Jó szórakozást hozzá!!!
A fogoly
Pár nappal később Kol a Salvatore panziótól kissé távolabb állva hallgatta a bent folyó beszélgetést.
- El kell mennem, nem merek tovább maradni. Még mindig nem mondtak le arról, hogy megöljenek. Az utóbbi pár napban a szöszivel jópofiztam, de nem sikerült egyebet megtudnom tőle, mint Esthert- hallotta Katerina hangját.
- Azonnal el kell kezdenünk keresni a nőt – mondta Stefan.
- Telefonáltam az államokban lévő boszorkányoknak, akikkel kapcsolatban állok. Ahogy megbeszéltük, én dél felé megyek, Stefan te észak felé veszed az irányt, már várnak rád, ahogy rád is Damon a nyugati parton – mondta Katerina.
- Katherine, köszönjük a segítséget – hallatszódott ki Stefan hangja.
- Megköszönheted Stefan, ha megtaláltuk Esthert és Finnt – mondta csábos hangon Katerina. Kol a szemét forgatta a sötétben, mindig is olcsó lotyónak tartotta a nőt.
- Én mit csináljak? – hallotta meg Tyler hangját az Ős.
- Te itt maradsz! Tovább figyeled Kolt és Rebekah-t – válaszolta Damon.
- Rebekah nincs is itt, és Kol is állandóan Caroline-nal lóg, mióta nem titkolják a kapcsolatukat – hangzott a fiú féltékeny hangja.
Kol vigyorogva állt a sötétben. Mióta megjelentek a szöszivel nyilvánosan, az egész város róluk beszélt. A lányt állandóan körbevették a kis csitrik, és róla kérdezgették. Elég nehezen viselte Caroline, ő viszont rendkívül jól szórakozott, és fogadta a gratulációkat. Mintha mindketten hírességek lettek volna. Nevetségesek ezek a kisvárosok. Szegény Car-nek volt egy kellemetlen beszélgetése az anyjával, de végül a seriff elfogadta a tényt, nem is tehetett mást. Klaus persze ki volt bukva, és őrjöngött, mivel még neki is gratuláltak öccse remek választásához. Őrült egy helyzet volt. Pont a kedvére való. Figyelmét újra a Salvatore panzió felé fordította.
- Drága hibrid barátom, ha megöljük az Ősöket, visszaszerezheted a barátnődet, addig meg mérsékeld a féltékenységedet, tiszta fejre van szükségünk – hallatszódott Damon szarkasztikus hangja.
- Hova mehetett Rebekah? – tette fel a kérdést elgondolkozó hangon Stefan.
- Amilyen tüzes a kiscsaj biztos talált magának valami kellemes elfoglaltságot – válaszolta Damon.
„Ha tudnád micsoda elfoglaltságot talált magának a testvérem, biztos nem poénkodnál vele.” gondolta odakinn Kol és újabb vigyort engedett el.
- Ki nem állhatom azt a szőke libát. Pszichopata Kollal egyetemben – mondta undorral a hangjában Katerina.
- Katherine aranyom, mindegyik Ős pszichopata – kontrázott Damon.
„Ti meg mindnyájan idióták vagytok” gondolta magában Kol.
- Ezzel nem tudok vitatkozni – válaszolta Katerina.
- Holnap mi is útnak indulunk Damonnal. Telefonon tartjuk a kapcsolatot. Ha bárki talál valamit, azonnal szólunk egymásnak. Ha valami itt történne, azonnal értesítesz bennünket Tyler. Rendben? – kérdezte Stefan.
- Ric-nek mindjárt írok, hogy holnap akár haza is jöhetnek – mondta Damon.
- Indulnom kell – hallatszódott Katerina hangja.
- Vigyázz magadra Katherine – mondta Stefan.
- Te is Stefan – válaszolta Katerina.
- Na jól van, menj Katherine, mielőtt mindketten elsírjátok magatokat – mondta némi ingerültséggel a hangjában Damon.
Kol mintha némi érzelmet vélt volna felfedezni a nő és Stefan hangjában. Damonéban egyértelmű féltékenységet. Ezt elraktározta, hátha később még tud a dologgal valamit kezdeni.
- Te is hiányozni fogsz Damon – búgta Katerina.
- Látjuk majd egymást. Remélem mielőbb, mert az azt jelenti, hogy sikerrel jártunk – jött a nem túl szívélyes „viszlát” Damon részéről.
- Szia Tyler, téged is hiányolni foglak. Ne foglalkozz Caroline-nal, nem érdemli meg. Téged lecserélni arra az elmebeteg Kolra? Egyértelműen mutatja, hogy ő is egy elmebeteg – mondta Katerina kokettáló hangnemben.
Kol hallotta, hogy nyílik az ajtó, majd látta, ahogyan a nő, immár Katerina nem túl visszafogott külsejével megjelenik. Követni kezdte és látta, hogy, az erdő felé tart. Nyilván ott dugta el kocsiját, hogy ne tűnjön fel egy idegen autó a panziónál. Amikor már az erdő szélénél jártak Kol rágyorsított és az 500 éves vámpír előtt termett.
- Jó estét Katerina! – vigyorgott a férfi, majd egy mozdulattal kitörte a meglepődött vámpír nyakát.
Caroline összetöppedve ült a Mikaelson villa nappalijának egyik foteljában. Klaussal folyamatosan összekaptak Kollal való álkapcsolata miatt. A férfi nem bírta elviselni, hogy az egész város Car és az öccse kapcsolatától zeng. Nem hitte el, hogy nem történik közöttük semmi a nyilvánosság előtt.
- Valaminek kellett történnie, mindenki túl sokatmondóan gratulálgat nekem – mondta ingerülten Klaus.
- Nik, nem történt semmi, hidd már el. Néhányszor átölelt, és a kezemet puszilta meg. Ennyit muszáj volt, különben senki nem hitte volna el – fogta a fejét Caroline. Már ezredszerre járták ugyanezt a kört.
- Nem is kellett volna senkinek elhinnie, csak a Salvatore testvéreknek, meg annak a ribanc Katerinának – tombolt tovább az Ős.
- Tényleg? Miért nem engedtél egyedül Katherine közelébe? Akkor nem tudta volna meg senki ezt a nem létező kapcsolatot – vágott vissza a lány.
- Nem kockáztathattam.
- Akkor meg ne csináld itt a fesztivált. Ha már meg kellett jelennünk nyilvánosan, nem tehettük úgy, mintha idegenek lennénk. Elegem van Nik, már sokadik alkalommal veszekszünk ezen, az utóbbi pár napban és nem vagyok hajlandó tovább hallgatni – szikrázott Caroline szeme.
- Én meg nem vagyok hajlandó tovább hallgatni a hatalmas gratulációkat a nagy szerelemről, ami köztetek szövődött. Nagyon hitelesen játszhatjátok a szerelmes párt. Talán elindított benned valamit az a véletlen szájra puszi?– kérdezte kiabálva a férfi.
- Nem történik semmi közöttünk hidd el, és ne kiabálj, megijesztesz – sírta el magát a lány.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni – váltott hangnemet a férfi és a szöszi elé térdelve a keze után nyúlt, de az elhúzta azt.
- Ne Klaus, ne érj most hozzám. Vádolsz engem, kiabálsz velem. Mindenbe csak azért mentem bele, hogy az életeteket, a te életedet védjem, hogy leállítsuk Damonékat. Igazságtalan vagy velem és Kollal is – sírt tovább a lány.
- Nem akarlak hibáztatni, csak… - kezdte a férfi, de Caroline leállította.
- Nem neked kell megjátszanod magad, képmutatónak lenned. Bele sem akartam menni, emlékszel? Te is azok között voltál, akik egyetértettek azzal, hogy ezt kell csinálni. Most meg velem veszekszel? – nézett könnyes szemekkel a férfira.
- Nehéz kezelnem ezeket a dolgokat – mondta csendesen Klaus.
- Elhiszem, hogy nehéz, de ne rajtam vezesd le folyamatosan. Biztosítottalak a szerelmemről, mindenben melletted álltam, minden időmet veled töltöm. Stefannal és Damonnal megromlott a kapcsolatom, Bonnie-val azt sem tudom mikor ültem már le beszélgetni. Mindent feladtam érted, mert szeretlek, de vádaskodásodat nem vagyok hajlandó eltűrni. Elmegyek Nik – állt fel Caroline és egy puszit nyomva a dermedten álló hibrid arcára kiviharzott a házból.
Klaus összetörten ült. Tudta, hogy elrontotta a dolgokat, túlzott dühkitörése miatt. Mindenben igaza volt a lánynak. Nem akarta elveszíteni Caroline-t. Nélküle élni sem akart. Egy könnycsepp gördült le az arcán. Olyan fényes és csodálatos jövő előtt álltak, ami keveseknek adatik meg az életben. Nem tudta mit csináljon, sosem volt ebben a helyzetben. Hívja fel, vagy adjon egy kis időt neki? Talán Elenával kellene beszélnie, hogy beszéljen a lánnyal. Elvetette az ötletet, nyilván kioktatná őt a hasonmás. Nem igazán volt most erre szüksége. Magától is tudta, hogy hatalmas hibát vétett. Fel kellene hívnia Elijah-t, ő biztos tudná mit tegyen ilyen helyzetben. Ezt is elvetette, mert biztos elmondaná Elenának, aki felhívná őt, és ugyanott tartana, mintha közvetlenül a barna lányt hívta volna fel. Kioktatást hallgathatna. Ha most elveszíti a szerelmét, azt csak magának köszönheti. Tényleg mindent miatta tett Caroline! Hálásnak kellene lennie, ehelyett vádaskodott. Uralkodnia kellett volna magán. Sóhajtva állt fel és a bárszekrényből magához véve egy üveg alkoholt elvonult.
A szöszi vámpír megtörten fagyit majszolt otthon a konyhában, amikor kopogtattak. Nem válaszolt. Nem volt senkire kíváncsi. Főképp Klausra nem. Nagyon szerette a férfit, de képtelen volt elviselni a vádaskodását.
- Tudom, hogy ott vagy Caroline. Hallom ahogy éppen talán egy kanalat nyalogatsz? – szólalt meg a szokásos pimasz hang.
- Kol, mit keresel itt ilyen későn. Menj innen, nem vagyok rád kíváncsi. Ha azért jöttél, hogy Klaust védd, felejtsd el. Elegem van az alaptalan gyanúsítgatásaiból – ment az ajtóhoz a lány.
- Nem ezért jöttem! Nem tudom mi történt köztetek, de a bátyám otthon van, és hulla részegen már vagy millió rajzot készített rólad. Aktot is láttam. Hmm…annál is szebb vagy, mint képzeltelek – vigyorgott a férfi.
- Kol!!!! – tette csípőre kezét idegesen Caroline.
- Szeretném, ha csatlakoznál hozzám. Mutatnék valamit neked. Te láthatnád először, végül is a csajom vagy – vonogatta szemöldökét sokatmondóan az Ős.
- Hagyj békén, már így is elég bajt okozott nekem az állítólagos kapcsolatunk – sóhajtotta a lány.
- Ez tetszeni fog. Gyere velem, kérlek – nézett kiskutya szemekkel a férfi.
- Nem fogsz leszállni rólam, amíg igent nem mondok, igaz? – forgatta szemét a lány.
- Jól gondolod kedvesem.
- Menjünk – mondta beletörődően Caroline.
Kol megállt kocsijával az erdőben, annál a járatnál, amelyet Elijah omlasztott be.
- Miért jöttünk ide? – húzta össze szemét a szöszi vámpír.
- Lemegyünk a barlangrendszerbe – nyújtotta kezét a férfi.
- Magam is le tudok menni, én is vámpír vagyok emlékszel?
- Bocsáss meg morgós kisasszony, hogy úriember akartam lenni – vágott egy fintort Kol.
- Ne haragudj, de Nik teljesen kikészített az utóbbi pár napban, mióta nyilvánosságra került a nem létező kapcsolatom veled. Most telt be nálam a pohár – mondta szomorúan Caroline.
- Ne hidd, hogy velem jobban viselkedik. Örülnék, ha visszatérne Elijah, mert már kezd elviselhetetlen lenni a bátyám és ő legalább tudja kezelni.
- Még két nap, és itt lesznek – sóhajtotta a lány.
- Lehet, hogy hamarabb is. Ma a Salvatore panziónál jártam, és kicsit hallgatóztam, és szereztem is valamit – vigyorgott sötéten Kol.
- Mit csináltál? – nézett értetlenül a szöszi.
- Inkább megmutatom – nyújtotta újra kezét az Ős, és ezúttal Caroline elfogadta.
Kol magához vonta a lányt, és leugrott a mélybe.
- Köszönöm – mondta Caroline és ki akart bontakozni az ölelésből, de a férfi tovább szorította.
- Erre megyünk, édes.
- Kol, elengednél?
- Tudsz majd követni? Sokkal gyorsabb vagyok nálad, és sétálni nincs kedvem. Én ismerem ezt a barlangrendszert, de te nem igazán.
- Hová akarsz vinni engem? – húzta össze szemét a lány.
- Hová akarsz vinni engem? – húzta össze szemét a lány.
- Egy olyan helyre, amit csak én és a testvéreim ismerünk. Van ott egy kis meglepetésem.
- Majd követlek.
- Rendben – vonta meg vállát a férfi, majd elengedte a lányt és eltűnt.
Caroline próbálta követni, de rövid idő után megállt. Szem elől tévesztette Kolt. Túlzottan zegzugos volt a hely, mindenhonnan újabb és újabb járatok kerültek a szeme elé. Próbált hallgatózni, hogy merre mehetett az Ős, de teljesen elveszítette, és rá kellett döbbennie, hogy totálisan eltévedt. Már megbánta makacsságát. El kellett volna fogadnia a férfi felajánlását.
- Kol! – kiáltott a lány.
- Itt vagyok – termett előtte az Ős.
- Hála Istennek, eltűntél. Nem tudnál lassítani egy kicsit?
- Miért nem engeded, hogy vigyelek Caroline? Pillanatok alatt ott lehetnénk. Talán félsz tőlem? Ennél intimebb dolog is történt velünk, lásd a véletlen szájra puszit. Ez semmi ahhoz képest – vigyorgott a férfi.
- Ne is beszéljünk róla, Nik ma azt is felhozta – sírta el magát a szöszi.
- Nyugodj meg drágám, a bátyám nem egyszerű eset, de melletted új emberré vált, sokat köszönhet neked – ölelte magához a lányt, akinek könnyei nem akartak elapadni.
- Nem várok köszönetet, de nem érdemlem meg a vádjait – szipogta a szőke szépség.
- Az én hibám, nem kellett volna annyit flörtölnöm veled és rámenős megjegyzéseket tennem előtte rólad – mondta Kol komoly hangon.
- Ne magadat hibáztasd. Uralkodnia kellene magán, mert így csak el fogja taszítani magától az embert. Azt hittem, hogy bármit kibírok mellette, de hogy annak az időnek a nagy részében, amit együtt töltünk a féltékenységét kell hallgatnom…nem megy sajnálom. Néha félek is tőle, de leginkább elfáradtam – csukta be szemét a szöszi.
- Sosem bántana téged Caroline. Engem már sokkal inkább – forgatta szemeit az Ős.
- Nem akarom, hogy bántson téged. Belekeveredtünk egy idióta helyzetbe, és nem akarom, hogy bármelyikünk is megigya a levét.
- Ti már isszátok drágám. Valószínűleg itt lenne az ideje, hogy úgymond szakíts velem. Majd megjelentetünk egy rövid hírt a helyi lapban, hogy rövid és viharos románc után szakított az álompár. Mit szólsz hozzá kedves? – mosolygott kedvesen az Ős.
- Azt, hogy egy bohóc vagy – nevette el magát a lány könnyes szemmel.
- Holnap megtesszük rendben?
- Nem tudom Kol. Gyanús lenne! Még csak pár napja derült ki a dolog, és máris vége? Én furcsának találnám, ha kívülálló lennék.
- Jó, akkor várunk pár napot. Nem mutatkozunk együtt. Rendben? Egyébként holnap reggel hála a jó kis beetetésednek Damon és Stefan elmennek megkeresni anyámat, csak Tyler marad itt, akinek továbbra is az a feladata, hogy engem és Becca-t figyelje, aki ugye tanárurazik. Nem fogok kimozdulni a villából, vagy meglógok előle.
- Katherine?
- Nos, ő ma este lépett le, nem jutott messzire, de ezt a haverjaid nem tudják.
- Mit csináltál vele?
- Követtem és kitörtem a nyakát. Ő lenne a meglepetésem.
- Miért nem szóltál a testvéreidnek?
- Klaus nem beszámítható, más meg nincs itt. Egyébként neked akartam először elújságolni, kedvellek téged – villant a férfi szeme.
- Én is kedvellek téged – mondta kedvesen a lány.
- Nem hiszem, hogy esetünkben ugyanazt jelenti ez a szó nálad, mint nálam – simogatta meg a lány arcát Kol, majd az ölébe kapta és nekiiramodott. Caroline azt sem tudta merre mennek. Sosem tudta volna követni a férfit.
- Megérkeztünk – tette le Kol a lányt.
- Köszönöm – mosolygott Caroline és körbenézett.
Egy hasonló vágat előtt tette le a férfi, mint ahol az Ősök rajzai is voltak. Persze ide egy vámpír is beléphetett. Szemben Katherine volt kikötözve, és aléltan lógott. A szöszi kérdőn nézett Kolra.
- Bűzlik a verbénától, nem tudom megigézni. Kicsit kiszárítom a drágát, és hát időnként eltöröm a nyakát, úgy nem próbál szabadulni. Nem akarom megölni, arról majd a családi tanács dönt mi legyen a sorsa. Át kell vegyük a teljes irányítást a Salvatore-k felett. Már nagyon unom őket, és a többiek is. Még mindig éreznek a haverjaid ez iránt a liba iránt valamit. Hallottam a hangjukon ma este. Egyébként igencsak kokettáló hangon beszélt Tylerhez is. Bővíteni akarja háremét. Téged pedig elmebetegnek nevezett. Persze engem is, de hát én már megszoktam.
- Nem is várhattam tőle mást. Nem teheti rá a kezét Tylerre. Éppen elég rombolást vitt már végbe Stefanban és Damonban, meg mindenkiben akivel kapcsolatba került. Tyler megérdemli a boldogságot. Egyébként köszönöm, hogy nem mondtad el Klausnak, hogy ő is benne van a buliban.
- Megkértél rá, és egyébként is a bátyám elég ingatag állapotban van, a felesleges féltékenységi rohamai miatt. Nem lett volna szerencsés megemlíteni.
- Szóval miért gondoltad, hogy oda leszek a boldogságtól, ha meglátom Katherine-t?
- Gyűlölöd őt, kicsit eljátszadozhatunk vele – csillogott az Ős szeme.
- Kol! Most megint pszichopatának látlak – vonta össze szemöldökét Caroline.
- Belenéztem a fejébe. Ne hidd, hogy neki nincsenek tervei veled. A mi halálunkkal két legyet ütne egy csapásra. Egyrészről mi végre meghalnánk, másrészről a halálom összetörné a szívedet, és szenvednél, ami élvezetet nyújtana számára. Elenát is el akarja távolítani, azaz megölni, hogy övé lehessen a két Salvatore. Gyűlöl benneteket Caroline.
- Jézusom, ez a nő önző, és Stefanék megszállottja – húzta el a száját döbbenten a lány.
- Egy manipulatív ribanc, mint azt már oly sokszor elmondtam. Ha bármiben is segédkezett nektek, azt sosem miattatok tette.
- Merre mennek Stefanék? Kikhez?
- Boszorkányokhoz, akiket Katerina ismer. Felosztották egymás között a területeket. Telefonon érintkeznek majd. Szükségem van arra, hogy azt mondja ez számító rüfke, amit akarok vagy akarunk. Ezért is akarom megidézni, na meg, hogy ne akarjon meglépni innen. Hosszabb időre el kell távolítanunk a haverjaidat, de erről majd máskor – bökött fejével a barna vámpír felé, aki éledezni kezdett.
- Katerina, felébredtél drágaságom – gügyögte pimaszul Kol.
- Caroline, segíts – nyögte a nő.
- Tessék? – kérdezte a lány. Azt hitte rosszul hall.
- Kérlek, ez egy pszichopata meg fog ölni engem.
- Hogy merészelsz segítséget kérni tőlem, amikor állandóan megfélemlítettél, és tudom, hogy élvezettel várod, hogy majd szenvedhessek? Őt nevezed pszichopatának? Te sem vagy különb.
- Segítettem nektek.
- Bármikor segítettél, csak az önös érdeked vezérelt, meg az idióta megszállottságod Stefan és Damon iránt. Nem is ismered azt a szót, hogy önzetlenül, te elmebeteg – villant dühösen Caroline szeme.
- Te hülye kis ribanc! Rég meg kellett volna, hogy öljelek! – mutatta ki foga fehérjét Katherine.
- Katerina! Ne merd még egyszer így hívni Caroline-t, inkább kezdj el imádkozni, hogy gyors halált szavazzunk meg neked a családommal. Persze én a lassú és fájdalmas mellett teszem le a voksomat, ahogyan Klaus is, de még lehet esélyed, Elijah által, és mert immáron Caroline és Elena is a családunkhoz tartozik, ő általuk. Rebekah két esélyes, attól függ milyen hangulatban lesz, amikor hazatér Alaric-kal a kis kiruccanásukról – vigyorgott az Ős.
- Rebekah, Alaric-kal? Elena? – nézett összezavarodva Katherine.
- Drágám, Alaric is unja már a kis szerelmeidnek a játszadozásait. Neki Elena a fontos, és ő már nem a Salvatore fiúk táborát erősíti. Azt hiszed, hogy előttünk járhattok? Ki kell ábrándítsalak te olcsó lotyó – biggyesztette le száját Kol.
- Meg fogják találni a módját Stefanék, hogy halottak legyetek. Te is az leszel, kétszínű ringyó – sziszegte a nő.
- Azt hiszed Damonék az Ősök útjába állhatnak? Idióta vagy. Nem lennék a helyedben, amikor tudomást szerez rólad Klaus, most amúgy is kissé ingerült – szúrt oda Caroline összefont karokkal, és hidegen csillogott a szeme.
- Nos Katerina, ideje újra aludni egyet, hacsak nem akarunk egy kicsit szórakozni vele szerelmem – nézett a szöszire az Ős.
- Annyi fáradtságot sem ér meg, hogy a kis ujjamat mozdítsam – válaszolta megvetően a lány, és Kol egy mozdulattal újra kitörte a foglyul ejtett vámpír nyakát.
- Következő ébredésekor megpróbálom megigézni. Szerintem addigra kiürül a szervezetéből a verbéna. Egyébként irtó szexi vagy, amikor a hideg oldaladat veszed elő, jól az emlékezetembe is véstem – mélázott a férfi.
- Neked tényleg elmentek otthonról – nevetett a lány.
- Tetszik, hogy ennyire végletes vagy. Vagy nagyon szeretsz, vagy nagyon gyűlölsz. Ha egyszer valamiért elzárod majd az érzelmeidet, nem szeretnék annak a helyében lenni, aki ellened fordul.
- Az Istenért Kol, reméljük soha nem tennék ilyet. Nem akarok érzéketlen gyilkos lenni – szörnyülködött Caroline.
- Pedig jól állna – csillogott a férfi szeme, a lány pedig nevetve boxolt a vállába.
- Szeretnék hazamenni.
- Meg kellene várnunk, hogy újra magához térjen Katerina. Akkor már biztosan meg tudom igézni, és nem akar majd meglépni.
- És az mennyi idő? – kérdezte sóhajtva a vámpír.
- Nem sok. Erős a nő, gyorsan regenerálódik. Fél maximum egy óra.
- Rendben, várjuk meg. Szóval miért akarod, hogy Damonék minél tovább távol legyenek?
- Mindannyiunknak fontos, hogy a tölgy ügy lerendezésre kerüljön. Egyszerűbb, ha nincsenek itt az akadályozó tényezők.
- Tyler itt maradt.
- Nem igazán tekintem ellenfélnek. Rám van állva, majd én elterelem a figyelmét, ti pedig folytatjátok a kutatást.
- Remélem mielőbb megtaláljuk azt a nyomorult fát, már ha egyáltalán meg van még.
- Annak örülnék, ha meg lenne, még ha ez veszélyt is jelent ránk nézve. A saját kezünkkel lenne a legjobb elpusztítani, hogy lássuk tényleg megsemmisül – mutatott rá az igazságra a férfi.
- Hol lehet?
- Megtaláljuk. Eddig figyelmet kellett fordítani anyánkra a kötés feloldására és a haverjaidra is, de most már csak erre kell koncentrálnunk.
- Remélem Nik is a feladatra fog koncentrálni, és nem tesz valamilyen őrültséget – aggodalmaskodott Caroline.
- Holnapra talán kijózanodik, és akkor beszélek vele kettőnkről. Megmondom neki, hogy bár engem teljesen elszomorít, de a szakítás mellett döntöttünk – vágott szomorú fejet a férfi.
- Ha lehet ne így mondd neki, mert úgy hangzik, mintha lett volna közünk egymáshoz. Már így is azt hiszi, hogy tényleg van közöttünk valami.
- Tévedne Caroline? Valami azért van közöttünk, ezt te is tudod – nézett a lány szemébe Kol.
- Nincs közöttünk semmi. Mindennél jobban szeretem őt – nézett vissza dühösen a szöszi.
- Tudom, hogy őt szereted, de ne mondd, hogy nem vonzódsz hozzám.
- Kezd ez a beszélgetés igazán kényelmetlenné válni – mondta fészkelődve Caroline.
- Azért mert igaz, amit mondok?
- Kol, fejezzük be ezt a témát, ne rontsd el a barátságunkat – nézett könyörgően a lány.
Persze, hogy vonzódott a férfihez, ki ne vonzódna hozzá? Jóképű, bókokkal árasztja el, vicces és veszélyes. A legtöbb lány imádja az ilyen pasikat. Ő is szerette ezt a típust, de Kol nem Klaus, és itt van a lényeg. Tiszta szívéből szerette Nik-et, élni sem akart nélküle.
- Nem áll szándékomban elrontani semmit, csak ismerd el, hogy vonzódsz hozzám –kérte a férfi.
- Elég ebből, nincs kedvem ehhez a beszélgetéshez, inkább elmegyek.
- Hosszú idő lesz, mire kitalálsz nélkülem ebből a labirintusból – vigyorodott el a férfi.
- Nálad a pont – ült vissza a szöszi morózusan.
- Morci királynő te is tudtad, hogy egyszer meg kell ejtenünk ezt a beszélgetést.
- Vedd úgy, hogy most megejtettük. Téma lezárva – intett kezével a lány.
- Rendben, szóval vonzódsz hozzám, téma lezárva – kacsintott a férfi.
- Sosem állsz le – hajtotta le fáradtan fejét a lány.
- A kitartás is családi vonás, de ne aggódj, nem hozom fel többet a témát. Lezártuk – csókolta meg a szöszi kezét.
- Köszönöm – könnyebbült meg Caroline.
- Nézd csak, ébredezik az álszent kígyó – nézte sötéten Katherine-t Kol.
- Akkor igézd meg és húzzunk. Fáradt vagyok, és aggódom Nik miatt.
- Katerina galambom, nézz rám – emelte meg a nő fejét a férfit és a szemébe nézett. – Azt akarom, hogy elmondd, mi Tyler szerepe a kis összeesküvésetekben!
- Követnie kell téged és Rebekah-t – mondta üvegessé vált szemekkel Katherine.
- Hogy keveredett bele Tyler?
- Meglátott benneteket az erdőben, utál téged Caroline miatt. Meg akar ölni, ezért elment Stefanhoz és Damonhoz, felajánlotta a segítségét. Ők mondták neki, hogy folytassa a követéseteket.
- Tőle származik az információ, hogy Caroline-nal vagyok?
- Igen.
- Hová megy a két Salvatore?
- Stefan északra, Damon nyugatra a boszorkányokhoz akikkel kapcsolatban állok.
- Te merre indultál?
- Délre.
- Mit akarsz tenni Elenával, ha sikerül végezni velünk?
- Meg akarom ölni, hogy Stefan és Damon újra az enyém lehessen.
- Kol, ezeket eddig is tudtad – nézett Caroline értetlenül.
- De ő nem tudta, hogy tudom. Ellenőriznem kellett, hogy megigézhető e. Még egy utolsó kérdés, mielőtt a lényegre térnék. A sok ékszered közül melyik az, amelyik a napon járást segíti?
- A bal kezemen lévő karkötő.
- Remek drágám, köszönöm – mondta Kol és lecsatolta a karkötőt. Megfogta a nő fejét és közel hajolva mondta neki.
- Nem mehetsz innen sehova, amíg én engedélyt nem adok rá. Végig csendben maradsz, akkor beszélhetsz, ha én megengedem. Mostantól a gondolataid, csak a halálod körül járhatnak. Értve vagyok? Erre válaszolhatsz.
- Igen – mondta Katherine, és félelem ült ki az arcára. Az Ős igézése hatott, látszott a nőn, hogy csak a halál jár a fejében.
- Fantasztikus! Jó szórakozást Katerina! – vigyorgott elégedetten Kol, majd Caroline-hoz lépett, felkapta és eliramodott vele.
Klaus Caroline-ék háza közelében állt, legalább egy órája. Nem tudta merre lehet a lány. A Grillben nem látta, még Bonnie házánál is volt, de ott sem találta. Azt nem gondolta, hogy az erdőben lenne, mióta a farkasok megtámadták, egyedül nem ment ki oda. Máshová pedig nem igazán mehetett. Már éppen indult volna, amikor látta Kol kocsiját megállni a lány háza előtt. Alig hitt a szemének, és érezte hogyan önti el a féltékenység minden porcikáját.
- Drágám, ez egy igazán szórakoztató este volt – hallotta meg öccse szemtelen hangját.
- Én nem ezt a szót használnám. – nevetett fel Caroline. – Megyek Kol, holnap beszélünk! Jó éjszakát!
- Neked is gyönyörűm, már alig várom, hogy a hangodat halljam! – nyomott a szöszi kezére egy puszit Kol.
- Te széltoló! – nevetett a szőke vámpír, és kiszállt a kocsiból, majd eltűnt a házban, öccse pedig elhajtott.
Hazudott neki a lány. Még hogy nincs semmi közte és az öccse között. Klaus érezte, hogy most végképp elveszíti a kontrollt. Szemei sárgára változtak, és agyarai megnyúltak. Egy pillanattal később eltűnt a sötétben.
