Chapter 16

Az ígért 16. fejezet. Nem írok semmit, olvassátok! Jó szórakozást kívánok hozzá!!!

Érzelmek hálójában

Kint már sötét volt, amikor a Mikaelson villában megszólalt a csengő. 

- Elena! Mit keresel itt? Hol van Caroline? Azt mondta beszél veled, és utána a bátyámmal – kérdezte ingerülten Rebekah. 

- Pont ezt akartam kérdezni én is. Felhívott és azt mondta átjön, de nem érkezett meg. Sehol nem találom őt – válaszolta kétségbeesetten Elena. 

- Elena – jelent meg az ajtóban Elijah. 

- Elijah – sütötte le szemét a lány. 

- Miért nem kéred meg a Damon és Stefan névre hallgató pincsi kutyáidat, hogy keressék meg? – kérdezte Rebekah gúnyosan. 

- Mostanában veletek töltötte az idejét, amiről rajtam kívül senki nem tud. Csak hozzátok fordulhattam. 

- Egy telefon is megtette volna – lökte oda Rebekah. 

- Nem voltam biztos benne, hogy felveszi e bárki is – nézett Elijah-ra elpirulva a lány. 

- Mi történik itt? – hallotta meg Klaus hangját Elena, és szíve majd kiugrott a helyéről félelmében. 

- Eltűnt a szerelmed – válaszolt Rebekah. 

- Tessék? 

- Úgy volt, hogy átjön hozzám, hogy beszéljünk, de nem jött és nem találom sehol – nyögte Elena. 

- Ez a te hibád – közeledett Klaus a lány felé. 

- Elég legyen Niklaus, higgadj le – emelte meg kezét nyugtatóan Elijah, majd Elenához fordult. – Mikor beszéltetetek? 

- Olyan, négy körül. 

- És még csak most jöttél ide? – nézett mérgesen Klaus. 

- Megpróbáltam keresni, de sehol nem találom – sírta el magát a lány. 

- Gyere beljebb Elena – fogta meg Elijah a lány kezét, aki úgy kapaszkodott az Ős kezébe, mintha az élete múlna rajta. 

- Annyira félek, hogy történt vele valami – sírt tovább Elena. 

Elijah átölelte és finoman simogatta a lány fejét. Klaus ingerülten, Rebekah pedig közönyösen nézte. Közben Kol is megérkezett, és kérdőn nézett testvéreire. 

- Eltűnt a szöszi – közölte vele az Ősi vámpírlány. 

- Mikor? - hökkent meg Kol.

- Szerintem az után, hogy mi elmentünk. 

- Találkoztatok vele? Ezt csak most mondod? – kiabálta Klaus, és megrázta húgát. 

- Nyugodj már meg Nik. Úristen! Elviselhetetlen vagy – igazgatta meg ruháját Rebekah. 

- Az erdőben futottam vele össze, aztán megjelent Becca is a hangulatgyilkos, hogy beszéljen vele – vigyorgott Kol. 

- Mit csinált az erdőben? – kérdezte Elijah. 

- Egyedül akart lenni, de engem nem lehetett lerázni – húzta ki magát Kol. 

- Mit akartál tőle húgom? – kérdezte fenyegetően Klaus. 

- Hogy beszéljen veled, mert nem akarom, hogy újra olyan legyél, mint régen. Semmi mást nem akartam tőle. Meg is ígérte, csak előbb Elenával akart beszélni. 

- Fel is hívott, de nem jött. A telefonján sem érem el, otthon sincs, sem a Grillben, azt hittem esetleg idejött…és egyébként sem fordulhattam máshoz – csukta be szemét a hasonmás. 

- Ahhoz képest, hogy mennyire gyűlölsz bennünket, a végén mindig itt kötsz ki – mondta Rebekah. 

- Elég legyen! – szólt rá Klaus, és Elenához fordult. – A boszorkány barátnődnél sincs? Damon és Stefan? 

- Nem mertem felhívni őket, mert gyanús lett volna. Ma már egyszer végighívogattam mindenkit, amikor Rebekah kereste Caroline-t. De miért lenne másnál, ha egyszer hozzám akart jönni? – nézett Klausra a hasonmás. 

- Rebekah, Kol mutassátok meg a helyet, ahol utoljára láttátok. Indulás! – adta ki az utasítást a hibrid. 

- Én is menni szeretnék – mondta Elena. 

- Csak hátráltatnál bennünket, nem jöhetsz. Elijah itt marad veled – szólt vissza az ajtóból Klaus. 

- Igaza van Elena. Gyorsabbak lesznek nélküled. 

- Annyira aggódom. 

- Klaus nálam is jobb vadász, meg fogja találni. 

- Mi lesz, ha valami baja történt? Igaza van Klausnak az én hibám, nem ment volna az erdőbe, ha reggel nem viselkedem úgy –zokogta a lány. 

- Ne okold magad. Minden rendben lesz – ölelte át szorosan a lányt a férfi, aki hálásan bújt hozzá. 

- Ne haragudj rám, reggel történtek miatt – suttogta Elena a férfi mellkasába. 

- Nem haragudtam rád egy pillanatig sem. 

- Rebekah egy csomó dolgot vágott a fejemhez, amikor eljött hozzám. 

- Ne törődj vele. Tudod, milyen forrófejű. 

- Sok mindenben igaza volt. 

- Ne foglalkozz most ezzel Elena. Kapcsolj ki, zaklatott vagy. Majd később megbeszéljük – puszilta meg a lány arcát az Ős, aki a férfi mellkasába fúrta fejét. 

Klaus olyan volt, mint egy vadászkutya, lépésről lépésre próbálta Caroline nyomait keresni. Hangtalanul mozgott testvéreivel együtt. Ezer év menekülés igen kifinomulttá tette érzékeiket. Rebekah intett testvéreinek. Klaus és Kol egy pillanat alatt mellette termettek. A fűben vérnyomok voltak. A hibrid szeme sárgán villant, Caroline vére volt. Kol és Rebekah összenéztek és elvigyorodtak. Bátyjuk ki fogja végezni azt, aki a lány vérét ontotta. Tovább mentek, és halk beszélgetés ütötte meg a fülüket, valamint a verbéna orrfacsaró bűze. A hibrid felkapta a fejét. Valahonnan mélyről és halkan hallotta Caroline elgyötört hangját. Őt hívta. Testvéreire nézett akik, bólintottak, hogy ők is hallják. Közelebb osontak, és látták, hogy két férfi beszélget. 

- Biztos, hogy ez a vámpír ribanc, annak a szemét gyilkosnak az ágyasa? – kérdezte az egyik férfi. 

- Conrad azt mondta, hogy igen. Mit szenvedteted? Öljük meg, mielőtt valaki erre téved. Tele van ez a nyomorult város vámpírokkal, meg az Isten tudja milyen kreálmányokkal. 

- Ő is szenvedett. Lassú, fájdalmas halála lesz a ribancnak, amíg a verbéna cafatokban le nem égeti róla a húst. 

Klaus intett a testvéreinek. Három oldalról léptek elő a tisztásra. A két kisebbik Ősnek vörös volt a szeme és megnyúlt fogaikkal vigyorogva nézték a két férfit. Klaus szeme sárgán fénylett és agyarai megvillantak. 

- Itt az a szemét gyilkos – szólalt meg, és testvérei óramű pontossággal egyszerre támadtak a két férfira, lefogva őket. 

- Mit akartok tőlem? – nézett a két férfira a hibrid. 

- Megölted a húgomat – sziszegte az egyik férfi és egy pillanatra borostyán színűre változott a szeme. 

- Szóval vérfarkas vagy. Sok mindenkit megöltem. Ki a húgod? 

- Jules. 

- Hmm. Igen, őt feláldoztam egy nagyobb ügyért. Hogy derítettétek ki? 

Nem érkezett válasz. 

- Jobban teszitek, ha válaszoltok! A testvéreim köztudottan pszichopaták engem pedig magának az ördögnek tartanak, úgyhogy ne akarjátok, hogy elővegyük a rosszabbik énünket– vigyorodott el megmutatva agyarait Klaus. 

- Egyik emberünk nyomozta ki – szólalt meg a másik férfi félve. 

- Ahhoz képest, hogy kutyák vagytok, hosszú időbe telt. Több hónapja történt ez a dolog. Conrad volt gondolom az emberetek. Honnan tudtatok erről a helyről? 

- Az egész környéken érezni a verbéna szagát, szerencsénk volt vele. Beledobtuk a ribancot. 

- Ne merészeld még egyszer így hívni! Miért nem velem kezdtetek gyáva férgek? 

- Megölted a húgomat, azt akartam, hogy szenvedj egy örökkévalóságon keresztül – mondta megvetően az egyik farkas. – Mikor megtudtuk, hogy van egy állandó ágyasod, akibe szerelmes vagy, nem volt kérdéses, hogy őt kell elkapnunk. Egyébként sem lehet neked ártani. 

- Utoljára szólok! Ne használj alpári kifejezést a kedvesemre! Miért nem a húgomat próbáltátok elkapni? Így lett volna fair. 

- Neki sem lehet ártani. 

- Szóval tudjátok, hogy mi vagyunk az Ősi család. 

- De az ágyasod nem az. 

- Azt mondtam ne használd, ezt a kifejezést! Az egész falkátok ki lesz irtva, az összes családtagotokkal egyetemben. Híre - hamva nem marad annak, hogy léteztetek. Conrad a kis nyomozó kutya pedig vonyítani fog a halálért. Veletek kezdjük – ordított Klaus a férfi arcába, majd testvéreire nézett. 

Azok rávetették magukat a férfiak nyakára, figyelve, hogy csak addig szívják a vérüket, hogy azok tudatuknál legyenek, amikor bátyjuk mellkasukba nyúlva végül kitépte a szívüket, és elhajította azokat. 

Klaus lenézett a kútba, ahol Caroline a hátán feküdve lebegett, már nem volt magánál. Szőke hajtengere széttérült a kút vízén. 

- Kol, tele van a kút verbénával. Mesélt nekem erről a helyről Caroline. Elena innen szedte ki Stefant. Tartsd ezt a láncot, és engedj le. 

Klaus a kezére csavarta a láncot, és Kol szélsebesen engedte le testvérét, megállítva a víz felszíne felett. Klaus mutatta, hogy még lejjebb. Elviselhetetlenül égette a verbéna, ahogy a vízbe ért. Gyorsan Caroline hóna alá nyúlt. 

- Húzz fel azonnal – mondta fájdalommal a hangjában. 

Néhány pillanat múlva már kinn voltak. Kol lerángatta az egyik férfi nadrágját, és odadobta Klausnak. Klaus levette magáról ruháit, amelyek átitatódtak verbénával, és felkapta a férfi nadrágját. Megharapta csuklóját és a szőke vámpír szájához tette. A lány nagyon rossz állapotban volt. Alig lehetet ráismerni. Egész teste vörös volt, néhol már a húsa is kilátszott, és tele volt fatöltényekkel a teste. 

- Innod kell Caroline – suttogta a lánynak, de az nem reagált. Klaus az ölébe kapta, és szólt a testvéreinek. 

- Azonnal induljunk. Le kell venni Caroline-ról a ruháit, bűzlik a verbénától, biztos még mindig égeti a testét. Muszáj lesz valahogy megitatnom. 

Csendben rohantak a kocsihoz. 

- Nik, én nem kedvelem túlzottabban Caroline-t, de elég gáz, hogy a te bűnöd miatt őt akarták kivégezni. Mivel halhatatlan vagy, soha nem rajtad fognak bosszút állni, hanem azon, aki közel áll hozzád, akit meg lehet ölni – mondta már a kocsiban ülve Rebekah. 

Klaus sötéten nézett maga elé. Húga rátapintott a lényegre. 

Elena ijedten nézte barátnőjét, és a félmeztelen hibridet, amikor megérkeztek. Felismerhetetlenségig össze volt égve a lány. 

- Rebekah, azonnal hozz vért! Elena gyere velem, szükségem van rád! – adta ki az ukázt a hibrid. 

A hasonmás alig bírta követni Klaust. Mire a szobájába ért, Caroline-t már az ágyra tette, és a ruháit szaggatta le róla. Rebekah is megjelent egy adag vérrel. 

- Kezdjétek el kiszedni a töltényeket belőle. Siessetek! – mondta a férfi. 

A lány sírva szedegette ki a golyókat, és Rebekah is csendben végezte a dolgát. A kiszedett töltények halk kopogással landoltak a padlón. Mindenkettőjük kezét belepte Caroline vére. Klaus letépte a záró kupakot a vérről, és óvatosan a lány szájába csorgatta azt. A lány nem reagált. 

- Innod kell Caroline – mondta kétségbeesve Klaus. 

- Próbáld újra – kérte Elena. A férfi a hasonmásra nézett, és újra megpróbálta. 

Elena a lány fejét simogatta. 

- Caroline, Elena vagyok. Igyál kérlek, nem veszíthetlek el. Szeretlek, nagyon szeretlek – suttogta a vámpír fülébe, és folyamatosan ismételgette. 

A lány végre reagálni kezdett a vérre. Lassan nyelte, majd gyorsabban, míg az egész tasak vér el nem fogyott. Klaus megharapta csuklóját és Caroline szájához tette, aki mohón fogadta a felajánlott kezet. A férfi intett Rebakah-nak, aki újabb adag vért hozott. A szöszi vámpír állapota javulni kezdett. Gyógyultak a lövedékek okozta sebek, és lassan a bőre is kezdte visszanyerni gyönyörű fehér színét. Amikor kinyitotta szemét, Elena átölelte. 

- Megfojtasz! - suttogta meggyötörten a lány. 

- Annyira aggódtam érted – szorította még mindig a hasonmás barátnőjét. 

- Klaus! – nézett könnyes szemekkel a férfira, aki bűnbánóan állt felette. 

- Pihenned kell, majdnem meghaltál ma miattam – hunyta le szemét a hibrid. 

- Miattad? – nézett értetlenül Caroline a hasonmással egyetemben. 

- A múltbeli cselekedeteim miatt. Nem emlékszel semmire? – kérdezte Klaus. 

- Csak annyira, hogy Elenának telefonáltam, aztán sok fájdalomra. 

- Ne haragudj rám Caroline, sosem gondoltam volna, hogy ezt el kell viselned miattam – fogta meg a lány kezét a férfi. 

- Nem tudok rád haragudni. Miért tenném? Mi történt? 

- Ha teljesen rendbe jössz, majd elmondom mi történt, és csak az után mondd, hogy nem haragszol rám. Most pihenj. 

- Caroline, bocsáss meg a reggeli viselkedésem miatt. Annyira aggódtam érted – simogatta meg Elena a vámpír fejét. 

- Nem haragszom. Most már jól leszek, csak nagyon fáradt vagyok - csukta le szemét Caroline, és szinte azonnal elaludt. 

Klaus intett a fejével, és Elenával együtt kimentek a szobából. 

- Menj, mosd le magadról a vért, én felveszek valami saját ruhát, mert az egyik kutyáé van rajtam, aztán elmondom mi történt. 

Elena döbbenten hallgatta Klaus beszámolóját. 

- Ez az én hibám, ha reggel nem viselkedem úgy, akkor nem lett volna módjuk ezt tenni – suttogta végül. 

- Nem a te hibád, valamikor így is úgy is megtörtént volna. Caroline szerette az erdőt, de bárhol máshol is elkapták volna. Most kaptak a lehetőségen a kutyák. Szerencsénk volt, hogy volt kiinduló pontunk – mondta csendesen Klaus. 

- Caroline-ra rájár a rúd a farkasokkal – csóválta meg fejét Elijah, célozva korábbi Jules és falkája által történt incidensre. 

- Köszönöm, hogy segítettetek – nézett az Ősökre a hasonmás. 

- Caroline már szinte az őrült családunk tagja, felelősséget érzünk iránta – mondta Kol. 

- Te mást is – szúrt oda Rebekah, és Kol egy párnát vágott felé, jutalmazva beszólását. 

- Miattam történt. El kellene engednem őt. Nincs biztonságban mellettem – állt fel a hibrid. 

- Klaus! – szólt utána Elena. 

- Igen? – fordult vissza a hibrid.

- Nem kedvellek téged, de láttam hogyan bánsz a barátnőmmel. Még sosem láttam ennyire kiegyensúlyozottnak és boldognak. Ha elengeded őt, nem jelenti azt, hogy nem lesz veszélyben valami más miatt. A veszély folyamatos kísérője az életünknek, nem csak miattatok. Még mindig veled és a családoddal van a legnagyobb biztonságban. Ne engedd el. Nem akarom, hogy összetörjön a szíve, nem tudom hogyan kezelné. Caroline nehéz időszakon ment keresztül, és vámpírságát sem éli meg valami jól. Rebekah-nak igaza volt. Akármilyen is vagy te, nincs jogom szétszakítani két embert, akik szeretik egymást. Ítélkezni sincs jogom, én is követtem el hibákat, és engedtem a szívembe olyan embert, aki lehet, hogy tényleg nem sokkal jobb, mint te vagy. 

- Elena, el sem hiszem! Végre megláttam a kedvességedet és segítőkészségedet és az önkritikádat – tárta szét kezeit Rebekah, tágra nyílt szemmel nézve a hasonmásra. 

- Holnap reggel nem fordítasz megint a véleményeden, csak mert most is sokkban vagy az eseményektől ugye? Kétszer egymás után nem lenne túl szép dolog belerondítani a családi reggelinkbe – kérdezte szemtelen hangon Kol. 

- Kol! – szólt rá Elijah rosszallóan. 

- Nem Elijah! Kol-nak igaza van. Számíthat rád Caroline és Niklaus, függetlenül az irányába érzett gyűlöletedtől, vagy sem? Nem játszadozhatsz és manipulálhatod a barátnőd érzéseit kedved szerint. Ez a családunkra is kihat – nézett Rebekah a barna szépségre. 

- Nem fogom megváltoztatni a véleményem. Ma majdnem elveszítettem őt, és ez…nem akarok neki rosszat, szeretem őt - sírta el magát a lány. 

- Ő sem akar neked és a barátaidnak rosszat, és sosem adna fel benneteket – szólalt meg Klaus. – Mindig szeretettel beszél mindenkiről. 

- Gyűlölet, kétségbeesés, szeretet, szerelem, kioktatások, jó cselekedetek, vallomások! Igazán változatos nap volt! Ma végre élő ember vérét ihattam, Caroline meggyógyul, Elena nem adja fel a barátnőjét és minket sem, Klaus újra boldog, és mindenki szeret mindenkit! Rebekah, ezt meg kell ünnepelni! Menjünk a Grillbe!– csapta össze kezét Kol, majd testvérét felrángatva a kanapéról, nevetve távoztak. 

- Itt akarsz maradni a barátnőd mellett? – kérdezte Klaus. 

- Ha lehet, akkor igen. 

- Szeretném, ha maradnál, ha beszélnél vele, ha meghallgatnád. Nem várom el, hogy kedvelj, de nagyra értékelném, ha támogatnád őt. 

- Rebekah, sok igazságra rámutatott a mai napon. 

- El sem hiszem, hogy a húgom a szerelmi életem ápolgatását tűzte ki céljául – mosolyodott el Klaus. 

- Nem akarta, hogy újra a..a régi Klaus légy, elég meggyőző érvei voltak, kellően kioktatott. Nagyon szeret benneteket – sóhajtott Elena. 

- Fáradt vagy – állapította meg Elijah. 

- Feküdj le Elena, én Caroline-nal leszek, ha felébred, szólok. Rendben? – kérdezte Klaus, és a hasonmás bólintott. 

Elena Elijah ágyában feküdt, míg az Ős a fotelben ült. A férfi felajánlotta neki az egyik vendégszobát, de ő nem akart egyedül lenni. 

- Elijah? 

- Igen Elena? 

- Rebekah, azt mondta, hogy Klaus már nem akarja a véremet. Igaz ez? 

- Véleményem szerint igaz. Úgy tűnik, hogy a megszállott Klaus eltűnőben van, helyébe lépett a szerelmes Klaus. Ez mindenkinek sokkal jobban tetszik. 

- Igen, még nekem is, bár ettől még nem kedvelem – mondta a lány. 

- Azok a fránya érzések. Néha könnyebb lenne nélkülük, de miattuk maradunk emberek – mosolygott Elijah. 

- Ugye tudod, hogy nem csak kihasználtalak téged? Kedvellek. 

- Én is téged – simogatta meg a lány arcát a férfi. – Aludj kedvesem, pihend ki magad, ne foglalkozz ezzel. 

- Nem akarom, hogy rosszat gondolj rólam, hogy elveszítselek. 

- Nem fogsz elveszíteni Elena. 

- Klaus ugye mindig vigyázni fog Caroline-ra? 

- Ahogy Kol is mondta, most már a barátnőd is szinte a családunkhoz tartozik. Mind vigyázni fogunk rá. 

- Akkor jó. Annyi fájdalomban volt része, amióta átváltozott. Azt akarom, hogy boldog legyen. 

- Klaus mindent meg fog neki adni, és mindentől meg fogja védeni. Nagyon szereti őt. Tatia-nál is jobban. 

- Tatia, akibe mindketten szerelmesek voltatok? 

- Igen – sóhajtotta Elijah. 

- Még mindig szereted őt? – kérdezte Elena, és féltékenységet érzett. 

- Nem már nem. 

- Katherine? 

- Elena, most a szerelmi életemről akarsz beszélgetni? –kérdezte csodálkozva Elijah. 

- Nem is tudom, mit akarok – pirult el a lány. 

- Ezer éves vagyok, voltak nők az életemben. 

- Mindegyiket szeretted? – kérdezte kissé éles hangon Elena. 

- Természetesen nem, de tiszteltem őket. 

- Katherine-é volt utoljára a szíved? – Elena egyértelműen féltékeny volt. 

- Nem, de ha már itt tartunk, akkor mi van a te szíveddel Elena? Melyik Salvatore a szerencsés? 

- Egyik sem. Stefan meg sem próbál közeledni felém, utoljára a bál után én próbáltam közeledni felé, de magam sem tudom mit gondoltam. Így a legjobb, túl sok rossz történt közöttünk, ami óhatatlanul is felszínre törne, ha megpróbálnánk a kapcsolatunkat helyrehozni, csak megmérgezné azt. Már nincs szerelem bennem, inkább segíteni akarás. Damon, az Damon. Beeszi magát az ember lelkébe. Nagyon kedvelem, de nem szeretem. 

- Szabad a szíved Elena? 

- Valami alakul benne – nézett Elena az Ősre. – A te szíved? 

- Valami alakul benne – ismételte meg a lány szavait a férfi. 

- Szerencsés az, akit a szívedbe fogadsz – mondta csendesen a lány. 

- Szerencsés vagyok, ha elfogadják a szívemet – válaszolta Elijah. 

Egyikőjük sem mondta ki, de tudták, hogy ez kettőjükről szól. A férfi átült az ágyra, és Elena arcát simogatta, majd odahajolt és gyengéden megcsókolta. 

- Aludnod kellene Elena, holnap is nap lesz, és Caroline-nak szüksége lesz rád. Pihenésre van szükséged – mondta Elijah, miután kiváltak a csókból. 

- Akkor ölelj át, kérlek – nézett a hasonmás őzike szemekkel. 

Elijah a lány mellé feküdt, és átkarolva finoman ringatni kezdte. 

Klaus mozdulatlanul ült az ágy szélén Caroline mellett. Figyelte légzését, gyönyörködött az arcában, és közben belső harcot vívott önmagával. Nem biztonságos Caroline-nak, ha vele marad, de képtelen lett volna elengedni a lányt. Ez a város tényleg átkozott, és mi Ősök vagyunk itt a legnagyobb átkok. El kellene menni vele innen valahova messzire, de nem tehette. Nem amíg össze vannak kötve testvéreivel, és amíg a fehér tölgyet el nem pusztítják. Teljesen belemerült a gondolataiba, amikor egy kezet érzett az arcán. 

- Caroline, szerelmem! Hogy vagy? – kérdezte aggódó hangon. 

- Köszönöm, sokkal jobban – mosolygott rá a lány. 

- Annyira féltem, hogy elveszítelek. Beleőrültem volna – csókolta meg a vámpír kezét a hibrid. 

- Rossz pénz nem vész el – viccelődött a szöszi. – Kaphatok egy csókot, ami teljesen életre kelt? 

Klaus halkan felnevetett és teljesítette a lány kérését. 

- Elena? –kérdezte Caroline, amikor nagy sokára elváltak egymástól. 

- Nyugtass meg, hogy a csókomról nem a barátnőd jutott eszedbe – mondta tettetett felháborodással a hibrid. 

- Te lókötő! Szóval Elena? – nevetett a vámpír. 

- Elijah szobájában van. Maradni akart, és én szerettem is volna, ha marad. Most már nem szólok neki, Elijah-t ismerve valószínűleg alszanak. Elena mindenképpen, ő meg gyönyörködik benne. Holnap beszéltek. 

- Gonosz vagy! - ütött a férfi vállába a vámpír.

- Ahogy érzem, visszanyerted az erődet drágám.

- Elmondod mi történt velem? – kérte a lány. 

A férfi mindent elmondott. 

- Ne hibáztasd magad Nik. Jules-sal amíg élt sem jöttem ki jól, és most átvitt értelemben ugyan, de a halála után is szekál engem. 

- Túl sok az ellenségem. Nekem nem igazán árthatnak, de neked igen. Nem vagy biztonságban velem. El kellene, hogy engedjelek - mondta szomorúan a hibrid.

- Veled vagyok a legnagyobb biztonságban. Ne merészelj elengedni! Ma majdnem rossz döntést hoztam, amit örök életemben bántam volna, és ez egy vámpírnál nagyon hosszú idő - nézett összehúzott szemekkel Caroline.

- El kellene mennünk ebből a városból, de még nem tehetem. 

- Én sem. Le kell érettségiznem, és biztosnak lennem, hogy a barátaim és anyu jól lesznek, amikor elhagyom a várost. 

A férfi csendben nézte a lányt. A szíve jelzett neki, hogy valamit mondjon a szőke szépségnek. Úgy érezte, nincs veszteni valója, így megtette. 

- Szeretlek téged Caroline Forbes, tiszta szívemből! – mondta Klaus a lány szemébe nézve. 

- Szeretlek téged Niklaus Mikaelson, tiszta szívemből! – válaszolta könnyezve Caroline. 

- Soha senki és semmi nem választhat el bennünket egymástól – mondta csendesen a férfi. 

- Soha! Senki és semmi! – bújt a lány Klaushoz. 

Csendben ölelték egymást. Nem akarták elengedni a pillanatot, amikor bevallották egymásnak érzéseiket. Tudták, hogy olyan szerelemre találtak egymásban, amiből csak egy adatik az életben.

Chapter 15

Íme a 15. fejezet, amiről annyit elárulok, hogy nem lesz túl felemelő. Még ma fogom hozni a 16. fejezetet is, mert utána pár napig nem igen lesz időm folytatni a történetet, egyéb elfoglaltságaim miatt. Jó szórakozást hozzá!!!

Elutasítás

Másnap Elena elég későn, és egyedül ébredt a Mikaelson villában. Egy levelet talált az éjjeli szekrényen Elijah-tól. 

"Kedves Elena, 

Remélem nem ijedtél meg, hogy egyedül ébredtél. Néhány tennivalóm elszólított, de nem tartanak sokáig. Mire felébredsz, valószínűleg már itthon is leszek. A folyosó végén van a fürdő. Caroline hozott neked otthonról egy váltás ruhát, amelyet a fotelben megtalálsz. Gyere át a nappalin és az ebédlőben fogod találni magad, ahol várunk rád. 

Szeretettel 

Elijah" 

Még az írásából is nyugalom áradt, és régimódiság. A lány kipattant az ágyból és a fürdő felé vette az irányt. Álmélkodva nézett körül az óriási fürdőben. Kád, zuhanyzó, két mosdó. Minden fekete márványból készült, Óriási tükör volt a falon, és a csapok aranyszínűek voltak. Bézs színű hatalmas fürdőlepedők voltak szépen összehajtogatva a mosdóhoz tartozó hatalmas pulton, egy tálban pedig bontatlan fogkeféket, fogkrémeket látott. Többféle szappan, tusfürdő, habfürdő, sampont is látott. Az egyik szekrényben összehajtogatott fürdőköpenyek is voltak. „Klaus tudja, mitől döglik a légy” állapította meg magában Elena. Bezárta az ajtót, majd kiválasztotta egyik kedvenc tusfürdőjét, és ledobva ruháit beállt a zuhany alá. 20 perccel később már Elijah szobájában kapkodta magára ruháit, majd egy kis szájfényt tett fel, és elindult az ebédlőbe. Mindenki ott volt, és erre nem számított. Kol éppen Rebekah-val csipkelődött, aki mérgesen válaszolgatott neki. Klaus és Caroline egymással voltak elfoglalva és néha felnevettek. Elenát, kirázta a hideg a hibrid látványától, és érezte a lelkében tomboló gyűlöletet. Elijah csendben ült, csak néha mosolyodott el, testvérei szurkálódásain. Ha Elena nem tudta, volna milyenek valójában, azt gondolta volna róluk, hogy egy normális kicsit talán túlpörgött család. Kissé szégyenlősen lépett be. 

- Elena! Már azt hittem sosem kelsz fel! – kiáltott Caroline. 

- Sziasztok – mondta kínosan a lány. El sem hitte, hogy leül egy asztalhoz Klaussal. 

- Jó reggelt Elena! – szólalt meg Elijah, majd felállt, és kihúzta a maga mellett lévő széket. 

- Neked is Elijah – mosolygott szemérmesen a lány miközben leült. 

- Elena, micsoda megtiszteltetés – vigyorgott Kol. 

- Köszönöm – mondta zavartan a hasonmás. 

- Végre Elena, már éhen halok, de Elijah ragaszkodott hozzá, hogy megvárjunk – nézett rá Rebekah, miközben pirítósért és vajért nyúlt. 

- Ne légy már ilyen modortalan húgom. Jó reggelt Elena! Ne foglalkozz Becca-val, reggelente mindig hangulatánál van – mosolygott rá Klaus. Elena kényszeredetten mosolygott. Lehet, hogy Caroline-nak bejön a hibrid, ő viszont émelygett tőle. 

- Mit ennél kedvesem? – kérdezte Elijah. 

- Csak egy kis pirítóst. Köszönöm. 

- Kávét? – kérdezte Kol és már fogta is a kannát és egy csészébe töltött a lánynak. 

- Bezzeg nekem sosem ugráltok – szólalt meg újra Becca. 

- Te itt laksz, szolgáld ki magad – fricskázott Kol. 

- Rebekah, teljesen lejáratsz bennünket azzal, hogy nem tudsz viselkedni – nézett húgára Klaus. 

- Sajnálom Nik, csak magadat hibáztathatod, veled vagyok ezer éve, honnan kellene tudnom, az illemszabályokat? – vágott vissza Rebekah, és gúnyosan bátyjára mosolygott. 

Caroline és Kol egyszerre nevettek fel, még Elijah is elmosolyodott. 

- Ezt jól megkaptad Nik – mondta nevetve Kol. 

- Igazad van, az illem sosem tartozott az erősségeim közé, de Elijah-tól vehetek néhány leckét. Te pedig tanulhatnál a lányoktól. Áll az alku kishúgom? – nyújtotta kezét Klaus. 

- Ugyan kérlek, a modorodon még Elijah sem tudna javítani – ütötte félre a szőke Ős bátyja kezét. 

- Már jobb a modorom, mint volt. Nem igaz Caroline? – fordult a lány felé, és finoman megcsókolta a kezét. 

- Egy leheletnyit talán – forgatta szemét a szöszi vámpír. 

- Neked köszönhetem – puszilta meg Klaus a lányt. 

Elenát újra kirázta a hideg. Képtelen volt elfogadni a tényt, hogy a barátnője a főellenségükkel hál. Érezte, ahogy dühe eluralkodik rajta. 

- Azt hiszem én megyek – mondta. 

- Ne menj Elena! Még nem fejeztük be – kérte Klaus. 

- Sajnálom, de képtelen vagyok veled egy asztalnál ülni, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne közöttünk. Lehet, hogy Caroline-nak megfelelsz, de számomra mindig is egy hidegvérű gyilkos maradsz – nézett megvetően a hibridre. 

Néma csend lett az asztalnál, és mindenki Klaust nézte. Caroline szemében riadalom volt. Nem tudta, hogy Nik hogyan reagál. Elijah is feszülten figyelte testvére reakcióját. Rebekah mosolygott. Tudta, hogy bátyja nagyon nem szereti azt ellentmondást, és a sértéseket, még ha azok igazak voltak is. Kivéve persze, ha ő becsmérel másokat. Kol érdeklődve várta, hogy mi fog történni. Klaus sötét arccal nézte a hasonmást. 

- Lehet, hogy a testvérem kedvel téged, de ez nem jogosít fel arra, hogy a házamban, ahol aludtál, a reggeliző asztalnál, ahová vártunk téged, így beszélj, hogy ítélkezz. Nem érdekel mi a véleményed rólam, nem várok sem megbocsátást, sem mást. 

- Soha nem is fogok megbocsátani neked. Téged pedig nem értelek, hogy, voltál képes vele összeállni – nézett dühösen barátnőjére Elena. A szőke lány szemében könnyek csillogtak. 

- Én sem bocsátanék meg magamnak a helyedben, de ne feledd az alkunkat. Nem mondhatod el senkinek, hogy mi van köztem és Caroline között. Saját érdeked, hogy ez ne tudódjon ki. Tudhattam volna, hogy bajunk lesz veled. Egy valamit jegyezz meg, nem hagyom, hogy Caroline-ra akár egy rossz szót is szólj, hogy te vagy a barátaid ártsatok neki! – nézett a hibrid, és egy pillanatra szemei sárgára változtak. 

- Niklaus, elég volt! – szólt rá Elijah és védelmezően Elena felé mozdult. 

- Ne aggódj testvérem, nem fogom bántani. 

- Amíg a véremre nem lesz szükséged – jegyezte meg Elena. 

- Elena, kérlek, tegnap azt mondtad, hogy beszélünk – szólalt meg sírós hangon Caroline. 

- Sajnálom Car, a tegnapi nap kissé őrült volt, és sokkoltak bizonyos dolgok, nem gondolkoztam tisztán – nézett a lány Elijah-ra. – Nem hiszem, hogy bármi olyat tudnál mondani, ami megértővé tudna tenni ezzel kapcsolatban. 

- Azt hiszem, itt az ideje, hogy távozz, és ne feledd az alkunkat! – mondta Klaus enyhe fenyegetéssel a hangjában. 

- Örömmel teszem. Elijah mindent köszönök. Tényleg mindent – mondta Elena, és megpuszilta a férfit, majd elhagyta a szobát. Rövid időn belül hallották, hogy a bejárati ajtó is záródik. 

Caroline arcán csendben folytak a könnyek. 

- Üdvözöllek a családunkban Caroline – szólalt meg Rebekah. – Ha egy Mikaelson a társad, akkor mindenki mást elveszítesz. Örökre. 

A szöszi vámpír felpattant a székről, és zokogva kirohant az étkezőből. 

- Elijah, csak én érzem úgy, hogy Elena éppen egy búcsú puszi-muszi kíséretében szakított veled? – szólalt meg Kol. 

- Csend legyen– szólt rá Klaus, majd ott hagyta őket és a lány után ment. 

- Elena el fog bennünket árulni – fordult Elijah felé Rebekah. – Mindent el fognak követni a Salvatore-k, hogy kiszabadítsák anyánkat. 

Elijah csendben nézte testvéreit. Tudta, hogy elkezdődött valami közte és a hasonmás között, de jól mondta Kol, ennek most valószínűleg vége is lett. Sóhajtott egyet. Miért is gondolta, hogy ebből lehet valami? Még csak nem is hibáztatta Elenát ezért, végül is ő és a családja rengeteg szenvedést okoztak neki. 

- Elijah szomorkodhatsz később az újabb rossz döntésed miatt, de most mit csináljunk? A hülye szöszi mindent elrontott azzal, hogy beengedte Elenát – mondta ingerülten Rebekah. 

- Ne bántsd Caroline-t, jóhiszemű volt, nem akart ártani nekünk – védte meg Kol a vámpírt. 

- Fogd be Kol, még a vak is látja, hogy beleestél Vámpír Barbie-ba. Miért nem szaladsz te is utána felitatni a könnyeit? – dobott egy szalvétát testvére felé Rebekah. 

- Gonosz vagy Becca – állapította meg Kol. 

- Elena szavatartó, nem fog elárulni senkit és semmit – szólalt meg Elijah. 

- Nem bízom benne – nézett a Kol bátyjára. 

- Én sem, és biztos vagyok benne, hogyha végre Nik is a feladatra fog koncentrálni, egyetért majd velünk – mondta a lány. 

- Rendben, akkor kell valami védelem a házra. Ha Anton ideért, megkérem, hogy oldja meg – mondta csendesen Elijah. 

- Miért nem nyírjuk ki a Salvatore testvéreket? – tárta szét a kezét Kol. 

- Ez jó ötlet, már régen öltem – élénkült fel Rebekah. 

- Ez nem opció – intette le őket Elijah. 

- Ha jól tudom, akkor éppen azon mesterkednek, hogy megöljenek bennünket. Miért nem léphetünk mi előbb? – replikázott a lány. 

- Óhh, én tudom. Fél, hogy így végleg elveszíti Elenát – vigyorgott Kol. 

- Elijah! Egy lány miatt képes vagy feladni a családodat? – kérdezte dühösen Rebekah. 

- Nem mondtam, hogy feladom, csak keresek valami más, kevésbé véres megoldást – válaszolta a férfi, és elhagyta az asztalt. 

- Igazán remek családi reggelin vagyunk túl – mondta Kol szemtelen hangon és ő is felállt Rebekah-val egyetemben az asztaltól. 

Klaus finoman simogatta Caroline haját. A lány szeméből záporoztak a könnyek. 

- Elveszítettem őt Nik. Mindenkit elveszítek magam körül – csuklott el Caroline hangja. 

- Adj neki egy kis időt, majd megbékél. A harag idővel elmúlik – mondta finom hangon a hibrid. 

- Nem fog megbocsátani, amíg veled vagyok – emelte a férfira tekintetét a vámpír. 

- És ez mit akar jelenti pontosan Caroline? – kérdezte rekedt hangon Klaus és összeszorított szájjal nézett a szőke szépségre. 

- Igaza van Elenának, nem is tudom mit gondoltam, amikor belementem ebbe az egészbe – hunyta le szemét a lány. 

- El akarsz hagyni? – kérdezte még mindig rekedt hangon Klaus, és érezte, hogy lebénul az egész teste. 

- Nem akarom elveszíteni Elenát. 

- Hogy ne veszítsd el őt, el kell hagynod engem, nem igaz? – kérdezte suttogva a férfi, és érezte, hogyan veszíti el önuralmát. 

- Időre van szükségem. Egyértelműen kiderült, hogy ha veled maradok, akkor az egész eddigi életemet fel kell adnom, mindenkit akit szeretek elveszítek. Ha Elena,- aki az egyik legjobb szívű ember akit ismerek- nem bocsát meg nekem, akkor más sem fog. 

- Ne tedd ezt velem szerelmem – kérte a hibrid. 

- Adj nekem időt, most egyedüllétre van szükségem – simogatta meg a férfi arcát a szöszi. – Mennem kell Nik – indult el Caroline. 

- Erőszakkal is itt tarthatlak – termett a lány előtt Klaus. 

- Annak mi értelme lenne? Magad mondtad, hogy nem egy bábot szeretnél magad mellé – nézett szomorú szemekkel a lány, majd megkerülve a lebénult hibridet kisétált a szobából, és a házból. 

Caroline már elment, de Klaus még mindig ugyanúgy állt dermedten. Ő mondta mindig, hogy a szerelem a vámpírok legnagyobb gyengesége, és most ő maga sétált be a csapdába. Érezte, hogy uralkodik el rajta a harag. Szét akarta tépni Elenát, Damont, Stefant, mindenkit. Mindent megtett volna a lányért, ő meg feladta a kapcsolatukat. Soha, de soha többet nem akart érezni, ezt a fájdalmat átélni, ami szaggatta a lelkét. 

- Klaus – szólalt meg Elijah. 

A hibrid üres tekintettel fordult testvére felé. 

- Mi van? – kérdezte cseppet sem kedvesen. 

- Anton nemsokára itt lesz anyánk miatt, és védelmet kell rakatnunk vele a házra, hogy senki ne léphessen be rajtunk kívül. Szükségünk lenne rád – válaszolta Elijah, és látta, hogy a régi Klaus néz vissza rá. 

- Mindjárt megyek – válaszolta a hibrid. 

- Ne csinálj semmit olyat, ami később visszaüthet - kérte testvérét Elijah. 

- Én vagyok az Ősi hibrid, mégis mi üthetne vissza? Senki nem győzhet le. Halhatatlan vagyok. 

- Ne feledkezz meg a fehér tölgyről, és arról, hogy elveszítheted Caroline-t. 

- Le vagy maradva egy fejezettel testvérem. Már elveszítettem. 

- Ne zárd le ezt ilyen könnyen Klaus. 

- Láttalak az asztalnál Elijah, amikor Elena elment. Beletörődtél. 

- Különbség van beletörődés és az érzések kizárása között. Szükséged van arra a lányra. 

- Miért? Hogy emberibb legyek? Az voltam, és ez hova juttatott? 

- Ne add fel Niklaus. Ezer éve most láttalak először olyannak, mint amikor még emberként éltünk. Törődtél, szerettél, nevettél, boldog voltál. Nem akarhatod, hogy mindez elvesszen. 

- Nem mentem vele sokra – mondta Klaus közönyös hangon. 

- Itt van Anton – jelent meg Rebekah és megrémült bátyja semmitmondó tekintetétől. 

- Menjünk, intézzük el ezt. Időbe fog telni, amíg kiszedjük Estherből, hogyan törjük meg a kötést – mondta sötét vigyorral a képén Klaus. 

- Ne legyél kegyetlen Nik – kérte Rebekah. 

- Mi értelme lenne, ha finomkodnék? – húzta fel szemöldökét Klaus és gyilkos pillantást vetett testvéreire. 

- Becca, ti Kol-lal folytassátok a fehér tölgy keresését, majd ezt mi intézzük Niklaussal – fordult a lányhoz Elijah. 

A szöszi némán bólintott, és testvéreit követve elhagyta a hibrid szobáját. 

Pár órával később Rebekah Elena háza előtt állt, és bekopogott. 

- Rebekah! – mondta ijedten Elena amikor ajtót nyitott. 

- Caroline-nal szeretnék beszélni. 

- Nálatok találkoztam vele utoljára. Miért nem hívod fel? 

- Nos, a telefonja ki van kapcsolva. Voltam náluk, és az anyja azt mondta idejött. Gondoltam elújságolja neked a jó hírt, hogy dobta a bátyámat a reggeli jeleneted miattad. 

- Nincs itt. Nem lehet, hogy a testvéred bezárta a pincébe, csak mert végre megjött az esze Caroline-nak? – kérdezte a hasonmás gúnyosan. 

- Biztos nagyon büszke vagy magadra, hogy két embert, akik szeretik egymást elválasztottál egymástól. 

- Klaust aligha lehet embernek nevezni, ahogy az egész családodat sem. 

- Beleértve Elijah-t is Elena? Addig volt jó neked, amíg segített? Amíg kedved szottyant szórakozni vele? Most meg kidobtad? Alávaló ribanc vagy – sziszegte Rebekah. 

- Nem szórakoztam Elijah-val. Kedvelem őt. 

- Reggel mégis úgy tűnt számunkra, hogy véget ért a kis románcotok. Nem kedvellek Elena, de ezen túl tudok jutni, de azt nagyon nem értékelem, ha a családomnak, akár csak érzelmileg is bántódása esik. Egyébként jobb, ha tudod, hogy visszakaptuk a szívtelen, gonosz Klausunkat. Kikapcsolta az érzéseit. Hála neked! Szóval mostantól ajánlatos a hátad mögé tekintgetni. Már nincs melletted Elijah, hogy megvédjen. A Salvatore testvérek pedig nem hiszem, hogy képesek lennének megvédeni Klaustól. A testvéremre ezer év után talált rá a szerelem, és te elvetted tőle. Nem lennék a helyedben drágám – mondta fejét rázva, és orrát felhúzva az Ősi vámpír. 

- Szüksége van a véremre a kis hadseregéhez. 

- Kedveském, lépj már túl magadon. Klaus nem akar hadsereget. Az hogy az utóbbi időben normális volt veled, nem a véred miatt volt, hanem Caroline és Elijah miatt. A bátyám csak ezt a lányt akarta. El akarta vinni innen, beutazni vele a világot. Szimplán boldog akart lenni. 

- Nem érdemli meg a boldogságot, mindenkinek csak szenvedést okozott. 

- És te? Te most mit okozol másoknak? Caroline-nak, Elijah-nak? Gondolod, hogy a boszi barátnődben nem marad meg örökre, hogy azért vált vámpírrá az anyja, mert pont azoknak segítettél, akiknek az elpusztítására mindennél jobban törekedtél? Még mindig odavagy Stefanért, aki ha bekattan, akkor rosszabb, mint mi vagyunk? Elítéled a bátyámat, de Stefant nem? Úgy tudom láttad azt a névsort, akiket szétszaggatott. Kitették egy kisebb város lakosságát. 

- Már közel sem vagyok érte oda, és ő próbál változni. 

- Miért? Klaus talán nem? Azért gyűlölöd a bátyámat, mert megölte egy rokonodat. Ha jól tudom Stefan is megölte az egyik ősödet, akinek az életét csak a gyűrűje mentette meg. Szóval, mielőtt elítéled a szöszi barátnődet, nézz már magadba. 

- Nekem ezt nem kötelességem hallgatni – mondta durcásan Elena. 

- Ennyit sem akartam mondani, de a szemtelen válaszaidat nem hagyhattam szó nélkül. Nos, hol keressem Caroline-t, ha sem otthon, sem itt nem találom? 

- Békén kellene hagyjátok őt, hogy élhesse az életét. 

- Most már Klaus is az élete része. Azt mondta a szöszi, hogy kedves és segítőkész vagy. Valahogy nem érzem egyiket sem. 

- Mit akarsz tőle? Talán megölni, mert elhagyta a bátyádat? 

- Azt is mondta, hogy túl kellene látnom a gyűlöletemen, hogy észrevegyem a kedvességedet. Te miért nem tudsz túllépni a gyűlöleteden? 

- Nem kell rajta túllépnem. 

- Ez a te problémád. Nem akarom bántani Caroline-t. Vissza akarom kapni az új, normális bátyámat, és ehhez szükségem van a barátnődre. Neked is könnyebb lenne az életed. 

- Caroline döntése volt, hogy nem folytatja… - kezdte a barna lány. 

- Amit miattad hozott meg, nem saját akaratából. Ez örökre benne fog maradni Elena. Amikor már csak por és hamu leszel, ő még mindig szenvedni fog, amiért rákényszerítettél egy döntést. 

- Én nem kényszerítettem semmire – mondta Elena, de már közel sem olyan magabiztosan. 

- El is hiszed, amit mondasz? Caroline bárkit és bármit feláldoz a barátságért, és te vissza is éltél ezzel. Mindegy is, a lényeg, hogy meg akarom találni. Szóval? – nézett várakozóan Rebekah. 

Elena elővette telefonját, és felhívta Bonnie-t, Matt-et, Stefant, de egyik sem találkozott vele. 

- Egyéb ötlet? 

- Nincs több ötletem, hacsak nem ment vissza hozzátok. 

Rebekah felhívta Kol-t, de ő sem látta reggel óta Caroline-t. 

- Lehet, hogy egyedül akar lenni. 

- Ilyenkor hová szokott menni? 

- Nem tudom. 

- Elég silány meghatározás – mondta az Ősi vámpír, és elsuhant. 

Caroline az erdőben bóklászott céltalanul, miközben a lelkét hasogató fájdalomtól szenvedett. Időt kért Klaustól, ami leginkább egy kapcsolat végét szokta jelenteni. Tudta, hogy a férfi így is értelmezte, és lehet, hogy jobb is így. Sosem fogja elfelejteni Elena arcát, ahogy kérdőre vonta. Igaza volt, Klaus egy hidegvérű gyilkos, és megkeserítette az életüket. Hogyan is hihette, hogy barátnője csak úgy elviseli ezt? 

- Naiv vagy Caroline – suttogta a lány. 

- Miért vagy naiv, kedvesem? – kérdezte a már megszokott szemtelen hang. 

- Kol, mit keresel itt? – forgatta szemét Caroline. 

- Csak sétálok az erdőben. Egyébként Rebekah mindenhol keres, beszélni szeretne veled. 

- Nem akarok vele beszélni, nem vagyok kíváncsi a kioktatására, persze az is lehet, hogy ki akar végezni. Ne haragudj, de veled sem akarok beszélgetni – sóhajtotta a szöszi. 

- Akkor ne beszélgessünk, csak sétáljunk – nézett rá a férfi. 

- Egyedül szeretnék lenni. 

- Nem hagylak itt. Látom, hogy nem vagy jól. 

- Klaus, hogy viseli? 

- Rossz hír. Elzárta az érzelmi csapot, szóval újra kegyetlen, gonosz és üres. Talán éppen anyánkat kínozza – mondta némi derültséggel a hangjában Kol. 

- Most csak viccelsz ugye? – kérdezte Caroline. 

- Nem. Ezért is akar veled Rebekah beszélni. Vissza akarja kapni az új bátyust, aki nem pszichopata. 

- Mit tehetnék én? Hogyan választhatnék közte és a barátaim között? 

- Számomra úgy tűnik, hogy már választottál – vonta fel szemöldökét Kol. 

- Időt kértem Klaustól. 

- Időt? Azt ugye tudod, mit szokott jelenteni egy kapcsolat szempontjából? 

- Tudom. 

- Nos, akkor tudod, hogy Nik ezt a kapcsolatotok végének értékeli. Mégis mit vársz tőle? Egy ezer éves gyilkolási hajlamokkal megáldott hibrid, aki először szerelmes. 

- Nem kellett volna belemennem ebbe az egészbe. 

- Most már késő drágám, beleestél a gyilkos bratyóba, ahelyett, hogy velem foglalkoztál volna. Engem nem utálnak annyira – mondta vidáman Kol. 

- Hogy tudsz te mindenből viccet csinálni? – mosolyodott el Caroline. 

- Ezer éves vagyok, ha nem így tettem volna, olyan lennék, mint a karót nyelt Elijah. Unalmas – forgatta a szemét Kol. 

- Így viszont pszichopata lettél – nevetett fel Caroline. 

- Ne mondd, hogy nem tetszem neked. Buksz a pszichopatákra. 

- Kol, te komolyan egy pszichopata gyerek vagy, ezer év ide vagy oda. 

- De legalább jóképű –húzta ki magát az Ős. 

- Öntelt. 

- Imádtál volna, ha nem habarodsz bele a bátyámba. 

- Most el akarod magad adni nekem? 

- Sajnos elkéstem vele, nem igaz? 

- Nem is lettem volna rá vevő – rázta fejét Caroline. 

- Ne szomoríts el, legalább hazudd azt, hogy lett volna esélyem– nézett kiskutya szemekkel a férfi. 

- Nagy hóhányó vagy, de kicsit felvidítottál. 

- Már megérte, és ha ezt elértem, akkor még esélyem is lehet nálad. 

- Te sosem adod fel? – nevetett Caroline. 

- Családi vonás – vigyorgott Kol. 

- Kol! Miért nem hívtál, hogy megtaláltad? – hangzott fel a hátuk mögül Rebekah hangja. 

- Mert nem akart veled beszélni – válaszolt szemtelenül a férfi. 

- Caroline, beszélned kell a bátyámmal. 

- Nem tudnék mit mondani neki – a lányt kísértetiesen emlékeztette ez arra, amikor Elijah eljött hozzá. 

- Szóval a nyüves kis Elenát választottad? 

 - Nem választottam senkit. 

- Ma voltam nála – vetett egy negédes mosolyt Rebekah. 

- Bántottad? – kérdezte Caroline. 

- Kioktattam, a szerelemről, szenvedésről, ítélkezésről. Azt hiszem hatottak rá a szavaim, szóval ma jó cselekedetet hajtottam végre, és a bátyámat meg téged védtelek. 

- El vagyok ájulva tőled Becca, a végén a dicsőségfalon lesz a neved, úgyhogy csak csínján a jótettekkel, még kiderül, hogy van benned jó érzés – szólalt meg Kol gúnyosan. 

- Csak Nik miatt tettem. 

- Ugyan már tesó, magad miatt tetted. Jobban kedveled az új Nik-et. 

- Te örülnél neki, ha nem lennének együtt, nem igaz? – nézett gonoszan Rebekah 

- Te sem a boldogságuknak örülsz, nem igaz? – kérdezett vissza szemtelenül Kol. – Egyébként Caroline-nal most mélyítenénk el a kapcsolatunkat – fogta meg a meglepődött lány kezét és megcsókolta. 

- Te idióta – forgatta szemeit testvére. 

- Tényleg az vagy – replikázott Caroline. 

- Szóval beszélnél a bátyámmal? – tette fel újra kérdését türelmetlenül Rebekah. 

- Előbb Elenával szeretnék beszélni. 

Ebben a pillanatban megszólalt a szőke Ős telefonja. Megnézte, és kinyomta. 

- Mennünk kell Kol. Beszélj Elenával, de még ma gyere el, és beszélj Niklaussal. 

- Hódolatom, drága hölgy – hajolt meg Kol. 

Rebekah ingerülten megfogta testvérét, és magával húzta. Caroline elnevette magát. Kénytelen kelletlen, de bevallotta magának, hogy Kol az egyik legidegesítőbb, és mégis legszórakoztatóbb ember, akit ismer. Elővette telefonját, és felhívta Elenát. Barátnője hajlandó volt vele beszélni, és örömmel tette le a telefont. Majd fájdalmat érzett, majd még egyet, és még egyet, és végül elveszítette eszméletét.

They're all very Hotties!

The Originals Boys and Salvatore Boys! Enjoy Them! :P

Chapter 14

Íme a 14. fejezet. Remélhetőleg, mindenki fog találni magának benne valami kis finomságot. :)
Jó szórakozást hozzá!!!

Váratlan vendég

Klaus a Lynn-i erdőben volt. Még hétfőn Elijah-val felkeresték Antont, aki Elijah egyik régi boszorkányának a leszármazottja volt, és vérvonala majdnem az Ősökéig nyúlt vissza. Megkérték, hogy segítsen nekik Esthert és Finnt elcsalni Salemből, és a köztük lévő kötés megtörésére is próbáljon módot találni. Anton beleegyezett, hogy segít. Kedvelte az Ősöket, és nem szerette az olyan boszorkányokat, akik csak jóra használták az erejüket, és mániájuk volt az egyensúly fenntartása, a természetellenesség elleni küzdelem. Szerette a sötét mágiát. Bárminek az elpusztításában részt vett, amely szabályokhoz igazodott. Egyetlen kérése az volt, hogy ha végeztek, változtassák át őt vámpírrá. A halhatatlanságot még a sötét mágiánál is jobban szerette, és mivel elitista volt, ragaszkodott hozzá, hogy az Ősök által váljon vámpírrá. Elijah beleegyezett. Egyik Ős sem sem változtatott át vámpírrá senkit, már nagyon hosszú ideje, csak akkor, ha az érdekében állt. Nekik a férfi boszorkányként kellett. Vámpírként már nyűg lett volna. A férfi persze ezt nem tudta, de a halálos ítéletet kért saját magára. A terv az volt, hogy Anton megüzeni Esthernek, hogy hajlandó a vérvonalát felajánlani, de nem kíván Salembe menni. Esther nem akart messzire menni Salemtől, de hajlandó volt a férfival találkozni, a városon kívül. Péntek délutánra beszélték meg a Lynn-i erdőbe. Klaus elvigyorodott. Anyja nagyon kétségbe lehet esve, hogy ilyen simán belement a dologba. 

Hibridjei már készen álltak, és a megbeszélt találkozó hely közelében bujkáltak. Ő maga jóval távolabb volt, nem kockáztatta meg, hogy Finn megérezze jelenlétét. Egyik talpnyalójánál ott volt a fehér hamuba mártott tőr, amelyet testvére szívébe kellett mártania. Mindennek a meglepetés erejével kellett történnie. Bár ez azt jelentette, hogy a hibridje meghal, de nem bánta. A cél elérése volt a fontos. Anton is készen állt, remek varázslatot tudott arra, hogy anyja időlegesen elveszítse öntudatát. Testvérei otthon maradtak, hiszen ha Finn-t leszúrják, akkor ők is holtan fognak összeesni, viszont így volt a legegyszerűbb testvérüket leszerelni. Caroline-t kérte meg, hogy legyen ott velük, amíg vissza nem ér. A villa alagsorában, már előkészítettek két zárkát anyjuk és testvérük számára. Esther celláját boszorkányuk már felvértezte különböző védelmi varázslatokkal, hogy ne tudja elhagyni azt, továbbá, meggátolják anyjukat a természet szolgálóival való kontaktusban, és folyamatosan gyengítik a szervezetét. Finn cellájának falait és padlóját verbéna kivonattal locsolták fel, és olyan láncokkal szerelték fel, amelyeket Anton megbűvölt, minél inkább szabadulni akar valaki belőle, erejük annál nagyobb lett. Szóval Finn jobban teszi, ha nem mocorog majd. Szerencse, hogy a boszorkány a sötét mágia megszállottja volt. Klaus hallotta, hogy anyja és testvére a megbeszélt helyre érnek. 

- Anton, ha jól gondolom – mondta Esther. 

- Igen asszonyom, szolgálatára – biccentett fejével a boszorkány. 

- Ő itt a fiam, Finn – mutatott a vámpírra a nő, mire a két férfi egymás felé biccentett. 

- Miért itt akartál velem találkozni? 

- Nem nézik jó szemmel a családomat Salem-ben. Majdnem ezer éves a vérvonalam, féltékenyek rám.

- Érdekes, én úgy hallottam, hogy azért nem kedvelnek, mert szereted a sötét mágiát. 

- Nem szeretem, csak érdeklődöm iránta, nem több mint, egészséges kíváncsiság – hazudott az Ősi boszorkány szemébe a férfi. 

- Miért akarsz segíteni nekem? 

- Gyűlölöm a gyermekeidet, megkeserítették az egyik elődöm életét. Erőszakkal kényszerítették, hogy nekik dolgozzon. 

- Neked is ártottak? 

- Nekem nem. 

Esther gyanakodva nézte a férfit. Úgy érezte valami nem stimmel vele. 

- Nem bízol bennem? – kérdezte Anton. 

- Csak a fiamban. 

- Gondolod, hogy itt lennék, megkockáztatva, hogy a gyermekeid fülébe jut a találkozásunk, ha nem gondolom komolyan, hogy segítek? Ha nem kell a segítségem, el is mehetek – vonta meg vállát a férfi és megfordult, hogy elinduljon. 

- Ne, ne menj el – kapott utána Esther. 

Anton úgy intézte, hogy hozzáérjen a nő, és ez volt a jel, amikor a hibridnek a tőrrel semlegesítenie kellett az Őst, ő pedig elkapta a nő kezét, és azonnal a tudatvesztő varázslatot kezdte mormolni. A tőrrel rendelkező hibrid a meglepetés erejével Finn előtt termett, és szíven szúrta azt. Az Ősi vámpír elszürkülve esett a földre, a hibriddel együtt. Esthernek is fennakadtak a szemei, és ájultan esett össze. Klaus érezte a szíve tájékán a fájdalmat, és hallotta Anton hangját. Pár másodperc alatt a helyszínen termett. 

Caroline idegesen ült az Ősökkel a nappaliban. Egyrészről féltette Klaust, másrészről tudta, hogy siker esetén a szobában lévők, bármelyik pillanatban meghalhatnak. Kol a kanapén feküdt. Elijah és Rebekah pedig egy-egy fotelben ültek. Mindenki feszült volt, kivéve Kolt. 

- Caroline, nem akarod fogni a kezem, támogatni a halálomban? – kérdezte vigyorogva a férfi. 

- Kol, hogy tudsz ezzel viccelődni? – kérdezte a vámpír. 

- Lassan megszokjuk, hogy leszúrnak bennünket édesem. Elijah, és Rebekah nagy gyakorlattal rendelkeznek ebben, főleg, ha arról van szó, hogy Elena szúrja le őket. 

- Fogd be Kol – intette le Rebekah. – Elenának csak szerencséje volt. 

- Elena okkal szúrt le benneteket, az életét féltette – védte meg barátnőjét a szöszi. 

- Miattam nem volt veszélyben, már majdnem meg is kedveltem, de persze ezt elszúrta az a kis ribanc – mondta dühösen Becca. 

- Elég legyen húgom ebből a vulgáris beszédből – szólt rá Elijah. – Caroline-nak igaza van. Volt rá oka, hogy ezt tegye. 

- Annyira unom, hogy véded Elenát. 

- Elena kedves lány, és segítőkész, ha tovább látnál a gyűlöletednél talán észre is vennéd – szólalt meg Caroline. 

- Touché! - kiáltott fel Kol. – Nagy igazságot mondtál kedvesem – vigyorgott Kol. 

- Figyelj Szöszi! A bátyám arra kért meg, hogy maradj velünk, amíg halottak leszünk. Ezt köszönjük neked. Egyébként meg ne oszd itt az észt, főleg ne szende kisasszonnyal kapcsolatosan – nézett megvetően Rebekah. 

- Úgy érzem magam, mint egy elfuserált horror filmben. Bármelyik pillanatban meghalhattok, te meg még most is az Elena iránti utálatoddal vagy elfoglalva? – kérdezte Caroline. 

- Ezt a horror filmet mi fizikálisan fájónak fogjuk érezni, te meg nézheted. Ne pattogtassunk kukoricát, hogy teljes legyen az élvezeted? – kérdezte viccesen Kol. 

- Te tényleg egy elmebeteg vagy – nevetett fel Caroline, és a másik két Ős is elmosolyodott. 

Majd ezzel a mosollyal az arcukon, összerándultak, és mindhárman elszürkültek. A szöszi vámpír ijedten kapta szája elé a kezét, és minden ízében remegett. Félelmetes volt, ahogyan a három Ős egyszerre meghalt. Az előbb még beszéltek, mosolyogtak, és most halottak. Biztos volt benne, hogy ezután ahányszor lecsukja a szemét, ezt fogja látni. Soha többet nem fog tudni elaludni. El akarta felejteni ezt a látványt. Kiment a mosdóba megmosni az arcát. Miután végzett nem akart visszamenni, inkább bement Klaus szobájába. Halotti csend volt az egész villában. Összerezzent mikor megszólalt a telefonja. A hibrid hívta. 

- Caroline drágám! Mi a helyzet otthon? 

- Mikor érsz haza? Félelmetes itt lenni. Egyszer csak meghaltak – mondta hisztisen a lány. 

- Tudtad, hogy ez lesz, nem? – kérdezett vissza értetlenül a férfi. 

- Tudtam, de átélni egész más volt. Az egyik pillanatban még beszéltek, mosolyogtak, a másikban meg halottak voltak. 

- Nyugodj meg szerelmem. Sietek, ahogy csak tudok. Anyuci, és a tesó már a kocsim hátuljában pihennek. 

- A szobádban vagyok, és nem is jövök ki innen, míg haza nem érsz. 

- Ne haragudj rám drágám, nem tudtam, hogy ez ennyire fel fog kavarni. 

- Én sem gondoltam volna, de annak örülök, hogy sikerült a tervetek. Siess, kérlek! – kérte a vámpír. 

- Körülbelül egy talán másfél óra múlva otthon vagyok. 

- Addig kibírom valahogy. 

- Gondolj rám, és a hétvégénkre, az majd feldob. Néhány gyakorlatot itthon is elvégezhetünk. 

- Te széltoló! – nevetett fel a lány, és letette a telefont. 

Caroline elgondolkozva ült a férfi szobájában lévő fotelban. Olyan csodálatos volt a hétvégéjük, hogy teljesen elszomorodott, amikor véget ért. Teljesen gondolataiba merült, amikor egy halk nyikorgó hangot hallott. Felugrott a fotelból, és a hang irányába indult. A bejárat felől jött. Tudta, hogy nem lehet Klaus. Óvatosan az ajtóhoz suhant. Izgatott szívverést hallott. Ezer közül is felismerné Elena szívdobbanását. A csengő hangja hasogató fájdalomként hatolt Caroline fejébe. Most mit csináljon? Teljesen tanácstalan volt. Nem engedheti be. Egyrészről rögtön felmerülne a kérdés, hogy ő mit keres itt, másrészről a nappaliban három ideiglenesen halott Ős van. Összevonva szemöldökét fülelt, de Elena nem mozdult. Még egyszer csengetett. Miért nem megy el? Sóhajtott egyet a vámpír, majd vállát megvonva kinyitotta az ajtót, és berántotta a meglepődött arccal álló Elenát. 

- Szia Elena! – köszönt a vámpír, és összeszorított szájjal kínosan bólogatott. 

- Caroline? Mit keresel itt? – nyögte döbbenten a barna lány. 

- Remek kérdés. 

- Hol vannak az Ősök? Elijah? 

- Újabb fantasztikus kérdés. 

- Most szórakozol velem? – kérdezte Elena, kicsit paprikásan. 

- Szeretnék elmondani valamit, de meg kell ígérned, hogy ahogyan én is tartom a számat rólad és Elijah-ról, úgy te is tartani fogod – nézett komolyan a szöszi. 

- Összejöttél Kol-lal? 

- Nem egészen. 

- Klaussal? – hűlt el a hasonmás. 

- Igen vele. 

- Caroline? Elment az eszed? 

- Nem ment el Elena. Nem akarok hegyi beszédet hallgatni, ez az én döntésem, és jól érzem magam így. Régen nem voltam ennyire boldog és kiegyensúlyozott. Én örültem neked és Elijah-nak. 

- Klaus megölte Jenna-t, majdnem Jeremy-t és Alaric-ot. Engem is, és mindenkit bántott. 

- Tudom Elena, és sajnálom, ami történt, de én megismertem egy másik Klaust, akit ti el sem tudtok képzelni. Egyébként Stefan vagy Damon miben különböznek tőle? 

- Ők védtek bennünket, ha megöltek bárkit is… 

- Nem Elena. Közel 150 év alatt, mióta vámpírok lettek, hány ártatlan embert öltek meg, akár csak szórakozásból? Nem várom el, hogy megértsd, de ne ítélkezz. Az, hogy idáig fajultak a dolgok, nem csak Klaus vagy az Ősök hibája, a mi rossz döntéseink is közrejátszottak. Ezt majd később megbeszéljük. Most mutatni fogok neked valamit, de fel kell készítselek, hogy nem lesz szép látvány – fogta meg barátnője kezét a vámpír, és a nappaliba vezette a halott Ősökhöz. 

Elena szörnyülködő arccal nézte a három mozdulatlan testet. 

- Mi történt? 

- Ideiglenesen halottak. Klaus, most hozza ide Esthert, és Finnt, akit leszúrt az egyik hibridje. Mivel össze vannak kötve, így ők is halottak. 

- Megtalálták Esthert? Fel tudják oldani a kötést? 

- Még nem, de remélhetőleg megtalálják a módját. Most bezárják mindkettőt. Ha le lesz láncolva Finn, akkor fogja Klaus kihúzni a tőrt, és a többiek magukhoz térnek. 

- Te…te vigyázol most rájuk? 

- Klaus megkért rá. 

- Hogy keveredtél ebbe bele Caroline? – kérdezte a hasonmás. 

- El fogok neked mondani mindent Elena, de nemsokára hazaér Klaus. Itt akarsz maradni, vagy elmész? Egyáltalán miért jöttél? 

- Elijah-val akartam beszélni – nézte szomorú szemekkel a halott férfit. 

- Mi történt? 

- Stefan és Damon még mindig azon ügyködik, hogy megöljék őket. 

- Elijah most mentette meg Alaric-ot, Damon egyetlen barátjának életét. Miért nem szállnak már le róluk? Nem bántanak senkit. Mit mondtak még? 

- Alaric Damonnal folytatott telefonbeszélgetéséből vettem ki, hogy terveznek valamit. Egyébként Ric is helyteleníti a dolgot. Engem nem avattak be. Nem bíznak bennem. 

- Én bízhatok benned? Hogy megtartod a titkomat? Megtartod azt, amit éppen most láttál, és megtudtál? 

- Megígérem, hogy nem mondok senkinek semmit. A Klaussal való kapcsolatoddal, akkor sem értek egyet. Caroline, ha Klaus a legkisebb mértékben is ártani akar nekünk, és te az ő oldalára állsz… 

- Soha nem ártanék nektek, Klaus sem fog – vágott közbe a szőke lány. - Épp most mondtad, hogy a Salvatore-k akarnak ártani nekik. Ha ebből újabb háború lesz, nem ítélheted el Klaust vagy a többi Őst, ha védik magukat. Gondolod, hogy Elijah ölbe tett kézzel fogja nézni, hogy szervezkednek ellene és a családja ellen? – nézett felvont szemöldökkel a vámpír. 

- Tudom, hogy nem, és nem is várom el tőlük. Le kell állítani valahogy Damonékat, mielőtt bajt csinálnak maguknak, amibe bele is halhatnak. 

- Nem hiszem el. Végre nyugalom és béke van, erre a kék szemű ördög a patetikus testvérével bajt akar keverni – sóhajtott a szöszi és idegesen beletúrt a hajába. 

- Caroline, itt szeretnék lenni, amikor Elijah felébred – nézte még mindig meredten az Őst Elena. 

- Beviszem a szobájába, várj ott. Klaus valószínűleg nem lesz boldog attól, hogy beavattalak a dologba. Nem bízik benned. 

- Én sem benne. Ő miért akarja titkolni a kapcsolatotokat? 

- Nem akarja titkolni, ő szeretné, ha felvállalnánk. Én viszont még nem merem meglépni ezt. Főként az ilyen reakciók miatt. Damon talán meg is ölne. Nem erre a dologra gondoltam egyébként, hanem Estherre és Finnre. 

- Megnyugtathatod, hogy lakat lesz a számon, de nem miatta, hanem miattad és Elijah miatt. 

- Köszönöm Elena. Csak egy perc. 

Caroline a hátára vette Elijah-t és beszáguldott vele a szobájába, majd a konyhába, kivett három adag vért, és intett Elenának, hogy kövesse. 

- Kérsz egy kis vizet, vagy valamit? 

- Nem köszi – mosolygott a lány, és megfogta a halott Ős kezét. 

- Kedveled őt ugye? - kérdezte kedves hangon a vámpír, és odaadta az egyik tasakot Elenának. 

- Eléggé – válaszolta szégyenlősen a hasonmás. 

- Ne szégyelld magad ezért. Elijah jó ember, még ha néha csinál is olyan dolgokat, amiket nem kellene. Vámpírok vagyunk, benne van a vérünkben. 

- Tudom Caroline. 

- Most itt hagylak, bármelyik percben itt lehet Nik. Viszek a két kis pszichopatának is egy –egy adag vért, ha már én vagyok a nővérke – forgatta szemeit a szöszi, és a barna elnevette magát. 

Caroline visszatérve a nappaliba letette a vért az asztalra, és az ajtóhoz ment. Pár perc múlva hallotta, hogy megérkezik a hibrid. Kinyitotta az ajtót, és elébe szaladt. 

- Drágaságom, már nagyon hiányoztál – ölelte át a lányt a férfi. 

- Te is nekem – puszilta meg Klaus arcát a szőkeség. 

- Kinyitnád az alagsor ajtaját? Le akarom vinni a foglyainkat. 

- Mondanom kell valamit, aminek nem fogsz örülni. 

- Mi történt? – sötétült el a hibrid arca. 

- Itt van Elena.

- Tessék? 

- Miután beszéltünk, azután érkezett, és én beengedtem. 

- Megőrültél? – kérdezte ingerülten Klaus 

- Nem fogja elmondani senkinek. Elijah szobájában van, és a testvéred kezét fogja éppen. Miattam és miatta titokban tartja ezt a dolgot. 

- Elmondtad neki, hogy mi van köztünk? 

- Igen. Nem ért vele egyet, de nem fogja elmondani senkinek. 

- Tudod, hogy én nem bánnám, ha kiderülne, de ha elárulja a családomat, akkor.. 

- Nyugodj meg, nem fogja. Eszméletlen bizalomhiány van köztetek.

- Mindkettőnknek van rá oka. 

- Na jó, megyek kinyitom az alagsorba vezető ajtót – mondta szemét forgatva Caroline, és otthagyta a még mindig füstölgő férfit. 

Esther még mindig nem tért magához, amikor kicsivel később Klaus rázárta a cella ajtaját. Finnt is leláncolta és kihúzta belőle a tőrt, majd az ő ajtaját is bezárta. Felszáguldott a nappaliba testvéreihez. Caroline Kol előtt állt egy adag vérrel, Klaus pedig Rebekah visszatérését várta. 

Elena csendesen ült Elijah kezét fogva. Az előbb nézett be hozzá barátnője, és mondta, hogy mindjárt kint lesz a tőr Finnből. A lány látta, hogy kezdd visszatérni az élet az Ősbe. Megszorította kezét, és Elijah egy nagy levegőt véve magához tért. 

- Elena – mondta reszelős hangon. 

- Igyál – nyújtotta felé a tasakot a lány. 

- Hogy kerülsz ide? – kérdezte Elijah, miután lehajtotta a vért. 

- Hozzád jöttem, Caroline beengedett, vagyis inkább berántott, és ebbe a fura szituba keveredtem. Nem akartam, hogy egyedül térj magadhoz. 

- Köszönöm – emelte szájához a lány kezét. 

- Klaus valószínűleg nem túl boldog, hogy megtudtam a dolgokat. 

- Valóban nem vagyok az – hangzott az ajtóból, és Elena összerázkódott. 

- Niklaus! Minden jól ment? – szólalt meg Elijah. 

- Sima ügy volt. Most már jó helyen vannak. Nekünk viszont beszélnünk kellene – nézett a hasonmásra. 

- Nem fogom elmondani senkinek – mondta félve a lány. 

- Tudom, hogy nem fogod. Tudom, hogy betartod a szavad. Nem erről szeretnék beszélni veled. 

- Mondd itt Niklaus – kérte Elijah. 

- Rendben. Caroline nem szeretné, ha kitudódna a kapcsolatunk, legalábbis egyelőre. Nagyon nem szeretném, ha akár csak a boszi barátnőtöknek is elárulnád. 

- Már mondtam neki, hogy nem mondom el senkinek. 

- Azt is mondtad, hogy nem értesz vele egyet. Ha az ember valamivel nem ért egyet, az nyomasztja, és olyankor hajlamos kifecsegni dolgokat. Elfogadom, ha nem értesz vele egyet, de ne árts a barátnődnek, mert azt viszont nem fogom elfogadni. Ha nyomja a lelked, beszéld meg Elijah-val, vagy Caroline-nal. Elég jó ajánlat? 

- Igen – válaszolta Elena meglepetten. El sem hitte, hogy Klaus ennyire normálisan beszélt. 

- Köszönöm – mosolygott egyet a hibrid, és becsukta a szoba ajtaját. 

Elena elképedve nézett Elijah-ra. 

- Mi történt Klaussal? 

- Már mondtam neked a múltkor is, hogy változik. Az oka Ms. Forbes és az iránta érzett szerelme. 

- Ez őrület – túrt bele Elena a hajába. 

- Miért jöttél hozzám kedves? 

- Figyelmeztetni szeretnélek, hogy Stefan és Damon szerintem már megint ki akarnak találni valamit, hogy megöljenek benneteket. Nem akarom, hogy bárkinek is bántódása essen. 

- Ezek a fiatal vámpírok, annyira arrogánsak. Mit terveznek? 

- Nem tudom, nem bíznak meg bennem. Tulajdonképpen okkal. 

- Köszönöm Elena. Majd foglalkozom a dologgal, természetesen csak óvatosan. Nem akarok viszályt szítani. 

- Köszönöm Elijah. 

A férfi az ágy szélén ült, és finoman maga mellé húzta Elenát. 

- Aggódtál értem? – kérdezte és a lány füle mögé simított egy hajtincset. 

- Baj lenne, ha azt mondanám igen? Szörnyű volt látni, hogy tehetetlenül fekszel. 

- Hiszen már láttál így. 

- Az még az ismeretségünk kezdeti és nem túl vonzó szakaszában történt. Most más volt így látni téged – mondta a lány és egy könnycsepp jelent meg a szemében. 

Elijah megcsókolta a lány szemét, az arcát, majd pedig a száját. Elena szorosan átölelve az Őst viszonozta. 

- Maradj itt velem ma éjszaka – kérte a férfi, miután elszakadtak egymástól. 

- Túl korai lenne, még azt sem értem, hogy pontosan mi is történik közöttünk. Persze ezt nem a csókra értem, hanem… - hallgatott el a lány Elijah-t nézve. 

- Talán félreérthető voltam. Maradj itt beszélgetni Elena, ennyit kérek. Nem az ágyamba akarlak cipelni. Az ágyamat alvás céljából felajánlom, én majd a fotelben leszek. 

Elena csendben nézte az Ősi vámpírt. Ahogy a közelében volt, mindig azt a biztonságot érezte, amelyre vágyott. Úgy érezte, hogy minden rendben van, ha a férfi ott van vele. Régóta nem érezte már ezt. 

- Itt maradok, ha néha meg is csókolsz a beszélgetésünk közben, és esetleg aludhatunk, de csak aludhatunk egymás mellett. Nem venném a szívemre, ha elaludnád a nyakad a fotelben. – mondta végül pajkossággal a szemében. 

- Amit csak szeretnél – mosolygott Elijah, és a lány ajkára tapadt. 

Caroline kuncogva lépett be Klaus szobájába, kezében két adag vérrel. 

- Mi az aminek ennyire örülünk? – kérdezte a férfi. 

- Elijah szobája előtt mentem el, és éppen megkérte Elenát, hogy maradjon itt. Muszáj volt meghallgatnom a választ. 

- Te kis pimasz kémkedő – vette el a lánytól az egyik vérrel teli poharat. – Na és mit mondott a barátnőd? 

- Egy ilyen férfinak, mint Elijah? Mit lehet mondani? Természetesen igent! 

- Kezdek féltékeny lenni a testvéremre, már annyiszor áradoztál róla - nézett a lányra a férfi összehúzott szemekkel, de a hangjában vidámság bujkált. 

- Nyugodj meg te zsémbes öregember, én csak a rossz modorú hibridekre bukom – válaszolta nevetve a lány. 

- Öregember nem vénember – kapta el Klaus a szöszit, és az ágyra tette. – Te is itt maradhatnál éjszakára, ne csak nekik legyen jó éjszakájuk. 

- Ők beszélgetni fognak. 

- Nos, én ezt nem ígérhetem, tudod, hogy a tettek embere vagyok. 

- Ennyire már ismerlek – kacagott a lány. 

- Akkor itt maradsz? 

- Itt maradok. Legalább reggel Elena nem érzi majd egyedül magát. 

- Nem hiszem, hogy egyedül lenne. 

- Tudod hogyan értettem, te szélhámos. A két kis pszichopata nem fog kiakadni, hogy itt maradunk? 

- Ez az én házam, nem szólhatnak bele. Egyébként Kol biztos nem bánja. Rebekah meg tanulhatna tőletek némi jó modort. 

- Ma volt egy kis összetűzésünk a húgoddal. Megmondtam neki, ha tovább látna az Elena iránti gyűlöletén, akkor talán észrevenné, hogy milyen kedves és segítőkész lány. Kol igazat adott nekem. 

- Kol odáig van érted drágám, még jó, hogy neked ad igazat. 

- Szuper, egy pszichopata áll a pártomon. Nem túl felemelő. 

- Ne bántsd őt. Ha együtt maradunk meg kell szoknod. Kezelni kell tudni. 

- Igen, Rebekah nagyobb gond. 

- Még nálam is hevesebb.

- Majd igyekszem elkerülni – forgatta szemeit a lány. 

- Ezt viszont nem kerülheted el – tornyosult fölé Klaus, csókokkal halmozva el Caroline-t.

Chapter 13

El sem hiszem, de végre meghoztam a 13. részt is. Még mindig hétvége, és KLAROLINE!!!

Jó szórakozást hozzá!!!

Kellemes hétvége

Caroline arcán boldog mosoly játszadozott, amikor felébredt. Fantasztikus volt a tegnapi nap Klaussal. „Minden értelemben” tette hozzá magában, és nyújtózott egy nagyot. A férfi már nem volt mellette, de hallotta, hogy telefonon beszél. Túl messze volt tőle ahhoz, hogy értse, mit mond. Megvonta vállát, átsétált a saját szobájába. Nem töltött benne túl sok időt eddig. Kitúrta bőröndjéből fogkeféjét, majd visszament a fürdőbe. Felfrissülve tért vissza. Felvett egy sötétkék farmert, egy laza esésű fehér pulóvert, és lapos fekete térdig érő csizmáját. Élvezettel ült le a gyönyörű fésülködő asztalhoz. Csak egy kis szempillaspirált, és szájfényt használt smink gyanánt. Haját átfésülte, és oldalsó tincseit lazán eltűzte. Elégedetten állt fel, és megnézte telefonját. Elena még az éjszaka üzent neki, hogy megtalálták Ric-et, jól van, és kérte, hogy hívja fel, mert muszáj vele beszélnie valamiről. 

- Szia Elena! 

- Szia Caroline, de jó, hogy felhívtál! 

- Jézusom! Mi történt? Olyan a hangod, mint akit akasztani visznek. Azt írtad Ric jól van – mondta a vámpír ijedten. 

- Igen, Ric rendben van, csak én csináltam valamit, és nem tudom kihez fordulhattam volna. 

- Mit csináltál? 

- Csókolóztam Elijah-val – nyögte bele az igazságot a telefonba a hasonmás. 

- Ja, hogy ez történt? Halálra rémíted a már halott barátnődet, te lány – könnyebbült meg Caroline. 

- Tessék? Meg sem rökönyödsz ezen? 

- Várható volt, és én nem ítélkezem. Még örülök is neki - válaszolta a vámpír és belül ujjongott. "Jó ötlet volt Elijah figyelmét felhívni Elena érzéseire" gondolta magában.

- Caroline! - monda megütközött hangon a barna lány.

- Miért ne tenném Elena? Szükséged van, egy olyan emberre, mint Elijah. Van köztetek valami csodálatos meghittség. Stefant nagyon szeretem, de a közelébe lenni olyan, mintha temetésen vennék részt, és te lennél a halott, akit sirat. Damon szerelmes beléd, és tudom, hogy érzel iránta valamit, de szerintem ez részedről inkább egy erős szexuális vonzódás. Lehet, hogy szexelnetek kellene egyet. 

- Caroline!!! 

- Igazam van! Tudod, hogy jó a szemem az ilyen dolgokhoz. Tényleg egy szarkasztikus és kiszámíthatatlan vámpírt szeretnél magad mellé, vagy egy magába zuhantat, akinek folyamatosan önmegtartóztatást kell produkálni, mert eldurran az agya az emberi vértől? Nem hiszem Elena. Tudom, hogy gyűlölöd Klaust, de igaza volt abban, hogy a legrosszabb ami veled történhet, az Damon és Stefan. Legalábbis jelen állapotukban. Nem hagynak levegőt venni sem. 

- Nem tudom Car, teljesen össze vagyok zavarodva. 

- Lépj hátrább az életedtől és nézd a teljes képet, azt hogy neked mi a legjobb most. Ha engem kérdezel, akkor nyugodtságra, kiegyensúlyozottságra van szükséged. Ezt egyik Salvatore sem tudja biztosítani neked. Mondhatnám, hogy maradj továbbra is egyedül, de miért tenném, ha egyszer ilyen remek emberrel találkoztál? 

- Jesszusom! Fizetnek neked az Ősök, hogy ilyeneket mondj? – kérdezte Elena, és elnevette magát. 

- Ingyen futtatom őket – válaszolta szintén nevetve a vámpír. – Egyébként milyen volt a csók? 

- Teljesen beleszédültem, és nem csak egyszer csókolóztunk, de lelkiismeret furdalásom van miatta. 

- Miért Elena? Nem tartozol számadással senkinek. Nem csaltál meg senkit. Ott maradtok hétvégére? 

- Ric-nek begyógyultak a sebei, de miattam szeretné, ha maradnánk. Azért, hogy kikapcsolódjak. Elijah-nak sincs ellenére. 

- Akkor ez a hétvége legyen a tiétek. Ne lökd el magadtól, adj esélyt ennek, és nézd meg mivé alakul. 

- Jó vele lenni, olyan nyugodt, udvarias, vicces… 

- Dögös – vágott közbe a szöszi. 

- Igen az – ismerte el Elena. 

- Akkor mindent bele! Várom a részleteket! Jó hétvégét Elena! 

- Neked is Car! 

Caroline elégedetten tette le a telefont. 

- Engem milyennek találsz? – kérdezte a háta mögül Klaus, miközben átölelte a lányt, akire a szívbaj jött. 

- Megijesztettél – fordult a férfi felé, és szorosan hozzásimult. 

- Szeretek ijesztgetni másokat. 

- Tudom – forgatta a szemeit a lány. 

- Szóval, milyennek találsz? Remélem, nem csak Elijah-t találod dögösnek. 

- Mindent hallottál? 

- Mindent, és egy kicsit meg vagyok lepődve. 

- Elijah miatt? 

- Mindkettőjük miatt, hogy mertek lépni egymás felé. De tetszik a helyzet. 

- Nekem is – vetett cinkos pillantást Klausra a lány. 

- Nagy kerítőnő vagy, nem igaz? – nevetett fel a férfi és egy csókot nyomott Caroline szájára. 

- Csak azt mondtam, amit gondoltam. 

- Összeillenek, de a földkerekség legtökéletesebb párja mi vagyunk – nézte a lány száját a hibrid, és felemelte, hogy az ágyra tegye. 

- Ne Klaus, most tettem magam rendbe –ellenkezett a vámpír. 

- Ezt a szobát nem szenteltük még fel, drágám. Itt az ideje – nézett Caroline-ra, majd finoman az ágyra tette, és a nyakát kezdte csókolni. 

A szöszi már nem ellenkezett, felébredt benne a vágy, és ő is kényeztetni kezdte Klaust. 

Később a konyhában ültek, és vért kortyolgattak. 

- Szépek lennének együtt – mondta Caroline. 

- Elena és Elijah? 

- Ühüm. 

- A Salvatore testvéreket megütné a guta. 

- Nekem Elena számít. 

- Nekem te számítasz – emelte szájához Klaus a lány kezét. 

- Te is nekem – mondta némileg elpirulva Caroline. 

- Meddig akarod titokban tartani a kapcsolatunkat? – nézett a lányra a hibrid. 

- Ez bonyolult Nik, mi lesz, ha mégsem jön össze hosszabb távon kettőnk között. 

- Ne mondj ilyet Car. Miért gondolod, hogy ne lenne hosszú távú?

- Csak félek.

- Minden időmet neked szentelem. Gondolod, hogy energiát fektettem volna ebbe az egészbe, ha csak azért kellettél volna, hogy szórakozzak egyet? Akkor simán megigéztelek volna, és nem segítek neked, nem viszlek vacsorázni, nem hozlak ide. Bíznod kell bennem Caroline.

- Bízom benned.

- Akkor magadban nem bízol? - kérdezte Klaus, miközben belül rettegett attól mit mond erre a lány.

- Bízom magamban, bízom bennünk, de ez a kapcsolat akkor is még egy kicsit félelmetes számomra, és tudod, hogy a barátaim közül mindenki gyűlöl téged.

- Te mondtad Elena-nak, hogy adjon esélyt, akkor te miért ne tennéd?

- Igazad van, nem akarok valamit, ami ilyen jó az életemben eldobni magamtól.

- De ugye tudod, hogy nem titkolhatjuk örökké?

- Tudom. 

- Nem várom el, hogy most azonnal elmond a barátaidnak, de nem akarlak mindig csak titokban látni. Ezer éves vagyok, és úgy bujkálok, mint egy kamasz. Ez nem én vagyok Caroline. 

- Adj nekem egy kis időt. 

- Rendben van szerelmem, egy kis idő még belefér. 

- Klaus, szeretnék kérdezni valamit. 

- Ne tartsd magadba, kedvesem. 

- A közted és a testvéreid között lévő kötésről lenne szó. Anyukád még mindig azon ügyködik, hogy megöljön benneteket? 

- Biztos lehetsz benne, hogy igen – sötétült el a férfi arca. 

- Miért nem próbáltok lépni az ügyben? Megtörni a kötést? 

- Gondolod, hogy csak várjuk a jó szerencsét? Rajta vagyunk. A legfontosabb, hogy Esthert és Finnt kiiktassuk, aztán találnunk kell valakit, aki kellően erős boszorkány, és tudja, hogyan törje meg a kötést. 

- Tudjátok hová menekültek Estherék? 

- Caroline, bízhatok benned? Bízhatok benned annyira, hogy nem árulsz el engem? – nézett a lány szemébe a férfi komoly arccal. 

- Bízhatsz bennem – válaszolta a vámpír őszinte tekintettel. 

- Biztos? 

- Nem lennék itt veled, ha nem bíznék benned, és te nem bízhatnál bennem – mondta Caroline komoly hangon. 

- Amit most mondok, nem szeretném, ha bárkinek is elmondanád. Elena-nak sem, akármi is van közte és Elijah között. Nem bízom meg benne. Elijah kivételével az egész családom halálát akarja. 

- Nem fogom elmondani senkinek. Nem akarok ártani neked. 

- Megtaláltuk anyámékat, Salemben. 

- Ott elég erős boszorkányok vannak – vonta össze szemét a lány. 

- Igen, anyám egy újabb vérvonalat keres, amihez kapcsolódhat, de a Bennett vonal megszakításának híre ment, és eddig még nem talált támogatókat. Ettől függetlenül még nekünk sem tanácsos odamenni. El kell csalni őket onnan. 

- Hogyan akarjátok ezt megtenni? 

- Tegnap hívott Elijah, hogy meg vannak anyámék. Hétfőn, ha hazaértünk a testvéreimmel kitalálunk valamit. 

- Segíteni akarok neked – nézett Klausra a lány. 

- Nem lehet, túl veszélyes lenne rád nézve. 

- Ne utasítsd el végleg a segítségemet, ha bármit tehetek azért, hogy újra biztonságban legyetek segítek. 

- Nem akarlak veszélybe sodorni, de tudom milyen makacs vagy. Ha úgy látom, hogy tudsz segíteni, akkor kérni fogom. Rendben? – húzta fel a szemöldökét a férfi. 

- Rendben – mosolygott a lány. 

- Hát akkor szívem, mihez lenne kedved ma? 

- Te vagy a házigazda, lepj meg! 

- Drágám, én egész nap ágyban lennék veled – mondta csábító hangon, miközben lassan a lány felé közeledett. 

- Nik! Neked csak ezen jár az eszed? – kérdezte Caroline tettetett felháborodással a hangjában. 

- Csak ezen, ha veled vagyok! – kapta el a lányt és a konyhapultra ültette. 

- Akkor majd én kitalálok valamit – mondta Caroline, és megcsókolta a férfit, majd eltolta magától és lecsúszott a pultról. 

- Kínzol engem – nyögte panaszosan Klaus. 

- Jaj, te szegény! Sétáljunk egy kicsit a parkban, még nem volt lehetőségem megcsodálni, és tudod, hogy odáig vagyok a szép dolgokért. 

- Én is – kacsintott a lányra a hibrid. 

- Nagy hóhányó vagy! – rázta meg fejét a vámpír kacagva. 

- Ha sétálni szeretnél, menjünk – sóhajtott Klaus és kezét nyújtotta, amit Caroline örömmel elfogadott. 

A szökőkút szélén ültek, olyan meghitt és természetes volt, hogy együtt vannak. 

- Mesélj magadról Caroline. 

- Mit szeretnél tudni? 

- Hogyan éltél Mystic Falls-ban emberként, hogyan élsz vámpírként? 

- Gyönyörű gyermekkorom volt 10 éves koromig, aztán a szüleim elváltak. Egy férfi miatt, és nem anyám pasizott be – sóhajtotta a lány. – Nehezen viseltem a válást, pszichológushoz jártam. Anyuval nagyon hektikus volt a kapcsolatunk, egyszer fent egyszer lent. Azóta ilyen jó, amióta megbeszéltük ezt a vámpír dolgot. Apa mindig megértett engem, nagyon szerettem őt. Aztán szépen helyrejöttem, mindenben részt vettem. Adománygyűjtés, sulis szervezkedések, bálok, bármi. Imádom csinálni. Ez vámpírként is megmaradt nekem. Én lettem Miss Mystic Falls, bár ezt már tudod. Amikor átváltoztam, Damon ki akart nyírni, de Elena és Stefan nem engedte. Bonnie készített nekem napon járó gyűrűt, mert Stefan megkérte rá, de elfordult tőlem, és időbe telt, amíg rendeződött a viszonyom vele. Stefan nagyon sokat segített. Ott volt Matt, aki végül rájött a titkunkra, és Tyler, akivel rengeteg dolgon átmentünk. Segítettem neki az első farkassá válásakor. Iszonyatos kínokat élt át, és aztán elmélyült a kapcsolatunk. Közben pedig, állandóan történt velünk valami. Kezdődött Katherine-nel, folytatódott a vérfarkasokkal, akik elraboltak, megkínoztak, aztán jöttél te, majd ez kiegészült a családoddal. Persze történtek jó dolgok is, de mióta átváltoztam, több rossz dolog történt, mint jó. Tőszavakban elmondva nagyjából ennyi, bár gondolom pár dologról már tudtál. Mióta vámpír lettem, talán most van a legnyugodtabb időszak az életemben. 

- Még mindig úgy érzed, hogy haldokolsz, mióta vámpír lettél? 

- Bizonyos szinten mindig ezt fogom érezni. Újságíróként szerettem volna dolgozni. Férjhez menni, gyerekeket szülni, a tengerparton élni. Hétköznapi, normális nyugodt családi életről álmodoztam mindig. 

- Caroline, muszáj lesz máshogy szemlélned az életedet. Vámpírként nem valósítható meg minden emberi álmod. 

- Azt kell ünnepelnem, hogy nem vagyok az emberi végességhez kötve – mosolygott a lány. 

- Emlékszel mit mondtam neked, amikor elmentelek meggyógyítani? – csodálkozott Klaus, és jóleső melegség töltötte el. 

- Minden szavadra emlékszem – bólogatott Caroline. 

- Akkor próbálj meg úgy élni, különben egyre inkább szenvedéssé válik a létezésed. Segíthetek neked ebben szerelmem, de ahhoz a te közreműködésed is szükséges. Nem kell lemondanod minden emberi álmodról. Lehetsz újságíró, lehet házad, férjhez is mehetsz és még ezer dolgot pont ugyanúgy megtehetsz, megszerezhetsz. Talán még annál is többet, mint amit álmodni reméltél. 

- De soha nem lehet gyermekem – szontyolodott el a lány. 

- Sajnálom Caroline – nézett őszintén Klaus. 

- Nem te tettél vámpírrá, ne te sajnáld. Katherine törte össze az álmaimat. Tudod mit, nem is fogok ezen keseregni, mert nem tudok ellene mit tenni. Ellenben megfogadom azt, amit mondtál – rázta le magáról a szomorúságot a lány. 

- Katerina mindig önző volt, Tatia is az volt, úgy látszik, hogy ez Petrova tulajdonság. 

- Elena nem önző. 

- Ő valóban kilóg a sorból. Van benne önzés, de inkább csak annyi, amennyi minden más emberben is meg van. 

- Szerencséd hogy ezt mondtad! Nem engedem, hogy bántsd a barátnőmet, és Elijah-val is szembe kell majd nézned, ha jól alakulnak a dolgaik – dörzsölte össze tenyerét a lány. 

- Imádom, hogy ilyen nagy a szíved – csókolta meg Klaus Caroline-t. 

- Tanulhatsz tőlem pár dolgot, az már biztos – válaszolt csipkelődve a vámpír. 

- Értettem a célzást, de ne feledd, hogy ezer év hosszú idő, és sok érzelmet kizártam az életemből, nem fogok csak úgy megváltozni, és vannak dolgok, amiben nem is akarok. 

- Ne aggódj, nem felejtem el, hogy egy vén csont vagy – nevetett a lány. 

- Te pimasz kis bébi vámpír – nyúlt a lány után a férfi, de ő ügyesen kicsúszott a kezei közül, és futni kezdett. 

- Kapj el, ha tudsz – fordult a férfi felé, incselkedve. 

- Esélyed sincs ellenem kisszívem, és ha elkaplak, nem engedlek el – mondta nevetve a férfi és a lány után iramodott. 

Hagyta, hogy Caroline szaladjon előle. Kényelmesen elkaphatta volna, de tetszett neki a lány suhanása, lobogó szőke hajrengetege. Követte egy darabig, majd elébe iramodott. Caroline lelassított és a férfi karjaiba vetette magát. 

- Meg vagy – zárta össze karjait a férfi, és a vámpír felszabadultan nevetett. 

- Ahhoz képest, hogy milyen öregember vagy, nem volt rossz teljesítmény – heccelte a lány. 

- Ma nagyon ki akarod húzni nálam a gyufát – vonta össze szemöldökét a férfi, de közben mosolygott. 

- Hogy engesztelhetnélek ki? – kérdezte a lány ártatlan szemeket meresztve. 

- Csak egy módon, avassuk fel a parkot is – mondta és lefektette Caroline-t a fűbe. 

- Miért nem lepődöm meg – kuncogott a lány és odaadóan simult a férfi karjaiba.