Chapter 31

El sem hiszem, hogy befejeztem...de íme! :)))
Jó szórakozást hozzá!!!

A döntés

Ric elgondolkozva ballagott az erdőben. Mióta Rebekah megmutatta neki, hogy hol és hogyan is éltek ezer éve, egyfolytában arra gondolt, hogy erről írnia kellene. A lány tényeket mondott el, de nyilvánvaló volt, hogy nem írhatott egy tényfeltáró könyvet, hiszen a mai történész társadalom azonnal támadta volna, és bizonyítékokat követelt volna tőle ezek alátámasztására. Elmosolyodott, ha arra gondolt, hogy az Ősök erre igencsak eleven bizonyítékok lennének, de persze ez nem volt járható út. Így egy történelmi regény mellett tette le a voksát, amivel Becca és a többi Ős is egyetértett és felajánlották segítségüket. Elképesztően sok információ birtokába jutott, és amikor megszállta az ihlet, mindig az erdőbe jött ki, hogy fizikailag is közel kerüljön a helyhez. Hetente nagyjából három esetleg négy napot jött ki ide pár órára, és felvázolta az írását, amit otthon, vagyis leginkább a Mikaelson villában be is csapkodott a laptopjába. Jól haladt hála a kapott segítségnek. Barátnője mindig elolvasta a megírt fejezetet és néhány helyen pontosított, sőt néha nagyon jó ötletekkel állt elő. Leült az egyik szikla tövébe, amely a barlangjárat része volt, és elővéve vázlatfüzetét belemerült az írásba. 

Damon távolabbról figyelte barátját. Hiányzott neki Ric, talán jobban mint Elena, ugyanakkor dühös is volt rá, az Ősökkel való lepaktálása miatt. Szeretett volna beszélgetni vele, együtt iszogatni és mindent, amit régen együtt csináltak. Tudta, hogy ő is hiányzik Alaricnak, hiszen folyamatosan üzeneteket küldött neki. Kicsit olyanok lettek egymásnak, mint a testvérek. Ric más volt, mint Stefan. Lazább, mégis meg volt benne az a képesség, hogy valamennyire kordában tartsa őt. Volt néhány nézeteltérésük, és Damon tudta, hogy ez leginkább az ő hibája volt, mégis ha bajban volt Ric ott állt mellette. Tudta, hogy függetlenül az Ősökkel való kapcsolatától most is ott állna mellette. Oda kellene mennie hozzá, és megmondani, hogy nincs harag, hogy maradjanak barátok, de akkor hazudna a tanárnak. Barátja akart maradni, de még volt benne némi harag az Ősök miatt, és hogy kijátszották őket, amiben Ric is részt vett. Sóhajtott egyet és tovább nézte ahogyan a férfi sebes mozdulatokkal ír a füzetébe. A következő pillanatban azt látta, hogy Ric a nyakához kap majd oldalra dől, és ömleni kezd a vére. Azonnal mellette termett. 

- Ric - suttogta Damon rémülten. 

- Damon – gurgulázta a férfi, mert már a száján is dőlt a vére. 

- Hol a gyűrűd? - kérdezte a vámpír kétségbeesetten. 

- A villa… - halt el Ric hangja. 

Damon nem teketóriázott, megharapta csuklóját, és a haldokló szájához emelte. 

- Innod kell Ric különben meghalsz – suttogta az idősebb Salvatore és teljesen belenyomta csuklóját a férfi szájába. 

Nem érezte Alaric pulzusát és érezte, hogyan uralkodik el rajta a pánik. Nem tudta, hogy jutott e véréből a férfi szervezetébe. A tanár arca és nyaka merő vér volt. Újra megharapta csuklóját és újra a szájába nyomta kezét, majd fájdalom nyilallt a hátába és Ricre dőlt. 

- Ki vagy? Mit csinálsz itt vámpír? – fordította a hátára valaki durván. 

Három férfi és egy nő állt felette, és két szív dobogását hallotta. Aki kérdezett annak nem hallotta a szívdobbanásait, nyilvánvalóan egy vámpír volt. Sötét haja volt és erősen borostás. A másik vámpír szőke volt és akkora, mint egy kétajtós szekrény. A velük lévő két embert furcsának találta Damon, megesküdött volna rá, hogy nem egyszerű emberek. Minden érzéke veszélyt szimatolt. 

- Samuel vagyok. Megéreztem a vér szagát és itt találtam ezt az embert – nyögte Damon. 

- Samuel ki? 

- Samuel Taylor. 

- Mit kerestél az erdőben? – kérdezte a szőke. 

- Átutazóban vagyok. Még nem vagyok régóta vámpír kerülöm az embereket, de ennek a vére idevonzott – hazudott tovább Damon. Fogalma sem volt, kik ezek és mit akarnak Ric-től. 

- Ő a mi prédánk – rúgott bele egyet a sötét hajú. 

- Elnézést, még nem tudom kontrollálni magam – nézett ártatlanul az idősebb Salvatore. 

- Egyedül vagy? 

- Igen. 

- Szóval nem ismered ezt az embert? 

- Nem. Miért ő a prédátok? 

- Semmi közöd hozzá – rúgta arcon a szőke. 

Damon orrából ömleni kezdett a vér, és érezte hogyan megy fel benne a pumpa, de nem tudott mozogni, a hátában lévő fadarab rossz helyen volt, ráadásul nem volt benne biztos, hogy elbírna velük. 

- Anton, menjünk már ha végeztünk – szólalt meg az egyik ember. 

- Előbb megnézem biztos halott e ez a rohadék – válaszolta a sötét hajú férfi. 

- Miért öltétek meg? Ártott nektek? – kérdezte Damon, és felkészült rá, hogy újra megrugdossák. 

- Akik ártottak nekem, azokat nem lehet megölni, de a szeretőiket igen – vigyorgott az Anton nevű férfi. 

Ebben a pillanatban Ric kezdett magához térni, és Damon konstatálta, hogy használt a vére. Jelen helyzetben nem tudta, hogy ennek örüljön e vagy sem.  

- Hát nem döglöttél meg kutya – rúgott bele egyet a szőke. 

- Törd ki a nyakát, úgy biztos, hogy megpusztul – vetette oda Anton és Damon megrémült, hiszen Alaric szervezetében ott volt a vére. 

- Mi ez az ijedtség kisfiam? Még sosem törted ki senkinek a nyakát? – vigyorgott a szőke, majd Damon hallotta a reccsenést. Behunyta a szemét és visszatartotta a könnyeit. 

- Na, most már biztos, hogy halott ez a hímringyó – rúgott egy utolsót Alaricba Anton. 

- Mit csináljunk vele? – bökött a szőke a még mindig behunyt Damon felé. 

- Vedd ki a hátából a karót, aztán menjen. Még ifjú vámpír és nem ismer itt senkit. 

- És a halott féreggel? 

- Dobd le azon a járaton, ott rohadjon el a teste. Remélem azok az álnok rohadékok keresik majd, és mire megtalálják, addigra a szőke Ős szuka teljesen ki fog készülni – nevetett gonoszul Anton. 

A szőke nagydarab vámpír megfogta Alaric testét és lehajította a járatba, majd durván megfogta Damont és kirántotta a hátából a karót. A kékszemű vámpír összerándult a fájdalomtól és köhögött párat. 

- Menj az utadra, és ne nézz vissza – pöckölte meg Damon orrát a szőke. 

- Mielőtt elindulnál,  kapsz egy kis figyelmeztetést, hogy sose árulj el bennünket. Ők boszorkányok, és elég jártasak a vámpírok kínzásában- vigyorgott Anton, majd maga elé engedte boszorkányokat. 

Egy pillanattal később Damon agya lángokban állt, és összegörnyedt a fájdalomtól. 

- Emlékezz rá ifjú Samuel Taylor, ha bárkinek is elmondod amit láttál, akkor megtalálunk, és nem úszod meg ennyivel. 

- Senkinek nem fogok szólni, nem láttam semmit – nyögte Damon. 

- Húzd el a beledet – lökte meg a szőke és a kékszemű vámpír eltűnt. 

Damon nem ment messze. Megvárta, amíg a vámpírok és boszorkányok elhagyták a terepet. A lejárathoz száguldott és leugrott rajta. Alaric mozdulatlanul feküdt a földön. Damon letérdelt mellé és szomorúan nézte. Nem akart ártani neki, meg akarta menteni az életét és most vámpír lett a barátja. Sóhajtott egyet, majd felnyalábolta a férfit és kiugrott a járatból. 

A Mikaelson villában borozgatós estét tartottak, amin Jeremy is részt vett. Kol és Rebekah egymást ugratták, és Jeremy néha Kol-lal összefogva ugratta az összes jelenlévőt. Elena és Caroline az oldalukat fogva nevettek, Klaus harsány kacaja is felhangzott párszor, és néha még Elijah is hangosan felnevetett. 

- Jaj, de kár hogy Ric lemarad erről – mondta nevetve Elena. 

- Sajnálhatja bizony. Legközelebb felvesszük és akkor nem fog senki semmiről lemaradni – csapta össze kezeit Caroline. 

- Ne már Car! Úgy nem lehet hülyülni, hogy felveszik. Feszélyezne a kamera – mondta Kol. 

- Pont téged öcsém? Jobban elemedben lennél, mint valaha is voltál színművész úr! – dobott egy párnát felé Klaus. 

- Ezzel egyet kell, hogy értsek – bólogatott Rebekah, Elenával és Caroline-nal egyetemben. 

- Igazuk van Kol, imádsz szerepelni és semmi nem gátol meg ebben – jegyezte meg Elijah. 

- Még te is az oldalukon állsz? – kérdezte Kol tettetett felháborodással. 

- Na, erről beszéltem. Színészkedsz most is – mutatott rá a tényre a hibrid. 

- Én viszont biztos, hogy berezelnék a kamerától – mondta Jeremy. 

- Ez igaz – ölelte át öccsét Elena. 

- Rendben nem vesszük fel, csak élő előadásokat láthatunk, mint a színházban– vonta meg vállát Caroline. 

- Ti vagytok a mi privát színi társulatunk – tapsolt Elena. 

- Ilyen remek közönségnek jár a ráadás, nem igaz Jer? Becca? – kérdezte Kol és a másik kettő bólintott. 

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő és összehúzott szemmel néztek egymásra a szobában ülők. Nem vártak senkit, csak Ric-et, de neki kulcsa volt. 

- Megyek megnézem ki az – állt fel Elijah. 

Damon a szokásos sápadtságánál is haloványabban állt a villa ajtajában kezében Alariccal. Zokogott a lelke barátjáért és tudta, hogy nemsokára mások is zokogni fognak érte. 

- Damon! Mi történt? – nyitott ajtót Elijah és összevont szemöldökkel nézte az alélt tanárt. 

- Bemehetnék? – kérdezte megtört hangon a kékszemű vámpír és Elijah kiérezte a hangjából, hogy nagy a baj. 

- Gyere utánam – engedett utat Elijah, majd a vámpír elé lépett és mutatta az utat. 

- Úristen Ric! – sikított fel Rebekah, amikor meglátta a csurom véres tanárt. 

Mindenki dermedten állt. 

 - Tedd le a kanapéra, és mondd el mi történt – mondta parancsoló hangon Elijah. Rebekah, Elena és Jeremy a tanár mellett termettek. 

- Legelső dolog, amit tudnotok kell, hogy Ric vámpírként fog felébredni – nézett a többiekre Damon. 

Elena elkezdett zokogni, Jeremy hófehérre vált arccal állt. Rebekah megállíthatatlanul sírt. Caroline a szája elé kapta a kezét. A három férfi Ős összevont szemöldökkel nézte a Salvatore fivért. 

- Hogy történhetett ez meg? – kérdezte Klaus csipetnyi ingerültséggel a hangjában. 

Damon elmesélte a történteteket. Elena és Jeremy összetörten nézték gyámjukat. 

- Anton? Azt mondtad Anton? – kérdezte meghökkenve Elijah. 

- Igen. Valamiért nagyon utál benneteket. 

- Hogyan lehetséges ez? – nézett Caroline az Ősökre. 

- Nem értem szöszi mit vagy úgy megdöbbenve, elég sokan utálják őket – mondta Damon kissé pimasz hangon. 

- Vigyázz a szádra! – mondta figyelmeztetően Klaus és Kol is tett egy lépést a vámpír felé. 

- Antonnak halottnak kellene lennie – adta meg a magyarázatot Elijah. 

- Vámpír, szóval halott – jegyezte meg Damon. 

- Emberként kellett volna meghalnia egy balesetben – nézett ingerülten Kol a kékszemű vámpírra. 

- Az a rohadék biztos, hogy lopott a vérünkből, amikor szétválasztott bennünket! – sziszegte Klaus és gyilkosan villant a szeme. 

- Igazad van, másként nem történhetett – nézett testvérére Elijah, és az ő szemében is megvillant a gyilkos fény. 

- Kit érdekel ez most! Mi lesz Alaric-kal? Mi van ha nem akar majd vért inni, hogy befejeződjön az átváltozása? – kérdezte hisztérikusan Rebekah. 

- Ha nem akar vámpír lenni Becca tiszteletben kell tartanod és hagynod kell elmenni – mondta csendesen Elijah. 

- Nem! – sikította a szőke Ős miközben Alaric kezét szorongatta. 

Elena még jobban zokogott és Jeremy szeme is könnyes volt, ahogy átkarolta nővérét. Caroline odasietett Rebekah-hoz és átölelte. Testvérei szomorúan néztek egymásra. Damon is összetörve állt. 

Valójában mindannyian féltek attól, hogy amikor Ric magához tér, milyen döntést fog hozni. Keményen benne volt a pakliban az, hogy nem akar vámpírként élni. Ha ez bekövetkezne, akkor mindannyiuk vesztesége és fájdalma mérhetetlen lenne. 

- Szóval Ric, miattatok keveredett ebbe a helyzetbe? – kérdezte nem túl kedves hangon Damon. 

- Miattunk – ismerte el Elijah. 

- Tudtam, hogy rossz dolog fog történni vele, miattatok. Elena, Jeremy jobb lenne, ha kiszállnátok ebből a kis családból, mielőtt nektek is bajotok esik. Nem biztos, hogy lesz ott valaki, hogy megmentsen. Ez az Anton nem őket fogja bántani, hanem azokat akiket szeretnek – nézett a Gilbert testvérekre Damon. 

- Az én hibám. Délelőtt láttam, hogy itt maradt a gyűrűje, utána kellett volna vinnem az iskolába – sírta Rebekah. 

- Nem a te hibád Becca, és nem az ő hibájuk – nézett könnyes szemmel Elena az idősebb Salvatore testvérre. 

- Akkor mégis ki a francé? – tárta szét kezeit Damon ingerülten. 

- Igaza van Elena, a mi hibánk. Veszélyben vagytok mellettünk – nézett a lányra Elijah. 

- Nem foglak itt hagyni sem téged, sem a családot. Szeretlek – sírta el magát Elena és az Ős karjaiba vetette magát. 

- Engem sem lehet eltántorítani – mondta Caroline és átölelte Klaust. 

- Meg kell találnunk azt a szemetet és kinyírni a haverjaival együtt – mondta undorral a hangjában Kol. 

- Damon! Köszönjük, hogy megmentetted Ric életét – lépett a kékszemű vámpír elé kezét nyújtva Jeremy. 

- Nem tudom, valóban megmentettem e – nézett a fiúra szomorúan Damon. 

- Megmentetted. Nem a te hibád, hogy aztán így alakult. Köszönjük – lépett oda Elena is és átölelte a férfit. Rebekah is vetett egy hálás pillantást felé, majd figyelmét újra szerelmére irányította. 

- Damon! Nagyon pontosan írd le a külsejét Anton társainak – szólalt meg Klaus. 

- Nem várhatna ez addig amíg Ric feléled? Most csak a döntésére tudok koncentrálni – kérte Damon. 

- Várhat – egyezett bele Klaus. 

- Fel kellene hívni Stefant, hogy ha Ric esetleg úgy dönt, hogy nem… akkor… - hallgatott el Caroline. 

- El tudjon búcsúzni – fejezte be halkan Elena, és újra könnyek lepték el a szemét. 

Némán álltak a szobában, és feszülten várták, hogy a tanár immár vámpírként magához térjen. Az egész szobában halotti hangulat uralkodott. Damonon látszott, hogy még mindig hibásnak érzi magát, és az Ősökből is áradt a bűntudat. Elena és Jeremy egymás kezét fogva álltak, és mindketten arra gondoltak, hogy nem veszíthetik el gyámjukat. Becca már szinte képtelen volt gondolkozni a benne lévő félelemtől, amit Ric lehetséges elvesztése miatt érzett. Alaric egy hörgés szerű levegővétellel tért magához, és értetlenül nézett körbe.

 - Damon? Hogy kerülsz ide? Mi történt? – kérdezte reszelős hangon. 

A kék szemű vámpír elmondta az erdőben történteket, amit Ric mozdulatlanul hallgatott végig. Amikor Damon befejezte, Ric még jó darabig csendben volt. 

- Ric! Mondj valamit – kérte Elena. 

- Köszönöm Damon, hogy megmentetted az életemet, hogy ott voltál mellettem –nyögte a tanár, majd a többiekre nézett. – Képtelen vagyok ezt felfogni, adjatok egy kis időt. 

- A mi hibánkból történt. A mi idióta családunk miatt. Ne haragudj ránk Ric – nézett könyörgő szemekkel Becca. 

- Nem haragszom rátok. Tudtam mit vállalok, amikor a családotok tagjává váltam. Tudtam, hogy a világ minden pontján vannak ellenségeitek. Tudtam, hogy egyszer megölhetnek amiatt, hogy a családotokhoz tartozom – nézett az Ősökre Alaric. 

- Most mi lesz Ric? Befejezed az átváltozást? – kérdezte kissé remegő hangon Jeremy és a szobában feszült csend lett. 

- Sosem akartam vámpírrá válni – nézett a fiúra és Elenára Alaric. 

Rebekah zokogásban tört ki Elenával együtt. Caroline is csendben sírni kezdett, és érezte ahogyan felidéződik benne apjának az emléke. Damon gyanúsan nagyokat nyelve próbálta visszatartani könnyeit. 

- Alaric! Kérlek gondold ezt át – lépett hozzá Kol és arca olyan komoly volt, amilyennek még soha nem látták. 

- Nem akarlak elveszíteni! Szeretlek! – ölelte át a tanár nyakát Rebekah. 

- Én is szeretlek, nagyon szeretlek – ölelt vissza Ric. 

- Nem teheted ezt velem haver – nézett könnyes szemmel Damon. 

- Mégis csak rajta vagyok azon a rövidke listádon? – mosolyodott el szomorúan a tanár. 

- Az elsők között vagy – húzta egy félmosolyra száját a sötét hajú vámpír. 

- Nem hagyhatsz itt bennünket Ric! Szükségünk van rád! Szeretünk és nem akarunk több családtagot elveszíteni – térdelt gyámja mellé Elena és a mellkasára hajtotta a fejét. 

- De hiszen egy nagy család vesz benneteket körül, akik a legerősebbek a világon – simogatta meg a lány fejét Ric. 

- Te is közénk tartozol, nem akarunk elveszíteni. Nélküled már nem lennénk ugyanazok – szólalt meg a hibrid. 

- Köszönöm Klaus. 

- Kérlek Ric! – potyogtak Rebekah könnyei. 

- Időre van szükségem – törölte le barátnője könnyeit a férfi. 

- Nincs túl sok időd a döntésre ugye tudod? – kérdezte Elijah. 

- Igen – suttogta Ric. 

- Ezt a döntést magadnak kell meghoznod, hagyunk gondolkozni – szólalt meg Elijah. 

- Köszönöm Elijah! Maradjatok, Rebekah szobájában leszek – állt fel a férfi. 

- Szólj, ha szükséged van valamire – nézett kisírt szemekkel a szőke Ős és egy halvány mosolyt engedett el szerelme felé. 

- Mindenképpen – csókolta meg a lány kezét Ric, és elvonult. 

Alaric meg volt rémülve. Fogalma sem volt már mit akar. Nem akart vámpír lenni, de képtelen volt itt hagyni a földi létet. Elena és Jeremy számítottak rá, és ő megígérte nekik, hogy vigyázni fog rájuk. Becca…annyira szerette a lányt, ahogyan még senkit ezelőtt, és most megadatna a lehetőség, hogy az örökkévalóságig együtt legyenek. Ott volt Damon akivel szinte testvérekké váltak, és Elijah, Kol, Klaus...szintén nagyon közel álltak hozzá. Olyan élete volt az utóbbi pár hónapban, hogy senki sem kívánhatna ennél jobbat. Mi lesz, ha vámpírként majd a vérszomja irányítja? Képes lenne kontrollálni magát? Mi van ha olyan lesz mint Stefan? Nem akart ártatlanokat bántani. Szétrobbant a feje a sok kérdéstől, és kételkedéstől. Behunyt szemmel feküdt az ágyon és megpróbált higgadtan gondolkozni. 

A nappaliban síri hangulat uralkodott. Időközben Kol mindenkinek töltött egy dupla adag whiskey-t, Damont is beleértve. Szükségük volt rá, mindenki zaklatott és szomorú volt. Becca lehunyt szemmel feküdt, de jól látszódott, hogy szemhéja alatt ide – oda mozog a szeme. Nyilvánvalóan ezer gondolat szaladt át az agyán. Klaus és Caroline egymást átölelve ültek. Elijah Elena kezét fogta, aki mellett Jeremy ült fejét lehajtva. Damon és Kol egymás mellett ülve néztek a semmibe. 

- Nem akarom elveszíteni őt – suttogta kétségbeesve Elena. 

- Mennyi ideje van még dönteni? – kérdezte Jeremy. 

- Még néhány órája – mondta Kol. 

- Képtelen vagyok várni – ugrott fel Damon. 

- Ülj vissza! Egyikünknek sem könnyű, inkább koncentrálj arra, hogy leírd ezeket a férgeket – mondta Klaus, majd felállt és rövid időn belül egy rajztömbbel és ceruzával tért vissza. 

Várakozóan nézett Damonra. A vámpír behunyta a szemét és elkezdte leírni a külsejét a vámpírnak és a két boszorkánynak. Klaus néhol közbe kérdezett, de egyébként csak a ceruza és Damon hangja törte meg a csendet. 

- Így néztek ki? – mutatott három képet Klaus. 

- Pontosan így – mondta elismerő hangon a kékszemű vámpír. 

- Remek, akkor még lerajzolom Antont, és azonnal odaadjuk az embereidnek Elijah, hogy kutassák fel őket – nézett testvérére a hibrid, aki bólintott. 

- Ahogy megtalálják őket, azt azonnal tudni akarom – pattant fel Rebekah szeme és bosszúszomjasan nézett a többiekre. 

- Lehetne, hogy én is részt vegyek a kínzásukban? – villant Damon szeme. 

- Jogod van hozzá – mondta Kol. 

- És nekem? – jelent meg Ric egy halvány mosollyal az arcán. 

- Hát döntöttél? – repült a férfi felé Becca. 

- Nem volt könnyű döntés, és még most is félek a következményeitől, de képtelen vagyok itt hagyni benneteket. Téged! – csókolta meg a lányt Alaric. 

- Mindenben segíteni és támogatni fogunk! – ígérte Elijah. 

- Köszönöm Elijah! Szükségem lesz rá! Nem akarok embereket bántani. Caroline rád számítok a leginkább. Tudom mennyire kontroll mániás vagy – nézett a szöszire Ric. 

- Mindenben számíthatsz rám – mosolygott Caroline a könnyeit törölgetve. 

- Beszélnünk kell Bonnie-val. Szükséged lesz egy gyűrűre, vagy valami ékszerre, hogy a napon járhass – szólalt meg Damon. 

- Vajon Bonnie hajlandó lesz ezt megtenni? – kérdezte összevont szemöldökkel Ric. 

- Szeret téged, és tudja mennyire fontos vagy nekünk. Nem lesz probléma, majd beszélek vele – állt fel Jeremy és átölelte gyámját. 

Elena hozott egy adag vért, és mindannyian feszülten nézték amikor a tanár felhajtotta azt. A férfi szemei vörössé váltak és fogai megnyúltak. A szobában lévő Ősök és Damon védelmezően álltak Elena és Jeremy elé, ha netán nem tudna uralkodni magán Ric, azonban ő vett pár nagy levegőt és visszaállt arcának eredeti formája. 

- Azt hiszem, jobb ha egy darabig nem vagyok veletek egy fedél alatt. Nehezen tudom tartani magam – nézett a Gilbert testvérekre Alaric. 

- Elenával és Jeremy-vel a Gilbert házban leszünk pár napig. Oda most nem léphetsz be, így biztonságban lesznek. A többiek pedig itt fognak rád figyelni. Most egy ideig nem fogsz tudni bejárni dolgozni, sőt a házat sem igazán kellene elhagynod. Damon a te segítségedre is számítunk. Közel álltok egymáshoz és szüksége van olyan emberekre, akiket szeret, hogy ne veszítse el önmagát. Jeremy beszél Bonnie-val, de addig nem kapod meg a gyűrűt, amíg úgy nem látjuk, hogy biztonságos. Jó lesz így? – kérdezte Elijah és a tanár bólintott. 

- Menjetek Elijah! Holnap találkozunk – mondta Alaric, és az Ős a két Gilbert testvérrel elhagyta a házat. 

- Én is megyek! Holnap Ric – köszönt el Damon és kisuhant a villából. 

Elena és Elijah némán feküdtek egymás mellett. Nem igazán beszéltek mióta a Gilbert házba értek. Még mindig sokkolta őket ez az egész. 

- Képtelen vagyok felfogni, hogy Ric vámpír lett. Alig van már körülöttem ember – sóhajtotta Elena. 

- Sajnálom. Sajnálom, hogy miattunk elveszítettél egy újabb embert – ölelte át a lányt Elijah. 

- Nem a ti hibátok. Igaza volt Ric-nek. Mindannyian tisztában voltunk vele, hogy mit jelenthet az életünkre nézve, ha veletek vagyunk. Mi vállaltuk ezt. 

- Nem szabadott volna engednünk, hogy ilyen közel kerüljetek hozzánk. Ric-nek bizonyos értelembe véve szerencséje volt Damonnal, de mi lesz ha legközelebb téged akarnak bántani és nem leszünk ott veled? 

- Ebből fakadóan azt javaslom, hogy soha de soha ne engedj el és mindig legyél mellettem – bújt szorosan a férfihez Elena. 

- Megígérem, hogy ezentúl mindig melletted leszek. 

- Köszönöm. Elijah, most hogy érzi magát Ric? Mit érez? 

- Minden érzéke és az érzelmei is felerősödtek. A vérszomja hatalmas, ezt kell leginkább kordában tartanunk. Aztán pedig az érzelmeit kell neki magának megtanulni kezelni. 

- Szerintem képes lesz rá. Ric erős és magabiztos – bólogatott Elena. 

- Én sem aggódom emiatt. 

- Remélem Bonnie tényleg elkészíti azt a gyűrűt. 

- Biztos vagyok benne, hogy elkészíti. Igaza volt az öcsédnek, szereti Ric-et, és benneteket is. Egyébként Jeremy nagyon felnőttként viselkedett. Mit gondolsz ez csak a látszat, vagy valóban ennyire jól viseli? 

- Jer, kénytelen volt hamar felnőni. Sok mindenkit elveszített és olyan szituációkba keveredett, amikbe nem kellene ennyi idősen. Főképpen Klaus miatt. 

- Sajnálom ezt Elena. 

- Ne sajnáld, már nincs mit sajnálni. Előre kell nézni, és Jeremy ezt teszi. Azt hiszem Ric-et is jobban viselte, mint én. Van egy mondás, ami szerintem a viselkedését mostanában jellemzi az öcsémnek. 

- Milyen mondás? 

- Ha az élet citrommal kínál, készíts belőle limonádét – nevetett fel halkan Elena. 

- Ez egy remek és optimista mondás. Ha Jeremy valóban így gondolkozik, akkor nincs miért aggódnunk – bólogatott elégedetten Elijah. 

 - Annyira jó, hogy itt vagy velem – suttogta Elena. 

- Szeretlek és mindig itt leszek veled. 

- Tudom, hogy szeretsz – mondta kacér hangon a barna szépség. 

- Honnan tudod kicsi lány? – fordult a hasonmásra Elijah és hosszan szenvedélyesen megcsókolta. 

- Érzem a szeretetedet – célzott nevetve a férfi ágyékánál annak ébredező férfiasságára. 

- Ez csak a kezdet – incselkedett Elijah és rövidesen elmerültek egymásban. 

Ric a szőke Ős ágyában feküdt, aki mellett ült, míg Kol a szobában lévő fotelt foglalta el. Ő kérte, hogy maradjanak vele és meséljenek a vámpírságról annak előnyeiről, hátrányairól, és ha esetleg úgy látják, hogy elveszítené az önuralmát, akkor fékezzék meg. Eddig nem volt gond, tudta uralni, de esze csak a vér körül járt. Jó, hogy nincs itt Elena. Nem volt benne biztos, hogy ne akart volna rátámadni a lányra. 

- Ez a vérszomj, fog csillapodni valaha? – kérdezte. 

- Nem fog csillapodni, csak megtanulod kontrollálni. Caroline remek tanárod lesz. Ő a kontroll királynő – mondta Kol. 

- Vicces, eddig én tanítottam őt, most pedig majd ő engem – nevetett fel halkan Alaric. 

- Engem is taníthatna – incselkedett Kol. 

- Te beteg vagy – vágott testvéréhez egy párnát Rebekah, de közben nevetett. 

- Szerelmes vagy Caroline-ba? – kérdezte Ric. 

- Nem vagyok az, de bele tudnék szeretni, csak annál önzőbb vagyok, semhogy fájdalmat okozzak magamnak. Messzemenőkig Nik a mindene. Egyébként őrülten vonzónak találom – válaszolta az Ős. 

- Na, ezt Klaus meg ne hallja, mert a szívedben egy tőrrel végzed, és túlzottan kedvellek ahhoz, hogy úgy lássalak – mondta a tanár. 

- Én is kedvellek téged Vámpír Ric – mondta viccesen Kol és mindannyian nevetni kezdtek. 

- Jól esne egy kis vér – sóhajtotta Alaric. 

- Mindig jól esne, de idővel megtanulod majd ezt kezelni és annyit és akkor inni, amikor kell – simogatta meg szerelme fejét Becca. 

- Azért néha kirúghatsz a hámból – jegyezte meg Kol. 

- Ígérjétek meg nekem, ha olyanná válnék, mint Stefan a sötét korszakában, akkor azonnal kitépitek a szívemet. Nem akarok ártatlanokat bántani – mondta komoly hangon Ric. 

- Stefan akkor volt a legszórakoztatóbb – mondta a szőke Ős. 

- Becca – nézett rosszallóan Alaric. 

- Jól van ne haragudj, de ez az igazság – vonta meg vállát Becca. 

- Nem válsz olyanná, ebben biztos vagyok, de megígérem, hogy ha mégis akkor magam döfök karót a szívedbe. Jó lesz így? – kérdezte vidáman Kol. 

- Testvérem, még egy ilyen és én magam fogok te szívedbe tőrt döfni – mondta mérgesen Becca. 

- Jól van már, ha akarod te nyírhatod ki a szerelmedet – vigyorgott Kol. 

- Azért nehogy összevesszetek rajtam – nevetett fel Ric. 

- Megyek hozok egy kis vért – állt fel az ágyról Rebekah. 

- Azt megköszönöm – csillant fel a tanár szeme. 

- Azért ne szokd meg, hogy kiszolgállak – nevetett Becca és kilépett a szobából. 

Klaus csendben nézte Caroline-t, aki egész este szótlan volt. Tudta, hogy a lány apjára gondol, aki nem volt hajlandó befejezni az átváltozást, és tudta mennyire meg volt ijedve szerelme, hogy Alaric is ezt fogja választani. Valóban meg volt rá az esély, de Klaus lelkét boldogság töltötte el, hogy a tanár másként döntött. Nagyon megkedvelte, ráadásul tudta mennyire szereti húgát, és nagyon jó hatással volt Kolra. Igazat mondott, nélküle már nem ugyanaz a család lettek volna. 

- Nem akarsz beszélni arról, amire gondolsz szerelmem? – puszilta meg a lány vállát a hibrid. 

- Apára gondoltam. Hiányzik nekem, de ő nem bírta volna elviselni, ha tényleg vámpírrá változott volna. Szenvedett volna vámpírként. Mindennél jobban gyűlölte a fajtámat. 

- Az apám is, pedig az ő ötlete volt, hogy azzá váljunk. 

- Nem könnyű az apákkal – sóhajtotta Caroline. 

- Örülsz, hogy Ric végigvitte az átváltozását? 

- Igen. Nem bírta volna a szívem még egy barát elvesztését, és örülök, hogy az ő döntése volt. Remélem Jer rátudja venni Bonnie-t egy napon járó gyűrűre. Nagyban megkönnyítené az életét. 

- Szerintem segíteni fog a boszi, de ha nem, akkor majd mi keresünk egyet aki megcsinálja. 

- Elküldtétek már a képeket Elijah embereinek? Mielőbb jó lenne elkapni őket, mielőtt Elenának is baja esik – nézett a férfire Caroline. 

- Holnap elküldöm, és Elijah beszél velük, hogy ez legyen a legmagasabb prioritással rendelkező ügyük. Én téged is nagyon féltelek. Még Damon is inkább hazugságba menekült és nem szállt velük szembe. Remélem hamar megtalálják őket, mielőtt bárkinek baja esik. Ric-nek elég hamar része lesz a kínzás örömeiben – vigyorgott Klaus. 

- Nik! – ütötte vállon a lány a férfit. 

- Most mi a baj? Megérdemlik majd amit kapnak. Na és amit Becca-tól el kell szenvedniük majd,  hát én nem lennék a helyükbe – vigyorgott tovább a hibrid. 

- Ezzel egyetértek, én sem – vágott egy fájdalmas fintort a szöszi. 

- Tudtad, hogy Elena gondolt arra, hogy vámpírrá váljon? Elijah mesélte – nézett barátnőjére a hibrid. 

- Elijah nekem is mesélte – bólogatott a lány. 

- Hogy ti milyen jóban vagytok – mondta kicsit sértetten Klaus. 

- Olyan, mintha a bátyám lenne, és én a húga. Ráadásul Elena barátnője vagyok, ismerem őt, szóval nem kell a sértődésed – forgatta szemeit a lány. 

- Mit szólsz Elenához? 

- Látom, mennyire szereti Elijah-t, és tudom, hogy retteg attól, hogy mi lesz velük a jövőben. Valahol megértem őt. 

- Igen én is. Elijah hiába mondja neki, hogy végig vele marad, én is kételkednék Elena helyében. 

- Egyetértek. 

- Ha lett volna segítséged, ha tudtad volna mi az a vámpír, akkor te hogyan döntöttél volna az átváltozásodról? 

- Ez már nem érdekes. Nem tudok ellene tenni, de te segítettél meglátni egy másik oldalát a vámpírságnak amit előtte nem igazán láttam. Ezért örökké hálás leszek neked. 

- Akkor kezdheted is kimutatni a háládat – csapott le a lány szájára a hibrid. 

- Te vén kujon – nevetett a szöszi. 

- Imádom amikor leöregezel szerelmem – csókolta tovább Caroline nyakát és testét a férfi. 

- Imádom a szád minden érintését a testemen – kapaszkodott a hibrid hajába a vámpír és a szájához húzta. 

- Akkor engedd el magad drágám, mert szomjazik a szám a tested minden porcikájára hogy kielégítse azt – suttogta a férfi, és a lány mellére tapasztotta száját. 

A szöszi ajkát kéjes nyögés hagyta el és ellazítva testét élvezte szerelme szájának és nyelvének minden mozzanatát.

Chapter 30

Napokkal előbbre ígértem, de sajnos csak mostanra tudtam befejezni, és szerintem nem is lett a legjobb fejezet, de a következő jobb lesz ígérem.
Jó szórakozást hozzá!!!

Születésnap

Három hónap telt el a bemutatkozó estély óta, és Elenáék azóta sem hallottak a Salvatore testvérekről és Katherine-ről. Közben sikeresen túlestek az érettségi gyötrelmein, amin Tyler is részt vett, de nem állt szóba velük, csak messziről morózusan nézte őket. Jeremy és Kol nagyon jó barátok lettek, verhetetlenek voltak együtt szemtelenkedésben és a hülyeségek kitalálásában. Bonnie az estély óta nem tette be a lábát az Ősök otthonába, de Elenával és Caroline-nal tartotta a kapcsolatot. Érzelmileg mindannyian fel voltak töltődve, az érettségi után pedig még inkább. A tovább tanulás tekintetében a szöszi és a barna szépség is úgy döntött halaszt egy évet. Ettől Alaric és Caroline anyja nem volt túlzottabban boldog, de megértették, hogy a sok megpróbáltatás után ki szeretnék engedni a fáradt gőzt. Az egész Mikaelson család boldogságban úszott. Az érettségi után Lake Monticello-i villába utaztak, ünnepeltek, pihentek, a szomszédos városkákba ruccantak át, a közeli erdőben túráztak és a helyi tavon hajókáztak. Teljesen átlagos családi életet éltek és ezt kívánták folytatni, amikor visszatértek Mystic Falls-ba. Jeremy egy darabig velük volt, aztán Bonnie után ment, aki az anyjával töltötte a nyarat. Elena 19. születésnapja előtt tértek vissza a városba. 

Caroline és Rebekah izgatottan álltak neki a születésnapi ünnepség szervezésének. Arra gondoltak, hogy a Grill-ben fogják tartani, mivel leginkább fiatalok voltak meghívva és nem akarták, hogy a villában randalírozzon egy csapat tizenéves. Egyrészről túl sok volt a villában az értékes tárgy, másrészről az alagsorban ott volt koporsókba zárva Esther és Finn. A szervezésbe bevonták Jeremy-t és Bonnie-t is, akikhez Kol is csatlakozott. Klaus, Elijah és Alaric néma szemlélője maradt az eseményeknek, nem voltak hajlandóak a két lány őrült pörgésében részt venni. Elena kérte, hogy ne legyen nagy ünneplés, de a két szöszivel nem lehetett bírni. Életelemük volt a partik összehozása. 

- Lehet, hogy kellene nyitnotok egy parti szervező céget – gúnyolódott Klaus egyik este, amikor Caroline elég későn ért haza. 

- Nem is rossz ötlet – csillant fel a lány szeme. 

- Nem akarom, hogy dolgozz, nincs szükséged rá. Nem mondtam komolyan – vonta össze szemöldökét a hibrid. 

- Nekem ez nem munka – kacsintott a szöszi, és kiment a fürdőbe. 

Klaus a szemét forgatta, majd feltápászkodott az ágyról, és egy pillanat múlva már a lány mögött állt a zuhanyzóban és hátulról átkarolva a nyakát kezdte csókolgatni. 

- Nik, a frászt hozod rám – sikított fel Caroline és ijedtében ugrani akart egyet, de a Klaus két ölelő karja a földön tartotta. 

- Alig vagyunk együtt mostanában, nem bírtam kivárni amíg végzel – suttogta a férfi tovább csókolgatva és simogatva a lány fehér bőrét. 

- Türelmetlen vagy – suttogta vissza Caroline, miközben Klaus felé fordult és szorosan hozzásimulva követelőzően a szájára tapasztotta sajátját. 

- Én vagyok a világon a legszerencsésebb, hogy enyém a szerelmed – túrt a szöszi hajába a hibrid és újra a nyakát vette célba. 

- Mindenem a tiéd – súgta a lány. 

- Menjünk el Mystic Falls-ból szerelmem – mondta két csók között a férfi. 

- Még nem mehetünk el – hőkölt hátra Caroline. 

- Miért? Leérettségiztél, már semmi veszély nem fenyeget bennünket. Be akarom utazni veled a világot Caroline! Mindent meg akarok neked mutatni. 

- Még itt van Elena születésnapja és… - kezdte a lány, de Klaus beléfojtotta a szót. 

- Elena születésnapja pár nap múlva lesz, ez nem kifogás. Mitől félsz kedvesem? 

- Nem is tudom Nik, sosem voltam igazából sehol. Talán csak félek kilépni a biztonsági zónámból. 

- Az életemnél is jobban szeretlek Caroline, soha semmitől nem kell félned. Mindig melletted leszek. 

- Tudom, de mégis megrémiszt az egész. 

- Az rémiszt meg, hogy csak mi ketten lennénk? – húzta össze a szemét a hibrid. 

- Nem tudom, talán ez is benne van…nem tudom – nézett bizonytalanul a lány. 

- Nem maradhatunk örökre itt szerelmem, ezt te is tudod. Valószínűleg a testvéreim is szeretnék járni a maguk útját. Ők sem fognak már sokáig itt maradni és Elena Elijah-val fog tartani, Ric pedig Becca-val. Kol meg az Isten tudja, hol fog kikötni. Szeretném, ha kialakítanánk a kettőnk közös életét Caroline. 

- Tudom Nik, én is szeretném, de úgy érzem, ha elhagyom a várost, lezárul egy olyan fontos dolog az életemben, amit még nem vagyok kész elengedni – gyűltek könnyek a lány szemébe. 

- Megértem miért érzed ezt, de soha nem fogod és nem is kell elengedned. Az emlékeid sosem fognak elhalványulni. 

- Nem tudom még itt hagyni anyut és a barátaimat – sírt Caroline. 

- Ne sírj szerelmem, nem megyünk sehova addig, amíg úgy nem érzed készen állsz rá – szorította magához a lányt Klaus. 

- Ne haragudj rám. 

- Sosem tudnék haragudni rád – fogta tenyerei közé a vámpír arcát a hibrid, és finoman törölgette a könnyeket. 

- Annyira szeretlek Nik – fogta meg Caroline a férfi kezét és egy csókot nyomott a tenyerébe. 

- Én is nagyon szeretlek és mindennél jobban kívánlak – vonta magához Klaus a lányt és erőteljesen csókolni kezdte. 

- Menjünk a szobába – nyögte Caroline, és mire feleszmélt, a férfi ágyán ölelték egymást szenvedélyesen. 

Elijah és Elena csendes elégedettséggel feküdtek összebújva. Minden egyes szeretkezésükkel az egymás felé érzett szerelmükkel, tiszteletükkel egyre jobban eggyé váltak. 

- Nem hittem, hogy létezhet olyan boldogság, mint amilyet napról napra érzek – suttogta a lány. 

- Azt szeretném, ha te lennél a világon a legboldogabb – simított végig Elena karján Elijah. 

- Szerintem én vagyok a legboldogabb, és remélem te is boldog vagy Elijah – nézett a férfire a barnalány. 

- Soha nem voltam boldogabb, és ezt csak neked köszönhetem. 

- Elijah, kérdezhetek tőled valamit? Ígérd meg, hogy őszintén fogsz válaszolni. 

- Mindig őszinte vagyok hozzád szerelmem. 

- Gondoltál már arra, hogy átváltoztass engem? – nézett az Ősre Elena. 

- Megfordult a fejemben, de tudom, hogy te nem akarsz vámpírrá válni, és sosem tennék semmi olyat, amit te nem szeretnél – mondta komoly hangon a férfi. 

- Most már nem tudom, hogy mit szeretnék – csukta le szemét a lány. 

- Elena! A vámpírlét nem ad lehetőséget a normális életre ezt te is nagyon jól tudod és tudom, hogy te erre vágysz. 

- De meg fogok öregedni. 

- Nem számít Elena, én szeretni foglak téged. Tudom, hogy Beccával már beszéltetek erről, tehát tudnod kell, hogy nem a magával ragadó és elbűvölő külsőd a legfőbb vonzerő a szememben, hanem azt szeretem benned aki vagy, és ez nem fog változni. Ez nem indok arra, hogy vámpírrá válj. Sosem változtatnálak át, függetlenül attól, hogy megfordult a fejemben, de ez csak önző gondolat volt részemről. 

- Te vagy a legfontosabb számomra Elijah. Napról napra erősebben szeretlek téged, de mivel bennem van az emberi végesség gondolata sokszor facsarodik össze a szívem, hogy elveszítelek. Klaus szerint jó vámpír válna belőlem. 

- Nem számít mit mondott Klaus, de ott van az öcséd, Alaric és a többi barátod, akik emberként szeretnek. Ne akard ezt magadnak Elena. A vámpírlét sok hátránnyal jár, még ha csábító is. Szeretlek és vigyázni fogok rád amíg élsz! – húzta magához az Ős a lányt. 

- Én is szeretni foglak amíg élek – suttogta Elena és pár könnycsepp gördült végig az arcán. Olyan boldog időket éltek meg együtt, és el sem tudta képzelni az életét a férfi nélkül. Tudta, hogy messze van még az életének a vége, de azt is tudta, hogy igenis vége lesz, és ezt nem akarta. Nem akarta, hogy Elijah majd öregen és betegen lássa. Rosszul volt a gondolatából, hogy egyszer majd elhanyatlik a teste a szelleme és nem érezheti ezt a lángoló és csodálatos szerelmet a férfi iránt. 

- Ne gondolj ennyire előre Elena, addig még százmillió alkalmad lesz kiszeretni belőlem – mosolygott Elijah. 

- Inkább te fogsz belőlem – sóhajtotta a lány. 

- Azt te csak szeretnéd – fordult rá Elenára a férfi és csókolgatni kezdte a nyakát és rövidesen egymásba gabalyodva szerették egymást. 

Elena születésnapjának előestéjén a Mikaelson villában családi vacsorát rendeztek, hogy magukban is megünnepelhessék az eseményt. Erről az ünnepelt nem tudott. Elijah moziba vitte, hogy ne legyenek otthon amíg a többiek megteszik az előkészületeket. Caroline és Rebekah parancsokat osztogatott, amit Klaus és Jeremy szemforgatások közepette ugyan, de végrehajtottak. Ric és Bonnie voltak a vacsoráért felelősek, így ők a konyhában tüsténkedtek. Kol megérkezett a tortával és hanyag mozdulattal ejtette le a dobozt a konyha közepén lévő asztalra. 

- Kol! Ne dobáld a tortát, ha megnyomódik, utána rögtön a te orrod lesz benyomva – nézett mérgesen a szöszi az Ősre. 

- Jézusom Caroline, neked agyadra ment a szervezkedés! Nyugi főnökasszony! Nem történt baja. Egyébként még mindig nagyon szexinek találom, amikor dühös vagy – kacsintott a férfi, majd óvatosan kihámozta a tortát a dobozból. 

- Szerencséd, hogy rendben van! Most menj és segíts Klauséknak. Rebekah majd mondja mit csinálj. Én segítek Bonnie-nak és Ric-nek. Már csak egy óránk van – adta ki az ukázt Caroline. 

- Igenis főnökasszony! – csapta össze bokáját vigyorogva Kol, és a nappaliba ment a többiekhez. 

- Hogy álltok? Kész lesz, mire hazaérnek? Mit segítsek? – kérdezte a boszitól és tanárától, illetve most már csak volt tanárától a szöszke. 

- Ne aggódj már Car, az őrületbe kergetsz mindenkit. Minden készen lesz, mire itt lesznek – forgatta szemét Bonnie. 

- Inkább menj teríteni, az még sehogy sem áll – nézett a vámpírra a tanár. 

- Úristen! Azonnal szólok Kol-nak, hogy segítsen – csapta össze kezét Caroline és az ebédlőbe indult. 

- Caroline elemében van, olyan mint egy kiképző tiszt – mondta nevetve Ric, majd a leves fölé hajolt. 

- Rebekah meg a párja – forgatta szemét Bonnie nevetve. 

- Ne is mondd, már teljesen kikészít ezzel a születésnapi mizériával – sóhajtott Alaric. 

- Mindenkit kikészít a két csajszi. Most már egy nagy családhoz tartozol Ric, szóval szinte minden hónapra fog jutni valami ilyesfajta finomság – vigyorgott Bonnie. 

- Köszi, hogy eszembe juttatod! Egyébként még ezt sem bánom. Tudom, hogy nem vagy jó véleménnyel róluk, de hidd el, sosem voltam még ilyen boldog, mint velük. Rebekah-t nagyon szeretem, és a testvéreit is nagyon kedvelem. Még Klaust is, bármilyen furcsa is – nézett a boszira a tanár. 

- Nem ítélkezem. Elena és Caroline a legjobb barátnőm, téged is nagyon szeretlek. Látom rajtatok mennyire boldogok vagytok. Az Ősök is odáig vannak értetek. Tényleg családtagok lettetek. Ez nekem elég ahhoz, hogy ha nem is fogadom el őket, de ne ítélkezzek – mosolygott a lány. 

- Köszönöm, Elena és Caroline nevében is. Most viszont essünk neki a mártásnak, mert ha kifutunk az időből, akkor a két szöszi a fejünket fogja venni – húzta el Ric a nyaka előtt a kezét, mutatva a lefejezés mozdulatát. 

- Essünk neki – sóhajtotta Bonnie, és mindketten újra a főzésnek szentelték figyelmüket. 

Klaus és Jeremy egy-egy létrán álltak a nappali egyik ajtajának két oldalán, és éppen egy ’Happy Birthday Elena” összefűzött betűkből álló transzparenst próbáltak feltenni, Rebekah irányításával. A szobában itt is ott is csillogó kis plasztik torták, és 19-es számok lógtak, néhol egy egy terpentin társaságában. Az asztal két lábához és az egyik nagy fotel két lábához, hosszú zsinóron lufik voltak rögzítve. A fotelen lévőkén Elena arcképe díszelgett, míg a másikon egy még Lake Monticello-ban készített családi fénykép volt rányomva. Az asztalon 19 fehér liliomból készített kosár díszelgett, a közepén egy szülinapi kártyával. 

- Nem jó Jeremy, így nem pont középen van az ív! Kicsit feljebb! – adta ki a parancsot az Ősi vámpírlány, miközben Klaus Jeremy-re pillantott, aki meggyötörten teljesítette a kérést. 

- Kicsinálod Rebekah a parancsolgatásoddal. Vegyél már vissza húgom, mert mindjárt itt fogunk hagyni mindketten – mondta a hibrid és Jeremy-re kacsintott. 

- Már egy óra sincs hátra, hogy hazaérjenek! – tette csípőre a kezét a szöszi Ős. 

- Irigylem Elijah-t – sóhajtotta Jeremy. 

- Én is – morogta a bajsza alatt Klaus. 

- Hallottam! Egyébként most pont jól tartjátok. Gyerünk, rögzítsétek – mondta Rebekah és a két „munkás” teljesített a kérést. 

- El sem hiszem – mondta gúnyosan Klaus miközben leugrott a létráról. 

- Mi a következő teendő? – kérdezte Jer. 

- Ugyanez a másik ajtónál is – mondta mosolyogva Rebekah, mire két mérges morgást kapott válaszul. 

Eközben Kol és Caroline az ebédlőben terítettek meg. A szöszi éppen azt mutatta a férfinak, hogyan hajtogassa a szalvétákat. 

- Drágám, tudod mennyire imádlak és nem bántásból mondom, de nem túlzás ez? Még az angol királynőnek sem rendeznek ekkora felhajtást – vigyorgott Kol. 

- Elena a legjobb barátnőm, az előző szülinapja egy csőd volt, bizonyos körülmények miatt. Most boldog és azt szeretném, hogy erre emlékezzen ne a tavalyira. Az is lehet, hogy ez lesz az utolsó, hogy együtt töltjük a születésnapját. 

- Miért lenne az utolsó? – vonta össze szemöldökét az Ős, miközben a lány által adott utasításoknak megfelelően hajtogatta a szalvétát. 

- Nik szeretné, ha elmennénk. Én még nem érzem magam késznek rá, és ezt meg is érti, de nem várhatom el tőle, hogy a végtelenségig várjon. Azt mondta, ti is élni szeretnétek az életeteket. Ha Elijah úgy dönt menni akar, Elena vele fog tartani, ami rendjén is van. Szóval ki tudja, hogy jövő ilyenkor ki merre lesz – mondta egy szomorú mosoly kíséretében Caroline. 

- Igaza van Niknek, mindannyian el fogjuk hagyni a várost, de ez nem jelenti azt, hogy sosem fogjuk látni egymást. Sűrűn össze fog jönni a család. Túl tragikusan fogod fel a dolgot szívem – mondta Kol. 

- Lehet, de akkor is megrémít, hogy nem leszünk együtt. Vágyom arra, hogy Nik-kel legyek, de fáj a szívem, hogy majd nem láthatlak benneteket. Az anyukámat, Bonnie-t, Jeremy-t, Matt-et, Damont és Stefant….Tylert – könnyezett Caroline. 

- Édesem, ne sírj. Ez az egész herce-hurca nagyon összekovácsolta a családot, beleértve benneteket is. Folyamatosan fogjuk tartani a kapcsolatot és sokkal gyakrabban fogjuk látni egymást, mint azt képzelnéd. Anyukádhoz pedig még pár évig hazajöhetsz, aztán majd ő fog hozzád utazni, ez elkerülhetetlen lesz a vámpírságod miatt. A barátaid is meglátogathatnak. Ha pedig észhez térnek a Salvatore-k a kis hibrid haveroddal egyetemben velük az örökkévalóságig tarthatod a kapcsolatot. Vámpírként meg kell tanulnod elfogadni a folyamatos változásokat magad körül – ölelte át a pityergő lányt az Ős. 

- Igazad van, de akkor is ijesztő – nézett a férfira a lány. 

- Nik mindig ott lesz neked, és bármikor szükséged lesz rám, csak hívnod kell és azonnal indulok hozzád – simogatta meg a vámpír arcát Kol. 

- Köszönöm – mosolyodott el gyámoltalanul a lány. 

- Emlékszel mit mondtam neked a bárban? Az esélyt a kapcsolatunkra, ha Nikkel úgy adódna, hogy már nem működik? Komolyan mondtam Caroline. 

- Tudom Kol. Nem felejtettem el, és ha úgy adódna a helyzet, amit őszintén kétlek, akkor betartom a neked tett ígéretemet. Ugye mindig a barátom maradsz? – nézett a férfire komoly arccal a szöszi vámpír. 

- A legjobb barátod leszek, mindig számíthatsz rám – mondta ünnepélyes hangon egy kedves mosoly kíséretében az Ős. 

- Akkor munkára fel! – bontakozott ki az ölelésből a lány. 

- Igenis rabszolgahajcsár úrnő! – tisztelgett Kol, és nekilátott az evőeszközöket kitenni. 

Elena és Elijah összeölelkezve léptek be a villába, amelyben néma csend honolt. 

- Hol vannak a többiek? – kérdezte meglepetten a lány. 

- Nem is tudom – válaszolta mosolyogva a férfi, amikor a sötét nappaliba értek. 

- Boldog születésnapot Elena! – kiáltotta egyszerre mindenki, miközben Elijah felkapcsolta a villanyt. 

- Uram Atyám! – mondta ijedten a lány, de a következő pillanatban, már a többiekkel örült. 

- Caroline és Rebekah szerettek volna egy kis családi összejövetelt is a holnapi ünnepség előtt. Boldog születésnapot szerelmem – csókolta meg a férfi a könnyező lányt. 

- Köszönöm mindenkinek. Annyira szeretlek benneteket – lépett sorba a jelenlévőkhöz a lány, és mindenkit megölelt. 

- Mi is szeretünk téged – mondta Rebekah elérzékenyülve. 

- Becca látszik, hogy ezer éves vénlány vagy, mindenen meghatódsz – vigyorgott testvérére Kol, amiért az ünnepelttől, aki éppen akkor ért hozzá, hogy megölelje kapott egy nyaklevest. 

- Szemtelen vagy az egyetlen lánytestvéreddel Kol, bár ettől még szeretlek – fűzte hozzá Elena és megölelte a bolondos Őst. 

- Lehet, hogy ő vér szerint is a testvérem, de most már te és Caroline is a lány testvéreim vagytok – mondta Kol szokatlan kedvességgel a hangjában, és erősen megölelte a hasonmást. 

- Na és most ki az érzékeny vénség? – vágott egy fintort Rebekah. 

- Aki a szobában elérte az ezer évet, mind érzelgős vénség – zárta le a témát Klaus, és mindenki nevetni kezdett. 

- Minden olyan gyönyörű, nem kellett volna ennyit fáradozni miattam – nézett szét meghatódva Elena. Odalépett az asztalhoz kötött lufikhoz, finoman megsimogatta a rajta található családi fényképet, és elsírta magát. 

- Milliószor ennyit is megtennénk érted, és nem volt fáradtság – lépett hozzá öccse és szorosan átölelték egymást. 

- Menjünk enni, mielőtt kihűl az étel – mondta Alaric. 

- Még főztetek is? – ámult el a barna lány. 

- Bonnie és Ric voltak a szakácsok – válaszolt Klaus. 

- Köszönöm – ölelte át barátnőjét majd gyámját a lány. 

A vacsora jó hangulatba telt, mindenki megdicsérte a terítéket és a szépen összehajtogatott szalvétákat is, amiért Kol büszkén húzta ki magát. A torta felvágása és elfogyasztása után, a nappaliba vonultak át. Elenát abba a fotelbe ültették, amelynek két oldalán az ő arcképével ellátott lufik díszelegtek.
- Jöjjön az ajándék! – kiáltotta csillogó szemekkel Caroline. 

- Nekem az a legnagyobb ajándék, hogy mind itt vagytok nekem – mondta Elena. 

- Egy szülinap nem szülinap ajándékok nélkül – mondta Klaus. 

- Boldog születésnapot Elena! – mondták egyszerre. 

Egy fotóalbumot adtak neki, amelyen látszott, hogy a két kezükkel készítették, benne pedig Elena képei voltak montázsként összeállítva. Egyik kép sem volt beállított, mindegyik pillanatkép volt, amelyeket az évek alatt szülei, testvére, barátai készítettek. Olyan képet is talált benne, amiről tudta, hogy Stefan készítette. A fényképek nem kronologikus sorrendben voltak, hanem ugyanazon élethelyzetek voltak párosítva. Így például volt olyan kép, amin még kislányként van barátnőivel, a mellette lévő képen is barátnőivel volt, de már jó pár évvel később. 

- Sok munkátok fekszik benne. Köszönöm. – törölgette szemeit a lány. 

- Szeretünk téged – hatódott meg a boszi. 

- Ez is a tiéd Elena – lépett elő Klaus és egy gyönyörű nagyjából A3 –as papírlapnak megfelelő méretű rézkarcolatot adott át neki, amelyen mindannyiuk képe rajta volt. Középen volt Elena két oldalán Jeremy és Ric. A fiúk két oldalán barátnőjük. A hasonmás arcképe felett Elijah. A lány képe alatt Klaus és Caroline. Az aljába pedig bele volt karcolva, hogy „A család mindenek felett!”. 

- Ez gyönyörű – nézett álmélkodva Elena. 

- Boldog születésnapot szerelmem – lépett hozzá Elijah és egy díszdobozt adott át a lánynak. 

Elena könnyei fátylán keresztül nyitotta ki és egy gyönyörű antik nyakláncot talált benne. Finoman megmunkált ezüst lánc volt, egy medállal, amelybe egy pirosas narancssárgás fényes kő volt foglalva. 

- Még emberként készítettem, és olyan valakinek akartam adni, aki méltó rá. Ez egy napkő, amelyet fényhozó kőnek is hívnak. Te hoztad el az életembe a fényt, csak te vagy méltó ennek a viselésére – csókolta meg a lányt a férfi és feltette a nyakláncot. 

- Köszönöm Elijah, megtisztelő hogy viselhetem. Soha nem fogom levenni és úgy fogok élni, hogy mindig méltónak találj a viselésére – bújt az Őshöz Elena, majd a többiek felé fordult. 

- Mindenkinek köszönöm. Nagyon szeretlek benneteket! A legszebb születésnapot adtátok nekem – ölelt végig mindenkit a hasonmás. 

- Elena, készítettünk egy dvd-t is, amelyet néhány pohár pezsgő elfogyasztása után javaslok megnézni – mondta jókedvűen Kol, és Klaussal kinyitottak két üveg francia pezsgőt. 

Miután lehajtottak pár pohárral, a dvd-t is megnézték, amelyen a „Happy Birthday” című dalt adták elő a többiek, persze viccesen és végig Elena nevét kiabálták. Mindenki a kilencvenes évek elejét idéző ruhákban volt, amikor a hasonmás született. A hajuk is úgy volt megcsinálva. A lányok egyszerre táncoltak az abban az időben divatos tánccal, a fiúk pedig hol bohóckodtak, hol a lányok mozgását próbálták lekövetni. Elijah és Alaric is végig részt vett a bolondozásban. Az egész felvételt végignevette a kis társaság. 

- El sem hiszem, hogy ti ketten is ilyen aktívan részt vettetek – nevetett Elena és hol szerelmére, hol gyámjára nézett. 

- Volt olyan, bohóckodás, amit ők találtak ki – mondta Rebekah, büszkeséggel a hangjában. 

- Mikor tudtátok ezt összehozni? – kérdezte Elena. 

- Emlékszel, amikor Matt, elhívott ebédelni? – kérdezte vigyorogva Caroline. 

- Akkor csináltátok? 

- Nem győztem üzeneteket küldeni neki, hogy tartson még fel – forgatta szemeit a szöszke lány. 

- Csodálkoztam is, hogy olyan kitartóan érdeklődik és mindig azután vált nagyon érdeklődővé, amikor megszólalt a telefonján az üzenetjelző hang – nevetett Elena. 

- Még egyszer nézzük meg, imádom Elijah és Ric lazaságát – követelte Caroline és a két érintett a szemét forgatta. 

Az este további része is nagyon jól telt. Egymás szavába vágva mesélték el a két szöszi vámpír „vezérőrnagyhoz” hasonlítható viselkedését. Jeremy és Kol a két bohóc még el is játszotta pár mozdulatukat és hangszínüket is utánozva. Mindenki egyfolytában nevetett még a két kigúnyolt lány is. 

Másnap a Grillben tartott ünnepségen a város fiatalsága ellepte a helyet. Mindenki gratulált az ünnepeltnek, és a két szöszi vámpírnak is a szervezésért. Caroline folyamatosan az ajtó felé pillantgatott, ami feltűnt Klausnak. 

- Várunk még valakit drágám? – kérdezte. 

- Tudom, hogy Elena örülne, ha az összes barátja itt lenne. Ebbe beletartozik Stefan, Damon és Tyler is. Hagytam nekik üzenetet a telefonjukon és az otthonukban is meghívót. Jó lenne, ha eljönnének. Még Katherine-nek is, hátha ő könnyebben elcsalja őket. 

- Biztos jó ötlet ez Caroline? Stefan és Tyler még rendben van, Katerina sem merne semmit tenni, de Damon? – csóválta fejét a hibrid. 

- Damon szereti Elenát, és több hónap eltelt már mióta együtt megjelentünk a nyilvánosság előtt. Nem hiszem, hogy idejönne balhézni – tárta szét kezeit a lány. 

- Te tudod, szerelmem, de ha bármit tenni fog halott vámpír lesz – villant meg a férfi szeme. 

- Nem szeretem amikor ilyen erőszakos vagy – ütött a férfi vállára durcásan Caroline. 

- Dehogynem szereted – rántotta magához a szöszit a hibrid és a tánctérre vitte, ahol Elena és Elijah már összebújva táncoltak több pár társaságában. 

A szolgálatban lévő Matt fejcsóválva nézte barátait. Nehezére esett elhinni, hogy ilyen szoros lett a kapcsolat közöttük és az Ősök között. Tényleg olyanok voltak, mint egy család. 

- Matt! – lépett a bárpult elé Kol és Matt egy pillanatra összerezzent. Élénken élt emlékeiben ahogyan a férfi eltörte az ujjait. 

- Igen? – kérdezte tartózkodóan a fiú. 

- Van egy szabad perced? 

- Dolgozom – vonta össze gyanakodva szemöldökét a fiú. 

- Csak egy perc Matt. 

- Mit szeretnél? 

- Bocsánatot kérek tőled, amiért bántottalak – nézett Kol. 

- Amennyire ismerlek benneteket a ti szótáratokban nem szerepel bocsánat szó – mondta megvetően a srác. 

- Mindig szerepelt benne, csak nem használtuk – vigyorgott az Ős. 

- Mi történt, hogy használni kezdtétek? 

- Mindannyian változunk Matt. Nézz Klausra vagy Becca-ra. Életemben nem láttam még őket ennyire boldognak, felszabadultnak. De szerintem te sem láttad a barátaidat ilyennek. 

- El kell ismernem mindannyian olyan boldogok, amilyennek nem láttam még soha azelőtt őket – nézett Matt az egyik boxban üldögélő szöszi vámpír, Elena és Ric felé. 

- Komolyan bocsánatot kérek azért az incidensért. Ha bármiben szeretnéd, hogy segítsek csak szólj nyugodtan – nyújtotta kezét az Ős. 

Matt gyanakodva ugyan, de elfogadta a kezét. 

- Elfogadom a bocsánatkérésedet, de nem kell a segítséged, csak annyit kérek, hogy vigyázzatok a barátaimra – nézett komoly szemekkel a srác. 

- Már a családunk tagjai. Nem eshet bántódásuk. 

- Remélem, hogy így lesz. Most pedig ha megbocsátasz, muszáj dolgoznom. 

- Jó munkát! – kacsintott Kol és a családja felé vette az irányt. 

- Miről beszéltél Matt-el? – kérdezte Caroline gyanakodva. 

- Ne aggódj szépségem, csak bocsánatot kértem, amiért bántottam. 

- Tényleg ezt tetted? – szaladt fel Elena szemöldöke. 

- Miért olyan hihetetlen ez? Úgy csináltok, mintha képtelen lennék rá – mondta felháborodottan Kol. 

- Nem gondoljuk, hogy képtelen vagy rá, csak furcsa hogy foglalkozol a családodon kívül más emberekkel is – jegyezte meg Elena. 

- Jeremy sokat mesélt Matt-ről. Elérte, hogy ne érezzem jól magam, amiért barom voltam vele. Így bocsánatot kértem tőle. Hölgyeim! Mutassuk meg ezeknek a fiataloknak, hogyan is kell táncolni – nyújtotta a kezét a szöszi és a barna lány felé az Ős, akik nevetve fogadták el a felkérést és kezét megfogva a táncparkettre vonultak. 

- Elijah! Caroline meghívta a Salvatore testvéreket, Katerinát és Tylert. Nem jó ötlet – fordult testvéréhez Klaus. 

- Együtt beszéltük meg. Jólesne Elenának, ha itt lennének bár Katerinának nem biztos, hogy örülni fog, de azt hiszem ő már a Salvatore-k tartozéka – mondta Elijah. 

- Veled beszélte meg? Én miért nem tudtam erről? – kérdezte kissé ingerülten a hibrid. 

- Most sem tartod jó ötletnek, akkor sem tartottad volna annak. Egyébként ez Elena születésnapja, nem a te igényeidnek megfelelően kellett kialakítanunk a vendéglistát. 

- Nem is volt jó ötlet meghívni őket, de igazad van, nem az én születésnapom – mondta morózusan az Ős. 

- Lehet, hogy el sem fognak jönni. Elenának nem is árultuk el, ne várja őket hiába. 

- Na, ez legalább jó ötlet volt. 

- Szerencsés vagy Niklaus. Caroline-nal egy igazi kincsre leltél. 

- Tudom, és nem is engedem el sosem. Nem mintha te panaszkodhatnál Elena miatt testvérem – húzta fel szemöldökét Klaus. 

- Az életemet is odaadnám, ha azon múlna a boldogsága. Nagyon szeretem őt. 

- Ki gondolta volna, hogy azoknak soraiból kerülnek ki életünk szerelmei, akik mindennél jobban akarták a halálunkat – tárta szét kezeit Klaus. 

- Jó párszor elgondolkoztam azon, hogy ezer év gonoszság, gyilkolás és manipulálás után megérdemeljük e ezt a hatalmas boldogságot – vágott kétkedő arcot Elijah. 

- Szerintem nem, de ebből is látszik, hogy az élet nem igazságos – szólalt meg egy ismerős hang a hátuk mögött. 

A két Ős a hang irányába nézett. Stefan állt ott Katherine társaságában. 

- Köszönjük, hogy eljöttetek – hagyta figyelmen kívül a vámpír megjegyzését Elijah. 

- Elena miatt vagyunk itt – jegyezte meg Stefan. 

- Te vagy itt miatta– szólalt meg Katherine. 

- Hol van Damon? – kérdezte Klaus. 

- Nem beszéltem vele az ominózus estélyetek óta. Néha küld egy üzenetet, hogy még él, de semmi többet nem tudok róla – mondta Stefan némileg megtört hangon. 

- Köszönöm, hogy eljöttetek, Elena örülni fog nektek – nézett Stefanra gyámoltalanul az éppen akkor érkező Caroline. 

- Caroline! Köszönjük, hogy meghívtál – mondta Stefan és a lány felé lépett. A szöszi vámpír egy pillanatig nézte az ifjabbik Salvatore-t majd a nyakába ugrott. 

- Annyira hiányoztál – ölelte át szorosan a lány. 

- Te is nekem – viszonozta az ölelést Stefan. 

- Hogy vagy? – kérdezte a szöszke vámpír. 

- Jobban. Sokkal jobban, csak Damon miatt aggódom. 

- Annyira sajnálom Stefan – nézett szomorúan a lány. 

- Nem haragszom rátok. Tyler sem. 

- Tyler? Mi van vele? Hogy van? – kérdezte nagy szemekkel Caroline. 

Klaus fészkelődni kezdett a helyén. Nehezen viselte, hogy barátnője ennyire érdeklődik az exfiúja iránt. 

- Jól van, megismerkedett egy lánnyal és vele tölti az idejét. 

- Milyen lánnyal? – vonta össze szemöldökét a szöszi. 

A hibrid ingerülten megköszörülte a torkát, mire mindenki ránézett, de ő csak szerelmét fixírozta. Ezt az érdeklődést már túlzottnak tartotta. 

- Semmi természetfeletti, sima ember. Kedves, bájos, mosolygós. Feldobja Tyler napjait. Nem kell miatta aggódnod. 

- Köszönöm Stefan – mosolyodott el megkönnyebbülten Caroline. Kíváncsi lett volna még pár dologra, de nem akarta, hogy Klaus még jobban kiakadjon. 

- Hol van Elena? – kérdezte Stefan. 

- Kol-lal táncol. Én megláttalak benneteket és gyorsan leléptem. Elena nem tudja, hogy meghívtunk benneteket. Meglepetésnek szántuk Elijah-val. 

- Stefan, Katerina! Micsoda meglepetés – érkezett meg Rebekah is Ric-kel az oldalán. 

- Sziasztok – köszönt Stefan. 

- Régen láttalak – lépett hozzá Ric és átölelte. 

- Én is téged. 

- Damon? – kérdezte aggódva a tanár. 

- Csak annyit tudok róla, hogy él. 

- Jellemző rá. Te hogy vagy? 

- Jól vagyok, Katherine-nel utazgatunk, most is csak Elena miatt jöttünk haza. 

- Együtt vagytok Katerinával? – kérdezte Rebekah. 

- Csak barátok vagyunk – mondta Stefan. 

- Megyek idehozom az ünnepeltet – indult el Becca. 

- Látom jól megvagytok. Nagyon boldognak tűntök – jegyezte meg Katherine elismeréssel a hangjában. 

- Azok is vagyunk. Mindannyian – erősítette meg Klaus, és egy negédes mosolyt vetett a nő felé. 

- Stefan! – kiáltott fel Elena, amikor meglátta a férfit. 

- Elena! Boldog születésnapot kívánok! – ölelte át a lányt a vámpír. 

- Istenem, de jó hogy látlak. Köszönöm nektek ezt az újabb meglepetést – nézett a többiekre a lány könnyes szemmel. 

- Katerina! Rég nem láttalak – lépett a barna vámpír elé Kol szemtelen vigyorral az arcán. 

- Kol! – nyögte a nő félelemmel a hangjában. Az emlékeiben még mindig ott élt a barlangba töltött idő. Továbbra is gyűlölte a férfit. 

- Ugye táncolsz velem drágaságom! – gügyögte a férfi. 

- Hagyd már Kol! Nem látod mennyire fél tőled? Nem azért lettek meghívva, hogy kielégíthesd a pszichopata énedet – húzta maga mellé Becca a testvérét. 

- Elena, beszélgessetek Stefannal – állt fel Elijah, és egy csókot nyomott a lány szájára, majd intett a többieknek, és magukra hagyták őket. Katherine kelletlenül követte a kis társaságot. 

- Hogy vagy? – kérdezte a férfi. 

- Köszönöm, nagyon jól vagyok. 

- Boldog vagy? 

- Nem szeretnék veled erről beszélni – nézett kínosan a lány. 

- Nyugodtan beszélhetsz. Volt időm gondolkozni. Szeretlek Elena, mindig szeretni foglak. Sok mindenen mentünk együtt keresztül. Mindig számítani fogsz nekem. Idővel talán már nem úgy ahogyan most, de mindig fontos leszel nekem, és fontos lesz a boldogságod. Nem számít, hogy nem az én oldalamon találtad meg. 

- Boldog voltam veled is, csak aztán…- hallgatott el a lány. 

- Tudom Elena, de most boldog vagy? 

- Mindennél jobban. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de még sosem éreztem ilyen boldogságot, kiegyensúlyozottságot és szerelmet, mint Elijah mellett. 

- Nem tudok rád haragudni. Örülök, hogy ennyire boldog vagy. Tényleg örülök – mondta Stefan, és Elena hitt neki. Ismerte a férfit és látta, hogy az tényleg őszintén gondolja, amit mond. 

- Nagyon sokat jelent számomra a támogatásod – borult a férfi nyakába és szorosan ölelték egymást. 

- Caroline és Ric? – kérdezte a vámpír. 

- Az ő boldogságuk legalább akkora, mint az enyém. Damon? 

- Nem tudom merre járhat, csak időnként küld egy üzenetet, hogy jól van. 

- Aggódsz érte. 

- Nagyon aggódom. Azt sem tudjuk Katherine-nel, hogy merre keressük – sóhajtotta Stefan. 

- Ha gondolod beszélek Elijah-val, nagyon jó emberei vannak. Biztos ki tudnák deríteni merre lehet. 

- Ne fáradj Elena. Előbb-utóbb visszatér hozzánk. Mi sem maradunk a városban, megyünk tovább, csak a születésnapod miatt tértünk vissza. 

- Hiányoztok nekünk. 

- Ti is hiányoztok, a város is hiányzik, de még nem állok arra készen, hogy huzamosabb időre visszatérjek. 

- Katherine milyen? 

- Jól kijövünk. Nem tudom, mit csináltak vele az Ősök sosem beszél róla, de valahogy megváltozott. Visszafogottabb lett a viselkedése.

- Katherine örülhet, hogy nem ölték meg. Boldog vagyok, hogy jól kijöttök és nem vagy egyedül ezzel az egésszel, ha már Damon így lelépett. 

- Nem hibáztatom. Az érzelmek kezelésében mindig igazán eltértünk egymástól. 

- Remélem minden rendben lesz vele. 

- Csalánba nem üt a ménkű – mosolyodott el Stefan. 

- Ez igaz, sok mindent túlélt már – mosolygott vissza a lány. 

- Megkeresem Katherine-t és elmegyünk Elena. Még egyszer nagyon boldog születésnapot kívánok! Vigyázz magadra! Ha visszatérünk a városba valamikor, majd megkereslek, de ha úgy érzed szükséged van a segítségemre hívj fel. Rendben? 

- Rendben van. Máris hiányzol – sírta el magát a lány. 

- Ti is hiányoztok nekem, de még nem tudok itt maradni. Megérted ezt? 

- Megértem. Nagyon vigyázzatok magatokra, és jelentkezz majd! – ölelte meg a vámpírt. 

Pár órával az ünnepség befejezését követően Caroline, Elena és Ric a Gilbert ház konyhájában üldögéltek és fehérbort iszogattak. Mindannyiukat felkavarta, hogy találkozhattak Stefannal és most együtt akarták tölteni az estét. Az Ősök megértették ezt és hagyták, hogy maguk lehessenek. Elena elmesélte a beszélgetését Stefannal. 

- Elena, hogy érezted? Stefan jól van? – kérdezte Ric. 

- Jól még nincs, jobban van. 

- Igen én is ezt éreztem rajta. Dühös vagyok a kékszemű ördögre. Támogatniuk kellene egymást, erre itt hagyja – mondta Caroline, miközben villámokat szórt a szeme. 

- Damon sosem tudta jól kezelni az érzelmeket – sóhajtotta Ric. 

- Ez nem számít. Most a testvéréről is szó van, nem lehet ilyen önző – intett a szöszi. 

- Lehet, hogy jobb így, hogy nincsenek együtt. Szenved Stefan, de lehet, hogy még rosszabb lenne a helyzet, ha Damon is itt lenne neki – nézett a többiekre Elena. 

- Mondasz valamit. Damon könnyen kezelhetetlenné válik, ennek Stefan inná meg a levét. Valószínűleg takaríthatna utána, vagy ki tudja – forgatta szemeit Ric. 

- Lehetséges – bólogatott beleegyezően a szöszi. 

- Iszonyatosan hiányzik nekem Damon – mondta szomorúan a tanár. 

- Szerinted te is rajta vagy a kékszemű ördög azon rövidke listáján, amin szerepelnek azok az emberek akikkel törődik? – kérdezte Caroline. 

- Már nem hiszem, hogy rajta lennék. Elena még mindig rajta van. Te viszont valószínűleg rajta sem voltál, viszont nyugtasson a tudat, hogy anyukád neve tutira rajta van – nevetett fel Ric. 

- Igen, Damont ismerve egyetértek ezzel – nevetett Caroline és Elena is elnevette magát. 

Az este további részét a Salvatore testvérekhez kapcsolódó emlékeik felidézésével töltötték, és hol nevettek, hol könnybe lábadt szemmel néztek egymásra. 

Eközben a Mikaelson villában csendesen ültek az Ősök a nappaliban, és whiskey-t iszogattak. 

- Felkavaró volt látni Stefant. Lehet, hogy megöltök érte, de nekem lelkiismeret furdalásom van – szólalt meg Rebekah. 

- Én nem érzek semmi ilyet. Túl érzelgőssé tett a szerelem Becca – nézett testvérére Kol. 

- Kol! Te egy pszichopata vagy, persze hogy nem érzel semmit. Katerina szíve szerint kirohant volna a Grillből, ahogy meglátott – vágott vissza a szőke Ős. 

- Katerina megérdemli, hogy féljen, ha már nem ölhettük meg – szólalt meg Klaus. 

- Ezzel egyetértek – vigyorgott Kol. 

- Tyler hogy-hogy nem jött el? – kérdezte Rebekah. 

- Tyler megismerkedett egy lánnyal – válaszolta Klaus. 

- Hűha, akkor most elégedett lehetsz Nik. Akkor most már nem vagy féltékeny rá? – kérdezte Kol. 

- Még a kérdés is nevetséges – legyintett Klaus. 

- Ugyan testvérem! Ahogy Tyler neve szóba került, alig bírtál magaddal – forgatta szemeit Elijah. 

- Caroline-nak nagy szíve van, és abba a volt szerelmei is beleférnek. Szerintem csak barátilag érdeklődött – szólalt meg Kol. 

- Szóval, azért kértél bocsánatot Matt-től…hogy tetszelegj Caroline előtt ? – kérdezte Rebekah, és egy gonosz pillantást küldött a bolondos Ős felé. 

- Becca – csóválta meg fejét Elijah. 

- Elnézést, de amikor így magunk között vagyunk, időnként kibújik belőlem a kisördög – vonta meg vállát a lány. 

- Elég ebből, menjünk aludni. Ma mindannyian egyedül alszunk, persze Kol-nak ez nem szokatlan – vigyorgott öccsére Klaus. 

- Ez övön aluli ütés volt Nik – verte vállon bátyját Rebekah. 

- De kihagyhatatlan – válaszolta Klaus. 

- Nálad a pont bátyám. Becca egyébként Caroline-nal együtt tiétek a legmélyebb hódolatom a szervezés miatt – kacsintott Kol. 

- Valóban remek este volt húgom – mondta elismerően Elijah. 

- Szerintem is – bólintott Klaus. 

- Köszönöm – pukedlizett Rebekah, majd mindenki a saját szobájába vonult.

Chapter 29

Sziasztok! Tudom, hogy késtem egy napot a beígérthez képest, de kissé kicsúszott az irányítás a kezeim közül, és nem volt időm a fejezetet befejezni, csak most. Íme!
Jó szórakozást hozzá!!!

Nyilvánosság előtt

Pár nappal később Jeremy aki tegnap érkezett meg Denverből és Bonnie döbbent arckifejezéssel ültek a Gilbert ház konyhájában, miután Elena elmesélte nekik az utóbbi időben történt eseményeket. Ric és Elena kellemetlenül érezte magát a rámeredő tekintetektől. Elijah és Rebekah higgadtan állta a két ember pillantását. 

- Ezt én nem értem. Azt hittem Stefant vagy Damont szereted – szólalt meg végül Jeremy. 

- Érzelmi csőd voltam mellettük. Ez a szerelmi háromszög és az Ősök iránti megszállottságuk teljesen felemésztette az irántuk érzett szeretetemet. Most jól érzem magam, kiegyensúlyozott vagyok és ami a legfontosabb, hosszú idő után boldog – nézett mosolyogva Elena Elijah-ra. 

- Ezt megerősítem. A lehető legjobb dolog történt a nővéreddel – bólogatott Alaric. 

- Elrabolt téged és te vele vagy? – nézett dühösen Jeremy a testvérére. 

- Egyikünk sem mindig döntött jól. Bánom amit akkor tettem. Szerelmes vagyok Elenába. Szeretem őt, mindennél jobban a világon és sosem fogom engedni, hogy baja essen – karolta át Elijah a lányt, aki érezte, hogy könnyek tolulnak a szemébe, és a szíve úgy kalapál, hogy majd kiugrik a helyéről. Most először mondta ki a férfi, hogy szereti őt. 

- Én is szeretlek – suttogta a lány könnyes szemekkel. Elijah szorosan magához vonta a hasonmást és megcsókolta. 

- Ne haragudjatok, de nekem ez az egész sok, és hihetetlen. Te és Elijah, Ric és Rebekah. Klausról és Caroline-ról már ne is beszéljünk – szólalt meg végre Bonnie is tartózkodó arckifejezéssel. 

- Tudom, hogy sok és nehéz elfogadni Bonnie, de szeretem őt és a családját is, akinek Ric-kel együtt már mi is a tagjai vagyunk – nyúlt barátnője keze után Elena, de Bonnie nem engedte, hogy megfogja elhúzta azt. 

- Klaust is szereted? Megölt és mindenkinek csak ártott – suttogta dühvel a hangjában a boszi. 

- Megbocsátottam neki, és kedvelem őt. 

- Amit a bátyám tett azt már nem lehet visszacsinálni, de nagyon sokat változott, mióta Caroline az élete része lett. Mindennél jobban szereti őt. Meg kellene ismernetek azt akivé vált – szólalt meg Rebekah is. 

- Klaus kedvel engem, és nem a vérem miatt, saját magam miatt. 

- Amikor Elena azt mondta, hogy a családunk tagjai lettek ők hárman, nem túlzott. Nagyon szeretjük őket és nem engedjük, hogy bármelyiküknek is bántódása essen – mondta Elijah Bonnie-ra nézve. 

- Caroline teljesen odáig volt Tyler-ért, hogy fordulhattak ekkorát az érzelmei? – kérdezte Jeremy. 

- Ez azért nem ment olyan könnyen, de Klaus nem adta fel, pedig Caroline számtalanszor utasította vissza. Caroline még mindig szereti Tylert, mint régi barátját. Aggódik érte és szeretné, hogy boldog legyen – válaszolta Elijah. 

- Ric-re és rám senki nem kíváncsi? – nézett vigyorogva Becca a két fiatalra. 

- Már kérdezni sem merek, mindenre van valami válaszotok – nézett a lányra Jeremy kicsit megenyhülve, amiért Bonnie-tól kapott egy csúnya pillantást. 

- Rendben. Akkor meséljetek veletek mi van? Mikor jöttök újra össze? – könyökölt a pultra Rebekah. 

- Becca! – szólt rá egyszerre Alaric és Elijah. 

- Most mi van? Ti is erre vagytok kíváncsiak csak én bátrabb vagyok, mint ti – vonta meg vállát Rebekah. 

- Igaza van, én is kíváncsi vagyok – értett egyet Elena. 

- Szóval mi most közöttetek a helyzet? – nézett kérdőn Ric. 

- Úgy tűnik közel sem olyan meghitt, mint amilyen közöttetek és az Ősök között – nézett még mindig durcásan Bonnie. 

- Bonnie meg fogom bánni, hogy elmondtam neked ezt az egészet? Damonék mellé fogsz állni és ellenünk fordulsz? – kérdezte Elena. 

- Nem fogok melléjük állni, de jelenleg a ti oldalatokon sem vagyok. Meg kell emésztenem ezt. 

- Jeremy? – kérdezte Alaric. 

- Eléggé kiakasztó, hogy a nővérem és a gyámom Ősökbe szerelmes, de nekem ti vagytok a családom, elfogadom a helyzetet. Egyébként Damonék nem sejtenek ebből az egészből semmit? 

 - Caroline-ról azt hiszik Kollal van. Néhány félreértésből kifolyólag – forgatta szemeit Rebekah. 

- Kollal? Miért hiszik ezt? – kérdezte a boszi. 

- Tyler ahányszor Caroline-nal találkozott mindig ott volt az öcsém, és ezt a következtetést vonta le. Később úgy döntöttünk meg is hagyjuk ebben a hitében, amikor Kol kiderítette, hogy csatlakozott Damonék bosszúálló seregéhez – válaszolta Elijah. 

- Szombat este rendezünk egy estélyt, ahol bemutatjuk a Mikaelson család új tagjait. A Salvatore testvéreket Katerinát és Tylert is meghívjuk. Itt fogják megtudni az igazságot, így talán nem csinálnak botrányt – mondta Rebekah. 

- Damonnak sosem esik nehezére botrányt csinálni és mindketten beléd vannak esve. Tyler meg Caroline-ba, és amit eddig hallottam, ez elég kiszámíthatatlanná teszi. Biztos jó ötlet ez?– vonta össze szemöldökét Bonnie. 

- Nem tudom mennyire jó ötlet, de hátha leállítják magukat, ha látják kikhez kötődünk –  válaszolta a barna lány.

- Elena, nem várhatod el, hogy elfogadják hogy azokhoz kötődtök, akik megkeserítették az életünket – csóválta a fejét Bonnie. 

- Tudom, hogy mindenki élete az én hasonmásságom miatt volt veszélyben, és nem várom el, hogy örüljenek a döntésemnek, csak azt kérem hogy fejezzék be a tervezgetésüket az Ősök ellen. Ha nem teszik, akkor… - nézett óvatosan Elijah-ra Elena. 

- Akkor mi? – húzta össze szemöldökét Jeremy. 

- Akkor halottak lesznek. Hónapok óta nem csinálunk semmit, csak élni próbálunk, de úgy nem megy, hogy követnek és tudjuk, hogy a megölésünkre törekednek, ami egyébként lehetetlen – válaszolta Elijah. 

- Meg fogjátok ölni őket? – kérdezte elképedve Bonnie. 

- Nem akarjuk megölni őket, azt akarjuk, hogy hagyjanak végre békén bennünket. Azt szeretnénk, ha normalizálódna a kapcsolatuk Alaric-kal, Elenával és Caroline-nal. A halál a legvégső megoldás, ha továbbra sem állnak le. Nem fogunk úgy élni, hogy a hátunk mögé kelljen nézegetni – mondta Rebekah. 

- Igazuk van Bonnie. Senki nem szeretne így élni – szólalt meg Alaric. 

- Ric! Damon a barátod – tört ki Jeremy-ből. 

- Nem akarom a halálát Jer, egyiküknek sem akarom, még annak a ribanc Katherine-nek sem. Ezért lesz ez az estély, hogy lássanak bennünket együtt. Lehet, hogy soha többet nem állnak velünk szóba, de mi ezt is bevállaljuk, ha leállnak végre az őrültségükkel és így élni fognak. Ezzel Elena és Caroline is egyetért. 

- Nincs jobb ötletünk és Elijah-ék türelme is véges – mondta Elena. 

- Megértem, hogy véges a türelmetek Elijah, de biztos, hogy a halál a megoldás? – vakarta meg fejét Jeremy. 

- Talán el kellene hagynotok a várost, az is egy megoldás lenne – mondta Bonnie. 

- Nem Bonnie! Ez jelenleg nem megoldás, mi még nem hagyhatjuk itt a várost, és én nem akarom, hogy Elijah elmenjen – válaszolta Elena némi dühvel a hangjában. 

- Nem fogjuk magunk mögött hagyni a várost, csak azért mert az önpusztító barátaitok nem bírnak magukkal. Nem fogom itt hagyni Elenát és Niklaus sem fogja Caroline-t. Kol sem megy nélkülük sehova. 

- Én sem megyek sehova Ric nélkül – mondta Rebekah, és a tanár nyakába csimpaszkodott, aki átölelte. 

- Igazuk van Bonnie. Nem megoldás, hogy elmenjenek, de az sem hogy megöljék őket – nézett a boszira Jeremy. 

- Várjuk meg, hogy mit hoz az estély. Ti együtt jöttök? – kérdezte Rebekah. 

- Azt hiszem igen – mosolygott Jeremy Bonnie-ra aki szégyenlősen nézett a fiúra. 

- Remek. Most hogy tudjátok mi a szitu, nem akartok segíteni egy kicsit az party előkészületeiben? A fiúk bénák ebben, és mi csajok pedig nem bírjuk. Túl rövid az idő és túl sok a teendő – vigyorgott Becca. 

- Miért nem halasztjátok későbbre? – vonta össze szemöldökét Jeremy. 

- Mielőbb mutatkozni akarunk Stefanék előtt, mielőtt még mélyebbre süllyednek. Egyébként Klausék is nehezen viselik ezt a bujkálást, ahogy én is Elijah-val – bújt a férfihez Elena. 

- Ti tényleg szerelmesek vagytok – állapította meg Bonnie. 

- Azok vagyunk – csókolta meg Elenát Elijah. 

- Ti is szerelmesek vagytok? – fordult a kisebbik Gilbert Alaric és Rebekah felé. 

- Jó úton haladunk – ölelte meg Ric a szőke Őst, aki bólogatva ölelt vissza. 

- Szóval segítségünkre lesztek? – kérdezte Elena. 

- Segítek nektek – egyezett bele Jeremy. 

- Ti vagytok a legjobb barátnőim, téged pedig nagyon kedvellek Alaric és akármennyire is haragszom Damonékra ők a barátaim, nem akarom hogy bántódásuk essen. Én is segítek nektek ennek az estélynek az összehozásában – engedett el egy gyenge mosolyt Bonnie. 

- Bonnie, azt hiszem még tudnod kell valamiről – mondta Elijah és beszámolt Caroline-ék útjáról a boszi anyjához, Klaus igézését a vérszomj ellen és a Bonnie által érzett bűntudatának csökkentése érdekében. 

- Klaus ezt tette? – kérdezte hitetlenkedve Bonnie. 

- Minden hátsó szándék nélkül? – vonta össze szemöldökét Jeremy. 

- Igen – mondta Elena. 

- Döbbenetes, hogy valahol van benne emberség – mondta az ifjabbik Gilbert. 

- Na jó, ez legyen a végszó. Munkára fel – csapta össze kezét Rebekah. 

A Mikaelson villa teljesen ki volt világítva, és az ajtóban sorra fogadta a vendégeket a bérelt személyzet. Álló fogadás volt, a nappali szobában több hosszú asztal állt tömve ételekkel, amelyeket hostessek kínáltak. Az ebédlőben ideiglenes bárpult került kialakításra ahol négy mixer tevékenykedett. Pincérek és pincérnők járkáltak itallal megrakott tálcákkal. A hölgyek estélyiben a férfiak szmokingban beszélgettek és nevetgéltek. 

Jó hangulat uralkodott, amikor a Salvatore testvérek is megjelentek Katherine és Tyler kíséretében. Damon arcán alig leplezett undor látszott a felhajtás miatt, Stefan a szokásos fapofával nézett körül, Katherine szemében pedig egy kis rettegés volt, amikor meglátta a szemtelenül vigyorgó Kolt. Tyler érezte, hogy feszülnek meg az izmai az Ős láttán. Jelenleg Kol képviselte az Ősöket és udvariasan ,ugyanakkor a szeméből áradó szokásos szemtelenséggel bíztatta a vendégeket az ételek és italok fogyasztására. 

- Megérkeztek a díszvendégeink is. Nagyszerű! – lépett eléjük Kol és kezét nyújtotta feléjük. 

Damon vágott egy lenéző fintort, Stefan pedig kis hezitálás után elfogadta a felé nyújtott kezet. 

- Katerina? – hajolt meg a férfi és egy apró fejbiccentés kíséretében szájával megérintette a nő kezét. 

 - Gyönyörű estély – nyögte az 500 éves vámpír. 

- Köszönöm kedvesem. Sok munka volt vele, és sok mindenkinek érdeke, hogy jól is süljön el. 

- Mi célból tartotok estélyt? – kérdezte Tyler. 

- A legnyomósabb indok a családunk és ti vagytok – vigyorgott Kol. 

- Elenát és Alaricot is meghívtátok? – kérdezte Stefan. 

- Nem pont ezt a szót használnám őket illetően – vonta meg a vállát az Ős. 

- Mire készültök? – kérdezte Damon és tekintetéből áradt a gyanakvás. 

- Majd meglátjátok. Sajnálom, de muszáj másokkal is foglalkoznom. Érezzétek jól magatokat. Arra találtok ételt és italt – mutatta az irányt Kol és egy apró biccentés után magukra hagyta a kis csapatot. 

- Valamire készülnek – mondta feszülten Tyler. 

- Nagy a valószínűsége, de ha valami halálos dolog lenne, ahhoz nem adnának estélyt. Gyönyörű ez a villa – nézett körül Katherine. 

- Ki kellene deríteni mit terveznek – csücsörítette száját Damon elgondolkozva. 

- Szerintem, meg le kellene állnotok – jelent meg Jeremy Bonnie-val az oldalán. 

- Jeremy? Mikor jöttél meg? – vonta össze szemöldökét Stefan. 

- Pár napja. 

- Be sem köszöntél hozzánk? – kérdezte kis sértődöttséggel a hangjában Damon. 

- Elég elfoglalt voltam az utóbbi napokban. Egyébként sem engedtek a közeletekbe. 

- Kik? – kérdezte Tyler. 

- Elena és Alaric. Jól is tették, most is egyből arra gondoltok, hogy valami rosszban sántikálnak az Ősök. Tiszta paranoiásak vagytok – szólalt meg Bonnie. 

- Bonnie, te is eléggé elhanyagolsz bennünket – jegyezte meg Stefan. 

- Több oka is van, de a leglényegesebb az, amiért minden barátotok kerül benneteket. Az Ősök elleni megszállottságotok. 

- Elena és Alaric hol vannak? – kérdezte Katherine. 

- Veled nem tárgyalunk. Majd később látjuk egymást – ölelte át Jeremy Bonnie-t és elsétáltak. 

- Lehet, hogy igazuk van Damon. Nagyon lesüllyedtünk és mindenkit elveszítettünk magunk körül. Tényleg nem csinálnak semmit az Ősök, be kellene fejeznünk ezt az őrült hajszát – sóhajtotta Stefan, és Katherine egyetértően bólogatott. 

- Én addig nem nyugszom, amíg Kol nem lesz hulla – villant Tyler szeme. 

- Én sem nyugszom, amíg Klaus meg nem fizet a tetteiért – nézett öccsére Damon. 

- Ti tényleg vágytok a halálra – jelent meg mögöttük Kol szemtelen mosollyal a szája szegletében. 

- A ti halálotokra vágyunk – vágott vissza Tyler dühös hangon. 

- Nem tudtok bennünket megölni. Lehetetlen. Hagyjátok ezt annyiban, mert ha nem halottak lesztek. Ez az utolsó esélyetek arra, hogy visszavonulót fújjatok. Miért nem hallgattok Stefanra? – mondta Kol nyílt fenyegetéssel a hangjában. 

- Már Elijah is megfenyegetett, de még most is itt vagyunk – válaszolta hányaveti hangon Damon. 

- Nem vetted komolyan a bátyámat? Elég rosszul tetted. Elijah sokkal rosszabb tud lenni, mint Klaus. El tudjátok ezt képzelni? Jobban teszitek, ha nem akarjátok átélni. Nem akarunk ártani senkinek. Élni akarjuk az életünket. Miért nem teszitek ti is ezt? 

- Gyűlöllek. Elloptad a barátnőmet – tört ki Tylerből és neki akart menni Kolnak, de a körülötte lévő három vámpír lefogta és Kolt követve egy kisebb szobába vitték a fiút. 

- Ha elmered rontani az estélyt Tyler, azzal aláírod a halálos ítéletedet. Ez rátok is vonatkozik – nézett a többiekre Kol. 

- Nem fogunk gondot okozni – ígérte meg Katherine. 

- Tudsz viselkedni Tyler, vagy kitörjem a nyakadat, és akkor lemaradsz az este fénypontjáról? – vonta fel szemöldökét Kol. 

- Nem lesz baj. Kérlek adj nekünk pár percet – mondta Stefan. 

- Rendben. Tíz perc múlva kilenc óra. Akkor bejelentést kívánunk tenni, szóval legyetek szívesek addigra az előtérben lenni – válaszolta a férfi és elhagyta a szobát. 

- Tyler higgadj le, a vesztedbe rohansz – kérte Katherine. 

- Nem érdekel. 

- Ezer másik lány vár még rád. Ha Caroline őt választotta el kell fogadnod és tovább lépned – mondta Stefan. 

- Ti miért nem léptek túl Elenán? Szinte biztos, hogy van valakije és ezt ti is tudjátok – nézett a hibrid a két testvérre, akik a földet nézték. 

- Igaza van Tylernek. Nektek is túl kellene lépnetek Elenán. Nem élhetitek az életeteket így. Lehet, hogy mindannyiunknak el kellene hagyni a várost – mondta Katherine. 

- Tetszene neked, ha megint körülötted legyeskednénk, és még Tylert is bevonnád a kis háremedbe. Nem igaz? – kérdezte gúnyosan Damon. 

- Ne beszélj így vele Damon – intette le bátyját Stefan. 

- Miért ne? Te örülsz, hogy Elena nincs körülöttünk, igaz Katherine? 

- Mindig szerettelek benneteket. Most is szeretlek benneteket, és tudod mit? Igen örülök, hogy nincs itt Elena, de nem az én hibám, hogy most nincs veletek – vágott vissza a barna vámpír. 

- Igaza van Damon, ez nem az ő hibája – szólalt meg Tyler. 

- Menjünk az előtérbe. Kilenc óra van – nézett órájára a kék szemű vámpír, és mindannyian elhagyták a szobát. 

Az előtérben a pincérek friss pezsgőt szolgáltak körbe. Kol a lépcső korlátjának támaszkodva nézte a színes forgatagot. Szemével a Salvatore testvéreket kereste. Amikor meglátta őket intett nekik, hogy előre álljanak. A négyes fogat kelletlenül teljesítette a kérést. Kicsivel később megérkezett Jeremy és Bonnie is. Valamivel arrébb álltak meg, mint Stefanék. 

- Hölgyeim és Uraim! Egy kis figyelmet kérek! – csendült fel az Ős hangja és a terem elcsendesedett. 

- Mire készül? – súgta Damon Stefannak, aki válaszként megvonta a vállát. 

- Kol Mikaelson vagyok, mint azt már legtöbben tudják. Szeretném bemutatni a családom többi tagját, akik között három új családtagot is üdvözölhetünk. Nagy megtiszteltetés a Mikaelsonok számára, hogy három remek ember vált a családunk részévé azáltal, hogy szerelmei lettek a testvéreimnek. Kérem Önöket, hogy fogadják őket szeretettel! – mutatott fel a lépcsőn Kol és mindenki abba az irányba nézett. 

- Ms. Caroline Forbes és Mr. Niklaus Mikaelson! – csendült fel újra az Ős hangja. 

Klaus klasszikus szmokingot viselt, és szorosan fogta Caroline belékaroló kezét. A lány haja aranyként omlott a vállára. Zafírkék estélyi ruhában volt, ezüst színű felkarközépig érő kesztyűvel a kezén. Nyakán finom metszésű gyémánt nyakék, a csuklóján a Klaustól születésnapjára kapott karkötőt viselte, ujján a kék zafírból és gyémántból készült gyűrű tündökölt. 

Tyler majdnem kiejtette a kezéből a pezsgőt, amikor meghallotta és meglátta, hogy Klaussal van a lány, majd zavarodottan bámult Kolra, aki kezeit széttárva vigyorgott. A Salvatore testvérek és Katherine is dermedten álltak. A teremben izgatott sustorgás ütötte fel fejét, de végül felcsendült a taps és a pár megállt Kol mellett. Niklaus finoman átölelte Caroline derekát. 

- Ms. Elena Gilbert és Mr. Elijah Mikaelson! – szólalt meg újra Kol. 

Elena haja hullámosra volt sütve, és magas kontyba volt rendezve, megmutatva hosszú vékony nyakát, amelyen a szöszi vámpíréhoz hasonló nyakéket viselt. Elefántcsont színű estélyi ruhája remekül kiemelte bőrének bársonyos barnaságát. Ugyanolyan színű kesztyűt viselt, és ujján rubintból készült gyönyörű gyűrű ragyogott. Elijah Klaushoz hasonlóan klasszikus szmokingot viselt, és mikor Kol mellé álltak, finoman megcsókolta a lány kesztyűt viselő kezét. Damon és Stefan szemében hitetlenkedés, csalódás, elárultság és zavar tükröződött. Tyler a fejét rázta, Katherine pedig a szemeit forgatta a látványon. A teremben lévők halkan súgtak össze, de Jeremy Bonnie-vel együtt elkezdett tapsolni és a vendégek is követték őket, a négyes fogaton kívül. 

- Végül, de nem utolsó sorban Ms. Rebekah Mikaelson és Mr. Alaric Saltzman! – vigyorgott Kol, és Damon arcát fürkészte. 

Rebekah egy vérvörös estélyi ruhát viselt ugyanolyan színű kesztyűvel. Haja lágy hullámokban keretezte szép arcát. Nyakán és csuklóján igazgyöngyből készült ékszerek díszelegtek. Ujján egy hatalmas gyémántgyűrűt viselt. Alaric kissé zavartan feszengett szmokingjában, majd amikor a többiekhez értek finoman magához vonta a lányt. A teremben a döbbenet moraja futott végig, de Jeremy most sem hagyta cserben családját és tapsolni kezdett. Damon finoman megrázta a fejét és hitetlenkedve, sértődötten nézett barátjára. Stefan még mindig Elenát és Elijah-t bámulta, Tyler pedig Caroline-ékat. Katherine elismerően bólogatott. Nyilvánvalóan számára ez volt a legjobb megoldás. Se Elena, se Caroline, se Alaric nem zavart be így a tervezett jövőjébe. 

- Szeretném kérni, hogy hallgassák meg családunk legújabb tagjainak hangjaként Ms. Elena Gilbertet – állt hátrább Kol és karját segítségül nyújtva előre vezette a ragyogó arcú lányt. 

- Mindenkinek szép estét kívánok! Nyilvánvalóan meglepődtek az iménti eseményeken, de mindenképpen szerettük volna tudatni mindenkivel, hogy a Mikaelson család részei lettünk, kinyilvánítani a velük való kapcsolatunkat, szeretetünket és kötődésünket feléjük. Ezt bátran mondhatom nem csak a saját, hanem Caroline és Alaric nevében is – mondta Elena, miközben a lent álló Salvatore fivéreket fixírozta, időnként Tylerre nézve. – Köszönöm, hogy eljöttek erre a gyönyörű estélyre – hajolt meg Elena és Elijah mellé állt megfogva kezét. 

- Kérem fáradjanak a táncterembe. Eme örömteljes bejelentést tánccal ünnepeljük – mutatott a terem felé Elijah és a karján Elenával elindultak. Niklausék és Rebekah-ék követték őket. 

Mindenki elindult a táncterem felé, csak a két vámpír és a hibrid álltak még mindig döbbenten. 

- Melyikőtök fog velem táncolni? – kérdezte Katherine. 

- Majd én. Hagyd őket Katerina, meg kell emészteniük amit láttak– szólalt meg a háta mögött Kol és a nő ijedten rezdült össze. 

- Rendben – suttogta a vámpír és vonakodva elfogadta a férfi által felajánlott kezet. 

- Ti hárman pedig jól véssétek eszetekbe, amit Elena mondott. Kötődnek hozzánk és szeretnek bennünket. Mi is őket, és bárkit megölünk, aki ártani akar nekik, vagy nekünk. Ezért van miattatok az estély, úgy gondoltuk így fogtok a legkevésbé botrányt csinálni. Hagyjatok békén bennünket, és ebbe a Mikaelson család most csatlakozott tagjait is beleértjük. Próbáljatok meg lehiggadni, és normalizálni a helyzetet a barátaitokkal. Hiányoztok nekik – mondta Kol és a barna vámpírral az oldalán a terem felé vette az irányt. 

- Még mindig nem fogom fel amit láttam – nyögte végül Tyler és arcát a kezébe temette. 

- Ezt nem tudom elfogadni – mondta Damon és hangjában ott csengett régi rosszabbik énje. 

- Menjünk innen. Veszítettünk az Ősökkel szemben. Minden értelemben. Magunknak köszönhetjük. Megkeserítettük az életüket, a megszállottságunkkal az állandó kontrollálással, a vádaskodásainkkal. Láttátok rajtuk milyen boldogok? Soha, még soha nem láttam ilyen boldognak egyiket sem – mondta halkan Stefan. 

- Én sem– értett egyet Tyler szomorúsággal a hangjában. 

- Ti ebbe belenyugszotok? – sziszegte Damon. 

- Ezek szerint ők az okosabbak – jelent meg Klaus Elijah-val és Rebekah-val az oldalán. 

- Nem kérdeztem a véleményedet – mondta undorral a hangjában Damon. 

A három Ős összenézett, majd Klaus elkapta Tylert, Elijah Stefant, Rebekah pedig Damont, és ugyanabba a szobába száguldottak velük, mint ahol előbb Kollal voltak. 

- Utolsó figyelmeztetés! – szorította meg Damon nyakát Rebekah, miközben fogai megnyúltak és szeme vörössé vált. Bátyjai is átváltozva tartották a hibridet és a vámpírt a falnak nyomva. 

- Azért éltek még, mert Elena, Caroline és Alaric nagyon szeret benneteket. Mi pedig tiszta szívünkből szeretjük őket. Féltik az életeteket és már ők is nehezen viselik, hogy megszállottként a halálunkra vágytok. Azért rendeztük az estélyt, hogy hivatalosan felvállalhassuk mindenki előtt, főként előtettek a kapcsolatunkat. Elena azért beszélt, hogy megértsétek, mennyire fontosak vagyunk nekik és hogy ők mennyire fontosak nekünk. Ahogy a húgom is mondta ez egy utolsó figyelmeztetés, éljétek az életeteket és hagyjatok bennünket is élni. Ha még egyszer ellenünk fordultok, vagy csak tervezitek, megölünk benneteket. Ezzel ők is egyetértenek – mondta Elijah és kegyetlenül villant vörösen izzó szeme. 

- Engedjétek el őket! – lépett be a szobába Elena, Caroline és Ric társaságában. 

A három Ős teljesítette a kívánságot. A három férfi levegőért kapkodva görnyedt össze, majd felegyenesedve egykori barátaikra néztek. 

- Igaza van Elijah-nak! Szeretjük őket és olyan boldogok vagyunk mellettük, amilyenek sosem voltunk. Ha bántani akarjátok őket, az olyan mintha bennünket is bántanátok és az nem maradhat megtorlás nélkül – nézett Elena keményen a Salvatore testvérekre. 

- Szóval képes lennél végignézni ahogy megölnek ezek a… - mondta Damon, de Klaus beléfojtotta a szót. 

- Vigyázz mit mondasz, különben kitépem a nyelvedet! 

- Nem akarjuk hogy meghaljatok. Nagyon szeretünk benneteket. Azt szeretnénk, ha elfogadnátok az érzéseinket irányukba, és felhagynátok az eszement dolgaitokkal – mondta Caroline. 

- Elfogadjátok a döntésünket? – kérdezte Ric, és jobbját nyújtotta feléjük. 

A három férfi összefont karokkal méregette a tanárt, és a két lányt. Stefan lassan megmozdult és Ric elé lépett. 

- Még nem tudom elfogadni, idő kell hozzá de megígérem, hogy befejeztem a gyilkos tervek gyártását – fogta meg Alaric kezét. 

- Köszönöm – suttogta Elena. 

- Nincs mit elfogadni. Nem kell elfogadni – változott át Damon arca és nem tudni ki felé indult volna el, amikor fejét megfogva görnyedten üvölteni kezdett. 

Mindenki az ajtó felé fordult, ahol Bonnie kezét kinyújtva a szokásos természetfelettieket kínzó varázsigéjét mormolta, amíg Damon el nem ájult. Jeremy csendesen állt a lány mögött. 

- Elegem van belőle. Stefan állítsd le, vagy magam ölöm meg. Én sem vagyok kevésbé meglepve, mint ti. Elfogadni sem tudom, de attól még viselkedni képes vagyok – mondta a boszi. 

- Nem fogom tudni leállítani, csak ha bezárom valahová – sóhajtotta Stefan, és még mindig szomorúan nézett Elenára. 

- Én sem fogadom el ezt a helyzetet, lelépek a városból – lökte el magát a faltól Tyler és elindult kifelé. 

- Tyler! Várj meg kérlek! – kiáltotta Caroline és a fiú után szaladt. Klaus szeme villant egyet, de nem mozdult. 

- Mit akarsz Car? Azzal az emberrel vagy aki miatt elmentem, hogy szabadon szerethessük egymást. Te meg az ő karjaiba veted magad? Meg kell értened, hogy nem tudom ezt elfogadni – mondta visszafojtott dühvel Tyler. 

- Tyler! Nem várom el, hogy elfogadd. Féltettem az életedet. Azt akartam, hogy leállj. Fontos vagy nekem. Mindig az leszel. 

- De nem elég fontos – mondta halkan a fiú. 

- Sajnálom – sírta el magát Caroline. 

- Ne, Car, ne sírj! Láttam milyen boldog vagy. Akármennyire is fáj ez nekem, el kell ismernem, hogy soha nem ragyogtál még így, ahogyan azt Klaus mellett teszed. Viszont ha megtudom, hogy valaha is akárcsak egy leheletnyit is bántani fog téged, akkor esküszöm megtalálom a módját, hogy megöljem. 

- Caroline-t az életemnél is jobban szeretem. Soha nem fogom bántani vagy megbántani – jött ki az ajtón az Ősi hibrid, és kezét nyújtotta a fiú felé. Tyler hidegen nézett egykori mesterére, majd elfogadva megrázta a kezét. 

- Ettől függetlenül nem vagyunk jóba. Vigyázz Caroline-ra! Vigyázz a többiekre is – mondta Tyler, majd megfordult és egy pillanattal később eltűnt a szemük elől. 

- Most hová megy? – kérdezte kétségbeesve Caroline. 

- Szüksége van arra, hogy átgondolja az életét. 

- Holnap felhívom – nézett Caroline Klausra. 

- Tégy úgy – mondta halkan a férfi és átkarolva a lányt, visszamentek a szobába. 

Elena Damon mellett térdelt, aki kezdett magához térni. Elijah éppen Stefannal fogott kezet. Rebekah és Ric egymást átkarolva nézték a kék szemű vámpír éledezését. Amikor Damon elkezdett feltápászkodni Elena segíteni akart neki, de a férfi ellökte a kezét. 

- Ne merészelj durván bánni a szerelmemmel! – termett előtte Elijah, és újra a falhoz nyomta a vámpírt miközben a torkát szorongatta. 

- Damon! Vége van! Befejeztük. Elena boldog. Ha igazán szereted, akkor elfogadod ezt. Ha nem, akkor halott leszel és azt nem akarom. Szeretlek testvérem – lépett Stefan bátyja elé, akit Elijah elengedett, de továbbra is készen állt arra, hogy újra lefogja. 

- Nem fogadom el, hogy összeállt az ellenséggel – nézett sötéten a lányra Damon. – Azt sem, hogy te Ric! Szöszi, te mindig is egy ribanc voltál, nem is csodálkozom – nézett megvetően Caroline-ra. 

Egy pillanattal később újra a falnak szegezve állt, mellkasában Klaus kezével, aki a szívét fogta. Mindenki ijedten nézte a jelenetet. 

- Kérj bocsánatot Caroline-tól, különben kitépem a szívedet – hörögte, miközben szorított egyet a vámpír szívén. 

- Engedd el Nik, nem kell bocsánatot kérnie! Ne öld meg őt! – sírta el magát a szöszi vámpír. 

- Kérj bocsánatot! Nem beszélhetsz ilyen vulgárisan a családunk egyik tagjáról sem – lépett elé Elijah is. 

- Öljetek meg! Nem érdekel – nyögte Damon. 

- Engedjétek el! Nagyobb büntetés neki az élet, mint a halál – szólalt meg Rebekah is. 

- Igaza van Rebekah-nak! – jelent meg az ajtóban Kol Katherine-nel az oldalán. 

Klaus kihúzta a férfi mellkasából a kezét, majd annak szmokingjába törölte véres kezét. 

- Katerina menj a kis barátaidhoz, istápold a lelküket – lökte be a nőt Kol. 

- Soha többet nem jöhettek ide. Egyikőtök sem. Ha beszélni szeretnétek a barátaitokkal megtehetitek, de ne merészeljetek ártani nekik – mondta nyílt fenyegetéssel a hangjában Niklaus. 

- Nem fogunk idejönni, és egyelőre nem fogunk beszélni egyikőjükkel sem. Adjatok időt nekünk, míg megpróbáljuk ezt elfogadni – fordult Stefan Elena, Caroline és Alaric felé. 

- Annyi időt adunk nektek amennyit csak akartok– sírta el magát a hasonmás és Stefan nyakába borult. Caroline és Ric is átölelték a férfit. 

- Katerina, van egy olyan érzésem, hogy a te nyakadba egyik sem fog borulni közülük –mondta gúnyosan Kol, és szemtelenül vigyorgott. 

- Nincs is szükségem rá – vágott vissza a nő. 

- Bizony nincs, számodra ennél jobban nem is alakulhatott volna. Tiéd a két Salvatore – kacsintott a fivérekre a bolondos Ős. 

- Damon! A barátod szeretnék maradni. Tudom, hogy most látni sem bírsz, de idővel amikor úgy érzed kérlek jelentkezz, várni fogom – lépett a vámpírhoz Ric. 

- Én is a barátod szeretnék maradni – mondta Elena. 

- El akarok menni innen. Nem bírom ezt a légkört – mondta a sötét hajú vámpír és egy pillanattal később már el is tűnt a szobából. 

- Hagyjátok, majd megbékél. Jelentkezni fogunk! Gyere Katherine – nézett a nőre Stefan, majd búcsút intettek a szobában lévőknek és kisuhantak az ajtón. 

- Elég meredekre sikerült az este, de mégsem volt olyan vészes, mint amilyenre számítottam – mondta Rebekah. 

- Vissza kellene mennünk. Ti vagytok a házigazdák, és még alig voltatok a vendégeitekkel – jegyezte meg Bonnie. 

- Igazad van – mosolygott a boszira a hasonmás és a társaság átvonult a táncterembe. 

Pár órával később az estély befejeződött és a személyzet is levonult. Bonnie és Jeremy hazamentek a Gilbert házba. Újra összejöttek és hevesebb volt a szerelmük, mint valaha. A Mikaelson villában a család a konyhában ült az ételek romjai felett. Alaric és Elena ezekből falatoztak, a többiek vérrel táplálták szervezetüket. 

- Lehet, hogy igazatok volt a múltkor és el kellene kapni Damont. Kiszárítani és megigézni, hogy ne érezze ezt a gyűlöletet az irányotokba – szólalt meg elgondolkozva Elena. 

- Stefan sincs jól. Tartja magát, de látom rajta, hogy nincs jól – mondta Caroline és kortyolt egyet a vérből. 

- Nem tudom lányok jó ötlet lenne e – csóválta a fejét Alaric. 

- Jeremy azt mondta, hogy az igézés miatt nem emlékezett a dolgokra, de érzett egyfajta ürességet, mintha valami hiányzott volna belőle. Ez is jobb annál a fájdalomnál amit most ők éreznek – nézett a többiekre a hasonmás. 

- Szerintem hagyjuk őket, hogy elkezdjék feldolgozni a dolgokat. Ha látjuk, hogy nem megy és szeretnétek akkor megigézzük őket – mondta Klaus. 

- Egyetértek Niklaussal – fogta meg Elena kezét Elijah. 

- Katerina rájuk fog cuppani, és enyhíteni fogja a fájdalmukat – vonogatta szemöldökét sokatmondóan Kol, miközben a szokásos letörölhetetlen vigyor ott játszadozott a képén. 

- Pfúúúj, Kol! – kiáltotta egyszerre Elena és Caroline. 

- Már megint mit mondtam? – kérdezte kezeit széttárva. 

- Örökre gyerek maradsz öcsém – nevetett fel Klaus. 

- Ha már itt tartunk. Amíg készültünk az estélyre egészen összebarátkoztam Jeremyvel. Végre lesz egy öcsém is a sok bátyus mellett. Alaric, elvinnénk pár fegyveredet és szórakoznánk egyet az erdőbe ha nem bánod. Jeremy is imádja a cuccaidat – nézett a tanárra Kol. 

- Csak akkor, ha vigyázol Jer-re – mondta Alaric, és Elena egyetértően bólogatott. 

- Becsületszavamat adom, hogy vigyázok rá. Jó fej, és egész jó a humora is. 

- Szuper! Kolnak akadt egy játszótársa! Elég volt a mai napból. Jössz Ric? – kérdezte Rebekah felállva a székről. 

- Itt fogsz aludni? – vigyorgott rá a tanárra Elena. 

- Úgy tűnik – vörösödött el Ric. 

- Akkor ez a nap lesz a vízválasztó az életedben – jegyezte meg szemtelenül Kol, amivel egy vállon ütést érdemelt ki Rebekah-tól. 

- Jó éjszakát! – köszönt el a páros és elhagyták a konyhát. 

Elena és Caroline vigyorogva néztek utánuk. 

- Olyan jó nekik! Most kezdik el felfedezni egymást. Imádom a kapcsolatnak azt a szakaszát – sóhajtotta a szöszi vámpír. 

- Drágaságom, most azt akarod mondani, hogy már nem olyan izgalmas a kapcsolatunk? – kérdezte szemöldökét felhúzva Klaus. 

- Dehogyis. Veled mindig is izgalmas lesz – bújt a férfihoz a lány. 

- Ajánlom is, mivel ma estére egy igazán izgalmas huncutkodást terveztem – vigyorgott a férfi és az ölébe kapta a lányt. 

- Klaus! – fogta be fülét Elena nevetve és Caroline is felnevetett 

- Családtag vagy, most már hivatalosan is. Meg kell szoknod a nyersességemet és a néha előtörő modortalanságomat – válaszolta Klaus, majd egy csókot nyomott szerelme szájára és elhagyták a konyhát. 

- Megyek én is. Jó éjszakát nektek! – állt fel Kol. 

- Jó éjt Kol! – mondta Elena és felugorva székéről átölelte a férfit. 

- Ezt most miért kaptam? Azonkívül persze, hogy meg vagy értem őrülve, ahogyan minden nő – húzta mosolyra a száját Kol. 

- Te bohóc! Azért kaptad, ahogyan ma levezényelted a dolgokat. Köszönöm! – adott egy puszit az Ős arcára. 

- Egy család vagyunk, nem esett nehezemre – intett Kol. 

- Hogy vagy Elena? – kérdezte Elijah amikor már csak ketten maradtak. 

- Megkönnyebbültem. Örülök, hogy vége a titkolózásnak, és hogy nem torkollt valami véresebb dologba az este. Damon miatt viszont aggódom – bújt a férfihoz a lány. 

- Stefan ott lesz mellette és Katerina is. Sajnálom, hogy ezt mondom, de feltételezem, hogy jelenleg tivornyázik valahol, pár ártatlan életet kioltva – simogatta meg Elena fejét az Ős. 

- Tudom – sóhajtotta Elena. 

- Gyere menjünk lefeküdni. Nehéz időszak áll mögöttünk. 

- Elijah! Olyan boldog vagyok, hogy veled lehetek. Szeretlek téged! Sosem éreztem ehhez hasonlót. Szeretem a családodat is ahová most már én is tartozom. Sosem akarom, hogy elmúljon ez az érzés – csókolta meg a lány a férfit. 

- Szeretlek Elena tiszta szívemből! Az enyém és a családomé a megtiszteltetés, hogy közénk tartozol, hogy Caroline és Ric is közénk tartozik. 

- A család mindenek felett – mondta ásítva Elena. 

- Ez legyen mára a végszó! – puszilta meg a lány orrát és karjába kapva a szobájuk felé vette az irányt.