Chapter 30

Napokkal előbbre ígértem, de sajnos csak mostanra tudtam befejezni, és szerintem nem is lett a legjobb fejezet, de a következő jobb lesz ígérem.
Jó szórakozást hozzá!!!

Születésnap

Három hónap telt el a bemutatkozó estély óta, és Elenáék azóta sem hallottak a Salvatore testvérekről és Katherine-ről. Közben sikeresen túlestek az érettségi gyötrelmein, amin Tyler is részt vett, de nem állt szóba velük, csak messziről morózusan nézte őket. Jeremy és Kol nagyon jó barátok lettek, verhetetlenek voltak együtt szemtelenkedésben és a hülyeségek kitalálásában. Bonnie az estély óta nem tette be a lábát az Ősök otthonába, de Elenával és Caroline-nal tartotta a kapcsolatot. Érzelmileg mindannyian fel voltak töltődve, az érettségi után pedig még inkább. A tovább tanulás tekintetében a szöszi és a barna szépség is úgy döntött halaszt egy évet. Ettől Alaric és Caroline anyja nem volt túlzottabban boldog, de megértették, hogy a sok megpróbáltatás után ki szeretnék engedni a fáradt gőzt. Az egész Mikaelson család boldogságban úszott. Az érettségi után Lake Monticello-i villába utaztak, ünnepeltek, pihentek, a szomszédos városkákba ruccantak át, a közeli erdőben túráztak és a helyi tavon hajókáztak. Teljesen átlagos családi életet éltek és ezt kívánták folytatni, amikor visszatértek Mystic Falls-ba. Jeremy egy darabig velük volt, aztán Bonnie után ment, aki az anyjával töltötte a nyarat. Elena 19. születésnapja előtt tértek vissza a városba. 

Caroline és Rebekah izgatottan álltak neki a születésnapi ünnepség szervezésének. Arra gondoltak, hogy a Grill-ben fogják tartani, mivel leginkább fiatalok voltak meghívva és nem akarták, hogy a villában randalírozzon egy csapat tizenéves. Egyrészről túl sok volt a villában az értékes tárgy, másrészről az alagsorban ott volt koporsókba zárva Esther és Finn. A szervezésbe bevonták Jeremy-t és Bonnie-t is, akikhez Kol is csatlakozott. Klaus, Elijah és Alaric néma szemlélője maradt az eseményeknek, nem voltak hajlandóak a két lány őrült pörgésében részt venni. Elena kérte, hogy ne legyen nagy ünneplés, de a két szöszivel nem lehetett bírni. Életelemük volt a partik összehozása. 

- Lehet, hogy kellene nyitnotok egy parti szervező céget – gúnyolódott Klaus egyik este, amikor Caroline elég későn ért haza. 

- Nem is rossz ötlet – csillant fel a lány szeme. 

- Nem akarom, hogy dolgozz, nincs szükséged rá. Nem mondtam komolyan – vonta össze szemöldökét a hibrid. 

- Nekem ez nem munka – kacsintott a szöszi, és kiment a fürdőbe. 

Klaus a szemét forgatta, majd feltápászkodott az ágyról, és egy pillanat múlva már a lány mögött állt a zuhanyzóban és hátulról átkarolva a nyakát kezdte csókolgatni. 

- Nik, a frászt hozod rám – sikított fel Caroline és ijedtében ugrani akart egyet, de a Klaus két ölelő karja a földön tartotta. 

- Alig vagyunk együtt mostanában, nem bírtam kivárni amíg végzel – suttogta a férfi tovább csókolgatva és simogatva a lány fehér bőrét. 

- Türelmetlen vagy – suttogta vissza Caroline, miközben Klaus felé fordult és szorosan hozzásimulva követelőzően a szájára tapasztotta sajátját. 

- Én vagyok a világon a legszerencsésebb, hogy enyém a szerelmed – túrt a szöszi hajába a hibrid és újra a nyakát vette célba. 

- Mindenem a tiéd – súgta a lány. 

- Menjünk el Mystic Falls-ból szerelmem – mondta két csók között a férfi. 

- Még nem mehetünk el – hőkölt hátra Caroline. 

- Miért? Leérettségiztél, már semmi veszély nem fenyeget bennünket. Be akarom utazni veled a világot Caroline! Mindent meg akarok neked mutatni. 

- Még itt van Elena születésnapja és… - kezdte a lány, de Klaus beléfojtotta a szót. 

- Elena születésnapja pár nap múlva lesz, ez nem kifogás. Mitől félsz kedvesem? 

- Nem is tudom Nik, sosem voltam igazából sehol. Talán csak félek kilépni a biztonsági zónámból. 

- Az életemnél is jobban szeretlek Caroline, soha semmitől nem kell félned. Mindig melletted leszek. 

- Tudom, de mégis megrémiszt az egész. 

- Az rémiszt meg, hogy csak mi ketten lennénk? – húzta össze a szemét a hibrid. 

- Nem tudom, talán ez is benne van…nem tudom – nézett bizonytalanul a lány. 

- Nem maradhatunk örökre itt szerelmem, ezt te is tudod. Valószínűleg a testvéreim is szeretnék járni a maguk útját. Ők sem fognak már sokáig itt maradni és Elena Elijah-val fog tartani, Ric pedig Becca-val. Kol meg az Isten tudja, hol fog kikötni. Szeretném, ha kialakítanánk a kettőnk közös életét Caroline. 

- Tudom Nik, én is szeretném, de úgy érzem, ha elhagyom a várost, lezárul egy olyan fontos dolog az életemben, amit még nem vagyok kész elengedni – gyűltek könnyek a lány szemébe. 

- Megértem miért érzed ezt, de soha nem fogod és nem is kell elengedned. Az emlékeid sosem fognak elhalványulni. 

- Nem tudom még itt hagyni anyut és a barátaimat – sírt Caroline. 

- Ne sírj szerelmem, nem megyünk sehova addig, amíg úgy nem érzed készen állsz rá – szorította magához a lányt Klaus. 

- Ne haragudj rám. 

- Sosem tudnék haragudni rád – fogta tenyerei közé a vámpír arcát a hibrid, és finoman törölgette a könnyeket. 

- Annyira szeretlek Nik – fogta meg Caroline a férfi kezét és egy csókot nyomott a tenyerébe. 

- Én is nagyon szeretlek és mindennél jobban kívánlak – vonta magához Klaus a lányt és erőteljesen csókolni kezdte. 

- Menjünk a szobába – nyögte Caroline, és mire feleszmélt, a férfi ágyán ölelték egymást szenvedélyesen. 

Elijah és Elena csendes elégedettséggel feküdtek összebújva. Minden egyes szeretkezésükkel az egymás felé érzett szerelmükkel, tiszteletükkel egyre jobban eggyé váltak. 

- Nem hittem, hogy létezhet olyan boldogság, mint amilyet napról napra érzek – suttogta a lány. 

- Azt szeretném, ha te lennél a világon a legboldogabb – simított végig Elena karján Elijah. 

- Szerintem én vagyok a legboldogabb, és remélem te is boldog vagy Elijah – nézett a férfire a barnalány. 

- Soha nem voltam boldogabb, és ezt csak neked köszönhetem. 

- Elijah, kérdezhetek tőled valamit? Ígérd meg, hogy őszintén fogsz válaszolni. 

- Mindig őszinte vagyok hozzád szerelmem. 

- Gondoltál már arra, hogy átváltoztass engem? – nézett az Ősre Elena. 

- Megfordult a fejemben, de tudom, hogy te nem akarsz vámpírrá válni, és sosem tennék semmi olyat, amit te nem szeretnél – mondta komoly hangon a férfi. 

- Most már nem tudom, hogy mit szeretnék – csukta le szemét a lány. 

- Elena! A vámpírlét nem ad lehetőséget a normális életre ezt te is nagyon jól tudod és tudom, hogy te erre vágysz. 

- De meg fogok öregedni. 

- Nem számít Elena, én szeretni foglak téged. Tudom, hogy Beccával már beszéltetek erről, tehát tudnod kell, hogy nem a magával ragadó és elbűvölő külsőd a legfőbb vonzerő a szememben, hanem azt szeretem benned aki vagy, és ez nem fog változni. Ez nem indok arra, hogy vámpírrá válj. Sosem változtatnálak át, függetlenül attól, hogy megfordult a fejemben, de ez csak önző gondolat volt részemről. 

- Te vagy a legfontosabb számomra Elijah. Napról napra erősebben szeretlek téged, de mivel bennem van az emberi végesség gondolata sokszor facsarodik össze a szívem, hogy elveszítelek. Klaus szerint jó vámpír válna belőlem. 

- Nem számít mit mondott Klaus, de ott van az öcséd, Alaric és a többi barátod, akik emberként szeretnek. Ne akard ezt magadnak Elena. A vámpírlét sok hátránnyal jár, még ha csábító is. Szeretlek és vigyázni fogok rád amíg élsz! – húzta magához az Ős a lányt. 

- Én is szeretni foglak amíg élek – suttogta Elena és pár könnycsepp gördült végig az arcán. Olyan boldog időket éltek meg együtt, és el sem tudta képzelni az életét a férfi nélkül. Tudta, hogy messze van még az életének a vége, de azt is tudta, hogy igenis vége lesz, és ezt nem akarta. Nem akarta, hogy Elijah majd öregen és betegen lássa. Rosszul volt a gondolatából, hogy egyszer majd elhanyatlik a teste a szelleme és nem érezheti ezt a lángoló és csodálatos szerelmet a férfi iránt. 

- Ne gondolj ennyire előre Elena, addig még százmillió alkalmad lesz kiszeretni belőlem – mosolygott Elijah. 

- Inkább te fogsz belőlem – sóhajtotta a lány. 

- Azt te csak szeretnéd – fordult rá Elenára a férfi és csókolgatni kezdte a nyakát és rövidesen egymásba gabalyodva szerették egymást. 

Elena születésnapjának előestéjén a Mikaelson villában családi vacsorát rendeztek, hogy magukban is megünnepelhessék az eseményt. Erről az ünnepelt nem tudott. Elijah moziba vitte, hogy ne legyenek otthon amíg a többiek megteszik az előkészületeket. Caroline és Rebekah parancsokat osztogatott, amit Klaus és Jeremy szemforgatások közepette ugyan, de végrehajtottak. Ric és Bonnie voltak a vacsoráért felelősek, így ők a konyhában tüsténkedtek. Kol megérkezett a tortával és hanyag mozdulattal ejtette le a dobozt a konyha közepén lévő asztalra. 

- Kol! Ne dobáld a tortát, ha megnyomódik, utána rögtön a te orrod lesz benyomva – nézett mérgesen a szöszi az Ősre. 

- Jézusom Caroline, neked agyadra ment a szervezkedés! Nyugi főnökasszony! Nem történt baja. Egyébként még mindig nagyon szexinek találom, amikor dühös vagy – kacsintott a férfi, majd óvatosan kihámozta a tortát a dobozból. 

- Szerencséd, hogy rendben van! Most menj és segíts Klauséknak. Rebekah majd mondja mit csinálj. Én segítek Bonnie-nak és Ric-nek. Már csak egy óránk van – adta ki az ukázt Caroline. 

- Igenis főnökasszony! – csapta össze bokáját vigyorogva Kol, és a nappaliba ment a többiekhez. 

- Hogy álltok? Kész lesz, mire hazaérnek? Mit segítsek? – kérdezte a boszitól és tanárától, illetve most már csak volt tanárától a szöszke. 

- Ne aggódj már Car, az őrületbe kergetsz mindenkit. Minden készen lesz, mire itt lesznek – forgatta szemét Bonnie. 

- Inkább menj teríteni, az még sehogy sem áll – nézett a vámpírra a tanár. 

- Úristen! Azonnal szólok Kol-nak, hogy segítsen – csapta össze kezét Caroline és az ebédlőbe indult. 

- Caroline elemében van, olyan mint egy kiképző tiszt – mondta nevetve Ric, majd a leves fölé hajolt. 

- Rebekah meg a párja – forgatta szemét Bonnie nevetve. 

- Ne is mondd, már teljesen kikészít ezzel a születésnapi mizériával – sóhajtott Alaric. 

- Mindenkit kikészít a két csajszi. Most már egy nagy családhoz tartozol Ric, szóval szinte minden hónapra fog jutni valami ilyesfajta finomság – vigyorgott Bonnie. 

- Köszi, hogy eszembe juttatod! Egyébként még ezt sem bánom. Tudom, hogy nem vagy jó véleménnyel róluk, de hidd el, sosem voltam még ilyen boldog, mint velük. Rebekah-t nagyon szeretem, és a testvéreit is nagyon kedvelem. Még Klaust is, bármilyen furcsa is – nézett a boszira a tanár. 

- Nem ítélkezem. Elena és Caroline a legjobb barátnőm, téged is nagyon szeretlek. Látom rajtatok mennyire boldogok vagytok. Az Ősök is odáig vannak értetek. Tényleg családtagok lettetek. Ez nekem elég ahhoz, hogy ha nem is fogadom el őket, de ne ítélkezzek – mosolygott a lány. 

- Köszönöm, Elena és Caroline nevében is. Most viszont essünk neki a mártásnak, mert ha kifutunk az időből, akkor a két szöszi a fejünket fogja venni – húzta el Ric a nyaka előtt a kezét, mutatva a lefejezés mozdulatát. 

- Essünk neki – sóhajtotta Bonnie, és mindketten újra a főzésnek szentelték figyelmüket. 

Klaus és Jeremy egy-egy létrán álltak a nappali egyik ajtajának két oldalán, és éppen egy ’Happy Birthday Elena” összefűzött betűkből álló transzparenst próbáltak feltenni, Rebekah irányításával. A szobában itt is ott is csillogó kis plasztik torták, és 19-es számok lógtak, néhol egy egy terpentin társaságában. Az asztal két lábához és az egyik nagy fotel két lábához, hosszú zsinóron lufik voltak rögzítve. A fotelen lévőkén Elena arcképe díszelgett, míg a másikon egy még Lake Monticello-ban készített családi fénykép volt rányomva. Az asztalon 19 fehér liliomból készített kosár díszelgett, a közepén egy szülinapi kártyával. 

- Nem jó Jeremy, így nem pont középen van az ív! Kicsit feljebb! – adta ki a parancsot az Ősi vámpírlány, miközben Klaus Jeremy-re pillantott, aki meggyötörten teljesítette a kérést. 

- Kicsinálod Rebekah a parancsolgatásoddal. Vegyél már vissza húgom, mert mindjárt itt fogunk hagyni mindketten – mondta a hibrid és Jeremy-re kacsintott. 

- Már egy óra sincs hátra, hogy hazaérjenek! – tette csípőre a kezét a szöszi Ős. 

- Irigylem Elijah-t – sóhajtotta Jeremy. 

- Én is – morogta a bajsza alatt Klaus. 

- Hallottam! Egyébként most pont jól tartjátok. Gyerünk, rögzítsétek – mondta Rebekah és a két „munkás” teljesített a kérést. 

- El sem hiszem – mondta gúnyosan Klaus miközben leugrott a létráról. 

- Mi a következő teendő? – kérdezte Jer. 

- Ugyanez a másik ajtónál is – mondta mosolyogva Rebekah, mire két mérges morgást kapott válaszul. 

Eközben Kol és Caroline az ebédlőben terítettek meg. A szöszi éppen azt mutatta a férfinak, hogyan hajtogassa a szalvétákat. 

- Drágám, tudod mennyire imádlak és nem bántásból mondom, de nem túlzás ez? Még az angol királynőnek sem rendeznek ekkora felhajtást – vigyorgott Kol. 

- Elena a legjobb barátnőm, az előző szülinapja egy csőd volt, bizonyos körülmények miatt. Most boldog és azt szeretném, hogy erre emlékezzen ne a tavalyira. Az is lehet, hogy ez lesz az utolsó, hogy együtt töltjük a születésnapját. 

- Miért lenne az utolsó? – vonta össze szemöldökét az Ős, miközben a lány által adott utasításoknak megfelelően hajtogatta a szalvétát. 

- Nik szeretné, ha elmennénk. Én még nem érzem magam késznek rá, és ezt meg is érti, de nem várhatom el tőle, hogy a végtelenségig várjon. Azt mondta, ti is élni szeretnétek az életeteket. Ha Elijah úgy dönt menni akar, Elena vele fog tartani, ami rendjén is van. Szóval ki tudja, hogy jövő ilyenkor ki merre lesz – mondta egy szomorú mosoly kíséretében Caroline. 

- Igaza van Niknek, mindannyian el fogjuk hagyni a várost, de ez nem jelenti azt, hogy sosem fogjuk látni egymást. Sűrűn össze fog jönni a család. Túl tragikusan fogod fel a dolgot szívem – mondta Kol. 

- Lehet, de akkor is megrémít, hogy nem leszünk együtt. Vágyom arra, hogy Nik-kel legyek, de fáj a szívem, hogy majd nem láthatlak benneteket. Az anyukámat, Bonnie-t, Jeremy-t, Matt-et, Damont és Stefant….Tylert – könnyezett Caroline. 

- Édesem, ne sírj. Ez az egész herce-hurca nagyon összekovácsolta a családot, beleértve benneteket is. Folyamatosan fogjuk tartani a kapcsolatot és sokkal gyakrabban fogjuk látni egymást, mint azt képzelnéd. Anyukádhoz pedig még pár évig hazajöhetsz, aztán majd ő fog hozzád utazni, ez elkerülhetetlen lesz a vámpírságod miatt. A barátaid is meglátogathatnak. Ha pedig észhez térnek a Salvatore-k a kis hibrid haveroddal egyetemben velük az örökkévalóságig tarthatod a kapcsolatot. Vámpírként meg kell tanulnod elfogadni a folyamatos változásokat magad körül – ölelte át a pityergő lányt az Ős. 

- Igazad van, de akkor is ijesztő – nézett a férfira a lány. 

- Nik mindig ott lesz neked, és bármikor szükséged lesz rám, csak hívnod kell és azonnal indulok hozzád – simogatta meg a vámpír arcát Kol. 

- Köszönöm – mosolyodott el gyámoltalanul a lány. 

- Emlékszel mit mondtam neked a bárban? Az esélyt a kapcsolatunkra, ha Nikkel úgy adódna, hogy már nem működik? Komolyan mondtam Caroline. 

- Tudom Kol. Nem felejtettem el, és ha úgy adódna a helyzet, amit őszintén kétlek, akkor betartom a neked tett ígéretemet. Ugye mindig a barátom maradsz? – nézett a férfire komoly arccal a szöszi vámpír. 

- A legjobb barátod leszek, mindig számíthatsz rám – mondta ünnepélyes hangon egy kedves mosoly kíséretében az Ős. 

- Akkor munkára fel! – bontakozott ki az ölelésből a lány. 

- Igenis rabszolgahajcsár úrnő! – tisztelgett Kol, és nekilátott az evőeszközöket kitenni. 

Elena és Elijah összeölelkezve léptek be a villába, amelyben néma csend honolt. 

- Hol vannak a többiek? – kérdezte meglepetten a lány. 

- Nem is tudom – válaszolta mosolyogva a férfi, amikor a sötét nappaliba értek. 

- Boldog születésnapot Elena! – kiáltotta egyszerre mindenki, miközben Elijah felkapcsolta a villanyt. 

- Uram Atyám! – mondta ijedten a lány, de a következő pillanatban, már a többiekkel örült. 

- Caroline és Rebekah szerettek volna egy kis családi összejövetelt is a holnapi ünnepség előtt. Boldog születésnapot szerelmem – csókolta meg a férfi a könnyező lányt. 

- Köszönöm mindenkinek. Annyira szeretlek benneteket – lépett sorba a jelenlévőkhöz a lány, és mindenkit megölelt. 

- Mi is szeretünk téged – mondta Rebekah elérzékenyülve. 

- Becca látszik, hogy ezer éves vénlány vagy, mindenen meghatódsz – vigyorgott testvérére Kol, amiért az ünnepelttől, aki éppen akkor ért hozzá, hogy megölelje kapott egy nyaklevest. 

- Szemtelen vagy az egyetlen lánytestvéreddel Kol, bár ettől még szeretlek – fűzte hozzá Elena és megölelte a bolondos Őst. 

- Lehet, hogy ő vér szerint is a testvérem, de most már te és Caroline is a lány testvéreim vagytok – mondta Kol szokatlan kedvességgel a hangjában, és erősen megölelte a hasonmást. 

- Na és most ki az érzékeny vénség? – vágott egy fintort Rebekah. 

- Aki a szobában elérte az ezer évet, mind érzelgős vénség – zárta le a témát Klaus, és mindenki nevetni kezdett. 

- Minden olyan gyönyörű, nem kellett volna ennyit fáradozni miattam – nézett szét meghatódva Elena. Odalépett az asztalhoz kötött lufikhoz, finoman megsimogatta a rajta található családi fényképet, és elsírta magát. 

- Milliószor ennyit is megtennénk érted, és nem volt fáradtság – lépett hozzá öccse és szorosan átölelték egymást. 

- Menjünk enni, mielőtt kihűl az étel – mondta Alaric. 

- Még főztetek is? – ámult el a barna lány. 

- Bonnie és Ric voltak a szakácsok – válaszolt Klaus. 

- Köszönöm – ölelte át barátnőjét majd gyámját a lány. 

A vacsora jó hangulatba telt, mindenki megdicsérte a terítéket és a szépen összehajtogatott szalvétákat is, amiért Kol büszkén húzta ki magát. A torta felvágása és elfogyasztása után, a nappaliba vonultak át. Elenát abba a fotelbe ültették, amelynek két oldalán az ő arcképével ellátott lufik díszelegtek.
- Jöjjön az ajándék! – kiáltotta csillogó szemekkel Caroline. 

- Nekem az a legnagyobb ajándék, hogy mind itt vagytok nekem – mondta Elena. 

- Egy szülinap nem szülinap ajándékok nélkül – mondta Klaus. 

- Boldog születésnapot Elena! – mondták egyszerre. 

Egy fotóalbumot adtak neki, amelyen látszott, hogy a két kezükkel készítették, benne pedig Elena képei voltak montázsként összeállítva. Egyik kép sem volt beállított, mindegyik pillanatkép volt, amelyeket az évek alatt szülei, testvére, barátai készítettek. Olyan képet is talált benne, amiről tudta, hogy Stefan készítette. A fényképek nem kronologikus sorrendben voltak, hanem ugyanazon élethelyzetek voltak párosítva. Így például volt olyan kép, amin még kislányként van barátnőivel, a mellette lévő képen is barátnőivel volt, de már jó pár évvel később. 

- Sok munkátok fekszik benne. Köszönöm. – törölgette szemeit a lány. 

- Szeretünk téged – hatódott meg a boszi. 

- Ez is a tiéd Elena – lépett elő Klaus és egy gyönyörű nagyjából A3 –as papírlapnak megfelelő méretű rézkarcolatot adott át neki, amelyen mindannyiuk képe rajta volt. Középen volt Elena két oldalán Jeremy és Ric. A fiúk két oldalán barátnőjük. A hasonmás arcképe felett Elijah. A lány képe alatt Klaus és Caroline. Az aljába pedig bele volt karcolva, hogy „A család mindenek felett!”. 

- Ez gyönyörű – nézett álmélkodva Elena. 

- Boldog születésnapot szerelmem – lépett hozzá Elijah és egy díszdobozt adott át a lánynak. 

Elena könnyei fátylán keresztül nyitotta ki és egy gyönyörű antik nyakláncot talált benne. Finoman megmunkált ezüst lánc volt, egy medállal, amelybe egy pirosas narancssárgás fényes kő volt foglalva. 

- Még emberként készítettem, és olyan valakinek akartam adni, aki méltó rá. Ez egy napkő, amelyet fényhozó kőnek is hívnak. Te hoztad el az életembe a fényt, csak te vagy méltó ennek a viselésére – csókolta meg a lányt a férfi és feltette a nyakláncot. 

- Köszönöm Elijah, megtisztelő hogy viselhetem. Soha nem fogom levenni és úgy fogok élni, hogy mindig méltónak találj a viselésére – bújt az Őshöz Elena, majd a többiek felé fordult. 

- Mindenkinek köszönöm. Nagyon szeretlek benneteket! A legszebb születésnapot adtátok nekem – ölelt végig mindenkit a hasonmás. 

- Elena, készítettünk egy dvd-t is, amelyet néhány pohár pezsgő elfogyasztása után javaslok megnézni – mondta jókedvűen Kol, és Klaussal kinyitottak két üveg francia pezsgőt. 

Miután lehajtottak pár pohárral, a dvd-t is megnézték, amelyen a „Happy Birthday” című dalt adták elő a többiek, persze viccesen és végig Elena nevét kiabálták. Mindenki a kilencvenes évek elejét idéző ruhákban volt, amikor a hasonmás született. A hajuk is úgy volt megcsinálva. A lányok egyszerre táncoltak az abban az időben divatos tánccal, a fiúk pedig hol bohóckodtak, hol a lányok mozgását próbálták lekövetni. Elijah és Alaric is végig részt vett a bolondozásban. Az egész felvételt végignevette a kis társaság. 

- El sem hiszem, hogy ti ketten is ilyen aktívan részt vettetek – nevetett Elena és hol szerelmére, hol gyámjára nézett. 

- Volt olyan, bohóckodás, amit ők találtak ki – mondta Rebekah, büszkeséggel a hangjában. 

- Mikor tudtátok ezt összehozni? – kérdezte Elena. 

- Emlékszel, amikor Matt, elhívott ebédelni? – kérdezte vigyorogva Caroline. 

- Akkor csináltátok? 

- Nem győztem üzeneteket küldeni neki, hogy tartson még fel – forgatta szemeit a szöszke lány. 

- Csodálkoztam is, hogy olyan kitartóan érdeklődik és mindig azután vált nagyon érdeklődővé, amikor megszólalt a telefonján az üzenetjelző hang – nevetett Elena. 

- Még egyszer nézzük meg, imádom Elijah és Ric lazaságát – követelte Caroline és a két érintett a szemét forgatta. 

Az este további része is nagyon jól telt. Egymás szavába vágva mesélték el a két szöszi vámpír „vezérőrnagyhoz” hasonlítható viselkedését. Jeremy és Kol a két bohóc még el is játszotta pár mozdulatukat és hangszínüket is utánozva. Mindenki egyfolytában nevetett még a két kigúnyolt lány is. 

Másnap a Grillben tartott ünnepségen a város fiatalsága ellepte a helyet. Mindenki gratulált az ünnepeltnek, és a két szöszi vámpírnak is a szervezésért. Caroline folyamatosan az ajtó felé pillantgatott, ami feltűnt Klausnak. 

- Várunk még valakit drágám? – kérdezte. 

- Tudom, hogy Elena örülne, ha az összes barátja itt lenne. Ebbe beletartozik Stefan, Damon és Tyler is. Hagytam nekik üzenetet a telefonjukon és az otthonukban is meghívót. Jó lenne, ha eljönnének. Még Katherine-nek is, hátha ő könnyebben elcsalja őket. 

- Biztos jó ötlet ez Caroline? Stefan és Tyler még rendben van, Katerina sem merne semmit tenni, de Damon? – csóválta fejét a hibrid. 

- Damon szereti Elenát, és több hónap eltelt már mióta együtt megjelentünk a nyilvánosság előtt. Nem hiszem, hogy idejönne balhézni – tárta szét kezeit a lány. 

- Te tudod, szerelmem, de ha bármit tenni fog halott vámpír lesz – villant meg a férfi szeme. 

- Nem szeretem amikor ilyen erőszakos vagy – ütött a férfi vállára durcásan Caroline. 

- Dehogynem szereted – rántotta magához a szöszit a hibrid és a tánctérre vitte, ahol Elena és Elijah már összebújva táncoltak több pár társaságában. 

A szolgálatban lévő Matt fejcsóválva nézte barátait. Nehezére esett elhinni, hogy ilyen szoros lett a kapcsolat közöttük és az Ősök között. Tényleg olyanok voltak, mint egy család. 

- Matt! – lépett a bárpult elé Kol és Matt egy pillanatra összerezzent. Élénken élt emlékeiben ahogyan a férfi eltörte az ujjait. 

- Igen? – kérdezte tartózkodóan a fiú. 

- Van egy szabad perced? 

- Dolgozom – vonta össze gyanakodva szemöldökét a fiú. 

- Csak egy perc Matt. 

- Mit szeretnél? 

- Bocsánatot kérek tőled, amiért bántottalak – nézett Kol. 

- Amennyire ismerlek benneteket a ti szótáratokban nem szerepel bocsánat szó – mondta megvetően a srác. 

- Mindig szerepelt benne, csak nem használtuk – vigyorgott az Ős. 

- Mi történt, hogy használni kezdtétek? 

- Mindannyian változunk Matt. Nézz Klausra vagy Becca-ra. Életemben nem láttam még őket ennyire boldognak, felszabadultnak. De szerintem te sem láttad a barátaidat ilyennek. 

- El kell ismernem mindannyian olyan boldogok, amilyennek nem láttam még soha azelőtt őket – nézett Matt az egyik boxban üldögélő szöszi vámpír, Elena és Ric felé. 

- Komolyan bocsánatot kérek azért az incidensért. Ha bármiben szeretnéd, hogy segítsek csak szólj nyugodtan – nyújtotta kezét az Ős. 

Matt gyanakodva ugyan, de elfogadta a kezét. 

- Elfogadom a bocsánatkérésedet, de nem kell a segítséged, csak annyit kérek, hogy vigyázzatok a barátaimra – nézett komoly szemekkel a srác. 

- Már a családunk tagjai. Nem eshet bántódásuk. 

- Remélem, hogy így lesz. Most pedig ha megbocsátasz, muszáj dolgoznom. 

- Jó munkát! – kacsintott Kol és a családja felé vette az irányt. 

- Miről beszéltél Matt-el? – kérdezte Caroline gyanakodva. 

- Ne aggódj szépségem, csak bocsánatot kértem, amiért bántottam. 

- Tényleg ezt tetted? – szaladt fel Elena szemöldöke. 

- Miért olyan hihetetlen ez? Úgy csináltok, mintha képtelen lennék rá – mondta felháborodottan Kol. 

- Nem gondoljuk, hogy képtelen vagy rá, csak furcsa hogy foglalkozol a családodon kívül más emberekkel is – jegyezte meg Elena. 

- Jeremy sokat mesélt Matt-ről. Elérte, hogy ne érezzem jól magam, amiért barom voltam vele. Így bocsánatot kértem tőle. Hölgyeim! Mutassuk meg ezeknek a fiataloknak, hogyan is kell táncolni – nyújtotta a kezét a szöszi és a barna lány felé az Ős, akik nevetve fogadták el a felkérést és kezét megfogva a táncparkettre vonultak. 

- Elijah! Caroline meghívta a Salvatore testvéreket, Katerinát és Tylert. Nem jó ötlet – fordult testvéréhez Klaus. 

- Együtt beszéltük meg. Jólesne Elenának, ha itt lennének bár Katerinának nem biztos, hogy örülni fog, de azt hiszem ő már a Salvatore-k tartozéka – mondta Elijah. 

- Veled beszélte meg? Én miért nem tudtam erről? – kérdezte kissé ingerülten a hibrid. 

- Most sem tartod jó ötletnek, akkor sem tartottad volna annak. Egyébként ez Elena születésnapja, nem a te igényeidnek megfelelően kellett kialakítanunk a vendéglistát. 

- Nem is volt jó ötlet meghívni őket, de igazad van, nem az én születésnapom – mondta morózusan az Ős. 

- Lehet, hogy el sem fognak jönni. Elenának nem is árultuk el, ne várja őket hiába. 

- Na, ez legalább jó ötlet volt. 

- Szerencsés vagy Niklaus. Caroline-nal egy igazi kincsre leltél. 

- Tudom, és nem is engedem el sosem. Nem mintha te panaszkodhatnál Elena miatt testvérem – húzta fel szemöldökét Klaus. 

- Az életemet is odaadnám, ha azon múlna a boldogsága. Nagyon szeretem őt. 

- Ki gondolta volna, hogy azoknak soraiból kerülnek ki életünk szerelmei, akik mindennél jobban akarták a halálunkat – tárta szét kezeit Klaus. 

- Jó párszor elgondolkoztam azon, hogy ezer év gonoszság, gyilkolás és manipulálás után megérdemeljük e ezt a hatalmas boldogságot – vágott kétkedő arcot Elijah. 

- Szerintem nem, de ebből is látszik, hogy az élet nem igazságos – szólalt meg egy ismerős hang a hátuk mögött. 

A két Ős a hang irányába nézett. Stefan állt ott Katherine társaságában. 

- Köszönjük, hogy eljöttetek – hagyta figyelmen kívül a vámpír megjegyzését Elijah. 

- Elena miatt vagyunk itt – jegyezte meg Stefan. 

- Te vagy itt miatta– szólalt meg Katherine. 

- Hol van Damon? – kérdezte Klaus. 

- Nem beszéltem vele az ominózus estélyetek óta. Néha küld egy üzenetet, hogy még él, de semmi többet nem tudok róla – mondta Stefan némileg megtört hangon. 

- Köszönöm, hogy eljöttetek, Elena örülni fog nektek – nézett Stefanra gyámoltalanul az éppen akkor érkező Caroline. 

- Caroline! Köszönjük, hogy meghívtál – mondta Stefan és a lány felé lépett. A szöszi vámpír egy pillanatig nézte az ifjabbik Salvatore-t majd a nyakába ugrott. 

- Annyira hiányoztál – ölelte át szorosan a lány. 

- Te is nekem – viszonozta az ölelést Stefan. 

- Hogy vagy? – kérdezte a szöszke vámpír. 

- Jobban. Sokkal jobban, csak Damon miatt aggódom. 

- Annyira sajnálom Stefan – nézett szomorúan a lány. 

- Nem haragszom rátok. Tyler sem. 

- Tyler? Mi van vele? Hogy van? – kérdezte nagy szemekkel Caroline. 

Klaus fészkelődni kezdett a helyén. Nehezen viselte, hogy barátnője ennyire érdeklődik az exfiúja iránt. 

- Jól van, megismerkedett egy lánnyal és vele tölti az idejét. 

- Milyen lánnyal? – vonta össze szemöldökét a szöszi. 

A hibrid ingerülten megköszörülte a torkát, mire mindenki ránézett, de ő csak szerelmét fixírozta. Ezt az érdeklődést már túlzottnak tartotta. 

- Semmi természetfeletti, sima ember. Kedves, bájos, mosolygós. Feldobja Tyler napjait. Nem kell miatta aggódnod. 

- Köszönöm Stefan – mosolyodott el megkönnyebbülten Caroline. Kíváncsi lett volna még pár dologra, de nem akarta, hogy Klaus még jobban kiakadjon. 

- Hol van Elena? – kérdezte Stefan. 

- Kol-lal táncol. Én megláttalak benneteket és gyorsan leléptem. Elena nem tudja, hogy meghívtunk benneteket. Meglepetésnek szántuk Elijah-val. 

- Stefan, Katerina! Micsoda meglepetés – érkezett meg Rebekah is Ric-kel az oldalán. 

- Sziasztok – köszönt Stefan. 

- Régen láttalak – lépett hozzá Ric és átölelte. 

- Én is téged. 

- Damon? – kérdezte aggódva a tanár. 

- Csak annyit tudok róla, hogy él. 

- Jellemző rá. Te hogy vagy? 

- Jól vagyok, Katherine-nel utazgatunk, most is csak Elena miatt jöttünk haza. 

- Együtt vagytok Katerinával? – kérdezte Rebekah. 

- Csak barátok vagyunk – mondta Stefan. 

- Megyek idehozom az ünnepeltet – indult el Becca. 

- Látom jól megvagytok. Nagyon boldognak tűntök – jegyezte meg Katherine elismeréssel a hangjában. 

- Azok is vagyunk. Mindannyian – erősítette meg Klaus, és egy negédes mosolyt vetett a nő felé. 

- Stefan! – kiáltott fel Elena, amikor meglátta a férfit. 

- Elena! Boldog születésnapot kívánok! – ölelte át a lányt a vámpír. 

- Istenem, de jó hogy látlak. Köszönöm nektek ezt az újabb meglepetést – nézett a többiekre a lány könnyes szemmel. 

- Katerina! Rég nem láttalak – lépett a barna vámpír elé Kol szemtelen vigyorral az arcán. 

- Kol! – nyögte a nő félelemmel a hangjában. Az emlékeiben még mindig ott élt a barlangba töltött idő. Továbbra is gyűlölte a férfit. 

- Ugye táncolsz velem drágaságom! – gügyögte a férfi. 

- Hagyd már Kol! Nem látod mennyire fél tőled? Nem azért lettek meghívva, hogy kielégíthesd a pszichopata énedet – húzta maga mellé Becca a testvérét. 

- Elena, beszélgessetek Stefannal – állt fel Elijah, és egy csókot nyomott a lány szájára, majd intett a többieknek, és magukra hagyták őket. Katherine kelletlenül követte a kis társaságot. 

- Hogy vagy? – kérdezte a férfi. 

- Köszönöm, nagyon jól vagyok. 

- Boldog vagy? 

- Nem szeretnék veled erről beszélni – nézett kínosan a lány. 

- Nyugodtan beszélhetsz. Volt időm gondolkozni. Szeretlek Elena, mindig szeretni foglak. Sok mindenen mentünk együtt keresztül. Mindig számítani fogsz nekem. Idővel talán már nem úgy ahogyan most, de mindig fontos leszel nekem, és fontos lesz a boldogságod. Nem számít, hogy nem az én oldalamon találtad meg. 

- Boldog voltam veled is, csak aztán…- hallgatott el a lány. 

- Tudom Elena, de most boldog vagy? 

- Mindennél jobban. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de még sosem éreztem ilyen boldogságot, kiegyensúlyozottságot és szerelmet, mint Elijah mellett. 

- Nem tudok rád haragudni. Örülök, hogy ennyire boldog vagy. Tényleg örülök – mondta Stefan, és Elena hitt neki. Ismerte a férfit és látta, hogy az tényleg őszintén gondolja, amit mond. 

- Nagyon sokat jelent számomra a támogatásod – borult a férfi nyakába és szorosan ölelték egymást. 

- Caroline és Ric? – kérdezte a vámpír. 

- Az ő boldogságuk legalább akkora, mint az enyém. Damon? 

- Nem tudom merre járhat, csak időnként küld egy üzenetet, hogy jól van. 

- Aggódsz érte. 

- Nagyon aggódom. Azt sem tudjuk Katherine-nel, hogy merre keressük – sóhajtotta Stefan. 

- Ha gondolod beszélek Elijah-val, nagyon jó emberei vannak. Biztos ki tudnák deríteni merre lehet. 

- Ne fáradj Elena. Előbb-utóbb visszatér hozzánk. Mi sem maradunk a városban, megyünk tovább, csak a születésnapod miatt tértünk vissza. 

- Hiányoztok nekünk. 

- Ti is hiányoztok, a város is hiányzik, de még nem állok arra készen, hogy huzamosabb időre visszatérjek. 

- Katherine milyen? 

- Jól kijövünk. Nem tudom, mit csináltak vele az Ősök sosem beszél róla, de valahogy megváltozott. Visszafogottabb lett a viselkedése.

- Katherine örülhet, hogy nem ölték meg. Boldog vagyok, hogy jól kijöttök és nem vagy egyedül ezzel az egésszel, ha már Damon így lelépett. 

- Nem hibáztatom. Az érzelmek kezelésében mindig igazán eltértünk egymástól. 

- Remélem minden rendben lesz vele. 

- Csalánba nem üt a ménkű – mosolyodott el Stefan. 

- Ez igaz, sok mindent túlélt már – mosolygott vissza a lány. 

- Megkeresem Katherine-t és elmegyünk Elena. Még egyszer nagyon boldog születésnapot kívánok! Vigyázz magadra! Ha visszatérünk a városba valamikor, majd megkereslek, de ha úgy érzed szükséged van a segítségemre hívj fel. Rendben? 

- Rendben van. Máris hiányzol – sírta el magát a lány. 

- Ti is hiányoztok nekem, de még nem tudok itt maradni. Megérted ezt? 

- Megértem. Nagyon vigyázzatok magatokra, és jelentkezz majd! – ölelte meg a vámpírt. 

Pár órával az ünnepség befejezését követően Caroline, Elena és Ric a Gilbert ház konyhájában üldögéltek és fehérbort iszogattak. Mindannyiukat felkavarta, hogy találkozhattak Stefannal és most együtt akarták tölteni az estét. Az Ősök megértették ezt és hagyták, hogy maguk lehessenek. Elena elmesélte a beszélgetését Stefannal. 

- Elena, hogy érezted? Stefan jól van? – kérdezte Ric. 

- Jól még nincs, jobban van. 

- Igen én is ezt éreztem rajta. Dühös vagyok a kékszemű ördögre. Támogatniuk kellene egymást, erre itt hagyja – mondta Caroline, miközben villámokat szórt a szeme. 

- Damon sosem tudta jól kezelni az érzelmeket – sóhajtotta Ric. 

- Ez nem számít. Most a testvéréről is szó van, nem lehet ilyen önző – intett a szöszi. 

- Lehet, hogy jobb így, hogy nincsenek együtt. Szenved Stefan, de lehet, hogy még rosszabb lenne a helyzet, ha Damon is itt lenne neki – nézett a többiekre Elena. 

- Mondasz valamit. Damon könnyen kezelhetetlenné válik, ennek Stefan inná meg a levét. Valószínűleg takaríthatna utána, vagy ki tudja – forgatta szemeit Ric. 

- Lehetséges – bólogatott beleegyezően a szöszi. 

- Iszonyatosan hiányzik nekem Damon – mondta szomorúan a tanár. 

- Szerinted te is rajta vagy a kékszemű ördög azon rövidke listáján, amin szerepelnek azok az emberek akikkel törődik? – kérdezte Caroline. 

- Már nem hiszem, hogy rajta lennék. Elena még mindig rajta van. Te viszont valószínűleg rajta sem voltál, viszont nyugtasson a tudat, hogy anyukád neve tutira rajta van – nevetett fel Ric. 

- Igen, Damont ismerve egyetértek ezzel – nevetett Caroline és Elena is elnevette magát. 

Az este további részét a Salvatore testvérekhez kapcsolódó emlékeik felidézésével töltötték, és hol nevettek, hol könnybe lábadt szemmel néztek egymásra. 

Eközben a Mikaelson villában csendesen ültek az Ősök a nappaliban, és whiskey-t iszogattak. 

- Felkavaró volt látni Stefant. Lehet, hogy megöltök érte, de nekem lelkiismeret furdalásom van – szólalt meg Rebekah. 

- Én nem érzek semmi ilyet. Túl érzelgőssé tett a szerelem Becca – nézett testvérére Kol. 

- Kol! Te egy pszichopata vagy, persze hogy nem érzel semmit. Katerina szíve szerint kirohant volna a Grillből, ahogy meglátott – vágott vissza a szőke Ős. 

- Katerina megérdemli, hogy féljen, ha már nem ölhettük meg – szólalt meg Klaus. 

- Ezzel egyetértek – vigyorgott Kol. 

- Tyler hogy-hogy nem jött el? – kérdezte Rebekah. 

- Tyler megismerkedett egy lánnyal – válaszolta Klaus. 

- Hűha, akkor most elégedett lehetsz Nik. Akkor most már nem vagy féltékeny rá? – kérdezte Kol. 

- Még a kérdés is nevetséges – legyintett Klaus. 

- Ugyan testvérem! Ahogy Tyler neve szóba került, alig bírtál magaddal – forgatta szemeit Elijah. 

- Caroline-nak nagy szíve van, és abba a volt szerelmei is beleférnek. Szerintem csak barátilag érdeklődött – szólalt meg Kol. 

- Szóval, azért kértél bocsánatot Matt-től…hogy tetszelegj Caroline előtt ? – kérdezte Rebekah, és egy gonosz pillantást küldött a bolondos Ős felé. 

- Becca – csóválta meg fejét Elijah. 

- Elnézést, de amikor így magunk között vagyunk, időnként kibújik belőlem a kisördög – vonta meg vállát a lány. 

- Elég ebből, menjünk aludni. Ma mindannyian egyedül alszunk, persze Kol-nak ez nem szokatlan – vigyorgott öccsére Klaus. 

- Ez övön aluli ütés volt Nik – verte vállon bátyját Rebekah. 

- De kihagyhatatlan – válaszolta Klaus. 

- Nálad a pont bátyám. Becca egyébként Caroline-nal együtt tiétek a legmélyebb hódolatom a szervezés miatt – kacsintott Kol. 

- Valóban remek este volt húgom – mondta elismerően Elijah. 

- Szerintem is – bólintott Klaus. 

- Köszönöm – pukedlizett Rebekah, majd mindenki a saját szobájába vonult.

Chapter 29

Sziasztok! Tudom, hogy késtem egy napot a beígérthez képest, de kissé kicsúszott az irányítás a kezeim közül, és nem volt időm a fejezetet befejezni, csak most. Íme!
Jó szórakozást hozzá!!!

Nyilvánosság előtt

Pár nappal később Jeremy aki tegnap érkezett meg Denverből és Bonnie döbbent arckifejezéssel ültek a Gilbert ház konyhájában, miután Elena elmesélte nekik az utóbbi időben történt eseményeket. Ric és Elena kellemetlenül érezte magát a rámeredő tekintetektől. Elijah és Rebekah higgadtan állta a két ember pillantását. 

- Ezt én nem értem. Azt hittem Stefant vagy Damont szereted – szólalt meg végül Jeremy. 

- Érzelmi csőd voltam mellettük. Ez a szerelmi háromszög és az Ősök iránti megszállottságuk teljesen felemésztette az irántuk érzett szeretetemet. Most jól érzem magam, kiegyensúlyozott vagyok és ami a legfontosabb, hosszú idő után boldog – nézett mosolyogva Elena Elijah-ra. 

- Ezt megerősítem. A lehető legjobb dolog történt a nővéreddel – bólogatott Alaric. 

- Elrabolt téged és te vele vagy? – nézett dühösen Jeremy a testvérére. 

- Egyikünk sem mindig döntött jól. Bánom amit akkor tettem. Szerelmes vagyok Elenába. Szeretem őt, mindennél jobban a világon és sosem fogom engedni, hogy baja essen – karolta át Elijah a lányt, aki érezte, hogy könnyek tolulnak a szemébe, és a szíve úgy kalapál, hogy majd kiugrik a helyéről. Most először mondta ki a férfi, hogy szereti őt. 

- Én is szeretlek – suttogta a lány könnyes szemekkel. Elijah szorosan magához vonta a hasonmást és megcsókolta. 

- Ne haragudjatok, de nekem ez az egész sok, és hihetetlen. Te és Elijah, Ric és Rebekah. Klausról és Caroline-ról már ne is beszéljünk – szólalt meg végre Bonnie is tartózkodó arckifejezéssel. 

- Tudom, hogy sok és nehéz elfogadni Bonnie, de szeretem őt és a családját is, akinek Ric-kel együtt már mi is a tagjai vagyunk – nyúlt barátnője keze után Elena, de Bonnie nem engedte, hogy megfogja elhúzta azt. 

- Klaust is szereted? Megölt és mindenkinek csak ártott – suttogta dühvel a hangjában a boszi. 

- Megbocsátottam neki, és kedvelem őt. 

- Amit a bátyám tett azt már nem lehet visszacsinálni, de nagyon sokat változott, mióta Caroline az élete része lett. Mindennél jobban szereti őt. Meg kellene ismernetek azt akivé vált – szólalt meg Rebekah is. 

- Klaus kedvel engem, és nem a vérem miatt, saját magam miatt. 

- Amikor Elena azt mondta, hogy a családunk tagjai lettek ők hárman, nem túlzott. Nagyon szeretjük őket és nem engedjük, hogy bármelyiküknek is bántódása essen – mondta Elijah Bonnie-ra nézve. 

- Caroline teljesen odáig volt Tyler-ért, hogy fordulhattak ekkorát az érzelmei? – kérdezte Jeremy. 

- Ez azért nem ment olyan könnyen, de Klaus nem adta fel, pedig Caroline számtalanszor utasította vissza. Caroline még mindig szereti Tylert, mint régi barátját. Aggódik érte és szeretné, hogy boldog legyen – válaszolta Elijah. 

- Ric-re és rám senki nem kíváncsi? – nézett vigyorogva Becca a két fiatalra. 

- Már kérdezni sem merek, mindenre van valami válaszotok – nézett a lányra Jeremy kicsit megenyhülve, amiért Bonnie-tól kapott egy csúnya pillantást. 

- Rendben. Akkor meséljetek veletek mi van? Mikor jöttök újra össze? – könyökölt a pultra Rebekah. 

- Becca! – szólt rá egyszerre Alaric és Elijah. 

- Most mi van? Ti is erre vagytok kíváncsiak csak én bátrabb vagyok, mint ti – vonta meg vállát Rebekah. 

- Igaza van, én is kíváncsi vagyok – értett egyet Elena. 

- Szóval mi most közöttetek a helyzet? – nézett kérdőn Ric. 

- Úgy tűnik közel sem olyan meghitt, mint amilyen közöttetek és az Ősök között – nézett még mindig durcásan Bonnie. 

- Bonnie meg fogom bánni, hogy elmondtam neked ezt az egészet? Damonék mellé fogsz állni és ellenünk fordulsz? – kérdezte Elena. 

- Nem fogok melléjük állni, de jelenleg a ti oldalatokon sem vagyok. Meg kell emésztenem ezt. 

- Jeremy? – kérdezte Alaric. 

- Eléggé kiakasztó, hogy a nővérem és a gyámom Ősökbe szerelmes, de nekem ti vagytok a családom, elfogadom a helyzetet. Egyébként Damonék nem sejtenek ebből az egészből semmit? 

 - Caroline-ról azt hiszik Kollal van. Néhány félreértésből kifolyólag – forgatta szemeit Rebekah. 

- Kollal? Miért hiszik ezt? – kérdezte a boszi. 

- Tyler ahányszor Caroline-nal találkozott mindig ott volt az öcsém, és ezt a következtetést vonta le. Később úgy döntöttünk meg is hagyjuk ebben a hitében, amikor Kol kiderítette, hogy csatlakozott Damonék bosszúálló seregéhez – válaszolta Elijah. 

- Szombat este rendezünk egy estélyt, ahol bemutatjuk a Mikaelson család új tagjait. A Salvatore testvéreket Katerinát és Tylert is meghívjuk. Itt fogják megtudni az igazságot, így talán nem csinálnak botrányt – mondta Rebekah. 

- Damonnak sosem esik nehezére botrányt csinálni és mindketten beléd vannak esve. Tyler meg Caroline-ba, és amit eddig hallottam, ez elég kiszámíthatatlanná teszi. Biztos jó ötlet ez?– vonta össze szemöldökét Bonnie. 

- Nem tudom mennyire jó ötlet, de hátha leállítják magukat, ha látják kikhez kötődünk –  válaszolta a barna lány.

- Elena, nem várhatod el, hogy elfogadják hogy azokhoz kötődtök, akik megkeserítették az életünket – csóválta a fejét Bonnie. 

- Tudom, hogy mindenki élete az én hasonmásságom miatt volt veszélyben, és nem várom el, hogy örüljenek a döntésemnek, csak azt kérem hogy fejezzék be a tervezgetésüket az Ősök ellen. Ha nem teszik, akkor… - nézett óvatosan Elijah-ra Elena. 

- Akkor mi? – húzta össze szemöldökét Jeremy. 

- Akkor halottak lesznek. Hónapok óta nem csinálunk semmit, csak élni próbálunk, de úgy nem megy, hogy követnek és tudjuk, hogy a megölésünkre törekednek, ami egyébként lehetetlen – válaszolta Elijah. 

- Meg fogjátok ölni őket? – kérdezte elképedve Bonnie. 

- Nem akarjuk megölni őket, azt akarjuk, hogy hagyjanak végre békén bennünket. Azt szeretnénk, ha normalizálódna a kapcsolatuk Alaric-kal, Elenával és Caroline-nal. A halál a legvégső megoldás, ha továbbra sem állnak le. Nem fogunk úgy élni, hogy a hátunk mögé kelljen nézegetni – mondta Rebekah. 

- Igazuk van Bonnie. Senki nem szeretne így élni – szólalt meg Alaric. 

- Ric! Damon a barátod – tört ki Jeremy-ből. 

- Nem akarom a halálát Jer, egyiküknek sem akarom, még annak a ribanc Katherine-nek sem. Ezért lesz ez az estély, hogy lássanak bennünket együtt. Lehet, hogy soha többet nem állnak velünk szóba, de mi ezt is bevállaljuk, ha leállnak végre az őrültségükkel és így élni fognak. Ezzel Elena és Caroline is egyetért. 

- Nincs jobb ötletünk és Elijah-ék türelme is véges – mondta Elena. 

- Megértem, hogy véges a türelmetek Elijah, de biztos, hogy a halál a megoldás? – vakarta meg fejét Jeremy. 

- Talán el kellene hagynotok a várost, az is egy megoldás lenne – mondta Bonnie. 

- Nem Bonnie! Ez jelenleg nem megoldás, mi még nem hagyhatjuk itt a várost, és én nem akarom, hogy Elijah elmenjen – válaszolta Elena némi dühvel a hangjában. 

- Nem fogjuk magunk mögött hagyni a várost, csak azért mert az önpusztító barátaitok nem bírnak magukkal. Nem fogom itt hagyni Elenát és Niklaus sem fogja Caroline-t. Kol sem megy nélkülük sehova. 

- Én sem megyek sehova Ric nélkül – mondta Rebekah, és a tanár nyakába csimpaszkodott, aki átölelte. 

- Igazuk van Bonnie. Nem megoldás, hogy elmenjenek, de az sem hogy megöljék őket – nézett a boszira Jeremy. 

- Várjuk meg, hogy mit hoz az estély. Ti együtt jöttök? – kérdezte Rebekah. 

- Azt hiszem igen – mosolygott Jeremy Bonnie-ra aki szégyenlősen nézett a fiúra. 

- Remek. Most hogy tudjátok mi a szitu, nem akartok segíteni egy kicsit az party előkészületeiben? A fiúk bénák ebben, és mi csajok pedig nem bírjuk. Túl rövid az idő és túl sok a teendő – vigyorgott Becca. 

- Miért nem halasztjátok későbbre? – vonta össze szemöldökét Jeremy. 

- Mielőbb mutatkozni akarunk Stefanék előtt, mielőtt még mélyebbre süllyednek. Egyébként Klausék is nehezen viselik ezt a bujkálást, ahogy én is Elijah-val – bújt a férfihez Elena. 

- Ti tényleg szerelmesek vagytok – állapította meg Bonnie. 

- Azok vagyunk – csókolta meg Elenát Elijah. 

- Ti is szerelmesek vagytok? – fordult a kisebbik Gilbert Alaric és Rebekah felé. 

- Jó úton haladunk – ölelte meg Ric a szőke Őst, aki bólogatva ölelt vissza. 

- Szóval segítségünkre lesztek? – kérdezte Elena. 

- Segítek nektek – egyezett bele Jeremy. 

- Ti vagytok a legjobb barátnőim, téged pedig nagyon kedvellek Alaric és akármennyire is haragszom Damonékra ők a barátaim, nem akarom hogy bántódásuk essen. Én is segítek nektek ennek az estélynek az összehozásában – engedett el egy gyenge mosolyt Bonnie. 

- Bonnie, azt hiszem még tudnod kell valamiről – mondta Elijah és beszámolt Caroline-ék útjáról a boszi anyjához, Klaus igézését a vérszomj ellen és a Bonnie által érzett bűntudatának csökkentése érdekében. 

- Klaus ezt tette? – kérdezte hitetlenkedve Bonnie. 

- Minden hátsó szándék nélkül? – vonta össze szemöldökét Jeremy. 

- Igen – mondta Elena. 

- Döbbenetes, hogy valahol van benne emberség – mondta az ifjabbik Gilbert. 

- Na jó, ez legyen a végszó. Munkára fel – csapta össze kezét Rebekah. 

A Mikaelson villa teljesen ki volt világítva, és az ajtóban sorra fogadta a vendégeket a bérelt személyzet. Álló fogadás volt, a nappali szobában több hosszú asztal állt tömve ételekkel, amelyeket hostessek kínáltak. Az ebédlőben ideiglenes bárpult került kialakításra ahol négy mixer tevékenykedett. Pincérek és pincérnők járkáltak itallal megrakott tálcákkal. A hölgyek estélyiben a férfiak szmokingban beszélgettek és nevetgéltek. 

Jó hangulat uralkodott, amikor a Salvatore testvérek is megjelentek Katherine és Tyler kíséretében. Damon arcán alig leplezett undor látszott a felhajtás miatt, Stefan a szokásos fapofával nézett körül, Katherine szemében pedig egy kis rettegés volt, amikor meglátta a szemtelenül vigyorgó Kolt. Tyler érezte, hogy feszülnek meg az izmai az Ős láttán. Jelenleg Kol képviselte az Ősöket és udvariasan ,ugyanakkor a szeméből áradó szokásos szemtelenséggel bíztatta a vendégeket az ételek és italok fogyasztására. 

- Megérkeztek a díszvendégeink is. Nagyszerű! – lépett eléjük Kol és kezét nyújtotta feléjük. 

Damon vágott egy lenéző fintort, Stefan pedig kis hezitálás után elfogadta a felé nyújtott kezet. 

- Katerina? – hajolt meg a férfi és egy apró fejbiccentés kíséretében szájával megérintette a nő kezét. 

 - Gyönyörű estély – nyögte az 500 éves vámpír. 

- Köszönöm kedvesem. Sok munka volt vele, és sok mindenkinek érdeke, hogy jól is süljön el. 

- Mi célból tartotok estélyt? – kérdezte Tyler. 

- A legnyomósabb indok a családunk és ti vagytok – vigyorgott Kol. 

- Elenát és Alaricot is meghívtátok? – kérdezte Stefan. 

- Nem pont ezt a szót használnám őket illetően – vonta meg a vállát az Ős. 

- Mire készültök? – kérdezte Damon és tekintetéből áradt a gyanakvás. 

- Majd meglátjátok. Sajnálom, de muszáj másokkal is foglalkoznom. Érezzétek jól magatokat. Arra találtok ételt és italt – mutatta az irányt Kol és egy apró biccentés után magukra hagyta a kis csapatot. 

- Valamire készülnek – mondta feszülten Tyler. 

- Nagy a valószínűsége, de ha valami halálos dolog lenne, ahhoz nem adnának estélyt. Gyönyörű ez a villa – nézett körül Katherine. 

- Ki kellene deríteni mit terveznek – csücsörítette száját Damon elgondolkozva. 

- Szerintem, meg le kellene állnotok – jelent meg Jeremy Bonnie-val az oldalán. 

- Jeremy? Mikor jöttél meg? – vonta össze szemöldökét Stefan. 

- Pár napja. 

- Be sem köszöntél hozzánk? – kérdezte kis sértődöttséggel a hangjában Damon. 

- Elég elfoglalt voltam az utóbbi napokban. Egyébként sem engedtek a közeletekbe. 

- Kik? – kérdezte Tyler. 

- Elena és Alaric. Jól is tették, most is egyből arra gondoltok, hogy valami rosszban sántikálnak az Ősök. Tiszta paranoiásak vagytok – szólalt meg Bonnie. 

- Bonnie, te is eléggé elhanyagolsz bennünket – jegyezte meg Stefan. 

- Több oka is van, de a leglényegesebb az, amiért minden barátotok kerül benneteket. Az Ősök elleni megszállottságotok. 

- Elena és Alaric hol vannak? – kérdezte Katherine. 

- Veled nem tárgyalunk. Majd később látjuk egymást – ölelte át Jeremy Bonnie-t és elsétáltak. 

- Lehet, hogy igazuk van Damon. Nagyon lesüllyedtünk és mindenkit elveszítettünk magunk körül. Tényleg nem csinálnak semmit az Ősök, be kellene fejeznünk ezt az őrült hajszát – sóhajtotta Stefan, és Katherine egyetértően bólogatott. 

- Én addig nem nyugszom, amíg Kol nem lesz hulla – villant Tyler szeme. 

- Én sem nyugszom, amíg Klaus meg nem fizet a tetteiért – nézett öccsére Damon. 

- Ti tényleg vágytok a halálra – jelent meg mögöttük Kol szemtelen mosollyal a szája szegletében. 

- A ti halálotokra vágyunk – vágott vissza Tyler dühös hangon. 

- Nem tudtok bennünket megölni. Lehetetlen. Hagyjátok ezt annyiban, mert ha nem halottak lesztek. Ez az utolsó esélyetek arra, hogy visszavonulót fújjatok. Miért nem hallgattok Stefanra? – mondta Kol nyílt fenyegetéssel a hangjában. 

- Már Elijah is megfenyegetett, de még most is itt vagyunk – válaszolta hányaveti hangon Damon. 

- Nem vetted komolyan a bátyámat? Elég rosszul tetted. Elijah sokkal rosszabb tud lenni, mint Klaus. El tudjátok ezt képzelni? Jobban teszitek, ha nem akarjátok átélni. Nem akarunk ártani senkinek. Élni akarjuk az életünket. Miért nem teszitek ti is ezt? 

- Gyűlöllek. Elloptad a barátnőmet – tört ki Tylerből és neki akart menni Kolnak, de a körülötte lévő három vámpír lefogta és Kolt követve egy kisebb szobába vitték a fiút. 

- Ha elmered rontani az estélyt Tyler, azzal aláírod a halálos ítéletedet. Ez rátok is vonatkozik – nézett a többiekre Kol. 

- Nem fogunk gondot okozni – ígérte meg Katherine. 

- Tudsz viselkedni Tyler, vagy kitörjem a nyakadat, és akkor lemaradsz az este fénypontjáról? – vonta fel szemöldökét Kol. 

- Nem lesz baj. Kérlek adj nekünk pár percet – mondta Stefan. 

- Rendben. Tíz perc múlva kilenc óra. Akkor bejelentést kívánunk tenni, szóval legyetek szívesek addigra az előtérben lenni – válaszolta a férfi és elhagyta a szobát. 

- Tyler higgadj le, a vesztedbe rohansz – kérte Katherine. 

- Nem érdekel. 

- Ezer másik lány vár még rád. Ha Caroline őt választotta el kell fogadnod és tovább lépned – mondta Stefan. 

- Ti miért nem léptek túl Elenán? Szinte biztos, hogy van valakije és ezt ti is tudjátok – nézett a hibrid a két testvérre, akik a földet nézték. 

- Igaza van Tylernek. Nektek is túl kellene lépnetek Elenán. Nem élhetitek az életeteket így. Lehet, hogy mindannyiunknak el kellene hagyni a várost – mondta Katherine. 

- Tetszene neked, ha megint körülötted legyeskednénk, és még Tylert is bevonnád a kis háremedbe. Nem igaz? – kérdezte gúnyosan Damon. 

- Ne beszélj így vele Damon – intette le bátyját Stefan. 

- Miért ne? Te örülsz, hogy Elena nincs körülöttünk, igaz Katherine? 

- Mindig szerettelek benneteket. Most is szeretlek benneteket, és tudod mit? Igen örülök, hogy nincs itt Elena, de nem az én hibám, hogy most nincs veletek – vágott vissza a barna vámpír. 

- Igaza van Damon, ez nem az ő hibája – szólalt meg Tyler. 

- Menjünk az előtérbe. Kilenc óra van – nézett órájára a kék szemű vámpír, és mindannyian elhagyták a szobát. 

Az előtérben a pincérek friss pezsgőt szolgáltak körbe. Kol a lépcső korlátjának támaszkodva nézte a színes forgatagot. Szemével a Salvatore testvéreket kereste. Amikor meglátta őket intett nekik, hogy előre álljanak. A négyes fogat kelletlenül teljesítette a kérést. Kicsivel később megérkezett Jeremy és Bonnie is. Valamivel arrébb álltak meg, mint Stefanék. 

- Hölgyeim és Uraim! Egy kis figyelmet kérek! – csendült fel az Ős hangja és a terem elcsendesedett. 

- Mire készül? – súgta Damon Stefannak, aki válaszként megvonta a vállát. 

- Kol Mikaelson vagyok, mint azt már legtöbben tudják. Szeretném bemutatni a családom többi tagját, akik között három új családtagot is üdvözölhetünk. Nagy megtiszteltetés a Mikaelsonok számára, hogy három remek ember vált a családunk részévé azáltal, hogy szerelmei lettek a testvéreimnek. Kérem Önöket, hogy fogadják őket szeretettel! – mutatott fel a lépcsőn Kol és mindenki abba az irányba nézett. 

- Ms. Caroline Forbes és Mr. Niklaus Mikaelson! – csendült fel újra az Ős hangja. 

Klaus klasszikus szmokingot viselt, és szorosan fogta Caroline belékaroló kezét. A lány haja aranyként omlott a vállára. Zafírkék estélyi ruhában volt, ezüst színű felkarközépig érő kesztyűvel a kezén. Nyakán finom metszésű gyémánt nyakék, a csuklóján a Klaustól születésnapjára kapott karkötőt viselte, ujján a kék zafírból és gyémántból készült gyűrű tündökölt. 

Tyler majdnem kiejtette a kezéből a pezsgőt, amikor meghallotta és meglátta, hogy Klaussal van a lány, majd zavarodottan bámult Kolra, aki kezeit széttárva vigyorgott. A Salvatore testvérek és Katherine is dermedten álltak. A teremben izgatott sustorgás ütötte fel fejét, de végül felcsendült a taps és a pár megállt Kol mellett. Niklaus finoman átölelte Caroline derekát. 

- Ms. Elena Gilbert és Mr. Elijah Mikaelson! – szólalt meg újra Kol. 

Elena haja hullámosra volt sütve, és magas kontyba volt rendezve, megmutatva hosszú vékony nyakát, amelyen a szöszi vámpíréhoz hasonló nyakéket viselt. Elefántcsont színű estélyi ruhája remekül kiemelte bőrének bársonyos barnaságát. Ugyanolyan színű kesztyűt viselt, és ujján rubintból készült gyönyörű gyűrű ragyogott. Elijah Klaushoz hasonlóan klasszikus szmokingot viselt, és mikor Kol mellé álltak, finoman megcsókolta a lány kesztyűt viselő kezét. Damon és Stefan szemében hitetlenkedés, csalódás, elárultság és zavar tükröződött. Tyler a fejét rázta, Katherine pedig a szemeit forgatta a látványon. A teremben lévők halkan súgtak össze, de Jeremy Bonnie-vel együtt elkezdett tapsolni és a vendégek is követték őket, a négyes fogaton kívül. 

- Végül, de nem utolsó sorban Ms. Rebekah Mikaelson és Mr. Alaric Saltzman! – vigyorgott Kol, és Damon arcát fürkészte. 

Rebekah egy vérvörös estélyi ruhát viselt ugyanolyan színű kesztyűvel. Haja lágy hullámokban keretezte szép arcát. Nyakán és csuklóján igazgyöngyből készült ékszerek díszelegtek. Ujján egy hatalmas gyémántgyűrűt viselt. Alaric kissé zavartan feszengett szmokingjában, majd amikor a többiekhez értek finoman magához vonta a lányt. A teremben a döbbenet moraja futott végig, de Jeremy most sem hagyta cserben családját és tapsolni kezdett. Damon finoman megrázta a fejét és hitetlenkedve, sértődötten nézett barátjára. Stefan még mindig Elenát és Elijah-t bámulta, Tyler pedig Caroline-ékat. Katherine elismerően bólogatott. Nyilvánvalóan számára ez volt a legjobb megoldás. Se Elena, se Caroline, se Alaric nem zavart be így a tervezett jövőjébe. 

- Szeretném kérni, hogy hallgassák meg családunk legújabb tagjainak hangjaként Ms. Elena Gilbertet – állt hátrább Kol és karját segítségül nyújtva előre vezette a ragyogó arcú lányt. 

- Mindenkinek szép estét kívánok! Nyilvánvalóan meglepődtek az iménti eseményeken, de mindenképpen szerettük volna tudatni mindenkivel, hogy a Mikaelson család részei lettünk, kinyilvánítani a velük való kapcsolatunkat, szeretetünket és kötődésünket feléjük. Ezt bátran mondhatom nem csak a saját, hanem Caroline és Alaric nevében is – mondta Elena, miközben a lent álló Salvatore fivéreket fixírozta, időnként Tylerre nézve. – Köszönöm, hogy eljöttek erre a gyönyörű estélyre – hajolt meg Elena és Elijah mellé állt megfogva kezét. 

- Kérem fáradjanak a táncterembe. Eme örömteljes bejelentést tánccal ünnepeljük – mutatott a terem felé Elijah és a karján Elenával elindultak. Niklausék és Rebekah-ék követték őket. 

Mindenki elindult a táncterem felé, csak a két vámpír és a hibrid álltak még mindig döbbenten. 

- Melyikőtök fog velem táncolni? – kérdezte Katherine. 

- Majd én. Hagyd őket Katerina, meg kell emészteniük amit láttak– szólalt meg a háta mögött Kol és a nő ijedten rezdült össze. 

- Rendben – suttogta a vámpír és vonakodva elfogadta a férfi által felajánlott kezet. 

- Ti hárman pedig jól véssétek eszetekbe, amit Elena mondott. Kötődnek hozzánk és szeretnek bennünket. Mi is őket, és bárkit megölünk, aki ártani akar nekik, vagy nekünk. Ezért van miattatok az estély, úgy gondoltuk így fogtok a legkevésbé botrányt csinálni. Hagyjatok békén bennünket, és ebbe a Mikaelson család most csatlakozott tagjait is beleértjük. Próbáljatok meg lehiggadni, és normalizálni a helyzetet a barátaitokkal. Hiányoztok nekik – mondta Kol és a barna vámpírral az oldalán a terem felé vette az irányt. 

- Még mindig nem fogom fel amit láttam – nyögte végül Tyler és arcát a kezébe temette. 

- Ezt nem tudom elfogadni – mondta Damon és hangjában ott csengett régi rosszabbik énje. 

- Menjünk innen. Veszítettünk az Ősökkel szemben. Minden értelemben. Magunknak köszönhetjük. Megkeserítettük az életüket, a megszállottságunkkal az állandó kontrollálással, a vádaskodásainkkal. Láttátok rajtuk milyen boldogok? Soha, még soha nem láttam ilyen boldognak egyiket sem – mondta halkan Stefan. 

- Én sem– értett egyet Tyler szomorúsággal a hangjában. 

- Ti ebbe belenyugszotok? – sziszegte Damon. 

- Ezek szerint ők az okosabbak – jelent meg Klaus Elijah-val és Rebekah-val az oldalán. 

- Nem kérdeztem a véleményedet – mondta undorral a hangjában Damon. 

A három Ős összenézett, majd Klaus elkapta Tylert, Elijah Stefant, Rebekah pedig Damont, és ugyanabba a szobába száguldottak velük, mint ahol előbb Kollal voltak. 

- Utolsó figyelmeztetés! – szorította meg Damon nyakát Rebekah, miközben fogai megnyúltak és szeme vörössé vált. Bátyjai is átváltozva tartották a hibridet és a vámpírt a falnak nyomva. 

- Azért éltek még, mert Elena, Caroline és Alaric nagyon szeret benneteket. Mi pedig tiszta szívünkből szeretjük őket. Féltik az életeteket és már ők is nehezen viselik, hogy megszállottként a halálunkra vágytok. Azért rendeztük az estélyt, hogy hivatalosan felvállalhassuk mindenki előtt, főként előtettek a kapcsolatunkat. Elena azért beszélt, hogy megértsétek, mennyire fontosak vagyunk nekik és hogy ők mennyire fontosak nekünk. Ahogy a húgom is mondta ez egy utolsó figyelmeztetés, éljétek az életeteket és hagyjatok bennünket is élni. Ha még egyszer ellenünk fordultok, vagy csak tervezitek, megölünk benneteket. Ezzel ők is egyetértenek – mondta Elijah és kegyetlenül villant vörösen izzó szeme. 

- Engedjétek el őket! – lépett be a szobába Elena, Caroline és Ric társaságában. 

A három Ős teljesítette a kívánságot. A három férfi levegőért kapkodva görnyedt össze, majd felegyenesedve egykori barátaikra néztek. 

- Igaza van Elijah-nak! Szeretjük őket és olyan boldogok vagyunk mellettük, amilyenek sosem voltunk. Ha bántani akarjátok őket, az olyan mintha bennünket is bántanátok és az nem maradhat megtorlás nélkül – nézett Elena keményen a Salvatore testvérekre. 

- Szóval képes lennél végignézni ahogy megölnek ezek a… - mondta Damon, de Klaus beléfojtotta a szót. 

- Vigyázz mit mondasz, különben kitépem a nyelvedet! 

- Nem akarjuk hogy meghaljatok. Nagyon szeretünk benneteket. Azt szeretnénk, ha elfogadnátok az érzéseinket irányukba, és felhagynátok az eszement dolgaitokkal – mondta Caroline. 

- Elfogadjátok a döntésünket? – kérdezte Ric, és jobbját nyújtotta feléjük. 

A három férfi összefont karokkal méregette a tanárt, és a két lányt. Stefan lassan megmozdult és Ric elé lépett. 

- Még nem tudom elfogadni, idő kell hozzá de megígérem, hogy befejeztem a gyilkos tervek gyártását – fogta meg Alaric kezét. 

- Köszönöm – suttogta Elena. 

- Nincs mit elfogadni. Nem kell elfogadni – változott át Damon arca és nem tudni ki felé indult volna el, amikor fejét megfogva görnyedten üvölteni kezdett. 

Mindenki az ajtó felé fordult, ahol Bonnie kezét kinyújtva a szokásos természetfelettieket kínzó varázsigéjét mormolta, amíg Damon el nem ájult. Jeremy csendesen állt a lány mögött. 

- Elegem van belőle. Stefan állítsd le, vagy magam ölöm meg. Én sem vagyok kevésbé meglepve, mint ti. Elfogadni sem tudom, de attól még viselkedni képes vagyok – mondta a boszi. 

- Nem fogom tudni leállítani, csak ha bezárom valahová – sóhajtotta Stefan, és még mindig szomorúan nézett Elenára. 

- Én sem fogadom el ezt a helyzetet, lelépek a városból – lökte el magát a faltól Tyler és elindult kifelé. 

- Tyler! Várj meg kérlek! – kiáltotta Caroline és a fiú után szaladt. Klaus szeme villant egyet, de nem mozdult. 

- Mit akarsz Car? Azzal az emberrel vagy aki miatt elmentem, hogy szabadon szerethessük egymást. Te meg az ő karjaiba veted magad? Meg kell értened, hogy nem tudom ezt elfogadni – mondta visszafojtott dühvel Tyler. 

- Tyler! Nem várom el, hogy elfogadd. Féltettem az életedet. Azt akartam, hogy leállj. Fontos vagy nekem. Mindig az leszel. 

- De nem elég fontos – mondta halkan a fiú. 

- Sajnálom – sírta el magát Caroline. 

- Ne, Car, ne sírj! Láttam milyen boldog vagy. Akármennyire is fáj ez nekem, el kell ismernem, hogy soha nem ragyogtál még így, ahogyan azt Klaus mellett teszed. Viszont ha megtudom, hogy valaha is akárcsak egy leheletnyit is bántani fog téged, akkor esküszöm megtalálom a módját, hogy megöljem. 

- Caroline-t az életemnél is jobban szeretem. Soha nem fogom bántani vagy megbántani – jött ki az ajtón az Ősi hibrid, és kezét nyújtotta a fiú felé. Tyler hidegen nézett egykori mesterére, majd elfogadva megrázta a kezét. 

- Ettől függetlenül nem vagyunk jóba. Vigyázz Caroline-ra! Vigyázz a többiekre is – mondta Tyler, majd megfordult és egy pillanattal később eltűnt a szemük elől. 

- Most hová megy? – kérdezte kétségbeesve Caroline. 

- Szüksége van arra, hogy átgondolja az életét. 

- Holnap felhívom – nézett Caroline Klausra. 

- Tégy úgy – mondta halkan a férfi és átkarolva a lányt, visszamentek a szobába. 

Elena Damon mellett térdelt, aki kezdett magához térni. Elijah éppen Stefannal fogott kezet. Rebekah és Ric egymást átkarolva nézték a kék szemű vámpír éledezését. Amikor Damon elkezdett feltápászkodni Elena segíteni akart neki, de a férfi ellökte a kezét. 

- Ne merészelj durván bánni a szerelmemmel! – termett előtte Elijah, és újra a falhoz nyomta a vámpírt miközben a torkát szorongatta. 

- Damon! Vége van! Befejeztük. Elena boldog. Ha igazán szereted, akkor elfogadod ezt. Ha nem, akkor halott leszel és azt nem akarom. Szeretlek testvérem – lépett Stefan bátyja elé, akit Elijah elengedett, de továbbra is készen állt arra, hogy újra lefogja. 

- Nem fogadom el, hogy összeállt az ellenséggel – nézett sötéten a lányra Damon. – Azt sem, hogy te Ric! Szöszi, te mindig is egy ribanc voltál, nem is csodálkozom – nézett megvetően Caroline-ra. 

Egy pillanattal később újra a falnak szegezve állt, mellkasában Klaus kezével, aki a szívét fogta. Mindenki ijedten nézte a jelenetet. 

- Kérj bocsánatot Caroline-tól, különben kitépem a szívedet – hörögte, miközben szorított egyet a vámpír szívén. 

- Engedd el Nik, nem kell bocsánatot kérnie! Ne öld meg őt! – sírta el magát a szöszi vámpír. 

- Kérj bocsánatot! Nem beszélhetsz ilyen vulgárisan a családunk egyik tagjáról sem – lépett elé Elijah is. 

- Öljetek meg! Nem érdekel – nyögte Damon. 

- Engedjétek el! Nagyobb büntetés neki az élet, mint a halál – szólalt meg Rebekah is. 

- Igaza van Rebekah-nak! – jelent meg az ajtóban Kol Katherine-nel az oldalán. 

Klaus kihúzta a férfi mellkasából a kezét, majd annak szmokingjába törölte véres kezét. 

- Katerina menj a kis barátaidhoz, istápold a lelküket – lökte be a nőt Kol. 

- Soha többet nem jöhettek ide. Egyikőtök sem. Ha beszélni szeretnétek a barátaitokkal megtehetitek, de ne merészeljetek ártani nekik – mondta nyílt fenyegetéssel a hangjában Niklaus. 

- Nem fogunk idejönni, és egyelőre nem fogunk beszélni egyikőjükkel sem. Adjatok időt nekünk, míg megpróbáljuk ezt elfogadni – fordult Stefan Elena, Caroline és Alaric felé. 

- Annyi időt adunk nektek amennyit csak akartok– sírta el magát a hasonmás és Stefan nyakába borult. Caroline és Ric is átölelték a férfit. 

- Katerina, van egy olyan érzésem, hogy a te nyakadba egyik sem fog borulni közülük –mondta gúnyosan Kol, és szemtelenül vigyorgott. 

- Nincs is szükségem rá – vágott vissza a nő. 

- Bizony nincs, számodra ennél jobban nem is alakulhatott volna. Tiéd a két Salvatore – kacsintott a fivérekre a bolondos Ős. 

- Damon! A barátod szeretnék maradni. Tudom, hogy most látni sem bírsz, de idővel amikor úgy érzed kérlek jelentkezz, várni fogom – lépett a vámpírhoz Ric. 

- Én is a barátod szeretnék maradni – mondta Elena. 

- El akarok menni innen. Nem bírom ezt a légkört – mondta a sötét hajú vámpír és egy pillanattal később már el is tűnt a szobából. 

- Hagyjátok, majd megbékél. Jelentkezni fogunk! Gyere Katherine – nézett a nőre Stefan, majd búcsút intettek a szobában lévőknek és kisuhantak az ajtón. 

- Elég meredekre sikerült az este, de mégsem volt olyan vészes, mint amilyenre számítottam – mondta Rebekah. 

- Vissza kellene mennünk. Ti vagytok a házigazdák, és még alig voltatok a vendégeitekkel – jegyezte meg Bonnie. 

- Igazad van – mosolygott a boszira a hasonmás és a társaság átvonult a táncterembe. 

Pár órával később az estély befejeződött és a személyzet is levonult. Bonnie és Jeremy hazamentek a Gilbert házba. Újra összejöttek és hevesebb volt a szerelmük, mint valaha. A Mikaelson villában a család a konyhában ült az ételek romjai felett. Alaric és Elena ezekből falatoztak, a többiek vérrel táplálták szervezetüket. 

- Lehet, hogy igazatok volt a múltkor és el kellene kapni Damont. Kiszárítani és megigézni, hogy ne érezze ezt a gyűlöletet az irányotokba – szólalt meg elgondolkozva Elena. 

- Stefan sincs jól. Tartja magát, de látom rajta, hogy nincs jól – mondta Caroline és kortyolt egyet a vérből. 

- Nem tudom lányok jó ötlet lenne e – csóválta a fejét Alaric. 

- Jeremy azt mondta, hogy az igézés miatt nem emlékezett a dolgokra, de érzett egyfajta ürességet, mintha valami hiányzott volna belőle. Ez is jobb annál a fájdalomnál amit most ők éreznek – nézett a többiekre a hasonmás. 

- Szerintem hagyjuk őket, hogy elkezdjék feldolgozni a dolgokat. Ha látjuk, hogy nem megy és szeretnétek akkor megigézzük őket – mondta Klaus. 

- Egyetértek Niklaussal – fogta meg Elena kezét Elijah. 

- Katerina rájuk fog cuppani, és enyhíteni fogja a fájdalmukat – vonogatta szemöldökét sokatmondóan Kol, miközben a szokásos letörölhetetlen vigyor ott játszadozott a képén. 

- Pfúúúj, Kol! – kiáltotta egyszerre Elena és Caroline. 

- Már megint mit mondtam? – kérdezte kezeit széttárva. 

- Örökre gyerek maradsz öcsém – nevetett fel Klaus. 

- Ha már itt tartunk. Amíg készültünk az estélyre egészen összebarátkoztam Jeremyvel. Végre lesz egy öcsém is a sok bátyus mellett. Alaric, elvinnénk pár fegyveredet és szórakoznánk egyet az erdőbe ha nem bánod. Jeremy is imádja a cuccaidat – nézett a tanárra Kol. 

- Csak akkor, ha vigyázol Jer-re – mondta Alaric, és Elena egyetértően bólogatott. 

- Becsületszavamat adom, hogy vigyázok rá. Jó fej, és egész jó a humora is. 

- Szuper! Kolnak akadt egy játszótársa! Elég volt a mai napból. Jössz Ric? – kérdezte Rebekah felállva a székről. 

- Itt fogsz aludni? – vigyorgott rá a tanárra Elena. 

- Úgy tűnik – vörösödött el Ric. 

- Akkor ez a nap lesz a vízválasztó az életedben – jegyezte meg szemtelenül Kol, amivel egy vállon ütést érdemelt ki Rebekah-tól. 

- Jó éjszakát! – köszönt el a páros és elhagyták a konyhát. 

Elena és Caroline vigyorogva néztek utánuk. 

- Olyan jó nekik! Most kezdik el felfedezni egymást. Imádom a kapcsolatnak azt a szakaszát – sóhajtotta a szöszi vámpír. 

- Drágaságom, most azt akarod mondani, hogy már nem olyan izgalmas a kapcsolatunk? – kérdezte szemöldökét felhúzva Klaus. 

- Dehogyis. Veled mindig is izgalmas lesz – bújt a férfihoz a lány. 

- Ajánlom is, mivel ma estére egy igazán izgalmas huncutkodást terveztem – vigyorgott a férfi és az ölébe kapta a lányt. 

- Klaus! – fogta be fülét Elena nevetve és Caroline is felnevetett 

- Családtag vagy, most már hivatalosan is. Meg kell szoknod a nyersességemet és a néha előtörő modortalanságomat – válaszolta Klaus, majd egy csókot nyomott szerelme szájára és elhagyták a konyhát. 

- Megyek én is. Jó éjszakát nektek! – állt fel Kol. 

- Jó éjt Kol! – mondta Elena és felugorva székéről átölelte a férfit. 

- Ezt most miért kaptam? Azonkívül persze, hogy meg vagy értem őrülve, ahogyan minden nő – húzta mosolyra a száját Kol. 

- Te bohóc! Azért kaptad, ahogyan ma levezényelted a dolgokat. Köszönöm! – adott egy puszit az Ős arcára. 

- Egy család vagyunk, nem esett nehezemre – intett Kol. 

- Hogy vagy Elena? – kérdezte Elijah amikor már csak ketten maradtak. 

- Megkönnyebbültem. Örülök, hogy vége a titkolózásnak, és hogy nem torkollt valami véresebb dologba az este. Damon miatt viszont aggódom – bújt a férfihoz a lány. 

- Stefan ott lesz mellette és Katerina is. Sajnálom, hogy ezt mondom, de feltételezem, hogy jelenleg tivornyázik valahol, pár ártatlan életet kioltva – simogatta meg Elena fejét az Ős. 

- Tudom – sóhajtotta Elena. 

- Gyere menjünk lefeküdni. Nehéz időszak áll mögöttünk. 

- Elijah! Olyan boldog vagyok, hogy veled lehetek. Szeretlek téged! Sosem éreztem ehhez hasonlót. Szeretem a családodat is ahová most már én is tartozom. Sosem akarom, hogy elmúljon ez az érzés – csókolta meg a lány a férfit. 

- Szeretlek Elena tiszta szívemből! Az enyém és a családomé a megtiszteltetés, hogy közénk tartozol, hogy Caroline és Ric is közénk tartozik. 

- A család mindenek felett – mondta ásítva Elena. 

- Ez legyen mára a végszó! – puszilta meg a lány orrát és karjába kapva a szobájuk felé vette az irányt.

Joseph Morgan at Budapest, Hungary 04/28/2012

Hey There!

Our favorite hybrid at Budapest.
They're very lucky girls! He's so adorable! :))))
Thank you 93twilightforever!

Köszönet nyilvánítás

Kedves olvasóim!

Elértem a 10 000 feletti látogató számot. Amikor megnyitottam a blogomat, álmomban sem gondoltam volna, hogy szűk két hónap alatt elérem ezt a számot.

Nélkületek ez nem sikerült volna! Köszönöm a hűségeteket, kitartásotokat, lelkesedéseteket, támogatásotokat és nem utolsó sorban a pozitív visszajelzéseiteket! Mindezek  nélkül nem tudtam volna eljutni idáig a történetemmel. Remélem a továbbiakban sem fogok csalódást okozni Nektek!

Mindenkinek nagyon köszönöm és nagyon kellemes hosszú hétvégét kívánok!

Chapter 28

Íme az újabb fejezet! Elnézést a késésért, lebetegedtem így nem ment olyan gyorsan az írás!
Jó szórakozást hozzá!!!

A fehér tölgy

Pár nappal később Klaus, Elijah és Rebekah az erdőben voltak, a fehértölgy maradványai előtt álltak. Kol nem volt velük, elterelő hadműveletet végzett maga után csalva Tylert. 

- Nem csoda, hogy nem találtátok meg a fát húgom, már vagy ötven éve kivágták, és mindenféle belepte – guggolt le a csonk mellé a hibrid és lesepergette az idők során rárakódott avart, faágakat meg egyéb természet által rásodort dolgokat. 

- Ez azt jelenti, hogy valamire felhasználták. Ha szerencsénk van, akkor elégették – mondta Elijah. 

- Túl jól megy a sorunk mostanában testvérem. Nem hiszem, hogy van akkora mázlink – sóhajtotta Klaus. 

- Sajnos egyetértek Nik-kel. Már soha nem lesz ennek vége – nyögte kelletlenül Becca. 

- Ez az erdőnek azon a részén van, amely a Lockwood birtokhoz tartozik. Beszélnünk kell Carol-lal. 

- Együtt beszélünk vele Elijah – állt fel a csonk mellől Klaus. 

- Essünk neki bátyáim, Alaric-kal vacsorázni megyek este – tűrte fel kabátjának ujját a lány. 

Klaus és Elijah megfogták a csonkot és rántottak rajta egy hatalmasat, amitől a fa kiemelkedett a földből, megmutatva merre tartanak a gyökerei. 

- Becca, te kövesd vissza a fa gyökereit abba az irányba, Klaus te arra menj, én erre megyek. Úgy kell elpusztítanunk, hogy írmagja se maradjon – mutatta az irányt Elijah. 

A három Ős megfogta a fa törzsén megmutatkozó gyökereket és óvatosan rángatták a föld felé azokat. A fának elég szerteágazó gyökerei voltak, de az Ősök türelmesen kikotorták a legkisebb mellékgyökeret is. Több órába telt mire befejezték. Gyorsan darabjaira törték a gyökereket és a fa megmaradt törzsével együtt Klaus csomagtartójába pakolták azokat, majd a fa és annak gyökerei helyén tátongó lyukakat betemették, és avarral szórták be. Elégedetten néztek egymásra. Nyoma sem volt annak, hogy a földön és avaron kívül bármi más is lett volna ott azelőtt. 

- Becca hívd fel Kolt, hogy elindulhat haza – nézett húgára Klaus, mikor befordult a garázsba. 

- Előbb megmosom a kezem. A körmeim alól az életben nem fog kijönni ez a piszok – sopánkodott a lány. 

- Menj húgom készülődj, majd én felhívom Kolt – mosolygott rá Elijah telefonját elővéve. 

- Köszönöm. Mindig tudtam, hogy te vagy a kedvesebbik bátyám – pattant ki a kocsiból Becca. 

- Nem kedvesebb, csak érzelgősebb – nevetett fel Klaus és Elijah-val együtt ők is kiszálltak az autóból. 

- Időbe fog telni, amíg porrá ég ez a mennyiség, szóval kezdjünk is neki. Még a hamut is el kell tüntetni – mondta Elijah. 

- Használjuk mind a két kandallót, és az alagsorban lévő kazánt, úgy gyorsabb lesz. Kissé felmelegítjük a villát, de kit érdekel – fogott meg egy nagyobb adag gyökeret a hibrid. 

- A fa csonkját apróbbakra kell szétzúznunk, hogy gyorsabban égjen – emelte ki az említett darabot Elijah. 

- Azt égessük a kazánba, elég nagy teljesítményű – szólt vissza Klaus. 

Pár órával később Rebekah már elment és a három férfi Ős az utolsó adag gyökereket dobálták az ebédlőben található kandallóba. Klaus kiseperte a kocsijából az utolsó faszilánkokat is és tűzre vetette. 

 - Remek, ez pillanatokon belül hamu lesz! Egyébként, azt hová tesszük? – szólalt meg Kol. 

- A patakba öntjük – válaszolta Elijah. 

A három férfi nekiállt és alaposan kitisztította a kazánt és a már nem használt kandallót is. Mire végeztek az utolsó adag fa is hamuvá égett. Alaposan kitakarították ezt is, majd a hibrid kocsiba vágta magát, hogy gondoskodjon a hamuról is. 

- Az életemben nem dolgoztam ennyit – sóhajtotta visszatérve Klaus. 

- Valószínűleg egyikünk sem. Csak azt ne mondd, hogy elfáradtál, ha meg mégis akkor egy örökkévalóságig pihenheted ki a fáradalmakat – vigyorgott bátyjára Kol, és egy pohár italt nyújtott át neki.

- Igyunk arra, hogy legalább már a fának egy része nem jelent ránk veszélyt – emelte fel poharát Klaus, és testvérei követték mozdulatait. 

- Holnap el kell mennünk Carolhoz Niklaus. Mielőbb a végére akarok járni ennek – mondta Elijah. 

- Nyilvánosság elé akarom tárni a kapcsolatomat Caroline-nal, de ő addig nem hajlandó erre, amíg ez a fa ügy meg nem oldódik. Szóval minél hamarabb annál jobb. 

- Ő is nagyon szeretné, ha nyilvánosságra kerülne – jegyezte meg Kol. 

- Honnan tudod? – húzta össze szemöldökét a hibrid. 

- Tudod mennyire kötődünk egymáshoz, talán többet tudok mint te – heccelte bátyját a bolondos Ős. 

- Tényleg arra hajtasz, hogy karót kapj a szívedbe? – kérdezte vigyorogva Klaus. 

- Alaric-tól tudom – vonta meg vállát Kol. 

- Ilyen jóba lettél vele? – kérdezte Elijah. 

- Eléggé kedvelem. Jó a humora, szeretem a beszólásait és imádok a vámpírvadászos cuccaival játszani – vigyorgott a férfi. 

- Szóval egy újabb bátyra találtál benne. Nem igaz? – kérdezte Klaus. 

- Tulajdonképpen igen. Egyébként Elijah, ahogy a szavaiból kivettem Elena is megérti, hogy nyilvánosságra akarod hozni a kapcsolatotokat. 

- Nem mondtam ilyet Elenának – nézett testvérére Elijah. 

- Nem kell mondanod. Elena valószínűleg ismer már annyira, hogy magától is tudja ezt. Talán nincs igaza? 

- Valóban szeretném, de csak akkor ha ő is úgy érzi képes ezt felvállalni – válaszolta Elijah. 

- A Salvatore testvérek miatt? – kérdezte Klaus. 

- Nem hiszem, hogy más akadálya lenne részéről – sóhajtotta Elijah. 

- Szerintem nem az az akadálya, hogy bármelyiküket is szerelemmel szeretné Elena. Attól fél, hogy még jobban bedühödnek – mondta Kol. 

- Akkor halottak lesznek – intett a hibrid. 

- Ric úgy gondolja, hogy mielőbb együtt kellene mutatkoznotok. Ha Damon és Stefan tényleg szereti Elenát, és tényleg a barátjuknak érzik Caroline-t, akkor meg kellene hogy értsék őket, és az érzéseiket felétek – vonta meg vállát az ifjabbik Mikaelson. 

- Tehát Ric szerint, ha ezt meglépnénk leállnának? – vonta össze a szemöldökét Niklaus. 

- Igen, bár azért nem veszi teljesen biztosra. Egyébként én jó ötletnek tartom – mondta Kol. 

- Stefan talán leállna, de Damon soha, és nem számoltatok Tylerrel – rázta fejét Elijah. 

- Tyler nem ellenfél – legyintett Kol. 

- Caroline-nak az. A múltkor is szerencséje volt, hogy arra jártál Kol. Nem kockáztathatjuk az életét, és ki tudja mit hozna ki Tylerből, ha megtudná pont abba a férfiba szeretett bele a barátnője, aki miatt elment, hogy a kínok-kínját élje át, csak hogy ne kötődjön – mondta Elijah. 

- Van még egy lehetőség. Kapjuk el őket, szárítgassuk pár napig, hogy kimenjen a verbéna belőlük, majd igézéssel elérhetjük, hogy ne mocorogjanak, ha nyilvánosságra hozzátok a kapcsolataitokat – tárta szét a kezét Kol. 

- Ez már nekem is eszembe jutott öcsém – bólogatott Klaus. 

- Elenának és Caroline-nak nem tetszene – jegyezte meg Elijah. 

- Valóban nem - jelent meg Caroline, nyomában a bólogató Elenával. 

- Megtaláltátok a fát? – kérdezte Elena, miközben Elijah mellé ült. 

- Sajnos csak a kivágott csonkját, de azzal már végeztünk. El kell mennünk holnap Carol Lockwoodhoz. Az ő birtokán volt a fa, valószínűleg tud majd segíteni – tárta szét kezeit Klaus. 

- De ez veszélyes, mi lesz ha Tyler is ott lesz? – szorította meg aggódva a hibrid kezét Caroline. 

- Ne aggódj szívem, majd én elterelem a figyelmét – vonogatta szemöldökét Kol. 

- Carol elmondhatja neki később. Megigézni nem tudjátok, mert biztos, hogy verbénát iszik – sóhajtotta Elena. 

- Tylert ki kell iktatni addig, amíg meg nem tudjuk mi történt a fával – mondta Klaus és Caroline-ra sandított. 

- Hogy micsoda? – kérdezte feldúltan a szöszi. 

- Igaza van Caroline – nézett barátnőjére a hasonmás. 

- Tehát a megoldás, hogy mit tudom én meddig a nyakát fogjátok tördelni, vagy kikötitek mint azt Katherine-nel tettétek? – fújtatott Caroline. 

- Nem fogjuk bántani – próbálta csillapítani Klaus a lányt. 

- Ne hazudj neki Nik, bántani fogjuk másként nem tudjuk kiiktatni – mondta Kol. 

- Talán van egy másik megoldás is – nézett Elena Caroline-ra és Kolra. 

- Mi lenne az? – kérdezte Klaus élesen követve a hasonmás tekintetét. 

- Kol és Caroline talán távol tudnák tartani pár napig - tárta szét kezeit a barna lány. 

- Mégis hogyan? Talán utazzanak el együtt pár napra? – kérdezte féltékeny hangon a hibrid. 

- Ne húzd fel magad Klaus. Úgy kellene tennie Caroline-nak és Kolnak, mintha keresnének valamit, amit veletek kapcsolatos. Ric-kel mi lefoglaljuk valahogy Damont és Stefant, így Tyler lesz az, aki követni fogja őket. Ti pedig nyugodtan kutakodhattok – mondta Elena. 

- Nem hangzik rosszul, de kicsit furcsa lenne hogy éppen most akarsz a Salvatore testvérekkel újra haverkodni – jegyezte meg Kol. 

- Szeretik Elenát és Ric-et is. Ez a része a könnyebb – szólalt meg Caroline. 

- Nem akarjátok elmondani végre, hogy valójában mi folyik itt? – jelent meg Alaric az ajtóban Rebekah-val a karján. 

- Én már el szerettem volna mondani neked, és Elena is – nézett a férfira a szőke Ős. 

- Szóval ti nem bíztok bennem? – húzta össze szemöldökét Alaric, miközben a három férfi Ősre nézett. 

- Bízhatunk benned? – kérdezte Elijah. 

- Eddig sem árultalak el benneteket. 

- Ha most elmondjuk, azzal az életünket tesszük a kezedbe, a Salvatore testvérekből kiindulva leginkább az enyémet – állt fel Klaus és Ric elé sétált. 

- Nem akarok ártani nektek. Neked sem Klaus akármilyen szemétláda is voltál. Elena megbocsátott neked, ez mindennél többet jelent nekem. Én is megbocsátottam – nyújtotta a hibrid felé a kezét a tanár. Klaus a férfi arcát pásztázta egy darabig, majd elfogadta annak jobbját. 

- Bízhattok bennem – nézett Alaric a szobában lévőkre, és Rebekah-nak megszorította a kezét. 

- Ha mégsem akkor halott vagy, és azt sajnálnám Ric, mert megkedveltelek – mondta Kol. 

- Megértettem – jött a szűkszavú válasz. 

- Létezik egy újabb fehér tölgy – mondta Elena és gyámja elkerekedett szemekkel bámult. 

- Ez hogyan lehetséges? 

- Nem tudjuk. A lényeg, hogy megtaláltuk a csonkját, amit annak gyökereivel együtt megsemmisítettünk, viszont magával a fával nem tudjuk mi történt. Carol Lockwoodtól próbáljuk holnap megtudni, mivel az ő birtokán állt a fa – mondta Elijah. 

- Nem feltétlenül szükséges hozzá Carol. Ez egy családias kisváros. A könyvtárban található iratok között az is fel van jegyezve, ha valaki tüsszentett egyet. Érdemes lenne ott kezdeni a kutatást. Amikor idejöttem én is ott kutakodtam a vámpírok után – tárta szét kezeit Ric. 

- Igazad van, ott kezdjük a kutatást – egyezett bele gyorsan Caroline. 

- Carol célravezetőbb lenne – jegyezte meg Kol. 

- Veszélyesebb is – vetette ellen Elijah. 

- Rendben. Holnap bevesszük magunkat a könyvtárba. Kol te a szokásos csali szerepet játszod – adta ki az ukázt Klaus. 

- Minő meglepetés – forgatta szemét az Ős. 

- Már nem kell sokáig játszanod, ha ezt az ügyet letudjuk – szólalt meg Rebekah. 

- Egyébként Ric! A bátyáimnak nem igazán tetszik az ötleted – nézett a tanárra Kol. 

- Micsoda? Miről van szó? – kérdezte Elena és hol Alaricra, hol az Ősökre nézett. 

Kol gyorsan beszámolt a tanár nyilvánossággal kapcsolatos ötletéről és testvérei reakciójáról. 

- Nem tudom Ric. Igaza van Elijahnak, Damonnak hatalmas a Klaus iránt táplált gyűlölete és Tyler kiszámíthatatlanná válhat. Stefan a vérszomja miatt amúgy is kiszámíthatatlan – nézett bizonytalanul Elena. 

- Most, hogy tudok a fáról, már én sem tartom annyira jó ötletnek, a minél előbbi nyilvánosság elé lépést – vonta meg vállát Ric. 

- Ugye nem haragszol, amiért eltitkoltuk előled ezt a fa dolgot? – kérdezte Becca a férfi nyakába csimpaszkodva. 

- Hát ki tudna haragudni rád? – nevetett fel Ric és megpuszilta a majom módjára rajta lógó lányt. 

- Velünk is rendben vagy? – kérdezte Kol a kezét nyújtva. 

- Megértelek benneteket. A helyetekben én is eltitkoltam volna. Eszemben sincs haragudni. Örülök, hogy mégis megtiszteltetek a bizalmatokkal – fogadta el az Ős kezét Ric, majd Elijah-val és Klaussal is kezet fogott. 

- Minden jó, ha a vége jó! Megyek lefeküdni. Te is itt alszol Ric? – kérdezte Kol vigyorogva. 

- Nem fogok. Jó éjszakát mindenkinek! Holnap találkozunk a könyvtárban – állt fel Ric és Rebekah belekarolt, hogy kikísérje. 

- Menjünk mi is Elena! Holnap elég macerás napunk lesz, pihenned kell – ölelte át a lányt Elijah. 

- Hát igen én még ember vagyok nem bírom úgy a strapát, mint ti. Jó éjszakát! – sóhajtotta Elena és Elijah-val összeölelkezve elvonultak. 

- Drágám megúsztál egy kiruccanást velem, pedig nekem nagyon tetszett az ötlet – vigyorgott Kol Caroline-ra aki a szemét forgatta. 

- Elveted a sulykot testvérem – ért vissza Rebekah. 

- Csak annyira, amennyire mindig – mondta Kol. 

- Gyere te szájhős, menjünk aludni – karolta át testvérét Becca, és integetve kivonultak. 

Klaus az ágyban várta, hogy Caroline végezzen a fürdőben. Ma szinte együtt sem voltak a fa ügy miatt, és hiányzott neki a lány minden porcikája. 

- Mi tartott eddig? – kérdezte és felemelte a takarót,és ahogy a szöszi melléfeküdt szorosan magához ölelte. 

- Egy nőnek hosszabb ideig tart még a lefekvéshez való készülődés is. Veled mi történt? Úgy ölelsz magadhoz, mintha régóta nem tetted volna – mondta Caroline szeretettel a hangjában és odasimulva a férfihez. 

- Ma egész nap nem karolhattalak és csókolgathattalak. Nagyon hiányoztál – puszilta a férfi a lányt miközben beszívta illatát. 

- Te is hiányoztál nekem Nik – csókolta meg a Klaust a vámpír. 

- Azt akarom, hogy mindig együtt legyünk. Nem akarok olyan napot amit nem töltünk együtt. 

- Tudom mire gondolsz. Ma Elenával pont arról beszélgettünk, hogy mennyire szeretünk benneteket, és ha nem vagyunk veletek az szinte fizikai fájdalmat okoz. 

- Ha már Elenáról esett szó. Hallottad mit mondott ma? 

- Miről is? 

- Azt mondta én még ember vagyok. Itt a még kifejezésen van a hangsúly – nézett a lányra Klaus. 

- Tényleg ezt mondta, de ő nem akar vámpír lenni. Amikor Damon így akarta megoldani, hogy ne haljon meg teljesen kiborult. Amikor pedig Stefan ellened akarta használni Elenát, hisz tudod…akkor is kibukott. Biztos csak rossz szót használt – mondta Caroline. 

- Meg lehet, furcsálltam is tőle – vonta meg vállát a férfi. 

- Vámpírok között van, tudja mit jelent annak lenni. Ha nem is éli át, de megérti a vérszomj elleni állandó küzdelmet, az intenzív érzelmeket. Nem hiszem, hogy ezt kívánná magának. Persze vannak jó oldalai is a vámpírságnak. A gyorsaság, az erő, az igézés, az örök fiatalság. De a vámpír is embernek született, és a génjeinkbe van kódolva a végesség érzése. Amikor vámpírrá válsz ez feleslegessé válik, de nem tudod magadból kiűzni. 

- Változtatnod kell a felfogásodon. 

- Tudom mit mondtál. Nem vagyunk az emberi végességhez kötve és ezt ünnepelni kell. Te ki tudtad magadból ezt űzni Nik? 

- Mindig bennem volt a csírája, ezer éve ide vagy oda. Függetlenül attól hogyan éltem, mindig ott mocorgott bennem a végesség érzése. Azóta nem érzem mióta az életemben vagy. Csodálatos érzéssel tölt el, hogy az örökkévalóság a miénk. Ezért öröm, hogy nem vagyunk a végességhez kötve – simogatta meg a lány arcát Klaus. 

- Mióta vagy nekem én is kevesebbet gondolok erre. Talán ha megérem az ezer évet, amit még mindig nem tudok elképzelni és még mindig ennyire fogjuk szeretni egymást akkor talán képes leszek kiűzni magamból teljesen. 

- Caroline, a kettőnk között lévő szerelem az örökkévalóságig fog tartani. 

- Amikor meglátlak a gyomromban pillangók repkednek és az egész testem lángba borul. Sosem akarom, hogy ez elmúljon. 

- Megígérem, hogy nem fog – mondta Klaus magabiztosan, és ráfordulva Caroline-ra követelőzően csókolni kezdte. 

Elena nem tudott elaludni. Egy rossz érzés kerítette hatalmába. Mocorogni kezdett, majd felkelt Elijah mellől és a fotelba ült. Nem tudta behatárolni, hogy mi fog történni, de érezte hogy valami sorsfordító dolog lesz az és nem jó. Elijah ébren volt, és csendben nézte a lány gondterhelt arckifejezését. 

- Mi a baj kedvesem? – szólalt meg végül. 

- Rossz érzésem van Elijah. Valami rossz fog történni. Nem tudom kivel, kikkel. Mikor, hol, miért…de valami közeledik – nézett a férfira. 

- Kimerült vagy, aludnod kellene – ült fel az ágyban az Ős. 

- Rögtön jövök. Kimegyek a konyhába, iszom egy kis meleg tejet, az majd segít elaludni – állt fel Elena. 

- Hozok neked, ne fáradj ezzel – kezdett kimászni az ágyból a férfi. 

- Nem kell, köszönöm. Jót tesz egy kis foglalatoskodás – mosolygott a lány és odament az Őshöz megcsókolta, majd kilépett a szobából. 

A konyha felé közeledve látta, hogy ég odabent a villany. Kíváncsian lépett be a konyhába és a kisírt szemű Rebekah-t találta ott. 

- Mi a baj? – lépett hozzá Elena és megsimogatta a lány fejét. 

- Alaric. 

- Mit csinált? – vonta össze a hasonmás a szemöldökét. 

- Semmit. Azt hiszem egyre jobban kedvelem. 

- Ezért sírsz? Hisz ez jó hír, ő is nagyon kedvel téged – nézett értetlenül Elena. 

- Ő ember én viszont halhatatlan vagyok – sírta el magát a szőke Ős. 

- Félsz a távoli jövőtől, amit majd nélküle kell töltened? 

- Igen. 

- Beleszerettél igaz? 

- Úgy, ahogyan másba még nem – nézett könnyes szemmel Becca. 

- Alaric is fél vagy ha még nem, majd fog, attól amitől én is Elijah-val kapcsolatban. Mi öregszünk, és nem leszünk örökké fiatalok. Mégis meddig maradtok mellettünk? 

- Elijah végig ki fog tartani melletted. Én is Ric mellett. Nem a külsőtökbe szerettünk bele hanem a lelketekbe, abba amik vagytok, de Alaric biztos szeretne gyermeket, családot. Tudom hogy te is. Mi ezt nem tudjuk megadni nektek – törölgette könnyeit a lány. 

- Ne sírj kérlek – ölelte át a lányt Elena. 

- Mi a baj Becca? – jelent meg a konyhában Klaus is. 

- Te olyan szerencsés vagy Nik, hogy Caroline a társad – nézett bátyjára a lány. 

- Mi történik itt? 

Elena röviden elmesélte a lány és emberi oldalról az ő félelmeit. 

- Becca! Ilyen az emberi élet. Sajnos elmúlik. Ez ellen nem lehet semmit tenni. Ha Ric idővel családot szeretne, akkor el kell engedned. Ha magad mellé láncolod, csak meg fog gyűlölni. 

- Igaza van Klausnak – sóhajtotta a hasonmás. 

- Egyébként mit kerestek késő éjszaka a konyhába? – nézett a két lányra a hibrid. 

- Én nem tudtam aludni, mert nagyon rossz érzéseim vannak. Úgy érzem, hogy valami baj közeleg, amit nem tudok megállítani, és ráadásul fogalmam sincs, hogy mi az – nézett a férfira Elena. 

- Én csak kijöttem vért inni, hogy egy kicsit enyhítsek a szomorúságomon Ric miatt, amikor megjelent Elena. Te? 

- Kimerítő testmozgásban volt részem, egy kis vérre szomjaztam – vigyorgott a férfi. 

- Pfúúj, Klaus – fogta be fülét Elena. 

- Ne legyél már ilyen prűd – nevetett fel a férfi. 

- Te meg ne legyél ilyen önelégült – vágott egyet testvérére némileg jobb kedvűen Rebekah. 

- Mindig önelégült vagyok – tárta szét kezeit a hibrid. 

- Számomra ez volt a végszó – intett búcsút a szőke Ős és elvonult. 

- Melegítek egy kis tejet, és én is megyek – lépett a hűtőhöz a lány. 

- Ülj le, majd én megcsinálom neked – fogta meg Elena kezét Klaus és az egyik székhez vezette. 

- Ez igazán kedves tőled – ült le a lány. 

- Szóval rossz érzéseid vannak? Mennyire szoktak ezek bejönni? – kérdezte Klaus, miközben beleöntötte egy kis edénybe a tejet. 

- Többnyire – túrt a hajába Elena. 

- Nem lesz semmi baj Elena. Elég kimerült vagy, biztos csak ezért van – mondta kedves hangon a hibrid. 

- Remélem igazad van. Szeretném, ha vége lenne ennek a fa ügynek és élhetnénk békésen. 

- Elena este azt mondtad, még ember vagy. Ezt hogyan értetted? 

- Az vagyok nem? 

- A lényeg a még szón van. Gondoltál arra, hogy vámpír légy? 

- Őszintén szólva mióta vámpírokkal vagyok körülvéve elég sokat gondoltam már rá, de nem akarok azzá válni. Szeretek ember lenni. Nem lennék jó vámpír, már ha lehet ezt így mondani. Kezelni azt a sok túlcsorduló érzelmet és a vérszomjat. Nem hiszem, hogy alkalmas lennék rá – rázta meg fejét a lány. 

- Szerintem abszolút alkalmas lennél rá. 

- Most rá akarsz beszélni? – húzta össze szemeit a lány. 

- Eszem ágában sincs, csak elmondtam a véleményemet – vett elő egy bögrét Klaus és a felmelegített tejet beleöntötte, majd a lány elé rakta a pultra. 

- Köszönöm – mosolygott a lány. 

- Gondolkoztál már azon, hogy mi lesz veletek Elijah-val? Eljön az idő amikor majd családot szeretnél és letelepednél – ült le mellé a férfi egy pohár vérrel a kezében. 

- Rengeteget gondoltam már erre, de még fiatal vagyok nem akarom ezzel tönkretenni a szerelmet amit iránta érzek – kortyolt a tejbe a lány. 

- Egyetértek – emelte meg poharát a hibrid. 

- Menjünk aludni, nem lesz túl felemelő holnap egész nap a poros naplók, feljegyzések és egyebek között turkálni – forgatta szemét Elena. 

- Remélem mielőbb pontot teszünk az ügy végére. Nyugalmat szeretnék, és azt, hogy Caroline-nal végre felvállalhassuk a kapcsolatunkat. 

- Elárulhatom, hogy én is nagyon szeretnék már Elijah-val mutatkozni. 

- Szép pár vagytok, mindenki a csodátokra fog járni. 

- Nem jobban, mint a tiétekre – nevetett fel Elena. 

- Nem lesz egyszerű menet, az már biztos. 

- Szeretném, ha egyszerre jelennénk meg valami olyan helyen, ahol nem csinálhatnak botrányt Damonék – sóhajtotta a lány. 

- Majd kitalálunk valamit kedves, de most tényleg sipirc az ágyba, mert holnap bosszús leszek, ha egy napló mögé bújsz, hogy kicsit szendereghess. 

- Igenis főnök! – állt fel Elena nevetve és hátrahagyva üres poharaikat nyugovóra tértek szobáikba.  

Másnap Kol kivételével mindenki a könyvtárban volt és régi feljegyzéseket nézegetett. 

- Valahogy kategorizálnunk kellene, hogy mit nézzünk át. Célirányossá kellene tenni a keresést – mondta Elijah. 

- Rendben. Mit tudunk? – szólalt meg Rebekah. 

- Klaus azt mondtad, nagyjából 50 éve vágták ki a fát és azt a Lockwood birtokon tették – nézett a hibridre Elena. 

- Ez azért nem volt pontos számítás Elena – tárta szét kezeit a hibrid. 

- Szerintem is nagyjából 50 éve vághatták ki azt a fát – mondta Elijah. 

- Szóval feljegyzések a Lockwood birtokról, mondjuk 60 évvel ezelőttre menjünk vissza – járt a naplókkal megrakott polcok között Alaric. 

- A 60 az jó, annál régebben biztos nem vágták ki a fát – mondta Klaus. 

- Itt is vannak 1950-től a feljegyzések – mondta Alaric és elkezdte kiosztani a naplókat, és a dossziéba rendezett iratokat. 

- Hosszú napunk lesz. Ric gyere, hozzunk kávét mindenkinek – állt fel Becca és a férfi bólintott. 

Órákig alig szóltak egymáshoz, a lapok zizegése hallatszott. 

- Éhen halok – nyöszörögte Elena. 

- Én is – értett egyet Ric. 

- Menjetek egyetek, mi folytatjuk – puszilta meg Elena kezét Elijah. 

- Caroline menj velük, pihenj egy kicsit – simított végig a szöszi kezén Klaus. 

- Sietünk – mondta Elena és elvonultak. 

- Ebben a városban tényleg mindent feljegyeztek. Ezt hallgassátok! Zacharias Lockwood két hete nem mutatkozik a városban. Baromi érdekes – mondta gúnyosan Rebekah. 

- Rebekah, nem kell felolvasnod, pont ugyanilyen unalmas bejegyzéseket olvasunk mi is – sóhajtotta Klaus. 

Egy jó darabig csendben olvasgattak, amikor egy gúnyos hang megszólalt. 

- Micsoda meglepetés! Az Ősök és a régi feljegyzések. Mi van a pszichopata testvéreteket nem engedték be egy ilyen kulturált helyre? – utalt Damon Kol-ra és undorodva nézett az Ősökre. 

- Damon! Segíthetünk valamiben? – kérdezte Rebekah. 

- Te már segítettél rajtam drágaságom, amikor szükségem volt rá – jegyezte meg szarkasztikusan Damon, célozva a Rebekah-val töltött éjszakára. 

- Utolsó alkalom volt, hogy megsértetted a húgomat. Így is az életeddel játszol – állt fel Elijah. 

Ebben a pillanatban ért vissza Caroline, Elena és Ric, aki meglátva a két férfit az egyik polc mögé terelte a lányokat. Nem akarta, hogy Damon meglássa őket, és elég ingerültnek ítélte meg a helyzetet is. A két lány elkerekedett szemmel nézte a két vámpír egymás felé feszülő testét. Elena a szája elé tette a kezét. Ismerte Elijah-t és látta szemében a fenyegetést. 

 - Az életemmel? Már párszor megölhettetek volna mégsem tettétek. 

- Az utolsó húzásod Damon – mondta higgadtan Elijah. 

- Mit kerestek? 

- A helyes kérdés, hogy te mit keresel itt? – kérdezte a kényelmesen üldögélő Klaus. 

- Itt élek, eljöttem egy kicsit olvasgatni – jött a hányaveti válasz. 

- Mi is itt élünk – nézett merően a kék szemekbe Elijah. 

- Mit kerestek? – kérdezte újra Damon. 

- Semmi közöd hozzá – vetette oda Klaus. 

- Tudom, hogy kerestek valamit – húzta féloldalas mosolyra száját a vámpír. 

- Damon! Most utoljára szólok neked, és ha nem állsz le akkor halott leszel a testvéreddel és a többi kis segítőddel együtt. Állj le az ellenünk szőtt terveiddel. Ezt vedd utolsó figyelmeztetésnek. Nem nyerhettek ellenünk – mondta egy enyhe mosolyt megeresztve Elijah. 

- Majd meglátjuk – vigyorodott el Damon. 

- Elegem van belőletek! Semmi tiszteletet nem mutattok az irányunkba. Eddig visszafogtam magam, de ha ennyire vágytok a halálra szíves örömest megadom nektek. Viszont jobb ha tudod, előtte a szemed láttára fogom megkínozni a testvéredet és te fogsz könyörögni azért, hogy tépjem ki a szívét. Azután te fogsz következni, és minden egyes porcikádnak hosszú és elviselhetetlen fájdalmat fogok okozni, mielőtt letépem a fejedet – mondta Elijah bevörösödött szemekkel, megnyúlt fogait megmutatva a kék szemű vámpírnak. 

A lányok és Ric rémülten nézték Elijah-t. A hibrid elégedetten nézte, ahogy Damon arcáról lassan letörlődik a vigyor. Rebekah egy hajtincsét babrálva, büszkén nézett bátyjára. Szerette, ha Elijah néha előhozza a rosszabbik énjét. Ilyenkor nagyobb szemét tudott lenni, mint Nik. 

- Jobban tennéd ha most elmennél, mielőtt a testvérem itt szed szét mindenki szeme láttára – állt testvére mellé Klaus. 

- Menj innen Damon, ha kedves az életed, és álljatok le – mondta Elijah, nyílt fenyegetéssel a hangjában. Arca újra normális volt és higgadt. 

- Még találkozunk – fordult meg a vámpír és elhagyta a helyet. 

- Elegem van belőlük, utoljára voltam vele ilyen megértő – ült vissza a helyére Elijah. 

- Megértő? – lépett a férfi elé döbbent arccal Elena mögötte Caroline-nal és Ric-kel. 

- Mindent hallottatok? – kérdezte Rebekah. 

- Láttunk is mindent – mondta Caroline. 

- Sajnálom Elena, nem vagyok hajlandó tovább tűrni az arrogáns barátaitoknak az életünkkel való játszadozásait. Normális életet akarunk élni, és ez nem fog menni az árnyékukkal a hátunk mögött. Nem akarom megölni őket, de ha nem hagynak más választást megteszem – nézett a lányra Elijah. 

- Sajnálom Elena, de egyetértek vele – nézett Caroline a barátnőjére. 

- Találjuk meg azt a nyüves fát – zárta le a témát Ric és leült Rebekah mellé megfogva kezét. 

- Koncentráljunk a fára – ült le Elena is, és szomorúan nézett maga elé. 

 - Elena! Ne haragudj rám, sajnálom hogy ezt a részemet is látnod kellett. Ez is én vagyok – fogta meg a lány kezét Elijah. 

- Igazad volt Elijah! Nem élhettek…nem élhetünk úgy, hogy állandóan a hátunk mögé kelljen nézni – szorította meg a férfi kezét a hasonmás, miközben pár könnycsepp gördült le az arcán. 

- Elijah-nál jobb fenyegető még nem jött erre a világra, azért volt ennyire ijesztő. Remélem Damon is tanult belőle – ölelte át Rebekah a lányt. 

- Nem értem miért csinálják ezt. Hónapok óta nyugalom van. Ki kellene használniuk és kialakítani az életüket – sóhajtotta Ric. 

- Ha végeztünk a fával, mielőbb szeretném ha mindannyian nyilvánosan megjelennénk – nézett a többiekre Elena. 

- Mégsem tartod olyan rossz ötletnek? – kérdezte mosolyogva Ric. 

- Nem tartom jó ötletnek, de most már annyira kétségbe vagyok esve Damonék miatt, hogy bármit megtennék, csak leálljanak végre. 

- Azt szeretnéd, hogy családként mutatkozzunk? – kérdezte Rebekah. 

- Igen. Azt akarom, hogy Damon és Stefan lássa a kötődésünket, még ha így el is veszítem őket, talán megértik mennyire fontosak vagytok nekem. Azt szeretném, ha élnének – mondta a barna lány. 

- Egyetértek veled Elena. Én is bevállalom ezt. Idővel meg kell, hogy értsék ezt – nyúlt át az asztalon Ric és megfogta a lány kezét. 

- Értem amúgy sem rajongott Damon. Stefan csalódott lesz, de bevállalom. Idővel Tyler is megnyugszik - csatlakozott hozzájuk Caroline egyetértően bólogatva. 

- Rendben. Megszervezzük, de most vissza a munkához – csapta össze kezét Klaus. 

Jó darabig újra csak a lapok zizegését lehetett hallani. 

- Van egy kis gond – vakargatta fejét Alaric. 

- Mi az? – kérdezték egyszerre a többiek. 

- Azt hiszem megtaláltam, hol is van a fa – nézett Elenára a tanár. 

- Miért nézel rám? – kérdezte a lány. 

- A tóparti házatokba van beépítve – sóhajtotta Ric. 

- Itt az áll, hogy egy hatalmas fehér tölgyet bizonyos Joshua Gilbert vágatott ki és vásárolt meg tóparti házának felépítésére 1955-ben. A nagyapád volt Elena – olvasta Ric a lapon található bejegyzést. 

- Igen a nagyapám volt. 

- Tényleg pontos feljegyzéseket vezettek - mondta elismerően Rebekah.

- Sajnálom Elena, de a házatokat porig kell égetnünk, de kárpótolni fogunk, már amennyire lehetséges. Gondolom elég sok emlék fűződik hozzá – nézett a hasonmásra Klaus. 

- Nagyon sok gyerekkori emlékem a szüleimmel – sírta el magát Elena. 

- Nem lehetne, hogy eltüntessük ezt a feljegyzést? Akkor senki nem tudná meg – nézett Caroline a többiekre. Megszakadt a szíve barátnőjéért. 

- Nem, Caroline! Porig kell égetni. Damonék megszállottak, és most hogy itt látott benneteket kutakodva, biztosan még jobban rákapcsol. Ki fogják deríteni! Elég jók ebben. Csak még pár napot adjatok nekem, amíg kipakolok belőle – kérte könnyezve Elena. 

- Köszönjük Elena, hogy ennyire mellettünk állsz – puszilta meg Rebekah a lányt. 

- Ez természetes kedvesem, amennyit csak akarsz – szorította magához a hasonmást Elijah. 

- Velem jössz? – nézett a férfira a barna lány. 

- Természetesen. 

- Mivel Damon látta, hogy kutatunk őrjáratokat kell szerveznünk a megfigyelésükre, amíg végre nem tudjuk hajtani a ház porig égetését – mondta Klaus, mire a szöszi vámpír jó erősen vállon vágta érzéketlensége miatt. 

- Elnézést Elena – mondta a hibrid. 

- Semmi baj – nevette el magát Elena. - Ne nézzetek őrültnek, hogy egyszer sírok majd nevetek, de Caroline most olyan volt, mint egy házi sárkány, Klaus pedig egy igazi papucs férj. Ki gondolta volna ezt néhány hónapja? – nevetett tovább Elena és mindenki vele nevetett. 

- A biztonság kedvéért ezt a bejegyzést és még néhányat megtévesztésül eltüntetek – mondta Ric, és szavait bizonyítva, innen is és onnan is kivett egy pár feljegyzést, majd kabátja zsebébe tűrte. 

- Felhívom Kolt, hogy utoljára kellett csali szerepet játszania. Valószínűleg boldog lesz tőle, mert már eléggé unja – vette elő telefonját Rebekah, majd kiment a könyvtárból. 

- Segítsünk Ric-nek visszapakolni – mosolygott Elena a többiekre. 

Az egész társaság hangulatán a megkönnyebbülés érződött. Csendesen és felszabadultan beszélgettek és nevetgéltek, miközben visszatették a naplókat és feljegyzésekkel teli dossziékat.

Twitter: Mr. Joseph Morgan

Drágáim!

Mindannyiunk kedvence Mr. Joseph Morgan a holnapi napon kis hazánkba repül egy forgatás miatt!!!

Ha valaki többet tud meg a dologról jelezze!

Egyébként jelen pillanatban más nem is jut eszembe csak annyi, hogy

OM(F)G!!!!!