Chapter 8

Meghoztam a 8. fejezetet is. Ez ugyan nem Klaroline, de két másik kedvenc Ősöm benne van, és hát...olvassátok el, ez a lényeg! :)
Jó szórakozást hozzá, továbbá ezúton szeretném megköszönni a folyamatos érdeklődést a történetem iránt!

Váratlan felbukkanások

Hétfő délután a Mikaelson villában megszólalt a csengő. Nem is csengő volt ez, inkább egy rövid, de kellemes harangjáték. 

- Kit látnak szemeim? – nézett vigyorogva Kol, amikor ajtót nyitott. 

- Elijah-val szeretnék beszélni – mondta Elena, miközben a háta mögé tekintgetett. 

- Nem szeretnéd, ha meglátnák, hogy a csúnya, gonosz Ősökhöz jöttél? – kérdezte Kol összefont karokkal az ajtónak támaszkodva. 

- Bemehetnék? - kérdezte kissé idegesen a lány. 

- Biztos be akarsz jönni egy olyan helyre, ahol azok a szörnyek élnek, akiket meg akartál öletni? - billentette oldalra fejét kérdőn az Ős. 

- Elég Kol, udvariatlan vagy – szólalt meg Elijah nyugodt hangja az ifjabbik Mikaelson háta mögül. – Elena, milyen kellemes meglepetés, fáradj beljebb kérlek.

Kol elállt az útból, és gunyorosan nézett bátyjára. A lány megkönnyebbülten sóhajtott, és belépett a házba. 

- Beszélni szeretnék veled – nézett Elijah-ra a hasonmás. 

- Erre parancsolj – mutatott a nappali felé a vámpír. 

Elena bátortalanul lépett a nappaliba. Itt még nem járt. Az Ős hellyel kínálta, és Elena leült egy akkora bőrkanapéra, amelyben törpének érezte magát. 

- Kérsz valami frissítőt? 

- Nem köszönöm. 

- Nos, akkor mit tehetek érted? – ült le a lánnyal szembe a férfi elegánsan keresztbe téve lábait. 

- Pár napja a Grillben Rebekah és Kol azt mondták, hogy talán te, vagy Klaus segíthetnétek nekünk.

- Hallottam hírét a testvéreim oda nem illő viselkedésének – válaszolta a férfi. 

- Ugyan már bátyám! Oda nem illő? Ha nem tesszük meg, akkor most nem ülne itt a lány, és ti még velünk veszekedtetek? Inkább köszönetet érdemlünk – csendült fel Kol pimasz hangja. 

- Nem hozzád jöttek Kol, tartsd ezt tiszteletben – válaszolt némi fenyegetéssel a hangjában Elijah. 

Elenának, csak most tűnt fel igazán, hogy mennyire hasonlít egymásra a két férfi, legalábbis külsőleg. Amennyit eddig az ifjabb Mikaelson viselkedéséből látott, az talán még Klaus és Rebekah rossz modorán is túltett. „Nem, Rebekah pont olyan, mint Kol” helyesbített magában a lány. 

- Tisztelet? Sosem tartozott az erősségeim közé – vigyorgott Kol, megerősítve a hasonmás rávonatkozó gondolatait. 

- Utoljára mondom! Ez egy privát beszélgetés, hagyj magunkra bennünket - vált nyíltan fenyegetővé Elijah hangja. 

Kol villantott egy vigyort, és pár másodperc múlva a bejárati ajtó csapódását hallották. 

- Elnézést ezért a kis közjátékért – nézett a lányra az Ős. 

- Nem nagyon állt sorba jó modorért az öcséd, nem igaz? – mondta kicsit feszülten a lány. 

- Családi vonás. 

- Azért ez rád nem igaz, és el sem hiszem, hogy ezt mondom, de talán még Klaus modora is egy fokkal jobb a két kis testvéredénél – forgatta szemét Elena. 

Elijah mosolyogva adott igazat a lánynak. 

- Ha jól gondolom, azt szeretnéd, hogy segítsek nektek megtalálni Alaricot? 

- Nagyon hálás lennék. 

- Gondolod, hogy még él? - tette fel igencsak logikus kérdését a férfi. 

- Nem hihetem, hogy meghalt, nem tudnék több veszteséget elviselni – mondta a lány, és könnyek lepték el a szemét. 

Az Ősi vámpír a lány mellé ülve, zsebkendőt nyújtott neki. 

- Köszönöm – nézett Elena a férfira, aki gyengéden végigsimított az arcán. Néhány pillanatig nézték egymást, majd a férfi felállt és a sarokban lévő bárszekrényhez lépett. 

- Itt tartja Klaus a legfinomabb skót whiskey-jét. 

- Nem kérek, köszönöm. 

- Nem utasíthatod vissza, rád fér egy kis nemes ízű nyugtató – nyújtotta a lány felé a poharat Elijah, és a sajátját megemelve így folytatta – A mi kis szövetségünkre. 

Elena egy halvány mosoly kíséretében koccintott vele, és belekortyolt az italba. 

- Jézusom, ez nagyon erős – kapkodott levegő után a lány. 

- Több mint száz éves, annak kell lennie – mondta mosolyogva a férfi. 

- Damon imádná. 

- Amennyit ő iszik, már rég nem lenne belőle. 

- Van benne igazság – válaszolta a lány, és élvezte, ahogyan szétárad benne az alkohol. 

- Megosztanád velem, hogy mit tudunk eddig a tanárod eltűnésének körülményeiről? – tárta szét kezeit a férfi. 

Elena elmondta, hogy a Salvatore fiúk Meredith Fell-el látták utoljára azon az estén, amikor Kolt leszúrta. Damon már beszélt nővel, de az azt állította, hogy tőle hazament a férfi. Alaric lakása is üres volt, ráadásul néhány napja be is törtek hozzá. Kiegészítette, hogy a barátai attól félnek, hogy mivel nála lakott a vámpírvadász, most esetleg az ő háza következhet, így pár napra Bonnie-hoz költözött és Stefan van a házban. 

- Jó ötlet volt elköltözni – mondta Elijah, és nyilvánvalóan nem a betörésre gondolt, hiszen az Klaus műve volt, de mivel nem tudni, hogy ki ártott a tanárnak, így a lány nagyobb biztonságban volt máshol. 

- Nem jutunk előrébb, és Damon már az őrület szélén táncol megkeserítve mindnyájunk életét. Egyébként megtiltotta, hogy segítséget kérjek tőled, így senki nem tudja, hogy itt vagyok. Maradhat ez az egész dolog kettőnk között? 

- Természetes, hogy kettőnk között marad. Előbb kellett volna megkeresned. Telefonálok párat, addig magadra hagylak – állt fel a férfi. 

Elena köszönettel a szemében nézett a vámpírra, és szívébe újra beköltözött a remény. Megitta utolsó korty whiskey-jét, és hátradőlve behunyta a szemét. Fáradtnak érezte magát. Az állandó aggódás, az érzelmi csaták önmagával és a Salvatore testvérekkel, leszívták minden energiáját. Jó volt Elijah-val lenni, az Ősből áradó nyugalom rá is átragadt. 

Elijah befejezte a telefonálást, és a szobába benézve látta, hogy Elena lehunyt szemmel fekszik. Hallgatta légzését, és tudta, hogy ha pár perccel később jön a lány már aludt volna. Csábító volt a gondolat, hogy hagyja megtörténni, és legalább így a közelében lenni. Egész törékeny lénye vonzotta a férfit. Nem tehette. Nagyjából egy óra múlva itthon vannak testvérei, és Rebekah gyűlölete kiszámíthatatlan volt a hasonmás irányába. Másrészről, nevetséges lett volna saját magára nézve. Így a kamaszfiúk viselkednek.

- Elindultak a dolgok - lépett be a szobába, és Elena felnyitotta a szemét.

- Fáradt vagy? – kérdezte kedves hangon a férfi. 

- Folyamatosan. 

- Ki kellene kapcsolódnod. 

- Képtelen vagyok, amíg nem tudom mi van Ric-kel. 

- Bármit kiderítek, azonnal tájékoztatlak róla. 

- Köszönöm, hálás vagyok Elijah. 

- Ne köszönd meg Elena. Ez a legkevesebb, amit tehetek érted azok után, ahogy viselkedtem veled. 

- Már akartam mondani, hogy nem bánom, amiért elmondtam neked, mit tervez anyátok, és nem haragszom azért, ami akkor történt. Rebekah tökéletes választás volt a te szemszögedből – küldött egy rövid mosolyt a vámpír felé. – Örülök, hogy éltek, bármennyire is gyűlölöm a testvéreidet. Soha többet nem tudtam volna a tükörbe nézni, ha… - hallgatott el a hasonmás. 

- Valóban meghaltam volna – fejezte be a férfi, és a lány némán bólintott. 

- Azt hittem el fogsz menni a városból – nézett az Ősre a lány. 

- Én is, de végül a körülményekre való tekintettel maradtam. 

- Arra gondolsz, hogy most már egyek vagytok? 

- Igen – mondta férfi, elhallgatva az újabb fehértölgy problémáját. – Ha együtt maradunk, több esélyünk van. 

- Ha tudnám a módját, hogy te ne halj meg, szívesen segítenék. 

- Elena, szeretem a testvéreimet, számomra az kevés lenne, hogy én megmeneküljek, nélkülük nem szeretnék létezni. 

- Úgy tudom, magára akartátok hagyni Klaust. 

- Magára hagyni, és megölni nem ugyanaz. Évszázadok óta civakodunk, ez lehet, hogy így is fog maradni, de attól még… 

- a testvéred – fejezte be a mondatot Elena. 

- Így van – mondta csendesen Elijah. 

- Mennem kell – állt fel Elena. 

- Értesítelek, ha megtudok valamit, és te is szólj, ha mégis nyomra akadtok.

- Mindenképpen. Köszönöm Elijah, és örülök, hogy nem mentél el – mosolygott a hasonmás. 

- Részemről az öröm, Elena – mondta a férfi és lágyan a szájához emelte a lány kezét. 

Caroline a Grillben múlatta idejét. Mióta vacsorázni voltak, nem találkoztak Klaussal, hogy Damon gyanúját elaltassák. Legközelebb pénteken fognak találkozni, amikor elutaznak hétvégére. A lányt már a gondolat is bizsergéssel töltötte el, és ráadásul tökéletes alibit talált magának. Volt egy barátnője Jacksonville-ben, akit itt senki nem ismert. Pár évvel ezelőtt nyáron ismerkedtek össze, amikor apjával ott voltak. Ivy már többször kért tőle szívességet, most itt volt az ideje viszonoznia azt. Elővette telefonját és kikeresve a lány számát felhívta. 

- Szia Ivy, itt Caroline. 

- Hello Car! Ezer éve nem beszéltünk. 

- Szívességet kérnék. 

- El sem hiszem, hogy végre te is kérsz tőlem valamit. 

- Pénteken el szeretnék menni a városból egész hétvégére. Azt fogom mondani, hogy hozzád utazom. Fedezel? 

- Hogyne fedeznélek, te is mindig megtetted értem. Mit mondasz, miért jössz éppen most hozzám? 

- Eljegyzési partija lesz az anyukádnak. 

- Huhuhúúú, el sem hiszed, de valóban lesz neki, és akartalak is rá hívni, de majd a jövő hónapban.

- Azt mondom, hogy ma hívtál fel emiatt. 

- Bármit csajszi. 

- Elküldöm anyám számát, hogy tudd, ha ő hív. Engem ezen a számon éjjel-nappal elérsz. 

- Rendben Car, és milyen a pasi? 

- Ahh, komplikált eset, de olyan dögös, vicces. 

- Fel sem tételeztem, hogy másmilyen lenne – nevetett a lány a vonal másik végén. 

- Ismersz – kuncogott Caroline a telefonba. 

- Most le kell tennem Car, mert kezdődik a spinning órám. 

- Menj csak, te fitness királynő – mondta nevetve a vámpír és letette a telefont. 

Küldött egy üzenetet Klaus-nak, hogy alibi rendben. Még ma szól az anyjának, aki nem fog ezen problémázni.

- Caroline! Micsoda meglepetés – ült le a lány asztalához Kol. 

- Foglalj nyugodtan helyet – mondta epésen a lány. 

- Hogy vagy drága? Már nem láttalak egy ideje – nézett szemtelenül az Ős. 

- Miért utálsz engem ennyire? – kérdezte Caroline, és tényleg kíváncsi volt a válaszra. 

- Ha utálnálak, nem ülnék az asztalodhoz – jött a válasz. 

- Akkor miért vagy velem ilyen? 

- Milyen vagyok veled, kedvesem? – hajolt közelebb a vámpír. 

- Fixírozol és lejáratsz – vetett dühös pillantást Caroline. 

- Szép vagy, miért ne nézhetnélek. A múltkori kis beszóláson pedig igazán túlléphetnél. Elena túllépett Rebekah ugyanezen beszólásán, éppen Elijah-val beszél. 

- Elment hozzátok egyedül? 

- Ne aggódj, Becca nincs otthon, de ha otthon is lenne, Elijah a hős lovag, akkor sem engedné, hogy bántódása essen. 

- Alaric miatt kér segítséget? 

- Igen, és biztos lehetsz benne, hogy a bátyám felajánlja a segítségét, majd ezután sírva borulnak egymás vállára a másik bocsánatáért esedezve a közelmúltban történtek miatt – görbítette le szája szélét az Ős. 

- Te egy ezer éves gyerek vagy – nézett lesújtóan Caroline. 

- Kicsi nekem ez a város, és unatkozom. Nincs itt más szórakozási lehetőség? 

 - Miért nem mész el a városból, ha annyira nem tetszik? 

- Majd egy évszázadot feküdtem egy koporsóban, és amikor végre felébresztettek, akkor az idióta anyám el akarta tüntetni a föld színéről a családomat, úgy hogy eggyé tett bennünket. Bár nem sikerült végrehajtani a varázslatot, így még élünk, de ez nem jelenti azt, hogy leállt volna, és a kötés még meg van közöttünk. Szerinted hogyan van nagyobb esélyünk a túlélésre? – kérdezte Kol szemöldökét felhúzva. 

- Ha együtt maradtok – sóhajtotta a lány, és rossz érzés kúszott fel a torkán. 

Ha Esther mégis végigviszi valahogy a varázslatot, akkor..akkor… Alig kapott levegőt a gondolattól, hogy elveszítheti Klaust. Hogy a fenébe nem gondolt erre eddig? Hogyan is felejthette el az összekötéses dolgot, és a férfi miért nem beszél erről sosem? 

Caroline bénultan ült az Ősi vámpírral szemben. 

- Nos, szépségem, úgy látom eljutott a tudatodig, hogy elveszítheted a szerelmedet, hát így tervezgess vele – mondta Kol, de hangjából most hiányzott a szokásos szemtelenség. 

- Ki tervezgessen kivel? – kérdezett egy nagyon ismerős hang a lány háta mögül. 

Caroline olyat ugrott, mint akit a darázs csípett meg. 

- Még nem ismerjük egymást, Tyler Lockwood vagyok – nyújtotta kezét Kol felé a fiú. 

- Kol Mikaelson. Örvendek! – fogott kezet az ifjú hibriddel, és a lány felé fordult. – Bocsáss meg Caroline, de sürgősen találkoznom kell a bátyámmal – nyomta meg a „sürgősen” és a „bátyám” szavakat az Ősi vámpír, és néhányszor jelentőségteljesen megemelve szemöldökét ott hagyta őket. 

- Tyler – nyögte ki végre Caroline.

- Hiányoztál – ült le vele szembe a fiú, és megfogta a lány kezeit.