Jó szórakozást hozzá!!!
A fehér tölgy
Pár nappal később Klaus, Elijah és Rebekah az erdőben voltak, a fehértölgy maradványai előtt álltak. Kol nem volt velük, elterelő hadműveletet végzett maga után csalva Tylert.
- Nem csoda, hogy nem találtátok meg a fát húgom, már vagy ötven éve kivágták, és mindenféle belepte – guggolt le a csonk mellé a hibrid és lesepergette az idők során rárakódott avart, faágakat meg egyéb természet által rásodort dolgokat.
- Ez azt jelenti, hogy valamire felhasználták. Ha szerencsénk van, akkor elégették – mondta Elijah.
- Túl jól megy a sorunk mostanában testvérem. Nem hiszem, hogy van akkora mázlink – sóhajtotta Klaus.
- Sajnos egyetértek Nik-kel. Már soha nem lesz ennek vége – nyögte kelletlenül Becca.
- Ez az erdőnek azon a részén van, amely a Lockwood birtokhoz tartozik. Beszélnünk kell Carol-lal.
- Együtt beszélünk vele Elijah – állt fel a csonk mellől Klaus.
- Essünk neki bátyáim, Alaric-kal vacsorázni megyek este – tűrte fel kabátjának ujját a lány.
Klaus és Elijah megfogták a csonkot és rántottak rajta egy hatalmasat, amitől a fa kiemelkedett a földből, megmutatva merre tartanak a gyökerei.
- Becca, te kövesd vissza a fa gyökereit abba az irányba, Klaus te arra menj, én erre megyek. Úgy kell elpusztítanunk, hogy írmagja se maradjon – mutatta az irányt Elijah.
A három Ős megfogta a fa törzsén megmutatkozó gyökereket és óvatosan rángatták a föld felé azokat. A fának elég szerteágazó gyökerei voltak, de az Ősök türelmesen kikotorták a legkisebb mellékgyökeret is. Több órába telt mire befejezték. Gyorsan darabjaira törték a gyökereket és a fa megmaradt törzsével együtt Klaus csomagtartójába pakolták azokat, majd a fa és annak gyökerei helyén tátongó lyukakat betemették, és avarral szórták be. Elégedetten néztek egymásra. Nyoma sem volt annak, hogy a földön és avaron kívül bármi más is lett volna ott azelőtt.
- Becca hívd fel Kolt, hogy elindulhat haza – nézett húgára Klaus, mikor befordult a garázsba.
- Előbb megmosom a kezem. A körmeim alól az életben nem fog kijönni ez a piszok – sopánkodott a lány.
- Menj húgom készülődj, majd én felhívom Kolt – mosolygott rá Elijah telefonját elővéve.
- Köszönöm. Mindig tudtam, hogy te vagy a kedvesebbik bátyám – pattant ki a kocsiból Becca.
- Nem kedvesebb, csak érzelgősebb – nevetett fel Klaus és Elijah-val együtt ők is kiszálltak az autóból.
- Időbe fog telni, amíg porrá ég ez a mennyiség, szóval kezdjünk is neki. Még a hamut is el kell tüntetni – mondta Elijah.
- Használjuk mind a két kandallót, és az alagsorban lévő kazánt, úgy gyorsabb lesz. Kissé felmelegítjük a villát, de kit érdekel – fogott meg egy nagyobb adag gyökeret a hibrid.
- A fa csonkját apróbbakra kell szétzúznunk, hogy gyorsabban égjen – emelte ki az említett darabot Elijah.
- Azt égessük a kazánba, elég nagy teljesítményű – szólt vissza Klaus.
Pár órával később Rebekah már elment és a három férfi Ős az utolsó adag gyökereket dobálták az ebédlőben található kandallóba. Klaus kiseperte a kocsijából az utolsó faszilánkokat is és tűzre vetette.
- Remek, ez pillanatokon belül hamu lesz! Egyébként, azt hová tesszük? – szólalt meg Kol.
- A patakba öntjük – válaszolta Elijah.
A három férfi nekiállt és alaposan kitisztította a kazánt és a már nem használt kandallót is. Mire végeztek az utolsó adag fa is hamuvá égett. Alaposan kitakarították ezt is, majd a hibrid kocsiba vágta magát, hogy gondoskodjon a hamuról is.
- Az életemben nem dolgoztam ennyit – sóhajtotta visszatérve Klaus.
- Valószínűleg egyikünk sem. Csak azt ne mondd, hogy elfáradtál, ha meg mégis akkor egy örökkévalóságig pihenheted ki a fáradalmakat – vigyorgott bátyjára Kol, és egy pohár italt nyújtott át neki.
- Igyunk arra, hogy legalább már a fának egy része nem jelent ránk veszélyt – emelte fel poharát Klaus, és testvérei követték mozdulatait.
- Holnap el kell mennünk Carolhoz Niklaus. Mielőbb a végére akarok járni ennek – mondta Elijah.
- Nyilvánosság elé akarom tárni a kapcsolatomat Caroline-nal, de ő addig nem hajlandó erre, amíg ez a fa ügy meg nem oldódik. Szóval minél hamarabb annál jobb.
- Ő is nagyon szeretné, ha nyilvánosságra kerülne – jegyezte meg Kol.
- Honnan tudod? – húzta össze szemöldökét a hibrid.
- Tudod mennyire kötődünk egymáshoz, talán többet tudok mint te – heccelte bátyját a bolondos Ős.
- Tényleg arra hajtasz, hogy karót kapj a szívedbe? – kérdezte vigyorogva Klaus.
- Alaric-tól tudom – vonta meg vállát Kol.
- Ilyen jóba lettél vele? – kérdezte Elijah.
- Eléggé kedvelem. Jó a humora, szeretem a beszólásait és imádok a vámpírvadászos cuccaival játszani – vigyorgott a férfi.
- Szóval egy újabb bátyra találtál benne. Nem igaz? – kérdezte Klaus.
- Tulajdonképpen igen. Egyébként Elijah, ahogy a szavaiból kivettem Elena is megérti, hogy nyilvánosságra akarod hozni a kapcsolatotokat.
- Nem mondtam ilyet Elenának – nézett testvérére Elijah.
- Nem kell mondanod. Elena valószínűleg ismer már annyira, hogy magától is tudja ezt. Talán nincs igaza?
- Valóban szeretném, de csak akkor ha ő is úgy érzi képes ezt felvállalni – válaszolta Elijah.
- A Salvatore testvérek miatt? – kérdezte Klaus.
- Nem hiszem, hogy más akadálya lenne részéről – sóhajtotta Elijah.
- Szerintem nem az az akadálya, hogy bármelyiküket is szerelemmel szeretné Elena. Attól fél, hogy még jobban bedühödnek – mondta Kol.
- Akkor halottak lesznek – intett a hibrid.
- Ric úgy gondolja, hogy mielőbb együtt kellene mutatkoznotok. Ha Damon és Stefan tényleg szereti Elenát, és tényleg a barátjuknak érzik Caroline-t, akkor meg kellene hogy értsék őket, és az érzéseiket felétek – vonta meg vállát az ifjabbik Mikaelson.
- Tehát Ric szerint, ha ezt meglépnénk leállnának? – vonta össze a szemöldökét Niklaus.
- Igen, bár azért nem veszi teljesen biztosra. Egyébként én jó ötletnek tartom – mondta Kol.
- Stefan talán leállna, de Damon soha, és nem számoltatok Tylerrel – rázta fejét Elijah.
- Tyler nem ellenfél – legyintett Kol.
- Caroline-nak az. A múltkor is szerencséje volt, hogy arra jártál Kol. Nem kockáztathatjuk az életét, és ki tudja mit hozna ki Tylerből, ha megtudná pont abba a férfiba szeretett bele a barátnője, aki miatt elment, hogy a kínok-kínját élje át, csak hogy ne kötődjön – mondta Elijah.
- Van még egy lehetőség. Kapjuk el őket, szárítgassuk pár napig, hogy kimenjen a verbéna belőlük, majd igézéssel elérhetjük, hogy ne mocorogjanak, ha nyilvánosságra hozzátok a kapcsolataitokat – tárta szét a kezét Kol.
- Ez már nekem is eszembe jutott öcsém – bólogatott Klaus.
- Elenának és Caroline-nak nem tetszene – jegyezte meg Elijah.
- Valóban nem - jelent meg Caroline, nyomában a bólogató Elenával.
- Megtaláltátok a fát? – kérdezte Elena, miközben Elijah mellé ült.
- Sajnos csak a kivágott csonkját, de azzal már végeztünk. El kell mennünk holnap Carol Lockwoodhoz. Az ő birtokán volt a fa, valószínűleg tud majd segíteni – tárta szét kezeit Klaus.
- De ez veszélyes, mi lesz ha Tyler is ott lesz? – szorította meg aggódva a hibrid kezét Caroline.
- Ne aggódj szívem, majd én elterelem a figyelmét – vonogatta szemöldökét Kol.
- Carol elmondhatja neki később. Megigézni nem tudjátok, mert biztos, hogy verbénát iszik – sóhajtotta Elena.
- Tylert ki kell iktatni addig, amíg meg nem tudjuk mi történt a fával – mondta Klaus és Caroline-ra sandított.
- Hogy micsoda? – kérdezte feldúltan a szöszi.
- Igaza van Caroline – nézett barátnőjére a hasonmás.
- Tehát a megoldás, hogy mit tudom én meddig a nyakát fogjátok tördelni, vagy kikötitek mint azt Katherine-nel tettétek? – fújtatott Caroline.
- Nem fogjuk bántani – próbálta csillapítani Klaus a lányt.
- Ne hazudj neki Nik, bántani fogjuk másként nem tudjuk kiiktatni – mondta Kol.
- Talán van egy másik megoldás is – nézett Elena Caroline-ra és Kolra.
- Mi lenne az? – kérdezte Klaus élesen követve a hasonmás tekintetét.
- Kol és Caroline talán távol tudnák tartani pár napig - tárta szét kezeit a barna lány.
- Mégis hogyan? Talán utazzanak el együtt pár napra? – kérdezte féltékeny hangon a hibrid.
- Ne húzd fel magad Klaus. Úgy kellene tennie Caroline-nak és Kolnak, mintha keresnének valamit, amit veletek kapcsolatos. Ric-kel mi lefoglaljuk valahogy Damont és Stefant, így Tyler lesz az, aki követni fogja őket. Ti pedig nyugodtan kutakodhattok – mondta Elena.
- Nem hangzik rosszul, de kicsit furcsa lenne hogy éppen most akarsz a Salvatore testvérekkel újra haverkodni – jegyezte meg Kol.
- Szeretik Elenát és Ric-et is. Ez a része a könnyebb – szólalt meg Caroline.
- Nem akarjátok elmondani végre, hogy valójában mi folyik itt? – jelent meg Alaric az ajtóban Rebekah-val a karján.
- Én már el szerettem volna mondani neked, és Elena is – nézett a férfira a szőke Ős.
- Szóval ti nem bíztok bennem? – húzta össze szemöldökét Alaric, miközben a három férfi Ősre nézett.
- Bízhatunk benned? – kérdezte Elijah.
- Eddig sem árultalak el benneteket.
- Ha most elmondjuk, azzal az életünket tesszük a kezedbe, a Salvatore testvérekből kiindulva leginkább az enyémet – állt fel Klaus és Ric elé sétált.
- Nem akarok ártani nektek. Neked sem Klaus akármilyen szemétláda is voltál. Elena megbocsátott neked, ez mindennél többet jelent nekem. Én is megbocsátottam – nyújtotta a hibrid felé a kezét a tanár. Klaus a férfi arcát pásztázta egy darabig, majd elfogadta annak jobbját.
- Bízhattok bennem – nézett Alaric a szobában lévőkre, és Rebekah-nak megszorította a kezét.
- Ha mégsem akkor halott vagy, és azt sajnálnám Ric, mert megkedveltelek – mondta Kol.
- Megértettem – jött a szűkszavú válasz.
- Létezik egy újabb fehér tölgy – mondta Elena és gyámja elkerekedett szemekkel bámult.
- Ez hogyan lehetséges?
- Nem tudjuk. A lényeg, hogy megtaláltuk a csonkját, amit annak gyökereivel együtt megsemmisítettünk, viszont magával a fával nem tudjuk mi történt. Carol Lockwoodtól próbáljuk holnap megtudni, mivel az ő birtokán állt a fa – mondta Elijah.
- Nem feltétlenül szükséges hozzá Carol. Ez egy családias kisváros. A könyvtárban található iratok között az is fel van jegyezve, ha valaki tüsszentett egyet. Érdemes lenne ott kezdeni a kutatást. Amikor idejöttem én is ott kutakodtam a vámpírok után – tárta szét kezeit Ric.
- Igazad van, ott kezdjük a kutatást – egyezett bele gyorsan Caroline.
- Carol célravezetőbb lenne – jegyezte meg Kol.
- Veszélyesebb is – vetette ellen Elijah.
- Rendben. Holnap bevesszük magunkat a könyvtárba. Kol te a szokásos csali szerepet játszod – adta ki az ukázt Klaus.
- Minő meglepetés – forgatta szemét az Ős.
- Már nem kell sokáig játszanod, ha ezt az ügyet letudjuk – szólalt meg Rebekah.
- Egyébként Ric! A bátyáimnak nem igazán tetszik az ötleted – nézett a tanárra Kol.
- Micsoda? Miről van szó? – kérdezte Elena és hol Alaricra, hol az Ősökre nézett.
Kol gyorsan beszámolt a tanár nyilvánossággal kapcsolatos ötletéről és testvérei reakciójáról.
- Nem tudom Ric. Igaza van Elijahnak, Damonnak hatalmas a Klaus iránt táplált gyűlölete és Tyler kiszámíthatatlanná válhat. Stefan a vérszomja miatt amúgy is kiszámíthatatlan – nézett bizonytalanul Elena.
- Most, hogy tudok a fáról, már én sem tartom annyira jó ötletnek, a minél előbbi nyilvánosság elé lépést – vonta meg vállát Ric.
- Ugye nem haragszol, amiért eltitkoltuk előled ezt a fa dolgot? – kérdezte Becca a férfi nyakába csimpaszkodva.
- Hát ki tudna haragudni rád? – nevetett fel Ric és megpuszilta a majom módjára rajta lógó lányt.
- Velünk is rendben vagy? – kérdezte Kol a kezét nyújtva.
- Megértelek benneteket. A helyetekben én is eltitkoltam volna. Eszemben sincs haragudni. Örülök, hogy mégis megtiszteltetek a bizalmatokkal – fogadta el az Ős kezét Ric, majd Elijah-val és Klaussal is kezet fogott.
- Minden jó, ha a vége jó! Megyek lefeküdni. Te is itt alszol Ric? – kérdezte Kol vigyorogva.
- Nem fogok. Jó éjszakát mindenkinek! Holnap találkozunk a könyvtárban – állt fel Ric és Rebekah belekarolt, hogy kikísérje.
- Menjünk mi is Elena! Holnap elég macerás napunk lesz, pihenned kell – ölelte át a lányt Elijah.
- Hát igen én még ember vagyok nem bírom úgy a strapát, mint ti. Jó éjszakát! – sóhajtotta Elena és Elijah-val összeölelkezve elvonultak.
- Drágám megúsztál egy kiruccanást velem, pedig nekem nagyon tetszett az ötlet – vigyorgott Kol Caroline-ra aki a szemét forgatta.
- Elveted a sulykot testvérem – ért vissza Rebekah.
- Csak annyira, amennyire mindig – mondta Kol.
- Gyere te szájhős, menjünk aludni – karolta át testvérét Becca, és integetve kivonultak.
Klaus az ágyban várta, hogy Caroline végezzen a fürdőben. Ma szinte együtt sem voltak a fa ügy miatt, és hiányzott neki a lány minden porcikája.
- Mi tartott eddig? – kérdezte és felemelte a takarót,és ahogy a szöszi melléfeküdt szorosan magához ölelte.
- Egy nőnek hosszabb ideig tart még a lefekvéshez való készülődés is. Veled mi történt? Úgy ölelsz magadhoz, mintha régóta nem tetted volna – mondta Caroline szeretettel a hangjában és odasimulva a férfihez.
- Ma egész nap nem karolhattalak és csókolgathattalak. Nagyon hiányoztál – puszilta a férfi a lányt miközben beszívta illatát.
- Te is hiányoztál nekem Nik – csókolta meg a Klaust a vámpír.
- Azt akarom, hogy mindig együtt legyünk. Nem akarok olyan napot amit nem töltünk együtt.
- Tudom mire gondolsz. Ma Elenával pont arról beszélgettünk, hogy mennyire szeretünk benneteket, és ha nem vagyunk veletek az szinte fizikai fájdalmat okoz.
- Ha már Elenáról esett szó. Hallottad mit mondott ma?
- Miről is?
- Azt mondta én még ember vagyok. Itt a még kifejezésen van a hangsúly – nézett a lányra Klaus.
- Tényleg ezt mondta, de ő nem akar vámpír lenni. Amikor Damon így akarta megoldani, hogy ne haljon meg teljesen kiborult. Amikor pedig Stefan ellened akarta használni Elenát, hisz tudod…akkor is kibukott. Biztos csak rossz szót használt – mondta Caroline.
- Meg lehet, furcsálltam is tőle – vonta meg vállát a férfi.
- Vámpírok között van, tudja mit jelent annak lenni. Ha nem is éli át, de megérti a vérszomj elleni állandó küzdelmet, az intenzív érzelmeket. Nem hiszem, hogy ezt kívánná magának. Persze vannak jó oldalai is a vámpírságnak. A gyorsaság, az erő, az igézés, az örök fiatalság. De a vámpír is embernek született, és a génjeinkbe van kódolva a végesség érzése. Amikor vámpírrá válsz ez feleslegessé válik, de nem tudod magadból kiűzni.
- Változtatnod kell a felfogásodon.
- Tudom mit mondtál. Nem vagyunk az emberi végességhez kötve és ezt ünnepelni kell. Te ki tudtad magadból ezt űzni Nik?
- Mindig bennem volt a csírája, ezer éve ide vagy oda. Függetlenül attól hogyan éltem, mindig ott mocorgott bennem a végesség érzése. Azóta nem érzem mióta az életemben vagy. Csodálatos érzéssel tölt el, hogy az örökkévalóság a miénk. Ezért öröm, hogy nem vagyunk a végességhez kötve – simogatta meg a lány arcát Klaus.
- Mióta vagy nekem én is kevesebbet gondolok erre. Talán ha megérem az ezer évet, amit még mindig nem tudok elképzelni és még mindig ennyire fogjuk szeretni egymást akkor talán képes leszek kiűzni magamból teljesen.
- Caroline, a kettőnk között lévő szerelem az örökkévalóságig fog tartani.
- Amikor meglátlak a gyomromban pillangók repkednek és az egész testem lángba borul. Sosem akarom, hogy ez elmúljon.
- Megígérem, hogy nem fog – mondta Klaus magabiztosan, és ráfordulva Caroline-ra követelőzően csókolni kezdte.
Elena nem tudott elaludni. Egy rossz érzés kerítette hatalmába. Mocorogni kezdett, majd felkelt Elijah mellől és a fotelba ült. Nem tudta behatárolni, hogy mi fog történni, de érezte hogy valami sorsfordító dolog lesz az és nem jó. Elijah ébren volt, és csendben nézte a lány gondterhelt arckifejezését.
- Mi a baj kedvesem? – szólalt meg végül.
- Rossz érzésem van Elijah. Valami rossz fog történni. Nem tudom kivel, kikkel. Mikor, hol, miért…de valami közeledik – nézett a férfira.
- Kimerült vagy, aludnod kellene – ült fel az ágyban az Ős.
- Rögtön jövök. Kimegyek a konyhába, iszom egy kis meleg tejet, az majd segít elaludni – állt fel Elena.
- Hozok neked, ne fáradj ezzel – kezdett kimászni az ágyból a férfi.
- Nem kell, köszönöm. Jót tesz egy kis foglalatoskodás – mosolygott a lány és odament az Őshöz megcsókolta, majd kilépett a szobából.
A konyha felé közeledve látta, hogy ég odabent a villany. Kíváncsian lépett be a konyhába és a kisírt szemű Rebekah-t találta ott.
- Mi a baj? – lépett hozzá Elena és megsimogatta a lány fejét.
- Alaric.
- Mit csinált? – vonta össze a hasonmás a szemöldökét.
- Semmit. Azt hiszem egyre jobban kedvelem.
- Ezért sírsz? Hisz ez jó hír, ő is nagyon kedvel téged – nézett értetlenül Elena.
- Ő ember én viszont halhatatlan vagyok – sírta el magát a szőke Ős.
- Félsz a távoli jövőtől, amit majd nélküle kell töltened?
- Igen.
- Beleszerettél igaz?
- Úgy, ahogyan másba még nem – nézett könnyes szemmel Becca.
- Alaric is fél vagy ha még nem, majd fog, attól amitől én is Elijah-val kapcsolatban. Mi öregszünk, és nem leszünk örökké fiatalok. Mégis meddig maradtok mellettünk?
- Elijah végig ki fog tartani melletted. Én is Ric mellett. Nem a külsőtökbe szerettünk bele hanem a lelketekbe, abba amik vagytok, de Alaric biztos szeretne gyermeket, családot. Tudom hogy te is. Mi ezt nem tudjuk megadni nektek – törölgette könnyeit a lány.
- Ne sírj kérlek – ölelte át a lányt Elena.
- Mi a baj Becca? – jelent meg a konyhában Klaus is.
- Te olyan szerencsés vagy Nik, hogy Caroline a társad – nézett bátyjára a lány.
- Mi történik itt?
Elena röviden elmesélte a lány és emberi oldalról az ő félelmeit.
- Becca! Ilyen az emberi élet. Sajnos elmúlik. Ez ellen nem lehet semmit tenni. Ha Ric idővel családot szeretne, akkor el kell engedned. Ha magad mellé láncolod, csak meg fog gyűlölni.
- Igaza van Klausnak – sóhajtotta a hasonmás.
- Egyébként mit kerestek késő éjszaka a konyhába? – nézett a két lányra a hibrid.
- Én nem tudtam aludni, mert nagyon rossz érzéseim vannak. Úgy érzem, hogy valami baj közeleg, amit nem tudok megállítani, és ráadásul fogalmam sincs, hogy mi az – nézett a férfira Elena.
- Én csak kijöttem vért inni, hogy egy kicsit enyhítsek a szomorúságomon Ric miatt, amikor megjelent Elena. Te?
- Kimerítő testmozgásban volt részem, egy kis vérre szomjaztam – vigyorgott a férfi.
- Pfúúj, Klaus – fogta be fülét Elena.
- Ne legyél már ilyen prűd – nevetett fel a férfi.
- Te meg ne legyél ilyen önelégült – vágott egyet testvérére némileg jobb kedvűen Rebekah.
- Mindig önelégült vagyok – tárta szét kezeit a hibrid.
- Számomra ez volt a végszó – intett búcsút a szőke Ős és elvonult.
- Melegítek egy kis tejet, és én is megyek – lépett a hűtőhöz a lány.
- Ülj le, majd én megcsinálom neked – fogta meg Elena kezét Klaus és az egyik székhez vezette.
- Ez igazán kedves tőled – ült le a lány.
- Szóval rossz érzéseid vannak? Mennyire szoktak ezek bejönni? – kérdezte Klaus, miközben beleöntötte egy kis edénybe a tejet.
- Többnyire – túrt a hajába Elena.
- Nem lesz semmi baj Elena. Elég kimerült vagy, biztos csak ezért van – mondta kedves hangon a hibrid.
- Remélem igazad van. Szeretném, ha vége lenne ennek a fa ügynek és élhetnénk békésen.
- Elena este azt mondtad, még ember vagy. Ezt hogyan értetted?
- Az vagyok nem?
- A lényeg a még szón van. Gondoltál arra, hogy vámpír légy?
- Őszintén szólva mióta vámpírokkal vagyok körülvéve elég sokat gondoltam már rá, de nem akarok azzá válni. Szeretek ember lenni. Nem lennék jó vámpír, már ha lehet ezt így mondani. Kezelni azt a sok túlcsorduló érzelmet és a vérszomjat. Nem hiszem, hogy alkalmas lennék rá – rázta meg fejét a lány.
- Szerintem abszolút alkalmas lennél rá.
- Most rá akarsz beszélni? – húzta össze szemeit a lány.
- Eszem ágában sincs, csak elmondtam a véleményemet – vett elő egy bögrét Klaus és a felmelegített tejet beleöntötte, majd a lány elé rakta a pultra.
- Köszönöm – mosolygott a lány.
- Gondolkoztál már azon, hogy mi lesz veletek Elijah-val? Eljön az idő amikor majd családot szeretnél és letelepednél – ült le mellé a férfi egy pohár vérrel a kezében.
- Rengeteget gondoltam már erre, de még fiatal vagyok nem akarom ezzel tönkretenni a szerelmet amit iránta érzek – kortyolt a tejbe a lány.
- Egyetértek – emelte meg poharát a hibrid.
- Menjünk aludni, nem lesz túl felemelő holnap egész nap a poros naplók, feljegyzések és egyebek között turkálni – forgatta szemét Elena.
- Remélem mielőbb pontot teszünk az ügy végére. Nyugalmat szeretnék, és azt, hogy Caroline-nal végre felvállalhassuk a kapcsolatunkat.
- Elárulhatom, hogy én is nagyon szeretnék már Elijah-val mutatkozni.
- Szép pár vagytok, mindenki a csodátokra fog járni.
- Nem jobban, mint a tiétekre – nevetett fel Elena.
- Nem lesz egyszerű menet, az már biztos.
- Szeretném, ha egyszerre jelennénk meg valami olyan helyen, ahol nem csinálhatnak botrányt Damonék – sóhajtotta a lány.
- Majd kitalálunk valamit kedves, de most tényleg sipirc az ágyba, mert holnap bosszús leszek, ha egy napló mögé bújsz, hogy kicsit szendereghess.
- Igenis főnök! – állt fel Elena nevetve és hátrahagyva üres poharaikat nyugovóra tértek szobáikba.
Másnap Kol kivételével mindenki a könyvtárban volt és régi feljegyzéseket nézegetett.
- Valahogy kategorizálnunk kellene, hogy mit nézzünk át. Célirányossá kellene tenni a keresést – mondta Elijah.
- Rendben. Mit tudunk? – szólalt meg Rebekah.
- Klaus azt mondtad, nagyjából 50 éve vágták ki a fát és azt a Lockwood birtokon tették – nézett a hibridre Elena.
- Ez azért nem volt pontos számítás Elena – tárta szét kezeit a hibrid.
- Szerintem is nagyjából 50 éve vághatták ki azt a fát – mondta Elijah.
- Szóval feljegyzések a Lockwood birtokról, mondjuk 60 évvel ezelőttre menjünk vissza – járt a naplókkal megrakott polcok között Alaric.
- A 60 az jó, annál régebben biztos nem vágták ki a fát – mondta Klaus.
- Itt is vannak 1950-től a feljegyzések – mondta Alaric és elkezdte kiosztani a naplókat, és a dossziéba rendezett iratokat.
- Hosszú napunk lesz. Ric gyere, hozzunk kávét mindenkinek – állt fel Becca és a férfi bólintott.
Órákig alig szóltak egymáshoz, a lapok zizegése hallatszott.
- Éhen halok – nyöszörögte Elena.
- Én is – értett egyet Ric.
- Menjetek egyetek, mi folytatjuk – puszilta meg Elena kezét Elijah.
- Caroline menj velük, pihenj egy kicsit – simított végig a szöszi kezén Klaus.
- Sietünk – mondta Elena és elvonultak.
- Ebben a városban tényleg mindent feljegyeztek. Ezt hallgassátok! Zacharias Lockwood két hete nem mutatkozik a városban. Baromi érdekes – mondta gúnyosan Rebekah.
- Rebekah, nem kell felolvasnod, pont ugyanilyen unalmas bejegyzéseket olvasunk mi is – sóhajtotta Klaus.
Egy jó darabig csendben olvasgattak, amikor egy gúnyos hang megszólalt.
- Micsoda meglepetés! Az Ősök és a régi feljegyzések. Mi van a pszichopata testvéreteket nem engedték be egy ilyen kulturált helyre? – utalt Damon Kol-ra és undorodva nézett az Ősökre.
- Damon! Segíthetünk valamiben? – kérdezte Rebekah.
- Te már segítettél rajtam drágaságom, amikor szükségem volt rá – jegyezte meg szarkasztikusan Damon, célozva a Rebekah-val töltött éjszakára.
- Utolsó alkalom volt, hogy megsértetted a húgomat. Így is az életeddel játszol – állt fel Elijah.
Ebben a pillanatban ért vissza Caroline, Elena és Ric, aki meglátva a két férfit az egyik polc mögé terelte a lányokat. Nem akarta, hogy Damon meglássa őket, és elég ingerültnek ítélte meg a helyzetet is. A két lány elkerekedett szemmel nézte a két vámpír egymás felé feszülő testét. Elena a szája elé tette a kezét. Ismerte Elijah-t és látta szemében a fenyegetést.
- Az életemmel? Már párszor megölhettetek volna mégsem tettétek.
- Az utolsó húzásod Damon – mondta higgadtan Elijah.
- Mit kerestek?
- A helyes kérdés, hogy te mit keresel itt? – kérdezte a kényelmesen üldögélő Klaus.
- Itt élek, eljöttem egy kicsit olvasgatni – jött a hányaveti válasz.
- Mi is itt élünk – nézett merően a kék szemekbe Elijah.
- Mit kerestek? – kérdezte újra Damon.
- Semmi közöd hozzá – vetette oda Klaus.
- Tudom, hogy kerestek valamit – húzta féloldalas mosolyra száját a vámpír.
- Damon! Most utoljára szólok neked, és ha nem állsz le akkor halott leszel a testvéreddel és a többi kis segítőddel együtt. Állj le az ellenünk szőtt terveiddel. Ezt vedd utolsó figyelmeztetésnek. Nem nyerhettek ellenünk – mondta egy enyhe mosolyt megeresztve Elijah.
- Majd meglátjuk – vigyorodott el Damon.
- Elegem van belőletek! Semmi tiszteletet nem mutattok az irányunkba. Eddig visszafogtam magam, de ha ennyire vágytok a halálra szíves örömest megadom nektek. Viszont jobb ha tudod, előtte a szemed láttára fogom megkínozni a testvéredet és te fogsz könyörögni azért, hogy tépjem ki a szívét. Azután te fogsz következni, és minden egyes porcikádnak hosszú és elviselhetetlen fájdalmat fogok okozni, mielőtt letépem a fejedet – mondta Elijah bevörösödött szemekkel, megnyúlt fogait megmutatva a kék szemű vámpírnak.
A lányok és Ric rémülten nézték Elijah-t. A hibrid elégedetten nézte, ahogy Damon arcáról lassan letörlődik a vigyor. Rebekah egy hajtincsét babrálva, büszkén nézett bátyjára. Szerette, ha Elijah néha előhozza a rosszabbik énjét. Ilyenkor nagyobb szemét tudott lenni, mint Nik.
- Jobban tennéd ha most elmennél, mielőtt a testvérem itt szed szét mindenki szeme láttára – állt testvére mellé Klaus.
- Menj innen Damon, ha kedves az életed, és álljatok le – mondta Elijah, nyílt fenyegetéssel a hangjában. Arca újra normális volt és higgadt.
- Még találkozunk – fordult meg a vámpír és elhagyta a helyet.
- Elegem van belőlük, utoljára voltam vele ilyen megértő – ült vissza a helyére Elijah.
- Megértő? – lépett a férfi elé döbbent arccal Elena mögötte Caroline-nal és Ric-kel.
- Mindent hallottatok? – kérdezte Rebekah.
- Láttunk is mindent – mondta Caroline.
- Sajnálom Elena, nem vagyok hajlandó tovább tűrni az arrogáns barátaitoknak az életünkkel való játszadozásait. Normális életet akarunk élni, és ez nem fog menni az árnyékukkal a hátunk mögött. Nem akarom megölni őket, de ha nem hagynak más választást megteszem – nézett a lányra Elijah.
- Sajnálom Elena, de egyetértek vele – nézett Caroline a barátnőjére.
- Találjuk meg azt a nyüves fát – zárta le a témát Ric és leült Rebekah mellé megfogva kezét.
- Koncentráljunk a fára – ült le Elena is, és szomorúan nézett maga elé.
- Elena! Ne haragudj rám, sajnálom hogy ezt a részemet is látnod kellett. Ez is én vagyok – fogta meg a lány kezét Elijah.
- Igazad volt Elijah! Nem élhettek…nem élhetünk úgy, hogy állandóan a hátunk mögé kelljen nézni – szorította meg a férfi kezét a hasonmás, miközben pár könnycsepp gördült le az arcán.
- Elijah-nál jobb fenyegető még nem jött erre a világra, azért volt ennyire ijesztő. Remélem Damon is tanult belőle – ölelte át Rebekah a lányt.
- Nem értem miért csinálják ezt. Hónapok óta nyugalom van. Ki kellene használniuk és kialakítani az életüket – sóhajtotta Ric.
- Ha végeztünk a fával, mielőbb szeretném ha mindannyian nyilvánosan megjelennénk – nézett a többiekre Elena.
- Mégsem tartod olyan rossz ötletnek? – kérdezte mosolyogva Ric.
- Nem tartom jó ötletnek, de most már annyira kétségbe vagyok esve Damonék miatt, hogy bármit megtennék, csak leálljanak végre.
- Azt szeretnéd, hogy családként mutatkozzunk? – kérdezte Rebekah.
- Igen. Azt akarom, hogy Damon és Stefan lássa a kötődésünket, még ha így el is veszítem őket, talán megértik mennyire fontosak vagytok nekem. Azt szeretném, ha élnének – mondta a barna lány.
- Egyetértek veled Elena. Én is bevállalom ezt. Idővel meg kell, hogy értsék ezt – nyúlt át az asztalon Ric és megfogta a lány kezét.
- Értem amúgy sem rajongott Damon. Stefan csalódott lesz, de bevállalom. Idővel Tyler is megnyugszik - csatlakozott hozzájuk Caroline egyetértően bólogatva.
- Rendben. Megszervezzük, de most vissza a munkához – csapta össze kezét Klaus.
Jó darabig újra csak a lapok zizegését lehetett hallani.
- Van egy kis gond – vakargatta fejét Alaric.
- Mi az? – kérdezték egyszerre a többiek.
- Azt hiszem megtaláltam, hol is van a fa – nézett Elenára a tanár.
- Miért nézel rám? – kérdezte a lány.
- A tóparti házatokba van beépítve – sóhajtotta Ric.
- Itt az áll, hogy egy hatalmas fehér tölgyet bizonyos Joshua Gilbert vágatott ki és vásárolt meg tóparti házának felépítésére 1955-ben. A nagyapád volt Elena – olvasta Ric a lapon található bejegyzést.
- Igen a nagyapám volt.
- Tényleg pontos feljegyzéseket vezettek - mondta elismerően Rebekah.
- Sajnálom Elena, de a házatokat porig kell égetnünk, de kárpótolni fogunk, már amennyire lehetséges. Gondolom elég sok emlék fűződik hozzá – nézett a hasonmásra Klaus.
- Nagyon sok gyerekkori emlékem a szüleimmel – sírta el magát Elena.
- Nem lehetne, hogy eltüntessük ezt a feljegyzést? Akkor senki nem tudná meg – nézett Caroline a többiekre. Megszakadt a szíve barátnőjéért.
- Nem, Caroline! Porig kell égetni. Damonék megszállottak, és most hogy itt látott benneteket kutakodva, biztosan még jobban rákapcsol. Ki fogják deríteni! Elég jók ebben. Csak még pár napot adjatok nekem, amíg kipakolok belőle – kérte könnyezve Elena.
- Köszönjük Elena, hogy ennyire mellettünk állsz – puszilta meg Rebekah a lányt.
- Ez természetes kedvesem, amennyit csak akarsz – szorította magához a hasonmást Elijah.
- Velem jössz? – nézett a férfira a barna lány.
- Természetesen.
- Mivel Damon látta, hogy kutatunk őrjáratokat kell szerveznünk a megfigyelésükre, amíg végre nem tudjuk hajtani a ház porig égetését – mondta Klaus, mire a szöszi vámpír jó erősen vállon vágta érzéketlensége miatt.
- Elnézést Elena – mondta a hibrid.
- Semmi baj – nevette el magát Elena. - Ne nézzetek őrültnek, hogy egyszer sírok majd nevetek, de Caroline most olyan volt, mint egy házi sárkány, Klaus pedig egy igazi papucs férj. Ki gondolta volna ezt néhány hónapja? – nevetett tovább Elena és mindenki vele nevetett.
- A biztonság kedvéért ezt a bejegyzést és még néhányat megtévesztésül eltüntetek – mondta Ric, és szavait bizonyítva, innen is és onnan is kivett egy pár feljegyzést, majd kabátja zsebébe tűrte.
- Felhívom Kolt, hogy utoljára kellett csali szerepet játszania. Valószínűleg boldog lesz tőle, mert már eléggé unja – vette elő telefonját Rebekah, majd kiment a könyvtárból.
- Segítsünk Ric-nek visszapakolni – mosolygott Elena a többiekre.
Az egész társaság hangulatán a megkönnyebbülés érződött. Csendesen és felszabadultan beszélgettek és nevetgéltek, miközben visszatették a naplókat és feljegyzésekkel teli dossziékat.
