Chapter 20

A 20. fejezet. Szerettem írni, remélem Ti szeretni fogjátok olvasni!
Jó szórakozást hozzá!!!

Ki kivel van?

Pár nappal később az összes Ős és a két lány éppen a konyhában készítettek közösen vacsorát a Mikaelson villában, amikor Elena telefonja csörögni kezdett.

- Ric! Mi újság van? 

- Hol vagy? Beszélnem kell veletek. 

- Ki az a veletek? Elijah-nal vagyok. Mi történt? 

- Damon és Stefan történt. Újabb remek tervet eszeltek ki. Caroline is ott van? 

- Miért lenne itt? 

- Kol. 

- Kol? Hogy jön ide Kol? 

- Ő Car udvarlója nem? 

- Jaj Ric, már mondtam, hogy nem, és Car is mondta Stefannak, sőt Rebekah is. 

- Elena, nem érdekel a mellébeszélésetek, egyébként Stefan nem vette be „az együtt vagyunk, ja bocs, csak tréfa volt” színjátékot . A lényeg, hogy beszélnem kell veletek és az Ősökkel. Lehetőleg nem nyilvánosan, és Elijah-n kívül nem bízom bennük annyira, hogy a házunkba csődítsem őket. Szóval ott van Caroline vagy nincs? 

- Itt van – mondta kelletlenül Elena, amikor a szöszi szemét forgatva bólintott.

- Odamehetnék? 

- Gyere, várunk– sóhajtotta Elena, amikor Elijah bólintott. 

- Nemsokára ott vagyok – tette le a telefont a férfi. 

- Azt hiszem szükség lesz még egy terítékre. Érkezik Alaric – jegyezte meg Elijah, a nyilvánvalót. 

- Megyek, előkészítek neki egyet, de én ülök mellé – stoppolta le a tanárt Rebekah. 

- Becca, te tényleg belezúgtál Ricbe. Mit szólnál hozzá Elena, ha összejönnének, és a testvérem lenne az úgynevezett másik gyámod? – vigyorgott Kol. 

- Kol, inkább meg se szólalj – temette arcát a kezébe Elena, de közben nevetett. 

- Klaus! Alaric továbbra is azt hiszi, hogy Caroline az öcsénk barátnője – mondta Elijah. 

- Volt szerencsém hallani – füstölgött a hibrid. 

- Miért nem hiszi el senki, hogy nem a barátom a lökött testvéretek? – kérdezte a szöszi durcásan. 

- Drágám, mindenkinek van szeme, látják mennyire összeillünk, izzik körülöttünk a levegő – kacsintott egyet Kol. 

- Ne feszítsd tovább a húrt tesó, mert a bátyánk kitépi a nyelvedet – figyelmeztette Rebekah. 

- Hagyjuk meg Alaricot ebben a hitében. Valószínűleg jobban fogadná, mint az igazságot – mondta Elijah. 

- De én nem akarom eljátszani, hogy egy pár vagyunk. Nincs semmi közöm hozzá – toppantott Caroline dühösen. 

- Megsértesz kedveském – mondta tettetett felháborodással Kol. 

- Caroline, Ric szerint nyilvánvalóan nincs okod rá, hogy itt legyél, hacsak nem… – hallgatott el Elena és mutatott fejével Kol felé, aki önelégülten vigyorgott és szöszi vámpír felé nyújtotta kezét. 

- Igen Caroline, mi másért lennél itt egyébként? Mivel Elena azt mondta, hogy itt vagy, annak valami oka csak kell, hogy legyen – mondta az Ősi vámpír lány. 

- Majd azt mondom, hogy hozzád jöttem valamiért – válaszolta a lány, és Rebekah-ra pillantott. 

- Ne haragudj édesem, de ennél még Kol is hihetőbb – jegyezte meg Klaus miközben átölelte a lányt. 

- Nem hiszem el, hogy még te is az ő pártjukon állsz – sóhajtotta Caroline.

- Sajnálom szerelmem, de igazuk van. Hagyjuk meg Ric-et ebben a hitében. Valószínűleg ezt már szinte el is fogadta, kötve hiszem, hogy rám jól reagálna. Most az a fontos, hogy elmondja, amit tud. Nekem sem tetszik jobban, mint neked – forgatta szemeit Klaus. 

- Nos szépségem, akkor kezdjünk is el bemelegíteni – vigyorgott Kol. 

- Öcsém, ha csak egyetlen illetlen mozdulatot teszel, Finn és Esther mellett landolsz az alagsorban, egy tőrrel a szívedben. Még arra sem fogom a fáradtságot venni, hogy koporsóba tegyelek – mondta fenyegető hangon a hibrid. 

- Ugyan már Nik! Kol nyilván nem fogja leteperni a barátnődet, de nem várhatod el, hogy úgy üljenek egymás mellett, mint két idegen – intette le bátyját Rebekah. 

- És ha azt mondanám, hogy barátok vagyunk? – próbálkozott még egy utolsót Caroline. 

- Az még annyira sem lenne hihető, mint hogy hozzám jöttél. Egyébként drágám, ha nem lenne Nik, Kol úgy ragadna rád, mint bélyeg a borítékra, ha ez nem lett volna eddig is nyilvánvaló – válaszolta a szőke Ős. 

- Ebből elég volt, közönséges vagy húgom – mondta élesen Klaus. Tombolt benne a féltékenység. 

 - Csak azt mondom, hogy Kol jól fogja alakítani a párodat – vonta meg vállát az Ősi vámpír lány. 

- Elég volt Becca, mindenkinek kezd kényelmetlenné válni a helyzet – jegyezte meg Elijah. 

- Nekem nem, én élvezem – emelte fel kezeit Kol. 

- Fogd be Kol – intette le Klaus. 

- Igazatok van, Stefan még Kolra sem reagált túl fényesen, és sajnos úgy tűnik, hogy megingathatatlan abban, hogy együtt vagyunk. Ha most Ric meglátna Nik mellett valószínűleg igazán rosszul fogadná. Tényleg nincs okom, hogy csak úgy itt legyek. Erről a nem létező kapcsolatról úgy látszik már a fél város tud, és eddig még senki nem akart kinyírni érte. Tutira eljut anyám fülébe is, és akkor aztán még magyarázkodhatok is, egy olyan dolog miatt, ami nincs is – sóhajtotta a fejét fogva Caroline, majd egy csókot adott Klaus szájára, és Kol felé sétált. 

- Ez a beszéd kedvesem – karolta át Kol a lányt, amit a hibrid egy elégedetlen morgással vett tudomásul. 

- Menjünk a nappaliba – javasolta Elijah. 

Pár perc múlva megszólalt a csengő. Rebekah felugrott és az ajtóhoz sietett. 

- Jó estét Mr. Saltzman, már nagyon vártuk – mosolygott csábosan a lány. 

- Jó estét Rebekah – köszönt vissza a tanár, és kényelmetlenül érezte magát a szőke Ős pillantásától. 

- Nagyon aggódtunk Önért tanár úr, örülök, hogy Elena a bátyám segítségét kérte – mondta nagy szemeket meresztve a lány. 

- Khm…köszönöm, és szerintem tegezz nyugodtan – válaszolta kínosan Alaric. 

 - Óhh, de kedves tőled Ric – mosolygott kedvesen Rebekah. 

- Igen, igen…azt hiszem – jött egyre nagyobb zavarba a férfi. 

Eközben a nappaliban Kol és Caroline vigyorogva nézték egymást, mert hallották a kinti párbeszédet, és érzékelték a tanár egyre növekvő zavarát. Elijah fejét csóválva mosolygott, Elena meg értetlenül nézett rájuk, mivel ő nem volt vámpír, így nem hallotta a kint zajló beszélgetést. Elijah csendesen elmondta neki a jókedv tárgyát, és a lány is elvigyorodott. Egyedül Klaus ült morózusan egy fotelben, és féltékenyen nézte barátnőjét. Felettébb bosszantotta, hogy nem ő ül a lány mellett, hiszen az ő szerelme. Gyűlölte ezt a titkolózást, függetlenül attól, hogy tudta, most ez a legjobb megoldás. Ráadásul tudta, hogy Kol mennyire rajong a szőke szépségért. Szétvetette az ideg, hogy más karolja át a lányt, még ha az testvére volt is. Remélte, hogy Alaric nem marad itt túl sokáig, mert nem tudta meddig tud pléhpofát vágni. 

Alaric zavartan lépett be a nappaliba, karján a ragyogó arcú Rebekah-val. 

- Ric – lépett Elena a férfihoz és átölelte. Elijah kezet fogott vele, és hellyel kínálta. 

- Alaric, engedd meg, hogy hivatalosan is bemutatkozzam, remélem, ezért nem kapok újabb tőrt a szívembe – célzott Kol a Grillben történt incidensre, és kezet nyújtott a tanárnak. - Kol Mikaelson vagyok, Caroline barátja, mint azt már tudod. 

- Szia Ric! – mosolygott a szöszi vámpír, és a föld alá akart süllyedni, amikor Kol a bemutatkozás után szorosan mellé ülve átkarolta. 

- Jó estét Alaric – biccentett Klaus is a férfinek, és újra az „újdonsült párocskára” szegezte a tekintetét. 

- Jó estét, khm…mindenkinek – intett zavartan Ric, és leült az Elijah által kínált helyre a kanapén. 

Rebekah egyből melléült, aminek hatására a tanár kissé elvörösödött, és Caroline meg Kol egymásra nézve alig bírták visszafogni nevethetnékjüket, Elenával egyetemben. 

- Azt hiszem mindnyájunkra ráfér egy ital. Ric megkínálhatlak téged is? – kérdezte Klaus, nem is annyira udvariasságból, mint inkább azért, hogy ne kelljen látnia, hogy barátnője milyen jól szórakozik testvérével. Gyűlölte, hogy ilyen féltékeny. Ezer év alatt nem volt szerencséje ehhez az érzéshez, mostanában viszont túl sokszor jelent meg az életében. 

- Köszönöm, elfogadom – húzódott el egy kicsit Rebekah-tól a vámpírvadász, amit már nem bírt tovább Car és Kol; kitört belőlük a nevetés. Alaric értetlenül nézte őket, és megállapította, hogy úgy tűnik elég jól meg vannak így együtt. 

- Ízleni fog neked, elég ütős whiskey-je van Klausnak – mondta Elena, hogy elterelje a figyelmet a két nevető vámpírról. 

- Kol, segíts – szólt öccsének Klaus, miközben gyilkos pillantást lövellt felé. 

- Ha megbocsátasz drágám – szorította meg a lány kezét az ifjabbik Mikaelson és kiosztotta a bátyja által töltött italokat. 

- Nos, Ric miért szerettél volna mindnyájunkkal beszélni? – kérdezte Elijah, miközben megfogta Elena kezét. 

- Damonnak és Stefannak támogatója akadt. Itt van Katherine – nézett körbe Alaric. 

A szobában döbbent csend lett. Elena Elijah-t nézte, mit vált ez ki belőle, de semmilyen érzelmet nem látott rajta. Caroline egy pillanatra megremegett, amit Kol észrevett, és megnyugtatásul végigsimított a karján. 

- Katerina visszamerészkedett a közelünkbe? Most élete legnagyobb hibáját követte el –villant Klaus szeme. 

- Egyetértek Niklaussal – sziszegte Rebekah. 

- Miért segít nekik? Katerina csak magára szokott gondolni, mint ezt már tapasztalhattuk– szólalt meg Elijah. 

- Damon felhívta, ő meg idejött. Nyilvánvalóan a legnagyobb vágya, hogy holtan lásson benneteket. 

- Ahogyan mi is őt – szólalt meg Kol és undorodva felhúzta orrát. 

- Tud valamit Katherine, ami segíthet Damonéknak? – kérdezte Caroline idegesen. Nem szerette ezt a nőt. Ő tette vámpírrá, és folyamatosan megfélemlítette a múltban. 

- Olyan nincs, ami közvetlenül a megöléseteket segítené, de információkat akarnak kiszedni belőled Caroline – nézett Ric a lányra. 

- Milyen információkat? Hogyan tudna ebben segíteni Katerina? – kérdezte élesen Klaus. 

- Én tudom! Úgy csinálna, mintha én lennék. Ezzel már mindenkit átvágott nemegyszer – nézett Elena Ric-re. 

- Ez a terv. Tudják, hogy sülve-főve együtt vagytok Caroline-nal, akinek Kol a barátja, aki ugyebár egy Ős. Feltételezik, hogy Katherine ki tudna szedni Elenaként pár információt belőled Car, és innen már gondolom kitaláljátok a többit – tárta szét a kezeit a tanár, és sajnálattal nézte a szöszi vámpírt. 

- Ez őrület, mégis hogyan akarják kivitelezni? Itt van Elena – vonta össze a szemöldökét Rebekah. 

- Ezért hívtak fel engem. Tiszteletben tartják, hogy nem akarok részt venni a tervükben, de annyit kértek, hogy távolítsam el a városból Elenát pár napra. 

- Mégis mit képzelnek ezek magukról? – háborodott fel a hasonmás. 

- Felajánlottam, hogy eltűnünk pár napra a városból Elena – tárta szét kezeit a férfi. 

- Miért segítesz nekik? – kérdezte dühösen a lány. 

- Azért, hogy félrevezethessétek őket. Elegem van belőlük, legalább annyira, mint nektek. Teljesen megszállottak, és most, hogy itt van Katherine újult erőre kaptak. Mind ismeritek a nő hatását. 

- Elijah kiváltképpen – vonta fel szemöldökét Kol, amit Elena egy sötét pillantással jutalmazott. 

- Nem értem. Tudtommal mindketten utálják Katherine-t – vonta össze szemöldökét Caroline. 

- Hosszú hármójuk múltja, és érzelmekkel teli. Mindegy, hogy az szerelem vagy éppen gyűlölet. Amikor Klaus megölésében segédkezett Katherine, azt sem azért tette, hogy Elena ne kerüljön veszélybe– válaszolta Alaric. 

- Katerina mindig rafinált és önző volt – jegyezte meg Kol. 

- Igaza van Ric-nek, adjuk meg nekik, amit akarnak – nézett a szobában ülőkre Klaus. 

- Caroline, elbírnál vele? Féltelek – mondta Elena. 

- A Salvatore testvérek feltételezik, hogy Elena tud Caroline és Kol viszonyáról. Így Car-nek nem kellene mindig egyedül találkoznia Katherine-nel. Kol, a barátnőd számíthat rád, ha jól gondolom – nézett Alaric az Ősre. 

- Bármit megtennék Caroline biztonságáért. Sosem engedném, hogy baja essen a szerelmemnek. Igaz drágám? – kérdezte Kol. 

Egy puszit akart adni a lány arcára, miközben a szöszi éppen felé fordította fejét, hogy szerepét játszva kedvesen rámosolyogjon. A mozdulatok szerencsétlen következménye az lett, hogy az Ős szájon csókolta a szöszi vámpírt. A szobában megfagyott a levegő. Elena kezét szája elé kapva nézett a hibridre. Elijah és Rebekah testüket megfeszítve várták testvérük reakcióját. Caroline ijedten nézte Klaust. Kol pedig bocsánatkérően megvonta vállát. Az Ősi hibrid szálfa egyenesen ült a fotelben, és meredten bámulta a két „vétkezőt”, miközben hatalmas levegővételekkel próbálta kontrollálni magát. Alaric zavarodottan bámulta az egész társaságot, nem értve a hirtelen jött feszültséget. 

- Szóval Caroline, vállalnád? – kérdezte végül a tanár. 

- Igen – nyögte a lány, de gondolatai Klaus körül jártak. Félt, hogy mit fog tenni, amikor Ric elmegy. 

- Alaric, megtisztelnél, ha velünk vacsoráznál. Közben folytatnánk a megbeszélést – mondta Elijah, arra gondolva, hogy amíg itt a tanár, Klaus nem eshet neki öccsüknek, és talán csillapodik a haragja egy kicsit. 

- Igazán nem szeretnék zavarni – szabadkozott a férfi. 

- Nem zavarsz, már készítettem egy terítéket neked is – karolt bele Rebekah, és pont arra gondolt, mint Elijah. Itt kell tartani Ric-et, ő volt most a villámhárító. 

- Akkor igazán nem utasíthatom vissza – mosolygott a férfi. 

- Menjünk az ebédlőbe. Elena, Caroline, Rebekah segítsetek feltálalni az ételt – mondta Elijah, és vetett egy pillantást bátyjára, aki még mindig ugyanabban a merev pózban ült. 

Megkereste testvére tekintetét, és finoman megrázva fejét jelezte felé, hogy ne tegyen semmi meggondolatlant. Klaus orrlyukai kitágultak, és egy pillanatra sárgára változtak szemei, majd kifújta a levegőt, és megnyugtatóan biccentett Elijah felé. 

A vacsora alatt Elena néha óvatosan a hibridre tekintett. A férfi komoran ette az ételt. Valahol megértette dühét, bár látható volt, hogy nem szándékos volt a csók, vagyis inkább szájra puszi, de valószínűleg ő sem értékelte volna, ha Elijah akár csak a szerencsétlen körülményeknek köszönhetően is valaki mást csókolna meg az orra előtt. Ric szerencsére nem vett észre semmit, de ő nem tudta az igazságot, meg azt sem, hogy normál körülmények között Klaus nem ilyen mogorva. Persze sokat segített Rebekah is, aki szemtelenül flörtölt gyámszerűségével. Elena elmosolyodott, Ric láthatóan nem értette miért is kap ilyen kitüntető figyelmet a lánytól, de udvariasan felelt a feltett kérdésekre. Elijah mosolygott húga sületlen kérdésein, és igazán csodálta férfit, hogy milyen türelmesen válaszolgat. Caroline egyfolytában Klaus tekintetét kereste, de a férfi alig nézett fel tányérjából, ha mégis, akkor is Kolt fixírozta. A legifjabb Mikaelson fivér állta bátyja pillantásait. 

- Ric, nem volt gyanús, hogy csak úgy belementél abba, hogy elvidd Elenát a városból? – kérdezte Elijah. 

- Nem! Tudják, hogy nekem Elena biztonsága a legfontosabb, és ha Katherine is feltűnik, mint Elena, abból baj is lehet. Nem hagynám őt veszélybe sodródni. 

- Elég veszélyes játékot űznek. Mi lenne, ha tényleg nem tudnánk erről, és Caroline mondjuk felhívná Elenát? – vonta össze a szemöldökét Elijah. 

- Ja igen, a telefonodat itt kellene hagynod, úgymond véletlenül, hogy Katherine használhassa – jegyezte meg Ric. 

- Micsoda? Azt már nem, hogy turkáljon benne? 

- Miért találna benne valamit? - kérdezte Kol incselkedve. 

- Töröld ki a hívásaimat Elena, és a testvéreim telefonszámát is, Rebekah kivételével. Az övét régebb óta ismered. Más nem köt hozzánk – mondta Elijah. 

- Nem szoktatok szerelmes üzeneteket küldeni egymásnak? – kötözködött Kol. 

- Kell egy másik telefon ideiglenesen, amin tudok beszélni veletek – válaszolta Elena és egy lesújtó pillantást vetett a pimasz Ős felé. 

- Majd holnap veszünk egy másikat – ígérte a tanár. 

- Még ha a telefonnal jól is zsonglőrködnek, amikor Elena visszaérne, kiderülne a turpisság, ha nem tudnék erről az egészről – húzta fel szemöldökét Caroline. 

- Addigra remélik, hogy olyan információ birtokában lesznek, ami előnyhöz juttatja őket, és Katherine már nem lesz a városban – sóhajtotta Ric. 

- Idióták – forgatta szemét Rebekah. 

- Valóban azok, de az előny nálunk van, hála Ric-nek. Élni fogunk vele, mert már nagyon unom, hogy küzdeni kell ezzel a két megszállottal – szólalt meg Klaus. 

- Mit mondtál hová viszel? – kérdezte Elena a tanárra nézve. 

- Nem mondtam semmit, erre nem is voltak kíváncsiak. 

- Igazán kedves tőlük, hogy nyűgnek tartják Elenát – jegyezte meg Caroline szarkasztikusan. 

- Hová fogtok menni? – kérdezte Rebekah. 

- Elena? – nézett a lányra a tanár. 

- Most tényleg el kell mennünk? Együtt? – húzta fel orrát a kérdezett. 

- Hogy lehetsz ilyen Elena? Remek ember a gyámod! Én szívesen mennék vele – mosolygott Rebekah, és Alaric elképedve nézte a lányt. 

Kol és Caroline összenéztek és elvigyorodtak. Klaus gyilkos pillantást küldött kettőjük felé. 

- Köszönöm Rebekah, de megértem Elenát. Nem kell együtt elmennünk. Menj Elijah-val, én meg lenézek délre addig – mondta Ric. 

- Nem bánnád Ric? Ha akarod veled tartok – mondta a hasonmás. 

- Ugyan már Elena, én sem magamat választanám a helyedben – válaszolta mosolyogva a tanár. 

- Köszönöm! – ugrott fel a lány és megpuszilta Alaric-ot. 

- Én szívesen veled tartanék Ric, mióta kinn vagyok a koporsóból csak Chicago-ban és itt Mystic Falls-ban dekkoltam. Jól esne egy kis kiruccanás – mondta Rebekah. 

- Fejezd be húgom, ne tukmáld rá magadat másra – nézett rosszallóan Elijah. 

- Igen Becca, olyan nyilvánvaló, amit művelsz – bökött egyet Kol és párszor felvonta a szemöldökét. 

- Szerintem, te ma már inkább ne szólalj meg – vágott vissza a szőke Ős, miközben Klausra sandított. 

- Ne haragudj Rebekah, de nem hiszem, hogy ismerjük egymást annyira, hogy együtt utazzunk bárhova is. Mellesleg nem vagyok a legjobb útitárs – próbálta elhárítani a lányt Alaric. El sem tudta képzelni, hogy Rebekah-val töltsön akár egy napot is. Kissé őrültnek tartotta. 

- Kényelmetlen helyzetbe hozod Alaric-ot, Becca – szólalt meg Klaus. 

- A mai nap folyamán nem először – vigyorgott Kol Caroline-ra nézve, aki elfojtotta kitörni készülő nevetését. 

- Jól van már, csak annyira unok itt lenni – sóhajtotta a lány. 

Elena némi szánalmat érzett Rebekah iránt. Túlontúl pörgős volt ahhoz, hogy sokáig egy helyben maradjon. Ráadásul Klaussal való menekülésük miatt is a változatosságot szokta meg. Eldöntötte, hogy beszél Ric-kel, hátha rá tudja venni, hogy vigye magával a lányt. Valószínűleg jót tenne a szőke Ősnek, egy kis kiruccanás, és a férfinak is egy kis színt vinne az életébe, arra a pár napra. Rebekah ezer éve él, valószínűleg olyan történelmi dolgokat oszthat meg a tanárral, amiket az nem is gondolt volna. Ezt biztos értékelné a férfi. Lehet, hogy kissé dilis a lány, de mióta nem gyűlölködnek egymásra, észrevette a jó oldalát is. 

- Elena, akkor pár napot együtt tölthetünk valahol – fogta meg a hasonmás kezét Elijah és megcsókolta. 

- Hová menjünk? – nézett elgondolkozva a lány. 

- Menjetek a tóparti házba Elijah, ott nem keltetek feltűnést. Holnap felhívom a bejárónőt, hogy készítse elő a házat pár napra. Ételt és italt is vitetek – szólalt meg Klaus és Caroline-ra nézett, aki bátortalanul visszamosolygott, felidézve az ott töltött vacsorájukat. 

- Köszönjük Klaus, igazán figyelmes tőled – biccentett Elijah. 

- Igen, köszönjük – mosolygott a hibridre Elena is. 

- Mikorra kell, hogy eltűntesd Elenát a városból Ric? – kérdezte Kol. 

- Pár napot kértek, szóval azt mondtam, hogy pénteken elmegyünk és majd csak szerdán jövünk. Addig van idejük, hogy megoldják a benneteket övező rejtélyt – mondta Alaric. 

- Tehát akkor holnapután indulunk – foglalta össze a hasonmás, izgalommal a hangjában, és megszorította Elijah kezét. 

- Köszönöm a vacsorát, igazán ízletes volt. Elena, holnap beszélünk, és mindent letisztázunk, gondolom itt szeretnéd tölteni az éjszakát. Péntektől pedig tiétek a terep – nézett Caroline-ra és Kolra Alaric. 

- Mindent köszönünk Ric – mondta Elijah. 

- További jó szórakozást – állt fel a férfi, és Rebekah is felpattant, hogy kikísérje. 

- Most hogyan tovább? Miként vezessük félre őket? – kérdezte Elena. 

- Majd holnap megbeszéljük. Most járnom kell egyet – állt fel Klaus és eliramodott. 

- Nik, várj meg – ugrott fel Caroline is, de már csak a bejárati ajtó csapódását hallotta. 

- Nem értem Nik-et. Nem tettünk semmi rosszat. Az a csók teljesen véletlen volt – vonta meg vállát Kol.

- Te azért nem bántad, nem igaz? – érkezett vissza Rebekah és csípőre tett kézzel megállt testvére fölött. 

- Te inkább maradj csendben kullancs kisasszony – vágott vissza Kol, célozva testvére tanárra való akaszkodására. 

- Én megértem Klaust. Én is megőrültem volna, ha azt látom, hogy ha csak véletlenül is, de az orrom előtt más csókolja meg azt, akit szeretek – mondta Elena. 

- De hát véletlen volt – könnyezett Caroline. 

- Adjatok egy kis időt Nik-nek. Már az is jó jel, hogy nem esett Kolnak. Ne aggódj, Caroline vissza fog jönni – mondta kedvesen Elijah. 

- Caroline, várd meg a szobájában a bátyámat, most úgy is használhatatlan lennél, még eltörnéd valamelyik lopott, de ettől még méreg drága tányérunkat. Ti meg segítsetek leszedni az asztalt – intett a többieknek Rebekah. 

Elena csendesen feküdt Elijah mellett. Sajnálta barátnőjét, kellemetlen helyzetbe keveredett. Még Klaust is sajnálta, mivel megértette feldúltságát, és mert tudta, hogy milyen erős érzelmeik vannak a vámpíroknak, valószínűleg sokkal jobban megviseli, mint egy embert. Sóhajtott egyet. 

- Valami baj van kedvesem? – kérdezte Elijah és magához húzta a lányt. 

- Csak sajnálom Caroline-t és Klaust – ölelte át a lány a férfit. 

- Ne aggódj, rendbe jönnek a dolgok közöttük. Nagyon szeretik egymást, és tényleg csak egy vétlen kis puszi volt az egész. 

- Te nem akadtál volna fenn, ha velem történik mindez? 

- Őszintén szólva kedvesem, de igen, nagyon is. 

- Én is. 

- Kell egy kis idő Niklausnak, hogy lenyugodjon. Nem csak a csók zavarta. Kol és Caroline szemmel láthatóan jól kijönnek egymással, nem érzi a biztonságot a testvérem. 

- Caroline nagyon szereti Klaust. 

- Fordítva is igaz, de Nik-nek ezer évig volt a bizalmatlanság a társa. Most olyan új érzései vannak, amiket talán emberként érzett utoljára, és az már nagyon régen volt. Meg kell tanulnia ezeket kordában tartani. Úgy gondolom, hogy egész jól csinálja, abból kiindulva, ahogyan ma uralkodott magán. 

- Helyre jön minden – bólogatott bele a sötétbe a lány. 

- A szerelem mindent legyőz – csókolta meg Elenát a férfi. 

- Remélem is – bújt a férfihoz a lány és lecsukta szemét. 

A szöszi vámpír, már legalább két órája várta Klaust, és egyre jobban aggódott. A hibrid telefonja ott virított rajzasztalán, így elérni sem tudta. Közben lezuhanyozott, hajat mosott, és már nem volt semmi teendője. Teljesen elcsendesedett a ház, Rebekah és Kol is visszavonultak. Összekuporodva ült a szobában lévő hatalmas fotelben, és becsukott szemmel hallására támaszkodva várta, hogy meghallja, mikor érkezik meg a férfi. Amikor meghallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó izgatott lett. 

- Nik! – ugrott a férfi nyakába, amikor az belépett a szobába. 

- Caroline! Még itt vagy? – tolta el magától a lányt a hibrid. 

- Hol lennék? – vonta össze szemöldökét a vámpír. 

- Nem tudom. Otthon, vagy máshol? 

- Máshol? Kol szobájára célzol? – kérdezte éles hangon Caroline, és csípőre tette kezét. 

- Nem én mondtam – vonta meg vállát a férfi. 

- Úgy látom, hogy előjött a rosszabbik éned – jegyezte meg cinikusan a lány. 

- Úgy látom, hogy nagyon jól kijössz az öcsémmel – vágott vissza Klaus. 

- Nem direkt történt az a csók – mondta dühösen Caroline. 

- Tudom, de fogalmad sincs milyen érzés volt azt látni, ráadásul tényleg baromi jól kijössz Kollal – válaszolta szintén dühösen Klaus. 

- Tudod mit, drágám! Igen kedvelem az öcsédet, mert jókat lehet vele nevetni, de ennyi. Én is kiakadtam azon, ami történt. Miattad. Egyébként nincs bűntudatom, és Kolnak sincs, mert nem volt szándékos – nyomta meg az utolsó három szót Caroline. 

- Az a kis hülye – mormogta Klaus. 

- Ne merj az öcsédre támadni, nem tehet a történtekről. Higgadj le kérlek! Itt várlak több mint két órája, és betegre aggódtam magam – mondta Caroline. 

- Nem tudom elviselni, hogy bárki hozzád érjen. Sajnálom – mondta Klaus. 

- Én sem szeretném, hogy más hozzám érjen rajtad kívül – mondta békülékeny hangon a lány. 

- Túl erősek az érzéseim irántad, alig bírom őket kontrollálni, úgy pedig végképp nem megy, hogy éppen más ölel át. Megőrültem a féltékenységtől. 

- Nik, tény, hogy az a szájra puszi nem volt része az együtt meghozott döntésünknek, hogy Kollal eljátsszuk a szerelmes párt, de nem szándékosan történt. 

- Tudom, de olyan jól szórakoztál az öcsémmel. 

- Klaus, tudod, hogy milyen bolondos, szinte lehetetlen rajta nem nevetni. 

- Világ életében nagy bohóc volt – forgatta szemeit Klaus. 

- De én veled érzem magam a legjobban. Nem értem, hogy inoghatott meg a bizalmad ennyire az irányomban. 

- A bizalom ezer évig nem volt benne a szótáramban. Ne haragudj, hogy így viselkedtem. Megígérném, hogy többet nem lesz ilyen, de akkor hazudnék. Idő kell, amíg megtanulom kezelni. 

- Addig kitartok valahogy – sóhajtotta a lány. 

- Szeretlek – ölelte meg a hibrid. 

- Én is szeretlek – bújt a férfihoz Caroline. 

- Ajánlom is. 

- Feküdjünk le, fáradt vagyok, és szörnyű napok várnak rám Katherine meg az idióta, megszállott Salvatore testvérek miatt. 

- Meg tudnám őket ölni. 

- De nem fogod, mert azzal bántanád Ric-et, Elenát és engem is. Olyan embereket, akik segítenek neked, és én, még szeretlek is. Egyébként Elena megértette a feldúltságodat. 

- Nem mondod, hogy Elena együtt érez velem? – vonta fel szemöldökét a férfi. 

- Pedig így van – nevette el magát a lány. 

- Ezt haladásnak nevezem – bólogatott a férfi. 

- Sokat fejlődtél az már biztos, és ez nem csak az én hatásom, hanem a testvéreidé, és talán még Elenáé is, sokat vagyunk így együtt, formáljuk is egymást közben. 

- Mint egy család. 

- Azt hiszem, ha Rebekah-n múlna, akkor egy fővel bővülne a családtagok száma – kacagott fel Caroline. 

- Szegény Ric, a húgom ma igazán elemében volt nem igaz? – nevetett Klaus. 

- Szerintem néha azt sem tudta szegény Alaric, hogy fiú vagy lány. 

- Köszönöm, hogy nem mentél el – simogatta meg a vámpír arcát a hibrid. 

- Most már nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen – húzta össze szemét a lány. 

- Nem is akarok. Mit szólnál egy békülős együttléthez? – vonta fel szemöldökét a férfi. 

- Belelátsz a gondolataimba – suttogta a lány, és vadul egymásnak estek.

Chapter 19

Íme a 19. fejezet, a végén meglepetéssel, de ne csaljatok olvassátok végig! :)))
Mindenkinek nagyon köszönöm az eddigi pozitív visszajelzéseket!
Jó szórakozást kívánok!!!

Lépj tovább

Másnap délután Caroline Stefannal ült a Grillben. Az ifjabbik Salvatore reggel felhívta, és kérte, hogy találkozzanak. Klausnak nagyon nem tetszett a dolog, féltette a lányt. Emlékezett még arra, amikor Stefan akár Elenát is bántotta volna, csak hogy elérje célját. A szöszi lány megnyugtatta, hogy nincs miért aggódnia, Stefan jelenleg nem a gyilkos formáját hozza, ugyanakkor nyilvánosság előtt lesznek. Egyébként is jó vele a viszonya, valószínűleg inkább csak félti őt a Kollal való „kapcsolata” miatt. Mindemellett remélte, hogy esetleg némi információhoz jut a terveikről az Ősök ellen. A hibrid továbbra sem igazán értékelte a helyzetet, de nem tudott mit tenni. 

- Szóval Stefan, mi újság van veled? Még mindig nyuszi diétán vagy? – kérdezte kedvesen a lány. 

- Mindenkinek így a legjobb, nekem is.

- Nem biztos, hogy ez a legjobb, túl hamar álltál le az emberi vérről. 

- Sajnos Caroline, vagy leállok vele teljesen, vagy teljes mértékben a rabjává válok, és nem tudok nélküle létezni, és elveszi az eszemet. 

- Ezt már tapasztaltuk – bólogatott a lány. 

- Mi van veled? Régóta nem jártál már nálunk. 

- Köszönöm jól vagyok. Elnézést, hogy kerüllek benneteket, de Damon kicsinál az állandó gyanúsítgatásaival. Nem szívesen vagyok a közelében. 

- Tudod milyen a bátyám. Mindig is bizalmatlan volt. 

- Igen, de ez most már egyre durvább nála. Olyan, mint egy megszállott. Elenát is teljesen megőrjíti. 

- Elena hogy van? Úgy tudom, nagyon sok időt töltötök együtt. 

- Igen, valóban sokat. Jól van, tényleg jól, de ezt valószínűleg amúgy is tudod, mert a múltkori bátyáddal való összezördülésünkkor kiderült, hogy állandóan Ric-től szerez információkat Elenáról. Nem próbálnád meg leállítani? – kérte a férfit a lány. 

- Ha Damon valaminek a megszállottja, akkor csak úgy tudod megállítani, ha megölöd. Egyébként egyetértek vele. Amíg Klaus itt van, addig Elena élete nincs biztonságban. 

- Hülyeségeket beszélsz. Az Ősök nem tesznek semmit. Egyébként meg, ha valóban a vére kellene Klausnak, akkor Elena élete pontosan, hogy biztonságban lenne. Egy halott lánnyal nem tudna mit kezdeni – mondta Caroline, miközben rosszul volt, hogy úgy kell beszélnie Nikről, mintha még mindig az utálók táborát erősítené.

- És szerinted normális, hogy egy vérzsáknak tartja? – kérdezte Stefan éles hangon. 

- Nem tartom normálisnak, csak a logikai bukfencedre akartam rámutatni. A valódi véleményem az, hogy nem akar semmit Elenától. Elérte a célját, ami sajnálatosan veszteségeket okozott sokunknak, de ezen változtatni már nem lehet. 

- Elég beletörődő lettél – jegyezte meg a vámpír. 

- Használhatod ezt a szót is, de tudod Stefan, néhány veszteség elkerülhető lett volna, ha mi megfelelően reagálunk, vagy nem reagálunk semmit, vagy ha nem akarunk egyfolytában visszavágni. Most nyugalom és béke van. Sem Elena sem én nem akarunk mást, mint azt, hogy ez így is maradjon. 

- Nem értelek téged. Ismerlek Caroline, a barátság a legfontosabb számodra, mégis úgy érzem, hogy az Ősöket véded, és Elenát is egy álomvilágba rángatod – sóhajtott fel a férfi. 

- Na, most álljon meg a menet! Egy pillanatig sem befolyásolom Elenát, szégyellheted magad, hogy ezt gondolod rólam! Miért nem mondod egyből azt, hogy megigéztem őt? Nem azért jöttem ide, hogy te is gyanúsítgatni kezdj! – lábadt könnybe Caroline szeme. 

- Ne haragudj, nem ez volt a célom – fogta meg a lány kezét Stefan. 

- Mégis úgy hangzott. Sosem akarnék rosszat Elenának, sem pedig nektek. Hogy jutottunk el idáig Stefan? Szétesőben van a barátságom veletek, és Elena sem véletlen, hogy nem jár már hozzátok. Miért nem álltok le? Bármit akartok tenni, az vissza fog ütni, ahogyan eddig mindig. 

- Az Ősök miatt tartunk itt Caroline - mondta csendesen a vámpír.

- Fejezd be ezt Stefan. Lehet, hogy okoztak nekünk szenvedést, de sokkal többet okoztunk mi egymásnak, és saját magunknak. Ne bújj mindig az Ősök mögé. Elena megpróbált beszélni veled, de elutasítottad, és inkább Klausra támadtál, úgy hogy még Elena életét is kockára tetted. Még ezek után is próbált neked segíteni, de te nem kértél belőle. Én is mindig ott voltam, amikor segíteni kellett nektek, az őrült terveitek kivitelezésében. Ezzel szemben Damonnal együtt gyanúsítgatni kezdtek mindkettőnket. Kiszálltunk ebből az ördögi körből. Javaslom, hogy te is tegyél így, és próbálj Elenán túllépni Damonnal együtt. Ő most tényleg  jól van, arra kérlek, hogy ne akarj visszasétálni az életébe és Damon se. Amikor te még tehetted volna, elfordultál tőle. A kapcsolatotok már sosem lenne olyan, mint régen volt. Túl sok minden történt köztetek, ami fájdalmas. 

- Klaus miatt – mondta dühösen Stefan. 

- Igen miatta kezdődött, de miattad ért így véget. Emlékezz arra, amit az előbb mondtam Stefan. Elena vissza akart kapni, de amikor vége lehetett volna az őrületnek, Mikael megölésével, te folytattad a harcot, amihez Damon is csatlakozott, végül mindannyiunkat belerángattatok, és egyáltalán nem lett jó vége. Ne csak Klaust hibáztasd! Mindannyian hibásak vagyunk – mondta a lány szomorúan. 

- Csak a bosszú maradt nekem akkoriban Caroline – nézett a lányra Stefan. 

- Szerintem meg mind itt voltunk neked, akik szeretünk téged, akikre támaszkodhattál volna! Ne tegyetek semmit, amivel újra bajba sodorjátok magatokat, vagy mindannyiunkat! – mondta feldúltan a szöszi vámpír. 

Stefan nem válaszolt. Tudta, hogy sok igazság van abban, amit a lány mond, de már mélyen beleivódott a Klaus iránti gyűlölet, és tudta, hogy addig nem szabadul meg ettől az érzéstől, amíg a hibrid él. Mindemellett továbbra is úgy érezte, hogy Caroline az Ősöket védi. Talán mégis igaza van Tylernek ezzel a Kol dologgal. 

- Caroline, van valami közöd az Ősökhöz? – kérdezte végül. 

- Megőrülök tőletek – tért ki a válaszadás elől Caroline.

- Az a hír terjed, hogy együtt vagy Kollal – bökte ki Stefan. 

- Tényleg? Ki terjeszti ezt a baromságot? – kérdezte magából kikelve a lány. 

- Ugyan drágám, nem kell tagadni – jelent meg Kol vigyorogva, majd leült Caroline mellé és átkarolva egy puszit nyomott az elképedt szöszi arcára. 

Stefan meghökkent. Caroline egy pillanatig riadtan nézett, majd bosszúsan próbált meg Kol ölelő karjából szabadulni, de az nem engedte. 

- Szóval Stefan, ki a jó hír terjesztője? Igazán büszkeséggel tölt el, hogy a város legszebb lánya a barátnőm. Szeretném megköszönni annak, aki kiszivárogtatta. Az én drágaságom még titkolni akarta egy ideig a kapcsolatunkat, de én már nagyon szerettem volna nyilvánosan is megjelenni vele – mosolygott pimaszul az Ős. 

- Nem vagyok a barátnőd. Befejeznéd, hogy kínos helyzetbe hozol? – kérdezte a szöszi még mindig küzdve, hogy kiszabaduljon. 

- Igen Kol, viselkedj már az Istenért! – érkezett meg Rebekah. 

- Igazi hangulatgyilkos vagy Becca, pedig már éppen kezdtem élvezni a helyzetet – vigyorgott Kol, és levette a lányról a kezét. 

- Bocsáss meg a testvéremnek Stefan, nincs Caroline-nal, és nem tehet róla, hogy elmebetegnek született– mosolygott Rebekah, és leült az összezavarodott vámpír mellé. 

- Ne haragudj Caroline, de ezt nem hagyhattam ki – nyomott egy csókot a lány kezére, aki  a szemét forgatva csóválta fejét. 

- Régen láttalak Stefan, mi újság van veled? – kérdezte csevegve Rebekah. 

- Az egész családotok pszichopata – mondta válasz helyett a vámpír. – Te ezeket védted Caroline? 

- Védtél bennünket? Repes a szívem a boldogságtól – mondta Kol alélt hangon. 

- Otthon akadhat némi problémája a szívednek – húzta fel szemöldökét sokatmondóan Rebekah, de az Ős csak vigyorgott. 

- Nem védtem őket, azt mondtam el, amit gondolok, és bármilyen idiótán viselkedett Kol az előbb, ez a véleményemen nem változtat – rázta meg fejét a szöszi. 

- Nem értelek Rebekah! Utálod Caroline-t és Elenát is, mégis egy asztalnál ültél velük a múltkor. Most nem hagytad, hogy teljesen kínos helyzetbe hozza őt a testvéred, pedig te igazán élvezed az ilyesmit. Mégis mi változott? – nézett a szőke Ősre Stefan. 

- Ajjaj, úgy látszik, hogy összeesküvést sejt valaki a dolgok mögött – jegyezte meg szemtelen hangon Kol, és Caroline-ra kacsintott.

- Ne ess túlzásokba Stefan! Nincs minden tettünk mögött sötét gondolat. Ha már itt élünk, akkor megpróbálunk beilleszkedni, és rajtad meg a bátyádon kívül, leginkább őket ismerjük. Valahol el kell kezdeni, és valljuk be őszintén, nálatok jobb társaság a két leányzó. Miért kell mindig az utálatról, a gyűlöletről fecsegni? Ami történt megtörtént, változtatni nem lehet rajta. Én túlléptem az utálaton, inkább próbálok pozitívan hozzáállni. 

- Ez nem így szokott működni – vetette oda Stefan. 

- Azért, mert te képtelen vagy megszabadulni a Klaus iránti gyűlöletedtől? Lépj túl rajta! – legyintett Rebekah. 

- Egyetértek Stefan! Felemészted magad! Jobbat érdemelsz, egy gyűlölettel teli életnél. Fogadd meg amit Rebekah mondott, próbálj meg túllépni rajta – nézett könyörgő tekintettel Caroline a férfira. 

- Mióta értesz te egyet ezzel az őrült nőszeméllyel? Egyáltalán minek álltatok velük szóba a múltkor is? – kérdezte éles hangon a vámpír. 

- Nem hallottad mit mondott az őrült testvérem és Caroline? Juss túl a gyűlöleteden – tárta szét kezeit szertartásosan Kol. 

- Miért ültök itt ti ketten? Ez egy magánbeszélgetés – emelte fel hangját Stefan. 

- Amikor a nevemet emlegetik, onnantól kezdve már rám is tartozik – mondta pimaszul az Ősi vámpír. 

- Többet nem fogjuk emlegetni. Elhúzhatsz – mondta Caroline, a szemeit forgatva. 

- Ahogy kívánod kedvesem, majd még látjuk egymást – állt fel az asztaltól Kol, és meghajolt Caroline előtt. 

A lány alig tudta eltitkolni a mosolyát. Piszok mérges volt rá az előbbi mutatványa miatt, de ugyanakkor szerette, hogy ilyen bolondos. 

- Viszlát Stefan! Caroline, majd beszélünk – biccentett Rebekah. 

- Nos Stefan, elhiszed végre, hogy nincs semmi közöttem és Kol között? 

- Már megint a nevemet hallom – hangzott fel valahonnan az Ős hangja, amit csak Caroline és Stefan vámpírhallása érzékelt. 

- Kopj már le Kol! – mondta bele a levegőbe a lány, és újra a mosolyoghatnékja támadt, de a vele szemben ülő vámpírra nézve, inkább visszafogta magát. 

- Nem szeretném, ha te vagy Elena közelebb kerülnétek hozzájuk. Veszélyesek, kiszámíthatatlanok, és kegyetlen gyilkosok. Mindnyájan, még Elijah is. 

- Ó, szóval ez leginkább Elenáról szól, és arról, hogy segítséget kért Elijah-tól? – vonta fel szemöldökét a szöszi. 

- Mindkettőtökről szól. Nem mintha megérteném Elenát. Elijah elrabolta, az elmebeteg húga kezére adta, és…. – mondta Stefan, de Caroline beléfojtotta a szót. 

- Elég ebből! Elijah-nak, és csakis neki köszönhetjük, hogy Alaric még él. Téged és Damont jobban lefoglalt, hogy az Ősök nem létező tervével foglalkozzatok, és nem jutottatok egy lépéssel sem közelebb Richez. Szóval ne merj Elena döntése felett ítélkezni, vagy akár magán Elenán! – emelte fel figyelmeztetően a hangját a vámpír lány. 

- Sosem tenném, de akkor is veszélyes lépés volt. 

- Megfájdul tőled a fejem Stefan. Elmondanád, hogy mégis mit tett volna Elenával? Mióta kihúzta a tőrt Elijah-ból, egy jó kapcsolat alakult ki közöttük. Lehet, hogy azon az ominózus napon elragadta Elenát, de arra személyes oka volt. Te sem nézted volna tétlenül, ha megtudod, hogy meg akarnak ölni téged és Damont. Nem az ő pártját akarom fogni, csak megértem miért csinálta. 

- Túl jó szíved van Caroline. 

- Egykor neked is az volt, mostanra viszont az egész lényedből árad a szomorúság, a harag és a gyűlölet. Nagyon szeretlek Stefan, fáj érted a lelkem. Tudod, hogy ez vámpírként mennyivel erősebb érzés, mint emberként! – fogta meg a vámpír kezét a szöszi. 

- Én is szeretlek téged, csak féltelek – mondta a férfi, és megszorította a lány kezét. 

- Nincs mitől féltened, és Elenát sem. Kérlek szépen, hagyd ezt az Ős mizériát – nézett kérlelőn Caroline. 

- Nem akarunk semmit az Ősöktől – hazudta a vámpír. 

- Stefan annyira jó lenne, ha tényleg igaz lenne, amit mondasz. Nem nyerhettek! Sosem nyertünk, maximum kissé megnyirbáltuk a soraikat, aminek a vége az lett, hogy ezerszeres erővel ütöttek vissza. Féltelek téged, még a kék szemű ördögöt is, pedig meg sem érdemli! – mondta csendesen Caroline. 

- Nem hazudtam, nincs tervünk az Ősök ellen – válaszolta Stefan, és ebben igazat mondott, mert tervük még valóban nem volt, mivel nem tudták hogyan lehetne kiiktatni Klausékat. 

Caroline nem akarta tovább feszegetni a témát. Nem lett volna értelme. 

- Szóval mi van az örök gyanakvó bátyáddal? Néha még kirúg a hámból? – kérdezte a lány, célozva Damon kilengéseinek emberi áldozataira. 

- Mióta nincs Elena, kevésbé tartja magát kordában, de azért még nem kanászodott el teljesen – vonta meg vállát Stefan. 

- Nem is vártam, tőle mást – forgatta szemeit a lány. 

- Damon az Damon marad, míg világ a világ – tárta szét kezeit Stefan, és Caroline felnevetett. 

A nap további részében már nem jött fel az Ős téma, és az egyéb viszonyok. Inkább csak nosztalgiáztak. 

Estefelé Elijah tiszteletét tette Elenáéknál, Alaric segítségét kérve. 

- Elijah, kedvellek téged, és köszönöm, hogy megmentetted az életemet. Külön köszönöm, hogy Elenát boldoggá teszed, de nem tehetem meg, hogy kémet játszom. Damon a barátom, Stefant is nagyon kedvelem. Ha most elárulom őket, és ez kiderül, márpedig biztos így történne, elveszíteném őket. Így is osztanak meg velem információkat, legyen elég ennyi. Kérlek, ne vonjatok bele jobban a harcaitokba, egyébként is belefáradtam már az állandó meccsekbe – nézett a vámpírra Ric. 

- Teljes mértékben megértelek, és nem kényszerítenélek semmire, amit nem akarsz – mondta az Ős és elismerően biccentett egyet. Szerette az olyan embereket, mint Alaric. Becsületes, hűséges, törődő. Nagyon nagy erények voltak ezek a szemében. 

- Ric, féltem Damont és Stefant, ha tényleg tesznek valamit, abba bele is halhatnak. Nem várhatod el egyik Őstől sem, hogy ölbe tett kézzel nézzék a dolgokat – nézett esdeklő tekintettel Elena. 

- Tudom, hogy mindnyájatok élete a tét, de nem kellene aggódnotok, hiszen nincs olyan dolog ezen a világon, ami árthatna nektek. Nem igaz? – nézett Elijah-ra a tanár. 

- Nem tudunk róla, de nem akarunk felesleges konfliktusokba keveredni. A testvéreim nem olyan türelmesek mint én, könnyen eljár a kezük, és az végzetes bárkire is emelik – válaszolta Elijah. 

- Mi csak nyugalmat akarunk Ric, de Damon és Stefan megszállottak lettek – mondta a hasonmás. 

- Elijah, nagyon nehéz helyzetben vagyok. Valójában én is Klaus halálát akarom, hiszen Elena egy élő vérbank számára. 

- A testvérem már nem akarja Elena vérét. 

- Ezt el is hiszed neki? 

- Ezer éve ismerem, tudom, hogy igazat mond. Egyébiránt sosem hagynám, hogy bántsa Elenát. Soha! – fogta meg a lány kezét, aki kissé zavarba jött, mert bár Ric rájött a kettejük között lévő dologra, de más, hogy most látja is ezt. 

- Klaus őrült, antiszociális személy. 

- Nos, egy kissé mindnyájan azok vagyunk, és ez alatt nem csak a családomat értem, - bár mi kifejezetten jó példái vagyunk ennek - hanem szinte az összes vámpírt. A legtöbben nem akartak vámpírrá válni, hanem csak úgy megtörtént velük. Mi sem akartunk, apánk kényszerített bennünket. Az érzelmek felerősödése is nehezíti a beilleszkedést. Idő kell hozzá. Klaus megszállott volt ezer évig, sok esetben remete életet élt. Most kezdte el megtalálni a helyét. 

- Ric, Klaus tényleg nem akarja a véremet, én hiszek Elijah-nak. 

- Adjatok egy kis időt nekem, át kell gondolnom a dolgokat – kérte a férfi. 

- Természetesen– ugrott fel a lány a helyéről, és átölelte a tanárt. 

- Elég legyen már! – nevetett fel a Alaric. 

- Nos, akkor azt hiszem én megyek is – állt fel az Ősi vámpír. 

- Elijah, nem ennél velünk, kész a vacsora! Szívesen megismerném egy kicsit jobban Elena udvarlóját – nézett az Ősre Alaric. 

- Ric! Ne hozd már zavarba, engem meg pláne ne – mondta elvörösödve Elena. 

- Elfogadom a meghívást, köszönöm. Nem hozott zavarba kedvesem, ez így természetes. Ha felelősséggel tartoznék valakiért, én is tudni szeretném, hogy ki udvarol neki, mik a szándékai és így tovább. 

- Neked könnyű lenne, csak megigéznéd, és már fújná is az igazságot – mondta nevetve Elena. 

- Néhány vámpír tulajdonság időnként nagyon hasznos tud lenni – mosolyodott el Elijah és megpuszilta a lány arcát. 

- Elena! Segíts teríteni. Elijah, megtennéd, hogy kinyitod ezt az üveg bort? – kérte Alaric. 

- Ha tudtam volna, hogy itt is vacsorázom, akkor hoztam volna, úgy illendő. 

- Szerintem lesz még rá alkalmad – mondta Alaric mosolyogva. 

Klaus idegesen járkált. Többször hívta Caroline-t, de ki volt kapcsolva. Testvérei elmondták, hogy találkoztak a lánnyal és Stefannal a Grillben. Rebekah Kol magánakciójáról is beszámolt, amit a hibrid nem igazán értékelt, de hát Kol az Kol. Egy tréfát sem hagyna ki. Kint már sötét volt, és kezdett egy inkább aggódni. Amikor meghallotta az ajtót nyílni, egy szempillantás alatt ott termett. 

- Caroline! Már kezdtem aggódni. Ki van kapcsolva a telefonod – mondta szemrehányóan a férfi. 

- Kikapcsoltam a telefonomat, hogy nyugodtan tudjunk beszélni Stefannal. Mondtam, hogy ne aggódj miattam – bújt oda Klaushoz a lány. 

- A lényeg, hogy itt vagy – fújta ki a levegőt a férfi. 

Egymást átölelve sétáltak be a nappaliba. A hibrid töltött mindkettőjüknek egy kis whiskey-t, majd leült Caroline mellé és átölelte. 

- Rebekah mesélt Kol kis ügyködéséről. Sajnálom drágám – nézett bocsánatkérően a szöszire. 

- Ne sajnálkozz, így utólag visszagondolva, kicsit talán még vicces is volt a dolog. Stefan arcát sosem felejtem el, ahogy a mindig szomorú arca döbbentre változott. Elképesztő nagy bohóc a testvéred – mondta Caroline. 

- Mi volt Stefannal? 

A szöszi elmesélte a vámpírral folytatott beszélgetésüket. 

- Szóval úgy gondolod, hogy készülnek valamire, de még nincs tervük, mert nem tudják hogyan pusztíthatnak el bennünket? – vonta össze szemöldökét Klaus. 

- Ismerem Stefant. Jobban, mint ő képzelné. Biztos, hogy így van – bólogatott Caroline. 

- Nem értem őket. Nincs támogatójuk, csak ketten vannak velünk szemben. Egyszerűen esélyük sincs. 

- Annyira sajnálom Stefant. Rossz volt ránézni. Sokkal többet érdemel annál, mint hogy egész életében téged gyűlöljön. Damonnak is túl kellene lépni ezen. Továbbá Elenán is. 

- Időt kell adni nekik kedvesem. Gyűlölet, szerelem, mindkettő nagyon erős érzés. 

- Szeretem őket Nik, rossz látni, hogy ilyen állapotban vannak – mondta halkan a lány. 

- Magukon és egymáson kellene, hogy segítsenek, de amíg egymást hergelik ellenünk, addig esélyük sincs arra, hogy kimozduljanak ezen állapotukból – simogatta meg a szöszi fejét a férfi. 

- Igazad van, de mondani könnyű, tudod milyen az, amikor egy vámpírban bizonyos érzések ennyire erősen tombolnak. Fojtogató tud lenni, és nehéz kikeveredni belőle. 

- Caroline, ha segíteni akarsz nekik valami módon, nem vagyok ellene, de nagyon vigyáznod kell magadra. Lehet, hogy eloszlattad Stefan gyanúját a velünk való kapcsolatodról, lehet, hogy nem. Nem akarom, hogy bármi bántódásod essen, mert akkor mindkét Salvatore-t apró miszlikbe szaggatom. 

- Talán Stefan szívesen venné, ha segítenék, de nem vagyok benne teljesen biztos. Damon meg még azt sem ismerné el, hogy bajban van. Most, hogy nincs Elena, kirúg a hámból csillapítva a fájdalmát, ártatlanok vérével. 

- Hmm…na, ezért irigylem – mondta sóhajtva a hibrid. 

- Nik! – szólt rá a lány, és a rásózott egy nagyot a férfi mellkasára. 

- Sajnálom szívem, de ezer évig élők vérét ittam, nehéz megszokni, hogy francos műanyag tasakokból táplálkozzam. Nem ítélhetsz el ezért. Ne mondd, hogy neked nem esne jobban emberekből inni? Mindannyiunkban ott a vérszomj. 

- Jobban esne, sosem állítottam, hogy nem, de hatalmas önkontrollom van e téren. Nem akarok ártatlan embereket bántani – mondta felháborodva a lány. 

- Nyugalom drágám, idejét sem tudom, hogy mikor ittam utoljára emberből. Veled vagyok, melletted állok, és kontrollálom magam – tárta szét kezeit az Ős. 

- Nagyon ajánlom, hogy így is maradjon – emelte fel kezét figyelmeztetően Caroline. 

- Ne aggódjon, Ms. Kontroll – forgatta szemeit a hibrid. 

- Fel kellene hívnom Elenát, ma még nem is beszéltünk - mondta elgondolkozva a lány.

- A barátnőd otthon van, Elijah pedig náluk vacsorázik. Ric meghívta, hogy jobban megismerje Elena udvarlóját – emelte meg párszor szemöldökét jelentőségteljesen a hibrid. 

- Ric eddig talán csak kedvelte, de ezután imádni fogja Elijah-t. Beszéltek vele? 

- Igen. Időt kért. Megértem őt, jelenleg két tűz között van – vonta meg vállát Klaus. 

- Ricben megbíznak Damonék, ha nem is lép be a kivégzőosztagba, akkor is lesz neki néhány infója, ami segíthet nekünk – mondta Caroline. 

- Te mikor szeretnél bemutatni anyukádnak? 

- Már ismered anyukámat – tért ki a válasz elől a lány. 

- Szerelmem, ne terelj, tudod hogyan értem. 

- Majd akkor, ha ez az egész fehér tölgyes dolog befejeződik. Előbb semmiképpen sem. 

- Félsz, hogy feldobom a talpam? – vonta fel szemöldökét Klaus. 

- Nincs olyan szerencsém, nem igaz? – nevetett fel a lány. 

- Szóval te szeretnél lenni a víg özvegy? – húzta össze a szemét a férfi.

- Hmm…nem hangzik rosszul – nézett elgondolkozva Caroline, miközben mosolygott. 

- És hogy hangzik, egy forró és szenvedélyes éjszaka velem? – kapta fel a lányt a férfi. 

- Mindennél jobban a világon, de egynél több éjszakát szeretnék– suttogta bele Caroline Klaus nyakába. 

- Sose feledd, hogy miénk az örökkévalóság szerelmem – suttogta vissza a férfi, és pár másodperc múlva, már a férfi ágyán fekve élvezték egymást. 

Damon kiterülve feküdt a kanapén, és megpróbált kikapcsolni, ami nem igazán sikerült neki. Stefan elmesélte neki a szöszivel való találkozását, és ez nem derítette jobb kedvre. Tudta, hogy a lánynak jó pár dologban igaza volt, de ami letaglózta az az, hogy Elena jól van. Persze örült neki, hogy jól van, de érezte, hogy van valami a lány életében, amitől jól lett, és ez nem ő volt, még csak nem is a testvére. Szívébe nyilallt a fájdalom. Annak a kis pszichopata barom Kolnak igaza volt valamelyik nap, tényleg mindig olyan szekér után fut, amelyik nem veszi fel. Sóhajtva állt fel, és újabb adag alkoholt töltött magának. Már éppen újra kényelembe helyezte volna magát, amikor kopogtak. Kelletlenül ment az ajtóhoz, nagyon nem volt kedve senkihez. 

- Elena! – mondta meglepetten. 

- Próbáld újra! – szólalt meg az ajtóban álló lány, és egy pimasz mosoly kíséretében kihívóan az oldalára tette a kezét. 

- Katherine! 

- Hívtál, hát itt vagyok! – lépett be az 500 éves vámpír az ajtón.

Chapter 18

Éééés a 18. fejezet. Jó szórakozást hozzá!!!

Szövetségek

A Salvatore ház ajtaján kopogtattak. Damon lustán állt fel a fotelból. Nem várt senkit látogatóba. Testvére meg pláne nem, hacsak nem valamelyik nyuszi család kopogtat, akik kegyelmet szeretnének kérni az erdő vadorzó királyától. Kinyitotta az ajtót, és meglepetéssel nézte a látogatót. 

- Tyler! 

- Damon! Beszélhetnék veletek? – nézett a vámpírra a fiú. 

- Klaus talpnyalója vagy, szerinted szóba állok veled? – húzta fel szemöldökét Damon. 

- Megtörtem a kötést, ami köztem és Klaus között volt, és valamelyik nap ő is eljött hozzám, és visszaadta a szabadságomat. 

- Nagyon izgalmas – mondta unottan Damon. – Mit akarsz? 

- Segíteni szeretnék megölni az Ősöket, de leginkább Kolt – sötétült el az arca Tylernek. 

- Nem akarjuk kinyírni az őket, honnan veszed ezt? - hunyorított a fiúra Damon. 

- Nem kell a mellébeszélés. Teljes mértékben a ti oldalatokon állok. 

- Mi bajod van Kollal, azon kívül persze, hogy egy kis pszichopata barom? 

- Bemehetnék? 

- Ha bármivel próbálkozol, kitépem a szíved. Világos? – állt félre az útból Damon. 

- Nem fogok, már mondtam – lépett be Tyler a házba. 

Damon a nappali felé vette az irányt, a hibrid pedig követte. 

- Szóval Kol? – kérdezte újra a kékszemű vámpír. 

- Biztos vagyok benne, hogy miatta hagyott el Caroline – válaszolta féltékeny hangon a fiú. 

- Kol miatt? Azt hittem, hogy a szöszire Klaus van ráállva – vonta össze szemöldökét a vámpír. 

- Mióta haza jöttem, akárhányszor találkoztam Caroline-nal Kol is ott volt. Egyébként mi volt Klaus és Caroline között? – kérdezte értetlenül Tyler. 

- Klaus lecsapott a barátnődre. Karkötő, ruha, azt hiszem valami rajz is volt a buliban. A szöszi nem igazán értékelte a dolgot, azt tudom. Különben miért engedett el téged Klaus? Ez gyanús, nagyon gyanús – simogatta elgondolkozva Damon a száját. 

- Én is kérdeztem tőle, és azt mondta, hogy már nincs szüksége rám. 

- Klausnak nincs szüksége egy hibridre, amikor hadsereget akar? – lépett a szobába Stefan, majd biccentett Tyler felé, és Damon mellé ült a kanapéra. 

- Azt is mondta, hogy nem akar hadsereget sem. Vége a balhézásnak. 

- Nem tartottad furcsának? – kérdezte Stefan. 

- Dehogynem, és Klaus viselkedése úgy egészében furcsa volt. Azt hiszem boldognak láttam, vagy valami ilyesmi – tárta szét kezeit a fiú. 

- Tanuld meg kisfiam, hogy Klaus csak akkor boldog, ha másokat kínozhat – mondta Damon szarkasztikusan. 

- Valami nagyon nem stimmel. Itt az egész família, Klaus elengedi a hibridjét, és boldog? – húzta össze szemét Stefan. 

- Miért bízzunk abban, amit mondtál? Honnan tudjuk, hogy nem Klaus küldött? – kérdezte Damon, merően nézve a hibridet. 

- Nem tudom bebizonyítani, csak a szavamat adhatom, és meg akarom ölni Kolt. Végleg. Ha nem segítetek, egyedül próbálom meg – vicsorgott Tyler. 

- Kol? Hogy jön ide Kol? – nézett értetlenül Stefan. 

- Tyler azt hiszi, hogy Kol nyúlta le a szöszit tőle. Én sem értem, azt hittem Klaus nyomult rá. Úgy látszik nagy a sikere a gyilkos Ősök között Vámpír Barbie-nak.

- Szóval azért akarod megölni, mert féltékeny vagy? – kérdezte Stefan, egy apró mosollyal a szája szélén. 

- Nem mindegy mi az indokom? A lényeg, hogy halott legyen. 

- Igaza van Stefan, nem számít, mi az oka, amíg a mi oldalunkon áll. Szóval Tyler, újdonsült hibrid haverom, van valami a tarsolyodban, amit megoszthatsz velünk? – kedélyeskedett Damon. 

- Az Ősök keresnek valamit. Kol és Rebekah valamelyik nap sok időt töltöttek az erdőben. 

- Tudtam, hogy sántikálnak valamiben. Mit csináltak? 

- Javarészt csak sétáltak, de valahogy olyan érzésem volt, mintha kerestek volna valamit, de fogalmam sincs mit. 

- Az erdő melyik részén láttad őket? - kérdezte Stefan. 

- Az egész területen járkáltak. 

- Klaus és Elijah? 

- Őket nem láttam. 

- Követted Kolt? 

- Nem, csak én is éppen az erdőben voltam. 

- Azóta voltak újra ott? 

- Nem tudom, anyám lefoglalt egy csomó dologgal, és nem értem rá foglalkozni vele. 

- Tyler, ha tényleg segíteni akarsz, akkor az teljes részvételt fog megkívánni tőled – nézett a srácra Stefan. 

- Szeretnéd, ha kimenőt kérnék neked anyucitól? – biggyesztette le száját az idősebbik Salvatore. 

- Tartsd meg magadnak a megjegyzéseidet – mondta lesajnálóan a hibrid. 

- Mit kereshettek? – nézett elgondolkozva Stefan. 

- Bármit is, biztos vagyok benne, hogy a barlangban készült képek fogják megoldani, de ugye azok már nincsenek meg. Le kell mennünk újra a járatba és valahogy feltérképeznünk. Ric nem hajlandó segíteni, mi meg nem tudunk bejutni. Bonnie-t most próbálom rávenni, hogy segítsen nekünk. Jól jön egy boszorkány – bólogatott inkább csak magának a kékszemű vámpír. 

- Elenában és Caroline-ban nem bízhattok. A két kisebbik Őssel ültek a Grillben tegnap, és nem úgy tűnt, hogy túl nagy ellentétek feszültek volna közöttük, sőt… – jegyezte meg Tyler éles hangon. 

- Tudtam, hogy titkolnak valamit. Kolt nem igazán ismerem, bár tény, hogy a nyakát már egyszer kitörtem, de Rebekah meglep. Gyűlöli Elenát, és a szöszit is, ez fordítva is igaz. Elena biztos hálás Elijah-nak, mert megmentette Ric életét, de ez nem magyarázza a többi Őssel való viszonyát. Valami van a háttérben. Egyébként ne aggódj, nem bízunk bennük. Elena miatt már elszalasztottuk az egyik legnagyobb esélyt arra, hogy hullák legyenek az Ősök, ez nem fog még egyszer előfordulni. Caroline-nal kapcsolatban, meg ha igazad van, és tényleg Kollal kavar, nyilvánvaló, hogy szóba sem jöhet - mondta Damon. 

- Caroline-nak mindennél fontosabbak a barátai, nem tudom elképzelni, hogy igaz lenne a Kollal kapcsolatos dolog – jegyezte meg Stefan. 

- Lehet, hogy nem igaz, de a szöszi már régóta felénk sem bagózik, és Elena sem tette tiszteletét nálunk egy ideje. Ráadásul egy asztalnál üldögélnek a két kis pszicho vámpírral, Klaus meg elengedi a talpnyalóját. Valami nagyon nincs itt rendben – nézett testvérére és Tylerre Damon. 

- Most mit csináljunk? Talán figyeljük meg őket? – tárta szét kezét a hibrid. 

- Nem rossz gondolat – hunyorított Damon. 

- Egyébként Tyler, össze vannak kötve az Ősök. Ha az egyiket megölöd, mind halott lesz. Már csak azt kell kitalálnunk, hogyan lehet végleg kiirtani őket. Beszélnünk kell Alaric-kal. Ha nem is akar részt venni a tervünkben, akkor legalább Elenát jobban szemmel kell, hogy tartsa. Mi nem tehetjük, mert még jobban elmérgesedik a viszony. Tyler, te figyeld Kolt és Rebekah-t. Én Caroline-nal fogok foglalkozni, elég jó a viszonyunk. 

- Mi lesz a barlang rajzokkal? – kérdezte Damon. 

- Fogalmam sincs, mit gondolsz, hogy mi lehet azokon a rajzokon Damon, de mivel ez a te megszállottságod, foglalkozz vele te. Felhívom Ric-et – állt fel sóhajtva Stefan. 

Tegnap este mikor Elena visszajött a Mikaelson villába, csak Elijah volt otthon. Kol és Rebekah folytatták az ünneplést és átmentek egy másik városba. Elena bele sem akart gondolni, hogy hogyan mulatozhattak. Caroline és Klaus pedig a szomszéd városba mentek egy romantikus vacsorára. A hasonmás elmondta, hogy mit tudott meg Ric-től. Elijah azt mondta, hogy holnap, amikor mindenki itt lesz, akkor megbeszélik. Elijah szerette volna, ha a lány marad, és Elena nem akart hazamenni, ezért felhívta a töri tanárt, hogy Caroline-nál alszik. Ric persze nem hitte el, de nem ellenkezett, mert mint mondta az a lényeg, hogy biztonságban van. Csendesen töltötték az estét. Elijah felhozott az alagsorból, egy üveg régi évjáratú fehérbort, és összeütött egy kisebb vacsorát, amiben Elena segédkezett. A lány számára furcsa volt, hogy egy vámpírokkal teli házban ennyi emberi étel is van, és nem csak vér. A bortól, és az egész napi hercehurcától Elena hamar elálmosodott és Elijah nem bánta, hogy hamar lefekszenek. Szerette a lányt a karjaiban tartani. 

Másnap délelőtt Elena elmondta immáron mindenkinek, hogy mit mondott neki tegnap Alaric. Caroline felsóhajtott,  úgy érezte már sosem lesz nyugalom. Az Ősök csendben hallgatták a hasonmás szavait, és folyamatosan egymásra néztek. Amikor a lány befejezte, az Ősök még mindig egymást nézték.  A csend kezdett kínossá válni. A két lány úgy érezte, hogy az Ősök tudnak valamit, de nem mondják el nekik. Végül szöszi vámpír nem bírta tovább. 

- Valamit nem árultok el nekünk. Eddig tart a bizalom? – kérdezte felháborodottan. 

- Nem erről van szó szerelmem – próbálta Klaus csitítani a lányt. 

- Pontosan erről van szó Klaus. Segítettem nektek, beleértve téged is. Ezért Damon talán még engem is megölne. Segédkeztünk megtörni a kötést, most osztottam meg veletek, amit megtudtam, és mégis úgy érzem, mintha kívülálló lennék – mondta Elena is kissé ingerült hangon. 

- Elena, tényleg értékeljük azt, amit eddig tettél illetve mindketten tettettek – nézett Rebekah. 

- De? Tegnap még szövetségesnek neveztél bennünket – fonta össze karját Caroline, és elhúzódott Klaustól. Rettenetesen dühös kezdett lenni. 

- Mennyire vagytok a szövetségeseink? Mennyire bízhatunk bennetek? Nem is te vagy a kérdés Caroline, benned valószínűleg megbízhatunk, de benned Elena? – kérdezte Kol összehúzott szemmel, és hangjában most nyoma sem volt a megszokott szemtelenségnek. 

- Teljesen megbízhattok bennem! Gondoljátok, ha a halálotokat akarnám, akkor itt ülnék? – nézett a lány az Ősökre. 

- Tudod, hogy már nincs meg közöttünk a kötelék, és Klaus halálát mindennél jobban akartad… - válaszolta Rebekah, de Elena közbevágott. 

- Nem számít, hogy mit akartam. Caroline fontos nekem, és neki Klaus fontos. Ennyi a történet. 

- Szóval, ha lehetőséged lenne megölni Klaust, vagy engem, vagy bármelyikünket nem tennéd? – kérdezte Rebekah miközben merően nézte a lányt. 

- Ha így lenne, akkor nem itt ülnék, hanem a Salvatore panzióban – mondta Elena és megfogta Elijah kezét. 

- Úgy tűnik Elena a Mikaelson família tagjává szeretne válni. Jól gondolom kedvesem? – kérdezte Klaus a lányt nézve. 

A hasonmás állta a férfi pillantását. Már nem érzett félelmet, nem kedvelte a hibridet, de az utóbbi időben annyi időt töltöttek együtt, hogy egy picit már más szemmel nézte. 

- Ne ess túlzásokba Niklaus – szólt rá Elijah. 

- Nem hiszem, hogy itt az ideje, ilyen kijelentést tenni – értett egyet Elena, de közben nem engedte el Elijah kezét. 

- Nos, testvéreim, mi a véleményetek? Elmondjuk, amit tudunk? – kérdezte Klaus, és magához vonta Caroline-t, aki még mindig kissé sértődötten távolabb ült tőle. 

- Mondjuk – bólintott Kol. 

- Elena, ha ez kitudódik, akkor ugye tudod, hogy véged? – kérdezte Rebekah és egy mosolyt vetett a lányra. 

- Elég Rebekah, ne légy bárdolatlan – szólalt meg Elijah. 

- Mondhatom kedvesebben is, de a lényegen nem fog változtatni – nézett bátyjára ártatlan szemekkel a lány. 

- Most már kiböknétek végre, hogy mi van? – kérdezte türelmetlenül Caroline, miközben megpróbált kiszabadulni a hibrid öleléséből. Kicsit még bosszús volt a férfira, amiért az nem avatta be a dolgokba. 

Elijah röviden összefoglalta a fehér tölggyel kapcsolatos tudnivalókat. Elena és Caroline elkerekedett szemekkel néztek. 

- Te betörtél Ric-hez? – kérdezte Caroline, és vállon ütötte Klaust, majd felállt mellőle. Elena is ugyanezt tette, és Elijah meg sem próbálta visszatartani. 

- Ne izgasd fel magad szerelmem. Minden itt van a házban. Jó hír, hogy meg vannak a tanárotok dolgai, persze a képek kivételével – tárta szét kezét a hibrid. 

- Semmi erkölcsi érzéketek nincs? Betörtetek Ric-hez, Stefanékhoz. Elenához pont te Elijah? – csóválta a fejét a szöszi. 

- Ne legyetek már ennyire megsértődve, ez még akkor történt, amikor nem voltatok együtt. Nik még csak nyomult rád, drágám. Elijah meg csendben sóvárgott utánad Elena. Egyébként Elenához, csak ő van beinvitálva, ahogy Ric-hez is csak Klaus tudott bejutni. Csupán az életünket akarjuk menteni, és mivel a kis kompániátoknál állandó és talán egyetlen napirendi pont a megölésünk, lépnünk kellett mielőtt rájöttetek volna az újabb lehetőségre – mondta Rebekah. 

A hasonmás csendben nézte Elijah-t, akinek az egész testtartása, arca megbánásról árulkodott. 

- Akkor is visszataszító tett volt – mondta még mindig durcásan Caroline. 

- Drágám, ne csináld már, én megbocsátottam neked, amikor átvertél, és ott a halálunkat akartátok, mi meg nem akartunk bántani senkit, csak a nyavalyás képeket akartuk – nézett a szöszire Klaus. 

- A bátyámnál a pont, Caroline! Elijah, meg úgyis élete végéig magával hordozza ezt a bűnt – mondta Kol, és rávigyorgott a lányokra. 

- Azt már eddig is tudtátok, hogy az erkölcsi mércénk alatta van a tiéteknek. Most, hogy tudjátok a történetet velünk vagytok még? – kérdezte Rebekah. 

- Szóval Damon jó irányba tapogatózik – szólalt meg Elena. 

- Sajnálatos módon igen, és bár nem tud bejutni a rajzokhoz, az úgynevezett ajtóból is elég sokat lehet látni, mivel az én szemet is kiszúrta az őslakos kalendárium – mondta a szőke Ős. 

- Ric nélkül nem jutnak vele sokra, és ő nem segít nekik – kapcsolódott be Caroline. 

- Idővel rávehetik – mondta Kol. 

- Alaric nem tudja, hogy nincs már meg köztetek a kötelék, és Elijah-t nem akarja bántani – nézett Kolra Elena. 

- Ennek így is kell maradnia Elena. Ha Alaric megtudja, hogy már nem vagyunk összekapcsolva, nem veheted biztosra, hogy nem áll be a Salvatore testvérek csapatába – jegyezte meg a hibrid. 

- Elena nem fogja elmondani senkinek. Szavatartó, és van benne morális érzék – tett célzó megjegyzést Caroline. 

- Ezt az örökkévalóságig fel fogod hozni nekem szívem? – kérdezte Klaus miközben beletúrt hajába, és szemét forgatta. Caroline szó nélkül hagyta, de visszaült mellé. 

- Kértem Damont, hogy ne tegyenek semmit, de nem hiszem, hogy hallgatna rám. Nem bízik bennünk – szólalt meg a hasonmás. 

- Nem értem miért nem állnak már le. Nem csinálunk semmit. Ami megtörtént, azon már változtatni úgysem tudunk – mondta kissé mérgesen Rebekah. 

- Damon önsorsrontó, Stefannak pedig a saját állítása szerint nem maradt más, mint a bosszú – mondta Elena. 

- Ez úgy hangzik, mintha vágynának a halálra – jegyezte meg Kol. 

- Ne bántsátok őket! – kérte ijedten Caroline, és Elena is hevesen bólogatott. 

- Ne aggódj szerelmem, nem áll szándékunkban bántani őket, de csak addig, amíg ellenünk nem támadnak – mondta a hibrid. 

- Egyet kell, hogy értsek Niklaussal. Ha ránk támadnak, nem várhatjátok el tőlünk, hogy ne csináljunk semmit – szólalt meg Elijah. 

- Nem is várjuk el – mondta Elena. 

- Akkor ki kell találnunk, hogyan tudjuk meg, hogy mire készülnek, mit tudnak eddig – mondta Rebekah. 

- Damon gyanakszik mindkettőnkre. Mi biztos, hogy nem tudunk kiszedni belőlük semmit – sóhajtotta Elena. 

- Úgy tűnik Alaric kedveli Elijah-t. Igaz? –kérdezte Kol. 

- Igaz, és úgy tűnik nem zavarja, hogy vele vagyok – tett egy lépést Elijah felé, aki kinyújtotta kezét, és megfogta a lányét. 

- Elmondtad neki? – kérdezte Caroline döbbenten. 

- Nem, magától jött rá, én tagadom, de nem hiszi, hogy veled töltöm minden időmet - válaszolta elpirulva Elena. 

- Okos pasi – jegyezte meg Rebekah. 

- Elena, szerinted segítene nekünk, de legalábbis a bátyámnak? – kérdezte Kol. 

- Mit tudna segíteni? – húzta össze szemét Elena. 

- Talán ő lehetne a mi kémünk – vonogatta szemöldökét Kol. 

- Remek ötlet öcsém. Elijah talán találkozhatnál vele, és beszélhetnétek. Elena mit gondolsz? – nézett Klaus a lányra. 

- Nem is tudom – bizonytalankodott a lány. 

- A másik megoldás Bonnie, de ő nyilván gyűlöl bennünket – szólalt meg Elijah. 

- Bonnie-nak talán elmondhatnánk, hogy te segítettél az anyján – nézett felcsillanó szemmel Caroline Klausra. 

- Nem, Bonnie-t ne vonjuk bele. Tényleg mindig elveszít valakit, bármibe is kezdünk – kérte Elena. 

- Akkor? – vonta fel a szemöldökét Rebekah. 

- Puhatolózok egy kicsit Alaric-nál, és meglátjuk. Rendben? – nézett az Ősökre Elena. 

- Rendben van, de ne húzd sokáig. Egyelőre nálunk az előny, és szeretném, ha meg is tartanánk. Ha úgy érzed nem megy, szólj, akkor valami mást kell kitalálnunk –válaszolta Klaus.

- Nem kínozhatjátok meg őket, semmit ne tegyetek ellenük kérlek - kérte újra Caroline.

- Megígérem,hogy nem fogunk. A közelükbe sem megyünk! Így jó lesz? - nézett a két lányra a hibrid. Mindketten bólintottak.

- Mit tudtok a fehér tölgyről? Meddig jutottatok? – kérdezte Caroline. 

- Már az egész erdőt bejártuk, de nyomát sem találjuk – mondta Rebekah. 

- Biztos, hogy csak az erdőben lehet? - kérdezte Elena

- Nem tudjuk pontosan, drágám! Azok a szemét őslakosok nem rajzoltak hozzá térképet – válaszolta Kol. 

- A naptár szerint 300 évvel Európába menekülésetek után már meg volt az új tölgy. Közel sem biztos, hogy a mostani erdőben van. Gondolom akkor ez az egész terület erdő, mező volt. Lehet, hogy már nincs is meg a fa – mondta elgondolkozva Elena. 

- Ez is egy lehetőség kedvesem, de erről meg kell győződnünk – simogatta meg a lány arcát Elijah. 

Elena telefonja megszólalt. 

- Ric! Mi újság? 

- Stefan most hívott. 

- Mit akart? 

- Hogy tartsalak szemmel. Úgy gondolja, hogy valami módon kötődsz az Ősökhöz, és aggódnak. Caroline-ért is. 

- Miért nem szállnak már le rólunk? 

- Ezt mondtam én is. Gondoltam szólok, hogy óvatosan találkozgass Elijah-val, Caroline meg Kollal. 

- Kollal? – kérdezett vissza Elena értetlenül. 

- Igen, úgy tűnik, hogy miatta dobta Tylert – mondta bizonytalan hangon Alaric. 

- Ezeknek teljesen elment az eszük – meresztette szemét Caroline-ra, aki döbbenten ült, Kol pedig önelégülten vigyorgott, amit Klaus egy párnával jutalmazott. 

- Szóval a lényeg, hogy engem nem zavar Elijah, rendes ember. Caroline döntésének nem örülök, mert kicsit őrültnek tűnik a pasi, de nem szólhatok bele. 

- Caroline nincs Kollal, én meg nem vagyok Elijah-val. 

- Elena, hányszor játsszuk még ezt el? – sóhajtotta a telefonba Ric. 

- Nem hiszem, hogy tényleg ilyen megértő lennél, ha valóban vele lennék – replikázott Elena. 

- Pedig elhiheted. Nem vagyok vak, láttalak bennetek azon a hétvégén, amikor megmentette az életemet. Rajtad pedig látszanak a nyomai. Higgadt és kiegyensúlyozott vagy, pont olyan, mint ő. A jókedved is visszatért.  Azt akarom, hogy boldog légy, de már ezt is ezerszer elmondtam. Erre van szükséged Elena, és ha Elijah ezt megadja neked, nem bánom – mondta kedvesen a tanár, Elena pedig vérvörös arccal állt, mert az összes Ős szeme rá szegeződött, de leginkább Elijah tekintete égette a bőrét. 

- Majd otthon megbeszéljük Ric. Szia – nyomta ki a telefont a hasonmás még mindig vörös arccal. 

- Most belezúgtam Alaric-ba – mondta Rebekah álmodozó hangon. 

- Én is – tette szívére kezét Kol, és szemeit az ég felé fordította. 

Caroline elnevette magát, és Elena is vele tartott. Elijah még mindig a lányt nézte. 

- Gyere Caroline, mutatni akarok valamit – húzta maga után a lányt Klaus, miközben intett a két kis Ősnek, hogy ideje távozni. 

- Rebekah, most, hogy bevallottuk Alaric iránti érzéseinket, le kell hűtenünk magunkat – mondta Kol, és vidáman hagyták el a házat, a tanár nevét ismételgetve. 

Elena mosolyogva és fejcsóválva nézett a két Ős után, majd szégyenlősen tekintett Elijah-ra. 

- Lebuktunk Ric előtt – jegyezte meg csendesen. 

- Bánod? 

- Egy pillanatig sem, megkönnyebbültem – mondta a hasonmás. 

- És amiket mondott? Igaz? – lépett a lány elé és, két kezébe fogta puha arcát. 

- Te mit gondolsz? – nézett Elena a férfi szemeibe. 

- Szeretném, ha igaz lenne – suttogta Elijah. 

- Én is érzem a változást. Olyan dolgokat adtál nekem, amikről nem is gondoltam, hogy valaha még lehetnek az életemben. Szeretek veled, vagy akárcsak a közeledben lenni. 

- Én is változtam Elena. Ha velem vagy úgy érzem, hogy bármire képes vagyok. 

- Magad mondtad, hogy nem követed el azt a hibát, hogy törődsz valakivel, és hogy nem hiszel a szerelemben. 

- Szerelmesek lennénk? 

- Talán nem, de… - hallgatott el Elena. 

- Régen nem engedtem már magamhoz közel senkit – simogatta meg a lány arcát az Ős. 

- Én pedig sokáig nem akartam magamhoz közel engedni senkit. 

- Akkor most mi legyen Elena? – járta be tekintetével a lány arcának minden egyes milliméterét Elijah. 

- Most csókolj meg, kérlek– suttogta Elena, és a férfi teljesítette a kívánságát. 

Caroline hallgatózni próbált, de Klaus nem engedte. 

- Szerelmem, ne légy már ilyen indiszkrét – húzta magához a lányt. 

- Nem tehetek róla, világ életemben romantikus voltam – válaszolta a vámpír. 

- Inkább világ életedben beleütötted az orrod mások dolgába – mondta nevetve a férfi. 

- Jujj! Hát illik ilyet mondani annak, akit szeretsz? 

- Pont ezt szereted bennem, hogy ilyen nyers vagyok, ne is tagadd, te kis kotnyeles – csókolta meg a lányt. 

- Te pedig a kotnyelességemért, és az óriási szívemért vagy úgy oda– nevetett fel a lány. 

- Mindent imádok benned – rántotta az ágyra a hibrid a szöszit. 

- Ahhoz képest, hogy milyen modortalan és nyers tudsz lenni, nagyon figyelmes volt tőled, azon igyekezeted, hogy Elena és Elijah maguk maradhassanak – fordult le a férfiról, és feküdt vele szembe Caroline. 

- Tele vagyok meglepetéssel kedvesem. Örökkévalóság is kevés lesz ahhoz, hogy ezekhez hozzászokj – simított végig a lány haján a férfi. 

- Ajánlom is, mert ha unatkozni fogok, lecseréllek egy fiatalabbra – fricskázott a lány. 

- Sosem tennéd, menthetetlenül beleszerettél a legöregebb hibridbe a földön. Ennél jobbat nem kaphatsz – vágott vissza Klaus. 

- Akkor ajánlom, hogy te se merészelj másfelé tekintgetni, mert megjárod – húzta össze szemét a lány. 

- Nálad jobb nincs a világon, és nem is lesz – puszilta meg a lány orrát a férfi. 

- Nem akarlak elveszíteni. 

- Sosem fogsz. 

- És a fehér tölgy? 

- Megoldjuk, nem akarom, hogy emiatt aggódj. 

- Elmondhattad volna. 

- Lehet, hogy el kellett volna mondanom, de amíg egy városban vagyunk a Salvatore testvérekkel, azt gondoltam, hogy az a legbiztonságosabb neked, ha minél kevesebbet tudsz. 

- Azt hiszik, hogy Kollal vagyok. Tyler is azt hiszi, persze neki van rá oka. Ahányszor találkoztunk egymással az öcséd mindig ott volt – nevetett Caroline. 

- Az öcsém, nagyon büszke magára. 

- Kol egy nagy bajkeverő, és bohóc. 

- Mindig is az volt. 

- Ugye minden rendben lesz Nik? – kérdezte Caroline komoly hangon. 

- Minden rendben lesz. Mindannyiunk érdeke, hogy a fa eltűnjön. Lehet, hogy nem mi vagyunk a legjobb testvérek, de bajban nálunk erősebb szövetséget senki nem tud alkotni, és most már te és Elena is itt vagytok. Veletek erősebbek vagyunk. Mindig azt hittem, hogy a szerelem le fog gyengíteni, de erősebbnek érzem magam, mint bármikor. Biztos vagyok benne, hogy Elijah is ezt érzi. 

- Totál egymásba zúgtak nem? – kérdezte izgalommal a hangjában a lány. 

- Elijah nem egyszerűen belezúgott. Szerintem ez nem egy kis hóbort a részéről, hanem tényleg szereti őt, és ez még erősebbé teszi. Remélem, hogy Elena nem töri össze a szívét. 

- Nem hallottad Ric miket mondott a telefonba? Nekem is mindig úgy beszél Elijah-ról Elena, mintha egy Isten lenne. 

- És te hogy beszélsz rólam szépségem? 

- Állandóan csak szapullak, és nem győzök panaszkodni, hogy te vagy életem megkeserítője – biggyesztette le ajkát a lány. 

- Valóban? Akkor engedd, hogy tovább keserítsem – fordult Caroline fölé a férfi, és elkezdte kihámozni ruhájából. 

A lány felnevetett, és ő is elkezdte vetkőztetni a Klaust. Rövidesen már önfeledten és szenvedélyesen szerették egymást.

Chapter 17

Meghoztam a 17. fejezetet is. Nem szerelmes rész, de a sztorival is haladni kell. :)))

Jó szórakozást hozzá!!!

Felbontás

Caroline és Elena az utóbbi néhány napban együtt töltötték szinte minden idejüket, kivéve amikor éppen nem Klaussal és Elijah-val voltak. A szőke lány mindent elmesélt ami Klaussal kapcsolatos volt. Kitartó udvarlását, Bonnie anyukájához tett kiruccanásukat, a csodálatos hétvégéjüket, a férfi, emberként megélt gyötrelmeit az apja és anyja miatt, azt, hogy bevallották egymásnak szerelmüket a másik iránt. Elena nem győzött csodálkozni, és döbbenten hallgatta Mikael kegyetlenkedéseit. Egy picit, egy ici-picit más színben kezdte látni a hibridet. Természetesen ő is mesélt a közte és Elijah között alakuló kapcsolatról, amit Caroline teljes mértékben támogatott. A vámpír még mindig tartotta a Salvatore testvérekkel kapcsolatos véleményét, hangsúlyozva, hogy ettől függetlenül szereti őket. Elijah-ról nagyon jó véleménnyel volt a szöszi, és Elena egy szavát sem tudta megcáfolni. Az Ős tényleg jó ember volt. 

Jelen pillanatban azonban Elena és Caroline feszülten ültek a Grillben. Az Ősök boszorkánya már közel járt ahhoz, hogy kiszedje Estherből, hogyan lehet megtörni a kötést. Anton ugyanazt a varázslatot alkalmazta, mint anno Bonnie, amikor Lukaból kiszedte, hogy mik is a tervek Elenaval. Azonban az Ősi boszorkány nem Luka volt, hanem sokkal keményebb dió. A használandó varázsigét már megtudta a férfi, és nyilvánvalóvá vált, hogy mindegyik Ős vérére szüksége lesz. Azonban volt még valami, amit a nőből nem lehetett kiszedni. Egy varázsige folyamatosan gyengítette a nő elméjét. Remélték, hogy mostanra már van annyira erőtlen, hogy ezt is elárulja nekik. Az Ősök eddig még nem bántották az anyjukat, még Klaus sem, pedig készült rá, de Elijah képes volt visszafogni, és mióta Caroline-nal rendeződött a viszonya, meg sem próbált erőszakos lenni a nővel. A két lány csendesen latolgatta, hogy mi lehet az, amit Esther nem árul el. Mindketten szerették volna, ha a kötés megtörik. 

- Mi ez a susmus hölgyeim? – hangzott fel Damon szarkasztikus hangja. 

A két lány azonnal elhallgatott, és laposan pillantottak a férfira. 

- Szóval, mit titkoltok? – húzta össze szemét Damon. 

- Semmit – szólalt meg Elena. 

- El vagy tűnve Elena. Alaric azt mondta, hogy Caroline-nal töltöd az idődet, de én nem hiszem. Mégis merre és kivel járkálsz? Nem zavar, hogy az Ősök, köztük Klaus a városban grasszál? Bármikor elkaphatnak, hogy főgonosz uraság lecsapoljon egy kis vért a magánhadseregéhez. 

- Kedves tőled, hogy aggódsz Damon, de biztonságban vagyok. Egyébként semmi közöd, mikor, kivel és merre vagyok. A múltkor kiszálltunk, a „jelentsük be merre járunk” klubból – mondta Elena gúnyosan. 

- Amíg veszély leselkedik… - kezdte a férfi, de a lány közbevágott. 

- Milyen veszély Damon? Nem vagyok veszélyben – nyomott meg minden egyes szót Elena. 

- Azt hiszed, csak mert Elijah segített megkeresni Alaric-ot, most már bízhatsz az Ősökben?– sziszegte a férfi. 

- Elegem van belőled. Tudod mit Damon? Szállj le rólam, kérlek. Nagyon, tényleg nagyon köszönök mindent, amit értem tettél, nem tudom mihez kezdtem volna nélküled, de amit mostanában csinálsz, az már túllép egy határt. Nem kapok tőled levegőt, az állandó aggódásod megfojt. Talán Alaric-ot is mindennap kikérdezed, mit tud rólam? 

Damon nem válaszolt, de a szeme villanása elárulta a választ. 

- Szóval igen. Damon, az Ősök nem csinálnak semmit. Örülhetünk, hogy Alaric megkerült, és jól van, amit Elijah-nak tényleg, csak megköszönhetünk. Nincs semmi vészhelyzet az életünkben. Már olyan régen nem volt nyugalmunk, élvezd ki, hogy minden rendben van. Kérlek szépen – nézett Elena könyörgő tekintettel a sötéthajú vámpírra. 

- Nem értelek Elena! Hogy nem zavar, hogy itt vannak az Ősök, akik annyi szenvedést okoztak. Iszod még a verbénát? 

- Jézusom Damon! Azt hiszed, hogy Elena azért ilyen, mert megigézték az Ősök? Neked tényleg elment az eszed. Paranoiás vagy! – forgatta szemeit Caroline. 

- Veled Szöszi mi újság? Te még régebb óta vagy eltűnve. Jól tudom, hogy valami pasiért dobtad a hibrid haverodat? 

- A szabályok ugyanazok, mint Elenánál. Kiszálltam a „bejelentem merre járok” buliból. Egyébként eddig sem érdekelt túlzottabban mi történik velem, ezután se foglalkozz vele. A szerelmi életem pedig végképp nem tartozik rád – nézett csúnyán Caroline. 

- Igazad van Szöszi, csakugyan sosem érdekelt mi van veled, de kicsit furcsa, hogy mindketten el vagytok tűnve. 

- Mik a tippjeid mit csinálunk? Várj, tudom! – intett Elena. – Mindkettőnket megigézték az Ősök! Caroline, minden este Klausnak táncol, én meg önként adom a véremet, újabb hibridek kreálásához! 

- Elena, kifecsegted a titkunkat! Mindjárt itt lesznek az Ősök és megbüntetnek – kapta szája elé a kezét Caroline, és elkerekedett szemekkel nézett Damonra. 

- Gúnyolódjatok csak! Akkor sem bízom az Ősökben, és biztos, hogy készülnek valamire. 

- Fél füllel azt hallottam, hogy te és Stefan készültök valamire ellenük – nézett Elena a férfira, felhúzott szemöldökkel. 

- Nem készülünk semmire – jött talán túl gyorsan, a Damonra nem jellemző rövid válasz. 

- Ne csináljatok semmit. Az összes Ős itt van, ne kezdjetek ki velük, nem nyerhettek, meg is halhattok – mondta Elena komoly hangon. 

- Csak nem aggódsz Elena? 

- Aggódom, mert szeretlek benneteket, és nem akarom, hogy bárkinek bántódása essen – válaszolta a hasonmás még mindig komoly hangon. 

- Bárkinek? Talán Elijah-nak? Mikor beszéltél vele utoljára? – kérdezte Damon, és féltékenyen villant a szeme. Tudta, hogy történt valami azon a hétvégén, amikor Ric-et megtalálták. Elena azóta még távolságtartóbb volt velük. 

- Szállj már le a témáról Damon! – szólt rá Caroline a szemét forgatva. 

- Neked nem osztottam lapot Szöszi! – mondta durván Damon. 

- Nem illik így beszélni egy hölggyel! – csendült fel Kol hangja a hátuk mögött. 

- Semmi közöd hozzá! – vetette oda foghegyről Damon, és utálattal nézte az Őst. 

- Te valamelyik Salvatore vagy, ha jól gondolom? – nézett Kol kérdőn, mintha nem lett volna tisztában Damon kilétével. Imádta semmibe nézni az ellenségeit. Megőrjítette őket. 

- Jól gondolod – mondta lenézéssel a hangjában a kékszemű vámpír. 

- Amelyik egy kisebb városnak megfelelő mennyiségű embert kiirtott, és vérfüggő, vagy amelyik mindig olyan szekér után fut, amelyik nem veszi fel, és ettől kiszámíthatatlanná válik? Ne is válaszolj. Őszintén szólva, nem is igazán érdekel – vonta meg vállát nyeglén Kol. 

Damon az Ős elé állt és fenyegetően nézett rá. Kol a szokásos szemtelen vigyorával állta a másik tekintetét. 

- Egyszer már kitörtem a nyakad – mondta vészjóslóan Damon. 

- Meg szeretnéd próbálni még egyszer? – kérdezte Kol kihívóan. 

- Elég legyen ebből Kol! Túlteng itt a tesztoszteron! – érkezett meg Rebekah. 

- Ahogy szeretnéd Becca – lépett hátrább Kol, továbbra is a kékszemű vámpír szemébe nézve. 

- Damon, milyen kellemes meglepetés! Merre hagytad, mindig jókedvű csupa mosoly öcsédet? Már régen találkoztunk, leszel a partnerem egy ital erejéig? –csicseregte az Ősi vámpírlány. 

- Sajnálom, mennem kell – mondta tettetett sajnálkozással a hangjában a férfi, majd egy utolsó pillantást vetve Elenára és Caroline-ra, kisétált a Grill-ből. 

Elena nyugtalan pillantást vetett utána. Mióta Damon és Stefan megtudta, hogy Elijah segítségét kérte Alaric ügyében, amúgy sem felhőtlen viszonyuk még feszültebb lett. 

- Egész biztos, hogy valamit terveznek, és mi nem fogjuk tudni kideríteni. Félek, hogy Bonnie-t is belevonták. Folyamatosan leráz, amikor keresem – mondta Caroline. 

- Engem is – bólogatott Elena. 

- Mi a fenét tervezhetnek? – ült le Rebekah Elena mellé. 

- Biztos jó ötlet együtt mutatkozni? Bárki megláthat bennünket – mondta ijedten Elena. 

- Ne aggódj emiatt Elena, Damon most ment el, az öccse a lábát sem teszi ki a panzióból, a többiek meg nem számítanak – legyintett Kol, és szorosan Caroline mellé ült. 

- Kol, nem ismered az intimszféra fogalmát? – kérdezte a lány. 

- Ne legyél már ilyen Caroline, legalább ennyi jusson nekem belőled – válaszolta Kol vigyorogva. 

- Nem csoda, hogy nem volt még komoly kapcsolatod. Egy bohóc vagy – mondta nevetve, miközben odébb taszigálta a férfit. 

- Kol viselkedj már – sóhajtotta Rebekah. 

- Kiderült már mire van szükség, hogy megtörjétek a kötést? – kérdezte Elena. 

- Még nem, de már nem sokáig bírhatja – célzott anyjára Rebekah. 

- Nem féltek, hogy Esther majd bosszút áll rajtatok valamilyen módon? – nézett rá a hasonmás. 

Valamivel jobb volt a viszony közte és a szőke Ős között. Barátnők biztos nem lesznek, azonban ha csak hallgatólagosan is, de fegyverszünetet kötöttek. 

- Anton gondoskodni fog róla, hogy visszazárhassuk a koporsójába, amit egy sötét varázslattal fog lezárni. A lényege, hogy Esther se élő és se holt nem lesz. Valami ilyesmi. A boszorkány a vérével pecsételi meg a varázslatot. A koporsó felnyitásához az ő vagy családtagjai vére kellene. Anton a családjának az utolsó élő tagja, és ha elvégezte a feladatát, halott lesz. 

- Tessék? Klaus azt mondta, hogy vámpírrá változtatjátok – rökönyödött meg Caroline. 

- Már régen nem változtatunk át senkit, csak ha célunk van vele. A boszorkány most van hasznunkra, aztán értéktelenné válik – válaszolta Kol. 

- De hát segít nektek – hűlt el a hasonmás. 

- Ne légy naiv Elena! Megkockáztatni, hogy bárkinek is kifecseg valamit? Az egész természetfeletti világban rossz a híre, szószátyár alak. Most is csak azért tartja a száját, mert várja a nagy átváltozást. Ne sajnáld őt, rengeteg embernek okozott szenvedést a sötét mágiájával, valószínűleg vámpírként sem a pacifista vonalat erősítené – mondta Rebekah. 

- Mi lesz Finn sorsa? - kérdezte Caroline. 

- Tőrt kap a szívébe, hogy kipróbáljuk valóban sikerült a kötést felbontani. Ha igen, akkor benne marad a tőr. Nem kockáztathatjuk, hogy elengedjük – válaszolta Kol. 

- Valószínűleg igazatok van a boszorkánnyal és a testvéretekkel kapcsolatosan is – ismerte el Elena kelletlenül. 

- Elena, egyetértesz az erőszakos cselekedeteinkkel? Egyre jobban kedvellek! – mondta őszinte hangon Rebekah. 

- Csatlakozom az előttem szólóhoz, úgy látszik jó hatással vagyunk rád! El is fogom újságolni Elijah-nak, milyen belevaló lány a barátnője – vigyorgott Kol. 

- Nem nevezném magam a barátnőjének – pirult el Elena. 

- Számunkra az vagy. Mióta vagy neki, még néha nevetni is halljuk, kevésbé unalmas, és már nem olyan karót nyelt. Ezzel nálunk kiérdemelted a barátnő címet – hajtotta meg fejét Kol a hasonmás előtt. 

- Kizártnak tartom, hogy Elijah értékelné, ha a barátnő szót használnátok – nevette el magát Caroline. – Ilyen modern szavak nem is valók hozzá. 

- Igazad van kedvesem, de majd Elena gondoskodik róla, hogy bizonyos dolgokban végre ne középkorian viselkedjen – mondta Kol. 

- Elijah-t úgy kedvelem, ahogy van. Semmi szükség arra, hogy megváltozzon – védte meg a férfit Elena durcás fejet vágva. 

- Ne húzd fel magad, drágám! A te pasid, a te dolgod! – tette fel kezeit Kol. 

- Igaza van Elenának, a bátyánk pont úgy jó, ahogy van – jegyezte meg Rebekah. - Viszont neked lenne min változtatni. Némi önkritika, önkontroll és némi jó modor nem ártana. 

- Egyetértek – mondta egyszerre Caroline és Elena. 

- Caroline, még te is? Összetöröd a szívemet – tette a mellkasára a kezét a férfi, miközben lefelé kunkorította a száját. 

- Kol, tényleg sosem fogod feladni? – forgatta szemeit a szöszi vámpír. 

- Amíg nem találok egy hozzád hasonlót, addig ostromolni foglak – mondta elszánt hangon Kol. 

- Maradjunk annyiba, hogy ha ezt folytatod, idővel Klaus téged vesz ostrom alá, és az fájdalmas lesz számodra testvérem – vágott egy fintort Rebekah. 

- Szóval együtt maradtok, ha megtörtétek a kötést? – kérdezte Elena. 

- Egy darabig még egész biztosan – felelte óvatosan Rebekah és Kollal összenéztek. 

Elena telefonja rezegni kezdett. 

 - Elijah! 

- A villába tudnál jönni kedves? 

- Mi történt? A Grillben vagyok a testvéreiddel és Caroline-nal. 

- Ők is kellenének - jött a szűkszavú válasz. 

- Rendben. 

- Várlak! Viszlát, Elena! 

- Sietünk! – tette le a telefont a lány. 

Elena éppen mondani készült, hogy mi van, de rájött, hogy rajta kívül mindenki vámpír, tehát hallották mit mondott Elijah. 

- Akkor induljunk! – állt fel az asztaltól Kol, és a kezét nyújtotta a szőke szépségnek, hogy kisegítse a boxból. Caroline megrázta a fejét, de elfogadta az Ős kezét. 

- Caroline! – hallották meg Tyler hangját. 

- Tyler! – nézett kínosan a lány. 

- Beszélhetnénk egy percet négyszemközt? – nézett féltékenyen a fiú Kolra. 

- Nem érünk rá – válaszolta Kol. 

- Nem hozzád beszéltem, vagy Caroline már nem is beszélhet, ha veled van? 

- Nem vagyok vele, szállj már le erről a témáról Tyler – mondta ingerülten a lány. 

- Érdekes, hogy mióta visszajöttem mindig ott volt ahol te! Miért nem vallod be, hogy vele vagy? 

- Tyler! Caroline nincs Kollal – védte meg barátnőjét Elena. 

- Elena, nem kell védened őt! Nem mintha téged értenélek. Azokkal ülsz egy asztalnál, akik annyi szenvedést okoztak neked? – nézett lesajnálóan Tyler. 

- Fejezd be ezt a viselkedést, és tudod mit, ha vele lennék sem lenne hozzá semmi közöd. Elenáról meg végképp szállj le, elég neki a Salvatore tesókat hallgatni. Egyébként nincs mit mondanunk egymásnak, és valóban nem érünk rá – mondta paprikásan Caroline. 

- Közös program? – nézett sötéten a fiú. 

- Elenának és nekem közös programunk van. Az ő programjukat meg tőlük kérdezd – bökött fejével a két Ősre Caroline, és Elena kezét megfogva felvetett fejjel elvonult az ifjú hibrid mellett. 

Kol és Rebekah vigyorogva nézték a hoppon maradt fiút, majd búcsút intettek neki és ők is otthagyták. 

Egyszerre értek a Mikaelson villához. A garázsajtó már nyitva volt, és Caroline behajtott. Nagyon nem hiányzott volna, ha meglátják kocsiját. Kol mellé parkolt. 

- Remélem azért kellett jönnünk, mert sikerült kiszedni anyánkból a dolgokat, mert nagyon jól éreztem magam veletek lányok – vigyorgott Kol és kezet csókolt a hasonmásnak és szöszinek. 

- Mi is veled – nevette el magát Elena. Az Ős tényleg egy bohóc volt. 

- Végre! Mi tartott eddig? – szólalt meg Klaus, amikor beértek a nappaliba, majd Caroline-hoz lépett és megcsókolta. 

- Közbe jött egy exbarát – mondta unottan Rebekah. 

- Stefan? 

- A te barátnőd haverja, Tyler, de ez most nem lényeges. Miért kellett mindenkinek idejönni? – kérdezte Kol, miközben ledobta magát a kanapéra. 

- Elena! –lépett a szobába Elijah és a lányhoz lépve megölelte. 

- Minden meg van, ami a kötés feloldásához kell, egy valamit kivéve – nézett Klaus a hasonmásra. 

- Elena vére? – kérdezte Rebekah. 

Elena megrázkódott, de Elijah megsimogatta az arcát. 

- Csak néhány cseppre van szükség, annyira, mint amennyit anyám is használt – nézett a lányra. 

- A frászt hoztátok rám – fújta ki a levegőt Caroline. 

- Nos Elena, megteszed, ezt a kötés feloldása érdekében? – kérdezte a hibrid. 

- Igen – nézett Elijah szemébe a lány. 

- Köszönöm kedvesem – puszilta meg a férfi a hasonmást. 

- Mi kellett még hozzá Elena vérén kívül, amit az öreglány nem akart elárulni? – kérdezte Kol. 

- Az öreglány vére. 

- Ez aztán a vérszövetség – viccelt Kol. 

- Anyánk és Finn vére már meg van. Menjünk a konyhába, Anton ott vár bennünket – mondta Elijah, és átölelve Elenát elindultak a konyha irányába. A többiek követték őket. 

A konyhapulton két üvegcse volt, mindkettő félig tele vérrel. Egy papírlapra az Ősök nevei voltak felírva, ugyanazzal az ősi írással, és alakzatban, ahogyan Esther is felírta azokat, amikor a kötést készítette. 

- Hölgyeim, uraim! – köszönt a boszorkány, és mindenki biccentett. 

- Anton, kezdjük el – mondta Elijah. 

- A hasonmás hölgyhöz lenne néhány szavam. 

- Én vagyok – lépett elő Elena. 

- Nos, drágám. A varázslat vége felé lenne szükség a véredre. Egészen pontosan öt cseppre, mindegyik névre egy csepp – mutatott a papírlapra a férfi. – Nem mindegy a sorrend sem. Visszafelé kell haladnod. Niklaus, Elijah, Finn, Rebekah, Kol – mutatta a neveket a boszorkány. - Nem fognak látszódni a nevek, azt jegyezd meg, ahová mutattam. Megjegyezted? 

- Igen – mondta Elena, és megmutatta a férfinak a lapon mikor melyik névre ejtsen vércseppet. 

- Nagyon fontos, hogy tartsd a sorrendet. Rád fogok nézni, amikor el kell kezdened. Képes vagy magadat megszúrni? – nézett a lányra a férfi, odanyújtva neki egy igen vékonypengéjű tőrt. 

- Igen – bólogatott Elena. 

- Ne a tőrről cseppentsd a vért, hanem közvetlenül onnan, ahol megszúrtad magad. 

- Úgy lesz – ígérte a lány. 

- Finn vérét is használni kell, amikor rákerül a sor – nézett az Ősökre a boszorkány. 

- Majd Caroline, helyettesíti a testvérünket – mondta Klaus, és odaadta a lánynak az üvegcse vért. 

- Tudod, melyik Finn neve? – kérdezte férfi, és Caroline bólintott. -Akkor lássunk is neki. 

A boszorkány kezébe vette a másik üvegcsét, benne Esther vérével, majd becsukta szemét, és pár másodperc múlva, kántálni kezdett. Kis idő múlva kinyitotta szemét, és visszafelé haladva mindegyik névre csepegtetett az üvegcsében lévő vérből. Az Ősi boszorkány vére mindegyik néven végigfolyt áthúzva azokat. A férfi folyamatosan kántált, majd Klausra nézett, aki megharapta csuklóját és anyja vérére engedte a sajátját. Ugyanezt csinálta Elijah, majd Caroline Finn vérével, Rebekah és végül Kol. A vérhalmaz önálló életre kelt a varázsló szavainak hatására, és egy fát formázó képpé alakult. Az Ősök egymásra néztek. A fa pont úgy nézett ki, mint a fehér tölgy. Anton ránézett Elenára, aki odalépett és megszúrta mutató ujját, és a sorrendet betartva, mindegyik névre cseppentett véréből, majd hátra lépett. Vére hatására az eddig vörös színben játszó fa sötétté vált, majd a fekete tintára emlékeztető anyag is életre kelve, elkezdett zsugorodni, míg egy apróbb tintapacává nem vált, ami végül meggyulladt, majd az egész papírra kiterjedve elégette azt. Pár másodperccel később, a konyhapult üres volt, mintha sosem lett volna ott semmi. Elena és Caroline tágra nyílt szemekkel nézték a varázslatot. 

- Kész vagyunk. Szét vagytok választva – mondta mosolyogva a boszorkány. 

- Próbáljuk ki – mondta Klaus, és elhagyta a konyhát. 

- Caroline, ne ijedj meg, ha mégsem működött. Hallottam, hogy múltkor kissé kiborultál amiatt, hogy… – rándult össze Kol, és Caroline a szeméhez kapott Elenával és Rebekah-val egyetemben. 

Kol nevetve nézett rájuk. 

- Te idióta elmebeteg állat– szapulta testvérét Becca. 

- Kol, esküszöm, ha tehetném, magam nyírnálak ki– fújta ki a levegőt Caroline. 

- Öcsém, neked sosem nő be a fejed lágya – csóválta meg fejét Elijah, és átölelte Elenát, aki még mindig kicsit rémülten állt. 

- Ennyi ijedős kiscsibét – nevetett még mindig az ifjabb Mikaelson fivér. 

A boszorkány férfi összehúzott szemmel nézte a vicces kedvű Őst, és eldöntötte magában, hogy biztos nem őt fogja választani, hogy vámpírrá tegye. 

- Úgy tűnik megtört a kötés – tért vissza Klaus. – Finn szívében a tőr, mindenki más él és virul. Anyám koporsóját előkészítettem, Anton intézzük el azt is. 

- Aztán teljesítitek, amit kértem? – nézett boszorkány Klaus-ra és Elijah-ra. 

- Ahogy megbeszéltük. Ezt a napot még boszorkányként éled, holnap idejössz, és átváltoztat közülünk az, akit kiválasztasz – mondta Elijah. 

- Szavatartó ember vagy Elijah, bízom benned – mondta a férfi, és az alagsor felé vette az irányt. 

A négy Ős összenézett, és mindegyik szája szegletében alig látható mosoly játszadozott. Klaus kacsintott egyet Caroline-ra, és a boszorkány után ment. Elena kissé rosszul érezte magát. Talán jobb lett volna, ha nem tudja mi történik a férfival. Ránézett barátnőjére és látta, hogy ő is kínosan érzi magát. 

- Menjünk vissza a nappaliba – javasolta Elijah. 

- Jó ötlet! Igyunk Niklaus ősrégi whiskey-jéből, megünnepelve a szétválasztásunkat - csapta össze tenyerét Kol. 

- Várjuk meg vele Klaust – kérte Caroline. 

- Rendben szépségem, érted bármit – vonogatta szemöldökét Kol, és elterült az egyik fotelben. 

- Magatokkal fogjátok hurcolászni Esthert és Finnt? – kérdezte Elena. 

- Ez eddig is így volt, miért pont most lenne másképp. Nik elég nagy gyakorlattal rendelkezik ez ügyben, végül is mindnyájunkat magával cipelt. Valószínűleg ezután is magáénak fogja érezni a feladatot – rántotta meg vállát Kol. 

Caroline megmerevedett. A koporsókra nem is gondolt. 

- Csak nem leesett, hogy Niklaussal együtt megkapod anyuci és a bratyó bedobozolt változatát? Újabb érv amellett, hogy inkább velem kellene lenned drágám – vigyorgott Kol. 

- Istenem Kol! Hagyd már békén, most tudatosul benne, hogy koporsókkal fog élni, nem hiányzik a hülye nyomulásod is neki – szólalt meg Rebekah. 

- Ki nyomul kire? – kérdezte Klaus a szobába lépve. 

- Niklaus! Sikerült lezárni a koporsót? Hol van Anton? – nézett testvérére Elijah. 

- Már elment. A koporsó le van zárva. Holnap délelőttre pedig Anton halott lesz. Gond megoldva. 

- Hogy akarjátok megölni úgy, hogy ne tudja ti voltatok? Tudjátok milyenek a boszorkányok, képesek a halálból is valami módon visszanyúlni bosszút állni – vonta össze szemöldökét Elena. 

- Okos lány vagy – mondta elismerően Klaus. 

- Már meg van szervezve, hogy balesetet szenvedjen, amit biztosra vehetsz, hogy nem fog túlélni. Nem lehet majd hozzánk kötni, egyszerű ember által okozott gázolás lesz – mondta Elijah. 

- Kicsit sajnálom őt, jól végezte a dolgát – szólalt meg Caroline. 

- Valóban jól végezte a dolgát szerelmem, de kötelességünk elvágni a szálakat, a saját érdekünkben, bármilyen önzőnek is hangzik ez – simogatta meg a lány arcát Klaus, majd egy puszit nyomott rá. 

- Elég volt, a sajnálkozásból! Klaus a finom piádra fáj a fogunk, ünnepeljük meg, hogy végre nem függ az életünk egymásétól! – csapta össze kezét Kol. 

Klaus mindenkinek töltött, és gyorsan szétosztotta az italokat. 

- Emeljük poharunkat Elenára, aki nélkül nem sikerült volna a kötést feloldani! – emelte poharát Elijah. 

- Elenára! – mondta kórusban a többi Ős és Caroline. Elena pipacsvörös arccal koccintott mindenkivel. 

- A családra, szerelemre, barátságra, örökkévalóságra! – mondta Klaus, és megcsókolta Caroline-t. 

- Szövetségeseinkre! – koccintotta Rebekah a poharát a szőke vámpíréhoz és a hasonmáséhoz. 

- Úgy tűnik, finnyás kisasszony is befogadott benneteket! Ez mindenkinek jó hír – mondta vidáman Kol, és lehúzta italát. 

Pár órával később Elena vidáman ment haza. Caroline Klausnál maradt, amiért kicsit irigykedett. Szerette Elijah-val tölteni az idejét, úgy aludni, hogy a férfi átkarolja, de most Damon miatt nem tette. Tudta, hogy mindennap megkérdezi Rictől, hol tölti a napját, és nem akart még nagyobb gyanakvásra okot adni. Egész jól telt az este az Ősökkel. Elijah végig átölelte őt, és néhány csókot is váltottak. Kol és Rebekah egymást ugratták, időnként pedig mindkettőjüknek odaszúrt Klaus, aminek a vége persze az lett, hogy a két kisebbik Mikaelson egyszerre támadt a hibridre. Elena egész sokat nevetett, még Klauson is, de ezt a whiskey hatásának tudta be. Caroline-on pedig határtalan boldogság látszódott. 

Jókedvűen nyitotta ki a ház ajtaját, és hallotta, hogy Alaric éppen telefonál. A férfi nem vette észre, és Elena nagyon csendben zárta be maga mögött az ajtót, majd úgy állva, hogy a tanár ne lássa, hallgatózni kezdett. 

- Nem Damon, nincsenek meg a barlang rajzai. Aki betört a lakásba, valószínűleg pont azt a dobozt szemelte ki arra, hogy beletegye a cuccaimat, amiket ellopott. Mellesleg szólva logikusan gondolkozott bárki is volt. Én is így tettem volna a helyébe. 

Elena most sajnálta, hogy nem vámpír, mert így nem hallotta Damon miket mond. 

- Fejezd már be, ezt az öljük meg az Ősöket dumát, mert nem csak Elenának van belőle elege, hanem nekem is. Nem fogok segíteni. Menjetek le Stefannal a barlangrendszerbe magatok. Öngyilkos jelöltek vagytok mind a ketten. Gondolod, hogy az Ősök nem fognak lépni, ha rájönnek, hogy szaglászol? 

- …. 

- Ne zsarolj Damon, és ne rángassátok bele Bonnie-t. Túl sokat veszített már. Egyébként mit akartok megtudni a rajzokból? 

- …. 

- Megfájdul tőled a fejem. Két mód volt kiiktatni az Ősöket, az egyik a fehér tölgy, amit porig égettek. A másik az anyjuk volt, de ő sem opció, amíg nem tudod hol van. Egyébként meg össze vannak kötve, és Elijah megmentette az életemet, nagyon nem szeretnék ártani neki. Márpedig, ha egyik meghal mind vele halnak. 

- …. 

- Idióta vagy, Damon! Jó éjszakát! – nyomta ki a telefont Ric, és eközben Elena visszasomfordált az ajtóhoz, és csendben kinyitotta, majd becsapta azt. 

- Jó estét Alaric! – köszönt hangosan. 

- Elena! Végre! Kész a vacsora! – szólt ki a konyhából Ric. 

- Caroline-nál voltam. 

- Nagyon sokat lógtok együtt mostanában – jegyezte meg Alaric. 

- Talán ez baj? 

- Nem, csak nem hiszem el, hogy vele töltöd az idődet. Én másra tippelek. 

- Ric ne kezdd te is, elég nekem Damon gyanakvása. 

- Nem kioktatni akartalak Elena. Csak szeretném, ha nem hazudnál nekem. 

- Nem hazudok. 

- Nem inkább Elijah-val töltöd az idődet? – vonta fel szemöldökét Ric, de sem a hangjában sem az arcán nem mutatkozott megbotránkozás. 

- Nem – jött a gyors válasz a hasonmástól. 

- Elena, engem nem zavar. Klaus egy mocsok, Rebekah és Kol is megéri a pénzét, de Elijah nem rossz ember. Erkölcsös, intelligens, nyugodt. Sajnálatos, hogy vámpír. Egy ilyen férjet el tudnék képzelni neked. 

- Jézusom Alaric, ki akarsz házasítani? – nevette el magát a hasonmás. 

- Nem, csak azt szeretném, ha boldog életed lenne. 

- Én is ezt kívánom neked. Szóval, hallottam, hogy telefonáltál, újabb nő a láthatáron? – incselkedett Elena, mintha nem tudta volna kivel beszélt a tanár. 

- Damon volt az. 

- Még mindig ki akarja nyírni az Ősöket? – kérdezte Elena, ártatlan hangon. 

- Még mindig! Őrült a pasi. Most a képeket akarja, de azokat elvitte a betörő. Szerinte azon van valami más megoldás ahhoz, hogy kiiktassa őket. A vesztébe rohan, ha így folytatja – sóhajtott Alaric. 

Elena nyugtalan lett. Damon nem szokott a levegőbe beszélni. Mi van, ha van valami, amit az Ősök nem tudnak, és a sötéthajú vámpír előbb találja meg és használja ellenük. Már nincsenek összekötve, de ezt Damon nem tudja, és valószínűleg nem Klausnál fog próbálkozni, hanem valamelyik másik Ősnél! Szólnia kell Elijah-nak! 

- Ric, most mennem kell, Caroline-nál maradt a telefonom! Ne várj meg, és ne haragudj a vacsi miatt – szólt vissza az ajtóból Elena. 

Alaric megcsóválta a fejét. Tudta, hogy Elijah-hoz rohan a lány. Ő sem most jött le a falvédőről. Elena kiegyensúlyozott, nyugodt és jókedvű. Pont olyan, mint amilyen Elijah mellett lesz az ember. Egyébként meg látott, amit látott azon a hétvégén, amikor a férfi megmentette az életét. Nem bánta, hogy szól az Ősnek a barna lány. Elege volt Damon kinyírós játékaiból, talán Elijah megállítja, és tudta, hogy Elenára való tekintettel nem lesz bántódása egyik Salvatore-nak sem.