Chapter 18

Éééés a 18. fejezet. Jó szórakozást hozzá!!!

Szövetségek

A Salvatore ház ajtaján kopogtattak. Damon lustán állt fel a fotelból. Nem várt senkit látogatóba. Testvére meg pláne nem, hacsak nem valamelyik nyuszi család kopogtat, akik kegyelmet szeretnének kérni az erdő vadorzó királyától. Kinyitotta az ajtót, és meglepetéssel nézte a látogatót. 

- Tyler! 

- Damon! Beszélhetnék veletek? – nézett a vámpírra a fiú. 

- Klaus talpnyalója vagy, szerinted szóba állok veled? – húzta fel szemöldökét Damon. 

- Megtörtem a kötést, ami köztem és Klaus között volt, és valamelyik nap ő is eljött hozzám, és visszaadta a szabadságomat. 

- Nagyon izgalmas – mondta unottan Damon. – Mit akarsz? 

- Segíteni szeretnék megölni az Ősöket, de leginkább Kolt – sötétült el az arca Tylernek. 

- Nem akarjuk kinyírni az őket, honnan veszed ezt? - hunyorított a fiúra Damon. 

- Nem kell a mellébeszélés. Teljes mértékben a ti oldalatokon állok. 

- Mi bajod van Kollal, azon kívül persze, hogy egy kis pszichopata barom? 

- Bemehetnék? 

- Ha bármivel próbálkozol, kitépem a szíved. Világos? – állt félre az útból Damon. 

- Nem fogok, már mondtam – lépett be Tyler a házba. 

Damon a nappali felé vette az irányt, a hibrid pedig követte. 

- Szóval Kol? – kérdezte újra a kékszemű vámpír. 

- Biztos vagyok benne, hogy miatta hagyott el Caroline – válaszolta féltékeny hangon a fiú. 

- Kol miatt? Azt hittem, hogy a szöszire Klaus van ráállva – vonta össze szemöldökét a vámpír. 

- Mióta haza jöttem, akárhányszor találkoztam Caroline-nal Kol is ott volt. Egyébként mi volt Klaus és Caroline között? – kérdezte értetlenül Tyler. 

- Klaus lecsapott a barátnődre. Karkötő, ruha, azt hiszem valami rajz is volt a buliban. A szöszi nem igazán értékelte a dolgot, azt tudom. Különben miért engedett el téged Klaus? Ez gyanús, nagyon gyanús – simogatta elgondolkozva Damon a száját. 

- Én is kérdeztem tőle, és azt mondta, hogy már nincs szüksége rám. 

- Klausnak nincs szüksége egy hibridre, amikor hadsereget akar? – lépett a szobába Stefan, majd biccentett Tyler felé, és Damon mellé ült a kanapéra. 

- Azt is mondta, hogy nem akar hadsereget sem. Vége a balhézásnak. 

- Nem tartottad furcsának? – kérdezte Stefan. 

- Dehogynem, és Klaus viselkedése úgy egészében furcsa volt. Azt hiszem boldognak láttam, vagy valami ilyesmi – tárta szét kezeit a fiú. 

- Tanuld meg kisfiam, hogy Klaus csak akkor boldog, ha másokat kínozhat – mondta Damon szarkasztikusan. 

- Valami nagyon nem stimmel. Itt az egész família, Klaus elengedi a hibridjét, és boldog? – húzta össze szemét Stefan. 

- Miért bízzunk abban, amit mondtál? Honnan tudjuk, hogy nem Klaus küldött? – kérdezte Damon, merően nézve a hibridet. 

- Nem tudom bebizonyítani, csak a szavamat adhatom, és meg akarom ölni Kolt. Végleg. Ha nem segítetek, egyedül próbálom meg – vicsorgott Tyler. 

- Kol? Hogy jön ide Kol? – nézett értetlenül Stefan. 

- Tyler azt hiszi, hogy Kol nyúlta le a szöszit tőle. Én sem értem, azt hittem Klaus nyomult rá. Úgy látszik nagy a sikere a gyilkos Ősök között Vámpír Barbie-nak.

- Szóval azért akarod megölni, mert féltékeny vagy? – kérdezte Stefan, egy apró mosollyal a szája szélén. 

- Nem mindegy mi az indokom? A lényeg, hogy halott legyen. 

- Igaza van Stefan, nem számít, mi az oka, amíg a mi oldalunkon áll. Szóval Tyler, újdonsült hibrid haverom, van valami a tarsolyodban, amit megoszthatsz velünk? – kedélyeskedett Damon. 

- Az Ősök keresnek valamit. Kol és Rebekah valamelyik nap sok időt töltöttek az erdőben. 

- Tudtam, hogy sántikálnak valamiben. Mit csináltak? 

- Javarészt csak sétáltak, de valahogy olyan érzésem volt, mintha kerestek volna valamit, de fogalmam sincs mit. 

- Az erdő melyik részén láttad őket? - kérdezte Stefan. 

- Az egész területen járkáltak. 

- Klaus és Elijah? 

- Őket nem láttam. 

- Követted Kolt? 

- Nem, csak én is éppen az erdőben voltam. 

- Azóta voltak újra ott? 

- Nem tudom, anyám lefoglalt egy csomó dologgal, és nem értem rá foglalkozni vele. 

- Tyler, ha tényleg segíteni akarsz, akkor az teljes részvételt fog megkívánni tőled – nézett a srácra Stefan. 

- Szeretnéd, ha kimenőt kérnék neked anyucitól? – biggyesztette le száját az idősebbik Salvatore. 

- Tartsd meg magadnak a megjegyzéseidet – mondta lesajnálóan a hibrid. 

- Mit kereshettek? – nézett elgondolkozva Stefan. 

- Bármit is, biztos vagyok benne, hogy a barlangban készült képek fogják megoldani, de ugye azok már nincsenek meg. Le kell mennünk újra a járatba és valahogy feltérképeznünk. Ric nem hajlandó segíteni, mi meg nem tudunk bejutni. Bonnie-t most próbálom rávenni, hogy segítsen nekünk. Jól jön egy boszorkány – bólogatott inkább csak magának a kékszemű vámpír. 

- Elenában és Caroline-ban nem bízhattok. A két kisebbik Őssel ültek a Grillben tegnap, és nem úgy tűnt, hogy túl nagy ellentétek feszültek volna közöttük, sőt… – jegyezte meg Tyler éles hangon. 

- Tudtam, hogy titkolnak valamit. Kolt nem igazán ismerem, bár tény, hogy a nyakát már egyszer kitörtem, de Rebekah meglep. Gyűlöli Elenát, és a szöszit is, ez fordítva is igaz. Elena biztos hálás Elijah-nak, mert megmentette Ric életét, de ez nem magyarázza a többi Őssel való viszonyát. Valami van a háttérben. Egyébként ne aggódj, nem bízunk bennük. Elena miatt már elszalasztottuk az egyik legnagyobb esélyt arra, hogy hullák legyenek az Ősök, ez nem fog még egyszer előfordulni. Caroline-nal kapcsolatban, meg ha igazad van, és tényleg Kollal kavar, nyilvánvaló, hogy szóba sem jöhet - mondta Damon. 

- Caroline-nak mindennél fontosabbak a barátai, nem tudom elképzelni, hogy igaz lenne a Kollal kapcsolatos dolog – jegyezte meg Stefan. 

- Lehet, hogy nem igaz, de a szöszi már régóta felénk sem bagózik, és Elena sem tette tiszteletét nálunk egy ideje. Ráadásul egy asztalnál üldögélnek a két kis pszicho vámpírral, Klaus meg elengedi a talpnyalóját. Valami nagyon nincs itt rendben – nézett testvérére és Tylerre Damon. 

- Most mit csináljunk? Talán figyeljük meg őket? – tárta szét kezét a hibrid. 

- Nem rossz gondolat – hunyorított Damon. 

- Egyébként Tyler, össze vannak kötve az Ősök. Ha az egyiket megölöd, mind halott lesz. Már csak azt kell kitalálnunk, hogyan lehet végleg kiirtani őket. Beszélnünk kell Alaric-kal. Ha nem is akar részt venni a tervünkben, akkor legalább Elenát jobban szemmel kell, hogy tartsa. Mi nem tehetjük, mert még jobban elmérgesedik a viszony. Tyler, te figyeld Kolt és Rebekah-t. Én Caroline-nal fogok foglalkozni, elég jó a viszonyunk. 

- Mi lesz a barlang rajzokkal? – kérdezte Damon. 

- Fogalmam sincs, mit gondolsz, hogy mi lehet azokon a rajzokon Damon, de mivel ez a te megszállottságod, foglalkozz vele te. Felhívom Ric-et – állt fel sóhajtva Stefan. 

Tegnap este mikor Elena visszajött a Mikaelson villába, csak Elijah volt otthon. Kol és Rebekah folytatták az ünneplést és átmentek egy másik városba. Elena bele sem akart gondolni, hogy hogyan mulatozhattak. Caroline és Klaus pedig a szomszéd városba mentek egy romantikus vacsorára. A hasonmás elmondta, hogy mit tudott meg Ric-től. Elijah azt mondta, hogy holnap, amikor mindenki itt lesz, akkor megbeszélik. Elijah szerette volna, ha a lány marad, és Elena nem akart hazamenni, ezért felhívta a töri tanárt, hogy Caroline-nál alszik. Ric persze nem hitte el, de nem ellenkezett, mert mint mondta az a lényeg, hogy biztonságban van. Csendesen töltötték az estét. Elijah felhozott az alagsorból, egy üveg régi évjáratú fehérbort, és összeütött egy kisebb vacsorát, amiben Elena segédkezett. A lány számára furcsa volt, hogy egy vámpírokkal teli házban ennyi emberi étel is van, és nem csak vér. A bortól, és az egész napi hercehurcától Elena hamar elálmosodott és Elijah nem bánta, hogy hamar lefekszenek. Szerette a lányt a karjaiban tartani. 

Másnap délelőtt Elena elmondta immáron mindenkinek, hogy mit mondott neki tegnap Alaric. Caroline felsóhajtott,  úgy érezte már sosem lesz nyugalom. Az Ősök csendben hallgatták a hasonmás szavait, és folyamatosan egymásra néztek. Amikor a lány befejezte, az Ősök még mindig egymást nézték.  A csend kezdett kínossá válni. A két lány úgy érezte, hogy az Ősök tudnak valamit, de nem mondják el nekik. Végül szöszi vámpír nem bírta tovább. 

- Valamit nem árultok el nekünk. Eddig tart a bizalom? – kérdezte felháborodottan. 

- Nem erről van szó szerelmem – próbálta Klaus csitítani a lányt. 

- Pontosan erről van szó Klaus. Segítettem nektek, beleértve téged is. Ezért Damon talán még engem is megölne. Segédkeztünk megtörni a kötést, most osztottam meg veletek, amit megtudtam, és mégis úgy érzem, mintha kívülálló lennék – mondta Elena is kissé ingerült hangon. 

- Elena, tényleg értékeljük azt, amit eddig tettél illetve mindketten tettettek – nézett Rebekah. 

- De? Tegnap még szövetségesnek neveztél bennünket – fonta össze karját Caroline, és elhúzódott Klaustól. Rettenetesen dühös kezdett lenni. 

- Mennyire vagytok a szövetségeseink? Mennyire bízhatunk bennetek? Nem is te vagy a kérdés Caroline, benned valószínűleg megbízhatunk, de benned Elena? – kérdezte Kol összehúzott szemmel, és hangjában most nyoma sem volt a megszokott szemtelenségnek. 

- Teljesen megbízhattok bennem! Gondoljátok, ha a halálotokat akarnám, akkor itt ülnék? – nézett a lány az Ősökre. 

- Tudod, hogy már nincs meg közöttünk a kötelék, és Klaus halálát mindennél jobban akartad… - válaszolta Rebekah, de Elena közbevágott. 

- Nem számít, hogy mit akartam. Caroline fontos nekem, és neki Klaus fontos. Ennyi a történet. 

- Szóval, ha lehetőséged lenne megölni Klaust, vagy engem, vagy bármelyikünket nem tennéd? – kérdezte Rebekah miközben merően nézte a lányt. 

- Ha így lenne, akkor nem itt ülnék, hanem a Salvatore panzióban – mondta Elena és megfogta Elijah kezét. 

- Úgy tűnik Elena a Mikaelson família tagjává szeretne válni. Jól gondolom kedvesem? – kérdezte Klaus a lányt nézve. 

A hasonmás állta a férfi pillantását. Már nem érzett félelmet, nem kedvelte a hibridet, de az utóbbi időben annyi időt töltöttek együtt, hogy egy picit már más szemmel nézte. 

- Ne ess túlzásokba Niklaus – szólt rá Elijah. 

- Nem hiszem, hogy itt az ideje, ilyen kijelentést tenni – értett egyet Elena, de közben nem engedte el Elijah kezét. 

- Nos, testvéreim, mi a véleményetek? Elmondjuk, amit tudunk? – kérdezte Klaus, és magához vonta Caroline-t, aki még mindig kissé sértődötten távolabb ült tőle. 

- Mondjuk – bólintott Kol. 

- Elena, ha ez kitudódik, akkor ugye tudod, hogy véged? – kérdezte Rebekah és egy mosolyt vetett a lányra. 

- Elég Rebekah, ne légy bárdolatlan – szólalt meg Elijah. 

- Mondhatom kedvesebben is, de a lényegen nem fog változtatni – nézett bátyjára ártatlan szemekkel a lány. 

- Most már kiböknétek végre, hogy mi van? – kérdezte türelmetlenül Caroline, miközben megpróbált kiszabadulni a hibrid öleléséből. Kicsit még bosszús volt a férfira, amiért az nem avatta be a dolgokba. 

Elijah röviden összefoglalta a fehér tölggyel kapcsolatos tudnivalókat. Elena és Caroline elkerekedett szemekkel néztek. 

- Te betörtél Ric-hez? – kérdezte Caroline, és vállon ütötte Klaust, majd felállt mellőle. Elena is ugyanezt tette, és Elijah meg sem próbálta visszatartani. 

- Ne izgasd fel magad szerelmem. Minden itt van a házban. Jó hír, hogy meg vannak a tanárotok dolgai, persze a képek kivételével – tárta szét kezét a hibrid. 

- Semmi erkölcsi érzéketek nincs? Betörtetek Ric-hez, Stefanékhoz. Elenához pont te Elijah? – csóválta a fejét a szöszi. 

- Ne legyetek már ennyire megsértődve, ez még akkor történt, amikor nem voltatok együtt. Nik még csak nyomult rád, drágám. Elijah meg csendben sóvárgott utánad Elena. Egyébként Elenához, csak ő van beinvitálva, ahogy Ric-hez is csak Klaus tudott bejutni. Csupán az életünket akarjuk menteni, és mivel a kis kompániátoknál állandó és talán egyetlen napirendi pont a megölésünk, lépnünk kellett mielőtt rájöttetek volna az újabb lehetőségre – mondta Rebekah. 

A hasonmás csendben nézte Elijah-t, akinek az egész testtartása, arca megbánásról árulkodott. 

- Akkor is visszataszító tett volt – mondta még mindig durcásan Caroline. 

- Drágám, ne csináld már, én megbocsátottam neked, amikor átvertél, és ott a halálunkat akartátok, mi meg nem akartunk bántani senkit, csak a nyavalyás képeket akartuk – nézett a szöszire Klaus. 

- A bátyámnál a pont, Caroline! Elijah, meg úgyis élete végéig magával hordozza ezt a bűnt – mondta Kol, és rávigyorgott a lányokra. 

- Azt már eddig is tudtátok, hogy az erkölcsi mércénk alatta van a tiéteknek. Most, hogy tudjátok a történetet velünk vagytok még? – kérdezte Rebekah. 

- Szóval Damon jó irányba tapogatózik – szólalt meg Elena. 

- Sajnálatos módon igen, és bár nem tud bejutni a rajzokhoz, az úgynevezett ajtóból is elég sokat lehet látni, mivel az én szemet is kiszúrta az őslakos kalendárium – mondta a szőke Ős. 

- Ric nélkül nem jutnak vele sokra, és ő nem segít nekik – kapcsolódott be Caroline. 

- Idővel rávehetik – mondta Kol. 

- Alaric nem tudja, hogy nincs már meg köztetek a kötelék, és Elijah-t nem akarja bántani – nézett Kolra Elena. 

- Ennek így is kell maradnia Elena. Ha Alaric megtudja, hogy már nem vagyunk összekapcsolva, nem veheted biztosra, hogy nem áll be a Salvatore testvérek csapatába – jegyezte meg a hibrid. 

- Elena nem fogja elmondani senkinek. Szavatartó, és van benne morális érzék – tett célzó megjegyzést Caroline. 

- Ezt az örökkévalóságig fel fogod hozni nekem szívem? – kérdezte Klaus miközben beletúrt hajába, és szemét forgatta. Caroline szó nélkül hagyta, de visszaült mellé. 

- Kértem Damont, hogy ne tegyenek semmit, de nem hiszem, hogy hallgatna rám. Nem bízik bennünk – szólalt meg a hasonmás. 

- Nem értem miért nem állnak már le. Nem csinálunk semmit. Ami megtörtént, azon már változtatni úgysem tudunk – mondta kissé mérgesen Rebekah. 

- Damon önsorsrontó, Stefannak pedig a saját állítása szerint nem maradt más, mint a bosszú – mondta Elena. 

- Ez úgy hangzik, mintha vágynának a halálra – jegyezte meg Kol. 

- Ne bántsátok őket! – kérte ijedten Caroline, és Elena is hevesen bólogatott. 

- Ne aggódj szerelmem, nem áll szándékunkban bántani őket, de csak addig, amíg ellenünk nem támadnak – mondta a hibrid. 

- Egyet kell, hogy értsek Niklaussal. Ha ránk támadnak, nem várhatjátok el tőlünk, hogy ne csináljunk semmit – szólalt meg Elijah. 

- Nem is várjuk el – mondta Elena. 

- Akkor ki kell találnunk, hogyan tudjuk meg, hogy mire készülnek, mit tudnak eddig – mondta Rebekah. 

- Damon gyanakszik mindkettőnkre. Mi biztos, hogy nem tudunk kiszedni belőlük semmit – sóhajtotta Elena. 

- Úgy tűnik Alaric kedveli Elijah-t. Igaz? –kérdezte Kol. 

- Igaz, és úgy tűnik nem zavarja, hogy vele vagyok – tett egy lépést Elijah felé, aki kinyújtotta kezét, és megfogta a lányét. 

- Elmondtad neki? – kérdezte Caroline döbbenten. 

- Nem, magától jött rá, én tagadom, de nem hiszi, hogy veled töltöm minden időmet - válaszolta elpirulva Elena. 

- Okos pasi – jegyezte meg Rebekah. 

- Elena, szerinted segítene nekünk, de legalábbis a bátyámnak? – kérdezte Kol. 

- Mit tudna segíteni? – húzta össze szemét Elena. 

- Talán ő lehetne a mi kémünk – vonogatta szemöldökét Kol. 

- Remek ötlet öcsém. Elijah talán találkozhatnál vele, és beszélhetnétek. Elena mit gondolsz? – nézett Klaus a lányra. 

- Nem is tudom – bizonytalankodott a lány. 

- A másik megoldás Bonnie, de ő nyilván gyűlöl bennünket – szólalt meg Elijah. 

- Bonnie-nak talán elmondhatnánk, hogy te segítettél az anyján – nézett felcsillanó szemmel Caroline Klausra. 

- Nem, Bonnie-t ne vonjuk bele. Tényleg mindig elveszít valakit, bármibe is kezdünk – kérte Elena. 

- Akkor? – vonta fel a szemöldökét Rebekah. 

- Puhatolózok egy kicsit Alaric-nál, és meglátjuk. Rendben? – nézett az Ősökre Elena. 

- Rendben van, de ne húzd sokáig. Egyelőre nálunk az előny, és szeretném, ha meg is tartanánk. Ha úgy érzed nem megy, szólj, akkor valami mást kell kitalálnunk –válaszolta Klaus.

- Nem kínozhatjátok meg őket, semmit ne tegyetek ellenük kérlek - kérte újra Caroline.

- Megígérem,hogy nem fogunk. A közelükbe sem megyünk! Így jó lesz? - nézett a két lányra a hibrid. Mindketten bólintottak.

- Mit tudtok a fehér tölgyről? Meddig jutottatok? – kérdezte Caroline. 

- Már az egész erdőt bejártuk, de nyomát sem találjuk – mondta Rebekah. 

- Biztos, hogy csak az erdőben lehet? - kérdezte Elena

- Nem tudjuk pontosan, drágám! Azok a szemét őslakosok nem rajzoltak hozzá térképet – válaszolta Kol. 

- A naptár szerint 300 évvel Európába menekülésetek után már meg volt az új tölgy. Közel sem biztos, hogy a mostani erdőben van. Gondolom akkor ez az egész terület erdő, mező volt. Lehet, hogy már nincs is meg a fa – mondta elgondolkozva Elena. 

- Ez is egy lehetőség kedvesem, de erről meg kell győződnünk – simogatta meg a lány arcát Elijah. 

Elena telefonja megszólalt. 

- Ric! Mi újság? 

- Stefan most hívott. 

- Mit akart? 

- Hogy tartsalak szemmel. Úgy gondolja, hogy valami módon kötődsz az Ősökhöz, és aggódnak. Caroline-ért is. 

- Miért nem szállnak már le rólunk? 

- Ezt mondtam én is. Gondoltam szólok, hogy óvatosan találkozgass Elijah-val, Caroline meg Kollal. 

- Kollal? – kérdezett vissza Elena értetlenül. 

- Igen, úgy tűnik, hogy miatta dobta Tylert – mondta bizonytalan hangon Alaric. 

- Ezeknek teljesen elment az eszük – meresztette szemét Caroline-ra, aki döbbenten ült, Kol pedig önelégülten vigyorgott, amit Klaus egy párnával jutalmazott. 

- Szóval a lényeg, hogy engem nem zavar Elijah, rendes ember. Caroline döntésének nem örülök, mert kicsit őrültnek tűnik a pasi, de nem szólhatok bele. 

- Caroline nincs Kollal, én meg nem vagyok Elijah-val. 

- Elena, hányszor játsszuk még ezt el? – sóhajtotta a telefonba Ric. 

- Nem hiszem, hogy tényleg ilyen megértő lennél, ha valóban vele lennék – replikázott Elena. 

- Pedig elhiheted. Nem vagyok vak, láttalak bennetek azon a hétvégén, amikor megmentette az életemet. Rajtad pedig látszanak a nyomai. Higgadt és kiegyensúlyozott vagy, pont olyan, mint ő. A jókedved is visszatért.  Azt akarom, hogy boldog légy, de már ezt is ezerszer elmondtam. Erre van szükséged Elena, és ha Elijah ezt megadja neked, nem bánom – mondta kedvesen a tanár, Elena pedig vérvörös arccal állt, mert az összes Ős szeme rá szegeződött, de leginkább Elijah tekintete égette a bőrét. 

- Majd otthon megbeszéljük Ric. Szia – nyomta ki a telefont a hasonmás még mindig vörös arccal. 

- Most belezúgtam Alaric-ba – mondta Rebekah álmodozó hangon. 

- Én is – tette szívére kezét Kol, és szemeit az ég felé fordította. 

Caroline elnevette magát, és Elena is vele tartott. Elijah még mindig a lányt nézte. 

- Gyere Caroline, mutatni akarok valamit – húzta maga után a lányt Klaus, miközben intett a két kis Ősnek, hogy ideje távozni. 

- Rebekah, most, hogy bevallottuk Alaric iránti érzéseinket, le kell hűtenünk magunkat – mondta Kol, és vidáman hagyták el a házat, a tanár nevét ismételgetve. 

Elena mosolyogva és fejcsóválva nézett a két Ős után, majd szégyenlősen tekintett Elijah-ra. 

- Lebuktunk Ric előtt – jegyezte meg csendesen. 

- Bánod? 

- Egy pillanatig sem, megkönnyebbültem – mondta a hasonmás. 

- És amiket mondott? Igaz? – lépett a lány elé és, két kezébe fogta puha arcát. 

- Te mit gondolsz? – nézett Elena a férfi szemeibe. 

- Szeretném, ha igaz lenne – suttogta Elijah. 

- Én is érzem a változást. Olyan dolgokat adtál nekem, amikről nem is gondoltam, hogy valaha még lehetnek az életemben. Szeretek veled, vagy akárcsak a közeledben lenni. 

- Én is változtam Elena. Ha velem vagy úgy érzem, hogy bármire képes vagyok. 

- Magad mondtad, hogy nem követed el azt a hibát, hogy törődsz valakivel, és hogy nem hiszel a szerelemben. 

- Szerelmesek lennénk? 

- Talán nem, de… - hallgatott el Elena. 

- Régen nem engedtem már magamhoz közel senkit – simogatta meg a lány arcát az Ős. 

- Én pedig sokáig nem akartam magamhoz közel engedni senkit. 

- Akkor most mi legyen Elena? – járta be tekintetével a lány arcának minden egyes milliméterét Elijah. 

- Most csókolj meg, kérlek– suttogta Elena, és a férfi teljesítette a kívánságát. 

Caroline hallgatózni próbált, de Klaus nem engedte. 

- Szerelmem, ne légy már ilyen indiszkrét – húzta magához a lányt. 

- Nem tehetek róla, világ életemben romantikus voltam – válaszolta a vámpír. 

- Inkább világ életedben beleütötted az orrod mások dolgába – mondta nevetve a férfi. 

- Jujj! Hát illik ilyet mondani annak, akit szeretsz? 

- Pont ezt szereted bennem, hogy ilyen nyers vagyok, ne is tagadd, te kis kotnyeles – csókolta meg a lányt. 

- Te pedig a kotnyelességemért, és az óriási szívemért vagy úgy oda– nevetett fel a lány. 

- Mindent imádok benned – rántotta az ágyra a hibrid a szöszit. 

- Ahhoz képest, hogy milyen modortalan és nyers tudsz lenni, nagyon figyelmes volt tőled, azon igyekezeted, hogy Elena és Elijah maguk maradhassanak – fordult le a férfiról, és feküdt vele szembe Caroline. 

- Tele vagyok meglepetéssel kedvesem. Örökkévalóság is kevés lesz ahhoz, hogy ezekhez hozzászokj – simított végig a lány haján a férfi. 

- Ajánlom is, mert ha unatkozni fogok, lecseréllek egy fiatalabbra – fricskázott a lány. 

- Sosem tennéd, menthetetlenül beleszerettél a legöregebb hibridbe a földön. Ennél jobbat nem kaphatsz – vágott vissza Klaus. 

- Akkor ajánlom, hogy te se merészelj másfelé tekintgetni, mert megjárod – húzta össze szemét a lány. 

- Nálad jobb nincs a világon, és nem is lesz – puszilta meg a lány orrát a férfi. 

- Nem akarlak elveszíteni. 

- Sosem fogsz. 

- És a fehér tölgy? 

- Megoldjuk, nem akarom, hogy emiatt aggódj. 

- Elmondhattad volna. 

- Lehet, hogy el kellett volna mondanom, de amíg egy városban vagyunk a Salvatore testvérekkel, azt gondoltam, hogy az a legbiztonságosabb neked, ha minél kevesebbet tudsz. 

- Azt hiszik, hogy Kollal vagyok. Tyler is azt hiszi, persze neki van rá oka. Ahányszor találkoztunk egymással az öcséd mindig ott volt – nevetett Caroline. 

- Az öcsém, nagyon büszke magára. 

- Kol egy nagy bajkeverő, és bohóc. 

- Mindig is az volt. 

- Ugye minden rendben lesz Nik? – kérdezte Caroline komoly hangon. 

- Minden rendben lesz. Mindannyiunk érdeke, hogy a fa eltűnjön. Lehet, hogy nem mi vagyunk a legjobb testvérek, de bajban nálunk erősebb szövetséget senki nem tud alkotni, és most már te és Elena is itt vagytok. Veletek erősebbek vagyunk. Mindig azt hittem, hogy a szerelem le fog gyengíteni, de erősebbnek érzem magam, mint bármikor. Biztos vagyok benne, hogy Elijah is ezt érzi. 

- Totál egymásba zúgtak nem? – kérdezte izgalommal a hangjában a lány. 

- Elijah nem egyszerűen belezúgott. Szerintem ez nem egy kis hóbort a részéről, hanem tényleg szereti őt, és ez még erősebbé teszi. Remélem, hogy Elena nem töri össze a szívét. 

- Nem hallottad Ric miket mondott a telefonba? Nekem is mindig úgy beszél Elijah-ról Elena, mintha egy Isten lenne. 

- És te hogy beszélsz rólam szépségem? 

- Állandóan csak szapullak, és nem győzök panaszkodni, hogy te vagy életem megkeserítője – biggyesztette le ajkát a lány. 

- Valóban? Akkor engedd, hogy tovább keserítsem – fordult Caroline fölé a férfi, és elkezdte kihámozni ruhájából. 

A lány felnevetett, és ő is elkezdte vetkőztetni a Klaust. Rövidesen már önfeledten és szenvedélyesen szerették egymást.

Chapter 17

Meghoztam a 17. fejezetet is. Nem szerelmes rész, de a sztorival is haladni kell. :)))

Jó szórakozást hozzá!!!

Felbontás

Caroline és Elena az utóbbi néhány napban együtt töltötték szinte minden idejüket, kivéve amikor éppen nem Klaussal és Elijah-val voltak. A szőke lány mindent elmesélt ami Klaussal kapcsolatos volt. Kitartó udvarlását, Bonnie anyukájához tett kiruccanásukat, a csodálatos hétvégéjüket, a férfi, emberként megélt gyötrelmeit az apja és anyja miatt, azt, hogy bevallották egymásnak szerelmüket a másik iránt. Elena nem győzött csodálkozni, és döbbenten hallgatta Mikael kegyetlenkedéseit. Egy picit, egy ici-picit más színben kezdte látni a hibridet. Természetesen ő is mesélt a közte és Elijah között alakuló kapcsolatról, amit Caroline teljes mértékben támogatott. A vámpír még mindig tartotta a Salvatore testvérekkel kapcsolatos véleményét, hangsúlyozva, hogy ettől függetlenül szereti őket. Elijah-ról nagyon jó véleménnyel volt a szöszi, és Elena egy szavát sem tudta megcáfolni. Az Ős tényleg jó ember volt. 

Jelen pillanatban azonban Elena és Caroline feszülten ültek a Grillben. Az Ősök boszorkánya már közel járt ahhoz, hogy kiszedje Estherből, hogyan lehet megtörni a kötést. Anton ugyanazt a varázslatot alkalmazta, mint anno Bonnie, amikor Lukaból kiszedte, hogy mik is a tervek Elenaval. Azonban az Ősi boszorkány nem Luka volt, hanem sokkal keményebb dió. A használandó varázsigét már megtudta a férfi, és nyilvánvalóvá vált, hogy mindegyik Ős vérére szüksége lesz. Azonban volt még valami, amit a nőből nem lehetett kiszedni. Egy varázsige folyamatosan gyengítette a nő elméjét. Remélték, hogy mostanra már van annyira erőtlen, hogy ezt is elárulja nekik. Az Ősök eddig még nem bántották az anyjukat, még Klaus sem, pedig készült rá, de Elijah képes volt visszafogni, és mióta Caroline-nal rendeződött a viszonya, meg sem próbált erőszakos lenni a nővel. A két lány csendesen latolgatta, hogy mi lehet az, amit Esther nem árul el. Mindketten szerették volna, ha a kötés megtörik. 

- Mi ez a susmus hölgyeim? – hangzott fel Damon szarkasztikus hangja. 

A két lány azonnal elhallgatott, és laposan pillantottak a férfira. 

- Szóval, mit titkoltok? – húzta össze szemét Damon. 

- Semmit – szólalt meg Elena. 

- El vagy tűnve Elena. Alaric azt mondta, hogy Caroline-nal töltöd az idődet, de én nem hiszem. Mégis merre és kivel járkálsz? Nem zavar, hogy az Ősök, köztük Klaus a városban grasszál? Bármikor elkaphatnak, hogy főgonosz uraság lecsapoljon egy kis vért a magánhadseregéhez. 

- Kedves tőled, hogy aggódsz Damon, de biztonságban vagyok. Egyébként semmi közöd, mikor, kivel és merre vagyok. A múltkor kiszálltunk, a „jelentsük be merre járunk” klubból – mondta Elena gúnyosan. 

- Amíg veszély leselkedik… - kezdte a férfi, de a lány közbevágott. 

- Milyen veszély Damon? Nem vagyok veszélyben – nyomott meg minden egyes szót Elena. 

- Azt hiszed, csak mert Elijah segített megkeresni Alaric-ot, most már bízhatsz az Ősökben?– sziszegte a férfi. 

- Elegem van belőled. Tudod mit Damon? Szállj le rólam, kérlek. Nagyon, tényleg nagyon köszönök mindent, amit értem tettél, nem tudom mihez kezdtem volna nélküled, de amit mostanában csinálsz, az már túllép egy határt. Nem kapok tőled levegőt, az állandó aggódásod megfojt. Talán Alaric-ot is mindennap kikérdezed, mit tud rólam? 

Damon nem válaszolt, de a szeme villanása elárulta a választ. 

- Szóval igen. Damon, az Ősök nem csinálnak semmit. Örülhetünk, hogy Alaric megkerült, és jól van, amit Elijah-nak tényleg, csak megköszönhetünk. Nincs semmi vészhelyzet az életünkben. Már olyan régen nem volt nyugalmunk, élvezd ki, hogy minden rendben van. Kérlek szépen – nézett Elena könyörgő tekintettel a sötéthajú vámpírra. 

- Nem értelek Elena! Hogy nem zavar, hogy itt vannak az Ősök, akik annyi szenvedést okoztak. Iszod még a verbénát? 

- Jézusom Damon! Azt hiszed, hogy Elena azért ilyen, mert megigézték az Ősök? Neked tényleg elment az eszed. Paranoiás vagy! – forgatta szemeit Caroline. 

- Veled Szöszi mi újság? Te még régebb óta vagy eltűnve. Jól tudom, hogy valami pasiért dobtad a hibrid haverodat? 

- A szabályok ugyanazok, mint Elenánál. Kiszálltam a „bejelentem merre járok” buliból. Egyébként eddig sem érdekelt túlzottabban mi történik velem, ezután se foglalkozz vele. A szerelmi életem pedig végképp nem tartozik rád – nézett csúnyán Caroline. 

- Igazad van Szöszi, csakugyan sosem érdekelt mi van veled, de kicsit furcsa, hogy mindketten el vagytok tűnve. 

- Mik a tippjeid mit csinálunk? Várj, tudom! – intett Elena. – Mindkettőnket megigézték az Ősök! Caroline, minden este Klausnak táncol, én meg önként adom a véremet, újabb hibridek kreálásához! 

- Elena, kifecsegted a titkunkat! Mindjárt itt lesznek az Ősök és megbüntetnek – kapta szája elé a kezét Caroline, és elkerekedett szemekkel nézett Damonra. 

- Gúnyolódjatok csak! Akkor sem bízom az Ősökben, és biztos, hogy készülnek valamire. 

- Fél füllel azt hallottam, hogy te és Stefan készültök valamire ellenük – nézett Elena a férfira, felhúzott szemöldökkel. 

- Nem készülünk semmire – jött talán túl gyorsan, a Damonra nem jellemző rövid válasz. 

- Ne csináljatok semmit. Az összes Ős itt van, ne kezdjetek ki velük, nem nyerhettek, meg is halhattok – mondta Elena komoly hangon. 

- Csak nem aggódsz Elena? 

- Aggódom, mert szeretlek benneteket, és nem akarom, hogy bárkinek bántódása essen – válaszolta a hasonmás még mindig komoly hangon. 

- Bárkinek? Talán Elijah-nak? Mikor beszéltél vele utoljára? – kérdezte Damon, és féltékenyen villant a szeme. Tudta, hogy történt valami azon a hétvégén, amikor Ric-et megtalálták. Elena azóta még távolságtartóbb volt velük. 

- Szállj már le a témáról Damon! – szólt rá Caroline a szemét forgatva. 

- Neked nem osztottam lapot Szöszi! – mondta durván Damon. 

- Nem illik így beszélni egy hölggyel! – csendült fel Kol hangja a hátuk mögött. 

- Semmi közöd hozzá! – vetette oda foghegyről Damon, és utálattal nézte az Őst. 

- Te valamelyik Salvatore vagy, ha jól gondolom? – nézett Kol kérdőn, mintha nem lett volna tisztában Damon kilétével. Imádta semmibe nézni az ellenségeit. Megőrjítette őket. 

- Jól gondolod – mondta lenézéssel a hangjában a kékszemű vámpír. 

- Amelyik egy kisebb városnak megfelelő mennyiségű embert kiirtott, és vérfüggő, vagy amelyik mindig olyan szekér után fut, amelyik nem veszi fel, és ettől kiszámíthatatlanná válik? Ne is válaszolj. Őszintén szólva, nem is igazán érdekel – vonta meg vállát nyeglén Kol. 

Damon az Ős elé állt és fenyegetően nézett rá. Kol a szokásos szemtelen vigyorával állta a másik tekintetét. 

- Egyszer már kitörtem a nyakad – mondta vészjóslóan Damon. 

- Meg szeretnéd próbálni még egyszer? – kérdezte Kol kihívóan. 

- Elég legyen ebből Kol! Túlteng itt a tesztoszteron! – érkezett meg Rebekah. 

- Ahogy szeretnéd Becca – lépett hátrább Kol, továbbra is a kékszemű vámpír szemébe nézve. 

- Damon, milyen kellemes meglepetés! Merre hagytad, mindig jókedvű csupa mosoly öcsédet? Már régen találkoztunk, leszel a partnerem egy ital erejéig? –csicseregte az Ősi vámpírlány. 

- Sajnálom, mennem kell – mondta tettetett sajnálkozással a hangjában a férfi, majd egy utolsó pillantást vetve Elenára és Caroline-ra, kisétált a Grill-ből. 

Elena nyugtalan pillantást vetett utána. Mióta Damon és Stefan megtudta, hogy Elijah segítségét kérte Alaric ügyében, amúgy sem felhőtlen viszonyuk még feszültebb lett. 

- Egész biztos, hogy valamit terveznek, és mi nem fogjuk tudni kideríteni. Félek, hogy Bonnie-t is belevonták. Folyamatosan leráz, amikor keresem – mondta Caroline. 

- Engem is – bólogatott Elena. 

- Mi a fenét tervezhetnek? – ült le Rebekah Elena mellé. 

- Biztos jó ötlet együtt mutatkozni? Bárki megláthat bennünket – mondta ijedten Elena. 

- Ne aggódj emiatt Elena, Damon most ment el, az öccse a lábát sem teszi ki a panzióból, a többiek meg nem számítanak – legyintett Kol, és szorosan Caroline mellé ült. 

- Kol, nem ismered az intimszféra fogalmát? – kérdezte a lány. 

- Ne legyél már ilyen Caroline, legalább ennyi jusson nekem belőled – válaszolta Kol vigyorogva. 

- Nem csoda, hogy nem volt még komoly kapcsolatod. Egy bohóc vagy – mondta nevetve, miközben odébb taszigálta a férfit. 

- Kol viselkedj már – sóhajtotta Rebekah. 

- Kiderült már mire van szükség, hogy megtörjétek a kötést? – kérdezte Elena. 

- Még nem, de már nem sokáig bírhatja – célzott anyjára Rebekah. 

- Nem féltek, hogy Esther majd bosszút áll rajtatok valamilyen módon? – nézett rá a hasonmás. 

Valamivel jobb volt a viszony közte és a szőke Ős között. Barátnők biztos nem lesznek, azonban ha csak hallgatólagosan is, de fegyverszünetet kötöttek. 

- Anton gondoskodni fog róla, hogy visszazárhassuk a koporsójába, amit egy sötét varázslattal fog lezárni. A lényege, hogy Esther se élő és se holt nem lesz. Valami ilyesmi. A boszorkány a vérével pecsételi meg a varázslatot. A koporsó felnyitásához az ő vagy családtagjai vére kellene. Anton a családjának az utolsó élő tagja, és ha elvégezte a feladatát, halott lesz. 

- Tessék? Klaus azt mondta, hogy vámpírrá változtatjátok – rökönyödött meg Caroline. 

- Már régen nem változtatunk át senkit, csak ha célunk van vele. A boszorkány most van hasznunkra, aztán értéktelenné válik – válaszolta Kol. 

- De hát segít nektek – hűlt el a hasonmás. 

- Ne légy naiv Elena! Megkockáztatni, hogy bárkinek is kifecseg valamit? Az egész természetfeletti világban rossz a híre, szószátyár alak. Most is csak azért tartja a száját, mert várja a nagy átváltozást. Ne sajnáld őt, rengeteg embernek okozott szenvedést a sötét mágiájával, valószínűleg vámpírként sem a pacifista vonalat erősítené – mondta Rebekah. 

- Mi lesz Finn sorsa? - kérdezte Caroline. 

- Tőrt kap a szívébe, hogy kipróbáljuk valóban sikerült a kötést felbontani. Ha igen, akkor benne marad a tőr. Nem kockáztathatjuk, hogy elengedjük – válaszolta Kol. 

- Valószínűleg igazatok van a boszorkánnyal és a testvéretekkel kapcsolatosan is – ismerte el Elena kelletlenül. 

- Elena, egyetértesz az erőszakos cselekedeteinkkel? Egyre jobban kedvellek! – mondta őszinte hangon Rebekah. 

- Csatlakozom az előttem szólóhoz, úgy látszik jó hatással vagyunk rád! El is fogom újságolni Elijah-nak, milyen belevaló lány a barátnője – vigyorgott Kol. 

- Nem nevezném magam a barátnőjének – pirult el Elena. 

- Számunkra az vagy. Mióta vagy neki, még néha nevetni is halljuk, kevésbé unalmas, és már nem olyan karót nyelt. Ezzel nálunk kiérdemelted a barátnő címet – hajtotta meg fejét Kol a hasonmás előtt. 

- Kizártnak tartom, hogy Elijah értékelné, ha a barátnő szót használnátok – nevette el magát Caroline. – Ilyen modern szavak nem is valók hozzá. 

- Igazad van kedvesem, de majd Elena gondoskodik róla, hogy bizonyos dolgokban végre ne középkorian viselkedjen – mondta Kol. 

- Elijah-t úgy kedvelem, ahogy van. Semmi szükség arra, hogy megváltozzon – védte meg a férfit Elena durcás fejet vágva. 

- Ne húzd fel magad, drágám! A te pasid, a te dolgod! – tette fel kezeit Kol. 

- Igaza van Elenának, a bátyánk pont úgy jó, ahogy van – jegyezte meg Rebekah. - Viszont neked lenne min változtatni. Némi önkritika, önkontroll és némi jó modor nem ártana. 

- Egyetértek – mondta egyszerre Caroline és Elena. 

- Caroline, még te is? Összetöröd a szívemet – tette a mellkasára a kezét a férfi, miközben lefelé kunkorította a száját. 

- Kol, tényleg sosem fogod feladni? – forgatta szemeit a szöszi vámpír. 

- Amíg nem találok egy hozzád hasonlót, addig ostromolni foglak – mondta elszánt hangon Kol. 

- Maradjunk annyiba, hogy ha ezt folytatod, idővel Klaus téged vesz ostrom alá, és az fájdalmas lesz számodra testvérem – vágott egy fintort Rebekah. 

- Szóval együtt maradtok, ha megtörtétek a kötést? – kérdezte Elena. 

- Egy darabig még egész biztosan – felelte óvatosan Rebekah és Kollal összenéztek. 

Elena telefonja rezegni kezdett. 

 - Elijah! 

- A villába tudnál jönni kedves? 

- Mi történt? A Grillben vagyok a testvéreiddel és Caroline-nal. 

- Ők is kellenének - jött a szűkszavú válasz. 

- Rendben. 

- Várlak! Viszlát, Elena! 

- Sietünk! – tette le a telefont a lány. 

Elena éppen mondani készült, hogy mi van, de rájött, hogy rajta kívül mindenki vámpír, tehát hallották mit mondott Elijah. 

- Akkor induljunk! – állt fel az asztaltól Kol, és a kezét nyújtotta a szőke szépségnek, hogy kisegítse a boxból. Caroline megrázta a fejét, de elfogadta az Ős kezét. 

- Caroline! – hallották meg Tyler hangját. 

- Tyler! – nézett kínosan a lány. 

- Beszélhetnénk egy percet négyszemközt? – nézett féltékenyen a fiú Kolra. 

- Nem érünk rá – válaszolta Kol. 

- Nem hozzád beszéltem, vagy Caroline már nem is beszélhet, ha veled van? 

- Nem vagyok vele, szállj már le erről a témáról Tyler – mondta ingerülten a lány. 

- Érdekes, hogy mióta visszajöttem mindig ott volt ahol te! Miért nem vallod be, hogy vele vagy? 

- Tyler! Caroline nincs Kollal – védte meg barátnőjét Elena. 

- Elena, nem kell védened őt! Nem mintha téged értenélek. Azokkal ülsz egy asztalnál, akik annyi szenvedést okoztak neked? – nézett lesajnálóan Tyler. 

- Fejezd be ezt a viselkedést, és tudod mit, ha vele lennék sem lenne hozzá semmi közöd. Elenáról meg végképp szállj le, elég neki a Salvatore tesókat hallgatni. Egyébként nincs mit mondanunk egymásnak, és valóban nem érünk rá – mondta paprikásan Caroline. 

- Közös program? – nézett sötéten a fiú. 

- Elenának és nekem közös programunk van. Az ő programjukat meg tőlük kérdezd – bökött fejével a két Ősre Caroline, és Elena kezét megfogva felvetett fejjel elvonult az ifjú hibrid mellett. 

Kol és Rebekah vigyorogva nézték a hoppon maradt fiút, majd búcsút intettek neki és ők is otthagyták. 

Egyszerre értek a Mikaelson villához. A garázsajtó már nyitva volt, és Caroline behajtott. Nagyon nem hiányzott volna, ha meglátják kocsiját. Kol mellé parkolt. 

- Remélem azért kellett jönnünk, mert sikerült kiszedni anyánkból a dolgokat, mert nagyon jól éreztem magam veletek lányok – vigyorgott Kol és kezet csókolt a hasonmásnak és szöszinek. 

- Mi is veled – nevette el magát Elena. Az Ős tényleg egy bohóc volt. 

- Végre! Mi tartott eddig? – szólalt meg Klaus, amikor beértek a nappaliba, majd Caroline-hoz lépett és megcsókolta. 

- Közbe jött egy exbarát – mondta unottan Rebekah. 

- Stefan? 

- A te barátnőd haverja, Tyler, de ez most nem lényeges. Miért kellett mindenkinek idejönni? – kérdezte Kol, miközben ledobta magát a kanapéra. 

- Elena! –lépett a szobába Elijah és a lányhoz lépve megölelte. 

- Minden meg van, ami a kötés feloldásához kell, egy valamit kivéve – nézett Klaus a hasonmásra. 

- Elena vére? – kérdezte Rebekah. 

Elena megrázkódott, de Elijah megsimogatta az arcát. 

- Csak néhány cseppre van szükség, annyira, mint amennyit anyám is használt – nézett a lányra. 

- A frászt hoztátok rám – fújta ki a levegőt Caroline. 

- Nos Elena, megteszed, ezt a kötés feloldása érdekében? – kérdezte a hibrid. 

- Igen – nézett Elijah szemébe a lány. 

- Köszönöm kedvesem – puszilta meg a férfi a hasonmást. 

- Mi kellett még hozzá Elena vérén kívül, amit az öreglány nem akart elárulni? – kérdezte Kol. 

- Az öreglány vére. 

- Ez aztán a vérszövetség – viccelt Kol. 

- Anyánk és Finn vére már meg van. Menjünk a konyhába, Anton ott vár bennünket – mondta Elijah, és átölelve Elenát elindultak a konyha irányába. A többiek követték őket. 

A konyhapulton két üvegcse volt, mindkettő félig tele vérrel. Egy papírlapra az Ősök nevei voltak felírva, ugyanazzal az ősi írással, és alakzatban, ahogyan Esther is felírta azokat, amikor a kötést készítette. 

- Hölgyeim, uraim! – köszönt a boszorkány, és mindenki biccentett. 

- Anton, kezdjük el – mondta Elijah. 

- A hasonmás hölgyhöz lenne néhány szavam. 

- Én vagyok – lépett elő Elena. 

- Nos, drágám. A varázslat vége felé lenne szükség a véredre. Egészen pontosan öt cseppre, mindegyik névre egy csepp – mutatott a papírlapra a férfi. – Nem mindegy a sorrend sem. Visszafelé kell haladnod. Niklaus, Elijah, Finn, Rebekah, Kol – mutatta a neveket a boszorkány. - Nem fognak látszódni a nevek, azt jegyezd meg, ahová mutattam. Megjegyezted? 

- Igen – mondta Elena, és megmutatta a férfinak a lapon mikor melyik névre ejtsen vércseppet. 

- Nagyon fontos, hogy tartsd a sorrendet. Rád fogok nézni, amikor el kell kezdened. Képes vagy magadat megszúrni? – nézett a lányra a férfi, odanyújtva neki egy igen vékonypengéjű tőrt. 

- Igen – bólogatott Elena. 

- Ne a tőrről cseppentsd a vért, hanem közvetlenül onnan, ahol megszúrtad magad. 

- Úgy lesz – ígérte a lány. 

- Finn vérét is használni kell, amikor rákerül a sor – nézett az Ősökre a boszorkány. 

- Majd Caroline, helyettesíti a testvérünket – mondta Klaus, és odaadta a lánynak az üvegcse vért. 

- Tudod, melyik Finn neve? – kérdezte férfi, és Caroline bólintott. -Akkor lássunk is neki. 

A boszorkány kezébe vette a másik üvegcsét, benne Esther vérével, majd becsukta szemét, és pár másodperc múlva, kántálni kezdett. Kis idő múlva kinyitotta szemét, és visszafelé haladva mindegyik névre csepegtetett az üvegcsében lévő vérből. Az Ősi boszorkány vére mindegyik néven végigfolyt áthúzva azokat. A férfi folyamatosan kántált, majd Klausra nézett, aki megharapta csuklóját és anyja vérére engedte a sajátját. Ugyanezt csinálta Elijah, majd Caroline Finn vérével, Rebekah és végül Kol. A vérhalmaz önálló életre kelt a varázsló szavainak hatására, és egy fát formázó képpé alakult. Az Ősök egymásra néztek. A fa pont úgy nézett ki, mint a fehér tölgy. Anton ránézett Elenára, aki odalépett és megszúrta mutató ujját, és a sorrendet betartva, mindegyik névre cseppentett véréből, majd hátra lépett. Vére hatására az eddig vörös színben játszó fa sötétté vált, majd a fekete tintára emlékeztető anyag is életre kelve, elkezdett zsugorodni, míg egy apróbb tintapacává nem vált, ami végül meggyulladt, majd az egész papírra kiterjedve elégette azt. Pár másodperccel később, a konyhapult üres volt, mintha sosem lett volna ott semmi. Elena és Caroline tágra nyílt szemekkel nézték a varázslatot. 

- Kész vagyunk. Szét vagytok választva – mondta mosolyogva a boszorkány. 

- Próbáljuk ki – mondta Klaus, és elhagyta a konyhát. 

- Caroline, ne ijedj meg, ha mégsem működött. Hallottam, hogy múltkor kissé kiborultál amiatt, hogy… – rándult össze Kol, és Caroline a szeméhez kapott Elenával és Rebekah-val egyetemben. 

Kol nevetve nézett rájuk. 

- Te idióta elmebeteg állat– szapulta testvérét Becca. 

- Kol, esküszöm, ha tehetném, magam nyírnálak ki– fújta ki a levegőt Caroline. 

- Öcsém, neked sosem nő be a fejed lágya – csóválta meg fejét Elijah, és átölelte Elenát, aki még mindig kicsit rémülten állt. 

- Ennyi ijedős kiscsibét – nevetett még mindig az ifjabb Mikaelson fivér. 

A boszorkány férfi összehúzott szemmel nézte a vicces kedvű Őst, és eldöntötte magában, hogy biztos nem őt fogja választani, hogy vámpírrá tegye. 

- Úgy tűnik megtört a kötés – tért vissza Klaus. – Finn szívében a tőr, mindenki más él és virul. Anyám koporsóját előkészítettem, Anton intézzük el azt is. 

- Aztán teljesítitek, amit kértem? – nézett boszorkány Klaus-ra és Elijah-ra. 

- Ahogy megbeszéltük. Ezt a napot még boszorkányként éled, holnap idejössz, és átváltoztat közülünk az, akit kiválasztasz – mondta Elijah. 

- Szavatartó ember vagy Elijah, bízom benned – mondta a férfi, és az alagsor felé vette az irányt. 

A négy Ős összenézett, és mindegyik szája szegletében alig látható mosoly játszadozott. Klaus kacsintott egyet Caroline-ra, és a boszorkány után ment. Elena kissé rosszul érezte magát. Talán jobb lett volna, ha nem tudja mi történik a férfival. Ránézett barátnőjére és látta, hogy ő is kínosan érzi magát. 

- Menjünk vissza a nappaliba – javasolta Elijah. 

- Jó ötlet! Igyunk Niklaus ősrégi whiskey-jéből, megünnepelve a szétválasztásunkat - csapta össze tenyerét Kol. 

- Várjuk meg vele Klaust – kérte Caroline. 

- Rendben szépségem, érted bármit – vonogatta szemöldökét Kol, és elterült az egyik fotelben. 

- Magatokkal fogjátok hurcolászni Esthert és Finnt? – kérdezte Elena. 

- Ez eddig is így volt, miért pont most lenne másképp. Nik elég nagy gyakorlattal rendelkezik ez ügyben, végül is mindnyájunkat magával cipelt. Valószínűleg ezután is magáénak fogja érezni a feladatot – rántotta meg vállát Kol. 

Caroline megmerevedett. A koporsókra nem is gondolt. 

- Csak nem leesett, hogy Niklaussal együtt megkapod anyuci és a bratyó bedobozolt változatát? Újabb érv amellett, hogy inkább velem kellene lenned drágám – vigyorgott Kol. 

- Istenem Kol! Hagyd már békén, most tudatosul benne, hogy koporsókkal fog élni, nem hiányzik a hülye nyomulásod is neki – szólalt meg Rebekah. 

- Ki nyomul kire? – kérdezte Klaus a szobába lépve. 

- Niklaus! Sikerült lezárni a koporsót? Hol van Anton? – nézett testvérére Elijah. 

- Már elment. A koporsó le van zárva. Holnap délelőttre pedig Anton halott lesz. Gond megoldva. 

- Hogy akarjátok megölni úgy, hogy ne tudja ti voltatok? Tudjátok milyenek a boszorkányok, képesek a halálból is valami módon visszanyúlni bosszút állni – vonta össze szemöldökét Elena. 

- Okos lány vagy – mondta elismerően Klaus. 

- Már meg van szervezve, hogy balesetet szenvedjen, amit biztosra vehetsz, hogy nem fog túlélni. Nem lehet majd hozzánk kötni, egyszerű ember által okozott gázolás lesz – mondta Elijah. 

- Kicsit sajnálom őt, jól végezte a dolgát – szólalt meg Caroline. 

- Valóban jól végezte a dolgát szerelmem, de kötelességünk elvágni a szálakat, a saját érdekünkben, bármilyen önzőnek is hangzik ez – simogatta meg a lány arcát Klaus, majd egy puszit nyomott rá. 

- Elég volt, a sajnálkozásból! Klaus a finom piádra fáj a fogunk, ünnepeljük meg, hogy végre nem függ az életünk egymásétól! – csapta össze kezét Kol. 

Klaus mindenkinek töltött, és gyorsan szétosztotta az italokat. 

- Emeljük poharunkat Elenára, aki nélkül nem sikerült volna a kötést feloldani! – emelte poharát Elijah. 

- Elenára! – mondta kórusban a többi Ős és Caroline. Elena pipacsvörös arccal koccintott mindenkivel. 

- A családra, szerelemre, barátságra, örökkévalóságra! – mondta Klaus, és megcsókolta Caroline-t. 

- Szövetségeseinkre! – koccintotta Rebekah a poharát a szőke vámpíréhoz és a hasonmáséhoz. 

- Úgy tűnik, finnyás kisasszony is befogadott benneteket! Ez mindenkinek jó hír – mondta vidáman Kol, és lehúzta italát. 

Pár órával később Elena vidáman ment haza. Caroline Klausnál maradt, amiért kicsit irigykedett. Szerette Elijah-val tölteni az idejét, úgy aludni, hogy a férfi átkarolja, de most Damon miatt nem tette. Tudta, hogy mindennap megkérdezi Rictől, hol tölti a napját, és nem akart még nagyobb gyanakvásra okot adni. Egész jól telt az este az Ősökkel. Elijah végig átölelte őt, és néhány csókot is váltottak. Kol és Rebekah egymást ugratták, időnként pedig mindkettőjüknek odaszúrt Klaus, aminek a vége persze az lett, hogy a két kisebbik Mikaelson egyszerre támadt a hibridre. Elena egész sokat nevetett, még Klauson is, de ezt a whiskey hatásának tudta be. Caroline-on pedig határtalan boldogság látszódott. 

Jókedvűen nyitotta ki a ház ajtaját, és hallotta, hogy Alaric éppen telefonál. A férfi nem vette észre, és Elena nagyon csendben zárta be maga mögött az ajtót, majd úgy állva, hogy a tanár ne lássa, hallgatózni kezdett. 

- Nem Damon, nincsenek meg a barlang rajzai. Aki betört a lakásba, valószínűleg pont azt a dobozt szemelte ki arra, hogy beletegye a cuccaimat, amiket ellopott. Mellesleg szólva logikusan gondolkozott bárki is volt. Én is így tettem volna a helyébe. 

Elena most sajnálta, hogy nem vámpír, mert így nem hallotta Damon miket mond. 

- Fejezd már be, ezt az öljük meg az Ősöket dumát, mert nem csak Elenának van belőle elege, hanem nekem is. Nem fogok segíteni. Menjetek le Stefannal a barlangrendszerbe magatok. Öngyilkos jelöltek vagytok mind a ketten. Gondolod, hogy az Ősök nem fognak lépni, ha rájönnek, hogy szaglászol? 

- …. 

- Ne zsarolj Damon, és ne rángassátok bele Bonnie-t. Túl sokat veszített már. Egyébként mit akartok megtudni a rajzokból? 

- …. 

- Megfájdul tőled a fejem. Két mód volt kiiktatni az Ősöket, az egyik a fehér tölgy, amit porig égettek. A másik az anyjuk volt, de ő sem opció, amíg nem tudod hol van. Egyébként meg össze vannak kötve, és Elijah megmentette az életemet, nagyon nem szeretnék ártani neki. Márpedig, ha egyik meghal mind vele halnak. 

- …. 

- Idióta vagy, Damon! Jó éjszakát! – nyomta ki a telefont Ric, és eközben Elena visszasomfordált az ajtóhoz, és csendben kinyitotta, majd becsapta azt. 

- Jó estét Alaric! – köszönt hangosan. 

- Elena! Végre! Kész a vacsora! – szólt ki a konyhából Ric. 

- Caroline-nál voltam. 

- Nagyon sokat lógtok együtt mostanában – jegyezte meg Alaric. 

- Talán ez baj? 

- Nem, csak nem hiszem el, hogy vele töltöd az idődet. Én másra tippelek. 

- Ric ne kezdd te is, elég nekem Damon gyanakvása. 

- Nem kioktatni akartalak Elena. Csak szeretném, ha nem hazudnál nekem. 

- Nem hazudok. 

- Nem inkább Elijah-val töltöd az idődet? – vonta fel szemöldökét Ric, de sem a hangjában sem az arcán nem mutatkozott megbotránkozás. 

- Nem – jött a gyors válasz a hasonmástól. 

- Elena, engem nem zavar. Klaus egy mocsok, Rebekah és Kol is megéri a pénzét, de Elijah nem rossz ember. Erkölcsös, intelligens, nyugodt. Sajnálatos, hogy vámpír. Egy ilyen férjet el tudnék képzelni neked. 

- Jézusom Alaric, ki akarsz házasítani? – nevette el magát a hasonmás. 

- Nem, csak azt szeretném, ha boldog életed lenne. 

- Én is ezt kívánom neked. Szóval, hallottam, hogy telefonáltál, újabb nő a láthatáron? – incselkedett Elena, mintha nem tudta volna kivel beszélt a tanár. 

- Damon volt az. 

- Még mindig ki akarja nyírni az Ősöket? – kérdezte Elena, ártatlan hangon. 

- Még mindig! Őrült a pasi. Most a képeket akarja, de azokat elvitte a betörő. Szerinte azon van valami más megoldás ahhoz, hogy kiiktassa őket. A vesztébe rohan, ha így folytatja – sóhajtott Alaric. 

Elena nyugtalan lett. Damon nem szokott a levegőbe beszélni. Mi van, ha van valami, amit az Ősök nem tudnak, és a sötéthajú vámpír előbb találja meg és használja ellenük. Már nincsenek összekötve, de ezt Damon nem tudja, és valószínűleg nem Klausnál fog próbálkozni, hanem valamelyik másik Ősnél! Szólnia kell Elijah-nak! 

- Ric, most mennem kell, Caroline-nál maradt a telefonom! Ne várj meg, és ne haragudj a vacsi miatt – szólt vissza az ajtóból Elena. 

Alaric megcsóválta a fejét. Tudta, hogy Elijah-hoz rohan a lány. Ő sem most jött le a falvédőről. Elena kiegyensúlyozott, nyugodt és jókedvű. Pont olyan, mint amilyen Elijah mellett lesz az ember. Egyébként meg látott, amit látott azon a hétvégén, amikor a férfi megmentette az életét. Nem bánta, hogy szól az Ősnek a barna lány. Elege volt Damon kinyírós játékaiból, talán Elijah megállítja, és tudta, hogy Elenára való tekintettel nem lesz bántódása egyik Salvatore-nak sem.

Chapter 16

Az ígért 16. fejezet. Nem írok semmit, olvassátok! Jó szórakozást kívánok hozzá!!!

Érzelmek hálójában

Kint már sötét volt, amikor a Mikaelson villában megszólalt a csengő. 

- Elena! Mit keresel itt? Hol van Caroline? Azt mondta beszél veled, és utána a bátyámmal – kérdezte ingerülten Rebekah. 

- Pont ezt akartam kérdezni én is. Felhívott és azt mondta átjön, de nem érkezett meg. Sehol nem találom őt – válaszolta kétségbeesetten Elena. 

- Elena – jelent meg az ajtóban Elijah. 

- Elijah – sütötte le szemét a lány. 

- Miért nem kéred meg a Damon és Stefan névre hallgató pincsi kutyáidat, hogy keressék meg? – kérdezte Rebekah gúnyosan. 

- Mostanában veletek töltötte az idejét, amiről rajtam kívül senki nem tud. Csak hozzátok fordulhattam. 

- Egy telefon is megtette volna – lökte oda Rebekah. 

- Nem voltam biztos benne, hogy felveszi e bárki is – nézett Elijah-ra elpirulva a lány. 

- Mi történik itt? – hallotta meg Klaus hangját Elena, és szíve majd kiugrott a helyéről félelmében. 

- Eltűnt a szerelmed – válaszolt Rebekah. 

- Tessék? 

- Úgy volt, hogy átjön hozzám, hogy beszéljünk, de nem jött és nem találom sehol – nyögte Elena. 

- Ez a te hibád – közeledett Klaus a lány felé. 

- Elég legyen Niklaus, higgadj le – emelte meg kezét nyugtatóan Elijah, majd Elenához fordult. – Mikor beszéltetetek? 

- Olyan, négy körül. 

- És még csak most jöttél ide? – nézett mérgesen Klaus. 

- Megpróbáltam keresni, de sehol nem találom – sírta el magát a lány. 

- Gyere beljebb Elena – fogta meg Elijah a lány kezét, aki úgy kapaszkodott az Ős kezébe, mintha az élete múlna rajta. 

- Annyira félek, hogy történt vele valami – sírt tovább Elena. 

Elijah átölelte és finoman simogatta a lány fejét. Klaus ingerülten, Rebekah pedig közönyösen nézte. Közben Kol is megérkezett, és kérdőn nézett testvéreire. 

- Eltűnt a szöszi – közölte vele az Ősi vámpírlány. 

- Mikor? - hökkent meg Kol.

- Szerintem az után, hogy mi elmentünk. 

- Találkoztatok vele? Ezt csak most mondod? – kiabálta Klaus, és megrázta húgát. 

- Nyugodj már meg Nik. Úristen! Elviselhetetlen vagy – igazgatta meg ruháját Rebekah. 

- Az erdőben futottam vele össze, aztán megjelent Becca is a hangulatgyilkos, hogy beszéljen vele – vigyorgott Kol. 

- Mit csinált az erdőben? – kérdezte Elijah. 

- Egyedül akart lenni, de engem nem lehetett lerázni – húzta ki magát Kol. 

- Mit akartál tőle húgom? – kérdezte fenyegetően Klaus. 

- Hogy beszéljen veled, mert nem akarom, hogy újra olyan legyél, mint régen. Semmi mást nem akartam tőle. Meg is ígérte, csak előbb Elenával akart beszélni. 

- Fel is hívott, de nem jött. A telefonján sem érem el, otthon sincs, sem a Grillben, azt hittem esetleg idejött…és egyébként sem fordulhattam máshoz – csukta be szemét a hasonmás. 

- Ahhoz képest, hogy mennyire gyűlölsz bennünket, a végén mindig itt kötsz ki – mondta Rebekah. 

- Elég legyen! – szólt rá Klaus, és Elenához fordult. – A boszorkány barátnődnél sincs? Damon és Stefan? 

- Nem mertem felhívni őket, mert gyanús lett volna. Ma már egyszer végighívogattam mindenkit, amikor Rebekah kereste Caroline-t. De miért lenne másnál, ha egyszer hozzám akart jönni? – nézett Klausra a hasonmás. 

- Rebekah, Kol mutassátok meg a helyet, ahol utoljára láttátok. Indulás! – adta ki az utasítást a hibrid. 

- Én is menni szeretnék – mondta Elena. 

- Csak hátráltatnál bennünket, nem jöhetsz. Elijah itt marad veled – szólt vissza az ajtóból Klaus. 

- Igaza van Elena. Gyorsabbak lesznek nélküled. 

- Annyira aggódom. 

- Klaus nálam is jobb vadász, meg fogja találni. 

- Mi lesz, ha valami baja történt? Igaza van Klausnak az én hibám, nem ment volna az erdőbe, ha reggel nem viselkedem úgy –zokogta a lány. 

- Ne okold magad. Minden rendben lesz – ölelte át szorosan a lányt a férfi, aki hálásan bújt hozzá. 

- Ne haragudj rám, reggel történtek miatt – suttogta Elena a férfi mellkasába. 

- Nem haragudtam rád egy pillanatig sem. 

- Rebekah egy csomó dolgot vágott a fejemhez, amikor eljött hozzám. 

- Ne törődj vele. Tudod, milyen forrófejű. 

- Sok mindenben igaza volt. 

- Ne foglalkozz most ezzel Elena. Kapcsolj ki, zaklatott vagy. Majd később megbeszéljük – puszilta meg a lány arcát az Ős, aki a férfi mellkasába fúrta fejét. 

Klaus olyan volt, mint egy vadászkutya, lépésről lépésre próbálta Caroline nyomait keresni. Hangtalanul mozgott testvéreivel együtt. Ezer év menekülés igen kifinomulttá tette érzékeiket. Rebekah intett testvéreinek. Klaus és Kol egy pillanat alatt mellette termettek. A fűben vérnyomok voltak. A hibrid szeme sárgán villant, Caroline vére volt. Kol és Rebekah összenéztek és elvigyorodtak. Bátyjuk ki fogja végezni azt, aki a lány vérét ontotta. Tovább mentek, és halk beszélgetés ütötte meg a fülüket, valamint a verbéna orrfacsaró bűze. A hibrid felkapta a fejét. Valahonnan mélyről és halkan hallotta Caroline elgyötört hangját. Őt hívta. Testvéreire nézett akik, bólintottak, hogy ők is hallják. Közelebb osontak, és látták, hogy két férfi beszélget. 

- Biztos, hogy ez a vámpír ribanc, annak a szemét gyilkosnak az ágyasa? – kérdezte az egyik férfi. 

- Conrad azt mondta, hogy igen. Mit szenvedteted? Öljük meg, mielőtt valaki erre téved. Tele van ez a nyomorult város vámpírokkal, meg az Isten tudja milyen kreálmányokkal. 

- Ő is szenvedett. Lassú, fájdalmas halála lesz a ribancnak, amíg a verbéna cafatokban le nem égeti róla a húst. 

Klaus intett a testvéreinek. Három oldalról léptek elő a tisztásra. A két kisebbik Ősnek vörös volt a szeme és megnyúlt fogaikkal vigyorogva nézték a két férfit. Klaus szeme sárgán fénylett és agyarai megvillantak. 

- Itt az a szemét gyilkos – szólalt meg, és testvérei óramű pontossággal egyszerre támadtak a két férfira, lefogva őket. 

- Mit akartok tőlem? – nézett a két férfira a hibrid. 

- Megölted a húgomat – sziszegte az egyik férfi és egy pillanatra borostyán színűre változott a szeme. 

- Szóval vérfarkas vagy. Sok mindenkit megöltem. Ki a húgod? 

- Jules. 

- Hmm. Igen, őt feláldoztam egy nagyobb ügyért. Hogy derítettétek ki? 

Nem érkezett válasz. 

- Jobban teszitek, ha válaszoltok! A testvéreim köztudottan pszichopaták engem pedig magának az ördögnek tartanak, úgyhogy ne akarjátok, hogy elővegyük a rosszabbik énünket– vigyorodott el megmutatva agyarait Klaus. 

- Egyik emberünk nyomozta ki – szólalt meg a másik férfi félve. 

- Ahhoz képest, hogy kutyák vagytok, hosszú időbe telt. Több hónapja történt ez a dolog. Conrad volt gondolom az emberetek. Honnan tudtatok erről a helyről? 

- Az egész környéken érezni a verbéna szagát, szerencsénk volt vele. Beledobtuk a ribancot. 

- Ne merészeld még egyszer így hívni! Miért nem velem kezdtetek gyáva férgek? 

- Megölted a húgomat, azt akartam, hogy szenvedj egy örökkévalóságon keresztül – mondta megvetően az egyik farkas. – Mikor megtudtuk, hogy van egy állandó ágyasod, akibe szerelmes vagy, nem volt kérdéses, hogy őt kell elkapnunk. Egyébként sem lehet neked ártani. 

- Utoljára szólok! Ne használj alpári kifejezést a kedvesemre! Miért nem a húgomat próbáltátok elkapni? Így lett volna fair. 

- Neki sem lehet ártani. 

- Szóval tudjátok, hogy mi vagyunk az Ősi család. 

- De az ágyasod nem az. 

- Azt mondtam ne használd, ezt a kifejezést! Az egész falkátok ki lesz irtva, az összes családtagotokkal egyetemben. Híre - hamva nem marad annak, hogy léteztetek. Conrad a kis nyomozó kutya pedig vonyítani fog a halálért. Veletek kezdjük – ordított Klaus a férfi arcába, majd testvéreire nézett. 

Azok rávetették magukat a férfiak nyakára, figyelve, hogy csak addig szívják a vérüket, hogy azok tudatuknál legyenek, amikor bátyjuk mellkasukba nyúlva végül kitépte a szívüket, és elhajította azokat. 

Klaus lenézett a kútba, ahol Caroline a hátán feküdve lebegett, már nem volt magánál. Szőke hajtengere széttérült a kút vízén. 

- Kol, tele van a kút verbénával. Mesélt nekem erről a helyről Caroline. Elena innen szedte ki Stefant. Tartsd ezt a láncot, és engedj le. 

Klaus a kezére csavarta a láncot, és Kol szélsebesen engedte le testvérét, megállítva a víz felszíne felett. Klaus mutatta, hogy még lejjebb. Elviselhetetlenül égette a verbéna, ahogy a vízbe ért. Gyorsan Caroline hóna alá nyúlt. 

- Húzz fel azonnal – mondta fájdalommal a hangjában. 

Néhány pillanat múlva már kinn voltak. Kol lerángatta az egyik férfi nadrágját, és odadobta Klausnak. Klaus levette magáról ruháit, amelyek átitatódtak verbénával, és felkapta a férfi nadrágját. Megharapta csuklóját és a szőke vámpír szájához tette. A lány nagyon rossz állapotban volt. Alig lehetet ráismerni. Egész teste vörös volt, néhol már a húsa is kilátszott, és tele volt fatöltényekkel a teste. 

- Innod kell Caroline – suttogta a lánynak, de az nem reagált. Klaus az ölébe kapta, és szólt a testvéreinek. 

- Azonnal induljunk. Le kell venni Caroline-ról a ruháit, bűzlik a verbénától, biztos még mindig égeti a testét. Muszáj lesz valahogy megitatnom. 

Csendben rohantak a kocsihoz. 

- Nik, én nem kedvelem túlzottabban Caroline-t, de elég gáz, hogy a te bűnöd miatt őt akarták kivégezni. Mivel halhatatlan vagy, soha nem rajtad fognak bosszút állni, hanem azon, aki közel áll hozzád, akit meg lehet ölni – mondta már a kocsiban ülve Rebekah. 

Klaus sötéten nézett maga elé. Húga rátapintott a lényegre. 

Elena ijedten nézte barátnőjét, és a félmeztelen hibridet, amikor megérkeztek. Felismerhetetlenségig össze volt égve a lány. 

- Rebekah, azonnal hozz vért! Elena gyere velem, szükségem van rád! – adta ki az ukázt a hibrid. 

A hasonmás alig bírta követni Klaust. Mire a szobájába ért, Caroline-t már az ágyra tette, és a ruháit szaggatta le róla. Rebekah is megjelent egy adag vérrel. 

- Kezdjétek el kiszedni a töltényeket belőle. Siessetek! – mondta a férfi. 

A lány sírva szedegette ki a golyókat, és Rebekah is csendben végezte a dolgát. A kiszedett töltények halk kopogással landoltak a padlón. Mindenkettőjük kezét belepte Caroline vére. Klaus letépte a záró kupakot a vérről, és óvatosan a lány szájába csorgatta azt. A lány nem reagált. 

- Innod kell Caroline – mondta kétségbeesve Klaus. 

- Próbáld újra – kérte Elena. A férfi a hasonmásra nézett, és újra megpróbálta. 

Elena a lány fejét simogatta. 

- Caroline, Elena vagyok. Igyál kérlek, nem veszíthetlek el. Szeretlek, nagyon szeretlek – suttogta a vámpír fülébe, és folyamatosan ismételgette. 

A lány végre reagálni kezdett a vérre. Lassan nyelte, majd gyorsabban, míg az egész tasak vér el nem fogyott. Klaus megharapta csuklóját és Caroline szájához tette, aki mohón fogadta a felajánlott kezet. A férfi intett Rebakah-nak, aki újabb adag vért hozott. A szöszi vámpír állapota javulni kezdett. Gyógyultak a lövedékek okozta sebek, és lassan a bőre is kezdte visszanyerni gyönyörű fehér színét. Amikor kinyitotta szemét, Elena átölelte. 

- Megfojtasz! - suttogta meggyötörten a lány. 

- Annyira aggódtam érted – szorította még mindig a hasonmás barátnőjét. 

- Klaus! – nézett könnyes szemekkel a férfira, aki bűnbánóan állt felette. 

- Pihenned kell, majdnem meghaltál ma miattam – hunyta le szemét a hibrid. 

- Miattad? – nézett értetlenül Caroline a hasonmással egyetemben. 

- A múltbeli cselekedeteim miatt. Nem emlékszel semmire? – kérdezte Klaus. 

- Csak annyira, hogy Elenának telefonáltam, aztán sok fájdalomra. 

- Ne haragudj rám Caroline, sosem gondoltam volna, hogy ezt el kell viselned miattam – fogta meg a lány kezét a férfi. 

- Nem tudok rád haragudni. Miért tenném? Mi történt? 

- Ha teljesen rendbe jössz, majd elmondom mi történt, és csak az után mondd, hogy nem haragszol rám. Most pihenj. 

- Caroline, bocsáss meg a reggeli viselkedésem miatt. Annyira aggódtam érted – simogatta meg Elena a vámpír fejét. 

- Nem haragszom. Most már jól leszek, csak nagyon fáradt vagyok - csukta le szemét Caroline, és szinte azonnal elaludt. 

Klaus intett a fejével, és Elenával együtt kimentek a szobából. 

- Menj, mosd le magadról a vért, én felveszek valami saját ruhát, mert az egyik kutyáé van rajtam, aztán elmondom mi történt. 

Elena döbbenten hallgatta Klaus beszámolóját. 

- Ez az én hibám, ha reggel nem viselkedem úgy, akkor nem lett volna módjuk ezt tenni – suttogta végül. 

- Nem a te hibád, valamikor így is úgy is megtörtént volna. Caroline szerette az erdőt, de bárhol máshol is elkapták volna. Most kaptak a lehetőségen a kutyák. Szerencsénk volt, hogy volt kiinduló pontunk – mondta csendesen Klaus. 

- Caroline-ra rájár a rúd a farkasokkal – csóválta meg fejét Elijah, célozva korábbi Jules és falkája által történt incidensre. 

- Köszönöm, hogy segítettetek – nézett az Ősökre a hasonmás. 

- Caroline már szinte az őrült családunk tagja, felelősséget érzünk iránta – mondta Kol. 

- Te mást is – szúrt oda Rebekah, és Kol egy párnát vágott felé, jutalmazva beszólását. 

- Miattam történt. El kellene engednem őt. Nincs biztonságban mellettem – állt fel a hibrid. 

- Klaus! – szólt utána Elena. 

- Igen? – fordult vissza a hibrid.

- Nem kedvellek téged, de láttam hogyan bánsz a barátnőmmel. Még sosem láttam ennyire kiegyensúlyozottnak és boldognak. Ha elengeded őt, nem jelenti azt, hogy nem lesz veszélyben valami más miatt. A veszély folyamatos kísérője az életünknek, nem csak miattatok. Még mindig veled és a családoddal van a legnagyobb biztonságban. Ne engedd el. Nem akarom, hogy összetörjön a szíve, nem tudom hogyan kezelné. Caroline nehéz időszakon ment keresztül, és vámpírságát sem éli meg valami jól. Rebekah-nak igaza volt. Akármilyen is vagy te, nincs jogom szétszakítani két embert, akik szeretik egymást. Ítélkezni sincs jogom, én is követtem el hibákat, és engedtem a szívembe olyan embert, aki lehet, hogy tényleg nem sokkal jobb, mint te vagy. 

- Elena, el sem hiszem! Végre megláttam a kedvességedet és segítőkészségedet és az önkritikádat – tárta szét kezeit Rebekah, tágra nyílt szemmel nézve a hasonmásra. 

- Holnap reggel nem fordítasz megint a véleményeden, csak mert most is sokkban vagy az eseményektől ugye? Kétszer egymás után nem lenne túl szép dolog belerondítani a családi reggelinkbe – kérdezte szemtelen hangon Kol. 

- Kol! – szólt rá Elijah rosszallóan. 

- Nem Elijah! Kol-nak igaza van. Számíthat rád Caroline és Niklaus, függetlenül az irányába érzett gyűlöletedtől, vagy sem? Nem játszadozhatsz és manipulálhatod a barátnőd érzéseit kedved szerint. Ez a családunkra is kihat – nézett Rebekah a barna szépségre. 

- Nem fogom megváltoztatni a véleményem. Ma majdnem elveszítettem őt, és ez…nem akarok neki rosszat, szeretem őt - sírta el magát a lány. 

- Ő sem akar neked és a barátaidnak rosszat, és sosem adna fel benneteket – szólalt meg Klaus. – Mindig szeretettel beszél mindenkiről. 

- Gyűlölet, kétségbeesés, szeretet, szerelem, kioktatások, jó cselekedetek, vallomások! Igazán változatos nap volt! Ma végre élő ember vérét ihattam, Caroline meggyógyul, Elena nem adja fel a barátnőjét és minket sem, Klaus újra boldog, és mindenki szeret mindenkit! Rebekah, ezt meg kell ünnepelni! Menjünk a Grillbe!– csapta össze kezét Kol, majd testvérét felrángatva a kanapéról, nevetve távoztak. 

- Itt akarsz maradni a barátnőd mellett? – kérdezte Klaus. 

- Ha lehet, akkor igen. 

- Szeretném, ha maradnál, ha beszélnél vele, ha meghallgatnád. Nem várom el, hogy kedvelj, de nagyra értékelném, ha támogatnád őt. 

- Rebekah, sok igazságra rámutatott a mai napon. 

- El sem hiszem, hogy a húgom a szerelmi életem ápolgatását tűzte ki céljául – mosolyodott el Klaus. 

- Nem akarta, hogy újra a..a régi Klaus légy, elég meggyőző érvei voltak, kellően kioktatott. Nagyon szeret benneteket – sóhajtott Elena. 

- Fáradt vagy – állapította meg Elijah. 

- Feküdj le Elena, én Caroline-nal leszek, ha felébred, szólok. Rendben? – kérdezte Klaus, és a hasonmás bólintott. 

Elena Elijah ágyában feküdt, míg az Ős a fotelben ült. A férfi felajánlotta neki az egyik vendégszobát, de ő nem akart egyedül lenni. 

- Elijah? 

- Igen Elena? 

- Rebekah, azt mondta, hogy Klaus már nem akarja a véremet. Igaz ez? 

- Véleményem szerint igaz. Úgy tűnik, hogy a megszállott Klaus eltűnőben van, helyébe lépett a szerelmes Klaus. Ez mindenkinek sokkal jobban tetszik. 

- Igen, még nekem is, bár ettől még nem kedvelem – mondta a lány. 

- Azok a fránya érzések. Néha könnyebb lenne nélkülük, de miattuk maradunk emberek – mosolygott Elijah. 

- Ugye tudod, hogy nem csak kihasználtalak téged? Kedvellek. 

- Én is téged – simogatta meg a lány arcát a férfi. – Aludj kedvesem, pihend ki magad, ne foglalkozz ezzel. 

- Nem akarom, hogy rosszat gondolj rólam, hogy elveszítselek. 

- Nem fogsz elveszíteni Elena. 

- Klaus ugye mindig vigyázni fog Caroline-ra? 

- Ahogy Kol is mondta, most már a barátnőd is szinte a családunkhoz tartozik. Mind vigyázni fogunk rá. 

- Akkor jó. Annyi fájdalomban volt része, amióta átváltozott. Azt akarom, hogy boldog legyen. 

- Klaus mindent meg fog neki adni, és mindentől meg fogja védeni. Nagyon szereti őt. Tatia-nál is jobban. 

- Tatia, akibe mindketten szerelmesek voltatok? 

- Igen – sóhajtotta Elijah. 

- Még mindig szereted őt? – kérdezte Elena, és féltékenységet érzett. 

- Nem már nem. 

- Katherine? 

- Elena, most a szerelmi életemről akarsz beszélgetni? –kérdezte csodálkozva Elijah. 

- Nem is tudom, mit akarok – pirult el a lány. 

- Ezer éves vagyok, voltak nők az életemben. 

- Mindegyiket szeretted? – kérdezte kissé éles hangon Elena. 

- Természetesen nem, de tiszteltem őket. 

- Katherine-é volt utoljára a szíved? – Elena egyértelműen féltékeny volt. 

- Nem, de ha már itt tartunk, akkor mi van a te szíveddel Elena? Melyik Salvatore a szerencsés? 

- Egyik sem. Stefan meg sem próbál közeledni felém, utoljára a bál után én próbáltam közeledni felé, de magam sem tudom mit gondoltam. Így a legjobb, túl sok rossz történt közöttünk, ami óhatatlanul is felszínre törne, ha megpróbálnánk a kapcsolatunkat helyrehozni, csak megmérgezné azt. Már nincs szerelem bennem, inkább segíteni akarás. Damon, az Damon. Beeszi magát az ember lelkébe. Nagyon kedvelem, de nem szeretem. 

- Szabad a szíved Elena? 

- Valami alakul benne – nézett Elena az Ősre. – A te szíved? 

- Valami alakul benne – ismételte meg a lány szavait a férfi. 

- Szerencsés az, akit a szívedbe fogadsz – mondta csendesen a lány. 

- Szerencsés vagyok, ha elfogadják a szívemet – válaszolta Elijah. 

Egyikőjük sem mondta ki, de tudták, hogy ez kettőjükről szól. A férfi átült az ágyra, és Elena arcát simogatta, majd odahajolt és gyengéden megcsókolta. 

- Aludnod kellene Elena, holnap is nap lesz, és Caroline-nak szüksége lesz rád. Pihenésre van szükséged – mondta Elijah, miután kiváltak a csókból. 

- Akkor ölelj át, kérlek – nézett a hasonmás őzike szemekkel. 

Elijah a lány mellé feküdt, és átkarolva finoman ringatni kezdte. 

Klaus mozdulatlanul ült az ágy szélén Caroline mellett. Figyelte légzését, gyönyörködött az arcában, és közben belső harcot vívott önmagával. Nem biztonságos Caroline-nak, ha vele marad, de képtelen lett volna elengedni a lányt. Ez a város tényleg átkozott, és mi Ősök vagyunk itt a legnagyobb átkok. El kellene menni vele innen valahova messzire, de nem tehette. Nem amíg össze vannak kötve testvéreivel, és amíg a fehér tölgyet el nem pusztítják. Teljesen belemerült a gondolataiba, amikor egy kezet érzett az arcán. 

- Caroline, szerelmem! Hogy vagy? – kérdezte aggódó hangon. 

- Köszönöm, sokkal jobban – mosolygott rá a lány. 

- Annyira féltem, hogy elveszítelek. Beleőrültem volna – csókolta meg a vámpír kezét a hibrid. 

- Rossz pénz nem vész el – viccelődött a szöszi. – Kaphatok egy csókot, ami teljesen életre kelt? 

Klaus halkan felnevetett és teljesítette a lány kérését. 

- Elena? –kérdezte Caroline, amikor nagy sokára elváltak egymástól. 

- Nyugtass meg, hogy a csókomról nem a barátnőd jutott eszedbe – mondta tettetett felháborodással a hibrid. 

- Te lókötő! Szóval Elena? – nevetett a vámpír. 

- Elijah szobájában van. Maradni akart, és én szerettem is volna, ha marad. Most már nem szólok neki, Elijah-t ismerve valószínűleg alszanak. Elena mindenképpen, ő meg gyönyörködik benne. Holnap beszéltek. 

- Gonosz vagy! - ütött a férfi vállába a vámpír.

- Ahogy érzem, visszanyerted az erődet drágám.

- Elmondod mi történt velem? – kérte a lány. 

A férfi mindent elmondott. 

- Ne hibáztasd magad Nik. Jules-sal amíg élt sem jöttem ki jól, és most átvitt értelemben ugyan, de a halála után is szekál engem. 

- Túl sok az ellenségem. Nekem nem igazán árthatnak, de neked igen. Nem vagy biztonságban velem. El kellene, hogy engedjelek - mondta szomorúan a hibrid.

- Veled vagyok a legnagyobb biztonságban. Ne merészelj elengedni! Ma majdnem rossz döntést hoztam, amit örök életemben bántam volna, és ez egy vámpírnál nagyon hosszú idő - nézett összehúzott szemekkel Caroline.

- El kellene mennünk ebből a városból, de még nem tehetem. 

- Én sem. Le kell érettségiznem, és biztosnak lennem, hogy a barátaim és anyu jól lesznek, amikor elhagyom a várost. 

A férfi csendben nézte a lányt. A szíve jelzett neki, hogy valamit mondjon a szőke szépségnek. Úgy érezte, nincs veszteni valója, így megtette. 

- Szeretlek téged Caroline Forbes, tiszta szívemből! – mondta Klaus a lány szemébe nézve. 

- Szeretlek téged Niklaus Mikaelson, tiszta szívemből! – válaszolta könnyezve Caroline. 

- Soha senki és semmi nem választhat el bennünket egymástól – mondta csendesen a férfi. 

- Soha! Senki és semmi! – bújt a lány Klaushoz. 

Csendben ölelték egymást. Nem akarták elengedni a pillanatot, amikor bevallották egymásnak érzéseiket. Tudták, hogy olyan szerelemre találtak egymásban, amiből csak egy adatik az életben.