Ezt már azóta tervezem, mióta elkezdtem írni a történetet...most jött el az ideje.
Jó szórakozást hozzá!!!
A Ti hibátok, a Te hibád!
Damon némán vezetett, Stefan lehunyt szemmel ült mellette, hátul Katherine sem volt beszédes kedvében.
- A mi hibánk az egész! – fakadt ki Damon.
- Miről beszélsz? – nyitotta ki a szemét Stefan.
- Amikor Sage berontott, és kiadta a parancsot, hogy az emberei kitörjék a nyakunkat, mindannyian Elena elé álltunk, így megtudták, hogy Katherine és Elena közül, melyik az igazi hasonmás, Elijah kedvese.
- Damon, túlkombinálod. Sage láthatóan fel volt készülve az Ősökből és az életükből – vetett ellen Katherine.
- Rémeket látsz bátyám. Sage nem is akart bántani bennünket, nem állt érdekében, hogy tudja melyikük Elena – rázta meg fejét Stefan.
- Valóban nem, de nem úgy alakultak a dolgok nem igaz? Ha tartjuk magunkat ahhoz, hogy Katherine játssza Elenát, akkor elé kellett volna állnunk, hogy megtévesszük őket.
- A nő úgy rontott be, hogy a nyakunkat akarta szegni, mindenki ösztönösen cselekedett és lépett Elena elé. Ne gyötörd magad azzal mi lett volna ha… már nem tudunk változtatni semmin – mondta Katherine.
- Könnyű mondanod ezt, téged nem érdekel Elena, sosem érdekelt – villant Damon szeme.
- Vegyél vissza testvérem. Ne máson akard levezetni a fájdalmadat – érintette meg bátyja vállát Stefan.
- Ha nem vetted volna észre, akkor éppúgy benne voltam a megmentésében, mint bárki más – mondta dacosan a nő.
- Csak azért tetted, hogy letudd a sarad az Ősöknél – válaszolta megvetően Damon.
- Tudod mit? Valóban nem vagyok az Elena rajongók klubjának tagja, és tényleg sokszor kívántam a halálát, de már jó ideje nem érzem ezt. Lehet, hogy nem zokogok, de engem is megrendített a halála.
- Inkább maradj csendben Katherine – rázta meg fejét Damon.
- Nem hibáztathatod magad, vagy bármelyikünket a történtekért. Ne bánts másokat. Mindenkinek fáj, és mindenki gyászol a maga módján. Mindenki elveszített valamit Elena halálával – mondta Stefan.
- Kivéve Katherine-t, ő csak nyert vele – jegyezte meg csípősen a kék szemű vámpírt.
- Elegem van belőled és abból, hogy engem szemeltél ki arra, hogy levezesd a fájdalmadat. Nem nyertem vele semmit. Már régóta nem nyernék semmit Elena halálából. Ha hibáztatni akarsz valakit, hibáztasd az Ősöket. Nem miattam, vagy miattad halt meg Elena, hanem azért mert kisebb államnyi ellenségük van – vetette oda az 500 éves vámpír.
- Igaza van, ha valakit hibáztatni lehet azok ők, de nem javaslom, hogy ezt a tudtukra hozd. Egyrészről maguktól is tudják, másrészről valószínűleg nálunk is jobban ki vannak borulva és nem hiszem, hogy tolerálnák, ha nekik esnél. Szükségem van rád Damon, jobban mint valaha, és neked is rám – nézett bátyjára Stefan.
- Megígértük Stefannak, hogy segítünk a vérproblémáján, nem hagyhatsz cserben Damon – mondta békülékenyen Katherine.
- Tudom mit ígértem. Be fogom tartani.
- Mi lesz Jeremyvel? Már csak Elena volt neki, ha meg tudja hogy halott, nem tudom mi lesz vele – sóhajtotta Stefan.
- Ott van neki Alaric, Bonnie és az Ősök sem fogják magára hagyni – válaszolta Damon.
- Jeremy neki fog esni az Ősöknek és mindannyiunknak. Alig 17 éves és elvesztette a teljes családját, hogy fog ezzel megbirkózni? – tette fel a költői kérdést Stefan.
- Szegény kölyök – biggyesztette le száját a barna vámpír.
- Ott lesz mellette végig Alaric, és talán az Ősök megigézik majd, hogy ne fájjon neki annyira, vagy nem tudom. Valószínűleg nincs jó megoldás – mondta a kék szemű vámpír szomorúan és mindannyian mély hallgatásba burkolóztak.
Caroline kocsiját Tyler vezette. Alaric könnyes szemmel ült mellette, Caroline pedig hátul megállíthatatlanul zokogott.
- Nem hiszem el, hogy Elena elment – szipogta a szöszi.
- Tudom Caroline, én sem tudom elhinni. Látni meghalni őt egész életemben a legrosszabb dolog volt ami történt velem – mondta Ric.
- Jeremy? – kérdezte Tyler.
- Nem maradt élő rokona, csak egy vámpír gyámja, aki még csak nem is a vére – sóhajtotta a tanár.
- Szeret téged Ric! Mellette kell lenned. Mi is ott leszünk neki!– mondta Caroline.
- Teljesen ki fog borulni. Félek, hogy a drogokhoz fog nyúlni – mondta szomorúan Alaric.
- Nem fog, mindannyian mellette leszünk, és ott van neki Bonnie, akibe szerelmes – válaszolta a lány.
- Jeremy-t egyszer visszahozta az életbe Bonnie, hátha meg tudja tenni ezt Elenával is – nézett a tanárra Tyler.
- Amikor Jeremy-t visszahozta következményei lettek. Bonnie-val többé nem állnak szóba a túlvilág boszorkányai, teljesen kizárták őt. Ahhoz pedig kell a segítségük, hogy visszahozhassa – csóválta szomorúan fejét Caroline.
- Soha nem nőhet már fel, nem álmodhat a jövőjéről, nem lehet a barátaival, a szerelmével. Hogy tehette ezt vele Sage? – csapott a műszerfalra Alaric, ami kicsit megrepedt.
- Inkább az Ősökre kellene haragudnotok. Miattuk halott Elena. Ha nem féltik annyira a hírnevüket és átadják Finnt, akkor Elena még élhetne. Én őket hibáztatom – jegyezte meg Tyler.
- Valóban hibásak, és ezt ők is tudják, de mindannyian tudtuk, hogy számtalan ellenségük van. Mégis úgy döntöttünk velük maradunk. Kol jól mondta, ha most engedtek volna ennek a ringyónak, annak híre ment volna, és mások ugyanúgy bármikor megölhették volna Elenát, vagy Caroline-t vagy engem. Felesleges hibáztatni bárkit is Tyler, ez már nem fog megváltoztatni semmit – mondta csendesen Alaric.
- Igazad van, de ha most másként döntenek Elena még élhetne – válaszolta megtörten a fiú.
- Hallgatnunk kellett volna Elijah-ra és a tóparti házba menni. Nem kellett volna ellenkeznem és akkor talán Elena is jobb belátásra tért volna – sírta a szöszi.
- Ne hibáztasd magad Caroline, nem a te hibád. Mondj egy alkalmat, amikor Elenát meg tudtuk győzni bármiről is – fordult hátra a síró lányhoz Alaric.
- Nem jut eszembe egy sem – bőgött tovább a szőke vámpír.
Az Ősök csendben ültek a terepjáróban. Klaus vezetett, mellette ült Kol, hátul Rebekah, és Elijah Elena testével az ölében.
- A mi hibánk az egész! – szólalt meg a lány és újra folyni kezdtek a könnyei.
- Át kellett volna adnunk Finnt – sóhajtotta Kol.
- Ha így tettünk volna, akkor holnaptól küzdhettünk volna Finnel és még ki tudja kikkel. Ugyanúgy veszélybe sodorva a szerelmeinket. Amikor Caroline-t megtámadták a farkasok a kútnál, már akkor komolyan kellett volna venni, hogy nem bennünket próbálnak majd megölni hanem őket. Ric esetéből is tanulnunk kellett volna. Nem szabadott volna hagyni, hogy velünk legyenek, hogy bennünket válasszanak. Ha ezt megtesszük, Elena most életben lenne – mondta megtört hangon Klaus.
- Elena nem halott, legalábbis nem a szó klasszikus értelmében – szólalt meg rekedt hangon Elijah.
- Hogy érted ezt? – kérdezte három testvére egyszerre.
- Benne volt a vérem, amikor megölte Sage – nézte a lányt az Ős.
- Elena vámpírrá változik? A te véred? Micsoda? – hagyta abba a sírást Rebekah.
- Elijah! Mind azt hittük, hogy Elena halott, most meg azzal jössz, hogy vámpír lesz? – rázta meg fejét Kol értetlenül.
- Miért nem mondtad el ezt a raktárban? Mindenki összeomlott – kérdezte Klaus meglepetten.
- Gondolod, ha ott elmondom, hogy vámpír lesz mindenki ujjongott volna? Erősen kétlem. Egyébként sem akartam senkiben felesleges reményt kelteni, ha Elena úgy dönt nem fejezi be az átváltozást.
- Ugye tudod, hogy nagy esély van rá? – nézett a visszapillantó tükörből testvérére Klaus.
- Tudom Niklaus.
- Miért titkoltad el, hogy ivott a véredből? Mikor ivott? – kérdezte Kol.
- Azért nem mondtam, mert nem tudtam valóban megtette e. Csak amikor a medált kettényitottam láttam, hogy üres. Amikor nem volt hajlandó elmenni a parti házba, aznap este megbeszéltük, hogy mindig lesz nála egy kis fiola a véremmel a biztonság kedvéért, ha esetleg megsérülne. Teljesen egyetértettünk ebben, minden eshetőségre felkészülve. Minden reggel friss vérrel teli fiola került a medálba. Amikor ma beszéltem vele telefonon, erre céloztam azzal a mondatommal, hogy ott vagyok vele a szíve tájékán. Nyilvánvalóan értette amit mondtam, ahogy azt is értenie kellett, hogy szeretjük és kiszabadítjuk.
- De miért itta meg? – kérdezte Rebekah.
- Szerintem félt Sage-től. A nő kiszámíthatatlan volt – mondta Kol.
- A félelem nem ok arra, hogy megigya. Még ha nem is hitte, hogy meghalhat, akkor is tudnia kellett, hogy ha mégis megtörténik, akkor annak következményei vannak, és ő nem akart vámpír lenni. Amikor utoljára beszéltem vele, azt mondta szeret ember lenni – rázta fejét Klaus.
- Gyűlölni fog engem, ha felébred és igaza is lesz – mondta csendesen Elijah.
- Ne hibáztasd magad Elijah, az ő döntése volt, hogy megissza a véredet – fogta meg bátyja vállát Rebekah.
- Én sugalltam neki, lehet hogy ez magától nem is jutott volna eszébe. Oda kellett volna adnunk Finn koporsóját Sage-nek – csukta be szemét az Ős.
- Egyetértek, de most már nem tehetünk semmit – sóhajtotta Kol.
- Elvettük az életét a rossz döntésünkkel, de te a véreddel adtál neki egy esélyt, egy másfajta életre – mondta Becca.
- Erősebbnek kellett volna lennem, és elvinni a tóparti házba – hajtotta le fejét Elijah.
- Ne gondolj erre, már mindegy mi lett volna helyes vagy mi nem. A dolgok megtörténtek. Én személy szerint örülök annak, hogy Elena nem halott – mondta Kol.
- Mindannyian örülünk, hogy nem halott, de már nem ember, pedig neki ez nagyon fontos volt – nézett öccsére Klaus.
- Jeremy nagyon pipa lesz, ha meg tudja mi történt – vonta fel a szemöldökét Kol.
- A többiek pedig nagyon dühösek lesznek, amiért nem szóltál nekik erről a raktárban, kiváltképp Alaric és Caroline – fűzte tovább Klaus.
- Ez is egy oka volt annak, hogy nem szóltam. Jeremynek van joga először megtudni mi történt a nővérével – nézett testvéreire Elijah.
- Szegény kölyök – sóhajtotta Rebekah.
- Szeretlek – suttogta Elena fölé hajolva Elijah, miközben finoman végigsimított az arcán.
Három testvére némán nézett össze. Bűntudatuk volt, hogy nem adták át Finn koporsóját. Hibásnak érezték magukat Elena miatt is. A hasonmás számára nem volt jó megoldás, és érezték, hogy testvérük hibáztatni fogja magát örökké, bárhogy is dönt a lány. Tudták, hogy Elena mennyire szerette az emberlétet, erre most már esélye sincs, vagy átváltozik és vámpír lesz, akinek állandóan kontrollálnia kell magát, küzdenie az érzelmeivel, a vér iránti vággyal, vagy ha nem fejezi be, akkor végleg halott lesz. Rebekah újra elpityeredett és az elől ülő két Ős is mogorván nézett maga elé.
A Mikaelson villa nappalijában döbbent csend követte Elijah szavait és mindenki a kanapén fekvő Elenát nézte.
A Mikaelson villa nappalijában döbbent csend követte Elijah szavait és mindenki a kanapén fekvő Elenát nézte.
- Vámpírt csináltál a nővéremből? – kérdezte hitetlenkedve Jeremy.
- Sajnálom, nem tudtam, hogy ez lesz a vége – mondta Elijah.
- De tudtad, hogy ez lehet a vége! Hogy merészeltél neki adni a véredből? Istennek képzelitek magatokat. Az önzőségetek és hiúságotok miatt megölték a testvéremet! Hogy sodorhattátok ekkora veszélybe, hogy tehettétek ezt vele? Soha nem nőhet fel, nem lehetnek gyerekei, ha úgy dönt átváltozik egy szenvedés lesz az élete. Gyűlöllek benneteket, téged a legjobban! – támadt Jeremy Elijah-ra.
- Ne csináld ezt Jer, nincs értelme – fogta le a fiút Alaric.
- Elveszítettem a családomat miattatok – gördült végig egy könnycsepp Jeremy arcán.
- Miért nem mondtad el a raktárban ezt nekünk Elijah? – kérdezte csendesen Stefan.
- Változtatott volna valamin? Elena halott, és igazad van Jeremy a mi hibánk. Az én hibám.
- A véred egy új lehetőség lehet számára – szólalt meg Katherine.
- Te fogd be a szád! Ha te nem tűnsz fel Mystic Fallsban ez az egész lehet, hogy meg sem történik. Szinte idevezetted az Ősöket – tört ki Jeremy.
- Jeremy, higgadj le, ezzel nem segítesz a dolgon – kérte Caroline.
- Te is hibás vagy, miért engedted ezeknek a közelébe? És te Alaric, te vagy a gyámunk, hogy hagyhattad? És ti? – fordult a Salvatore testvérek felé. - Ha nem jöttök ide, Elena biztonságban lenne. Ti pedig azt mondtátok, hogy Elena egy hercegnő, akiért halni kell, ehhez képest most ő halott, vagy vámpír lesz! – mutatott tombolva a Gilbert fiú az Ősökre. - Nektek kellene halottnak lennetek. Elvettétek a testvéremet, aki nem érdemelte meg a halált!
Mindenki megrendülten nézte a srácot és tudták, hogy igaza van. Mindannyian hibásak voltak a dolgok ily módon való alakulásában.
- Az én felelősségem az egész, ne hibáztass mást – lépett a fiúhoz Elijah.
Jeremy gondolkodás nélkül ököllel arcon csapta az Őst, és mindenki rémülten nézett egymásra. Akármennyire is hibás volt Elijah, a fiútól nagy merészség volt ilyet tenni. Alaric lefogta az újra támadni készülő Gilbert gyereket és távolabb vitte.
Elijah azonban nem reagált, meg sem mozdult, csak bűnbánóan állt. Rebekah körbenézett és látta, hogy mindenki megtörten áll. Igaza volt Elijah-nak, a veszteségérzetükön nem segített az, hogy Elena akár tovább élhet, még ha vámpírként is. Mindenki tudta, hogy a hasonmás mennyire szerette az emberi életét.
Stefan emlékeiben élénken élt, amikor Damon erőszakkal a vérét adta Elenának...ahogy megrémült a lány a ráváró vámpírléttől. Damon dühös volt, szíve szerint az Ősöknek esett volna. Katherine látta rajta, hogy kitörni készül és ijedten nézett Stefanra, aki odalépett bátyjához és megfogva karját, megcsóválta a fejét. Az 500 éves vámpír és a kisebbik Salvatore tudták, hogy azért mert Jeremy-t nem bántják az Ősök, az nem jelenti azt, hogy Damont is hagyják tombolni.
- Miért itta meg a vért? – kérdezte Caroline.
- Ahogy mondtam, a telefonban felhívtam rá a figyelmét – sóhajtotta Elijah.
- Tulajdonképpen szerencse hogy megitta nem? – nézett a többiekre széttárt kezekkel Tyler.
- Mondhatjuk így is – bólintott Kol.
- Elena azt is tudta, hogy mentek érte. Ő okos lány, valami okának kellett lennie, hogy megitta a véredet, ez nem lehetett csak azért, mert felhívtad rá a figyelmét. Évek óta vámpírok veszik körül. Pontosan tudta, mik a következményei, ha végzetes dolog történik és van már akkora tapasztalata, hogy ez meg is történhet – szólalt meg most először Bonnie. Szemei vörösek voltak a sírástól.
- Bonnie, nem tudsz csinálni valamit? Valamit, hogy ember maradjon? – kérdezte Stefan.
- Kizártak a túlvilág boszorkányai és egyedül nem tudok visszahozni senkit. Kevés vagyok hozzá.
- Anyukád nem tudna segíteni? – kérdezte Caroline.
- Beszéltem már vele erről korábban, de azt mondta, ha a szellemek nem segítenek, akkor csak fekete mágia útján lehetséges és annak sokkal súlyosabb következményei lehetnek, mint amikor Jeremy-t visszahoztam. Megbüntetnek engem érte a szellemek.
- Elég volt a következményekből, nem akarlak még téged is elveszíteni – lépett a boszihoz Jeremy.
- Szerintetek hogyan dönt Elena? – kérdezte Katherine.
- Nincs jó döntés a számára – mondta Alaric.
Erre senki nem tudott mit mondani, hiszen a tanárnak igaza volt. Egyik döntés sem hozza vissza az embert, aki akkor tűnt el, amikor Elena az utolsó lélegzetét vette. Elijah a kanapén ülve fogta a lány kezét, várva hogy magához térjen. Jeremy a kanapé előtt térdelt és simogatta nővére haját, miközben csendben peregtek könnyei. Alaric szorosan átölelte Rebekah-t és könnyekkel szemében nézte gyámleányát. Damon, Stefan, Katherine hátrább álltak és szomorúan nézték a mozdulatlan testet. Klaus Caroline-t karolta szorosan, aki folyamatosan rázkódott a sírástól. Kol csendben állt mellettük. Tyler Bonnie-t ölelte át és nyugtatóan simogatta a haját, miközben a lány sírt. Az egész szobára rátelepedett a gyász. Már nem gondolkoztak, nem hibáztattak, nem csináltak semmit, csak a siratták veszteségüket.
Elena köhögve tért magához, és értetlenül nézte a gyászoló arcokat. Jeremy szorosan átölelte nővérét.
- Elena! – zokogta a fiú.
- Jeremy! Jeremy megrémítesz! – simogatta meg a fiú haját Elena.
- Elena! – csendült fel Elijah hangja.
- Elijah! – mosolygott a férfira a hasonmás, de annak arckifejezése láttán elkomorodott. - Mi történt? Valami baj van?
- Elena, hát nem tudod mi történt veled? – kérdezte Bonnie.
Elena egy pillanatig csendben volt, majd tágra nyitott szemekkel nézett a szobában lévőkre.
- Meghaltam. Sage kitörte a nyakamat. A véred…bennem volt a véred – suttogta a lány és Elijah-ra nézett.
- Sajnálom Elena – sütötte le szemét az Ős.
- Sajnálod? Ha nem ittam volna meg a véredet most halott lennék.
- Halott is vagy – szólalt meg Jeremy.
- Vámpír leszek – túrt bele a hajába a lány.
- Ha befejezed az átváltozást – szólalt meg Damon is.
- Még van pár órád arra, hogy dönts – mondta Stefan csendesen.
- Szuper lehetőségeim vannak nem igaz? Halott leszek, vagy vámpír – nevetett fel Elena, majd hirtelen abbahagyta a nevetést és sírni kezdett.
- Az érzelmeid átvették a hatalmat – karolta át a lányt Elijah.
- Tényleg? – kérdezte Elena és újra vad kacagásba kezdett, majd abbahagyta fájdalmas tekintetet vetve ínyét kezdte dörzsölni.
Alaric ijedten nézte a lányt, amikor ő volt ebben a stádiumban érzett némi emocionális változást, de nem ilyen tébolyultat.
- Elena jól vagy? – kérdezte.
- Nem tudom. Fáj az ínyem – mondta panaszos hangon a lány.
- Az új vámpír fogaid miatt – válaszolta Caroline.
- Nem jó érzés – dörzsölte tovább ínyét Elena.
- Elena, annyira sajnáljuk, ami történt – térdelt a lány elé Becca.
- Miért ittad meg Elijah vérét? – kérdezte Klaus.
- Nem voltam jól. Amikor Sage megütött és az ajtónak repültem éreztem, hogy a kilincsnek vágódik a mellkasom. Amikor magamhoz tértem fájt, de csak belilult, nem gondoltam semmire, de később miután Sage befejezte a beszélgetést Elijah-val, bezárt valami helyiségbe. Éreztem, hogy valami nincs rendben és vért köhögtem fel. Tudtam, hogy jöttök értem, de kezdtem nagyon rosszul lenni, folyamatosan köhögő rohamok gyötörtek, muszáj voltam meginni Elijah vérét. Végül is azért volt nálam, ha megsérülnék és úgy tűnik minden tekintetben jól tettem, hogy megittam – válaszolta Elena, majd befogta fülét.
- Mi a baj? – kérdezte Jeremy ijedten.
- Túl hangosan ketyeg valaki órája – nézett körül ingerülten a lány.
- Ide az órákkal – tartotta kezeit Caroline, majd mikor mindenkitől összeszedte az órákat kivitte a garázsba.
- Köszönöm – mondta hálásan a hasonmás.
- Szóval, nem azért ittad meg a véremet, mert én azt sugalltam neked a telefonba? – kérdezte Elijah.
- Tudtam, hogy aggódsz értem, és azért mondod, de soha nem ittam volna meg, ha nem leszek rosszul. Nehogy magadat hibáztasd ezért, ha nem lett volna velem a véred, akkor mindenképpen halott lennék – nézett szeretettel az Ősre Elena.
- Mondtam nektek! Oka volt annak, hogy megitta Elena a vért – szólalt meg Bonnie.
- Lassan döntened kell Elena – nézett a lányra Kol.
- Tudom, tudom – bólogatott a barna lány.
- Elena, bárhogy is döntesz elfogadjuk – mondta Rebekah, miközben elsírta magát.
- Nem akarom, hogy itt hagyj Elena – suttogta Jeremy.
- Nem akarlak itt hagyni – ölelte át testvérét Elena, majd ellökte magától.
- Mi történt? – kérdezte Bonnie.
- Meg akartam harapni – kapta a szája elé kezét a hasonmás.
- Ha úgy döntesz befejezed, nem bánom ha belőlem táplálkozol elsőként – ment vissza testvéréhez Jeremy.
- Nem, nem akarok emberből inni, belőled pedig pláne! Soha nem akarok – rázta a fejét riadtan a lány.
- Szóval úgy döntöttél befejezed az átváltozást? – kérdezte Klaus.
- Szerettem az emberi életet mindennél jobban, de most…nem tudom. Klaus te egyszer azt mondtad nekem, hogy jó vámpír lennék. Itt a lehetősége ennek, most is így gondolod? És ti mit gondoltok? – nézett a többiekre Elena.
- Ez nem is kérdés – vigyorodott el a hibrid.
- Az egyik legakaratosabb és legmakacsabb ember vagy, akivel ezer év alatt találkoztam. Szerintem is jó vámpír válna belőled – kacsintott Kol.
- Nagyon szeretném, ha velünk maradnál – nézett gyámleányára Ric.
- Én kértem, hogy maradj velünk és te maradtál is – nézett szeretettel a tanárra Elena.
- Én is azt szeretném, ha velünk maradnál – mondta Caroline.
- Én is – sírta Becca.
- Mindannyian ezt szeretnénk, ha te is úgy érzed Elena – szólalt meg Stefan.
- Elijah? – fordult könnyes szemekkel az Ős felé.
- Az életemnél is jobban szeretlek, az hogy elveszíthetlek…még a gondolata is az őrületbe kerget, de a te döntésed szerelmem. Ha folytatod, melletted leszünk mindannyian. Tudod, hisz, már láttad így élni nem egy leányálom, átélni még kevésbé lesz az, de melletted állunk. Ha nem folytatod, akkor elfogadjuk – csókolta meg a hasonmás kezét Elijah.
- Az eszem azt súgja ne fejezzem be, de a szívem mást mond. Túl gyenge vagyok ahhoz, hogy hagyjam elenyészni a testemet. Képtelen lennék elfogadni, hogy soha többé nem láthatlak benneteket, téged – szorította meg Elijah kezét a lány.
- Akkor hozok egy kis vért. Később pedig kikísérletezzük melyik vércsoport a kedvenced. Mit szólsz Elena? – vigyorgott Kol.
- Azt mondanám, hogy pfúúúj, de igaziból csak arra tudok gondolni, hogy hozd már azt a vért.
- Kérésed parancs! – csapta össze bokáját az Ős és kisuhant és egy pillanat alatt egy kis pohár vérrel a kezében érkezett vissza.
- Hát akkor – sóhajtotta a lány és lehúzta a vért.
Szemei egy pillanat alatt vörössé váltak és fogai megnyúltak, majd pár nagy levegőt véve arca visszanyerte a formáját.
- Szóval így nézek ki vámpír üzemmódban – szólalt meg Katherine.
- Ugyan kérlek! Fele olyan dögös nem vagy, mint a mi Elenánk, ráadásul egy igazi vénlány vagy – vigyorgott Kol.
- Hát persze – forgatta szemeit az 500 éves vámpír.
- Jól vagy szerelmem? – kérdezte Elijah.
- Soha többet nem lesz jól, de nem veszítettelek el – lépett testvére felé Jeremy.
- Ne Jer, ne gyere közelebb, nem tudok másra koncentrálni, mint a nyakadon a verőérre. Sajnálom – hárította el a közeledést a lány.
- Idővel ez jobb lesz – mondta Tyler.
- Reméljük – mosolygott a fiúra Elena.
- Szeretném, ha itt lennétek mellette pár napig – nézett Elijah Damonékra.
- Még én is? – kérdezte Katherine.
- Rád nincs szükségünk, és letudtad a saradat, de ha megpróbálsz ártani nekünk, akkor a nyomodba eredünk, és azt nem fogod élve megúszni – mondta Klaus.
- Vért akarok inni – sóhajtotta Elena.
- Gyere drága a konyhába jó pár zacsi akad, elkezdjük a kísérletezést – vigyorgott Kol, majd felajánlotta a lánynak a karját.
- Elena, mi elmegyünk Bonnie-val, holnap jövök hozzád – ölelte át testvérét a fiú, majd elindultak kifelé.
- Jeremy, egy pillanatra! – szólt utánuk Elijah.
- Ne akarj elnézést kérni. El kellett volna vinned innen Elenát, és nem hagyni, hogy ő szabja a feltételeket – mondta barátságtalanul a fiú.
- Igazad van, csak azt szerettem volna, hogy tudd jó kezekben lesz a nővéred.
- Ezt már hallottam, ha nem is ezekkel szavakkal, ehhez képest vámpír lett belőle – sziszegte Jeremy.
- Hagyd már ezt, szerencse hogy nála volt Elijah vére, különben halott lenne – nézett a fiúra Bonnie.
- Nem kellett volna belekevernetek ebbe az egészbe – folytatta Jeremy.
- Mintha Elenát olyan könnyű lenne távol tartani a dolgoktól – jelent meg Katherine.
- Ez családi dolog, ne szólj bele – vágott vissza a srác.
- Már megbocsáss, de Elena egy Petrova leszármazott, szóval az én vérvonalam. Családtag vagyok öcskös – tette csípőre a kezét a nő.
- Katherine, menjünk! Jó éjt Jeremy! Bonnie! – bólintott Stefan feléjük, míg Elijah-tól elfordult.
- Ezt piszkosul elrontottátok – mondta kifelé menet Damon Elijah-nak.
- Jó éjt! – köszönt el Tyler is.
- Mennünk kell! – mondta Jeremy és Bonnie-t átölelve ott hagyták az Őst.
- Álljatok meg! – csendült fel Elena hangja.
Mindenki meglepődve fordult meg és várakozóan nézett a lányra, aki egy pohár vérrel állt a kezében háta mögött az Ősökkel, Caroline-nal és Alaric-kal.
- Végig éreztem az Ősök, kiváltképp Elijah felé áradó gyűlöleteteket. Nektek – mutatott a két Salvatore testvérre – nincs is jogotok ítélkezni Elijah fölött úgy, hogy a múltban mind a ketten erőszakkal nyomtátok a csuklótokat a számba. Ő nem ezt tette, nálam volt a vére, mégpedig úgy, hogy ezt megbeszéltük. Az én döntésem volt, hogy megiszom függetlenül attól, hogy nem gondoltam ilyen végre. Neked Katerina igazad volt, sosem lehetett engem távol tartani a dolgoktól, de ne hozakodj elő a Petrova vérvonallal, sosem viselkedtél velem úgy, mintha családtag lennék, ne most kezdj el alakoskodni. Jeremy kérlek te se ítélkezz, hiszen vámpírrá akartál válni. Megittad Anna vérét és beszedtél egy halom gyógyszert. Szerencséd volt, hogy életben maradtál. Egyikőtök se ítélkezzen, nincsen jogotok hozzá. Pontosan tudtam, hogy mit jelent egy Ős szerelmének lenni, azóta, hogy Caroline-t lelőtték és a verbénával teli kútba dobták a vérfarkasok, mégis vállaltam a veszélyt. Elfogadom, hogy vámpírrá változtam. Legyen ez nektek elég és ne dühöngjetek. Szeretlek benneteket, ahogyan Elijah-t és az egész családját. Nem akarom, hogy feszültség legyen miattam, hogy újra rossz legyen a viszony – fejezte be a lány.
- Holnap jövünk! Jó éjt! – közölte tömören Damon és elindult a nyomában öccsével és Katherine-nel.
- Holnap – mondta Jeremy is és átölelte nővérét, majd Bonnie-val és Tylerrel elhagyták a villát.
- Elena, elég nyers voltál – nézett elismerően Rebekah.
- Szerintem még fokozhattad volna, bár így is egy élmény volt nézni a képüket – jegyezte meg Kol.
- Köszönjük, hogy így kiálltál értünk, hogy kiálltál Elijah-ért – mosolygott a lányra Klaus.
- Elegem van abból, hogy mindig mindenki ítélkezik és leginkább úgy, hogy nincs joga hozzá – rázta meg fejét Elena.
- Most, hogy nincsenek itt, elmondanád mennyire haragszol ránk? – kérdezte Kol.
- Nem haragszom rátok. Sok az ellenségetek, és ha most minden jól is alakult volna, lehet hogy a legközelebbi alkalommal már nem. Ahogy már mondtam tudtam mit vállalok azzal, hogy veletek vagyok. Azt hiszem szerencsém volt, hogy nálam volt Elijah vére és meg is ittam.
- Jól vagy Elena? – kérdezte a szöszi.
- Egyfolytában a vérre gondolok, de ezt leszámítva igen – mosolygott az újdonsült vámpír barátnőjére.
- Erős vagy Elena, és segítünk neked. Minden rendben lesz – ölelte át Ric a lányt.
- Az, hogy itt vagytok mellettem, nagyon nagy erőt ad – ölelt vissza Elena.
- A Mikaelson család elveszítette egyetlen emberi tagját, viszont kapott helyette egy kiváló vámpírt – vigyorgott Kol.
- Ezt meg fogjuk ünnepelni, de nem ma. Menjünk pihenjünk le, nem volt egy egyszerű nap – karolta át szerelmét Klaus.
- Jó éjt mindenkinek! – köszönt el Kol is és vele együtt Rebekah is Alaric-kal.
- Elijah, érzem a belőled áradó bűntudatot, de nem akarom, hogy bűnösnek érezd magad – ölelte át Elena a férfit.
- Annyira szeretlek Elena, és nem akartam neked ezt az életet. Nem szabadott volna velem lenned.
- Ha el akartál volna taszítani magadtól, úgysem hagytam volna, tudod milyen makacs és kitartó vagyok. Szeretlek, és veled vagyok a legnagyobb biztonságban. Ha nincs a féltésed irányomba, és nincs nálam a véred akkor most halott lennék.
- Ha nem lettél volna velem, nem kerülsz ebbe a helyzetbe.
- Mióta vámpírok tűntek fel az életemben folyamatosan bajban vagyok – forgatta szemeit Elena.
- Ezt nem tudom megcáfolni.
- Elijah, mielőtt lefekszünk, ihatnék még egy kis vért? – nézett a férfira Elena.
- Rendben, de az utolsó mára kedvesem – puszilta meg a lány orrát az Ős.
- Igen, apu – válaszolta szemtelenül Elena.
- Te kis pimasz! – kapta ölébe a lányt Elijah.
- Most már hallgathatod a pimaszságomat, örökkön-örökké – nevetett fel a barna szépség.
- Elfogadom a kihívást! – húzta össze szemeit játékosan Elijah, és a konyha felé vette az irányt.
