El sem hiszem, de végre meghoztam a 13. részt is. Még mindig hétvége, és KLAROLINE!!!
Jó szórakozást hozzá!!!
Kellemes hétvége
Caroline arcán boldog mosoly játszadozott, amikor felébredt. Fantasztikus volt a tegnapi nap Klaussal. „Minden értelemben” tette hozzá magában, és nyújtózott egy nagyot. A férfi már nem volt mellette, de hallotta, hogy telefonon beszél. Túl messze volt tőle ahhoz, hogy értse, mit mond. Megvonta vállát, átsétált a saját szobájába. Nem töltött benne túl sok időt eddig. Kitúrta bőröndjéből fogkeféjét, majd visszament a fürdőbe. Felfrissülve tért vissza. Felvett egy sötétkék farmert, egy laza esésű fehér pulóvert, és lapos fekete térdig érő csizmáját. Élvezettel ült le a gyönyörű fésülködő asztalhoz. Csak egy kis szempillaspirált, és szájfényt használt smink gyanánt. Haját átfésülte, és oldalsó tincseit lazán eltűzte. Elégedetten állt fel, és megnézte telefonját. Elena még az éjszaka üzent neki, hogy megtalálták Ric-et, jól van, és kérte, hogy hívja fel, mert muszáj vele beszélnie valamiről.
- Szia Elena!
- Szia Caroline, de jó, hogy felhívtál!
- Jézusom! Mi történt? Olyan a hangod, mint akit akasztani visznek. Azt írtad Ric jól van – mondta a vámpír ijedten.
- Igen, Ric rendben van, csak én csináltam valamit, és nem tudom kihez fordulhattam volna.
- Mit csináltál?
- Csókolóztam Elijah-val – nyögte bele az igazságot a telefonba a hasonmás.
- Ja, hogy ez történt? Halálra rémíted a már halott barátnődet, te lány – könnyebbült meg Caroline.
- Tessék? Meg sem rökönyödsz ezen?
- Várható volt, és én nem ítélkezem. Még örülök is neki - válaszolta a vámpír és belül ujjongott. "Jó ötlet volt Elijah figyelmét felhívni Elena érzéseire" gondolta magában.
- Caroline! - monda megütközött hangon a barna lány.
- Miért ne tenném Elena? Szükséged van, egy olyan emberre, mint Elijah. Van köztetek valami csodálatos meghittség. Stefant nagyon szeretem, de a közelébe lenni olyan, mintha temetésen vennék részt, és te lennél a halott, akit sirat. Damon szerelmes beléd, és tudom, hogy érzel iránta valamit, de szerintem ez részedről inkább egy erős szexuális vonzódás. Lehet, hogy szexelnetek kellene egyet.
- Caroline!!!
- Igazam van! Tudod, hogy jó a szemem az ilyen dolgokhoz. Tényleg egy szarkasztikus és kiszámíthatatlan vámpírt szeretnél magad mellé, vagy egy magába zuhantat, akinek folyamatosan önmegtartóztatást kell produkálni, mert eldurran az agya az emberi vértől? Nem hiszem Elena. Tudom, hogy gyűlölöd Klaust, de igaza volt abban, hogy a legrosszabb ami veled történhet, az Damon és Stefan. Legalábbis jelen állapotukban. Nem hagynak levegőt venni sem.
- Nem tudom Car, teljesen össze vagyok zavarodva.
- Lépj hátrább az életedtől és nézd a teljes képet, azt hogy neked mi a legjobb most. Ha engem kérdezel, akkor nyugodtságra, kiegyensúlyozottságra van szükséged. Ezt egyik Salvatore sem tudja biztosítani neked. Mondhatnám, hogy maradj továbbra is egyedül, de miért tenném, ha egyszer ilyen remek emberrel találkoztál?
- Jesszusom! Fizetnek neked az Ősök, hogy ilyeneket mondj? – kérdezte Elena, és elnevette magát.
- Ingyen futtatom őket – válaszolta szintén nevetve a vámpír. – Egyébként milyen volt a csók?
- Teljesen beleszédültem, és nem csak egyszer csókolóztunk, de lelkiismeret furdalásom van miatta.
- Miért Elena? Nem tartozol számadással senkinek. Nem csaltál meg senkit. Ott maradtok hétvégére?
- Ric-nek begyógyultak a sebei, de miattam szeretné, ha maradnánk. Azért, hogy kikapcsolódjak. Elijah-nak sincs ellenére.
- Akkor ez a hétvége legyen a tiétek. Ne lökd el magadtól, adj esélyt ennek, és nézd meg mivé alakul.
- Jó vele lenni, olyan nyugodt, udvarias, vicces…
- Dögös – vágott közbe a szöszi.
- Igen az – ismerte el Elena.
- Akkor mindent bele! Várom a részleteket! Jó hétvégét Elena!
- Neked is Car!
Caroline elégedetten tette le a telefont.
- Engem milyennek találsz? – kérdezte a háta mögül Klaus, miközben átölelte a lányt, akire a szívbaj jött.
- Megijesztettél – fordult a férfi felé, és szorosan hozzásimult.
- Szeretek ijesztgetni másokat.
- Tudom – forgatta a szemeit a lány.
- Szóval, milyennek találsz? Remélem, nem csak Elijah-t találod dögösnek.
- Mindent hallottál?
- Mindent, és egy kicsit meg vagyok lepődve.
- Elijah miatt?
- Mindkettőjük miatt, hogy mertek lépni egymás felé. De tetszik a helyzet.
- Nekem is – vetett cinkos pillantást Klausra a lány.
- Nagy kerítőnő vagy, nem igaz? – nevetett fel a férfi és egy csókot nyomott Caroline szájára.
- Csak azt mondtam, amit gondoltam.
- Összeillenek, de a földkerekség legtökéletesebb párja mi vagyunk – nézte a lány száját a hibrid, és felemelte, hogy az ágyra tegye.
- Ne Klaus, most tettem magam rendbe –ellenkezett a vámpír.
- Ezt a szobát nem szenteltük még fel, drágám. Itt az ideje – nézett Caroline-ra, majd finoman az ágyra tette, és a nyakát kezdte csókolni.
A szöszi már nem ellenkezett, felébredt benne a vágy, és ő is kényeztetni kezdte Klaust.
Később a konyhában ültek, és vért kortyolgattak.
- Szépek lennének együtt – mondta Caroline.
- Elena és Elijah?
- Ühüm.
- A Salvatore testvéreket megütné a guta.
- Nekem Elena számít.
- Nekem te számítasz – emelte szájához Klaus a lány kezét.
- Te is nekem – mondta némileg elpirulva Caroline.
- Meddig akarod titokban tartani a kapcsolatunkat? – nézett a lányra a hibrid.
- Ez bonyolult Nik, mi lesz, ha mégsem jön össze hosszabb távon kettőnk között.
- Ne mondj ilyet Car. Miért gondolod, hogy ne lenne hosszú távú?
- Csak félek.
- Minden időmet neked szentelem. Gondolod, hogy energiát fektettem volna ebbe az egészbe, ha csak azért kellettél volna, hogy szórakozzak egyet? Akkor simán megigéztelek volna, és nem segítek neked, nem viszlek vacsorázni, nem hozlak ide. Bíznod kell bennem Caroline.
- Bízom benned.
- Akkor magadban nem bízol? - kérdezte Klaus, miközben belül rettegett attól mit mond erre a lány.
- Bízom magamban, bízom bennünk, de ez a kapcsolat akkor is még egy kicsit félelmetes számomra, és tudod, hogy a barátaim közül mindenki gyűlöl téged.
- Te mondtad Elena-nak, hogy adjon esélyt, akkor te miért ne tennéd?
- Igazad van, nem akarok valamit, ami ilyen jó az életemben eldobni magamtól.
- De ugye tudod, hogy nem titkolhatjuk örökké?
- Tudom.
- Nem várom el, hogy most azonnal elmond a barátaidnak, de nem akarlak mindig csak titokban látni. Ezer éves vagyok, és úgy bujkálok, mint egy kamasz. Ez nem én vagyok Caroline.
- Adj nekem egy kis időt.
- Rendben van szerelmem, egy kis idő még belefér.
- Klaus, szeretnék kérdezni valamit.
- Ne tartsd magadba, kedvesem.
- A közted és a testvéreid között lévő kötésről lenne szó. Anyukád még mindig azon ügyködik, hogy megöljön benneteket?
- Biztos lehetsz benne, hogy igen – sötétült el a férfi arca.
- Miért nem próbáltok lépni az ügyben? Megtörni a kötést?
- Gondolod, hogy csak várjuk a jó szerencsét? Rajta vagyunk. A legfontosabb, hogy Esthert és Finnt kiiktassuk, aztán találnunk kell valakit, aki kellően erős boszorkány, és tudja, hogyan törje meg a kötést.
- Tudjátok hová menekültek Estherék?
- Caroline, bízhatok benned? Bízhatok benned annyira, hogy nem árulsz el engem? – nézett a lány szemébe a férfi komoly arccal.
- Bízhatsz bennem – válaszolta a vámpír őszinte tekintettel.
- Biztos?
- Nem lennék itt veled, ha nem bíznék benned, és te nem bízhatnál bennem – mondta Caroline komoly hangon.
- Amit most mondok, nem szeretném, ha bárkinek is elmondanád. Elena-nak sem, akármi is van közte és Elijah között. Nem bízom meg benne. Elijah kivételével az egész családom halálát akarja.
- Nem fogom elmondani senkinek. Nem akarok ártani neked.
- Megtaláltuk anyámékat, Salemben.
- Ott elég erős boszorkányok vannak – vonta össze szemét a lány.
- Igen, anyám egy újabb vérvonalat keres, amihez kapcsolódhat, de a Bennett vonal megszakításának híre ment, és eddig még nem talált támogatókat. Ettől függetlenül még nekünk sem tanácsos odamenni. El kell csalni őket onnan.
- Hogyan akarjátok ezt megtenni?
- Tegnap hívott Elijah, hogy meg vannak anyámék. Hétfőn, ha hazaértünk a testvéreimmel kitalálunk valamit.
- Segíteni akarok neked – nézett Klausra a lány.
- Nem lehet, túl veszélyes lenne rád nézve.
- Ne utasítsd el végleg a segítségemet, ha bármit tehetek azért, hogy újra biztonságban legyetek segítek.
- Nem akarlak veszélybe sodorni, de tudom milyen makacs vagy. Ha úgy látom, hogy tudsz segíteni, akkor kérni fogom. Rendben? – húzta fel a szemöldökét a férfi.
- Rendben – mosolygott a lány.
- Hát akkor szívem, mihez lenne kedved ma?
- Te vagy a házigazda, lepj meg!
- Drágám, én egész nap ágyban lennék veled – mondta csábító hangon, miközben lassan a lány felé közeledett.
- Nik! Neked csak ezen jár az eszed? – kérdezte Caroline tettetett felháborodással a hangjában.
- Csak ezen, ha veled vagyok! – kapta el a lányt és a konyhapultra ültette.
- Akkor majd én kitalálok valamit – mondta Caroline, és megcsókolta a férfit, majd eltolta magától és lecsúszott a pultról.
- Kínzol engem – nyögte panaszosan Klaus.
- Jaj, te szegény! Sétáljunk egy kicsit a parkban, még nem volt lehetőségem megcsodálni, és tudod, hogy odáig vagyok a szép dolgokért.
- Én is – kacsintott a lányra a hibrid.
- Nagy hóhányó vagy! – rázta meg fejét a vámpír kacagva.
- Ha sétálni szeretnél, menjünk – sóhajtott Klaus és kezét nyújtotta, amit Caroline örömmel elfogadott.
A szökőkút szélén ültek, olyan meghitt és természetes volt, hogy együtt vannak.
- Mesélj magadról Caroline.
- Mit szeretnél tudni?
- Hogyan éltél Mystic Falls-ban emberként, hogyan élsz vámpírként?
- Gyönyörű gyermekkorom volt 10 éves koromig, aztán a szüleim elváltak. Egy férfi miatt, és nem anyám pasizott be – sóhajtotta a lány. – Nehezen viseltem a válást, pszichológushoz jártam. Anyuval nagyon hektikus volt a kapcsolatunk, egyszer fent egyszer lent. Azóta ilyen jó, amióta megbeszéltük ezt a vámpír dolgot. Apa mindig megértett engem, nagyon szerettem őt. Aztán szépen helyrejöttem, mindenben részt vettem. Adománygyűjtés, sulis szervezkedések, bálok, bármi. Imádom csinálni. Ez vámpírként is megmaradt nekem. Én lettem Miss Mystic Falls, bár ezt már tudod. Amikor átváltoztam, Damon ki akart nyírni, de Elena és Stefan nem engedte. Bonnie készített nekem napon járó gyűrűt, mert Stefan megkérte rá, de elfordult tőlem, és időbe telt, amíg rendeződött a viszonyom vele. Stefan nagyon sokat segített. Ott volt Matt, aki végül rájött a titkunkra, és Tyler, akivel rengeteg dolgon átmentünk. Segítettem neki az első farkassá válásakor. Iszonyatos kínokat élt át, és aztán elmélyült a kapcsolatunk. Közben pedig, állandóan történt velünk valami. Kezdődött Katherine-nel, folytatódott a vérfarkasokkal, akik elraboltak, megkínoztak, aztán jöttél te, majd ez kiegészült a családoddal. Persze történtek jó dolgok is, de mióta átváltoztam, több rossz dolog történt, mint jó. Tőszavakban elmondva nagyjából ennyi, bár gondolom pár dologról már tudtál. Mióta vámpír lettem, talán most van a legnyugodtabb időszak az életemben.
- Még mindig úgy érzed, hogy haldokolsz, mióta vámpír lettél?
- Bizonyos szinten mindig ezt fogom érezni. Újságíróként szerettem volna dolgozni. Férjhez menni, gyerekeket szülni, a tengerparton élni. Hétköznapi, normális nyugodt családi életről álmodoztam mindig.
- Caroline, muszáj lesz máshogy szemlélned az életedet. Vámpírként nem valósítható meg minden emberi álmod.
- Azt kell ünnepelnem, hogy nem vagyok az emberi végességhez kötve – mosolygott a lány.
- Emlékszel mit mondtam neked, amikor elmentelek meggyógyítani? – csodálkozott Klaus, és jóleső melegség töltötte el.
- Minden szavadra emlékszem – bólogatott Caroline.
- Akkor próbálj meg úgy élni, különben egyre inkább szenvedéssé válik a létezésed. Segíthetek neked ebben szerelmem, de ahhoz a te közreműködésed is szükséges. Nem kell lemondanod minden emberi álmodról. Lehetsz újságíró, lehet házad, férjhez is mehetsz és még ezer dolgot pont ugyanúgy megtehetsz, megszerezhetsz. Talán még annál is többet, mint amit álmodni reméltél.
- De soha nem lehet gyermekem – szontyolodott el a lány.
- Sajnálom Caroline – nézett őszintén Klaus.
- Nem te tettél vámpírrá, ne te sajnáld. Katherine törte össze az álmaimat. Tudod mit, nem is fogok ezen keseregni, mert nem tudok ellene mit tenni. Ellenben megfogadom azt, amit mondtál – rázta le magáról a szomorúságot a lány.
- Katerina mindig önző volt, Tatia is az volt, úgy látszik, hogy ez Petrova tulajdonság.
- Elena nem önző.
- Ő valóban kilóg a sorból. Van benne önzés, de inkább csak annyi, amennyi minden más emberben is meg van.
- Szerencséd hogy ezt mondtad! Nem engedem, hogy bántsd a barátnőmet, és Elijah-val is szembe kell majd nézned, ha jól alakulnak a dolgaik – dörzsölte össze tenyerét a lány.
- Imádom, hogy ilyen nagy a szíved – csókolta meg Klaus Caroline-t.
- Tanulhatsz tőlem pár dolgot, az már biztos – válaszolt csipkelődve a vámpír.
- Értettem a célzást, de ne feledd, hogy ezer év hosszú idő, és sok érzelmet kizártam az életemből, nem fogok csak úgy megváltozni, és vannak dolgok, amiben nem is akarok.
- Ne aggódj, nem felejtem el, hogy egy vén csont vagy – nevetett a lány.
- Te pimasz kis bébi vámpír – nyúlt a lány után a férfi, de ő ügyesen kicsúszott a kezei közül, és futni kezdett.
- Kapj el, ha tudsz – fordult a férfi felé, incselkedve.
- Esélyed sincs ellenem kisszívem, és ha elkaplak, nem engedlek el – mondta nevetve a férfi és a lány után iramodott.
Hagyta, hogy Caroline szaladjon előle. Kényelmesen elkaphatta volna, de tetszett neki a lány suhanása, lobogó szőke hajrengetege. Követte egy darabig, majd elébe iramodott. Caroline lelassított és a férfi karjaiba vetette magát.
- Meg vagy – zárta össze karjait a férfi, és a vámpír felszabadultan nevetett.
- Ahhoz képest, hogy milyen öregember vagy, nem volt rossz teljesítmény – heccelte a lány.
- Ma nagyon ki akarod húzni nálam a gyufát – vonta össze szemöldökét a férfi, de közben mosolygott.
- Hogy engesztelhetnélek ki? – kérdezte a lány ártatlan szemeket meresztve.
- Csak egy módon, avassuk fel a parkot is – mondta és lefektette Caroline-t a fűbe.
- Miért nem lepődöm meg – kuncogott a lány és odaadóan simult a férfi karjaiba.
