Jó szórakozást hozzá!!!
A virág akció
Kol csendben ült Caroline mellett az ágyon, aki elaludt. Az utóbbi két napban ők is kivették részüket a naplók olvasásából, a lányék házában. A szőke szépség szíve teljesen Klausé volt, és az esze is kezdett engedni, miután Kol elmesélte neki bátyja két napját. Nem részletezte bátyja gyilkolásait, sőt éppen csak érintőlegesen említette, viszont biztosította a lányt arról, hogy a férfi nem csalta meg, és teljes mértékben övé a szíve. Már nem kellett sok idő és végre megbocsát testvérének. Kol arra gondolt, hogy belenéz a lány fejébe, hátha talál benne valami inspirálót, amivel felgyorsíthatja az összeboronálási folyamatot közöttük. Bár bocsánatot kért tőle a bátyja, elég feszült volt a viszony közöttük, mivel ő tartotta leginkább a kapcsolatot a szöszivel. Rákoncentrált Caroline-ra és elmerült elméjében kutatva.
A Lake Monticello-i villa parkját látta maga előtt, ahol plédek és piknik kosarak voltak a fűben. Elijah és Elena egymás kezét fogva ültek, Rebekah Alaric-kal és vele nevetgélt, Caroline pedig Nik-kel ült a szökőkút szélén belefelejtkezve egymás tekintetébe. Ez már egy olyan fejezet volt a lány fejében, amikor kibékültek, neki pedig arra volt szüksége, hogy mi módon bocsátana meg testvérének.
Tovább kutakodott a vámpír fejében.
Caroline háza jelent meg előtte. A lány egy virágkiszállítótól vett át több halom virágot. Ez már egy nyom volt a számára. Nehéz volt járkálnia a szöszi fejében, túlzottan kapkodóak voltak a gondolatai, egy hely viszont mindig felbukkant a fejében a tóparti ház. Kol bólintott egyet, majd megsimogatta a lány fejét és távozott.
A Mikaelson villában továbbra is naplókat olvasták. Ez a sok őrültség még az Ősöket is kimerítette Elena pedig fejét Elijah ölébe hajtva már egy ideje aludt, még a többiek beszélgetése sem ébresztette fel.
- Lassan feladom, nem találunk semmit – sóhajtotta Rebekah.
- Már nincs sok hátra, végig kell csinálnunk – mondta Elijah meggyőződéssel a hangjában.
- Lehet, hogy találtam valamit – szólalt meg Klaus elgondolkozva.
- Mit? – élénkült fel Becca.
- Ez itt anyánk nyaklánca – mutatta a naplóban lévő képet a hibrid.
- Ezek tényleg keményen kutattak utánunk – mondta elismerően a lány.
- Ha jól értelmezem, akkor a nyaklánc elvezethet bennünket a fához, ha a megfelelő varázsigét használja egy boszorkány – olvasta a naplót Klaus.
- Honnan a fenéből tudtak meg ezek ennyi mindent? – vonta össze szemét a lány.
- Rebekah, hol a nyaklánc? – kérdezte Elijah.
- Nincs nálam. Amikor Elena a túszom volt, egy igen kellemetlen beszélgetést folytattunk, amelynek anyánk és a nyaklánca is a részese volt. Bedobtam oda, ahol a rajzok is vannak, mivel ő is ott volt.
- Remek munka volt húgom. Oda nem léphetünk be – mondta dühösen Klaus.
- De Elena igen – mutatott rá Rebekah a tényre.
- Honnan szerzünk boszorkányt? – nézett testvéreire Elijah.
- Kár volt kinyírni Antont – fújta ki a levegőt Rebekah.
- Ha nem nyírjuk ki, már nem boszorkány lenne, hanem vámpír– válaszolta Klaus.
- Utálom a boszorkányokat – mondta durcásan Becca.
- Anton említett egy nőt valami Imant, aki amolyan alkalmi társa volt a sötét varázslatokban. Lehet, hogy segítene nekünk – simogatta állát elgondolkozva Elijah.
- Elmegyek hozzá, beszélek vele. Most, hogy nincs Caroline, és már nem kell a naplókat olvasnunk, túl sok lett a szabadidőm – mondta morózusan Klaus.
- Nem bátyám, neked itt van dolgod, egyébként is Elijah sokkal jobb tárgyaló – lépett be Kol a szobába.
- Ezt hogy érted? – nézett testvérére Klaus.
- Ahogyan mondtam. Elijah mindig is sokkal jobban tárgyalt – mondta szemtelenül nézve a bolondos Ős.
- Kol, muszáj hülyébbnek tettetned magad, mint amilyen valójában vagy? – kérdezte Rebekah szemét forgatva.
- Jól van, csak adtam a drámai hatásnak egy esélyt – vigyorgott a férfi.
- Szóval, milyen dolgom van? – tárta szét kezeit izgatottan a hibrid.
- Belenéztem a barátnőd fejébe. Csak te jársz az eszében, meg néha mi is Elenával és Alaric-kal együtt. Azt hiszem testvéreinek tekint bennünket a kicsi lány.
- A lényeget te hatásvadász - vágta a kezében lévő naplót testvéréhez a szőke lány.
- Először is, ha küldetnél neki több halomnyi virágot, amelyre bocsánatkérő meg egyéb nyálas üzeneteket írsz, nagyot lendítene a dolgon.
- Nem probléma – intett bátyja helyett Rebekah.
- Nehéz volt követni a fejében száguldó gondolatokat, de egy valami mindig újra és újra előjött, persze az arcodon kívül Klaus, és ez nem volt más, mint a tóparti ház.
- Ott kezdtük el először érezni, hogy ez nem csak egyszerű szenvedély, hanem több. Caroline szóba sem áll velem, hogy vihetném el oda ? – hajtotta hátra fejét a hibrid.
- Jaj Klaus! Ha nem hajlandó veled menni, Kol majd odaviszi, te meg ott fogod várni. Onnan már nem fog eljönni elhiheted. Ilyen egyszerű az egész. Nem is értem, hogy akartál a világ ura lenni, ha még egy ilyen egyszerű dolgot sem tudsz megoldani – mondta ásítva a közben felébredő Elena.
- Imádom a beszólásaidat – vigyorgott Kol a hasonmásra.
- Köszönöm – mosolygott álmosan a lány.
- De jó hogy felébredtél, holnap le kell mennünk a barlangba, ahol a rajzok vannak. Kellene a közös nyakláncunk – vigyorgott Rebekah.
- Úgy tűnik lemaradtam valamiről – vonta össze szemöldökét Elena.
- Mit találtatok? – kérdezte Kol is érdeklődve.
Elijah röviden beszámolt a naplóban talált feljegyzésről és a lehetségesen beszervezhető boszorkányról Imanról.
- Mindenhez rohadék boszorkányok kellenek? Rühellem őket – mondta Kol megvetően.
- Akkor el fogsz menni? – kérdezte Elena szomorúan kedvesétől.
- Muszáj lerendeznünk ezt az ügyet. Amíg a fa meg van, addig nem vagyunk biztonságban. Egy talán két nap az egész – simított végig a lány haján Elijah.
- El fog telni hamar, legalább meg tudjuk szervezni Nik virágos akcióját, meg a találkozójukat. Ehhez te is kellesz Kol – csillogott a szeme Rebekah-nak.
- Én is részt vehetnék benne? – kérdezte Klaus sértődött hangon.
- A kártyákra te fogod ráírni, amit Rebekah-val kitalálunk. Caroline ismeri az írásodat. Egyébként a legfontosabb, hogy gyakorold az önuralmat – vonta fel szemöldökét Elena.
- A találkozásotokkor tiéd lesz a főszerep, de itt csak csendes szemlélődő lehetsz – intette le bátyját Becca, és Elena Kollal egyetemben elnevette magát.
- Elijah kivételével mindannyian nagyon pimaszok vagytok velem – jegyezte meg Klaus kissé felháborodva.
- Magadnak köszönd tesó – vigyorgott a szőke lány.
- Egyébként Caroline-nak van egy nagyon jó gondolata. Családi nap a Lake Monticello-i birtokon. Plédek, piknik kosarak, napsütés, szerelem. Mind ott vagyunk, még Alaric is.
- Nagyon jól hangzik. Van ennek a lánynak képzelőereje – tapsolt aprókat Rebekah.
- Ha végeztünk a fa üggyel, akkor majd ott megünnepeljük – mondta Elijah.
- Remek gondolat. Caroline annyit mesélt már róla, hogy igazán kíváncsi vagyok a helyre – ujjongott Elena.
- Akkor Elijah, te holnap elmész a boszihoz, mi hárman pedig – mutatott Elenára, Kolra és magára Becca – elmegyünk a nyakláncért, de előtte még elintézünk pár tucat virágot.
- És én? – kérdezte Klaus.
- Te vagy a csendes szemlélődő. Emlékszel? – vihogott Elena.
- Valamikor Katerina ügyéről is döntenünk kellene. Már nincs szükségünk rá. A megszállott testvérek két nap múlva itt lesznek, nem lehetett tovább hülyíteni őket – szólalt meg Kol.
- Ez nem kérdéses, lassú és fájdalmas halál fog rá várni – vonta meg vállát Rebekah.
- Ne öljétek meg őt – kérte Elena.
- Tessék? – kérdezte türelmét vesztve Klaus.
- Én sem szeretem Katherine-t, de Damonnak és Stefannak szüksége van rá. Igaza volt Alaric-nak a múltkor, hosszú a múltjuk. Mindegy, hogy szerelem gyűlölet vagy bármi is van hármójuk között, hagyjátok meg őket egymásnak. Caroline-nal valószínűleg már amúgy sem állnának szóba Kol miatt. Valószínűleg Ric-kel sem, és én ezt fájlalom a legjobban. Ha kiderül a viszonyom Elijah-val, és ezáltal veletek, velem sem fognak szóba állni de valahol érthető is lesz. Hiszen akár az életüket adták volna értem. Ráadásul te Klaus tönkretetted Stefan életét, nincs mit szépíteni rajta. Sajnos makacsok és önfejűek, nem engedik, hogy segítsen rajtuk az ember. Én sem értek egyet azzal, amit most csinálnak. Ők is hibáztak, ahogy mindannyian. Hagyjátok meg Katherine életét, hogy ne csak ketten maradjanak egymásnak. Katherine szereti őket, és tudom, hogy mindig is éreztek irányába valamit. Tanúsítsatok emberséget – nézett könyörgően Elena az Ősökre.
- Akárcsak Caroline szíve, a tiéd is túl jó és túl nagy Elena – mondta Kol.
- Elena melletted állok, bár betegesnek találom a viszonyukat – mondta Rebekah.
- Semmivel sem betegesebb, mint az én viszonyom volt a fiúkkal. Szerelmi háromszög. Úgy látszik, hogy ez elkerülhetetlen az életükben. Katherine jobban tudja kezelni, mint én tudtam. Engem teljesen kikészített. A végén már nem éreztem semmit, csak szenvedést. Megölte bennem a vonzalmat a szeretet irányukba. Szerencsés vagyok, hogy találtam valakit akihez ennyire közel tudtam kerülni, aki megmutatta nekem milyen is az élet szebbik oldala – válaszolta a hasonmás, és Elijah-hoz bújt.
- Mindenben melletted állok kedvesem, Katerina maradjon életben – simogatta meg Elijah a lány arcát.
- Ezek után Kollal bármit is akarunk, már nem számít – tárta szét a kezét Klaus.
- Még ott van Caroline szavazata. Nagyon utálja a nőt – nézett Rebekah a szobában lévőkre.
- Még ha ő azt is mondaná, hogy öljük meg, akkor is patthelyzet alakulna ki – jegyezte meg a hibrid.
- Akkor Ric szava döntene – mondta Elijah.
- Most már ő is családtag? Miről maradtam le? – kérdezte kíváncsian Kol.
- Kellene ide még egy felelősségteljesen gondolkodó ember, mert az egész családból egyedül Elijah az, ezt mindannyian tudjuk. Ráadásul nagyon kedvelem őt – vonta meg a vállát Becca.
- Megkérdeznéd talán őt is, hogy tagja akar e lenni a legöregebb és leghalálosabb vámpír családnak? – kérdezte pimaszul Kol.
- Ne ezzel foglalkozz Kol – vágta hozzá Rebekah a kezében lévő naplót.
- Egyébként Caroline biztos, hogy nem akarja Katerina halálát. Ahányszor odamentünk, annyiszor vitt neki tiszta ruhát, vizet, törlőkendőket, hogy megtisztálkodhasson. Ha annyira gyűlölné, nem foglalkozna ilyenekkel – jegyezte meg Kol.
- Ric sem szavazna a halálára – csóválta a fejét Elena.
- Rendben. Ne öljük meg, de ha újra megpróbál az életünkre törni, a kis barátaiddal együtt a pokol fenekére küldöm – nézett Elenára Klaus.
- Támogatom Nik-et – emelte fel kezét Kol.
- Én is – értett egyet Rebekah.
- Sajnálom Elena, de ebben én is mellettük állok. Nem akarjuk úgy élni az életünket, hogy a Salvatore testvérekkel és Katerinával küzdjünk – nézett Elijah a lányra.
- Megértelek benneteket, és megértettem. Ez az utolsó esélyük a túlélésre – bólintott a hasonmás, és elszorult a szíve.
Tudta, hogy az Ősök nem viccelnek, és indokuk is érthető volt. Remélte, hogy Stefanék feladják, és nem akarnak újra kitalálni semmit. Ha mégis tesznek valamit senki és semmi nem lesz, aki megvédje őket az Ősök haragjától.
- Akkor elengedjem Katerinát? – kérdezte Kol.
- Még ne. Várjuk meg, hogy Damonék hazaérjenek. Aztán használjuk egy kicsit kémnek – mondta Klaus, és mindenki egyetértően bólogatott.
- Jó éjszakát, én megyek lefeküdni. Ki kell aludnom, az őrült naplókat. Elena, holnap Klaus kapcsolatmentő akciójának virágos szakasza indul – dörzsölte meg tenyerét Rebekah, és szökdécselve kivonult.
- Mi is menjünk. Jó éjszakát! – ölelte át Elijah Elenát és ők is elhagyták a szobát.
- Hogy van Caroline? – kérdezte öccsét a hibrid.
- Sokkal jobban Nik. Nagyon szeret téged. Tudom, hogy meg fog bocsátani, de ha még egyszer elcseszed találok rá módot, hogy magam öljelek meg – válaszolta Kol.
- Köszönöm Kol, hogy mellette voltál.
- Nem volt fáradtság, kedvelem Car-t – vonta meg vállát a kisebbik Mikaelson.
- Szereted őt?
- Most őszinte testvéri beszélgetést folytatunk?
- Szeretném, ha így lenne.
- Rendben. Őrülten vonzódom hozzá. Nem vagyok belé szerelmes, de fontos nekem, és nem engedem, hogy bárki is bántsa vagy megbántsa. Beleértve téged is, ahogy ezt már korábban említettem – nézett kihívóan bátyjára a férfi.
- Egyértelműen beleestél. A Mikaelson család egyik átka a szerelmi háromszög, nem vagyunk jobbak a Salvatore testvéreknél.
- Nem áll szándékomban lecsapni a kezedről Nik. Lehet, hogy bizonyos határokat feszegetek, de nem ártanék neki vagy neked. Azt viszont tudnod kell, ha bármikor bármilyen okból úgy dönt, hogy nem marad veled, és ő is úgy akarja, esélyt szeretnék kettőnk számára. Ott leszek neki, és már nem csak mint barátja, vagy családtagja – mondta Kol.
- Megértettem öcsém, nem tetszik, de megértettem. Ha egyszer Caroline elhagy és veled akar lenni, nem fogok az utatokba állni – válaszolta Klaus kényszeredetten.
- Őszinte beszédet kértél, hát megkaptad. Minden rendbe fog jönni köztetek, de ez tényleg az utolsó sanszod nála. Becsüld meg hogy egy ilyen lányt szerethetsz, és hogy egy ilyen lány szeret téged.
- Néha megdöbbentően felnőtt módjára tudsz viselkedni – mosolyodott el a hibrid.
- A néha valóban helyes kifejezés, mert most megyek hallgatózni Rebekah szobájához. Biztos felhívja Ric-et, hallani akarom mit beszélnek, hogy holnap cukkolhassam vele. Jó éjt bátyám! – vigyorgott Kol és osonó mozdulatokkal odébbállt.
- Jó éjt Kol! – nevetett fel Klaus a fejét csóválva nézett testvére után.
Másnap Elena és Elijah érzelmes búcsút vettek egymástól.
- Elég már gyerekek! Indulj bátyám, szükségem van a barátnődre! – toppantott Rebekah.
- Sietek vissza! – adott még egy csókot Elenának Elijah, majd kilépett az ajtón.
- Mi a kedvenc virága Caroline-nak? – kérdezte Becca.
- Rózsa és liliom.
- Csodálatos, azonnal intézkedem – bólogatott a szőke Ős és elment telefonálni.
- Mit írjunk rá? – nézett Elena elgondolkozva a két hímnemű Ősre.
- Azt mondtad maradjak csendes szemlélődő – tárta szét a kezét Klaus.
- Nem is vártam tőled semmit. Kol, valami ötlet?
- Bocsáss meg egy barom voltam. Szeretettel Nik – szemtelenkedett Kol.
- Igazán romantikus. Elijah-tól kellett volna megkérdeznem – sóhajtott Elena. Remélte, hogy Beccanak lesz valami ötlete. Türelmetlenül várta, hogy végezzen a virágrendeléssel.
- Virág megrendelve! Sokba fog kerülni Nik – dörzsölte össze mutató és hüvelykujját Rebekah vigyorogva.
- Bármennyit hajlandó vagyok kifizetni, csak újra együtt lehessünk – intett Klaus.
- Szóval, több tucat virág fog ideérkezni, és mindegyikhez meg kell írnod a kártyákat - nézett bátyjára.
- Mit írjunk a kártyákra? – kérdezte Elena.
- Az első virágkosárban annyi fehér rózsa lesz, ahány napja felfigyeltél Caroline-ra, nem csak áldozatként. Ezt egyébként arra a napra tettem, amikor Tyler először megharapta és elmentél hozzá. A második egy fehér liliomokból összeállított kosár lesz, annyi virágból, ahány napja volt az első közös vacsorátok, amikor éreztétek, hogy ez már többről szól. A harmadik adag virág vegyes lesz, és annyi vörös rózsából és fehér liliomból fog állni, ahány napja volt az első együttlétetek. A negyedikben vérvörös rózsák lesznek, annyi darab ahány napja bevallottátok egymásnak az érzéseiteket. Az ötödikbe fekete rózsákat kértem, pont annyit, ahány napja nem vagytok együtt. A kártyákra pedig ehhez kapcsolódó szövegeket fogsz írni Nik – fejezte be Rebekah monológját.
- Ez fantasztikus ötlet Becca! Minden nő szereti, ha emlékszik egy férfi a közös életükben történt fontosabb momentumokra – ujjongott Elena.
- Ti tudjátok, hogy hány napja volt Caroline-nal az első együttlétünk? – nézett Klaus a húgára és Elenára döbbent arccal.
- Te talán nem tudod? Mert az elég ciki Nik, de most legalább a fejedbe véshetsz minden fontosabb dátumot, ha képes vagy visszaszámolni – válaszolta szemtelenül Rebekah.
- A bátyánk úgy érti, hogy ti honnan tudjátok? – vigyorgott Kol.
- Mindent megbeszélünk, így ez magától értetődő – mondta Elena.
- Valóban! Ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy tudjátok mikor feküdtem le először a barátnőmmel – mondta gúnyosan a hibrid.
- Örülj neki, hogy segítünk. Magadtól nem jutott volna eszedbe ez a remek ötlet – mondta csípőre tett kézzel Rebekah.
- Ha jól hallottam, akkor a drága Alaric volt a társad ennek a kifundálásában – nézett szemtelenül húgára Kol.
- Kihallgattad a beszélgetésünket? – mondta Rebekah felháborodva.
- Még jó hogy! – vigyorgott Kol.
- Menekülj te elmebeteg, mert ha elkaplak megjárod! – indult el testvére felé a lány.
- Kol, hogy tehettél ilyet? – kérdezte Elena.
- Azt hiszed benneteket nem hallgattalak ki Elijah-val? – állt fel a férfi és hátrálni kezdett.
- Kol!!!!! – kiáltotta egyszerre a két lány és a kezük ügyébe eső összes tárgyat a férfi felé kezdték hajigálni.
- Olyanok vagytok, mint két felfújt csirke – nevetett Klaus.
- Te is akarsz egyet Nik? – fordult bátyja felé a lány.
- Dehogy kedves húgom, de ezt nem lehet kibírni nevetés nélkül. Látnotok kellene magatokat – nevetett továbbra is a hibrid.
- Elfogytak a bombáitok – mondta vigyorogva Kol célozva arra, hogy már nincs semmi körülöttük, amit hozzá vághatnának.
- Ezért még számolunk te pszichopata – nézett csúnyán testvérére Rebekah.
- Igen Kol, ezt nem úszod meg ennyivel – mondta Elena is keresztbefont karokkal.
- Elena hagyjuk az idióta testvéremet, inkább a feladatra koncentráljunk – fújta ki a levegőt a szőke lány.
- Rebekah, honnan szereztél ennyi virágot? – kérdezte Kol.
- Öt üzletből szedtem össze. Mindenhol rosszul voltak, amikor meghallották a mennyiségeket, de azért sikerült. Három esetében ugyanaz a tulajdonos, úgyhogy a boltokból összekaparta, így a nagyja meg volt, de nem volt vérvörös rózsájuk, így azt máshonnan hozzák, és a fekete rózsa pedig igazán ritka, de van egy bolt a szomszéd városban és volt nekik.
- Ki fogja kiszállítani Caroline-nak? – kérdezte Klaus.
- Akiknek a három boltjuk van. Ha megírtuk a kártyákat, iderendelem a kifutó fiújukat. Vállalták, hogy kiviszik a többit is, persze felárért, de mondtam, hogy a pénz nem számít.
- Mikorra állítják össze a kosarakat és csokrokat? – kérdezte Elena.
- Pár óra alatt végeznek.
- Akkor van időnk elmenni a nyakláncért – jegyezte meg Kol.
- Nik te maradsz. Készítsd a pénztárcádat, baromi húzós összeg lesz.
- Akkor menjünk – intett Kol, és a garázs felé vették az irányt.
Még reggel, amíg Klaus a szobájában szöszmötölt, megbeszélték, hogy két kocsival fognak menni Tyler miatt, aki feltehetően Kolt fogja követni, így Elena Rebekah kocsijában feküdt a hátsó ülésen.
- Felülhetsz Elena, Tyler tényleg Kol után ment.
- Nem kellett volna Damonéknak megengedni, hogy ő is belekeveredjen – sóhajtotta Elena.
- Nem értem őket. Teljesen olyanok, mintha vágynának a halálra.
- Többször mondtam is nekik, hogy rossz vége lesz, de nem hallgattak rám. Senkire nem hallgatnak – csóválta a fejét a hasonmás.
- Amikor nyilvánosan is meg fogtok jelenni Elijah-val, Caroline pedig Klaussal, mindenképpen ott szeretnék lenni, hogy lássam a fejüket – vigyorgott Rebekah.
- Ne is mondd, abból milyen cirkusz lesz – túrt bele gondterhelten a lány a hajába.
- Kol is és én is alig várjuk. Imádjuk a cirkuszt.
- Tudom, ismerlek benneteket – nevette el magát Elena.
- Örülök, hogy ilyen jól meg vagy Elijah-val. Komolyan örülök – bólogatott Rebekah.
- Elijah nagyon jó ember.
- Szereted őt? Mármint szerelemmel szereted őt?
- Még nem beszéltünk egymással erről.
- Azt tudod, hogy neki már régóta bizsergeted a szívét, és mostanra egyértelműen beléd szeretett?
- Ahogyan én is belé – hunyta le szemét Elena, és melegség töltötte el a szívét, ahogy ezt hangosan kimondta.
- Szuper! Akkor zúgjanak a harangok! – ujjongott Rebekah.
- Mi van veled és Alaric-kal Becca? Erről sosem beszélsz – vonta össze szemöldökét Elena.
- Nem is tudom. Érzek iránta valamit, de még nem tudom hova tenni. Úgy értem, hogy még nem tudom Caroline-nak lesz e igaza azzal, hogy mint férfi érdekel, vagy Nik-nek az apafigurás dologgal – vonta meg vállát a szőke Ős.
- Szerinted, ő hogyan érez?
- Azt hiszem pont ott tart ahol én, nem tudja nőként, vagy mentoráltjaként kezdek közel állni hozzá. Valószínűleg nem lányaként gondol rám azért használom a mentor szót.
- Gondoltam. Bárhogy is alakul, örülni fogok nektek.
- Tényleg olyanok lettünk, mint egy család nem igaz? – kérdezte Rebekah miközben leparkolt, mert megérkeztek.
- Való igaz. Szeretek a tagja lenni, annyit lehet veletek nevetni.
- Mi mindig ilyen jókedvűek voltunk, kivéve amikor apa túl közel került hozzánk, tudod, amikor üldözött. Olyankor elpárolgott a jókedvünk. Nik volt az egyetlen, aki sokszor volt búskomor, az idióta hibrid baromsága miatt, de mostanra majdnem behozta a lemaradást. Remélem Caroline megbocsát neki és akkor újra a jókedvé lesz a főszerep az életében – szállt ki a kocsiból Rebekah.
- Úgy legyen! – kiáltott fel Elena.
- Gyere kapaszkodj belém – nyújtotta kezét Rebekah, majd elkapta a lányt és leugrott a járatba. Majd elindultak abba az irányba, ahol a lánc hevert.
- Sosem gondoltam, hogy ez a lánc ennyi titkot rejteget – mondta Elena.
- Nekem mondod? Majd ezer évig viseltem és nekem sem volt róla fogalmam – értett egyet a szőke Ős.
- Katherine is itt van valahol?
- Jóval arrébb van innen. Unom a sétát Elena. Kapaszkodj a hátamra, mert így sosem végzünk – állt meg Becca és a hasonmás felmászott a hátára.
- Ha valaki pár hónappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy egyszer majd a hátadon utazom, azt hiszem vagy kinevetem, vagy elküldöm a francba – nevetett fel a lány.
- Azért ne szokd meg
– kacagott fel a szőke Ős is.
Rövid időn belül végeztek, és már indultak is haza. Elena felhívta Kolt, hogy indulhat haza.
- Megérkeztek a virágok – mondta Rebekah, amikor a kocsifelhajtóra fordultak.
- Nem látok semmit – kereste a virágszállító autókat Elena.
- Érzem – húzta fel az orrát a szőke Ős egy mosoly kíséretében.
Elena kitágult szemekkel nézte a virágtengert, amikor beléptek a házba. Gyönyörűen állították őket össze, még a fekete rózsából összeállított kisebb csokor is szép volt, a színe ellenére.
- Ez nem semmi, az illatuktól lassan elkábulok – húzogatta orrát Kol.
- Élvezzétek ki a látványukat, és az illatukat gyorsan. Meg kell írnunk a kártyákat – mondta Rebekah.
Caroline otthon ült és a Nik-kel töltött időről ábrándozott. Néha egy –egy könnycsepp gördült le az arcán. Nagyon hiányzott neki a férfi. A szája a szeme, szőke haja, amibe annyira szeretett beletúrni. Meg akart bocsátani neki, de a férfi a rajz óta nem adott életjelt magáról. Kol mondta, hogy meg van, de felé nem jelzett. Lehet, hogy reagálnia kellett volna a rajzra. Vajon késő lenne, ha most tenné meg? Elgyötörten sóhajtott fel. Mindig könnyen adott tanácsot másoknak a szerelmi életükkel kapcsolatban, és most a sajátjában teljesen elveszett volt. Hallotta, hogy egy autó áll meg a ház előtt, majd virág illat ütötte meg az orrát. Rózsa és liliom. A kedvenc virágai. Kopogtattak és ő egy pillanat alatt az ajtó előtt termett.
- Ms. Caroline Forbes? – kérdezte egy kifutó fiú külsejű srác, akinek a névjegyén Tim állt.
- Én vagyok.
- Ezeket Önnek küldték. Bevihetném? – kérdezte a fiú és Caroline döbbenten bólintott, amikor meglátta a srác mögött sorakozó virág rengeteget.
- Köszönöm – mondta a srác, és egyenként becipelte a kosarakat, csokrokat.
- Az a kérés, hogy a legnagyobb kosártól visszafele haladva legyen szíves a benne lévő kártyákat olvasni, és ezt a levelet csak a legvégén bontsa fel – nyújtott át egy díszborítékot a Tim nevű fiú.
- Köszönöm – nyögte a szöszi és a mellette lévő szekrényen lévő pénztárcájáért nyúlt.
- Ne fáradjon! Ide kérek még egy aláírást, hogy leszállítottam a virágokat – mondta a kifutó és látszott a szemén, hogy lenyűgözőnek találja, hogy valaki ennyire szeresse ezt a lányt, hogy ennyit adjon neki.
- Köszönöm.
- További szép napot!
- Önnek is! – válaszolta Caroline, és nem tudta hová kapja a szemét a virágok láttán.
Odalépett a legnagyobb kosár elé és kivette a kártyát. Klaus betűi tűntek a szeme elé.
„Caroline! Annyi napja figyeltem fel rád, ahány rózsát számlálsz a kosárban. A figyelmem az örökkévalóságig a tiéd. Szeretettel Nik”
A vámpír könnyezett, miközben szeme végigfutott a fehérrózsa halmon. A következő kosárhoz lépett, amely liliomokból készült.
„Drágám! Ahány liliomot találsz a kosárban, annyi nap telt el azóta, hogy először eljöttél velem vacsorázni, ahol mindketten éreztük, hogy több van közöttünk egyszerű szenvedélynél. Szeretettel Nik”
A szöszi lány újabb könnycseppeket törölt le, amikor a harmadik kosárhoz lépett és elővette a benne rejtőző kártyát. Gyönyörű volt a vörös rózsákból és liliomokból összeállított kosár.
„Kedvesem! A liliom te vagy, a rózsa én vagyok, és annyi van belőlük, ahány nap eltelt az első együttlétünk óta. Csak veled szeretném átélni ezt újra és újra, az örökkévalóságig. Szeretettel Nik”
Caroline szeméből most már folyamatosan folytak a könnyek, alig találta meg a negyedik csokorban lévő kártyácskát.
„Szerelmem! Számold meg a rózsákat, és tudni fogod, hogy hány nap telt el azóta, hogy bevallottuk egymásnak az érzéseinket. Az én érzéseim irányodba napról napra erősebbek lesznek! Nik”
- Az enyémek is – suttogta a lány.
Az ötödik egy kis csokor volt, tele fekete rózsákkal, és Caroline visszatartotta lélegzetét, mert nem tudta mit is jelenthet. Gyorsan kibontotta a kis kártyát.
„Szerelmem! Ennyi nap telt el azóta, hogy mindent elrontottam. Az életem azóta ezeknél a rózsáknál is feketébb. Kérlek bocsáss meg nekem, te vagy a fény az életemben. Szeretettel Nik”
Kibontotta a díszborítékot, amelyben egy pár soros levelet talált.
„Kedvesem!
Nagyon szeretnélek elvinni egy helyre, amely tudom milyen fontos számodra. Ha képes vagy megbocsátani nekem, akkor ma este 7 órakor legyél az erdőben ott, ahol többször is találkoztunk közelebbi ismeretségünk hajnalán. Várni fogok Rád.
Szeretettel
Nik”
- Megbocsátok és ott leszek, mert szeretlek tiszta szívemből – mondta ki Caroline hangosan.
