Chapter 17

Meghoztam a 17. fejezetet is. Nem szerelmes rész, de a sztorival is haladni kell. :)))

Jó szórakozást hozzá!!!

Felbontás

Caroline és Elena az utóbbi néhány napban együtt töltötték szinte minden idejüket, kivéve amikor éppen nem Klaussal és Elijah-val voltak. A szőke lány mindent elmesélt ami Klaussal kapcsolatos volt. Kitartó udvarlását, Bonnie anyukájához tett kiruccanásukat, a csodálatos hétvégéjüket, a férfi, emberként megélt gyötrelmeit az apja és anyja miatt, azt, hogy bevallották egymásnak szerelmüket a másik iránt. Elena nem győzött csodálkozni, és döbbenten hallgatta Mikael kegyetlenkedéseit. Egy picit, egy ici-picit más színben kezdte látni a hibridet. Természetesen ő is mesélt a közte és Elijah között alakuló kapcsolatról, amit Caroline teljes mértékben támogatott. A vámpír még mindig tartotta a Salvatore testvérekkel kapcsolatos véleményét, hangsúlyozva, hogy ettől függetlenül szereti őket. Elijah-ról nagyon jó véleménnyel volt a szöszi, és Elena egy szavát sem tudta megcáfolni. Az Ős tényleg jó ember volt. 

Jelen pillanatban azonban Elena és Caroline feszülten ültek a Grillben. Az Ősök boszorkánya már közel járt ahhoz, hogy kiszedje Estherből, hogyan lehet megtörni a kötést. Anton ugyanazt a varázslatot alkalmazta, mint anno Bonnie, amikor Lukaból kiszedte, hogy mik is a tervek Elenaval. Azonban az Ősi boszorkány nem Luka volt, hanem sokkal keményebb dió. A használandó varázsigét már megtudta a férfi, és nyilvánvalóvá vált, hogy mindegyik Ős vérére szüksége lesz. Azonban volt még valami, amit a nőből nem lehetett kiszedni. Egy varázsige folyamatosan gyengítette a nő elméjét. Remélték, hogy mostanra már van annyira erőtlen, hogy ezt is elárulja nekik. Az Ősök eddig még nem bántották az anyjukat, még Klaus sem, pedig készült rá, de Elijah képes volt visszafogni, és mióta Caroline-nal rendeződött a viszonya, meg sem próbált erőszakos lenni a nővel. A két lány csendesen latolgatta, hogy mi lehet az, amit Esther nem árul el. Mindketten szerették volna, ha a kötés megtörik. 

- Mi ez a susmus hölgyeim? – hangzott fel Damon szarkasztikus hangja. 

A két lány azonnal elhallgatott, és laposan pillantottak a férfira. 

- Szóval, mit titkoltok? – húzta össze szemét Damon. 

- Semmit – szólalt meg Elena. 

- El vagy tűnve Elena. Alaric azt mondta, hogy Caroline-nal töltöd az idődet, de én nem hiszem. Mégis merre és kivel járkálsz? Nem zavar, hogy az Ősök, köztük Klaus a városban grasszál? Bármikor elkaphatnak, hogy főgonosz uraság lecsapoljon egy kis vért a magánhadseregéhez. 

- Kedves tőled, hogy aggódsz Damon, de biztonságban vagyok. Egyébként semmi közöd, mikor, kivel és merre vagyok. A múltkor kiszálltunk, a „jelentsük be merre járunk” klubból – mondta Elena gúnyosan. 

- Amíg veszély leselkedik… - kezdte a férfi, de a lány közbevágott. 

- Milyen veszély Damon? Nem vagyok veszélyben – nyomott meg minden egyes szót Elena. 

- Azt hiszed, csak mert Elijah segített megkeresni Alaric-ot, most már bízhatsz az Ősökben?– sziszegte a férfi. 

- Elegem van belőled. Tudod mit Damon? Szállj le rólam, kérlek. Nagyon, tényleg nagyon köszönök mindent, amit értem tettél, nem tudom mihez kezdtem volna nélküled, de amit mostanában csinálsz, az már túllép egy határt. Nem kapok tőled levegőt, az állandó aggódásod megfojt. Talán Alaric-ot is mindennap kikérdezed, mit tud rólam? 

Damon nem válaszolt, de a szeme villanása elárulta a választ. 

- Szóval igen. Damon, az Ősök nem csinálnak semmit. Örülhetünk, hogy Alaric megkerült, és jól van, amit Elijah-nak tényleg, csak megköszönhetünk. Nincs semmi vészhelyzet az életünkben. Már olyan régen nem volt nyugalmunk, élvezd ki, hogy minden rendben van. Kérlek szépen – nézett Elena könyörgő tekintettel a sötéthajú vámpírra. 

- Nem értelek Elena! Hogy nem zavar, hogy itt vannak az Ősök, akik annyi szenvedést okoztak. Iszod még a verbénát? 

- Jézusom Damon! Azt hiszed, hogy Elena azért ilyen, mert megigézték az Ősök? Neked tényleg elment az eszed. Paranoiás vagy! – forgatta szemeit Caroline. 

- Veled Szöszi mi újság? Te még régebb óta vagy eltűnve. Jól tudom, hogy valami pasiért dobtad a hibrid haverodat? 

- A szabályok ugyanazok, mint Elenánál. Kiszálltam a „bejelentem merre járok” buliból. Egyébként eddig sem érdekelt túlzottabban mi történik velem, ezután se foglalkozz vele. A szerelmi életem pedig végképp nem tartozik rád – nézett csúnyán Caroline. 

- Igazad van Szöszi, csakugyan sosem érdekelt mi van veled, de kicsit furcsa, hogy mindketten el vagytok tűnve. 

- Mik a tippjeid mit csinálunk? Várj, tudom! – intett Elena. – Mindkettőnket megigézték az Ősök! Caroline, minden este Klausnak táncol, én meg önként adom a véremet, újabb hibridek kreálásához! 

- Elena, kifecsegted a titkunkat! Mindjárt itt lesznek az Ősök és megbüntetnek – kapta szája elé a kezét Caroline, és elkerekedett szemekkel nézett Damonra. 

- Gúnyolódjatok csak! Akkor sem bízom az Ősökben, és biztos, hogy készülnek valamire. 

- Fél füllel azt hallottam, hogy te és Stefan készültök valamire ellenük – nézett Elena a férfira, felhúzott szemöldökkel. 

- Nem készülünk semmire – jött talán túl gyorsan, a Damonra nem jellemző rövid válasz. 

- Ne csináljatok semmit. Az összes Ős itt van, ne kezdjetek ki velük, nem nyerhettek, meg is halhattok – mondta Elena komoly hangon. 

- Csak nem aggódsz Elena? 

- Aggódom, mert szeretlek benneteket, és nem akarom, hogy bárkinek bántódása essen – válaszolta a hasonmás még mindig komoly hangon. 

- Bárkinek? Talán Elijah-nak? Mikor beszéltél vele utoljára? – kérdezte Damon, és féltékenyen villant a szeme. Tudta, hogy történt valami azon a hétvégén, amikor Ric-et megtalálták. Elena azóta még távolságtartóbb volt velük. 

- Szállj már le a témáról Damon! – szólt rá Caroline a szemét forgatva. 

- Neked nem osztottam lapot Szöszi! – mondta durván Damon. 

- Nem illik így beszélni egy hölggyel! – csendült fel Kol hangja a hátuk mögött. 

- Semmi közöd hozzá! – vetette oda foghegyről Damon, és utálattal nézte az Őst. 

- Te valamelyik Salvatore vagy, ha jól gondolom? – nézett Kol kérdőn, mintha nem lett volna tisztában Damon kilétével. Imádta semmibe nézni az ellenségeit. Megőrjítette őket. 

- Jól gondolod – mondta lenézéssel a hangjában a kékszemű vámpír. 

- Amelyik egy kisebb városnak megfelelő mennyiségű embert kiirtott, és vérfüggő, vagy amelyik mindig olyan szekér után fut, amelyik nem veszi fel, és ettől kiszámíthatatlanná válik? Ne is válaszolj. Őszintén szólva, nem is igazán érdekel – vonta meg vállát nyeglén Kol. 

Damon az Ős elé állt és fenyegetően nézett rá. Kol a szokásos szemtelen vigyorával állta a másik tekintetét. 

- Egyszer már kitörtem a nyakad – mondta vészjóslóan Damon. 

- Meg szeretnéd próbálni még egyszer? – kérdezte Kol kihívóan. 

- Elég legyen ebből Kol! Túlteng itt a tesztoszteron! – érkezett meg Rebekah. 

- Ahogy szeretnéd Becca – lépett hátrább Kol, továbbra is a kékszemű vámpír szemébe nézve. 

- Damon, milyen kellemes meglepetés! Merre hagytad, mindig jókedvű csupa mosoly öcsédet? Már régen találkoztunk, leszel a partnerem egy ital erejéig? –csicseregte az Ősi vámpírlány. 

- Sajnálom, mennem kell – mondta tettetett sajnálkozással a hangjában a férfi, majd egy utolsó pillantást vetve Elenára és Caroline-ra, kisétált a Grill-ből. 

Elena nyugtalan pillantást vetett utána. Mióta Damon és Stefan megtudta, hogy Elijah segítségét kérte Alaric ügyében, amúgy sem felhőtlen viszonyuk még feszültebb lett. 

- Egész biztos, hogy valamit terveznek, és mi nem fogjuk tudni kideríteni. Félek, hogy Bonnie-t is belevonták. Folyamatosan leráz, amikor keresem – mondta Caroline. 

- Engem is – bólogatott Elena. 

- Mi a fenét tervezhetnek? – ült le Rebekah Elena mellé. 

- Biztos jó ötlet együtt mutatkozni? Bárki megláthat bennünket – mondta ijedten Elena. 

- Ne aggódj emiatt Elena, Damon most ment el, az öccse a lábát sem teszi ki a panzióból, a többiek meg nem számítanak – legyintett Kol, és szorosan Caroline mellé ült. 

- Kol, nem ismered az intimszféra fogalmát? – kérdezte a lány. 

- Ne legyél már ilyen Caroline, legalább ennyi jusson nekem belőled – válaszolta Kol vigyorogva. 

- Nem csoda, hogy nem volt még komoly kapcsolatod. Egy bohóc vagy – mondta nevetve, miközben odébb taszigálta a férfit. 

- Kol viselkedj már – sóhajtotta Rebekah. 

- Kiderült már mire van szükség, hogy megtörjétek a kötést? – kérdezte Elena. 

- Még nem, de már nem sokáig bírhatja – célzott anyjára Rebekah. 

- Nem féltek, hogy Esther majd bosszút áll rajtatok valamilyen módon? – nézett rá a hasonmás. 

Valamivel jobb volt a viszony közte és a szőke Ős között. Barátnők biztos nem lesznek, azonban ha csak hallgatólagosan is, de fegyverszünetet kötöttek. 

- Anton gondoskodni fog róla, hogy visszazárhassuk a koporsójába, amit egy sötét varázslattal fog lezárni. A lényege, hogy Esther se élő és se holt nem lesz. Valami ilyesmi. A boszorkány a vérével pecsételi meg a varázslatot. A koporsó felnyitásához az ő vagy családtagjai vére kellene. Anton a családjának az utolsó élő tagja, és ha elvégezte a feladatát, halott lesz. 

- Tessék? Klaus azt mondta, hogy vámpírrá változtatjátok – rökönyödött meg Caroline. 

- Már régen nem változtatunk át senkit, csak ha célunk van vele. A boszorkány most van hasznunkra, aztán értéktelenné válik – válaszolta Kol. 

- De hát segít nektek – hűlt el a hasonmás. 

- Ne légy naiv Elena! Megkockáztatni, hogy bárkinek is kifecseg valamit? Az egész természetfeletti világban rossz a híre, szószátyár alak. Most is csak azért tartja a száját, mert várja a nagy átváltozást. Ne sajnáld őt, rengeteg embernek okozott szenvedést a sötét mágiájával, valószínűleg vámpírként sem a pacifista vonalat erősítené – mondta Rebekah. 

- Mi lesz Finn sorsa? - kérdezte Caroline. 

- Tőrt kap a szívébe, hogy kipróbáljuk valóban sikerült a kötést felbontani. Ha igen, akkor benne marad a tőr. Nem kockáztathatjuk, hogy elengedjük – válaszolta Kol. 

- Valószínűleg igazatok van a boszorkánnyal és a testvéretekkel kapcsolatosan is – ismerte el Elena kelletlenül. 

- Elena, egyetértesz az erőszakos cselekedeteinkkel? Egyre jobban kedvellek! – mondta őszinte hangon Rebekah. 

- Csatlakozom az előttem szólóhoz, úgy látszik jó hatással vagyunk rád! El is fogom újságolni Elijah-nak, milyen belevaló lány a barátnője – vigyorgott Kol. 

- Nem nevezném magam a barátnőjének – pirult el Elena. 

- Számunkra az vagy. Mióta vagy neki, még néha nevetni is halljuk, kevésbé unalmas, és már nem olyan karót nyelt. Ezzel nálunk kiérdemelted a barátnő címet – hajtotta meg fejét Kol a hasonmás előtt. 

- Kizártnak tartom, hogy Elijah értékelné, ha a barátnő szót használnátok – nevette el magát Caroline. – Ilyen modern szavak nem is valók hozzá. 

- Igazad van kedvesem, de majd Elena gondoskodik róla, hogy bizonyos dolgokban végre ne középkorian viselkedjen – mondta Kol. 

- Elijah-t úgy kedvelem, ahogy van. Semmi szükség arra, hogy megváltozzon – védte meg a férfit Elena durcás fejet vágva. 

- Ne húzd fel magad, drágám! A te pasid, a te dolgod! – tette fel kezeit Kol. 

- Igaza van Elenának, a bátyánk pont úgy jó, ahogy van – jegyezte meg Rebekah. - Viszont neked lenne min változtatni. Némi önkritika, önkontroll és némi jó modor nem ártana. 

- Egyetértek – mondta egyszerre Caroline és Elena. 

- Caroline, még te is? Összetöröd a szívemet – tette a mellkasára a kezét a férfi, miközben lefelé kunkorította a száját. 

- Kol, tényleg sosem fogod feladni? – forgatta szemeit a szöszi vámpír. 

- Amíg nem találok egy hozzád hasonlót, addig ostromolni foglak – mondta elszánt hangon Kol. 

- Maradjunk annyiba, hogy ha ezt folytatod, idővel Klaus téged vesz ostrom alá, és az fájdalmas lesz számodra testvérem – vágott egy fintort Rebekah. 

- Szóval együtt maradtok, ha megtörtétek a kötést? – kérdezte Elena. 

- Egy darabig még egész biztosan – felelte óvatosan Rebekah és Kollal összenéztek. 

Elena telefonja rezegni kezdett. 

 - Elijah! 

- A villába tudnál jönni kedves? 

- Mi történt? A Grillben vagyok a testvéreiddel és Caroline-nal. 

- Ők is kellenének - jött a szűkszavú válasz. 

- Rendben. 

- Várlak! Viszlát, Elena! 

- Sietünk! – tette le a telefont a lány. 

Elena éppen mondani készült, hogy mi van, de rájött, hogy rajta kívül mindenki vámpír, tehát hallották mit mondott Elijah. 

- Akkor induljunk! – állt fel az asztaltól Kol, és a kezét nyújtotta a szőke szépségnek, hogy kisegítse a boxból. Caroline megrázta a fejét, de elfogadta az Ős kezét. 

- Caroline! – hallották meg Tyler hangját. 

- Tyler! – nézett kínosan a lány. 

- Beszélhetnénk egy percet négyszemközt? – nézett féltékenyen a fiú Kolra. 

- Nem érünk rá – válaszolta Kol. 

- Nem hozzád beszéltem, vagy Caroline már nem is beszélhet, ha veled van? 

- Nem vagyok vele, szállj már le erről a témáról Tyler – mondta ingerülten a lány. 

- Érdekes, hogy mióta visszajöttem mindig ott volt ahol te! Miért nem vallod be, hogy vele vagy? 

- Tyler! Caroline nincs Kollal – védte meg barátnőjét Elena. 

- Elena, nem kell védened őt! Nem mintha téged értenélek. Azokkal ülsz egy asztalnál, akik annyi szenvedést okoztak neked? – nézett lesajnálóan Tyler. 

- Fejezd be ezt a viselkedést, és tudod mit, ha vele lennék sem lenne hozzá semmi közöd. Elenáról meg végképp szállj le, elég neki a Salvatore tesókat hallgatni. Egyébként nincs mit mondanunk egymásnak, és valóban nem érünk rá – mondta paprikásan Caroline. 

- Közös program? – nézett sötéten a fiú. 

- Elenának és nekem közös programunk van. Az ő programjukat meg tőlük kérdezd – bökött fejével a két Ősre Caroline, és Elena kezét megfogva felvetett fejjel elvonult az ifjú hibrid mellett. 

Kol és Rebekah vigyorogva nézték a hoppon maradt fiút, majd búcsút intettek neki és ők is otthagyták. 

Egyszerre értek a Mikaelson villához. A garázsajtó már nyitva volt, és Caroline behajtott. Nagyon nem hiányzott volna, ha meglátják kocsiját. Kol mellé parkolt. 

- Remélem azért kellett jönnünk, mert sikerült kiszedni anyánkból a dolgokat, mert nagyon jól éreztem magam veletek lányok – vigyorgott Kol és kezet csókolt a hasonmásnak és szöszinek. 

- Mi is veled – nevette el magát Elena. Az Ős tényleg egy bohóc volt. 

- Végre! Mi tartott eddig? – szólalt meg Klaus, amikor beértek a nappaliba, majd Caroline-hoz lépett és megcsókolta. 

- Közbe jött egy exbarát – mondta unottan Rebekah. 

- Stefan? 

- A te barátnőd haverja, Tyler, de ez most nem lényeges. Miért kellett mindenkinek idejönni? – kérdezte Kol, miközben ledobta magát a kanapéra. 

- Elena! –lépett a szobába Elijah és a lányhoz lépve megölelte. 

- Minden meg van, ami a kötés feloldásához kell, egy valamit kivéve – nézett Klaus a hasonmásra. 

- Elena vére? – kérdezte Rebekah. 

Elena megrázkódott, de Elijah megsimogatta az arcát. 

- Csak néhány cseppre van szükség, annyira, mint amennyit anyám is használt – nézett a lányra. 

- A frászt hoztátok rám – fújta ki a levegőt Caroline. 

- Nos Elena, megteszed, ezt a kötés feloldása érdekében? – kérdezte a hibrid. 

- Igen – nézett Elijah szemébe a lány. 

- Köszönöm kedvesem – puszilta meg a férfi a hasonmást. 

- Mi kellett még hozzá Elena vérén kívül, amit az öreglány nem akart elárulni? – kérdezte Kol. 

- Az öreglány vére. 

- Ez aztán a vérszövetség – viccelt Kol. 

- Anyánk és Finn vére már meg van. Menjünk a konyhába, Anton ott vár bennünket – mondta Elijah, és átölelve Elenát elindultak a konyha irányába. A többiek követték őket. 

A konyhapulton két üvegcse volt, mindkettő félig tele vérrel. Egy papírlapra az Ősök nevei voltak felírva, ugyanazzal az ősi írással, és alakzatban, ahogyan Esther is felírta azokat, amikor a kötést készítette. 

- Hölgyeim, uraim! – köszönt a boszorkány, és mindenki biccentett. 

- Anton, kezdjük el – mondta Elijah. 

- A hasonmás hölgyhöz lenne néhány szavam. 

- Én vagyok – lépett elő Elena. 

- Nos, drágám. A varázslat vége felé lenne szükség a véredre. Egészen pontosan öt cseppre, mindegyik névre egy csepp – mutatott a papírlapra a férfi. – Nem mindegy a sorrend sem. Visszafelé kell haladnod. Niklaus, Elijah, Finn, Rebekah, Kol – mutatta a neveket a boszorkány. - Nem fognak látszódni a nevek, azt jegyezd meg, ahová mutattam. Megjegyezted? 

- Igen – mondta Elena, és megmutatta a férfinak a lapon mikor melyik névre ejtsen vércseppet. 

- Nagyon fontos, hogy tartsd a sorrendet. Rád fogok nézni, amikor el kell kezdened. Képes vagy magadat megszúrni? – nézett a lányra a férfi, odanyújtva neki egy igen vékonypengéjű tőrt. 

- Igen – bólogatott Elena. 

- Ne a tőrről cseppentsd a vért, hanem közvetlenül onnan, ahol megszúrtad magad. 

- Úgy lesz – ígérte a lány. 

- Finn vérét is használni kell, amikor rákerül a sor – nézett az Ősökre a boszorkány. 

- Majd Caroline, helyettesíti a testvérünket – mondta Klaus, és odaadta a lánynak az üvegcse vért. 

- Tudod, melyik Finn neve? – kérdezte férfi, és Caroline bólintott. -Akkor lássunk is neki. 

A boszorkány kezébe vette a másik üvegcsét, benne Esther vérével, majd becsukta szemét, és pár másodperc múlva, kántálni kezdett. Kis idő múlva kinyitotta szemét, és visszafelé haladva mindegyik névre csepegtetett az üvegcsében lévő vérből. Az Ősi boszorkány vére mindegyik néven végigfolyt áthúzva azokat. A férfi folyamatosan kántált, majd Klausra nézett, aki megharapta csuklóját és anyja vérére engedte a sajátját. Ugyanezt csinálta Elijah, majd Caroline Finn vérével, Rebekah és végül Kol. A vérhalmaz önálló életre kelt a varázsló szavainak hatására, és egy fát formázó képpé alakult. Az Ősök egymásra néztek. A fa pont úgy nézett ki, mint a fehér tölgy. Anton ránézett Elenára, aki odalépett és megszúrta mutató ujját, és a sorrendet betartva, mindegyik névre cseppentett véréből, majd hátra lépett. Vére hatására az eddig vörös színben játszó fa sötétté vált, majd a fekete tintára emlékeztető anyag is életre kelve, elkezdett zsugorodni, míg egy apróbb tintapacává nem vált, ami végül meggyulladt, majd az egész papírra kiterjedve elégette azt. Pár másodperccel később, a konyhapult üres volt, mintha sosem lett volna ott semmi. Elena és Caroline tágra nyílt szemekkel nézték a varázslatot. 

- Kész vagyunk. Szét vagytok választva – mondta mosolyogva a boszorkány. 

- Próbáljuk ki – mondta Klaus, és elhagyta a konyhát. 

- Caroline, ne ijedj meg, ha mégsem működött. Hallottam, hogy múltkor kissé kiborultál amiatt, hogy… – rándult össze Kol, és Caroline a szeméhez kapott Elenával és Rebekah-val egyetemben. 

Kol nevetve nézett rájuk. 

- Te idióta elmebeteg állat– szapulta testvérét Becca. 

- Kol, esküszöm, ha tehetném, magam nyírnálak ki– fújta ki a levegőt Caroline. 

- Öcsém, neked sosem nő be a fejed lágya – csóválta meg fejét Elijah, és átölelte Elenát, aki még mindig kicsit rémülten állt. 

- Ennyi ijedős kiscsibét – nevetett még mindig az ifjabb Mikaelson fivér. 

A boszorkány férfi összehúzott szemmel nézte a vicces kedvű Őst, és eldöntötte magában, hogy biztos nem őt fogja választani, hogy vámpírrá tegye. 

- Úgy tűnik megtört a kötés – tért vissza Klaus. – Finn szívében a tőr, mindenki más él és virul. Anyám koporsóját előkészítettem, Anton intézzük el azt is. 

- Aztán teljesítitek, amit kértem? – nézett boszorkány Klaus-ra és Elijah-ra. 

- Ahogy megbeszéltük. Ezt a napot még boszorkányként éled, holnap idejössz, és átváltoztat közülünk az, akit kiválasztasz – mondta Elijah. 

- Szavatartó ember vagy Elijah, bízom benned – mondta a férfi, és az alagsor felé vette az irányt. 

A négy Ős összenézett, és mindegyik szája szegletében alig látható mosoly játszadozott. Klaus kacsintott egyet Caroline-ra, és a boszorkány után ment. Elena kissé rosszul érezte magát. Talán jobb lett volna, ha nem tudja mi történik a férfival. Ránézett barátnőjére és látta, hogy ő is kínosan érzi magát. 

- Menjünk vissza a nappaliba – javasolta Elijah. 

- Jó ötlet! Igyunk Niklaus ősrégi whiskey-jéből, megünnepelve a szétválasztásunkat - csapta össze tenyerét Kol. 

- Várjuk meg vele Klaust – kérte Caroline. 

- Rendben szépségem, érted bármit – vonogatta szemöldökét Kol, és elterült az egyik fotelben. 

- Magatokkal fogjátok hurcolászni Esthert és Finnt? – kérdezte Elena. 

- Ez eddig is így volt, miért pont most lenne másképp. Nik elég nagy gyakorlattal rendelkezik ez ügyben, végül is mindnyájunkat magával cipelt. Valószínűleg ezután is magáénak fogja érezni a feladatot – rántotta meg vállát Kol. 

Caroline megmerevedett. A koporsókra nem is gondolt. 

- Csak nem leesett, hogy Niklaussal együtt megkapod anyuci és a bratyó bedobozolt változatát? Újabb érv amellett, hogy inkább velem kellene lenned drágám – vigyorgott Kol. 

- Istenem Kol! Hagyd már békén, most tudatosul benne, hogy koporsókkal fog élni, nem hiányzik a hülye nyomulásod is neki – szólalt meg Rebekah. 

- Ki nyomul kire? – kérdezte Klaus a szobába lépve. 

- Niklaus! Sikerült lezárni a koporsót? Hol van Anton? – nézett testvérére Elijah. 

- Már elment. A koporsó le van zárva. Holnap délelőttre pedig Anton halott lesz. Gond megoldva. 

- Hogy akarjátok megölni úgy, hogy ne tudja ti voltatok? Tudjátok milyenek a boszorkányok, képesek a halálból is valami módon visszanyúlni bosszút állni – vonta össze szemöldökét Elena. 

- Okos lány vagy – mondta elismerően Klaus. 

- Már meg van szervezve, hogy balesetet szenvedjen, amit biztosra vehetsz, hogy nem fog túlélni. Nem lehet majd hozzánk kötni, egyszerű ember által okozott gázolás lesz – mondta Elijah. 

- Kicsit sajnálom őt, jól végezte a dolgát – szólalt meg Caroline. 

- Valóban jól végezte a dolgát szerelmem, de kötelességünk elvágni a szálakat, a saját érdekünkben, bármilyen önzőnek is hangzik ez – simogatta meg a lány arcát Klaus, majd egy puszit nyomott rá. 

- Elég volt, a sajnálkozásból! Klaus a finom piádra fáj a fogunk, ünnepeljük meg, hogy végre nem függ az életünk egymásétól! – csapta össze kezét Kol. 

Klaus mindenkinek töltött, és gyorsan szétosztotta az italokat. 

- Emeljük poharunkat Elenára, aki nélkül nem sikerült volna a kötést feloldani! – emelte poharát Elijah. 

- Elenára! – mondta kórusban a többi Ős és Caroline. Elena pipacsvörös arccal koccintott mindenkivel. 

- A családra, szerelemre, barátságra, örökkévalóságra! – mondta Klaus, és megcsókolta Caroline-t. 

- Szövetségeseinkre! – koccintotta Rebekah a poharát a szőke vámpíréhoz és a hasonmáséhoz. 

- Úgy tűnik, finnyás kisasszony is befogadott benneteket! Ez mindenkinek jó hír – mondta vidáman Kol, és lehúzta italát. 

Pár órával később Elena vidáman ment haza. Caroline Klausnál maradt, amiért kicsit irigykedett. Szerette Elijah-val tölteni az idejét, úgy aludni, hogy a férfi átkarolja, de most Damon miatt nem tette. Tudta, hogy mindennap megkérdezi Rictől, hol tölti a napját, és nem akart még nagyobb gyanakvásra okot adni. Egész jól telt az este az Ősökkel. Elijah végig átölelte őt, és néhány csókot is váltottak. Kol és Rebekah egymást ugratták, időnként pedig mindkettőjüknek odaszúrt Klaus, aminek a vége persze az lett, hogy a két kisebbik Mikaelson egyszerre támadt a hibridre. Elena egész sokat nevetett, még Klauson is, de ezt a whiskey hatásának tudta be. Caroline-on pedig határtalan boldogság látszódott. 

Jókedvűen nyitotta ki a ház ajtaját, és hallotta, hogy Alaric éppen telefonál. A férfi nem vette észre, és Elena nagyon csendben zárta be maga mögött az ajtót, majd úgy állva, hogy a tanár ne lássa, hallgatózni kezdett. 

- Nem Damon, nincsenek meg a barlang rajzai. Aki betört a lakásba, valószínűleg pont azt a dobozt szemelte ki arra, hogy beletegye a cuccaimat, amiket ellopott. Mellesleg szólva logikusan gondolkozott bárki is volt. Én is így tettem volna a helyébe. 

Elena most sajnálta, hogy nem vámpír, mert így nem hallotta Damon miket mond. 

- Fejezd már be, ezt az öljük meg az Ősöket dumát, mert nem csak Elenának van belőle elege, hanem nekem is. Nem fogok segíteni. Menjetek le Stefannal a barlangrendszerbe magatok. Öngyilkos jelöltek vagytok mind a ketten. Gondolod, hogy az Ősök nem fognak lépni, ha rájönnek, hogy szaglászol? 

- …. 

- Ne zsarolj Damon, és ne rángassátok bele Bonnie-t. Túl sokat veszített már. Egyébként mit akartok megtudni a rajzokból? 

- …. 

- Megfájdul tőled a fejem. Két mód volt kiiktatni az Ősöket, az egyik a fehér tölgy, amit porig égettek. A másik az anyjuk volt, de ő sem opció, amíg nem tudod hol van. Egyébként meg össze vannak kötve, és Elijah megmentette az életemet, nagyon nem szeretnék ártani neki. Márpedig, ha egyik meghal mind vele halnak. 

- …. 

- Idióta vagy, Damon! Jó éjszakát! – nyomta ki a telefont Ric, és eközben Elena visszasomfordált az ajtóhoz, és csendben kinyitotta, majd becsapta azt. 

- Jó estét Alaric! – köszönt hangosan. 

- Elena! Végre! Kész a vacsora! – szólt ki a konyhából Ric. 

- Caroline-nál voltam. 

- Nagyon sokat lógtok együtt mostanában – jegyezte meg Alaric. 

- Talán ez baj? 

- Nem, csak nem hiszem el, hogy vele töltöd az idődet. Én másra tippelek. 

- Ric ne kezdd te is, elég nekem Damon gyanakvása. 

- Nem kioktatni akartalak Elena. Csak szeretném, ha nem hazudnál nekem. 

- Nem hazudok. 

- Nem inkább Elijah-val töltöd az idődet? – vonta fel szemöldökét Ric, de sem a hangjában sem az arcán nem mutatkozott megbotránkozás. 

- Nem – jött a gyors válasz a hasonmástól. 

- Elena, engem nem zavar. Klaus egy mocsok, Rebekah és Kol is megéri a pénzét, de Elijah nem rossz ember. Erkölcsös, intelligens, nyugodt. Sajnálatos, hogy vámpír. Egy ilyen férjet el tudnék képzelni neked. 

- Jézusom Alaric, ki akarsz házasítani? – nevette el magát a hasonmás. 

- Nem, csak azt szeretném, ha boldog életed lenne. 

- Én is ezt kívánom neked. Szóval, hallottam, hogy telefonáltál, újabb nő a láthatáron? – incselkedett Elena, mintha nem tudta volna kivel beszélt a tanár. 

- Damon volt az. 

- Még mindig ki akarja nyírni az Ősöket? – kérdezte Elena, ártatlan hangon. 

- Még mindig! Őrült a pasi. Most a képeket akarja, de azokat elvitte a betörő. Szerinte azon van valami más megoldás ahhoz, hogy kiiktassa őket. A vesztébe rohan, ha így folytatja – sóhajtott Alaric. 

Elena nyugtalan lett. Damon nem szokott a levegőbe beszélni. Mi van, ha van valami, amit az Ősök nem tudnak, és a sötéthajú vámpír előbb találja meg és használja ellenük. Már nincsenek összekötve, de ezt Damon nem tudja, és valószínűleg nem Klausnál fog próbálkozni, hanem valamelyik másik Ősnél! Szólnia kell Elijah-nak! 

- Ric, most mennem kell, Caroline-nál maradt a telefonom! Ne várj meg, és ne haragudj a vacsi miatt – szólt vissza az ajtóból Elena. 

Alaric megcsóválta a fejét. Tudta, hogy Elijah-hoz rohan a lány. Ő sem most jött le a falvédőről. Elena kiegyensúlyozott, nyugodt és jókedvű. Pont olyan, mint amilyen Elijah mellett lesz az ember. Egyébként meg látott, amit látott azon a hétvégén, amikor a férfi megmentette az életét. Nem bánta, hogy szól az Ősnek a barna lány. Elege volt Damon kinyírós játékaiból, talán Elijah megállítja, és tudta, hogy Elenára való tekintettel nem lesz bántódása egyik Salvatore-nak sem.