Chapter 2

Íme a második fejezet, amely még mindig az ominózus estén játszódik, és elég rövidke lett, de szerintem elég intenzív. Ígérem a következő fejezet ennél sokkal hosszabb lesz, és már holnap este felrakom. A fejezet egyébként 100% Klaroline, de tekintve a történteket, ne számítsatok nagy összeborulásra, annak még nincs itt az ideje. :))))  Jó szórakozást!

Mindenkinek nagyon köszönöm a komit örülök, hogy tetszik!

Megbocsátás?

Klaus céltalanul lődörgött a városban megpróbálva nem Caroline-ra, és az este eseményeire gondolni. Azt hitte, hogy végre letelepedhetnek, legalábbis egy hosszabb időt itt tölthetnek családként, és mindez itt történne, ahol emberként éltek. Mindez egyetlen este alatt hullott darabokra. Érezte, ahogy eluralkodik rajta a harag anyja és Finn iránt. Uralkodnia kell a haragján. Most sokkal fontosabb volt a fehér tölgyfa igencsak gyilkos problémáját megoldani. Tiszta fejre volt szüksége és számítónak kellett maradnia jelen helyzetben, hogy végig tudják vinni a teljes tervüket. De hogyan legyen tiszta a feje, ha belefészkelte magát ez gyönyörű, izgalmas szőke lány?! Nevetségesnek érezte magát, hogy így be lehetett csapni. El kellett ismernie a Salvatore testvérek elég jól tudják mozgatni a szálakat főként, ha Damon a ceremónia mester. Damon bárkit feláldoz Elenáért, akár saját magát is, nem foglalkozva a járulékos károkkal. Újra Caroline jutott eszébe. Damon gátlástalanul használta a lányt ellene függetlenül attól, hogy tudnia kellett, akár bántódása is eshet a szőke szépségnek. Erre gondolva egy kis szégyenérzet tolakodott a lelkébe.  Nyilván nem terelte a róla alkotott képet jó irányba a lánynál, amikor megvádolta, és neki támadt. „El sem hiszem, hogy ennyire zavar mit gondol rólam” – motyogta az orra alatt. Gondolataiba mélyedve haladt tovább, és amikor felnézett Caroline-ék háza előtt találta magát. Egy darabig meredten bámulta az ajtót, majd bekopogott. 

Amikor Caroline az ajtóhoz ért, ijedten látta meg Klaust. Félelem kúszott fel a torkán. Nyilván nem megköszönni jött az este történteket a hibrid. 

- Jó estét Caroline! – köszönt be Klaus az ajtón keresztül egy rövid mosoly kíséretében. 

- Meg akarsz ölni? – kérdezte összeszorult torokkal Caroline a zárt ajtón keresztül. 

- Kétszer jöttem ide hozzád, és mindkétszer ez volt az első kérdésed. Bár el kell ismernem most jobb bőrben vagy, mint akkor voltál – mosolygott Klaus. 

- Meg akarsz ölni? – kérdezte újra Caroline, és távolodni kezdett az ajtótól. 

- Nem foglak bántani, és ha nem akarod, nem megyek be. Megtennéd, hogy kijössz hozzám? Szeretnék beszélni veled, de így kicsit úgy érzem, mintha az ajtóhoz beszélnék. 

- De én nem szeretnék veled – válaszolta Caroline. 

- Nem tartalak fel sokáig, és tudod, hogy nem adom fel – nézett rá Klaus egy mosollyal a szája szegletében. 

Caroline nem értette, hogy mit akar még tőle az este történtek után a hibrid. Végül sóhajtott egyet, és még egyszer elutasította. 

- Vannak nálam. 

- Tudom, Bonnie és az anyukája. Szerintem itt hagyhatod őket egy időre. 

- Ki az Caroline? – szólt ki Bonnie a szobából. 

- Csak anyunak hoztak valamit – hazudta Caroline, és ránézve Klausra intett neki, hogy csend, és várjon. Nem akarta Bonnie-t idegesíteni, hogy éppen a megtestesült gonosszal beszélget. Közben Klaus mosolyogva utánozta a lányt. 

- Ilyenkor? - kérdezett vissza Bonnie. 

- Igen valami expressz szállító cég, nagyon sürgős a küldemény. Itt hagyhatlak Bonnie egy kis időre, elviszem anyunak a munkahelyére, ha már ilyen sürgős. Ha…ha anyukád felébredne a hűtőben van vér – mondta Caroline megállva a szoba ajtajánál, amelyben a boszi anyja csukott szemmel feküdt.

- Miért nem oda vitték? - nézett értetlenül Bonnie.

- Tudod milyenek ezek a szállító cégek – forgatta szemét Caroline. – Inkább átvettem, és majd én elszaladok vele. 

- Jó menj csak, és vigyázz magadra – nézett fáradtan Bonnie Caroline-ra. 

- Hazafelé hozok valamit enni neked – mondta kedvesen a lány, miközben mardosta a lelkiismerete a hazugsága miatt. 

Bonnie fáradtan bólintott. Nem volt éhes, kimerült és összetört volt az este történtek miatt. Csak az anyjára tudott gondolni. Még csak most kezdték megismerni egymást. Igaza volt a Nagyinak, amikor azt mondta, hogy ne keveredjenek bele a vámpírok ügyeibe. Mérges volt Elenára is, hogy elrontotta a dolgokat, és magára is, amiért egyáltalán segített Stefannak a koporsókkal. Megfogta anyja kezét, és újra utat engedett könnyeinek. 

Caroline felvette kabátját, és bízva abban, hogy Klaus betartja ígéretét kilépett az ajtón. 

- Menjünk innen, Bonnie-nak azt mondtam… - kezdte Caroline, de Klaus közbeszólt. 

- Hallottam. Menjünk. – engedett utat Caroline-nak. 

- Utálom magam, hogy hazudtam neki, ráadásul pocsékul hazudok. – mondta inkább csak magának Caroline. 

- Ez azért, így nem igaz. Engem is jól átvertél az este, elég szép teljesítmény volt, és nem gondolom, hogy utálnád magad miatta – nézett rá Klaus. 

Caroline riadtan nézett Klausra, de Klaus csak mosolygott. Ez teljesen összezavarta. Klaust ismerve, őrjöngenie kellene, és hoznia a pszichopata formáját…Erre ő itt sétálgat vele és csak mosolyog?! 

- Én… - kezdte Caroline, de Klaus közbevágott. 

- Nem kell semmit mondanod. Ha az igazat akarod mondani, tudom, hogy nem egy csapatban játszunk. Ha meg hazudni akarsz, azt inkább ne tedd. 

Egy darabig szótlanul mentek, majd Caroline Klausra nézett. 

- Miről szeretnél beszélni velem? – kérdezte Caroline, még mindig kicsit ijedt hangon. 

- Bocsánatot szeretnék kérni – állt meg Klaus, maga felé fordítva Caroline-t. 

- Tessék? – nézett nagy szemekkel Caroline. 

- Nem kellett volna úgy neked támadnom. Egy hölggyel – akit kedvelek – nem illett volna így viselkednem. 

Caroline még mindig azt hitte rosszul hallotta a hibridet. 

- Úgy tettem, mintha érdekelnél, mindezt azért, hogy sikerüljön anyád terve, és meghalj a testvéreiddel együtt… és te bocsánatot kérsz tőlem? – kérdezte hitetlenkedve Caroline. 

- Elfogadod a bocsánatkérésemet? 

- Elfogadom, de ne gondold, hogy ezzel minden rendben van közöttünk– mondta végül Caroline karját összefonva maga előtt. – Meg akartad ölni Bonnie-t. Fel akartál áldozni engem és Tyler-t, megölted Jenna-t, Elenát. Tyler-t egy idióta hozzád kötődő hibriddé változtattad. Meg akartad ölni Jeremy-t, Alaric-ot majdnem sikerült is. Stefant egy lelketlen gyilkossá változtattad. Ők mind a barátaim Klaus. Ezt sosem fogom megbocsájtani neked. 

- Jeremy és Alaric, Stefannak köszönheti a történteket. 

- Nem rajtad múlt, hogy mások még élnek, és ne egyszerűsítsd le a dolgokat, Stefanra fogva. – vékonyodott el a lány hangja. –Elenának már csak Jeremy és Alaric maradt, és te elvetted volna őket is tőle. Pont te, akinek olyan fontos a család – mondta könnyein keresztül Caroline. Maga sem tudta, miért pont most borul ki ennyire. – Megkaptad a válaszomat, most már hagyj békén – rogyott le egy közelben lévő padra. 

Klaus leült a lány mellé. Kényelmetlen érzés tolakodott a mellkasába, talán megbánás, vagy más? Nem tudta meghatározni. Túl hosszú ideje nem engedett magának semmilyen érzést a dühön, haragon és az elutasításon kívül. Ezer évig ez határozta meg a létét, rétegről rétegre rakódott a lelkére, szinte minden más érzést kizárva abból. De most nem volt harag benne, csak azt érezte, hogy nem akarja így itt hagyni a lányt. Gyönyörű volt könnyekkel teli arca. 

- Mit akarsz még tőlem? Ölj meg, vagy tűnj el – nézett Klausra a vámpír. 

Klaus nem mozdult a lány mellől. Felemelte kezét, és óvatosan a szőke vámpír arcához érintette, letörölve a könnyeket. 

- Ne érj hozzám – húzódott el Caroline. Klaus ölébe ejtette kezét, és csendben nézte a lányt. 

- Talán sok dologban igazad van, de Mikael elől menekültem ezer évig… - kezdte a férfi, de a lány a szavába vágott.

- Szóval, az apáddal való őrült kapcsolatod, a megölésére való törekvésed és az előle való menekülésed a válasz mindenre? Nem számított ki hal meg, kit kínzol meg, hogy a céljaidat elérd? 

- Nem kívánom, hogy megértsd. 

- Ezen nincs mit megérteni, kegyetlen van. Ezek után azt várod, hogy kedveljelek? – vonta fel a szemöldökét Caroline.

- Szeretném, hogy megismerj. 

- Köszönöm, az már meg volt. 

- Szerinted, ennyi vagyok én?

- Igen, és a testvéreid sem különbek - döfött tovább szavaival a lány.

- Este, egy szemernyi érdeklődésed sem volt irányomba őszinte? 

- Nem – vágta rá gyorsan Caroline, de tudta, hogy hazudik. Este volt egy pillanat, amikor felébredt benne az érdeklődés szikrája Klaus irányába, és tudta, hogy ez tiltott gyümölcs. Talán azért is beszélt ilyen hisztis liba módjára a férfival. A saját bimbózó érdeklődése ellen küzdött, és az volt a legegyszerűbb megoldás, ha támadta a férfit. 

- Díjat érdemlő előadás volt. – mondta Klaus, miközben felállt a padról. – Azt kérted tőlem, most már ki tudja hányszor, hogy hagyjalak békén, így most megteszem. Ha összefutunk a városban, nem ígérem, hogy csak úgy elmegyek melletted, de nem foglak zaklatni, mert úgy tűnik minden közeledésemet annak vetted. Ne felejts el valami ennivalót vinni Bonnie-nak. Jó éjszakát! – villámgyors mozdulattal megfogta a lány kezét, egy puha csókot lehelt rá, és eltűnt az éjszakában. 

Caroline lehunyt szemmel ült a padon. A férfi csókja szinte égette kézfejét. Mit gondolhat róla a hibrid?! Megrázta a fejét. Nem számít mit gondol, nem érdekelheti a férfi egy fikarcnyit sem. Nem lenne helyes. Sóhajtott egy mélyet majd elindult, hogy Bonnie-nak vigyen valamit enni.

Chapter 1

Itt is van az első fejezet. Ez tényleg közvetlenül az után játszódik, hogy Rebekah elmondta a felfedezését Klausnak a fehér tölgyről. Jó szórakozást kívánok hozzá, és lécci komizzatok!

Családi tanácskozás

Rebekah idegesen nézte, ahogy bátyja fel és alá járkál. Tudta, hogy éppen azon gondolkozik, mit tegyenek az újabb fehértölgy elpusztítása érdekében, de már az idegeire ment a járkálás. 

- Szóval Nik, most mit tegyünk? Amikor Elena eljött hozzám, hogy elmondja, te ölted meg anyánkat, a barlangban lévő képeket mutatta meg nekem. Biztos vagyok benne, hogy az egész barlangot feltérképezték, és akkor ott van náluk az összes kép, beleértve ezt is. Csak idő kérdése lesz, hogy összeálljon számukra a teljes kép. Főleg egy történelem tanárral az oldalukon. 

- Először is beszélünk Elijah-val. Tudnia kell róla. 

- És mi lesz Kollal? 

- Neki nem szólunk. Elmenekült, és jelen helyzetben így a legjobb. Ide terv kell, és a végrehajtásához olyan emberek, akik betartják a lépéseket. Kol kiszámíthatatlan. Neked is vissza kell fognod magad Becca, az Elena iránti gyűlöleted elronthat mindent – nézett szúrósan Klaus a húgára. 

- Kordában fogom tartani az érzéseimet, ha te is így teszel a tieiddel – vágott vissza Rebekah. 

- Az én érzéseim? – hőkölt hátra Klaus. – Miről beszélsz? 

- Ugyan már Nik, nem kell a műsor, szerinted nem láttam a rajzaidat Caroline-ról? Na és a ruha és a karkötő? 

- Nincsenek érzéseim senki iránt a családomon kívül, és az is gyorsan megszűnhet – sziszegte Klaus Rebekah arcába. 

- Talán gondold át még egyszer – mondta Rebekah, Klausra villantva legnegédesebb mosolyát. Klaus összeszorított szájjal nézte húgát, majd vett egy nagy levegőt és azt mondta: 

- Caroline részt vett abban, hogy megöljenek bennünket, elhiheted, hogy amit érzek iránta az jelenleg nem pozitív. 

- Csak szeretnéd bátyám, csak szeretnéd. – mondta nevetve Rebekah, és vállon veregette a szemmel láthatóan ingerült Klaust. 

- Igaza van a húgunknak, Niklaus – csendült fel Elijah hangja a hátuk mögül. 

- Elijah! Örülök, hogy még nem mentél el – szólt Klaus, túllépve az iménti megjegyzésen. 

- Elbúcsúzni jöttem. Nem akartam úgy elmenni, hogy nem köszönök el. 

- Nem mehetsz el, szükségünk van rád – szólalt meg Rebekah. 

Elijah felvonta szemöldökét, és a maga elegánsan visszafogott módján széttárta kezeit. 

- Mégis miért? Már kifejtettem, hogy bár nem kívánok meghalni, egyetértek Esther azon megállapításával, hogy mi tettük szörnyeteggé magunkat. Ti ketten és hát nyilván Kol is, valószínűleg továbbra is azok maradtok, de én megpróbálok egy normálisabb életet élni. 

- Rendben Elijah megértettük, hogy morálisan sokkal magasabb szinten állsz nálunk – mondta gúnyosan Klaus. 

- Hagyd ezt most Nik! – szólt rá Rebekah. – Elijah, tényleg szükségünk van a segítségedre, és a te életedről is szó van! Kérlek hallgass meg! – fogta könyörgőre Rebekah. 

- Rendben van, miért van rám szükségetek? – nézett kérdőn húgára Elijah. 

Elijah a kandallónak támaszkodva nézte két testvérét, miután húga elmondta neki felfedezését. Sóhajtva ellökte magát a kandallótól. 

- Nos, ezek után úgy tűnik, valóban nem megyek sehova, és valóban kell egy terv. De legelőször is meg kell keresnünk a rajzokról készült felvételeket, mert azok létezése okozza jelenleg a legnagyobb problémát. Ezt úgy kell csinálnunk, hogy ne gyanakodjanak ránk. Itt mindenki gyűlöl bennünket, feltehetően figyelni fogják minden lépésünket. Nem feledkezhetünk meg Estherről és Finnről sem. Nem hiszem, hogy feladták volna. Kolt bele kellene vonni, me… 

- Nem, őt nem vonjuk bele! – vágott Elijah szavába Klaus. – Kiszámíthatatlan, és nem tud viselkedni. 

- Igaz, azonban azt se felejtsd el, hogy össze vagyunk kötve, szerintem jobb lenne, ha együtt lennénk. Nem tudjuk, hogy anyánk mire készül. Együtt erősebbek vagyunk. 

- El is érkeztünk a második ponthoz – nézett Klaus a testvéreire. – Ahogy befejeztük a képek megsemmisítését vagy akár ezzel egy időben is, keresnünk kell megoldást arra is, hogy szétválasszanak bennünket. A tőr nekem nem probléma, de nektek igen. 

- Ó Nik, hogy te milyen törődő lettél, csak a nem a szerelem teszi ezt veled? – vigyorgott Rebekah. 

- Elég, Rebekah! – szólt rá Elijah. – Klausnak igaza van, ezt is mielőbb meg kell oldanunk. Ezért is lenne jobb, ha Kol is itt volna, és valahogy ki kell derítenünk, hogy hol van Esther és Finn. 

- Nem probléma, majd a hibridjeim megtalálják őket – intett Klaus. 

- A hibridjeid túl agresszívek, kizárt, hogy ők keressék meg. Mindenhol nyomokat hagynának maguk után. 

- Akkor megigézem őket, hogy viselkedjenek. Végül is én vagyok a gazdájuk.

- Nem, mást találunk ki. 

- Boszorkány? – szólalt meg Rebekah. 

- Becca, semmilyen természetfeletti lény nem jöhet szóba. Mind tudjuk, hogy ezekben a körökben milyen gyorsan terjednek a hírek, nem hiányzik, hogy anyánk fülébe jusson. 

- Akkor mi legyen Elijah? – nézett kérdőn testvérére Klaus. 

- Embereket fogunk használni. 

- Ez baromság! – hördült fel Klaus.

- Ne becsüld le az embereket, testvérem. Rájuk nem fognak Estherék gyanakodni. Mellesleg annyit kell tenniük, hogy kiderítik, hol vannak, onnantól mi vesszük át a dolgokat. Ezt majd én intézem. – zárta le a témát Elijah. 

- Rendben van, akkor rátérhetnénk a gyilkos fára? Hogyan fogunk mindent megszerezni, és honnan fogjuk tudni, hogy megszereztünk mindent anélkül, hogy tudnák mi voltunk? – nézett bátyjaira Rebekah. - Egyébként szerintem Alaricnál lesznek. 

- Alaric beköltözött Elenához, és ha jól tudom, akkor még a lakása is meg van. De akár a Salvatore testvéreknél is lehet. Az is lehet, hogy minden helyen van belőle egy –egy példány, és mindenki gépén is rajta van az összes kép. Én Alaric lakásába be tudok jutni, és a Salvatore ház sem gond, Tyler pedig be tud menni Elenáékhoz. 

- Nem Klaus. Egyrészről a Lockwood gyerek nincs itthon, és amúgy sem vonhatod ebbe bele, túl közel áll hozzájuk, kiváltképpen közel áll Caroline-hoz – nézett testvérére dühösen Elijah. – Elenáék házát majd én megnézem. 

- Rendben, akkor Elijah te intézed Elenát, én Alaric-ot, Rebekah, te mész a Salvatore házba, úgy is mindkét Salvatore-t jól ismered már – húzta el a száját Klaus. 

- Csak irigykedsz Nik, hogy jobban tudok kapcsolatokat építeni – feleselt Rebekah. 

- Felhívom Kolt, hogy holnapra ő is itt legyen. Neked fog segíteni Rebekah – nézett húgára Elijah. 

- Nem jó az ötlet. Nem hiszem, hogy Kol visszafogná magát, a bálon történtek után - mondta Rebekah. 

- És ez kinek a hibája húgom? – vonta fel a szemöldökét Klaus. 

- Fogd be Nik, úgy csinálsz, mintha Kol egy angyal lenne, és én vezettem volna be a sötétségbe – vágott sértődött arcot Rebekah. 

- Kol csak a Salvatore házba tud bejutni. Mellesleg az a legnagyobb, elkél majd a segítsége – vetett véget Elijah a szóváltásnak, majd Klaus felé fordult. - Te be tudsz jutni Caroline-hoz, a biztonság kedvéért ott is körbe kell nézni. 

- Bonnie anyja éppen Caroline-éknál változik át, szerintem egy pár napig nem lesz üres a ház – tárta szét kezeit Klaus. 

- Rendben van, akkor azt még meglátjuk. Nézzük meg, hogy ezen a három helyen mit találunk. Azt hiszem, hogy stratégiailag a legfontosabb helyekre be tudunk jutni. Ha e helyek közül csak egyiken találunk képeket, akkor valószínűleg máshol nem lesznek. 

- Ha eltüntetjük a képeket, észre fogják venni – nézett bátyjaira Rebekah. 

- Majd rögtönzünk, csak találjuk meg a képeket  - intette le húgát a hibrid.

- Éhes vagyok! – állt fel Rebekah. – Hozzak nektek is? 

 Mindkét férfi bólintott. Miután Rebekah visszaért, csendben itták a vért. 

- Annyira hiányzik, hogy emberből igyak – sóhajtott fel Rebekah. 

- Fogd vissza magad hugi, semmi erőszak, semmi olyan, amivel még jobban felhívhatjuk magunkra a figyelmet. – nézett figyelmeztetően Rebekah-ra Klaus. 

- Nem gondolod, hogy éppen azzal hívjuk fel a figyelmet, hogy úgy fogunk itt élni, mint valami fura minta család? 

- Lehet, de nem adhatunk okot még több utálatra. Én már magam mellé állítottam a polgármestert Tyler által, és talán Caroline anyját is tudjuk használni, persze csak óvatosan. 

- Mystic Falls-ban senkiben nem bízhatunk. A Salvatore testvéreknek nagy a befolyása erre felé, a gyanakvásuk irányunkba még nagyobb. Ráadásul megtapasztalhattuk, milyen összeszokott csapatról beszélünk – mondta Elijah. 

- Ez igaz! Ma is tökéletesen összedolgoztak. Caroline pedig ügyesen átvert Nik. – nézett bátyjára Rebekah. Klaus arca megrándult, ettől a szemtelen igazságtól. 

- Elég volt mára. Holnap folytassuk, muszáj járnom egyet – állt fel Klaus, majd kisétált a szobából. 

Miután Klaus elment, Elijah a kandalló tetején lévő vázlatfüzetet megfogva Rebekah felé fordult.

- Klaus tényleg kedveli Caroline-t igaz? 

- Nyilvánvalóan igen. El tudod képzelni, hogy szerelmes legyen? 

- Volt már szerelmes. 
- Tudom, Tatiaba. De az már ezer éve volt, amikor még emberek voltunk. Azóta jobb esetben kihasználta a nőket, rosszabb esetben meg is ölte őket. Most meg pont az ellenségeink soraiból kellett találnia valakit magának? 

- Rebekah, én nem ismerek senkit aki a barátunk lenne. 

- Kellemetlen igazság – nézett maga elé Rebekah. – De akárhogy is, Klaus olyan amilyen, de soha nem hagyott el engem. A testvérem, nem szeretném látni, hogy szenved egy lány miatt.

- Akkor miért gúnyolódtál vele? – nézett kérdőn Elijah a lányra. 

- Mert gonosz vagyok. 

- Nos, az vagy, mindnyájan azok vagyunk. Egymással is, de most fontos, hogy összetartsunk. 

- Sosem leszünk az a boldog család, nem igaz? Eddig Mikael elől menekültünk, és Klaus hülye hibrides dolgai kötöttek le, és amikor végre együtt vagyunk, akkor a saját anyánk próbál megölni bennünket a testvérünk áldozatos segítségével. Most meg itt van ez az átkozott fehér tölgy. Elijah, ha ennek vége, ne hagyj itt bennünket. Emlékszel, hogy anyánk sírja felett megfogadtuk, hogy örökkön örökké? Én azt szeretném, hogy tényleg így legyen. 

Elijah mosolyogva nézett húgára. Bármit megtett volna családjáért, de tudta, hogy sokáig nem tudnának együtt maradni. Rebekah talán megpróbálna alkalmazkodni, de Klaus túlzottan öntörvényű. Valószínűleg jót tenne testvérének egy olyan lány, mint Caroline, kicsit talán megszelídítené, de nem sok esélyt látott Klaus viselt dolgai miatt arra, hogy valami kialakulhasson kettejük között. Végül felsóhajtott és csak ennyit mondott: 

- Majd meglátjuk húgom. Jó éjszakát! 

- Neked is Elijah – mosolygott bátyjára a lány.

A hiátusra való tekintettel....

Hey There,

Mióta újra szünet van a TVD-ben, gondoltam a fantáziámra bízom az elkövetkezendő eseményeket. Így aztán elkezdtem becsapkodni a gépembe egy olyan történetet, amely ott folytatódik, ahol az All My Children befejeződött. A történet több részből fog állni, és minden karakter szerepelni fog benne, de leginkább kedvenc párosomra Klausra és Caroline-ra koncentrál. Életem első írása, ezért szeretnék  kérni komikat, amiben leírjátok a véleményeteket, hogy tudjam érdemes e folytatnom, és ha bizalmat szavaztok nekem, akkor a következő részek minőségibbek lehessenek! Előre is köszönöm. :)