Klaroline - Us againts to world - Recommended by Veronica

Sziasztok!

Veronica ajánlott egy nagyon jó Klaroline fanvidit, amit most megosztok veletek!
Minden Klaroline fan nevében köszönöm Veronica!!!

Chapter 23

A 23. fejezet. Nem mondhatjátok, hogy nem voltam gyors! :))))

Jó szórakozást hozzá!!!

Szerelmi háromszög

Két nappal később este Elena és Elijah jókedvűen szálltak ki a kocsiból a Mikaelson villa garázsában. Ric telefonált ugyan, hogy akár haza is jöhetnek, de ki akarták használni azt, hogy zavartalanul és titkolózás nélkül együtt lehettek. Csodálatos volt számukra ez a pár együtt töltött nap. Minden együttlétük felért egy tűzijátékkal. Elena lelke könnyű volt és érzésekkel teli. Elijah alig hitte el, hogy ezer év után rátalált az igazi boldogság. Még nem mondták ki egymásnak a bűvös szót, de a szemük, a mozdulataik mindent elárultak egymás iránti érzéseikről. Boldogan, összeölelkezve mentek a nappaliba, ahol megtorpantak. Kol és Caroline a kanapén ültek. Az ifjabbik Mikaelson átölelve nyugtatta a lányt, akinek potyogtak a könnyei. 

- Mi történt? – rohant barátnőjéhez Elena. 

- Niklaus eltűnt – válaszolta helyette Kol, és elengedte a lányt, hogy a hasonmás istápolhassa. 

- Ezt hogy érted Kol? – húzta össze a szemöldökét Elijah. 

- Tegnap előtt este, amikor haza jöttem már nem volt sehol. Caroline-nal összekaptak, gondoltam kicsit kiereszti a gőzt, de azóta nem láttam. A telefonját is itt hagyta. 

- Miért nem hívtál? – kérdezte Elijah. 

- Caroline nem engedte – mondta Kol. 

- Csak azért mert nyomorult az életem, nem kell másét is elrontani – sírta a szöszi vámpír. 

- Mi történt? – kérdezte Elena barátnője fejét simogatva. 

Kol elmondta, amit tudott. 

- Fogalmam sincs miért tűnt el. Azt gondoltam, hogy reggelre kijózanodik és beszélhetek vele – fűzte még hozzá. 

- Mi van, ha Damonék tettek vele valamit? – kérdezte riadtan Elena. 

- Damon és Stefan nincsenek itthon, de erről tudnotok kell. 

- És, ha csak valami elterelő hadművelet volt? 

- Elkaptam Katerinát, lent rohad a barlangrendszerben megigézve. Felhívattam vele a haverjaitokat, mindkettő messze van innen. 

- Elkaptad Katherine-t? – nézett kérdőn a hasonmás. 

Kol röviden erről is beszámolt. 

- Remek ötlet volt öcsém – mondta elismerően Elijah. 

- Hol lehet Klaus? Talán történt vele valami? – nézett félve Elena. Sosem gondolta, hogy a férfi miatt még aggódni is fog. 

- Klaus egy Ősi hibrid, halhatatlan. Nem hiszem, hogy baja esett volna – válaszolta Kol. 

- De a fehér tölgy…- kezdte Elena. 

- Senki nem tud róla. Ha tudnának is, nem Klaussal kezdenének, biztos lehetsz benne – rázta meg fejét Elijah. 

- Rebekah és Ric? – kérdezte Elena. 

- Még nem értek haza – válaszolta Kol. 

- Felhívom őket – nézett a két férfira aggódva a hasonmás. 

- Ne mondd el nekik, hogy nincs meg Niklaus. Úgysem tudnának segíteni – kérte Elijah. 

- Csak tudni akarom, hogy mindketten jól vannak – mondta Elena és telefonját előkotorva kiment a szobából. 

- Mi a fenét csinál Nik, Elijah? – kérdezte Kol, és hangjában nyoma sem volt pimaszságnak, csak dühnek. Hogy teheti ezt Caroline-nal Klaus? Mindent elront. Annyira rossz volt látni, hogy a lány szenved. 

- Lennének tippjeim – nézett sötéten öccsére az Ősi vámpír. 

- Ettől féltem – szólalt meg a szöszi vámpír sírva. 

- Elő fog kerülni Caroline, és minden rendben lesz – suttogta Kol és újra átölelte a lányt, miközben bátyjára nézve óvatosan megrázta a fejét. 

Elijah finoman megforgatta szemét. Ugyanarra gondolt, mint Kol. Ismerték Klaus habitusát, valószínűleg valahol tivornyázott. Túl hirtelen zúdult testvérükre az érzelmek kavalkádja, és képtelen volt kezelni. Mérges volt Niklausra, Caroline tényleg mindent megtett érte, erre egy ilyen félreértésből ekkora ügyet csinál és eltűnik. 

- Ric és Rebekah már úton van. Valamikor éjjel érkeznek meg – tért vissza Elena. 

- Nem kell, hogy itt üljetek velem – mondta elgyötört hangon Caroline. 

- Nem fogunk itt hagyni – válaszolta Elijah. 

- Köszönöm, de csináljátok a dolgotokat. Kol neked Katherine-nel kellene foglalkoznod – nézett a férfira a lány. 

- Most nem számít más, csak te – mondta kedvesen az Ős, és még szorosabban ölelte a lányt, miközben nyugtatóan ringatta. 

Elena és Elijah összenéztek. Elijah feltételezése helytálló volt. Kol egyértelműen érzett valamit Caroline iránt. Elena sosem gondolt arra, hogy a bolondos néha pszichopata, senkihez nem kötődő Ős képes legyen valaki irányába mélyebb érzelmeket táplálni, persze a családján kívül. Egyértelműen egy szerelmi háromszög kezdett kialakulni, ami félelmetesen emlékeztette sajátjára a Salvatore testvérekkel. Nem akarta, hogy a barátnője is átmenjen ezen. Ő is alig bírta kezelni az érzéseit, és tudta, hogy ez egy vámpír esetében jóval megterhelőbb. Ráadásul az Ősök sokkal agresszívebbek és kezelhetetlenebbek, mint Stefan vagy Damon volt, így Caroline-nak még rosszabb lett volna. Sóhajtva túrt bele a hajába. 

Elijah felállt és a bárszekrényhez ment. Mindenkire ráfért egy ital. Visszaemlékezett amikor Klaussal Tatia kegyeiért versenyeztek. Vérre menő viták voltak közöttük, de a lány élvezte ezt. Nyilvánvalóan nem akart választani közöttük. De Caroline nem Tatia, hanem nyíltszívű, érző lelkű és önzetlen. Ha itt kialakul bármilyen testvérharc, annak ő lesz a vesztese. Finoman megrázta fejét, és csendben osztotta ki az italokat, majd Elenát átölelve leült. 

- Ha ma sem kerül elő Niklaus, holnap Kollal és Rebekah-val megkeressük – mondta kedves hangon Elijah. 

- Ne haragudjatok, hogy ennyi gondot okozok, a fehér tölggyel kellene foglalkoznotok – szólalt meg Caroline. 

- Drágám, a gond nem te vagy – jegyezte meg sötéten Kol. 

- Igaza van Car, te csak segítettél – erősítette meg a férfit Elena. 

- Nem kellett volna belemennünk ebbe az álkapcsolatosdiba – rázta meg fejét a szöszi. 

- Klausnak uralkodnia kellett volna magán – mondta dühvel a hangjában Elijah. 

- Késő van menjetek lefeküdni, én itt várok. 

- Nem hagylak itt Caroline – nézett a lányra Kol. 

- Pihenned kellene. Ha nem akarsz Niklaus szobájában lenni, valamelyik vendégszobában is töltheted az éjszakát – mondta Elijah. 

- Jó itt. 

- Igaza van Elijah-nak, pihenned kell, és itt nem tudsz – kontrázott Elena. 

- Tényleg jó itt! Menjetek, feküdjetek le. 

- Én nem megyek sehova – mondta eltökélt hangon Kol. 

- Mi sem. Caroline már a családunkhoz tartozol, nem hagyunk magadra – nézett kedvesen a lányra Elijah, és Elena szíve lángra gyúlt a férfi nagylelkűségétől. Mosolyogva megszorította a kezét. 

- Úgy látszik valaki ezt elfelejti – mondta csendesen Kol. 

- Köszönöm, hogy itt vagytok nekem – szorította meg az őt átölelő Ős kezét, és hálával a szemében nézett Elenára és Elijah-ra. 

Csendesen beszélgetve töltötték az időt. Caroline részletesen elmondta, mi történt közte és Nik között, és időnként elsírta magát. Kol mindent elmondott, amit Katerinától megtudott, illetve amit a Salvatore panzióban kihallgatott, beleértve Tylert is. Megkérte őket, hogy ne szóljanak a fiúról Klausnak, Caroline miatt. A szöszi vámpír időközben elaludt Kol vállán, és lassanként mindannyian elszenderedtek. A kanapé egyik végén Elijah félig fekve, félig ülve aludt, átkarolva a mellkasán szunnyadó Elenát. A kanapé másik végén, Elijah- hoz hasonló pózt vette fel Kol, és óvatosan, mellkasára vonta az alvó szőkeséget, majd becsukva szemét őt is elérte az álom. 

Pár órával később hatalmas ricsajra riadtak fel, majd egy pillanat múlva megjelent a szobában Klaus két lánnyal az oldalán és egy üveg piával a kezében. A férfi teljesen le volt részegedve, és ruhája több helyen is véres volt. Az oldalán lévő két hölgyemény is erősen ittasnak tűnt. 

- Elijah, Elena! Örülök, hogy látlak benneteket, látom dúl a szerelem– mondta nagy hangon a részeg hibrid, majd Caroline és Kol felé fordította tekintetét, akik még mindig ugyanabban a pozitúrában feküdtek, döbbenten bámulva a férfi állapotát. 

- Óóóó, a turbékoló galambocskák is itt vannak, és látom, hogy felvállalták előttetek a kapcsolatukat. Emelem rátok az üvegemet – húzta meg a whiskey-t Klaus, majd sötéten nézett a „szerelmes párra”. 

- Mit művelsz Niklaus? – kelt fel a kanapéról Elijah. 

- Nekem is jár a szórakozás, nem igaz drágaságaim? – nézett a két lányra a férfi, akik vihogva karolgatták a hibridet. 

- Küldd el őket azonnal – szólalt meg Kol, és védelmezően átkarolta Caroline-t, aki sírni kezdett a látványtól. 

- Te öcsikém, ne dumálj bele a dolgomba, foglalkozz a szerelmeddel, éppen sír. Máris problémák vannak? – biggyesztette le a száját Klaus. 

- Niklaus állítsd le magad. Igaza van Kolnak, tüntesd el innen őket – lépett közelebb testvéréhez Elijah. Elena szörnyülködve nézte a tökrészeg hibridet. 

- Ez az én házam, azt csinálok, amit csak akarok – tárta szét kezét Klaus. 

Szemei sárgára változtak, és agyarai megnyúltak és éppen az egyik lány nyakába akart harapni, amikor Kol felpattant, és ellökte. Niklaus nekicsapódott egy asztalnak ripityára törve azt. Elijah a két lány előtt termett pénzt nyomott a kezükbe és gyorsan megigézte őket. 

- Most azonnal elmentek innen. Fogtok egy taxit és meg sem álltok hazáig. Nem jártatok itt, és bennünket sem láttatok soha. Futás! 

A két ijedt lány, egy szempillantás alatt a villán kívül volt. 

- Ezt nem kellett volna Kol, végleg betelt a pohár. Tűnj el a házamból, a szerelmeddel együtt – tápászkodott fel a részeg férfi és lassan elindult öccse felé. Még mindig sárgák voltak a szemei, és agyarai is kinn voltak. 

- Fejezd be Klaus, undorítóan viselkedsz – állt öccse mellé Elijah. 

A két Ős együtt várta testvére támadását. Caroline csendesen zokogott, és Elena mellécsúszott, hogy vigasztalja, bár rá is ráfért volna egy kis támogatás. Nagyon meg volt ijedve. 

- Ne állj mellé Elijah, nem akarlak bántani – hörögte Klaus. 

- Senkit nem kellene bántanod, már így is elég kárt okoztál – válaszolta az Ős és elkezdett változni az arca. Szemei vörössé váltak, fogai megnyúltak. A két lány nagy szemekkel nézte a férfit. Még soha nem látták az arcát „vámpír üzemmódban”. Kol arca is változni kezdett. 

- Menjetek Elijah szobájába lányok. A másik ajtón távozzatok. Ez nem lesz szép – fordult hátra Kol, immáron teljesen vámpírrá alakult arccal. A két lány óvatosan állt fel. 

- Üljetek vissza szépségeim – szólt rájuk Klaus, majd vigyorogva a testvéreire nézett. - Azt hiszitek legyőzhettek? Én vagyok az Ősi hibrid, semmi nem árt nekem. 

- Elena, menjetek – nézett rájuk Elijah. 

Ebben a pillanatban megjelent Rebekah is, és testvérei mellé állt, vörös szemmel és megnyúlt fogakkal. Ric a szoba másik ajtajánál jelent meg. 

- Nem tudom mi a halál folyik itt, de már a garázsban érezni a belőled áradó alkohol bűzét. Totál részeg és véres vagy Nik! Vidd innen a lányokat Alaric! – szólalt meg Rebekah. A tanár a két dermedt lányhoz lépett és gyorsan kirángatta őket a szobából. 

- Te is húgom? Sosem hagytalak magadra, mégis melléjük állsz? – kérdezte tombolva Klaus. 

- Utoljára szólok, hogy állítsd le magad – nézett fenyegetően Elijah. 

- Ellenem fordultok, amikor Kol volt az alattomos? – kiabálta Klaus, és neki támadt „álnok” öccsének. 

Elijah Kol elé állt, és ellökte Klaust, de az egy pillanattal később már talpon is volt, és Elijah-nak rontott. Egy pillanat alatt a szoba másik végébe dobta, majd hörögve támadt Kol-ra. Az Ős kitért bátyja útjából, és megpróbált mögé kerülni, de Klaus gyorsabb volt és testvére nyakába kapaszkodott. Rebekah és Elijah egyszerre támadtak a hibridre, mire az megfogta öccsét és a kanapéhoz vágta, ami kettétört. Rebekah-t egy ütéssel a bárszekrénynek dobta, ami darabjaira hullott, és rádőlt a lányra, benne lévő tartalmával együtt. Elijah elkapta Klaus nyakát, és az ajtófélfának lökte. Nik megragadta testvére kezét, és lerántotta nyakáról, majd lefejelte. Elijah egy pillanatra hátratántorodott, és orrából ömleni kezdett a vér. Rebekah és Kol két oldalról támadta meg bátyját, és leteperték arccal a földre, karjait hátrafeszítve. Elijah rátérdelt a lábaira. 

- Leállsz végre testvérem? – sziszegte Elijah. 

- Én álljak le? Kol volt az, aki hátba támadott – próbált szabadulni Klaus, de testvérei nem engedték. 

- Nem támadtalak hátba bátyám. 

- Ez érdekes, akkor az én szerelmem, két napja miért te kocsidból szállt ki az éjszaka közepén? Megtudtad, hogy összevesztünk és lecsaptál rá? - fészkelődött tovább a hibrid.

- Igaz ez Kol? – vonta össze szemöldökét Elijah. 

- Nem csaptam le rá. Mivel Nik hulla részeg volt, ti meg nem voltatok itthon, gondoltam megmutatom Caroline-nak Katerinát. A barátnőd végig érted aggódott Nik. Most is két napja utánad sír. Egy igazi barom vagy. 

- Tényleg? Akkor miért a te mellkasodon feküdt? Nem hiszek neked! 

- Remélem, ha Nik lenyugodott, akkor valaki elmondja, hogy mi a fészkes fene zajlott itthon, amíg én békésen süttettem a hasamat – nézett testvéreire Becca. 

- Eltűntél, és senki nem volt itthon csak ők ketten. Mégis kire támaszkodhattak volna, ha nem egymásra? Kisírta az a lány a lelkét miattad, annyira aggódott. Erre te ideállítasz két nővel? Ha Caroline véget vet a kapcsolatotoknak, csak magadnak köszönheted – mondta megvetően Elijah. 

- Elengedhetünk végre Nik? Olyan szagom van, mint egy kocsmának hála, hogy nekivágtál a bárszekrényednek. Magadra vethetsz, hogy eltörtek a finom piáid. Te is undorítóan büdös vagy. Mégis mennyit ittál? – húzta fel az orrát a lány. 

- Elengedhettek, nem fogok semmit csinálni – mondta nyugodtabb hangon a férfi. 

A három vámpír óvatosan engedte el a hibridet, készenlétben állva, ha újra támadna. A férfi lassan feltápászkodott. A szobában minden romokban hevert, egy fotel kivételével. 

- Klaus, Caroline-nal nem tettünk semmi olyat, amiért hibáztathatnál bennünket, amiért okod lett volna a féltékenységre. Ha nem tűntél volna el, elmondtam volna neked, hogy megbeszéltük a barátnőddel, nem folytatjuk ezt az álviszonyt. Tiszteletben tartottam, hogy a tiéd. Szeret téged, nagyon szeret – mondta Kol. 

- Te egy akkora idióta vagy Nik! Esküszöm, ha a féltékenyégi rohamod és a tivornyád miatt elveszíted Caroline-t, soha az életben nem állok veled szóba! – mondta csípőre tett kézzel dühösen Rebekah. 

- Ugye tudod, hogy nagyon nagy az esélyed, hogy elveszítsd őt? – kérdezte Elijah. 

Klaus nem válaszolt, de az arcára volt írva a válasz. 

- Holnap hozatok új bútort. Addig használjátok az ebédlőt, vagy amit akartok, hogy kibeszélhessetek – mondta és elvonult. 

- Megyek lezuhanyozom. Azt hiszem ez nektek sem ártana. Fél óra múlva találkozunk az ebédlőbe, hogy elmondjátok mi a franc történt itt – adta ki az ukázt Rebekah. 

Klaus összetörten ült a szobájában. Most igazán és végképp elcseszte. Nem igazán értette a Katerinás dolgot, de úgy tűnik, újfent túl hamar ítélkezett. Könnyek gördültek végig az arcán. Soha többet nem fog tudni Caroline szemébe nézni. Teljesen megalázta a lányt a mai viselkedésével, és azzal, hogy idehozta azt a két kis libát. Rátámadt a saját testvéreire. Az utóbbi két napban újra a mélybe süllyedt, és a ma esti megmozdulása volt az alja. Fogalma sem volt róla, hogy mit tegyen. Caroline biztos, hogy soha nem fog szóba állni vele. Ő maga sem állna szóba azzal, aki ilyet tenne vele. Azon sem csodálkozott volna, ha a testvérei, Elena, aki remegett a félelemtől és Ric is elfordulnának tőle. Mindig magányos volt, és most hogy végre társra lelt, és a családja is egyben volt, eltaszítja magától őket a féltékenységével, otromba viselkedésével. Igazi önsors romboló volt. El kellene mennie a városból, és soha többet nem jönni vissza. Arcát a kezébe temetve felsóhajtott. 

Az ebédlőben Rebekah döbbenten hallgatta a történteket. A lánynál csak Ric volt döbbentebb, aki most szembesült a ténnyel, hogy ki is Caroline igazi szerelme. 

- Ha meg lehetne ölni a bátyámat megtenném. Sajnálom Car, hogy ekkora barom volt – fogta meg a megviselt arcú vámpír kezét Becca. 

- Most mit fogsz tenni Caroline? – kérdezte Elena. 

- Nem tudom. Olyan emberrel töltsem az életemet, aki nem bízik bennem? A szerelmünkben? Hogy hozhatott ide nőket? – sírta el magát milliomodszorra is a szöszi, és Kol milliomodszorra is nyugtatóan átölelte. 

- Ha nem akarsz vele lenni, valamikor meg kell mondanod neki – nézett a lányra Elijah. 

- Bátyám, hová tűnt az együttérzésed? – kérdezte rosszallóan Rebekah. 

- Ne Becca, igaza van. El kell döntenem, mit akarok. Annyira szeretem őt – mondta könnyei között a lány. 

Kol arca rándult egyet a szöszi szavaira. Iszonyat pipa volt a bátyjára. Itt egy csodálatos nő, ő meg hazahoz két kis lotyót? Mégis mit képzel magáról ez az idióta?

- Tudnál adni neki még egyetlen esélyt? – kérdezte Rebekah reménykedően. Megkedvelte a szöszit, az új normális bátyjáról nem is beszélve. 

- Fogalmam sincs. Teljes káosz van a fejemben, és a szívemben. 

- Fáradt vagy, le kellene pihenned – simogatta meg Kol. 

- Igaza van Caroline, teljesen szét vagy csúszva, muszáj pihenned – szólalt meg Ric is sajnálattal nézve a lányt. 

- Gyere drága, hazaviszlek – ajánlotta fel Kol. 

- Nem szükséges, majd én hazaviszem! Becca majd holnap beszélünk – állt fel Ric és nyújtotta kezét a vámpírnak.

- Caroline veled megyek, nem akarom, hogy egyedül légy – nézett a lányra Elena.

- Egyedül szeretnék lenni, és minden rendben lesz. Köszönöm, hogy mellettem voltatok - vetett egy szomorú mosolyt a lány mindenkire, és alvajáróként megfogta tanárának kezét.

Az asztalnál mindenki aggódva nézett utána. 

- Valamit tennünk kell. Ha Car kidobja Nik-et akkor azonnal el kell mennünk innen, mert végképp be fog dilizni, és kiirtja a fél várost – nézett testvéreire és Elenára Becca. 

- De mi lesz a fehér tölggyel? – kérdezte aggódva a hasonmás, és megfogta Elijah kezét. 

- Ric azt mondta, hogy az őseid kutattak utánunk, és van egy csomó naplótok. Nem hoznád ide nekünk? Hátha találunk bennük valamit – kérte Rebekah. 

- Ti zsenik vagytok! Sok mindenben segítettek a naplók, és nem is olvastuk mindegyiket végig. Lehet, hogy tényleg lesz bennük valami nyom – dobódott fel Elena. 

- Holnap ide tudod hozni őket? Ha igaz, hogy Tyler figyel bennünket, akkor a legjobb, ha minél kevesebbet mutatkozunk – mondta hangját visszafogva Rebekah. A Tyler dolog immár nyílt titok volt, egyedül Klaus nem tudott róla, és ennek így is kellett maradnia. 

- Több helyen is vannak naplók. Nálunk, Damonéknál, a tóparti házunkban. 

- Holnap iskola után felveszlek valahol kedvesem, és elmegyünk értük – puszilta meg a hasonmás kezét Elijah. 

- Remek, akkor szerintem feküdjünk le. Kissé kiakasztóra sikeredett az este és az éjszaka nagy része – bontott asztalt Elena, és Elijah-val együtt jó éjt kívánva visszavonultak. 

- Én még járok egyet – mondta Kol. 

- Ne menj Caroline-hoz, hagyd őt békén. Nem hibáztatlak azért ami történt, de ha most odamész, és kihasználod az elesettségét és zavarodottságát, magam döfök tőrt a szívedbe – suttogta Rebekah. 

- Ne szólj bele az életembe Becca – suttogta vissza Kol, és ott hagyta a lányt. 

Egyértelműen újabb szerelmi háromszög ütötte fel a fejét a Mikaelson családban, és Klaus újra a részese ennek, csak másik fivérrel. Rebekah sóhajtott egyet, és aggódva megrázta fejét.

Elena szorosan hozzásimult Elijah-hoz, és az este történtekre gondolt. Újra és újra a szeme elé kúszott az a kép, amikor látta a férfit vámpírrá változni. 

- Valami baj van kedvesem? – kérdezte a lány arcát csókolgatva Elijah. 

- Még sosem láttalak úgy, mint ma este – mondta kissé kínosan Elena. 

- Szörnyetegnek? 

- Ne mondd ezt! Csak furcsa volt. Minden vámpírt, hibridet akit ismerek láttam már ahogyan megváltozik az arca, de a tiédet még soha nem. Na jó, Kol arcát sem láttam így, de hozzá nem kötődöm úgy, mint hozzád. 

- Megpróbálom a lehető legkevesebbszer mutatni ezt az arcomat. Megijesztett? 

- Azt hiszem egy picit, de tényleg inkább csak furcsa volt. Még Caroline is abbahagyta a sírást, úgy meglepődött. 

- Sajnálom szerelmem, de ez is én vagyok – tolta el magától a lányt a férfi. 

- Ne húzódj el Elijah, ez nem változtatott az érzéseimen. Te vagy a legemberibb vámpír, akit ismerek – bújt az Őshöz, és az ajkára tapadt. 

- Te pedig a legédesebb emberi lény – csókolgatta a lány nyakát a férfi. 

- Szerinted mi fog most történni Caroline-nal és Klaussal? – nézett kérdőn Elena az Ősre.

- A bátyám megérdemelné, hogy Caroline elhagyja, de akkor két szerelmes szív törne darabokra. Persze nem tudom, még hány esélyt lehet adni neki. Holnap beszélek a testvéremmel. Tudni akarom mit csinált az elmúlt két napban, remélem emlékszik is rá. Lehet, hogy takarítani kell utána. 

- Ezt inkább meg sem hallottam. Én sem szeretném, ha szakítana vele Car. Annyira szeretik egymást. Nem lehetne, hogy Klaus valamiféle önuralmi tréningeket vegyen? - kérdezte kíváncsi hangon Elena.

- Olyan tündérien naiv tudsz lenni – nevetett fel halkan Elijah, és magához ölelte a lányt. - Sajnos nincs sem vámpír sem hibrid kézikönyv ennek a kezelésére. Mindnyájan mások vagyunk, és máshogy birkózunk meg az érzéseinkkel. Mint azt már mondtam, Klaus nagyon nagy lemaradásban van, tekintettel arra, hogy a düh, harag, bizalmatlanság érzésein kívül nem igen engedett meg magának mást ezer éven át.

- Mi van Kollal? Egyértelműen bele van esve Caroline-ba. Nem akarom, hogy a barátnőm belekeveredjen valami szerelmi háromszögbe. Nem túl kifizetődő, nekem elhiheted – sóhajtotta Elena. 

- Én is ismerem az érzést és egyetértek. Egyáltalán nem kifizetődő. Nem szeretném, ha Caroline még jobban sérülne, és nem akarom, hogy újra ez történjen a családomban. Majd beszélek Kollal is. 

- Te vagy a legjobb testvér a világon. 

- A család mindenek felett. Ennek most már te is részese vagy. 

- Remélem nem testvéredként tekintesz rám, mert akkor hatalmas bűnöket követtünk el az utóbbi pár nap alatt –nevetett fel halkan a hasonmás. 

- Éppen bűnös dolgok járnak a fejembe veled kapcsolatban, és elhiheted ebben semmi testvéri érzés nincs – hajolt a lány szájára, és követelőzően csókolni kezdte. Elena boldogan simult az Ős karjaiba. 

Kol Caroline háza előtt állt és a sírását hallgatta. Be akart menni megvigasztalni. Vékony jégen táncolt azzal, hogy idejött. Tőrrel a szívében végzi, ha bátyja erről tudomást szerez, de szüksége volt a lányra és tudta, hogy bár ezt a szőke vámpír nem mondaná ki, de neki is rá. Nem biztos, hogy mint férfire van szüksége, és már ő sem volt abban biztos, hogy csak, mint nőt akarja a lányt. Amiben biztos volt, hogy szükségük van egymásra. Kötődtek valami módon egymáshoz. Zavaros érzések keringtek benne. A vámpír ablakához sétált, és óvatosan bekopogtatott. 

- Caroline, én vagyok – suttogta. 

- Kol? Mit keresel itt? – kérdezte szipogva a szöszi. 

- Aggódtam érted. Meg akartalak nézni, hogy minden rendben van e. 

- Megvagyok köszönöm – lépett az ablakhoz Caroline és kinyitotta. 

- Bejöhetek? 

- Nem tudlak behívni. 

- Pár nappal ezelőtt voltam itt, és behívattam magam anyukáddal – vonta meg bocsánatkérően a vállát a férfi. 

- Remek! A ház, amelyben lakom kész Ős átjáró. Elméletileg már csak Rebekah nem tud bejönni, bár ezek után erre sem veszek mérget – mondta összefont karral durcásan Caroline, de félreállt, hogy Kol bemászhasson. 

- A családunkhoz tartozol, nincs miért aggódnod – állt a lány elé az Ős. 

- Már nem biztos, hogy sokáig – sóhajtotta a szöszi. 

- Beloptad magad a pszichopata szívünkbe, aminek csak bejárata van. Ki már nem fogsz jutni – vigyorgott a férfi. 

- Még ezt is viccesen közelíted meg – mosolygott a lány. 

- Én így élek túl – vonta meg a vállát Kol. 

- Tudom. Gyere ülj le, ha nem bánod én lefekszem. Eléggé ki vagyok. 

- Nem akarok zavarni, csak azt akartam tudni jól vagy e. 

- Nem Kol, nem vagyok jól. Egyfolytában Nik mai műsora van a szemem előtt. A két lány, akiket hazahozott, és nyilván abban a szobában akarta velük AZT csinálni, ahol bevallottuk egymásnak az érzéseinket. 

- Igen, Nik most elvetette a sulykot, de végül is nem történt semmi. 

- Csak azért mert leállítottátok, mert éppen ott voltatok, és ki tudja mit csinált a két nap alatt. 

- Próbálj meg pihenni kislány, ne gyötörd magad ezzel. Túlzottan fáradt vagy, hogy tisztán láss dolgokat. Nem szeretem látni, ahogyan szenvedsz. Én elmegyek. Nem is kellett volna idejönnöm. Ha Nik megtudja, nekem végem – állt fel az ágy széléről Kol. 

- Ne menj el. Nem akarok egyedül maradni. Nem tudja meg senki – nyúlt a férfi után Caroline. 

- Pihenj drágám, és ha bármire szükséged van, csak hívj fel. 

- Arra van szükségem, hogy ne hagyj itt. Maradj. 

 - Rendben, amíg el nem alszol maradok. 

- Köszönöm, hogy mellettem álltál az elmúlt napokban. Próbáltál lelket önteni belém. Jó barát vagy – mosolygott a lány. 

Kol visszaült az ágy szélére és megsimogatta Caroline arcát, aki kimerülten mosolygott rá. 

- Aludj, egyrészről holnap iskola, másrészről, ha sokáig ülök itt az ágy szélén, még a végén elgémberednek a tagjaim – vigyorgott a férfi. 

- Felejtsd el az iskolát. Biztos, hogy nem fogok menni, az örökkévalóság áll előttem, hogy befejezhessem. Egyébként mindig elfelejtem, hogy milyen öreg csontok vagytok – nevetett fel a lány. 

- A legöregebbek, de ismerd el, hogy mi vagyunk a legszexibb család akiket valaha is láttál – kacsintott rá Kol. 

- Istenem! Azt hiszem önteltségben is messze vezetitek a mezőnyt – nevetett fel Caroline. 

- Drágám, ezen a Földön talán egy dolog van, amiben nem mi vagyunk a legkiválóbbak, az pedig az érzelmek kezelése, de itt van nekünk az öröklét, hogy ebben is a legjobbak legyünk – húzta ki magát a férfi. 

- Micsoda versenyszellem – forgatta szemeit a szőke vámpír és fáradtan sóhajtott. 

- Aludj édes, bágyadt vagy. 

- Tudod Nik-et mindig a korával ugrattam, ő meg pimasz kis bébi vámpírnak hívott – könnyezett újra a lány. 

- Most ne gondolkodj Car, próbálj meg kikapcsolni, mert a végén összeomlasz, és az egy vámpírnál nem jelent jót, főleg nem az emberekre nézve. Még a végén takaríthatok utánad. Nem mintha nem lenne kedvemre való egy jó kis kicsapongás veled. Még mindig tartom, hogy elképesztően szexi vagy, amikor beindulsz. A múltkor is amikor felöltötted a vámpír külsőt, az a vadság a szemedben, sosem fogom elfelejteni – nézett Kol a mennyezet felé és vágyakozva sóhajtott. 

- Jujj, Kol! Ne mondj már ilyeneket! Ha az tetszett, akkor tényleg beteg az agyad – ütötte vállon a férfit Caroline, de közben nevetett. Sosem tudta, hogy mikor gondol valamit Kol komolyan és mikor viccel. 

- Azt hiszem elmebetegségben is messze mi vagyunk az elsők – húzta ki magát az Ős. 

- Hát ez valóban nagy erény – mosolygott fejét csóválva a lány. 

- Most már tényleg aludnod kellene, kezdem érezni a hátam – mondta tettetett sopánkodással a hangjában a férfi, és fészkelődni kezdett. 

- Nyugodtan ülj be normálisan ágyamba, nem kell a szélén kuporognod – mondta kedvesen a lány és áthúzódott a másik szélére. 

- Nem Caroline, jó itt – hárította el a férfi. 

- Kicsit olyan vagy nekem, mint Stefan volt azelőtt. Kivéve, hogy neked mindig jó a kedved. Ő inkább az a tűnődő típus. 

- Bóknak szántad, hogy az egyik dilis Salvatore-hoz hasonlítasz? – húzta fel szemöldökét a férfi és kétkedő arcot vágott. 

- Nem rossz ember egyik sem. 

- Stefant veszélyesebbnek tartom, mint Damont. A vér elveszi az eszét. Ennél nagyobb átkot el sem tudnék képzelni. 

- Mindnyájunkban ott a vérszomj, csak neki jobban kell kontrollálni. 

- Igen Car, csak éppenséggel, ha Stefannak nem sikerül önuralmat gyakorolnia, akkor nagyobb pusztítást végez, mint a családunk, pedig mi sem a mértékletességünkről vagyunk ismertek. Ráadásul arra is képes rátámadni, akit elméletileg szeret. Damonnak kellene segíteni az öccsén, ahogy mi is segítjük egymást.

- Stefan most nyuszi diétán van, segített magán.

- Ne légy naiv drágám. Nem segített, csak egy időzített bombává alakította a testét és a lelkét, a hirtelen emberi vérről való leállásával. 

- Segíteni szeretnék neki valahogy, de annyira eltávolodtam tőle. Túl sok olyan titok van már mindkettőnk életében, amit nem oszthatunk meg egymással. Féltem is őt. Ha egyszer kiderül Elena és Elijah kapcsolata, nem tudom hogyan fog hatni Stefanra, meg persze a kék szemű ördögre – szomorodott el a lány.

- Na igen, az még szép menet lesz, de ha bármi meggondolatlanságot tennének, az egész családunkkal állnának szembe és ez nálunk egyet jelent a halállal. Egyébként nem féltem Elijah-t  és Elenát sem. Valószínűleg megoldják maguk.

- Olyan gyönyörűek együtt, és annyira szeretik egymást. Sugárzik róluk a meghittség, az egymás iránti tisztelet, a mozdulataik összehangoltsága. 

- Belegondoltál már abba, hogy ez meddig tarthat közöttük? 

- Elena jól van, és nekem csak ez számít. Kicsi korunktól kezdve ismerjük egymást, még soha nem láttam ennyire boldognak, kiegyensúlyozottnak. Megérdemli. 

- Elijah is boldog. Alig ismerni rá. 

- Ma én is alig ismertem rá, amikor elővette vámpír énjét. Őt ismerem a legrégebb óta közületek, de még sosem láttam ezt az arcát – kerekítette el szemét a lány. 

- Láttam, hogy mindketten döbbenten nézitek. Ha nem lett volna éles a helyzet, talán még jót is mulattam volna rajtatok – nevetett az Ős. 

- Annyira sajnálom Kol, hogy Nik hülyesége miatt ez lett a vége – nyúlt a férfi keze után a lány. 

- Ne te sajnáld, ő volt egy barom. Egyébként leginkább a szoba berendezése bánta. Ezer év alatt sokszor verekedtünk már különböző viták, félreértések miatt, bár tény hogy Klaus még sosem szúrt el semmit ennyire, mint most. Emiatt ne aggódj, nem azért vagyunk rá mérgesek, mert ránk támadt, hanem miattad – válaszolta Kol, és kinyújtózott. 

- Gyere már ide mellém, az Istenért! – csapott maga mellé Caroline. 

- Rendben édes, de fogd vissza magad, tudom mennyire odavagy értem – kacsintott a férfi, és felült a lány mellé az ágyra. 

- Valahogy csak tudok majd uralkodni magamon, te nőcsábász – forgatta meg szemét Caroline és egy párnát vágott Kolhoz. 

- Adj egy utolsó esélyt Nik-nek. Tudom, hogy nagyon elszúrta, de látom mennyire szereted őt, és ő is téged – nézett kérlelően a lányra az Ős. 

- Szükségem van egy kis időre, és arra, hogy tudjam mit tett a két nap alatt, amíg nem láttuk. 

- Nem kell tudnod, valószínűleg végig részeg volt. Lehet, hogy nem is emlékszik pontosan mit csinált. Azt nem állíthatom, hogy nem ölt meg embereket, de összeomlott. Nem kellett volna aznap este elmennem hozzád. Amikor elmondtad mi történt, gondolhattam volna, hogy meg fog keresni téged.

- Nik problémáját neki kell tudnia kezelni, nem oldhattok meg helyette mindent. Ne okold magad semmiért – fogta meg a lány a férfi kezét. 

- Ne aggódj! Jobban szeretem magam annál, mint hogy önsajnálatba merüljek és a verbénával teli kutatokba ugorjak – mondta a férfi és lecsúszva az ágyon Caroline-nal szembe lefeküdt, persze tisztes távolságra. 

- Ezt mindjárt gondoltam – nevetett fel a lány. 

- Tudod, önteltség, önimádat, miegymás – vigyorgott a férfi és megrántotta a vállát. 

- Jó, hogy itt vagy Kol – sóhajtotta Caroline, és tényleg így gondolta. Kicsit könnyebbé vált a lelke. Szüksége volt az Ősre. A humorára, a beszólásaira, a sokszor nyers őszinteségére. 

- Melletted állok drágám. 

- Tudom, hogy így van – csukta le szemét Caroline. Kissé zavarosak voltak az érzései a férfi iránt. Annyi időt töltöttek mostanában együtt. Beette magát az életébe, a maga kissé őrült, bohóc módján. 

- Bármikor is lenne rám szükséged, számíthatsz rám – simogatta meg a lány arcát a férfi. 

- Köszönöm – suttogta a lány szeretettel a hangjában. Kol végig mellette állt az utóbbi pár napban, hallgatta sírását, nyugtatta, aggódott érte, támogatta. Tényleg csak megköszönheti ezt neki.

- Caroline, muszáj valamit megtennem. Nem élhetem tovább úgy az életemet, hogy nem teszem meg – közeledett a férfi a szöszi felé. 

- Kol, ne! Mindent elrontanánk, ami közöttünk van – kérte a lány. 

- Ami közöttünk van, az talán több mint barátság és kevesebb, mint szerelem. 

- Beismerem, hogy vonzódom hozzád, de nem szabad a szívem. 

- Az enyémbe is kissé befészkelte magát valaki. Ki akarom deríteni, hogy mit is jelent ez, és  ebben szükségem van a segítségedre – suttogta a férfi, és finoman megcsókolta Caroline-t. 

Édes csókban forrtak össze, és Kol már tudta mit érez, és érezte a lányét is. Finoman eltolta magától, és szemébe nézve megigézte. 

- Caroline, nem történt meg ez a csók, ma este itt sem voltam nálad. Mindig számíthatsz rám. Most lefekszel és kialszod magad – nyomott egy utolsó csókot a lány szájára, és egy pillanattal később már távozott is ott, ahol bejött. 

Amikor a szöszi pár másodperccel később magához tért a bódulatból, száján végigsimítva, kissé zavarodottan nézett körbe, majd megvonta vállát és lehunyta szemét. Kol kicsit távolabb állva figyelte a szőke szépséget, és szomorúan mosolygott. Tudta, hogy a lány számára fontossá vált, de nem olyan értelemben, mint ahogyan az ő számára lett fontos. Caroline szíve messzemenőkig a bátyjáé volt. Kol felsóhajtott, és haza indult. Jobb volt ez így, soha nem tervezte, hogy kötődjön bárkihez is.