Chapter 26

Holnapra ígértem, de sikerült befejeznem, és nem akarlak benneteket megváratni. Remélem tetszeni fog.
Jó szórakozást hozzá!!!

Megbocsátás

Klaus idegesen állt autója mellett. Fogalma sem volt, hogy eljön e a lány. Ezer éve alatt nem érezte magát még ennyire bizonytalannak. Tudta, hogy megérdemli, ha Caroline rá sem bagózik, de ennek még a gondolatától is fizikai fájdalmat érzett. Elena megnyugtatta, hogy ha nem is jön el a szöszi, akkor is ott a B terv és Kol majd elintézi, hogy Car ott legyen a tóparti házban, persze az még egy-két napba beletelik. A hibrid nem akart tovább várni. Mindennél jobban hiányzott neki szerelme. Amikor a távolból meghallotta, hogy egy kocsi érkezik feszülten meresztette szemét a hang irányába. A szöszi vámpír megállt autójával, és Klaus egy pillanattal később már nyitotta is az ajtót. 

- Caroline – suttogta. 

- Jó estét Nik – köszönt a lány kicsit szégyenlősen. 

- Annyira örülök, hogy eljöttél – mondta halkan Klaus és lehajtotta fejét. 

Szíve szerint magához húzta volna Caroline-t, de Elena és Rebekah azt javasolták neki, hogy ne lépjen hagyja, hogy a lány tegye meg az első lépést. 

- Tisztáznunk kell a dolgokat Nik – emelte meg a férfi állát Caroline, hogy a szemébe nézhessen. 

- Itt szeretnéd tisztázni, vagy eljössz velem és ott beszélünk? – kérdezte bizonytalanul Klaus. 

- Itt vagyok, mert megbocsátok neked és elmegyek veled – lépett a szöszi a férfihez és átölelte. 

Klaus azonnal reagált és szorosan átkarolta a lányt. 

- Soha többet nem engedlek el – suttogta a férfi Caroline hajába. 

- Tisztázzunk le előbb bizonyos dolgokat, és csak azután mondd, hogy nem engedsz el – vált ki az ölelésből a lány. 

- Gyere, induljunk – fogta meg a szöszi kezét Klaus, és kinyitotta kocsija ajtaját majd besegítette a lányt. Rövid idő múlva már úton is voltak. 

- Hová viszel? 

- Lehet ez meglepetés? 

- Lehet – mosolygott a lány és érezte, már csak attól újra lüktetni kezd benne az élet, hogy a férfivel egy légtérben lehet. 

- Köszönöm – nézett Caroline-ra Klaus. 

- Mit történt az elmúlt pár napban? 

- Kol nem mesélte el? 

- Szeretném tőled is hallani. Tudod mindent viccesen ad elő, kellene egy komolyabb forrás is. 

- Azt hittem beszéltél a többiekkel is. 

- Jaj Nik, mondd már el. A te szemszögedből is hallani akarom a dolgokat. 

- Ha ragaszkodsz hozzá szerelmem – vonta meg vállát a férfi. 

Elmesélte Elena gerilla akcióját, hogy elhagyja végre a szobáját, a naplókat, hogy mit találtak benne és így tovább. Mire befejezte mondókáját, meg is érkeztek a tóparti házhoz. 

- Gyere kedvesem. Tudom, hogy sokat jelentett neked ez a kis ház – nyújtotta kezét a férfi és a lány elfogadta. 

- Honnan tudtad? 

- Ahogyan a liliomokhoz tartozó levélben is írtam, ez volt az a hely ahol mindketten elkezdtük érezni, hogy itt már kötelék kezd kialakulni közöttünk– mondta Klaus. 

Otthon megállapodtak, hogy nem szólnak a lánynak Kol magánakciójáról. Senki nem örül, ha a fejében kotorásznak, függetlenül attól, hogy jó szándékkal teszik azt. 

- Meg sem köszöntem a virághalmot amit küldtél. Gyönyörűek és nagyon jól estek. Nagyon köszönöm – puszilta meg a lány a férfi arcát. 

- Gyere a teraszra – húzta maga után Caroline-t a hibrid. 

- Minden ugyanolyan, mint akkor volt – álmélkodott a vámpír. 

Az ételek az italok a vörös rózsa az asztal közepén. Még a gyertyák is ugyanolyanok voltak. 

- Gondoltam, hogy egy kis időutazást rendezek neked. Ez a hely nekem is sokat jelent, ahogyan neked is. 

- Köszönöm – hatódott meg könnyekig a lány. 

- Ülj le szerelmem. Egy kis bort tölthetek? – kérdezte a férfi. 

- Köszönöm elfogadom. 

Miután Klaus töltött mindkettőjüknek, és az ételt is felszolgálta a hangulatuk is kissé oldottabb lett. 

- Szóval Elena kiküldött a szobádból? – kérdezte Caroline, visszatérve a férfi kocsiban előadott monológjára. 

- A kitoloncolt a legjobb szó rá – nevetett a hibrid. 

- Nagyon sokat változott. Régen is volt benne határozottság, de mégis most valahogy felnőtt lett. 

- Hogy őt idézzem, ezt Elijah hatásnak hívják – mondta felvont szemöldökkel a férfi. 

- Tudtam, hogy jó döntést hozott Elijah-val. Nagyszerű ember. 

- Nagyszerű testvér. 

- Mi van Becca és Alaric között? 

- Nem árulja el. Szerintem még maga sem tudja. Ugye tudod, hogy volt egy fogadásunk az Alaric iránti érzései kapcsán? 

- Emlékszem, bár nem állapodtunk meg mit kap a nyertes – húzta össze hamiskásan szemeit a lány. 

- Nos drágám, mondd meg, hogy mit szeretnél ha te nyernél? 

- Hmm…Énekelni fogsz nekem, persze közönség előtt – vigyorodott el a lány. 

- Caroline, a hangom még egy láncfűrészénél is borzalmasabb, könyörögni fogsz, hogy hagyjam abba. Valószínűleg a közönség is – bólogatott magának Klaus. 

- Majd meglátjuk Nik – nevetett a lány. 

- Akkor én jövök. Ha nekem lesz igazam Alaric-kal kapcsolatban, akkor szeretném ha egyértelművé tennénk a kapcsolatunkat mindenki előtt. Nyilvánosságra szeretném hozni – fogta meg Caroline kezét Klaus. 

- Ez túl nagy lépés lenne Nik, és még nem is tudod mik a feltételeim. 

- Bármit megteszek érted. 

- Szeretném ha tudnád, hogy nagyon kemény volt számomra az elmúlt néhány nap. Folyamatosan a szemem előtt lebegett az a két lány akik ölelgettek téged, ahogyan beszéltél Kollal, ahogyan célozgattál a nem létező szerelmemre vele, a testvéreid ellen való fellépésed pedig visszataszító volt. Iszonyatosan féltem tőled. 

- Sajnálom kedvesem, hatalmas hibát vétettem, amit már nem tudok orvosolni. Soha nem akartam, hogy félj tőlem – hajtotta le fejét a férfi. 

- Ami a még megijesztett, hogy régi önmagaddá váltál egy félreértés miatt, ami sajnálatosan az élet vele járója, tehát bármikor előfordulhat. Ezt úgy értem, hogy bármivel kapcsolatban lehetnek súlyos félreértések, nem kifejezetten a kapcsolatunkra gondolok. Ha mindent így fogsz lereagálni, akkor képtelen leszek veled együtt maradni. Hogy éljek veled, ha nincs önkontrollod és azonnal erőszakossá válsz? A legijesztőbb az volt, hogy nem bízol a szerelmemben, hogy képes vagy rólam azt feltételezni, hogy mással vagyok. Mióta bevallottuk egymásnak az érzéseinket, sőt már előtte is bíztam a szerelmedben Nik. Hogy tehetted, hogy te nem bíztál az enyémben? Nem adtam rá okot, mégis vádoltál, kiabáltál velem és eldobtad volna magadtól a szerelmünket – sírta el magát Caroline. 

- Soha nem szűntelek meg szeretni. Sajnálom, minden az én hibám. Túl hamar ítélkeztem, megbántottam magam körül mindenkit aki számít nekem akit szeretek. Te jelentesz nekem mindent Caroline! Tényleg mindent. Élni sem akarok nélküled. Soha többet nem fog előfordulni, hogy ne bízzak benned, soha többé nem fogok bántani senkit, ha ezt kéred tőlem. Bármire hajlandó vagyok érted, csak hogy újra boldognak lássalak. Az életemnél is jobban szeretlek! Egy utolsó esélyt kérek tőled – fogta a lány kezét Klaus és a szemébe nézett. 

- Én is szeretlek Nik! Ezért is bántott annyira a viselkedésed. Egy utolsó esélyt még adok magunknak, de ha csak egyetlen egyszer is megtörténik az, ami pár nappal ezelőtt végleg szét fognak válni az útjaink. Bíznod kell bennem és a körülötted lévő emberekben akik szeretnek téged, mert ha még egyszer vádaskodsz, kiabálsz vagy kifordulsz önmagadból soha többet nem akarlak látni. Képtelen lennék ezt még egyszer végig csinálni. 

- Caroline sajnálom, hogy mindezt át kellett élned miattam. Minden okod meg van rá, hogy haragudj rám. 

- Nem haragszom Nik. Semmi harag nincs bennem, csak szomorúság és félelem. 

- Ne legyen benned. Az életemre is megesküszöm, hogy soha többet nem teszek olyat, amivel megbánthatlak téged – csókolta meg a lány kezét a hibrid. 

- Szeretném, ha valóban így is lenne, mert nagyon szeretlek, és ez a pár nap nélküled olyan volt mintha halott lenne a lelkem. 

- Így lesz, megígérem! – mondta meggyőződéssel a hangjában Klaus. 

- Akkor igyunk a kapcsolatunk utolsó esélyére, ami remélhetőleg az örökkévalóságig fog tartani – emelte meg poharát a szöszi vámpír. 

- Az örökkévalóságig tartó boldogságra – koccintotta poharát a lányéhoz az Ős, majd felállt és hozzálépve forrón megcsókolta. Csak nagy sokára váltak ki egymás karjaiból, be akarták pótolni az elvesztett napokat. 

- Kérem a desszertemet – mondta egy fokkal vidámabb hangon Caroline. 

- Az előbb kapta meg a kisasszony, talán nem volt elég? – kérdezte mosolyogva Klaus. 

- Valóban ez a legédesebb desszert a világon, de én mohó vagyok, ezért elfogyasztanám azt a csokis meglepetést is – mutatott az édességre a lány. 

- Ahogy óhajtja Ms. Forbes – állt fel a férfi és meghajolva elé rakta a desszertet. 

- Elijah megtalálta a boszorkányt? 

- Már tudja hol van, holnap fogja felkeresni. 

- Hála Istennek, hogy találtatok valami nyomot, mert már kezdtem bedilizni Elena őseinek az őrült képzelgéseitől – sóhajtotta a lány. 

- Ne is mondd, teljesen kiborító volt. Összeszámolni sem tudom hány naplót olvastam el. Csoda, hogy nem hülyültünk meg mindannyian – forgatta szemét Klaus. 

- Katherine-nel mi lesz? 

- Nem bántjuk. A barátnőd meggyőzött bennünket, hogy hagyjuk meg az életét, hogy Stefan és Damon ne maradjanak egyedül. Bár a te szavazatodat nem tudtuk, Kol feltételezte, hogy mivel emberien bántál Katerinával nem akarod a halálát. 

- Kol jól látta. Nem akarok senkit megölni és a halálát sem kívánom senkinek. 

- Az öcsém egyébként megfenyegetett, ha még egyszer elszúrom veled a dolgot, és megbántalak megtalálja a módját, hogy megöljön. 

- Sok időt töltöttem el vele mostanában. Egymás szívéhez nőttünk. 

- Tudom – nézett a lányra a férfi. 

- Ugye nem vagy vele durva, azért ami történt? Amiről nem is tehet? 

- Csak magamat okolhatom a történtek miatt. Sajnálok minden percet, amit nélküled kellett töltenem – mondta komoly arccal a hibrid. 

- Én is nagyon sajnálom Nik. 

- Egy pillanatra magadra hagylak – állt fel Klaus, és pár másodperc múlva ugyanaz a zene kúszott a levegőben, mint első vacsorájuk estéjén. 

- Táncolnál velem? – kérdezte a férfi. 

- Tényleg megismételjük azt az estét nem igaz? – mosolygott a lány, elfogadva Klaus felé nyújtott kezét. 

- Azt akarom, hogy tökéletes legyen éppen úgy, ahogyan a múltkori is, és innentől kezdődően az összes napunk. 

- Eddig jól haladunk – suttogta a lány a férfihoz simulva. 

- Nagyon hiányoztál Caroline – szorította magához Klaus a lányt. 

- Te is nekem. 

- Soha többet nem engedlek el. 

- Remélem is – nézett a hibridre a lány, és megcsókolta. 

Miután vége lett a számnak, összeölelkezve a terasz szélére sétáltak és csendben hallgatták a víz halk csobbanásait. 

- Nik! Kérdezhetek valamit? 

- Bármit szerelmem. 

- Kinek az ötlete volt a virág? 

- Fel sem tételezed, hogy az enyém? 

- Őszintén szólva nem. A rajz amit a szobámban hagytál, egyértelműen a te ötleted volt. Festmény és az ékszer a te asztalod. Virág? Nem – rázta meg fejét nevetve Caroline. 

- Szépen állunk, tehát egy ilyen romantikus dolgot ki sem nézel belőlem? 

- Egy általad készített rajz is pont olyan romantikus, mint a virágok. Szóval? 

- Valóban nem én voltam. Eléggé kiismertél. Kol volt az értelmi szerzője, Elena mondta meg melyek a kedvenc virágaid, és Rebekah nevéhez köthető a virágok mennyisége. 

- Szóval teljes családi összefogás volt? 

- Mindenki azt akarta, hogy újra együtt legyünk. 

- És a kártyácskákon lévő szövegek? 

- Nem fogok hazudni! Közös munka volt, a lányok irányításával. Ha tudnád, hogy elszabadult a fantáziájuk – nevetett fel Klaus. 

- El tudom képzelni – kacagott Caroline is. 

- Egyébként kicsit meg voltam döbbenve, hogy tudják mikor volt az első együttlétünk. 

- Mindent megbeszélünk, ugye nem haragszol ezért? 

- Soha nem tudnék rád haragudni, csak megdöbbentett. Remélem azért a részletek a mieink maradtak. 

- Örökre a mi emlékeink maradnak. Azért nem vagyunk perverzek, hogy részletezzük – húzta fel megütközve Caroline az orrát. 

- És abban reménykedhetek, hogy azt mondtad nekik fantasztikus volt? 

- Ezt mondtam, mivel az is volt. Tökéletes volt az összhang. 

- Ennek örülök. 

- Félted a reputációdat? – kérdezte kötözködve a lány. 

- Melyik férfi nem félti? – kérdezett vissza Klaus. 

- Jaj, ti férfiak, meg a szexuális teljesítményetek. Egyébként is, nem vagy kissé túlkoros ahhoz, hogy ilyeneken aggódj, te véncsont? – forgatta a szemét Caroline nevetve. 

- Pimasz vagy édes lányom – kapta fel a lányt a hibrid, és bevitte a házba. 

- Csak nem bizonyítani szeretnél? – kérdezte kokettáló hangon Caroline. 

- Már bizonyítottam drágám, csak az emlékeidet szeretném felfrissíteni – suttogta Klaus. 

- Alig várom – mondta vágyakozó hangon a szöszi vámpír, és a férfi szájára tapadt. 

Szinte letépték egymásról a ruhákat. A külön töltött napok elfojtott vágyai felszínre törtek. Nem óvatoskodtak, vadul estek egymásnak, felszabadítva az egymás iránt érzett szenvedélyüket, lángolásukat. Forrón és féktelenül szeretkeztek, úgy ahogyan arra csak két érzelmekkel teli vámpír képes. A végén kielégülten feküdtek egymás karjaiban. 

- Nik, itt maradunk éjszakára? Nem akarok mozdulni mellőled – ölelte szorosan Caroline a férfit. 

- Ha akarod, örökké itt maradunk – csókolta meg Klaus a lányt. 

- Egyelőre beérem ezzel az éjszakával, de most éhesnek érzem magam– mondta a szöszi. 

- Drágám nemrég ettünk, ráadásul befaltál egy nagy adag édességet is – nézett összevont szemekkel a hibrid. 

- A szex felemészti az energiát, és nem rendes ételre vágyom, hanem vérre. 

- Te kis fenevad. Mindjárt hozom a kedvencedet – szállt ki a férfi az ágyból és magára kapta nadrágját. 

- Köszönöm – nyújtózkodott a lány és ő is kikászálódott az ágyból. 

- Maradj drágám, idehozom. 

- Kicsit rendbe szedem magam, de ne aggódj nem fogok felöltözni – kacsintott Caroline a hajába túrva. 

- Nem is ajánlom, hosszú még az éjszaka édesem – kacsintott vissza Klaus és kiment. 

- Bármilyen hosszú lehet, mert veled megunhatatlan – mosolygott a lány és eltűnt a fürdőben. 

- Rebekah már tíz üzenetet küldött. Tűkön ülnek – érkezett vissza a férfi. 

A szöszi addigra már újra az ágy kényelmét élvezte és lustán nyúlt a vérért. 

- Írd meg nekik, hogy minden rendben van. Megérdemlik, hogy tudják. Nagyon sokat köszönhetünk nekik – mondta a lány és nagyot kortyolt a vérből. 

- Valamit még meg kell tennem, csak azután írok nekik. 

- Mégis mit? – nézett értetlenül a lány. 

- Szeretnék neked adni valamit, ami bizonyítja az érzelmeim komolyságát – mondta Klaus és egy kis dobozt vett elő zakója zsebéből. 

- Nik – suttogta kicsit ijedten a lány. 

- Ne félj szerelmem, nem lánykérésre készülök. Ez egy ígéret gyűrű, amivel bizonyítani szeretném, hogy komolyan gondolom mindazt amit ígértem neked. Ez a gyűrű biztosít az irántad érzett szerelmemről – nyitotta ki a kis dobozt Klaus. 

Caroline a szája elé kapta a kezét és tágra nyílt szemmel nézte a dobozban rejlő gyűrűt. Csodálatos volt. A gyűrű mérete kifogástalan. Pontosan akkora, hogy a benne található kék nagyobb kő, és a körülötte lévő fehér kövek ragyogása kellően megmutatkozhasson. 

- Zafír és gyémánt, a leggyönyörűbb drágakövek. Pár héttel ezelőtt láttam meg. Ez a gyűrű te vagy. Ha ránézek, téged látlak benne. Szépsége és tökéletessége, a tiédet tükrözi. Vacsora közben akartam átadni, de nem találtam meg a lehetőséget – nézett a lány szemébe Klaus. 

- Nik! Ezt túl drága ígéret gyűrűnek – könnyezett a vámpír. 

- Emlékezz mit mondtál az este folyamán. Az ékszer az én asztalom. Tökéletes vagy, csak olyan ékszert viselhetsz, ami ehhez illik. Elfogadod Caroline? – nyújtotta a lány felé a dobozt a férfi. 

- Elfogadom Nik, és azzal hogy elfogadom biztosítalak arról, hogy szeretlek és bízom az adott szavadban az érzéseidben – mondta halkan Caroline Klaus szemébe nézve. 

- Megengeded? – kérdezte a férfi kivéve a gyűrűt a dobozból. 

- Igen – suttogta vissza a lány, és kinyújtotta kezét, hogy az Ős az ujjára húzhassa a gyűrűt. 

- Tökéletes – csókolta meg a lány immáron gyűrűvel megkoronázott kezét Klaus. Valóban tökéletes volt Caroline ujján a gyűrű és illett a lány kezéhez. 

- Soha, de soha nem fogom levenni – suttogta a szöszi, gyönyörködve a gyűrűben, majd finoman megcsókolta a férfit. 

Rövidesen egymásba gabalyodva élték át újra az együttlét örömeit, de most semmi kapkodás nem volt közöttük. Az egymás iránt érzett szerelmüket akarták átadni egymásnak. 

Klaus és Caroline másnap este értek haza a Mikaelson villába, ahol már mindenki őket várta. Elijah is hazaért, és Ric is tiszteletét tette. 

- Caroline! – ugrott barátnője nyakába Elena és Rebekah követte a példáját. 

- Szóval nem szúrtad el bátyám! Büszke vagyok rád, de még mindig áll amit mondtam neked – nyújtotta Kol kezét Klaus felé. 

- Nem felejtem el amit mondtál nekem – fogadta el testvére jobbját a férfi, majd kezet fogott Elijah-val és Alaric-kal is. 

- Azt hiszem kell egy kis idő amíg megszokom, hogy a mi kis szöszke lányunknak vagy a partnere – mondta Ric. 

- Ugyan Ric, légy rugalmasabb! Nézzétek Caroline ujján ezt a tökéletes gyűrűt. Az ékszerekhez mindig nagyon értettél Nik – mondta elismerően Rebekah. 

- Ti még nem is láttátok? – kérdezte Caroline. 

- Tudtunk róla, hogy adni akar neked egy gyűrűt, de nem mutatta meg. Jobban is tette, mert elkoboztam volna tőle ezt a szépséget – fogta a szöszi vámpír kezét a gyűrűt nézegetve Rebekah. 

- Becca! A végén lenézed az ujjáról, inkább menjünk együnk. Isteni vacsorát rittyentettünk a tiszteletetekre. Ric majdnem levágta az egyik ujját nagy igyekezetében, hogy imponáljon Rebekah-nak – vigyorgott Kol. 

- Fogd be Kol! Ne is foglalkozz vele Ric. Most, hogy már félig meddig te is a családhoz tartozol, meg kell szoknod ezt az elmebeteget az idióta beszólásaival együtt – karolt a zavartan álló töri tanárba a szőke Ős és az ebédlő felé vették az irányt. 

- Caroline! Már vagy két napja nem is láttuk egymást. Nem is hiányoztam? – kérdezte Kol a szöszire vigyorogva. 

- Persze, hogy hiányoztál te hóhányó – nevetett Caroline és átölelte a férfit. 

Elijah és Elena a hibrid reakcióját nézték, de nem láttak rajta semmit. Egymásra nézve elégedetten bólintottak. 

- Elég volt a gyenge próbálkozásodból Kol! Gyertek enni, kihűl az étel! – hangzott fel Rebekah hangja az ebédlőből. 

- Menjünk, éhes vagyok – mondta Elena és Elijah-ba karolva elindultak az étkezőbe. 

- Megengeded bátyám, hogy én kísérjem a megbéklyózott barátnődet? – kérdezte Kol. 

- Kol! Ha ez béklyó, akkor mindenkinek ilyen béklyót kívánok – nézett szeretettel Klausra Caroline. 

- Kísérd öcsém! – mondta Klaus és érezte, hogy a lelke nyugodt, nincs benne féltékenység csak boldogság és bizalom. Bizalom Caroline iránt és Kol iránt is. Csendben követte őket és elégedett mosoly játszadozott a szája szélén. Úgy érezte, most már bármit képes legyőzni, képes lesz uralkodni az érzésein. 

Vacsora után még beszélgettek egy kicsit, majd Ric hazament és lassan mindenki nyugovóra tért. Csend volt a házban és Elena szorosan hozzábújt Elijah-hoz a férfi szobájában. 

- Remek este volt nem kedvesem? – kérdezte a férfi miközben egy puszit nyomott a lány fejére. 

- Olyan jó Car-t és Klaust újra együtt látni, és az a gyűrű elképesztő – mondta csodálattal a hangjában Elena. 

- Klausnak mindig is jó szeme volt az ékszerekhez, ahogy azt már Rebekah is említette. Lenyűgözően viselkedett ma, pedig Kol kifejezetten szemtelen volt. 

- Kol! Istenem annyira imádom a vicceit, és nála jobban senki nem ért ahhoz, hogy kényelmetlen helyzetbe hozzon másokat. Láttad Ric zavarodottságát? – nevetett fel Elena. 

- Láttam. Azt hiszem, hogy Kolnak igaza volt. Szerintem Ric már lassan dűlőre jut magában Beccával. 

- Igen én is úgy láttam, hogy mint nő iránt kezd érdeklődni Ric. Lehet, hogy nem is bánnám. Rebekah gyönyörű, okos, elbűvölő, ráadásul nem lehet megölni és megigézni sem. Borzasztó ezt így kimondani, de az eddigi szerencséjét nézve a nőknél, megfelelő számára a húgod. 

- Ez elég őszinte volt, de értem mire gondolsz. Vajon Becca, hogyan érezhet? 

- Nem tudom, amikor utoljára beszéltünk, még nem tudta milyen irányba tartanak közöttük a dolgok. 

- Ha ő is úgy fog érezni mint Ric, akkor remélem Alaric jól fogja viselni a húgom nagy száját és a temperamentumát. 

- Ric tanár, jól fogja kezelni, ráadásul Becca szemmel láthatóan fejlődésnek indult mellette – állapította meg a hasonmás. 

- Rövid idő alatt egész nagyra bővült a családunk. 

- Örülök, hogy a része vagyok. Nem is tudom nevettem e valaha annyit, mint veletek. Imádom amikor Rebekah és Kol egymást ugratják. Olyan, mintha egy vígjátékba csöppenne az ember – nevetett fel újra a barna szépség. 

- Annyira örülök, hogy boldog vagy Elena. Nekem ez a legfontosabb. 

- Te is boldog vagy Elijah? 

- Soha nem voltam még ilyen boldog, és remélem, hogy nagyon sokáig fog tartani. 

- Nem akarlak elveszíteni soha. 

- Mindig itt leszek neked Elena – nézett a lány szemébe a férfi. 

- Köszönöm Elijah. 

- Szeretlek Elena, úgy ahogy sosem gondoltam, hogy lehetséges. Tiéd a szívem örökkön örökké – vallotta be Elijah. 

- Az én szívem pedig a tiéd. Én is szeretlek téged – sütötte le szemét és pirult el Elena vallomása közben. 

Elijah magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta a lányt, majd megszűnt számukra a teljes külvilág és a kimondott vallomásokból áradó érzések kavargó energiájában élték át az együttlét édes élményét.

Chapter 25

Ígéretemnek megfelelően itt a következő fejezet.
Jó szórakozást hozzá!!!

A virág akció

Kol csendben ült Caroline mellett az ágyon, aki elaludt. Az utóbbi két napban ők is kivették részüket a naplók olvasásából, a lányék házában. A szőke szépség szíve teljesen Klausé volt, és az esze is kezdett engedni, miután Kol elmesélte neki bátyja két napját. Nem részletezte bátyja gyilkolásait, sőt éppen csak érintőlegesen említette, viszont biztosította a lányt arról, hogy a férfi nem csalta meg, és teljes mértékben övé a szíve. Már nem kellett sok idő és végre megbocsát testvérének. Kol arra gondolt, hogy belenéz a lány fejébe, hátha talál benne valami inspirálót, amivel felgyorsíthatja az összeboronálási folyamatot közöttük. Bár bocsánatot kért tőle a bátyja, elég feszült volt a viszony közöttük, mivel ő tartotta leginkább a kapcsolatot a szöszivel. Rákoncentrált Caroline-ra és elmerült elméjében kutatva. 

A Lake Monticello-i villa parkját látta maga előtt, ahol plédek és piknik kosarak voltak a fűben. Elijah és Elena egymás kezét fogva ültek, Rebekah Alaric-kal és vele nevetgélt, Caroline pedig Nik-kel ült a szökőkút szélén belefelejtkezve egymás tekintetébe. Ez már egy olyan fejezet volt a lány fejében, amikor kibékültek, neki pedig arra volt szüksége, hogy mi módon bocsátana meg testvérének. 

Tovább kutakodott a vámpír fejében. Caroline háza jelent meg előtte. A lány egy virágkiszállítótól vett át több halom virágot. Ez már egy nyom volt a számára. Nehéz volt járkálnia a szöszi fejében, túlzottan kapkodóak voltak a gondolatai, egy hely viszont mindig felbukkant a fejében a tóparti ház. Kol bólintott egyet, majd megsimogatta a lány fejét és távozott. 

A Mikaelson villában továbbra is naplókat olvasták. Ez a sok őrültség még az Ősöket is kimerítette Elena pedig fejét Elijah ölébe hajtva már egy ideje aludt, még a többiek beszélgetése sem ébresztette fel. 

- Lassan feladom, nem találunk semmit – sóhajtotta Rebekah. 

- Már nincs sok hátra, végig kell csinálnunk – mondta Elijah meggyőződéssel a hangjában. 

- Lehet, hogy találtam valamit – szólalt meg Klaus elgondolkozva. 

- Mit? – élénkült fel Becca. 

- Ez itt anyánk nyaklánca – mutatta a naplóban lévő képet a hibrid. 

- Ezek tényleg keményen kutattak utánunk – mondta elismerően a lány. 

- Ha jól értelmezem, akkor a nyaklánc elvezethet bennünket a fához, ha a megfelelő varázsigét használja egy boszorkány – olvasta a naplót Klaus. 

- Honnan a fenéből tudtak meg ezek ennyi mindent? – vonta össze szemét a lány. 

- Rebekah, hol a nyaklánc? – kérdezte Elijah. 

- Nincs nálam. Amikor Elena a túszom volt, egy igen kellemetlen beszélgetést folytattunk, amelynek anyánk és a nyaklánca is a részese volt. Bedobtam oda, ahol a rajzok is vannak, mivel ő is ott volt. 

- Remek munka volt húgom. Oda nem léphetünk be – mondta dühösen Klaus. 

- De Elena igen – mutatott rá Rebekah a tényre. 

- Honnan szerzünk boszorkányt? – nézett testvéreire Elijah. 

- Kár volt kinyírni Antont – fújta ki a levegőt Rebekah. 

- Ha nem nyírjuk ki, már nem boszorkány lenne, hanem vámpír– válaszolta Klaus. 

- Utálom a boszorkányokat – mondta durcásan Becca. 

- Anton említett egy nőt valami Imant, aki amolyan alkalmi társa volt a sötét varázslatokban. Lehet, hogy segítene nekünk – simogatta állát elgondolkozva Elijah. 

- Elmegyek hozzá, beszélek vele. Most, hogy nincs Caroline, és már nem kell a naplókat olvasnunk,  túl sok lett a szabadidőm – mondta morózusan Klaus. 

- Nem bátyám, neked itt van dolgod, egyébként is Elijah sokkal jobb tárgyaló – lépett be Kol a szobába. 

- Ezt hogy érted? – nézett testvérére Klaus. 

- Ahogyan mondtam. Elijah mindig is sokkal jobban tárgyalt – mondta szemtelenül nézve a bolondos Ős. 

- Kol, muszáj hülyébbnek tettetned magad, mint amilyen valójában vagy? – kérdezte Rebekah szemét forgatva. 

- Jól van, csak adtam a drámai hatásnak egy esélyt – vigyorgott a férfi. 

- Szóval, milyen dolgom van? – tárta szét kezeit izgatottan a hibrid. 

- Belenéztem a barátnőd fejébe. Csak te jársz az eszében, meg néha mi is Elenával és Alaric-kal együtt. Azt hiszem testvéreinek tekint bennünket a kicsi lány. 

- A lényeget te hatásvadász - vágta a kezében lévő naplót testvéréhez a szőke lány. 

- Először is, ha küldetnél neki több halomnyi virágot, amelyre bocsánatkérő meg egyéb nyálas üzeneteket írsz, nagyot lendítene a dolgon. 

- Nem probléma – intett bátyja helyett Rebekah. 

- Nehéz volt követni a fejében száguldó gondolatokat, de egy valami mindig újra és újra előjött, persze az arcodon kívül Klaus, és ez nem volt más, mint a tóparti ház. 

- Ott kezdtük el először érezni, hogy ez nem csak egyszerű szenvedély, hanem több. Caroline szóba sem áll velem, hogy vihetném el oda ? – hajtotta hátra fejét a hibrid. 

- Jaj Klaus! Ha nem hajlandó veled menni, Kol majd odaviszi, te meg ott fogod várni. Onnan már nem fog eljönni elhiheted. Ilyen egyszerű az egész. Nem is értem, hogy akartál a világ ura lenni, ha még egy ilyen egyszerű dolgot sem tudsz megoldani – mondta ásítva a közben felébredő Elena. 

- Imádom a beszólásaidat – vigyorgott Kol a hasonmásra. 

- Köszönöm – mosolygott álmosan a lány. 

- De jó hogy felébredtél, holnap le kell mennünk a barlangba, ahol a rajzok vannak. Kellene a közös nyakláncunk – vigyorgott Rebekah. 

- Úgy tűnik lemaradtam valamiről – vonta össze szemöldökét Elena. 

- Mit találtatok? – kérdezte Kol is érdeklődve. 

Elijah röviden beszámolt a naplóban talált feljegyzésről és a lehetségesen beszervezhető boszorkányról Imanról. 

- Mindenhez rohadék boszorkányok kellenek? Rühellem őket – mondta Kol megvetően. 

- Akkor el fogsz menni? – kérdezte Elena szomorúan kedvesétől. 

- Muszáj lerendeznünk ezt az ügyet. Amíg a fa meg van, addig nem vagyunk biztonságban. Egy talán két nap az egész – simított végig a lány haján Elijah. 

- El fog telni hamar, legalább meg tudjuk szervezni Nik virágos akcióját, meg a találkozójukat. Ehhez te is kellesz Kol – csillogott a szeme Rebekah-nak. 

- Én is részt vehetnék benne? – kérdezte Klaus sértődött hangon. 

- A kártyákra te fogod ráírni, amit Rebekah-val kitalálunk. Caroline ismeri az írásodat. Egyébként a legfontosabb, hogy gyakorold az önuralmat – vonta fel szemöldökét Elena. 

- A találkozásotokkor tiéd lesz a főszerep, de itt csak csendes szemlélődő lehetsz – intette le bátyját Becca, és Elena Kollal egyetemben elnevette magát. 

- Elijah kivételével mindannyian nagyon pimaszok vagytok velem – jegyezte meg Klaus kissé felháborodva. 

- Magadnak köszönd tesó – vigyorgott a szőke lány. 

- Egyébként Caroline-nak van egy nagyon jó gondolata. Családi nap a Lake Monticello-i birtokon. Plédek, piknik kosarak, napsütés, szerelem. Mind ott vagyunk, még Alaric is. 

- Nagyon jól hangzik. Van ennek a lánynak képzelőereje – tapsolt aprókat Rebekah. 

- Ha végeztünk a fa üggyel, akkor majd ott megünnepeljük – mondta Elijah. 

- Remek gondolat. Caroline annyit mesélt már róla, hogy igazán kíváncsi vagyok a helyre – ujjongott Elena. 

- Akkor Elijah, te holnap elmész a boszihoz, mi hárman pedig – mutatott Elenára, Kolra és magára Becca – elmegyünk a nyakláncért, de előtte még elintézünk pár tucat virágot. 

- És én? – kérdezte Klaus. 

- Te vagy a csendes szemlélődő. Emlékszel? – vihogott Elena. 

- Valamikor Katerina ügyéről is döntenünk kellene. Már nincs szükségünk rá. A megszállott testvérek két nap múlva itt lesznek, nem lehetett tovább hülyíteni őket – szólalt meg Kol. 

- Ez nem kérdéses, lassú és fájdalmas halál fog rá várni – vonta meg vállát Rebekah. 

- Ne öljétek meg őt – kérte Elena. 

- Tessék? – kérdezte türelmét vesztve Klaus. 

- Én sem szeretem Katherine-t, de Damonnak és Stefannak szüksége van rá. Igaza volt Alaric-nak a múltkor, hosszú a múltjuk. Mindegy, hogy szerelem gyűlölet vagy bármi is van hármójuk között, hagyjátok meg őket egymásnak. Caroline-nal valószínűleg már amúgy sem állnának szóba Kol miatt. Valószínűleg Ric-kel sem, és én ezt fájlalom a legjobban. Ha kiderül a viszonyom Elijah-val, és ezáltal veletek, velem sem fognak szóba állni de valahol érthető is lesz. Hiszen akár az életüket adták volna értem. Ráadásul te Klaus tönkretetted Stefan életét, nincs mit szépíteni rajta. Sajnos makacsok és önfejűek, nem engedik, hogy segítsen rajtuk az ember. Én sem értek egyet azzal, amit most csinálnak. Ők is hibáztak, ahogy mindannyian. Hagyjátok meg Katherine életét, hogy ne csak ketten maradjanak egymásnak. Katherine szereti őket, és tudom, hogy mindig is éreztek irányába valamit. Tanúsítsatok emberséget – nézett könyörgően Elena az Ősökre. 

- Akárcsak Caroline szíve, a tiéd is túl jó és túl nagy Elena – mondta Kol. 

- Elena melletted állok, bár betegesnek találom a viszonyukat – mondta Rebekah. 

- Semmivel sem betegesebb, mint az én viszonyom volt a fiúkkal. Szerelmi háromszög. Úgy látszik, hogy ez elkerülhetetlen az életükben. Katherine jobban tudja kezelni, mint én tudtam. Engem teljesen kikészített. A végén már nem éreztem semmit, csak szenvedést. Megölte bennem a vonzalmat a szeretet irányukba. Szerencsés vagyok, hogy találtam valakit akihez ennyire közel tudtam kerülni, aki megmutatta nekem milyen is az élet szebbik oldala – válaszolta a hasonmás, és Elijah-hoz bújt. 

- Mindenben melletted állok kedvesem, Katerina maradjon életben – simogatta meg Elijah a lány arcát. 

- Ezek után Kollal bármit is akarunk, már nem számít – tárta szét a kezét Klaus. 

- Még ott van Caroline szavazata. Nagyon utálja a nőt – nézett Rebekah a szobában lévőkre. 

- Még ha ő azt is mondaná, hogy öljük meg, akkor is patthelyzet alakulna ki – jegyezte meg a hibrid. 

- Akkor Ric szava döntene – mondta Elijah. 

- Most már ő is családtag? Miről maradtam le? – kérdezte kíváncsian Kol. 

- Kellene ide még egy felelősségteljesen gondolkodó ember, mert az egész családból egyedül Elijah az, ezt mindannyian tudjuk. Ráadásul nagyon kedvelem őt – vonta meg a vállát Becca. 

- Megkérdeznéd talán őt is, hogy tagja akar e lenni a legöregebb és leghalálosabb vámpír családnak? – kérdezte pimaszul Kol. 

- Ne ezzel foglalkozz Kol – vágta hozzá Rebekah a kezében lévő naplót. 

- Egyébként Caroline biztos, hogy nem akarja Katerina halálát. Ahányszor odamentünk, annyiszor vitt neki tiszta ruhát, vizet, törlőkendőket, hogy megtisztálkodhasson. Ha annyira gyűlölné, nem foglalkozna ilyenekkel – jegyezte meg Kol. 

- Ric sem szavazna a halálára – csóválta a fejét Elena. 

- Rendben. Ne öljük meg, de ha újra megpróbál az életünkre törni, a kis barátaiddal együtt a pokol fenekére küldöm – nézett Elenára Klaus. 

- Támogatom Nik-et – emelte fel kezét Kol. 

- Én is – értett egyet Rebekah. 

- Sajnálom Elena, de ebben én is mellettük állok. Nem akarjuk úgy élni az életünket, hogy a Salvatore testvérekkel és Katerinával küzdjünk – nézett Elijah a lányra. 

- Megértelek benneteket, és megértettem. Ez az utolsó esélyük a túlélésre – bólintott a hasonmás, és elszorult a szíve. 

Tudta, hogy az Ősök nem viccelnek, és indokuk is érthető volt. Remélte, hogy Stefanék feladják, és nem akarnak újra kitalálni semmit. Ha mégis tesznek valamit senki és semmi nem lesz, aki megvédje őket az Ősök haragjától. 

- Akkor elengedjem Katerinát? – kérdezte Kol. 

- Még ne. Várjuk meg, hogy Damonék hazaérjenek. Aztán használjuk egy kicsit kémnek – mondta Klaus, és mindenki egyetértően bólogatott. 

- Jó éjszakát, én megyek lefeküdni. Ki kell aludnom, az őrült naplókat. Elena, holnap Klaus kapcsolatmentő akciójának virágos szakasza indul – dörzsölte meg tenyerét Rebekah, és szökdécselve kivonult. 

- Mi is menjünk. Jó éjszakát! – ölelte át Elijah Elenát és ők is elhagyták a szobát. 

- Hogy van Caroline? – kérdezte öccsét a hibrid. 

- Sokkal jobban Nik. Nagyon szeret téged. Tudom, hogy meg fog bocsátani, de ha még egyszer elcseszed találok rá módot, hogy magam öljelek meg – válaszolta Kol. 

- Köszönöm Kol, hogy mellette voltál. 

- Nem volt fáradtság, kedvelem Car-t – vonta meg vállát a kisebbik Mikaelson. 

- Szereted őt? 

- Most őszinte testvéri beszélgetést folytatunk? 

- Szeretném, ha így lenne. 

- Rendben. Őrülten vonzódom hozzá. Nem vagyok belé szerelmes, de fontos nekem, és nem engedem, hogy bárki is bántsa vagy megbántsa. Beleértve téged is, ahogy ezt már korábban említettem – nézett kihívóan bátyjára a férfi. 

- Egyértelműen beleestél. A Mikaelson család egyik átka a szerelmi háromszög, nem vagyunk jobbak a Salvatore testvéreknél. 

- Nem áll szándékomban lecsapni a kezedről Nik. Lehet, hogy bizonyos határokat feszegetek, de nem ártanék neki vagy neked. Azt viszont tudnod kell, ha bármikor bármilyen okból úgy dönt, hogy nem marad veled, és ő is úgy akarja, esélyt szeretnék kettőnk számára. Ott leszek neki, és már nem csak mint barátja, vagy családtagja – mondta Kol. 

- Megértettem öcsém, nem tetszik, de megértettem. Ha egyszer Caroline elhagy és veled akar lenni, nem fogok az utatokba állni – válaszolta Klaus kényszeredetten. 

- Őszinte beszédet kértél, hát megkaptad. Minden rendbe fog jönni köztetek, de ez tényleg az utolsó sanszod nála. Becsüld meg hogy egy ilyen lányt szerethetsz, és hogy egy ilyen lány szeret téged. 

- Néha megdöbbentően felnőtt módjára tudsz viselkedni – mosolyodott el a hibrid. 

- A néha valóban helyes kifejezés, mert most megyek hallgatózni Rebekah szobájához. Biztos felhívja Ric-et, hallani akarom mit beszélnek, hogy holnap cukkolhassam vele. Jó éjt bátyám! – vigyorgott Kol és osonó mozdulatokkal odébbállt. 

- Jó éjt Kol! – nevetett fel Klaus a fejét csóválva nézett testvére után. 

Másnap Elena és Elijah érzelmes búcsút vettek egymástól. 

- Elég már gyerekek! Indulj bátyám, szükségem van a barátnődre! – toppantott Rebekah. 

- Sietek vissza! – adott még egy csókot Elenának Elijah, majd kilépett az ajtón. 

- Mi a kedvenc virága Caroline-nak? – kérdezte Becca. 

- Rózsa és liliom. 

- Csodálatos, azonnal intézkedem – bólogatott a szőke Ős és elment telefonálni. 

- Mit írjunk rá? – nézett Elena elgondolkozva a két hímnemű Ősre. 

- Azt mondtad maradjak csendes szemlélődő – tárta szét a kezét Klaus. 

- Nem is vártam tőled semmit. Kol, valami ötlet? 

- Bocsáss meg egy barom voltam. Szeretettel Nik – szemtelenkedett Kol. 

- Igazán romantikus. Elijah-tól kellett volna megkérdeznem – sóhajtott Elena. Remélte, hogy Beccanak lesz valami ötlete. Türelmetlenül várta, hogy végezzen a virágrendeléssel. 

- Virág megrendelve! Sokba fog kerülni Nik – dörzsölte össze mutató és hüvelykujját Rebekah vigyorogva. 

- Bármennyit hajlandó vagyok kifizetni, csak újra együtt lehessünk – intett Klaus. 

- Szóval, több tucat virág fog ideérkezni, és mindegyikhez meg kell írnod a kártyákat - nézett bátyjára. 

- Mit írjunk a kártyákra? – kérdezte Elena. 

- Az első virágkosárban annyi fehér rózsa lesz, ahány napja felfigyeltél Caroline-ra, nem csak áldozatként. Ezt egyébként arra a napra tettem, amikor Tyler először megharapta és elmentél hozzá. A második egy fehér liliomokból összeállított kosár lesz, annyi virágból, ahány napja volt az első közös vacsorátok, amikor éreztétek, hogy ez már többről szól. A harmadik adag virág vegyes lesz, és annyi vörös rózsából és fehér liliomból fog állni, ahány napja volt az első együttlétetek. A negyedikben vérvörös rózsák lesznek, annyi darab ahány napja bevallottátok egymásnak az érzéseiteket. Az ötödikbe fekete rózsákat kértem, pont annyit, ahány napja nem vagytok együtt. A kártyákra pedig ehhez kapcsolódó szövegeket fogsz írni Nik – fejezte be Rebekah monológját. 

- Ez fantasztikus ötlet Becca! Minden nő szereti, ha emlékszik egy férfi a közös életükben történt fontosabb momentumokra – ujjongott Elena. 

- Ti tudjátok, hogy hány napja volt Caroline-nal az első együttlétünk? – nézett Klaus a húgára és Elenára döbbent arccal. 

 - Te talán nem tudod? Mert az elég ciki Nik, de most legalább a fejedbe véshetsz minden fontosabb dátumot, ha képes vagy visszaszámolni – válaszolta szemtelenül Rebekah. 

- A bátyánk úgy érti, hogy ti honnan tudjátok? – vigyorgott Kol. 

- Mindent megbeszélünk, így ez magától értetődő – mondta Elena. 

- Valóban! Ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy tudjátok mikor feküdtem le először a barátnőmmel – mondta gúnyosan a hibrid. 

- Örülj neki, hogy segítünk. Magadtól nem jutott volna eszedbe ez a remek ötlet – mondta csípőre tett kézzel Rebekah. 

- Ha jól hallottam, akkor a drága Alaric volt a társad ennek a kifundálásában – nézett szemtelenül húgára Kol. 

- Kihallgattad a beszélgetésünket? – mondta Rebekah felháborodva. 

- Még jó hogy! – vigyorgott Kol. 

- Menekülj te elmebeteg, mert ha elkaplak megjárod! – indult el testvére felé a lány. 

- Kol, hogy tehettél ilyet? – kérdezte Elena. 

- Azt hiszed benneteket nem hallgattalak ki Elijah-val? – állt fel a férfi és hátrálni kezdett. 

- Kol!!!!! – kiáltotta egyszerre a két lány és a kezük ügyébe eső összes tárgyat a férfi felé kezdték hajigálni. 

- Olyanok vagytok, mint két felfújt csirke – nevetett Klaus. 

- Te is akarsz egyet Nik? – fordult bátyja felé a lány. 

- Dehogy kedves húgom, de ezt nem lehet kibírni nevetés nélkül. Látnotok kellene magatokat – nevetett továbbra is a hibrid. 

- Elfogytak a bombáitok – mondta vigyorogva Kol célozva arra, hogy már nincs semmi körülöttük, amit  hozzá vághatnának. 

- Ezért még számolunk te pszichopata – nézett csúnyán testvérére Rebekah. 

- Igen Kol, ezt nem úszod meg ennyivel – mondta Elena is keresztbefont karokkal. 

- Elena hagyjuk az idióta testvéremet, inkább a feladatra koncentráljunk – fújta ki a levegőt a szőke lány. 

- Rebekah, honnan szereztél ennyi virágot? – kérdezte Kol. 

- Öt üzletből szedtem össze. Mindenhol rosszul voltak, amikor meghallották a mennyiségeket, de azért sikerült. Három esetében ugyanaz a tulajdonos, úgyhogy a boltokból összekaparta, így a nagyja meg volt, de nem volt vérvörös rózsájuk, így azt máshonnan hozzák, és a fekete rózsa pedig igazán ritka, de van egy bolt a szomszéd városban és volt nekik. 

- Ki fogja kiszállítani Caroline-nak? – kérdezte Klaus. 

- Akiknek a három boltjuk van. Ha megírtuk a kártyákat, iderendelem a kifutó fiújukat. Vállalták, hogy kiviszik a többit is, persze felárért, de mondtam, hogy a pénz nem számít. 

- Mikorra állítják össze a kosarakat és csokrokat? – kérdezte Elena. 

- Pár óra alatt végeznek. 

- Akkor van időnk elmenni a nyakláncért – jegyezte meg Kol. 

- Nik te maradsz. Készítsd a pénztárcádat, baromi húzós összeg lesz. 

- Akkor menjünk – intett Kol, és a garázs felé vették az irányt. 

Még reggel, amíg Klaus a szobájában szöszmötölt, megbeszélték, hogy két kocsival fognak menni Tyler miatt, aki feltehetően Kolt fogja követni, így Elena Rebekah kocsijában feküdt a hátsó ülésen. 

- Felülhetsz Elena, Tyler tényleg Kol után ment. 

- Nem kellett volna Damonéknak megengedni, hogy ő is belekeveredjen – sóhajtotta Elena. 

- Nem értem őket. Teljesen olyanok, mintha vágynának a halálra. 

- Többször mondtam is nekik, hogy rossz vége lesz, de nem hallgattak rám. Senkire nem hallgatnak – csóválta a fejét a hasonmás. 

- Amikor nyilvánosan is meg fogtok jelenni Elijah-val, Caroline pedig Klaussal, mindenképpen ott szeretnék lenni, hogy lássam a fejüket – vigyorgott Rebekah. 

- Ne is mondd, abból milyen cirkusz lesz – túrt bele gondterhelten a lány a hajába. 

- Kol is és én is alig várjuk. Imádjuk a cirkuszt. 

- Tudom, ismerlek benneteket – nevette el magát Elena. 

- Örülök, hogy ilyen jól meg vagy Elijah-val. Komolyan örülök – bólogatott Rebekah. 

- Elijah nagyon jó ember. 

- Szereted őt? Mármint szerelemmel szereted őt? 

- Még nem beszéltünk egymással erről. 

- Azt tudod, hogy neki már régóta bizsergeted a szívét, és mostanra egyértelműen beléd szeretett? 

- Ahogyan én is belé – hunyta le szemét Elena, és melegség töltötte el a szívét, ahogy ezt hangosan kimondta. 

- Szuper! Akkor zúgjanak a harangok! – ujjongott Rebekah. 

- Mi van veled és Alaric-kal Becca? Erről sosem beszélsz – vonta össze szemöldökét Elena. 

- Nem is tudom. Érzek iránta valamit, de még nem tudom hova tenni. Úgy értem, hogy még nem tudom Caroline-nak lesz e igaza azzal, hogy mint férfi érdekel, vagy Nik-nek az apafigurás dologgal – vonta meg vállát a szőke Ős. 

- Szerinted, ő hogyan érez? 

- Azt hiszem pont ott tart ahol én, nem tudja nőként, vagy mentoráltjaként kezdek közel állni hozzá. Valószínűleg nem lányaként gondol rám azért használom a mentor szót. 

- Gondoltam. Bárhogy is alakul, örülni fogok nektek. 

- Tényleg olyanok lettünk, mint egy család nem igaz? – kérdezte Rebekah miközben leparkolt, mert megérkeztek. 

- Való igaz. Szeretek a tagja lenni, annyit lehet veletek nevetni. 

- Mi mindig ilyen jókedvűek voltunk, kivéve amikor apa túl közel került hozzánk, tudod, amikor üldözött. Olyankor elpárolgott a jókedvünk. Nik volt az egyetlen, aki sokszor volt búskomor, az idióta hibrid baromsága miatt, de mostanra majdnem behozta a lemaradást. Remélem Caroline megbocsát neki és akkor újra a jókedvé lesz a főszerep az életében – szállt ki a kocsiból Rebekah. 

- Úgy legyen! – kiáltott fel Elena. 

- Gyere kapaszkodj belém – nyújtotta kezét Rebekah, majd elkapta a lányt és leugrott a járatba. Majd elindultak abba az irányba, ahol a lánc hevert. 

- Sosem gondoltam, hogy ez a lánc ennyi titkot rejteget – mondta Elena. 

- Nekem mondod? Majd ezer évig viseltem és nekem sem volt róla fogalmam – értett egyet a szőke Ős. 

- Katherine is itt van valahol? 

- Jóval arrébb van innen. Unom a sétát Elena. Kapaszkodj a hátamra, mert így sosem végzünk – állt meg Becca és a hasonmás felmászott a hátára. 

- Ha valaki pár hónappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy egyszer majd a hátadon utazom, azt hiszem vagy kinevetem, vagy elküldöm a francba – nevetett fel a lány.

- Azért ne szokd meg  –  kacagott fel a szőke Ős is. 

Rövid időn belül végeztek, és már indultak is haza. Elena felhívta Kolt, hogy indulhat haza. 

- Megérkeztek a virágok – mondta Rebekah, amikor a kocsifelhajtóra fordultak. 

- Nem látok semmit – kereste a virágszállító autókat Elena. 

- Érzem – húzta fel az orrát a szőke Ős egy mosoly kíséretében. 

Elena kitágult szemekkel nézte a virágtengert, amikor beléptek a házba. Gyönyörűen állították őket össze, még a fekete rózsából összeállított kisebb csokor is szép volt, a színe ellenére. 

- Ez nem semmi, az illatuktól lassan elkábulok – húzogatta orrát Kol. 

- Élvezzétek ki a látványukat, és az illatukat gyorsan. Meg kell írnunk a kártyákat – mondta Rebekah. 

Caroline otthon ült és a Nik-kel töltött időről ábrándozott. Néha egy –egy könnycsepp gördült le az arcán. Nagyon hiányzott neki a férfi. A szája a szeme, szőke haja, amibe annyira szeretett beletúrni. Meg akart bocsátani neki, de a férfi a rajz óta nem adott életjelt magáról. Kol mondta, hogy meg van, de felé nem jelzett. Lehet, hogy reagálnia kellett volna a rajzra. Vajon késő lenne, ha most tenné meg? Elgyötörten sóhajtott fel. Mindig könnyen adott tanácsot másoknak a szerelmi életükkel kapcsolatban, és most a sajátjában teljesen elveszett volt. Hallotta, hogy egy autó áll meg a ház előtt, majd virág illat ütötte meg az orrát. Rózsa és liliom. A kedvenc virágai. Kopogtattak és ő egy pillanat alatt az ajtó előtt termett. 

- Ms. Caroline Forbes? – kérdezte egy kifutó fiú külsejű srác, akinek a névjegyén Tim állt. 

- Én vagyok. 

- Ezeket Önnek küldték. Bevihetném? – kérdezte a fiú és Caroline döbbenten bólintott, amikor meglátta a srác mögött sorakozó virág rengeteget. 

- Köszönöm – mondta a srác, és egyenként becipelte a kosarakat, csokrokat. 

- Az a kérés, hogy a legnagyobb kosártól visszafele haladva legyen szíves a benne lévő kártyákat olvasni, és ezt a levelet csak a legvégén bontsa fel – nyújtott át egy díszborítékot a Tim nevű fiú. 

- Köszönöm – nyögte a szöszi és a mellette lévő szekrényen lévő pénztárcájáért nyúlt. 

- Ne fáradjon! Ide kérek még egy aláírást, hogy leszállítottam a virágokat – mondta a kifutó és látszott a szemén, hogy lenyűgözőnek találja, hogy valaki ennyire szeresse ezt a lányt, hogy ennyit adjon neki. 

- Köszönöm. 

- További szép napot! 

- Önnek is! – válaszolta Caroline, és nem tudta hová kapja a szemét a virágok láttán. 

Odalépett a legnagyobb kosár elé és kivette a kártyát. Klaus betűi tűntek a szeme elé. 

„Caroline! Annyi napja figyeltem fel rád, ahány rózsát számlálsz a kosárban. A figyelmem az örökkévalóságig a tiéd. Szeretettel Nik” 

A vámpír könnyezett, miközben szeme végigfutott a fehérrózsa halmon. A következő kosárhoz lépett, amely liliomokból készült. 

„Drágám! Ahány liliomot találsz a kosárban, annyi nap telt el azóta, hogy először eljöttél velem vacsorázni, ahol mindketten éreztük, hogy több van közöttünk egyszerű szenvedélynél. Szeretettel Nik” 

A szöszi lány újabb könnycseppeket törölt le, amikor a harmadik kosárhoz lépett és elővette a benne rejtőző kártyát. Gyönyörű volt a vörös rózsákból és liliomokból összeállított kosár. 

„Kedvesem! A liliom te vagy, a rózsa én vagyok, és annyi van belőlük, ahány nap eltelt az első együttlétünk óta. Csak veled szeretném átélni ezt újra és újra, az örökkévalóságig. Szeretettel Nik” 

Caroline szeméből most már folyamatosan folytak a könnyek, alig találta meg a negyedik csokorban lévő kártyácskát. 

„Szerelmem! Számold meg a rózsákat, és tudni fogod, hogy hány nap telt el azóta, hogy bevallottuk egymásnak az érzéseinket. Az én érzéseim irányodba napról napra erősebbek lesznek! Nik” 

- Az enyémek is – suttogta a lány. 

Az ötödik egy kis csokor volt, tele fekete rózsákkal, és Caroline visszatartotta lélegzetét, mert nem tudta mit is jelenthet. Gyorsan kibontotta a kis kártyát. 

„Szerelmem! Ennyi nap telt el azóta, hogy mindent elrontottam. Az életem azóta ezeknél a rózsáknál is feketébb. Kérlek bocsáss meg nekem, te vagy a fény az életemben. Szeretettel Nik” 

Kibontotta a díszborítékot, amelyben egy pár soros levelet talált. 

 „Kedvesem! 

Nagyon szeretnélek elvinni egy helyre, amely tudom milyen fontos számodra. Ha képes vagy megbocsátani nekem, akkor ma este 7 órakor legyél az erdőben ott, ahol többször is találkoztunk közelebbi ismeretségünk hajnalán. Várni fogok Rád. Szeretettel Nik” 

 - Megbocsátok és ott leszek, mert szeretlek tiszta szívemből – mondta ki Caroline hangosan.

Chapter 24

Örömmel jelentem, hogy sikerült befejeznem a 24. fejezetet is, pedig már azt hittem sosem lesz rá időm.
Jó szórakozást hozzá!!!

Ígéretek

Elena elgondolkozva ült a Mikaelson villa nappalijának legújabb bőrkanapéján. Az egész berendezés ki lett cserélve, már nyoma sem volt a két nappal ezelőtt történt verekedésnek. Caroline azóta nem járt itt. Mindenkivel tartotta a kapcsolatot, kivéve persze Klaust, aki miatt nem akart a villába jönni. Már jóval nyugodtabb volt, amit valószínűleg Kolnak köszönhetett, akivel a napjait töltötte. Elena nem tudta, hogy örüljön ennek vagy sem, tekintettel a bolondos Ős érzéseire. Barátnője időt kért, hogy átgondolja a dolgokat, és azóta nem ejtette ki a hibrid nevét. Ami viszont jelenleg aggasztotta a Elenát, hogy Klaus azóta ki sem jött a szobájából. Sem enni, sem mosakodni. Nem volt hajlandó beszélni senkivel, pedig Elijah többször próbálkozott. Szeretettel nézett kedvesére, aki Rebekah-val egyetemben a Gilbert naplókat nyálazta át. 

- Jézusom Elena, elég dilisek voltak az őseid – forgatta szemét a szőke Ős. 

- Becca, tartsd meg a véleményedet magadnak – nézett rosszallóan húgára Elijah. 

- Hagyd csak Elijah, igaza van. Őrült Gilbertek – nevetett fel Elena. 

- Remélem, te nem fogsz egyszer csak bekattanni – nézett rá Rebekah szemét összehúzva, miközben mosolygott. 

- Ezt nem tudom megígérni – vágott kissé őrült fejet a hasonmás, miközben a haját tépte nevetve. Rebekah is felkacagott. 

Elijah mosolyogva nézte őket. Nagyon jól kijöttek egymással, mióta abbahagyták a gyűlölködést. Húgának végre akadt két barátnője is, hiszen bár Caroline jó okkal kerülte a villát, húga őt is nagyon megkedvelte. Ráadásul külön öröm volt, hogy jó hatással voltak rá a lányok. Mióta Alaric-kal hazajöttek, semmi hisztije nem volt, valószínűleg a tanár is teljesen elbájolta húgát. Ezt még nem tudta hogyan értékelje, mert nem tudta mi van közöttük. 

- Min mélázol Elijah? – kérdezte Rebekah. 

- Csak örülök, hogy vannak barátaid, és hogy nem vagy hisztis mostanában – válaszolta a férfi. 

- Tudtam, hogy örülni fogsz apuci, ha rendes kislány leszek – kekeckedett bátyjával a lány. 

- Szemtelen vagy apáddal, Becca – nevetett fel Elena. 

- Mindketten szemtelenek vagytok velem – forgatta az Ős a szemeit, de közben mosolygott. 

- Vissza a munkához, lusta banda – adta ki az ukázt a lány, és mindhárman újra a naplókat kezdték olvasni. 

Elena kis idő múlva felállt arra hivatkozva, hogy mosdóba kell mennie és otthagyta őket. Valójában kiment a konyhába és a hűtőből kivett egy tasak vért, amelyet pohárba töltött és Klaus szobája felé vette az irányt. 

- Elena vagyok – kopogtatott az ajtón a hasonmás. 

- Menj el – szűrődött ki a hibrid hangja. 

- Nem megyek, amíg nem tudok veled beszélni. 

- Elena, nem akarom hallgatni a kioktatásodat. 

- Nem akarlak kioktatni, engedj be légyszíves. Tudod milyen szívós vagyok, nem fogok elmenni, és addig kopogtatok, amíg az agyadra megyek majd – mondta tántoríthatatlan hangon a lány és kopogtatni kezdett. 

- Jól van nyitom már, csak fejezd be a légyszíves – hallatszódott az Ős hangja, és egy pillanat múlva már kattant a zár, és nyílt az ajtó. 

- Köszönöm – mosolygott Elena és belépett a szobába. 

- Mit szeretnél tőlem? 

- Először is nem ártana kiszellőztetni, és ágyat húzni, de mindenekelőtt fürödj le – húzta fel az orrát a hasonmás, majd az ablakhoz lépett és teljes mértékben kitárta, hogy átszellőztesse a szobát. 

- Nem szeretem, ha más motoz a szobámban, azt meg pláne nem, ha megmondják mit csináljak – mondta morcosan Klaus. 

- Ocsmányul festesz, már meg ne haragudj. Menj fürdeni, addig egy kicsit rendbe szedem a szobádat – hessegette ki a hibridet, aki zavarodottan nézte a ténykedő lányt. 

- De… - kezdte Klaus. 

- Nincs semmi de! Bűzlesz és még mindig véres vagy. Ideje visszatérni az életbe Klaus – fogta meg egy pillanatra a férfi kezét. 

- Nem utálsz engem? 

- Senki nem utál téged. 

- Caroline hogy van? 

- Jobban, mint két nappal ezelőtt. Nem hiszem hogy utálna téged, de adj neki időt. Ha eljön az ideje, beszélni fog veled. Ha esetleg nem fog kedvező választ adni, kérlek szépen ne rendezz vérontást. 

- Nem fogok, már ahhoz sincs kedvem – vonta meg vállát a férfi. 

- Ne azért ne ontsd ártatlanok vérét, mert nincs hozzá kedved, hanem azért mert jobb emberré váltál. Most pedig menj fürdeni, és vegyél fel tiszta ruhát. Felfordul a gyomrom a szagodtól – tolta ki a lány Klaust a szobából. Már egyáltalán nem félt a hibridtől, persze amikor csinálta a műsort igen, de akkor tökrészeg volt, és enyhén szólva is feldúlt. 

Elena gyorsan munkának látott, lecibálta a huzatokat a párnákról, paplanokról és kidobta a szoba elé, az ágyneműt pedig kitette az ablakba szellőzni. Összeszedett pár üres üveget, jó pár rajzot Caroline-ról, vázlatfüzeteket, szénceruzát, meg mindenfélét, amit szétdobálva talált. Rendet tett az asztalon is, megigazította a fotelt. Elégedetten nézett körül, a folyosón lévő egyik szekrényben komplett ágynemű garnitúrát is talált, amelynek éppen a felhúzásával fáradozott, amikor visszaérkezett a zuhanyozásból a férfi. 

- Klaus, nem tudnál magadra venni valamit a törölközőn kívül? – takarta el szemét a lány. 

- Bocsáss meg, de kidobtál a szobámból, és itt vannak a ruháim – válaszolta a hibrid kissé sértődötten. 

- Akkor vegyél magadhoz amit akarsz, és legközelebb felöltözve gyere vissza. 

- Ahogy kívánja, parancsolgatós kisasszony – forgatta szemeit a férfi és gyorsan előkapott pár ruhát, majd kiviharzott. 

Mire Klaus visszatért, az ágy is át volt húzva, és éppen az ablakot zárta be Elena. 

- Na, így már egész emberi a hely, és te is – mosolygott elégedetten a hasonmás. 

- Mit szeretnél Elena? 

- Idd meg azt a vért, amit hoztam. Két napja nem is ettél. 

- De előtte két napig egyfolytában. 

- Ezt inkább nem is akarom hallani, de Elijah kíváncsi rá merre jártál. Idd meg légyszíves – nyújtotta a poharat a lány, amit a férfi kelletlenül elvett, majd lehúzta az éltető nedűt. 

- Mit szeretnél Elena? – kérdezte újból Klaus. 

- Egy köszönömöt mindenképpen – mutatott körbe a hasonmás a szobában. 

- Köszönöm Elena, hogy rendet raktál – mondta türelmetlen hangon a hibrid. 

- Nagyon szívesen. Most pedig a lényeg. Tényleg vissza kellene térned az életbe. Fogalmad sincs mi történt itt az elmúlt néhány napban. 

- Nem is érdekel. 

- Klaus, a testvéreid számítanak rád. Én is számítok rád. Elmondhatom mi történt, vagy még játszod itt a sértődöttet egy darabig? – tette csípőre kezét a lány és kérdőn nézett a férfira. 

- Fárasztó és lerázhatatlan vagy. Ugye tudod? – mondta kicsit megenyhülten Klaus egy gyenge mosoly kíséretében. 

- Tudom, hogy kedvelsz engem, ne is próbáld letagadni, és igennek veszem a sértegetésedet – vigyorgott Elena. 

A lány elmesélte a férfinak Kol ténykedését Katherine és a Salvatore testvérek körül, természetesen kihagyta belőle Tylert. Elmondta Ric és Rebekah remek ötletét a naplókkal, és hogy éppen azon dolgoznak, hogy valami nyomot találjanak bennük. 

- Egész okos lépés volt Koltól, hogy Katerinát elkapta – jegyezte meg a férfi, amikor Elena befejezte a mondandóját. 

- Ha nem tűntél volna el, akkor már rég tudhatnál róla. 

- Értem amit mondani akarsz. Hibáztam, amikor azt hittem, hogy az öcsém elcsábította Caroline-t, miközben csak azt a lotyót mutatta meg neki. Elhamarkodottan ítéltem, és ennek következményei lettek. Viszont te azt ígérted, hogy nem fogsz kioktatni, de ez most egy kissé annak hatott – nézett felvont szemöldökkel a hibrid. 

- Tudom mit ígértem, de elég nehéz megállnom, hogy ne szóljak be párszor – replikázott Elena. 

- Pedig nagyra értékelném. 

- Én azt értékelném nagyra, ha bocsánatot kérnél a testvéreidtől. Nagyon csúnyán viselkedtél velük. Elijah és Rebekah a nappaliban vannak. Egyébként nagyon szép és kényelmes az új bútor – lelkesedett Elena. 

- Örülök – mondta kényszeredetten a hibrid. 

- Gyere Klaus, a szobád rendben van, te is újra emberi formát öltöttél, menjünk a testvéreidhez – karolt a megdöbbent férfiba Elena. 

- Te egyáltalán nem félsz tőlem? – húzta össze a szemét Klaus. 

- Már nem, bár a legutolsó részeg kirohanásod megrémített, de nem félek tőled. Tudom, hogy nem akarsz bántani mi több - ahogyan azt az előbb is mondtam - kedvelsz engem. Caroline megismertetett egy másik oldaladdal és sok időt töltöttem itt, magam is látva a változásodat. Arról nem is beszélve, hogy Elijah nagyon szeret téged, és én mellette állok jóban-rosszban. Rebekah-val pedig egész jó barátnők lettünk. Kolt meg lehetetlen nem szeretni, egy bohóc. Szóval kielégítő választ adtam? – kérdezte a hasonmást. 

- Túlzottan is. Egy sima nem is megtette volna, de köszönöm a kimerítő helyzetjelentést az Ősök iránti érzéseidről – mondta Klaus felvont szemöldökkel. 

- Akkor gyerünk! Úgysem kerülheted el, hogy találkozz a tesóiddal – húzta magával a férfit, aki szemét forgatva követte a lányt. 

- Nézzétek kit hoztam nektek – állt meg mosolyogva a lány a nappali ajtajában Klaussal, majd vállon ütögette a hibridet és Elijah-hoz ment. 

- Végre Nik! Azt hittem sosem jössz ki a szobádból, amiből mellesleg árad az oroszlánszag – nézett bátyjára Rebekah. 

- Már kiszellőztettem, rendet raktam, és Klaus is tiszta  –  válaszolta a hasonmás.

- Azért remélem nem te fürdetted meg – nézett Elenára Elijah összehúzott szemmel, de mosolyogva. 

- Elijah, megengedtél magadnak egy kissé ízetlen poént, ezt fel kell írnunk – mondta csodálkozva Rebekah, és Elenával egyetemben nevetni kezdtek. 

- Ezer éves, maga is meg tud mosakodni – válaszolta még mindig nevetve a hasonmás. 

- Örülök, hogy ilyen jól szórakoztok rajtam – szólalt meg Niklaus, kissé sértődötten. 

- Ugyan már Nik, ne legyél már ilyen hangulatromboló – intette le Becca. 

- Klaus? – nézett várakozóan a férfira Elena. 

- Sajnálom, hogy rátok támadtam, és sajnálom amiket mondtam. Kifordultam önmagamból – mondta Klaus. 

- Megbocsátok bátyám! Nagy idióta vagy, de ismerünk. Pszichopata vagy, ahogyan mindannyian. Nem azért haragszunk rád, mert ránk támadtál, azt már megszoktuk. Tudod miért vagyunk rád mérgesek – nézett a hibridre Becca. 

- Nem haragszom rád Niklaus – nyújtott békejobbot Elijah, és Klaus megszorította azt. 

- Elena, mióta vagy ilyen határozott? Parancsolgatsz Nik-nek, és ő még meg is csinálja amit mondasz? Le a kalappal előtted – hajtotta meg fejét elismerősen Rebekah. 

- Nem félek Klaustól, ezt meg is mondtam neki. Egyébként meg amilyenné váltam, azt úgy hívják Elijah hatás – vonta fel Elena a szemöldökét. 

- Az én szuper bátyám, szuper hatása! Gratulálok! Siker sztorinak tekinthető a barátnőd változása – tapsolt a szőke Ős. 

- Hol van Kol? – kérdezte Klaus. 

- Caroline-nal Katerina őrjáratot tartanak, talán valamikor este jön – vonta meg vállát Rebekah. 

Klaus szeme féltékenyen villant. 

- Ne kezdd el Nik! Örülj, hogy Caroline még segít nekünk. Mivel ide nem hajlandó jönni, köszönhetően neked, ezért Kolnak segít – intette le Becca. 

- Miért nem te mentél Katerinához? – kérdezte alig titkolt féltékenységgel a hangjában Niklaus. 

- Mert Kol igézte meg azt a rüfkét. Csak azt mondja, amit a testvérünk megenged neki, továbbá csak akkor válaszol, ha ő megengedi neki. Egyébként sem vagyok a gardedámja. Másrészről nézz itt körbe. Ezt a töménytelen naplót át kell nézni, hátha találunk benne valami nyomot a fehér tölgyhöz. Úgyhogy jobb lenne, ha abból a kupacból magadhoz vennél egyet és nekiállnál olvasni, az őrült Gilbert naplókat – zárta le a témát Rebekah. 

- Rebekah, mostanában felnőtt módjára viselkedsz. Tetszik! – mondta elismerően bólogatva Elena. 

- Ezt drágám úgy hívják, hogy Ric hatás – vonta meg vállát a szőke Ős, és a hasonmással együtt kuncogni kezdtek. 

- Mi van közted és Alaric között? – kapcsolódott be Elijah. 

- Mi lenne apuci? – kérdezte ártatlan szemeket meresztve a lány. 

- Becca, ne játszd meg magad. Caroline fogadni merne rá, hogy férfiként érdeklődsz Alaric iránt, szerintem viszont apafigurát látsz benne. Szóval melyik az igaz? – kérdezte Klaus, immáron kezében az egyik naplóval. 

- Az, hogy csak egyszerűen barátok lettünk fel sem merült senkiben? – kérdezte Rebekah. 

- Nem! – válaszolta egyszerre két bátyja és Elena, majd mindenkiből kitört a nevetés. 

- Nem árulom el! – öltötte ki nyelvét a szőke Ős, és testvérei meg a lány felé hajította a keze ügyébe eső naplókat. 

Caroline ez alatt Kollal a Grillben ült és óvatosan figyelték Tylert, aki feladatának megfelelően az Őst figyelte. 

- Tereld el a figyelmét drága, hogy le tudjunk lépni. A mellékutcában találkozunk – suttogta Kol. 

- Mégis hogyan? Nem állunk szóba egymással – vonta össze szemöldökét Caroline. 

- Nem is kell, csak köszönj rá, és menj be a mosdóba. Zavarba hozod vele, és nekem ennyi idő elég, hogy eltűnjek. Akció indul! – adta ki a parancsot Kol. 

Caroline felállt az asztaluktól, és a hibrid felé indult. 

- Szia Tyler! – állt meg az asztal előtt a szöszi. 

Az ifjú hibrid az arcán zavarral nézte a lányt, aki villantott egy mosolyt és tovább is ment a mosdóba, majd onnan óvatosan kilesve nézte a fiút. A srác a fejét forgatva kereste Kolt, de ő szavához híven, addigra már eltűnt. Tyler dühös ment ki a Grillből. Caroline sajnálta őt, ugyanakkor dühös is volt rá. Nem kellett volna a Salvatore testvérek hadjáratába részt vennie. Várt még egy kicsit, majd ő is kijött a mosdóból, és kisétált az ajtón. Kol már a kocsijában ült a mellékutcában. Caroline bepattant mellé, és a férfi gázt adva elindult. Rövid időn belül már a barlangrendszer lejáratánál voltak. 

- Lemész magad, vagy az erős, ölelő karjaimba vágysz? – kérdezte Kol a szokásos pimasz hangján. 

Kicsit furcsa volt úgy lenni a lánnyal, hogy annak fogalma sem volt, hogy nála járt, hogy csókolóztak. Ha tehette volna magát is megigézi, hogy elfelejtse a csókot. Akárhányszor rágondolt bizsergett az ajka. 

- Lemegyek magam – válaszolta Caroline, majd leugrott a járatba. Kol egy pillanattal később már mellette volt. 

- Most a te iramodban haladunk majd, hogy megjegyezd merre kell menni. Rendben? – mosolygott Kol. 

- Rendben – bólogatott Caroline. 

Kol elindult, és a lány mögötte haladt, de még mindig benne volt a múltkori eltévedés élménye, és egy idő után inkább a férfi kezéért nyúlt, és úgy haladtak tovább. A szöszi vámpír igyekezett mindent belevésni az emlékezetébe. Mivel nem haladtak olyan gyorsan mint a múltkor, hosszabbnak tűnt az út, de végül csak megérkeztek. Az 500 éves fogoly szürke arccal lógott láncain. 

- Katerina, nem vagy a legjobb formádban – mondta pimaszul Kol. 

- Itasd meg, még dolgunk van vele – szólalt meg Caroline. 

- Ide nézz mit hozott neked apuci – gügyögte a férfi, és egy tasak vért tartott a nő orra alá. 

Katherine azonnal reagált a látványra. Pupillái és orrlyukai kitágultak, láncai megfeszültek. Kol óvatosan engedte a nő szájába a vért, aki mohón nyelte. Amikor végeztek a férfi megfogta a nő fejét és maga felé fordította. 

- Egy fokkal jobban nézel ki. Most kinyitom a láncaidat, hogy át tudj öltözni, de továbbra sem hagyod el a helyet, nem mész sehová, csak a tiszta ruhát veszed magadra! Nem érhetsz Caroline-hoz egy ujjal sem. Értetted? Válaszolj! - utasította a férfi. 

- Igen – mondta monoton hangon Katherine. 

- Remek, akkor magatokra hagylak benneteket – vigyorgott az Ős és kiszabadította vámpírt. A nő zsákként zuhant a földre. Kol átlépett rajta és kijjebb háttal megállt. 

- Vetkőzz Katerina! – adta kintről az újabb utasítást, és az 500 éves vámpír levette a ruháit. 

Caroline elővett egy nagyobb üveg vizet, és néhány törlőkendőt majd odaadta a nőnek egy kisebb törölköző kíséretében. 

- Mosakodj meg, már amennyire tudsz! – jött az újabb ukáz. 

Katherine elkezdett tisztálkodni, miközben Caroline-t nézte. Amikor végzett a szöszi tiszta ruhákat adott neki, és a nő felvette. 

- Kész vagyunk – szólt a szőkeség. 

- Fantasztikus! Köszönd meg Caroline-nak! Ő ragaszkodott ehhez a cécóhoz, felőlem itt rohadhattál volna meg a koszos rongyaidban. Gyerünk! – sürgette Kol, miközben újra leláncolta Katherine-t. 

- Köszönöm – nézett a lányra a vámpír. 

- Most, hogy tiszta vagy, felhívjuk az egyik pasidat. Nyisd ki a füledet, mert súgni fogom, hogy mit mondj – vette elő a nő telefonját Kol, és Damont tárcsázta, majd a vámpír füléhez tette a telefont. 

- Katherine! Mi történt? 

- Lehet, hogy találtam valamit csak kell pár nap, hogy megbizonyosodjak róla – mondta a nő, amit Kol a fülébe suttogott. 

- Az jó, mert sem én sem az öcsém nem találtunk semmit. Mennyi idő kell? 

- Nagyjából három nap. Maradjatok ott ahol vagytok! Majd hívlak benneteket, ha tényleg van valami. 

- Rendben. Felhívom Stefant! 

- Mondd meg neki, hogy üdvözlöm – mondta Katherine csábos hangon, pont olyan hanglejtéssel, ahogy az Ős a fülébe súgta. Caroline a szája elé kapta a kezét, nehogy hangosan felnevessen, mert Kol még az arcával is eljátszotta a csábítót. 

- Remélem tényleg találsz valamit, és akkor hamarosan egymás nyakába borulhattok – jött a gúnyos válasz Damontól. 

- Ne légy ilyen Damon, tudod, hogy téged is szeretlek – búgta Katherine, hála a férfi újabb áldozatos segítségének. Caroline megrázta a fejét, és kiment a helyiségből, mert nem bírta tovább Kol arcjátékát. 

- Igen Katherine, mindkettőnkért odavagy! Kár, hogy mi nem vagyunk odáig érted. 

- Nem kell a duma Damon. Tyler kiszúrt már valamit? 

- A kis pszichopata Kol továbbra is Caroline-nal lóg. Rebekah maximum a Grillbe megy le. Szóval semmi nincs. 

- Majd hívlak Damon! 

- Viszlát Katherine! 

Kol vigyorogva tette le a telefont, és Caroline-ból kitört a nevetés. 

- Te akkora mókamester vagy – mondta még mindig kacagva. 

- Drágám, ez az én sármom, ami téged is beszippantott. Ne is tagadd! – mondta incselkedve Kol. 

- Jól van nagyszájúkám, induljunk! 

- Katerina, köszönöm a segítséget. Újabb három nap nyugalom, az idióta testvérek nélkül. Most pedig drágaságom szeretném, ha újra a halálod körül járnának a gondolataid – nézett a nő szemébe.

- Ez olyan kegyetlen Kol – nézett Caroline. 

- Hidd el, ha te lennél az ő helyében nem törődne veled, ahogy tiszta ruhákkal sem látna el. Túl jó és túl nagy szíved van Caroline – állapította meg az Ős. 

- Ezt szereti bennem mindenki. Te is – mondta a lány. 

- Én nem csak ezt szeretem – vonogatta szemöldökét Kol. 

- Na jó te lókötő, menjünk! Viszlát Katherine – intett búcsút a rémült szemű nőnek a lány. 

- Katerina! Egy élmény volt! – hajolt meg Kol a vámpír előtt, majd megfogta Caroline kezét, és eliramodtak. 

- Mit szeretnél csinálni? Én kitaláltam valamit, ami szerintem tetszeni fog – mondta a férfi már a kocsiban ülve. 

- Kol, haza szeretnék menni. Szeretek veled lenni megnevettetsz, ami gyógyír a sebeimre, de azok még mindig véreznek – mosolygott szomorúan a lány. 

- Caroline, két napja nem ejtetted ki Nik nevét. Beszélned kellene az érzéseidről. Félek, hogy össze fogsz omlani – fogta Kol kezei közé a lány puha arcát. 

- Kol, nem kell ennyire kedvesnek lenned velem, nem te bántottál meg – mondta Caroline a férfi kezét megsimogatva. 

- Baj, hogy aggódom érted? – kérdezte az Ős. 

- Nem akarom, hogy aggódj értem. Csak legyél mindig olyan, amilyen eddig is. Vicces, vidám, ez a te gyógyító erőd számomra és a barátságod – mondta kedvesen a szöszi. 

- Haza viszlek kicsi lány – mondta Kol és szívébe nyilallt a fájdalom a barátság szóra. Megsimogatta a szépség arcát, majd levette róla kezeit és indított. 

Caroline nagyon közel érezte magához Kolt. Volt egy olyan érzése, hogy történt valami közöttük, de mintha kiesett volna a fejéből. Az utóbbi napok rendesen kiborították, valószínűleg csak túlterhelt. Lecsukta szemét és megpróbált kikapcsolni, de nem sikerült neki. Folyamatosan Nik arca jelent meg előtte. Amikor udvarolt neki, az első csókjuk, a szeretkezéseik, a hétvégéjük, amikor bevallották egymásnak az érzéseiket. Sírni kezdett, és Kol vigasztalóan megfogta kezét. 

- Ő hogy van? – kérdezte könnyezve, célozva a hibridre. 

- Két napja ki sem jön a szobájából. Nem fürdik és nem eszik. Senkivel nem hajlandó szóba állni. Te jobb állapotban vagy, legalábbis külsőre mindenképpen – szorította meg az Ős a lány kezét, és elmosolyodott. 

- Te segítesz nekem. Ő miért nem fogadja el a segítséget? Miért nem eszik? Muszáj ennie – mondta aggódó hangon Caroline. 

- Tudod mennyire makacs és önfejű. Beszélned kellene vele. 

- Nincs még itt az ideje. 

- Mindkettőtöknek darabokban a szíve, nem jó ez így. 

- Ha nem lett volna akkora idióta, ez nem történik meg – mondta a lány dühösen. 

- Ingerült a hangod, ez már változás. 

- Kol, ha arra gondolok, ahogyan az oldalán két lánnyal megjelent, legszívesebben megölném. 

- Dühöngj csak drágám, tudod mennyire imádom, amikor ilyen szenvedélyes vagy – kacsintott Kol és Caroline elnevette magát. 

- Ne vigyél haza, csak begubóznék. Menjünk el valahová, és igyuk le magunkat – nézett a férfira. 

- Ez a beszéd kedvesem – vigyorgott Kol. 

A Mikaelson villában csendesen olvasták a naplókat. 

- Elena, már rosszul vagyok az elmebeteg őseidtől. Tisztára paranoiás volt ez a Jonathan Gilbert – dőlt hátra Klaus. 

- Nekem is kezd megfájdulni tőlük a fejem, és éhes vagyok – nyögte a lány. 

- Akkor tartsunk kajaszünetet. Gyere csináljunk valami vacsit – állt fel Rebekah és felhúzta Elenát a kanapéról. 

- Niklaus, várj! – szólt induló testvérének Elijah. 

- Igen? 

- Megtennéd, hogy elmondod mit csináltál az alatt a két nap alatt, amíg senki nem tudta merre jársz? 

- Gyilkoltam, öntöttem magamba az ártatlanok vérét, és megállás nélkül piáltam – tárta szét kezét a hibrid. 

- Megcsaltad Caroline-t? 

- Nem. Szeretem őt Elijah az életemnél is jobban. 

- A két lányt minek hoztad ide? 

- Hazafelé szedtem fel őket, és itt akartam őket megölni. 

- Semmi más szándékod nem volt velük, mert itt mindnyájan azt gondoltuk, hogy…- hallgatott el Elijah, és testvérére pillantott. 

- Tudom mit gondoltatok, de csak a vérüket akartam. 

- Borzalmasan viselkedtél. 

- Ezt is tudom Elijah, csak nem tudom hogyan hozhatnám helyre. 

- Itt már nem rajtad múlnak a dolgok. Semmit nem tudsz helyrehozni. Bíznod kell Caroline szerelmében. 

- De Kol… - kezdte a férfi féltékenyen, de testvére leintette. 

- Kol vigyáz a barátnődre. 

- Bele van esve Caroline-ba. 

- Valóban, de attól még tiszteletben tartja az érzéseiteket. 

- Kolt, sosem érdekelte a tisztelet. 

- Kol még sosem tisztelt egy nőt sem, de Car kivétel ez alól. Ráadásul szeret téged az öcsénk. 

- Iszonyatosan nagy barom voltam. Teljesen elcsesztem mindent. Nem igaz Elijah? 

- Ezzel nem tudok vitatkozni Niklaus. 

- Menjünk a lányok után – sóhajtott a hibrid. 

- Csak még egy kérdés testvérem. 

- Igen? 

- A két napos tivornyád alatt mennyi áldozatod volt, akit össze kellene takarítanom, és hol keressem őket? 

- Nem tudom mennyi, de azt tudom hol. Ha még nem fedezték fel a dolgot, akkor még ma éjszaka odamegyek és összetakarítok. 

- Nem fedezték fel. Két napja a híreket nézem, és semmi nem volt benne. Veled megyek Klaus, segítek – állt fel Elijah. 

- Köszönöm, hogy a testvérem vagy és mellettem állsz – szorította meg testvére vállát a hibrid. 

- Remélem ez lesz az utolsó alkalom, hogy ezt kell tennem. Éjfélkor indulunk, ha Kol hazaér őt is visszük, úgy gyorsabban végzünk. Tanulj meg uralkodni magadon, és mérlegelj mielőtt bármit teszel. Ne csak az érzelmeid vezessenek, hanem gondolkodj is. Tudom, hogy túl sok érzelmet engedtél szabadon ezer év után, és nem egyszerű kordában tartani azokat, de gondolj a körületted lévőkre akik szeretnek téged, és akiket te is szeretsz. Gondolj Caroline-ra – nézett Klausra Elijah, és elindult a konyha felé. A hibrid követte. 

- Jól hallom, hogy Elenával, csajos estét tervezzünk? – kérdezte szemtelen hangon Becca. 

- Elena ne haragudj, de ez a dolog nem tűr halasztást. Sajnálom – csókolta meg a lányt Elijah.  

- Menjetek, de Klaus ígérd meg, hogy soha többet nem teszel ilyet. A gyomrom is felfordul a dologtól – sóhajtotta a hasonmás. 

- Uralkodni fogok magamon – nézett a lányra komolyan a hibrid. 

- Úgy legyen! – emelte vérrel teli poharát Rebekah, és meghúzta. 

Caroline és Kol kapatosan ültek egy bárban a szomszéd városban. A lány Elenával, Bonnie-val, Matt-tel, Tylerrel átélt közös gyerekkori emlékeiket idézte fel. Kol élvezettel hallgatta és időnként felnevetett. 

- Már gyerekként is megértétek a pénzeteket nem igaz? – mondta vidám hangon. 

- El sem tudod képzelni mennyire. Annyi hülyeséget csináltunk. Főleg Tyler és Matt. Tylerben már nyilván akkor is ott izzott a farkas. Jó sokszor kiakasztottuk a szüleinket az már biztos – nevetett felszabadultan a szöszi. Az alkohol megtette a hatását. Elfedte a fájdalmat, és könnyűnek érezte magát. Tudta, hogy ez csak ideiglenes állapot, de szüksége volt arra, hogy egy ici-pici időre kikapcsoljon, és ne törődjön semmivel. 

- Mi sem voltunk jó gyerekek, Nik és én vittük a prímet, de Rebekah-t sem kellett félteni. 

- Fel sem merült volna bennem, hogy Elijah lett volna közületek a rosszcsont – nevetett a lány. 

- Azért ő is megérte a pénzét, a maga módján. Finn már akkor is a mama kedvence volt, és képes volt beköpni bennünket. Persze mi mindig megtudtuk, hogy ő árulkodott, és jól kiszúrtunk vele. Régi szép emlékek – sóhajtott fel Kol. 

- Megbántad valaha is, hogy vámpírrá váltál? 

- Nem akartam azzá válni, ahogyan egyikünk sem, de nem bántam meg. 

- Nik azt mondta nekem egyszer régen, amikor még nem voltunk együtt, hogy néhányszor gondolt már arra, hogy jobb lenne halottnak lenni. 

- Ez mindnyájunkban felmerült néhányszor, de még itt vagyunk, és én veled iszom le magam a sárga földig. Gondoltad volna ezt, amikor először megláttál? – vigyorgott az Ős. 

- Sok minden olyan dolog történt mióta az életünkbe kerültetek amit fel sem tudtam volna tételezni, hogy lehetséges. 

- Mit gondoltál rólam, amikor először megláttál? 

- Nem köszönnéd meg nekem, ha elmondanám – nevetett a lány. 

- Azon túlmenően, hogy pszichopatának gondoltál, legalább jóképűnek találtál? – kérdezte Kol. 

- Ne legyél már ennyire hiú. 

- Én gyönyörűnek találtalak, az első pillanattól kezdve – csókolta meg a lány kezét a férfi. 

- Köszönöm. 

- Te jössz! – nézett mélyen a szöszi szemébe Kol. 

- Nem mindegy milyennek találtalak? Nem mondom meg – öltötte ki Caroline a nyelvét. 

- Ezzel el is árultad magad szívem. Őrülten jóképűnek találtál – dőlt hátra elégedetten az Ős. 

- Nem mondtam! – csapott a férfi vállára a lány. 

- Ismerd be drágám. 

- Jól van! Jóképűnek találtalak, most elégedett vagy? – forgatta szemét a lány. 

- Erre igyunk! – intett a férfi a pincérnőnek. 

- Teljesen el fogunk ázni – sopánkodott Caroline, miközben a felszolgáló eléjük rakta az újabb tequilat. 

- Mit számít az? Igyunk magunkra Caroline! A legszebb párra! – emelte poharát Kol. 

- A legszebbekre – vigyorgott a lány is és egyszerre nyalták le kezükről a sót, majd döntötték le az italt. 

- Most pedig gyerünk táncolni – nyújtotta kezét vigyorogva Kol. 

- Nem akarok – húzódozott Caroline. 

- Ez nem kérés volt – fogta meg a lány kezét a férfi, majd a tánctérre rángatta és szorosan magához ölelte. 

- Benne vagy az intimszférámban. 

- Már jó pár napja benne vagyok kedvesem – mondta pimasz hangon Kol, és finoman megpörgette a nevető lányt. 

- Őrült vagy! 

- Ne olyan hangosan, még meghallják– suttogta vigyorogva a férfi. 

- Köszönöm, hogy itt vagy velem. Nem is tudom mit csinálnék nélküled – puszilta meg a lány Kolt. 

- Teljesen elbűvöltél. El sem tudnám képzelni, hogy ne legyek melletted – válaszolta a férfi és még közelebb vonta magához a vámpírt. 

- Te szélhámos sosem állsz le igaz? – nevetett a lány. 

- Ígérd meg nekem Caroline, ha egyszer valamikor bármi okból véget vetsz a kapcsolatodnak a bátyámmal, akkor megadod kettőnknek az esélyt – érintette homlokát a lányéhoz. 

- Most sem vagyok a bátyáddal – súgta Caroline. „Úristen mi ütött belém? Nem iszom többet” gondolta kétségbeesve rögtön azután, hogy a szavak elhagyták a száját. 

- De a szíved a bátyámé – nézett a szöszi szemébe Kol. 

- Igen az övé – válaszolta a lány. 

- Megígéred, hogy adsz majd nekünk egy esélyt, ha már úgy érzed nem az övé a szíved? – suttogta a férfi. 

- El sem tudom képzelni, hogy másé legyen. Ha be is következik, addigra te szíved is másért fog izzani. 

- Ezer évig nem volt képes senki a szívembe férkőzni, ne nagyon reménykedj. Megígéred? 

- Nem tehetek olyan ígéretet, amelyet nem biztos, hogy be tudok tartani. Amúgy is ez az egész elképzelhetetlen számomra – nézett kérlelően a lány. 

- Csak mondj igent. Add meg a reményt. 

- Rendben van Kol. Igent mondok. 

- Köszönöm kedvesem – mosolygott a férfi, és szájon puszilta a lányt. 

- Kol?!! – lökte arrébb a vámpír. 

- Bocsi drága, csak egy kis előleget zsebeltem be, de többet nem fog előfordulni, kivéve persze, ha te szeretnéd – érkezett vissza a szemtelen hangú Kol. 

- Ne beszéljünk erről senkinek, rendben? Legyen ez a mi titkunk. Nem akarok nagyobb bajt, mint amiben már így is vagyunk. 

- Imádom, hogy van egy közös titkunk. Lakat lesz a számon, én sem akarom a további életemet egy koporsóban tölteni – vigyorgott a férfi. 

- Köszönöm – könnyebbült meg Caroline. 

- Mikor beszélsz végre a bátyámmal? Nincs értelme annak, hogy te itt szenvedj, ő meg ott szenvedjen. 

- Nem tudom Kol. Olyan mértékben bántott meg, amit nem tudok feldolgozni ilyen gyorsan. 

- De ugye visszafogadod? Ha nem akkor azonnal rátérhetünk az ígéreted beváltására – húzta magához a lányt vigyorogva. 

- Megőrjítesz te bohóc – nevetett a szöszi. 

- Szóval melyikünk a nyerő szépségem? 

- Sajnálom Kol, de Nik a nyerő. 

- Türelmesen várok rád hercegnőm – hajbókolt Kol. 

- Ugye barátok maradunk Kol? Ez nem ront el semmit kettőnk között? 

- Barátok vagyunk Caroline, és mindig számíthatsz rám. 

- Köszönöm. Mennünk kellene. Mi itt szórakozunk, a többiek meg az unalmas naplókat olvasgatják. Lelkiismeret furdalásom van. 

- Te milyen lelombozó tudsz lenni – biggyesztette le száját a férfi, majd karját felajánlva a lánynak, elindultak a kijárat felé. 

Klaus Caroline házától arrébb állva várta, hogy hazaérkezzen a lány. Remélte láthatja, ha csak messziről is, mielőtt Elijah-val elindulnak a tivornyájának bizonyítékait feltakarítani. Amikor Kol megállt a kocsijával, újra érezte, hogy a mellkasában tombolni kezd a féltékenység zöldszemű szörnyetege. Irigyelte öccsét, hogy Caroline közelében lehet, de csak magát okolhatja, hogy ő nem teheti ugyanezt. Készített egy rajzot, amit lerakott szerelme ágyára. A lány volt rajta, amikor közös hétvégéjükön a szökőkút szélén ültek. A kép szélére ráírta, hogy „Azt szeretném, ha újra ilyen boldogok lennénk”. Caroline kiszállt a kocsiból és Klaus megbabonázva nézte szőke hajtengerét, könnyed járását. Amikor eltűnt a házban, a férfi egy másodpercig még bámulta az ajtót, majd elsuhant. 

Caroline a szobába érve, egyből meglátta a szokásos kis díszdobozt. Amikor kibontva a dobozt megnézte a rajzot és a Nik által írt pár szót, összeszorult a szíve. 

- Én is azt szeretném, ha ilyen boldogok lennénk. Annyira hiányzol Nik. Miért kellett mindent elrontanod? – suttogta Caroline, miközben végigsimított a férfi által írt szavakon. 

Megkínzottan dőlt le ágyára. Szíve szerint most azonnal rohant volna a férfihoz, de az esze megálljt parancsolt. Mi lesz, ha Klaus mindig féltékenykedni fog, és ha valamit félreért, akkor újra eszét veszti és gyilkolásba kezd? Nem akart magának ilyen életet, de a férfi nélkül élni sem akart. Szívéhez szorította a képet és csendben utat engedett a könnyeinek.