Itt is van az első fejezet. Ez tényleg közvetlenül az után játszódik, hogy Rebekah elmondta a felfedezését Klausnak a fehér tölgyről. Jó szórakozást kívánok hozzá, és lécci komizzatok!
Családi tanácskozás
Rebekah idegesen nézte, ahogy bátyja fel és alá járkál. Tudta, hogy éppen azon gondolkozik, mit tegyenek az újabb fehértölgy elpusztítása érdekében, de már az idegeire ment a járkálás.
- Szóval Nik, most mit tegyünk? Amikor Elena eljött hozzám, hogy elmondja, te ölted meg anyánkat, a barlangban lévő képeket mutatta meg nekem. Biztos vagyok benne, hogy az egész barlangot feltérképezték, és akkor ott van náluk az összes kép, beleértve ezt is. Csak idő kérdése lesz, hogy összeálljon számukra a teljes kép. Főleg egy történelem tanárral az oldalukon.
- Először is beszélünk Elijah-val. Tudnia kell róla.
- És mi lesz Kollal?
- Neki nem szólunk. Elmenekült, és jelen helyzetben így a legjobb. Ide terv kell, és a végrehajtásához olyan emberek, akik betartják a lépéseket. Kol kiszámíthatatlan. Neked is vissza kell fognod magad Becca, az Elena iránti gyűlöleted elronthat mindent – nézett szúrósan Klaus a húgára.
- Kordában fogom tartani az érzéseimet, ha te is így teszel a tieiddel – vágott vissza Rebekah.
- Az én érzéseim? – hőkölt hátra Klaus. – Miről beszélsz?
- Ugyan már Nik, nem kell a műsor, szerinted nem láttam a rajzaidat Caroline-ról? Na és a ruha és a karkötő?
- Nincsenek érzéseim senki iránt a családomon kívül, és az is gyorsan megszűnhet – sziszegte Klaus Rebekah arcába.
- Talán gondold át még egyszer – mondta Rebekah, Klausra villantva legnegédesebb mosolyát.
Klaus összeszorított szájjal nézte húgát, majd vett egy nagy levegőt és azt mondta:
- Caroline részt vett abban, hogy megöljenek bennünket, elhiheted, hogy amit érzek iránta az jelenleg nem pozitív.
- Csak szeretnéd bátyám, csak szeretnéd. – mondta nevetve Rebekah, és vállon veregette a szemmel láthatóan ingerült Klaust.
- Igaza van a húgunknak, Niklaus – csendült fel Elijah hangja a hátuk mögül.
- Elijah! Örülök, hogy még nem mentél el – szólt Klaus, túllépve az iménti megjegyzésen.
- Elbúcsúzni jöttem. Nem akartam úgy elmenni, hogy nem köszönök el.
- Nem mehetsz el, szükségünk van rád – szólalt meg Rebekah.
Elijah felvonta szemöldökét, és a maga elegánsan visszafogott módján széttárta kezeit.
- Mégis miért? Már kifejtettem, hogy bár nem kívánok meghalni, egyetértek Esther azon megállapításával, hogy mi tettük szörnyeteggé magunkat. Ti ketten és hát nyilván Kol is, valószínűleg továbbra is azok maradtok, de én megpróbálok egy normálisabb életet élni.
- Rendben Elijah megértettük, hogy morálisan sokkal magasabb szinten állsz nálunk – mondta gúnyosan Klaus.
- Hagyd ezt most Nik! – szólt rá Rebekah. – Elijah, tényleg szükségünk van a segítségedre, és a te életedről is szó van! Kérlek hallgass meg! – fogta könyörgőre Rebekah.
- Rendben van, miért van rám szükségetek? – nézett kérdőn húgára Elijah.
Elijah a kandallónak támaszkodva nézte két testvérét, miután húga elmondta neki felfedezését. Sóhajtva ellökte magát a kandallótól.
- Nos, ezek után úgy tűnik, valóban nem megyek sehova, és valóban kell egy terv. De legelőször is meg kell keresnünk a rajzokról készült felvételeket, mert azok létezése okozza jelenleg a legnagyobb problémát. Ezt úgy kell csinálnunk, hogy ne gyanakodjanak ránk. Itt mindenki gyűlöl bennünket, feltehetően figyelni fogják minden lépésünket. Nem feledkezhetünk meg Estherről és Finnről sem. Nem hiszem, hogy feladták volna. Kolt bele kellene vonni, me…
- Nem, őt nem vonjuk bele! – vágott Elijah szavába Klaus. – Kiszámíthatatlan, és nem tud viselkedni.
- Igaz, azonban azt se felejtsd el, hogy össze vagyunk kötve, szerintem jobb lenne, ha együtt lennénk. Nem tudjuk, hogy anyánk mire készül. Együtt erősebbek vagyunk.
- El is érkeztünk a második ponthoz – nézett Klaus a testvéreire. – Ahogy befejeztük a képek megsemmisítését vagy akár ezzel egy időben is, keresnünk kell megoldást arra is, hogy szétválasszanak bennünket. A tőr nekem nem probléma, de nektek igen.
- Ó Nik, hogy te milyen törődő lettél, csak a nem a szerelem teszi ezt veled? – vigyorgott Rebekah.
- Elég, Rebekah! – szólt rá Elijah. – Klausnak igaza van, ezt is mielőbb meg kell oldanunk. Ezért is lenne jobb, ha Kol is itt volna, és valahogy ki kell derítenünk, hogy hol van Esther és Finn.
- Nem probléma, majd a hibridjeim megtalálják őket – intett Klaus.
- A hibridjeid túl agresszívek, kizárt, hogy ők keressék meg. Mindenhol nyomokat hagynának maguk után.
- Akkor megigézem őket, hogy viselkedjenek. Végül is én vagyok a gazdájuk.
- Nem, mást találunk ki.
- Boszorkány? – szólalt meg Rebekah.
- Becca, semmilyen természetfeletti lény nem jöhet szóba. Mind tudjuk, hogy ezekben a körökben milyen gyorsan terjednek a hírek, nem hiányzik, hogy anyánk fülébe jusson.
- Akkor mi legyen Elijah? – nézett kérdőn testvérére Klaus.
- Embereket fogunk használni.
- Ez baromság! – hördült fel Klaus.
- Ne becsüld le az embereket, testvérem. Rájuk nem fognak Estherék gyanakodni. Mellesleg annyit kell tenniük, hogy kiderítik, hol vannak, onnantól mi vesszük át a dolgokat. Ezt majd én intézem. – zárta le a témát Elijah.
- Rendben van, akkor rátérhetnénk a gyilkos fára? Hogyan fogunk mindent megszerezni, és honnan fogjuk tudni, hogy megszereztünk mindent anélkül, hogy tudnák mi voltunk? – nézett bátyjaira Rebekah. - Egyébként szerintem Alaricnál lesznek.
- Alaric beköltözött Elenához, és ha jól tudom, akkor még a lakása is meg van. De akár a Salvatore testvéreknél is lehet. Az is lehet, hogy minden helyen van belőle egy –egy példány, és mindenki gépén is rajta van az összes kép. Én Alaric lakásába be tudok jutni, és a Salvatore ház sem gond, Tyler pedig be tud menni Elenáékhoz.
- Nem Klaus. Egyrészről a Lockwood gyerek nincs itthon, és amúgy sem vonhatod ebbe bele, túl közel áll hozzájuk, kiváltképpen közel áll Caroline-hoz – nézett testvérére dühösen Elijah. – Elenáék házát majd én megnézem.
- Rendben, akkor Elijah te intézed Elenát, én Alaric-ot, Rebekah, te mész a Salvatore házba, úgy is mindkét Salvatore-t jól ismered már – húzta el a száját Klaus.
- Csak irigykedsz Nik, hogy jobban tudok kapcsolatokat építeni – feleselt Rebekah.
- Felhívom Kolt, hogy holnapra ő is itt legyen. Neked fog segíteni Rebekah – nézett húgára Elijah.
- Nem jó az ötlet. Nem hiszem, hogy Kol visszafogná magát, a bálon történtek után - mondta Rebekah.
- És ez kinek a hibája húgom? – vonta fel a szemöldökét Klaus.
- Fogd be Nik, úgy csinálsz, mintha Kol egy angyal lenne, és én vezettem volna be a sötétségbe – vágott sértődött arcot Rebekah.
- Kol csak a Salvatore házba tud bejutni. Mellesleg az a legnagyobb, elkél majd a segítsége – vetett véget Elijah a szóváltásnak, majd Klaus felé fordult. - Te be tudsz jutni Caroline-hoz, a biztonság kedvéért ott is körbe kell nézni.
- Bonnie anyja éppen Caroline-éknál változik át, szerintem egy pár napig nem lesz üres a ház – tárta szét kezeit Klaus.
- Rendben van, akkor azt még meglátjuk. Nézzük meg, hogy ezen a három helyen mit találunk. Azt hiszem, hogy stratégiailag a legfontosabb helyekre be tudunk jutni. Ha e helyek közül csak egyiken találunk képeket, akkor valószínűleg máshol nem lesznek.
- Ha eltüntetjük a képeket, észre fogják venni – nézett bátyjaira Rebekah.
- Majd rögtönzünk, csak találjuk meg a képeket - intette le húgát a hibrid.
- Éhes vagyok! – állt fel Rebekah. – Hozzak nektek is?
Mindkét férfi bólintott. Miután Rebekah visszaért, csendben itták a vért.
- Annyira hiányzik, hogy emberből igyak – sóhajtott fel Rebekah.
- Fogd vissza magad hugi, semmi erőszak, semmi olyan, amivel még jobban felhívhatjuk magunkra a figyelmet. – nézett figyelmeztetően Rebekah-ra Klaus.
- Nem gondolod, hogy éppen azzal hívjuk fel a figyelmet, hogy úgy fogunk itt élni, mint valami fura minta család?
- Lehet, de nem adhatunk okot még több utálatra. Én már magam mellé állítottam a polgármestert Tyler által, és talán Caroline anyját is tudjuk használni, persze csak óvatosan.
- Mystic Falls-ban senkiben nem bízhatunk. A Salvatore testvéreknek nagy a befolyása erre felé, a gyanakvásuk irányunkba még nagyobb. Ráadásul megtapasztalhattuk, milyen összeszokott csapatról beszélünk – mondta Elijah.
- Ez igaz! Ma is tökéletesen összedolgoztak. Caroline pedig ügyesen átvert Nik. – nézett bátyjára Rebekah. Klaus arca megrándult, ettől a szemtelen igazságtól.
- Elég volt mára. Holnap folytassuk, muszáj járnom egyet – állt fel Klaus, majd kisétált a szobából.
Miután Klaus elment, Elijah a kandalló tetején lévő vázlatfüzetet megfogva Rebekah felé fordult.
- Klaus tényleg kedveli Caroline-t igaz?
- Nyilvánvalóan igen. El tudod képzelni, hogy szerelmes legyen?
- Volt már szerelmes.
- Tudom, Tatiaba. De az már ezer éve volt, amikor még emberek voltunk. Azóta jobb esetben kihasználta a nőket, rosszabb esetben meg is ölte őket. Most meg pont az ellenségeink soraiból kellett találnia valakit magának?
- Tudom, Tatiaba. De az már ezer éve volt, amikor még emberek voltunk. Azóta jobb esetben kihasználta a nőket, rosszabb esetben meg is ölte őket. Most meg pont az ellenségeink soraiból kellett találnia valakit magának?
- Rebekah, én nem ismerek senkit aki a barátunk lenne.
- Kellemetlen igazság – nézett maga elé Rebekah. – De akárhogy is, Klaus olyan amilyen, de soha nem hagyott el engem. A testvérem, nem szeretném látni, hogy szenved egy lány miatt.
- Akkor miért gúnyolódtál vele? – nézett kérdőn Elijah a lányra.
- Mert gonosz vagyok.
- Nos, az vagy, mindnyájan azok vagyunk. Egymással is, de most fontos, hogy összetartsunk.
- Sosem leszünk az a boldog család, nem igaz? Eddig Mikael elől menekültünk, és Klaus hülye hibrides dolgai kötöttek le, és amikor végre együtt vagyunk, akkor a saját anyánk próbál megölni bennünket a testvérünk áldozatos segítségével. Most meg itt van ez az átkozott fehér tölgy. Elijah, ha ennek vége, ne hagyj itt bennünket. Emlékszel, hogy anyánk sírja felett megfogadtuk, hogy örökkön örökké? Én azt szeretném, hogy tényleg így legyen.
Elijah mosolyogva nézett húgára. Bármit megtett volna családjáért, de tudta, hogy sokáig nem tudnának együtt maradni. Rebekah talán megpróbálna alkalmazkodni, de Klaus túlzottan öntörvényű. Valószínűleg jót tenne testvérének egy olyan lány, mint Caroline, kicsit talán megszelídítené, de nem sok esélyt látott Klaus viselt dolgai miatt arra, hogy valami kialakulhasson kettejük között. Végül felsóhajtott és csak ennyit mondott:
- Majd meglátjuk húgom. Jó éjszakát!
- Neked is Elijah – mosolygott bátyjára a lány.
