Nem nyerhettek ellenünk – mondta egy enyhe mosolyt megeresztve Elijah. 

- Majd meglátjuk – vigyorodott el Damon. 

- Elegem van belőletek! Semmi tiszteletet nem mutattok az irányunkba. Eddig visszafogtam magam, de ha ennyire vágytok a halálra szíves örömest megadom nektek. Viszont jobb ha tudod, előtte a szemed láttára fogom megkínozni a testvéredet és te fogsz könyörögni azért, hogy tépjem ki a szívét. Azután te fogsz következni, és minden egyes porcikádnak hosszú és elviselhetetlen fájdalmat fogok okozni, mielőtt letépem a fejedet – mondta Elijah bevörösödött szemekkel, megnyúlt fogait megmutatva a kék szemű vámpírnak. 

A lányok és Ric rémülten nézték Elijah-t. A hibrid elégedetten nézte, ahogy Damon arcáról lassan letörlődik a vigyor. Rebekah egy hajtincsét babrálva, büszkén nézett bátyjára. Szerette, ha Elijah néha előhozza a rosszabbik énjét. Ilyenkor nagyobb szemét tudott lenni, mint Nik. 

- Jobban tennéd ha most elmennél, mielőtt a testvérem itt szed szét mindenki szeme láttára – állt testvére mellé Klaus. 

- Menj innen Damon, ha kedves az életed, és álljatok le – mondta Elijah, nyílt fenyegetéssel a hangjában. Arca újra normális volt és higgadt. 

- Még találkozunk – fordult meg a vámpír és elhagyta a helyet. 

- Elegem van belőlük, utoljára voltam vele ilyen megértő – ült vissza a helyére Elijah. 

- Megértő? – lépett a férfi elé döbbent arccal Elena mögötte Caroline-nal és Ric-kel. 

- Mindent hallottatok? – kérdezte Rebekah. 

- Láttunk is mindent – mondta Caroline. 

- Sajnálom Elena, nem vagyok hajlandó tovább tűrni az arrogáns barátaitoknak az életünkkel való játszadozásait. Normális életet akarunk élni, és ez nem fog menni az árnyékukkal a hátunk mögött. Nem akarom megölni őket, de ha nem hagynak más választást megteszem – nézett a lányra Elijah. 

- Sajnálom Elena, de egyetértek vele – nézett Caroline a barátnőjére. 

- Találjuk meg azt a nyüves fát – zárta le a témát Ric és leült Rebekah mellé megfogva kezét. 

- Koncentráljunk a fára – ült le Elena is, és szomorúan nézett maga elé. 

 - Elena! Ne haragudj rám, sajnálom hogy ezt a részemet is látnod kellett. Ez is én vagyok – fogta meg a lány kezét Elijah. 

- Igazad volt Elijah! Nem élhettek…nem élhetünk úgy, hogy állandóan a hátunk mögé kelljen nézni – szorította meg a férfi kezét a hasonmás, miközben pár könnycsepp gördült le az arcán. 

- Elijah-nál jobb fenyegető még nem jött erre a világra, azért volt ennyire ijesztő. Remélem Damon is tanult belőle – ölelte át Rebekah a lányt. 

- Nem értem miért csinálják ezt. Hónapok óta nyugalom van. Ki kellene használniuk és kialakítani az életüket – sóhajtotta Ric. 

- Ha végeztünk a fával, mielőbb szeretném ha mindannyian nyilvánosan megjelennénk – nézett a többiekre Elena. 

- Mégsem tartod olyan rossz ötletnek? – kérdezte mosolyogva Ric. 

- Nem tartom jó ötletnek, de most már annyira kétségbe vagyok esve Damonék miatt, hogy bármit megtennék, csak leálljanak végre. 

- Azt szeretnéd, hogy családként mutatkozzunk? – kérdezte Rebekah. 

- Igen. Azt akarom, hogy Damon és Stefan lássa a kötődésünket, még ha így el is veszítem őket, talán megértik mennyire fontosak vagytok nekem. Azt szeretném, ha élnének – mondta a barna lány. 

- Egyetértek veled Elena. Én is bevállalom ezt. Idővel meg kell, hogy értsék ezt – nyúlt át az asztalon Ric és megfogta a lány kezét. 

- Értem amúgy sem rajongott Damon. Stefan csalódott lesz, de bevállalom. Idővel Tyler is megnyugszik - csatlakozott hozzájuk Caroline egyetértően bólogatva. 

- Rendben. Megszervezzük, de most vissza a munkához – csapta össze kezét Klaus. 

Jó darabig újra csak a lapok zizegését lehetett hallani. 

- Van egy kis gond – vakargatta fejét Alaric. 

- Mi az? – kérdezték egyszerre a többiek. 

- Azt hiszem megtaláltam, hol is van a fa – nézett Elenára a tanár. 

- Miért nézel rám? – kérdezte a lány. 

- A tóparti házatokba van beépítve – sóhajtotta Ric. 

- Itt az áll, hogy egy hatalmas fehér tölgyet bizonyos Joshua Gilbert vágatott ki és vásárolt meg tóparti házának felépítésére 1955-ben. A nagyapád volt Elena – olvasta Ric a lapon található bejegyzést. 

- Igen a nagyapám volt. 

- Tényleg pontos feljegyzéseket vezettek - mondta elismerően Rebekah.

- Sajnálom Elena, de a házatokat porig kell égetnünk, de kárpótolni fogunk, már amennyire lehetséges. Gondolom elég sok emlék fűződik hozzá – nézett a hasonmásra Klaus. 

- Nagyon sok gyerekkori emlékem a szüleimmel – sírta el magát Elena. 

- Nem lehetne, hogy eltüntessük ezt a feljegyzést? Akkor senki nem tudná meg – nézett Caroline a többiekre. Megszakadt a szíve barátnőjéért. 

- Nem, Caroline! Porig kell égetni. Damonék megszállottak, és most hogy itt látott benneteket kutakodva, biztosan még jobban rákapcsol. Ki fogják deríteni! Elég jók ebben. Csak még pár napot adjatok nekem, amíg kipakolok belőle – kérte könnyezve Elena. 

- Köszönjük Elena, hogy ennyire mellettünk állsz – puszilta meg Rebekah a lányt. 

- Ez természetes kedvesem, amennyit csak akarsz – szorította magához a hasonmást Elijah. 

- Velem jössz? – nézett a férfira a barna lány. 

- Természetesen. 

- Mivel Damon látta, hogy kutatunk őrjáratokat kell szerveznünk a megfigyelésükre, amíg végre nem tudjuk hajtani a ház porig égetését – mondta Klaus, mire a szöszi vámpír jó erősen vállon vágta érzéketlensége miatt. 

- Elnézést Elena – mondta a hibrid. 

- Semmi baj – nevette el magát Elena. - Ne nézzetek őrültnek, hogy egyszer sírok majd nevetek, de Caroline most olyan volt, mint egy házi sárkány, Klaus pedig egy igazi papucs férj. Ki gondolta volna ezt néhány hónapja? – nevetett tovább Elena és mindenki vele nevetett. 

- A biztonság kedvéért ezt a bejegyzést és még néhányat megtévesztésül eltüntetek – mondta Ric, és szavait bizonyítva, innen is és onnan is kivett egy pár feljegyzést, majd kabátja zsebébe tűrte. 

- Felhívom Kolt, hogy utoljára kellett csali szerepet játszania. Valószínűleg boldog lesz tőle, mert már eléggé unja – vette elő telefonját Rebekah, majd kiment a könyvtárból. 

- Segítsünk Ric-nek visszapakolni – mosolygott Elena a többiekre. 

Az egész társaság hangulatán a megkönnyebbülés érződött. Csendesen és felszabadultan beszélgettek és nevetgéltek, miközben visszatették a naplókat és feljegyzésekkel teli dossziékat.

Twitter: Mr. Joseph Morgan

Drágáim!

Mindannyiunk kedvence Mr. Joseph Morgan a holnapi napon kis hazánkba repül egy forgatás miatt!!!

Ha valaki többet tud meg a dologról jelezze!

Egyébként jelen pillanatban más nem is jut eszembe csak annyi, hogy

OM(F)G!!!!!

2. és 3. díjam

Köszönöm Lizyy!!! 

Köszönöm Phineas!!!

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat annak, aki gondolt rád és elküldte neked!

2. Tedd ki a képet a blogodra!

3. Írj magadról 7 dolgot!

4. Küld tovább a díjat 4 másik blogtársadnak!

5. Linkeld be őket!

6. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy tudjanak a díjról!

7 dolog rólam:

Klaroline fan

Originals fan

Imádom a cicákat

utálom a hazug embereket

balkezes vagyok

kissé rendmániás vagyok

ha nem lesz a 4. évadban Klaus és Originals nem fogom nézni a TVD-t

Akinek elküldöm:

http://judittortenet.blogspot.com/

http://esutafanfiction.blogspot.com/

http://veresbosszu.blogspot.com/

http://veresigazsag.blogspot.com/

Chapter 27

Bár csúsztam egy napot, azért remélem nem pártoltatok el tőlem! Íme a fejezet!
Jó szórakozást hozzá!!!

Chicago

Egy héttel később Caroline, Elena és Alaric Chicago egyik legelőkelőbb szállodájának elnöki lakosztályában múlatták idejüket. Az Ősök elmentek, hogy találkozzanak az Iman nevű boszival, de nem akarták, hogy őket is lássa a nő. Elijah nem bízott benne, és nem szerette volna, ha látná a nő kik tartoznak hozzájuk, akiknek ártani is lehet. Ric még mindig úgy tudta, hogy össze vannak kötve az Ősök, és ezért kell a boszorkány, és meg is hagyták ebben a hitében. Elena és Rebekah fel akarták tárni előtte a valódi okát a találkozónak néhány nappal ezelőtt, de egyik férfi Ős sem értett egyet velük. Nem tartották biztonságosnak, akármennyire is kezdett Beccához kötődni a férfi. Úgy döntöttek inkább a szétválasztás jusson a töri tanár tudtára semmint az, hogy van egy újabb fa, amely a halálukat okozhatja. 

- Ez az Iman szét tudja választani őket? – kérdezte Ric a lányoktól. 

- Remélhetőleg – válaszolta Caroline. 

- Nem értem miért ennyire fontos nekik, amikor nincs, ami megölje őket. 

- Ez nem igaz Ric, ha valaki befejezné a varázslatot amitől emberré válhatnak bármikor meg lehetne ölni őket – mondta a szöszi lány és kényelmetlenül érezte magát attól, hogy egy múltbeli dolgot ad elő úgy, mintha most is érvényben lenne. Legalább az „ez nem igaz” szavai valósak voltak, bár tény, hogy nem azért amit utána mondott, hanem a nyavalyás fehér tölgy miatt. 

- Akkor nem kellene Esthert is megkeresniük?– vonta össze szemöldökét a tanár. 

- Ne aggódj emiatt Ric – legyintett Caroline, kitérve az újabb hazugság elől. 

- Ric, ha sikerül szétválasztani őket elárulod Damonéknak és melléjük állsz a harcukban? – kérdezte Elena. 

- Melléjük állni nem fogok miattatok sem, és Becca miatt sem. Egyébként nem tudom, hogy elárulnám e nekik. Ha tudják, hogy már nem lehet a varázslatot beteljesíteni talán nem próbálkoznának. 

- És ha lenne valami más módja, hogy megöljék őket? – puhatolózott Caroline. 

- Miért kérdezed ezt, hiszen nincs más mód? – nézett értetlenül Ric. 

- Most csak feltételezéseket gyártunk – sietett barátnője segítségére Elena. 

- Nos, ha mégis lenne, akkor sem vagyok benne biztos hogy folytatnák annak tudatában, hogy már nincsenek összekötve. Egy Ős megölése, vagy akár annak megkísérlése az összes többi haragját vonná maga után. Ez azért mégsem ugyanaz, mintha mind meghalnának. Persze nem lehet alábecsülni a gyűlöletüket Klaus iránt. 

- Damonéknak ez az utolsó esélyük az Ősöknél. Ha nem állnak le meg fogják őket ölni – mondta szomorúan Elena. 

- Micsoda? – rökönyödött meg Alaric. 

- Mikor mondták ezt? – nézett elképedve Caroline. 

- Nagyjából egy hete. Rávettem őket, hogy ne öljék meg Katherine-t, hogy Stefan és Damon ne csak ketten maradjanak egymásnak. Beleegyeztek, de abban mindnyájan egyetértettek, hogy ha újra az életükre törnek, akkor nincs több esélyük halottak lesznek – nézett Alaricra és Caroline-ra Elena. 

- Nem tehetik – suttogta a szöszi vámpír. 

- Szerintem nem akarják ezt tenni, de ha nem állnak le, akkor hogy Klaus szavait idézzem Katherine-nel együtt a pokol fenekére küldik a kis barátaimat is. 

- Majd beszélek Nik-kel – mondta kissé dühösen Caroline. 

- Elijah is egyetértett vele – sóhajtotta Elena. 

- Megértem őket. Nem akarnak mást csak amennyire lehetséges normális életet élni, állandóan velük küzdeni nem a normális élet tartozéka – sóhajtotta Ric. 

- Valami hasonlót mondott Elijah is, és van benne igazság. Ha nem állnak le nem lesz aki megmentse őket a haláltól – komorodott el a hasonmás. 

- Le kell állítanunk őket. Tyler is ott van a nyomorult kis bandájukban. Nem érdekel Katherine! Ő már élt 500 évet, és nem szeretnék szívtelennek tűnni, de Stefan és Damon is százhatvan akárhány éve élnek, de Tyler még csak 18 éves – aggodalmaskodott a szöszi. 

- Hogy a fenébe lehetne őket rávenni, hogy biztosan leállítsák magukat? – túrt bele a hajába Ric. 

- Bennem nem bíznak, ráadásul Klaus már nagyon szeretne velem nyilvánosan mutatkozni, és őszintén szólva én sem bánnám – mondta Caroline. 

- Bennem sem bíznak, és Elijah bár nem mondja ki, de ő is szeretné ha kinyilatkoztatnánk a kapcsolatunkat. Megértem őt, ezer éves nem illik hozzá a kamaszos bujkálódás – sóhajtotta Elena. 

- Beszéljünk erről az Ősökkel, hátha van valami hatásosabb módszerük a leállításukra. Becca elég sokat mesélt magukról. Nem ismerek náluk manipulatívabb társulatot. Persze az ő szemszögükből nézve, megértem miért váltak ilyenné – vonta meg a vállát Ric. 

- Mi van köztetek Beccával? – nézett a vámpír a tanárra. 

- Én…én nem szeretnék erről beszélni – mondta zavartan a kérdezett. 

- Ne csináld ezt Ric, senki mással nem tudod ezt megbeszélni csak velünk – kérte a hasonmás. 

- Kedvelem őt – tárta szét a kezeit a férfi. 

- Ez elég szűkszavú volt, köszönjük szépen – forgatta szemeit a szöszi. 

- Mint nőt kedveled, vagy mint akinek az útját igazgatnád? – vonta össze szemöldökét Elena, bár a választ már tudta. 

- Mint nőt kedvelem és úgy érzem, hogy ő sem…khm a mentorának tekint. Most elégedettek vagytok? – vágott egy fintort Ric. 

- Klaus ennek nem fog örülni – nevetett fel Caroline. 

- Miért? Talán nem kedveli Alaricot? – kérdezte ijedten Elena. 

- Nem erről van szó. Fogadtunk Nik-kel, hogy Becca hogyan tekint Alaric-ra. 

- Már emlékszem Klaus azt mesélte, hogy szerinted férfiként, de ő azt mondta, hogy apafigurát keres – csapott a fejére Elena. 

- Én nyertem – kacagott tovább Caroline. 

- Mégis ez mit jelent? – húzta össze szemöldökét Ric. 

- Azt, hogy ha én nyerek, márpedig szinte biztos vagyok benne, hogy nyertem, akkor az én drágaságomnak közönség előtt kell énekelnie – vigyorgott a többiekre a szöszi. 

- Tud egyáltalán énekelni? – kérdezte Ric mosolyogva. El sem tudta képzelni a hibridet, hogy ilyen tevékenységet folytasson. 

- Azt mondta, hogy egy láncfűrésznek is jobb hangja van az övénél és könyörögni fogok a közönséggel együtt, hogy hagyja abba az éneklést – kuncogott Caroline és Elena Ric-kel egyetemben kacagni kezdett. 

- Mi ez a jókedv drágáim? – lépett be Rebekah az ajtón. 

- Úgy tűnik Klaus elveszített egy fogadást Caroline-nal szemben és ezért énekelnie kell – vigyorgott tovább Ric. 

- Mégis milyen fogadást? 

Caroline és Elena elmondták a lényegét a fogadásnak. 

- A bátyámnak bizony énekelnie kell – nézett Ric-re Becca mosolyogva. 

A férfi megfogta a lány kezét és finoman megcsókolta azt. A szöszi és a barna lány óriási ujjongásban törtek ki. 

- Mi ez a nagy lárma? Mit ünneplünk? – lépett be Kol kezét dörzsölve. 

- Hol van Elijah és Klaus? – kérdezte Ric, próbálva szabadulni attól, hogy ő van a középpontban.

- Még a boszival egyeztetnek valamit, mi viszont megléptünk. Tudjátok, mi vagyunk a gyerekek ők meg a felnőttek – vigyorgott az Ős. 

- Gyere Ric, nézzünk valami kaját – húzta magával Becca a férfit, és intett a lányok felé, hogyha elmentek lehet kérdezni. 

- Sikerült? – kérdezte Caroline izgatottan, miután az újdonsült pár elhagyta a szobát. 

- Még egy valami hiányzik, de megszerezhető – nézett Kol és Elenára kacsintott. 

- Már megint a véremet akarjátok? – biggyesztette le ajkát a hasonmás. 

- Csak a szokásos néhány csepp kell egy üvegcsébe. Anyánk jól ügyeskedett az eredeti vérével. Igen sok dologra megoldás az életben maradásunkhoz – lépett a lányhoz és megfogva kezét megcsókolta. 

- Mit akar cserébe a boszorkány? – kérdezte Elena. 

- Egy grimoire-t, ami ezer éves. 

- Hogy akarjátok megszerezni? – kérdezte Elena. 

- Már meg van, de nem fogja megkapni – vonta meg vállát Kol. 

- Tessék??? – kérdezte egyszerre a két lány. 

- Ehhez a grimoire-hoz több okból is ragaszkodunk. 

- A birtokotokban van egy veletek egyidős grimoire? – húzta össze szemét Elena. 

- Így van édesem. Nagyon erős varázslatok vannak benne, senki kezébe nem kerülhet. 

- Miért nem pusztítjátok el? Akkor senki nem akarná rátenni a kezét – nézett a férfira Caroline. 

- Csak egyetlen boszorkány lenne képes elpusztítani. Az anyánk, de ő ugye inkább bennünket akart megölni. 

- Miért csak ő? – kérdezte a hasonmás. 

- Mert az övé volt. A grimoire-ban egyértelműen le van írva, hogy csak az semmisítheti meg, aki a varázslatokat beleírta. 

- Amikor megjelent anyukátok, nem is kereste a könyvet? – kérdezte Caroline. 

- Dehogynem drágaságom! Először Finnt kérdezte, ő tényleg nem tudta, hogy nálunk van. Sosem bíztunk meg benne. Aztán pedig Elijah-t, ő viszont anyánkban nem bízott. Aztán letett róla, végül is a két legkomolyabb gyermeke nem tudta, Beccára és rám nem is gondolt, Nik-et meg veszélyes lett volna kérdeznie. 

- Ayana aki a mestere volt vagy mi a szösz, nem is kereste a grimoire-t, amikor Klaus megölte anyátokat? – kérdezte Elena. 

- Ayana nem is tudta, hogy létezik ez a könyv. Jó pár varázslat valószínűleg az ő nevéhez fűződik. Nagyon szerette Esthert bízott benne. Elég rosszul tette. Anyánknak mindig sok titka volt, kezdve a hűtlenkedésével. 

- Milyen varázslatok vannak benne? – érdeklődött a szöszi vámpír. 

- Azok a legerősebb igék, amelyek Ősi szavakat használnak. Ez egy Ősi grimoire Ősi szavakkal, eredeti vikingírással. Hatalmas erőket képesek megmozgatni e varázslatok. Ahogy múltak az évszázadok az Ősi szavak egyre inkább felhígultak, sok varázslatban már nyomuk sincs, csak valami latinos halandzsát nyomnak. Anyám leginkább védelmet nyújtó és pusztítást végző varázsigéket kreált bele, és nyilván amit Ayana kitalált. Védelmező varázslatok, és pusztító varázsigék. Anyánk szélsőséges, ezért a varázsigéi is ilyenek. Veszélyes ami benne van mindenkire nézve. Nem kerülhet idegen kézbe, ráadásul családi ereklye. 

- Ez az Iman honnan tud róla? 

- Az őslakosok a rajzaikban ezt is elmesélték, és a történet innentől kezdve szájról-szájra járt az Ősi boszorkány grimoire-járól. Ezekben a természetfeletti körökben elképesztően mennek a hírek, és az ilyen súlyúak nem is nagyon kopnak ki a szóbeszédből. Sok boszorkány fantáziáját mozgatja több száz éve ez a könyv. 

- Mi nem találtunk erre nyomot – próbált visszaemlékezni Elena. 

- Nem is erre koncentráltatok – vonta fel a szemöldökét Kol. 

- Ez igaz. Klaus megölése volt a célunk – vonta meg vállát a hasonmás. 

- Mit fogtok tenni a boszival? – kérdezte Caroline. 

- Azt, amit én minden boszorkánnyal tennék – húzta félmosolyra a száját Kol. 

- Szóval ő is halott lesz? – kérdezte sóhajtva Elena. 

- Sajnálom drágáim, tudom hogy nem tetszik nektek, de gondoljatok rá úgy, hogy benneteket védünk. Nekünk nem igazán árthat a nő, de ha nem adjuk neki a könyvet nektek akár árthat is. Mellesleg ha megkapná ezt a grimoire-t, akkor nem csak ti, hanem senki nem lenne biztonságban tekintve, hogy ez a nő akárcsak Anton imádja a rosszabbik énjét elővenni. 

- Ez már a második boszorkány akit kihasználtok, és aztán megöltök – jegyezte meg a barna lány. 

- Nem kell a duma a védelmünkről Kol. Ha mást kért volna a boszi, valami olyan dolgot ami teljesíthető a részetekről, akkor is megölnétek nem igaz? – kérdezte a szöszi. 

- Igazad van édesem, ez nem csak rólatok szól. Abban a pillanatban eldőlt, hogy halott lesz, ahogy rábólintott a kérésünkre. Abban kérjük a segítségét, hogy megtaláljuk az egyetlen fát amely képes bennünket megölni. Ti életben hagynátok a helyünkben? – nézett a két lányra az Ős. 

- Nem – mondta Caroline, és Elena is a fejét rázta. 

- Nos akkor a család egyhangú döntést hozott. Meséljetek csak édeseim, mi volt az a nagy ujjongás amikor beléptem? 

- Csak annak örülnek, hogy Alaric és én úgy tűnik összejöttünk – lépett be a szobába Rebekah Alaric-kal a háta mögött. 

- Szóval most már csak én vagyok magányos? – biggyesztette le a száját Kol és Elena Caroline arca szomorúra változott. 

- Testvérem, te nem is akarsz senkihez kötődni, úgyhogy ne játszd itt a bazári majmot – forgatta szemeit Becca. 

- Muszáj lebuktatnod? Lehet, hogy nem akarok kötődni senkihez, de attól még szerettem volna, ha ezek a szép lányok istápolnak. Még egyetlen egy szívhez szóló mondatot kellett volna elengednem, és már két oldalról doromboltak volna nekem – nézett szemtelenül a barnára és a szöszire az Ős. 

Elena és Caroline összenéztek, majd Kolhoz léptek és a nyakába csimpaszkodtak, megpróbálva doromboló hangokat kicsalni magukból. 

- Látjátok erről beszéltem! Ellenállhatatlan vagyok – ölelte át az Ős a két lányt és önelégülten nézett a mosolygó Alaric-ra és Rebekah-ra. 

- Mi folyik itt? – lépett be Klaus a lakosztályba, háta mögött Elijah-val. 

- A lányok vigasztalják a testvérünket, mivel már csak ő magányos a családunkban – válaszolt Rebekah miközben felemelte Ric-kel összekulcsolt kezüket. 

- Gratulálok Alaric, remek párt választottál! Kol benned sem csalódtam, te szoknyabolond – nevetett fel a hibrid. 

A két lány elengedte Kolt és párjaik karjaiba repültek. 

- Máris itt hagytok drágaságaim – mondta Kol tettetett szomorúsággal a hangjában, de közben vigyorgott. 

- Egyébként Nik, ha jól hallottam elveszítettél egy fogadást – szólalt meg Becca. 

- Milyen fogadást? – ráncolta homlokát Klaus. 

- Már el is felejtetted? Rebekah érzései Alaric iránt milyen irányba fordulnak! Én nyertem – húzta ki büszkén magát Caroline. 

- Klaus ez azt jelenti, hogy énekelned kell méghozzá közönség előtt – nevetett Elena, mire a hibrid vágott egy vicces fintort. 

- Kellemetlen testvérem – csapkodta meg a vállát Elijah Klausnak mosolyogva. 

- Nektek lesz kellemetlen, illetve mindenkinek aki hallani fogja – forgatta szemeit az hibrid. 

- Nik, én még sosem hallottalak énekelni – jegyezte meg Kol. 

- Nem véletlenül – szemtelenkedett Rebekah. 

- Menjünk el ma este szórakozni egy olyan helyre, ahol Klaus bemutathatja a láncfűrész hangjánál is kellemetlenebb éneklését – nézett csillogó szemekkel Elena. 

- Menjünk! – tapsolt Caroline és Rebekah. 

- Ebből én sem akarok kimaradni – mondta Kol és Alaric egyszerre. 

- Elijah? – kérdezte még mindig csillogó szemmel a hasonmás. 

- Semmi pénzért nem hagynám ki, hogy lássam Niklaust énekelni – mosolygott testvérére az Ős. 

- Szóval mindenki az én hangomra kíváncsi? – sóhajtotta a hibrid. 

- Vesztes fizess! – kiáltott fel Rebekah. 

- Hová menjünk?  – nézett tanácstalanul Caroline. 

- Én ismerek egy helyet ahol élő zene van, de nem tudom engedik e az embereket énekelni – szólalt meg Alaric. 

- Egy vámpírnak nem kell engedély ahhoz, hogy énekeljen, csak egy kis igézés és máris azt tehet amit akar – kacsintott a szöszi vámpír. 

- Drágám! Büszke vagyok rád! Szeretem amikor előjön egy kicsit a vámpír éned – hajolt meg Kol a lány előtt. 

- Ebben egyetértek az öcsémmel szerelmem, imádni való vagy amikor rossz kislány leszel – ölelte át Klaus a szöszit. 

- Ez engem is büszkeséggel tölt el Car! Nik vagy Elijah pénzt ide, ruhákat kell vennünk magunknak. Egyikünk sem úgy készült, hogy este szórakozni megyünk. Igaz lányok? – tartotta kezét Rebekah, miközben a szöszire és a barnára nézett. 

- Mulassatok jól – tett húga kezébe egy tekintélyes bankjegyköteget Elijah. 

- Elena maradj! Damon hív! – mutatta telefonját Ric és szája elé tette a mutató ujját, csendre intve mindenkit. 

- Add ide! – vette ki a telefont a tanár kezéből Elena. 

- Szia Damon – szólt bele a telefonba. 

- Hol vagytok? Már mindenütt kerestelek benneteket. 

- Kiruccantunk Ric-kel. 

- Hová? 

- Semmi közöd hozzá Damon. 

- Inkább Ric-kel beszélnék. Látom még mindig a lázadó csirkét játszod. 

 - Kihangosítalak. 

- Szia Damon! – szólalt meg Ric. 

- Hol vagytok? 

- Elena nem akarja, hogy tudd – forgatta szemét Ric. Rebekah megszorította a kezét. Tudta, hogy a férfinak nem jó érzés elutasítónak lenni a barátjával, akármilyen idióta volt is Damon. 

- Ühüm, Elena mostanában nagyon játssza az önállót. 

- Itt vagyok vele, vigyázok rá, nem mintha veszélyben lenne. 

- Nagyon fogod a pártját Ric, és ez nem tetszik nekem. 

- Senkit nem érdekel, hogy neked mi tetszik. Ric a családom és szerintem akkor és oda megyünk, ahová csak akarunk. Mi sem kérdezgetjük merre vagytok – mondta ingerülten Elena. 

- Észrevettem, hogy felénk sem nézel. Egyébként köszönöm kérdésedet jól vagyunk – mondta gúnyosan a kékszemű vámpír. 

- Fejezd be ezt a gúnyolódást Damon. Elena jó okkal van távol tőletek. Mindketten megszállottak lettetek. Ha magától nem tette volna meg, akkor én kértem volna, hogy maradjon távol tőletek. 

- Jól játszod a féltő gyámot – szúrt egyet Damon. 

- Még egy ilyen megjegyzés Ric-re, és soha többet nem fogok szóba állni veled. El akarod veszíteni őt is, mint mindenki mást magad körül? – kérdezte dühösen Elena. 

- Nem vagy az a hálás típus nem igaz? – kérdezte Damon és szavai szinte metszettek, olyan éles hangon mondta. 

- Elég volt Damon. Nem engedem, hogy így beszélj Elenával. Ha azért hívtál hogy merre vagyunk, hát közlöm most már én sem akarom, hogy tudd. Elégedj meg annyival, hogy Elena nincs veszélyben. Már jó ideje nincs. Ha nem a hülyeségeiddel lennél elfoglalva, talán észre is vehetted volna. 

- Ha már a megszállottságomnál tartunk. Nincsenek itthon az Ősök. 

- Damon ne kezd el – sóhajtotta Ric és beletúrt a hajába. 

- Miért? Talán nem hagyhatják el Mystic Falls-t az engedélyed nélkül? Nekik is be kell számolniuk merre járnak, mint Ricnek és nekem? 

- Elena, nem vagyok hajlandó veled beszélni csak Alaric-kal. 

- Damon, fejezzétek be az Ősök elleni kutakodást. Ez az utolsó esélyetek, ha még egyszer megpróbáltok az életükre törni halottak lesztek, és ezt én nem akarom – mondta Elena. 

- Tényleg? Mostanában nem igazán érdekelt élünk vagy halunk Elena, ezután se foglalkozz vele. 

- Egyetértek Elenával, ha újra kivívjátok az Ősök haragját, akkor nem tehetünk értetek semmit, halottak lesztek – mondta Alaric, és a szobában lévő összes Ős bólogatott. 

- Ric te vigyázz továbbra is Elenára, a többit bízd ránk. 

- A többit? Milyen többit? – kérdezte Alaric. 

- Valami titkot rejtegetnek a házban, ugyanis nem tudunk bejutni. 

- Elment az eszetek? Ezzel megástátok a saját sírotokat – mondta rémülten Elena és az Ősökre pillantott. Mindegyikük arca komor volt. Caroline rémülten kapta a szája elé a kezét és ő is az Ősöket bámulta. 

- Honnan tudnák meg, hogy ott voltunk? 

- A múltkor is megtudták, most is valahogy meg fogják tudni – hazudta Elena. "Hiszen itt állnak mind és hallják, miért nem álltok már le Damon?" gondolta magában kétségbeesve.

- Ne aggódjatok, élvezzétek a kiruccanásotokat. Valami varázslat lehet a házon, de majd Bonnie-t riadóztatom, hogy keressen rá megoldást. 

- Ne merd Bonnie-t belevonni Damon, mert magam döfök karót a szívedbe. Tudod, hogy min ment keresztül. Végre újra kezd a normális kerékvágásba visszatérni az élete, te meg bele akarod rángatni egy Ősök elleni akcióba? – kérdezte magából kikelve Alaric. 

- Igaza van Ric-nek, ne merészeld Bonnie-t belevonni, és egyébként is tűnjetek el a villától, mielőtt tényleg halottak lesztek – sírta el magát Elena, és Caroline is csendben a könnyeit törölgette. 

- Jól hallom, hogy sírsz Elena? – kérdezte döbbent hangon a sötéthajú vámpír. 

- Igen te idióta sír, mert félti az életeteket!Szeret benneteket ahogyan én is! Barátodként kérlek Damon arra, hogy tűnjetek el onnan, mielőtt végetek lesz – fogta könyörgőre Alaric. 

- Rendben van, békén hagyjuk az otthonukat, de akkor is furcsa, hogy nem lehet bejutni. 

- Ezer évig úgy éltek, hogy az életük állandó gyanakvás, menekülés, manipulálás volt. Valaki mindig ellenük volt. Furcsa, hogy védik az otthonukat? Én nem látok benne semmi furcsát, szóval kopjatok le a villáról – válaszolta Ric. 

- Értettem főnök – mondta beleegyező hangon a kék szemű vámpír. 

- Majd beszélünk, ha hazaértünk. Szia Damon. 

- Szia Damon – mondta Elena is. 

- Ne haragudj Elena, hogy megbántottalak. Ismered milyen hülye tudok lenni. Érezzétek jól magatokat, de azért vigyázzatok – zárta le a beszélgetést a vámpír. 

- Kezd nagyon elegem lenni belőlük – mondta sötét arccal Kol. 

- Nekem is – értett egyet Becca. 

- Ne bántsátok őket! Nekünk ők a barátaink, akármilyen is most közöttünk a viszony – nézett Klausra a szöszi vámpír. 

- Próbálunk olyan megértőek lenni miattatok amennyire tőlünk telik, de most már nálam is kezd betelni a pohár – szólalt meg Elijah. 

- Akkor segítsetek kitalálni, hogyan lehetne leállítani őket – fordult feléjük Alaric. 

- Ki fogjuk gondolni, de Elena most örülnék, ha felhívnád Bonnie-t. Tájékoztasd Damon terveiről és kérd meg, hogy semmiképpen se vegyen benne részt. Ha egy kicsit megfenyegeted valami módon velünk, az sem lenne ellenemre. Nem bízom abban, hogy le fognak állni az öngyilkosjelölt barátaitok. Én odarendelem pár hibridemet – mondta Klaus 

- A hibrid harapása megöli a vámpírt. Ne engedd, hogy bántsák őket Nik – nézett rémülten Caroline. 

- Nem szeretnék bántani senkit, de szeretném tudni mi történik az otthonunk tájékán – válaszolta a hibrid és elővéve telefonját kiment a szobából. 

- Igaza van Niklausnak Elena, hívd fel a barátnődet – simogatta meg a lány karját Elijah. Elena előkotorta telefonját és ő is kiment telefonálni. 

- Hogy lehet az, hogy nem tudnak bejutni? Tényleg valami varázslat van a házon? – vonta össze szemöldökét Caroline. 

- Senki nem tud bejutni a házba, csak akit mi behívunk – mondta Becca. 

- De hát ez hogy lehetséges? – vonta össze szemöldökét Alaric. 

- Varázslattal sok mindent meg lehet oldani. Egy boszorkánnyal rakattuk ezt a védelmet a házra – válaszolta Kol. 

- Ha van boszorkányotok, akkor miért jöttünk Chicago-ba egy másikhoz? – értetlenkedett a töri tanár. 

- Ezzel elváltak útjaink, nem egy nézetet vallottunk – válaszolta Elijah, miközben intett egyet a kezével amiből a szobában mindenki megértette, hogy a téma be van fejezve. 

- Bonnie nem fog nekik segíteni, egyébként is anyukájánál van. Elege van belőlük. Damon őt is állandóan hívogatja, hol a segítségét akarja kérni, hol rólam érdeklődik – érkezett vissza Elena. 

- Bonnie nem furcsállja, hogy nem lógtok annyit együtt? – kérdezte Kol. 

- Szinte minden szabadidejét anyukájával tölti, és szerintem az öcsémmel is kezdenek újra összemelegedni, legalábbis amennyire ez egyelőre telefonon lehetséges, szóval nem annyira hiányol bennünket – vigyorgott Elena Caroline-ra és Alaric-ra. 

- De jó lenne, ha összejönnének újra, annyira imádtam őket együtt – lelkendezett a szöszi lány. 

- Én is örülnék neki – dörzsölte össze tenyerét a hasonmás és Ric is bólogatott. 

- Miért nem jöhet már haza az öcséd? – kérdezte Rebekah. 

- Amíg Stefanék nem állnak le, ki van zárva hogy itt legyen. Damon eléggé jól tudja befolyásolni őt, és Tyler is. Az öcsémet sajnos nem túl nehéz az ilyenekbe belevonni – rázta fejét Elena. 

- Egyetértek Elenával – mondta Ric. 

- Te tényleg féltő gyám vagy, és ebben semmi gúnyos felhang nincs – mondta elismerően Becca, és a férfihoz bújva egy puszival jutalmazta, aki kényelmetlenül köhécselt. Furcsa volt még neki, hogy az szőke Ős ennyire közvetlen. Nem volt ellenére, sőt élvezte csak a többiek előtt még kissé kellemetlen volt. 

- Talán meghűltél Ric, hogy így köhécselsz? – kérdezte szemtelenül vigyorogva Kol, aki nyilvánvalóan egyből kiszúrta a tanár zavarát. 

- Kol, ne legyél már ilyen szemét – csapta vállon Caroline, de közben Elenával együtt alig bírták visszatartani nevethetnékjüket. 

- Csak az egészségi állapota miatt aggódom – vigyorgott tovább Kol. 

- Jól van Kol, lehet leszállni róla – csapott egyet testvére fejére Rebekah. 

- Mi van veletek? Valaki utasításba adta, hogy aki szőke és nőnemű az engem csapkodhat? – kérdezte Kol nevetve. 

- Elismerem, hogy eléggé várom már azt az időt, amikor nem engem tekintesz majd a szemtelenkedésed céltáblájának, de meg kell hagyni nagyon jól ki tudod használni az ilyen helyzeteket. Ha nem én lennék a célpont, valószínűleg én is jókat mulatnék – jegyezte meg Alaric. 

- Ha már a mulatás szónál tartunk, gyerünk csajok vásárolni – adta ki az ukázt Rebekah, és a három lány izgatottan távozott. 

- Kedvellek Ric, de el kell hogy keserítselek, aki egyszer célkeresztbe kerül nálam, az ott is marad – vonta meg a vállát Kol. 

- Azt hiszem a legegyszerűbb, ha megszokom a szemtelenkedésedet – legyintett Alaric. 

- Ha ilyen beleegyező vagy, akkor kiváló társa leszel az erőszakos húgomnak – lépett be szobába vigyorogva Niklaus. 

- Azért nem megyek mindenbe bele – vonta össze szemöldökét Ric. 

- Dehogynem – mondta kórusban Klaus és Kol. 

- Ne hallgass rájuk Alaric, valóban elég erőszakos a húgom, de nem rosszabb, mint általában az akaratos nők – nézett Elijah a tanárra. 

- Nem tudnak elriasztani. Elég sok időt töltöttem vele az utóbbi időben, ha nem tetszett volna amit látok, most nyilvánvalóan nem lennék itt. Egyébként Klaus, neked nem a hangszálaidat kellene bemelegíteni az esti szereplésedre? – fordult a hibrid felé vigyorogva Alaric. 

- Teljes jogú családtaggá avanzsáltad magad azzal, hogy beszóltál Niknek – nyújtotta kezét Kol, és Ric megszorította azt, majd a másik két Ős felé tartott kezét is elfogadta. 

- Nem bánjátok, hogy a húgotokkal vagyok? – kérdezte Ric. 

- Jó ember vagy, és jó hatással vagy rá. Nem mintha Rebekah-t valaha is törődött volna azzal, hogy nekünk mi tetszik és mi nem – vonta meg vállát Klaus. 

- Elég önfejű az már biztos – értett egyet Alaric. 

- Ric foglalj asztalt estére arra a helyre ahová vinni akarsz bennünket, én addig mindenkinek töltök egy italt, hogy koccinthassunk a családtaggá válásodra – lépett bárszekrényhez Kol és mindenkinek töltött egy dupla adag whiskey-t. 

A Ric által javasolt hely mindenkinek tetszett. Hangulatos volt, és elég jó banda szolgáltatta a zenét. Rebekah és Ric halkan beszélgettek a boksz sarkába húzódva. Kol Caroline-nal és Elenával táncolt, és egyfolytában viccelődött vagy szemtelenkedett, így a két lánynak hol fülig ért a szája, hol pedig egy taslit osztottak ki a férfinak felváltva. Klaus és Elijah mosolyogva figyelték őket. 

- Alig hiszem el Elijah, hogy végre béke, nyugalom és boldogság van mindannyiunk életében. Normálisan élhetünk – mondta a hibrid. 

- Ne feledkezz meg a fáról testvérem, és a levakarhatatlan Salvatore testvérekről. A hibridjeid jelentkeztek már? 

- Igen, de csak a Lockwood gyerek kószált arra felé, amit nem igazán értek, régen nem hallottam felőle. 

- Szerintem eljött az ideje hogy elmondjak valamit, amit mindannyian tudunk már egy ideje rajtad kívül. Nem igazán voltál olyan állapotban, hogy a tudtodra hozzuk, de azt hiszem felesleges tovább húzni a dolgot – nézett az Ős a hibridre. 

- Nem kell a körítés Elijah – legyintett türelmetlenül Klaus. 

- Tyler csatlakozott Stefanék kis keresztes hadjáratához. Nyilvánvalóan Caroline és az öcsénk    „kapcsolata”  miatt érzett féltékenysége, bosszúvágya vezette hozzájuk. Azt a feladatot kapta tőlük, hogy kövesse Kolt és Rebekah-t, persze ő Kol nyomába szokott eredni mivel leginkább a féltékenysége mozgatórugója a gyűlöletének. 

- Honnan és mióta tudjátok? – kérdezte kis sértődöttséggel a hangjában Klaus. 

- Kol észrevette hogy figyeli, majd ő kezdte követni a fiút és látta, hogy a Salvatore panzióba megy. Később Katerina is megerősítette ebben. Egyébként tőle van az információjuk Kol és Caroline „kapcsolatáról”. Nem sokkal a Caroline-nal történt összeveszésetek előtt tette ezt a felfedezést az öcsénk. A barátnődet beavatta, de ő nem akarta hogy tudj róla. Később mi is megtudtuk, de nem árultuk el neked. Elég labilis és kiszámíthatatlan voltál. Volt egy rossz megérzésünk Tyler sorsát illetően, ha abban az állapotodban megtudod ezt. 

- Megértem miért nem mondtátok el akkor, de most már rendben vannak a dolgok mégsem árultátok el nekem. Ha nem bukkan fel a villánál, te sem mondtad volna el – mondta még mindig sértődötten a hibrid. 

- Tyler elég kényes tényező a szemedben, mivel a barátnőd volt barátja. Végre normalizálódott a helyzet, egyikünknek sem volt kedve belerondítani. Szóval Niklaus, akkor most megint számíthatunk tőled valami botorságra, vagy úgy kezeled ezt mint mindannyian? Higgadtan, kihasználva az előnyünket, hogy tudunk róla. 

- Nem kell a kioktatás Elijah. Nem fogok semmit csinálni, és senkit hibáztatni ezért. Egy család vagyunk – nézett Klaus a testvérére. 

- Bölcs válasz – emelte poharát Elijah és nekikoccintotta Klausénak. 

- Mire iszunk? – kérdezte Caroline, nyomában a táncbajnok triumvirátus többi tagjával. Rebekah és Ric is visszatértek a társasághoz.

- A családra – mosolygott Klaus és megcsókolta Caroline kezét. 

Nem volt mérges a lányra. Tudta, hogy mennyire fontosak számára a barátai. Lehet, hogy Tylerrel meg a Salvatore testvérekkel most éppen nem felhőtlen a viszonya a lánynak, de a férfi tudta, hogy ettől még szereti őket. 

- A család mindenek felett! – kiáltotta jókedvűen Elena, és hét pohár koccant egyszerre. 

- Nik nem akarlak sürgetni, de valamikor az este folyamán szeretném behajtani a nyereményemet – incselkedett Caroline és a férfi nyakába csimpaszkodott. 

- Komolyan ezt szeretnéd? – nézett könyörgő szemekkel Klaus. 

- Nem csak ő, ezt mindannyian szeretnénk – vigyorgott Kol. 

- Nem vagyok ehhez elég részeg, adjatok még egy kis időt – egyezett bele a hibrid. 

- Elijah elvihetem a párodat egy táncra? – kérdezte Kol amikor egy lassú számba kezdtek. 

- Természetesen öcsém – mosolygott az Ős. 

- Gyere Ric, remélem lassú zenére tudsz táncolni – húzta maga után a vonakodó férfit Becca. 

- Én meg parlagon maradok? – sopánkodott Caroline a hibridre nézve. 

- Rám ne nézz drágaságom, ha azt akarod hogy énekeljek, ahhoz előtte kellő mennyiségű alkoholt kell lefolyatnom a torkomon. Elijah táncolnál vele? – kérte testvérét Klaus. 

- Szívesen – hajolt meg enyhén a férfi és a tánctérre kísérte Caroline-t. 

- Köszönöm, hogy felkértél – karolta át a lány. 

- Nem is bánom hogy így alakult, legalább elmondhatom Niklaus tud Tylerről. 

- Micsoda? Elmondtad neki? – rándult össze Caroline. 

- Kicsit sértődött volt, hogy csak most tudta meg, de nem kell aggódnod a fiú miatt, vagy hogy kiborulna emiatt. Nem fog tenni semmit – simított végig nyugtatóan Elijah a lány hátán. 

- Miért mondtad el neki? 

- Mert a hibridjei látták Tylert a villa körül őgyelegni. Nem tudom, hogy Damonék küldték e oda, vagy csak a szokásos Kol-Rebekah őrjáratára érkezett. Klaus nem értette mit kereshetett ott a Lockwood gyerek. Elmondtam neki az igazat, amúgy sem titkolhattuk volna előtte már sokáig.

- Már gondoltam rá, hogy el kellene mondani neki, csak mindig féltem belekezdeni. Levetted ezt a gondot a vállamról. Köszönöm Elijah – adott egy puszit a férfinak a vámpír. 

- Caroline, le ne csapd a pasimat a kezemről – érkezett melléjük nevetve Elena a vigyorgó Kollal. 

- Drágám, annyira szeret téged, ha akarnám sem tudnám lecsapni a kezedről, ráadásul nekem ő inkább olyan, mintha a bátyám lenne – mosolygott Caroline férfira, és Kol arrébb táncoltatta Elenát. 

- Megtisztelsz vele! Én is a húgomként tekintek rád. Már egy ideje így van, még ha nem is mutattam ki feléd – mosolygott Elijah. 

- Attól én még tudtam, elég jó a szimatom – húzta fel orrát kedvesen Caroline és Elijah a maga finom módján felnevetett. 

- Klaus nagyon szerencsés férfi – mondta az Ős. 

- Te is az vagy, és Elena is szerencsés. Annyira tökéletes párost alkottok. Még sosem láttam őt ennyire boldognak. 

- Azt szeretném, hogy mindig boldog legyen. 

- Ebben nem is kételkedem. Egyébként nagyon tetszik a ma esti laza stílusod. Nagyon dögös vagy. Sűrűbben hordhatnál farmert, és ilyen hosszú ujjú pólóingeket. Nagyon jól állnak – mondta elismerő hangon a lány. 

- Elenát nem zavarja az öltözködésem. 

- Tudom, ő úgy szeret ahogy vagy. Igazi régimódi pasinak, de velem nem számoltál. Divatmániás vagyok, szóval felkészülhetsz, hogy neked is adok pár kéretlen tanácsot – nevetett fel Caroline. 

- A család az család, nem kerülheted el a kéretlen tanácsokat sem – pörgette meg Elijah a lányt, majd a szám végén és kezét megcsókolva visszavezette az asztalukhoz, ahová Kol és Elena is akkor értek vissza nagy nevetések közepette. Az elfogyasztott alkoholtól az egész társaság oldott hangulatban volt. 

- Kol! Remek táncos vagy – dicsérte meg Elena a férfit. 

- Mindenben remek vagyok édesem, és állok szolgálatodra természetesen a tiédre is gyönyörűm – nézett Kol Caroline-ra. 

- Kedves tőled, de nekem tökéletesen megfelel a saját lovagom – bújt Elijah-hoz a hasonmás. 

- Mondtam Elijah-nak, hogy többször kellene így öltöznie. Nagyon dögös – mondta Caroline. 

- Az én pasim bármit vesz fel tökéletesen néz ki – puszilta meg Elena a férfit, aki visszafogottan mosolygott. 

- Nik, eleget ittál már ahhoz, hogy felmássz a színpadra? Mind égünk a vágytól, hogy énekelni hallhassunk – karolta át bátyját Rebekah. 

- Muszáj? – vetett egy utolsó könyörgő pillantást Caroline-ra Klaus. 

- Muszáj! – mondta egyszerre a hat jelenlévő. 

- Kegyetlenek vagytok! Nem ismerem egy dalnak sem a szövegét. 

- Ezt nem mondhatod komolyan – meresztette szemét Elena. 

- A keményebb rock zenét kedvelem, és azt nem fogom itt előadni. 

- Niklaus Mikaelson a macsó. Nem ismersz egy szerelmes dalt sem bátyám? Azzal végképp az öledbe hullana Caroline – szemtelenkedett Kol. 

- Ismerek szerelmes dalokat, de bocs, hogy a szövegüket nem tudom – válaszolta Klaus. 

- Jack Savoretti –től a Hate and Love?– kérdezte Caroline. 

- Ismerem, de a szövegét nem tudom, és nem fogok ilyen nyálas zenét énekelni – kelt ki magából a hibrid. 

- Ez az egyik kedvencem nekem is – lelkendezett Rebekah. 

- Ezt a számot mindenki ismeri – mondta Alaric, és a többiek bólogattak. 

- Akkor talán nektek kellene énekelni – forgatta szemét Klaus. 

- Sajnálom drágám, már pedig ezt fogod énekelni, és én segítek neked. Szerezzetek egy tollat, meg papírt. Leírom a szöveget és bejelölöm melyik rész a tiéd. Figyelj engem, jelezni fogok amikor majd kezdened kell, vagy ahol be kell lépned. Nincs kecmec, elveszítetted a fogadást – mondta ellentmondást nem tűrően Caroline. Elena előkotort egy tollat a táskájából, meg egy darab papírt. 

- Ezt már nem kerülheted el Nik! Megyek intézkedem a zenészeknél – csapta össze kezét Kol vigyorogva és eltűnt. 

- Te fogod kezdeni Nik – írta az első négy sorhoz a férfi nevét a szöszi vámpír. 

- Nem tudok énekelni Caroline – sopánkodott Klaus. 

- Ne legyél már ilyen kislány! Be kell vállalni és kész. Nincs hangod? Elárulom nekem sincs, de ha elveszítek egy fogadást akkor betartom a szavam. Ezek az emberek úgysem tudják, hogy te vagy a nagy halhatatlan egykor világuralomra törő hibrid – fogta meg az Ős vállát Alaric, és Rebekah büszkén nézett a férfira. Tetszett, hogy semmi tartózkodás nincs benne bátyjával szemben. 

- Ric-nek igaza van Niklaus. Sok dologra nem lehetsz büszke, mégsem sopánkodsz miattuk. Ez legalább jópofa – nézett testvérére Elijah. 

- Köszönöm srácok az együttérzést – mondta egy fintort vágva a két férfire Klaus. 

- Kész vagyok – adta oda a papírt Caroline a férfinak, aki átfutotta a szöveget.

- A zenészek epekedve várnak benneteket. Imádom, hogy bárkit meg tudok igézni – érkezett vissza Kol. 

- Rendben essünk túl rajta, de ez családi titok fog maradni – fújta ki a levegőt Klaus, majd bedobott még egy dupla whiskey-t. 

Mindenki tapsolt, amikor felmentek a színpadra, és a többiek előre mentek elővéve telefonjaikat, hogy felvegyék a nagy előadást. 

- Mindenki figyelmét szeretném kérni! A színpadon látható úriember elveszített egy fogadást, és ennek fejében énekelnie kell a mellette álló gyönyörű hölgynek, aki nem hagyja bajban kedvesét és besegít neki. Fogadjátok szeretettel Mr. és Mrs. Mikaelsont! – mondta a zenészek vezetője és átadva a terepet lement a színpadról. 

Caroline és Klaus gyilkos pillantást vetettek a lent vigyorgó Kolra, házaspárként való bemutatásuk miatt. A többiek nevettek. 

- Halljuk Mr. és Mrs. Mikaelson! – kiabált fel nekik Elena ugrálva. 

Alaric Kollal egyetemben fütyülni kezdett, Rebekah kurjantott nekik, Elijah pedig tapsolt. 

Caroline a kezébe vette az egyik mikrofont, a másikat pedig Klaus kezébe nyomta. Ezt követően háta mögé nézett, és bólintott a gitárt tartó férfinak, és megszólalt a zene. Klaus a papírt nézte izgatottan. Caroline intett a szemével neki és a férfi kieresztette hangját. Caroline biztatóan mosolygott, és egy csókot küldött a hibrid felé, amit a szórakozóhely közönsége kitörő lelkesedéssel fogadott, élükön az Ősökkel, Elenával és Alaric-kal. Kol befogta a fülét és vágott egy fintort, de közben nevetett. Rebekah és Elijah a hüvelykujjukat feltartva jelezték testvérüknek, hogy jól csinálja. Amikor Caroline engedte ki gyönyörű hangját, a terem elcsendesedett. Klaus csodálattal nézte szerelmét. A lány teljesen kivirult amikor énekelt. Talán sosem látta még ennyire szépnek. A többi Ős is elámult. Kiváltképp Kol, aki le sem tudta venni a szemét a lányról. Elena és Alaric vigyorogva nézte az Ősök álmélkodó tekintetét. Amikor a közös rész következett Caroline megszorította a hibrid kezét, akinek nehezére esett folytatni, annyira lenyűgözte őt szerelme, de azért sikerült a feladatra koncentrálnia. Közben a többiek megkértek pár vendéget, hogy tartsák telefonjaikat és amikor az utolsó refrénhez értek, csatlakoztak Caroline-hoz és Klaushoz, hogy együtt fejezzék be a dalt. Hatalmas ováció és taps volt a jutalmuk. Mindnyájan meghajoltak és levonultak a színpadról, majd telefonjaikat összeszedve az asztalukhoz ültek. 

- Nik, te egy hős vagy és nincs is olyan rossz hangod – mondta Rebekah. 

- De jó sincs, viszont neked szerelmem csodálatos hangod van, szégyelld magad, hogy eddig titkoltam előlem – nézett még mindig csodálattal a lányra a férfi. 

- Én is elájultam a hangodtól Caroline, neked énekelned kellene – mondta elismerően Rebekah és Kol Elijah-val együtt egyetértően bólogatott. 

- Az én barátnőm – borult Caroline nyakába Elena. 

- Köszönöm – mondta a szöszi, majd Klaushoz bújt.  - Megcsináltad Nik, ha tehetném újra és újra beléd szeretnék – súgta a férfinak, aki szorosan átölelte. 

- Én minden egyes nap beléd szeretek - suttogta vissza.

- Azt hiszem Niklaus, most már végképp beilleszkedtél – jegyezte meg Elijah mosolyogva. 

- Egyetértek vele – mondta Alaric. 

- El sem hiszem, hogy te is feljöttél a színpadra énekelni Elijah. Rajtad is csodálkozom Alaric – mosolygott a hibrid. 

- Néha kijár a szórakozás – tárta szét kezeit az Ős, miközben Elena csillogó szemmel nézte. 

- Ebben is egyetértek vele. Fiatal barátnőink vannak, nem savanyodhatunk be – nevetett Ric. 

- Fiatal? Ez csak Elenára igaz, Becca ezer éves vénlány – kontrázott Kol, amiért a szőke Őstől és barna lánytól, mai nap folyamán már ki tudja hányadik tasliját kapta. 

- Mindenkinek köszönöm a biztatást. Remek érzés volt, hogy a végére mindannyian csatlakoztatok – nézett a többiekre Klaus. 

- Ez egy tökéletes családi este volt, amire újfent innunk kell – töltött mindenkinek Kol, és a hét jókedvű, boldog ember pohara egyszerre koccant össze.