Chapter 34

El is készültem a következő fejezettel. 

Mindenkinek köszönöm, hogy így visszavártatok és továbbra is olvassátok a történetemet. Nagyon köszönök minden visszajelzést, akár megjegyzést írtok, akár chat-en teszitek ezt.

Jó szórakozást!

Összetartozások

Kol térdein könyökölve fogta arcát kezei közé és csendben nézte, ahogy a családjának néhány tagja veszekszik egymással. Reggeli után folytatni kívánták a tervek finomítását, de mielőtt elkezdhették volna, Caroline felhozta éjjeli beszélgetését Klaussal Anton boszorkányairól. Eddig nem is lett volna semmi gond, de amikor szóba hozta anyjuk grimoire-ját és mellépárosította Bonnie-t, Rebekah kikelt magából és Klaus mellé állt. Elena is csatlakozott aki Caroline pártját és ezáltal Bonnie pártját fogta, úgyhogy most a nappali közepén állva, „olasz család” módjára veszekedtek. Mutogattak, grimaszoltak és rendkívül hangosak voltak. Persze ha jól belegondol akkor alapvetően ők négyen voltak a leghevesebbek a családból. Kívülállónak talán furcsa lehet azt hallani, hogy Elenát is a közéjük sorolja, de a hasonmás, amilyen kis szendének látszott, pont annyi akarat, makacsság és tűz volt benne. Ezt már többször megmutatta. Caroline szókimondásáért mindig odáig volt. Már akkor is tetszett neki ez, amikor még nem volt együtt bátyjával, simán megmondta mit gondol, függetlenül a benne lévő félelemtől. Tűzről pattant volt mindkét leányzó. Őszintén szólva, testvéreinek méltó ellenfelei akadtak a vitatkozásban. Elmosolyodott. Testvérei is sokat változtak. Rebekah vidámságát jó volt látni, Végre vannak barátai, és olyanná vált a családja, akik mellett nem érzi magát magányosnak, elhanyagoltnak, elhagyatottnak. Mindig szép volt testvére, de most ragyogott. A legtöbbet nyilvánvalóan Nik változott, köszönhetően szőke szerelmének. A modora, ahogyan másokhoz szólt, hogy segített másokon, úgy hogy abból neki semmi haszna nem származott és még sorolhatná a változásokat. Ezek régen elképzelhetetlenek voltak Klausnál. A rajzain és a festményein is látszott, hogy lelkében oszlóban van a feketeség. Persze nem teljesen, de tudta hogy ezt bátyja nem is akarja és egyetértett vele. Mindegyikükben maradt sötétség, amit nem voltak hajlandóak feladni. Ők voltak a föld legöregebb teremtményei, akik még életben vannak. Ezt tiszteletben kellett tartania mindenkinek, aki ismerte őket és erről nem gondoskodhattak úgy, hogy a verandán pipázó, emlékeiken merengő, jótékonykodó aggastyánként viselkedtek. Időnként oda kellett csapniuk, és ezt mindig megtették még apjuk elől való menekülésük közben is. Mikor felbomlott a családi egyensúly Katerina miatt, ezt külön külön is igyekeztek megtenni, már ameddig Klaus nem űzte mindannyiukat koporsóba. Anyjuknál azonban bizonyítottak és Anton egy újabb jó példa lesz arra, hogy tiszteljék és féljék őket. Egyébként sem puhulhatnak el, hiszen rengeteg az ellenségük, és úgy tűnik mindig lesz valaki aki veszi a bátorságot, hogy ellenük forduljon. 

Tovább fordította tekintetét és látta, hogy Elijah és Ric kimaradva az egészből a szoba másik végében állva halkan beszélgettek. A hangos veszekedés miatt nem hallotta miről diskurálnak, de azt látta, hogy komoly az arcuk. Persze Elijahnak mindig komoly az arca, forgatta meg szemeit Kol, de közben szeretettel gondolt bátyjára. Ő volt a stabilitás megtestesítője közöttük. Mindig képes volt józanul és higgadtan gondolkozni, helyrehozni a dolgokat és nagyjából kordában tartani őket. Igaza van Rebekah-nak ő az egyetlen, aki valóban felnőttként viselkedett minden alkalommal, és az is igaz, hogy ő volt a leghidegvérűbb és legkegyetlenebb közöttük, ha a helyzet úgy hozta. Valószínűleg pont nyugodtságából fakadóan. Ric feszülten hallgatta Elijah-t. Kol kedvelte a tanárt, nem csak azért, ahogyan Becca-val bánt. Nyílt volt, mindig gondolkodott cselekvés előtt, és áradt belőle, hogy ha a szituáció úgy kívánja, nem hezitál abban, hogy öljön, ahogy azt még emberként vele is megtette. Jó párosítás voltak Elijah-val. A bolondos Ős biztos volt benne, hogy az előttük álló ügyben Alaric remekelni fog. Ezzel gondolatai visszatértek a lényeghez a család egységéhez, aminek ereje ezer év alatt erősödött, és mióta a lányok és Ric is hozzájuk tartoztak elsöprő erejű volt. Tudta, hogy akárhogy is veszekednek jelen pillanatban, ha valaki berontana az ajtón, azonnal eggyé válnának ők heten. Jó érzés volt, hogy ennek a része. 

- Kol! Mi a fenét álmodozol? Szerelmes vagy? Jó lenne, ha végre visszatérnél a földre és véleményt nyilvánítanál! – kiáltott rá Becca szikrázó szemmel, majd válaszát meg sem várva, a csendesen beszélgető Elijah és Ric felé fordult. 

- Ti meg mit sustorogtok? Mi az ami fontosabb annál amin veszekszünk? Szavaznunk kell erről a dologról, nincs közöttünk egyetértés – nézett durcásan Becca a barna és a szőke lányra. 

- Áhh, persze! Ha szavazunk, egyértelműen alul fogunk maradni, még ha Ric mellénk is áll, ti négyen vagytok – fonta össze karjait Elena. 

- És ez így is lesz rendjén! Nem bízunk a boszorkányokban és anyánk grimoire-jában túl sok olyan varázslat van, ami gondot okozhat – vágott vissza Klaus. 

- Nem azt kértük, hogy mindenféle jött-ment boszorkány használja a varázsigéket, tudjuk milyenek boszorkányok! Bonnie-ról van szó, akiben meg lehet bízni, de ti soha nem bíztok senkiben – mondta mérgesen Caroline. 

- Jó okunk van rá! – vágta rá Becca. 

- Nem fogunk szavazni – szólalt meg Elijah és Ric egyetértően bólintott. 

Négy dühös szempár és Kol csodálkozó tekintete meredt a két férfira. Elijah ellentmondást nem tűrő arckifejezéssel állta a pillantásokat és Alaric-nak sem rebbent a szeme. 

- Egyetértek! Nem szavazunk, mert a grimoire szóba sem jöhet – mondta Klaus és kezével vízszintes mozdulatot téve jelezte, hogy befejezte a vitát. 

- Te magad mondtad az éjjel, hogy veszélyesek a boszorkányok, szükségünk van védelemre! – tört ki újra Caroline. 

- Ne kezdjétek el újra, szétrobban tőletek a fejem – forgatta szemeit Kol. 

- A grimoire nagyon veszélyes és erős varázslatokat tartalmaz, nem fogjuk használni, és ti ketten nem lesztek itt, amikor ez az egész dolog zajlani fog. Alaric-kal együtt elmentek a tóparti házba. Megbeszéltük és egyetért vele– mondta Elijah, miközben Elenára és Caroline-ra nézett. 

- Nem megyek sehova. Nem foglak itt hagyni benneteket, és ezen nem változtatok – nézett kihívóan Elena szerelmére. 

- Én sem megyek. Antonon kívül harminc vámpír érkezik a városba és négy erős boszorkány. Szükségetek van a segítségemre – mondta Caroline is. 

- Nem választásként ajánlottam fel, hanem tényként közöltem – válaszolta Elijah. 

- Igaza van Elijah-nak. Antonban nem lehet megbízni. Csak azért mert Stefannak megígérte, hogy nem fog benneteket bántani, nem jelenti, hogy be is tartja. Sőt, nagy a valószínűsége, hogy megszegi – szólalt meg Alaric. 

- Itt hagynád Beccát? – nézett dühösen gyámjára Elena. 

- Becca-t nem lehet megölni, ahogy bennünket sem, benneteket viszont igen, Alaric-ot is beleértve – kelt a tanár védelmére Elijah. 

- Azért, ez nem megy olyan könnyen. Különben is, Elenát Katherine fogja helyettesíteni, így ő nem lesz szem előtt. Alaric elég tapasztalt a harcban, és én sem ma lettem vámpír – mondta Caroline. 

- Féltem az életeteket. Antont az érzelmei vezérlik, semmi ésszerűség nincs benne, ami előny a vele való harcban, de pont emiatt veszélyes rátok nézve. Befejeztem a vitát – intett Elijah. 

- Nem megyek sehova – toppantott Elena. 

- Én sem! – vetette fel fejét a szöszi vámpír. 

- Álljon meg a menet! Igaza van Elijah-nak jobb ha nem vagytok itt. Akkor rátok is figyelnünk és vigyáznunk kell – szólalt meg Kol. 

- Egyetértek – jelentette ki Klaus. 

- Akkor erőszakkal kell, hogy elvigyetek – könnyezett Elena 

- Nem fogunk akadályozni benneteket, nem kell ránk vigyáznotok. Tudunk magunkra vigyázni. Segíteni akarunk nektek – mondta békülékeny hangon Caroline. 

- Caroline, Elena teljesen védtelen, még ha benneteket nem is olyan könnyű elintézni – szólalt meg Kol. 

- Nem leszek útban, nem mutatkozom csak ne kelljen itt hagynom benneteket – nézett könyörgő szemekkel a hasonmás. 

- Majd én vigyázok rá – szólalt meg Rebekah. 

- Becca, szükségünk lesz rád. Nem lesz időd pesztrát játszani – nézett húgára Klaus. 

- Olyan könyörtelenek vagytok – rohant volna ki a házból Elena, de Elijah előtte termett. 

- Rendben van…rendben van. Majd kitalálunk valamit – mondta a férfi beleegyező sóhajtással. 

- Köszönöm – nézett a hasonmás az Ősre. 

- Mindig nagy alkudozó voltál – vonta magához a lányt Elijah. 

- Megértem miért akartok távol tartani, de hozzátok tartozom, féltelek benneteket és az, hogy így félre akartok állítani…ettől olyan hasztalannak érzem magam. Ki akarom venni a részem ebből a harcból is – nézett a többiekre a barna lány. 

- Megoldjuk, hogy biztonságban legyél – lépett oda Becca és átölelte Elenát. 

- Akkor térjünk vissza terv részletes kidolgozásához és a grimoire szót nem akarom még egyszer meghallani – nézett Klaus szerelmére, aki durcásan megvonta vállát és kiöltötte nyelvét. 

- A nyelvnyújtás egy új beleegyezési forma? – kérdezte Kol és Caroline bólogatva rá is kiöltötte nyelvét, amin mindenki elkezdett nevetni. 

Damon, Stefan és Katherine a panzió kertjében sétáltak. Bátyjának jobb kedve volt, ezt Stefan örömmel látta. Persze tudta, hogy ez nem jelenti azt, hogy holnap nem lesz búskomor, de legalább már kitört az állandó dühéből. Damon részletesen elmesélte mi történt Alaric-kal, hogyan járt hozzá két hónapon keresztül, hogy vadásztak együtt. Katherine kiérezte a kékszemű vámpír hangjából a szeretet, ahogyan a tanárról és az együtt töltött időről beszél. Talán ez az egész elszakadásos dolog nem is kizárólag Elenáról szól gondolta magában. 

- Nagyon szereted Ric-et, igaz? – kérdezte a nő. 

- Jó fej – vetett egy félmosolyt Damon. 

- Szereti őt, de ki nem mondaná. A bátyám szűkösen osztogatja az elismerő szavakat – nevetett fel Stefan. 

- Te pedig, még az erdei kisbarátaiddal is beszélgetsz, és előre elsiratod őket mielőtt leszívod a vérüket – kontrázott az idősebbik Salvatore. 

- Túl érzékenynek tartasz? – nevetett Stefan. 

- Nem tartalak annak, a probléma, hogy túl hamar mutatod ki az érzelmeidet. 

- Majd igyekszem visszafogni magam a jövőben – mosolygott bátyjára Stefan. 

- Reménytelen eset vagy – legyintett a sötéthajú vámpír. 

- Damon lehet hogy azt gondolod nem mutatod ki az érzelmeidet, de aki ismer téged, az tudja, hogy csak a szemeidbe kell pillantani, és kiolvashatók belőle az érzések – szólalt meg Katherine. 

- Ebben van igazság – bólogatott Stefan. 

- Benned nehezebb olvasni – húzta össze szemeit a nő. 

- Mi van Katherine? Felcsaptál jósnőnek vagy látónak, hogy olvasni akarsz bennünk? – húzta el száját Damon. 

- Óh, benneteket már kiolvastalak – sóhajtott egy legyintés kíséretében a barna vámpír. 

- Remélem izgalmas olvasmány voltunk – forgatta szemeit Damon. 

- Te egy könnyű nyári olvasmány voltál. Stefan egy csavarosabb krimi – kacsintott Katherine. 

- Te pedig beteg vagy – állapította meg Stefan szemöldökét felvonva.

- Mióta ismerjük azóta játssza velünk a beteg játékait – jegyezte meg Damon. 

- És ti azóta is partnerek vagytok ebben – kontrázott a nő. 

A két Salvatore egymásra nézett és megvonták vállukat. Nem tudták megcáfolni az 500 éves vámpír állítását. Rengeteg dolog történt közöttük. Sosem felejtették el a nőt, és nem csak azért mert ő változtatta vámpírrá őket. Az érzelmek palettája igen színes volt, egyik végén a gyűlölet a másik végén a szerelem állt. Sok mindent elmondhattak, de azt nem hogy valaha is közömbös lett volna nekik Katherine. 

- Mesélj tovább Damon, olyan jól szórakoztam – kérte a barna vámpír. 

- Hol is tartottam? – vonta össze szemöldökét a férfi. 

- Caroline – sóhajtotta Stefan és a másik két vámpír nem bírta nem észrevenni a hangjában bujkáló érzelmeket. 

- Jaj öcsi, ne mondd hogy hiányzik neked a szöszi! – forgatta szemeit Damon. 

- Pedig hiányzik. A vámpírrá válása után sok időt töltöttünk együtt. Szórakoztatott és megnevettetett, arról nem is beszélve, hogy közel kerültünk egymáshoz. Okos lány és vicces, még ha ti kiborítónak is találjátok. Függetlenül attól, hogy Klaussal van, hűséges barátnak tartom. Mindig jókat beszélgettünk, nevettünk és ez hiányzik – mondta Stefan. 

Katherine gondolataiban két halmaz bontakozott ki, az egyiken Stefan neve állt a másikén Damoné. A halmazoknak volt egy közös metszete Elena formájában, de Stefan halmazának metszeten kívüli részét elfoglalta Caroline, míg Damonét Alaric. A nő kezdte azt érezni, hogy a szöszi és a tanár talán még mélyebben beásták magukat a testvérek szívébe, mint a hasonmás. Most pedig ha nem is teljesen, de elveszítették őket és ezt gyászolták, ahogyan Elenát is, ami mindig is nyilvánvaló volt.

- Majd mesélsz a kapcsolatodról Caroline-nal? – kérdezte lágyan a nő. 

- Ha szeretnéd megteszem, de készülj fel sokat fogsz rajta nevetni, ha képes vagy őt nem csak egy idegesítő libának tekinteni – válaszolta Stefan. 

- Nem lesz egyszerű, de megpróbálom – bólintott a barna vámpír. 

- Rendben, de most folytasd Damon – intett testvérének a férfi. 

- Hát tesó akkor te biztos jókat derültél volna rajta, de engem kiborított a kiképző tiszt jellegű viselkedésével a szöszi barátnőd – fújta ki a levegőt Damon. 

- Igen ez jellemző rá, már látom is az arcát és az egész testtartását magam előtt – nevetett fel Stefan. 

Egészen estig beszélt a két Salvatore testvér a barátairól úgy, hogy Elena nem került szóba, csak akkor, ha adott sztorinak valami módon a részese volt. Felszabadultak voltak a felidézett emlékektől és rengeteget nevettek. Ez a délután fordulópont volt a lelküknek. A testvérek érezték, hogy az elejétől együtt kellett volna megbirkózni a barátaik által hozott döntés elfogadásával. Katherine szeretettel nézett rájuk. Tudta, hogy rengeteg galibát okozott nekik és még több hibát vétett, de megfogadta, hogy megpróbálja valami módon jóvátenni ezeket feléjük. 

- Megéheztem – mondta Damon. 

- Én is – értett egyet a nő. 

- Menjetek, én megyek vadászni – felelte Stefan. 

- Stefan, nem folytathatod örökké a nyuszi diétádat. Segítek neked, hogy újra emberi véren élhess – nézett öccsére Damon. 

- Én is segítek neked, nektek – mondta Katherine. 

- Köszönöm mindkettőtöknek, de tudjátok milyen leszek – hajtotta le fejét az ifjabbik Salvatore. 

- Tudod uralni, már megtetted. Elena segített és működött. Velünk is működhet, és fog is – mondta magabiztosan a kékszemű vámpír. 

- Ebben én is biztos vagyok. Itt állunk melletted – szorította meg a férfi karját a barna vámpír. 

- Rendben, ha vége ennek az ügynek megpróbáljuk – mosolyodott el Stefan. 

- Hallottátok ezt erdőnek drága kis teremtményei? Felszabadultok, már csak páran estek áldozatul az Erdő Királyának – kiáltotta Damon széttárva kezeit. 

- Javíthatatlan vagy – nevetett Stefan. 

- Ez kihagyhatatlan volt testvérem – vonta meg vállát a kékszemű vámpír. 

- Menjetek, egy órán belül itt vagyok – csóválta meg fejét nevetve Stefan és eltűnt a fák között. 

- Jó testvér vagy – mondta Katherine miközben a panzió felé gyalogoltak. 

- Lehet, hogy nem vagyok jó az érzelmek kimutatásában, de szeretem az öcsémet, az életemet adnám érte – mondta komoly hangon a férfi. 

- Tudja, hogy ezt érzed és ő is így érez irántad. 

- Tudom – mosolyodott el Damon. 

Amikor visszaértek Katherine leszáguldott a pincébe és felhozott két adag vért, majd felkapott két poharat a bárpultról és teletöltötte azokat. Damon csendesen ült és a tüzet nézte. 

- Bon appetit! – nyújtotta az egyiket a férfinak és lehuppant mellé. 

- Egészségedre! – koccintotta poharát a nőéhez Damon és meghúzta italát. 

- Jobban vagy – állapította meg Katherine. 

- Valóban. Már régóta jobban lehetnék, ha nem kapaszkodtam volna, hogy téged idézzelek "a nagy semmibe" – vetett egy félmosolyt a kékszemű vámpír. 

- Szóval igazam volt, hm? – mosolygott a nő. 

- Jól van, azért ne legyél ilyen önelégült, ahhoz már túlkoros vagy drágám – vigyorodott el Damon. 

- A modorod nem lett jobb – forgatta szemeit Katherine. 

- Miért segítesz az Ősöknek, Elenának? Utálod őket – húzta össze szemét a férfi. 

- Tartozom eggyel Elenának, amiért rávette az Ősöket, hogy ne öljenek meg – vonta meg vállát a nő. 

- Nem tudom elhinni, hogy ezért – makacskodott az idősebbik Salvatore. 

- Nem szeretem Elenát, de nem szeretek tartozni senkinek és ennyi becsület van bennem – válaszolt Katherine, majd kis idő után folytatta. - És remélem, hogy így végleg letudom a saram az Ősöknél. 

- Megegyeztél velük erről, vagy csak gondolod hogy így lesz? 

- Még nem egyeztem meg, de meg fogok. 

- Ezt nem kétlem. Mi ez a változás benned? Mióta a barlangból kiengedtek furcsa vagy. 

- Kol, nem éppen úgy bánt velem, mint egy vendéggel odalent. 

- Bántott? 

- Nem, nem ért hozzám csak az elején törte el párszor a nyakam, amikor kiszárított, meg akkor amikor a láncokat levette. Megigézett, hogy csak a halálomon járjon az eszem – mondta csendesen Katherine. 

- Az a fickó egy igazi pszichopata – mondta undorral a hangjában Damon. 

- Mióta ismerem az. Szerencsére szinte minden alkalommal vele volt Caroline, akibe biztos vagyok, hogy szerelmes, és előtte nyilván nem akarta a legrosszabb formáját hozni. 

- Hihetetlen, hogy ott volt Caroline is. Miért nem mondtad el ezt akkor, amikor elengedett? 

- Mert ezzel kapcsolatosan is megigézett. Amikor visszajöttünk Elena születésnapjára, akkor adta vissza ezt az emléket. Egyébként Caroline normálisan viselkedett. Minden alkalommal hozott nekem tiszta ruhát, törlőkendőket, vizet és segített, hogy megtisztálkodhassak. 

- Hmm, ez érdekes. Az a lány utál téged, na persze van rá oka. 

- Én is csodálkoztam, idegesítő kis majomnak gondoltam mindig is. Bár ahogy ma beszélt róla Stefan kissé talán változott a véleményem. 

- Nagy a szíve Caroline-nak, mindig az volt. 

- Mindegy is, a lényeg hogy a barlangban töltött idő, aminek nagy részében a halálomon kellett gondolkoznom megváltoztatta az élethez való hozzáállásomat...az emberekhez való hozzáállásomat. 

- Jesszusom, jó hogy nem köszönöd meg Kolnak, hogy megtérített. 

- Utálom őt, mindig is azt fogom tenni, de soha többet nem akarok ártani, keresztbe tenni az Ősöknek. Kol lehet, hogy pszichopata de biztos vagyok abban, hogy a bátyjai nála sokkal rosszabbak, ha az érdekük úgy kívánja. Nem akarom ezt megtapasztalni. Ezért aggódtam érted. Neked nem Kol jutott volna, hanem valószínűleg Elijah. 

- Hmm, Elijah mi? A világ legunalmasabb fazonjának néz ki. Persze elég gyorsan megcáfolta, amikor egyszer gond nélkül ceruzát szúrt a nyakamba, csak mert nem fogtam be a számat, amikor ő azt mondta. 

- Ez abszolút jellemző rá – bólogatott Katherine. 

- Érted már, hogy miért esik nehezemre megérteni őket? – célzott Damon a barátaira. 

- A te szemszögedből érthető! Amit viszont te érts meg, hogy az Ősök szemében ők nem egyenlők veled vagy velem. Emlékezz vissza amikor Elijah meg akarta menteni Elena életét az elixírrel. Nem volt érdeke, hogy életben maradjon, neki csak a bátyja kellett, mégis felajánlotta, hogy megmenti az életét. Ha jól belegondolsz azóta is védi. 

- Hát ebben vitatkoznék veled. Elrabolta és kitette Rebekah haragjának. 

- Konkrét utasításokkal látta el, bár a nő kissé túllőtt a célon, nem bántotta Elenát. Nem is merte volna Elijah miatt. 

- Ezt honnan tudod? 

- Caroline és Kol sokat beszélgettek, amikor a barlangbeli börtönöm felé tartottak, sőt amikor odaértek akkor is, én meg ha éppen nem voltam valóban ájult, úgy tettem mintha az volnék. De nem ez a lényeg, és ha már a szöszinél tartunk. Klaus mást már régen megölt volna ahogy rájön, hogy átverik. Vele mégsem tette meg, sőt még aznap este elment hozzá bocsánatot kérni. Nem sokra rá pedig volt egy alkalom amikor azt hitte el akarsz menni az Ősökhöz kinyíratni magad. Felhívta Klaust és megkérte ne bántson téged, amit ő meg is ígért. Mikor volt ez jellemző Klausra?  Soha. Ja, mielőtt megkérdeznéd, ezt is a barlangban hallottam. A lényeg az, hogy felettünk állónak tekintik őket.  Elena, Caroline és Alaric már akkor számítottak a Mikaelsonoknak, amikor ők még nem is gondoltak erre. A királyi család tagjaivá váltak.

- Alaric – mondta maga elé Damon. 

- Hiányzik neked. Miért nem hívod fel? 

- Pár napja csúnyán összevesztem Elenával, elég kemény dolgokat vágtam a fejéhez. Ric biztosan tud róla és haragszik rám. 

- Mióta zavar téged, hogy haragszanak rád? Egyébként is ha jól tudom, többször megölted Ric-et, ennek ellenére még mindig barátok vagytok. Hívd fel! – tárta szét kezeit Katherine. 

- Teljesen meglep engem ez az új éned – rázta fejét meglepetten a kékszemű vámpír.

- Azért nem mindenben változtam – forgatta szemeit Katherine.

- Lehet, de az, hogy magadon kívül másokkal is törődsz elég furcsa. Ezt elismerheted – vonta meg vállát a férfi.

- Veletek mindig törődtem – mondta a nő némileg csábosan. 

- Na, ez egy régi Katherine szöveg és hangsúly volt – jegyezte meg Damon. 

- Jó meglátás – hajtotta meg fejét az 500 éves vámpír nevetve. 

- Hol van már az öcsém? Így az utolsó napokban ki akarja irtani az összes teremtményt az erdőben? 

- Jó lenne már azt is tudni, hogy kellek e az Ősöknek – sóhajtott fel Katherine. 

- Kellesz, sőt mindannyian kellünk, valószínűleg Tyler is – lépett be a házba Stefan. 

- Erre inni kell! – állt fel a nő és mindenkinek töltött egy pohár whiskey-t. 

- Az utolsó bevetésünkre a legjobb barátokért és a szép Elenáért! – mondta Damon, és összekoccintották poharaikat.