Chapter 33

Íme az újabb rész.

Jó szórakozást kívánok hozzá!

Csapda

Stefan vegyes érzésekkel várta egy londoni bárban Antont. Elijah mindent elmondott neki a Mystic Falls-ban történtekről. Még mindig kissé döbbent volt attól, hogy Alaric vámpírrá vált, és hogy tulajdonképpen bátyja mentette meg a tanár életét, még ha nem is emberi életet él a továbbiakban. Örült, hogy Elena és Jeremy nem veszítették el gyámjukat. Fiatal koruk ellenére rengeteg veszteséget szenvedtek el, így örült Ric döntésének. Még mindig összeszorult a szíve, ha a lányra gondolt, de talán egy picit kevésbé, mint pár hónappal ezelőtt. Be kellett vallania magának, hogy Katherine-nel egész jól kijöttek. Amióta együtt utazgattak valahogy összecsiszolódtak, de hát végtére is egymásra voltak utalva. Katherine valószínűleg most sem volt oda Elenáért, de a véleményét megtartotta magának, igazából fel sem hozta a nevét, sőt senkiét Mystic Falls-i barátai közül. Akkor beszéltek a lányról, ha ő felhozta, de akkor is inkább ő beszélt, Katherine nem mondott véleményt. Egyébként igyekezett nem beszélni róla. Nem látta értelmét. Idővel kicsit távolibbnak érezte a várost és ottani barátait is. Azzal viszont, hogy Anton megkereste minden visszarobbant az életébe. Sosem gondolta volna, hogy az Ősökkel ugyanazon az oldalon fognak állni úgy, hogy emögött ne legyen a részükről fenyegetés. Most éppen ezt teszi. Nem kedveli őket, de a barátai élete a tét…Elena élete. Nem merülhetett el az emlékekbe, koncentrálnia kellett. Tegnap este megbeszélte az Ősökkel a stratégiát. Katherine-ről nem tudott Anton, és az Ősök nem is akarták, hogy tudjon róla, hogy bármikor bevethető legyen Elena helyett. A barna vámpír beleegyezett, bár csak akkor amikor Elijah elmondta neki, hogy csak Elena kérése miatt van életben. Katherine-n látszott, hogy nincs oda, hogy a hasonmás ezt tette érte, de annyi becsület volt benne, hogy azt mondja, ezért jön neki eggyel. Így már úton volt Mystic Falls-ba. Damonnak a háttérben kellett maradnia, hiszen Antonék már találkoztak vele, és akkor bátyja hazudott a kilétét illetően. Okos döntés volt tőle, bólogatott magának az ifjabbik Salvatore. Az Ősök megígértették Katherine-nel és vele, hogy nem beszélnek Damonnak a koporsókról, csak arról, hogy megkereste őt Anton és be akarja szervezni a csapatába, hogy megöljék Elenát. Ennek elkerülésére szövetkeznek. Stefan felsóhajtott. Tudta, hogy bátyja irányába a hasonmás a legnagyobb ütőkártya, ezért hajlandó lesz összedolgozni az Ősökkel. Katherine-nel egyetértettek abban, hogy a koporsókról tényleg nem beszélhetnek Damonnak, mert újra az Ősök megölésére koncentrálna, és az élete már így is csak egy hajszálon függött. Elijah elmesélte a lány és Damon összeszólalkozását, és azt is őszintén elmondta, hogy megfenyegette a kékszemű vámpírt. Stefan számára nyilvánvalóvá vált, hogy Damon és az Ősök között továbbra is feszült a viszony. Ha egy rossz lépést tesz, ami az Ősök ellen irányul Damon halott lesz. Ha ennek az egésznek vége beszélni fog vele, és olyan messzire fogja vinni Elenától és az Ősöktől, amennyire ez csak lehetséges. Egyértelművé vált, hogy új életet kell kezdeniük, és ezt meg kell értetnie vele. Ebben Alaric segítségét fogja kérni. Nem akarta elveszíteni bátyját. Szerette őt és ő volt a családja. Gondolataiból Anton hangja térítette magához. 

- Stefan Salvatore! Szóval úgy döntöttél mellém állsz? – ült le a volt boszorkány vigyorogva. Két samesza a férfi mögött állt. Fiatal vámpíroknak tűntek, valószínűleg Anton változtatta át őket. 

- Segítek neked, de nem állok be a kis seregedbe – válaszolta Stefan. 

- Miről beszélsz? – húzta össze szemét Anton. 

- Egyszerű. Nem vagyok hajlandó részt venni abban, hogy megöld a barátaimat, volt szerelmemet, de abban segíthetek hogy megtaláljátok a koporsókat és ez segítség az Ősök megöléséhez. 

- Tudom hol vannak a koporsók. Én zártam le az Ősi boszorkányét. 

- Tévedsz. A koporsók már nincsenek a villában – húzta egy félmosolyra a száját Stefan. 

- Honnan tudod? 

- Ez az én segítségem. Visszautazom Mystic Falls-ba, és kiderítem hol vannak a koporsók, hogyan juthattok hozzájuk. Ennek viszont az az ára, hogy nem bánthatod a barátaimat. 

- Ez nem segítség, ezt mi is ki tudjuk deríteni – legyintett kissé dühösen Anton. 

- Megint tévedsz. Nem ismered az Ősöket, nekem már volt hozzájuk szerencsém. Bármikor ellenük fordultunk mi veszítettünk. Erősek, gyanakvóak, kegyetlenek. Ha odaküldesz ezek közül a fiatal vámpírok közül néhányat – bökött fejével az Anton mögött állókra– egy napot sem élnek meg. Elfelejted, hogy ezer évig menekültek a saját apjuk elől, aki elég erővel rendelkezett, hogy megölje őket, és mégis ő a halott. Klaus megölte őt azzal a karóval, amit Mikael neki szánt. 

- Erős boszorkányaim vannak. 

- Fárasztó vagy, és nem kellőképpen körültekintő. Ha jól tudom elég sok boszorkány keresi az Ősök kegyeit akik a fekete mágiában jártasak. Ott voltál mindjárt te is – dőlt hátra a székén Stefan. 

- A boszorkányok körében már elterjedt, hogy hogyan bánnak az Ősök azokkal, akik segítenek nekik. 

- Lehet, hogy önként senki nem fog nekik segíteni, de nekem elhiheted, hogy megtalálják a módját, hogy ott álljon az oldalukon pár erős boszorkány. Teljesen felkészületlen vagy belőlük. 

- Mégis meg tudtam ölni a szőke Ősribanc szeretőjét. 

- Miért bántod a szerelmeiket? – kérdezte Stefan és alig bírta magába fojtani, hogy a volt boszorkány képébe vágja, hogy nem járt olyan sikerrel, mint amit ő gondol. De nem tehette. Megegyezett az Ősökkel, hogy nem mond semmit Alaricról. 

- Így okozom nekik a legnagyobb fájdalmat, hogy szenvedjenek, legalábbis addig amíg meg nem szerzem a koporsókat és Esther segítségével meg nem ölöm őket is. Engem is meg akartak ölni, csakhogy loptam Finn véréből. Amikor hazafelé tartottam tőlük volt egy olyan érzésem, hogy meg kell igyam és így is tettem. Ez volt az én szerencsém. 

- Akkor mi bajod van? Végtére is vámpír lettél, ahogy akartad. 

- Hát ez nem az Ősökön múlt, hiszen meg akartak ölni. Gyűlölöm, ha más rendelkezik az életem felett. 

- Nem értem miért bíztál az Ősökben. 

- Lényegtelen most már erről beszélni. Fájdalmat okoztak, most én okozok nekik. Meg akartak ölni, így most én fogom őket. 

- Elég nagyra törő álmaid vannak. 

- Kellő mennyiségű vámpír és boszorkány van az oldalamon 

- Ha a villában lennének a koporsók hogyan terveznéd megszerezni őket? A villa sosem üres. 

- Az Ősök gyengesége, hogy kötődnek a szeretőikhez. Csak el kell kapni őket és az Ősök ugrani fognak utánuk. Annyi idő elég, hogy bejussunk a villába és megszerezzük a koporsókat. 

- Az Ősök mindenkit lemészárolnak, aki a szerelmükhöz ér. 

- Ugyan kérlek, kit érdekel pár vámpír élete a koporsókért cserébe? – tárta szét kezét vigyorogva Anton. 

- Úgy látom, te csak a saját életedet tartod tiszteletben másokét nem – állapította meg Stefan. 

- Ne légy ilyen álszent. Neked is a saját életed a legfontosabb. 

- A bátyámért bármikor odaadnám az életemet. 

- A bátyádnak is hasznát vennénk, de nem találtuk meg. 

- Biztos nem kerestétek eléggé – vigyorodott el Stefan. 

- Valóban inkább rád koncentráltunk, bár azt gondoltuk együtt vagytok. 

- Éppen külön utakon járunk. Miért én vagyok a fontosabb? 

- Nagyjából ismerjük az Ősökkel a kapcsolatodat. Szinte mindenkinél nagyobb okod van a gyűlöletükre. Ezt a hasznunkra szeretnénk fordítani. Egyébként valami nőcskével jelentkeztél be ide. Ő is vámpír? 

- Nem, útközben szedtem fel, és már nincs velem. Elküldtem. Elég elszánt vagy, hogy Londonig eljöttél utánam. 

- Már egy ideje keresünk, de mire a nyomodra bukkantunk, mindig odébbálltál. 

- Térjünk a lényegre, már éppen eleget fecsegtünk. Kell a segítségem annak fejében, hogy nem bántod a barátaimat? Ha nem, nincs üzlet. 

- Rendben – préselte ki magából a választ Anton. Nem tetszett neki, hogy alkukat kell kötnie, de szüksége volt Stefan tudására, és kapcsolataira, hogy biztos legyen a sikere a koszos, hazug Ősök ellen. 

- Vannak embereid Mystic Falls-ban? – kérdezte az ifjabbik Salvatore, bár már rég tudta a választ. Ha lennének ott emberei, akkor Anton tudta volna, hogy Alaric életben van és valószínűleg Damon is lebukott volna. De falból azért megkérdezte. 

- Nincsenek. 

- Meg akarod szerezni a koporsókat, és nem figyelteted az ellenséget? – forgatta szemeit Stefan. 

- Az Ősök nem mennek sehova, jártam a villában. Hosszabb időre rendezkedtek be. Előbb embereket akartam szerezni… 

- Ha jól látom, akkor inkább vámpírrá változtatni – szólt közbe Stefan. 

- Lényegtelen. Embereket akartam, boszorkányokat és olyanokat, akik jobban ismerik az Ősöket. Ezért kerültél fel a megszerzendők listájára. 

- És hogy állsz? Mindened meg van amit akartál? 

- Most már igen – vigyorgott sötéten a férfi. 

- Remek. Hányan vagytok? 

- Mit számít az neked? 

- Ugye nem gondolod, hogy kockára teszem az életemet úgy, hogy nem tudok mindent? Az Ősök nem kispályások. Náluk ravaszabbat, gyanakvóbbat, manipulatívabbat nem találsz, neked pedig szükséged van a segítségemre és én tudni akarom, hányan vagytok – vetette oda Stefan az ütőkártyáját. 

- Harminc vámpírom van, és négy boszorkányom. 

- Mind fiatal vámpír? Egy sincs köztük, akinek lenne tapasztalata a vámpírlétről? – húzta össze szemét Stefan. 

- Öt közülük idősebb, de a többit én változtattam át. Nem akarok nyíltan harcolni, és amire használni akarom őket, arra megfelelnek. 

- Rendben – vonta meg vállát az ifjabbik Salvatore, és már most velejéből gyűlölte ezt az embert. A saját kicsinyes céljai érdekében lelkiismeret nélkül elvette mások életét és ráadásul meg is öleti őket véglegesen. 

- Talán van valami javaslatod? Azt mondtad, nincsenek a villában a koporsók. Hol vannak? – tárta szét kezeit Anton. 

- A javaslatom az, hogy visszamegyek Mystic Falls-ba, és kiderítem hova vitték a koporsókat az Ősök. Értesíteni foglak az eredményről. Annak függvényében hol találhatóak kell megtennünk a következő lépést. Addig ne tűnjetek fel a városban, amíg nem szólok. Elfogadható? 

- Elfogadhatónak tartanám, ha teljesen megbíznék benned. 

- Te kerestél meg. Neked van szükséged rám. Rábólintottam, hogy segítek. 

- Ők ketten veled mennek – bökött a háta mögé Anton. 

- Valóban nem lesz feltűnő, hogy két ismeretlen vámpírral állítok haza. Az Ősök nem szeretnek engem és örökre gyanús vagyok a szemükben, ha magammal viszem a két bazári majmot lőttek annak, hogy bármit is kiderítsek, halott leszek velük együtt – vágott gúnyos képet Stefan. 

- Jól van, akkor menj egyedül, de folyamatosan tájékoztass! 

- Tudom, hogy azt hiszed te vagy a főnök, ami igaz is a vámpírjaid tekintetében, de nekem nem parancsolgatsz. Megmondtam, hogy segítek és így is teszek, de ne utasíts, mert azt nem tűröm! – hajolt előre fenyegetően Stefan. 

- Rendben, akkor megkérhetlek, hogy értesíts a fejleményekről? – kérdezte enyhén gúnyosan Anton. 

- Foglak – jött a tömör válasz. 

- Nos, akkor mondanál pár szót az Ősökről is? Már azon kívül, amit eddig is tudunk róluk – fonta össze ujjait Anton. 

Stefan mosolyogva hátradőlt a székében. Tudta, hogy nyert ügye van. Innentől nincs más dolga az Ősöknek, mint a megfelelő csapdát felállítani majd az összes vámpírt és boszorkányt belecsalni. 

Katherine beköltözött a Salvatore panzióba, amitől Damon nem volt túl boldog. A nő mindenhol ott volt. Olyan volt, mint egy tornádó. Az egész házon végigsöpört. Ráadásul most már nem csak a külsejével, hanem új visszafogottabb viselkedésével is emlékeztette Elenára. Rossz érzése volt, hogy úgy viselkedett múltkor a hasonmással. Nem kellett volna nekiesni, de nem tudta kontrollálni érzéseit. Felsóhajtott. Mindig ezt csinálja, nekiesik valaki másnak, amikor nem tudja kezelni a dolgokat. Elijah biztos elmondta a többieknek is a vitájukat, és Ric biztos mérges rá. Nem is kereste azóta a tanár. Hiányzott neki a barátja, de tudta neki gyámleánya a fontos. Jó érzékem van elcseszni a dolgokat, állapította meg magában. 

- Gyere Damon vacsorázni – állt meg Katherine az ajtajában. 

- Nem vagyok éhes. Különben is mióta főzöl? – vetette oda barátságtalan hangon a kékszemű vámpír. 

- Mitől vagy ilyen morci? Ha Elena miatt, azt nem rajtam kellene levezetned. Nem vagyok rajongója a kis szerelmednek, de jövök neki eggyel, mivel miatta vagyok életben – vágott egy fintort Katherine. 

- És én még azt hittem megváltoztál – nézett rá a nőre Damon. 

- Változtam, de attól még nem kell szeretnem Elenát – válaszolt a barna vámpír. 

- Imádod őt utálni nem igaz? – vigyorodott el a férfi. 

- Jössz enni, vagy nem? – hagyta figyelmen kívül a kérdést az 500 éves vámpír. 

- Te készítetted? 

- Semmi kaja nincs a házban, ha akartam sem tudtam volna főzni. Piád viszont van itthon bőven, és ahogy látom le is engedtél a torkodon belőle egy jó adagot.

- Nem vagy az anyám, hogy aggódj azért mennyit iszom. Kaja a pincében van a hűtőládában. Jártál már itt tudod, hogy ott tartjuk a vért. Rendes étel minek? A vér éltet bennünket, nem pedig a saláta – jegyezte meg Damon. 

- Bocsáss meg, hogy próbálok egy kicsit emberi maradni – tette kezét csípőre a nő. 

- Te sosem voltál emberi. 500 éve nem vagy ember. Emberként meg egy önző liba voltál. 

- Ezek a szavak igazán bántóak. Ne csinálj úgy, mintha szent lennél. Nem is vagyok rád kíváncsi, majd eszem egyedül – mondta Katherine és hátat fordítva otthagyta a férfit. 

Dühös volt Damonra. Nem azért amiket rá mondott, azok leperegtek róla, hanem azért mert még mindig odáig volt Elenáért, aki egészen nyilvánvalóan a tudtára adta a Salvatore testvéreknek, hogy kiért dobog a szíve. Stefan legalább megpróbálja kezelni a dolgot, de Damon? Ragaszkodik ahhoz, ami már nincs. Egyfolytában dühös és ez nem jó. El kellene szakadnia a lánytól. Ha vége ennek az Antonos dolognak, Stefannal megbeszéli ezt. Egy sóhajjal leült, és elkezdte majszolni az ételt. Az egész panzió komor volt. Hiába pattogott a tűz a kandallóban, még ennek a melegsége sem segített a hangulaton. Jó lenne, ha itt lenne a kisebbik Salvatore, mert bár kissé mélabús volt, de legalább nem tombolt benne az a düh, ami bátyjában. 

- A Grillből hozattad? – jelent meg Damon. 

- Ebben a városkában máshonnan nem igazán hozathattam. 

- Jut nekem is? 

- Voltam olyan hülye, hogy két emberre valót kérjek – mondta Katherine. 

- Ne játszd a sértődötted, nem áll jól – ült le a nővel szembe Damon, és egy adag sült krumplit pakolt maga elé. 

- Damon tudom, hogy Elena a problémád, de hagyd őt, nem rúghatsz nála labdába – nézett a férfira kérlelő szemekkel a barna vámpír. 

- Most az alkalmatlanságomról akarsz beszélni? 

- Ez nem alkalmatlanság. Elijah-t szereti, és bár ki nem állhatom egyiket sem, de azt láttam mennyire boldogok. Aggódom érted Damon. 

- Nem igazán javít a hangulatomon. 

- Látod Damon, rosszul szeretsz. Ha helyesen szeretnéd őt, akkor örülnél a boldogságának. Stefannak is fáj a szíve, mégis azt mondta nekem, hogy még sosem látta ilyen boldognak Elenát, és ennek örül. Érted pedig aggódik. 

- Stefan egy bolond. 

- Te vagy a bolond, hogy kapaszkodsz a nagy semmibe – válaszolta kicsit paprikásan a nő. 

- Hogy lehet boldog azok között a gyilkosok között? Hogy lehet boldog azzal aki elrabolta? Hogy léphetett túl azon a rengeteg szemétségen, amit az Ősök tettek vele, velünk? – tört ki Damon. 

- Nem hiszem, hogy túl akart lépni ezeken, de így alakult, és hajlandó volt megismerni az Ősöket. Elijah-val pedig a tőrös dolog letudása óta elég jó volt a kapcsolata, a kis elrablási incidenst leszámítva. Mindig volt köztük valami ragyogás, hogy Stefant idézzem.

- Elena azt mondta pár napja, hogy mindenképpen végett vetett volna a kapcsolatának velünk. 

- Amennyire tudom, megfojtottátok a féltésetekkel és teljesen kikészítettétek az összeesküvés elméleteitekkel. Bizonyos értelemben nem csodálkozom, hogy megpattant – vonta meg vállát Katherine. 

- Ja, és pont a gyilkos Ősök karjaiba vetette magát? 

- Mindannyian gyilkosok vagyunk. 

- Mi a fene történt veled? Régebben együtt szidtuk az Ősöket, te Elenát sem kímélted, most meg jó hogy nem mondasz egy köszöntőt az Ősök nagyszerűségéről – vonta össze szemöldökét Damon. 

- Nem tartom őket nagyszerűnek, de elismerem, hogy változtak. 

- Ezer éves gyilkosok nem változnak. 

- Te is változtál Elena miatt – jegyezte meg az egykori hasonmás. 

- Hogy jön ez most ide? – emelte fel hangját Damon. 

- Miért nem akarod észrevenni, hogy változtak? Klaus a szöszi miatt, Rebekah a legjobb barátod miatt. Elijah Elena miatt, ahogy Elena is Elijah miatt. Még egy idióta is észreveszi – válaszolta türelmetlen hangon Katherine. 

- Nem érdekel. Az Ősök veszélyesek és veszélybe sodornak mindenkit aki a közelükbe kerül. Caroline-t majdnem farkasok ölték meg csak hogy bosszút álljanak Klauson. Alaric pedig halott lenne, ha éppen nem lettem volna ott. Minden az ő hibájuk. Tele vannak ellenségekkel. 

- És mi éppen most segítünk nekik, hogy ne haljanak meg a barátaid. Ha végeztünk itt Stefannal elmegyünk innen, gyere velünk. Szállj le Elenáról, és éld az életedet. Ha nem bírod elviselni az Ősöket és, hogy a barátaid hozzájuk tartoznak, akkor hagyd el Mystic Falls-t. Magadat csinálod ki, vedd már észre. Ha így folytatod, magadra maradsz és egy megkeseredett ember leszel, akinek az örökkévalóság jut, hogy marcangolja önmagát. Én nem szeretném ezt látni Damon – csóválta meg fejét a nő. 

- Katherine-nek igaza van bátyám, én sem akarom látni, hogy összezuhansz. Ennél többek vagyunk – lépett be a házba Stefan. 

- Stefan! Minden rendben? – derült fel kissé Katherine arca. 

- Beszéltem az Ősökkel mielőtt hazajöttem. Sínen vannak a dolgok. Amikor szólnak, idecsalom Antont a teljes csapatával és végeznek velük. 

- Ja, aztán pár hónap múlva felbukkan valami újabb gyűlölködő – forgatta szemét Damon. 

- Az már nem a mi problémánk lesz. Ahogy Katherine is mondta elmegyünk innen, és nagyon szeretném, ha velünk jönnél. Te vagy a családom. Hiányollak az életemből Damon – lépett bátyja elé Stefan. 

- Nem a mi problémánk? Hogy léphetsz csak így át a dolgokon? – nézett dühösen testvérére a kékszemű vámpír. 

- El kell engednünk Őt, őket. Az Ősök meg fogják védeni az életüket. 

- Ahogy Alaricét is? 

- Ezt a hibát még egyszer nem követik el. Ha végeztünk együtt itt hagyjuk a várost, és nem fogadok el nemet válaszként tőled. A testvérem vagy, veled szeretnék lenni. 

- Én is szeretlek öcsikém – vetett egy félmosolyt Damon, majd felállt és megszorítva testvére vállát elhagyta a szobát. 

- Nincs jól, nagyon nincs jól – nézett utána Katherine. 

- Igen, látom – sóhajtotta Stefan. 

- Kellek az Ősöknek Elenaként? – váltott témát a barna vámpír. 

- Nem tudom, tájékoztattam őket arról, amit Antontól megtudtam, most tanácskoznak. Nincs sok hátra a nyomorult kis életükből, és az Ősöket ismerve Antonnak a poklok-pokla jut majd osztályrészül, amit nem bánok. Visszataszító alak és ostoba. Teljesen felkészületlen és ez előny az Ősöknek, viszont az érzelmei hajtják. Ez veszélyes is lehet. 

- Szeretném ha vége lenne, és jó messzire mehetnék az Ősöktől. Függetlenül attól, hogy megváltoztak, a felszín alatt ott van a régi énjük. Nem akarok a közelükben lenni – rázkódott össze Katherine. 

- Ne aggódj, nem maradunk a közelben. Miért nem mondod el mi történt veled a barlangban? 

- Mert nem tudom elmondani. Végig meg voltam igézve, miután Kol kiszárított. Kevés pillanat van amire emlékszem, de azokat nem akarom újra és újra átélni. 

- Rendben nem kérdezgetlek, de bármi is történt, az előnyödre változtál Katherine – jegyezte meg Stefan. 

- Ez igazán hízelgő, köszönöm – pukedlizett a nő, de a hangja ironikusan csengett. 

- Áááá, azért a gúnyosságod még megmaradt – rázta meg fejét a férfi. 

- Ez is valami – sóhajtotta lemondóan a barna vámpír. 

- Megyek lefekszem. Jó éjt Katherine! – intett Stefan, és az emelet felé vette az irányt. 

- Jó éjt! 

A Mikaelson villában csend volt, mindenki visszavonult a szobájába. A Stefan által adott információk alapján már volt egy nagyvonalú tervük. A részletek megbeszélését holnap folytatják, volt idejük, figyelembe véve, hogy Anton úgy tudja Stefan a koporsók hollétét deríti ki, ami nyilván nem megy egyik napról a másikra. Tökéletes tervet akartak, ahol senki nem sérül vagy hal meg Antonon és az emberein kívül. Rebekah pedig magában elkezdett dolgozni a saját tervén, amely a volt boszorkány lassú és fájdalmas megkínzásáról szólt. 

- Min gondolkozol? – kérdezte Ric. 

- Az Antonon végrehajtandó kínzásokat veszem számba – mosolyodott el a lány. 

- Hát kedvesem, ez egyszerre hízelgő és lelombozó – nevetett fel Alaric. 

- Miért is? 

- Hízelgő számomra, hogy ennyire szeretnél bosszút állni a gyilkosomon amiért imádlak, ugyanakkor lelomboz az a tény, hogy itt fekszem melletted mégis más pasin jár az eszed. 

- Jaj, de bolond vagy! – fordult a férfira Becca és megcsókolta. 

- Te pedig a legcukibb öreglány a világon – ölelte át a lányt a vámpírrá vált vámpírvadász. 

- A legöregebb lány, hogy pontosítsunk! – nevetett fel a szőke Ős. 

- De a legszexibb – kapta el Alaric a lányt és maga alá fordította. 

- Hmm… felcsigáztál! Most már csak rád tudok gondolni! Mutasd mit tudsz! – suttogta Becca kihívó hangon. 

- Ezer örömmel – suttogta vissza Ric és vadul egymásnak estek. 

Klaus karjaiba zárva Caroline-t feküdt a sötétben. Nem jött álom a szemére. Örült, hogy végre tudnak Antonról, és tudta, hogy a terv remek lesz, de aggódott a boszorkányok miatt. A harminc fiatal vámpír nem aggasztotta, de a természet szolgálói igen. Kiszámíthatatlan volt, milyen varázsigét használnak majd. Meg kell ölni a boszorkákat még mielőtt bármit is tudnának csinálni, de a hibrid biztos volt benne, hogy Anton, mint volt boszorkány aki ismeri az értékeiket maga mellett fogja tartani őket, és nyilván valami védelmet fognak számára biztosítani, és ha a négy boszorka egyszerre fogja ugyanazt a fekete varázslatot használni, abból baj is lehet. Nem voltak számára ismeretlenek ezek a varázslatok, tudta hogy veszélyesek. Finoman megmozdult, hogy ne ébressze fel a lányt, de nem volt elég óvatos. 

- Nik, miért nem alszol? – kérdezte álmos hangon Caroline. 

- Csak szomjas vagyok. Aludj tovább drága – simogatta meg a lány haját. 

- Nyugtalan vagy. Érzem rajtad – fordult a férfi felé a szöszke vámpír. 

- Semmi gond szívem, csak szomjas vagyok. 

- Valamiért aggódsz, mi az? – kérdezte most már éberen a lány. 

- Majd holnap megbeszéljük. 

- Nem most akarom, átragadt rám a nyugtalanságod. 

- Anton boszorkányai miatt aggódom – mondta sóhajtva Klaus. 

- Ennyire veszélyesnek találod őket? – könyökölt fel Caroline. 

- Erős boszorkányok, akik jártassak a fekete mágiában, és nyilvánvalóan fel is fogják használni a tudományukat, ha rájönnek a csapdára. A fekete mágia igen kiszámíthatatlan. 

- Akkor őket előbb meg kellene ölni. 

- Igen, de nyilván lesz valami védelmi vagy figyelmeztető vagy akárhogyis hívják varázslatuk. Nem tudom a közelükbe tudunk e jutni és ezáltal Anton közelébe. 

- Azt mondta Bonnie, hogy minden varázslatnak van valami kiskapuja, amivel meg lehet törni. 

- Igen, de ez csak akkor működik, ha ismeri a boszorkány a varázslatot, amit meg kell törni. Sürgősen keresnünk kell egy boszit, aki otthon van a fekete mágiában. 

- Van anyátoknak az a könyve, amit az az Iman nevű banya akart. Kol azt mondta abban vannak a legerősebb varázslatok. 

- Az a grimoire tabu. Nincs az a boszorkány, akiben annyira megbíznánk a testvéreimmel, hogy odaadjuk. 

- Bonnie? 

- Bonnie-ban sem. Csak miattatok visel el bennünket. 

- Ha azt mondjuk neki, hogy a mi életünk a tét? 

- Nem tudom szerelmem, nem szeretem a boszikat és nem is igazán bízom bennük. 

- Nincs sok választásotok Nik – mondta csendesen Caroline. 

- Majd holnap megbeszéljük mindannyian együtt. 

- Jó volt látni Stefant. Mintha jobban lenne – merengett a szöszi. 

- Én is úgy láttam. Katerina jót tesz neki. 

- Ez számomra, olyan döbbenetes – húzta el száját a lány. 

- Mivel utálod azt a manipulatív kis libát, persze hogy döbbenetes. 

- Nyilván ezért van, de a lényeg, hogy Stefan jobban van – mosolyodott el Caroline. 

- Akkor mindannyian örülünk – nyomott egy puszit a lány szájára viccesen a hibrid. 

- Úgy innék egy kis vért – sóhajtotta a vámpír és nyújtózkodott egyet. 

- Ahogy így megfeszíted a tested, én úgy érzem egész másra szomjaztam meg – kacsintott a férfi és végigsimított a lány feszes testén, majd birtoklóan átölelte. 

- Miért érzem azt, hogy te állandóan erre szomjazol? – nevetett fel Caroline, de boldogan simult Klaus karjaiba. 

Elijah csendben nézte a mellette alvó Elenát. Aggódott érte. Bár Stefan alkut kötött Antonnal, hogy nem fogja bántani a lányt és a többieket, Elijah nem bízott a vámpírrá lett boszorkányban. Amit elmesélt a Salvatore fiú, abból számára kiderült, hogy hatalmas a gyűlölete irányukba, és teljesen az érzelmei vezetik. Ez egy vámpírnál sosem jó. Itt volt Katerina, hogy átvegye Elena helyét, de mindezt nem érezte elégnek az Ős. El kellene vinnie a lányt a tóparti házba, vagy Lake Monticelloba. Távol tartani innen, amíg zajlanak az események, de egyedül semmiképpen nem akarta hagyni. Beszél Ric-kel, és Caroline-nal, hogy menjenek vele. Nekik is jobb lesz, ha ebből a zűrzavarból kimaradnak. Finoman megsimogatta a lány arcát. Határozottan ez a legjobb, amit tehet gondolta, majd gondterhelten sóhajtott. Elena nem fog egykönnyen belemenni abba, hogy eltávolítsa innen, olyan állhatatos tud lenni bizonyos dolgokban. Elmosolyodott, hiszen pont ez volt a lánynak az egyik olyan tulajdonsága a sok közül, ami miatt beleszeretett. Nehéz nap elé fognak nézni mindketten, ebben biztos volt. Átölelte a lányt és beszívva illatát lehunyta szemét.

Chapter 32

Nagyon sajnálom a hosszú és szó nélküli szünetet. Ezennel folytatom a történetet. Remélem visszatértek olvasni. Ahogy szünet volt nálam, úgy a történetbe is eltelt egy kevés idő. 

Jó szórakozást hozzá!

Düh, koporsók és miegymás

2 hónap telt el Ric átváltozása óta és úgy tűnt megtanulta kezelni vérszomját. Bonnie elkészítette neki a napon járó gyűrűt, sírva véve tudomásul, hogy egy újabb ember akit szeret vámpírrá változott. Stefan és Katherine nem tudta, hogy Alaric vámpír lett, úgymond meglepetésnek tartogatták, ha egyszer hazatérnek. Damon viszont – aki tartotta öccse előtt a száját a tanárról - mindennap megjelent a villában és amikor a tanár kimerészkedett az emberek közé akkor sem hagyta cserben. Bűntudata is múlóban volt sőt, kifejezetten élvezte amikor Alaric-kal az erdőben vadásztak. Persze csak állatokra, bár Damon bepróbálkozott, hogy legalább egy éjszakát tivornyázhassanak (ezzel egyébként egyetértett Klaus, Rebekah és Kol is), Caroline hajthatatlan volt. Kiválóan menedzselte le a dolgokat és erős kontroll alatt tartotta Ric-et. Azt szerette volna, ha minden jól alakul volt tanára számára, hogy sose legyen bűntudata. Ismerte Alaric-ot annyira, hogy tudja éppen olyan lelkiismeret furdalása lenne ártatlanok vérének ontásától, mint saját magának. Damon és az Ősök mások voltak, mint ők, Alaric ezt már emberi életében is fel tudta mérni. Hallgatott Caroline-ra és rövid időn belül sikerült kontrollálnia magát. 

Az, hogy még nem tanított túlzott óvatosságának volt köszönhető illetve az őt helyettesítő Ősök népszerűségének. Ugyanis ez idő alatt a Mikaelson fivérek felváltva helyettesítették a tanárt az általa megadott anyag alapján. Ennek létrejöttében Carol, mint polgármester és Liz, seriffként segített, akik beajánlották őket az iskola igazgatójának. Az összes diák odáig volt az Ősökért, imádták a színesen leadott órákat, amibe mindig belecsempésztek egy kis személyes élményt (persze csak finoman), és rajongtak a szívdöglesztő külsejükért. A lányok sóvárgó pillantásokat vetettek, a fiúk pedig próbáltak rájuk hasonlítani. Klaus, Elijah és Kol teljesen levették a lábukról az iskola diákjait, és a tanárok többségét is. Jeremy egyfolytában nevetett a többi tanulón és Kollal karöltve természetesen állandó bemutatókat tartottak otthon az iskolában elharapódzó imádatról. 

- Úgy látszik, engem már nem is hiányolnak – mondta nevetve Ric, a két mókamester egyik ilyen bemutatója után. 

- Ha tudnák, hogy milyen halálos veszélynek vannak kitéve, nem lennének ilyen feltétlen rajongóitok – jegyezte meg Damon szarkasztikusan. 

- Ne legyél már ennyire hangulatromboló – forgatta szemeit Elena. 

- Egyesekkel ellentétben a testvéreim képesek uralkodni magukon. Ha jól tudom, az én családomban senkinek nem durran el az agya az emberi vértől – szúrt oda Becca kissé dühösen. 

- Ha jól tudom, akkor az én családomban senki olyan nincs, aki a maga világmegváltó céljai érdekében feláldozott volna ártatlan embereket, vagy alantas módon félemlített volna meg bárkit is – vágott vissza Damon. 

- Elég volt! – csattant fel Alaric. - Becca, nem volt szép ezt mondanod, Stefannak ez egy örökléten át tartó küzdelem, amiről nem tehet. Szerencsések vagyunk, hogy nekünk nincs ez a rémálom az életünkben. Damon, valóban megtörténtek ezek a dolgok, és megváltoztathatatlanok, de emlékezz vissza, amikor te a céljaid érdekében, azért mert szerelmes voltál Elenába a véredet itattad vele, holott ő már eldöntötte, hogy bízik Elijah-ban, aki tudott volna segíteni abban, hogy életben maradjon, vagy amikor megölted Jeremy-t, mert Elena elutasított, vagy amikor Caroline-t még emberként folyamatosan igézted és megfélemlítetted. Egyik vámpír sem jobb a másiknál. Én szerencsés vagyok, mert még semmi olyat nem tettem vámpírként, ami helytelen lenne, de csak azért mert itt vagytok mellettem – mutatott mindenkire a tanár. 

- Igaza van Ric-nek, egyikünk sem jobb a másiknál – felelte csendesen Caroline. 

- Damon, te aztán igazán tudod, hogyan szúrd el az emberek szórakozását, és vedd el a jókedvét – húzta el a száját Kol. 

- Ez nem csak az ő hibája, Rebekah-nak nem kellett volna, olyan durván odaszólni – szólalt meg Elijah. 

- Lehet, de bocsánatot kérni nem fogok – fonta össze maga előtt karjait durcásan a szőke Ős. 

- Magasról tennék a bocsánatkérésedre – nézett megvetően a kékszemű vámpír. 

- Na, akkor most mindenkiből elég volt! Túl nagy itt a feszültség az utóbbi időben, és ebből semmi jó nem fog kisülni. Szóval Damon tudom, mennyire jó barátok vagytok Ric-kel, de ez így nem mehet tovább. Nagyon köszönjük, hogy itt voltál és segítettél, ezt sosem felejtjük el neked. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy már nincs szükség arra, hogy idejárj, Ric rendben van és amennyiben találkozni szeretnétek, azt akár a Salvatore panzióban is megtehetitek, vagy bárhol ahol akarjátok. Rendben van ez így Ric? Damon? – nézett a két vámpírra Klaus. 

- Igazad van. Természetesen rendben van – bólintott a tanár. 

- Részemről az öröm, hogy nem kell lássalak benneteket – mondta gunyorosan Damon. 

- Erre azért ne fogadj haver! Itt élünk, és ez egy picinyke város – kacsintott Kol. 

- Majd igyekezlek elkerülni benneteket! Jó éjt! – válaszolta az idősebbik Salvatore és hátat fordítva a társaságnak elindult kifelé. 

- Damon! – kiáltott utána Elena. 

- Neked is jó éjt Elena! – intett hátrafelé a vámpír. 

- Várj! Beszélni szeretnék veled – kapta el a férfi karját a barna lány. 

- Nem nagyon van miről beszélnünk. 

- Lenne miről, de elkerülsz engem. 

- Jó okom van rá – vetette oda Damon és indulni akart. 

- Nem illik így viselkedni egy hölggyel – termett a sötéthajú vámpír előtt Elijah. 

- Ó, a hőslovag közbelépett – forgatta szemeit Damon. 

- Beszélj Elenával, tiszteld meg vele – lépett közelebb az Ős. 

- Kérlek Damon – nézett a férfira Elena, miközben belül mosolygott a szíve attól, hogy Elijah kiáll mellette még úgyis, hogy tudja érzett valamit egykor az idősebbik Salvatore iránt. 

- Rendben – mondta beleegyező hangon a férfi. 

- Menjetek ki a kertbe, ott magatok lehettek – mondta kedvesen Elijah, és felsegítette a lányra a kabátját, mert már csípősre fordultak az esték, éjszakák. 

- Köszönöm – nézett a barna lány szerelmére és egy gyors csókot nyomott a szájára. 

Damon kiengedte maga előtt a hasonmást a teraszajtón, majd mielőtt becsukta volna azt, visszanézett a többiekre és gúnyos mosolyt vetett feléjük. 

- Egyszerűen nem értem Damont – sóhajtott fel Ric. 

- Még mindig szerelmes a nővérembe, ezért igyekszik őt elkerülni – tárta szét kezeit Jeremy. 

- Nem, nem így értem. Ez nyilvánvaló és sajnálom is érte. Inkább az zavar, hogy még mindig annyira ellenséges veletek. Két hónapja nap, nap után eljött hozzám és láthatott benneteket a természetes közegetekben. Láthatta, hogy mennyire szerettek bennünket, mennyire aggódtok értünk, törődtök velünk. 

- Ez nem számít neki Alaric. Mindannyiunkban van valami, hogy is nevezzem…hiba, amit vagy megpróbálunk kezelni azzal, hogy beismerjük és vele élünk, vagy hagyjuk elharapózni. Úgy értem, ott van Stefan és az emberi vér problémája. Damon problémája a túlzott ragaszkodás, kapaszkodás bizonyos dolgokba. Bárkit vagy bármit feláldoz azért akihez, amihez ragaszkodik. Katerinába száz akárhány évig volt szerelmes, kapaszkodott a szerelembe és bárkit feláldozott érte lelkiismeret és a következmények számbavétele nélkül. Ugyanez a helyzet a gyűlöletével is, főleg úgy, hogy az akiket szeret az általa gyűlöltekkel élik a mindennapjaikat. Ragaszkodik ehhez, és emiatt nem lát meg egyéb dolgokat – monda Elijah. 

- Ez elég részletes elemzés volt – mondta elismerően Jeremy. 

- Elijah imád elemezni – vigyorgott Rebekah. 

- Nos bátyám, mi az én úgynevezett hibám? – kérdezte Kol. 

- Kol, a te hibád az, hogy végtelenül szemtelen vagy – nézett öccsére a hibrid. 

- És pszichopata – toldotta meg Becca. 

- Nem is benneteket kérdeztelek – tárta szét kezeit Kol. 

- Bár Elijah-t kérdezted, de mivel klinikai eset vagy nem kell hozzá az ő részletes elemzése, még nekünk is egyértelmű a diagnózis – nevetett fel a szőke Ős és a többiek vele tartottak. 

- Rendben, akkor mint a család szemtelen, pszichopatája látogatást teszek a Grillbe. Ki jön velem? – állt fel Kol. 

Klaus, Caroline és Becca csatlakozott a bolondos Őshöz. Jeremy is elbúcsúzott, még be akart menni Bonnie-hoz egy kicsit. Ric nem élt a lehetőséggel, Elijah pedig nyilvánvalóan nem akarta itt hagyni Elenát. 

Csendben ültek a nappaliban, Elijah olvasott, a tanár pedig a regényén dolgozott. Alaric néhányszor lopva rápillantott az Ősre. Rejtélyesnek találta. Rebekah-t már jól ismerte, és Kollal is elég sok időt töltött. Klausról rengeteget mesélt Caroline, és egy alkalommal csak ketten voltak itthon, amikor a hibrid beszélgetős kedvében volt, így sok dolgot megosztottak egymással. Elijah-ról annyit tudott, hogy nagyon szereti Elenát, hogy végletekig lojális a családjához – ez egyébként mindegyik Ősre jellemző volt – és tudta, hogy bár eléggé erkölcsös, ha úgy hozza az élet kíméletlenebb, mint bármelyik Ős. Ha Elena előtt szóba hozta az őt, csak dicsérő szavakat hallott. Lehet, hogy mást nem is kellett tudnia róla, a lényeg, hogy mindennél jobban szerette gyámleányát. 

- Mire gondolsz Ric? – szólalt meg Elijah. 

- Csak a regényem – válaszolta Alaric. 

- Már egy ideje nem hallom, hogy írnál. 

- Őszintén szólva, rajtad gondolkozom. Téged ismerlek a legrégebb óta az Ősök közül, mégis te vagy az, akit a legkevésbé ismerek. 

- Lehet, hogy nem is kell tudnod mást, mint amennyit már ismersz. Nem mindenki bonyolult. 

- Te egy Ős vagy, ki van zárva az egyszerűség. 

- Akkor másként fogalmazok. A testvéreim közül talán én vagyok a legkevésbé bonyolult. 

- Valószínűleg – mosolyodott el Ric. 

- Kérdezz bátran – csukta be könyvét Elijah. 

- Most csőbe húzol! Nincsenek konkrét kérdéseim, csak valahogy úgy érzem, hogy egy rejtély vagy, lehet csak azért mert mindig visszafogott vagy…nem is tudom – vonta meg vállát Alaric. 

- Mindig ilyen voltam. 

- Nem vagy féltékeny Stefanra? Elena nagyon szerette őt. 

- A féltékenység nem az én asztalom. Ahogy a húgom is mondta nagy elemző vagyok, ha úgy tapasztalnám, hogy Elena szíve egy kicsit is Stefan felé kezd újra húzni vagy más felé, azonnal elengedném. 

- Damon? 

- Damon nehezebb eset. Látom, hogy van közöttük valami beteljesületlen. 

- Hogy Caroline-t idézzem, valószínűleg ez csak szexuális feszültség. 

- Okos az a lány. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy Elenának talán nem vagyok közömbös. 

- És én hálás is vagyok neki ezért – mosolyodott el Ric. 

- Nem lett volna jobb neki, valamelyik Salvatore mellett? Kevesebb veszély lenne az életében. Most is meg akarják ölni. Ahogy veled meg is tették, csak Damonnak köszönhetjük, hogy most köztünk vagy. – mutatott rá a tényre Elijah. 

- Nem lett volna jobb. Az egy szerelmi háromszög volt, amibe Elena kezdett tönkremenni. Kedvelem Stefant, Damon pedig a legjobb barátom, de nekem Elena számít. Megváltoztattad, kiegyensúlyozottá tetted és felszabadulttá. Más ember lett. Olyan, amilyennek mindig is lennie kellett volna. Ezt te is tudod. Veszély meg mindig leselkedik, és mögöttetek ezer év tapasztalata van ennek elhárításában. Hol lehetne nagyobb biztonságban? 

- Ezek megtisztelő szavak köszönöm – hajtotta meg fejét mosolyogva az Ős. 

- Tényeket mondtam, ne köszönd. Egyébként mi van Antonékkal? Az embereid nem találtak semmit? 

- Nem, és emiatt aggódom. Mintha teljesen visszahúzódtak volna, ami nem jó jel. Egyértelműen készülnek valamire – csóválta meg fejét Elijah. 

- Nem gondolod, hogy el kellene vinni innen anyátokat, és Finn-t? 

- Klaus és én már beszéltünk erről. Olyan helyre kellene vinni őket, ahová nem léphetnek be vámpírok, csak mi. 

- Elenáék háza? 

- Nem jó, oda a Salvatore-k és Katerina is bemehet. Olyan hely kell, ahová csak a családunk léphet be. 

- Akkor mi lesz? 

- Hamarosan cselekednünk kell, Anton mindent tud és ő az egyetlen aki ki tudja nyitni anyám koporsóját. Biztos vagyok benne, hogy nem elégszik meg azzal, hogy megölje azokat akiket szeretünk, főleg ha rájön nálad nem járt sikerrel. Bennünket akar majd megölni, és ehhez szüksége lesz anyánkra. 

- Ez eléggé sanszos – bólogatott Alaric. 

Ebben a pillanatban elhallgattak, mert veszekedést hallottak a kertből. 

- Nem érdekel a magyarázkodásod Elena – mondta Damon dühösen. 

- Én nem magyarázkodom Damon, elmondtam a tényeket. Szeretjük őket. 

- Hogy szerethetitek ezeket a szörnyetegeket? Klaus elrabolt és megölt, Elijah szintén elrabolt, kitéve a húga kénye-kedvének, és te vele hálsz? Mindnyájunknak csak szenvedést okoztak – kiabált Damon. 

- Igen igazad van, szenvedést okoztak, de én túlléptem rajta, Ric is és Caroline is. 

- Az a szőke liba mindig befolyásolható volt. De te és Ric? 

- Ne beszélj így a barátnőmről, aki részt vett mindenben amit kitaláltatok és veszélyeztette az életét értünk, értem. Két hónapja mindennap itt vagy, láthatod hogyan bánnak velünk. 

- Tökmindegy mit mondok, teljesen a befolyásuk alatt állsz – legyintett Damon. 

- Mindannyian befolyásoljuk egymást. Te is azt próbálod tenni velem. Miért nem fogadod el a helyzetet Damon? Stefan és Tyler elfogadta. 

- Stefan mindig mindent elfogadott. Most azt is, hogy Katherine-nel császkál. 

- Egyébként, ha már a befolyásolásnál tartunk, akkor tudnod kell, hogy Katerinát azért nem ölték meg az Ősök, mert én megkértem őket erre. 

- Katerina???? Már így szólítod, régen szimplán Katherine volt. Ebből is látszik a befolyásuk. 

- Gyerekes vagy Damon. Velük töltöm az időmet, nyilván átragadt rám egy két kifejezésük, ahogyan rájuk is a mi beszédünkből. Egyébként a lényeg nem azon van, hogyan szólítom, hanem hogy életben van. Miattatok kértem, hogy így legyen. Nem akartam, hogy egyedül legyetek. 

- Szerintem nem kértük, hogy az érdekünkben bármit is tegyél, főleg nem Katherine-t. 

- Szeretted őt Damon és ő is téged, ahogyan Stefant is szeretitek mindketten. 

- Ő az öcsikémet szereti. 

- Mindkettőtöket szereti, és bármit megtesz értetek akármilyen is. Ezért nem akartam, hogy megöljék. 

- Nagyon nagylelkű vagy Elena. 

- Nincs szükségem a szarkazmusodra Damon. Boldog vagyok. Régóta nem éreztem már ezt. 

- Hogy lehetsz boldog, amikor bármikor megölhet ez az Anton? – vonaglott meg a férfi arca. 

- Bízom Elijah-ban és a többiekben is. Benned is bízom – mondta békülékenyen Elena. 

- Elijah a szent – mondta gúnyosan Damon. 

- Nem szent, egyikünk sem az, mindannyian követtünk el hibákat, de ne feledd, hogy ő mentette meg Alaric életét, amikor ti azzal voltatok elfoglalva, hogy mit terveznek ellenünk az Ősök. Akik valójában nem terveztek semmit– fonta össze karjait maga előtt Elena. 

- Na jó, én ezt nem hallgatom. 

- Ne Damon, ne váljunk el haraggal. 

- Nem haragszom rád Elena. Szeretlek, mint azt már mondtam neked, bár elég elutasító választ kaptam. Az öcsém is szeret téged, de úgy látszik egyikünk sem elég jó neked – villámlott a vámpír szeme. 

- Ne kezd el ezt Damon! Megfojtottatok a féltésetekkel, a felesleges összeesküvés elméleteitekkel, nem bírtam volna már sokáig. Azt hiszem így is úgy is vége lett volna – remegett meg Elena hangja. 

- Na ja, Elijah-val és a gyilkos testvéreivel sokkal jobban jártál. Gondolom hőn szeretett szerelmedtől még azt is elfogadnád, ha vámpírrá változtatna. 

- Túl messzire mész! Kár volt erőltetnem ezt a beszélgetést. Én csak azt szerettem volna…  –  hallgatott el Elena és a földet nézte könnyein át. 

- Mit? Azt, ha megértelek? Ezt elvesztetted, sosem foglak. Lehet, hogy bárki mást igen, de téged nem. Visszaéltél azzal, hogy vonzódom hozzád, hogy szeretlek! Irányítani próbáltál, sőt még most is azt próbálod. 

- Damon….- kezdte bizonytalan hangon a barna lány utat engedve a könnyeinek. 

Alaric és Elijah némán ültek a szobában egymást nézve. Nem volt ínyükre a kinti beszélgetés. A tanár érezte, hogy Damon szavai hogy omlasztják össze az új Elenát, és hogyan kezd visszatérni a lány, Elijah előtti gyötrődő énje. Nem hagyhatja, akármennyire is szereti Damont, Elena az ő felelőssége. Félretette laptopját és felállni készült. 

- Ne, majd én – intett neki Elijah. 

- De… - kezdte Alaric.
- Tudom, hogy Elena a te felelősséged, de Damon a barátod, és mint hallhattad engem nem igazán kedvel. Ne rontsd el a barátságodat vele. Menj inkább ki a konyhába, hogy ne is lássa, hogy itt vagy – mondta csendesen Elijah és Ric bólintva felállt elhagyva a szobát. 

- Damon itt az ideje, hogy menj! – lépett ki a kertbe Elijah. 

- Ezer örömmel – húzta fel orrát a férfi. 

- Előtte azonban kérj bocsánatot Elenától – tette a vámpír mellkasára a kezét az Ős. 

- Nem hiszem, hogy bármi olyat tettem, ami ezt indokolná. 

- Ne, Elijah ez tényleg nem szükséges – rázta meg fejét Elena. 

- Látod? – húzta félmosolyra a száját Damon. 

- Rendben, az ajtóhoz kísérlek. Kedvesem rögtön itt vagyok – simogatta meg Elena arcát Elijah. 

- Csak egy pillanatra Damon – állította meg a férfit az Ős. 

- Nagyon kint akartok tudni ebből a házból, mégis mindig megállítotok valamivel – forgatta szemeit a vámpír és bár már kívül volt az ajtón visszafordult. 

- Ha még egyszer így merészelsz beszélni Elenával, ha még egyszer megpróbálod őt abba a kínlódással teli helyzetbe hozni, amiben veletek volt, nem érdekel mit ígértem neki, meg foglak ölni. Lassan és fájdalmasan – mosolygott jéghidegen Elijah. 

- Nem tűröd a konkurenciát nem igaz? – vigyorgott Damon. 

- Elenát a legjobb szándék vezérelte, amikor beszélni akart veled, te pedig meg sem próbáltad elfogadni, megérteni. Abban sem vagyok biztos, hogy meghallottad minden szavát. Egyébként nem vagy konkurencia, sosem voltál, maximum az öcséd lehetett volna az, de ő okosabb, mint te vagy. Most már elmehetsz, de jobban teszed, ha a hátad mögé tekintgetsz. Figyelni foglak! – mondta cseppet sem kedves hangon Elijah és becsapta a vámpír orra előtt az ajtót. 

Másnap délelőtt családi megbeszélést tartottak, amit Elijah kezdeményezett. 

- Nem bízom Damonban. Még ha nektek nem is akar ártani, a felénk irányuló gyűlölete kiszámíthatatlanná teszi – tárta szét kezeit az Ős. 

- Sosem bíztam benne – mondta Kol. 

- Mégis mit tudna tenni? – kérdezte Rebekah. 

- Damon mindig kitalál valamit, amiből valakinek baja származik – mondta meggyötört hangon Elena. 

- Mi a baj Elena? Borzasztóan festesz – jegyezte meg Klaus. 

- Hová tetted a modorodat bátyám? – nézett rá csúnyán Becca. 

- Mi történt? – kérdezte Caroline, miközben nem tetszően rázta a fejét kedvese felé, annak modortalan beszólása miatt. 

- A tegnapi beszélgetése Damonnal nem volt éppenséggel vidám hangvételű – felelt a lány helyett Alaric. 

- Damon egy barom volt tegnap – szólalt meg Elijah kissé dühös hangon, és mindenki felkapta a fejét. 

- Barom? Azt mondtad barom? Még az életben nem használtál ilyen csúnya kifejezést – jegyezte meg meglepetten Kol. 

- Damonban meg van az a képesség, hogy a legrosszabbat hozza ki az emberből – sóhajtotta Caroline. 

- Nem számít, nem volt túl felemelő a beszélgetés, de hát ez van – próbált elengedni egy gyenge mosolyt a hasonmás. 

- Elena! Állok szolgálatodra, ha bármit tehetek hogy jobban érezd magad – állt fel Kol és bokáit összecsapva meghajolt. 

- Köszönöm, de megleszek te örök bohóc – mosolyodott el Elena. 

- Látjátok, ő nem szemtelen pszichopatának lát, hanem egy bohócnak – vágott önelégült képet Kol. 

- Jesszus tesó! Nem tudtam, hogy ennyire a lelkedbe gyalogolunk ezzel a pszicho dumával – forgatta a szemeit Becca. 

- Kol, egy szóval sem mondtam, hogy nem vagy pszichopata – nevette el magát Elena. 

- Tudtam én, hogy valahogy jobb kedvre foglak deríteni. Ha lelkizni akarsz állok rendelkezésedre – vigyorodott el a bolondos Ős. 

- Szólni fogok, megígérem – bólogatott a hasonmás és érezte, hogy a lelke valamivel könnyebbé vált. Szerette, hogy olyan emberek között van, akik mindig megpróbálják felvidítani, akik folyamatosan megnevettetik, akik nem telepednek rá. 

- Kol, át akarod venni Rebekah és az én szerepemet? Te pernahajder! – vágott egy párnát Caroline az Őshöz. 

- Most ilyen csajos kedvemben vagyok. Ez valószínűleg valami pszichopata dolog lehet – vonta meg vállát Kol nevetve. 

- Inkább térjünk vissza Elijah-hoz – fogta meg az Ős kezét Elena. 

- A lényeg, hogy nem bízom Damonban és a fejünk felett lóg Anton, akiről még semmi hír nincs. Niklaus és én már beszéltünk a koporsókról, és tegnap Ric-kel is ejtettünk néhány szót erről. El kell döntenünk mi legyen velük, hol tároljuk őket. Itt nem maradhatnak, Anton tud róluk – nézett a többiekre Elijah. 

- Tetessünk újra védelmet a házra, Bonnie biztos segítene – szólalt meg Becca. 

- Nem akarom, hogy itt legyenek a koporsók. Azt akarom, hogy olyan helyen legyenek, amit csak mi ismerünk, és elterjesszük a természetfelettiek körében, hogy nincs a villában egyik koporsó sem – válaszolta Elijah. 

- Miért akarod, hogy elterjedjen? – kérdezte szemét összehúzva Ric. 

- Azért, hogy ne akarjanak bejutni a házba, vagy ha mégis megteszik, akkor ne találjanak semmit. A védelem szükséges lesz, de ne felejtsétek el, hogy Antonnak erős boszorkány ismerősei vannak, akik nem rettenek meg a fekete mágiát használni. 

- De hová vigyük őket? – vonta össze szemét Caroline. 

- Csak olyan helyre vihetjük, ahol ember él, és nem tud bejutni vámpír – mondta Kol. 

- Boszorkánynak nem kell engedély és Antonnak van belőle pár – válaszolta Ric. 

- Rohadt boszorkányok, gyűlölöm őket – fröcsögte Becca. 

- El kellene égetnünk anyánkat. Finn-nel nem tudnak önmagában mit kezdeni – tárta szét kezeit Klaus. 

- Nem tudjuk, mi történne akkor, ha elégetnénk őt. Lehet, hogy olyan helyre kerülne megint, ahonnan újra manipulálhat ahogyan tette ezt, amikor meg akart öletni engem speciel pont veled – vetett ellen Elena. 

- Igazad van kedvesem, ez nem jó megoldás – simított végig a hasonmás haján Elijah. 

- Szerintem Elenának ideje lenne vásárolnia egy házat, ő az egyetlen ember közöttünk – nézett a többiekre Kol. 

- Ki van zárva. Ismerik a nevét Antonék ebben biztos vagyok, ráadásul egy 19 éves lánynak minek egy külön ház, amikor ott van a szüleié és egy villában lakik? És a pénz? – kérdezte Caroline. 

- Nem úgy gondoltam, hogy Elena Gilbert név alatt venné. Hamis iratokra gondoltam, pénz meg nem akadály – felelte az Ős. 

- Ez ideiglenesen megoldás lehet, de nem végleges. Meg kell ölnünk Antont, és ha esetleg teremtett vámpírokat azokat is, hogy teljesen biztosak legyünk abban, hogy véglegesen megszűnik a vérvonala – mondta Klaus. 

- Hamis iratok? – húzta el száját Ric. 

- Kicsit legyél már lazább. Mit gondolsz én hány név alatt futottam az ezer év alatt? – csimpaszkodott Rebekah a tanár nyakába. 

- Rendben benne vagyok. Szerezzétek meg a papírokat, de azt szeretném, hogy a fényképes igazolványokon nem pont így nézzek ki. Ha bármi módon kutakodni kezdenek, akkor ne jöhessenek rá azonnal, hogy én vagyok – egyezett bele a hasonmás. 

- Paróka, smink, pár szivacs ide-oda, totál átalakítunk, magadra sem fogsz ismerni drága. Milyen nevet szeretnél? Születési hely satöbbi? – vigyorgott Kol. 

- Ha meglátom mit varázsoltok belőlem, a nevemet is kitalálom – nevetett Elena. 

- Hol akartok házat venni? – tette fel a jogos kérdést Caroline. 

- A közelben. Nem hagyhatjuk őrizetlenül a koporsókat – válaszolta Klaus. 

- Szóval itt Mystic Falls-ban? – vonta össze szemöldökét Ric. 

- Nem probléma, a legjobb ingatlanos hölgy teljesen meg van értem őrülve – kacsintott Kol. 

- Miss Hydrogen? – kiáltott fel egyszerre Caroline, és Elena döbbenten. 

- Kicsoda? – vonta fel a szemöldökét Becca. 

- Ez a gúnyneve. Olyan szinten van szőkítve a haja, hogy az már fehér. Egyébként Vera Perkins a neve. A csaj levakarhatatlan. Jól belenyúltál Kol – mondta a hasonmás egy fintor kíséretében. 

- Nem aggódj értem drágaságom, elintézi amire szükségünk van, aztán megigézem, hogy kopjon le rólam Ms. Hydrogen – válaszolta Kol. 

- Remek, akkor máris akcióba lendülhetsz – csapta össze tenyerét Nik. 

- Beszélj meg vele egy találkozót a Grillben, és kérd meg, hogy hozza el az összes eladó ház portfolióját, ami a városban található – szólalt meg Elijah. 

- Intézem – állt fel Kol és búcsút intett. 

- Beszélnünk kell Bonnie-val. A villára és a házra is amit veszünk kellene valami védelem – mondta Klaus. 

- Nem lesz túl boldog, hogy segítenie kell nektek – jegyezte meg Ric. 

- Ez nyilvánvaló, éppen ezért úgy tálaljuk neki, hogy a ti érdeketekben kell ezt megtenni. Így kevésbé fog ellenállni – válaszolta Klaus. 

- Ezt nem is akarom hallani. Máris rosszul érzem magam ettől a hazugságtól – sóhajtotta Elena. 

- Azért nem teljesen hazugság – jegyezte meg Becca. 

- De nem is az igazság. Nem szeretjük átverni a barátainkat, ezt megérthetitek – szólalt meg Caroline. 

- Nem árulhatjuk el neki Esthert és Finn-t – mondta Klaus. 

- Tudom, nem fogjuk. Úgy lesz, ahogy akarjátok. Végeztünk? – kérdezte Caroline. 

- Úgy gondolom igen – bólintott Elijah. 

- Remek! Gyere Becca, ma felhívott Carol Lockwood, és találkozónk van vele. Meg akar bízni a Halloween-i parti megszervezésével – állt fel Caroline. 

- Micsoda? Ezt miért nem mondtad? – nézett szerelmére a hibrid. 

- Pont a megbeszélés előtt hívott Carol. Nem volt lehetőségem szólni. 

- Nem örülnék neki, ha elvállalnátok. Túlzottan szem előtt lennétek, és mivel nincsenek híreink Antonról, bármi történhet – sóhajtotta Klaus. 

- Caroline végig velem lesz. Nem fogom elengedni magam mellől. Egyébként ez egyértelműen egy nagyszabású parti lesz, szóval bátyám nyugodtan besegíthetsz és akkor a te szemeid előtt is ott lennénk. Ric tutira be lesz fogva – nézett Rebekah a tanárra, aki egy lemondó mosoly kíséretében bólintott. 

- Na jó, ezt majd megbeszéljük, ha hazaértünk, most már indulnunk kell. Carol nem szereti, ha késik az ember. Sziasztok – majd csókot nyomott a hibrid szájára és maga után húzta a szőke Őst Caroline. 

- Hmm...elég nagy szó, hogy Carol másnak engedi át a szervezést – szólalt meg Elena. 

- Gondolod, hogy megigézték? Vagy Tyler közelében akarja tudni Caroline-t? – kapta fel fejét Klaus. 

- Jézusom! Kicsit paranoiás vagy nem gondolod? – forgatta szemeit Ric. 

- Carol verbénát iszik. Éppen tegnap futottam vele össze és bűzlött tőle, úgyhogy megnyugodhatsz Niklaus. Tylernek pedig barátnője van, akit nagyon kedvel Carol. Erről is érdeklődtem nála tegnap – nyugtatta meg testvérét Elijah. 

- Tényleg paranoiás vagyok, de rettenetesen nyugtalanít, hogy semmi hír Antonékról – sóhajtotta Klaus. 

- Mindannyiunkat nyugtalanít, de ha pánikolunk attól nem lesz jobb, csak szétesünk – mondta Elijah. 

- Igazad van. Benézek a városba – állt fel a hibrid. 

- Szeretnék hazaugrani, hogy találkozzak Jeremy-vel – szólalt meg Elena és Elijah készségesen felállt. 

- Maradj testvérem! Majd én elviszem Elenát, és végig vele leszek. Jó lesz így Elena? – kérdezte Klaus. 

- Igen, köszönöm. 

- Köszönöm Niklaus – mosolygott Elijah. 

- Induljunk! – intett a hibrid. 

Rebekah és Alaric csendesen feküdtek egymás mellett. Mióta a tanár vámpír lett, az együttléteik még felszabadultabbá váltak ösztöneikből fakadóan. 

- Hogy állsz a regényeddel? – szólalt meg a lány. 

- Nektek köszönhetően nagyon jól. Már csak pár fejezet hiányzik – válaszolta a férfi. 

- Elhanyagoltam mostanában, hogy elolvassam. Ne haragudj rám! – bújt Becca a tanárhoz. 

- Sosem tudnék haragudni rád. Szeretlek! – puszilta meg a lány haját Alaric. 

- Én is szeretlek. 

- Jó veletek lenni. Annyi minden jó történt velem, mióta veletek vagyok. 

- Mi az életet pörgősen szeretjük. Ezt szoktuk meg. Örülök, hogy szeretsz bennünket. 

- Tegnap beszélgettem Elijah-val, már amíg Damon kiabálása félbe nem szakította a diskurzust. 

- Miről beszélgettél vele? 

- Úgy gondoltam, hogy őt ismerem a legkevésbé közületek, és többet akartam róla tudni. 

- Sikerrel jártál? 

- Őszintén szólva, minden amit tudnom kellett róla, azt mint kiderült már tudtam. Ebben meg is erősített a beszélgetésünk. 

- Szeretem Elijah-t. Ő az én pótapukám. Mióta pedig van neki Elena, azóta ő a jó fej pótapukám – nevette el magát Rebekah. 

- Furcsán gondolkodó család vagytok ti, de imádni valóak – nevetett fel Ric is. 

- Mi volt Damon és Elena között? Szegény lány teljesen ki volt borulva – érdeklődött a szőke Ős. 

- Damon a szokásos Damon volt. Tudod milyen égetően fájók és idegesítőek tudnak lenni a szavai, az arckifejezései. Ezt rázúdította Elenára. Egy idő után hallottam Elena hangjában ugyanazt a gyötrő bizonytalanságot, ami Elijah előtt jellemezte őt. Irtó pipa voltam rá. Ki akartam menni, és leállítani, de Elijah nem engedte. Tudja, hogy milyen jó barátok vagyunk Damonnal, nem akarta, hogy ez megromoljon, ezért ő állította le. 

- Elijah olyan nagylelkű tud lenni. Ez a vonás egyikünkben sincs meg. Tényleg jó fej pótapu – bólogatott mosolyogva Rebekah és Alaric nem bírta megállni nevetés nélkül. 

Caroline egy nagy sóhajjal bújt be Klaus mellé az ágyba. Kimerítette az egyeztetés Carollal, ráadásul ahogyan a többieket is őt is nyomasztotta ez az Anton ügy. 

- Fáradt vagy szerelmem? – húzta magához a hibrid. 

- Nagyon annak érzem magam. Nem fizikailag, inkább szellemileg, lelkileg. 

- Mi a baj? 

- Anton és ez parti. 

- Anton engem is nyugtalanít, de ne aggódj le fogjuk győzni. 

- Féltem Elenát. Ő a könnyebbik célpont. Ezzel Rebekah is egyetért. 

- Mindannyian egyetértünk. Nem engedjük őt egyedül sehova. Ma én vittem haza, megvártam és együtt jöttünk vissza. 

- Ez rendes volt tőled. 

- Inkább természetes volt tőlem. 

- Őrületesen sokat változtál az előnyödre – mondta büszkén Caroline és megpuszilta a férfi arcát. 

- Ezt neked köszönhetem drágám. 

- Nem csak nekem, mindenkinek. 

- De te kezdted el megváltoztatni a nézeteimet. 

- Hát, ehhez kellett az is, hogy odáig legyél értem – nevetett fel a szöszi vámpír. 

- Most is odáig vagyok érted, sőt még jobban odavagyok érted, mint voltam – csókolta meg a lányt a hibrid. 

- Tudom miről beszélsz, én is ezt érzem. Kész őrület, de jó őrület – csillogott Caroline szeme. 

- Akkor ez itt az őrültek szobája, úgy hogy tegyünk is valami őrülten jót – mondta sikamlós hangon Klaus és elkapva Caroline-t, maga alá rántotta, aki felsikoltott a váratlan mozdulattól, majd a szája elé kapta a kezét. 

- Hát drágám, ezt még Elena is meghallotta a többiekről nem is beszélve. Inkább engedd, hogy én fogjam be azt a gyönyörű szádat – mondta a férfi és forrón megcsókolta a lányt, aki engedelmesen simult szerelme karjaiba. 

Elena és Elijah szorosan egymást ölelve feküdtek. A férfit továbbra is aggasztotta szerelmének tegnapi beszélgetése Damonnal. Tegnap este nem akarta bolygatni a dolgot, bár fájt látnia mennyire szenved Elena. 

 - Szótlan vagy kedvesem – simogatta meg a lány kezét. 

- Ne haragudj, csak annyi minden jár a fejemben – fordult a férfi felé a hasonmás. 

- Damonról van szó? – kérdezte Elijah. 

- Annyira bántó volt, amiket mondott, és ahogyan mondta – gördült le egy könnycsepp Elena arcán. 

- Szerelmes beléd, te pedig azokkal vagy, akiket mindennél jobban gyűlöl. 

- Nem akarom, hogy szerelmes legyen belém, azt akarom hogy tovább lépjen, ahogyan Stefannak is ezt kívánom. Stefan sosem beszélt volna velem ilyen bántóan. Ahogyan azt mondta, hogy nem elég jók nekem, az olyan megalázó volt, és azt feltételezni, hogy visszaélek az érzéseivel. Ez nem igaz Elijah – sírt csendesen a barna szépség. 

- Nekem nem kell magyarázkodnod Elena. Damon mindent vagy semmit ember és ez kiszámíthatatlanná teszi. 

- Tudja nagyon jól, mennyire szerettem Stefant, és tény hogy Klaus közrejátszott abban, hogy elszakadjunk egymástól, de amikor újra együtt lehettünk volna ő folyamatosan elutasított, és csak a hülye bosszún járt az esze. Nyilván én is hibás vagyok, de úgy érzem Damon az egészet rám akarja tolni. Ez azért nem igazság. 

- Nem akarom, hogy ezzel foglalkozz Elena. Nem akarom, hogy újra sérüljön a lelked csak azért, mert Damon sértve érzi magát – fogta meg a lány arcát Elijah. 

- Én sem akarom, hogy olyan legyek, mint régen. Megváltoztattál engem, és szeretem azt akivé váltam melletted. Olyan jó ember vagy – fúrta a fejét a férfi mellkasába Elena. 

- Enyém a megtiszteltetés kedvesem – ölelte át szorosan a hasonmást a férfi. 

- Ugye sosem engedsz el? Mindig együtt leszünk? – kérdezte a lány. 

- Örökkön-örökké – suttogta az Ős 

- Örökkön-örökké – suttogta Elena is és egy forró csókkal pecsételték meg esküjüket. 

Katherine élvezettel ült egy hotel kádjában. Éppen Londonban múlatták az idejüket. Stefan még nem állt készen, hogy visszatérjenek Mystic Falls-ba, ő meg a háta közepére kívánta az Ősökkel teli kisvárost, főleg Kol miatt. Ahányszor eszébe jutott a férfi, annyiszor rázta ki a hideg és szinte émelygett a gyomra. Szerencsésnek érezte magát, hogy még él, bár nem értette miért hagyták életben. Megvonta a vállát. A lényeg, hogy még él, messze van attól az átkozott várostól és vele van Stefan. Jól kijöttek egymással, és mintha a férfi kezdett volna kikerülni a drágalátos kis Elena és az unalmas udvarlója hatása alól. Megcsóválta a fejét. Hihetetlen, hogy az a szende kis liba tulajdonképpen az ő leszármazottja. Isobelben bezzeg volt kurázsi. Kár, hogy meghalt, véleménye szerint Elena az aki nem érdemli meg az életet. Bár végül is mindegy, most hogy Stefan mellette van, a lány meg Elijah mellett, ez már nem számított. Merengéséből Stefan hangja térítette magához. 

- Katherine, beszélnünk kell! 

- Gyere be a kádba mellém Stefan – válaszolta csábos hangon az 500 éves vámpír. 

- Most nincs kedvem ehhez a játékhoz! Azonnal beszélnünk kell! 

- Atyám! Mi történt? Olyan a hangod, mint aki szellemet látott! – vonta össze szemöldökét a nő, de gyorsan kiszállt a kádból, majd nagyjából megtörölközött és magára kapott egy köntöst. 

- Na, végre! – toporgott a férfi a fürdő előtt. 

- Mi van? Kezdesz megijeszteni – nézett kissé zavarodottan Katherine. 

Stefan arcán ijedtség, zavar és düh látszódott. 

- Ismersz egy olyan vámpírt, hogy Anton? 

- Nem hallottam róla. 

- Kutatott utánam, és Damon után is. Engem talált meg előbb. 

- Mit akar tőled? 

- Tudja a történetemet Elenával, az Ősökkel. Tud Estherről, Finnről. Be akar szervezni a bandájába, és a segítségemet kéri, hogy öljük meg őket. 

- Micsoda? Az Ősöket nem lehet megölni, honnan szalajtották ezt az embert? Elmondtad neki, hogy milyen veszteségeket szenved az, aki szembeszáll velük? 

- Nem. Nem mondtam neki semmit, időt kértem. Elenát és Caroline-t meg akarják ölni. Alaric-ot állítólag már megölték. Azért teszik, hogy az Ősök szenvedjenek, de tud valamit Estherről is amit nem árult el, csak akkor ha beállok a kis seregébe. Mondanom sem kell, hogy a rosszabbik énemet szeretné látni. 

- Ez őrület! Semmi értelme. Ebbe nem mehetsz bele. Az is csoda, hogy az Ősök életben hagytak bennünket. Meneküljünk Stefan – mondta rémülten Katherine. 

- Felfogtad, hogy azt mondtam Alaricot megölték? – kiabált a férfi. 

- Jó, akkor hívd fel Damont. Azt mondtad otthon van már. Kérdezd meg tőle mit tud. 

- Nem is áll szóba Alariccal, és egyébként sem hívhatom fel őt. Gyűlöli az Ősöket, még a végén önként ajánlkozna ebbe a fekete seregbe. 

- Nem tenné, hiszen Elenát is meg akarják ölni. Különben, ha Alaric halott lenne, arról biztosan tudna, és már hívott volna téged – próbálta nyugtatni Katherine a kisebbik Salvatore-t. 

- Beszélnem kell valamelyik Őssel. Igen, ez lesz a megoldás – sóhajtotta Stefan. 

- Felőlem! De, ha lehet ne Kollal beszélj, a hideg is kiráz tőle – mondta undorral a hangjában a nő. 

- Egyszer elmondhatnád mi is történt mostanában közted és az Ősök között – nézett Kathrine-re a férfi. 

- Majd egyszer…talán – vágott egy fintort a barna vámpír. 

- Hello Elijah! Beszélnünk kell. Kifejezetten engem kutatott fel egy Anton nevű vámpír, aki ellenetek szervez sereget, és azt állítja megölte Alaricot és meg akarja ölni Elenát és Caroline-t is – szólt bele a telefonba rekedt hangon Stefan és feszülten figyelte az Ős válaszát, Katherine-nel az oldalán.

Chapter 31

El sem hiszem, hogy befejeztem...de íme! :)))
Jó szórakozást hozzá!!!

A döntés

Ric elgondolkozva ballagott az erdőben. Mióta Rebekah megmutatta neki, hogy hol és hogyan is éltek ezer éve, egyfolytában arra gondolt, hogy erről írnia kellene. A lány tényeket mondott el, de nyilvánvaló volt, hogy nem írhatott egy tényfeltáró könyvet, hiszen a mai történész társadalom azonnal támadta volna, és bizonyítékokat követelt volna tőle ezek alátámasztására. Elmosolyodott, ha arra gondolt, hogy az Ősök erre igencsak eleven bizonyítékok lennének, de persze ez nem volt járható út. Így egy történelmi regény mellett tette le a voksát, amivel Becca és a többi Ős is egyetértett és felajánlották segítségüket. Elképesztően sok információ birtokába jutott, és amikor megszállta az ihlet, mindig az erdőbe jött ki, hogy fizikailag is közel kerüljön a helyhez. Hetente nagyjából három esetleg négy napot jött ki ide pár órára, és felvázolta az írását, amit otthon, vagyis leginkább a Mikaelson villában be is csapkodott a laptopjába. Jól haladt hála a kapott segítségnek. Barátnője mindig elolvasta a megírt fejezetet és néhány helyen pontosított, sőt néha nagyon jó ötletekkel állt elő. Leült az egyik szikla tövébe, amely a barlangjárat része volt, és elővéve vázlatfüzetét belemerült az írásba. 

Damon távolabbról figyelte barátját. Hiányzott neki Ric, talán jobban mint Elena, ugyanakkor dühös is volt rá, az Ősökkel való lepaktálása miatt. Szeretett volna beszélgetni vele, együtt iszogatni és mindent, amit régen együtt csináltak. Tudta, hogy ő is hiányzik Alaricnak, hiszen folyamatosan üzeneteket küldött neki. Kicsit olyanok lettek egymásnak, mint a testvérek. Ric más volt, mint Stefan. Lazább, mégis meg volt benne az a képesség, hogy valamennyire kordában tartsa őt. Volt néhány nézeteltérésük, és Damon tudta, hogy ez leginkább az ő hibája volt, mégis ha bajban volt Ric ott állt mellette. Tudta, hogy függetlenül az Ősökkel való kapcsolatától most is ott állna mellette. Oda kellene mennie hozzá, és megmondani, hogy nincs harag, hogy maradjanak barátok, de akkor hazudna a tanárnak. Barátja akart maradni, de még volt benne némi harag az Ősök miatt, és hogy kijátszották őket, amiben Ric is részt vett. Sóhajtott egyet és tovább nézte ahogyan a férfi sebes mozdulatokkal ír a füzetébe. A következő pillanatban azt látta, hogy Ric a nyakához kap majd oldalra dől, és ömleni kezd a vére. Azonnal mellette termett. 

- Ric - suttogta Damon rémülten. 

- Damon – gurgulázta a férfi, mert már a száján is dőlt a vére. 

- Hol a gyűrűd? - kérdezte a vámpír kétségbeesetten. 

- A villa… - halt el Ric hangja. 

Damon nem teketóriázott, megharapta csuklóját, és a haldokló szájához emelte. 

- Innod kell Ric különben meghalsz – suttogta az idősebb Salvatore és teljesen belenyomta csuklóját a férfi szájába. 

Nem érezte Alaric pulzusát és érezte, hogyan uralkodik el rajta a pánik. Nem tudta, hogy jutott e véréből a férfi szervezetébe. A tanár arca és nyaka merő vér volt. Újra megharapta csuklóját és újra a szájába nyomta kezét, majd fájdalom nyilallt a hátába és Ricre dőlt. 

- Ki vagy? Mit csinálsz itt vámpír? – fordította a hátára valaki durván. 

Három férfi és egy nő állt felette, és két szív dobogását hallotta. Aki kérdezett annak nem hallotta a szívdobbanásait, nyilvánvalóan egy vámpír volt. Sötét haja volt és erősen borostás. A másik vámpír szőke volt és akkora, mint egy kétajtós szekrény. A velük lévő két embert furcsának találta Damon, megesküdött volna rá, hogy nem egyszerű emberek. Minden érzéke veszélyt szimatolt. 

- Samuel vagyok. Megéreztem a vér szagát és itt találtam ezt az embert – nyögte Damon. 

- Samuel ki? 

- Samuel Taylor. 

- Mit kerestél az erdőben? – kérdezte a szőke. 

- Átutazóban vagyok. Még nem vagyok régóta vámpír kerülöm az embereket, de ennek a vére idevonzott – hazudott tovább Damon. Fogalma sem volt, kik ezek és mit akarnak Ric-től. 

- Ő a mi prédánk – rúgott bele egyet a sötét hajú. 

- Elnézést, még nem tudom kontrollálni magam – nézett ártatlanul az idősebb Salvatore. 

- Egyedül vagy? 

- Igen. 

- Szóval nem ismered ezt az embert? 

- Nem. Miért ő a prédátok? 

- Semmi közöd hozzá – rúgta arcon a szőke. 

Damon orrából ömleni kezdett a vér, és érezte hogyan megy fel benne a pumpa, de nem tudott mozogni, a hátában lévő fadarab rossz helyen volt, ráadásul nem volt benne biztos, hogy elbírna velük. 

- Anton, menjünk már ha végeztünk – szólalt meg az egyik ember. 

- Előbb megnézem biztos halott e ez a rohadék – válaszolta a sötét hajú férfi. 

- Miért öltétek meg? Ártott nektek? – kérdezte Damon, és felkészült rá, hogy újra megrugdossák. 

- Akik ártottak nekem, azokat nem lehet megölni, de a szeretőiket igen – vigyorgott az Anton nevű férfi. 

Ebben a pillanatban Ric kezdett magához térni, és Damon konstatálta, hogy használt a vére. Jelen helyzetben nem tudta, hogy ennek örüljön e vagy sem.  

- Hát nem döglöttél meg kutya – rúgott bele egyet a szőke. 

- Törd ki a nyakát, úgy biztos, hogy megpusztul – vetette oda Anton és Damon megrémült, hiszen Alaric szervezetében ott volt a vére. 

- Mi ez az ijedtség kisfiam? Még sosem törted ki senkinek a nyakát? – vigyorgott a szőke, majd Damon hallotta a reccsenést. Behunyta a szemét és visszatartotta a könnyeit. 

- Na, most már biztos, hogy halott ez a hímringyó – rúgott egy utolsót Alaricba Anton. 

- Mit csináljunk vele? – bökött a szőke a még mindig behunyt Damon felé. 

- Vedd ki a hátából a karót, aztán menjen. Még ifjú vámpír és nem ismer itt senkit. 

- És a halott féreggel? 

- Dobd le azon a járaton, ott rohadjon el a teste. Remélem azok az álnok rohadékok keresik majd, és mire megtalálják, addigra a szőke Ős szuka teljesen ki fog készülni – nevetett gonoszul Anton. 

A szőke nagydarab vámpír megfogta Alaric testét és lehajította a járatba, majd durván megfogta Damont és kirántotta a hátából a karót. A kékszemű vámpír összerándult a fájdalomtól és köhögött párat. 

- Menj az utadra, és ne nézz vissza – pöckölte meg Damon orrát a szőke. 

- Mielőtt elindulnál,  kapsz egy kis figyelmeztetést, hogy sose árulj el bennünket. Ők boszorkányok, és elég jártasak a vámpírok kínzásában- vigyorgott Anton, majd maga elé engedte boszorkányokat. 

Egy pillanattal később Damon agya lángokban állt, és összegörnyedt a fájdalomtól. 

- Emlékezz rá ifjú Samuel Taylor, ha bárkinek is elmondod amit láttál, akkor megtalálunk, és nem úszod meg ennyivel. 

- Senkinek nem fogok szólni, nem láttam semmit – nyögte Damon. 

- Húzd el a beledet – lökte meg a szőke és a kékszemű vámpír eltűnt. 

Damon nem ment messze. Megvárta, amíg a vámpírok és boszorkányok elhagyták a terepet. A lejárathoz száguldott és leugrott rajta. Alaric mozdulatlanul feküdt a földön. Damon letérdelt mellé és szomorúan nézte. Nem akart ártani neki, meg akarta menteni az életét és most vámpír lett a barátja. Sóhajtott egyet, majd felnyalábolta a férfit és kiugrott a járatból. 

A Mikaelson villában borozgatós estét tartottak, amin Jeremy is részt vett. Kol és Rebekah egymást ugratták, és Jeremy néha Kol-lal összefogva ugratta az összes jelenlévőt. Elena és Caroline az oldalukat fogva nevettek, Klaus harsány kacaja is felhangzott párszor, és néha még Elijah is hangosan felnevetett. 

- Jaj, de kár hogy Ric lemarad erről – mondta nevetve Elena. 

- Sajnálhatja bizony. Legközelebb felvesszük és akkor nem fog senki semmiről lemaradni – csapta össze kezeit Caroline. 

- Ne már Car! Úgy nem lehet hülyülni, hogy felveszik. Feszélyezne a kamera – mondta Kol. 

- Pont téged öcsém? Jobban elemedben lennél, mint valaha is voltál színművész úr! – dobott egy párnát felé Klaus. 

- Ezzel egyet kell, hogy értsek – bólogatott Rebekah, Elenával és Caroline-nal egyetemben. 

- Igazuk van Kol, imádsz szerepelni és semmi nem gátol meg ebben – jegyezte meg Elijah. 

- Még te is az oldalukon állsz? – kérdezte Kol tettetett felháborodással. 

- Na, erről beszéltem. Színészkedsz most is – mutatott rá a tényre a hibrid. 

- Én viszont biztos, hogy berezelnék a kamerától – mondta Jeremy. 

- Ez igaz – ölelte át öccsét Elena. 

- Rendben nem vesszük fel, csak élő előadásokat láthatunk, mint a színházban– vonta meg vállát Caroline. 

- Ti vagytok a mi privát színi társulatunk – tapsolt Elena. 

- Ilyen remek közönségnek jár a ráadás, nem igaz Jer? Becca? – kérdezte Kol és a másik kettő bólintott. 

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő és összehúzott szemmel néztek egymásra a szobában ülők. Nem vártak senkit, csak Ric-et, de neki kulcsa volt. 

- Megyek megnézem ki az – állt fel Elijah. 

Damon a szokásos sápadtságánál is haloványabban állt a villa ajtajában kezében Alariccal. Zokogott a lelke barátjáért és tudta, hogy nemsokára mások is zokogni fognak érte. 

- Damon! Mi történt? – nyitott ajtót Elijah és összevont szemöldökkel nézte az alélt tanárt. 

- Bemehetnék? – kérdezte megtört hangon a kékszemű vámpír és Elijah kiérezte a hangjából, hogy nagy a baj. 

- Gyere utánam – engedett utat Elijah, majd a vámpír elé lépett és mutatta az utat. 

- Úristen Ric! – sikított fel Rebekah, amikor meglátta a csurom véres tanárt. 

Mindenki dermedten állt. 

 - Tedd le a kanapéra, és mondd el mi történt – mondta parancsoló hangon Elijah. Rebekah, Elena és Jeremy a tanár mellett termettek. 

- Legelső dolog, amit tudnotok kell, hogy Ric vámpírként fog felébredni – nézett a többiekre Damon. 

Elena elkezdett zokogni, Jeremy hófehérre vált arccal állt. Rebekah megállíthatatlanul sírt. Caroline a szája elé kapta a kezét. A három férfi Ős összevont szemöldökkel nézte a Salvatore fivért. 

- Hogy történhetett ez meg? – kérdezte Klaus csipetnyi ingerültséggel a hangjában. 

Damon elmesélte a történteteket. Elena és Jeremy összetörten nézték gyámjukat. 

- Anton? Azt mondtad Anton? – kérdezte meghökkenve Elijah. 

- Igen. Valamiért nagyon utál benneteket. 

- Hogyan lehetséges ez? – nézett Caroline az Ősökre. 

- Nem értem szöszi mit vagy úgy megdöbbenve, elég sokan utálják őket – mondta Damon kissé pimasz hangon. 

- Vigyázz a szádra! – mondta figyelmeztetően Klaus és Kol is tett egy lépést a vámpír felé. 

- Antonnak halottnak kellene lennie – adta meg a magyarázatot Elijah. 

- Vámpír, szóval halott – jegyezte meg Damon. 

- Emberként kellett volna meghalnia egy balesetben – nézett ingerülten Kol a kékszemű vámpírra. 

- Az a rohadék biztos, hogy lopott a vérünkből, amikor szétválasztott bennünket! – sziszegte Klaus és gyilkosan villant a szeme. 

- Igazad van, másként nem történhetett – nézett testvérére Elijah, és az ő szemében is megvillant a gyilkos fény. 

- Kit érdekel ez most! Mi lesz Alaric-kal? Mi van ha nem akar majd vért inni, hogy befejeződjön az átváltozása? – kérdezte hisztérikusan Rebekah. 

- Ha nem akar vámpír lenni Becca tiszteletben kell tartanod és hagynod kell elmenni – mondta csendesen Elijah. 

- Nem! – sikította a szőke Ős miközben Alaric kezét szorongatta. 

Elena még jobban zokogott és Jeremy szeme is könnyes volt, ahogy átkarolta nővérét. Caroline odasietett Rebekah-hoz és átölelte. Testvérei szomorúan néztek egymásra. Damon is összetörve állt. 

Valójában mindannyian féltek attól, hogy amikor Ric magához tér, milyen döntést fog hozni. Keményen benne volt a pakliban az, hogy nem akar vámpírként élni. Ha ez bekövetkezne, akkor mindannyiuk vesztesége és fájdalma mérhetetlen lenne. 

- Szóval Ric, miattatok keveredett ebbe a helyzetbe? – kérdezte nem túl kedves hangon Damon. 

- Miattunk – ismerte el Elijah. 

- Tudtam, hogy rossz dolog fog történni vele, miattatok. Elena, Jeremy jobb lenne, ha kiszállnátok ebből a kis családból, mielőtt nektek is bajotok esik. Nem biztos, hogy lesz ott valaki, hogy megmentsen. Ez az Anton nem őket fogja bántani, hanem azokat akiket szeretnek – nézett a Gilbert testvérekre Damon. 

- Az én hibám. Délelőtt láttam, hogy itt maradt a gyűrűje, utána kellett volna vinnem az iskolába – sírta Rebekah. 

- Nem a te hibád Becca, és nem az ő hibájuk – nézett könnyes szemmel Elena az idősebb Salvatore testvérre. 

- Akkor mégis ki a francé? – tárta szét kezeit Damon ingerülten. 

- Igaza van Elena, a mi hibánk. Veszélyben vagytok mellettünk – nézett a lányra Elijah. 

- Nem foglak itt hagyni sem téged, sem a családot. Szeretlek – sírta el magát Elena és az Ős karjaiba vetette magát. 

- Engem sem lehet eltántorítani – mondta Caroline és átölelte Klaust. 

- Meg kell találnunk azt a szemetet és kinyírni a haverjaival együtt – mondta undorral a hangjában Kol. 

- Damon! Köszönjük, hogy megmentetted Ric életét – lépett a kékszemű vámpír elé kezét nyújtva Jeremy. 

- Nem tudom, valóban megmentettem e – nézett a fiúra szomorúan Damon. 

- Megmentetted. Nem a te hibád, hogy aztán így alakult. Köszönjük – lépett oda Elena is és átölelte a férfit. Rebekah is vetett egy hálás pillantást felé, majd figyelmét újra szerelmére irányította. 

- Damon! Nagyon pontosan írd le a külsejét Anton társainak – szólalt meg Klaus. 

- Nem várhatna ez addig amíg Ric feléled? Most csak a döntésére tudok koncentrálni – kérte Damon. 

- Várhat – egyezett bele Klaus. 

- Fel kellene hívni Stefant, hogy ha Ric esetleg úgy dönt, hogy nem… akkor… - hallgatott el Caroline. 

- El tudjon búcsúzni – fejezte be halkan Elena, és újra könnyek lepték el a szemét. 

Némán álltak a szobában, és feszülten várták, hogy a tanár immár vámpírként magához térjen. Az egész szobában halotti hangulat uralkodott. Damonon látszott, hogy még mindig hibásnak érzi magát, és az Ősökből is áradt a bűntudat. Elena és Jeremy egymás kezét fogva álltak, és mindketten arra gondoltak, hogy nem veszíthetik el gyámjukat. Becca már szinte képtelen volt gondolkozni a benne lévő félelemtől, amit Ric lehetséges elvesztése miatt érzett. Alaric egy hörgés szerű levegővétellel tért magához, és értetlenül nézett körbe.

 - Damon? Hogy kerülsz ide? Mi történt? – kérdezte reszelős hangon. 

A kék szemű vámpír elmondta az erdőben történteket, amit Ric mozdulatlanul hallgatott végig. Amikor Damon befejezte, Ric még jó darabig csendben volt. 

- Ric! Mondj valamit – kérte Elena. 

- Köszönöm Damon, hogy megmentetted az életemet, hogy ott voltál mellettem –nyögte a tanár, majd a többiekre nézett. – Képtelen vagyok ezt felfogni, adjatok egy kis időt. 

- A mi hibánkból történt. A mi idióta családunk miatt. Ne haragudj ránk Ric – nézett könyörgő szemekkel Becca. 

- Nem haragszom rátok. Tudtam mit vállalok, amikor a családotok tagjává váltam. Tudtam, hogy a világ minden pontján vannak ellenségeitek. Tudtam, hogy egyszer megölhetnek amiatt, hogy a családotokhoz tartozom – nézett az Ősökre Alaric. 

- Most mi lesz Ric? Befejezed az átváltozást? – kérdezte kissé remegő hangon Jeremy és a szobában feszült csend lett. 

- Sosem akartam vámpírrá válni – nézett a fiúra és Elenára Alaric. 

Rebekah zokogásban tört ki Elenával együtt. Caroline is csendben sírni kezdett, és érezte ahogyan felidéződik benne apjának az emléke. Damon gyanúsan nagyokat nyelve próbálta visszatartani könnyeit. 

- Alaric! Kérlek gondold ezt át – lépett hozzá Kol és arca olyan komoly volt, amilyennek még soha nem látták. 

- Nem akarlak elveszíteni! Szeretlek! – ölelte át a tanár nyakát Rebekah. 

- Én is szeretlek, nagyon szeretlek – ölelt vissza Ric. 

- Nem teheted ezt velem haver – nézett könnyes szemmel Damon. 

- Mégis csak rajta vagyok azon a rövidke listádon? – mosolyodott el szomorúan a tanár. 

- Az elsők között vagy – húzta egy félmosolyra száját a sötét hajú vámpír. 

- Nem hagyhatsz itt bennünket Ric! Szükségünk van rád! Szeretünk és nem akarunk több családtagot elveszíteni – térdelt gyámja mellé Elena és a mellkasára hajtotta a fejét. 

- De hiszen egy nagy család vesz benneteket körül, akik a legerősebbek a világon – simogatta meg a lány fejét Ric. 

- Te is közénk tartozol, nem akarunk elveszíteni. Nélküled már nem lennénk ugyanazok – szólalt meg a hibrid. 

- Köszönöm Klaus. 

- Kérlek Ric! – potyogtak Rebekah könnyei. 

- Időre van szükségem – törölte le barátnője könnyeit a férfi. 

- Nincs túl sok időd a döntésre ugye tudod? – kérdezte Elijah. 

- Igen – suttogta Ric. 

- Ezt a döntést magadnak kell meghoznod, hagyunk gondolkozni – szólalt meg Elijah. 

- Köszönöm Elijah! Maradjatok, Rebekah szobájában leszek – állt fel a férfi. 

- Szólj, ha szükséged van valamire – nézett kisírt szemekkel a szőke Ős és egy halvány mosolyt engedett el szerelme felé. 

- Mindenképpen – csókolta meg a lány kezét Ric, és elvonult. 

Alaric meg volt rémülve. Fogalma sem volt már mit akar. Nem akart vámpír lenni, de képtelen volt itt hagyni a földi létet. Elena és Jeremy számítottak rá, és ő megígérte nekik, hogy vigyázni fog rájuk. Becca…annyira szerette a lányt, ahogyan még senkit ezelőtt, és most megadatna a lehetőség, hogy az örökkévalóságig együtt legyenek. Ott volt Damon akivel szinte testvérekké váltak, és Elijah, Kol, Klaus...szintén nagyon közel álltak hozzá. Olyan élete volt az utóbbi pár hónapban, hogy senki sem kívánhatna ennél jobbat. Mi lesz, ha vámpírként majd a vérszomja irányítja? Képes lenne kontrollálni magát? Mi van ha olyan lesz mint Stefan? Nem akart ártatlanokat bántani. Szétrobbant a feje a sok kérdéstől, és kételkedéstől. Behunyt szemmel feküdt az ágyon és megpróbált higgadtan gondolkozni. 

A nappaliban síri hangulat uralkodott. Időközben Kol mindenkinek töltött egy dupla adag whiskey-t, Damont is beleértve. Szükségük volt rá, mindenki zaklatott és szomorú volt. Becca lehunyt szemmel feküdt, de jól látszódott, hogy szemhéja alatt ide – oda mozog a szeme. Nyilvánvalóan ezer gondolat szaladt át az agyán. Klaus és Caroline egymást átölelve ültek. Elijah Elena kezét fogta, aki mellett Jeremy ült fejét lehajtva. Damon és Kol egymás mellett ülve néztek a semmibe. 

- Nem akarom elveszíteni őt – suttogta kétségbeesve Elena. 

- Mennyi ideje van még dönteni? – kérdezte Jeremy. 

- Még néhány órája – mondta Kol. 

- Képtelen vagyok várni – ugrott fel Damon. 

- Ülj vissza! Egyikünknek sem könnyű, inkább koncentrálj arra, hogy leírd ezeket a férgeket – mondta Klaus, majd felállt és rövid időn belül egy rajztömbbel és ceruzával tért vissza. 

Várakozóan nézett Damonra. A vámpír behunyta a szemét és elkezdte leírni a külsejét a vámpírnak és a két boszorkánynak. Klaus néhol közbe kérdezett, de egyébként csak a ceruza és Damon hangja törte meg a csendet. 

- Így néztek ki? – mutatott három képet Klaus. 

- Pontosan így – mondta elismerő hangon a kékszemű vámpír. 

- Remek, akkor még lerajzolom Antont, és azonnal odaadjuk az embereidnek Elijah, hogy kutassák fel őket – nézett testvérére a hibrid, aki bólintott. 

- Ahogy megtalálják őket, azt azonnal tudni akarom – pattant fel Rebekah szeme és bosszúszomjasan nézett a többiekre. 

- Lehetne, hogy én is részt vegyek a kínzásukban? – villant Damon szeme. 

- Jogod van hozzá – mondta Kol. 

- És nekem? – jelent meg Ric egy halvány mosollyal az arcán. 

- Hát döntöttél? – repült a férfi felé Becca. 

- Nem volt könnyű döntés, és még most is félek a következményeitől, de képtelen vagyok itt hagyni benneteket. Téged! – csókolta meg a lányt Alaric. 

- Mindenben segíteni és támogatni fogunk! – ígérte Elijah. 

- Köszönöm Elijah! Szükségem lesz rá! Nem akarok embereket bántani. Caroline rád számítok a leginkább. Tudom mennyire kontroll mániás vagy – nézett a szöszire Ric. 

- Mindenben számíthatsz rám – mosolygott Caroline a könnyeit törölgetve. 

- Beszélnünk kell Bonnie-val. Szükséged lesz egy gyűrűre, vagy valami ékszerre, hogy a napon járhass – szólalt meg Damon. 

- Vajon Bonnie hajlandó lesz ezt megtenni? – kérdezte összevont szemöldökkel Ric. 

- Szeret téged, és tudja mennyire fontos vagy nekünk. Nem lesz probléma, majd beszélek vele – állt fel Jeremy és átölelte gyámját. 

Elena hozott egy adag vért, és mindannyian feszülten nézték amikor a tanár felhajtotta azt. A férfi szemei vörössé váltak és fogai megnyúltak. A szobában lévő Ősök és Damon védelmezően álltak Elena és Jeremy elé, ha netán nem tudna uralkodni magán Ric, azonban ő vett pár nagy levegőt és visszaállt arcának eredeti formája. 

- Azt hiszem, jobb ha egy darabig nem vagyok veletek egy fedél alatt. Nehezen tudom tartani magam – nézett a Gilbert testvérekre Alaric. 

- Elenával és Jeremy-vel a Gilbert házban leszünk pár napig. Oda most nem léphetsz be, így biztonságban lesznek. A többiek pedig itt fognak rád figyelni. Most egy ideig nem fogsz tudni bejárni dolgozni, sőt a házat sem igazán kellene elhagynod. Damon a te segítségedre is számítunk. Közel álltok egymáshoz és szüksége van olyan emberekre, akiket szeret, hogy ne veszítse el önmagát. Jeremy beszél Bonnie-val, de addig nem kapod meg a gyűrűt, amíg úgy nem látjuk, hogy biztonságos. Jó lesz így? – kérdezte Elijah és a tanár bólintott. 

- Menjetek Elijah! Holnap találkozunk – mondta Alaric, és az Ős a két Gilbert testvérrel elhagyta a házat. 

- Én is megyek! Holnap Ric – köszönt el Damon és kisuhant a villából. 

Elena és Elijah némán feküdtek egymás mellett. Nem igazán beszéltek mióta a Gilbert házba értek. Még mindig sokkolta őket ez az egész. 

- Képtelen vagyok felfogni, hogy Ric vámpír lett. Alig van már körülöttem ember – sóhajtotta Elena. 

- Sajnálom. Sajnálom, hogy miattunk elveszítettél egy újabb embert – ölelte át a lányt Elijah. 

- Nem a ti hibátok. Igaza volt Ric-nek. Mindannyian tisztában voltunk vele, hogy mit jelenthet az életünkre nézve, ha veletek vagyunk. Mi vállaltuk ezt. 

- Nem szabadott volna engednünk, hogy ilyen közel kerüljetek hozzánk. Ric-nek bizonyos értelembe véve szerencséje volt Damonnal, de mi lesz ha legközelebb téged akarnak bántani és nem leszünk ott veled? 

- Ebből fakadóan azt javaslom, hogy soha de soha ne engedj el és mindig legyél mellettem – bújt szorosan a férfihez Elena. 

- Megígérem, hogy ezentúl mindig melletted leszek. 

- Köszönöm. Elijah, most hogy érzi magát Ric? Mit érez? 

- Minden érzéke és az érzelmei is felerősödtek. A vérszomja hatalmas, ezt kell leginkább kordában tartanunk. Aztán pedig az érzelmeit kell neki magának megtanulni kezelni. 

- Szerintem képes lesz rá. Ric erős és magabiztos – bólogatott Elena. 

- Én sem aggódom emiatt. 

- Remélem Bonnie tényleg elkészíti azt a gyűrűt. 

- Biztos vagyok benne, hogy elkészíti. Igaza volt az öcsédnek, szereti Ric-et, és benneteket is. Egyébként Jeremy nagyon felnőttként viselkedett. Mit gondolsz ez csak a látszat, vagy valóban ennyire jól viseli? 

- Jer, kénytelen volt hamar felnőni. Sok mindenkit elveszített és olyan szituációkba keveredett, amikbe nem kellene ennyi idősen. Főképpen Klaus miatt. 

- Sajnálom ezt Elena. 

- Ne sajnáld, már nincs mit sajnálni. Előre kell nézni, és Jeremy ezt teszi. Azt hiszem Ric-et is jobban viselte, mint én. Van egy mondás, ami szerintem a viselkedését mostanában jellemzi az öcsémnek. 

- Milyen mondás? 

- Ha az élet citrommal kínál, készíts belőle limonádét – nevetett fel halkan Elena. 

- Ez egy remek és optimista mondás. Ha Jeremy valóban így gondolkozik, akkor nincs miért aggódnunk – bólogatott elégedetten Elijah. 

 - Annyira jó, hogy itt vagy velem – suttogta Elena. 

- Szeretlek és mindig itt leszek veled. 

- Tudom, hogy szeretsz – mondta kacér hangon a barna szépség. 

- Honnan tudod kicsi lány? – fordult a hasonmásra Elijah és hosszan szenvedélyesen megcsókolta. 

- Érzem a szeretetedet – célzott nevetve a férfi ágyékánál annak ébredező férfiasságára. 

- Ez csak a kezdet – incselkedett Elijah és rövidesen elmerültek egymásban. 

Ric a szőke Ős ágyában feküdt, aki mellett ült, míg Kol a szobában lévő fotelt foglalta el. Ő kérte, hogy maradjanak vele és meséljenek a vámpírságról annak előnyeiről, hátrányairól, és ha esetleg úgy látják, hogy elveszítené az önuralmát, akkor fékezzék meg. Eddig nem volt gond, tudta uralni, de esze csak a vér körül járt. Jó, hogy nincs itt Elena. Nem volt benne biztos, hogy ne akart volna rátámadni a lányra. 

- Ez a vérszomj, fog csillapodni valaha? – kérdezte. 

- Nem fog csillapodni, csak megtanulod kontrollálni. Caroline remek tanárod lesz. Ő a kontroll királynő – mondta Kol. 

- Vicces, eddig én tanítottam őt, most pedig majd ő engem – nevetett fel halkan Alaric. 

- Engem is taníthatna – incselkedett Kol. 

- Te beteg vagy – vágott testvéréhez egy párnát Rebekah, de közben nevetett. 

- Szerelmes vagy Caroline-ba? – kérdezte Ric. 

- Nem vagyok az, de bele tudnék szeretni, csak annál önzőbb vagyok, semhogy fájdalmat okozzak magamnak. Messzemenőkig Nik a mindene. Egyébként őrülten vonzónak találom – válaszolta az Ős. 

- Na, ezt Klaus meg ne hallja, mert a szívedben egy tőrrel végzed, és túlzottan kedvellek ahhoz, hogy úgy lássalak – mondta a tanár. 

- Én is kedvellek téged Vámpír Ric – mondta viccesen Kol és mindannyian nevetni kezdtek. 

- Jól esne egy kis vér – sóhajtotta Alaric. 

- Mindig jól esne, de idővel megtanulod majd ezt kezelni és annyit és akkor inni, amikor kell – simogatta meg szerelme fejét Becca. 

- Azért néha kirúghatsz a hámból – jegyezte meg Kol. 

- Ígérjétek meg nekem, ha olyanná válnék, mint Stefan a sötét korszakában, akkor azonnal kitépitek a szívemet. Nem akarok ártatlanokat bántani – mondta komoly hangon Ric. 

- Stefan akkor volt a legszórakoztatóbb – mondta a szőke Ős. 

- Becca – nézett rosszallóan Alaric. 

- Jól van ne haragudj, de ez az igazság – vonta meg vállát Becca. 

- Nem válsz olyanná, ebben biztos vagyok, de megígérem, hogy ha mégis akkor magam döfök karót a szívedbe. Jó lesz így? – kérdezte vidáman Kol. 

- Testvérem, még egy ilyen és én magam fogok te szívedbe tőrt döfni – mondta mérgesen Becca. 

- Jól van már, ha akarod te nyírhatod ki a szerelmedet – vigyorgott Kol. 

- Azért nehogy összevesszetek rajtam – nevetett fel Ric. 

- Megyek hozok egy kis vért – állt fel az ágyról Rebekah. 

- Azt megköszönöm – csillant fel a tanár szeme. 

- Azért ne szokd meg, hogy kiszolgállak – nevetett Becca és kilépett a szobából. 

Klaus csendben nézte Caroline-t, aki egész este szótlan volt. Tudta, hogy a lány apjára gondol, aki nem volt hajlandó befejezni az átváltozást, és tudta mennyire meg volt ijedve szerelme, hogy Alaric is ezt fogja választani. Valóban meg volt rá az esély, de Klaus lelkét boldogság töltötte el, hogy a tanár másként döntött. Nagyon megkedvelte, ráadásul tudta mennyire szereti húgát, és nagyon jó hatással volt Kolra. Igazat mondott, nélküle már nem ugyanaz a család lettek volna. 

- Nem akarsz beszélni arról, amire gondolsz szerelmem? – puszilta meg a lány vállát a hibrid. 

- Apára gondoltam. Hiányzik nekem, de ő nem bírta volna elviselni, ha tényleg vámpírrá változott volna. Szenvedett volna vámpírként. Mindennél jobban gyűlölte a fajtámat. 

- Az apám is, pedig az ő ötlete volt, hogy azzá váljunk. 

- Nem könnyű az apákkal – sóhajtotta Caroline. 

- Örülsz, hogy Ric végigvitte az átváltozását? 

- Igen. Nem bírta volna a szívem még egy barát elvesztését, és örülök, hogy az ő döntése volt. Remélem Jer rátudja venni Bonnie-t egy napon járó gyűrűre. Nagyban megkönnyítené az életét. 

- Szerintem segíteni fog a boszi, de ha nem, akkor majd mi keresünk egyet aki megcsinálja. 

- Elküldtétek már a képeket Elijah embereinek? Mielőbb jó lenne elkapni őket, mielőtt Elenának is baja esik – nézett a férfire Caroline. 

- Holnap elküldöm, és Elijah beszél velük, hogy ez legyen a legmagasabb prioritással rendelkező ügyük. Én téged is nagyon féltelek. Még Damon is inkább hazugságba menekült és nem szállt velük szembe. Remélem hamar megtalálják őket, mielőtt bárkinek baja esik. Ric-nek elég hamar része lesz a kínzás örömeiben – vigyorgott Klaus. 

- Nik! – ütötte vállon a lány a férfit. 

- Most mi a baj? Megérdemlik majd amit kapnak. Na és amit Becca-tól el kell szenvedniük majd,  hát én nem lennék a helyükbe – vigyorgott tovább a hibrid. 

- Ezzel egyetértek, én sem – vágott egy fájdalmas fintort a szöszi. 

- Tudtad, hogy Elena gondolt arra, hogy vámpírrá váljon? Elijah mesélte – nézett barátnőjére a hibrid. 

- Elijah nekem is mesélte – bólogatott a lány. 

- Hogy ti milyen jóban vagytok – mondta kicsit sértetten Klaus. 

- Olyan, mintha a bátyám lenne, és én a húga. Ráadásul Elena barátnője vagyok, ismerem őt, szóval nem kell a sértődésed – forgatta szemeit a lány. 

- Mit szólsz Elenához? 

- Látom, mennyire szereti Elijah-t, és tudom, hogy retteg attól, hogy mi lesz velük a jövőben. Valahol megértem őt. 

- Igen én is. Elijah hiába mondja neki, hogy végig vele marad, én is kételkednék Elena helyében. 

- Egyetértek. 

- Ha lett volna segítséged, ha tudtad volna mi az a vámpír, akkor te hogyan döntöttél volna az átváltozásodról? 

- Ez már nem érdekes. Nem tudok ellene tenni, de te segítettél meglátni egy másik oldalát a vámpírságnak amit előtte nem igazán láttam. Ezért örökké hálás leszek neked. 

- Akkor kezdheted is kimutatni a háládat – csapott le a lány szájára a hibrid. 

- Te vén kujon – nevetett a szöszi. 

- Imádom amikor leöregezel szerelmem – csókolta tovább Caroline nyakát és testét a férfi. 

- Imádom a szád minden érintését a testemen – kapaszkodott a hibrid hajába a vámpír és a szájához húzta. 

- Akkor engedd el magad drágám, mert szomjazik a szám a tested minden porcikájára hogy kielégítse azt – suttogta a férfi, és a lány mellére tapasztotta száját. 

A szöszi ajkát kéjes nyögés hagyta el és ellazítva testét élvezte szerelme szájának és nyelvének minden mozzanatát.