Chapter 15

Íme a 15. fejezet, amiről annyit elárulok, hogy nem lesz túl felemelő. Még ma fogom hozni a 16. fejezetet is, mert utána pár napig nem igen lesz időm folytatni a történetet, egyéb elfoglaltságaim miatt. Jó szórakozást hozzá!!!

Elutasítás

Másnap Elena elég későn, és egyedül ébredt a Mikaelson villában. Egy levelet talált az éjjeli szekrényen Elijah-tól. 

"Kedves Elena, 

Remélem nem ijedtél meg, hogy egyedül ébredtél. Néhány tennivalóm elszólított, de nem tartanak sokáig. Mire felébredsz, valószínűleg már itthon is leszek. A folyosó végén van a fürdő. Caroline hozott neked otthonról egy váltás ruhát, amelyet a fotelben megtalálsz. Gyere át a nappalin és az ebédlőben fogod találni magad, ahol várunk rád. 

Szeretettel 

Elijah" 

Még az írásából is nyugalom áradt, és régimódiság. A lány kipattant az ágyból és a fürdő felé vette az irányt. Álmélkodva nézett körül az óriási fürdőben. Kád, zuhanyzó, két mosdó. Minden fekete márványból készült, Óriási tükör volt a falon, és a csapok aranyszínűek voltak. Bézs színű hatalmas fürdőlepedők voltak szépen összehajtogatva a mosdóhoz tartozó hatalmas pulton, egy tálban pedig bontatlan fogkeféket, fogkrémeket látott. Többféle szappan, tusfürdő, habfürdő, sampont is látott. Az egyik szekrényben összehajtogatott fürdőköpenyek is voltak. „Klaus tudja, mitől döglik a légy” állapította meg magában Elena. Bezárta az ajtót, majd kiválasztotta egyik kedvenc tusfürdőjét, és ledobva ruháit beállt a zuhany alá. 20 perccel később már Elijah szobájában kapkodta magára ruháit, majd egy kis szájfényt tett fel, és elindult az ebédlőbe. Mindenki ott volt, és erre nem számított. Kol éppen Rebekah-val csipkelődött, aki mérgesen válaszolgatott neki. Klaus és Caroline egymással voltak elfoglalva és néha felnevettek. Elenát, kirázta a hideg a hibrid látványától, és érezte a lelkében tomboló gyűlöletet. Elijah csendben ült, csak néha mosolyodott el, testvérei szurkálódásain. Ha Elena nem tudta, volna milyenek valójában, azt gondolta volna róluk, hogy egy normális kicsit talán túlpörgött család. Kissé szégyenlősen lépett be. 

- Elena! Már azt hittem sosem kelsz fel! – kiáltott Caroline. 

- Sziasztok – mondta kínosan a lány. El sem hitte, hogy leül egy asztalhoz Klaussal. 

- Jó reggelt Elena! – szólalt meg Elijah, majd felállt, és kihúzta a maga mellett lévő széket. 

- Neked is Elijah – mosolygott szemérmesen a lány miközben leült. 

- Elena, micsoda megtiszteltetés – vigyorgott Kol. 

- Köszönöm – mondta zavartan a hasonmás. 

- Végre Elena, már éhen halok, de Elijah ragaszkodott hozzá, hogy megvárjunk – nézett rá Rebekah, miközben pirítósért és vajért nyúlt. 

- Ne légy már ilyen modortalan húgom. Jó reggelt Elena! Ne foglalkozz Becca-val, reggelente mindig hangulatánál van – mosolygott rá Klaus. Elena kényszeredetten mosolygott. Lehet, hogy Caroline-nak bejön a hibrid, ő viszont émelygett tőle. 

- Mit ennél kedvesem? – kérdezte Elijah. 

- Csak egy kis pirítóst. Köszönöm. 

- Kávét? – kérdezte Kol és már fogta is a kannát és egy csészébe töltött a lánynak. 

- Bezzeg nekem sosem ugráltok – szólalt meg újra Becca. 

- Te itt laksz, szolgáld ki magad – fricskázott Kol. 

- Rebekah, teljesen lejáratsz bennünket azzal, hogy nem tudsz viselkedni – nézett húgára Klaus. 

- Sajnálom Nik, csak magadat hibáztathatod, veled vagyok ezer éve, honnan kellene tudnom, az illemszabályokat? – vágott vissza Rebekah, és gúnyosan bátyjára mosolygott. 

Caroline és Kol egyszerre nevettek fel, még Elijah is elmosolyodott. 

- Ezt jól megkaptad Nik – mondta nevetve Kol. 

- Igazad van, az illem sosem tartozott az erősségeim közé, de Elijah-tól vehetek néhány leckét. Te pedig tanulhatnál a lányoktól. Áll az alku kishúgom? – nyújtotta kezét Klaus. 

- Ugyan kérlek, a modorodon még Elijah sem tudna javítani – ütötte félre a szőke Ős bátyja kezét. 

- Már jobb a modorom, mint volt. Nem igaz Caroline? – fordult a lány felé, és finoman megcsókolta a kezét. 

- Egy leheletnyit talán – forgatta szemét a szöszi vámpír. 

- Neked köszönhetem – puszilta meg Klaus a lányt. 

Elenát újra kirázta a hideg. Képtelen volt elfogadni a tényt, hogy a barátnője a főellenségükkel hál. Érezte, ahogy dühe eluralkodik rajta. 

- Azt hiszem én megyek – mondta. 

- Ne menj Elena! Még nem fejeztük be – kérte Klaus. 

- Sajnálom, de képtelen vagyok veled egy asztalnál ülni, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne közöttünk. Lehet, hogy Caroline-nak megfelelsz, de számomra mindig is egy hidegvérű gyilkos maradsz – nézett megvetően a hibridre. 

Néma csend lett az asztalnál, és mindenki Klaust nézte. Caroline szemében riadalom volt. Nem tudta, hogy Nik hogyan reagál. Elijah is feszülten figyelte testvére reakcióját. Rebekah mosolygott. Tudta, hogy bátyja nagyon nem szereti azt ellentmondást, és a sértéseket, még ha azok igazak voltak is. Kivéve persze, ha ő becsmérel másokat. Kol érdeklődve várta, hogy mi fog történni. Klaus sötét arccal nézte a hasonmást. 

- Lehet, hogy a testvérem kedvel téged, de ez nem jogosít fel arra, hogy a házamban, ahol aludtál, a reggeliző asztalnál, ahová vártunk téged, így beszélj, hogy ítélkezz. Nem érdekel mi a véleményed rólam, nem várok sem megbocsátást, sem mást. 

- Soha nem is fogok megbocsátani neked. Téged pedig nem értelek, hogy, voltál képes vele összeállni – nézett dühösen barátnőjére Elena. A szőke lány szemében könnyek csillogtak. 

- Én sem bocsátanék meg magamnak a helyedben, de ne feledd az alkunkat. Nem mondhatod el senkinek, hogy mi van köztem és Caroline között. Saját érdeked, hogy ez ne tudódjon ki. Tudhattam volna, hogy bajunk lesz veled. Egy valamit jegyezz meg, nem hagyom, hogy Caroline-ra akár egy rossz szót is szólj, hogy te vagy a barátaid ártsatok neki! – nézett a hibrid, és egy pillanatra szemei sárgára változtak. 

- Niklaus, elég volt! – szólt rá Elijah és védelmezően Elena felé mozdult. 

- Ne aggódj testvérem, nem fogom bántani. 

- Amíg a véremre nem lesz szükséged – jegyezte meg Elena. 

- Elena, kérlek, tegnap azt mondtad, hogy beszélünk – szólalt meg sírós hangon Caroline. 

- Sajnálom Car, a tegnapi nap kissé őrült volt, és sokkoltak bizonyos dolgok, nem gondolkoztam tisztán – nézett a lány Elijah-ra. – Nem hiszem, hogy bármi olyat tudnál mondani, ami megértővé tudna tenni ezzel kapcsolatban. 

- Azt hiszem, itt az ideje, hogy távozz, és ne feledd az alkunkat! – mondta Klaus enyhe fenyegetéssel a hangjában. 

- Örömmel teszem. Elijah mindent köszönök. Tényleg mindent – mondta Elena, és megpuszilta a férfit, majd elhagyta a szobát. Rövid időn belül hallották, hogy a bejárati ajtó is záródik. 

Caroline arcán csendben folytak a könnyek. 

- Üdvözöllek a családunkban Caroline – szólalt meg Rebekah. – Ha egy Mikaelson a társad, akkor mindenki mást elveszítesz. Örökre. 

A szöszi vámpír felpattant a székről, és zokogva kirohant az étkezőből. 

- Elijah, csak én érzem úgy, hogy Elena éppen egy búcsú puszi-muszi kíséretében szakított veled? – szólalt meg Kol. 

- Csend legyen– szólt rá Klaus, majd ott hagyta őket és a lány után ment. 

- Elena el fog bennünket árulni – fordult Elijah felé Rebekah. – Mindent el fognak követni a Salvatore-k, hogy kiszabadítsák anyánkat. 

Elijah csendben nézte testvéreit. Tudta, hogy elkezdődött valami közte és a hasonmás között, de jól mondta Kol, ennek most valószínűleg vége is lett. Sóhajtott egyet. Miért is gondolta, hogy ebből lehet valami? Még csak nem is hibáztatta Elenát ezért, végül is ő és a családja rengeteg szenvedést okoztak neki. 

- Elijah szomorkodhatsz később az újabb rossz döntésed miatt, de most mit csináljunk? A hülye szöszi mindent elrontott azzal, hogy beengedte Elenát – mondta ingerülten Rebekah. 

- Ne bántsd Caroline-t, jóhiszemű volt, nem akart ártani nekünk – védte meg Kol a vámpírt. 

- Fogd be Kol, még a vak is látja, hogy beleestél Vámpír Barbie-ba. Miért nem szaladsz te is utána felitatni a könnyeit? – dobott egy szalvétát testvére felé Rebekah. 

- Gonosz vagy Becca – állapította meg Kol. 

- Elena szavatartó, nem fog elárulni senkit és semmit – szólalt meg Elijah. 

- Nem bízom benne – nézett a Kol bátyjára. 

- Én sem, és biztos vagyok benne, hogyha végre Nik is a feladatra fog koncentrálni, egyetért majd velünk – mondta a lány. 

- Rendben, akkor kell valami védelem a házra. Ha Anton ideért, megkérem, hogy oldja meg – mondta csendesen Elijah. 

- Miért nem nyírjuk ki a Salvatore testvéreket? – tárta szét a kezét Kol. 

- Ez jó ötlet, már régen öltem – élénkült fel Rebekah. 

- Ez nem opció – intette le őket Elijah. 

- Ha jól tudom, akkor éppen azon mesterkednek, hogy megöljenek bennünket. Miért nem léphetünk mi előbb? – replikázott a lány. 

- Óhh, én tudom. Fél, hogy így végleg elveszíti Elenát – vigyorgott Kol. 

- Elijah! Egy lány miatt képes vagy feladni a családodat? – kérdezte dühösen Rebekah. 

- Nem mondtam, hogy feladom, csak keresek valami más, kevésbé véres megoldást – válaszolta a férfi, és elhagyta az asztalt. 

- Igazán remek családi reggelin vagyunk túl – mondta Kol szemtelen hangon és ő is felállt Rebekah-val egyetemben az asztaltól. 

Klaus finoman simogatta Caroline haját. A lány szeméből záporoztak a könnyek. 

- Elveszítettem őt Nik. Mindenkit elveszítek magam körül – csuklott el Caroline hangja. 

- Adj neki egy kis időt, majd megbékél. A harag idővel elmúlik – mondta finom hangon a hibrid. 

- Nem fog megbocsátani, amíg veled vagyok – emelte a férfira tekintetét a vámpír. 

- És ez mit akar jelenti pontosan Caroline? – kérdezte rekedt hangon Klaus és összeszorított szájjal nézett a szőke szépségre. 

- Igaza van Elenának, nem is tudom mit gondoltam, amikor belementem ebbe az egészbe – hunyta le szemét a lány. 

- El akarsz hagyni? – kérdezte még mindig rekedt hangon Klaus, és érezte, hogy lebénul az egész teste. 

- Nem akarom elveszíteni Elenát. 

- Hogy ne veszítsd el őt, el kell hagynod engem, nem igaz? – kérdezte suttogva a férfi, és érezte, hogyan veszíti el önuralmát. 

- Időre van szükségem. Egyértelműen kiderült, hogy ha veled maradok, akkor az egész eddigi életemet fel kell adnom, mindenkit akit szeretek elveszítek. Ha Elena,- aki az egyik legjobb szívű ember akit ismerek- nem bocsát meg nekem, akkor más sem fog. 

- Ne tedd ezt velem szerelmem – kérte a hibrid. 

- Adj nekem időt, most egyedüllétre van szükségem – simogatta meg a férfi arcát a szöszi. – Mennem kell Nik – indult el Caroline. 

- Erőszakkal is itt tarthatlak – termett a lány előtt Klaus. 

- Annak mi értelme lenne? Magad mondtad, hogy nem egy bábot szeretnél magad mellé – nézett szomorú szemekkel a lány, majd megkerülve a lebénult hibridet kisétált a szobából, és a házból. 

Caroline már elment, de Klaus még mindig ugyanúgy állt dermedten. Ő mondta mindig, hogy a szerelem a vámpírok legnagyobb gyengesége, és most ő maga sétált be a csapdába. Érezte, hogy uralkodik el rajta a harag. Szét akarta tépni Elenát, Damont, Stefant, mindenkit. Mindent megtett volna a lányért, ő meg feladta a kapcsolatukat. Soha, de soha többet nem akart érezni, ezt a fájdalmat átélni, ami szaggatta a lelkét. 

- Klaus – szólalt meg Elijah. 

A hibrid üres tekintettel fordult testvére felé. 

- Mi van? – kérdezte cseppet sem kedvesen. 

- Anton nemsokára itt lesz anyánk miatt, és védelmet kell rakatnunk vele a házra, hogy senki ne léphessen be rajtunk kívül. Szükségünk lenne rád – válaszolta Elijah, és látta, hogy a régi Klaus néz vissza rá. 

- Mindjárt megyek – válaszolta a hibrid. 

- Ne csinálj semmit olyat, ami később visszaüthet - kérte testvérét Elijah. 

- Én vagyok az Ősi hibrid, mégis mi üthetne vissza? Senki nem győzhet le. Halhatatlan vagyok. 

- Ne feledkezz meg a fehér tölgyről, és arról, hogy elveszítheted Caroline-t. 

- Le vagy maradva egy fejezettel testvérem. Már elveszítettem. 

- Ne zárd le ezt ilyen könnyen Klaus. 

- Láttalak az asztalnál Elijah, amikor Elena elment. Beletörődtél. 

- Különbség van beletörődés és az érzések kizárása között. Szükséged van arra a lányra. 

- Miért? Hogy emberibb legyek? Az voltam, és ez hova juttatott? 

- Ne add fel Niklaus. Ezer éve most láttalak először olyannak, mint amikor még emberként éltünk. Törődtél, szerettél, nevettél, boldog voltál. Nem akarhatod, hogy mindez elvesszen. 

- Nem mentem vele sokra – mondta Klaus közönyös hangon. 

- Itt van Anton – jelent meg Rebekah és megrémült bátyja semmitmondó tekintetétől. 

- Menjünk, intézzük el ezt. Időbe fog telni, amíg kiszedjük Estherből, hogyan törjük meg a kötést – mondta sötét vigyorral a képén Klaus. 

- Ne legyél kegyetlen Nik – kérte Rebekah. 

- Mi értelme lenne, ha finomkodnék? – húzta fel szemöldökét Klaus és gyilkos pillantást vetett testvéreire. 

- Becca, ti Kol-lal folytassátok a fehér tölgy keresését, majd ezt mi intézzük Niklaussal – fordult a lányhoz Elijah. 

A szöszi némán bólintott, és testvéreit követve elhagyta a hibrid szobáját. 

Pár órával később Rebekah Elena háza előtt állt, és bekopogott. 

- Rebekah! – mondta ijedten Elena amikor ajtót nyitott. 

- Caroline-nal szeretnék beszélni. 

- Nálatok találkoztam vele utoljára. Miért nem hívod fel? 

- Nos, a telefonja ki van kapcsolva. Voltam náluk, és az anyja azt mondta idejött. Gondoltam elújságolja neked a jó hírt, hogy dobta a bátyámat a reggeli jeleneted miattad. 

- Nincs itt. Nem lehet, hogy a testvéred bezárta a pincébe, csak mert végre megjött az esze Caroline-nak? – kérdezte a hasonmás gúnyosan. 

- Biztos nagyon büszke vagy magadra, hogy két embert, akik szeretik egymást elválasztottál egymástól. 

- Klaust aligha lehet embernek nevezni, ahogy az egész családodat sem. 

- Beleértve Elijah-t is Elena? Addig volt jó neked, amíg segített? Amíg kedved szottyant szórakozni vele? Most meg kidobtad? Alávaló ribanc vagy – sziszegte Rebekah. 

- Nem szórakoztam Elijah-val. Kedvelem őt. 

- Reggel mégis úgy tűnt számunkra, hogy véget ért a kis románcotok. Nem kedvellek Elena, de ezen túl tudok jutni, de azt nagyon nem értékelem, ha a családomnak, akár csak érzelmileg is bántódása esik. Egyébként jobb, ha tudod, hogy visszakaptuk a szívtelen, gonosz Klausunkat. Kikapcsolta az érzéseit. Hála neked! Szóval mostantól ajánlatos a hátad mögé tekintgetni. Már nincs melletted Elijah, hogy megvédjen. A Salvatore testvérek pedig nem hiszem, hogy képesek lennének megvédeni Klaustól. A testvéremre ezer év után talált rá a szerelem, és te elvetted tőle. Nem lennék a helyedben drágám – mondta fejét rázva, és orrát felhúzva az Ősi vámpír. 

- Szüksége van a véremre a kis hadseregéhez. 

- Kedveském, lépj már túl magadon. Klaus nem akar hadsereget. Az hogy az utóbbi időben normális volt veled, nem a véred miatt volt, hanem Caroline és Elijah miatt. A bátyám csak ezt a lányt akarta. El akarta vinni innen, beutazni vele a világot. Szimplán boldog akart lenni. 

- Nem érdemli meg a boldogságot, mindenkinek csak szenvedést okozott. 

- És te? Te most mit okozol másoknak? Caroline-nak, Elijah-nak? Gondolod, hogy a boszi barátnődben nem marad meg örökre, hogy azért vált vámpírrá az anyja, mert pont azoknak segítettél, akiknek az elpusztítására mindennél jobban törekedtél? Még mindig odavagy Stefanért, aki ha bekattan, akkor rosszabb, mint mi vagyunk? Elítéled a bátyámat, de Stefant nem? Úgy tudom láttad azt a névsort, akiket szétszaggatott. Kitették egy kisebb város lakosságát. 

- Már közel sem vagyok érte oda, és ő próbál változni. 

- Miért? Klaus talán nem? Azért gyűlölöd a bátyámat, mert megölte egy rokonodat. Ha jól tudom Stefan is megölte az egyik ősödet, akinek az életét csak a gyűrűje mentette meg. Szóval, mielőtt elítéled a szöszi barátnődet, nézz már magadba. 

- Nekem ezt nem kötelességem hallgatni – mondta durcásan Elena. 

- Ennyit sem akartam mondani, de a szemtelen válaszaidat nem hagyhattam szó nélkül. Nos, hol keressem Caroline-t, ha sem otthon, sem itt nem találom? 

- Békén kellene hagyjátok őt, hogy élhesse az életét. 

- Most már Klaus is az élete része. Azt mondta a szöszi, hogy kedves és segítőkész vagy. Valahogy nem érzem egyiket sem. 

- Mit akarsz tőle? Talán megölni, mert elhagyta a bátyádat? 

- Azt is mondta, hogy túl kellene látnom a gyűlöletemen, hogy észrevegyem a kedvességedet. Te miért nem tudsz túllépni a gyűlöleteden? 

- Nem kell rajta túllépnem. 

- Ez a te problémád. Nem akarom bántani Caroline-t. Vissza akarom kapni az új, normális bátyámat, és ehhez szükségem van a barátnődre. Neked is könnyebb lenne az életed. 

- Caroline döntése volt, hogy nem folytatja… - kezdte a barna lány. 

- Amit miattad hozott meg, nem saját akaratából. Ez örökre benne fog maradni Elena. Amikor már csak por és hamu leszel, ő még mindig szenvedni fog, amiért rákényszerítettél egy döntést. 

- Én nem kényszerítettem semmire – mondta Elena, de már közel sem olyan magabiztosan. 

- El is hiszed, amit mondasz? Caroline bárkit és bármit feláldoz a barátságért, és te vissza is éltél ezzel. Mindegy is, a lényeg, hogy meg akarom találni. Szóval? – nézett várakozóan Rebekah. 

Elena elővette telefonját, és felhívta Bonnie-t, Matt-et, Stefant, de egyik sem találkozott vele. 

- Egyéb ötlet? 

- Nincs több ötletem, hacsak nem ment vissza hozzátok. 

Rebekah felhívta Kol-t, de ő sem látta reggel óta Caroline-t. 

- Lehet, hogy egyedül akar lenni. 

- Ilyenkor hová szokott menni? 

- Nem tudom. 

- Elég silány meghatározás – mondta az Ősi vámpír, és elsuhant. 

Caroline az erdőben bóklászott céltalanul, miközben a lelkét hasogató fájdalomtól szenvedett. Időt kért Klaustól, ami leginkább egy kapcsolat végét szokta jelenteni. Tudta, hogy a férfi így is értelmezte, és lehet, hogy jobb is így. Sosem fogja elfelejteni Elena arcát, ahogy kérdőre vonta. Igaza volt, Klaus egy hidegvérű gyilkos, és megkeserítette az életüket. Hogyan is hihette, hogy barátnője csak úgy elviseli ezt? 

- Naiv vagy Caroline – suttogta a lány. 

- Miért vagy naiv, kedvesem? – kérdezte a már megszokott szemtelen hang. 

- Kol, mit keresel itt? – forgatta szemét Caroline. 

- Csak sétálok az erdőben. Egyébként Rebekah mindenhol keres, beszélni szeretne veled. 

- Nem akarok vele beszélni, nem vagyok kíváncsi a kioktatására, persze az is lehet, hogy ki akar végezni. Ne haragudj, de veled sem akarok beszélgetni – sóhajtotta a szöszi. 

- Akkor ne beszélgessünk, csak sétáljunk – nézett rá a férfi. 

- Egyedül szeretnék lenni. 

- Nem hagylak itt. Látom, hogy nem vagy jól. 

- Klaus, hogy viseli? 

- Rossz hír. Elzárta az érzelmi csapot, szóval újra kegyetlen, gonosz és üres. Talán éppen anyánkat kínozza – mondta némi derültséggel a hangjában Kol. 

- Most csak viccelsz ugye? – kérdezte Caroline. 

- Nem. Ezért is akar veled Rebekah beszélni. Vissza akarja kapni az új bátyust, aki nem pszichopata. 

- Mit tehetnék én? Hogyan választhatnék közte és a barátaim között? 

- Számomra úgy tűnik, hogy már választottál – vonta fel szemöldökét Kol. 

- Időt kértem Klaustól. 

- Időt? Azt ugye tudod, mit szokott jelenteni egy kapcsolat szempontjából? 

- Tudom. 

- Nos, akkor tudod, hogy Nik ezt a kapcsolatotok végének értékeli. Mégis mit vársz tőle? Egy ezer éves gyilkolási hajlamokkal megáldott hibrid, aki először szerelmes. 

- Nem kellett volna belemennem ebbe az egészbe. 

- Most már késő drágám, beleestél a gyilkos bratyóba, ahelyett, hogy velem foglalkoztál volna. Engem nem utálnak annyira – mondta vidáman Kol. 

- Hogy tudsz te mindenből viccet csinálni? – mosolyodott el Caroline. 

- Ezer éves vagyok, ha nem így tettem volna, olyan lennék, mint a karót nyelt Elijah. Unalmas – forgatta a szemét Kol. 

- Így viszont pszichopata lettél – nevetett fel Caroline. 

- Ne mondd, hogy nem tetszem neked. Buksz a pszichopatákra. 

- Kol, te komolyan egy pszichopata gyerek vagy, ezer év ide vagy oda. 

- De legalább jóképű –húzta ki magát az Ős. 

- Öntelt. 

- Imádtál volna, ha nem habarodsz bele a bátyámba. 

- Most el akarod magad adni nekem? 

- Sajnos elkéstem vele, nem igaz? 

- Nem is lettem volna rá vevő – rázta fejét Caroline. 

- Ne szomoríts el, legalább hazudd azt, hogy lett volna esélyem– nézett kiskutya szemekkel a férfi. 

- Nagy hóhányó vagy, de kicsit felvidítottál. 

- Már megérte, és ha ezt elértem, akkor még esélyem is lehet nálad. 

- Te sosem adod fel? – nevetett Caroline. 

- Családi vonás – vigyorgott Kol. 

- Kol! Miért nem hívtál, hogy megtaláltad? – hangzott fel a hátuk mögül Rebekah hangja. 

- Mert nem akart veled beszélni – válaszolt szemtelenül a férfi. 

- Caroline, beszélned kell a bátyámmal. 

- Nem tudnék mit mondani neki – a lányt kísértetiesen emlékeztette ez arra, amikor Elijah eljött hozzá. 

- Szóval a nyüves kis Elenát választottad? 

 - Nem választottam senkit. 

- Ma voltam nála – vetett egy negédes mosolyt Rebekah. 

- Bántottad? – kérdezte Caroline. 

- Kioktattam, a szerelemről, szenvedésről, ítélkezésről. Azt hiszem hatottak rá a szavaim, szóval ma jó cselekedetet hajtottam végre, és a bátyámat meg téged védtelek. 

- El vagyok ájulva tőled Becca, a végén a dicsőségfalon lesz a neved, úgyhogy csak csínján a jótettekkel, még kiderül, hogy van benned jó érzés – szólalt meg Kol gúnyosan. 

- Csak Nik miatt tettem. 

- Ugyan már tesó, magad miatt tetted. Jobban kedveled az új Nik-et. 

- Te örülnél neki, ha nem lennének együtt, nem igaz? – nézett gonoszan Rebekah 

- Te sem a boldogságuknak örülsz, nem igaz? – kérdezett vissza szemtelenül Kol. – Egyébként Caroline-nal most mélyítenénk el a kapcsolatunkat – fogta meg a meglepődött lány kezét és megcsókolta. 

- Te idióta – forgatta szemeit testvére. 

- Tényleg az vagy – replikázott Caroline. 

- Szóval beszélnél a bátyámmal? – tette fel újra kérdését türelmetlenül Rebekah. 

- Előbb Elenával szeretnék beszélni. 

Ebben a pillanatban megszólalt a szőke Ős telefonja. Megnézte, és kinyomta. 

- Mennünk kell Kol. Beszélj Elenával, de még ma gyere el, és beszélj Niklaussal. 

- Hódolatom, drága hölgy – hajolt meg Kol. 

Rebekah ingerülten megfogta testvérét, és magával húzta. Caroline elnevette magát. Kénytelen kelletlen, de bevallotta magának, hogy Kol az egyik legidegesítőbb, és mégis legszórakoztatóbb ember, akit ismer. Elővette telefonját, és felhívta Elenát. Barátnője hajlandó volt vele beszélni, és örömmel tette le a telefont. Majd fájdalmat érzett, majd még egyet, és még egyet, és végül elveszítette eszméletét.