Jó szórakozást hozzá!!!
Chicago
Egy héttel később Caroline, Elena és Alaric Chicago egyik legelőkelőbb szállodájának elnöki lakosztályában múlatták idejüket. Az Ősök elmentek, hogy találkozzanak az Iman nevű boszival, de nem akarták, hogy őket is lássa a nő. Elijah nem bízott benne, és nem szerette volna, ha látná a nő kik tartoznak hozzájuk, akiknek ártani is lehet.
Ric még mindig úgy tudta, hogy össze vannak kötve az Ősök, és ezért kell a boszorkány, és meg is hagyták ebben a hitében. Elena és Rebekah fel akarták tárni előtte a valódi okát a találkozónak néhány nappal ezelőtt, de egyik férfi Ős sem értett egyet velük. Nem tartották biztonságosnak, akármennyire is kezdett Beccához kötődni a férfi. Úgy döntöttek inkább a szétválasztás jusson a töri tanár tudtára semmint az, hogy van egy újabb fa, amely a halálukat okozhatja.
- Ez az Iman szét tudja választani őket? – kérdezte Ric a lányoktól.
- Remélhetőleg – válaszolta Caroline.
- Nem értem miért ennyire fontos nekik, amikor nincs, ami megölje őket.
- Ez nem igaz Ric, ha valaki befejezné a varázslatot amitől emberré válhatnak bármikor meg lehetne ölni őket – mondta a szöszi lány és kényelmetlenül érezte magát attól, hogy egy múltbeli dolgot ad elő úgy, mintha most is érvényben lenne. Legalább az „ez nem igaz” szavai valósak voltak, bár tény, hogy nem azért amit utána mondott, hanem a nyavalyás fehér tölgy miatt.
- Akkor nem kellene Esthert is megkeresniük?– vonta össze szemöldökét a tanár.
- Ne aggódj emiatt Ric – legyintett Caroline, kitérve az újabb hazugság elől.
- Ric, ha sikerül szétválasztani őket elárulod Damonéknak és melléjük állsz a harcukban? – kérdezte Elena.
- Melléjük állni nem fogok miattatok sem, és Becca miatt sem. Egyébként nem tudom, hogy elárulnám e nekik. Ha tudják, hogy már nem lehet a varázslatot beteljesíteni talán nem próbálkoznának.
- És ha lenne valami más módja, hogy megöljék őket? – puhatolózott Caroline.
- Miért kérdezed ezt, hiszen nincs más mód? – nézett értetlenül Ric.
- Most csak feltételezéseket gyártunk – sietett barátnője segítségére Elena.
- Nos, ha mégis lenne, akkor sem vagyok benne biztos hogy folytatnák annak tudatában, hogy már nincsenek összekötve. Egy Ős megölése, vagy akár annak megkísérlése az összes többi haragját vonná maga után. Ez azért mégsem ugyanaz, mintha mind meghalnának. Persze nem lehet alábecsülni a gyűlöletüket Klaus iránt.
- Damonéknak ez az utolsó esélyük az Ősöknél. Ha nem állnak le meg fogják őket ölni – mondta szomorúan Elena.
- Micsoda? – rökönyödött meg Alaric.
- Mikor mondták ezt? – nézett elképedve Caroline.
- Nagyjából egy hete. Rávettem őket, hogy ne öljék meg Katherine-t, hogy Stefan és Damon ne csak ketten maradjanak egymásnak. Beleegyeztek, de abban mindnyájan egyetértettek, hogy ha újra az életükre törnek, akkor nincs több esélyük halottak lesznek – nézett Alaricra és Caroline-ra Elena.
- Nem tehetik – suttogta a szöszi vámpír.
- Szerintem nem akarják ezt tenni, de ha nem állnak le, akkor hogy Klaus szavait idézzem Katherine-nel együtt a pokol fenekére küldik a kis barátaimat is.
- Majd beszélek Nik-kel – mondta kissé dühösen Caroline.
- Elijah is egyetértett vele – sóhajtotta Elena.
- Megértem őket. Nem akarnak mást csak amennyire lehetséges normális életet élni, állandóan velük küzdeni nem a normális élet tartozéka – sóhajtotta Ric.
- Valami hasonlót mondott Elijah is, és van benne igazság. Ha nem állnak le nem lesz aki megmentse őket a haláltól – komorodott el a hasonmás.
- Le kell állítanunk őket. Tyler is ott van a nyomorult kis bandájukban. Nem érdekel Katherine! Ő már élt 500 évet, és nem szeretnék szívtelennek tűnni, de Stefan és Damon is százhatvan akárhány éve élnek, de Tyler még csak 18 éves – aggodalmaskodott a szöszi.
- Hogy a fenébe lehetne őket rávenni, hogy biztosan leállítsák magukat? – túrt bele a hajába Ric.
- Bennem nem bíznak, ráadásul Klaus már nagyon szeretne velem nyilvánosan mutatkozni, és őszintén szólva én sem bánnám – mondta Caroline.
- Bennem sem bíznak, és Elijah bár nem mondja ki, de ő is szeretné ha kinyilatkoztatnánk a kapcsolatunkat. Megértem őt, ezer éves nem illik hozzá a kamaszos bujkálódás – sóhajtotta Elena.
- Beszéljünk erről az Ősökkel, hátha van valami hatásosabb módszerük a leállításukra. Becca elég sokat mesélt magukról. Nem ismerek náluk manipulatívabb társulatot. Persze az ő szemszögükből nézve, megértem miért váltak ilyenné – vonta meg a vállát Ric.
- Mi van köztetek Beccával? – nézett a vámpír a tanárra.
- Én…én nem szeretnék erről beszélni – mondta zavartan a kérdezett.
- Ne csináld ezt Ric, senki mással nem tudod ezt megbeszélni csak velünk – kérte a hasonmás.
- Kedvelem őt – tárta szét a kezeit a férfi.
- Ez elég szűkszavú volt, köszönjük szépen – forgatta szemeit a szöszi.
- Mint nőt kedveled, vagy mint akinek az útját igazgatnád? – vonta össze szemöldökét Elena, bár a választ már tudta.
- Mint nőt kedvelem és úgy érzem, hogy ő sem…khm a mentorának tekint. Most elégedettek vagytok? – vágott egy fintort Ric.
- Klaus ennek nem fog örülni – nevetett fel Caroline.
- Miért? Talán nem kedveli Alaricot? – kérdezte ijedten Elena.
- Nem erről van szó. Fogadtunk Nik-kel, hogy Becca hogyan tekint Alaric-ra.
- Már emlékszem Klaus azt mesélte, hogy szerinted férfiként, de ő azt mondta, hogy apafigurát keres – csapott a fejére Elena.
- Én nyertem – kacagott tovább Caroline.
- Mégis ez mit jelent? – húzta össze szemöldökét Ric.
- Azt, hogy ha én nyerek, márpedig szinte biztos vagyok benne, hogy nyertem, akkor az én drágaságomnak közönség előtt kell énekelnie – vigyorgott a többiekre a szöszi.
- Tud egyáltalán énekelni? – kérdezte Ric mosolyogva. El sem tudta képzelni a hibridet, hogy ilyen tevékenységet folytasson.
- Azt mondta, hogy egy láncfűrésznek is jobb hangja van az övénél és könyörögni fogok a közönséggel együtt, hogy hagyja abba az éneklést – kuncogott Caroline és Elena Ric-kel egyetemben kacagni kezdett.
- Mi ez a jókedv drágáim? – lépett be Rebekah az ajtón.
- Úgy tűnik Klaus elveszített egy fogadást Caroline-nal szemben és ezért énekelnie kell – vigyorgott tovább Ric.
- Mégis milyen fogadást?
Caroline és Elena elmondták a lényegét a fogadásnak.
- A bátyámnak bizony énekelnie kell – nézett Ric-re Becca mosolyogva.
A férfi megfogta a lány kezét és finoman megcsókolta azt. A szöszi és a barna lány óriási ujjongásban törtek ki.
- Mi ez a nagy lárma? Mit ünneplünk? – lépett be Kol kezét dörzsölve.
- Hol van Elijah és Klaus? – kérdezte Ric, próbálva szabadulni attól, hogy ő van a középpontban.
- Még a boszival egyeztetnek valamit, mi viszont megléptünk. Tudjátok, mi vagyunk a gyerekek ők meg a felnőttek – vigyorgott az Ős.
- Gyere Ric, nézzünk valami kaját – húzta magával Becca a férfit, és intett a lányok felé, hogyha elmentek lehet kérdezni.
- Sikerült? – kérdezte Caroline izgatottan, miután az újdonsült pár elhagyta a szobát.
- Még egy valami hiányzik, de megszerezhető – nézett Kol és Elenára kacsintott.
- Már megint a véremet akarjátok? – biggyesztette le ajkát a hasonmás.
- Csak a szokásos néhány csepp kell egy üvegcsébe. Anyánk jól ügyeskedett az eredeti vérével. Igen sok dologra megoldás az életben maradásunkhoz – lépett a lányhoz és megfogva kezét megcsókolta.
- Mit akar cserébe a boszorkány? – kérdezte Elena.
- Egy grimoire-t, ami ezer éves.
- Hogy akarjátok megszerezni? – kérdezte Elena.
- Már meg van, de nem fogja megkapni – vonta meg vállát Kol.
- Tessék??? – kérdezte egyszerre a két lány.
- Ehhez a grimoire-hoz több okból is ragaszkodunk.
- A birtokotokban van egy veletek egyidős grimoire? – húzta össze szemét Elena.
- Így van édesem. Nagyon erős varázslatok vannak benne, senki kezébe nem kerülhet.
- Miért nem pusztítjátok el? Akkor senki nem akarná rátenni a kezét – nézett a férfira Caroline.
- Csak egyetlen boszorkány lenne képes elpusztítani. Az anyánk, de ő ugye inkább bennünket akart megölni.
- Miért csak ő? – kérdezte a hasonmás.
- Mert az övé volt. A grimoire-ban egyértelműen le van írva, hogy csak az semmisítheti meg, aki a varázslatokat beleírta.
- Amikor megjelent anyukátok, nem is kereste a könyvet? – kérdezte Caroline.
- Dehogynem drágaságom! Először Finnt kérdezte, ő tényleg nem tudta, hogy nálunk van. Sosem bíztunk meg benne. Aztán pedig Elijah-t, ő viszont anyánkban nem bízott. Aztán letett róla, végül is a két legkomolyabb gyermeke nem tudta, Beccára és rám nem is gondolt, Nik-et meg veszélyes lett volna kérdeznie.
- Ayana aki a mestere volt vagy mi a szösz, nem is kereste a grimoire-t, amikor Klaus megölte anyátokat? – kérdezte Elena.
- Ayana nem is tudta, hogy létezik ez a könyv. Jó pár varázslat valószínűleg az ő nevéhez fűződik. Nagyon szerette Esthert bízott benne. Elég rosszul tette. Anyánknak mindig sok titka volt, kezdve a hűtlenkedésével.
- Milyen varázslatok vannak benne? – érdeklődött a szöszi vámpír.
- Azok a legerősebb igék, amelyek Ősi szavakat használnak. Ez egy Ősi grimoire Ősi szavakkal, eredeti vikingírással. Hatalmas erőket képesek megmozgatni e varázslatok. Ahogy múltak az évszázadok az Ősi szavak egyre inkább felhígultak, sok varázslatban már nyomuk sincs, csak valami latinos halandzsát nyomnak. Anyám leginkább védelmet nyújtó és pusztítást végző varázsigéket kreált bele, és nyilván amit Ayana kitalált. Védelmező varázslatok, és pusztító varázsigék. Anyánk szélsőséges, ezért a varázsigéi is ilyenek. Veszélyes ami benne van mindenkire nézve. Nem kerülhet idegen kézbe, ráadásul családi ereklye.
- Ez az Iman honnan tud róla?
- Az őslakosok a rajzaikban ezt is elmesélték, és a történet innentől kezdve szájról-szájra járt az Ősi boszorkány grimoire-járól. Ezekben a természetfeletti körökben elképesztően mennek a hírek, és az ilyen súlyúak nem is nagyon kopnak ki a szóbeszédből. Sok boszorkány fantáziáját mozgatja több száz éve ez a könyv.
- Mi nem találtunk erre nyomot – próbált visszaemlékezni Elena.
- Nem is erre koncentráltatok – vonta fel a szemöldökét Kol.
- Ez igaz. Klaus megölése volt a célunk – vonta meg vállát a hasonmás.
- Mit fogtok tenni a boszival? – kérdezte Caroline.
- Azt, amit én minden boszorkánnyal tennék – húzta félmosolyra a száját Kol.
- Szóval ő is halott lesz? – kérdezte sóhajtva Elena.
- Sajnálom drágáim, tudom hogy nem tetszik nektek, de gondoljatok rá úgy, hogy benneteket védünk. Nekünk nem igazán árthat a nő, de ha nem adjuk neki a könyvet nektek akár árthat is. Mellesleg ha megkapná ezt a grimoire-t, akkor nem csak ti, hanem senki nem lenne biztonságban tekintve, hogy ez a nő akárcsak Anton imádja a rosszabbik énjét elővenni.
- Ez már a második boszorkány akit kihasználtok, és aztán megöltök – jegyezte meg a barna lány.
- Nem kell a duma a védelmünkről Kol. Ha mást kért volna a boszi, valami olyan dolgot ami teljesíthető a részetekről, akkor is megölnétek nem igaz? – kérdezte a szöszi.
- Igazad van édesem, ez nem csak rólatok szól. Abban a pillanatban eldőlt, hogy halott lesz, ahogy rábólintott a kérésünkre. Abban kérjük a segítségét, hogy megtaláljuk az egyetlen fát amely képes bennünket megölni. Ti életben hagynátok a helyünkben? – nézett a két lányra az Ős.
- Nem – mondta Caroline, és Elena is a fejét rázta.
- Nos akkor a család egyhangú döntést hozott. Meséljetek csak édeseim, mi volt az a nagy ujjongás amikor beléptem?
- Csak annak örülnek, hogy Alaric és én úgy tűnik összejöttünk – lépett be a szobába Rebekah Alaric-kal a háta mögött.
- Szóval most már csak én vagyok magányos? – biggyesztette le a száját Kol és Elena Caroline arca szomorúra változott.
- Testvérem, te nem is akarsz senkihez kötődni, úgyhogy ne játszd itt a bazári majmot – forgatta szemeit Becca.
- Muszáj lebuktatnod? Lehet, hogy nem akarok kötődni senkihez, de attól még szerettem volna, ha ezek a szép lányok istápolnak. Még egyetlen egy szívhez szóló mondatot kellett volna elengednem, és már két oldalról doromboltak volna nekem – nézett szemtelenül a barnára és a szöszire az Ős.
Elena és Caroline összenéztek, majd Kolhoz léptek és a nyakába csimpaszkodtak, megpróbálva doromboló hangokat kicsalni magukból.
- Látjátok erről beszéltem! Ellenállhatatlan vagyok – ölelte át az Ős a két lányt és önelégülten nézett a mosolygó Alaric-ra és Rebekah-ra.
- Mi folyik itt? – lépett be Klaus a lakosztályba, háta mögött Elijah-val.
- A lányok vigasztalják a testvérünket, mivel már csak ő magányos a családunkban – válaszolt Rebekah miközben felemelte Ric-kel összekulcsolt kezüket.
- Gratulálok Alaric, remek párt választottál! Kol benned sem csalódtam, te szoknyabolond – nevetett fel a hibrid.
A két lány elengedte Kolt és párjaik karjaiba repültek.
- Máris itt hagytok drágaságaim – mondta Kol tettetett szomorúsággal a hangjában, de közben vigyorgott.
- Egyébként Nik, ha jól hallottam elveszítettél egy fogadást – szólalt meg Becca.
- Milyen fogadást? – ráncolta homlokát Klaus.
- Már el is felejtetted? Rebekah érzései Alaric iránt milyen irányba fordulnak! Én nyertem – húzta ki büszkén magát Caroline.
- Klaus ez azt jelenti, hogy énekelned kell méghozzá közönség előtt – nevetett Elena, mire a hibrid vágott egy vicces fintort.
- Kellemetlen testvérem – csapkodta meg a vállát Elijah Klausnak mosolyogva.
- Nektek lesz kellemetlen, illetve mindenkinek aki hallani fogja – forgatta szemeit az hibrid.
- Nik, én még sosem hallottalak énekelni – jegyezte meg Kol.
- Nem véletlenül – szemtelenkedett Rebekah.
- Menjünk el ma este szórakozni egy olyan helyre, ahol Klaus bemutathatja a láncfűrész hangjánál is kellemetlenebb éneklését – nézett csillogó szemekkel Elena.
- Menjünk! – tapsolt Caroline és Rebekah.
- Ebből én sem akarok kimaradni – mondta Kol és Alaric egyszerre.
- Elijah? – kérdezte még mindig csillogó szemmel a hasonmás.
- Semmi pénzért nem hagynám ki, hogy lássam Niklaust énekelni – mosolygott testvérére az Ős.
- Szóval mindenki az én hangomra kíváncsi? – sóhajtotta a hibrid.
- Vesztes fizess! – kiáltott fel Rebekah.
- Hová menjünk? – nézett tanácstalanul Caroline.
- Én ismerek egy helyet ahol élő zene van, de nem tudom engedik e az embereket énekelni – szólalt meg Alaric.
- Egy vámpírnak nem kell engedély ahhoz, hogy énekeljen, csak egy kis igézés és máris azt tehet amit akar – kacsintott a szöszi vámpír.
- Drágám! Büszke vagyok rád! Szeretem amikor előjön egy kicsit a vámpír éned – hajolt meg Kol a lány előtt.
- Ebben egyetértek az öcsémmel szerelmem, imádni való vagy amikor rossz kislány leszel – ölelte át Klaus a szöszit.
- Ez engem is büszkeséggel tölt el Car! Nik vagy Elijah pénzt ide, ruhákat kell vennünk magunknak. Egyikünk sem úgy készült, hogy este szórakozni megyünk. Igaz lányok? – tartotta kezét Rebekah, miközben a szöszire és a barnára nézett.
- Mulassatok jól – tett húga kezébe egy tekintélyes bankjegyköteget Elijah.
- Elena maradj! Damon hív! – mutatta telefonját Ric és szája elé tette a mutató ujját, csendre intve mindenkit.
- Add ide! – vette ki a telefont a tanár kezéből Elena.
- Szia Damon – szólt bele a telefonba.
- Hol vagytok? Már mindenütt kerestelek benneteket.
- Kiruccantunk Ric-kel.
- Hová?
- Semmi közöd hozzá Damon.
- Inkább Ric-kel beszélnék. Látom még mindig a lázadó csirkét játszod.
- Kihangosítalak.
- Szia Damon! – szólalt meg Ric.
- Hol vagytok?
- Elena nem akarja, hogy tudd – forgatta szemét Ric. Rebekah megszorította a kezét. Tudta, hogy a férfinak nem jó érzés elutasítónak lenni a barátjával, akármilyen idióta volt is Damon.
- Ühüm, Elena mostanában nagyon játssza az önállót.
- Itt vagyok vele, vigyázok rá, nem mintha veszélyben lenne.
- Nagyon fogod a pártját Ric, és ez nem tetszik nekem.
- Senkit nem érdekel, hogy neked mi tetszik. Ric a családom és szerintem akkor és oda megyünk, ahová csak akarunk. Mi sem kérdezgetjük merre vagytok – mondta ingerülten Elena.
- Észrevettem, hogy felénk sem nézel. Egyébként köszönöm kérdésedet jól vagyunk – mondta gúnyosan a kékszemű vámpír.
- Fejezd be ezt a gúnyolódást Damon. Elena jó okkal van távol tőletek. Mindketten megszállottak lettetek. Ha magától nem tette volna meg, akkor én kértem volna, hogy maradjon távol tőletek.
- Jól játszod a féltő gyámot – szúrt egyet Damon.
- Még egy ilyen megjegyzés Ric-re, és soha többet nem fogok szóba állni veled. El akarod veszíteni őt is, mint mindenki mást magad körül? – kérdezte dühösen Elena.
- Nem vagy az a hálás típus nem igaz? – kérdezte Damon és szavai szinte metszettek, olyan éles hangon mondta.
- Elég volt Damon. Nem engedem, hogy így beszélj Elenával. Ha azért hívtál hogy merre vagyunk, hát közlöm most már én sem akarom, hogy tudd. Elégedj meg annyival, hogy Elena nincs veszélyben. Már jó ideje nincs. Ha nem a hülyeségeiddel lennél elfoglalva, talán észre is vehetted volna.
- Ha már a megszállottságomnál tartunk. Nincsenek itthon az Ősök.
- Damon ne kezd el – sóhajtotta Ric és beletúrt a hajába.
- Miért? Talán nem hagyhatják el Mystic Falls-t az engedélyed nélkül? Nekik is be kell számolniuk merre járnak, mint Ricnek és nekem?
- Elena, nem vagyok hajlandó veled beszélni csak Alaric-kal.
- Damon, fejezzétek be az Ősök elleni kutakodást. Ez az utolsó esélyetek, ha még egyszer megpróbáltok az életükre törni halottak lesztek, és ezt én nem akarom – mondta Elena.
- Tényleg? Mostanában nem igazán érdekelt élünk vagy halunk Elena, ezután se foglalkozz vele.
- Egyetértek Elenával, ha újra kivívjátok az Ősök haragját, akkor nem tehetünk értetek semmit, halottak lesztek – mondta Alaric, és a szobában lévő összes Ős bólogatott.
- Ric te vigyázz továbbra is Elenára, a többit bízd ránk.
- A többit? Milyen többit? – kérdezte Alaric.
- Valami titkot rejtegetnek a házban, ugyanis nem tudunk bejutni.
- Elment az eszetek? Ezzel megástátok a saját sírotokat – mondta rémülten Elena és az Ősökre pillantott. Mindegyikük arca komor volt. Caroline rémülten kapta a szája elé a kezét és ő is az Ősöket bámulta.
- Honnan tudnák meg, hogy ott voltunk?
- A múltkor is megtudták, most is valahogy meg fogják tudni – hazudta Elena. "Hiszen itt állnak mind és hallják, miért nem álltok már le Damon?" gondolta magában kétségbeesve.
- Ne aggódjatok, élvezzétek a kiruccanásotokat. Valami varázslat lehet a házon, de majd Bonnie-t riadóztatom, hogy keressen rá megoldást.
- Ne merd Bonnie-t belevonni Damon, mert magam döfök karót a szívedbe. Tudod, hogy min ment keresztül. Végre újra kezd a normális kerékvágásba visszatérni az élete, te meg bele akarod rángatni egy Ősök elleni akcióba? – kérdezte magából kikelve Alaric.
- Igaza van Ric-nek, ne merészeld Bonnie-t belevonni, és egyébként is tűnjetek el a villától, mielőtt tényleg halottak lesztek – sírta el magát Elena, és Caroline is csendben a könnyeit törölgette.
- Jól hallom, hogy sírsz Elena? – kérdezte döbbent hangon a sötéthajú vámpír.
- Igen te idióta sír, mert félti az életeteket!Szeret benneteket ahogyan én is! Barátodként kérlek Damon arra, hogy tűnjetek el onnan, mielőtt végetek lesz – fogta könyörgőre Alaric.
- Rendben van, békén hagyjuk az otthonukat, de akkor is furcsa, hogy nem lehet bejutni.
- Ezer évig úgy éltek, hogy az életük állandó gyanakvás, menekülés, manipulálás volt. Valaki mindig ellenük volt. Furcsa, hogy védik az otthonukat? Én nem látok benne semmi furcsát, szóval kopjatok le a villáról – válaszolta Ric.
- Értettem főnök – mondta beleegyező hangon a kék szemű vámpír.
- Majd beszélünk, ha hazaértünk. Szia Damon.
- Szia Damon – mondta Elena is.
- Ne haragudj Elena, hogy megbántottalak. Ismered milyen hülye tudok lenni. Érezzétek jól magatokat, de azért vigyázzatok – zárta le a beszélgetést a vámpír.
- Kezd nagyon elegem lenni belőlük – mondta sötét arccal Kol.
- Nekem is – értett egyet Becca.
- Ne bántsátok őket! Nekünk ők a barátaink, akármilyen is most közöttünk a viszony – nézett Klausra a szöszi vámpír.
- Próbálunk olyan megértőek lenni miattatok amennyire tőlünk telik, de most már nálam is kezd betelni a pohár – szólalt meg Elijah.
- Akkor segítsetek kitalálni, hogyan lehetne leállítani őket – fordult feléjük Alaric.
- Ki fogjuk gondolni, de Elena most örülnék, ha felhívnád Bonnie-t. Tájékoztasd Damon terveiről és kérd meg, hogy semmiképpen se vegyen benne részt. Ha egy kicsit megfenyegeted valami módon velünk, az sem lenne ellenemre. Nem bízom abban, hogy le fognak állni az öngyilkosjelölt barátaitok. Én odarendelem pár hibridemet – mondta Klaus
- A hibrid harapása megöli a vámpírt. Ne engedd, hogy bántsák őket Nik – nézett rémülten Caroline.
- Nem szeretnék bántani senkit, de szeretném tudni mi történik az otthonunk tájékán – válaszolta a hibrid és elővéve telefonját kiment a szobából.
- Igaza van Niklausnak Elena, hívd fel a barátnődet – simogatta meg a lány karját Elijah. Elena előkotorta telefonját és ő is kiment telefonálni.
- Hogy lehet az, hogy nem tudnak bejutni? Tényleg valami varázslat van a házon? – vonta össze szemöldökét Caroline.
- Senki nem tud bejutni a házba, csak akit mi behívunk – mondta Becca.
- De hát ez hogy lehetséges? – vonta össze szemöldökét Alaric.
- Varázslattal sok mindent meg lehet oldani. Egy boszorkánnyal rakattuk ezt a védelmet a házra – válaszolta Kol.
- Ha van boszorkányotok, akkor miért jöttünk Chicago-ba egy másikhoz? – értetlenkedett a töri tanár.
- Ezzel elváltak útjaink, nem egy nézetet vallottunk – válaszolta Elijah, miközben intett egyet a kezével amiből a szobában mindenki megértette, hogy a téma be van fejezve.
- Bonnie nem fog nekik segíteni, egyébként is anyukájánál van. Elege van belőlük. Damon őt is állandóan hívogatja, hol a segítségét akarja kérni, hol rólam érdeklődik – érkezett vissza Elena.
- Bonnie nem furcsállja, hogy nem lógtok annyit együtt? – kérdezte Kol.
- Szinte minden szabadidejét anyukájával tölti, és szerintem az öcsémmel is kezdenek újra összemelegedni, legalábbis amennyire ez egyelőre telefonon lehetséges, szóval nem annyira hiányol bennünket – vigyorgott Elena Caroline-ra és Alaric-ra.
- De jó lenne, ha összejönnének újra, annyira imádtam őket együtt – lelkendezett a szöszi lány.
- Én is örülnék neki – dörzsölte össze tenyerét a hasonmás és Ric is bólogatott.
- Miért nem jöhet már haza az öcséd? – kérdezte Rebekah.
- Amíg Stefanék nem állnak le, ki van zárva hogy itt legyen. Damon eléggé jól tudja befolyásolni őt, és Tyler is. Az öcsémet sajnos nem túl nehéz az ilyenekbe belevonni – rázta fejét Elena.
- Egyetértek Elenával – mondta Ric.
- Te tényleg féltő gyám vagy, és ebben semmi gúnyos felhang nincs – mondta elismerően Becca, és a férfihoz bújva egy puszival jutalmazta, aki kényelmetlenül köhécselt. Furcsa volt még neki, hogy az szőke Ős ennyire közvetlen. Nem volt ellenére, sőt élvezte csak a többiek előtt még kissé kellemetlen volt.
- Talán meghűltél Ric, hogy így köhécselsz? – kérdezte szemtelenül vigyorogva Kol, aki nyilvánvalóan egyből kiszúrta a tanár zavarát.
- Kol, ne legyél már ilyen szemét – csapta vállon Caroline, de közben Elenával együtt alig bírták visszatartani nevethetnékjüket.
- Csak az egészségi állapota miatt aggódom – vigyorgott tovább Kol.
- Jól van Kol, lehet leszállni róla – csapott egyet testvére fejére Rebekah.
- Mi van veletek? Valaki utasításba adta, hogy aki szőke és nőnemű az engem csapkodhat? – kérdezte Kol nevetve.
- Elismerem, hogy eléggé várom már azt az időt, amikor nem engem tekintesz majd a szemtelenkedésed céltáblájának, de meg kell hagyni nagyon jól ki tudod használni az ilyen helyzeteket. Ha nem én lennék a célpont, valószínűleg én is jókat mulatnék – jegyezte meg Alaric.
- Ha már a mulatás szónál tartunk, gyerünk csajok vásárolni – adta ki az ukázt Rebekah, és a három lány izgatottan távozott.
- Kedvellek Ric, de el kell hogy keserítselek, aki egyszer célkeresztbe kerül nálam, az ott is marad – vonta meg a vállát Kol.
- Azt hiszem a legegyszerűbb, ha megszokom a szemtelenkedésedet – legyintett Alaric.
- Ha ilyen beleegyező vagy, akkor kiváló társa leszel az erőszakos húgomnak – lépett be szobába vigyorogva Niklaus.
- Azért nem megyek mindenbe bele – vonta össze szemöldökét Ric.
- Dehogynem – mondta kórusban Klaus és Kol.
- Ne hallgass rájuk Alaric, valóban elég erőszakos a húgom, de nem rosszabb, mint általában az akaratos nők – nézett Elijah a tanárra.
- Nem tudnak elriasztani. Elég sok időt töltöttem vele az utóbbi időben, ha nem tetszett volna amit látok, most nyilvánvalóan nem lennék itt. Egyébként Klaus, neked nem a hangszálaidat kellene bemelegíteni az esti szereplésedre? – fordult a hibrid felé vigyorogva Alaric.
- Teljes jogú családtaggá avanzsáltad magad azzal, hogy beszóltál Niknek – nyújtotta kezét Kol, és Ric megszorította azt, majd a másik két Ős felé tartott kezét is elfogadta.
- Nem bánjátok, hogy a húgotokkal vagyok? – kérdezte Ric.
- Jó ember vagy, és jó hatással vagy rá. Nem mintha Rebekah-t valaha is törődött volna azzal, hogy nekünk mi tetszik és mi nem – vonta meg vállát Klaus.
- Elég önfejű az már biztos – értett egyet Alaric.
- Ric foglalj asztalt estére arra a helyre ahová vinni akarsz bennünket, én addig mindenkinek töltök egy italt, hogy koccinthassunk a családtaggá válásodra – lépett bárszekrényhez Kol és mindenkinek töltött egy dupla adag whiskey-t.
A Ric által javasolt hely mindenkinek tetszett. Hangulatos volt, és elég jó banda szolgáltatta a zenét. Rebekah és Ric halkan beszélgettek a boksz sarkába húzódva. Kol Caroline-nal és Elenával táncolt, és egyfolytában viccelődött vagy szemtelenkedett, így a két lánynak hol fülig ért a szája, hol pedig egy taslit osztottak ki a férfinak felváltva. Klaus és Elijah mosolyogva figyelték őket.
- Alig hiszem el Elijah, hogy végre béke, nyugalom és boldogság van mindannyiunk életében. Normálisan élhetünk – mondta a hibrid.
- Ne feledkezz meg a fáról testvérem, és a levakarhatatlan Salvatore testvérekről. A hibridjeid jelentkeztek már?
- Igen, de csak a Lockwood gyerek kószált arra felé, amit nem igazán értek, régen nem hallottam felőle.
- Szerintem eljött az ideje hogy elmondjak valamit, amit mindannyian tudunk már egy ideje rajtad kívül. Nem igazán voltál olyan állapotban, hogy a tudtodra hozzuk, de azt hiszem felesleges tovább húzni a dolgot – nézett az Ős a hibridre.
- Nem kell a körítés Elijah – legyintett türelmetlenül Klaus.
- Tyler csatlakozott Stefanék kis keresztes hadjáratához. Nyilvánvalóan Caroline és az öcsénk „kapcsolata” miatt érzett féltékenysége, bosszúvágya vezette hozzájuk. Azt a feladatot kapta tőlük, hogy kövesse Kolt és Rebekah-t, persze ő Kol nyomába szokott eredni mivel leginkább a féltékenysége mozgatórugója a gyűlöletének.
- Honnan és mióta tudjátok? – kérdezte kis sértődöttséggel a hangjában Klaus.
- Kol észrevette hogy figyeli, majd ő kezdte követni a fiút és látta, hogy a Salvatore panzióba megy. Később Katerina is megerősítette ebben. Egyébként tőle van az információjuk Kol és Caroline „kapcsolatáról”. Nem sokkal a Caroline-nal történt összeveszésetek előtt tette ezt a felfedezést az öcsénk. A barátnődet beavatta, de ő nem akarta hogy tudj róla. Később mi is megtudtuk, de nem árultuk el neked. Elég labilis és kiszámíthatatlan voltál. Volt egy rossz megérzésünk Tyler sorsát illetően, ha abban az állapotodban megtudod ezt.
- Megértem miért nem mondtátok el akkor, de most már rendben vannak a dolgok mégsem árultátok el nekem. Ha nem bukkan fel a villánál, te sem mondtad volna el – mondta még mindig sértődötten a hibrid.
- Tyler elég kényes tényező a szemedben, mivel a barátnőd volt barátja. Végre normalizálódott a helyzet, egyikünknek sem volt kedve belerondítani. Szóval Niklaus, akkor most megint számíthatunk tőled valami botorságra, vagy úgy kezeled ezt mint mindannyian? Higgadtan, kihasználva az előnyünket, hogy tudunk róla.
- Nem kell a kioktatás Elijah. Nem fogok semmit csinálni, és senkit hibáztatni ezért. Egy család vagyunk – nézett Klaus a testvérére.
- Bölcs válasz – emelte poharát Elijah és nekikoccintotta Klausénak.
- Mire iszunk? – kérdezte Caroline, nyomában a táncbajnok triumvirátus többi tagjával. Rebekah és Ric is visszatértek a társasághoz.
- A családra – mosolygott Klaus és megcsókolta Caroline kezét.
Nem volt mérges a lányra. Tudta, hogy mennyire fontosak számára a barátai. Lehet, hogy Tylerrel meg a Salvatore testvérekkel most éppen nem felhőtlen a viszonya a lánynak, de a férfi tudta, hogy ettől még szereti őket.
- A család mindenek felett! – kiáltotta jókedvűen Elena, és hét pohár koccant egyszerre.
- Nik nem akarlak sürgetni, de valamikor az este folyamán szeretném behajtani a nyereményemet – incselkedett Caroline és a férfi nyakába csimpaszkodott.
- Komolyan ezt szeretnéd? – nézett könyörgő szemekkel Klaus.
- Nem csak ő, ezt mindannyian szeretnénk – vigyorgott Kol.
- Nem vagyok ehhez elég részeg, adjatok még egy kis időt – egyezett bele a hibrid.
- Elijah elvihetem a párodat egy táncra? – kérdezte Kol amikor egy lassú számba kezdtek.
- Természetesen öcsém – mosolygott az Ős.
- Gyere Ric, remélem lassú zenére tudsz táncolni – húzta maga után a vonakodó férfit Becca.
- Én meg parlagon maradok? – sopánkodott Caroline a hibridre nézve.
- Rám ne nézz drágaságom, ha azt akarod hogy énekeljek, ahhoz előtte kellő mennyiségű alkoholt kell lefolyatnom a torkomon. Elijah táncolnál vele? – kérte testvérét Klaus.
- Szívesen – hajolt meg enyhén a férfi és a tánctérre kísérte Caroline-t.
- Köszönöm, hogy felkértél – karolta át a lány.
- Nem is bánom hogy így alakult, legalább elmondhatom Niklaus tud Tylerről.
- Micsoda? Elmondtad neki? – rándult össze Caroline.
- Kicsit sértődött volt, hogy csak most tudta meg, de nem kell aggódnod a fiú miatt, vagy hogy kiborulna emiatt. Nem fog tenni semmit – simított végig nyugtatóan Elijah a lány hátán.
- Miért mondtad el neki?
- Mert a hibridjei látták Tylert a villa körül őgyelegni. Nem tudom, hogy Damonék küldték e oda, vagy csak a szokásos Kol-Rebekah őrjáratára érkezett. Klaus nem értette mit kereshetett ott a Lockwood gyerek. Elmondtam neki az igazat, amúgy sem titkolhattuk volna előtte már sokáig.
- Már gondoltam rá, hogy el kellene mondani neki, csak mindig féltem belekezdeni. Levetted ezt a gondot a vállamról. Köszönöm Elijah – adott egy puszit a férfinak a vámpír.
- Caroline, le ne csapd a pasimat a kezemről – érkezett melléjük nevetve Elena a vigyorgó Kollal.
- Drágám, annyira szeret téged, ha akarnám sem tudnám lecsapni a kezedről, ráadásul nekem ő inkább olyan, mintha a bátyám lenne – mosolygott Caroline férfira, és Kol arrébb táncoltatta Elenát.
- Megtisztelsz vele! Én is a húgomként tekintek rád. Már egy ideje így van, még ha nem is mutattam ki feléd – mosolygott Elijah.
- Attól én még tudtam, elég jó a szimatom – húzta fel orrát kedvesen Caroline és Elijah a maga finom módján felnevetett.
- Klaus nagyon szerencsés férfi – mondta az Ős.
- Te is az vagy, és Elena is szerencsés. Annyira tökéletes párost alkottok. Még sosem láttam őt ennyire boldognak.
- Azt szeretném, hogy mindig boldog legyen.
- Ebben nem is kételkedem. Egyébként nagyon tetszik a ma esti laza stílusod. Nagyon dögös vagy. Sűrűbben hordhatnál farmert, és ilyen hosszú ujjú pólóingeket. Nagyon jól állnak – mondta elismerő hangon a lány.
- Elenát nem zavarja az öltözködésem.
- Tudom, ő úgy szeret ahogy vagy. Igazi régimódi pasinak, de velem nem számoltál. Divatmániás vagyok, szóval felkészülhetsz, hogy neked is adok pár kéretlen tanácsot – nevetett fel Caroline.
- A család az család, nem kerülheted el a kéretlen tanácsokat sem – pörgette meg Elijah a lányt, majd a szám végén és kezét megcsókolva visszavezette az asztalukhoz, ahová Kol és Elena is akkor értek vissza nagy nevetések közepette. Az elfogyasztott alkoholtól az egész társaság oldott hangulatban volt.
- Kol! Remek táncos vagy – dicsérte meg Elena a férfit.
- Mindenben remek vagyok édesem, és állok szolgálatodra természetesen a tiédre is gyönyörűm – nézett Kol Caroline-ra.
- Kedves tőled, de nekem tökéletesen megfelel a saját lovagom – bújt Elijah-hoz a hasonmás.
- Mondtam Elijah-nak, hogy többször kellene így öltöznie. Nagyon dögös – mondta Caroline.
- Az én pasim bármit vesz fel tökéletesen néz ki – puszilta meg Elena a férfit, aki visszafogottan mosolygott.
- Nik, eleget ittál már ahhoz, hogy felmássz a színpadra? Mind égünk a vágytól, hogy énekelni hallhassunk – karolta át bátyját Rebekah.
- Muszáj? – vetett egy utolsó könyörgő pillantást Caroline-ra Klaus.
- Muszáj! – mondta egyszerre a hat jelenlévő.
- Kegyetlenek vagytok! Nem ismerem egy dalnak sem a szövegét.
- Ezt nem mondhatod komolyan – meresztette szemét Elena.
- A keményebb rock zenét kedvelem, és azt nem fogom itt előadni.
- Niklaus Mikaelson a macsó. Nem ismersz egy szerelmes dalt sem bátyám? Azzal végképp az öledbe hullana Caroline – szemtelenkedett Kol.
- Ismerek szerelmes dalokat, de bocs, hogy a szövegüket nem tudom – válaszolta Klaus.
- Jack Savoretti –től a Hate and Love?– kérdezte Caroline.
- Ismerem, de a szövegét nem tudom, és nem fogok ilyen nyálas zenét énekelni – kelt ki magából a hibrid.
- Ez az egyik kedvencem nekem is – lelkendezett Rebekah.
- Ezt a számot mindenki ismeri – mondta Alaric, és a többiek bólogattak.
- Akkor talán nektek kellene énekelni – forgatta szemét Klaus.
- Sajnálom drágám, már pedig ezt fogod énekelni, és én segítek neked. Szerezzetek egy tollat, meg papírt. Leírom a szöveget és bejelölöm melyik rész a tiéd. Figyelj engem, jelezni fogok amikor majd kezdened kell, vagy ahol be kell lépned. Nincs kecmec, elveszítetted a fogadást – mondta ellentmondást nem tűrően Caroline. Elena előkotort egy tollat a táskájából, meg egy darab papírt.
- Ezt már nem kerülheted el Nik! Megyek intézkedem a zenészeknél – csapta össze kezét Kol vigyorogva és eltűnt.
- Te fogod kezdeni Nik – írta az első négy sorhoz a férfi nevét a szöszi vámpír.
- Nem tudok énekelni Caroline – sopánkodott Klaus.
- Ne legyél már ilyen kislány! Be kell vállalni és kész. Nincs hangod? Elárulom nekem sincs, de ha elveszítek egy fogadást akkor betartom a szavam. Ezek az emberek úgysem tudják, hogy te vagy a nagy halhatatlan egykor világuralomra törő hibrid – fogta meg az Ős vállát Alaric, és Rebekah büszkén nézett a férfira. Tetszett, hogy semmi tartózkodás nincs benne bátyjával szemben.
- Ric-nek igaza van Niklaus. Sok dologra nem lehetsz büszke, mégsem sopánkodsz miattuk. Ez legalább jópofa – nézett testvérére Elijah.
- Köszönöm srácok az együttérzést – mondta egy fintort vágva a két férfire Klaus.
- Kész vagyok – adta oda a papírt Caroline a férfinak, aki átfutotta a szöveget.
- A zenészek epekedve várnak benneteket. Imádom, hogy bárkit meg tudok igézni – érkezett vissza Kol.
- Rendben essünk túl rajta, de ez családi titok fog maradni – fújta ki a levegőt Klaus, majd bedobott még egy dupla whiskey-t.
Mindenki tapsolt, amikor felmentek a színpadra, és a többiek előre mentek elővéve telefonjaikat, hogy felvegyék a nagy előadást.
- Mindenki figyelmét szeretném kérni! A színpadon látható úriember elveszített egy fogadást, és ennek fejében énekelnie kell a mellette álló gyönyörű hölgynek, aki nem hagyja bajban kedvesét és besegít neki. Fogadjátok szeretettel Mr. és Mrs. Mikaelsont! – mondta a zenészek vezetője és átadva a terepet lement a színpadról.
Caroline és Klaus gyilkos pillantást vetettek a lent vigyorgó Kolra, házaspárként való bemutatásuk miatt. A többiek nevettek.
- Halljuk Mr. és Mrs. Mikaelson! – kiabált fel nekik Elena ugrálva.
Alaric Kollal egyetemben fütyülni kezdett, Rebekah kurjantott nekik, Elijah pedig tapsolt.
Caroline a kezébe vette az egyik mikrofont, a másikat pedig Klaus kezébe nyomta. Ezt követően háta mögé nézett, és bólintott a gitárt tartó férfinak, és megszólalt a zene. Klaus a papírt nézte izgatottan. Caroline intett a szemével neki és a férfi kieresztette hangját. Caroline biztatóan mosolygott, és egy csókot küldött a hibrid felé, amit a szórakozóhely közönsége kitörő lelkesedéssel fogadott, élükön az Ősökkel, Elenával és Alaric-kal. Kol befogta a fülét és vágott egy fintort, de közben nevetett. Rebekah és Elijah a hüvelykujjukat feltartva jelezték testvérüknek, hogy jól csinálja. Amikor Caroline engedte ki gyönyörű hangját, a terem elcsendesedett. Klaus csodálattal nézte szerelmét. A lány teljesen kivirult amikor énekelt. Talán sosem látta még ennyire szépnek. A többi Ős is elámult. Kiváltképp Kol, aki le sem tudta venni a szemét a lányról. Elena és Alaric vigyorogva nézte az Ősök álmélkodó tekintetét. Amikor a közös rész következett Caroline megszorította a hibrid kezét, akinek nehezére esett folytatni, annyira lenyűgözte őt szerelme, de azért sikerült a feladatra koncentrálnia. Közben a többiek megkértek pár vendéget, hogy tartsák telefonjaikat és amikor az utolsó refrénhez értek, csatlakoztak Caroline-hoz és Klaushoz, hogy együtt fejezzék be a dalt. Hatalmas ováció és taps volt a jutalmuk. Mindnyájan meghajoltak és levonultak a színpadról, majd telefonjaikat összeszedve az asztalukhoz ültek.
- Nik, te egy hős vagy és nincs is olyan rossz hangod – mondta Rebekah.
- De jó sincs, viszont neked szerelmem csodálatos hangod van, szégyelld magad, hogy eddig titkoltam előlem – nézett még mindig csodálattal a lányra a férfi.
- Én is elájultam a hangodtól Caroline, neked énekelned kellene – mondta elismerően Rebekah és Kol Elijah-val együtt egyetértően bólogatott.
- Az én barátnőm – borult Caroline nyakába Elena.
- Köszönöm – mondta a szöszi, majd Klaushoz bújt.
- Megcsináltad Nik, ha tehetném újra és újra beléd szeretnék – súgta a férfinak, aki szorosan átölelte.
- Én minden egyes nap beléd szeretek - suttogta vissza.
- Azt hiszem Niklaus, most már végképp beilleszkedtél – jegyezte meg Elijah mosolyogva.
- Egyetértek vele – mondta Alaric.
- El sem hiszem, hogy te is feljöttél a színpadra énekelni Elijah. Rajtad is csodálkozom Alaric – mosolygott a hibrid.
- Néha kijár a szórakozás – tárta szét kezeit az Ős, miközben Elena csillogó szemmel nézte.
- Ebben is egyetértek vele. Fiatal barátnőink vannak, nem savanyodhatunk be – nevetett Ric.
- Fiatal? Ez csak Elenára igaz, Becca ezer éves vénlány – kontrázott Kol, amiért a szőke Őstől és barna lánytól, mai nap folyamán már ki tudja hányadik tasliját kapta.
- Mindenkinek köszönöm a biztatást. Remek érzés volt, hogy a végére mindannyian csatlakoztatok – nézett a többiekre Klaus.
- Ez egy tökéletes családi este volt, amire újfent innunk kell – töltött mindenkinek Kol, és a hét jókedvű, boldog ember pohara egyszerre koccant össze.
