Meghoztam a 6. fejezetet is, kérlek ne utáljatok nagyon érte, de nincs benne közvetlen Klaroline! Ettől függetlenül: Jó szórakozást kívánok hozzá!
Kellemetlen pillanatok
Caroline egész éjjel forgolódott, bőrének minden egyes millimétere lángolt, ahol Klaus hozzáért. Ha csak a férfira gondolt elöntötte a vágy. Nagyon szeretett volna vele vacsorázni, és tényleg megismerni. Már csak a szíve és a vágyai hajtották. Mikor végre elaludt, szinte a rákövetkező percben csörgött az ébresztőórája. Fáradtan kászálódott ki az ágyból. Belenézett a tükörbe, és megállapította, hogy úgy néz ki, mint egy mosogatórongy. Zuhanyozás után, már némileg jobb formában volt. Felöltözött, kisminkelte magát, és a konyhába ment. Elena és Bonnie jókedvűen reggeliztek, anyja pedig egy szeretetteljes mosollyal az arcán, felé nyújtotta a kávét. Hála Istennek! Örömmel látta két barátnője jókedvét.
- Jó reggelt álomszuszék! – köszöntek neki egyszerre.
- Nektek is, jókedvű, pattogó labdácskák – nevetett rájuk Caroline.
Anyja egy pohárban vért tett elé.
- Mennem kell édesem. Vigyázz magadra. Szeretlek. – nyomott Forbes seriff egy csókot lánya feje búbjára, majd búcsút intett a lányoknak is, és elment.
- Caroline, ne haragudj, hogy kiabáltam veled tegnap – fogta meg kezét Bonnie.
- Ugyan, nem vettem magamra – mondta a vámpír. – Örülök, hogy minden rendeződött köztetek.
- Csoportos ölelés! – kiáltotta Elena karjait kinyújtva, és nevetve átölelték egymást.
- Köszönöm Car, hogy itt lehettem anyával, és hogy annyit segítettél. Nem akarok tovább alkalmatlankodni, haza megyek.
- Szeretlek Bonnie, nem alkalmatlankodtál.
- Én is szeretlek, de muszáj hazamennem apához.
- Én is megyek, mert a könyveim otthon vannak – állt fel Elena.
- A suliban találkozunk – szólt vissza az ajtóból Bonnie, amit Caroline túláradó mosollyal nyugtázott.
Amikor becsukódott az ajtó, a lány megitta az előtte lévő vért, és lehajtotta a fejét az asztalra. Annyira szerette a barátait, de…de nem tudott ellenállni Klausnak.
- El akarok menni vele! – mondta ki hangosan.
Elővette telefonját, és megírta Klausnak a beleegyező válaszát, majd táskáját magához véve elindult a suliba.
Klaus Rebekah-val és Kollal éppen a barlangrendszerhez tartott, amikor a lány üzenetét megkapta. Már tegnap tudta, hogy a lány igent fog mondani neki. Ahogyan visszacsókolt, ahogyan hozzáért, mind ezt jelezték számára. Jólesően emlékezett rá vissza. Elégedett mosolyra húzódott a szája, amit természetesen Kol egyből kiszúrt, és nem állta meg szó nélkül.
- Csak nem a szöszi? – vonogatta sokatmondóan szemöldökét.
- Nem a te dolgod, inkább a feladatra koncentrálj – válaszolt a hibrid.
- Nincs kedvem lemenni – nyűgösködött Rebekah.
- Ne most kezdj el kényeskedni – szólt rá húgára Klaus, és belépett a barlangba.
- És most merre? – kérdezte Kol.
Rebekah a csapat élére állt, és elvezette őket a rajzokhoz. Bevilágítottak a kis helyiséget, és amennyire beláttak végignézték a rajzokat.
- Szerintem mindegyikről van képünk – mondta Kol.
- Én is úgy látom – bólogatott Klaus.
- Akkor menjünk már – hisztizett Rebekah.
- Ma még idegesítőbb vagy, mint máskor – esett neki a lánynak Kol.
- Pont te mondod ezt? – szólt vissza a szőke vámpír támadóan nézve testvérére.
- Kezd nagyon elegem lenni belőletek! Folyamatosan veszekedtek, mint a kölykök, és én nem vagyok az apátok, hogy állandóan fegyelmezzelek benneteket. Ezer évesek vagytok, de komolyan mondom, hogy egy 10 éves kislány érettebb nálatok. Fejezzétek be, és viselkedjetek felnőtt módjára, és ezt most kérem tőletek utoljára szépen – mondta a hibrid ingerülten.
A két legifjabb Mikaelson, most Klaust nézte durcásan. A férfi felsóhajtott, és megrázta fejét.
- Reménytelenek vagytok! Folytathatnánk végre?
A három Ős elindult visszafelé, alaposan feltérképezve a járatokat, és néhány helyen megjelölve azt. A barlangból kiérve a hibrid elővett egy nagyobb méretű papírt a kocsijából, és kiinduló pontnak a lejáratot véve, grafikus memóriáját felhasználva, a lent bejárt területet nagyjából méretarányosan felvázolta, koncentrálva azokra a járatokra, amelyek az őslakosok által készített rajzokhoz vezettek. Mindezt szélsebes mozdulatokkal tette, de még így is eltartott egy darabig. Rebekah és Kol is néha beleszólt, de alapvetően egyetértettek a vázlattal. Ezután újra lementek, és immáron a skicc alapján járták be azt, hozzáadva a rajzhoz a korábban a falakra, oszlopokra tett jeleket.
Amikor feljöttek elégedetten néztek egymásra.
- Induljunk, éhes vagyok, és ezt normálisan is meg kell rajzolnom! – intett Klaus testvéreinek, és beülve a férfi terepjárójába elhúzták a csíkot.
Suli után Caroline, Elenával és Bonnie-val éppen a Grillben üldögélt, amikor Damon és Stefan megjelentek. A boszi és a hasonmás morózusan nézték a két vámpírt.
- Betörtek Alaric-hoz – mondta köszönés nélkül Damon, és Stefan megerősítésül bólintott.
- Mikor? – kérdezte Elena döbbenettel a hangjában.
- Nem tudni mikor, de mindent felforgattak – szólalt meg az ifjabbik Salvatore.
- Mit kerestetek ott? – kapcsolódott be Bonnie is, felfüggesztve a „nem állok veletek szóba” állapotot.
- Magunkhoz akartunk venni néhány fegyvert – mondta a kék szemű vámpír.
- Minek? – kérdezte gyanakvással a hangjában Caroline.
- Az Ősök biztos, hogy készülnek valamire… - kezdte Stefan, de a szöszke vámpír közbe vágott.
- Na jó, mindketten fejezzétek be a feltételezések gyártását. Múltkor is megmondtam, de újfent elmondom, nem vagyok hajlandó egyik „Öljük meg az Ősöket” akcióban sem részt venni. Mindig mi húztuk a rövidebbet. Nem csinálnak semmit. Valószínűleg elérték, amit akartak.
- Én sem veszek részt egyikőtök öngyilkos akciójában sem. Már így is túl sokat vesztettem – mondta Bonnie, kihívóan nézve.
- Amíg Klaus békén hagy, feleslegesen én sem veszek részt semmiben – szólalt meg Elena is.
- Mi ez itt??? A csirkék lázadása?– kérdezte gúnyosan Damon.
- Klaus mindig akar valamit – mondta Stefan csendesen.
- Mind gyűlöljük őt, de igaza van a lányoknak, mindig pórul járunk, és már így is túl sok a veszteségünk. Nem élhetünk örök rettegésben, állandóan a hátunk mögé tekintve. Normális emberek módjára akarunk élni – mondta Elena a két férfit nézve.
- Egyikőtök sem normális ember, ha nem tűnt volna fel. – hajolt közelebb Elenához Damon.
-Hasonmás, boszorkány, vámpír – mutatott sorban a lányokra a férfi, miközben kérdőn vonta fel szemöldökét. – Egyébként Alaric-ra nem gondolsz?
- Pontosan ugyanúgy aggódom miatta, de ha hisztizek, attól még nem fog előkerülni – mondta dühösen a hasonmás.
- Tudunk valamit a betörésről? Mi tűnt el? – kérdezte a boszi.
- Honnan tudnánk? Nem tartjuk számon milyen dolgai vannak, ráadásul a cuccainak egy része Elenáéknál van – válaszolta Damon ingerülten.
- Damon, vegyél vissza egy kicsit, ne Bonnie-n vezesd le a dühödet - szólt rá testvére.
A sötéthajú vámpír ajkait megfeszítve biccentett egyet.
- Anyunak szóltatok? – kérdezte Caroline.
- Igen, már ott vannak, de nem gondolom, hogy bármire is jutnának – mondta Stefan.
- Lehet, hogy csak sima betörés. Látták, hogy napok óta nincs mozgás, és kihasználták – nézett barátaira Elena.
Bonnie és Caroline egyetértően bólogattak. Damon és Stefan viszont kétkedve néztek.
- Nektek van valami tippetek nem igaz? – kérdezte Caroline, látva a két vámpír arcát.
- Több is szöszi – vetette oda Damon.
- Várjatok! Kitalálom! Az Ősök voltak, csakis ők lehettek, hiszen minden az ő hibájuk – vágott vissza gúnyosan a vámpír lány.
- Nem mondhatjátok komolyan, hogy őket hibáztatjátok – hűlt el Elena. Nagyon utálta Klaust és Rebekah-t is, de nem látott rá indokot, hogy ilyet tegyenek.
- Bármi is történik a városban, az Ősök gyanúsítottak lesznek, de inkább azt feltételezzük, hogy akinél vagy akiknél Alaric van, az lesz a hunyó - válaszolt Stefan.
- Szóval végül csak letettetek arról, hogy az Ősöknél van Alaric? – nézett kérdőn a szöszi.
- Egyelőre – vetette oda foghegyről Damon.
- És mégis mit kereshettek Alaric lakásában? – nézett a két férfira Elena.
- Nem tudjuk, de ha nem találták meg, lehet, hogy a te házad következő, mivel ott él – mondta aggódással a hangjában Damon.
- Jobb lenne, ha házat cserélnénk pár napra – nézett a lányra Stefan.
- Ezt el sem hiszem! Már megint ott tartunk, hogy ti mindent eldöntötök helyettem - fújtatott dühösen Elena.
- A múltkor elárultad Elijah-nak az anyjuk tervét, amivel veszélybe sodortad magad, és másokat is, szóval igen, jobb, ha mi döntjük el mit tegyél, és mit ne – intett Damon, lezárva a vitát.
- Elena, Damonnak igaza van abban, hogy jobb lenne máshol lenned pár napig – mondta Caroline.
- Kivételesen én is egyetértek velük, de szerintem hozzám kellene költöznöd. Ha esetleg egy vámpír a tettes, könnyedén bejut a panzióba – nézett Elenára a boszi.
- Van benne valami – ismerte el Stefan.
- Rendben. Hazamegyek és összeszedek pár napra való holmit, és ha eljöttem tiétek a ház – sóhajtotta a hasonmás.
- Miből gondoljátok, hogy készülnek valamire az Ősök? – kérdezte összevont szemöldökkel Bonnie.
- Úgy volt, hogy Elijah elmegy a városból, mégis itt van, a Kol gyerek szintén.
- Elijah itt van? – kérdezte Elena halkan, furcsa csillogással a szemében. A két testvérnek megrándult az arca, a lány hangszínétől.
- És ha itt vannak, akkor mi van? – nézett Caroline a két vámpírra, mélyen hallgatva a napi szintű kontaktusáról Klaussal, és kényelmetlen találkozásáról Kollal.
- Sajnálatos módon itt élnek –tárta szét kezeit a boszi.
- Akkor is készülnek valamire – mondta Damon makacsul.
- Ha készülnek is valamire az nem velünk kapcsolatos, különben már a nyakunkon lennének – mondta Elena logikusan. - Ne rájuk koncentráljatok, inkább Ric megtalálásába fektessétek az energiátokat.
- Csak nem egy újabb tervet szövöget ellenünk a szuper csapat? – csendült fel Rebekah hangja, és minden szempár a hang irányába fordult.
Rebekah és Kol mosolyogva nézték őket.
- Csak nem kiengedtek benneteket az elmegyógyintézetből? – kérdezett vissza gúnyosan Damon.
- Ugyan Damon, te sem vagy sokkal jobb nálunk, és ha Stefan elengedi magát, talán még bennünket is kenterbe ver – replikázott a szőke Ős.
- Mit akartok? – kérdezte megvetően Stefan.
- Itt élünk, emlékszel? – szólalt meg Kol, miközben Caroline-t fixírozta, aki nem tudta merre nézzen zavarában.
- Talán nincs jogunk a Grillben lenni? – kérdezte kihívóan Rebekah. – Szóval újabb nagyszerű terveitek vannak a megölésünkre?
- Ha így lenne, gondolod elárulnánk? – kérdezte Elena.
- Óóóó, megszólalt az öri-barim is – mosolygott gonoszan Rebekah.
- Mit akartok? – tette fel újra kérdését Stefan.
- Semmit nem akarunk, csak lejöttünk egy kicsit kikapcsolódni – vonta meg vállát a lány.
- Hol hagytátok a felvigyázótokat? – kérdezte Damon.
- Kire gondoltál? Klausra, vagy Elijah-ra? Melyiküknek mondjam, hogy szeretnél meghalni? – vette fel a kesztyűt szemtelenül Kol.
- Elijah tényleg a városban van? - kérdezte Elena.
- Valóban itt van drágaságom, esetleg szóljak neki, hogy keressen meg? – nézett kérdőn a hasonmásra Kol.
- Nagyon összeillenétek egymással, a szende és az erkölcsös – kacsintott Rebekah.
- Ha csak kötözködni akartok, tegyétek máshol – vetette oda Damon.
- Mi csak köszönni akartunk, és sajnálatunkat kifejezni a töri tanár miatt. Szomorú, hogy nincs meg, pedig cuki pasi – kontrázott a lány.
- Van valami közötök az eltűnéséhez? – csapott le Damon.
- Ahogyan ezt már a szöszi barátnőtöknek is elmondtam, semmi közünk nincs hozzá. Egyébként miért nem kéritek meg Nik-et, hogy segítsen? Óriási tapasztalata van az emberek felkutatásában.
- Klaus biztos szaladna, hogy segíthessen – mondta tőle szokatlan gúnnyal Stefan.
- Biztos lenne valaki, aki miatt szaladna, hogy segíthessen – vetett egy lapos pillantást Caroline-ra Kol.
Minden szem a lányra szegeződött, és ebben a pillanatban az üzenetet jelző hang is megszólalt telefonján. Biztos volt benne, hogy Klaus írt neki. Semmi más nem akart, csak hogy nyíljon meg alatta a föld, és eltűnhessen.
- Talán lemaradtunk valamiről? – nézett áthatóan Damon a szőke vámpírra.
- Semmiről – vágta rá a lány, és éles pillantásokat lövellt Kol felé, aki lazán vigyorogva állta azokat.
- Egyébként Elijah is ügyes és szerintem ő is szívesen segítene – szúrt most egyet Rebekah, Elenára nézve.
- További szép napot kívánunk – fordult el Kol és Rebekah követte testvérét.
- Miről beszélt Kol? – kérdezte Bonnie Caroline-t.
- Fogalmam sincs, nyilvánvalóan egy elmebeteg a húgával együtt – forgatta szemeit Caroline, és még mindig csak azt kívánta, hogy bárcsak eltűnne a föld színéről.
- Nagy bajkeverő a két kisebbik Ős – nézett utánuk Stefan, de Damon még mindig gyanakodva nézte a szöszit.
- Találkoztál azóta, Klaussal? – kérdezte a kék szemű vámpír.
- Lekopnál rólam Damon? Foglalkozz a saját dolgaiddal – nézett a lány dühösen.
- Mit akarsz Elijah-tól? – fordult Bonnie Elena felé.
- Semmit – mondta a hasonmás.
- Akkor, miért érdekel annyira, hogy tényleg a városban van e? – kérdezte Damon rosszul titkolt féltékenységgel a hangjában.
- Nem tartozom számadással senkinek – fújta fel magát Elena. Maga sem tudta megmondani miért, de jó érzés volt, hogy a férfi a városban van.
- Szerintetek segítene valamelyikük? Igaza volt Kol-nak, tényleg elég jók ebben – nézett Caroline a többiekre.
- Verd ki a fejedből szöszi. Nem mehetsz Klaus közelébe – sziszegte a lány arcába Damon, majd Elena felé fordulva folytatta – Te sem, Elijah közelébe.
- Nem vagy az apám – válaszolta paprikásan Elena.
- Az enyém sem – kontrázott Caroline.
- Jobb lenne, ha mindenki lehiggadna – kérte Bonnie.
- Elegem volt ebből, lelépek. Jössz Bonnie?– kérdezte Elena, majd a Salvatore testvérekhez fordult. – A pótkulcsot megtaláljátok a szokásos helyen.
A hasonmás úgy viharzott el, hogy Bonnie követni is alig bírta.
- Nekem is elegem van – emelte fel poharát Caroline, kiitta üdítője maradékát, és egy mosollyal elbúcsúzott a két elképedt vámpírtól.
Alig várta, hogy kívül legyen a Grillen, még mindig égett az arca a kellemetlen helyzettől, amibe került. Közben gyorsan megnézte telefonját, és valóban Klaus volt. Holnap este hétkor a szokott helyen találkoznak. Amint kiért vett egy nagy levegőt, ami majdnem belé is szorult, amikor meghallotta Kol hangját.
- Vacsorázni mész a bátyámmal?
Caroline ijedten nézett körbe, majd kabátjánál fogva magával húzta Kol-t a közeli mellékutcába.
- Mi bajod van neked? Ha tudsz a dologról, akkor azt is tudnod kell, hogy nincs olyan, hogy a bátyád és én; főleg nem itt Mystic Falls-ban – szólt visszafojtott hangon a lány. – És mi volt az a műsor ott bent?
- Tetszetős volt, nem igaz? – vigyorgott Kol.
- Ellenem akarod fordítani a barátaimat? Különben sincs semmi köztem és a bátyád között.
- Tegnap este nem így tűnt – vonta fel szemöldökét az Ősi vámpír.
- Gusztustalan vagy. Egyébként Klaus nem fog örülni, ha értesül a kis előadásotokról.
- Majd túllép rajta – vonta meg a vállát Kol. –Szóval vacsi a bátyussal?
- Szeretnénk, ha ez titok maradna, gondolom megérted miért.
- Niknek nem lenne gond, ha kiderülne. A problémát a te barátaid okozzák.
Caroline hátrahőkölt Kol szavaitól.
- Tudod te, hogy min mentünk keresztül Klaus miatt, és az Ősök miatt?
- Te mégis a bátyámmal randizol – mondta vidáman a vámpír.
- Pofátlan vagy és őrült, ugye tudod? – nézett rá Caroline.
- Ezer éves vagyok, ugye tudod?
- És? Úgy viselkedsz, mint egy elkényeztetett gyerek, Rebekah-val együtt.
- Nagy bajkeverő nem igaz?
- Mindnyájan azok vagytok - zárta le a témát Caroline, és sarkon fordult.
- Várj még egy percet – kapott Kol a lány után.
- Igen? – kérdezte Caroline türelmetlenül.
- Niknek sok hibája van, ahogyan mindegyikünknek. A családjával sem bánt kesztyűs kézzel, de attól még a bátyám. Szóval nem szeretném, ha megbántanád őt – mondta fenyegető hangon Kol.
- Nézd, nem tudom volt e már párkapcsolatod, és most nem az egyéjszakás kalandokra gondolok – húzta el száját a lány. – Köztünk talán kezd alakulni valami, és ez vagy jó lesz vagy nem. Ha valami nem jól sül el, akkor nem fogok a bátyáddal maradni. A burkolt fenyegetésed ellenére sem. Ezt akár borítékolhatod is. Amúgy becsülendő, hogy nálatok mindenkinek ennyire szent a család.
- A család mindenek felett – mondta ünnepélyesen az Ős.
- Ámen – válaszolta nem túl kedvesen Caroline, és otthagyta a férfit, aki somolyogva nézett utána. Abszolúte megértette bátyja rajongását a lány iránt.
