Jó szórakozást hozzá!!!
Váratlan vendég
Klaus a Lynn-i erdőben volt. Még hétfőn Elijah-val felkeresték Antont, aki Elijah egyik régi boszorkányának a leszármazottja volt, és vérvonala majdnem az Ősökéig nyúlt vissza. Megkérték, hogy segítsen nekik Esthert és Finnt elcsalni Salemből, és a köztük lévő kötés megtörésére is próbáljon módot találni. Anton beleegyezett, hogy segít. Kedvelte az Ősöket, és nem szerette az olyan boszorkányokat, akik csak jóra használták az erejüket, és mániájuk volt az egyensúly fenntartása, a természetellenesség elleni küzdelem. Szerette a sötét mágiát. Bárminek az elpusztításában részt vett, amely szabályokhoz igazodott. Egyetlen kérése az volt, hogy ha végeztek, változtassák át őt vámpírrá. A halhatatlanságot még a sötét mágiánál is jobban szerette, és mivel elitista volt, ragaszkodott hozzá, hogy az Ősök által váljon vámpírrá. Elijah beleegyezett. Egyik Ős sem sem változtatott át vámpírrá senkit, már nagyon hosszú ideje, csak akkor, ha az érdekében állt. Nekik a férfi boszorkányként kellett. Vámpírként már nyűg lett volna. A férfi persze ezt nem tudta, de a halálos ítéletet kért saját magára.
A terv az volt, hogy Anton megüzeni Esthernek, hogy hajlandó a vérvonalát felajánlani, de nem kíván Salembe menni. Esther nem akart messzire menni Salemtől, de hajlandó volt a férfival találkozni, a városon kívül. Péntek délutánra beszélték meg a Lynn-i erdőbe. Klaus elvigyorodott. Anyja nagyon kétségbe lehet esve, hogy ilyen simán belement a dologba.
Hibridjei már készen álltak, és a megbeszélt találkozó hely közelében bujkáltak. Ő maga jóval távolabb volt, nem kockáztatta meg, hogy Finn megérezze jelenlétét. Egyik talpnyalójánál ott volt a fehér hamuba mártott tőr, amelyet testvére szívébe kellett mártania. Mindennek a meglepetés erejével kellett történnie. Bár ez azt jelentette, hogy a hibridje meghal, de nem bánta. A cél elérése volt a fontos. Anton is készen állt, remek varázslatot tudott arra, hogy anyja időlegesen elveszítse öntudatát. Testvérei otthon maradtak, hiszen ha Finn-t leszúrják, akkor ők is holtan fognak összeesni, viszont így volt a legegyszerűbb testvérüket leszerelni. Caroline-t kérte meg, hogy legyen ott velük, amíg vissza nem ér. A villa alagsorában, már előkészítettek két zárkát anyjuk és testvérük számára. Esther celláját boszorkányuk már felvértezte különböző védelmi varázslatokkal, hogy ne tudja elhagyni azt, továbbá, meggátolják anyjukat a természet szolgálóival való kontaktusban, és folyamatosan gyengítik a szervezetét. Finn cellájának falait és padlóját verbéna kivonattal locsolták fel, és olyan láncokkal szerelték fel, amelyeket Anton megbűvölt, minél inkább szabadulni akar valaki belőle, erejük annál nagyobb lett. Szóval Finn jobban teszi, ha nem mocorog majd. Szerencse, hogy a boszorkány a sötét mágia megszállottja volt.
Klaus hallotta, hogy anyja és testvére a megbeszélt helyre érnek.
- Anton, ha jól gondolom – mondta Esther.
- Igen asszonyom, szolgálatára – biccentett fejével a boszorkány.
- Ő itt a fiam, Finn – mutatott a vámpírra a nő, mire a két férfi egymás felé biccentett.
- Miért itt akartál velem találkozni?
- Nem nézik jó szemmel a családomat Salem-ben. Majdnem ezer éves a vérvonalam, féltékenyek rám.
- Érdekes, én úgy hallottam, hogy azért nem kedvelnek, mert szereted a sötét mágiát.
- Nem szeretem, csak érdeklődöm iránta, nem több mint, egészséges kíváncsiság – hazudott az Ősi boszorkány szemébe a férfi.
- Miért akarsz segíteni nekem?
- Gyűlölöm a gyermekeidet, megkeserítették az egyik elődöm életét. Erőszakkal kényszerítették, hogy nekik dolgozzon.
- Neked is ártottak?
- Nekem nem.
Esther gyanakodva nézte a férfit. Úgy érezte valami nem stimmel vele.
- Nem bízol bennem? – kérdezte Anton.
- Csak a fiamban.
- Gondolod, hogy itt lennék, megkockáztatva, hogy a gyermekeid fülébe jut a találkozásunk, ha nem gondolom komolyan, hogy segítek? Ha nem kell a segítségem, el is mehetek – vonta meg vállát a férfi és megfordult, hogy elinduljon.
- Ne, ne menj el – kapott utána Esther.
Anton úgy intézte, hogy hozzáérjen a nő, és ez volt a jel, amikor a hibridnek a tőrrel semlegesítenie kellett az Őst, ő pedig elkapta a nő kezét, és azonnal a tudatvesztő varázslatot kezdte mormolni. A tőrrel rendelkező hibrid a meglepetés erejével Finn előtt termett, és szíven szúrta azt. Az Ősi vámpír elszürkülve esett a földre, a hibriddel együtt. Esthernek is fennakadtak a szemei, és ájultan esett össze. Klaus érezte a szíve tájékán a fájdalmat, és hallotta Anton hangját. Pár másodperc alatt a helyszínen termett.
Caroline idegesen ült az Ősökkel a nappaliban. Egyrészről féltette Klaust, másrészről tudta, hogy siker esetén a szobában lévők, bármelyik pillanatban meghalhatnak. Kol a kanapén feküdt. Elijah és Rebekah pedig egy-egy fotelben ültek. Mindenki feszült volt, kivéve Kolt.
- Caroline, nem akarod fogni a kezem, támogatni a halálomban? – kérdezte vigyorogva a férfi.
- Kol, hogy tudsz ezzel viccelődni? – kérdezte a vámpír.
- Lassan megszokjuk, hogy leszúrnak bennünket édesem. Elijah, és Rebekah nagy gyakorlattal rendelkeznek ebben, főleg, ha arról van szó, hogy Elena szúrja le őket.
- Fogd be Kol – intette le Rebekah. – Elenának csak szerencséje volt.
- Elena okkal szúrt le benneteket, az életét féltette – védte meg barátnőjét a szöszi.
- Miattam nem volt veszélyben, már majdnem meg is kedveltem, de persze ezt elszúrta az a kis ribanc – mondta dühösen Becca.
- Elég legyen húgom ebből a vulgáris beszédből – szólt rá Elijah. – Caroline-nak igaza van. Volt rá oka, hogy ezt tegye.
- Annyira unom, hogy véded Elenát.
- Elena kedves lány, és segítőkész, ha tovább látnál a gyűlöletednél talán észre is vennéd – szólalt meg Caroline.
- Touché! - kiáltott fel Kol. – Nagy igazságot mondtál kedvesem – vigyorgott Kol.
- Figyelj Szöszi! A bátyám arra kért meg, hogy maradj velünk, amíg halottak leszünk. Ezt köszönjük neked. Egyébként meg ne oszd itt az észt, főleg ne szende kisasszonnyal kapcsolatosan – nézett megvetően Rebekah.
- Úgy érzem magam, mint egy elfuserált horror filmben. Bármelyik pillanatban meghalhattok, te meg még most is az Elena iránti utálatoddal vagy elfoglalva? – kérdezte Caroline.
- Ezt a horror filmet mi fizikálisan fájónak fogjuk érezni, te meg nézheted. Ne pattogtassunk kukoricát, hogy teljes legyen az élvezeted? – kérdezte viccesen Kol.
- Te tényleg egy elmebeteg vagy – nevetett fel Caroline, és a másik két Ős is elmosolyodott.
Majd ezzel a mosollyal az arcukon, összerándultak, és mindhárman elszürkültek. A szöszi vámpír ijedten kapta szája elé a kezét, és minden ízében remegett. Félelmetes volt, ahogyan a három Ős egyszerre meghalt. Az előbb még beszéltek, mosolyogtak, és most halottak. Biztos volt benne, hogy ezután ahányszor lecsukja a szemét, ezt fogja látni. Soha többet nem fog tudni elaludni. El akarta felejteni ezt a látványt. Kiment a mosdóba megmosni az arcát. Miután végzett nem akart visszamenni, inkább bement Klaus szobájába. Halotti csend volt az egész villában. Összerezzent mikor megszólalt a telefonja. A hibrid hívta.
- Caroline drágám! Mi a helyzet otthon?
- Mikor érsz haza? Félelmetes itt lenni. Egyszer csak meghaltak – mondta hisztisen a lány.
- Tudtad, hogy ez lesz, nem? – kérdezett vissza értetlenül a férfi.
- Tudtam, de átélni egész más volt. Az egyik pillanatban még beszéltek, mosolyogtak, a másikban meg halottak voltak.
- Nyugodj meg szerelmem. Sietek, ahogy csak tudok. Anyuci, és a tesó már a kocsim hátuljában pihennek.
- A szobádban vagyok, és nem is jövök ki innen, míg haza nem érsz.
- Ne haragudj rám drágám, nem tudtam, hogy ez ennyire fel fog kavarni.
- Én sem gondoltam volna, de annak örülök, hogy sikerült a tervetek. Siess, kérlek! – kérte a vámpír.
- Körülbelül egy talán másfél óra múlva otthon vagyok.
- Addig kibírom valahogy.
- Gondolj rám, és a hétvégénkre, az majd feldob. Néhány gyakorlatot itthon is elvégezhetünk.
- Te széltoló! – nevetett fel a lány, és letette a telefont.
Caroline elgondolkozva ült a férfi szobájában lévő fotelban. Olyan csodálatos volt a hétvégéjük, hogy teljesen elszomorodott, amikor véget ért. Teljesen gondolataiba merült, amikor egy halk nyikorgó hangot hallott. Felugrott a fotelból, és a hang irányába indult. A bejárat felől jött. Tudta, hogy nem lehet Klaus. Óvatosan az ajtóhoz suhant. Izgatott szívverést hallott. Ezer közül is felismerné Elena szívdobbanását. A csengő hangja hasogató fájdalomként hatolt Caroline fejébe. Most mit csináljon? Teljesen tanácstalan volt. Nem engedheti be. Egyrészről rögtön felmerülne a kérdés, hogy ő mit keres itt, másrészről a nappaliban három ideiglenesen halott Ős van. Összevonva szemöldökét fülelt, de Elena nem mozdult. Még egyszer csengetett. Miért nem megy el? Sóhajtott egyet a vámpír, majd vállát megvonva kinyitotta az ajtót, és berántotta a meglepődött arccal álló Elenát.
- Szia Elena! – köszönt a vámpír, és összeszorított szájjal kínosan bólogatott.
- Caroline? Mit keresel itt? – nyögte döbbenten a barna lány.
- Remek kérdés.
- Hol vannak az Ősök? Elijah?
- Újabb fantasztikus kérdés.
- Most szórakozol velem? – kérdezte Elena, kicsit paprikásan.
- Szeretnék elmondani valamit, de meg kell ígérned, hogy ahogyan én is tartom a számat rólad és Elijah-ról, úgy te is tartani fogod – nézett komolyan a szöszi.
- Összejöttél Kol-lal?
- Nem egészen.
- Klaussal? – hűlt el a hasonmás.
- Igen vele.
- Caroline? Elment az eszed?
- Nem ment el Elena. Nem akarok hegyi beszédet hallgatni, ez az én döntésem, és jól érzem magam így. Régen nem voltam ennyire boldog és kiegyensúlyozott. Én örültem neked és Elijah-nak.
- Klaus megölte Jenna-t, majdnem Jeremy-t és Alaric-ot. Engem is, és mindenkit bántott.
- Tudom Elena, és sajnálom, ami történt, de én megismertem egy másik Klaust, akit ti el sem tudtok képzelni. Egyébként Stefan vagy Damon miben különböznek tőle?
- Ők védtek bennünket, ha megöltek bárkit is…
- Nem Elena. Közel 150 év alatt, mióta vámpírok lettek, hány ártatlan embert öltek meg, akár csak szórakozásból? Nem várom el, hogy megértsd, de ne ítélkezz. Az, hogy idáig fajultak a dolgok, nem csak Klaus vagy az Ősök hibája, a mi rossz döntéseink is közrejátszottak. Ezt majd később megbeszéljük. Most mutatni fogok neked valamit, de fel kell készítselek, hogy nem lesz szép látvány – fogta meg barátnője kezét a vámpír, és a nappaliba vezette a halott Ősökhöz.
Elena szörnyülködő arccal nézte a három mozdulatlan testet.
- Mi történt?
- Ideiglenesen halottak. Klaus, most hozza ide Esthert, és Finnt, akit leszúrt az egyik hibridje. Mivel össze vannak kötve, így ők is halottak.
- Megtalálták Esthert? Fel tudják oldani a kötést?
- Még nem, de remélhetőleg megtalálják a módját. Most bezárják mindkettőt. Ha le lesz láncolva Finn, akkor fogja Klaus kihúzni a tőrt, és a többiek magukhoz térnek.
- Te…te vigyázol most rájuk?
- Klaus megkért rá.
- Hogy keveredtél ebbe bele Caroline? – kérdezte a hasonmás.
- El fogok neked mondani mindent Elena, de nemsokára hazaér Klaus. Itt akarsz maradni, vagy elmész? Egyáltalán miért jöttél?
- Elijah-val akartam beszélni – nézte szomorú szemekkel a halott férfit.
- Mi történt?
- Stefan és Damon még mindig azon ügyködik, hogy megöljék őket.
- Elijah most mentette meg Alaric-ot, Damon egyetlen barátjának életét. Miért nem szállnak már le róluk? Nem bántanak senkit. Mit mondtak még?
- Alaric Damonnal folytatott telefonbeszélgetéséből vettem ki, hogy terveznek valamit. Egyébként Ric is helyteleníti a dolgot. Engem nem avattak be. Nem bíznak bennem.
- Én bízhatok benned? Hogy megtartod a titkomat? Megtartod azt, amit éppen most láttál, és megtudtál?
- Megígérem, hogy nem mondok senkinek semmit. A Klaussal való kapcsolatoddal, akkor sem értek egyet. Caroline, ha Klaus a legkisebb mértékben is ártani akar nekünk, és te az ő oldalára állsz…
- Soha nem ártanék nektek, Klaus sem fog – vágott közbe a szőke lány. - Épp most mondtad, hogy a Salvatore-k akarnak ártani nekik. Ha ebből újabb háború lesz, nem ítélheted el Klaust vagy a többi Őst, ha védik magukat. Gondolod, hogy Elijah ölbe tett kézzel fogja nézni, hogy szervezkednek ellene és a családja ellen? – nézett felvont szemöldökkel a vámpír.
- Tudom, hogy nem, és nem is várom el tőlük. Le kell állítani valahogy Damonékat, mielőtt bajt csinálnak maguknak, amibe bele is halhatnak.
- Nem hiszem el. Végre nyugalom és béke van, erre a kék szemű ördög a patetikus testvérével bajt akar keverni – sóhajtott a szöszi és idegesen beletúrt a hajába.
- Caroline, itt szeretnék lenni, amikor Elijah felébred – nézte még mindig meredten az Őst Elena.
- Beviszem a szobájába, várj ott. Klaus valószínűleg nem lesz boldog attól, hogy beavattalak a dologba. Nem bízik benned.
- Én sem benne. Ő miért akarja titkolni a kapcsolatotokat?
- Nem akarja titkolni, ő szeretné, ha felvállalnánk. Én viszont még nem merem meglépni ezt. Főként az ilyen reakciók miatt. Damon talán meg is ölne. Nem erre a dologra gondoltam egyébként, hanem Estherre és Finnre.
- Megnyugtathatod, hogy lakat lesz a számon, de nem miatta, hanem miattad és Elijah miatt.
- Köszönöm Elena. Csak egy perc.
Caroline a hátára vette Elijah-t és beszáguldott vele a szobájába, majd a konyhába, kivett három adag vért, és intett Elenának, hogy kövesse.
- Kérsz egy kis vizet, vagy valamit?
- Nem köszi – mosolygott a lány, és megfogta a halott Ős kezét.
- Kedveled őt ugye? - kérdezte kedves hangon a vámpír, és odaadta az egyik tasakot Elenának.
- Eléggé – válaszolta szégyenlősen a hasonmás.
- Ne szégyelld magad ezért. Elijah jó ember, még ha néha csinál is olyan dolgokat, amiket nem kellene. Vámpírok vagyunk, benne van a vérünkben.
- Tudom Caroline.
- Most itt hagylak, bármelyik percben itt lehet Nik. Viszek a két kis pszichopatának is egy –egy adag vért, ha már én vagyok a nővérke – forgatta szemeit a szöszi, és a barna elnevette magát.
Caroline visszatérve a nappaliba letette a vért az asztalra, és az ajtóhoz ment. Pár perc múlva hallotta, hogy megérkezik a hibrid. Kinyitotta az ajtót, és elébe szaladt.
- Drágaságom, már nagyon hiányoztál – ölelte át a lányt a férfi.
- Te is nekem – puszilta meg Klaus arcát a szőkeség.
- Kinyitnád az alagsor ajtaját? Le akarom vinni a foglyainkat.
- Mondanom kell valamit, aminek nem fogsz örülni.
- Mi történt? – sötétült el a hibrid arca.
- Itt van Elena.
- Tessék?
- Miután beszéltünk, azután érkezett, és én beengedtem.
- Megőrültél? – kérdezte ingerülten Klaus
- Nem fogja elmondani senkinek. Elijah szobájában van, és a testvéred kezét fogja éppen. Miattam és miatta titokban tartja ezt a dolgot.
- Elmondtad neki, hogy mi van köztünk?
- Igen. Nem ért vele egyet, de nem fogja elmondani senkinek.
- Tudod, hogy én nem bánnám, ha kiderülne, de ha elárulja a családomat, akkor..
- Nyugodj meg, nem fogja. Eszméletlen bizalomhiány van köztetek.
- Mindkettőnknek van rá oka.
- Na jó, megyek kinyitom az alagsorba vezető ajtót – mondta szemét forgatva Caroline, és otthagyta a még mindig füstölgő férfit.
Esther még mindig nem tért magához, amikor kicsivel később Klaus rázárta a cella ajtaját. Finnt is leláncolta és kihúzta belőle a tőrt, majd az ő ajtaját is bezárta. Felszáguldott a nappaliba testvéreihez. Caroline Kol előtt állt egy adag vérrel, Klaus pedig Rebekah visszatérését várta.
Elena csendesen ült Elijah kezét fogva. Az előbb nézett be hozzá barátnője, és mondta, hogy mindjárt kint lesz a tőr Finnből. A lány látta, hogy kezdd visszatérni az élet az Ősbe. Megszorította kezét, és Elijah egy nagy levegőt véve magához tért.
- Elena – mondta reszelős hangon.
- Igyál – nyújtotta felé a tasakot a lány.
- Hogy kerülsz ide? – kérdezte Elijah, miután lehajtotta a vért.
- Hozzád jöttem, Caroline beengedett, vagyis inkább berántott, és ebbe a fura szituba keveredtem. Nem akartam, hogy egyedül térj magadhoz.
- Köszönöm – emelte szájához a lány kezét.
- Klaus valószínűleg nem túl boldog, hogy megtudtam a dolgokat.
- Valóban nem vagyok az – hangzott az ajtóból, és Elena összerázkódott.
- Niklaus! Minden jól ment? – szólalt meg Elijah.
- Sima ügy volt. Most már jó helyen vannak. Nekünk viszont beszélnünk kellene – nézett a hasonmásra.
- Nem fogom elmondani senkinek – mondta félve a lány.
- Tudom, hogy nem fogod. Tudom, hogy betartod a szavad. Nem erről szeretnék beszélni veled.
- Mondd itt Niklaus – kérte Elijah.
- Rendben. Caroline nem szeretné, ha kitudódna a kapcsolatunk, legalábbis egyelőre. Nagyon nem szeretném, ha akár csak a boszi barátnőtöknek is elárulnád.
- Már mondtam neki, hogy nem mondom el senkinek.
- Azt is mondtad, hogy nem értesz vele egyet. Ha az ember valamivel nem ért egyet, az nyomasztja, és olyankor hajlamos kifecsegni dolgokat. Elfogadom, ha nem értesz vele egyet, de ne árts a barátnődnek, mert azt viszont nem fogom elfogadni. Ha nyomja a lelked, beszéld meg Elijah-val, vagy Caroline-nal. Elég jó ajánlat?
- Igen – válaszolta Elena meglepetten. El sem hitte, hogy Klaus ennyire normálisan beszélt.
- Köszönöm – mosolygott egyet a hibrid, és becsukta a szoba ajtaját.
Elena elképedve nézett Elijah-ra.
- Mi történt Klaussal?
- Már mondtam neked a múltkor is, hogy változik. Az oka Ms. Forbes és az iránta érzett szerelme.
- Ez őrület – túrt bele Elena a hajába.
- Miért jöttél hozzám kedves?
- Figyelmeztetni szeretnélek, hogy Stefan és Damon szerintem már megint ki akarnak találni valamit, hogy megöljenek benneteket. Nem akarom, hogy bárkinek is bántódása essen.
- Ezek a fiatal vámpírok, annyira arrogánsak. Mit terveznek?
- Nem tudom, nem bíznak meg bennem. Tulajdonképpen okkal.
- Köszönöm Elena. Majd foglalkozom a dologgal, természetesen csak óvatosan. Nem akarok viszályt szítani.
- Köszönöm Elijah.
A férfi az ágy szélén ült, és finoman maga mellé húzta Elenát.
- Aggódtál értem? – kérdezte és a lány füle mögé simított egy hajtincset.
- Baj lenne, ha azt mondanám igen? Szörnyű volt látni, hogy tehetetlenül fekszel.
- Hiszen már láttál így.
- Az még az ismeretségünk kezdeti és nem túl vonzó szakaszában történt. Most más volt így látni téged – mondta a lány és egy könnycsepp jelent meg a szemében.
Elijah megcsókolta a lány szemét, az arcát, majd pedig a száját. Elena szorosan átölelve az Őst viszonozta.
- Maradj itt velem ma éjszaka – kérte a férfi, miután elszakadtak egymástól.
- Túl korai lenne, még azt sem értem, hogy pontosan mi is történik közöttünk. Persze ezt nem a csókra értem, hanem… - hallgatott el a lány Elijah-t nézve.
- Talán félreérthető voltam. Maradj itt beszélgetni Elena, ennyit kérek. Nem az ágyamba akarlak cipelni. Az ágyamat alvás céljából felajánlom, én majd a fotelben leszek.
Elena csendben nézte az Ősi vámpírt. Ahogy a közelében volt, mindig azt a biztonságot érezte, amelyre vágyott. Úgy érezte, hogy minden rendben van, ha a férfi ott van vele. Régóta nem érezte már ezt.
- Itt maradok, ha néha meg is csókolsz a beszélgetésünk közben, és esetleg aludhatunk, de csak aludhatunk egymás mellett. Nem venném a szívemre, ha elaludnád a nyakad a fotelben. – mondta végül pajkossággal a szemében.
- Amit csak szeretnél – mosolygott Elijah, és a lány ajkára tapadt.
Caroline kuncogva lépett be Klaus szobájába, kezében két adag vérrel.
- Mi az aminek ennyire örülünk? – kérdezte a férfi.
- Elijah szobája előtt mentem el, és éppen megkérte Elenát, hogy maradjon itt. Muszáj volt meghallgatnom a választ.
- Te kis pimasz kémkedő – vette el a lánytól az egyik vérrel teli poharat. – Na és mit mondott a barátnőd?
- Egy ilyen férfinak, mint Elijah? Mit lehet mondani? Természetesen igent!
- Kezdek féltékeny lenni a testvéremre, már annyiszor áradoztál róla - nézett a lányra a férfi összehúzott szemekkel, de a hangjában vidámság bujkált.
- Nyugodj meg te zsémbes öregember, én csak a rossz modorú hibridekre bukom – válaszolta nevetve a lány.
- Öregember nem vénember – kapta el Klaus a szöszit, és az ágyra tette. – Te is itt maradhatnál éjszakára, ne csak nekik legyen jó éjszakájuk.
- Ők beszélgetni fognak.
- Nos, én ezt nem ígérhetem, tudod, hogy a tettek embere vagyok.
- Ennyire már ismerlek – kacagott a lány.
- Akkor itt maradsz?
- Itt maradok. Legalább reggel Elena nem érzi majd egyedül magát.
- Nem hiszem, hogy egyedül lenne.
- Tudod hogyan értettem, te szélhámos. A két kis pszichopata nem fog kiakadni, hogy itt maradunk?
- Ez az én házam, nem szólhatnak bele. Egyébként Kol biztos nem bánja. Rebekah meg tanulhatna tőletek némi jó modort.
- Ma volt egy kis összetűzésünk a húgoddal. Megmondtam neki, ha tovább látna az Elena iránti gyűlöletén, akkor talán észrevenné, hogy milyen kedves és segítőkész lány. Kol igazat adott nekem.
- Kol odáig van érted drágám, még jó, hogy neked ad igazat.
- Szuper, egy pszichopata áll a pártomon. Nem túl felemelő.
- Ne bántsd őt. Ha együtt maradunk meg kell szoknod. Kezelni kell tudni.
- Igen, Rebekah nagyobb gond.
- Még nálam is hevesebb.
- Majd igyekszem elkerülni – forgatta szemeit a lány.
- Ezt viszont nem kerülheted el – tornyosult fölé Klaus, csókokkal halmozva el Caroline-t.
