Chapter 17

Meghoztam a 17. fejezetet is. Nem szerelmes rész, de a sztorival is haladni kell. :)))

Jó szórakozást hozzá!!!

Felbontás

Caroline és Elena az utóbbi néhány napban együtt töltötték szinte minden idejüket, kivéve amikor éppen nem Klaussal és Elijah-val voltak. A szőke lány mindent elmesélt ami Klaussal kapcsolatos volt. Kitartó udvarlását, Bonnie anyukájához tett kiruccanásukat, a csodálatos hétvégéjüket, a férfi, emberként megélt gyötrelmeit az apja és anyja miatt, azt, hogy bevallották egymásnak szerelmüket a másik iránt. Elena nem győzött csodálkozni, és döbbenten hallgatta Mikael kegyetlenkedéseit. Egy picit, egy ici-picit más színben kezdte látni a hibridet. Természetesen ő is mesélt a közte és Elijah között alakuló kapcsolatról, amit Caroline teljes mértékben támogatott. A vámpír még mindig tartotta a Salvatore testvérekkel kapcsolatos véleményét, hangsúlyozva, hogy ettől függetlenül szereti őket. Elijah-ról nagyon jó véleménnyel volt a szöszi, és Elena egy szavát sem tudta megcáfolni. Az Ős tényleg jó ember volt. 

Jelen pillanatban azonban Elena és Caroline feszülten ültek a Grillben. Az Ősök boszorkánya már közel járt ahhoz, hogy kiszedje Estherből, hogyan lehet megtörni a kötést. Anton ugyanazt a varázslatot alkalmazta, mint anno Bonnie, amikor Lukaból kiszedte, hogy mik is a tervek Elenaval. Azonban az Ősi boszorkány nem Luka volt, hanem sokkal keményebb dió. A használandó varázsigét már megtudta a férfi, és nyilvánvalóvá vált, hogy mindegyik Ős vérére szüksége lesz. Azonban volt még valami, amit a nőből nem lehetett kiszedni. Egy varázsige folyamatosan gyengítette a nő elméjét. Remélték, hogy mostanra már van annyira erőtlen, hogy ezt is elárulja nekik. Az Ősök eddig még nem bántották az anyjukat, még Klaus sem, pedig készült rá, de Elijah képes volt visszafogni, és mióta Caroline-nal rendeződött a viszonya, meg sem próbált erőszakos lenni a nővel. A két lány csendesen latolgatta, hogy mi lehet az, amit Esther nem árul el. Mindketten szerették volna, ha a kötés megtörik. 

- Mi ez a susmus hölgyeim? – hangzott fel Damon szarkasztikus hangja. 

A két lány azonnal elhallgatott, és laposan pillantottak a férfira. 

- Szóval, mit titkoltok? – húzta össze szemét Damon. 

- Semmit – szólalt meg Elena. 

- El vagy tűnve Elena. Alaric azt mondta, hogy Caroline-nal töltöd az idődet, de én nem hiszem. Mégis merre és kivel járkálsz? Nem zavar, hogy az Ősök, köztük Klaus a városban grasszál? Bármikor elkaphatnak, hogy főgonosz uraság lecsapoljon egy kis vért a magánhadseregéhez. 

- Kedves tőled, hogy aggódsz Damon, de biztonságban vagyok. Egyébként semmi közöd, mikor, kivel és merre vagyok. A múltkor kiszálltunk, a „jelentsük be merre járunk” klubból – mondta Elena gúnyosan. 

- Amíg veszély leselkedik… - kezdte a férfi, de a lány közbevágott. 

- Milyen veszély Damon? Nem vagyok veszélyben – nyomott meg minden egyes szót Elena. 

- Azt hiszed, csak mert Elijah segített megkeresni Alaric-ot, most már bízhatsz az Ősökben?– sziszegte a férfi. 

- Elegem van belőled. Tudod mit Damon? Szállj le rólam, kérlek. Nagyon, tényleg nagyon köszönök mindent, amit értem tettél, nem tudom mihez kezdtem volna nélküled, de amit mostanában csinálsz, az már túllép egy határt. Nem kapok tőled levegőt, az állandó aggódásod megfojt. Talán Alaric-ot is mindennap kikérdezed, mit tud rólam? 

Damon nem válaszolt, de a szeme villanása elárulta a választ. 

- Szóval igen. Damon, az Ősök nem csinálnak semmit. Örülhetünk, hogy Alaric megkerült, és jól van, amit Elijah-nak tényleg, csak megköszönhetünk. Nincs semmi vészhelyzet az életünkben. Már olyan régen nem volt nyugalmunk, élvezd ki, hogy minden rendben van. Kérlek szépen – nézett Elena könyörgő tekintettel a sötéthajú vámpírra. 

- Nem értelek Elena! Hogy nem zavar, hogy itt vannak az Ősök, akik annyi szenvedést okoztak. Iszod még a verbénát? 

- Jézusom Damon! Azt hiszed, hogy Elena azért ilyen, mert megigézték az Ősök? Neked tényleg elment az eszed. Paranoiás vagy! – forgatta szemeit Caroline. 

- Veled Szöszi mi újság? Te még régebb óta vagy eltűnve. Jól tudom, hogy valami pasiért dobtad a hibrid haverodat? 

- A szabályok ugyanazok, mint Elenánál. Kiszálltam a „bejelentem merre járok” buliból. Egyébként eddig sem érdekelt túlzottabban mi történik velem, ezután se foglalkozz vele. A szerelmi életem pedig végképp nem tartozik rád – nézett csúnyán Caroline. 

- Igazad van Szöszi, csakugyan sosem érdekelt mi van veled, de kicsit furcsa, hogy mindketten el vagytok tűnve. 

- Mik a tippjeid mit csinálunk? Várj, tudom! – intett Elena. – Mindkettőnket megigézték az Ősök! Caroline, minden este Klausnak táncol, én meg önként adom a véremet, újabb hibridek kreálásához! 

- Elena, kifecsegted a titkunkat! Mindjárt itt lesznek az Ősök és megbüntetnek – kapta szája elé a kezét Caroline, és elkerekedett szemekkel nézett Damonra. 

- Gúnyolódjatok csak! Akkor sem bízom az Ősökben, és biztos, hogy készülnek valamire. 

- Fél füllel azt hallottam, hogy te és Stefan készültök valamire ellenük – nézett Elena a férfira, felhúzott szemöldökkel. 

- Nem készülünk semmire – jött talán túl gyorsan, a Damonra nem jellemző rövid válasz. 

- Ne csináljatok semmit. Az összes Ős itt van, ne kezdjetek ki velük, nem nyerhettek, meg is halhattok – mondta Elena komoly hangon. 

- Csak nem aggódsz Elena? 

- Aggódom, mert szeretlek benneteket, és nem akarom, hogy bárkinek bántódása essen – válaszolta a hasonmás még mindig komoly hangon. 

- Bárkinek? Talán Elijah-nak? Mikor beszéltél vele utoljára? – kérdezte Damon, és féltékenyen villant a szeme. Tudta, hogy történt valami azon a hétvégén, amikor Ric-et megtalálták. Elena azóta még távolságtartóbb volt velük. 

- Szállj már le a témáról Damon! – szólt rá Caroline a szemét forgatva. 

- Neked nem osztottam lapot Szöszi! – mondta durván Damon. 

- Nem illik így beszélni egy hölggyel! – csendült fel Kol hangja a hátuk mögött. 

- Semmi közöd hozzá! – vetette oda foghegyről Damon, és utálattal nézte az Őst. 

- Te valamelyik Salvatore vagy, ha jól gondolom? – nézett Kol kérdőn, mintha nem lett volna tisztában Damon kilétével. Imádta semmibe nézni az ellenségeit. Megőrjítette őket. 

- Jól gondolod – mondta lenézéssel a hangjában a kékszemű vámpír. 

- Amelyik egy kisebb városnak megfelelő mennyiségű embert kiirtott, és vérfüggő, vagy amelyik mindig olyan szekér után fut, amelyik nem veszi fel, és ettől kiszámíthatatlanná válik? Ne is válaszolj. Őszintén szólva, nem is igazán érdekel – vonta meg vállát nyeglén Kol. 

Damon az Ős elé állt és fenyegetően nézett rá. Kol a szokásos szemtelen vigyorával állta a másik tekintetét. 

- Egyszer már kitörtem a nyakad – mondta vészjóslóan Damon. 

- Meg szeretnéd próbálni még egyszer? – kérdezte Kol kihívóan. 

- Elég legyen ebből Kol! Túlteng itt a tesztoszteron! – érkezett meg Rebekah. 

- Ahogy szeretnéd Becca – lépett hátrább Kol, továbbra is a kékszemű vámpír szemébe nézve. 

- Damon, milyen kellemes meglepetés! Merre hagytad, mindig jókedvű csupa mosoly öcsédet? Már régen találkoztunk, leszel a partnerem egy ital erejéig? –csicseregte az Ősi vámpírlány. 

- Sajnálom, mennem kell – mondta tettetett sajnálkozással a hangjában a férfi, majd egy utolsó pillantást vetve Elenára és Caroline-ra, kisétált a Grill-ből. 

Elena nyugtalan pillantást vetett utána. Mióta Damon és Stefan megtudta, hogy Elijah segítségét kérte Alaric ügyében, amúgy sem felhőtlen viszonyuk még feszültebb lett. 

- Egész biztos, hogy valamit terveznek, és mi nem fogjuk tudni kideríteni. Félek, hogy Bonnie-t is belevonták. Folyamatosan leráz, amikor keresem – mondta Caroline. 

- Engem is – bólogatott Elena. 

- Mi a fenét tervezhetnek? – ült le Rebekah Elena mellé. 

- Biztos jó ötlet együtt mutatkozni? Bárki megláthat bennünket – mondta ijedten Elena. 

- Ne aggódj emiatt Elena, Damon most ment el, az öccse a lábát sem teszi ki a panzióból, a többiek meg nem számítanak – legyintett Kol, és szorosan Caroline mellé ült. 

- Kol, nem ismered az intimszféra fogalmát? – kérdezte a lány. 

- Ne legyél már ilyen Caroline, legalább ennyi jusson nekem belőled – válaszolta Kol vigyorogva. 

- Nem csoda, hogy nem volt még komoly kapcsolatod. Egy bohóc vagy – mondta nevetve, miközben odébb taszigálta a férfit. 

- Kol viselkedj már – sóhajtotta Rebekah. 

- Kiderült már mire van szükség, hogy megtörjétek a kötést? – kérdezte Elena. 

- Még nem, de már nem sokáig bírhatja – célzott anyjára Rebekah. 

- Nem féltek, hogy Esther majd bosszút áll rajtatok valamilyen módon? – nézett rá a hasonmás. 

Valamivel jobb volt a viszony közte és a szőke Ős között. Barátnők biztos nem lesznek, azonban ha csak hallgatólagosan is, de fegyverszünetet kötöttek. 

- Anton gondoskodni fog róla, hogy visszazárhassuk a koporsójába, amit egy sötét varázslattal fog lezárni. A lényege, hogy Esther se élő és se holt nem lesz. Valami ilyesmi. A boszorkány a vérével pecsételi meg a varázslatot. A koporsó felnyitásához az ő vagy családtagjai vére kellene. Anton a családjának az utolsó élő tagja, és ha elvégezte a feladatát, halott lesz. 

- Tessék? Klaus azt mondta, hogy vámpírrá változtatjátok – rökönyödött meg Caroline. 

- Már régen nem változtatunk át senkit, csak ha célunk van vele. A boszorkány most van hasznunkra, aztán értéktelenné válik – válaszolta Kol. 

- De hát segít nektek – hűlt el a hasonmás. 

- Ne légy naiv Elena! Megkockáztatni, hogy bárkinek is kifecseg valamit? Az egész természetfeletti világban rossz a híre, szószátyár alak. Most is csak azért tartja a száját, mert várja a nagy átváltozást. Ne sajnáld őt, rengeteg embernek okozott szenvedést a sötét mágiájával, valószínűleg vámpírként sem a pacifista vonalat erősítené – mondta Rebekah. 

- Mi lesz Finn sorsa? - kérdezte Caroline. 

- Tőrt kap a szívébe, hogy kipróbáljuk valóban sikerült a kötést felbontani. Ha igen, akkor benne marad a tőr. Nem kockáztathatjuk, hogy elengedjük – válaszolta Kol. 

- Valószínűleg igazatok van a boszorkánnyal és a testvéretekkel kapcsolatosan is – ismerte el Elena kelletlenül. 

- Elena, egyetértesz az erőszakos cselekedeteinkkel? Egyre jobban kedvellek! – mondta őszinte hangon Rebekah. 

- Csatlakozom az előttem szólóhoz, úgy látszik jó hatással vagyunk rád! El is fogom újságolni Elijah-nak, milyen belevaló lány a barátnője – vigyorgott Kol. 

- Nem nevezném magam a barátnőjének – pirult el Elena. 

- Számunkra az vagy. Mióta vagy neki, még néha nevetni is halljuk, kevésbé unalmas, és már nem olyan karót nyelt. Ezzel nálunk kiérdemelted a barátnő címet – hajtotta meg fejét Kol a hasonmás előtt. 

- Kizártnak tartom, hogy Elijah értékelné, ha a barátnő szót használnátok – nevette el magát Caroline. – Ilyen modern szavak nem is valók hozzá. 

- Igazad van kedvesem, de majd Elena gondoskodik róla, hogy bizonyos dolgokban végre ne középkorian viselkedjen – mondta Kol. 

- Elijah-t úgy kedvelem, ahogy van. Semmi szükség arra, hogy megváltozzon – védte meg a férfit Elena durcás fejet vágva. 

- Ne húzd fel magad, drágám! A te pasid, a te dolgod! – tette fel kezeit Kol. 

- Igaza van Elenának, a bátyánk pont úgy jó, ahogy van – jegyezte meg Rebekah. - Viszont neked lenne min változtatni. Némi önkritika, önkontroll és némi jó modor nem ártana. 

- Egyetértek – mondta egyszerre Caroline és Elena. 

- Caroline, még te is? Összetöröd a szívemet – tette a mellkasára a kezét a férfi, miközben lefelé kunkorította a száját. 

- Kol, tényleg sosem fogod feladni? – forgatta szemeit a szöszi vámpír. 

- Amíg nem találok egy hozzád hasonlót, addig ostromolni foglak – mondta elszánt hangon Kol. 

- Maradjunk annyiba, hogy ha ezt folytatod, idővel Klaus téged vesz ostrom alá, és az fájdalmas lesz számodra testvérem – vágott egy fintort Rebekah. 

- Szóval együtt maradtok, ha megtörtétek a kötést? – kérdezte Elena. 

- Egy darabig még egész biztosan – felelte óvatosan Rebekah és Kollal összenéztek. 

Elena telefonja rezegni kezdett. 

 - Elijah! 

- A villába tudnál jönni kedves? 

- Mi történt? A Grillben vagyok a testvéreiddel és Caroline-nal. 

- Ők is kellenének - jött a szűkszavú válasz. 

- Rendben. 

- Várlak! Viszlát, Elena! 

- Sietünk! – tette le a telefont a lány. 

Elena éppen mondani készült, hogy mi van, de rájött, hogy rajta kívül mindenki vámpír, tehát hallották mit mondott Elijah. 

- Akkor induljunk! – állt fel az asztaltól Kol, és a kezét nyújtotta a szőke szépségnek, hogy kisegítse a boxból. Caroline megrázta a fejét, de elfogadta az Ős kezét. 

- Caroline! – hallották meg Tyler hangját. 

- Tyler! – nézett kínosan a lány. 

- Beszélhetnénk egy percet négyszemközt? – nézett féltékenyen a fiú Kolra. 

- Nem érünk rá – válaszolta Kol. 

- Nem hozzád beszéltem, vagy Caroline már nem is beszélhet, ha veled van? 

- Nem vagyok vele, szállj már le erről a témáról Tyler – mondta ingerülten a lány. 

- Érdekes, hogy mióta visszajöttem mindig ott volt ahol te! Miért nem vallod be, hogy vele vagy? 

- Tyler! Caroline nincs Kollal – védte meg barátnőjét Elena. 

- Elena, nem kell védened őt! Nem mintha téged értenélek. Azokkal ülsz egy asztalnál, akik annyi szenvedést okoztak neked? – nézett lesajnálóan Tyler. 

- Fejezd be ezt a viselkedést, és tudod mit, ha vele lennék sem lenne hozzá semmi közöd. Elenáról meg végképp szállj le, elég neki a Salvatore tesókat hallgatni. Egyébként nincs mit mondanunk egymásnak, és valóban nem érünk rá – mondta paprikásan Caroline. 

- Közös program? – nézett sötéten a fiú. 

- Elenának és nekem közös programunk van. Az ő programjukat meg tőlük kérdezd – bökött fejével a két Ősre Caroline, és Elena kezét megfogva felvetett fejjel elvonult az ifjú hibrid mellett. 

Kol és Rebekah vigyorogva nézték a hoppon maradt fiút, majd búcsút intettek neki és ők is otthagyták. 

Egyszerre értek a Mikaelson villához. A garázsajtó már nyitva volt, és Caroline behajtott. Nagyon nem hiányzott volna, ha meglátják kocsiját. Kol mellé parkolt. 

- Remélem azért kellett jönnünk, mert sikerült kiszedni anyánkból a dolgokat, mert nagyon jól éreztem magam veletek lányok – vigyorgott Kol és kezet csókolt a hasonmásnak és szöszinek. 

- Mi is veled – nevette el magát Elena. Az Ős tényleg egy bohóc volt. 

- Végre! Mi tartott eddig? – szólalt meg Klaus, amikor beértek a nappaliba, majd Caroline-hoz lépett és megcsókolta. 

- Közbe jött egy exbarát – mondta unottan Rebekah. 

- Stefan? 

- A te barátnőd haverja, Tyler, de ez most nem lényeges. Miért kellett mindenkinek idejönni? – kérdezte Kol, miközben ledobta magát a kanapéra. 

- Elena! –lépett a szobába Elijah és a lányhoz lépve megölelte. 

- Minden meg van, ami a kötés feloldásához kell, egy valamit kivéve – nézett Klaus a hasonmásra. 

- Elena vére? – kérdezte Rebekah. 

Elena megrázkódott, de Elijah megsimogatta az arcát. 

- Csak néhány cseppre van szükség, annyira, mint amennyit anyám is használt – nézett a lányra. 

- A frászt hoztátok rám – fújta ki a levegőt Caroline. 

- Nos Elena, megteszed, ezt a kötés feloldása érdekében? – kérdezte a hibrid. 

- Igen – nézett Elijah szemébe a lány. 

- Köszönöm kedvesem – puszilta meg a férfi a hasonmást. 

- Mi kellett még hozzá Elena vérén kívül, amit az öreglány nem akart elárulni? – kérdezte Kol. 

- Az öreglány vére. 

- Ez aztán a vérszövetség – viccelt Kol. 

- Anyánk és Finn vére már meg van. Menjünk a konyhába, Anton ott vár bennünket – mondta Elijah, és átölelve Elenát elindultak a konyha irányába. A többiek követték őket. 

A konyhapulton két üvegcse volt, mindkettő félig tele vérrel. Egy papírlapra az Ősök nevei voltak felírva, ugyanazzal az ősi írással, és alakzatban, ahogyan Esther is felírta azokat, amikor a kötést készítette. 

- Hölgyeim, uraim! – köszönt a boszorkány, és mindenki biccentett. 

- Anton, kezdjük el – mondta Elijah. 

- A hasonmás hölgyhöz lenne néhány szavam. 

- Én vagyok – lépett elő Elena. 

- Nos, drágám. A varázslat vége felé lenne szükség a véredre. Egészen pontosan öt cseppre, mindegyik névre egy csepp – mutatott a papírlapra a férfi. – Nem mindegy a sorrend sem. Visszafelé kell haladnod. Niklaus, Elijah, Finn, Rebekah, Kol – mutatta a neveket a boszorkány. - Nem fognak látszódni a nevek, azt jegyezd meg, ahová mutattam. Megjegyezted? 

- Igen – mondta Elena, és megmutatta a férfinak a lapon mikor melyik névre ejtsen vércseppet. 

- Nagyon fontos, hogy tartsd a sorrendet. Rád fogok nézni, amikor el kell kezdened. Képes vagy magadat megszúrni? – nézett a lányra a férfi, odanyújtva neki egy igen vékonypengéjű tőrt. 

- Igen – bólogatott Elena. 

- Ne a tőrről cseppentsd a vért, hanem közvetlenül onnan, ahol megszúrtad magad. 

- Úgy lesz – ígérte a lány. 

- Finn vérét is használni kell, amikor rákerül a sor – nézett az Ősökre a boszorkány. 

- Majd Caroline, helyettesíti a testvérünket – mondta Klaus, és odaadta a lánynak az üvegcse vért. 

- Tudod, melyik Finn neve? – kérdezte férfi, és Caroline bólintott. -Akkor lássunk is neki. 

A boszorkány kezébe vette a másik üvegcsét, benne Esther vérével, majd becsukta szemét, és pár másodperc múlva, kántálni kezdett. Kis idő múlva kinyitotta szemét, és visszafelé haladva mindegyik névre csepegtetett az üvegcsében lévő vérből. Az Ősi boszorkány vére mindegyik néven végigfolyt áthúzva azokat. A férfi folyamatosan kántált, majd Klausra nézett, aki megharapta csuklóját és anyja vérére engedte a sajátját. Ugyanezt csinálta Elijah, majd Caroline Finn vérével, Rebekah és végül Kol. A vérhalmaz önálló életre kelt a varázsló szavainak hatására, és egy fát formázó képpé alakult. Az Ősök egymásra néztek. A fa pont úgy nézett ki, mint a fehér tölgy. Anton ránézett Elenára, aki odalépett és megszúrta mutató ujját, és a sorrendet betartva, mindegyik névre cseppentett véréből, majd hátra lépett. Vére hatására az eddig vörös színben játszó fa sötétté vált, majd a fekete tintára emlékeztető anyag is életre kelve, elkezdett zsugorodni, míg egy apróbb tintapacává nem vált, ami végül meggyulladt, majd az egész papírra kiterjedve elégette azt. Pár másodperccel később, a konyhapult üres volt, mintha sosem lett volna ott semmi. Elena és Caroline tágra nyílt szemekkel nézték a varázslatot. 

- Kész vagyunk. Szét vagytok választva – mondta mosolyogva a boszorkány. 

- Próbáljuk ki – mondta Klaus, és elhagyta a konyhát. 

- Caroline, ne ijedj meg, ha mégsem működött. Hallottam, hogy múltkor kissé kiborultál amiatt, hogy… – rándult össze Kol, és Caroline a szeméhez kapott Elenával és Rebekah-val egyetemben. 

Kol nevetve nézett rájuk. 

- Te idióta elmebeteg állat– szapulta testvérét Becca. 

- Kol, esküszöm, ha tehetném, magam nyírnálak ki– fújta ki a levegőt Caroline. 

- Öcsém, neked sosem nő be a fejed lágya – csóválta meg fejét Elijah, és átölelte Elenát, aki még mindig kicsit rémülten állt. 

- Ennyi ijedős kiscsibét – nevetett még mindig az ifjabb Mikaelson fivér. 

A boszorkány férfi összehúzott szemmel nézte a vicces kedvű Őst, és eldöntötte magában, hogy biztos nem őt fogja választani, hogy vámpírrá tegye. 

- Úgy tűnik megtört a kötés – tért vissza Klaus. – Finn szívében a tőr, mindenki más él és virul. Anyám koporsóját előkészítettem, Anton intézzük el azt is. 

- Aztán teljesítitek, amit kértem? – nézett boszorkány Klaus-ra és Elijah-ra. 

- Ahogy megbeszéltük. Ezt a napot még boszorkányként éled, holnap idejössz, és átváltoztat közülünk az, akit kiválasztasz – mondta Elijah. 

- Szavatartó ember vagy Elijah, bízom benned – mondta a férfi, és az alagsor felé vette az irányt. 

A négy Ős összenézett, és mindegyik szája szegletében alig látható mosoly játszadozott. Klaus kacsintott egyet Caroline-ra, és a boszorkány után ment. Elena kissé rosszul érezte magát. Talán jobb lett volna, ha nem tudja mi történik a férfival. Ránézett barátnőjére és látta, hogy ő is kínosan érzi magát. 

- Menjünk vissza a nappaliba – javasolta Elijah. 

- Jó ötlet! Igyunk Niklaus ősrégi whiskey-jéből, megünnepelve a szétválasztásunkat - csapta össze tenyerét Kol. 

- Várjuk meg vele Klaust – kérte Caroline. 

- Rendben szépségem, érted bármit – vonogatta szemöldökét Kol, és elterült az egyik fotelben. 

- Magatokkal fogjátok hurcolászni Esthert és Finnt? – kérdezte Elena. 

- Ez eddig is így volt, miért pont most lenne másképp. Nik elég nagy gyakorlattal rendelkezik ez ügyben, végül is mindnyájunkat magával cipelt. Valószínűleg ezután is magáénak fogja érezni a feladatot – rántotta meg vállát Kol. 

Caroline megmerevedett. A koporsókra nem is gondolt. 

- Csak nem leesett, hogy Niklaussal együtt megkapod anyuci és a bratyó bedobozolt változatát? Újabb érv amellett, hogy inkább velem kellene lenned drágám – vigyorgott Kol. 

- Istenem Kol! Hagyd már békén, most tudatosul benne, hogy koporsókkal fog élni, nem hiányzik a hülye nyomulásod is neki – szólalt meg Rebekah. 

- Ki nyomul kire? – kérdezte Klaus a szobába lépve. 

- Niklaus! Sikerült lezárni a koporsót? Hol van Anton? – nézett testvérére Elijah. 

- Már elment. A koporsó le van zárva. Holnap délelőttre pedig Anton halott lesz. Gond megoldva. 

- Hogy akarjátok megölni úgy, hogy ne tudja ti voltatok? Tudjátok milyenek a boszorkányok, képesek a halálból is valami módon visszanyúlni bosszút állni – vonta össze szemöldökét Elena. 

- Okos lány vagy – mondta elismerően Klaus. 

- Már meg van szervezve, hogy balesetet szenvedjen, amit biztosra vehetsz, hogy nem fog túlélni. Nem lehet majd hozzánk kötni, egyszerű ember által okozott gázolás lesz – mondta Elijah. 

- Kicsit sajnálom őt, jól végezte a dolgát – szólalt meg Caroline. 

- Valóban jól végezte a dolgát szerelmem, de kötelességünk elvágni a szálakat, a saját érdekünkben, bármilyen önzőnek is hangzik ez – simogatta meg a lány arcát Klaus, majd egy puszit nyomott rá. 

- Elég volt, a sajnálkozásból! Klaus a finom piádra fáj a fogunk, ünnepeljük meg, hogy végre nem függ az életünk egymásétól! – csapta össze kezét Kol. 

Klaus mindenkinek töltött, és gyorsan szétosztotta az italokat. 

- Emeljük poharunkat Elenára, aki nélkül nem sikerült volna a kötést feloldani! – emelte poharát Elijah. 

- Elenára! – mondta kórusban a többi Ős és Caroline. Elena pipacsvörös arccal koccintott mindenkivel. 

- A családra, szerelemre, barátságra, örökkévalóságra! – mondta Klaus, és megcsókolta Caroline-t. 

- Szövetségeseinkre! – koccintotta Rebekah a poharát a szőke vámpíréhoz és a hasonmáséhoz. 

- Úgy tűnik, finnyás kisasszony is befogadott benneteket! Ez mindenkinek jó hír – mondta vidáman Kol, és lehúzta italát. 

Pár órával később Elena vidáman ment haza. Caroline Klausnál maradt, amiért kicsit irigykedett. Szerette Elijah-val tölteni az idejét, úgy aludni, hogy a férfi átkarolja, de most Damon miatt nem tette. Tudta, hogy mindennap megkérdezi Rictől, hol tölti a napját, és nem akart még nagyobb gyanakvásra okot adni. Egész jól telt az este az Ősökkel. Elijah végig átölelte őt, és néhány csókot is váltottak. Kol és Rebekah egymást ugratták, időnként pedig mindkettőjüknek odaszúrt Klaus, aminek a vége persze az lett, hogy a két kisebbik Mikaelson egyszerre támadt a hibridre. Elena egész sokat nevetett, még Klauson is, de ezt a whiskey hatásának tudta be. Caroline-on pedig határtalan boldogság látszódott. 

Jókedvűen nyitotta ki a ház ajtaját, és hallotta, hogy Alaric éppen telefonál. A férfi nem vette észre, és Elena nagyon csendben zárta be maga mögött az ajtót, majd úgy állva, hogy a tanár ne lássa, hallgatózni kezdett. 

- Nem Damon, nincsenek meg a barlang rajzai. Aki betört a lakásba, valószínűleg pont azt a dobozt szemelte ki arra, hogy beletegye a cuccaimat, amiket ellopott. Mellesleg szólva logikusan gondolkozott bárki is volt. Én is így tettem volna a helyébe. 

Elena most sajnálta, hogy nem vámpír, mert így nem hallotta Damon miket mond. 

- Fejezd már be, ezt az öljük meg az Ősöket dumát, mert nem csak Elenának van belőle elege, hanem nekem is. Nem fogok segíteni. Menjetek le Stefannal a barlangrendszerbe magatok. Öngyilkos jelöltek vagytok mind a ketten. Gondolod, hogy az Ősök nem fognak lépni, ha rájönnek, hogy szaglászol? 

- …. 

- Ne zsarolj Damon, és ne rángassátok bele Bonnie-t. Túl sokat veszített már. Egyébként mit akartok megtudni a rajzokból? 

- …. 

- Megfájdul tőled a fejem. Két mód volt kiiktatni az Ősöket, az egyik a fehér tölgy, amit porig égettek. A másik az anyjuk volt, de ő sem opció, amíg nem tudod hol van. Egyébként meg össze vannak kötve, és Elijah megmentette az életemet, nagyon nem szeretnék ártani neki. Márpedig, ha egyik meghal mind vele halnak. 

- …. 

- Idióta vagy, Damon! Jó éjszakát! – nyomta ki a telefont Ric, és eközben Elena visszasomfordált az ajtóhoz, és csendben kinyitotta, majd becsapta azt. 

- Jó estét Alaric! – köszönt hangosan. 

- Elena! Végre! Kész a vacsora! – szólt ki a konyhából Ric. 

- Caroline-nál voltam. 

- Nagyon sokat lógtok együtt mostanában – jegyezte meg Alaric. 

- Talán ez baj? 

- Nem, csak nem hiszem el, hogy vele töltöd az idődet. Én másra tippelek. 

- Ric ne kezdd te is, elég nekem Damon gyanakvása. 

- Nem kioktatni akartalak Elena. Csak szeretném, ha nem hazudnál nekem. 

- Nem hazudok. 

- Nem inkább Elijah-val töltöd az idődet? – vonta fel szemöldökét Ric, de sem a hangjában sem az arcán nem mutatkozott megbotránkozás. 

- Nem – jött a gyors válasz a hasonmástól. 

- Elena, engem nem zavar. Klaus egy mocsok, Rebekah és Kol is megéri a pénzét, de Elijah nem rossz ember. Erkölcsös, intelligens, nyugodt. Sajnálatos, hogy vámpír. Egy ilyen férjet el tudnék képzelni neked. 

- Jézusom Alaric, ki akarsz házasítani? – nevette el magát a hasonmás. 

- Nem, csak azt szeretném, ha boldog életed lenne. 

- Én is ezt kívánom neked. Szóval, hallottam, hogy telefonáltál, újabb nő a láthatáron? – incselkedett Elena, mintha nem tudta volna kivel beszélt a tanár. 

- Damon volt az. 

- Még mindig ki akarja nyírni az Ősöket? – kérdezte Elena, ártatlan hangon. 

- Még mindig! Őrült a pasi. Most a képeket akarja, de azokat elvitte a betörő. Szerinte azon van valami más megoldás ahhoz, hogy kiiktassa őket. A vesztébe rohan, ha így folytatja – sóhajtott Alaric. 

Elena nyugtalan lett. Damon nem szokott a levegőbe beszélni. Mi van, ha van valami, amit az Ősök nem tudnak, és a sötéthajú vámpír előbb találja meg és használja ellenük. Már nincsenek összekötve, de ezt Damon nem tudja, és valószínűleg nem Klausnál fog próbálkozni, hanem valamelyik másik Ősnél! Szólnia kell Elijah-nak! 

- Ric, most mennem kell, Caroline-nál maradt a telefonom! Ne várj meg, és ne haragudj a vacsi miatt – szólt vissza az ajtóból Elena. 

Alaric megcsóválta a fejét. Tudta, hogy Elijah-hoz rohan a lány. Ő sem most jött le a falvédőről. Elena kiegyensúlyozott, nyugodt és jókedvű. Pont olyan, mint amilyen Elijah mellett lesz az ember. Egyébként meg látott, amit látott azon a hétvégén, amikor a férfi megmentette az életét. Nem bánta, hogy szól az Ősnek a barna lány. Elege volt Damon kinyírós játékaiból, talán Elijah megállítja, és tudta, hogy Elenára való tekintettel nem lesz bántódása egyik Salvatore-nak sem.

Chapter 16

Az ígért 16. fejezet. Nem írok semmit, olvassátok! Jó szórakozást kívánok hozzá!!!

Érzelmek hálójában

Kint már sötét volt, amikor a Mikaelson villában megszólalt a csengő. 

- Elena! Mit keresel itt? Hol van Caroline? Azt mondta beszél veled, és utána a bátyámmal – kérdezte ingerülten Rebekah. 

- Pont ezt akartam kérdezni én is. Felhívott és azt mondta átjön, de nem érkezett meg. Sehol nem találom őt – válaszolta kétségbeesetten Elena. 

- Elena – jelent meg az ajtóban Elijah. 

- Elijah – sütötte le szemét a lány. 

- Miért nem kéred meg a Damon és Stefan névre hallgató pincsi kutyáidat, hogy keressék meg? – kérdezte Rebekah gúnyosan. 

- Mostanában veletek töltötte az idejét, amiről rajtam kívül senki nem tud. Csak hozzátok fordulhattam. 

- Egy telefon is megtette volna – lökte oda Rebekah. 

- Nem voltam biztos benne, hogy felveszi e bárki is – nézett Elijah-ra elpirulva a lány. 

- Mi történik itt? – hallotta meg Klaus hangját Elena, és szíve majd kiugrott a helyéről félelmében. 

- Eltűnt a szerelmed – válaszolt Rebekah. 

- Tessék? 

- Úgy volt, hogy átjön hozzám, hogy beszéljünk, de nem jött és nem találom sehol – nyögte Elena. 

- Ez a te hibád – közeledett Klaus a lány felé. 

- Elég legyen Niklaus, higgadj le – emelte meg kezét nyugtatóan Elijah, majd Elenához fordult. – Mikor beszéltetetek? 

- Olyan, négy körül. 

- És még csak most jöttél ide? – nézett mérgesen Klaus. 

- Megpróbáltam keresni, de sehol nem találom – sírta el magát a lány. 

- Gyere beljebb Elena – fogta meg Elijah a lány kezét, aki úgy kapaszkodott az Ős kezébe, mintha az élete múlna rajta. 

- Annyira félek, hogy történt vele valami – sírt tovább Elena. 

Elijah átölelte és finoman simogatta a lány fejét. Klaus ingerülten, Rebekah pedig közönyösen nézte. Közben Kol is megérkezett, és kérdőn nézett testvéreire. 

- Eltűnt a szöszi – közölte vele az Ősi vámpírlány. 

- Mikor? - hökkent meg Kol.

- Szerintem az után, hogy mi elmentünk. 

- Találkoztatok vele? Ezt csak most mondod? – kiabálta Klaus, és megrázta húgát. 

- Nyugodj már meg Nik. Úristen! Elviselhetetlen vagy – igazgatta meg ruháját Rebekah. 

- Az erdőben futottam vele össze, aztán megjelent Becca is a hangulatgyilkos, hogy beszéljen vele – vigyorgott Kol. 

- Mit csinált az erdőben? – kérdezte Elijah. 

- Egyedül akart lenni, de engem nem lehetett lerázni – húzta ki magát Kol. 

- Mit akartál tőle húgom? – kérdezte fenyegetően Klaus. 

- Hogy beszéljen veled, mert nem akarom, hogy újra olyan legyél, mint régen. Semmi mást nem akartam tőle. Meg is ígérte, csak előbb Elenával akart beszélni. 

- Fel is hívott, de nem jött. A telefonján sem érem el, otthon sincs, sem a Grillben, azt hittem esetleg idejött…és egyébként sem fordulhattam máshoz – csukta be szemét a hasonmás. 

- Ahhoz képest, hogy mennyire gyűlölsz bennünket, a végén mindig itt kötsz ki – mondta Rebekah. 

- Elég legyen! – szólt rá Klaus, és Elenához fordult. – A boszorkány barátnődnél sincs? Damon és Stefan? 

- Nem mertem felhívni őket, mert gyanús lett volna. Ma már egyszer végighívogattam mindenkit, amikor Rebekah kereste Caroline-t. De miért lenne másnál, ha egyszer hozzám akart jönni? – nézett Klausra a hasonmás. 

- Rebekah, Kol mutassátok meg a helyet, ahol utoljára láttátok. Indulás! – adta ki az utasítást a hibrid. 

- Én is menni szeretnék – mondta Elena. 

- Csak hátráltatnál bennünket, nem jöhetsz. Elijah itt marad veled – szólt vissza az ajtóból Klaus. 

- Igaza van Elena. Gyorsabbak lesznek nélküled. 

- Annyira aggódom. 

- Klaus nálam is jobb vadász, meg fogja találni. 

- Mi lesz, ha valami baja történt? Igaza van Klausnak az én hibám, nem ment volna az erdőbe, ha reggel nem viselkedem úgy –zokogta a lány. 

- Ne okold magad. Minden rendben lesz – ölelte át szorosan a lányt a férfi, aki hálásan bújt hozzá. 

- Ne haragudj rám, reggel történtek miatt – suttogta Elena a férfi mellkasába. 

- Nem haragudtam rád egy pillanatig sem. 

- Rebekah egy csomó dolgot vágott a fejemhez, amikor eljött hozzám. 

- Ne törődj vele. Tudod, milyen forrófejű. 

- Sok mindenben igaza volt. 

- Ne foglalkozz most ezzel Elena. Kapcsolj ki, zaklatott vagy. Majd később megbeszéljük – puszilta meg a lány arcát az Ős, aki a férfi mellkasába fúrta fejét. 

Klaus olyan volt, mint egy vadászkutya, lépésről lépésre próbálta Caroline nyomait keresni. Hangtalanul mozgott testvéreivel együtt. Ezer év menekülés igen kifinomulttá tette érzékeiket. Rebekah intett testvéreinek. Klaus és Kol egy pillanat alatt mellette termettek. A fűben vérnyomok voltak. A hibrid szeme sárgán villant, Caroline vére volt. Kol és Rebekah összenéztek és elvigyorodtak. Bátyjuk ki fogja végezni azt, aki a lány vérét ontotta. Tovább mentek, és halk beszélgetés ütötte meg a fülüket, valamint a verbéna orrfacsaró bűze. A hibrid felkapta a fejét. Valahonnan mélyről és halkan hallotta Caroline elgyötört hangját. Őt hívta. Testvéreire nézett akik, bólintottak, hogy ők is hallják. Közelebb osontak, és látták, hogy két férfi beszélget. 

- Biztos, hogy ez a vámpír ribanc, annak a szemét gyilkosnak az ágyasa? – kérdezte az egyik férfi. 

- Conrad azt mondta, hogy igen. Mit szenvedteted? Öljük meg, mielőtt valaki erre téved. Tele van ez a nyomorult város vámpírokkal, meg az Isten tudja milyen kreálmányokkal. 

- Ő is szenvedett. Lassú, fájdalmas halála lesz a ribancnak, amíg a verbéna cafatokban le nem égeti róla a húst. 

Klaus intett a testvéreinek. Három oldalról léptek elő a tisztásra. A két kisebbik Ősnek vörös volt a szeme és megnyúlt fogaikkal vigyorogva nézték a két férfit. Klaus szeme sárgán fénylett és agyarai megvillantak. 

- Itt az a szemét gyilkos – szólalt meg, és testvérei óramű pontossággal egyszerre támadtak a két férfira, lefogva őket. 

- Mit akartok tőlem? – nézett a két férfira a hibrid. 

- Megölted a húgomat – sziszegte az egyik férfi és egy pillanatra borostyán színűre változott a szeme. 

- Szóval vérfarkas vagy. Sok mindenkit megöltem. Ki a húgod? 

- Jules. 

- Hmm. Igen, őt feláldoztam egy nagyobb ügyért. Hogy derítettétek ki? 

Nem érkezett válasz. 

- Jobban teszitek, ha válaszoltok! A testvéreim köztudottan pszichopaták engem pedig magának az ördögnek tartanak, úgyhogy ne akarjátok, hogy elővegyük a rosszabbik énünket– vigyorodott el megmutatva agyarait Klaus. 

- Egyik emberünk nyomozta ki – szólalt meg a másik férfi félve. 

- Ahhoz képest, hogy kutyák vagytok, hosszú időbe telt. Több hónapja történt ez a dolog. Conrad volt gondolom az emberetek. Honnan tudtatok erről a helyről? 

- Az egész környéken érezni a verbéna szagát, szerencsénk volt vele. Beledobtuk a ribancot. 

- Ne merészeld még egyszer így hívni! Miért nem velem kezdtetek gyáva férgek? 

- Megölted a húgomat, azt akartam, hogy szenvedj egy örökkévalóságon keresztül – mondta megvetően az egyik farkas. – Mikor megtudtuk, hogy van egy állandó ágyasod, akibe szerelmes vagy, nem volt kérdéses, hogy őt kell elkapnunk. Egyébként sem lehet neked ártani. 

- Utoljára szólok! Ne használj alpári kifejezést a kedvesemre! Miért nem a húgomat próbáltátok elkapni? Így lett volna fair. 

- Neki sem lehet ártani. 

- Szóval tudjátok, hogy mi vagyunk az Ősi család. 

- De az ágyasod nem az. 

- Azt mondtam ne használd, ezt a kifejezést! Az egész falkátok ki lesz irtva, az összes családtagotokkal egyetemben. Híre - hamva nem marad annak, hogy léteztetek. Conrad a kis nyomozó kutya pedig vonyítani fog a halálért. Veletek kezdjük – ordított Klaus a férfi arcába, majd testvéreire nézett. 

Azok rávetették magukat a férfiak nyakára, figyelve, hogy csak addig szívják a vérüket, hogy azok tudatuknál legyenek, amikor bátyjuk mellkasukba nyúlva végül kitépte a szívüket, és elhajította azokat. 

Klaus lenézett a kútba, ahol Caroline a hátán feküdve lebegett, már nem volt magánál. Szőke hajtengere széttérült a kút vízén. 

- Kol, tele van a kút verbénával. Mesélt nekem erről a helyről Caroline. Elena innen szedte ki Stefant. Tartsd ezt a láncot, és engedj le. 

Klaus a kezére csavarta a láncot, és Kol szélsebesen engedte le testvérét, megállítva a víz felszíne felett. Klaus mutatta, hogy még lejjebb. Elviselhetetlenül égette a verbéna, ahogy a vízbe ért. Gyorsan Caroline hóna alá nyúlt. 

- Húzz fel azonnal – mondta fájdalommal a hangjában. 

Néhány pillanat múlva már kinn voltak. Kol lerángatta az egyik férfi nadrágját, és odadobta Klausnak. Klaus levette magáról ruháit, amelyek átitatódtak verbénával, és felkapta a férfi nadrágját. Megharapta csuklóját és a szőke vámpír szájához tette. A lány nagyon rossz állapotban volt. Alig lehetet ráismerni. Egész teste vörös volt, néhol már a húsa is kilátszott, és tele volt fatöltényekkel a teste. 

- Innod kell Caroline – suttogta a lánynak, de az nem reagált. Klaus az ölébe kapta, és szólt a testvéreinek. 

- Azonnal induljunk. Le kell venni Caroline-ról a ruháit, bűzlik a verbénától, biztos még mindig égeti a testét. Muszáj lesz valahogy megitatnom. 

Csendben rohantak a kocsihoz. 

- Nik, én nem kedvelem túlzottabban Caroline-t, de elég gáz, hogy a te bűnöd miatt őt akarták kivégezni. Mivel halhatatlan vagy, soha nem rajtad fognak bosszút állni, hanem azon, aki közel áll hozzád, akit meg lehet ölni – mondta már a kocsiban ülve Rebekah. 

Klaus sötéten nézett maga elé. Húga rátapintott a lényegre. 

Elena ijedten nézte barátnőjét, és a félmeztelen hibridet, amikor megérkeztek. Felismerhetetlenségig össze volt égve a lány. 

- Rebekah, azonnal hozz vért! Elena gyere velem, szükségem van rád! – adta ki az ukázt a hibrid. 

A hasonmás alig bírta követni Klaust. Mire a szobájába ért, Caroline-t már az ágyra tette, és a ruháit szaggatta le róla. Rebekah is megjelent egy adag vérrel. 

- Kezdjétek el kiszedni a töltényeket belőle. Siessetek! – mondta a férfi. 

A lány sírva szedegette ki a golyókat, és Rebekah is csendben végezte a dolgát. A kiszedett töltények halk kopogással landoltak a padlón. Mindenkettőjük kezét belepte Caroline vére. Klaus letépte a záró kupakot a vérről, és óvatosan a lány szájába csorgatta azt. A lány nem reagált. 

- Innod kell Caroline – mondta kétségbeesve Klaus. 

- Próbáld újra – kérte Elena. A férfi a hasonmásra nézett, és újra megpróbálta. 

Elena a lány fejét simogatta. 

- Caroline, Elena vagyok. Igyál kérlek, nem veszíthetlek el. Szeretlek, nagyon szeretlek – suttogta a vámpír fülébe, és folyamatosan ismételgette. 

A lány végre reagálni kezdett a vérre. Lassan nyelte, majd gyorsabban, míg az egész tasak vér el nem fogyott. Klaus megharapta csuklóját és Caroline szájához tette, aki mohón fogadta a felajánlott kezet. A férfi intett Rebakah-nak, aki újabb adag vért hozott. A szöszi vámpír állapota javulni kezdett. Gyógyultak a lövedékek okozta sebek, és lassan a bőre is kezdte visszanyerni gyönyörű fehér színét. Amikor kinyitotta szemét, Elena átölelte. 

- Megfojtasz! - suttogta meggyötörten a lány. 

- Annyira aggódtam érted – szorította még mindig a hasonmás barátnőjét. 

- Klaus! – nézett könnyes szemekkel a férfira, aki bűnbánóan állt felette. 

- Pihenned kell, majdnem meghaltál ma miattam – hunyta le szemét a hibrid. 

- Miattad? – nézett értetlenül Caroline a hasonmással egyetemben. 

- A múltbeli cselekedeteim miatt. Nem emlékszel semmire? – kérdezte Klaus. 

- Csak annyira, hogy Elenának telefonáltam, aztán sok fájdalomra. 

- Ne haragudj rám Caroline, sosem gondoltam volna, hogy ezt el kell viselned miattam – fogta meg a lány kezét a férfi. 

- Nem tudok rád haragudni. Miért tenném? Mi történt? 

- Ha teljesen rendbe jössz, majd elmondom mi történt, és csak az után mondd, hogy nem haragszol rám. Most pihenj. 

- Caroline, bocsáss meg a reggeli viselkedésem miatt. Annyira aggódtam érted – simogatta meg Elena a vámpír fejét. 

- Nem haragszom. Most már jól leszek, csak nagyon fáradt vagyok - csukta le szemét Caroline, és szinte azonnal elaludt. 

Klaus intett a fejével, és Elenával együtt kimentek a szobából. 

- Menj, mosd le magadról a vért, én felveszek valami saját ruhát, mert az egyik kutyáé van rajtam, aztán elmondom mi történt. 

Elena döbbenten hallgatta Klaus beszámolóját. 

- Ez az én hibám, ha reggel nem viselkedem úgy, akkor nem lett volna módjuk ezt tenni – suttogta végül. 

- Nem a te hibád, valamikor így is úgy is megtörtént volna. Caroline szerette az erdőt, de bárhol máshol is elkapták volna. Most kaptak a lehetőségen a kutyák. Szerencsénk volt, hogy volt kiinduló pontunk – mondta csendesen Klaus. 

- Caroline-ra rájár a rúd a farkasokkal – csóválta meg fejét Elijah, célozva korábbi Jules és falkája által történt incidensre. 

- Köszönöm, hogy segítettetek – nézett az Ősökre a hasonmás. 

- Caroline már szinte az őrült családunk tagja, felelősséget érzünk iránta – mondta Kol. 

- Te mást is – szúrt oda Rebekah, és Kol egy párnát vágott felé, jutalmazva beszólását. 

- Miattam történt. El kellene engednem őt. Nincs biztonságban mellettem – állt fel a hibrid. 

- Klaus! – szólt utána Elena. 

- Igen? – fordult vissza a hibrid.

- Nem kedvellek téged, de láttam hogyan bánsz a barátnőmmel. Még sosem láttam ennyire kiegyensúlyozottnak és boldognak. Ha elengeded őt, nem jelenti azt, hogy nem lesz veszélyben valami más miatt. A veszély folyamatos kísérője az életünknek, nem csak miattatok. Még mindig veled és a családoddal van a legnagyobb biztonságban. Ne engedd el. Nem akarom, hogy összetörjön a szíve, nem tudom hogyan kezelné. Caroline nehéz időszakon ment keresztül, és vámpírságát sem éli meg valami jól. Rebekah-nak igaza volt. Akármilyen is vagy te, nincs jogom szétszakítani két embert, akik szeretik egymást. Ítélkezni sincs jogom, én is követtem el hibákat, és engedtem a szívembe olyan embert, aki lehet, hogy tényleg nem sokkal jobb, mint te vagy. 

- Elena, el sem hiszem! Végre megláttam a kedvességedet és segítőkészségedet és az önkritikádat – tárta szét kezeit Rebekah, tágra nyílt szemmel nézve a hasonmásra. 

- Holnap reggel nem fordítasz megint a véleményeden, csak mert most is sokkban vagy az eseményektől ugye? Kétszer egymás után nem lenne túl szép dolog belerondítani a családi reggelinkbe – kérdezte szemtelen hangon Kol. 

- Kol! – szólt rá Elijah rosszallóan. 

- Nem Elijah! Kol-nak igaza van. Számíthat rád Caroline és Niklaus, függetlenül az irányába érzett gyűlöletedtől, vagy sem? Nem játszadozhatsz és manipulálhatod a barátnőd érzéseit kedved szerint. Ez a családunkra is kihat – nézett Rebekah a barna szépségre. 

- Nem fogom megváltoztatni a véleményem. Ma majdnem elveszítettem őt, és ez…nem akarok neki rosszat, szeretem őt - sírta el magát a lány. 

- Ő sem akar neked és a barátaidnak rosszat, és sosem adna fel benneteket – szólalt meg Klaus. – Mindig szeretettel beszél mindenkiről. 

- Gyűlölet, kétségbeesés, szeretet, szerelem, kioktatások, jó cselekedetek, vallomások! Igazán változatos nap volt! Ma végre élő ember vérét ihattam, Caroline meggyógyul, Elena nem adja fel a barátnőjét és minket sem, Klaus újra boldog, és mindenki szeret mindenkit! Rebekah, ezt meg kell ünnepelni! Menjünk a Grillbe!– csapta össze kezét Kol, majd testvérét felrángatva a kanapéról, nevetve távoztak. 

- Itt akarsz maradni a barátnőd mellett? – kérdezte Klaus. 

- Ha lehet, akkor igen. 

- Szeretném, ha maradnál, ha beszélnél vele, ha meghallgatnád. Nem várom el, hogy kedvelj, de nagyra értékelném, ha támogatnád őt. 

- Rebekah, sok igazságra rámutatott a mai napon. 

- El sem hiszem, hogy a húgom a szerelmi életem ápolgatását tűzte ki céljául – mosolyodott el Klaus. 

- Nem akarta, hogy újra a..a régi Klaus légy, elég meggyőző érvei voltak, kellően kioktatott. Nagyon szeret benneteket – sóhajtott Elena. 

- Fáradt vagy – állapította meg Elijah. 

- Feküdj le Elena, én Caroline-nal leszek, ha felébred, szólok. Rendben? – kérdezte Klaus, és a hasonmás bólintott. 

Elena Elijah ágyában feküdt, míg az Ős a fotelben ült. A férfi felajánlotta neki az egyik vendégszobát, de ő nem akart egyedül lenni. 

- Elijah? 

- Igen Elena? 

- Rebekah, azt mondta, hogy Klaus már nem akarja a véremet. Igaz ez? 

- Véleményem szerint igaz. Úgy tűnik, hogy a megszállott Klaus eltűnőben van, helyébe lépett a szerelmes Klaus. Ez mindenkinek sokkal jobban tetszik. 

- Igen, még nekem is, bár ettől még nem kedvelem – mondta a lány. 

- Azok a fránya érzések. Néha könnyebb lenne nélkülük, de miattuk maradunk emberek – mosolygott Elijah. 

- Ugye tudod, hogy nem csak kihasználtalak téged? Kedvellek. 

- Én is téged – simogatta meg a lány arcát a férfi. – Aludj kedvesem, pihend ki magad, ne foglalkozz ezzel. 

- Nem akarom, hogy rosszat gondolj rólam, hogy elveszítselek. 

- Nem fogsz elveszíteni Elena. 

- Klaus ugye mindig vigyázni fog Caroline-ra? 

- Ahogy Kol is mondta, most már a barátnőd is szinte a családunkhoz tartozik. Mind vigyázni fogunk rá. 

- Akkor jó. Annyi fájdalomban volt része, amióta átváltozott. Azt akarom, hogy boldog legyen. 

- Klaus mindent meg fog neki adni, és mindentől meg fogja védeni. Nagyon szereti őt. Tatia-nál is jobban. 

- Tatia, akibe mindketten szerelmesek voltatok? 

- Igen – sóhajtotta Elijah. 

- Még mindig szereted őt? – kérdezte Elena, és féltékenységet érzett. 

- Nem már nem. 

- Katherine? 

- Elena, most a szerelmi életemről akarsz beszélgetni? –kérdezte csodálkozva Elijah. 

- Nem is tudom, mit akarok – pirult el a lány. 

- Ezer éves vagyok, voltak nők az életemben. 

- Mindegyiket szeretted? – kérdezte kissé éles hangon Elena. 

- Természetesen nem, de tiszteltem őket. 

- Katherine-é volt utoljára a szíved? – Elena egyértelműen féltékeny volt. 

- Nem, de ha már itt tartunk, akkor mi van a te szíveddel Elena? Melyik Salvatore a szerencsés? 

- Egyik sem. Stefan meg sem próbál közeledni felém, utoljára a bál után én próbáltam közeledni felé, de magam sem tudom mit gondoltam. Így a legjobb, túl sok rossz történt közöttünk, ami óhatatlanul is felszínre törne, ha megpróbálnánk a kapcsolatunkat helyrehozni, csak megmérgezné azt. Már nincs szerelem bennem, inkább segíteni akarás. Damon, az Damon. Beeszi magát az ember lelkébe. Nagyon kedvelem, de nem szeretem. 

- Szabad a szíved Elena? 

- Valami alakul benne – nézett Elena az Ősre. – A te szíved? 

- Valami alakul benne – ismételte meg a lány szavait a férfi. 

- Szerencsés az, akit a szívedbe fogadsz – mondta csendesen a lány. 

- Szerencsés vagyok, ha elfogadják a szívemet – válaszolta Elijah. 

Egyikőjük sem mondta ki, de tudták, hogy ez kettőjükről szól. A férfi átült az ágyra, és Elena arcát simogatta, majd odahajolt és gyengéden megcsókolta. 

- Aludnod kellene Elena, holnap is nap lesz, és Caroline-nak szüksége lesz rád. Pihenésre van szükséged – mondta Elijah, miután kiváltak a csókból. 

- Akkor ölelj át, kérlek – nézett a hasonmás őzike szemekkel. 

Elijah a lány mellé feküdt, és átkarolva finoman ringatni kezdte. 

Klaus mozdulatlanul ült az ágy szélén Caroline mellett. Figyelte légzését, gyönyörködött az arcában, és közben belső harcot vívott önmagával. Nem biztonságos Caroline-nak, ha vele marad, de képtelen lett volna elengedni a lányt. Ez a város tényleg átkozott, és mi Ősök vagyunk itt a legnagyobb átkok. El kellene menni vele innen valahova messzire, de nem tehette. Nem amíg össze vannak kötve testvéreivel, és amíg a fehér tölgyet el nem pusztítják. Teljesen belemerült a gondolataiba, amikor egy kezet érzett az arcán. 

- Caroline, szerelmem! Hogy vagy? – kérdezte aggódó hangon. 

- Köszönöm, sokkal jobban – mosolygott rá a lány. 

- Annyira féltem, hogy elveszítelek. Beleőrültem volna – csókolta meg a vámpír kezét a hibrid. 

- Rossz pénz nem vész el – viccelődött a szöszi. – Kaphatok egy csókot, ami teljesen életre kelt? 

Klaus halkan felnevetett és teljesítette a lány kérését. 

- Elena? –kérdezte Caroline, amikor nagy sokára elváltak egymástól. 

- Nyugtass meg, hogy a csókomról nem a barátnőd jutott eszedbe – mondta tettetett felháborodással a hibrid. 

- Te lókötő! Szóval Elena? – nevetett a vámpír. 

- Elijah szobájában van. Maradni akart, és én szerettem is volna, ha marad. Most már nem szólok neki, Elijah-t ismerve valószínűleg alszanak. Elena mindenképpen, ő meg gyönyörködik benne. Holnap beszéltek. 

- Gonosz vagy! - ütött a férfi vállába a vámpír.

- Ahogy érzem, visszanyerted az erődet drágám.

- Elmondod mi történt velem? – kérte a lány. 

A férfi mindent elmondott. 

- Ne hibáztasd magad Nik. Jules-sal amíg élt sem jöttem ki jól, és most átvitt értelemben ugyan, de a halála után is szekál engem. 

- Túl sok az ellenségem. Nekem nem igazán árthatnak, de neked igen. Nem vagy biztonságban velem. El kellene, hogy engedjelek - mondta szomorúan a hibrid.

- Veled vagyok a legnagyobb biztonságban. Ne merészelj elengedni! Ma majdnem rossz döntést hoztam, amit örök életemben bántam volna, és ez egy vámpírnál nagyon hosszú idő - nézett összehúzott szemekkel Caroline.

- El kellene mennünk ebből a városból, de még nem tehetem. 

- Én sem. Le kell érettségiznem, és biztosnak lennem, hogy a barátaim és anyu jól lesznek, amikor elhagyom a várost. 

A férfi csendben nézte a lányt. A szíve jelzett neki, hogy valamit mondjon a szőke szépségnek. Úgy érezte, nincs veszteni valója, így megtette. 

- Szeretlek téged Caroline Forbes, tiszta szívemből! – mondta Klaus a lány szemébe nézve. 

- Szeretlek téged Niklaus Mikaelson, tiszta szívemből! – válaszolta könnyezve Caroline. 

- Soha senki és semmi nem választhat el bennünket egymástól – mondta csendesen a férfi. 

- Soha! Senki és semmi! – bújt a lány Klaushoz. 

Csendben ölelték egymást. Nem akarták elengedni a pillanatot, amikor bevallották egymásnak érzéseiket. Tudták, hogy olyan szerelemre találtak egymásban, amiből csak egy adatik az életben.

Chapter 15

Íme a 15. fejezet, amiről annyit elárulok, hogy nem lesz túl felemelő. Még ma fogom hozni a 16. fejezetet is, mert utána pár napig nem igen lesz időm folytatni a történetet, egyéb elfoglaltságaim miatt. Jó szórakozást hozzá!!!

Elutasítás

Másnap Elena elég későn, és egyedül ébredt a Mikaelson villában. Egy levelet talált az éjjeli szekrényen Elijah-tól. 

"Kedves Elena, 

Remélem nem ijedtél meg, hogy egyedül ébredtél. Néhány tennivalóm elszólított, de nem tartanak sokáig. Mire felébredsz, valószínűleg már itthon is leszek. A folyosó végén van a fürdő. Caroline hozott neked otthonról egy váltás ruhát, amelyet a fotelben megtalálsz. Gyere át a nappalin és az ebédlőben fogod találni magad, ahol várunk rád. 

Szeretettel 

Elijah" 

Még az írásából is nyugalom áradt, és régimódiság. A lány kipattant az ágyból és a fürdő felé vette az irányt. Álmélkodva nézett körül az óriási fürdőben. Kád, zuhanyzó, két mosdó. Minden fekete márványból készült, Óriási tükör volt a falon, és a csapok aranyszínűek voltak. Bézs színű hatalmas fürdőlepedők voltak szépen összehajtogatva a mosdóhoz tartozó hatalmas pulton, egy tálban pedig bontatlan fogkeféket, fogkrémeket látott. Többféle szappan, tusfürdő, habfürdő, sampont is látott. Az egyik szekrényben összehajtogatott fürdőköpenyek is voltak. „Klaus tudja, mitől döglik a légy” állapította meg magában Elena. Bezárta az ajtót, majd kiválasztotta egyik kedvenc tusfürdőjét, és ledobva ruháit beállt a zuhany alá. 20 perccel később már Elijah szobájában kapkodta magára ruháit, majd egy kis szájfényt tett fel, és elindult az ebédlőbe. Mindenki ott volt, és erre nem számított. Kol éppen Rebekah-val csipkelődött, aki mérgesen válaszolgatott neki. Klaus és Caroline egymással voltak elfoglalva és néha felnevettek. Elenát, kirázta a hideg a hibrid látványától, és érezte a lelkében tomboló gyűlöletet. Elijah csendben ült, csak néha mosolyodott el, testvérei szurkálódásain. Ha Elena nem tudta, volna milyenek valójában, azt gondolta volna róluk, hogy egy normális kicsit talán túlpörgött család. Kissé szégyenlősen lépett be. 

- Elena! Már azt hittem sosem kelsz fel! – kiáltott Caroline. 

- Sziasztok – mondta kínosan a lány. El sem hitte, hogy leül egy asztalhoz Klaussal. 

- Jó reggelt Elena! – szólalt meg Elijah, majd felállt, és kihúzta a maga mellett lévő széket. 

- Neked is Elijah – mosolygott szemérmesen a lány miközben leült. 

- Elena, micsoda megtiszteltetés – vigyorgott Kol. 

- Köszönöm – mondta zavartan a hasonmás. 

- Végre Elena, már éhen halok, de Elijah ragaszkodott hozzá, hogy megvárjunk – nézett rá Rebekah, miközben pirítósért és vajért nyúlt. 

- Ne légy már ilyen modortalan húgom. Jó reggelt Elena! Ne foglalkozz Becca-val, reggelente mindig hangulatánál van – mosolygott rá Klaus. Elena kényszeredetten mosolygott. Lehet, hogy Caroline-nak bejön a hibrid, ő viszont émelygett tőle. 

- Mit ennél kedvesem? – kérdezte Elijah. 

- Csak egy kis pirítóst. Köszönöm. 

- Kávét? – kérdezte Kol és már fogta is a kannát és egy csészébe töltött a lánynak. 

- Bezzeg nekem sosem ugráltok – szólalt meg újra Becca. 

- Te itt laksz, szolgáld ki magad – fricskázott Kol. 

- Rebekah, teljesen lejáratsz bennünket azzal, hogy nem tudsz viselkedni – nézett húgára Klaus. 

- Sajnálom Nik, csak magadat hibáztathatod, veled vagyok ezer éve, honnan kellene tudnom, az illemszabályokat? – vágott vissza Rebekah, és gúnyosan bátyjára mosolygott. 

Caroline és Kol egyszerre nevettek fel, még Elijah is elmosolyodott. 

- Ezt jól megkaptad Nik – mondta nevetve Kol. 

- Igazad van, az illem sosem tartozott az erősségeim közé, de Elijah-tól vehetek néhány leckét. Te pedig tanulhatnál a lányoktól. Áll az alku kishúgom? – nyújtotta kezét Klaus. 

- Ugyan kérlek, a modorodon még Elijah sem tudna javítani – ütötte félre a szőke Ős bátyja kezét. 

- Már jobb a modorom, mint volt. Nem igaz Caroline? – fordult a lány felé, és finoman megcsókolta a kezét. 

- Egy leheletnyit talán – forgatta szemét a szöszi vámpír. 

- Neked köszönhetem – puszilta meg Klaus a lányt. 

Elenát újra kirázta a hideg. Képtelen volt elfogadni a tényt, hogy a barátnője a főellenségükkel hál. Érezte, ahogy dühe eluralkodik rajta. 

- Azt hiszem én megyek – mondta. 

- Ne menj Elena! Még nem fejeztük be – kérte Klaus. 

- Sajnálom, de képtelen vagyok veled egy asztalnál ülni, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne közöttünk. Lehet, hogy Caroline-nak megfelelsz, de számomra mindig is egy hidegvérű gyilkos maradsz – nézett megvetően a hibridre. 

Néma csend lett az asztalnál, és mindenki Klaust nézte. Caroline szemében riadalom volt. Nem tudta, hogy Nik hogyan reagál. Elijah is feszülten figyelte testvére reakcióját. Rebekah mosolygott. Tudta, hogy bátyja nagyon nem szereti azt ellentmondást, és a sértéseket, még ha azok igazak voltak is. Kivéve persze, ha ő becsmérel másokat. Kol érdeklődve várta, hogy mi fog történni. Klaus sötét arccal nézte a hasonmást. 

- Lehet, hogy a testvérem kedvel téged, de ez nem jogosít fel arra, hogy a házamban, ahol aludtál, a reggeliző asztalnál, ahová vártunk téged, így beszélj, hogy ítélkezz. Nem érdekel mi a véleményed rólam, nem várok sem megbocsátást, sem mást. 

- Soha nem is fogok megbocsátani neked. Téged pedig nem értelek, hogy, voltál képes vele összeállni – nézett dühösen barátnőjére Elena. A szőke lány szemében könnyek csillogtak. 

- Én sem bocsátanék meg magamnak a helyedben, de ne feledd az alkunkat. Nem mondhatod el senkinek, hogy mi van köztem és Caroline között. Saját érdeked, hogy ez ne tudódjon ki. Tudhattam volna, hogy bajunk lesz veled. Egy valamit jegyezz meg, nem hagyom, hogy Caroline-ra akár egy rossz szót is szólj, hogy te vagy a barátaid ártsatok neki! – nézett a hibrid, és egy pillanatra szemei sárgára változtak. 

- Niklaus, elég volt! – szólt rá Elijah és védelmezően Elena felé mozdult. 

- Ne aggódj testvérem, nem fogom bántani. 

- Amíg a véremre nem lesz szükséged – jegyezte meg Elena. 

- Elena, kérlek, tegnap azt mondtad, hogy beszélünk – szólalt meg sírós hangon Caroline. 

- Sajnálom Car, a tegnapi nap kissé őrült volt, és sokkoltak bizonyos dolgok, nem gondolkoztam tisztán – nézett a lány Elijah-ra. – Nem hiszem, hogy bármi olyat tudnál mondani, ami megértővé tudna tenni ezzel kapcsolatban. 

- Azt hiszem, itt az ideje, hogy távozz, és ne feledd az alkunkat! – mondta Klaus enyhe fenyegetéssel a hangjában. 

- Örömmel teszem. Elijah mindent köszönök. Tényleg mindent – mondta Elena, és megpuszilta a férfit, majd elhagyta a szobát. Rövid időn belül hallották, hogy a bejárati ajtó is záródik. 

Caroline arcán csendben folytak a könnyek. 

- Üdvözöllek a családunkban Caroline – szólalt meg Rebekah. – Ha egy Mikaelson a társad, akkor mindenki mást elveszítesz. Örökre. 

A szöszi vámpír felpattant a székről, és zokogva kirohant az étkezőből. 

- Elijah, csak én érzem úgy, hogy Elena éppen egy búcsú puszi-muszi kíséretében szakított veled? – szólalt meg Kol. 

- Csend legyen– szólt rá Klaus, majd ott hagyta őket és a lány után ment. 

- Elena el fog bennünket árulni – fordult Elijah felé Rebekah. – Mindent el fognak követni a Salvatore-k, hogy kiszabadítsák anyánkat. 

Elijah csendben nézte testvéreit. Tudta, hogy elkezdődött valami közte és a hasonmás között, de jól mondta Kol, ennek most valószínűleg vége is lett. Sóhajtott egyet. Miért is gondolta, hogy ebből lehet valami? Még csak nem is hibáztatta Elenát ezért, végül is ő és a családja rengeteg szenvedést okoztak neki. 

- Elijah szomorkodhatsz később az újabb rossz döntésed miatt, de most mit csináljunk? A hülye szöszi mindent elrontott azzal, hogy beengedte Elenát – mondta ingerülten Rebekah. 

- Ne bántsd Caroline-t, jóhiszemű volt, nem akart ártani nekünk – védte meg Kol a vámpírt. 

- Fogd be Kol, még a vak is látja, hogy beleestél Vámpír Barbie-ba. Miért nem szaladsz te is utána felitatni a könnyeit? – dobott egy szalvétát testvére felé Rebekah. 

- Gonosz vagy Becca – állapította meg Kol. 

- Elena szavatartó, nem fog elárulni senkit és semmit – szólalt meg Elijah. 

- Nem bízom benne – nézett a Kol bátyjára. 

- Én sem, és biztos vagyok benne, hogyha végre Nik is a feladatra fog koncentrálni, egyetért majd velünk – mondta a lány. 

- Rendben, akkor kell valami védelem a házra. Ha Anton ideért, megkérem, hogy oldja meg – mondta csendesen Elijah. 

- Miért nem nyírjuk ki a Salvatore testvéreket? – tárta szét a kezét Kol. 

- Ez jó ötlet, már régen öltem – élénkült fel Rebekah. 

- Ez nem opció – intette le őket Elijah. 

- Ha jól tudom, akkor éppen azon mesterkednek, hogy megöljenek bennünket. Miért nem léphetünk mi előbb? – replikázott a lány. 

- Óhh, én tudom. Fél, hogy így végleg elveszíti Elenát – vigyorgott Kol. 

- Elijah! Egy lány miatt képes vagy feladni a családodat? – kérdezte dühösen Rebekah. 

- Nem mondtam, hogy feladom, csak keresek valami más, kevésbé véres megoldást – válaszolta a férfi, és elhagyta az asztalt. 

- Igazán remek családi reggelin vagyunk túl – mondta Kol szemtelen hangon és ő is felállt Rebekah-val egyetemben az asztaltól. 

Klaus finoman simogatta Caroline haját. A lány szeméből záporoztak a könnyek. 

- Elveszítettem őt Nik. Mindenkit elveszítek magam körül – csuklott el Caroline hangja. 

- Adj neki egy kis időt, majd megbékél. A harag idővel elmúlik – mondta finom hangon a hibrid. 

- Nem fog megbocsátani, amíg veled vagyok – emelte a férfira tekintetét a vámpír. 

- És ez mit akar jelenti pontosan Caroline? – kérdezte rekedt hangon Klaus és összeszorított szájjal nézett a szőke szépségre. 

- Igaza van Elenának, nem is tudom mit gondoltam, amikor belementem ebbe az egészbe – hunyta le szemét a lány. 

- El akarsz hagyni? – kérdezte még mindig rekedt hangon Klaus, és érezte, hogy lebénul az egész teste. 

- Nem akarom elveszíteni Elenát. 

- Hogy ne veszítsd el őt, el kell hagynod engem, nem igaz? – kérdezte suttogva a férfi, és érezte, hogyan veszíti el önuralmát. 

- Időre van szükségem. Egyértelműen kiderült, hogy ha veled maradok, akkor az egész eddigi életemet fel kell adnom, mindenkit akit szeretek elveszítek. Ha Elena,- aki az egyik legjobb szívű ember akit ismerek- nem bocsát meg nekem, akkor más sem fog. 

- Ne tedd ezt velem szerelmem – kérte a hibrid. 

- Adj nekem időt, most egyedüllétre van szükségem – simogatta meg a férfi arcát a szöszi. – Mennem kell Nik – indult el Caroline. 

- Erőszakkal is itt tarthatlak – termett a lány előtt Klaus. 

- Annak mi értelme lenne? Magad mondtad, hogy nem egy bábot szeretnél magad mellé – nézett szomorú szemekkel a lány, majd megkerülve a lebénult hibridet kisétált a szobából, és a házból. 

Caroline már elment, de Klaus még mindig ugyanúgy állt dermedten. Ő mondta mindig, hogy a szerelem a vámpírok legnagyobb gyengesége, és most ő maga sétált be a csapdába. Érezte, hogy uralkodik el rajta a harag. Szét akarta tépni Elenát, Damont, Stefant, mindenkit. Mindent megtett volna a lányért, ő meg feladta a kapcsolatukat. Soha, de soha többet nem akart érezni, ezt a fájdalmat átélni, ami szaggatta a lelkét. 

- Klaus – szólalt meg Elijah. 

A hibrid üres tekintettel fordult testvére felé. 

- Mi van? – kérdezte cseppet sem kedvesen. 

- Anton nemsokára itt lesz anyánk miatt, és védelmet kell rakatnunk vele a házra, hogy senki ne léphessen be rajtunk kívül. Szükségünk lenne rád – válaszolta Elijah, és látta, hogy a régi Klaus néz vissza rá. 

- Mindjárt megyek – válaszolta a hibrid. 

- Ne csinálj semmit olyat, ami később visszaüthet - kérte testvérét Elijah. 

- Én vagyok az Ősi hibrid, mégis mi üthetne vissza? Senki nem győzhet le. Halhatatlan vagyok. 

- Ne feledkezz meg a fehér tölgyről, és arról, hogy elveszítheted Caroline-t. 

- Le vagy maradva egy fejezettel testvérem. Már elveszítettem. 

- Ne zárd le ezt ilyen könnyen Klaus. 

- Láttalak az asztalnál Elijah, amikor Elena elment. Beletörődtél. 

- Különbség van beletörődés és az érzések kizárása között. Szükséged van arra a lányra. 

- Miért? Hogy emberibb legyek? Az voltam, és ez hova juttatott? 

- Ne add fel Niklaus. Ezer éve most láttalak először olyannak, mint amikor még emberként éltünk. Törődtél, szerettél, nevettél, boldog voltál. Nem akarhatod, hogy mindez elvesszen. 

- Nem mentem vele sokra – mondta Klaus közönyös hangon. 

- Itt van Anton – jelent meg Rebekah és megrémült bátyja semmitmondó tekintetétől. 

- Menjünk, intézzük el ezt. Időbe fog telni, amíg kiszedjük Estherből, hogyan törjük meg a kötést – mondta sötét vigyorral a képén Klaus. 

- Ne legyél kegyetlen Nik – kérte Rebekah. 

- Mi értelme lenne, ha finomkodnék? – húzta fel szemöldökét Klaus és gyilkos pillantást vetett testvéreire. 

- Becca, ti Kol-lal folytassátok a fehér tölgy keresését, majd ezt mi intézzük Niklaussal – fordult a lányhoz Elijah. 

A szöszi némán bólintott, és testvéreit követve elhagyta a hibrid szobáját. 

Pár órával később Rebekah Elena háza előtt állt, és bekopogott. 

- Rebekah! – mondta ijedten Elena amikor ajtót nyitott. 

- Caroline-nal szeretnék beszélni. 

- Nálatok találkoztam vele utoljára. Miért nem hívod fel? 

- Nos, a telefonja ki van kapcsolva. Voltam náluk, és az anyja azt mondta idejött. Gondoltam elújságolja neked a jó hírt, hogy dobta a bátyámat a reggeli jeleneted miattad. 

- Nincs itt. Nem lehet, hogy a testvéred bezárta a pincébe, csak mert végre megjött az esze Caroline-nak? – kérdezte a hasonmás gúnyosan. 

- Biztos nagyon büszke vagy magadra, hogy két embert, akik szeretik egymást elválasztottál egymástól. 

- Klaust aligha lehet embernek nevezni, ahogy az egész családodat sem. 

- Beleértve Elijah-t is Elena? Addig volt jó neked, amíg segített? Amíg kedved szottyant szórakozni vele? Most meg kidobtad? Alávaló ribanc vagy – sziszegte Rebekah. 

- Nem szórakoztam Elijah-val. Kedvelem őt. 

- Reggel mégis úgy tűnt számunkra, hogy véget ért a kis románcotok. Nem kedvellek Elena, de ezen túl tudok jutni, de azt nagyon nem értékelem, ha a családomnak, akár csak érzelmileg is bántódása esik. Egyébként jobb, ha tudod, hogy visszakaptuk a szívtelen, gonosz Klausunkat. Kikapcsolta az érzéseit. Hála neked! Szóval mostantól ajánlatos a hátad mögé tekintgetni. Már nincs melletted Elijah, hogy megvédjen. A Salvatore testvérek pedig nem hiszem, hogy képesek lennének megvédeni Klaustól. A testvéremre ezer év után talált rá a szerelem, és te elvetted tőle. Nem lennék a helyedben drágám – mondta fejét rázva, és orrát felhúzva az Ősi vámpír. 

- Szüksége van a véremre a kis hadseregéhez. 

- Kedveském, lépj már túl magadon. Klaus nem akar hadsereget. Az hogy az utóbbi időben normális volt veled, nem a véred miatt volt, hanem Caroline és Elijah miatt. A bátyám csak ezt a lányt akarta. El akarta vinni innen, beutazni vele a világot. Szimplán boldog akart lenni. 

- Nem érdemli meg a boldogságot, mindenkinek csak szenvedést okozott. 

- És te? Te most mit okozol másoknak? Caroline-nak, Elijah-nak? Gondolod, hogy a boszi barátnődben nem marad meg örökre, hogy azért vált vámpírrá az anyja, mert pont azoknak segítettél, akiknek az elpusztítására mindennél jobban törekedtél? Még mindig odavagy Stefanért, aki ha bekattan, akkor rosszabb, mint mi vagyunk? Elítéled a bátyámat, de Stefant nem? Úgy tudom láttad azt a névsort, akiket szétszaggatott. Kitették egy kisebb város lakosságát. 

- Már közel sem vagyok érte oda, és ő próbál változni. 

- Miért? Klaus talán nem? Azért gyűlölöd a bátyámat, mert megölte egy rokonodat. Ha jól tudom Stefan is megölte az egyik ősödet, akinek az életét csak a gyűrűje mentette meg. Szóval, mielőtt elítéled a szöszi barátnődet, nézz már magadba. 

- Nekem ezt nem kötelességem hallgatni – mondta durcásan Elena. 

- Ennyit sem akartam mondani, de a szemtelen válaszaidat nem hagyhattam szó nélkül. Nos, hol keressem Caroline-t, ha sem otthon, sem itt nem találom? 

- Békén kellene hagyjátok őt, hogy élhesse az életét. 

- Most már Klaus is az élete része. Azt mondta a szöszi, hogy kedves és segítőkész vagy. Valahogy nem érzem egyiket sem. 

- Mit akarsz tőle? Talán megölni, mert elhagyta a bátyádat? 

- Azt is mondta, hogy túl kellene látnom a gyűlöletemen, hogy észrevegyem a kedvességedet. Te miért nem tudsz túllépni a gyűlöleteden? 

- Nem kell rajta túllépnem. 

- Ez a te problémád. Nem akarom bántani Caroline-t. Vissza akarom kapni az új, normális bátyámat, és ehhez szükségem van a barátnődre. Neked is könnyebb lenne az életed. 

- Caroline döntése volt, hogy nem folytatja… - kezdte a barna lány. 

- Amit miattad hozott meg, nem saját akaratából. Ez örökre benne fog maradni Elena. Amikor már csak por és hamu leszel, ő még mindig szenvedni fog, amiért rákényszerítettél egy döntést. 

- Én nem kényszerítettem semmire – mondta Elena, de már közel sem olyan magabiztosan. 

- El is hiszed, amit mondasz? Caroline bárkit és bármit feláldoz a barátságért, és te vissza is éltél ezzel. Mindegy is, a lényeg, hogy meg akarom találni. Szóval? – nézett várakozóan Rebekah. 

Elena elővette telefonját, és felhívta Bonnie-t, Matt-et, Stefant, de egyik sem találkozott vele. 

- Egyéb ötlet? 

- Nincs több ötletem, hacsak nem ment vissza hozzátok. 

Rebekah felhívta Kol-t, de ő sem látta reggel óta Caroline-t. 

- Lehet, hogy egyedül akar lenni. 

- Ilyenkor hová szokott menni? 

- Nem tudom. 

- Elég silány meghatározás – mondta az Ősi vámpír, és elsuhant. 

Caroline az erdőben bóklászott céltalanul, miközben a lelkét hasogató fájdalomtól szenvedett. Időt kért Klaustól, ami leginkább egy kapcsolat végét szokta jelenteni. Tudta, hogy a férfi így is értelmezte, és lehet, hogy jobb is így. Sosem fogja elfelejteni Elena arcát, ahogy kérdőre vonta. Igaza volt, Klaus egy hidegvérű gyilkos, és megkeserítette az életüket. Hogyan is hihette, hogy barátnője csak úgy elviseli ezt? 

- Naiv vagy Caroline – suttogta a lány. 

- Miért vagy naiv, kedvesem? – kérdezte a már megszokott szemtelen hang. 

- Kol, mit keresel itt? – forgatta szemét Caroline. 

- Csak sétálok az erdőben. Egyébként Rebekah mindenhol keres, beszélni szeretne veled. 

- Nem akarok vele beszélni, nem vagyok kíváncsi a kioktatására, persze az is lehet, hogy ki akar végezni. Ne haragudj, de veled sem akarok beszélgetni – sóhajtotta a szöszi. 

- Akkor ne beszélgessünk, csak sétáljunk – nézett rá a férfi. 

- Egyedül szeretnék lenni. 

- Nem hagylak itt. Látom, hogy nem vagy jól. 

- Klaus, hogy viseli? 

- Rossz hír. Elzárta az érzelmi csapot, szóval újra kegyetlen, gonosz és üres. Talán éppen anyánkat kínozza – mondta némi derültséggel a hangjában Kol. 

- Most csak viccelsz ugye? – kérdezte Caroline. 

- Nem. Ezért is akar veled Rebekah beszélni. Vissza akarja kapni az új bátyust, aki nem pszichopata. 

- Mit tehetnék én? Hogyan választhatnék közte és a barátaim között? 

- Számomra úgy tűnik, hogy már választottál – vonta fel szemöldökét Kol. 

- Időt kértem Klaustól. 

- Időt? Azt ugye tudod, mit szokott jelenteni egy kapcsolat szempontjából? 

- Tudom. 

- Nos, akkor tudod, hogy Nik ezt a kapcsolatotok végének értékeli. Mégis mit vársz tőle? Egy ezer éves gyilkolási hajlamokkal megáldott hibrid, aki először szerelmes. 

- Nem kellett volna belemennem ebbe az egészbe. 

- Most már késő drágám, beleestél a gyilkos bratyóba, ahelyett, hogy velem foglalkoztál volna. Engem nem utálnak annyira – mondta vidáman Kol. 

- Hogy tudsz te mindenből viccet csinálni? – mosolyodott el Caroline. 

- Ezer éves vagyok, ha nem így tettem volna, olyan lennék, mint a karót nyelt Elijah. Unalmas – forgatta a szemét Kol. 

- Így viszont pszichopata lettél – nevetett fel Caroline. 

- Ne mondd, hogy nem tetszem neked. Buksz a pszichopatákra. 

- Kol, te komolyan egy pszichopata gyerek vagy, ezer év ide vagy oda. 

- De legalább jóképű –húzta ki magát az Ős. 

- Öntelt. 

- Imádtál volna, ha nem habarodsz bele a bátyámba. 

- Most el akarod magad adni nekem? 

- Sajnos elkéstem vele, nem igaz? 

- Nem is lettem volna rá vevő – rázta fejét Caroline. 

- Ne szomoríts el, legalább hazudd azt, hogy lett volna esélyem– nézett kiskutya szemekkel a férfi. 

- Nagy hóhányó vagy, de kicsit felvidítottál. 

- Már megérte, és ha ezt elértem, akkor még esélyem is lehet nálad. 

- Te sosem adod fel? – nevetett Caroline. 

- Családi vonás – vigyorgott Kol. 

- Kol! Miért nem hívtál, hogy megtaláltad? – hangzott fel a hátuk mögül Rebekah hangja. 

- Mert nem akart veled beszélni – válaszolt szemtelenül a férfi. 

- Caroline, beszélned kell a bátyámmal. 

- Nem tudnék mit mondani neki – a lányt kísértetiesen emlékeztette ez arra, amikor Elijah eljött hozzá. 

- Szóval a nyüves kis Elenát választottad? 

 - Nem választottam senkit. 

- Ma voltam nála – vetett egy negédes mosolyt Rebekah. 

- Bántottad? – kérdezte Caroline. 

- Kioktattam, a szerelemről, szenvedésről, ítélkezésről. Azt hiszem hatottak rá a szavaim, szóval ma jó cselekedetet hajtottam végre, és a bátyámat meg téged védtelek. 

- El vagyok ájulva tőled Becca, a végén a dicsőségfalon lesz a neved, úgyhogy csak csínján a jótettekkel, még kiderül, hogy van benned jó érzés – szólalt meg Kol gúnyosan. 

- Csak Nik miatt tettem. 

- Ugyan már tesó, magad miatt tetted. Jobban kedveled az új Nik-et. 

- Te örülnél neki, ha nem lennének együtt, nem igaz? – nézett gonoszan Rebekah 

- Te sem a boldogságuknak örülsz, nem igaz? – kérdezett vissza szemtelenül Kol. – Egyébként Caroline-nal most mélyítenénk el a kapcsolatunkat – fogta meg a meglepődött lány kezét és megcsókolta. 

- Te idióta – forgatta szemeit testvére. 

- Tényleg az vagy – replikázott Caroline. 

- Szóval beszélnél a bátyámmal? – tette fel újra kérdését türelmetlenül Rebekah. 

- Előbb Elenával szeretnék beszélni. 

Ebben a pillanatban megszólalt a szőke Ős telefonja. Megnézte, és kinyomta. 

- Mennünk kell Kol. Beszélj Elenával, de még ma gyere el, és beszélj Niklaussal. 

- Hódolatom, drága hölgy – hajolt meg Kol. 

Rebekah ingerülten megfogta testvérét, és magával húzta. Caroline elnevette magát. Kénytelen kelletlen, de bevallotta magának, hogy Kol az egyik legidegesítőbb, és mégis legszórakoztatóbb ember, akit ismer. Elővette telefonját, és felhívta Elenát. Barátnője hajlandó volt vele beszélni, és örömmel tette le a telefont. Majd fájdalmat érzett, majd még egyet, és még egyet, és végül elveszítette eszméletét.

They're all very Hotties!

The Originals Boys and Salvatore Boys! Enjoy Them! :P

Chapter 14

Íme a 14. fejezet. Remélhetőleg, mindenki fog találni magának benne valami kis finomságot. :)
Jó szórakozást hozzá!!!

Váratlan vendég

Klaus a Lynn-i erdőben volt. Még hétfőn Elijah-val felkeresték Antont, aki Elijah egyik régi boszorkányának a leszármazottja volt, és vérvonala majdnem az Ősökéig nyúlt vissza. Megkérték, hogy segítsen nekik Esthert és Finnt elcsalni Salemből, és a köztük lévő kötés megtörésére is próbáljon módot találni. Anton beleegyezett, hogy segít. Kedvelte az Ősöket, és nem szerette az olyan boszorkányokat, akik csak jóra használták az erejüket, és mániájuk volt az egyensúly fenntartása, a természetellenesség elleni küzdelem. Szerette a sötét mágiát. Bárminek az elpusztításában részt vett, amely szabályokhoz igazodott. Egyetlen kérése az volt, hogy ha végeztek, változtassák át őt vámpírrá. A halhatatlanságot még a sötét mágiánál is jobban szerette, és mivel elitista volt, ragaszkodott hozzá, hogy az Ősök által váljon vámpírrá. Elijah beleegyezett. Egyik Ős sem sem változtatott át vámpírrá senkit, már nagyon hosszú ideje, csak akkor, ha az érdekében állt. Nekik a férfi boszorkányként kellett. Vámpírként már nyűg lett volna. A férfi persze ezt nem tudta, de a halálos ítéletet kért saját magára. A terv az volt, hogy Anton megüzeni Esthernek, hogy hajlandó a vérvonalát felajánlani, de nem kíván Salembe menni. Esther nem akart messzire menni Salemtől, de hajlandó volt a férfival találkozni, a városon kívül. Péntek délutánra beszélték meg a Lynn-i erdőbe. Klaus elvigyorodott. Anyja nagyon kétségbe lehet esve, hogy ilyen simán belement a dologba. 

Hibridjei már készen álltak, és a megbeszélt találkozó hely közelében bujkáltak. Ő maga jóval távolabb volt, nem kockáztatta meg, hogy Finn megérezze jelenlétét. Egyik talpnyalójánál ott volt a fehér hamuba mártott tőr, amelyet testvére szívébe kellett mártania. Mindennek a meglepetés erejével kellett történnie. Bár ez azt jelentette, hogy a hibridje meghal, de nem bánta. A cél elérése volt a fontos. Anton is készen állt, remek varázslatot tudott arra, hogy anyja időlegesen elveszítse öntudatát. Testvérei otthon maradtak, hiszen ha Finn-t leszúrják, akkor ők is holtan fognak összeesni, viszont így volt a legegyszerűbb testvérüket leszerelni. Caroline-t kérte meg, hogy legyen ott velük, amíg vissza nem ér. A villa alagsorában, már előkészítettek két zárkát anyjuk és testvérük számára. Esther celláját boszorkányuk már felvértezte különböző védelmi varázslatokkal, hogy ne tudja elhagyni azt, továbbá, meggátolják anyjukat a természet szolgálóival való kontaktusban, és folyamatosan gyengítik a szervezetét. Finn cellájának falait és padlóját verbéna kivonattal locsolták fel, és olyan láncokkal szerelték fel, amelyeket Anton megbűvölt, minél inkább szabadulni akar valaki belőle, erejük annál nagyobb lett. Szóval Finn jobban teszi, ha nem mocorog majd. Szerencse, hogy a boszorkány a sötét mágia megszállottja volt. Klaus hallotta, hogy anyja és testvére a megbeszélt helyre érnek. 

- Anton, ha jól gondolom – mondta Esther. 

- Igen asszonyom, szolgálatára – biccentett fejével a boszorkány. 

- Ő itt a fiam, Finn – mutatott a vámpírra a nő, mire a két férfi egymás felé biccentett. 

- Miért itt akartál velem találkozni? 

- Nem nézik jó szemmel a családomat Salem-ben. Majdnem ezer éves a vérvonalam, féltékenyek rám.

- Érdekes, én úgy hallottam, hogy azért nem kedvelnek, mert szereted a sötét mágiát. 

- Nem szeretem, csak érdeklődöm iránta, nem több mint, egészséges kíváncsiság – hazudott az Ősi boszorkány szemébe a férfi. 

- Miért akarsz segíteni nekem? 

- Gyűlölöm a gyermekeidet, megkeserítették az egyik elődöm életét. Erőszakkal kényszerítették, hogy nekik dolgozzon. 

- Neked is ártottak? 

- Nekem nem. 

Esther gyanakodva nézte a férfit. Úgy érezte valami nem stimmel vele. 

- Nem bízol bennem? – kérdezte Anton. 

- Csak a fiamban. 

- Gondolod, hogy itt lennék, megkockáztatva, hogy a gyermekeid fülébe jut a találkozásunk, ha nem gondolom komolyan, hogy segítek? Ha nem kell a segítségem, el is mehetek – vonta meg vállát a férfi és megfordult, hogy elinduljon. 

- Ne, ne menj el – kapott utána Esther. 

Anton úgy intézte, hogy hozzáérjen a nő, és ez volt a jel, amikor a hibridnek a tőrrel semlegesítenie kellett az Őst, ő pedig elkapta a nő kezét, és azonnal a tudatvesztő varázslatot kezdte mormolni. A tőrrel rendelkező hibrid a meglepetés erejével Finn előtt termett, és szíven szúrta azt. Az Ősi vámpír elszürkülve esett a földre, a hibriddel együtt. Esthernek is fennakadtak a szemei, és ájultan esett össze. Klaus érezte a szíve tájékán a fájdalmat, és hallotta Anton hangját. Pár másodperc alatt a helyszínen termett. 

Caroline idegesen ült az Ősökkel a nappaliban. Egyrészről féltette Klaust, másrészről tudta, hogy siker esetén a szobában lévők, bármelyik pillanatban meghalhatnak. Kol a kanapén feküdt. Elijah és Rebekah pedig egy-egy fotelben ültek. Mindenki feszült volt, kivéve Kolt. 

- Caroline, nem akarod fogni a kezem, támogatni a halálomban? – kérdezte vigyorogva a férfi. 

- Kol, hogy tudsz ezzel viccelődni? – kérdezte a vámpír. 

- Lassan megszokjuk, hogy leszúrnak bennünket édesem. Elijah, és Rebekah nagy gyakorlattal rendelkeznek ebben, főleg, ha arról van szó, hogy Elena szúrja le őket. 

- Fogd be Kol – intette le Rebekah. – Elenának csak szerencséje volt. 

- Elena okkal szúrt le benneteket, az életét féltette – védte meg barátnőjét a szöszi. 

- Miattam nem volt veszélyben, már majdnem meg is kedveltem, de persze ezt elszúrta az a kis ribanc – mondta dühösen Becca. 

- Elég legyen húgom ebből a vulgáris beszédből – szólt rá Elijah. – Caroline-nak igaza van. Volt rá oka, hogy ezt tegye. 

- Annyira unom, hogy véded Elenát. 

- Elena kedves lány, és segítőkész, ha tovább látnál a gyűlöletednél talán észre is vennéd – szólalt meg Caroline. 

- Touché! - kiáltott fel Kol. – Nagy igazságot mondtál kedvesem – vigyorgott Kol. 

- Figyelj Szöszi! A bátyám arra kért meg, hogy maradj velünk, amíg halottak leszünk. Ezt köszönjük neked. Egyébként meg ne oszd itt az észt, főleg ne szende kisasszonnyal kapcsolatosan – nézett megvetően Rebekah. 

- Úgy érzem magam, mint egy elfuserált horror filmben. Bármelyik pillanatban meghalhattok, te meg még most is az Elena iránti utálatoddal vagy elfoglalva? – kérdezte Caroline. 

- Ezt a horror filmet mi fizikálisan fájónak fogjuk érezni, te meg nézheted. Ne pattogtassunk kukoricát, hogy teljes legyen az élvezeted? – kérdezte viccesen Kol. 

- Te tényleg egy elmebeteg vagy – nevetett fel Caroline, és a másik két Ős is elmosolyodott. 

Majd ezzel a mosollyal az arcukon, összerándultak, és mindhárman elszürkültek. A szöszi vámpír ijedten kapta szája elé a kezét, és minden ízében remegett. Félelmetes volt, ahogyan a három Ős egyszerre meghalt. Az előbb még beszéltek, mosolyogtak, és most halottak. Biztos volt benne, hogy ezután ahányszor lecsukja a szemét, ezt fogja látni. Soha többet nem fog tudni elaludni. El akarta felejteni ezt a látványt. Kiment a mosdóba megmosni az arcát. Miután végzett nem akart visszamenni, inkább bement Klaus szobájába. Halotti csend volt az egész villában. Összerezzent mikor megszólalt a telefonja. A hibrid hívta. 

- Caroline drágám! Mi a helyzet otthon? 

- Mikor érsz haza? Félelmetes itt lenni. Egyszer csak meghaltak – mondta hisztisen a lány. 

- Tudtad, hogy ez lesz, nem? – kérdezett vissza értetlenül a férfi. 

- Tudtam, de átélni egész más volt. Az egyik pillanatban még beszéltek, mosolyogtak, a másikban meg halottak voltak. 

- Nyugodj meg szerelmem. Sietek, ahogy csak tudok. Anyuci, és a tesó már a kocsim hátuljában pihennek. 

- A szobádban vagyok, és nem is jövök ki innen, míg haza nem érsz. 

- Ne haragudj rám drágám, nem tudtam, hogy ez ennyire fel fog kavarni. 

- Én sem gondoltam volna, de annak örülök, hogy sikerült a tervetek. Siess, kérlek! – kérte a vámpír. 

- Körülbelül egy talán másfél óra múlva otthon vagyok. 

- Addig kibírom valahogy. 

- Gondolj rám, és a hétvégénkre, az majd feldob. Néhány gyakorlatot itthon is elvégezhetünk. 

- Te széltoló! – nevetett fel a lány, és letette a telefont. 

Caroline elgondolkozva ült a férfi szobájában lévő fotelban. Olyan csodálatos volt a hétvégéjük, hogy teljesen elszomorodott, amikor véget ért. Teljesen gondolataiba merült, amikor egy halk nyikorgó hangot hallott. Felugrott a fotelból, és a hang irányába indult. A bejárat felől jött. Tudta, hogy nem lehet Klaus. Óvatosan az ajtóhoz suhant. Izgatott szívverést hallott. Ezer közül is felismerné Elena szívdobbanását. A csengő hangja hasogató fájdalomként hatolt Caroline fejébe. Most mit csináljon? Teljesen tanácstalan volt. Nem engedheti be. Egyrészről rögtön felmerülne a kérdés, hogy ő mit keres itt, másrészről a nappaliban három ideiglenesen halott Ős van. Összevonva szemöldökét fülelt, de Elena nem mozdult. Még egyszer csengetett. Miért nem megy el? Sóhajtott egyet a vámpír, majd vállát megvonva kinyitotta az ajtót, és berántotta a meglepődött arccal álló Elenát. 

- Szia Elena! – köszönt a vámpír, és összeszorított szájjal kínosan bólogatott. 

- Caroline? Mit keresel itt? – nyögte döbbenten a barna lány. 

- Remek kérdés. 

- Hol vannak az Ősök? Elijah? 

- Újabb fantasztikus kérdés. 

- Most szórakozol velem? – kérdezte Elena, kicsit paprikásan. 

- Szeretnék elmondani valamit, de meg kell ígérned, hogy ahogyan én is tartom a számat rólad és Elijah-ról, úgy te is tartani fogod – nézett komolyan a szöszi. 

- Összejöttél Kol-lal? 

- Nem egészen. 

- Klaussal? – hűlt el a hasonmás. 

- Igen vele. 

- Caroline? Elment az eszed? 

- Nem ment el Elena. Nem akarok hegyi beszédet hallgatni, ez az én döntésem, és jól érzem magam így. Régen nem voltam ennyire boldog és kiegyensúlyozott. Én örültem neked és Elijah-nak. 

- Klaus megölte Jenna-t, majdnem Jeremy-t és Alaric-ot. Engem is, és mindenkit bántott. 

- Tudom Elena, és sajnálom, ami történt, de én megismertem egy másik Klaust, akit ti el sem tudtok képzelni. Egyébként Stefan vagy Damon miben különböznek tőle? 

- Ők védtek bennünket, ha megöltek bárkit is… 

- Nem Elena. Közel 150 év alatt, mióta vámpírok lettek, hány ártatlan embert öltek meg, akár csak szórakozásból? Nem várom el, hogy megértsd, de ne ítélkezz. Az, hogy idáig fajultak a dolgok, nem csak Klaus vagy az Ősök hibája, a mi rossz döntéseink is közrejátszottak. Ezt majd később megbeszéljük. Most mutatni fogok neked valamit, de fel kell készítselek, hogy nem lesz szép látvány – fogta meg barátnője kezét a vámpír, és a nappaliba vezette a halott Ősökhöz. 

Elena szörnyülködő arccal nézte a három mozdulatlan testet. 

- Mi történt? 

- Ideiglenesen halottak. Klaus, most hozza ide Esthert, és Finnt, akit leszúrt az egyik hibridje. Mivel össze vannak kötve, így ők is halottak. 

- Megtalálták Esthert? Fel tudják oldani a kötést? 

- Még nem, de remélhetőleg megtalálják a módját. Most bezárják mindkettőt. Ha le lesz láncolva Finn, akkor fogja Klaus kihúzni a tőrt, és a többiek magukhoz térnek. 

- Te…te vigyázol most rájuk? 

- Klaus megkért rá. 

- Hogy keveredtél ebbe bele Caroline? – kérdezte a hasonmás. 

- El fogok neked mondani mindent Elena, de nemsokára hazaér Klaus. Itt akarsz maradni, vagy elmész? Egyáltalán miért jöttél? 

- Elijah-val akartam beszélni – nézte szomorú szemekkel a halott férfit. 

- Mi történt? 

- Stefan és Damon még mindig azon ügyködik, hogy megöljék őket. 

- Elijah most mentette meg Alaric-ot, Damon egyetlen barátjának életét. Miért nem szállnak már le róluk? Nem bántanak senkit. Mit mondtak még? 

- Alaric Damonnal folytatott telefonbeszélgetéséből vettem ki, hogy terveznek valamit. Egyébként Ric is helyteleníti a dolgot. Engem nem avattak be. Nem bíznak bennem. 

- Én bízhatok benned? Hogy megtartod a titkomat? Megtartod azt, amit éppen most láttál, és megtudtál? 

- Megígérem, hogy nem mondok senkinek semmit. A Klaussal való kapcsolatoddal, akkor sem értek egyet. Caroline, ha Klaus a legkisebb mértékben is ártani akar nekünk, és te az ő oldalára állsz… 

- Soha nem ártanék nektek, Klaus sem fog – vágott közbe a szőke lány. - Épp most mondtad, hogy a Salvatore-k akarnak ártani nekik. Ha ebből újabb háború lesz, nem ítélheted el Klaust vagy a többi Őst, ha védik magukat. Gondolod, hogy Elijah ölbe tett kézzel fogja nézni, hogy szervezkednek ellene és a családja ellen? – nézett felvont szemöldökkel a vámpír. 

- Tudom, hogy nem, és nem is várom el tőlük. Le kell állítani valahogy Damonékat, mielőtt bajt csinálnak maguknak, amibe bele is halhatnak. 

- Nem hiszem el. Végre nyugalom és béke van, erre a kék szemű ördög a patetikus testvérével bajt akar keverni – sóhajtott a szöszi és idegesen beletúrt a hajába. 

- Caroline, itt szeretnék lenni, amikor Elijah felébred – nézte még mindig meredten az Őst Elena. 

- Beviszem a szobájába, várj ott. Klaus valószínűleg nem lesz boldog attól, hogy beavattalak a dologba. Nem bízik benned. 

- Én sem benne. Ő miért akarja titkolni a kapcsolatotokat? 

- Nem akarja titkolni, ő szeretné, ha felvállalnánk. Én viszont még nem merem meglépni ezt. Főként az ilyen reakciók miatt. Damon talán meg is ölne. Nem erre a dologra gondoltam egyébként, hanem Estherre és Finnre. 

- Megnyugtathatod, hogy lakat lesz a számon, de nem miatta, hanem miattad és Elijah miatt. 

- Köszönöm Elena. Csak egy perc. 

Caroline a hátára vette Elijah-t és beszáguldott vele a szobájába, majd a konyhába, kivett három adag vért, és intett Elenának, hogy kövesse. 

- Kérsz egy kis vizet, vagy valamit? 

- Nem köszi – mosolygott a lány, és megfogta a halott Ős kezét. 

- Kedveled őt ugye? - kérdezte kedves hangon a vámpír, és odaadta az egyik tasakot Elenának. 

- Eléggé – válaszolta szégyenlősen a hasonmás. 

- Ne szégyelld magad ezért. Elijah jó ember, még ha néha csinál is olyan dolgokat, amiket nem kellene. Vámpírok vagyunk, benne van a vérünkben. 

- Tudom Caroline. 

- Most itt hagylak, bármelyik percben itt lehet Nik. Viszek a két kis pszichopatának is egy –egy adag vért, ha már én vagyok a nővérke – forgatta szemeit a szöszi, és a barna elnevette magát. 

Caroline visszatérve a nappaliba letette a vért az asztalra, és az ajtóhoz ment. Pár perc múlva hallotta, hogy megérkezik a hibrid. Kinyitotta az ajtót, és elébe szaladt. 

- Drágaságom, már nagyon hiányoztál – ölelte át a lányt a férfi. 

- Te is nekem – puszilta meg Klaus arcát a szőkeség. 

- Kinyitnád az alagsor ajtaját? Le akarom vinni a foglyainkat. 

- Mondanom kell valamit, aminek nem fogsz örülni. 

- Mi történt? – sötétült el a hibrid arca. 

- Itt van Elena.

- Tessék? 

- Miután beszéltünk, azután érkezett, és én beengedtem. 

- Megőrültél? – kérdezte ingerülten Klaus 

- Nem fogja elmondani senkinek. Elijah szobájában van, és a testvéred kezét fogja éppen. Miattam és miatta titokban tartja ezt a dolgot. 

- Elmondtad neki, hogy mi van köztünk? 

- Igen. Nem ért vele egyet, de nem fogja elmondani senkinek. 

- Tudod, hogy én nem bánnám, ha kiderülne, de ha elárulja a családomat, akkor.. 

- Nyugodj meg, nem fogja. Eszméletlen bizalomhiány van köztetek.

- Mindkettőnknek van rá oka. 

- Na jó, megyek kinyitom az alagsorba vezető ajtót – mondta szemét forgatva Caroline, és otthagyta a még mindig füstölgő férfit. 

Esther még mindig nem tért magához, amikor kicsivel később Klaus rázárta a cella ajtaját. Finnt is leláncolta és kihúzta belőle a tőrt, majd az ő ajtaját is bezárta. Felszáguldott a nappaliba testvéreihez. Caroline Kol előtt állt egy adag vérrel, Klaus pedig Rebekah visszatérését várta. 

Elena csendesen ült Elijah kezét fogva. Az előbb nézett be hozzá barátnője, és mondta, hogy mindjárt kint lesz a tőr Finnből. A lány látta, hogy kezdd visszatérni az élet az Ősbe. Megszorította kezét, és Elijah egy nagy levegőt véve magához tért. 

- Elena – mondta reszelős hangon. 

- Igyál – nyújtotta felé a tasakot a lány. 

- Hogy kerülsz ide? – kérdezte Elijah, miután lehajtotta a vért. 

- Hozzád jöttem, Caroline beengedett, vagyis inkább berántott, és ebbe a fura szituba keveredtem. Nem akartam, hogy egyedül térj magadhoz. 

- Köszönöm – emelte szájához a lány kezét. 

- Klaus valószínűleg nem túl boldog, hogy megtudtam a dolgokat. 

- Valóban nem vagyok az – hangzott az ajtóból, és Elena összerázkódott. 

- Niklaus! Minden jól ment? – szólalt meg Elijah. 

- Sima ügy volt. Most már jó helyen vannak. Nekünk viszont beszélnünk kellene – nézett a hasonmásra. 

- Nem fogom elmondani senkinek – mondta félve a lány. 

- Tudom, hogy nem fogod. Tudom, hogy betartod a szavad. Nem erről szeretnék beszélni veled. 

- Mondd itt Niklaus – kérte Elijah. 

- Rendben. Caroline nem szeretné, ha kitudódna a kapcsolatunk, legalábbis egyelőre. Nagyon nem szeretném, ha akár csak a boszi barátnőtöknek is elárulnád. 

- Már mondtam neki, hogy nem mondom el senkinek. 

- Azt is mondtad, hogy nem értesz vele egyet. Ha az ember valamivel nem ért egyet, az nyomasztja, és olyankor hajlamos kifecsegni dolgokat. Elfogadom, ha nem értesz vele egyet, de ne árts a barátnődnek, mert azt viszont nem fogom elfogadni. Ha nyomja a lelked, beszéld meg Elijah-val, vagy Caroline-nal. Elég jó ajánlat? 

- Igen – válaszolta Elena meglepetten. El sem hitte, hogy Klaus ennyire normálisan beszélt. 

- Köszönöm – mosolygott egyet a hibrid, és becsukta a szoba ajtaját. 

Elena elképedve nézett Elijah-ra. 

- Mi történt Klaussal? 

- Már mondtam neked a múltkor is, hogy változik. Az oka Ms. Forbes és az iránta érzett szerelme. 

- Ez őrület – túrt bele Elena a hajába. 

- Miért jöttél hozzám kedves? 

- Figyelmeztetni szeretnélek, hogy Stefan és Damon szerintem már megint ki akarnak találni valamit, hogy megöljenek benneteket. Nem akarom, hogy bárkinek is bántódása essen. 

- Ezek a fiatal vámpírok, annyira arrogánsak. Mit terveznek? 

- Nem tudom, nem bíznak meg bennem. Tulajdonképpen okkal. 

- Köszönöm Elena. Majd foglalkozom a dologgal, természetesen csak óvatosan. Nem akarok viszályt szítani. 

- Köszönöm Elijah. 

A férfi az ágy szélén ült, és finoman maga mellé húzta Elenát. 

- Aggódtál értem? – kérdezte és a lány füle mögé simított egy hajtincset. 

- Baj lenne, ha azt mondanám igen? Szörnyű volt látni, hogy tehetetlenül fekszel. 

- Hiszen már láttál így. 

- Az még az ismeretségünk kezdeti és nem túl vonzó szakaszában történt. Most más volt így látni téged – mondta a lány és egy könnycsepp jelent meg a szemében. 

Elijah megcsókolta a lány szemét, az arcát, majd pedig a száját. Elena szorosan átölelve az Őst viszonozta. 

- Maradj itt velem ma éjszaka – kérte a férfi, miután elszakadtak egymástól. 

- Túl korai lenne, még azt sem értem, hogy pontosan mi is történik közöttünk. Persze ezt nem a csókra értem, hanem… - hallgatott el a lány Elijah-t nézve. 

- Talán félreérthető voltam. Maradj itt beszélgetni Elena, ennyit kérek. Nem az ágyamba akarlak cipelni. Az ágyamat alvás céljából felajánlom, én majd a fotelben leszek. 

Elena csendben nézte az Ősi vámpírt. Ahogy a közelében volt, mindig azt a biztonságot érezte, amelyre vágyott. Úgy érezte, hogy minden rendben van, ha a férfi ott van vele. Régóta nem érezte már ezt. 

- Itt maradok, ha néha meg is csókolsz a beszélgetésünk közben, és esetleg aludhatunk, de csak aludhatunk egymás mellett. Nem venném a szívemre, ha elaludnád a nyakad a fotelben. – mondta végül pajkossággal a szemében. 

- Amit csak szeretnél – mosolygott Elijah, és a lány ajkára tapadt. 

Caroline kuncogva lépett be Klaus szobájába, kezében két adag vérrel. 

- Mi az aminek ennyire örülünk? – kérdezte a férfi. 

- Elijah szobája előtt mentem el, és éppen megkérte Elenát, hogy maradjon itt. Muszáj volt meghallgatnom a választ. 

- Te kis pimasz kémkedő – vette el a lánytól az egyik vérrel teli poharat. – Na és mit mondott a barátnőd? 

- Egy ilyen férfinak, mint Elijah? Mit lehet mondani? Természetesen igent! 

- Kezdek féltékeny lenni a testvéremre, már annyiszor áradoztál róla - nézett a lányra a férfi összehúzott szemekkel, de a hangjában vidámság bujkált. 

- Nyugodj meg te zsémbes öregember, én csak a rossz modorú hibridekre bukom – válaszolta nevetve a lány. 

- Öregember nem vénember – kapta el Klaus a szöszit, és az ágyra tette. – Te is itt maradhatnál éjszakára, ne csak nekik legyen jó éjszakájuk. 

- Ők beszélgetni fognak. 

- Nos, én ezt nem ígérhetem, tudod, hogy a tettek embere vagyok. 

- Ennyire már ismerlek – kacagott a lány. 

- Akkor itt maradsz? 

- Itt maradok. Legalább reggel Elena nem érzi majd egyedül magát. 

- Nem hiszem, hogy egyedül lenne. 

- Tudod hogyan értettem, te szélhámos. A két kis pszichopata nem fog kiakadni, hogy itt maradunk? 

- Ez az én házam, nem szólhatnak bele. Egyébként Kol biztos nem bánja. Rebekah meg tanulhatna tőletek némi jó modort. 

- Ma volt egy kis összetűzésünk a húgoddal. Megmondtam neki, ha tovább látna az Elena iránti gyűlöletén, akkor talán észrevenné, hogy milyen kedves és segítőkész lány. Kol igazat adott nekem. 

- Kol odáig van érted drágám, még jó, hogy neked ad igazat. 

- Szuper, egy pszichopata áll a pártomon. Nem túl felemelő. 

- Ne bántsd őt. Ha együtt maradunk meg kell szoknod. Kezelni kell tudni. 

- Igen, Rebekah nagyobb gond. 

- Még nálam is hevesebb.

- Majd igyekszem elkerülni – forgatta szemeit a lány. 

- Ezt viszont nem kerülheted el – tornyosult fölé Klaus, csókokkal halmozva el Caroline-t.