They're all very Hotties!

The Originals Boys and Salvatore Boys! Enjoy Them! :P

Chapter 14

Íme a 14. fejezet. Remélhetőleg, mindenki fog találni magának benne valami kis finomságot. :)
Jó szórakozást hozzá!!!

Váratlan vendég

Klaus a Lynn-i erdőben volt. Még hétfőn Elijah-val felkeresték Antont, aki Elijah egyik régi boszorkányának a leszármazottja volt, és vérvonala majdnem az Ősökéig nyúlt vissza. Megkérték, hogy segítsen nekik Esthert és Finnt elcsalni Salemből, és a köztük lévő kötés megtörésére is próbáljon módot találni. Anton beleegyezett, hogy segít. Kedvelte az Ősöket, és nem szerette az olyan boszorkányokat, akik csak jóra használták az erejüket, és mániájuk volt az egyensúly fenntartása, a természetellenesség elleni küzdelem. Szerette a sötét mágiát. Bárminek az elpusztításában részt vett, amely szabályokhoz igazodott. Egyetlen kérése az volt, hogy ha végeztek, változtassák át őt vámpírrá. A halhatatlanságot még a sötét mágiánál is jobban szerette, és mivel elitista volt, ragaszkodott hozzá, hogy az Ősök által váljon vámpírrá. Elijah beleegyezett. Egyik Ős sem sem változtatott át vámpírrá senkit, már nagyon hosszú ideje, csak akkor, ha az érdekében állt. Nekik a férfi boszorkányként kellett. Vámpírként már nyűg lett volna. A férfi persze ezt nem tudta, de a halálos ítéletet kért saját magára. A terv az volt, hogy Anton megüzeni Esthernek, hogy hajlandó a vérvonalát felajánlani, de nem kíván Salembe menni. Esther nem akart messzire menni Salemtől, de hajlandó volt a férfival találkozni, a városon kívül. Péntek délutánra beszélték meg a Lynn-i erdőbe. Klaus elvigyorodott. Anyja nagyon kétségbe lehet esve, hogy ilyen simán belement a dologba. 

Hibridjei már készen álltak, és a megbeszélt találkozó hely közelében bujkáltak. Ő maga jóval távolabb volt, nem kockáztatta meg, hogy Finn megérezze jelenlétét. Egyik talpnyalójánál ott volt a fehér hamuba mártott tőr, amelyet testvére szívébe kellett mártania. Mindennek a meglepetés erejével kellett történnie. Bár ez azt jelentette, hogy a hibridje meghal, de nem bánta. A cél elérése volt a fontos. Anton is készen állt, remek varázslatot tudott arra, hogy anyja időlegesen elveszítse öntudatát. Testvérei otthon maradtak, hiszen ha Finn-t leszúrják, akkor ők is holtan fognak összeesni, viszont így volt a legegyszerűbb testvérüket leszerelni. Caroline-t kérte meg, hogy legyen ott velük, amíg vissza nem ér. A villa alagsorában, már előkészítettek két zárkát anyjuk és testvérük számára. Esther celláját boszorkányuk már felvértezte különböző védelmi varázslatokkal, hogy ne tudja elhagyni azt, továbbá, meggátolják anyjukat a természet szolgálóival való kontaktusban, és folyamatosan gyengítik a szervezetét. Finn cellájának falait és padlóját verbéna kivonattal locsolták fel, és olyan láncokkal szerelték fel, amelyeket Anton megbűvölt, minél inkább szabadulni akar valaki belőle, erejük annál nagyobb lett. Szóval Finn jobban teszi, ha nem mocorog majd. Szerencse, hogy a boszorkány a sötét mágia megszállottja volt. Klaus hallotta, hogy anyja és testvére a megbeszélt helyre érnek. 

- Anton, ha jól gondolom – mondta Esther. 

- Igen asszonyom, szolgálatára – biccentett fejével a boszorkány. 

- Ő itt a fiam, Finn – mutatott a vámpírra a nő, mire a két férfi egymás felé biccentett. 

- Miért itt akartál velem találkozni? 

- Nem nézik jó szemmel a családomat Salem-ben. Majdnem ezer éves a vérvonalam, féltékenyek rám.

- Érdekes, én úgy hallottam, hogy azért nem kedvelnek, mert szereted a sötét mágiát. 

- Nem szeretem, csak érdeklődöm iránta, nem több mint, egészséges kíváncsiság – hazudott az Ősi boszorkány szemébe a férfi. 

- Miért akarsz segíteni nekem? 

- Gyűlölöm a gyermekeidet, megkeserítették az egyik elődöm életét. Erőszakkal kényszerítették, hogy nekik dolgozzon. 

- Neked is ártottak? 

- Nekem nem. 

Esther gyanakodva nézte a férfit. Úgy érezte valami nem stimmel vele. 

- Nem bízol bennem? – kérdezte Anton. 

- Csak a fiamban. 

- Gondolod, hogy itt lennék, megkockáztatva, hogy a gyermekeid fülébe jut a találkozásunk, ha nem gondolom komolyan, hogy segítek? Ha nem kell a segítségem, el is mehetek – vonta meg vállát a férfi és megfordult, hogy elinduljon. 

- Ne, ne menj el – kapott utána Esther. 

Anton úgy intézte, hogy hozzáérjen a nő, és ez volt a jel, amikor a hibridnek a tőrrel semlegesítenie kellett az Őst, ő pedig elkapta a nő kezét, és azonnal a tudatvesztő varázslatot kezdte mormolni. A tőrrel rendelkező hibrid a meglepetés erejével Finn előtt termett, és szíven szúrta azt. Az Ősi vámpír elszürkülve esett a földre, a hibriddel együtt. Esthernek is fennakadtak a szemei, és ájultan esett össze. Klaus érezte a szíve tájékán a fájdalmat, és hallotta Anton hangját. Pár másodperc alatt a helyszínen termett. 

Caroline idegesen ült az Ősökkel a nappaliban. Egyrészről féltette Klaust, másrészről tudta, hogy siker esetén a szobában lévők, bármelyik pillanatban meghalhatnak. Kol a kanapén feküdt. Elijah és Rebekah pedig egy-egy fotelben ültek. Mindenki feszült volt, kivéve Kolt. 

- Caroline, nem akarod fogni a kezem, támogatni a halálomban? – kérdezte vigyorogva a férfi. 

- Kol, hogy tudsz ezzel viccelődni? – kérdezte a vámpír. 

- Lassan megszokjuk, hogy leszúrnak bennünket édesem. Elijah, és Rebekah nagy gyakorlattal rendelkeznek ebben, főleg, ha arról van szó, hogy Elena szúrja le őket. 

- Fogd be Kol – intette le Rebekah. – Elenának csak szerencséje volt. 

- Elena okkal szúrt le benneteket, az életét féltette – védte meg barátnőjét a szöszi. 

- Miattam nem volt veszélyben, már majdnem meg is kedveltem, de persze ezt elszúrta az a kis ribanc – mondta dühösen Becca. 

- Elég legyen húgom ebből a vulgáris beszédből – szólt rá Elijah. – Caroline-nak igaza van. Volt rá oka, hogy ezt tegye. 

- Annyira unom, hogy véded Elenát. 

- Elena kedves lány, és segítőkész, ha tovább látnál a gyűlöletednél talán észre is vennéd – szólalt meg Caroline. 

- Touché! - kiáltott fel Kol. – Nagy igazságot mondtál kedvesem – vigyorgott Kol. 

- Figyelj Szöszi! A bátyám arra kért meg, hogy maradj velünk, amíg halottak leszünk. Ezt köszönjük neked. Egyébként meg ne oszd itt az észt, főleg ne szende kisasszonnyal kapcsolatosan – nézett megvetően Rebekah. 

- Úgy érzem magam, mint egy elfuserált horror filmben. Bármelyik pillanatban meghalhattok, te meg még most is az Elena iránti utálatoddal vagy elfoglalva? – kérdezte Caroline. 

- Ezt a horror filmet mi fizikálisan fájónak fogjuk érezni, te meg nézheted. Ne pattogtassunk kukoricát, hogy teljes legyen az élvezeted? – kérdezte viccesen Kol. 

- Te tényleg egy elmebeteg vagy – nevetett fel Caroline, és a másik két Ős is elmosolyodott. 

Majd ezzel a mosollyal az arcukon, összerándultak, és mindhárman elszürkültek. A szöszi vámpír ijedten kapta szája elé a kezét, és minden ízében remegett. Félelmetes volt, ahogyan a három Ős egyszerre meghalt. Az előbb még beszéltek, mosolyogtak, és most halottak. Biztos volt benne, hogy ezután ahányszor lecsukja a szemét, ezt fogja látni. Soha többet nem fog tudni elaludni. El akarta felejteni ezt a látványt. Kiment a mosdóba megmosni az arcát. Miután végzett nem akart visszamenni, inkább bement Klaus szobájába. Halotti csend volt az egész villában. Összerezzent mikor megszólalt a telefonja. A hibrid hívta. 

- Caroline drágám! Mi a helyzet otthon? 

- Mikor érsz haza? Félelmetes itt lenni. Egyszer csak meghaltak – mondta hisztisen a lány. 

- Tudtad, hogy ez lesz, nem? – kérdezett vissza értetlenül a férfi. 

- Tudtam, de átélni egész más volt. Az egyik pillanatban még beszéltek, mosolyogtak, a másikban meg halottak voltak. 

- Nyugodj meg szerelmem. Sietek, ahogy csak tudok. Anyuci, és a tesó már a kocsim hátuljában pihennek. 

- A szobádban vagyok, és nem is jövök ki innen, míg haza nem érsz. 

- Ne haragudj rám drágám, nem tudtam, hogy ez ennyire fel fog kavarni. 

- Én sem gondoltam volna, de annak örülök, hogy sikerült a tervetek. Siess, kérlek! – kérte a vámpír. 

- Körülbelül egy talán másfél óra múlva otthon vagyok. 

- Addig kibírom valahogy. 

- Gondolj rám, és a hétvégénkre, az majd feldob. Néhány gyakorlatot itthon is elvégezhetünk. 

- Te széltoló! – nevetett fel a lány, és letette a telefont. 

Caroline elgondolkozva ült a férfi szobájában lévő fotelban. Olyan csodálatos volt a hétvégéjük, hogy teljesen elszomorodott, amikor véget ért. Teljesen gondolataiba merült, amikor egy halk nyikorgó hangot hallott. Felugrott a fotelból, és a hang irányába indult. A bejárat felől jött. Tudta, hogy nem lehet Klaus. Óvatosan az ajtóhoz suhant. Izgatott szívverést hallott. Ezer közül is felismerné Elena szívdobbanását. A csengő hangja hasogató fájdalomként hatolt Caroline fejébe. Most mit csináljon? Teljesen tanácstalan volt. Nem engedheti be. Egyrészről rögtön felmerülne a kérdés, hogy ő mit keres itt, másrészről a nappaliban három ideiglenesen halott Ős van. Összevonva szemöldökét fülelt, de Elena nem mozdult. Még egyszer csengetett. Miért nem megy el? Sóhajtott egyet a vámpír, majd vállát megvonva kinyitotta az ajtót, és berántotta a meglepődött arccal álló Elenát. 

- Szia Elena! – köszönt a vámpír, és összeszorított szájjal kínosan bólogatott. 

- Caroline? Mit keresel itt? – nyögte döbbenten a barna lány. 

- Remek kérdés. 

- Hol vannak az Ősök? Elijah? 

- Újabb fantasztikus kérdés. 

- Most szórakozol velem? – kérdezte Elena, kicsit paprikásan. 

- Szeretnék elmondani valamit, de meg kell ígérned, hogy ahogyan én is tartom a számat rólad és Elijah-ról, úgy te is tartani fogod – nézett komolyan a szöszi. 

- Összejöttél Kol-lal? 

- Nem egészen. 

- Klaussal? – hűlt el a hasonmás. 

- Igen vele. 

- Caroline? Elment az eszed? 

- Nem ment el Elena. Nem akarok hegyi beszédet hallgatni, ez az én döntésem, és jól érzem magam így. Régen nem voltam ennyire boldog és kiegyensúlyozott. Én örültem neked és Elijah-nak. 

- Klaus megölte Jenna-t, majdnem Jeremy-t és Alaric-ot. Engem is, és mindenkit bántott. 

- Tudom Elena, és sajnálom, ami történt, de én megismertem egy másik Klaust, akit ti el sem tudtok képzelni. Egyébként Stefan vagy Damon miben különböznek tőle? 

- Ők védtek bennünket, ha megöltek bárkit is… 

- Nem Elena. Közel 150 év alatt, mióta vámpírok lettek, hány ártatlan embert öltek meg, akár csak szórakozásból? Nem várom el, hogy megértsd, de ne ítélkezz. Az, hogy idáig fajultak a dolgok, nem csak Klaus vagy az Ősök hibája, a mi rossz döntéseink is közrejátszottak. Ezt majd később megbeszéljük. Most mutatni fogok neked valamit, de fel kell készítselek, hogy nem lesz szép látvány – fogta meg barátnője kezét a vámpír, és a nappaliba vezette a halott Ősökhöz. 

Elena szörnyülködő arccal nézte a három mozdulatlan testet. 

- Mi történt? 

- Ideiglenesen halottak. Klaus, most hozza ide Esthert, és Finnt, akit leszúrt az egyik hibridje. Mivel össze vannak kötve, így ők is halottak. 

- Megtalálták Esthert? Fel tudják oldani a kötést? 

- Még nem, de remélhetőleg megtalálják a módját. Most bezárják mindkettőt. Ha le lesz láncolva Finn, akkor fogja Klaus kihúzni a tőrt, és a többiek magukhoz térnek. 

- Te…te vigyázol most rájuk? 

- Klaus megkért rá. 

- Hogy keveredtél ebbe bele Caroline? – kérdezte a hasonmás. 

- El fogok neked mondani mindent Elena, de nemsokára hazaér Klaus. Itt akarsz maradni, vagy elmész? Egyáltalán miért jöttél? 

- Elijah-val akartam beszélni – nézte szomorú szemekkel a halott férfit. 

- Mi történt? 

- Stefan és Damon még mindig azon ügyködik, hogy megöljék őket. 

- Elijah most mentette meg Alaric-ot, Damon egyetlen barátjának életét. Miért nem szállnak már le róluk? Nem bántanak senkit. Mit mondtak még? 

- Alaric Damonnal folytatott telefonbeszélgetéséből vettem ki, hogy terveznek valamit. Egyébként Ric is helyteleníti a dolgot. Engem nem avattak be. Nem bíznak bennem. 

- Én bízhatok benned? Hogy megtartod a titkomat? Megtartod azt, amit éppen most láttál, és megtudtál? 

- Megígérem, hogy nem mondok senkinek semmit. A Klaussal való kapcsolatoddal, akkor sem értek egyet. Caroline, ha Klaus a legkisebb mértékben is ártani akar nekünk, és te az ő oldalára állsz… 

- Soha nem ártanék nektek, Klaus sem fog – vágott közbe a szőke lány. - Épp most mondtad, hogy a Salvatore-k akarnak ártani nekik. Ha ebből újabb háború lesz, nem ítélheted el Klaust vagy a többi Őst, ha védik magukat. Gondolod, hogy Elijah ölbe tett kézzel fogja nézni, hogy szervezkednek ellene és a családja ellen? – nézett felvont szemöldökkel a vámpír. 

- Tudom, hogy nem, és nem is várom el tőlük. Le kell állítani valahogy Damonékat, mielőtt bajt csinálnak maguknak, amibe bele is halhatnak. 

- Nem hiszem el. Végre nyugalom és béke van, erre a kék szemű ördög a patetikus testvérével bajt akar keverni – sóhajtott a szöszi és idegesen beletúrt a hajába. 

- Caroline, itt szeretnék lenni, amikor Elijah felébred – nézte még mindig meredten az Őst Elena. 

- Beviszem a szobájába, várj ott. Klaus valószínűleg nem lesz boldog attól, hogy beavattalak a dologba. Nem bízik benned. 

- Én sem benne. Ő miért akarja titkolni a kapcsolatotokat? 

- Nem akarja titkolni, ő szeretné, ha felvállalnánk. Én viszont még nem merem meglépni ezt. Főként az ilyen reakciók miatt. Damon talán meg is ölne. Nem erre a dologra gondoltam egyébként, hanem Estherre és Finnre. 

- Megnyugtathatod, hogy lakat lesz a számon, de nem miatta, hanem miattad és Elijah miatt. 

- Köszönöm Elena. Csak egy perc. 

Caroline a hátára vette Elijah-t és beszáguldott vele a szobájába, majd a konyhába, kivett három adag vért, és intett Elenának, hogy kövesse. 

- Kérsz egy kis vizet, vagy valamit? 

- Nem köszi – mosolygott a lány, és megfogta a halott Ős kezét. 

- Kedveled őt ugye? - kérdezte kedves hangon a vámpír, és odaadta az egyik tasakot Elenának. 

- Eléggé – válaszolta szégyenlősen a hasonmás. 

- Ne szégyelld magad ezért. Elijah jó ember, még ha néha csinál is olyan dolgokat, amiket nem kellene. Vámpírok vagyunk, benne van a vérünkben. 

- Tudom Caroline. 

- Most itt hagylak, bármelyik percben itt lehet Nik. Viszek a két kis pszichopatának is egy –egy adag vért, ha már én vagyok a nővérke – forgatta szemeit a szöszi, és a barna elnevette magát. 

Caroline visszatérve a nappaliba letette a vért az asztalra, és az ajtóhoz ment. Pár perc múlva hallotta, hogy megérkezik a hibrid. Kinyitotta az ajtót, és elébe szaladt. 

- Drágaságom, már nagyon hiányoztál – ölelte át a lányt a férfi. 

- Te is nekem – puszilta meg Klaus arcát a szőkeség. 

- Kinyitnád az alagsor ajtaját? Le akarom vinni a foglyainkat. 

- Mondanom kell valamit, aminek nem fogsz örülni. 

- Mi történt? – sötétült el a hibrid arca. 

- Itt van Elena.

- Tessék? 

- Miután beszéltünk, azután érkezett, és én beengedtem. 

- Megőrültél? – kérdezte ingerülten Klaus 

- Nem fogja elmondani senkinek. Elijah szobájában van, és a testvéred kezét fogja éppen. Miattam és miatta titokban tartja ezt a dolgot. 

- Elmondtad neki, hogy mi van köztünk? 

- Igen. Nem ért vele egyet, de nem fogja elmondani senkinek. 

- Tudod, hogy én nem bánnám, ha kiderülne, de ha elárulja a családomat, akkor.. 

- Nyugodj meg, nem fogja. Eszméletlen bizalomhiány van köztetek.

- Mindkettőnknek van rá oka. 

- Na jó, megyek kinyitom az alagsorba vezető ajtót – mondta szemét forgatva Caroline, és otthagyta a még mindig füstölgő férfit. 

Esther még mindig nem tért magához, amikor kicsivel később Klaus rázárta a cella ajtaját. Finnt is leláncolta és kihúzta belőle a tőrt, majd az ő ajtaját is bezárta. Felszáguldott a nappaliba testvéreihez. Caroline Kol előtt állt egy adag vérrel, Klaus pedig Rebekah visszatérését várta. 

Elena csendesen ült Elijah kezét fogva. Az előbb nézett be hozzá barátnője, és mondta, hogy mindjárt kint lesz a tőr Finnből. A lány látta, hogy kezdd visszatérni az élet az Ősbe. Megszorította kezét, és Elijah egy nagy levegőt véve magához tért. 

- Elena – mondta reszelős hangon. 

- Igyál – nyújtotta felé a tasakot a lány. 

- Hogy kerülsz ide? – kérdezte Elijah, miután lehajtotta a vért. 

- Hozzád jöttem, Caroline beengedett, vagyis inkább berántott, és ebbe a fura szituba keveredtem. Nem akartam, hogy egyedül térj magadhoz. 

- Köszönöm – emelte szájához a lány kezét. 

- Klaus valószínűleg nem túl boldog, hogy megtudtam a dolgokat. 

- Valóban nem vagyok az – hangzott az ajtóból, és Elena összerázkódott. 

- Niklaus! Minden jól ment? – szólalt meg Elijah. 

- Sima ügy volt. Most már jó helyen vannak. Nekünk viszont beszélnünk kellene – nézett a hasonmásra. 

- Nem fogom elmondani senkinek – mondta félve a lány. 

- Tudom, hogy nem fogod. Tudom, hogy betartod a szavad. Nem erről szeretnék beszélni veled. 

- Mondd itt Niklaus – kérte Elijah. 

- Rendben. Caroline nem szeretné, ha kitudódna a kapcsolatunk, legalábbis egyelőre. Nagyon nem szeretném, ha akár csak a boszi barátnőtöknek is elárulnád. 

- Már mondtam neki, hogy nem mondom el senkinek. 

- Azt is mondtad, hogy nem értesz vele egyet. Ha az ember valamivel nem ért egyet, az nyomasztja, és olyankor hajlamos kifecsegni dolgokat. Elfogadom, ha nem értesz vele egyet, de ne árts a barátnődnek, mert azt viszont nem fogom elfogadni. Ha nyomja a lelked, beszéld meg Elijah-val, vagy Caroline-nal. Elég jó ajánlat? 

- Igen – válaszolta Elena meglepetten. El sem hitte, hogy Klaus ennyire normálisan beszélt. 

- Köszönöm – mosolygott egyet a hibrid, és becsukta a szoba ajtaját. 

Elena elképedve nézett Elijah-ra. 

- Mi történt Klaussal? 

- Már mondtam neked a múltkor is, hogy változik. Az oka Ms. Forbes és az iránta érzett szerelme. 

- Ez őrület – túrt bele Elena a hajába. 

- Miért jöttél hozzám kedves? 

- Figyelmeztetni szeretnélek, hogy Stefan és Damon szerintem már megint ki akarnak találni valamit, hogy megöljenek benneteket. Nem akarom, hogy bárkinek is bántódása essen. 

- Ezek a fiatal vámpírok, annyira arrogánsak. Mit terveznek? 

- Nem tudom, nem bíznak meg bennem. Tulajdonképpen okkal. 

- Köszönöm Elena. Majd foglalkozom a dologgal, természetesen csak óvatosan. Nem akarok viszályt szítani. 

- Köszönöm Elijah. 

A férfi az ágy szélén ült, és finoman maga mellé húzta Elenát. 

- Aggódtál értem? – kérdezte és a lány füle mögé simított egy hajtincset. 

- Baj lenne, ha azt mondanám igen? Szörnyű volt látni, hogy tehetetlenül fekszel. 

- Hiszen már láttál így. 

- Az még az ismeretségünk kezdeti és nem túl vonzó szakaszában történt. Most más volt így látni téged – mondta a lány és egy könnycsepp jelent meg a szemében. 

Elijah megcsókolta a lány szemét, az arcát, majd pedig a száját. Elena szorosan átölelve az Őst viszonozta. 

- Maradj itt velem ma éjszaka – kérte a férfi, miután elszakadtak egymástól. 

- Túl korai lenne, még azt sem értem, hogy pontosan mi is történik közöttünk. Persze ezt nem a csókra értem, hanem… - hallgatott el a lány Elijah-t nézve. 

- Talán félreérthető voltam. Maradj itt beszélgetni Elena, ennyit kérek. Nem az ágyamba akarlak cipelni. Az ágyamat alvás céljából felajánlom, én majd a fotelben leszek. 

Elena csendben nézte az Ősi vámpírt. Ahogy a közelében volt, mindig azt a biztonságot érezte, amelyre vágyott. Úgy érezte, hogy minden rendben van, ha a férfi ott van vele. Régóta nem érezte már ezt. 

- Itt maradok, ha néha meg is csókolsz a beszélgetésünk közben, és esetleg aludhatunk, de csak aludhatunk egymás mellett. Nem venném a szívemre, ha elaludnád a nyakad a fotelben. – mondta végül pajkossággal a szemében. 

- Amit csak szeretnél – mosolygott Elijah, és a lány ajkára tapadt. 

Caroline kuncogva lépett be Klaus szobájába, kezében két adag vérrel. 

- Mi az aminek ennyire örülünk? – kérdezte a férfi. 

- Elijah szobája előtt mentem el, és éppen megkérte Elenát, hogy maradjon itt. Muszáj volt meghallgatnom a választ. 

- Te kis pimasz kémkedő – vette el a lánytól az egyik vérrel teli poharat. – Na és mit mondott a barátnőd? 

- Egy ilyen férfinak, mint Elijah? Mit lehet mondani? Természetesen igent! 

- Kezdek féltékeny lenni a testvéremre, már annyiszor áradoztál róla - nézett a lányra a férfi összehúzott szemekkel, de a hangjában vidámság bujkált. 

- Nyugodj meg te zsémbes öregember, én csak a rossz modorú hibridekre bukom – válaszolta nevetve a lány. 

- Öregember nem vénember – kapta el Klaus a szöszit, és az ágyra tette. – Te is itt maradhatnál éjszakára, ne csak nekik legyen jó éjszakájuk. 

- Ők beszélgetni fognak. 

- Nos, én ezt nem ígérhetem, tudod, hogy a tettek embere vagyok. 

- Ennyire már ismerlek – kacagott a lány. 

- Akkor itt maradsz? 

- Itt maradok. Legalább reggel Elena nem érzi majd egyedül magát. 

- Nem hiszem, hogy egyedül lenne. 

- Tudod hogyan értettem, te szélhámos. A két kis pszichopata nem fog kiakadni, hogy itt maradunk? 

- Ez az én házam, nem szólhatnak bele. Egyébként Kol biztos nem bánja. Rebekah meg tanulhatna tőletek némi jó modort. 

- Ma volt egy kis összetűzésünk a húgoddal. Megmondtam neki, ha tovább látna az Elena iránti gyűlöletén, akkor talán észrevenné, hogy milyen kedves és segítőkész lány. Kol igazat adott nekem. 

- Kol odáig van érted drágám, még jó, hogy neked ad igazat. 

- Szuper, egy pszichopata áll a pártomon. Nem túl felemelő. 

- Ne bántsd őt. Ha együtt maradunk meg kell szoknod. Kezelni kell tudni. 

- Igen, Rebekah nagyobb gond. 

- Még nálam is hevesebb.

- Majd igyekszem elkerülni – forgatta szemeit a lány. 

- Ezt viszont nem kerülheted el – tornyosult fölé Klaus, csókokkal halmozva el Caroline-t.

Chapter 13

El sem hiszem, de végre meghoztam a 13. részt is. Még mindig hétvége, és KLAROLINE!!!

Jó szórakozást hozzá!!!

Kellemes hétvége

Caroline arcán boldog mosoly játszadozott, amikor felébredt. Fantasztikus volt a tegnapi nap Klaussal. „Minden értelemben” tette hozzá magában, és nyújtózott egy nagyot. A férfi már nem volt mellette, de hallotta, hogy telefonon beszél. Túl messze volt tőle ahhoz, hogy értse, mit mond. Megvonta vállát, átsétált a saját szobájába. Nem töltött benne túl sok időt eddig. Kitúrta bőröndjéből fogkeféjét, majd visszament a fürdőbe. Felfrissülve tért vissza. Felvett egy sötétkék farmert, egy laza esésű fehér pulóvert, és lapos fekete térdig érő csizmáját. Élvezettel ült le a gyönyörű fésülködő asztalhoz. Csak egy kis szempillaspirált, és szájfényt használt smink gyanánt. Haját átfésülte, és oldalsó tincseit lazán eltűzte. Elégedetten állt fel, és megnézte telefonját. Elena még az éjszaka üzent neki, hogy megtalálták Ric-et, jól van, és kérte, hogy hívja fel, mert muszáj vele beszélnie valamiről. 

- Szia Elena! 

- Szia Caroline, de jó, hogy felhívtál! 

- Jézusom! Mi történt? Olyan a hangod, mint akit akasztani visznek. Azt írtad Ric jól van – mondta a vámpír ijedten. 

- Igen, Ric rendben van, csak én csináltam valamit, és nem tudom kihez fordulhattam volna. 

- Mit csináltál? 

- Csókolóztam Elijah-val – nyögte bele az igazságot a telefonba a hasonmás. 

- Ja, hogy ez történt? Halálra rémíted a már halott barátnődet, te lány – könnyebbült meg Caroline. 

- Tessék? Meg sem rökönyödsz ezen? 

- Várható volt, és én nem ítélkezem. Még örülök is neki - válaszolta a vámpír és belül ujjongott. "Jó ötlet volt Elijah figyelmét felhívni Elena érzéseire" gondolta magában.

- Caroline! - monda megütközött hangon a barna lány.

- Miért ne tenném Elena? Szükséged van, egy olyan emberre, mint Elijah. Van köztetek valami csodálatos meghittség. Stefant nagyon szeretem, de a közelébe lenni olyan, mintha temetésen vennék részt, és te lennél a halott, akit sirat. Damon szerelmes beléd, és tudom, hogy érzel iránta valamit, de szerintem ez részedről inkább egy erős szexuális vonzódás. Lehet, hogy szexelnetek kellene egyet. 

- Caroline!!! 

- Igazam van! Tudod, hogy jó a szemem az ilyen dolgokhoz. Tényleg egy szarkasztikus és kiszámíthatatlan vámpírt szeretnél magad mellé, vagy egy magába zuhantat, akinek folyamatosan önmegtartóztatást kell produkálni, mert eldurran az agya az emberi vértől? Nem hiszem Elena. Tudom, hogy gyűlölöd Klaust, de igaza volt abban, hogy a legrosszabb ami veled történhet, az Damon és Stefan. Legalábbis jelen állapotukban. Nem hagynak levegőt venni sem. 

- Nem tudom Car, teljesen össze vagyok zavarodva. 

- Lépj hátrább az életedtől és nézd a teljes képet, azt hogy neked mi a legjobb most. Ha engem kérdezel, akkor nyugodtságra, kiegyensúlyozottságra van szükséged. Ezt egyik Salvatore sem tudja biztosítani neked. Mondhatnám, hogy maradj továbbra is egyedül, de miért tenném, ha egyszer ilyen remek emberrel találkoztál? 

- Jesszusom! Fizetnek neked az Ősök, hogy ilyeneket mondj? – kérdezte Elena, és elnevette magát. 

- Ingyen futtatom őket – válaszolta szintén nevetve a vámpír. – Egyébként milyen volt a csók? 

- Teljesen beleszédültem, és nem csak egyszer csókolóztunk, de lelkiismeret furdalásom van miatta. 

- Miért Elena? Nem tartozol számadással senkinek. Nem csaltál meg senkit. Ott maradtok hétvégére? 

- Ric-nek begyógyultak a sebei, de miattam szeretné, ha maradnánk. Azért, hogy kikapcsolódjak. Elijah-nak sincs ellenére. 

- Akkor ez a hétvége legyen a tiétek. Ne lökd el magadtól, adj esélyt ennek, és nézd meg mivé alakul. 

- Jó vele lenni, olyan nyugodt, udvarias, vicces… 

- Dögös – vágott közbe a szöszi. 

- Igen az – ismerte el Elena. 

- Akkor mindent bele! Várom a részleteket! Jó hétvégét Elena! 

- Neked is Car! 

Caroline elégedetten tette le a telefont. 

- Engem milyennek találsz? – kérdezte a háta mögül Klaus, miközben átölelte a lányt, akire a szívbaj jött. 

- Megijesztettél – fordult a férfi felé, és szorosan hozzásimult. 

- Szeretek ijesztgetni másokat. 

- Tudom – forgatta a szemeit a lány. 

- Szóval, milyennek találsz? Remélem, nem csak Elijah-t találod dögösnek. 

- Mindent hallottál? 

- Mindent, és egy kicsit meg vagyok lepődve. 

- Elijah miatt? 

- Mindkettőjük miatt, hogy mertek lépni egymás felé. De tetszik a helyzet. 

- Nekem is – vetett cinkos pillantást Klausra a lány. 

- Nagy kerítőnő vagy, nem igaz? – nevetett fel a férfi és egy csókot nyomott Caroline szájára. 

- Csak azt mondtam, amit gondoltam. 

- Összeillenek, de a földkerekség legtökéletesebb párja mi vagyunk – nézte a lány száját a hibrid, és felemelte, hogy az ágyra tegye. 

- Ne Klaus, most tettem magam rendbe –ellenkezett a vámpír. 

- Ezt a szobát nem szenteltük még fel, drágám. Itt az ideje – nézett Caroline-ra, majd finoman az ágyra tette, és a nyakát kezdte csókolni. 

A szöszi már nem ellenkezett, felébredt benne a vágy, és ő is kényeztetni kezdte Klaust. 

Később a konyhában ültek, és vért kortyolgattak. 

- Szépek lennének együtt – mondta Caroline. 

- Elena és Elijah? 

- Ühüm. 

- A Salvatore testvéreket megütné a guta. 

- Nekem Elena számít. 

- Nekem te számítasz – emelte szájához Klaus a lány kezét. 

- Te is nekem – mondta némileg elpirulva Caroline. 

- Meddig akarod titokban tartani a kapcsolatunkat? – nézett a lányra a hibrid. 

- Ez bonyolult Nik, mi lesz, ha mégsem jön össze hosszabb távon kettőnk között. 

- Ne mondj ilyet Car. Miért gondolod, hogy ne lenne hosszú távú?

- Csak félek.

- Minden időmet neked szentelem. Gondolod, hogy energiát fektettem volna ebbe az egészbe, ha csak azért kellettél volna, hogy szórakozzak egyet? Akkor simán megigéztelek volna, és nem segítek neked, nem viszlek vacsorázni, nem hozlak ide. Bíznod kell bennem Caroline.

- Bízom benned.

- Akkor magadban nem bízol? - kérdezte Klaus, miközben belül rettegett attól mit mond erre a lány.

- Bízom magamban, bízom bennünk, de ez a kapcsolat akkor is még egy kicsit félelmetes számomra, és tudod, hogy a barátaim közül mindenki gyűlöl téged.

- Te mondtad Elena-nak, hogy adjon esélyt, akkor te miért ne tennéd?

- Igazad van, nem akarok valamit, ami ilyen jó az életemben eldobni magamtól.

- De ugye tudod, hogy nem titkolhatjuk örökké?

- Tudom. 

- Nem várom el, hogy most azonnal elmond a barátaidnak, de nem akarlak mindig csak titokban látni. Ezer éves vagyok, és úgy bujkálok, mint egy kamasz. Ez nem én vagyok Caroline. 

- Adj nekem egy kis időt. 

- Rendben van szerelmem, egy kis idő még belefér. 

- Klaus, szeretnék kérdezni valamit. 

- Ne tartsd magadba, kedvesem. 

- A közted és a testvéreid között lévő kötésről lenne szó. Anyukád még mindig azon ügyködik, hogy megöljön benneteket? 

- Biztos lehetsz benne, hogy igen – sötétült el a férfi arca. 

- Miért nem próbáltok lépni az ügyben? Megtörni a kötést? 

- Gondolod, hogy csak várjuk a jó szerencsét? Rajta vagyunk. A legfontosabb, hogy Esthert és Finnt kiiktassuk, aztán találnunk kell valakit, aki kellően erős boszorkány, és tudja, hogyan törje meg a kötést. 

- Tudjátok hová menekültek Estherék? 

- Caroline, bízhatok benned? Bízhatok benned annyira, hogy nem árulsz el engem? – nézett a lány szemébe a férfi komoly arccal. 

- Bízhatsz bennem – válaszolta a vámpír őszinte tekintettel. 

- Biztos? 

- Nem lennék itt veled, ha nem bíznék benned, és te nem bízhatnál bennem – mondta Caroline komoly hangon. 

- Amit most mondok, nem szeretném, ha bárkinek is elmondanád. Elena-nak sem, akármi is van közte és Elijah között. Nem bízom meg benne. Elijah kivételével az egész családom halálát akarja. 

- Nem fogom elmondani senkinek. Nem akarok ártani neked. 

- Megtaláltuk anyámékat, Salemben. 

- Ott elég erős boszorkányok vannak – vonta össze szemét a lány. 

- Igen, anyám egy újabb vérvonalat keres, amihez kapcsolódhat, de a Bennett vonal megszakításának híre ment, és eddig még nem talált támogatókat. Ettől függetlenül még nekünk sem tanácsos odamenni. El kell csalni őket onnan. 

- Hogyan akarjátok ezt megtenni? 

- Tegnap hívott Elijah, hogy meg vannak anyámék. Hétfőn, ha hazaértünk a testvéreimmel kitalálunk valamit. 

- Segíteni akarok neked – nézett Klausra a lány. 

- Nem lehet, túl veszélyes lenne rád nézve. 

- Ne utasítsd el végleg a segítségemet, ha bármit tehetek azért, hogy újra biztonságban legyetek segítek. 

- Nem akarlak veszélybe sodorni, de tudom milyen makacs vagy. Ha úgy látom, hogy tudsz segíteni, akkor kérni fogom. Rendben? – húzta fel a szemöldökét a férfi. 

- Rendben – mosolygott a lány. 

- Hát akkor szívem, mihez lenne kedved ma? 

- Te vagy a házigazda, lepj meg! 

- Drágám, én egész nap ágyban lennék veled – mondta csábító hangon, miközben lassan a lány felé közeledett. 

- Nik! Neked csak ezen jár az eszed? – kérdezte Caroline tettetett felháborodással a hangjában. 

- Csak ezen, ha veled vagyok! – kapta el a lányt és a konyhapultra ültette. 

- Akkor majd én kitalálok valamit – mondta Caroline, és megcsókolta a férfit, majd eltolta magától és lecsúszott a pultról. 

- Kínzol engem – nyögte panaszosan Klaus. 

- Jaj, te szegény! Sétáljunk egy kicsit a parkban, még nem volt lehetőségem megcsodálni, és tudod, hogy odáig vagyok a szép dolgokért. 

- Én is – kacsintott a lányra a hibrid. 

- Nagy hóhányó vagy! – rázta meg fejét a vámpír kacagva. 

- Ha sétálni szeretnél, menjünk – sóhajtott Klaus és kezét nyújtotta, amit Caroline örömmel elfogadott. 

A szökőkút szélén ültek, olyan meghitt és természetes volt, hogy együtt vannak. 

- Mesélj magadról Caroline. 

- Mit szeretnél tudni? 

- Hogyan éltél Mystic Falls-ban emberként, hogyan élsz vámpírként? 

- Gyönyörű gyermekkorom volt 10 éves koromig, aztán a szüleim elváltak. Egy férfi miatt, és nem anyám pasizott be – sóhajtotta a lány. – Nehezen viseltem a válást, pszichológushoz jártam. Anyuval nagyon hektikus volt a kapcsolatunk, egyszer fent egyszer lent. Azóta ilyen jó, amióta megbeszéltük ezt a vámpír dolgot. Apa mindig megértett engem, nagyon szerettem őt. Aztán szépen helyrejöttem, mindenben részt vettem. Adománygyűjtés, sulis szervezkedések, bálok, bármi. Imádom csinálni. Ez vámpírként is megmaradt nekem. Én lettem Miss Mystic Falls, bár ezt már tudod. Amikor átváltoztam, Damon ki akart nyírni, de Elena és Stefan nem engedte. Bonnie készített nekem napon járó gyűrűt, mert Stefan megkérte rá, de elfordult tőlem, és időbe telt, amíg rendeződött a viszonyom vele. Stefan nagyon sokat segített. Ott volt Matt, aki végül rájött a titkunkra, és Tyler, akivel rengeteg dolgon átmentünk. Segítettem neki az első farkassá válásakor. Iszonyatos kínokat élt át, és aztán elmélyült a kapcsolatunk. Közben pedig, állandóan történt velünk valami. Kezdődött Katherine-nel, folytatódott a vérfarkasokkal, akik elraboltak, megkínoztak, aztán jöttél te, majd ez kiegészült a családoddal. Persze történtek jó dolgok is, de mióta átváltoztam, több rossz dolog történt, mint jó. Tőszavakban elmondva nagyjából ennyi, bár gondolom pár dologról már tudtál. Mióta vámpír lettem, talán most van a legnyugodtabb időszak az életemben. 

- Még mindig úgy érzed, hogy haldokolsz, mióta vámpír lettél? 

- Bizonyos szinten mindig ezt fogom érezni. Újságíróként szerettem volna dolgozni. Férjhez menni, gyerekeket szülni, a tengerparton élni. Hétköznapi, normális nyugodt családi életről álmodoztam mindig. 

- Caroline, muszáj lesz máshogy szemlélned az életedet. Vámpírként nem valósítható meg minden emberi álmod. 

- Azt kell ünnepelnem, hogy nem vagyok az emberi végességhez kötve – mosolygott a lány. 

- Emlékszel mit mondtam neked, amikor elmentelek meggyógyítani? – csodálkozott Klaus, és jóleső melegség töltötte el. 

- Minden szavadra emlékszem – bólogatott Caroline. 

- Akkor próbálj meg úgy élni, különben egyre inkább szenvedéssé válik a létezésed. Segíthetek neked ebben szerelmem, de ahhoz a te közreműködésed is szükséges. Nem kell lemondanod minden emberi álmodról. Lehetsz újságíró, lehet házad, férjhez is mehetsz és még ezer dolgot pont ugyanúgy megtehetsz, megszerezhetsz. Talán még annál is többet, mint amit álmodni reméltél. 

- De soha nem lehet gyermekem – szontyolodott el a lány. 

- Sajnálom Caroline – nézett őszintén Klaus. 

- Nem te tettél vámpírrá, ne te sajnáld. Katherine törte össze az álmaimat. Tudod mit, nem is fogok ezen keseregni, mert nem tudok ellene mit tenni. Ellenben megfogadom azt, amit mondtál – rázta le magáról a szomorúságot a lány. 

- Katerina mindig önző volt, Tatia is az volt, úgy látszik, hogy ez Petrova tulajdonság. 

- Elena nem önző. 

- Ő valóban kilóg a sorból. Van benne önzés, de inkább csak annyi, amennyi minden más emberben is meg van. 

- Szerencséd hogy ezt mondtad! Nem engedem, hogy bántsd a barátnőmet, és Elijah-val is szembe kell majd nézned, ha jól alakulnak a dolgaik – dörzsölte össze tenyerét a lány. 

- Imádom, hogy ilyen nagy a szíved – csókolta meg Klaus Caroline-t. 

- Tanulhatsz tőlem pár dolgot, az már biztos – válaszolt csipkelődve a vámpír. 

- Értettem a célzást, de ne feledd, hogy ezer év hosszú idő, és sok érzelmet kizártam az életemből, nem fogok csak úgy megváltozni, és vannak dolgok, amiben nem is akarok. 

- Ne aggódj, nem felejtem el, hogy egy vén csont vagy – nevetett a lány. 

- Te pimasz kis bébi vámpír – nyúlt a lány után a férfi, de ő ügyesen kicsúszott a kezei közül, és futni kezdett. 

- Kapj el, ha tudsz – fordult a férfi felé, incselkedve. 

- Esélyed sincs ellenem kisszívem, és ha elkaplak, nem engedlek el – mondta nevetve a férfi és a lány után iramodott. 

Hagyta, hogy Caroline szaladjon előle. Kényelmesen elkaphatta volna, de tetszett neki a lány suhanása, lobogó szőke hajrengetege. Követte egy darabig, majd elébe iramodott. Caroline lelassított és a férfi karjaiba vetette magát. 

- Meg vagy – zárta össze karjait a férfi, és a vámpír felszabadultan nevetett. 

- Ahhoz képest, hogy milyen öregember vagy, nem volt rossz teljesítmény – heccelte a lány. 

- Ma nagyon ki akarod húzni nálam a gyufát – vonta össze szemöldökét a férfi, de közben mosolygott. 

- Hogy engesztelhetnélek ki? – kérdezte a lány ártatlan szemeket meresztve. 

- Csak egy módon, avassuk fel a parkot is – mondta és lefektette Caroline-t a fűbe. 

- Miért nem lepődöm meg – kuncogott a lány és odaadóan simult a férfi karjaiba. 

Chapter 12

Végre sikerült meghoznom a 12. fejezetet is. Ezért a részért sokan utálni fogtok engem, de kérlek vegyétek figyelembe, hogy az Ősök a kedvenceim, és még nem értem a végére a történetnek. :)

Jó szórakozást!!!

Felszabadultság

Elijah az emberei által megadott hotelnél állt. Hallotta bentről, hogy valaki nagyon gyengén lélegzik. Ez nyilvánvalóan Alaric lehetett. Beszélgetés szűrődött ki. 

- Anyám, mikor fogjuk végre megölni ezt a gyilkost? – kérdezte egy férfihang. 

- Ha majd úgy gondolom, eleget szenvedett – válaszolta feltehetően az anya. Kicsit őrült a hangja a nőnek, gondolta Elijah. 

- Öljük már meg, és tűnjünk innen. Úgy hírlik, hogy egy Ősi vámpír is keresi ezt a szemétládát – szólalt meg egy másik férfihang. 

- Nem érdekel. Megölte az édes kicsi testvéreteket és az apátokat is. Az örökkévaló szenvedés is kevés lenne neki – hallatszódott a nő hisztérikus hangja, majd Alaric fájdalmas üvöltése. 

Elijah, úgy döntött itt az ideje cselekedni. Hangtalanul bement a hotelbe, és felszáguldott a legfelső emeletre. A levegő tele volt Ric vérének szagával. Benyitott a valamikor lakosztálynak számító helyiségbe. A három vámpír megpördült a tengelye körül, és támadó állást vettek fel. 

- Bárki is vagy, jobban teszed, hogyha eltakarodsz, ha még élni akarsz – vicsorogta a nő. 

- Nem vagytok túl szívélyesek. 

- Szívélyességet akarsz? – kérdezte az egyik, nagyjából a húsz éves férfi. 

- Nagy kérés lenne? – vonta fel Elijah a szemöldökét. 

- Nesze neked szívélyesség! - szólalt meg a másik férfi is, aki talán két évvel lehetett idősebb a másiknál.

A két férfi vámpír egyszerre támadt az Ősre, aki egy villámgyors mozdulattal tért ki útjukból, majd hátuk mögött teremve egy pillanat alatt tépte ki szívüket. A nő artikulálatlan hangot adott ki, és ész nélkül Elijah-nak támadt. Egy másodperccel később a földön feküdt törött nyakkal. 

Az Ősi vámpír megtörölte kezeit, majd Alaric-hoz lépett. A falhoz volt láncolva, azok tartották alélt testét. Szinte mindenhol meg volt szurkálva, égetve. Ömlött a fejéből a vér, úgy tűnt a nő éppen megskalpolni készült a férfit. Elijah kiszabadította a tanárt a fogságából, és óvatosan a földre fektette. Helyére a nő került, aki még mindig mozdulatlan volt, de a férfi egy nagyobb adag verbénát is belefecskendezett a biztonság kedvéért. Elijah megharapta csuklóját, és szétfeszítve Alaric száját, belecsorgatta vérét, majd kivitte kocsijához, és visszahajtott a házba, amit kibérelt a hétvégére. 

Elena az ablakból leste, hogy mikor ér vissza Elijah. Amikor meglátta, hogy megérkezett, rohant az ajtóhoz. Rémülten látta, hogy Ric merő vér. Az Ős a kanapéra fektette, és Elena sírva ült le a mozdulatlan férfi mellé. Elijah kiment, és behozott egy nagyobb méretű vízzel teli tálat, egy szivacsot, és néhány törölközőt. 

- Elena, tisztítsd meg a sebeit. Rendbe fog jönni, adtam neki a véremből. 

- Mi történt Elijah? – nézett a hasonmás könnyes szemmel. 

- Ezt most megyek vissza letisztázni. Ne sírj Elena, rendbe fog jönni – simogatta meg a lány arcát a férfi. 

- Nagyon köszönöm, hogy visszahoztad nekem őt! – fogta meg az Ős kezét a lány, és megszorította azt. 

- Szívesen. Mennem kell. Az egyik vámpírt életben hagytam, kiderítem mi történt! 

- Vigyázz magadra! 

- Ne aggódj értem, foglalkozz Ric-kel. Sietek vissza! 

A nő akkor kezdett magához térni, amikor Elijah visszatért.

- Ki a fene vagy te? – kérdezte a nő, és megpróbálta letépni a láncait. 

- Én a helyedben nem tenném. 

- Kit érdekel, mit mondasz. 

- Ezer éves vagyok, és az Ősök közé tartozom, szóval mutass felém tiszteletet. Erre érzékeny vagyok. Mi a neved? 

A nő sötéten bámulta a férfit. 

- Te akartad - lépett a nő elé Elijah, és mélyen a szemébe nézett. - Minden kérdésemre válaszolsz. Mi a neved? 

- Susan. 

- Nos, Susan, mi történeted Alaric-kal? 

- Megölte a gyermekemet, és a férjemet. Több mint két évembe telt, hogy rátaláljak. 

- Hogy került a képbe Meredith Fell? 

- Már figyeltük egy ideje a tanárt, és egyszer csak feltűnt a doktornő. Megigéztem, hogy azt tegye amit én akarok, és kiszedtem belőle minden információt a városról. 

- Verbénát iszik. Hogyan tudtad megigézni? 

- Két nap fogság után kiürült a szervezetéből. Azóta pedig nem issza. 

- Miért nem kaptad el Alaric-ot magad? 

- Először meg akartam leckéztetni. Azt akartam, hogy meghurcolják, hogy tönkremenjen az élete, mielőtt megölöm. Meredith jó végrehajtó volt. Sikerült a tanárra terelni a gyanút a tanácstagok megölésével, de köszönhetően, a vadász idióta barátainak, a nő is gyanúba keveredett. 

 - Dr. Fell ölte meg a halottkémet, és Bill Forbes-t? 

- Nem. Ő csak a fegyvereket szállította, a fiaim tették. 

- Miért pont őket öltétek meg? 

- A halottkém tudta, hogy valami nincs rendbe, ki kellett iktatni. Bill Forbes pedig, annyira gyűlölte a vámpírokat, hogy nem volt kár érte. Ráadásul könnyű célpont volt. 

- Miért szúrtátok le Alaric-ot? 

- Amikor a doktornőre terelődött a gyanú kisebbik fiam az engedélyem nélkül megigézett egy idegent, majd amikor a tanár hazaért, a fiam leütötte, bevitette a házba, és leszúratta vele. Az az idióta beleszeretett a nőbe, és a féltékenysége miatt ki akarta iktatni a tanárt, és mivel Meredith akkor szolgálatban volt, így még alibit is tudott biztosítani neki. 

- Hogy került végül hozzátok Alaric? 

- Az a hülye liba felvitte a lakásába, a vadász meg kutakodni kezdett. Lelőtte, és felhívott bennünket, így elhoztuk, és itt kínoztam tovább. 

- Elég nevetségesen hangzik ez az egész. Egy ember miatt ennyi dolgot megszervezni. 

- A gyermekemért bármire képes voltam. Azt akartam, hogy hurcolják meg, hogy megalázzák, és a végén, amikor már senki nem hisz neki, és elveszít mindenkit maga körül elkaptam volna, és testileg is a végletekig kínoztam volna - mondta a nő hisztérikus hangon.

- Soha nem adták volna fel őt a barátai, talán még akkor sem, ha elhiszik, hogy ő a gyilkos. Felesleges volt ennyi energiát ebbe beleölni. 

- Nem tudod milyen elveszíteni egy gyereket, bármennyi energiát belefektetsz csak, hogy kielégítő bosszút tudj állni. 

- Hány éves volt a gyermeked, amikor átváltoztattad? – húzta össze szemöldökét Elijah. 

- 7 éves volt, az én drága Connorom – mondta a nő és sírni kezdett. 

- Egy ártatlan 7 éves gyereket gyilkoló géppé változtattál? Nem engedted meg neki, hogy felnőjön? Bezártad őt örök időkre egy gyerek testébe? Alaric megváltotta azzal, hogy megölte. Önző és szívtelen némber vagy – mondta megvetően az Ős. – Most már a fiaiddal lehetsz – tette hozzá, és egy mozdulattal lecsapta a nő fejét. 

Elena már tűkön ülve várta vissza Elijah-t. Aggódott érte, maga sem tudta miért. Amikor megérkezett átölelte a némiképp meglepődött Őst. 

- Elijah! Már kezdtem aggódni – nézett a férfira. 

- Vége Elena, már nem kell miattuk aggódnod – tolta el magától finoman a lányt, miközben az arcához ért. – Alaric? 

- Még nincs magánál, de már erősödik a légzése. 

- Az jó jel. 

- Mi történt? 

Elijah elmondta, amit a nőtől megtudott. 

- Megölt egy gyereket? - nézett Elena döbbenten.

- Egy vámpírt, aki egy 7 éves fiú testébe volt zárva. Gondolj bele abba, mit érzett volna a fiú idővel, amikor a lelke öregedni kezd, de a külseje egy gyereké. Jót tett a fiúval, amikor megölte. 

- Miért talált ki ilyen bonyolult tervet? 

- Ez a nő beleőrült a fia elvesztésébe. Minden értelemben fájdalmat akart okozni Alaricnak.

- Örülök, hogy jól vagy, és hogy Ric is rendben lesz – lábadt könnybe Elena szeme. 

 Elijah átölelte a lányt, és megsimogatta a fejét. 

- Most már minden rendben van – suttogta, és finoman ringatta. 

- Megnézem Ric-et – mondta a lány, miután megnyugodott. 

Alaric még mindig sápadtan feküdt, de már lényegesen jobban nézett ki. Elena mellé ült és megsimogatta a vámpírvadász arcát. El sem tudta képzelni, hogy ne legyen benne az életében. Ebben a pillanatban jelzett a gyomra, hogy éhes. 

- Éhes vagy – mosolygott az Ős. 

- Nem ettem mióta megérkeztünk – mosolygott vissza a hasonmás. 

- Nos, akkor ennünk kellene. Menjünk el valahová? 

- Nem szeretném itt hagyni Ric-et. 

- Akkor házhoz kellene hozatnunk némi ételt. Bár még sosem csináltam ilyet. 

Elena halkan felnevetett, annyira kedvelte Elijah-t, a régi módi viselkedését, a kedvességét. 

- Menjetek el enni – szólalt meg Alaric halk hangon. 

- Ric, hát magadhoz tértél – sírta el magát a lány és szorosan magához ölelte a férfit. 

- Összenyomsz – mondta a férfi, de ő is magához ölelte a lányt. 

- Annyira aggódtunk érted – mondta még mindig könnyezve Elena. 

- Azt hittem meghalok. 

- Nem bírtam volna elviselni. Elijah talált rád, és adott a véréből is. 

- Köszönöm – fordította fejét Ric az Ős felé. 

- Ne köszönd. Tartoztam ezzel Elenának és mindnyájatoknak. 

- Meredith lőtt le. 

- Mindent tudunk Ric, ne erőltesd meg magad. Pihenj – mondta halkan Elena. 

- Hol van Damon? 

- Mystic Falls-ban Stefannal. 

- Tudnak róla, hogy itt vagy? 

- Ez egy hosszú történet. Holnap mindent megbeszélünk. Aludj Ric, pihenésre van szükséged.

- Neked pedig kikapcsolódásra. Menj el Elijah-val, élvezd ki, hogy nem figyelik minden lépésedet – mosolygott a tanár. 

- Nem akarlak itt hagyni.

 - Én azt szeretném, hogy itt hagyj. Jól leszek – csukta le szemét Alaric. 

- Szóval, tudsz egy helyet, ahol vacsorázhatnánk? – fordult Elena az Ős felé. 

- Van rá esély, hogy hoztál magaddal elegáns ruhát? 

- Otthon úgy tudják, hogy eljegyzési partira készültem, a látszat kedvéért eltettem egyet. 

- Akkor készülődj, kedvesem – tárta szét kezeit a férfi. 

Elijah, egy gyönyörű étterembe vitte a lányt. Minden fekete és fehér színben pompázott, halk jazz szólt, és a táncparketten néhány pár táncolt. A pincérek frakkban szolgáltak fel, és lányok jártak az asztalok között virágot árulva. 

- Szóhoz sem jutok ettől a helytől – álmélkodott Elena. 

- Örülök, hogy tetszik – mosolygott a férfi, és az egyik virágos lányt magához intette. 

Egy szál vörös rózsát emelt ki a kosarából, pénzt adott a lánynak, majd Elena felé nyújtotta. 

- Köszönöm, hogy eljöttél velem és, hogy a kis szövetségünk sikeresen megoldotta a problémát. 

- Köszönöm, hogy segítettél! Nélküled, még mindig egy helyben toporognánk – nyúlt a rózsáért a lány, kissé elpirulva.

- Szívesen tettem – mondta az Ős, és magukhoz rendelte a pincért. 

Csendes beszélgetéssel töltötték a vacsorát. 

Elena kiegyensúlyozottnak, nyugodtnak, felszabadultnak és boldognak érezte magát a vámpír közelében. Annyira örült, hogy nem halt meg Elijah, és itt már nem csak arról volt szó, hogy lelkiismeret furdalása lett volna, ha megtörténik. Már jelentett neki valamit a férfi, de még nem tudta megfogalmazni, hogy mit. 

Elijah szemei bebarangolták a lány arcának minden egyes milliméterét. 

- Elena táncolnál velem?  – kérdezte és a lány felé nyújtotta kezét. 

- Enyém a megtiszteltetés – hajtotta meg fejét a lány viccesen, és a férfi kezébe csúsztatta sajátját. 

A táncparkettre érve Elijah finoman megforgatta a lányt, és magához vonta. Elena boldogan nevetett fel. 

- Köszönöm, hogy elhoztál. Olyan felszabadultnak érzem magam, amilyen már régen nem voltam – mondta a lány. 

- Örülök, ha jól érzed magad. Kapcsolj ki Elena, szükséged van rá – mondta halkan a férfi, és finoman végigsimított a hasonmás hátán. 

 Lassú mozdulatokkal táncoltak a zenére, miközben mosolyogva nézték egymást. Elena finoman közelebb húzódott az Őshöz. Valahogy biztonságot adott neki a férfi közelsége. 

- Min gondolkozol, kedves? - kérdezte Elijah. 

- Azon, hogy mióta ismerjük egymást mennyi mindenen mentünk már keresztül együtt. 

- Nos, a történetünk elég viharosnak mondható – húzta fel szemöldökét a férfi a maga elegáns módján. 

- Sosem gondoltam volna, hogy együtt fogunk táncolni, és mégis valahogy természetes. 

- Tudom Elena, én is ezt érzem – mondta Elijah és finoman a lány felé hajolt. 

Elena elveszett a férfi szemeiben, és ő is közeledni kezdett a férfi felé. Óvatos, és finom csókban forrtak össze. Mindketten megszédültek az érzéstől. Már nem táncoltak, csak egymást ölelték szorosan. Nem akarták, hogy elmúljon ez a pillanat.

- Nem szabadna ezt csinálnunk – suttogta Elena. 

- Másé a szíved. Nem szabadott volna megcsókolnom – mondta Elijah szomorúsággal a hangjában, és eltolta magától a lányt. 

- Úgy érzem, hogy elárulom a barátaimat. 

- Csak egy csók volt Elena, amit nem kell tudnia senkinek. 

- Össze vagyok zavarodva – hunyta le szemét a hasonmás. 

- Szeretnéd, ha mennénk? 

- Nem szeretnék menni, ölelj meg kérlek – bújt a férfihoz, aki védelmezően átölelte. 

Így álltak egy darabig, majd a férfi megemelte a lány állát, és újra megcsókolta. Elena nem ellenkezett, akarta ezt a csókot.

The Originals I Love Them

Annyira jó ez a videó, hogy közzé kell tennem! Remélem nektek is tetszeni fog! :)

Chapter 11

Meghoztam a 11. fejezetet is. Azt hiszem, ezt már sokan vártátok. KLAROLINE!!!!!
Jó szórakozást hozzá!

Tökéletes összhang

Péntek reggel a lányok az Elijah-val megbeszélt időpontban érkeztek a város határába. Ide beszélték meg a találkozót. Elena totál be volt kattanva, egyrészt azért, mert az Ős által fogadott emberek feltehetően megtalálták Alaric-ot, másrészt örült, hogy egy kicsit elhagyja ezt az átkozott várost. Elijah már várta őket. Caroline leparkolt, és az udvarias vámpír máris a kocsinál termett. 

- Jó reggelt hölgyeim! 

- Neked is Elijah – köszöntek vissza a lányok. 

- Elena, melyik a te csomagod? 

- A fekete bőrönd az enyém, köszönöm Elijah – nézett mosolyogva a hasonmás. 

Elijah átpakolta saját kocsijába a lány csomagját, és jelezte, hogy részéről indulhatnak. 

- Caroline, nagyon köszönöm, hogy fedezel, és érezd jól magad. Hétfőn találkozunk – ölelte meg barátnőjét a lány. 

- Remélem megtaláljátok Ric-et és minden rendben lesz, és próbálj egy kicsit kikapcsolódni – mondta a vámpír. 

- Majd küldök üzenetet – ígérte a hasonmás. 

- Elena, induljunk – kérte az Ős és kinyitotta neki az utas oldali ajtót. 

- Caroline jó szórakozást kívánok neked – bólintott Elijah a szöszi felé, aki megesküdött volna, hogy egy cinkos mosolyt eresztett el felé a férfi. 

- Köszönöm Elijah! Vigyázz Elenára, és hozzátok vissza Alaric-ot, már nagyon hiányzik nekünk! Sziasztok! – köszönt el Caroline, és a gázra lépett. 

Teljes izgalomban volt. Nagyon vágyott erre a hétvégére Klaussal. Tegnap, amikor a városban kószált az egyik üzlet kirakatában meglátott egy oltári fehérnemű szettet. Azonnal bement az üzletbe, és vásárolt belőle a méretében. Csipkéből készült bézs színű áttetsző fűző volt, a mell résznél sűrűbben szőve, merevítővel, a végén harisnyatartóval, és egy ugyanolyan színű áttetsző francia bugyi, szintén csipkéből. Vett hozzá egy combfixet is ugyanabból a kollekcióból. Ez volt most rajta. Vett egy szexi fekete csipke hálóinget is. Imádott vásárolni. A szép fehér neműk pedig a gyengéi voltak. Remélte Klausé is. Belepirult a gondolatba. Az erdőben található szokásos helyükre beszélték meg a találkozót, és amikor odaért, Klaus már ott várta. Kocsijának támaszkodva mosolygott az érkező Caroline-ra. 

- Jó reggelt szépségem – mondta vidáman a férfi, és egy csókot nyomott a lány szájára. 

- Neked is jó reggelt – mosolygott vissza a vámpír. 

- Nagyon csinos vagy. Felkészültél az indulásra? 

- Hová megyünk? 

- Egy csendes helyre, ahol magunk lehetünk. 

- Hogy jutunk oda? Nem hagyhatom itt a kocsimat napokra, észrevehetik. 

- Azt letesszük a városon kívül egy garázsba. Már béreltem is pár napra helyet. Az én kocsimmal megyünk…az nem lányos. 

- Vigyáznunk kell a reputációdra nem igaz? – nézett kötekedő tekintettel Caroline a hibridre. 

- Ahogy mondod. Mellesleg mit gondolnának rólad az emberek, milyen férfival vagy, aki ilyen csajos kocsit vezet? 

- Annyira nem is csajos – nézett végig a kocsiján a lány. 

- Akkor is az enyémmel fogunk menni – zárta le a témát a férfi. – Gyere utánam. 

Caroline követte a hibridet, a szomszéd város egyik garázsába. Klaus átpakolta a lány csomagját a kocsijába, és elindultak. 

- Hová megyünk? 

- Lake Monticello-ba. Van ott egy házam, a tó mellett. Elég új szerzemény. Jártál már arra? 

- Nem igazán. 

- Tetszeni fog neked – nézett kedvesen a lányra. 

- Ebben nem kételkedem. 

- Elijah és Elena? 

- Már úton vannak Richmond felé, és nagyon remélem, hogy megtalálják Alaric-ot élve. 

- Biztos, hogy él, ha Elijah a legkisebb mértékben is úgy gondolná, hogy nem, akkor nem hagyta volna Elena vele tartson. Mit szóltak a Salvatore testvérek, ahhoz, hogy elutaztok? 

-Damonból kitört az aggódó szerelmes férfi. Nagy vitánk volt vele. Úgy nézett rám, mintha feláldozni vinném Elenát. A legkedvesebb szava hozzám a „szöszi” volt – sóhajtott a lány. 

- Nem értem, most mitől félti ennyire – vonta fel szemöldökét Klaus. 

- Mindentől félti, mindenhol rémeket lát, és Elena ezt már nehezen viseli. Damonnak meg kellene tanulnia bízni benne. Elena nem mindig hozott jó döntéseket, de ez igaz a kék szemű ördögre is, és egyébként, melyikünk hoz minden egyes alkalommal jó döntéseket? 

- Stefan, hogy állt hozzá? 

- Óóóó, ő most még inkább magába van fordulva. Nagyon szeretem őt, tényleg nagyon szeretem, de most olyan a érzés a közelében lenni, hogy legszívesebben karót döfnék a szívembe – forgatta szemeit a lány. Csendben szenvedte végig, az egész balhézásunkat, de láttam rajta, hogy mélyen egyetért Damonnal. 

- Jól mondtad a múltkor. Dráma Királynők. Azt gondolom, hogy Elenának jót fog tenni Elijah. 

- Mire gondolsz? – vonta össze szemöldökét Caroline. 

- Szerintem Elena jelenleg teljes érzelmi csődtömeg Damon és Stefan, na meg saját maga miatt. Elijah nyugodtsága, kiegyensúlyozottsága és az egész viselkedése jót fog tenni neki. 

- Mindig meglepődöm, hogy érzékeled a külvilágot magad körül. 

- Mindig érzékeltem, de általában megtartottam magamnak a véleményemet, vagy felhasználtam mások ellen – vonta meg vállát a hibrid. 

- Ez őszinte beszéd volt – mondta elismerően a szöszke. 

- Ezután, ne is várj tőlem mást – mosolygott Klaus, és megfogta a lány kezét. 

- Bonnie is elutazik ma délután az anyjához. 

- Mi van az anyjával? 

- Bonnie többször beszélt már vele, és Jamie-vel is. Bevált az igézésed – mondta a lány némi büszkeséggel a hangjában. 

- Az ötlet a tiéd volt, én csak a végrehajtó voltam. 

- Semmire sem mentem volna az ötletemmel, végrehajtó nélkül – nevetett fel a lány. 

- Szóval ti lányok kiruccantok, és magatok mögött hagyjátok a két patetikus Salvatore-t. 

- Ti pedig nagyon bátrak vagytok Elijah-val, hogy a két kis pszichopatát otthon mertétek hagyni felügyelet nélkül – nézett Caroline a hibridre. 

- Ne aggódj, nem fogják kiirtani a várost – nevetett Klaus. 

- Tartani fogják a szájukat? 

- Caroline, lehet, hogy pszichopaták a testvéreim, de egyiket sem ejtették a feje lágyára. Ígérd meg nekem, hogy nem rajtuk fogsz agyalni egész hétvégén– kérte a férfi. 

- Megígérem – tette szívére a kezét a vámpír. 

- Köszönöm. 

Caroline hátrahajtotta a fejét, és becsukta a szemeit. Klaus az útra figyelt, és még mindig alig hitte, hogy őt választotta a lány. Meg akarta ismerni a lány életének minden pillanatát, és hogy megtudja mik a vágyai, a tervei. 

Rövid időn belül, már a városban jártak. Caroline rengeteg fát látott mindenhol, közöttük itt-ott felbukkanó tetszetős házakkal. Egy idő után Klaus jobbra fordult, és megállt egy felhajtón. A lány egy hatalmas fémkerítést látott, ami tömör betonfalban folytatódott, nem engedve belátást a kíváncsi szemeknek. A férfi elővett egy távirányítót és a kapura irányította. Ahogy nyílt a kapu, a lány szeme úgy nőtt egyre nagyobbra. A kocsiút, egy allén vezetett keresztül, s ahogy egyre beljebb haladtak Caroline-nak elakadt a lélegzete. Egy kisebb park tárult a szeme elé, amelynek közepén egy szökőkút volt, szobrokkal. 

A ház egy régi stílusú villa volt, kerek kupolákkal, és egy toronnyal megkoronázva. Néhány lépcső vezetett az ódon bejárathoz. 

- Megjöttünk - állította le a kocsit a férfi. 

- Gyönyörű ez a hely – mondta Caroline álmélkodva, miközben kiszállt a kocsiból. Klaus a csomagtartóból kivette a bőröndöket és felsétált a lépcsőkön. 

- Olyan régimódi, és békés itt minden – lelkendezett a lány, követve a férfit. 

- Nekem is ezt tetszett meg benne. Gyere, belülről is tetszeni fog. Bútorozottan vettem. Az előző tulajdonos nem is lakott itt. Felújíttatta, de aztán eladta. Én voltam a szerencsés vevő. 

Caroline élvezettel lépett be a nagy faragott bejáraton. Egy hatalmas világosra, talán tojáshéj színűre festett előtér fogadta, márvány padlóval, ami szintén világos volt és fényes. Az előtér végét két oldalról márványból készült lépcsők ölelték körül, amelyek az emeletre vezettek. A korlátok kovácsoltvasból és fából készültek, és éles kontrasztként a világos helyiségben, feketék voltak. Az előtér közepén egy valószínűleg kézzel faragott sötétbarnára pácolt asztal állt, rajta egy vázában friss virágokkal. 

- Itt is van személyzet? – mutatott Caroline a vázára. 

- Muszáj karbantartani a házat. De most pár napra kimenőt adtam nekik. 

- Szólíthatlak még Klausnak, vagy a Mr. Mikaelson jobban hangzana ebben a házban? – pukedlizett Caroline viccesen, és Klaus elkezdett nevetni. 

- Sosem voltam hagyománytisztelő, és ez a huszonegyedik század édesem, de már kértem, hogy szólíts néha Niknek. 

- Rendben van, Nik – ejtette ki csábosan a férfi nevét. 

Klaus újfent elnevette magát, és intett a lánynak, hogy kövesse.

Felmentek a lépcsőkön, ami egy tágas folyosóra vezette őket. A férfi jobbra fordult, és Caroline követte. Itt is világosra voltak festve a falak, amelyek egyhangúságát díszes, sötétre pácolt faberakásokkal ellensúlyozták. A falakból kovácsoltvas lámpák álltak ki, meleg fényt adva a folyosónak. Egy-két képet is látott a falakon, azt feltételezte, hogy a hibrid készítette azokat. Már két ajtót is elhagytak, amikor megállt Klaus, és benyitott az egyik szobába. 

- Tessék szívem, ez lesz a szobád – engedett utat a lánynak. 

A falakat arany és fehér díszítésű selyem tapéta borította, a két hatalmas ablakot hófehér csipke függöny takarta, amely két oldalán aranyszínű drapéria omlott a földre. Középen egy hatalmas erkély volt, kovácsoltvas korláttal. A szoba középpontjában egy gyönyörűen faragott fehér színű hatalmas méretű ágy volt, amelyet áttetsző aranyból szőtt selyem baldachin vett körül. Mindkét oldalán ugyanolyan faragással díszített éjjeli szekrények voltak, aranyszínű szaténnal borított olvasó lámpával. Az ággyal szembeni fal mellett egy gyönyörű, a szoba stílusával megegyező fésülködő asztal és szék állt. Mellette lévő ajtó mögött pedig az öltöző szobát fedezte fel a lány, ahová kabátját be is tette. Klaus utána ment és betette Caroline bőröndjét is. 

- Nos? Mit szólsz hozzá? 

- Alig jutok szóhoz, ez annyira gyönyörű – nézett ragyogó arccal a férfira Caroline. 

- Az ajtó mögött megtalálod a fürdőt – mutatott Klaus az ágy mellett található ajtóra. 

 Caroline már futott is megnézni, mert tudta, hogy az is ugyanilyen fergeteges lesz. Nem tévedett. Ahogyan az ő szobáját az arany és a fehér, addig a fürdőszobát a réz és a fehér uralta. Hatalmas volt a fürdő, a közepén egy régimódi, de annál nagyobb káddal. Két mosdó volt, és egy zuhanyzó. 

- Ott egy másik szoba van? – kérdezte izgatottan a lány rámutatva a szemben lévő ajtóra. 

- Igen, az én szobám. 

Caroline egy pillanatra ledöbbent, azt hitte, hogy… na jó, inkább nem is tudta, mit hitt… 

- Megnézhetem?

- Természetesen. 

A lány benyitott és egy ugyanolyan elrendezésű szobában találta magát, mint az övé volt, azzal a kivétellel, hogy itt az arany és a sötétbarna voltak a meghatározó színek, és hát nyilván nem volt baldachin az ágy felett, illetve a fésülködő asztal helyén egy régimódi íróasztal állt. Igazi férfiszoba volt. 

- Ez is gyönyörű – csapta össze kezét a szőke szépség. 

- Te is az vagy – mondta a hibrid. – Régen nem találkoztam senkivel, akit ennyire feldobott volna egy szoba látványa. 

- Imádom a szép dolgokat, és itt minden gyönyörűséges. Köszönöm, hogy elhoztál – mondta széles mosollyal az arcán a lány. 

- Még nem láttál mindent. 

- Tudom, de nem lehetne, hogy együnk valamit előtte? 

- Mire gondolsz? Rendes ételre, vagy vérre? 

- Mindkettőre. 

- Te kis mohó – mosolygott a férfi. - Pakoljunk ki, és találkozzunk lent az előtérben. Az ebédlő lent van. 

- Nem lehetne, hogy a konyhában együnk? Végül is csak ketten vagyunk – kérte a lány Klaust. 

- Bármit, amit csak szeretnél – mondta Klaus, és a lányhoz lépve egy puszit nyomott annak orrára.  

Caroline felhúzta orrát, és végigsimított a férfi arcán. Klaus elkapta a kezét, majd magához rántotta a lányt, és forrón megcsókolta. A vámpír szenvedélyesen viszonozta, a férfi hajába kapaszkodva. 

A hibrid felkapta a lányt, az ágyra tette, és fölé tornyosult. Egy pillanatig nézték egymást, majd Caroline lecsapott a férfi szájára. A férfi simogatni kezdte a lány mellét, combját. Minden egyes simogatás egyre kéjvágyóbb hangokat hozott ki a vámpírból. Szorosan odanyomta csípőjét a férfi ágyékához, és lassú mozgásba kezdett, miközben megszabadította a férfit a felsőruházatától. Klaus egy mozdulattal megszabadult nadrágjától, majd letépte a ruhát a lányról, és megpillantva a lányon található csábos fehérneműt, szinte teljesen elveszítette az önuralmát. A lány minden porcikáját végigcsókolta, elidőzve annak nyakánál, mellénél és combjai között, miközben lehámozta róla fehérneműjét. Caroline úgy érezte menten elenyészik a teste a vágyakozástól. Egy pillanattal később, már ő volt felül, és csókolta a férfi felsőtestét, mellbimbóját, nyakát, apró kis harapásokkal fűszerezve azt. Klaus felnyögött kéjtől, ami végigjárta testét. Nem bírt tovább várni és tudta, hogy a lány is készen áll. Maga alá fordította a vámpírt, a szemébe nézett és beléhatolt. Látta hogyan izzik fel a gyönyör a másik tekintetében, ami még jobban feltüzelte őt, de egy pillanatig mégsem mozdult, érezni akarta a Caroline-nal való teljes egyesülést. Aztán lassan, majd egyre erőteljesebben elkezdett mozogni benne, miközben a vámpír szájára tapasztotta száját, és keze továbbra is a lányon barangolt. Caroline majdnem felrobbant ettől a gyönyörhalmaztól. Felvette a férfi ritmusát, és élvezte az intenzív szeretkezést, majd egy villámgyors mozdulattal a férfi fölé került, amit Klaus egy elégedett morgással nyugtázott. Tökéletes összhangban mozogtak együtt. A hibrid érezte, hogy mindketten a csúcs felé tartanak, és visszafordítva a lányt, néhány lassú és erőteljes lökés után együtt jutottak el a csúcsra. Caroline egész testében megfeszült, Klaus pedig felnyögött. 

Caroline kipirultan nézte a még mindig rajta fekvő férfit. Klaus megsimogatta a lány arcát, és megcsókolta. Finoman gurult le róla, miközben mellkasára vonta a lányt, és a mellette lévő takarót magukra terítette. Caroline átölte a férfit és beszívta illatát. Csendben feküdtek. Nem kellettek szavak. Mindketten tudták, hogy ez több volt egy szeretkezésnél, és hogy tökéletes volt az együttlétük. Könnyűnek és kielégültnek érezték az egész testüket, elméjüket. 

Klaus finoman játszott a lány szőke fürtjeivel, amitől a vámpírnak szinte dorombolni támadt kedve. Becsukta szemét és rövid idő múlva könnyű álomba szenderült. Klaus óvatosan a párnára helyezte a fejét és betakarta a szépséget. Állt felette egy darabig, gyönyörködve a párnán szétterülő szőke hajtengerben, a lány arcában, finoman ívelt vállában. Tudta, hogy ezt le kell rajzolnia. Magára kapta ruháit, és csendben kiment. 

Elővette telefonját, és látta, hogy Elijah többször is kereste. Olyan távolinak tűnt számára családi problémájuk most, hogy itt volt Caroline-nal. Felsóhajtott, és visszahívta fivérét. 

-Niklaus, ne haragudj, hogy megzavarom a romantikus hétvégédet! – szólt a telefonba Elijah. 

-Mi történt? 

-Megtalálták Esthert és Finnt az embereim. 

-Hol vannak? 

-Salemben. 

- Hová máshova is menekülhetne az Ősi boszorkány – mondta gúnyosan a hibrid. 

- Igen, elég találó helyre mentek – értett egyet Elijah. 

- Nem lesz egyszerű elhozni onnan, túl sok a boszorkány. 

- El kell csalnunk őket. 

- Hogyan? 

- Nem tudom, és mivel már Richmondban vagyunk Elenával, Alaric-ra kell koncentrálnom. Csak tudatni akartam veled a jó hírt. 

- Jól van! Bármit is találunk ki, szükségünk lesz Kolra és Rebekah-ra is. Kiderítették az embereid, min ügyködik anyánk? 

- Esther megpróbál újabb vérvonalat keresni. 

- Ezt eddig is gondoltuk. 

- Elég gyorsan elterjedt a Bennett vonal erőszakos megszakításának híre, így nem igazán akad jelentkező. 

- Tudod milyenek a boszorkák, mindig csak magukra gondolnak. 

- Jelenleg ez a mi szerencsénk. Az embereim tovább figyelik őket. Hétfőn azonnal össze kell ülnünk. 

- Rendben van. Mi van Alaric-kal? Hol van Elena? 

- Elena a szobájában van. Alaric-ot, pedig úgy tűnik, hogy egy elhagyatott hotelben tartják. Most fogok odamenni. 

- Kik? 

- Vámpírok. Két férfi és egy nő. 

- Mit akarhatnak Alaric-tól? 

- Nos, ezt most fogom kideríteni. 

- Óvatosan Elijah. 

- Ne aggódj Nik, talán csak te vagy jobb nálam vallatásban és gyilkolásban, ezen a földön. 

- Ebben egyetértünk testvérem, és örülök, hogy ezt nem hallotta Caroline. 

- Érezd jól magad! Hétfőn találkozunk! 

- Hétfőn Elijah! 

Klaus elégedetten tette le a telefont, végre előrelépés van az anyjuk ügyében. Benézett a szobába, és látta, hogy a lány még mindig alszik. Csendben bement a fürdőszobába, és ledobva magáról ruháit beállt a zuhany alá. Pár perccel később nyílt a fülke ajtaja, és Caroline állt mellé. 

- Felébresztettelek? 

- Nem, de ha megtetted volna, sem bánnám – mondta a lány, és magukra húzta a fülke ajtót. 

A férfi ráhajolt a lány szájára, és újra elmerültek egymásban.

Chapter 10

Meghoztam a 10. fejezet is. Remélem tetszeni fog.
Mindenkinek nagyon köszönöm a pozitív visszajelzéseket!
Jó szórakozást! 

Van valakid?

Caroline fáradtan ült fel ágyában, egész éjjel beszélgetett a hibriddel, és csak hajnalban jött el tőle, bár Klaus nem akarta elengedni, muszáj volt haza jönnie. Nem akarta, hogy az anyja üresen találja az ágyát, amikor reggel haza jön a munkából, mert akkor azonnal körbetelefonálja az összes barátját, beleértve Tyler-t is. 

 Tyler! Ránézett az órájára, és elkezdett készülődni. Nehéz nap várt rá és a fiúra is, csak ő még nem tudott róla. Caroline-t újra elöntötte a bűntudat. Azt sem tudta mit mondjon neki. Egy biztos, az igazat nem mondhatja el. Sóhajtott egy nagyot, és kiment a konyhába, ahol anyja már ténykedett a reggelivel. 

- Jó reggelt! – köszönt neki a lány. 

- Neked is kislányom – puszilta meg Liz. – Hallom, hogy visszajött Tyler! Most biztos boldog vagy. 

Caroline inkább nem válaszolt, csak mosolygott egyet, és gyorsan témát váltott. 

- Van már valami előre lépés a sorozat gyilkos ügyében? 

- Semmi, egyszerűen csak toporgunk egy helyben. De legalább nincs újabb áldozat. 

- Alaricról valami hír? – kérdezte, bár szinte biztos volt benne, hogy Elijah már most előrébb tart az ügyben, mint anyjáék. 

- Semmi, ott is állunk egy helyben. 

- Majd csak lesz valami áttörés – mosolygott biztatóan Caroline. 

- Reméljük, édesem. 

- Anya! Tudom, hogy későn szólok, de el kellene utaznom a hétvégén Jacksonville-be Ivy-hoz. Anyukájának szombaton lesz az eljegyzési partija, és én is hivatalos vagyok rá, csak az a kelekótya lány elfelejtett szólni nekem. Tegnap csörgött rám. 

- Ilyen későn szólt? 

- Már meséltem milyen lökött a csaj, most találta meg a meghívót a szobájában, valami ruha kupac alatt. Normál esetben már két hete tudnék róla – hazudta könnyedén Caroline. 

- Tylerrel mész? 

- Tessék?! Dehogy. Egyedül megyek. Anya, Tyler és én szakítottunk, függetlenül attól, hogy itt mindenki azt gondolja, hogy együtt vagyunk. 

- Nem értelek Car. Nem egészen értem, hogyan működnek ezek a dolgok, de az biztos, hogy Tyler miattad ment el, és kínozta magát, hogy többet ne bánthasson. Nem tette volna ezt, ha nem szeretne téged, és te is folyamatosan aggódtál miatta. 

- Most is aggódom miatta – a lány úgy érezte, hogy összepréselik anyja szavai. 

- Ha kedveled őt, miért nem mentek együtt? Gondolom, vihetsz egy plusz főt. Tyler biztosan szívesen elmenne veled, és én is nyugodtabb lennék. 

- Anyu! Nagyon, de nagyon szeretlek téged, azt viszont nem szeretem, ha beleszólsz a dolgaimba. Felnőtt vagyok, ráadásul vámpír. Nincs miért aggódnod. Kedvelem Tylert, de azt mondtam Ivy-nak, hogy egyedül megyek, és egyedül is szeretnék menni – egyre inkább kutyaszorítóban érezte magát a lány Tyler ügyben, ezért bedobott egy utolsó kifogást. – Annyi rossz történt mostanában, hogy jólesne olyanok között tölteni az időmet, akiknek a leghalványabb közük sincs Mystic Falls-hoz. 

- Rendben, rendben megértettem. Annyira határozott és erős vagy, de attól, nekem még mindig a kislányom fogsz maradni – érzékenyült el Liz. 

- Tudom – ölelte át anyját a vámpír, és gyűlölte magát hazugságaiért. 

- Repülőjegyet néztél már? 

- Autóval megyek. 

- Olyan messzire? 

- Anyu, ne csináld már, kb. 5 órányi vezetés. Az nekem meg sem kottyan. Viszont már reggel el akarok indulni, hogy még tudjak egy kicsit pletyizni Ivy-val. Olyan régen találkoztam már vele. 

- Nem örülök, hogy ennyit fogsz egyedül vezetni. 

- Vámpír vagyok elég jó reflexekkel. Nem tudok vért felvinni a repülőre, és mégsem kérdezhetem meg Ivy-t, hogy milyen felétek a vérellátás vámpírok részére? 

- Tudom, tudom. Mikor jössz vissza? 

- Lehet, hogy csak hétfőn jönnék. 

- Caroline, mivel pénteken délelőtt mész, és hétfőn akarsz jönni, az két nap hiányzás a suliból. 

- Van időm elvégezni az iskolát tekintettel a halhatatlan állapotomra – forgatta szemeit a lány, és arra gondolt, mit szólna anyja, ha tudná, hogy ma sem megy, mert Tylerrel találkozik, és, hogy már eddig is hányszor hiányzott mióta vámpír lett. 

- Jól van, jól van. Lelkiismeret furdalásom van, hogy ennyire elhanyagollak mostanában. 

- Már nem vagyok az a hisztis önző kislány, nem haragszom érte, megértem a munkád fontosságát – mosolygott a vámpír. 

- Vettél már eljegyzési ajándékot? 

- De jó, hogy szóltál, az még hátra van – dobott egy újabb hazugságot anyja képébe Caroline.

Közben írt egy üzenetet Tyler-nek, hogy találkozzanak a régi Lockwood birtokon a pincénél. 

Tyler érezte, hogy valami nincs rendben a lánnyal. Amikor találkoztak, és ő közeledni próbált hozzá, Caroline kitért előle, és távolságtartó maradt. Lassan egy órája ültek a lépcső tetején, és vámpír az elmúlt hetek történéseiről beszélt, de a hibrid úgy érezte, hogy a lány egy – egy helyen, mintha kihagyna, eltitkolna dolgokat. Nem tudta, hogy ezt azért teszi, mert olyan dolgokról van szó, ami az Ősöket érinti, és azt gondolja, hogy még mindig Klaus ölebe, vagy valami más az oka. 

Caroline tudta, hogy Tyler gyanakszik. Amit eddig mondott a fiúnak, az elmúlt hetekről, minden igaz volt, persze néhány dolgot kihagyott, de hazugság nem hagyta el a száját. Ha viszont rákérdez kettőjük kapcsolatára, onnantól kezdve hazudnia kell, és még mindig nem tudta mit mondjon. 

- Van valakid? – kérdezte a hibrid. 

- Dehogy – döbbent meg váratlan oda nem illő kérdésen a lány, és érezte; kezdődik… 

- Akkor miért érzem azt, hogy nem örülsz nekem? 

- Már hogyne örülnék neked – mosolygott Caroline, és ezt őszintén mondta. Örült, hogy visszajött a fiú, még ha most nagyon kellemetlen is a szituáció, de Tylernek Mystic Falls volt az otthona, idetartozott. 

- Távolságtartó vagy velem – hányta a lány szemére. 

- Elmentél Tyler, és azon kívül, hogy hagytál egy üzenetet, nem jelentkeztél. 

- Miattad tettem, hogy ne bántsalak többé. 

- Ezt magad miatt kellett megtenned Tyler, nem miattam – mondta a lány. 

- Miért érzem úgy, hogy problémát jelentek neked?– kérdezte a hibrid éles hangon. 

- Ne mondj ilyet, nem vagy probléma, csak valahogy nem tudom – mondta a lány, és magában azt gondolta „ez elég béna volt”. 

- Nem tudod? – kérdezte a hibrid, és érezte, hogy kezdi elveszíteni a türelmét. 

- Itt hagytál, amikor szükségem lett volna rád. Annyiszor próbáltalak elérni, és vissza sem hívtál. 

- Miattad mentem el – mondta most már kiabálva a fiú. 

- Már ezerszer elmondtad, hogy miattam mentél el. Tudod mit, én nem kértem, hogy elmenj, azt viszont igen, hogy gyere vissza, és te nem tetted – mondta dühösen Caroline. - Már másodszorra hagytál itt – tette hozzá vádló hangon. 

- Szóval, szerinted megfutamodom? 

- Nem ezt mondtam, de mindig történt valami, ami miatt itt hagytál. Ha megint lesz valami, akkor újra így fogsz dönteni. Járod a magad útját, mert te úgy látod helyesnek, én pedig itt kellene, hogy várjalak, izguljak érted? Fogadjuk el, hogy nem vagyunk egymásnak teremtve – nézett a fiúra. 

- Visszautasítasz? – kérdezte Tyler, és egy pillanatra sárgává váltak a szemei.

- Tyler, megijesztesz – hőkölt hátra a lány. Érezte, hogy a hibridnek előtört az agresszívebbik énje.

- Van valakid? – kérdezte immáron másodszorra a fiú féltékeny hangon, és megrázta a lányt. 

- Valami probléma van? – kérdezte egy szemtelen hang, és Caroline még sosem örült ennyire Kolnak. 

- Már megint te? – nézett a férfira Tyler. Fogai megnyúltak, és szemei sárgára változtak. 

- Már megint én – vigyorgott az Ős, miközben szemei vörössé váltak, és fogai megnyúltak. 

- Ő lenne az Caroline? Ő az, aki miatt visszautasítottál? Mit tett ő meg érted, amit én nem? – sziszegte Tyler a lány arcába. 

- Semmi közöm hozzá Tyler! Higgadj már le, mielőtt bajod esik – sírta el magát a lány. 

- Ne hazudj nekem – üvöltötte magából kifordulva a fiú, és az Ősnek ugrott. 

Kol vigyorogva várta rárontó hibridet, végre egy kis harcban lehet része. Tyler előtte termett, és elkapta a nyakát. Kol ugyanezzel a lendülettel elkapta a kezét, és elkezdte lefejteni a torkáról, miközben szabad kezével, a fiú arcába ütött. Tyler kissé hátratántorodott, de azonnal visszatámadt, és egy hatalmas, ugrással egybekötött ütést mért az Ősi vámpírra. Kol egy sziklának csapódott, de egy másodperc alatt a hibridre vetette magát, és neki dobta egy fának. Tyler egy pillanat múlva neki futásból felugrott és az Ős mellkasába rúgott. Kol a földre zuhant, Tyler pedig nekiesett megpróbálva a másik nyakát kitörni. 

Caroline, nem hagyhatta, hogy tovább fajuljanak a dolgok, érezte, hogy az ő arca is elveszti emberi formáját. Tyler előtt termett, és megpróbálta lefejteni az Ősről. Tyler ránézett a vámpírra, és rámorgott, mire a lány visszafújt. Mindketten elveszítették a kontrollt maguk fölött. Tyler elkapta a lány kezét, beleharapott, és neki lökte egy sziklának. Ez a kis közjáték, elég volt Kol-nak, hogy kikerüljön a hibrid alól, és a háta mögött teremve kitörte a fiú nyakát, aki rongybabaként esett össze. Megigazította ruháját, és odament a lányhoz, aki ájultan feküdt. Megsimogatta arcát, és felemelte, hogy hazavigye magukhoz. A hibrid által okozott harapás, lassú méregként elkezdett terjedni. A lánynak szüksége volt Klaus vérére. Kinyitotta Caroline autóját, és óvatosan a hátsó ülésre fektette a vámpírt, majd a volánhoz ült, és meg sem áll a villáig. 

Elena éppen a Mikaelson villában volt Elijah-val, aki híreket hozott neki Alaric-ról, amikor Kol megérkezett a még mindig ájult Caroline-nal. Mindketten felpattantak, és Elena értetlenül, aggodalmas arccal nézte Caroline-t. Kol letette, a kanapéra, és egy párnát tett a feje alá. 

- Mi történt? – kérdezte Elijah. 

- A Lockwood gyerek megharapta – nézett sötéten Kol. 

- Tyler? Hogy történhetett ez meg? – kapta szája elé kezét Elena. 

- Hol van Klaus? – kérdezte a kisebbik Ős. 

- Nincs itthon, de már hívom is – válaszolta Elijah, és elővéve telefonját, kilépett a szobából. 

- Mi történt itt? – lépett be ebben a pillanatban Rebekah a másik ajtón, majd meglátva Elenát elsötétedett a tekintete. 

- Mit keresel te itt? – kérdezte cseppet sem barátságosan. 

- Higgadj le Becca, Elijah-hoz jött. Megfogadta a tanácsodat és segítséget kért tőle a töri tanár ügyében. Hát nem bájos? – nézett a rettegő hasonmásra Kol. 

- Asszisztálsz abban, hogy megöljenek bennünket, de amikor segítség kell ide rohansz? Álnok vagy – sziszegte Rebekah. 

- Elég legyen Becca, Elena már kellőképpen fél tőled, és most Caroline-nal kellene foglalkozni – mondta Kol. 

- Igen húgom, elég volt belőled – szólalt meg Elijah hangja az ajtóból. –Klaus úton van, és elég ideges. 

- Te is ideges lennél, ha a szépséges Elenával történne valami – gúnyolódott Kol. 

Elena összehúzta szemöldökét és Elijah-ra pillantott, de a férfi arca nem árult el érzelmeket. 

- Hoznátok egy tálat, és kisebb törölközőket? Jól fog esni Caroline-nak, ha kap egy kis hűsítő borogatást – nézett az Ősökre a hasonmás. 

- Felőlem fel is fordulhat – mondta Rebekah. 

- Mit ártott ő neked? Miért vagy mindenkivel ilyen, ilyen….szemét? – kérdezte Elena, és szíve a torkában dobogott, saját merészsége miatt. 

- Hogy mit mondtál, te hasonmás ribanc? – támadt a lánynak a vámpír. 

 Elijah, és meglepő módon Kol is Elena elé állt. 

 - Állj, már le! Tényleg szemét vagy! – nézett testvére szemébe Kol. 

- Csak amennyire te is – fröcsögte a lány. 

- Végül is tesók vagyunk, egy tőről fakadtunk – vigyorgott Kol. 

- Fejezzétek be! Kol hoznád, amiket Elena kért? Rebekah, ha nem tudsz viselkedni, menj el – mondta megvetően Elijah. 

- Nem megyek, itt lakom! 

- Akkor viszont viselkedj! 

Rebekah durcásan nézett testvérére. Elena még remegett egy kicsit, és megállapította, hogy számára sosem lesz életbiztosítás az Ősök házába jönni. 

- Itt is vannak drágám, amiket kértél. Segítsek? – kérdezte Kol felvonva szemöldökét. 

- Köszönöm, megoldom magam is – próbált mosolyogni a lány, és értetlenül állt a helyzet előtt. Mit keresett Kol és a barátnője együtt? Miért harapta meg Tyler? 

- Szóval Kol, mi történt? - kérdezte Rebekah. 

- Éppen az erdőben voltam, amikor messziről meghallottam Caroline hangját, ahogyan az elmúlt hetek történéseit meséli. Gondoltam, meglepem. Imádom, amikor mérgesen néz rám – utánozta a lány arckifejezését. 

- Te szerencsétlen, álmodozz csak arról, ami nem lehet a tiéd – mondta Rebekah lesajnálóan. 

Elena felhúzta a szemöldökét, és úgy érezte, mintha lemaradt volna pár dologról. 

- Folytatnád? – kérte a bátyja. 

- Elindultam, amikor szóváltás lett a beszélgetésből, és Tyler éppen megrázta Caroline-t. Aztán meggyanúsította, hogy én vagyok az a férfi, aki miatt elutasítja őt, majd nekem esett. Caroline megpróbálta leszedni rólam a Lockwood gyereket, mire az megharapta, és egy sziklának lökte. Butaság volt a lánytól, hogy közbelépett, nem most verekedtem életemben először. De láttátok volna Caroline-t, ahh nagyon dögös volt, amikor megnyúltak a fogai és vörössé váltak a szemei – áradozott az Ősi vámpír. 

- Neked totál beteg az agyad – fogta a fejét Rebekah. 

- A tiédnél biztos nem jobban – vágott vissza Kol. 

- Én ezt nem értem. Caroline várta haza Tylert, most meg ha jól értem, akkor mégsem akar vele lenni? És milyen férfi? – kérdezte csodálkozva Elena és az alélt lányra nézett. 

A három Ős mély hallgatásba burkolózott. A kínos csendet Klaus érkezése törte meg. 

- Hol van? – kérdezte ingerülten. 

- Nyugi bátyus, Elena kezelésbe vette – mutatott a kanapéra Kol. 

Elena szíve a torkában dobogott, annyira félt Klaustól, de az csak egy pillantást vetett rá, és leült Caroline mellé. Csúnya volt a sebe a lánynak. A hibrid megharapta csuklóját, majd megemelte a vámpírt, és annak szájához érintette a kezét. 

- Igyál Caroline – suttogta neki, miközben ujjaival finoman simogatta. 

A hasonmás nem hitt a szemének. Mi történt Klaussal? Ennyire oda lenne a vámpírért? De hiszen, amikor utoljára találkoztak egymással, akkor a barátnője éppen átejtette a férfit. Látta, hogy a három másik Ős, a meglepettség legkisebb jelét sem mutatja. Most már szinte biztos volt benne, hogy lemaradt pár dologról. Csendesen sóhajtott, és tudta, ha barátnője jól lesz, akkor beszélniük kell. 

- Igyál– suttogta újra Klaus, mire a lány szemei vörössé váltak, és nagy kortyokban nyelte a hibrid vérét. 

 Elena megmozdult, de Klaus rászólt. 

- Maradj itt, jót fog tenni neki, ha itt lesz egy barátja. 

- Kicsit úgy érzem, mintha nem én lennék az egyetlen barátja ezen a helyen. 

- Kicsit úgy érzem, mintha ítélkeznél – szólalt meg Rebekah. 

- Te eszembe sem jutottál, amikor a barát szót említettem – vágott vissza Elena, és mindhárom férfi elmosolyodott. 

- Viselkedj Rebekah! Elena a vendégünk – szólt rá Klaus, miközben óvatosan visszafektette a lányt a párnára, és Kol felé fordult. – Elijah azt mondta, te hoztad ide. Mi történt? 

- Szerintem, hagyjuk Caroline-t pihenni, menjünk másik szobába – mondta Elijah. 

- Igazad van. Elena maradj itt vele – nézett a lányra Klaus, aki bólintott. 

Az Ősök elhagyták a szobát, csak Elijah tért vissza egy tasak vérrel a kezében. 

- Ezt igya meg, ha magához tért. 

- Elijah! – szólt a lány a férfi után. 

- Igen? 

- Mi volt ez az előbb? Klaus gyűlöl bennünket, és most mégis féltést éreztem Caroline irányába. Nem tudom elképzelni, hogy kedveli azok után, ahogyan elbánt vele. 

- A testvérem változik. 

- Nem igazán hiszem el, hogy változna, lehet, hogy most is ő vette rá Tylert, hogy harapja meg, és most előttem úgy csinál, mintha nem tudna róla, és teszi a szépet, csak azt nem értem mi a célja vele – mondta vádló hangon Elena. 

- Nem ő vette rá Tylert – szólalt meg halkan Caroline. 

- Caroline – simogatta meg a lány haját Elena. 

- Magatokra hagylak benneteket, és Elena, mi még nem fejeztük be. Caroline, örülök, hogy jobban vagy – biccentett az Ős, majd halkan távozott, behúzva az ajtót. 

- Hogy kerülsz ide? – kérdezte összehúzott szemmel a vámpír. 

- Én veled ellentétben, a saját lábamon jöttem, és úgy látszik nem csak én lógok a suliból – nevette el magát Elena, és Caroline vele nevetett. 

- Ki hozott ide? 

- Koool – mondta elnyújtva az Ős nevét Elena. 

- A legjobbkor érkezett – sóhajtotta a lány. 

- Hallottam mi történt, elmesélte, csak azt nem értem, hogy miért történt? Azt hittem szereted Tylert.

- Szeretem is, de nem úgy, ahogy kellene, ahogy megérdemelné, hogy érezzenek iránta, vagy ahogy én megérdemelném, hogy érezhessek valaki iránt. 

- De hát miattad ment el… - kezdte a hasonmás, de a vámpír leintette. 

- Kérlek, ne kezdd el te is. Azt tettem, amit éreztem, hogy tennem kellett – nézett a lányra. 

- Mini Elijah említett valami férfit is – vonta össze szemöldökét Elena. 

- Ugye, hogy hasonlítanak egymásra? Bár én inkább pszichopatának hívom – mondta Caroline, és elkezdtek nevetni. 

- Tudod, hogy mindent hallanak? – kérdezte még mindig nevetve Elena. 

- Kol szerintem megtiszteltetésnek veszi, ha így nevezik. 

- Szóval, milyen férfi? - kérdezte Elena, miután abbahagyták a nevetést. 

- Tyler teljesen megőrült. Féltem tőle Elena! - kerülte ki a kérdést Caroline.

- Tényleg szerencsés vagy, hogy megjelent Kol! Csak annyit kérek, hogy ha van is valami pasi, az ne ő legyen. Azt, mondta, hogy dögös voltál, amikor vámpír fejed lett. Igaza van Rebekah-nak, tényleg beteg az agya – tört ki újra a nevetés a hasonmásból, Caroline pedig vágott egy hitetlenkedő fejet, és csatlakozott Elena jókedvéhez. 

- Olyan régen nevettünk már, hogy azt gondoltam, lassan el is felejtem mi az a jókedv. Ironikus, hogy pont Klaus házában tesszük, és hogy a családját tartjuk szórakoztatónak – forgatta szemeit Elena. 

- Mi tud Alaricról Elijah? – kérdezte Caroline. 

- Honnan tudsz róla? 

- Kol, volt szíves tájékoztatni róla tegnap a Grillben, mikor hívatlan vendégként leült az asztalomhoz. Ne aggódj, nem mondtam senkinek, és én is gondoltam rá, hogy megkérem Klaust, hogy segítsen. 

- Mi van veled és Klaussal? Furcsán aggódó volt – kérdezte Elena gyanakodva. 

- Semmi. Mi lenne? – nézett ártatlan szemekkel a szöszi, de a barnának gyanús volt a dolog. 

- Folyamatosan úgy érzem, hogy lemaradtam valamiről. Beszéltél vele azóta, hogy átejtetted? 

- Igen – vallotta be a vámpír. 

- Caroline! – nyílt tágra a szeme Elenának. 

- Bocsánatot kért, az ominózus este miatti viselkedéséért, és egyszer felhívtam, hogy ne bántsa Damont, akiről azt hittem, hogy meg akarja öletni magát azzal, hogy idejön – mondta a szöszi, és legalább nem hazudott, csak a többi találkáját hallgatta el. 

- Nagyon bejöhetsz neki, hogy ennyi emberi gesztust hajlandó tenni feléd, de nehogy belekezdj vele bármibe is. Ő egy gyilkos. 

- Nincs köztünk semmi, nem tehetek róla, ha tényleg ennyire bejövök neki – mondta a szőke vámpír ingerülten. 

- Jól van, ne húzd fel magad – visszakozott a barna szépség. 

- Bocsáss meg, csak elég nekem Damon gyanúsítgatását hallgatni. 

- Befejeztem – tette fel kezeit a hasonmás. 

- Szóval, mi van a kedvenc töri tanárunkkal? – váltott témát Caroline. 

- Elijah emberei nyomot találtak Richmondban. 

- Milyen nyomot? 

- Azt gondolják, ott lehet Ric. Úgy tűnik, Meredith is benne volt. Megigézték. 

- Szóval, valami vámpír áll a dolog mögött? Lehet, hogy Ric valaki olyat ölt meg, akit nem kellett volna. 

- Az is lehet. Elijah odamegy, és én szeretnék vele menni. 

- Elena, ez túl veszélyes. 

- Egy ezer éves vámpírral mennék, akit nem lehet megölni. Ott szeretnék lenni Ric-nek, ahogy megtaláljuk.

- Veszélyes, Elena! - mondta újra a vámpír

- Elijah sem szeretné ha mennék, de én nem tágítok. 

- Tudom milyen vagy – forgatta a szemeit a lány. 

- Csak kellene valami alibi, mert a Damon és Stefan szívük szerint már most is lakat alatt tartanának. Ha megtudnák, hogy az Ősök segítségét kértem, brrr... 

- Tudom milyenek. De ha sikerül megtalálnotok Alaric-ot, akkor így is úgy is lebuksz. 

- Addigra velem lesz Ric, csak ez számít, de így el sem fognak engedni. 

- Miért nem kéred meg őket, hogy menjenek el veletek? 

- Jelenleg egyik Salvatore testvérrel sem vagyok túl jóban, és nem akarom, hogy végigdrámázzák az utat. Még a végén Elijah visszakozna. 

- Elijah, nem tenne ilyet, de értem miről beszélsz. Mostanában mindkét Salvatore dráma királynővé alakult. Mikor indulna Elijah? 

- Még csak Richmond a biztos, az emberei szűkítik a kört a városon belül. Gondolom pár napba beletelik. 

- Tudok neked alibit biztosítani péntektől. Elutazom a hétvégére. 

- Mi? Nem is tudtam. 

- Csak anyu tudja. Most derült, hogy az egyik barátnőm anyjának eljegyzési partija lesz, és én is hivatalos vagyok rá – hazudta Caroline. 

- Ivy? Jacksonville? – húzta össze a szemét Elena. 

- Igen. Péntek reggel indulok kocsival, és lehet, hogy csak hétfőn jövök haza – mondta a lány. 

- Ezt megbeszélem Elijah-val, és akkor egyeztetünk. Köszönöm – ölelte át Elena a szöszit. 

Caroline telefonja csörögni kezdett a zsebében. Előhalászta, és látta, hogy Tyler az. Csendesen mutatta a telefont a hasonmásnak, aki kikapta kezéből és felvette. 

- Szia Tyler, itt Elena! Caroline nem akar veled beszélni – mondta nem túl kedvesen. 

- Jól van? 

- Már jól, Klaus adott neki a véréből. 

- Hol vagytok? Már mindenütt kerestem. 

- Semmi közöd hozzá, és kérlek ne keresd őt. Ma majdnem megölted, megint, pedig ha jól tudom, nem kaptál rá parancsot - mondta dühösen a telefonba Elena. 

- Mondd meg neki, hogy ne haragudjon, nagyon sajnálom a történteket, és hogy szeretnék beszélni vele!

- Szia Tyler! – tette le a telefont a hasonmás, és büszkén fordult Caroline-hoz. 

- Jól beolvastam egy hibridnek! 

Caroline-ból kitört a nevetés. 

- Úgy látom, teljesen helyre jöttél – lépett be a szobába Klaus, háta mögött Elijah-val. 

- Igen. Köszönöm, hogy megmentettél – válaszolta Caroline. 

- Elena, velem jönnél kérlek, hogy befejezhessük a kis csevejünket? Csak pár percig rabolnám  az idődet– kérte Elijah. 

- Természetesen. Megyünk együtt haza? – szorította meg Caroline kezét a hasonmás, miközben lapos pillantást vetett a hibridre, akitől továbbra is a hideg rázta. 

- Igen, köszönöm Elena. 

Amikor magukra maradtak, Klaus átölelte a lányt, és egy szenvedélyes csókot adott neki. 

- Megijedtem, amikor Elijah hívott.

- Ugye nem fogod bántani Tylert?

- Megérdemelné, de tudom, hogy te nem akarod, így nem fogom bántani.

- Köszönöm.

- Miért ilyen elhagyatott helyen találkoztál vele? 

- Nem gondoltam, hogy baj történhet. Szerencsém volt Kollal. Köszönettel tartozom neki. 

- Szívesen! – hallatszódott valahonnan az Ős szemtelen hangja. 

- Ebben a házban, nem lehet az embernek egy nyugodt perce sem – forgatta szemét a hibrid. 

- Majd hétvégén magunk leszünk – adott Klaus arcára egy puszit Caroline.

- Hallottam, hogy megyünk, mi több azt is tudom, mennyi időre tervezhetek. 

- Mindent hallottatok? 

- Mi az hogy! Jól szórakoztunk! – nevetett fel a hibrid. 

- Mi is – válaszolt vissza a lány, majd kibontakozott a férfi öleléséből és felkelt a kanapéról. 

- Mennünk kell! Hívlak, ahogy tudlak – nyomott egy csókot Klaus szájára a szöszi és kiment a szobából.