Jó szórakozást hozzá!!!
Megbocsátás
Klaus idegesen állt autója mellett. Fogalma sem volt, hogy eljön e a lány. Ezer éve alatt nem érezte magát még ennyire bizonytalannak. Tudta, hogy megérdemli, ha Caroline rá sem bagózik, de ennek még a gondolatától is fizikai fájdalmat érzett. Elena megnyugtatta, hogy ha nem is jön el a szöszi, akkor is ott a B terv és Kol majd elintézi, hogy Car ott legyen a tóparti házban, persze az még egy-két napba beletelik. A hibrid nem akart tovább várni. Mindennél jobban hiányzott neki szerelme. Amikor a távolból meghallotta, hogy egy kocsi érkezik feszülten meresztette szemét a hang irányába. A szöszi vámpír megállt autójával, és Klaus egy pillanattal később már nyitotta is az ajtót.
- Caroline – suttogta.
- Jó estét Nik – köszönt a lány kicsit szégyenlősen.
- Annyira örülök, hogy eljöttél – mondta halkan Klaus és lehajtotta fejét.
Szíve szerint magához húzta volna Caroline-t, de Elena és Rebekah azt javasolták neki, hogy ne lépjen hagyja, hogy a lány tegye meg az első lépést.
- Tisztáznunk kell a dolgokat Nik – emelte meg a férfi állát Caroline, hogy a szemébe nézhessen.
- Itt szeretnéd tisztázni, vagy eljössz velem és ott beszélünk? – kérdezte bizonytalanul Klaus.
- Itt vagyok, mert megbocsátok neked és elmegyek veled – lépett a szöszi a férfihez és átölelte.
Klaus azonnal reagált és szorosan átkarolta a lányt.
- Soha többet nem engedlek el – suttogta a férfi Caroline hajába.
- Tisztázzunk le előbb bizonyos dolgokat, és csak azután mondd, hogy nem engedsz el – vált ki az ölelésből a lány.
- Gyere, induljunk – fogta meg a szöszi kezét Klaus, és kinyitotta kocsija ajtaját majd besegítette a lányt. Rövid idő múlva már úton is voltak.
- Hová viszel?
- Lehet ez meglepetés?
- Lehet – mosolygott a lány és érezte, már csak attól újra lüktetni kezd benne az élet, hogy a férfivel egy légtérben lehet.
- Köszönöm – nézett Caroline-ra Klaus.
- Mit történt az elmúlt pár napban?
- Kol nem mesélte el?
- Szeretném tőled is hallani. Tudod mindent viccesen ad elő, kellene egy komolyabb forrás is.
- Azt hittem beszéltél a többiekkel is.
- Jaj Nik, mondd már el. A te szemszögedből is hallani akarom a dolgokat.
- Ha ragaszkodsz hozzá szerelmem – vonta meg vállát a férfi.
Elmesélte Elena gerilla akcióját, hogy elhagyja végre a szobáját, a naplókat, hogy mit találtak benne és így tovább. Mire befejezte mondókáját, meg is érkeztek a tóparti házhoz.
- Gyere kedvesem. Tudom, hogy sokat jelentett neked ez a kis ház – nyújtotta kezét a férfi és a lány elfogadta.
- Honnan tudtad?
- Ahogyan a liliomokhoz tartozó levélben is írtam, ez volt az a hely ahol mindketten elkezdtük érezni, hogy itt már kötelék kezd kialakulni közöttünk– mondta Klaus.
Otthon megállapodtak, hogy nem szólnak a lánynak Kol magánakciójáról. Senki nem örül, ha a fejében kotorásznak, függetlenül attól, hogy jó szándékkal teszik azt.
- Meg sem köszöntem a virághalmot amit küldtél. Gyönyörűek és nagyon jól estek. Nagyon köszönöm – puszilta meg a lány a férfi arcát.
- Gyere a teraszra – húzta maga után Caroline-t a hibrid.
- Minden ugyanolyan, mint akkor volt – álmélkodott a vámpír.
Az ételek az italok a vörös rózsa az asztal közepén. Még a gyertyák is ugyanolyanok voltak.
- Gondoltam, hogy egy kis időutazást rendezek neked. Ez a hely nekem is sokat jelent, ahogyan neked is.
- Köszönöm – hatódott meg könnyekig a lány.
- Ülj le szerelmem. Egy kis bort tölthetek? – kérdezte a férfi.
- Köszönöm elfogadom.
Miután Klaus töltött mindkettőjüknek, és az ételt is felszolgálta a hangulatuk is kissé oldottabb lett.
- Szóval Elena kiküldött a szobádból? – kérdezte Caroline, visszatérve a férfi kocsiban előadott monológjára.
- A kitoloncolt a legjobb szó rá – nevetett a hibrid.
- Nagyon sokat változott. Régen is volt benne határozottság, de mégis most valahogy felnőtt lett.
- Hogy őt idézzem, ezt Elijah hatásnak hívják – mondta felvont szemöldökkel a férfi.
- Tudtam, hogy jó döntést hozott Elijah-val. Nagyszerű ember.
- Nagyszerű testvér.
- Mi van Becca és Alaric között?
- Nem árulja el. Szerintem még maga sem tudja. Ugye tudod, hogy volt egy fogadásunk az Alaric iránti érzései kapcsán?
- Emlékszem, bár nem állapodtunk meg mit kap a nyertes – húzta össze hamiskásan szemeit a lány.
- Nos drágám, mondd meg, hogy mit szeretnél ha te nyernél?
- Hmm…Énekelni fogsz nekem, persze közönség előtt – vigyorodott el a lány.
- Caroline, a hangom még egy láncfűrészénél is borzalmasabb, könyörögni fogsz, hogy hagyjam abba. Valószínűleg a közönség is – bólogatott magának Klaus.
- Majd meglátjuk Nik – nevetett a lány.
- Akkor én jövök. Ha nekem lesz igazam Alaric-kal kapcsolatban, akkor szeretném ha egyértelművé tennénk a kapcsolatunkat mindenki előtt. Nyilvánosságra szeretném hozni – fogta meg Caroline kezét Klaus.
- Ez túl nagy lépés lenne Nik, és még nem is tudod mik a feltételeim.
- Bármit megteszek érted.
- Szeretném ha tudnád, hogy nagyon kemény volt számomra az elmúlt néhány nap. Folyamatosan a szemem előtt lebegett az a két lány akik ölelgettek téged, ahogyan beszéltél Kollal, ahogyan célozgattál a nem létező szerelmemre vele, a testvéreid ellen való fellépésed pedig visszataszító volt. Iszonyatosan féltem tőled.
- Sajnálom kedvesem, hatalmas hibát vétettem, amit már nem tudok orvosolni. Soha nem akartam, hogy félj tőlem – hajtotta le fejét a férfi.
- Ami a még megijesztett, hogy régi önmagaddá váltál egy félreértés miatt, ami sajnálatosan az élet vele járója, tehát bármikor előfordulhat. Ezt úgy értem, hogy bármivel kapcsolatban lehetnek súlyos félreértések, nem kifejezetten a kapcsolatunkra gondolok. Ha mindent így fogsz lereagálni, akkor képtelen leszek veled együtt maradni. Hogy éljek veled, ha nincs önkontrollod és azonnal erőszakossá válsz? A legijesztőbb az volt, hogy nem bízol a szerelmemben, hogy képes vagy rólam azt feltételezni, hogy mással vagyok. Mióta bevallottuk egymásnak az érzéseinket, sőt már előtte is bíztam a szerelmedben Nik. Hogy tehetted, hogy te nem bíztál az enyémben? Nem adtam rá okot, mégis vádoltál, kiabáltál velem és eldobtad volna magadtól a szerelmünket – sírta el magát Caroline.
- Soha nem szűntelek meg szeretni. Sajnálom, minden az én hibám. Túl hamar ítélkeztem, megbántottam magam körül mindenkit aki számít nekem akit szeretek. Te jelentesz nekem mindent Caroline! Tényleg mindent. Élni sem akarok nélküled. Soha többet nem fog előfordulni, hogy ne bízzak benned, soha többé nem fogok bántani senkit, ha ezt kéred tőlem. Bármire hajlandó vagyok érted, csak hogy újra boldognak lássalak. Az életemnél is jobban szeretlek! Egy utolsó esélyt kérek tőled – fogta a lány kezét Klaus és a szemébe nézett.
- Én is szeretlek Nik! Ezért is bántott annyira a viselkedésed. Egy utolsó esélyt még adok magunknak, de ha csak egyetlen egyszer is megtörténik az, ami pár nappal ezelőtt végleg szét fognak válni az útjaink. Bíznod kell bennem és a körülötted lévő emberekben akik szeretnek téged, mert ha még egyszer vádaskodsz, kiabálsz vagy kifordulsz önmagadból soha többet nem akarlak látni. Képtelen lennék ezt még egyszer végig csinálni.
- Caroline sajnálom, hogy mindezt át kellett élned miattam. Minden okod meg van rá, hogy haragudj rám.
- Nem haragszom Nik. Semmi harag nincs bennem, csak szomorúság és félelem.
- Ne legyen benned. Az életemre is megesküszöm, hogy soha többet nem teszek olyat, amivel megbánthatlak téged – csókolta meg a lány kezét a hibrid.
- Szeretném, ha valóban így is lenne, mert nagyon szeretlek, és ez a pár nap nélküled olyan volt mintha halott lenne a lelkem.
- Így lesz, megígérem! – mondta meggyőződéssel a hangjában Klaus.
- Akkor igyunk a kapcsolatunk utolsó esélyére, ami remélhetőleg az örökkévalóságig fog tartani – emelte meg poharát a szöszi vámpír.
- Az örökkévalóságig tartó boldogságra – koccintotta poharát a lányéhoz az Ős, majd felállt és hozzálépve forrón megcsókolta. Csak nagy sokára váltak ki egymás karjaiból, be akarták pótolni az elvesztett napokat.
- Kérem a desszertemet – mondta egy fokkal vidámabb hangon Caroline.
- Az előbb kapta meg a kisasszony, talán nem volt elég? – kérdezte mosolyogva Klaus.
- Valóban ez a legédesebb desszert a világon, de én mohó vagyok, ezért elfogyasztanám azt a csokis meglepetést is – mutatott az édességre a lány.
- Ahogy óhajtja Ms. Forbes – állt fel a férfi és meghajolva elé rakta a desszertet.
- Elijah megtalálta a boszorkányt?
- Már tudja hol van, holnap fogja felkeresni.
- Hála Istennek, hogy találtatok valami nyomot, mert már kezdtem bedilizni Elena őseinek az őrült képzelgéseitől – sóhajtotta a lány.
- Ne is mondd, teljesen kiborító volt. Összeszámolni sem tudom hány naplót olvastam el. Csoda, hogy nem hülyültünk meg mindannyian – forgatta szemét Klaus.
- Katherine-nel mi lesz?
- Nem bántjuk. A barátnőd meggyőzött bennünket, hogy hagyjuk meg az életét, hogy Stefan és Damon ne maradjanak egyedül. Bár a te szavazatodat nem tudtuk, Kol feltételezte, hogy mivel emberien bántál Katerinával nem akarod a halálát.
- Kol jól látta. Nem akarok senkit megölni és a halálát sem kívánom senkinek.
- Az öcsém egyébként megfenyegetett, ha még egyszer elszúrom veled a dolgot, és megbántalak megtalálja a módját, hogy megöljön.
- Sok időt töltöttem el vele mostanában. Egymás szívéhez nőttünk.
- Tudom – nézett a lányra a férfi.
- Ugye nem vagy vele durva, azért ami történt? Amiről nem is tehet?
- Csak magamat okolhatom a történtek miatt. Sajnálok minden percet, amit nélküled kellett töltenem – mondta komoly arccal a hibrid.
- Én is nagyon sajnálom Nik.
- Egy pillanatra magadra hagylak – állt fel Klaus, és pár másodperc múlva ugyanaz a zene kúszott a levegőben, mint első vacsorájuk estéjén.
- Táncolnál velem? – kérdezte a férfi.
- Tényleg megismételjük azt az estét nem igaz? – mosolygott a lány, elfogadva Klaus felé nyújtott kezét.
- Azt akarom, hogy tökéletes legyen éppen úgy, ahogyan a múltkori is, és innentől kezdődően az összes napunk.
- Eddig jól haladunk – suttogta a lány a férfihoz simulva.
- Nagyon hiányoztál Caroline – szorította magához Klaus a lányt.
- Te is nekem.
- Soha többet nem engedlek el.
- Remélem is – nézett a hibridre a lány, és megcsókolta.
Miután vége lett a számnak, összeölelkezve a terasz szélére sétáltak és csendben hallgatták a víz halk csobbanásait.
- Nik! Kérdezhetek valamit?
- Bármit szerelmem.
- Kinek az ötlete volt a virág?
- Fel sem tételezed, hogy az enyém?
- Őszintén szólva nem. A rajz amit a szobámban hagytál, egyértelműen a te ötleted volt. Festmény és az ékszer a te asztalod. Virág? Nem – rázta meg fejét nevetve Caroline.
- Szépen állunk, tehát egy ilyen romantikus dolgot ki sem nézel belőlem?
- Egy általad készített rajz is pont olyan romantikus, mint a virágok. Szóval?
- Valóban nem én voltam. Eléggé kiismertél. Kol volt az értelmi szerzője, Elena mondta meg melyek a kedvenc virágaid, és Rebekah nevéhez köthető a virágok mennyisége.
- Szóval teljes családi összefogás volt?
- Mindenki azt akarta, hogy újra együtt legyünk.
- És a kártyácskákon lévő szövegek?
- Nem fogok hazudni! Közös munka volt, a lányok irányításával. Ha tudnád, hogy elszabadult a fantáziájuk – nevetett fel Klaus.
- El tudom képzelni – kacagott Caroline is.
- Egyébként kicsit meg voltam döbbenve, hogy tudják mikor volt az első együttlétünk.
- Mindent megbeszélünk, ugye nem haragszol ezért?
- Soha nem tudnék rád haragudni, csak megdöbbentett. Remélem azért a részletek a mieink maradtak.
- Örökre a mi emlékeink maradnak. Azért nem vagyunk perverzek, hogy részletezzük – húzta fel megütközve Caroline az orrát.
- És abban reménykedhetek, hogy azt mondtad nekik fantasztikus volt?
- Ezt mondtam, mivel az is volt. Tökéletes volt az összhang.
- Ennek örülök.
- Félted a reputációdat? – kérdezte kötözködve a lány.
- Melyik férfi nem félti? – kérdezett vissza Klaus.
- Jaj, ti férfiak, meg a szexuális teljesítményetek. Egyébként is, nem vagy kissé túlkoros ahhoz, hogy ilyeneken aggódj, te véncsont? – forgatta a szemét Caroline nevetve.
- Pimasz vagy édes lányom – kapta fel a lányt a hibrid, és bevitte a házba.
- Csak nem bizonyítani szeretnél? – kérdezte kokettáló hangon Caroline.
- Már bizonyítottam drágám, csak az emlékeidet szeretném felfrissíteni – suttogta Klaus.
- Alig várom – mondta vágyakozó hangon a szöszi vámpír, és a férfi szájára tapadt.
Szinte letépték egymásról a ruhákat. A külön töltött napok elfojtott vágyai felszínre törtek. Nem óvatoskodtak, vadul estek egymásnak, felszabadítva az egymás iránt érzett szenvedélyüket, lángolásukat. Forrón és féktelenül szeretkeztek, úgy ahogyan arra csak két érzelmekkel teli vámpír képes. A végén kielégülten feküdtek egymás karjaiban.
- Nik, itt maradunk éjszakára? Nem akarok mozdulni mellőled – ölelte szorosan Caroline a férfit.
- Ha akarod, örökké itt maradunk – csókolta meg Klaus a lányt.
- Egyelőre beérem ezzel az éjszakával, de most éhesnek érzem magam– mondta a szöszi.
- Drágám nemrég ettünk, ráadásul befaltál egy nagy adag édességet is – nézett összevont szemekkel a hibrid.
- A szex felemészti az energiát, és nem rendes ételre vágyom, hanem vérre.
- Te kis fenevad. Mindjárt hozom a kedvencedet – szállt ki a férfi az ágyból és magára kapta nadrágját.
- Köszönöm – nyújtózkodott a lány és ő is kikászálódott az ágyból.
- Maradj drágám, idehozom.
- Kicsit rendbe szedem magam, de ne aggódj nem fogok felöltözni – kacsintott Caroline a hajába túrva.
- Nem is ajánlom, hosszú még az éjszaka édesem – kacsintott vissza Klaus és kiment.
- Bármilyen hosszú lehet, mert veled megunhatatlan – mosolygott a lány és eltűnt a fürdőben.
- Rebekah már tíz üzenetet küldött. Tűkön ülnek – érkezett vissza a férfi.
A szöszi addigra már újra az ágy kényelmét élvezte és lustán nyúlt a vérért.
- Írd meg nekik, hogy minden rendben van. Megérdemlik, hogy tudják. Nagyon sokat köszönhetünk nekik – mondta a lány és nagyot kortyolt a vérből.
- Valamit még meg kell tennem, csak azután írok nekik.
- Mégis mit? – nézett értetlenül a lány.
- Szeretnék neked adni valamit, ami bizonyítja az érzelmeim komolyságát – mondta Klaus és egy kis dobozt vett elő zakója zsebéből.
- Nik – suttogta kicsit ijedten a lány.
- Ne félj szerelmem, nem lánykérésre készülök. Ez egy ígéret gyűrű, amivel bizonyítani szeretném, hogy komolyan gondolom mindazt amit ígértem neked. Ez a gyűrű biztosít az irántad érzett szerelmemről – nyitotta ki a kis dobozt Klaus.
Caroline a szája elé kapta a kezét és tágra nyílt szemmel nézte a dobozban rejlő gyűrűt. Csodálatos volt. A gyűrű mérete kifogástalan. Pontosan akkora, hogy a benne található kék nagyobb kő, és a körülötte lévő fehér kövek ragyogása kellően megmutatkozhasson.
- Zafír és gyémánt, a leggyönyörűbb drágakövek. Pár héttel ezelőtt láttam meg. Ez a gyűrű te vagy. Ha ránézek, téged látlak benne. Szépsége és tökéletessége, a tiédet tükrözi. Vacsora közben akartam átadni, de nem találtam meg a lehetőséget – nézett a lány szemébe Klaus.
- Nik! Ezt túl drága ígéret gyűrűnek – könnyezett a vámpír.
- Emlékezz mit mondtál az este folyamán. Az ékszer az én asztalom. Tökéletes vagy, csak olyan ékszert viselhetsz, ami ehhez illik. Elfogadod Caroline? – nyújtotta a lány felé a dobozt a férfi.
- Elfogadom Nik, és azzal hogy elfogadom biztosítalak arról, hogy szeretlek és bízom az adott szavadban az érzéseidben – mondta halkan Caroline Klaus szemébe nézve.
- Megengeded? – kérdezte a férfi kivéve a gyűrűt a dobozból.
- Igen – suttogta vissza a lány, és kinyújtotta kezét, hogy az Ős az ujjára húzhassa a gyűrűt.
- Tökéletes – csókolta meg a lány immáron gyűrűvel megkoronázott kezét Klaus. Valóban tökéletes volt Caroline ujján a gyűrű és illett a lány kezéhez.
- Soha, de soha nem fogom levenni – suttogta a szöszi, gyönyörködve a gyűrűben, majd finoman megcsókolta a férfit.
Rövidesen egymásba gabalyodva élték át újra az együttlét örömeit, de most semmi kapkodás nem volt közöttük. Az egymás iránt érzett szerelmüket akarták átadni egymásnak.
Klaus és Caroline másnap este értek haza a Mikaelson villába, ahol már mindenki őket várta. Elijah is hazaért, és Ric is tiszteletét tette.
- Caroline! – ugrott barátnője nyakába Elena és Rebekah követte a példáját.
- Szóval nem szúrtad el bátyám! Büszke vagyok rád, de még mindig áll amit mondtam neked – nyújtotta Kol kezét Klaus felé.
- Nem felejtem el amit mondtál nekem – fogadta el testvére jobbját a férfi, majd kezet fogott Elijah-val és Alaric-kal is.
- Azt hiszem kell egy kis idő amíg megszokom, hogy a mi kis szöszke lányunknak vagy a partnere – mondta Ric.
- Ugyan Ric, légy rugalmasabb! Nézzétek Caroline ujján ezt a tökéletes gyűrűt. Az ékszerekhez mindig nagyon értettél Nik – mondta elismerően Rebekah.
- Ti még nem is láttátok? – kérdezte Caroline.
- Tudtunk róla, hogy adni akar neked egy gyűrűt, de nem mutatta meg. Jobban is tette, mert elkoboztam volna tőle ezt a szépséget – fogta a szöszi vámpír kezét a gyűrűt nézegetve Rebekah.
- Becca! A végén lenézed az ujjáról, inkább menjünk együnk. Isteni vacsorát rittyentettünk a tiszteletetekre. Ric majdnem levágta az egyik ujját nagy igyekezetében, hogy imponáljon Rebekah-nak – vigyorgott Kol.
- Fogd be Kol! Ne is foglalkozz vele Ric. Most, hogy már félig meddig te is a családhoz tartozol, meg kell szoknod ezt az elmebeteget az idióta beszólásaival együtt – karolt a zavartan álló töri tanárba a szőke Ős és az ebédlő felé vették az irányt.
- Caroline! Már vagy két napja nem is láttuk egymást. Nem is hiányoztam? – kérdezte Kol a szöszire vigyorogva.
- Persze, hogy hiányoztál te hóhányó – nevetett Caroline és átölelte a férfit.
Elijah és Elena a hibrid reakcióját nézték, de nem láttak rajta semmit. Egymásra nézve elégedetten bólintottak.
- Elég volt a gyenge próbálkozásodból Kol! Gyertek enni, kihűl az étel! – hangzott fel Rebekah hangja az ebédlőből.
- Menjünk, éhes vagyok – mondta Elena és Elijah-ba karolva elindultak az étkezőbe.
- Megengeded bátyám, hogy én kísérjem a megbéklyózott barátnődet? – kérdezte Kol.
- Kol! Ha ez béklyó, akkor mindenkinek ilyen béklyót kívánok – nézett szeretettel Klausra Caroline.
- Kísérd öcsém! – mondta Klaus és érezte, hogy a lelke nyugodt, nincs benne féltékenység csak boldogság és bizalom. Bizalom Caroline iránt és Kol iránt is. Csendben követte őket és elégedett mosoly játszadozott a szája szélén. Úgy érezte, most már bármit képes legyőzni, képes lesz uralkodni az érzésein.
Vacsora után még beszélgettek egy kicsit, majd Ric hazament és lassan mindenki nyugovóra tért. Csend volt a házban és Elena szorosan hozzábújt Elijah-hoz a férfi szobájában.
- Remek este volt nem kedvesem? – kérdezte a férfi miközben egy puszit nyomott a lány fejére.
- Olyan jó Car-t és Klaust újra együtt látni, és az a gyűrű elképesztő – mondta csodálattal a hangjában Elena.
- Klausnak mindig is jó szeme volt az ékszerekhez, ahogy azt már Rebekah is említette. Lenyűgözően viselkedett ma, pedig Kol kifejezetten szemtelen volt.
- Kol! Istenem annyira imádom a vicceit, és nála jobban senki nem ért ahhoz, hogy kényelmetlen helyzetbe hozzon másokat. Láttad Ric zavarodottságát? – nevetett fel Elena.
- Láttam. Azt hiszem, hogy Kolnak igaza volt. Szerintem Ric már lassan dűlőre jut magában Beccával.
- Igen én is úgy láttam, hogy mint nő iránt kezd érdeklődni Ric. Lehet, hogy nem is bánnám. Rebekah gyönyörű, okos, elbűvölő, ráadásul nem lehet megölni és megigézni sem. Borzasztó ezt így kimondani, de az eddigi szerencséjét nézve a nőknél, megfelelő számára a húgod.
- Ez elég őszinte volt, de értem mire gondolsz. Vajon Becca, hogyan érezhet?
- Nem tudom, amikor utoljára beszéltünk, még nem tudta milyen irányba tartanak közöttük a dolgok.
- Ha ő is úgy fog érezni mint Ric, akkor remélem Alaric jól fogja viselni a húgom nagy száját és a temperamentumát.
- Ric tanár, jól fogja kezelni, ráadásul Becca szemmel láthatóan fejlődésnek indult mellette – állapította meg a hasonmás.
- Rövid idő alatt egész nagyra bővült a családunk.
- Örülök, hogy a része vagyok. Nem is tudom nevettem e valaha annyit, mint veletek. Imádom amikor Rebekah és Kol egymást ugratják. Olyan, mintha egy vígjátékba csöppenne az ember – nevetett fel újra a barna szépség.
- Annyira örülök, hogy boldog vagy Elena. Nekem ez a legfontosabb.
- Te is boldog vagy Elijah?
- Soha nem voltam még ilyen boldog, és remélem, hogy nagyon sokáig fog tartani.
- Nem akarlak elveszíteni soha.
- Mindig itt leszek neked Elena – nézett a lány szemébe a férfi.
- Köszönöm Elijah.
- Szeretlek Elena, úgy ahogy sosem gondoltam, hogy lehetséges. Tiéd a szívem örökkön örökké – vallotta be Elijah.
- Az én szívem pedig a tiéd. Én is szeretlek téged – sütötte le szemét és pirult el Elena vallomása közben.
Elijah magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta a lányt, majd megszűnt számukra a teljes külvilág és a kimondott vallomásokból áradó érzések kavargó energiájában élték át az együttlét édes élményét.
