Chapter 32

Nagyon sajnálom a hosszú és szó nélküli szünetet. Ezennel folytatom a történetet. Remélem visszatértek olvasni. Ahogy szünet volt nálam, úgy a történetbe is eltelt egy kevés idő. 

Jó szórakozást hozzá!

Düh, koporsók és miegymás

2 hónap telt el Ric átváltozása óta és úgy tűnt megtanulta kezelni vérszomját. Bonnie elkészítette neki a napon járó gyűrűt, sírva véve tudomásul, hogy egy újabb ember akit szeret vámpírrá változott. Stefan és Katherine nem tudta, hogy Alaric vámpír lett, úgymond meglepetésnek tartogatták, ha egyszer hazatérnek. Damon viszont – aki tartotta öccse előtt a száját a tanárról - mindennap megjelent a villában és amikor a tanár kimerészkedett az emberek közé akkor sem hagyta cserben. Bűntudata is múlóban volt sőt, kifejezetten élvezte amikor Alaric-kal az erdőben vadásztak. Persze csak állatokra, bár Damon bepróbálkozott, hogy legalább egy éjszakát tivornyázhassanak (ezzel egyébként egyetértett Klaus, Rebekah és Kol is), Caroline hajthatatlan volt. Kiválóan menedzselte le a dolgokat és erős kontroll alatt tartotta Ric-et. Azt szerette volna, ha minden jól alakul volt tanára számára, hogy sose legyen bűntudata. Ismerte Alaric-ot annyira, hogy tudja éppen olyan lelkiismeret furdalása lenne ártatlanok vérének ontásától, mint saját magának. Damon és az Ősök mások voltak, mint ők, Alaric ezt már emberi életében is fel tudta mérni. Hallgatott Caroline-ra és rövid időn belül sikerült kontrollálnia magát. 

Az, hogy még nem tanított túlzott óvatosságának volt köszönhető illetve az őt helyettesítő Ősök népszerűségének. Ugyanis ez idő alatt a Mikaelson fivérek felváltva helyettesítették a tanárt az általa megadott anyag alapján. Ennek létrejöttében Carol, mint polgármester és Liz, seriffként segített, akik beajánlották őket az iskola igazgatójának. Az összes diák odáig volt az Ősökért, imádták a színesen leadott órákat, amibe mindig belecsempésztek egy kis személyes élményt (persze csak finoman), és rajongtak a szívdöglesztő külsejükért. A lányok sóvárgó pillantásokat vetettek, a fiúk pedig próbáltak rájuk hasonlítani. Klaus, Elijah és Kol teljesen levették a lábukról az iskola diákjait, és a tanárok többségét is. Jeremy egyfolytában nevetett a többi tanulón és Kollal karöltve természetesen állandó bemutatókat tartottak otthon az iskolában elharapódzó imádatról. 

- Úgy látszik, engem már nem is hiányolnak – mondta nevetve Ric, a két mókamester egyik ilyen bemutatója után. 

- Ha tudnák, hogy milyen halálos veszélynek vannak kitéve, nem lennének ilyen feltétlen rajongóitok – jegyezte meg Damon szarkasztikusan. 

- Ne legyél már ennyire hangulatromboló – forgatta szemeit Elena. 

- Egyesekkel ellentétben a testvéreim képesek uralkodni magukon. Ha jól tudom, az én családomban senkinek nem durran el az agya az emberi vértől – szúrt oda Becca kissé dühösen. 

- Ha jól tudom, akkor az én családomban senki olyan nincs, aki a maga világmegváltó céljai érdekében feláldozott volna ártatlan embereket, vagy alantas módon félemlített volna meg bárkit is – vágott vissza Damon. 

- Elég volt! – csattant fel Alaric. - Becca, nem volt szép ezt mondanod, Stefannak ez egy örökléten át tartó küzdelem, amiről nem tehet. Szerencsések vagyunk, hogy nekünk nincs ez a rémálom az életünkben. Damon, valóban megtörténtek ezek a dolgok, és megváltoztathatatlanok, de emlékezz vissza, amikor te a céljaid érdekében, azért mert szerelmes voltál Elenába a véredet itattad vele, holott ő már eldöntötte, hogy bízik Elijah-ban, aki tudott volna segíteni abban, hogy életben maradjon, vagy amikor megölted Jeremy-t, mert Elena elutasított, vagy amikor Caroline-t még emberként folyamatosan igézted és megfélemlítetted. Egyik vámpír sem jobb a másiknál. Én szerencsés vagyok, mert még semmi olyat nem tettem vámpírként, ami helytelen lenne, de csak azért mert itt vagytok mellettem – mutatott mindenkire a tanár. 

- Igaza van Ric-nek, egyikünk sem jobb a másiknál – felelte csendesen Caroline. 

- Damon, te aztán igazán tudod, hogyan szúrd el az emberek szórakozását, és vedd el a jókedvét – húzta el a száját Kol. 

- Ez nem csak az ő hibája, Rebekah-nak nem kellett volna, olyan durván odaszólni – szólalt meg Elijah. 

- Lehet, de bocsánatot kérni nem fogok – fonta össze maga előtt karjait durcásan a szőke Ős. 

- Magasról tennék a bocsánatkérésedre – nézett megvetően a kékszemű vámpír. 

- Na, akkor most mindenkiből elég volt! Túl nagy itt a feszültség az utóbbi időben, és ebből semmi jó nem fog kisülni. Szóval Damon tudom, mennyire jó barátok vagytok Ric-kel, de ez így nem mehet tovább. Nagyon köszönjük, hogy itt voltál és segítettél, ezt sosem felejtjük el neked. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy már nincs szükség arra, hogy idejárj, Ric rendben van és amennyiben találkozni szeretnétek, azt akár a Salvatore panzióban is megtehetitek, vagy bárhol ahol akarjátok. Rendben van ez így Ric? Damon? – nézett a két vámpírra Klaus. 

- Igazad van. Természetesen rendben van – bólintott a tanár. 

- Részemről az öröm, hogy nem kell lássalak benneteket – mondta gunyorosan Damon. 

- Erre azért ne fogadj haver! Itt élünk, és ez egy picinyke város – kacsintott Kol. 

- Majd igyekezlek elkerülni benneteket! Jó éjt! – válaszolta az idősebbik Salvatore és hátat fordítva a társaságnak elindult kifelé. 

- Damon! – kiáltott utána Elena. 

- Neked is jó éjt Elena! – intett hátrafelé a vámpír. 

- Várj! Beszélni szeretnék veled – kapta el a férfi karját a barna lány. 

- Nem nagyon van miről beszélnünk. 

- Lenne miről, de elkerülsz engem. 

- Jó okom van rá – vetette oda Damon és indulni akart. 

- Nem illik így viselkedni egy hölggyel – termett a sötéthajú vámpír előtt Elijah. 

- Ó, a hőslovag közbelépett – forgatta szemeit Damon. 

- Beszélj Elenával, tiszteld meg vele – lépett közelebb az Ős. 

- Kérlek Damon – nézett a férfira Elena, miközben belül mosolygott a szíve attól, hogy Elijah kiáll mellette még úgyis, hogy tudja érzett valamit egykor az idősebbik Salvatore iránt. 

- Rendben – mondta beleegyező hangon a férfi. 

- Menjetek ki a kertbe, ott magatok lehettek – mondta kedvesen Elijah, és felsegítette a lányra a kabátját, mert már csípősre fordultak az esték, éjszakák. 

- Köszönöm – nézett a barna lány szerelmére és egy gyors csókot nyomott a szájára. 

Damon kiengedte maga előtt a hasonmást a teraszajtón, majd mielőtt becsukta volna azt, visszanézett a többiekre és gúnyos mosolyt vetett feléjük. 

- Egyszerűen nem értem Damont – sóhajtott fel Ric. 

- Még mindig szerelmes a nővérembe, ezért igyekszik őt elkerülni – tárta szét kezeit Jeremy. 

- Nem, nem így értem. Ez nyilvánvaló és sajnálom is érte. Inkább az zavar, hogy még mindig annyira ellenséges veletek. Két hónapja nap, nap után eljött hozzám és láthatott benneteket a természetes közegetekben. Láthatta, hogy mennyire szerettek bennünket, mennyire aggódtok értünk, törődtök velünk. 

- Ez nem számít neki Alaric. Mindannyiunkban van valami, hogy is nevezzem…hiba, amit vagy megpróbálunk kezelni azzal, hogy beismerjük és vele élünk, vagy hagyjuk elharapózni. Úgy értem, ott van Stefan és az emberi vér problémája. Damon problémája a túlzott ragaszkodás, kapaszkodás bizonyos dolgokba. Bárkit vagy bármit feláldoz azért akihez, amihez ragaszkodik. Katerinába száz akárhány évig volt szerelmes, kapaszkodott a szerelembe és bárkit feláldozott érte lelkiismeret és a következmények számbavétele nélkül. Ugyanez a helyzet a gyűlöletével is, főleg úgy, hogy az akiket szeret az általa gyűlöltekkel élik a mindennapjaikat. Ragaszkodik ehhez, és emiatt nem lát meg egyéb dolgokat – monda Elijah. 

- Ez elég részletes elemzés volt – mondta elismerően Jeremy. 

- Elijah imád elemezni – vigyorgott Rebekah. 

- Nos bátyám, mi az én úgynevezett hibám? – kérdezte Kol. 

- Kol, a te hibád az, hogy végtelenül szemtelen vagy – nézett öccsére a hibrid. 

- És pszichopata – toldotta meg Becca. 

- Nem is benneteket kérdeztelek – tárta szét kezeit Kol. 

- Bár Elijah-t kérdezted, de mivel klinikai eset vagy nem kell hozzá az ő részletes elemzése, még nekünk is egyértelmű a diagnózis – nevetett fel a szőke Ős és a többiek vele tartottak. 

- Rendben, akkor mint a család szemtelen, pszichopatája látogatást teszek a Grillbe. Ki jön velem? – állt fel Kol. 

Klaus, Caroline és Becca csatlakozott a bolondos Őshöz. Jeremy is elbúcsúzott, még be akart menni Bonnie-hoz egy kicsit. Ric nem élt a lehetőséggel, Elijah pedig nyilvánvalóan nem akarta itt hagyni Elenát. 

Csendben ültek a nappaliban, Elijah olvasott, a tanár pedig a regényén dolgozott. Alaric néhányszor lopva rápillantott az Ősre. Rejtélyesnek találta. Rebekah-t már jól ismerte, és Kollal is elég sok időt töltött. Klausról rengeteget mesélt Caroline, és egy alkalommal csak ketten voltak itthon, amikor a hibrid beszélgetős kedvében volt, így sok dolgot megosztottak egymással. Elijah-ról annyit tudott, hogy nagyon szereti Elenát, hogy végletekig lojális a családjához – ez egyébként mindegyik Ősre jellemző volt – és tudta, hogy bár eléggé erkölcsös, ha úgy hozza az élet kíméletlenebb, mint bármelyik Ős. Ha Elena előtt szóba hozta az őt, csak dicsérő szavakat hallott. Lehet, hogy mást nem is kellett tudnia róla, a lényeg, hogy mindennél jobban szerette gyámleányát. 

- Mire gondolsz Ric? – szólalt meg Elijah. 

- Csak a regényem – válaszolta Alaric. 

- Már egy ideje nem hallom, hogy írnál. 

- Őszintén szólva, rajtad gondolkozom. Téged ismerlek a legrégebb óta az Ősök közül, mégis te vagy az, akit a legkevésbé ismerek. 

- Lehet, hogy nem is kell tudnod mást, mint amennyit már ismersz. Nem mindenki bonyolult. 

- Te egy Ős vagy, ki van zárva az egyszerűség. 

- Akkor másként fogalmazok. A testvéreim közül talán én vagyok a legkevésbé bonyolult. 

- Valószínűleg – mosolyodott el Ric. 

- Kérdezz bátran – csukta be könyvét Elijah. 

- Most csőbe húzol! Nincsenek konkrét kérdéseim, csak valahogy úgy érzem, hogy egy rejtély vagy, lehet csak azért mert mindig visszafogott vagy…nem is tudom – vonta meg vállát Alaric. 

- Mindig ilyen voltam. 

- Nem vagy féltékeny Stefanra? Elena nagyon szerette őt. 

- A féltékenység nem az én asztalom. Ahogy a húgom is mondta nagy elemző vagyok, ha úgy tapasztalnám, hogy Elena szíve egy kicsit is Stefan felé kezd újra húzni vagy más felé, azonnal elengedném. 

- Damon? 

- Damon nehezebb eset. Látom, hogy van közöttük valami beteljesületlen. 

- Hogy Caroline-t idézzem, valószínűleg ez csak szexuális feszültség. 

- Okos az a lány. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy Elenának talán nem vagyok közömbös. 

- És én hálás is vagyok neki ezért – mosolyodott el Ric. 

- Nem lett volna jobb neki, valamelyik Salvatore mellett? Kevesebb veszély lenne az életében. Most is meg akarják ölni. Ahogy veled meg is tették, csak Damonnak köszönhetjük, hogy most köztünk vagy. – mutatott rá a tényre Elijah. 

- Nem lett volna jobb. Az egy szerelmi háromszög volt, amibe Elena kezdett tönkremenni. Kedvelem Stefant, Damon pedig a legjobb barátom, de nekem Elena számít. Megváltoztattad, kiegyensúlyozottá tetted és felszabadulttá. Más ember lett. Olyan, amilyennek mindig is lennie kellett volna. Ezt te is tudod. Veszély meg mindig leselkedik, és mögöttetek ezer év tapasztalata van ennek elhárításában. Hol lehetne nagyobb biztonságban? 

- Ezek megtisztelő szavak köszönöm – hajtotta meg fejét mosolyogva az Ős. 

- Tényeket mondtam, ne köszönd. Egyébként mi van Antonékkal? Az embereid nem találtak semmit? 

- Nem, és emiatt aggódom. Mintha teljesen visszahúzódtak volna, ami nem jó jel. Egyértelműen készülnek valamire – csóválta meg fejét Elijah. 

- Nem gondolod, hogy el kellene vinni innen anyátokat, és Finn-t? 

- Klaus és én már beszéltünk erről. Olyan helyre kellene vinni őket, ahová nem léphetnek be vámpírok, csak mi. 

- Elenáék háza? 

- Nem jó, oda a Salvatore-k és Katerina is bemehet. Olyan hely kell, ahová csak a családunk léphet be. 

- Akkor mi lesz? 

- Hamarosan cselekednünk kell, Anton mindent tud és ő az egyetlen aki ki tudja nyitni anyám koporsóját. Biztos vagyok benne, hogy nem elégszik meg azzal, hogy megölje azokat akiket szeretünk, főleg ha rájön nálad nem járt sikerrel. Bennünket akar majd megölni, és ehhez szüksége lesz anyánkra. 

- Ez eléggé sanszos – bólogatott Alaric. 

Ebben a pillanatban elhallgattak, mert veszekedést hallottak a kertből. 

- Nem érdekel a magyarázkodásod Elena – mondta Damon dühösen. 

- Én nem magyarázkodom Damon, elmondtam a tényeket. Szeretjük őket. 

- Hogy szerethetitek ezeket a szörnyetegeket? Klaus elrabolt és megölt, Elijah szintén elrabolt, kitéve a húga kénye-kedvének, és te vele hálsz? Mindnyájunknak csak szenvedést okoztak – kiabált Damon. 

- Igen igazad van, szenvedést okoztak, de én túlléptem rajta, Ric is és Caroline is. 

- Az a szőke liba mindig befolyásolható volt. De te és Ric? 

- Ne beszélj így a barátnőmről, aki részt vett mindenben amit kitaláltatok és veszélyeztette az életét értünk, értem. Két hónapja mindennap itt vagy, láthatod hogyan bánnak velünk. 

- Tökmindegy mit mondok, teljesen a befolyásuk alatt állsz – legyintett Damon. 

- Mindannyian befolyásoljuk egymást. Te is azt próbálod tenni velem. Miért nem fogadod el a helyzetet Damon? Stefan és Tyler elfogadta. 

- Stefan mindig mindent elfogadott. Most azt is, hogy Katherine-nel császkál. 

- Egyébként, ha már a befolyásolásnál tartunk, akkor tudnod kell, hogy Katerinát azért nem ölték meg az Ősök, mert én megkértem őket erre. 

- Katerina???? Már így szólítod, régen szimplán Katherine volt. Ebből is látszik a befolyásuk. 

- Gyerekes vagy Damon. Velük töltöm az időmet, nyilván átragadt rám egy két kifejezésük, ahogyan rájuk is a mi beszédünkből. Egyébként a lényeg nem azon van, hogyan szólítom, hanem hogy életben van. Miattatok kértem, hogy így legyen. Nem akartam, hogy egyedül legyetek. 

- Szerintem nem kértük, hogy az érdekünkben bármit is tegyél, főleg nem Katherine-t. 

- Szeretted őt Damon és ő is téged, ahogyan Stefant is szeretitek mindketten. 

- Ő az öcsikémet szereti. 

- Mindkettőtöket szereti, és bármit megtesz értetek akármilyen is. Ezért nem akartam, hogy megöljék. 

- Nagyon nagylelkű vagy Elena. 

- Nincs szükségem a szarkazmusodra Damon. Boldog vagyok. Régóta nem éreztem már ezt. 

- Hogy lehetsz boldog, amikor bármikor megölhet ez az Anton? – vonaglott meg a férfi arca. 

- Bízom Elijah-ban és a többiekben is. Benned is bízom – mondta békülékenyen Elena. 

- Elijah a szent – mondta gúnyosan Damon. 

- Nem szent, egyikünk sem az, mindannyian követtünk el hibákat, de ne feledd, hogy ő mentette meg Alaric életét, amikor ti azzal voltatok elfoglalva, hogy mit terveznek ellenünk az Ősök. Akik valójában nem terveztek semmit– fonta össze karjait maga előtt Elena. 

- Na jó, én ezt nem hallgatom. 

- Ne Damon, ne váljunk el haraggal. 

- Nem haragszom rád Elena. Szeretlek, mint azt már mondtam neked, bár elég elutasító választ kaptam. Az öcsém is szeret téged, de úgy látszik egyikünk sem elég jó neked – villámlott a vámpír szeme. 

- Ne kezd el ezt Damon! Megfojtottatok a féltésetekkel, a felesleges összeesküvés elméleteitekkel, nem bírtam volna már sokáig. Azt hiszem így is úgy is vége lett volna – remegett meg Elena hangja. 

- Na ja, Elijah-val és a gyilkos testvéreivel sokkal jobban jártál. Gondolom hőn szeretett szerelmedtől még azt is elfogadnád, ha vámpírrá változtatna. 

- Túl messzire mész! Kár volt erőltetnem ezt a beszélgetést. Én csak azt szerettem volna…  –  hallgatott el Elena és a földet nézte könnyein át. 

- Mit? Azt, ha megértelek? Ezt elvesztetted, sosem foglak. Lehet, hogy bárki mást igen, de téged nem. Visszaéltél azzal, hogy vonzódom hozzád, hogy szeretlek! Irányítani próbáltál, sőt még most is azt próbálod. 

- Damon….- kezdte bizonytalan hangon a barna lány utat engedve a könnyeinek. 

Alaric és Elijah némán ültek a szobában egymást nézve. Nem volt ínyükre a kinti beszélgetés. A tanár érezte, hogy Damon szavai hogy omlasztják össze az új Elenát, és hogyan kezd visszatérni a lány, Elijah előtti gyötrődő énje. Nem hagyhatja, akármennyire is szereti Damont, Elena az ő felelőssége. Félretette laptopját és felállni készült. 

- Ne, majd én – intett neki Elijah. 

- De… - kezdte Alaric.
- Tudom, hogy Elena a te felelősséged, de Damon a barátod, és mint hallhattad engem nem igazán kedvel. Ne rontsd el a barátságodat vele. Menj inkább ki a konyhába, hogy ne is lássa, hogy itt vagy – mondta csendesen Elijah és Ric bólintva felállt elhagyva a szobát. 

- Damon itt az ideje, hogy menj! – lépett ki a kertbe Elijah. 

- Ezer örömmel – húzta fel orrát a férfi. 

- Előtte azonban kérj bocsánatot Elenától – tette a vámpír mellkasára a kezét az Ős. 

- Nem hiszem, hogy bármi olyat tettem, ami ezt indokolná. 

- Ne, Elijah ez tényleg nem szükséges – rázta meg fejét Elena. 

- Látod? – húzta félmosolyra a száját Damon. 

- Rendben, az ajtóhoz kísérlek. Kedvesem rögtön itt vagyok – simogatta meg Elena arcát Elijah. 

- Csak egy pillanatra Damon – állította meg a férfit az Ős. 

- Nagyon kint akartok tudni ebből a házból, mégis mindig megállítotok valamivel – forgatta szemeit a vámpír és bár már kívül volt az ajtón visszafordult. 

- Ha még egyszer így merészelsz beszélni Elenával, ha még egyszer megpróbálod őt abba a kínlódással teli helyzetbe hozni, amiben veletek volt, nem érdekel mit ígértem neki, meg foglak ölni. Lassan és fájdalmasan – mosolygott jéghidegen Elijah. 

- Nem tűröd a konkurenciát nem igaz? – vigyorgott Damon. 

- Elenát a legjobb szándék vezérelte, amikor beszélni akart veled, te pedig meg sem próbáltad elfogadni, megérteni. Abban sem vagyok biztos, hogy meghallottad minden szavát. Egyébként nem vagy konkurencia, sosem voltál, maximum az öcséd lehetett volna az, de ő okosabb, mint te vagy. Most már elmehetsz, de jobban teszed, ha a hátad mögé tekintgetsz. Figyelni foglak! – mondta cseppet sem kedves hangon Elijah és becsapta a vámpír orra előtt az ajtót. 

Másnap délelőtt családi megbeszélést tartottak, amit Elijah kezdeményezett. 

- Nem bízom Damonban. Még ha nektek nem is akar ártani, a felénk irányuló gyűlölete kiszámíthatatlanná teszi – tárta szét kezeit az Ős. 

- Sosem bíztam benne – mondta Kol. 

- Mégis mit tudna tenni? – kérdezte Rebekah. 

- Damon mindig kitalál valamit, amiből valakinek baja származik – mondta meggyötört hangon Elena. 

- Mi a baj Elena? Borzasztóan festesz – jegyezte meg Klaus. 

- Hová tetted a modorodat bátyám? – nézett rá csúnyán Becca. 

- Mi történt? – kérdezte Caroline, miközben nem tetszően rázta a fejét kedvese felé, annak modortalan beszólása miatt. 

- A tegnapi beszélgetése Damonnal nem volt éppenséggel vidám hangvételű – felelt a lány helyett Alaric. 

- Damon egy barom volt tegnap – szólalt meg Elijah kissé dühös hangon, és mindenki felkapta a fejét. 

- Barom? Azt mondtad barom? Még az életben nem használtál ilyen csúnya kifejezést – jegyezte meg meglepetten Kol. 

- Damonban meg van az a képesség, hogy a legrosszabbat hozza ki az emberből – sóhajtotta Caroline. 

- Nem számít, nem volt túl felemelő a beszélgetés, de hát ez van – próbált elengedni egy gyenge mosolyt a hasonmás. 

- Elena! Állok szolgálatodra, ha bármit tehetek hogy jobban érezd magad – állt fel Kol és bokáit összecsapva meghajolt. 

- Köszönöm, de megleszek te örök bohóc – mosolyodott el Elena. 

- Látjátok, ő nem szemtelen pszichopatának lát, hanem egy bohócnak – vágott önelégült képet Kol. 

- Jesszus tesó! Nem tudtam, hogy ennyire a lelkedbe gyalogolunk ezzel a pszicho dumával – forgatta a szemeit Becca. 

- Kol, egy szóval sem mondtam, hogy nem vagy pszichopata – nevette el magát Elena. 

- Tudtam én, hogy valahogy jobb kedvre foglak deríteni. Ha lelkizni akarsz állok rendelkezésedre – vigyorodott el a bolondos Ős. 

- Szólni fogok, megígérem – bólogatott a hasonmás és érezte, hogy a lelke valamivel könnyebbé vált. Szerette, hogy olyan emberek között van, akik mindig megpróbálják felvidítani, akik folyamatosan megnevettetik, akik nem telepednek rá. 

- Kol, át akarod venni Rebekah és az én szerepemet? Te pernahajder! – vágott egy párnát Caroline az Őshöz. 

- Most ilyen csajos kedvemben vagyok. Ez valószínűleg valami pszichopata dolog lehet – vonta meg vállát Kol nevetve. 

- Inkább térjünk vissza Elijah-hoz – fogta meg az Ős kezét Elena. 

- A lényeg, hogy nem bízom Damonban és a fejünk felett lóg Anton, akiről még semmi hír nincs. Niklaus és én már beszéltünk a koporsókról, és tegnap Ric-kel is ejtettünk néhány szót erről. El kell döntenünk mi legyen velük, hol tároljuk őket. Itt nem maradhatnak, Anton tud róluk – nézett a többiekre Elijah. 

- Tetessünk újra védelmet a házra, Bonnie biztos segítene – szólalt meg Becca. 

- Nem akarom, hogy itt legyenek a koporsók. Azt akarom, hogy olyan helyen legyenek, amit csak mi ismerünk, és elterjesszük a természetfelettiek körében, hogy nincs a villában egyik koporsó sem – válaszolta Elijah. 

- Miért akarod, hogy elterjedjen? – kérdezte szemét összehúzva Ric. 

- Azért, hogy ne akarjanak bejutni a házba, vagy ha mégis megteszik, akkor ne találjanak semmit. A védelem szükséges lesz, de ne felejtsétek el, hogy Antonnak erős boszorkány ismerősei vannak, akik nem rettenek meg a fekete mágiát használni. 

- De hová vigyük őket? – vonta össze szemét Caroline. 

- Csak olyan helyre vihetjük, ahol ember él, és nem tud bejutni vámpír – mondta Kol. 

- Boszorkánynak nem kell engedély és Antonnak van belőle pár – válaszolta Ric. 

- Rohadt boszorkányok, gyűlölöm őket – fröcsögte Becca. 

- El kellene égetnünk anyánkat. Finn-nel nem tudnak önmagában mit kezdeni – tárta szét kezeit Klaus. 

- Nem tudjuk, mi történne akkor, ha elégetnénk őt. Lehet, hogy olyan helyre kerülne megint, ahonnan újra manipulálhat ahogyan tette ezt, amikor meg akart öletni engem speciel pont veled – vetett ellen Elena. 

- Igazad van kedvesem, ez nem jó megoldás – simított végig a hasonmás haján Elijah. 

- Szerintem Elenának ideje lenne vásárolnia egy házat, ő az egyetlen ember közöttünk – nézett a többiekre Kol. 

- Ki van zárva. Ismerik a nevét Antonék ebben biztos vagyok, ráadásul egy 19 éves lánynak minek egy külön ház, amikor ott van a szüleié és egy villában lakik? És a pénz? – kérdezte Caroline. 

- Nem úgy gondoltam, hogy Elena Gilbert név alatt venné. Hamis iratokra gondoltam, pénz meg nem akadály – felelte az Ős. 

- Ez ideiglenesen megoldás lehet, de nem végleges. Meg kell ölnünk Antont, és ha esetleg teremtett vámpírokat azokat is, hogy teljesen biztosak legyünk abban, hogy véglegesen megszűnik a vérvonala – mondta Klaus. 

- Hamis iratok? – húzta el száját Ric. 

- Kicsit legyél már lazább. Mit gondolsz én hány név alatt futottam az ezer év alatt? – csimpaszkodott Rebekah a tanár nyakába. 

- Rendben benne vagyok. Szerezzétek meg a papírokat, de azt szeretném, hogy a fényképes igazolványokon nem pont így nézzek ki. Ha bármi módon kutakodni kezdenek, akkor ne jöhessenek rá azonnal, hogy én vagyok – egyezett bele a hasonmás. 

- Paróka, smink, pár szivacs ide-oda, totál átalakítunk, magadra sem fogsz ismerni drága. Milyen nevet szeretnél? Születési hely satöbbi? – vigyorgott Kol. 

- Ha meglátom mit varázsoltok belőlem, a nevemet is kitalálom – nevetett Elena. 

- Hol akartok házat venni? – tette fel a jogos kérdést Caroline. 

- A közelben. Nem hagyhatjuk őrizetlenül a koporsókat – válaszolta Klaus. 

- Szóval itt Mystic Falls-ban? – vonta össze szemöldökét Ric. 

- Nem probléma, a legjobb ingatlanos hölgy teljesen meg van értem őrülve – kacsintott Kol. 

- Miss Hydrogen? – kiáltott fel egyszerre Caroline, és Elena döbbenten. 

- Kicsoda? – vonta fel a szemöldökét Becca. 

- Ez a gúnyneve. Olyan szinten van szőkítve a haja, hogy az már fehér. Egyébként Vera Perkins a neve. A csaj levakarhatatlan. Jól belenyúltál Kol – mondta a hasonmás egy fintor kíséretében. 

- Nem aggódj értem drágaságom, elintézi amire szükségünk van, aztán megigézem, hogy kopjon le rólam Ms. Hydrogen – válaszolta Kol. 

- Remek, akkor máris akcióba lendülhetsz – csapta össze tenyerét Nik. 

- Beszélj meg vele egy találkozót a Grillben, és kérd meg, hogy hozza el az összes eladó ház portfolióját, ami a városban található – szólalt meg Elijah. 

- Intézem – állt fel Kol és búcsút intett. 

- Beszélnünk kell Bonnie-val. A villára és a házra is amit veszünk kellene valami védelem – mondta Klaus. 

- Nem lesz túl boldog, hogy segítenie kell nektek – jegyezte meg Ric. 

- Ez nyilvánvaló, éppen ezért úgy tálaljuk neki, hogy a ti érdeketekben kell ezt megtenni. Így kevésbé fog ellenállni – válaszolta Klaus. 

- Ezt nem is akarom hallani. Máris rosszul érzem magam ettől a hazugságtól – sóhajtotta Elena. 

- Azért nem teljesen hazugság – jegyezte meg Becca. 

- De nem is az igazság. Nem szeretjük átverni a barátainkat, ezt megérthetitek – szólalt meg Caroline. 

- Nem árulhatjuk el neki Esthert és Finn-t – mondta Klaus. 

- Tudom, nem fogjuk. Úgy lesz, ahogy akarjátok. Végeztünk? – kérdezte Caroline. 

- Úgy gondolom igen – bólintott Elijah. 

- Remek! Gyere Becca, ma felhívott Carol Lockwood, és találkozónk van vele. Meg akar bízni a Halloween-i parti megszervezésével – állt fel Caroline. 

- Micsoda? Ezt miért nem mondtad? – nézett szerelmére a hibrid. 

- Pont a megbeszélés előtt hívott Carol. Nem volt lehetőségem szólni. 

- Nem örülnék neki, ha elvállalnátok. Túlzottan szem előtt lennétek, és mivel nincsenek híreink Antonról, bármi történhet – sóhajtotta Klaus. 

- Caroline végig velem lesz. Nem fogom elengedni magam mellől. Egyébként ez egyértelműen egy nagyszabású parti lesz, szóval bátyám nyugodtan besegíthetsz és akkor a te szemeid előtt is ott lennénk. Ric tutira be lesz fogva – nézett Rebekah a tanárra, aki egy lemondó mosoly kíséretében bólintott. 

- Na jó, ezt majd megbeszéljük, ha hazaértünk, most már indulnunk kell. Carol nem szereti, ha késik az ember. Sziasztok – majd csókot nyomott a hibrid szájára és maga után húzta a szőke Őst Caroline. 

- Hmm...elég nagy szó, hogy Carol másnak engedi át a szervezést – szólalt meg Elena. 

- Gondolod, hogy megigézték? Vagy Tyler közelében akarja tudni Caroline-t? – kapta fel fejét Klaus. 

- Jézusom! Kicsit paranoiás vagy nem gondolod? – forgatta szemeit Ric. 

- Carol verbénát iszik. Éppen tegnap futottam vele össze és bűzlött tőle, úgyhogy megnyugodhatsz Niklaus. Tylernek pedig barátnője van, akit nagyon kedvel Carol. Erről is érdeklődtem nála tegnap – nyugtatta meg testvérét Elijah. 

- Tényleg paranoiás vagyok, de rettenetesen nyugtalanít, hogy semmi hír Antonékról – sóhajtotta Klaus. 

- Mindannyiunkat nyugtalanít, de ha pánikolunk attól nem lesz jobb, csak szétesünk – mondta Elijah. 

- Igazad van. Benézek a városba – állt fel a hibrid. 

- Szeretnék hazaugrani, hogy találkozzak Jeremy-vel – szólalt meg Elena és Elijah készségesen felállt. 

- Maradj testvérem! Majd én elviszem Elenát, és végig vele leszek. Jó lesz így Elena? – kérdezte Klaus. 

- Igen, köszönöm. 

- Köszönöm Niklaus – mosolygott Elijah. 

- Induljunk! – intett a hibrid. 

Rebekah és Alaric csendesen feküdtek egymás mellett. Mióta a tanár vámpír lett, az együttléteik még felszabadultabbá váltak ösztöneikből fakadóan. 

- Hogy állsz a regényeddel? – szólalt meg a lány. 

- Nektek köszönhetően nagyon jól. Már csak pár fejezet hiányzik – válaszolta a férfi. 

- Elhanyagoltam mostanában, hogy elolvassam. Ne haragudj rám! – bújt Becca a tanárhoz. 

- Sosem tudnék haragudni rád. Szeretlek! – puszilta meg a lány haját Alaric. 

- Én is szeretlek. 

- Jó veletek lenni. Annyi minden jó történt velem, mióta veletek vagyok. 

- Mi az életet pörgősen szeretjük. Ezt szoktuk meg. Örülök, hogy szeretsz bennünket. 

- Tegnap beszélgettem Elijah-val, már amíg Damon kiabálása félbe nem szakította a diskurzust. 

- Miről beszélgettél vele? 

- Úgy gondoltam, hogy őt ismerem a legkevésbé közületek, és többet akartam róla tudni. 

- Sikerrel jártál? 

- Őszintén szólva, minden amit tudnom kellett róla, azt mint kiderült már tudtam. Ebben meg is erősített a beszélgetésünk. 

- Szeretem Elijah-t. Ő az én pótapukám. Mióta pedig van neki Elena, azóta ő a jó fej pótapukám – nevette el magát Rebekah. 

- Furcsán gondolkodó család vagytok ti, de imádni valóak – nevetett fel Ric is. 

- Mi volt Damon és Elena között? Szegény lány teljesen ki volt borulva – érdeklődött a szőke Ős. 

- Damon a szokásos Damon volt. Tudod milyen égetően fájók és idegesítőek tudnak lenni a szavai, az arckifejezései. Ezt rázúdította Elenára. Egy idő után hallottam Elena hangjában ugyanazt a gyötrő bizonytalanságot, ami Elijah előtt jellemezte őt. Irtó pipa voltam rá. Ki akartam menni, és leállítani, de Elijah nem engedte. Tudja, hogy milyen jó barátok vagyunk Damonnal, nem akarta, hogy ez megromoljon, ezért ő állította le. 

- Elijah olyan nagylelkű tud lenni. Ez a vonás egyikünkben sincs meg. Tényleg jó fej pótapu – bólogatott mosolyogva Rebekah és Alaric nem bírta megállni nevetés nélkül. 

Caroline egy nagy sóhajjal bújt be Klaus mellé az ágyba. Kimerítette az egyeztetés Carollal, ráadásul ahogyan a többieket is őt is nyomasztotta ez az Anton ügy. 

- Fáradt vagy szerelmem? – húzta magához a hibrid. 

- Nagyon annak érzem magam. Nem fizikailag, inkább szellemileg, lelkileg. 

- Mi a baj? 

- Anton és ez parti. 

- Anton engem is nyugtalanít, de ne aggódj le fogjuk győzni. 

- Féltem Elenát. Ő a könnyebbik célpont. Ezzel Rebekah is egyetért. 

- Mindannyian egyetértünk. Nem engedjük őt egyedül sehova. Ma én vittem haza, megvártam és együtt jöttünk vissza. 

- Ez rendes volt tőled. 

- Inkább természetes volt tőlem. 

- Őrületesen sokat változtál az előnyödre – mondta büszkén Caroline és megpuszilta a férfi arcát. 

- Ezt neked köszönhetem drágám. 

- Nem csak nekem, mindenkinek. 

- De te kezdted el megváltoztatni a nézeteimet. 

- Hát, ehhez kellett az is, hogy odáig legyél értem – nevetett fel a szöszi vámpír. 

- Most is odáig vagyok érted, sőt még jobban odavagyok érted, mint voltam – csókolta meg a lányt a hibrid. 

- Tudom miről beszélsz, én is ezt érzem. Kész őrület, de jó őrület – csillogott Caroline szeme. 

- Akkor ez itt az őrültek szobája, úgy hogy tegyünk is valami őrülten jót – mondta sikamlós hangon Klaus és elkapva Caroline-t, maga alá rántotta, aki felsikoltott a váratlan mozdulattól, majd a szája elé kapta a kezét. 

- Hát drágám, ezt még Elena is meghallotta a többiekről nem is beszélve. Inkább engedd, hogy én fogjam be azt a gyönyörű szádat – mondta a férfi és forrón megcsókolta a lányt, aki engedelmesen simult szerelme karjaiba. 

Elena és Elijah szorosan egymást ölelve feküdtek. A férfit továbbra is aggasztotta szerelmének tegnapi beszélgetése Damonnal. Tegnap este nem akarta bolygatni a dolgot, bár fájt látnia mennyire szenved Elena. 

 - Szótlan vagy kedvesem – simogatta meg a lány kezét. 

- Ne haragudj, csak annyi minden jár a fejemben – fordult a férfi felé a hasonmás. 

- Damonról van szó? – kérdezte Elijah. 

- Annyira bántó volt, amiket mondott, és ahogyan mondta – gördült le egy könnycsepp Elena arcán. 

- Szerelmes beléd, te pedig azokkal vagy, akiket mindennél jobban gyűlöl. 

- Nem akarom, hogy szerelmes legyen belém, azt akarom hogy tovább lépjen, ahogyan Stefannak is ezt kívánom. Stefan sosem beszélt volna velem ilyen bántóan. Ahogyan azt mondta, hogy nem elég jók nekem, az olyan megalázó volt, és azt feltételezni, hogy visszaélek az érzéseivel. Ez nem igaz Elijah – sírt csendesen a barna szépség. 

- Nekem nem kell magyarázkodnod Elena. Damon mindent vagy semmit ember és ez kiszámíthatatlanná teszi. 

- Tudja nagyon jól, mennyire szerettem Stefant, és tény hogy Klaus közrejátszott abban, hogy elszakadjunk egymástól, de amikor újra együtt lehettünk volna ő folyamatosan elutasított, és csak a hülye bosszún járt az esze. Nyilván én is hibás vagyok, de úgy érzem Damon az egészet rám akarja tolni. Ez azért nem igazság. 

- Nem akarom, hogy ezzel foglalkozz Elena. Nem akarom, hogy újra sérüljön a lelked csak azért, mert Damon sértve érzi magát – fogta meg a lány arcát Elijah. 

- Én sem akarom, hogy olyan legyek, mint régen. Megváltoztattál engem, és szeretem azt akivé váltam melletted. Olyan jó ember vagy – fúrta a fejét a férfi mellkasába Elena. 

- Enyém a megtiszteltetés kedvesem – ölelte át szorosan a hasonmást a férfi. 

- Ugye sosem engedsz el? Mindig együtt leszünk? – kérdezte a lány. 

- Örökkön-örökké – suttogta az Ős 

- Örökkön-örökké – suttogta Elena is és egy forró csókkal pecsételték meg esküjüket. 

Katherine élvezettel ült egy hotel kádjában. Éppen Londonban múlatták az idejüket. Stefan még nem állt készen, hogy visszatérjenek Mystic Falls-ba, ő meg a háta közepére kívánta az Ősökkel teli kisvárost, főleg Kol miatt. Ahányszor eszébe jutott a férfi, annyiszor rázta ki a hideg és szinte émelygett a gyomra. Szerencsésnek érezte magát, hogy még él, bár nem értette miért hagyták életben. Megvonta a vállát. A lényeg, hogy még él, messze van attól az átkozott várostól és vele van Stefan. Jól kijöttek egymással, és mintha a férfi kezdett volna kikerülni a drágalátos kis Elena és az unalmas udvarlója hatása alól. Megcsóválta a fejét. Hihetetlen, hogy az a szende kis liba tulajdonképpen az ő leszármazottja. Isobelben bezzeg volt kurázsi. Kár, hogy meghalt, véleménye szerint Elena az aki nem érdemli meg az életet. Bár végül is mindegy, most hogy Stefan mellette van, a lány meg Elijah mellett, ez már nem számított. Merengéséből Stefan hangja térítette magához. 

- Katherine, beszélnünk kell! 

- Gyere be a kádba mellém Stefan – válaszolta csábos hangon az 500 éves vámpír. 

- Most nincs kedvem ehhez a játékhoz! Azonnal beszélnünk kell! 

- Atyám! Mi történt? Olyan a hangod, mint aki szellemet látott! – vonta össze szemöldökét a nő, de gyorsan kiszállt a kádból, majd nagyjából megtörölközött és magára kapott egy köntöst. 

- Na, végre! – toporgott a férfi a fürdő előtt. 

- Mi van? Kezdesz megijeszteni – nézett kissé zavarodottan Katherine. 

Stefan arcán ijedtség, zavar és düh látszódott. 

- Ismersz egy olyan vámpírt, hogy Anton? 

- Nem hallottam róla. 

- Kutatott utánam, és Damon után is. Engem talált meg előbb. 

- Mit akar tőled? 

- Tudja a történetemet Elenával, az Ősökkel. Tud Estherről, Finnről. Be akar szervezni a bandájába, és a segítségemet kéri, hogy öljük meg őket. 

- Micsoda? Az Ősöket nem lehet megölni, honnan szalajtották ezt az embert? Elmondtad neki, hogy milyen veszteségeket szenved az, aki szembeszáll velük? 

- Nem. Nem mondtam neki semmit, időt kértem. Elenát és Caroline-t meg akarják ölni. Alaric-ot állítólag már megölték. Azért teszik, hogy az Ősök szenvedjenek, de tud valamit Estherről is amit nem árult el, csak akkor ha beállok a kis seregébe. Mondanom sem kell, hogy a rosszabbik énemet szeretné látni. 

- Ez őrület! Semmi értelme. Ebbe nem mehetsz bele. Az is csoda, hogy az Ősök életben hagytak bennünket. Meneküljünk Stefan – mondta rémülten Katherine. 

- Felfogtad, hogy azt mondtam Alaricot megölték? – kiabált a férfi. 

- Jó, akkor hívd fel Damont. Azt mondtad otthon van már. Kérdezd meg tőle mit tud. 

- Nem is áll szóba Alariccal, és egyébként sem hívhatom fel őt. Gyűlöli az Ősöket, még a végén önként ajánlkozna ebbe a fekete seregbe. 

- Nem tenné, hiszen Elenát is meg akarják ölni. Különben, ha Alaric halott lenne, arról biztosan tudna, és már hívott volna téged – próbálta nyugtatni Katherine a kisebbik Salvatore-t. 

- Beszélnem kell valamelyik Őssel. Igen, ez lesz a megoldás – sóhajtotta Stefan. 

- Felőlem! De, ha lehet ne Kollal beszélj, a hideg is kiráz tőle – mondta undorral a hangjában a nő. 

- Egyszer elmondhatnád mi is történt mostanában közted és az Ősök között – nézett Kathrine-re a férfi. 

- Majd egyszer…talán – vágott egy fintort a barna vámpír. 

- Hello Elijah! Beszélnünk kell. Kifejezetten engem kutatott fel egy Anton nevű vámpír, aki ellenetek szervez sereget, és azt állítja megölte Alaricot és meg akarja ölni Elenát és Caroline-t is – szólt bele a telefonba rekedt hangon Stefan és feszülten figyelte az Ős válaszát, Katherine-nel az oldalán.

Chapter 31

El sem hiszem, hogy befejeztem...de íme! :)))
Jó szórakozást hozzá!!!

A döntés

Ric elgondolkozva ballagott az erdőben. Mióta Rebekah megmutatta neki, hogy hol és hogyan is éltek ezer éve, egyfolytában arra gondolt, hogy erről írnia kellene. A lány tényeket mondott el, de nyilvánvaló volt, hogy nem írhatott egy tényfeltáró könyvet, hiszen a mai történész társadalom azonnal támadta volna, és bizonyítékokat követelt volna tőle ezek alátámasztására. Elmosolyodott, ha arra gondolt, hogy az Ősök erre igencsak eleven bizonyítékok lennének, de persze ez nem volt járható út. Így egy történelmi regény mellett tette le a voksát, amivel Becca és a többi Ős is egyetértett és felajánlották segítségüket. Elképesztően sok információ birtokába jutott, és amikor megszállta az ihlet, mindig az erdőbe jött ki, hogy fizikailag is közel kerüljön a helyhez. Hetente nagyjából három esetleg négy napot jött ki ide pár órára, és felvázolta az írását, amit otthon, vagyis leginkább a Mikaelson villában be is csapkodott a laptopjába. Jól haladt hála a kapott segítségnek. Barátnője mindig elolvasta a megírt fejezetet és néhány helyen pontosított, sőt néha nagyon jó ötletekkel állt elő. Leült az egyik szikla tövébe, amely a barlangjárat része volt, és elővéve vázlatfüzetét belemerült az írásba. 

Damon távolabbról figyelte barátját. Hiányzott neki Ric, talán jobban mint Elena, ugyanakkor dühös is volt rá, az Ősökkel való lepaktálása miatt. Szeretett volna beszélgetni vele, együtt iszogatni és mindent, amit régen együtt csináltak. Tudta, hogy ő is hiányzik Alaricnak, hiszen folyamatosan üzeneteket küldött neki. Kicsit olyanok lettek egymásnak, mint a testvérek. Ric más volt, mint Stefan. Lazább, mégis meg volt benne az a képesség, hogy valamennyire kordában tartsa őt. Volt néhány nézeteltérésük, és Damon tudta, hogy ez leginkább az ő hibája volt, mégis ha bajban volt Ric ott állt mellette. Tudta, hogy függetlenül az Ősökkel való kapcsolatától most is ott állna mellette. Oda kellene mennie hozzá, és megmondani, hogy nincs harag, hogy maradjanak barátok, de akkor hazudna a tanárnak. Barátja akart maradni, de még volt benne némi harag az Ősök miatt, és hogy kijátszották őket, amiben Ric is részt vett. Sóhajtott egyet és tovább nézte ahogyan a férfi sebes mozdulatokkal ír a füzetébe. A következő pillanatban azt látta, hogy Ric a nyakához kap majd oldalra dől, és ömleni kezd a vére. Azonnal mellette termett. 

- Ric - suttogta Damon rémülten. 

- Damon – gurgulázta a férfi, mert már a száján is dőlt a vére. 

- Hol a gyűrűd? - kérdezte a vámpír kétségbeesetten. 

- A villa… - halt el Ric hangja. 

Damon nem teketóriázott, megharapta csuklóját, és a haldokló szájához emelte. 

- Innod kell Ric különben meghalsz – suttogta az idősebb Salvatore és teljesen belenyomta csuklóját a férfi szájába. 

Nem érezte Alaric pulzusát és érezte, hogyan uralkodik el rajta a pánik. Nem tudta, hogy jutott e véréből a férfi szervezetébe. A tanár arca és nyaka merő vér volt. Újra megharapta csuklóját és újra a szájába nyomta kezét, majd fájdalom nyilallt a hátába és Ricre dőlt. 

- Ki vagy? Mit csinálsz itt vámpír? – fordította a hátára valaki durván. 

Három férfi és egy nő állt felette, és két szív dobogását hallotta. Aki kérdezett annak nem hallotta a szívdobbanásait, nyilvánvalóan egy vámpír volt. Sötét haja volt és erősen borostás. A másik vámpír szőke volt és akkora, mint egy kétajtós szekrény. A velük lévő két embert furcsának találta Damon, megesküdött volna rá, hogy nem egyszerű emberek. Minden érzéke veszélyt szimatolt. 

- Samuel vagyok. Megéreztem a vér szagát és itt találtam ezt az embert – nyögte Damon. 

- Samuel ki? 

- Samuel Taylor. 

- Mit kerestél az erdőben? – kérdezte a szőke. 

- Átutazóban vagyok. Még nem vagyok régóta vámpír kerülöm az embereket, de ennek a vére idevonzott – hazudott tovább Damon. Fogalma sem volt, kik ezek és mit akarnak Ric-től. 

- Ő a mi prédánk – rúgott bele egyet a sötét hajú. 

- Elnézést, még nem tudom kontrollálni magam – nézett ártatlanul az idősebb Salvatore. 

- Egyedül vagy? 

- Igen. 

- Szóval nem ismered ezt az embert? 

- Nem. Miért ő a prédátok? 

- Semmi közöd hozzá – rúgta arcon a szőke. 

Damon orrából ömleni kezdett a vér, és érezte hogyan megy fel benne a pumpa, de nem tudott mozogni, a hátában lévő fadarab rossz helyen volt, ráadásul nem volt benne biztos, hogy elbírna velük. 

- Anton, menjünk már ha végeztünk – szólalt meg az egyik ember. 

- Előbb megnézem biztos halott e ez a rohadék – válaszolta a sötét hajú férfi. 

- Miért öltétek meg? Ártott nektek? – kérdezte Damon, és felkészült rá, hogy újra megrugdossák. 

- Akik ártottak nekem, azokat nem lehet megölni, de a szeretőiket igen – vigyorgott az Anton nevű férfi. 

Ebben a pillanatban Ric kezdett magához térni, és Damon konstatálta, hogy használt a vére. Jelen helyzetben nem tudta, hogy ennek örüljön e vagy sem.  

- Hát nem döglöttél meg kutya – rúgott bele egyet a szőke. 

- Törd ki a nyakát, úgy biztos, hogy megpusztul – vetette oda Anton és Damon megrémült, hiszen Alaric szervezetében ott volt a vére. 

- Mi ez az ijedtség kisfiam? Még sosem törted ki senkinek a nyakát? – vigyorgott a szőke, majd Damon hallotta a reccsenést. Behunyta a szemét és visszatartotta a könnyeit. 

- Na, most már biztos, hogy halott ez a hímringyó – rúgott egy utolsót Alaricba Anton. 

- Mit csináljunk vele? – bökött a szőke a még mindig behunyt Damon felé. 

- Vedd ki a hátából a karót, aztán menjen. Még ifjú vámpír és nem ismer itt senkit. 

- És a halott féreggel? 

- Dobd le azon a járaton, ott rohadjon el a teste. Remélem azok az álnok rohadékok keresik majd, és mire megtalálják, addigra a szőke Ős szuka teljesen ki fog készülni – nevetett gonoszul Anton. 

A szőke nagydarab vámpír megfogta Alaric testét és lehajította a járatba, majd durván megfogta Damont és kirántotta a hátából a karót. A kékszemű vámpír összerándult a fájdalomtól és köhögött párat. 

- Menj az utadra, és ne nézz vissza – pöckölte meg Damon orrát a szőke. 

- Mielőtt elindulnál,  kapsz egy kis figyelmeztetést, hogy sose árulj el bennünket. Ők boszorkányok, és elég jártasak a vámpírok kínzásában- vigyorgott Anton, majd maga elé engedte boszorkányokat. 

Egy pillanattal később Damon agya lángokban állt, és összegörnyedt a fájdalomtól. 

- Emlékezz rá ifjú Samuel Taylor, ha bárkinek is elmondod amit láttál, akkor megtalálunk, és nem úszod meg ennyivel. 

- Senkinek nem fogok szólni, nem láttam semmit – nyögte Damon. 

- Húzd el a beledet – lökte meg a szőke és a kékszemű vámpír eltűnt. 

Damon nem ment messze. Megvárta, amíg a vámpírok és boszorkányok elhagyták a terepet. A lejárathoz száguldott és leugrott rajta. Alaric mozdulatlanul feküdt a földön. Damon letérdelt mellé és szomorúan nézte. Nem akart ártani neki, meg akarta menteni az életét és most vámpír lett a barátja. Sóhajtott egyet, majd felnyalábolta a férfit és kiugrott a járatból. 

A Mikaelson villában borozgatós estét tartottak, amin Jeremy is részt vett. Kol és Rebekah egymást ugratták, és Jeremy néha Kol-lal összefogva ugratta az összes jelenlévőt. Elena és Caroline az oldalukat fogva nevettek, Klaus harsány kacaja is felhangzott párszor, és néha még Elijah is hangosan felnevetett. 

- Jaj, de kár hogy Ric lemarad erről – mondta nevetve Elena. 

- Sajnálhatja bizony. Legközelebb felvesszük és akkor nem fog senki semmiről lemaradni – csapta össze kezeit Caroline. 

- Ne már Car! Úgy nem lehet hülyülni, hogy felveszik. Feszélyezne a kamera – mondta Kol. 

- Pont téged öcsém? Jobban elemedben lennél, mint valaha is voltál színművész úr! – dobott egy párnát felé Klaus. 

- Ezzel egyet kell, hogy értsek – bólogatott Rebekah, Elenával és Caroline-nal egyetemben. 

- Igazuk van Kol, imádsz szerepelni és semmi nem gátol meg ebben – jegyezte meg Elijah. 

- Még te is az oldalukon állsz? – kérdezte Kol tettetett felháborodással. 

- Na, erről beszéltem. Színészkedsz most is – mutatott rá a tényre a hibrid. 

- Én viszont biztos, hogy berezelnék a kamerától – mondta Jeremy. 

- Ez igaz – ölelte át öccsét Elena. 

- Rendben nem vesszük fel, csak élő előadásokat láthatunk, mint a színházban– vonta meg vállát Caroline. 

- Ti vagytok a mi privát színi társulatunk – tapsolt Elena. 

- Ilyen remek közönségnek jár a ráadás, nem igaz Jer? Becca? – kérdezte Kol és a másik kettő bólintott. 

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő és összehúzott szemmel néztek egymásra a szobában ülők. Nem vártak senkit, csak Ric-et, de neki kulcsa volt. 

- Megyek megnézem ki az – állt fel Elijah. 

Damon a szokásos sápadtságánál is haloványabban állt a villa ajtajában kezében Alariccal. Zokogott a lelke barátjáért és tudta, hogy nemsokára mások is zokogni fognak érte. 

- Damon! Mi történt? – nyitott ajtót Elijah és összevont szemöldökkel nézte az alélt tanárt. 

- Bemehetnék? – kérdezte megtört hangon a kékszemű vámpír és Elijah kiérezte a hangjából, hogy nagy a baj. 

- Gyere utánam – engedett utat Elijah, majd a vámpír elé lépett és mutatta az utat. 

- Úristen Ric! – sikított fel Rebekah, amikor meglátta a csurom véres tanárt. 

Mindenki dermedten állt. 

 - Tedd le a kanapéra, és mondd el mi történt – mondta parancsoló hangon Elijah. Rebekah, Elena és Jeremy a tanár mellett termettek. 

- Legelső dolog, amit tudnotok kell, hogy Ric vámpírként fog felébredni – nézett a többiekre Damon. 

Elena elkezdett zokogni, Jeremy hófehérre vált arccal állt. Rebekah megállíthatatlanul sírt. Caroline a szája elé kapta a kezét. A három férfi Ős összevont szemöldökkel nézte a Salvatore fivért. 

- Hogy történhetett ez meg? – kérdezte Klaus csipetnyi ingerültséggel a hangjában. 

Damon elmesélte a történteteket. Elena és Jeremy összetörten nézték gyámjukat. 

- Anton? Azt mondtad Anton? – kérdezte meghökkenve Elijah. 

- Igen. Valamiért nagyon utál benneteket. 

- Hogyan lehetséges ez? – nézett Caroline az Ősökre. 

- Nem értem szöszi mit vagy úgy megdöbbenve, elég sokan utálják őket – mondta Damon kissé pimasz hangon. 

- Vigyázz a szádra! – mondta figyelmeztetően Klaus és Kol is tett egy lépést a vámpír felé. 

- Antonnak halottnak kellene lennie – adta meg a magyarázatot Elijah. 

- Vámpír, szóval halott – jegyezte meg Damon. 

- Emberként kellett volna meghalnia egy balesetben – nézett ingerülten Kol a kékszemű vámpírra. 

- Az a rohadék biztos, hogy lopott a vérünkből, amikor szétválasztott bennünket! – sziszegte Klaus és gyilkosan villant a szeme. 

- Igazad van, másként nem történhetett – nézett testvérére Elijah, és az ő szemében is megvillant a gyilkos fény. 

- Kit érdekel ez most! Mi lesz Alaric-kal? Mi van ha nem akar majd vért inni, hogy befejeződjön az átváltozása? – kérdezte hisztérikusan Rebekah. 

- Ha nem akar vámpír lenni Becca tiszteletben kell tartanod és hagynod kell elmenni – mondta csendesen Elijah. 

- Nem! – sikította a szőke Ős miközben Alaric kezét szorongatta. 

Elena még jobban zokogott és Jeremy szeme is könnyes volt, ahogy átkarolta nővérét. Caroline odasietett Rebekah-hoz és átölelte. Testvérei szomorúan néztek egymásra. Damon is összetörve állt. 

Valójában mindannyian féltek attól, hogy amikor Ric magához tér, milyen döntést fog hozni. Keményen benne volt a pakliban az, hogy nem akar vámpírként élni. Ha ez bekövetkezne, akkor mindannyiuk vesztesége és fájdalma mérhetetlen lenne. 

- Szóval Ric, miattatok keveredett ebbe a helyzetbe? – kérdezte nem túl kedves hangon Damon. 

- Miattunk – ismerte el Elijah. 

- Tudtam, hogy rossz dolog fog történni vele, miattatok. Elena, Jeremy jobb lenne, ha kiszállnátok ebből a kis családból, mielőtt nektek is bajotok esik. Nem biztos, hogy lesz ott valaki, hogy megmentsen. Ez az Anton nem őket fogja bántani, hanem azokat akiket szeretnek – nézett a Gilbert testvérekre Damon. 

- Az én hibám. Délelőtt láttam, hogy itt maradt a gyűrűje, utána kellett volna vinnem az iskolába – sírta Rebekah. 

- Nem a te hibád Becca, és nem az ő hibájuk – nézett könnyes szemmel Elena az idősebb Salvatore testvérre. 

- Akkor mégis ki a francé? – tárta szét kezeit Damon ingerülten. 

- Igaza van Elena, a mi hibánk. Veszélyben vagytok mellettünk – nézett a lányra Elijah. 

- Nem foglak itt hagyni sem téged, sem a családot. Szeretlek – sírta el magát Elena és az Ős karjaiba vetette magát. 

- Engem sem lehet eltántorítani – mondta Caroline és átölelte Klaust. 

- Meg kell találnunk azt a szemetet és kinyírni a haverjaival együtt – mondta undorral a hangjában Kol. 

- Damon! Köszönjük, hogy megmentetted Ric életét – lépett a kékszemű vámpír elé kezét nyújtva Jeremy. 

- Nem tudom, valóban megmentettem e – nézett a fiúra szomorúan Damon. 

- Megmentetted. Nem a te hibád, hogy aztán így alakult. Köszönjük – lépett oda Elena is és átölelte a férfit. Rebekah is vetett egy hálás pillantást felé, majd figyelmét újra szerelmére irányította. 

- Damon! Nagyon pontosan írd le a külsejét Anton társainak – szólalt meg Klaus. 

- Nem várhatna ez addig amíg Ric feléled? Most csak a döntésére tudok koncentrálni – kérte Damon. 

- Várhat – egyezett bele Klaus. 

- Fel kellene hívni Stefant, hogy ha Ric esetleg úgy dönt, hogy nem… akkor… - hallgatott el Caroline. 

- El tudjon búcsúzni – fejezte be halkan Elena, és újra könnyek lepték el a szemét. 

Némán álltak a szobában, és feszülten várták, hogy a tanár immár vámpírként magához térjen. Az egész szobában halotti hangulat uralkodott. Damonon látszott, hogy még mindig hibásnak érzi magát, és az Ősökből is áradt a bűntudat. Elena és Jeremy egymás kezét fogva álltak, és mindketten arra gondoltak, hogy nem veszíthetik el gyámjukat. Becca már szinte képtelen volt gondolkozni a benne lévő félelemtől, amit Ric lehetséges elvesztése miatt érzett. Alaric egy hörgés szerű levegővétellel tért magához, és értetlenül nézett körbe.

 - Damon? Hogy kerülsz ide? Mi történt? – kérdezte reszelős hangon. 

A kék szemű vámpír elmondta az erdőben történteket, amit Ric mozdulatlanul hallgatott végig. Amikor Damon befejezte, Ric még jó darabig csendben volt. 

- Ric! Mondj valamit – kérte Elena. 

- Köszönöm Damon, hogy megmentetted az életemet, hogy ott voltál mellettem –nyögte a tanár, majd a többiekre nézett. – Képtelen vagyok ezt felfogni, adjatok egy kis időt. 

- A mi hibánkból történt. A mi idióta családunk miatt. Ne haragudj ránk Ric – nézett könyörgő szemekkel Becca. 

- Nem haragszom rátok. Tudtam mit vállalok, amikor a családotok tagjává váltam. Tudtam, hogy a világ minden pontján vannak ellenségeitek. Tudtam, hogy egyszer megölhetnek amiatt, hogy a családotokhoz tartozom – nézett az Ősökre Alaric. 

- Most mi lesz Ric? Befejezed az átváltozást? – kérdezte kissé remegő hangon Jeremy és a szobában feszült csend lett. 

- Sosem akartam vámpírrá válni – nézett a fiúra és Elenára Alaric. 

Rebekah zokogásban tört ki Elenával együtt. Caroline is csendben sírni kezdett, és érezte ahogyan felidéződik benne apjának az emléke. Damon gyanúsan nagyokat nyelve próbálta visszatartani könnyeit. 

- Alaric! Kérlek gondold ezt át – lépett hozzá Kol és arca olyan komoly volt, amilyennek még soha nem látták. 

- Nem akarlak elveszíteni! Szeretlek! – ölelte át a tanár nyakát Rebekah. 

- Én is szeretlek, nagyon szeretlek – ölelt vissza Ric. 

- Nem teheted ezt velem haver – nézett könnyes szemmel Damon. 

- Mégis csak rajta vagyok azon a rövidke listádon? – mosolyodott el szomorúan a tanár. 

- Az elsők között vagy – húzta egy félmosolyra száját a sötét hajú vámpír. 

- Nem hagyhatsz itt bennünket Ric! Szükségünk van rád! Szeretünk és nem akarunk több családtagot elveszíteni – térdelt gyámja mellé Elena és a mellkasára hajtotta a fejét. 

- De hiszen egy nagy család vesz benneteket körül, akik a legerősebbek a világon – simogatta meg a lány fejét Ric. 

- Te is közénk tartozol, nem akarunk elveszíteni. Nélküled már nem lennénk ugyanazok – szólalt meg a hibrid. 

- Köszönöm Klaus. 

- Kérlek Ric! – potyogtak Rebekah könnyei. 

- Időre van szükségem – törölte le barátnője könnyeit a férfi. 

- Nincs túl sok időd a döntésre ugye tudod? – kérdezte Elijah. 

- Igen – suttogta Ric. 

- Ezt a döntést magadnak kell meghoznod, hagyunk gondolkozni – szólalt meg Elijah. 

- Köszönöm Elijah! Maradjatok, Rebekah szobájában leszek – állt fel a férfi. 

- Szólj, ha szükséged van valamire – nézett kisírt szemekkel a szőke Ős és egy halvány mosolyt engedett el szerelme felé. 

- Mindenképpen – csókolta meg a lány kezét Ric, és elvonult. 

Alaric meg volt rémülve. Fogalma sem volt már mit akar. Nem akart vámpír lenni, de képtelen volt itt hagyni a földi létet. Elena és Jeremy számítottak rá, és ő megígérte nekik, hogy vigyázni fog rájuk. Becca…annyira szerette a lányt, ahogyan még senkit ezelőtt, és most megadatna a lehetőség, hogy az örökkévalóságig együtt legyenek. Ott volt Damon akivel szinte testvérekké váltak, és Elijah, Kol, Klaus...szintén nagyon közel álltak hozzá. Olyan élete volt az utóbbi pár hónapban, hogy senki sem kívánhatna ennél jobbat. Mi lesz, ha vámpírként majd a vérszomja irányítja? Képes lenne kontrollálni magát? Mi van ha olyan lesz mint Stefan? Nem akart ártatlanokat bántani. Szétrobbant a feje a sok kérdéstől, és kételkedéstől. Behunyt szemmel feküdt az ágyon és megpróbált higgadtan gondolkozni. 

A nappaliban síri hangulat uralkodott. Időközben Kol mindenkinek töltött egy dupla adag whiskey-t, Damont is beleértve. Szükségük volt rá, mindenki zaklatott és szomorú volt. Becca lehunyt szemmel feküdt, de jól látszódott, hogy szemhéja alatt ide – oda mozog a szeme. Nyilvánvalóan ezer gondolat szaladt át az agyán. Klaus és Caroline egymást átölelve ültek. Elijah Elena kezét fogta, aki mellett Jeremy ült fejét lehajtva. Damon és Kol egymás mellett ülve néztek a semmibe. 

- Nem akarom elveszíteni őt – suttogta kétségbeesve Elena. 

- Mennyi ideje van még dönteni? – kérdezte Jeremy. 

- Még néhány órája – mondta Kol. 

- Képtelen vagyok várni – ugrott fel Damon. 

- Ülj vissza! Egyikünknek sem könnyű, inkább koncentrálj arra, hogy leírd ezeket a férgeket – mondta Klaus, majd felállt és rövid időn belül egy rajztömbbel és ceruzával tért vissza. 

Várakozóan nézett Damonra. A vámpír behunyta a szemét és elkezdte leírni a külsejét a vámpírnak és a két boszorkánynak. Klaus néhol közbe kérdezett, de egyébként csak a ceruza és Damon hangja törte meg a csendet. 

- Így néztek ki? – mutatott három képet Klaus. 

- Pontosan így – mondta elismerő hangon a kékszemű vámpír. 

- Remek, akkor még lerajzolom Antont, és azonnal odaadjuk az embereidnek Elijah, hogy kutassák fel őket – nézett testvérére a hibrid, aki bólintott. 

- Ahogy megtalálják őket, azt azonnal tudni akarom – pattant fel Rebekah szeme és bosszúszomjasan nézett a többiekre. 

- Lehetne, hogy én is részt vegyek a kínzásukban? – villant Damon szeme. 

- Jogod van hozzá – mondta Kol. 

- És nekem? – jelent meg Ric egy halvány mosollyal az arcán. 

- Hát döntöttél? – repült a férfi felé Becca. 

- Nem volt könnyű döntés, és még most is félek a következményeitől, de képtelen vagyok itt hagyni benneteket. Téged! – csókolta meg a lányt Alaric. 

- Mindenben segíteni és támogatni fogunk! – ígérte Elijah. 

- Köszönöm Elijah! Szükségem lesz rá! Nem akarok embereket bántani. Caroline rád számítok a leginkább. Tudom mennyire kontroll mániás vagy – nézett a szöszire Ric. 

- Mindenben számíthatsz rám – mosolygott Caroline a könnyeit törölgetve. 

- Beszélnünk kell Bonnie-val. Szükséged lesz egy gyűrűre, vagy valami ékszerre, hogy a napon járhass – szólalt meg Damon. 

- Vajon Bonnie hajlandó lesz ezt megtenni? – kérdezte összevont szemöldökkel Ric. 

- Szeret téged, és tudja mennyire fontos vagy nekünk. Nem lesz probléma, majd beszélek vele – állt fel Jeremy és átölelte gyámját. 

Elena hozott egy adag vért, és mindannyian feszülten nézték amikor a tanár felhajtotta azt. A férfi szemei vörössé váltak és fogai megnyúltak. A szobában lévő Ősök és Damon védelmezően álltak Elena és Jeremy elé, ha netán nem tudna uralkodni magán Ric, azonban ő vett pár nagy levegőt és visszaállt arcának eredeti formája. 

- Azt hiszem, jobb ha egy darabig nem vagyok veletek egy fedél alatt. Nehezen tudom tartani magam – nézett a Gilbert testvérekre Alaric. 

- Elenával és Jeremy-vel a Gilbert házban leszünk pár napig. Oda most nem léphetsz be, így biztonságban lesznek. A többiek pedig itt fognak rád figyelni. Most egy ideig nem fogsz tudni bejárni dolgozni, sőt a házat sem igazán kellene elhagynod. Damon a te segítségedre is számítunk. Közel álltok egymáshoz és szüksége van olyan emberekre, akiket szeret, hogy ne veszítse el önmagát. Jeremy beszél Bonnie-val, de addig nem kapod meg a gyűrűt, amíg úgy nem látjuk, hogy biztonságos. Jó lesz így? – kérdezte Elijah és a tanár bólintott. 

- Menjetek Elijah! Holnap találkozunk – mondta Alaric, és az Ős a két Gilbert testvérrel elhagyta a házat. 

- Én is megyek! Holnap Ric – köszönt el Damon és kisuhant a villából. 

Elena és Elijah némán feküdtek egymás mellett. Nem igazán beszéltek mióta a Gilbert házba értek. Még mindig sokkolta őket ez az egész. 

- Képtelen vagyok felfogni, hogy Ric vámpír lett. Alig van már körülöttem ember – sóhajtotta Elena. 

- Sajnálom. Sajnálom, hogy miattunk elveszítettél egy újabb embert – ölelte át a lányt Elijah. 

- Nem a ti hibátok. Igaza volt Ric-nek. Mindannyian tisztában voltunk vele, hogy mit jelenthet az életünkre nézve, ha veletek vagyunk. Mi vállaltuk ezt. 

- Nem szabadott volna engednünk, hogy ilyen közel kerüljetek hozzánk. Ric-nek bizonyos értelembe véve szerencséje volt Damonnal, de mi lesz ha legközelebb téged akarnak bántani és nem leszünk ott veled? 

- Ebből fakadóan azt javaslom, hogy soha de soha ne engedj el és mindig legyél mellettem – bújt szorosan a férfihez Elena. 

- Megígérem, hogy ezentúl mindig melletted leszek. 

- Köszönöm. Elijah, most hogy érzi magát Ric? Mit érez? 

- Minden érzéke és az érzelmei is felerősödtek. A vérszomja hatalmas, ezt kell leginkább kordában tartanunk. Aztán pedig az érzelmeit kell neki magának megtanulni kezelni. 

- Szerintem képes lesz rá. Ric erős és magabiztos – bólogatott Elena. 

- Én sem aggódom emiatt. 

- Remélem Bonnie tényleg elkészíti azt a gyűrűt. 

- Biztos vagyok benne, hogy elkészíti. Igaza volt az öcsédnek, szereti Ric-et, és benneteket is. Egyébként Jeremy nagyon felnőttként viselkedett. Mit gondolsz ez csak a látszat, vagy valóban ennyire jól viseli? 

- Jer, kénytelen volt hamar felnőni. Sok mindenkit elveszített és olyan szituációkba keveredett, amikbe nem kellene ennyi idősen. Főképpen Klaus miatt. 

- Sajnálom ezt Elena. 

- Ne sajnáld, már nincs mit sajnálni. Előre kell nézni, és Jeremy ezt teszi. Azt hiszem Ric-et is jobban viselte, mint én. Van egy mondás, ami szerintem a viselkedését mostanában jellemzi az öcsémnek. 

- Milyen mondás? 

- Ha az élet citrommal kínál, készíts belőle limonádét – nevetett fel halkan Elena. 

- Ez egy remek és optimista mondás. Ha Jeremy valóban így gondolkozik, akkor nincs miért aggódnunk – bólogatott elégedetten Elijah. 

 - Annyira jó, hogy itt vagy velem – suttogta Elena. 

- Szeretlek és mindig itt leszek veled. 

- Tudom, hogy szeretsz – mondta kacér hangon a barna szépség. 

- Honnan tudod kicsi lány? – fordult a hasonmásra Elijah és hosszan szenvedélyesen megcsókolta. 

- Érzem a szeretetedet – célzott nevetve a férfi ágyékánál annak ébredező férfiasságára. 

- Ez csak a kezdet – incselkedett Elijah és rövidesen elmerültek egymásban. 

Ric a szőke Ős ágyában feküdt, aki mellett ült, míg Kol a szobában lévő fotelt foglalta el. Ő kérte, hogy maradjanak vele és meséljenek a vámpírságról annak előnyeiről, hátrányairól, és ha esetleg úgy látják, hogy elveszítené az önuralmát, akkor fékezzék meg. Eddig nem volt gond, tudta uralni, de esze csak a vér körül járt. Jó, hogy nincs itt Elena. Nem volt benne biztos, hogy ne akart volna rátámadni a lányra. 

- Ez a vérszomj, fog csillapodni valaha? – kérdezte. 

- Nem fog csillapodni, csak megtanulod kontrollálni. Caroline remek tanárod lesz. Ő a kontroll királynő – mondta Kol. 

- Vicces, eddig én tanítottam őt, most pedig majd ő engem – nevetett fel halkan Alaric. 

- Engem is taníthatna – incselkedett Kol. 

- Te beteg vagy – vágott testvéréhez egy párnát Rebekah, de közben nevetett. 

- Szerelmes vagy Caroline-ba? – kérdezte Ric. 

- Nem vagyok az, de bele tudnék szeretni, csak annál önzőbb vagyok, semhogy fájdalmat okozzak magamnak. Messzemenőkig Nik a mindene. Egyébként őrülten vonzónak találom – válaszolta az Ős. 

- Na, ezt Klaus meg ne hallja, mert a szívedben egy tőrrel végzed, és túlzottan kedvellek ahhoz, hogy úgy lássalak – mondta a tanár. 

- Én is kedvellek téged Vámpír Ric – mondta viccesen Kol és mindannyian nevetni kezdtek. 

- Jól esne egy kis vér – sóhajtotta Alaric. 

- Mindig jól esne, de idővel megtanulod majd ezt kezelni és annyit és akkor inni, amikor kell – simogatta meg szerelme fejét Becca. 

- Azért néha kirúghatsz a hámból – jegyezte meg Kol. 

- Ígérjétek meg nekem, ha olyanná válnék, mint Stefan a sötét korszakában, akkor azonnal kitépitek a szívemet. Nem akarok ártatlanokat bántani – mondta komoly hangon Ric. 

- Stefan akkor volt a legszórakoztatóbb – mondta a szőke Ős. 

- Becca – nézett rosszallóan Alaric. 

- Jól van ne haragudj, de ez az igazság – vonta meg vállát Becca. 

- Nem válsz olyanná, ebben biztos vagyok, de megígérem, hogy ha mégis akkor magam döfök karót a szívedbe. Jó lesz így? – kérdezte vidáman Kol. 

- Testvérem, még egy ilyen és én magam fogok te szívedbe tőrt döfni – mondta mérgesen Becca. 

- Jól van már, ha akarod te nyírhatod ki a szerelmedet – vigyorgott Kol. 

- Azért nehogy összevesszetek rajtam – nevetett fel Ric. 

- Megyek hozok egy kis vért – állt fel az ágyról Rebekah. 

- Azt megköszönöm – csillant fel a tanár szeme. 

- Azért ne szokd meg, hogy kiszolgállak – nevetett Becca és kilépett a szobából. 

Klaus csendben nézte Caroline-t, aki egész este szótlan volt. Tudta, hogy a lány apjára gondol, aki nem volt hajlandó befejezni az átváltozást, és tudta mennyire meg volt ijedve szerelme, hogy Alaric is ezt fogja választani. Valóban meg volt rá az esély, de Klaus lelkét boldogság töltötte el, hogy a tanár másként döntött. Nagyon megkedvelte, ráadásul tudta mennyire szereti húgát, és nagyon jó hatással volt Kolra. Igazat mondott, nélküle már nem ugyanaz a család lettek volna. 

- Nem akarsz beszélni arról, amire gondolsz szerelmem? – puszilta meg a lány vállát a hibrid. 

- Apára gondoltam. Hiányzik nekem, de ő nem bírta volna elviselni, ha tényleg vámpírrá változott volna. Szenvedett volna vámpírként. Mindennél jobban gyűlölte a fajtámat. 

- Az apám is, pedig az ő ötlete volt, hogy azzá váljunk. 

- Nem könnyű az apákkal – sóhajtotta Caroline. 

- Örülsz, hogy Ric végigvitte az átváltozását? 

- Igen. Nem bírta volna a szívem még egy barát elvesztését, és örülök, hogy az ő döntése volt. Remélem Jer rátudja venni Bonnie-t egy napon járó gyűrűre. Nagyban megkönnyítené az életét. 

- Szerintem segíteni fog a boszi, de ha nem, akkor majd mi keresünk egyet aki megcsinálja. 

- Elküldtétek már a képeket Elijah embereinek? Mielőbb jó lenne elkapni őket, mielőtt Elenának is baja esik – nézett a férfire Caroline. 

- Holnap elküldöm, és Elijah beszél velük, hogy ez legyen a legmagasabb prioritással rendelkező ügyük. Én téged is nagyon féltelek. Még Damon is inkább hazugságba menekült és nem szállt velük szembe. Remélem hamar megtalálják őket, mielőtt bárkinek baja esik. Ric-nek elég hamar része lesz a kínzás örömeiben – vigyorgott Klaus. 

- Nik! – ütötte vállon a lány a férfit. 

- Most mi a baj? Megérdemlik majd amit kapnak. Na és amit Becca-tól el kell szenvedniük majd,  hát én nem lennék a helyükbe – vigyorgott tovább a hibrid. 

- Ezzel egyetértek, én sem – vágott egy fájdalmas fintort a szöszi. 

- Tudtad, hogy Elena gondolt arra, hogy vámpírrá váljon? Elijah mesélte – nézett barátnőjére a hibrid. 

- Elijah nekem is mesélte – bólogatott a lány. 

- Hogy ti milyen jóban vagytok – mondta kicsit sértetten Klaus. 

- Olyan, mintha a bátyám lenne, és én a húga. Ráadásul Elena barátnője vagyok, ismerem őt, szóval nem kell a sértődésed – forgatta szemeit a lány. 

- Mit szólsz Elenához? 

- Látom, mennyire szereti Elijah-t, és tudom, hogy retteg attól, hogy mi lesz velük a jövőben. Valahol megértem őt. 

- Igen én is. Elijah hiába mondja neki, hogy végig vele marad, én is kételkednék Elena helyében. 

- Egyetértek. 

- Ha lett volna segítséged, ha tudtad volna mi az a vámpír, akkor te hogyan döntöttél volna az átváltozásodról? 

- Ez már nem érdekes. Nem tudok ellene tenni, de te segítettél meglátni egy másik oldalát a vámpírságnak amit előtte nem igazán láttam. Ezért örökké hálás leszek neked. 

- Akkor kezdheted is kimutatni a háládat – csapott le a lány szájára a hibrid. 

- Te vén kujon – nevetett a szöszi. 

- Imádom amikor leöregezel szerelmem – csókolta tovább Caroline nyakát és testét a férfi. 

- Imádom a szád minden érintését a testemen – kapaszkodott a hibrid hajába a vámpír és a szájához húzta. 

- Akkor engedd el magad drágám, mert szomjazik a szám a tested minden porcikájára hogy kielégítse azt – suttogta a férfi, és a lány mellére tapasztotta száját. 

A szöszi ajkát kéjes nyögés hagyta el és ellazítva testét élvezte szerelme szájának és nyelvének minden mozzanatát.

Chapter 30

Napokkal előbbre ígértem, de sajnos csak mostanra tudtam befejezni, és szerintem nem is lett a legjobb fejezet, de a következő jobb lesz ígérem.
Jó szórakozást hozzá!!!

Születésnap

Három hónap telt el a bemutatkozó estély óta, és Elenáék azóta sem hallottak a Salvatore testvérekről és Katherine-ről. Közben sikeresen túlestek az érettségi gyötrelmein, amin Tyler is részt vett, de nem állt szóba velük, csak messziről morózusan nézte őket. Jeremy és Kol nagyon jó barátok lettek, verhetetlenek voltak együtt szemtelenkedésben és a hülyeségek kitalálásában. Bonnie az estély óta nem tette be a lábát az Ősök otthonába, de Elenával és Caroline-nal tartotta a kapcsolatot. Érzelmileg mindannyian fel voltak töltődve, az érettségi után pedig még inkább. A tovább tanulás tekintetében a szöszi és a barna szépség is úgy döntött halaszt egy évet. Ettől Alaric és Caroline anyja nem volt túlzottabban boldog, de megértették, hogy a sok megpróbáltatás után ki szeretnék engedni a fáradt gőzt. Az egész Mikaelson család boldogságban úszott. Az érettségi után Lake Monticello-i villába utaztak, ünnepeltek, pihentek, a szomszédos városkákba ruccantak át, a közeli erdőben túráztak és a helyi tavon hajókáztak. Teljesen átlagos családi életet éltek és ezt kívánták folytatni, amikor visszatértek Mystic Falls-ba. Jeremy egy darabig velük volt, aztán Bonnie után ment, aki az anyjával töltötte a nyarat. Elena 19. születésnapja előtt tértek vissza a városba. 

Caroline és Rebekah izgatottan álltak neki a születésnapi ünnepség szervezésének. Arra gondoltak, hogy a Grill-ben fogják tartani, mivel leginkább fiatalok voltak meghívva és nem akarták, hogy a villában randalírozzon egy csapat tizenéves. Egyrészről túl sok volt a villában az értékes tárgy, másrészről az alagsorban ott volt koporsókba zárva Esther és Finn. A szervezésbe bevonták Jeremy-t és Bonnie-t is, akikhez Kol is csatlakozott. Klaus, Elijah és Alaric néma szemlélője maradt az eseményeknek, nem voltak hajlandóak a két lány őrült pörgésében részt venni. Elena kérte, hogy ne legyen nagy ünneplés, de a két szöszivel nem lehetett bírni. Életelemük volt a partik összehozása. 

- Lehet, hogy kellene nyitnotok egy parti szervező céget – gúnyolódott Klaus egyik este, amikor Caroline elég későn ért haza. 

- Nem is rossz ötlet – csillant fel a lány szeme. 

- Nem akarom, hogy dolgozz, nincs szükséged rá. Nem mondtam komolyan – vonta össze szemöldökét a hibrid. 

- Nekem ez nem munka – kacsintott a szöszi, és kiment a fürdőbe. 

Klaus a szemét forgatta, majd feltápászkodott az ágyról, és egy pillanat múlva már a lány mögött állt a zuhanyzóban és hátulról átkarolva a nyakát kezdte csókolgatni. 

- Nik, a frászt hozod rám – sikított fel Caroline és ijedtében ugrani akart egyet, de a Klaus két ölelő karja a földön tartotta. 

- Alig vagyunk együtt mostanában, nem bírtam kivárni amíg végzel – suttogta a férfi tovább csókolgatva és simogatva a lány fehér bőrét. 

- Türelmetlen vagy – suttogta vissza Caroline, miközben Klaus felé fordult és szorosan hozzásimulva követelőzően a szájára tapasztotta sajátját. 

- Én vagyok a világon a legszerencsésebb, hogy enyém a szerelmed – túrt a szöszi hajába a hibrid és újra a nyakát vette célba. 

- Mindenem a tiéd – súgta a lány. 

- Menjünk el Mystic Falls-ból szerelmem – mondta két csók között a férfi. 

- Még nem mehetünk el – hőkölt hátra Caroline. 

- Miért? Leérettségiztél, már semmi veszély nem fenyeget bennünket. Be akarom utazni veled a világot Caroline! Mindent meg akarok neked mutatni. 

- Még itt van Elena születésnapja és… - kezdte a lány, de Klaus beléfojtotta a szót. 

- Elena születésnapja pár nap múlva lesz, ez nem kifogás. Mitől félsz kedvesem? 

- Nem is tudom Nik, sosem voltam igazából sehol. Talán csak félek kilépni a biztonsági zónámból. 

- Az életemnél is jobban szeretlek Caroline, soha semmitől nem kell félned. Mindig melletted leszek. 

- Tudom, de mégis megrémiszt az egész. 

- Az rémiszt meg, hogy csak mi ketten lennénk? – húzta össze a szemét a hibrid. 

- Nem tudom, talán ez is benne van…nem tudom – nézett bizonytalanul a lány. 

- Nem maradhatunk örökre itt szerelmem, ezt te is tudod. Valószínűleg a testvéreim is szeretnék járni a maguk útját. Ők sem fognak már sokáig itt maradni és Elena Elijah-val fog tartani, Ric pedig Becca-val. Kol meg az Isten tudja, hol fog kikötni. Szeretném, ha kialakítanánk a kettőnk közös életét Caroline. 

- Tudom Nik, én is szeretném, de úgy érzem, ha elhagyom a várost, lezárul egy olyan fontos dolog az életemben, amit még nem vagyok kész elengedni – gyűltek könnyek a lány szemébe. 

- Megértem miért érzed ezt, de soha nem fogod és nem is kell elengedned. Az emlékeid sosem fognak elhalványulni. 

- Nem tudom még itt hagyni anyut és a barátaimat – sírt Caroline. 

- Ne sírj szerelmem, nem megyünk sehova addig, amíg úgy nem érzed készen állsz rá – szorította magához a lányt Klaus. 

- Ne haragudj rám. 

- Sosem tudnék haragudni rád – fogta tenyerei közé a vámpír arcát a hibrid, és finoman törölgette a könnyeket. 

- Annyira szeretlek Nik – fogta meg Caroline a férfi kezét és egy csókot nyomott a tenyerébe. 

- Én is nagyon szeretlek és mindennél jobban kívánlak – vonta magához Klaus a lányt és erőteljesen csókolni kezdte. 

- Menjünk a szobába – nyögte Caroline, és mire feleszmélt, a férfi ágyán ölelték egymást szenvedélyesen. 

Elijah és Elena csendes elégedettséggel feküdtek összebújva. Minden egyes szeretkezésükkel az egymás felé érzett szerelmükkel, tiszteletükkel egyre jobban eggyé váltak. 

- Nem hittem, hogy létezhet olyan boldogság, mint amilyet napról napra érzek – suttogta a lány. 

- Azt szeretném, ha te lennél a világon a legboldogabb – simított végig Elena karján Elijah. 

- Szerintem én vagyok a legboldogabb, és remélem te is boldog vagy Elijah – nézett a férfire a barnalány. 

- Soha nem voltam boldogabb, és ezt csak neked köszönhetem. 

- Elijah, kérdezhetek tőled valamit? Ígérd meg, hogy őszintén fogsz válaszolni. 

- Mindig őszinte vagyok hozzád szerelmem. 

- Gondoltál már arra, hogy átváltoztass engem? – nézett az Ősre Elena. 

- Megfordult a fejemben, de tudom, hogy te nem akarsz vámpírrá válni, és sosem tennék semmi olyat, amit te nem szeretnél – mondta komoly hangon a férfi. 

- Most már nem tudom, hogy mit szeretnék – csukta le szemét a lány. 

- Elena! A vámpírlét nem ad lehetőséget a normális életre ezt te is nagyon jól tudod és tudom, hogy te erre vágysz. 

- De meg fogok öregedni. 

- Nem számít Elena, én szeretni foglak téged. Tudom, hogy Beccával már beszéltetek erről, tehát tudnod kell, hogy nem a magával ragadó és elbűvölő külsőd a legfőbb vonzerő a szememben, hanem azt szeretem benned aki vagy, és ez nem fog változni. Ez nem indok arra, hogy vámpírrá válj. Sosem változtatnálak át, függetlenül attól, hogy megfordult a fejemben, de ez csak önző gondolat volt részemről. 

- Te vagy a legfontosabb számomra Elijah. Napról napra erősebben szeretlek téged, de mivel bennem van az emberi végesség gondolata sokszor facsarodik össze a szívem, hogy elveszítelek. Klaus szerint jó vámpír válna belőlem. 

- Nem számít mit mondott Klaus, de ott van az öcséd, Alaric és a többi barátod, akik emberként szeretnek. Ne akard ezt magadnak Elena. A vámpírlét sok hátránnyal jár, még ha csábító is. Szeretlek és vigyázni fogok rád amíg élsz! – húzta magához az Ős a lányt. 

- Én is szeretni foglak amíg élek – suttogta Elena és pár könnycsepp gördült végig az arcán. Olyan boldog időket éltek meg együtt, és el sem tudta képzelni az életét a férfi nélkül. Tudta, hogy messze van még az életének a vége, de azt is tudta, hogy igenis vége lesz, és ezt nem akarta. Nem akarta, hogy Elijah majd öregen és betegen lássa. Rosszul volt a gondolatából, hogy egyszer majd elhanyatlik a teste a szelleme és nem érezheti ezt a lángoló és csodálatos szerelmet a férfi iránt. 

- Ne gondolj ennyire előre Elena, addig még százmillió alkalmad lesz kiszeretni belőlem – mosolygott Elijah. 

- Inkább te fogsz belőlem – sóhajtotta a lány. 

- Azt te csak szeretnéd – fordult rá Elenára a férfi és csókolgatni kezdte a nyakát és rövidesen egymásba gabalyodva szerették egymást. 

Elena születésnapjának előestéjén a Mikaelson villában családi vacsorát rendeztek, hogy magukban is megünnepelhessék az eseményt. Erről az ünnepelt nem tudott. Elijah moziba vitte, hogy ne legyenek otthon amíg a többiek megteszik az előkészületeket. Caroline és Rebekah parancsokat osztogatott, amit Klaus és Jeremy szemforgatások közepette ugyan, de végrehajtottak. Ric és Bonnie voltak a vacsoráért felelősek, így ők a konyhában tüsténkedtek. Kol megérkezett a tortával és hanyag mozdulattal ejtette le a dobozt a konyha közepén lévő asztalra. 

- Kol! Ne dobáld a tortát, ha megnyomódik, utána rögtön a te orrod lesz benyomva – nézett mérgesen a szöszi az Ősre. 

- Jézusom Caroline, neked agyadra ment a szervezkedés! Nyugi főnökasszony! Nem történt baja. Egyébként még mindig nagyon szexinek találom, amikor dühös vagy – kacsintott a férfi, majd óvatosan kihámozta a tortát a dobozból. 

- Szerencséd, hogy rendben van! Most menj és segíts Klauséknak. Rebekah majd mondja mit csinálj. Én segítek Bonnie-nak és Ric-nek. Már csak egy óránk van – adta ki az ukázt Caroline. 

- Igenis főnökasszony! – csapta össze bokáját vigyorogva Kol, és a nappaliba ment a többiekhez. 

- Hogy álltok? Kész lesz, mire hazaérnek? Mit segítsek? – kérdezte a boszitól és tanárától, illetve most már csak volt tanárától a szöszke. 

- Ne aggódj már Car, az őrületbe kergetsz mindenkit. Minden készen lesz, mire itt lesznek – forgatta szemét Bonnie. 

- Inkább menj teríteni, az még sehogy sem áll – nézett a vámpírra a tanár. 

- Úristen! Azonnal szólok Kol-nak, hogy segítsen – csapta össze kezét Caroline és az ebédlőbe indult. 

- Caroline elemében van, olyan mint egy kiképző tiszt – mondta nevetve Ric, majd a leves fölé hajolt. 

- Rebekah meg a párja – forgatta szemét Bonnie nevetve. 

- Ne is mondd, már teljesen kikészít ezzel a születésnapi mizériával – sóhajtott Alaric. 

- Mindenkit kikészít a két csajszi. Most már egy nagy családhoz tartozol Ric, szóval szinte minden hónapra fog jutni valami ilyesfajta finomság – vigyorgott Bonnie. 

- Köszi, hogy eszembe juttatod! Egyébként még ezt sem bánom. Tudom, hogy nem vagy jó véleménnyel róluk, de hidd el, sosem voltam még ilyen boldog, mint velük. Rebekah-t nagyon szeretem, és a testvéreit is nagyon kedvelem. Még Klaust is, bármilyen furcsa is – nézett a boszira a tanár. 

- Nem ítélkezem. Elena és Caroline a legjobb barátnőm, téged is nagyon szeretlek. Látom rajtatok mennyire boldogok vagytok. Az Ősök is odáig vannak értetek. Tényleg családtagok lettetek. Ez nekem elég ahhoz, hogy ha nem is fogadom el őket, de ne ítélkezzek – mosolygott a lány. 

- Köszönöm, Elena és Caroline nevében is. Most viszont essünk neki a mártásnak, mert ha kifutunk az időből, akkor a két szöszi a fejünket fogja venni – húzta el Ric a nyaka előtt a kezét, mutatva a lefejezés mozdulatát. 

- Essünk neki – sóhajtotta Bonnie, és mindketten újra a főzésnek szentelték figyelmüket. 

Klaus és Jeremy egy-egy létrán álltak a nappali egyik ajtajának két oldalán, és éppen egy ’Happy Birthday Elena” összefűzött betűkből álló transzparenst próbáltak feltenni, Rebekah irányításával. A szobában itt is ott is csillogó kis plasztik torták, és 19-es számok lógtak, néhol egy egy terpentin társaságában. Az asztal két lábához és az egyik nagy fotel két lábához, hosszú zsinóron lufik voltak rögzítve. A fotelen lévőkén Elena arcképe díszelgett, míg a másikon egy még Lake Monticello-ban készített családi fénykép volt rányomva. Az asztalon 19 fehér liliomból készített kosár díszelgett, a közepén egy szülinapi kártyával. 

- Nem jó Jeremy, így nem pont középen van az ív! Kicsit feljebb! – adta ki a parancsot az Ősi vámpírlány, miközben Klaus Jeremy-re pillantott, aki meggyötörten teljesítette a kérést. 

- Kicsinálod Rebekah a parancsolgatásoddal. Vegyél már vissza húgom, mert mindjárt itt fogunk hagyni mindketten – mondta a hibrid és Jeremy-re kacsintott. 

- Már egy óra sincs hátra, hogy hazaérjenek! – tette csípőre a kezét a szöszi Ős. 

- Irigylem Elijah-t – sóhajtotta Jeremy. 

- Én is – morogta a bajsza alatt Klaus. 

- Hallottam! Egyébként most pont jól tartjátok. Gyerünk, rögzítsétek – mondta Rebekah és a két „munkás” teljesített a kérést. 

- El sem hiszem – mondta gúnyosan Klaus miközben leugrott a létráról. 

- Mi a következő teendő? – kérdezte Jer. 

- Ugyanez a másik ajtónál is – mondta mosolyogva Rebekah, mire két mérges morgást kapott válaszul. 

Eközben Kol és Caroline az ebédlőben terítettek meg. A szöszi éppen azt mutatta a férfinak, hogyan hajtogassa a szalvétákat. 

- Drágám, tudod mennyire imádlak és nem bántásból mondom, de nem túlzás ez? Még az angol királynőnek sem rendeznek ekkora felhajtást – vigyorgott Kol. 

- Elena a legjobb barátnőm, az előző szülinapja egy csőd volt, bizonyos körülmények miatt. Most boldog és azt szeretném, hogy erre emlékezzen ne a tavalyira. Az is lehet, hogy ez lesz az utolsó, hogy együtt töltjük a születésnapját. 

- Miért lenne az utolsó? – vonta össze szemöldökét az Ős, miközben a lány által adott utasításoknak megfelelően hajtogatta a szalvétát. 

- Nik szeretné, ha elmennénk. Én még nem érzem magam késznek rá, és ezt meg is érti, de nem várhatom el tőle, hogy a végtelenségig várjon. Azt mondta, ti is élni szeretnétek az életeteket. Ha Elijah úgy dönt menni akar, Elena vele fog tartani, ami rendjén is van. Szóval ki tudja, hogy jövő ilyenkor ki merre lesz – mondta egy szomorú mosoly kíséretében Caroline. 

- Igaza van Niknek, mindannyian el fogjuk hagyni a várost, de ez nem jelenti azt, hogy sosem fogjuk látni egymást. Sűrűn össze fog jönni a család. Túl tragikusan fogod fel a dolgot szívem – mondta Kol. 

- Lehet, de akkor is megrémít, hogy nem leszünk együtt. Vágyom arra, hogy Nik-kel legyek, de fáj a szívem, hogy majd nem láthatlak benneteket. Az anyukámat, Bonnie-t, Jeremy-t, Matt-et, Damont és Stefant….Tylert – könnyezett Caroline. 

- Édesem, ne sírj. Ez az egész herce-hurca nagyon összekovácsolta a családot, beleértve benneteket is. Folyamatosan fogjuk tartani a kapcsolatot és sokkal gyakrabban fogjuk látni egymást, mint azt képzelnéd. Anyukádhoz pedig még pár évig hazajöhetsz, aztán majd ő fog hozzád utazni, ez elkerülhetetlen lesz a vámpírságod miatt. A barátaid is meglátogathatnak. Ha pedig észhez térnek a Salvatore-k a kis hibrid haveroddal egyetemben velük az örökkévalóságig tarthatod a kapcsolatot. Vámpírként meg kell tanulnod elfogadni a folyamatos változásokat magad körül – ölelte át a pityergő lányt az Ős. 

- Igazad van, de akkor is ijesztő – nézett a férfira a lány. 

- Nik mindig ott lesz neked, és bármikor szükséged lesz rám, csak hívnod kell és azonnal indulok hozzád – simogatta meg a vámpír arcát Kol. 

- Köszönöm – mosolyodott el gyámoltalanul a lány. 

- Emlékszel mit mondtam neked a bárban? Az esélyt a kapcsolatunkra, ha Nikkel úgy adódna, hogy már nem működik? Komolyan mondtam Caroline. 

- Tudom Kol. Nem felejtettem el, és ha úgy adódna a helyzet, amit őszintén kétlek, akkor betartom a neked tett ígéretemet. Ugye mindig a barátom maradsz? – nézett a férfire komoly arccal a szöszi vámpír. 

- A legjobb barátod leszek, mindig számíthatsz rám – mondta ünnepélyes hangon egy kedves mosoly kíséretében az Ős. 

- Akkor munkára fel! – bontakozott ki az ölelésből a lány. 

- Igenis rabszolgahajcsár úrnő! – tisztelgett Kol, és nekilátott az evőeszközöket kitenni. 

Elena és Elijah összeölelkezve léptek be a villába, amelyben néma csend honolt. 

- Hol vannak a többiek? – kérdezte meglepetten a lány. 

- Nem is tudom – válaszolta mosolyogva a férfi, amikor a sötét nappaliba értek. 

- Boldog születésnapot Elena! – kiáltotta egyszerre mindenki, miközben Elijah felkapcsolta a villanyt. 

- Uram Atyám! – mondta ijedten a lány, de a következő pillanatban, már a többiekkel örült. 

- Caroline és Rebekah szerettek volna egy kis családi összejövetelt is a holnapi ünnepség előtt. Boldog születésnapot szerelmem – csókolta meg a férfi a könnyező lányt. 

- Köszönöm mindenkinek. Annyira szeretlek benneteket – lépett sorba a jelenlévőkhöz a lány, és mindenkit megölelt. 

- Mi is szeretünk téged – mondta Rebekah elérzékenyülve. 

- Becca látszik, hogy ezer éves vénlány vagy, mindenen meghatódsz – vigyorgott testvérére Kol, amiért az ünnepelttől, aki éppen akkor ért hozzá, hogy megölelje kapott egy nyaklevest. 

- Szemtelen vagy az egyetlen lánytestvéreddel Kol, bár ettől még szeretlek – fűzte hozzá Elena és megölelte a bolondos Őst. 

- Lehet, hogy ő vér szerint is a testvérem, de most már te és Caroline is a lány testvéreim vagytok – mondta Kol szokatlan kedvességgel a hangjában, és erősen megölelte a hasonmást. 

- Na és most ki az érzékeny vénség? – vágott egy fintort Rebekah. 

- Aki a szobában elérte az ezer évet, mind érzelgős vénség – zárta le a témát Klaus, és mindenki nevetni kezdett. 

- Minden olyan gyönyörű, nem kellett volna ennyit fáradozni miattam – nézett szét meghatódva Elena. Odalépett az asztalhoz kötött lufikhoz, finoman megsimogatta a rajta található családi fényképet, és elsírta magát. 

- Milliószor ennyit is megtennénk érted, és nem volt fáradtság – lépett hozzá öccse és szorosan átölelték egymást. 

- Menjünk enni, mielőtt kihűl az étel – mondta Alaric. 

- Még főztetek is? – ámult el a barna lány. 

- Bonnie és Ric voltak a szakácsok – válaszolt Klaus. 

- Köszönöm – ölelte át barátnőjét majd gyámját a lány. 

A vacsora jó hangulatba telt, mindenki megdicsérte a terítéket és a szépen összehajtogatott szalvétákat is, amiért Kol büszkén húzta ki magát. A torta felvágása és elfogyasztása után, a nappaliba vonultak át. Elenát abba a fotelbe ültették, amelynek két oldalán az ő arcképével ellátott lufik díszelegtek.
- Jöjjön az ajándék! – kiáltotta csillogó szemekkel Caroline. 

- Nekem az a legnagyobb ajándék, hogy mind itt vagytok nekem – mondta Elena. 

- Egy szülinap nem szülinap ajándékok nélkül – mondta Klaus. 

- Boldog születésnapot Elena! – mondták egyszerre. 

Egy fotóalbumot adtak neki, amelyen látszott, hogy a két kezükkel készítették, benne pedig Elena képei voltak montázsként összeállítva. Egyik kép sem volt beállított, mindegyik pillanatkép volt, amelyeket az évek alatt szülei, testvére, barátai készítettek. Olyan képet is talált benne, amiről tudta, hogy Stefan készítette. A fényképek nem kronologikus sorrendben voltak, hanem ugyanazon élethelyzetek voltak párosítva. Így például volt olyan kép, amin még kislányként van barátnőivel, a mellette lévő képen is barátnőivel volt, de már jó pár évvel később. 

- Sok munkátok fekszik benne. Köszönöm. – törölgette szemeit a lány. 

- Szeretünk téged – hatódott meg a boszi. 

- Ez is a tiéd Elena – lépett elő Klaus és egy gyönyörű nagyjából A3 –as papírlapnak megfelelő méretű rézkarcolatot adott át neki, amelyen mindannyiuk képe rajta volt. Középen volt Elena két oldalán Jeremy és Ric. A fiúk két oldalán barátnőjük. A hasonmás arcképe felett Elijah. A lány képe alatt Klaus és Caroline. Az aljába pedig bele volt karcolva, hogy „A család mindenek felett!”. 

- Ez gyönyörű – nézett álmélkodva Elena. 

- Boldog születésnapot szerelmem – lépett hozzá Elijah és egy díszdobozt adott át a lánynak. 

Elena könnyei fátylán keresztül nyitotta ki és egy gyönyörű antik nyakláncot talált benne. Finoman megmunkált ezüst lánc volt, egy medállal, amelybe egy pirosas narancssárgás fényes kő volt foglalva. 

- Még emberként készítettem, és olyan valakinek akartam adni, aki méltó rá. Ez egy napkő, amelyet fényhozó kőnek is hívnak. Te hoztad el az életembe a fényt, csak te vagy méltó ennek a viselésére – csókolta meg a lányt a férfi és feltette a nyakláncot. 

- Köszönöm Elijah, megtisztelő hogy viselhetem. Soha nem fogom levenni és úgy fogok élni, hogy mindig méltónak találj a viselésére – bújt az Őshöz Elena, majd a többiek felé fordult. 

- Mindenkinek köszönöm. Nagyon szeretlek benneteket! A legszebb születésnapot adtátok nekem – ölelt végig mindenkit a hasonmás. 

- Elena, készítettünk egy dvd-t is, amelyet néhány pohár pezsgő elfogyasztása után javaslok megnézni – mondta jókedvűen Kol, és Klaussal kinyitottak két üveg francia pezsgőt. 

Miután lehajtottak pár pohárral, a dvd-t is megnézték, amelyen a „Happy Birthday” című dalt adták elő a többiek, persze viccesen és végig Elena nevét kiabálták. Mindenki a kilencvenes évek elejét idéző ruhákban volt, amikor a hasonmás született. A hajuk is úgy volt megcsinálva. A lányok egyszerre táncoltak az abban az időben divatos tánccal, a fiúk pedig hol bohóckodtak, hol a lányok mozgását próbálták lekövetni. Elijah és Alaric is végig részt vett a bolondozásban. Az egész felvételt végignevette a kis társaság. 

- El sem hiszem, hogy ti ketten is ilyen aktívan részt vettetek – nevetett Elena és hol szerelmére, hol gyámjára nézett. 

- Volt olyan, bohóckodás, amit ők találtak ki – mondta Rebekah, büszkeséggel a hangjában. 

- Mikor tudtátok ezt összehozni? – kérdezte Elena. 

- Emlékszel, amikor Matt, elhívott ebédelni? – kérdezte vigyorogva Caroline. 

- Akkor csináltátok? 

- Nem győztem üzeneteket küldeni neki, hogy tartson még fel – forgatta szemeit a szöszke lány. 

- Csodálkoztam is, hogy olyan kitartóan érdeklődik és mindig azután vált nagyon érdeklődővé, amikor megszólalt a telefonján az üzenetjelző hang – nevetett Elena. 

- Még egyszer nézzük meg, imádom Elijah és Ric lazaságát – követelte Caroline és a két érintett a szemét forgatta. 

Az este további része is nagyon jól telt. Egymás szavába vágva mesélték el a két szöszi vámpír „vezérőrnagyhoz” hasonlítható viselkedését. Jeremy és Kol a két bohóc még el is játszotta pár mozdulatukat és hangszínüket is utánozva. Mindenki egyfolytában nevetett még a két kigúnyolt lány is. 

Másnap a Grillben tartott ünnepségen a város fiatalsága ellepte a helyet. Mindenki gratulált az ünnepeltnek, és a két szöszi vámpírnak is a szervezésért. Caroline folyamatosan az ajtó felé pillantgatott, ami feltűnt Klausnak. 

- Várunk még valakit drágám? – kérdezte. 

- Tudom, hogy Elena örülne, ha az összes barátja itt lenne. Ebbe beletartozik Stefan, Damon és Tyler is. Hagytam nekik üzenetet a telefonjukon és az otthonukban is meghívót. Jó lenne, ha eljönnének. Még Katherine-nek is, hátha ő könnyebben elcsalja őket. 

- Biztos jó ötlet ez Caroline? Stefan és Tyler még rendben van, Katerina sem merne semmit tenni, de Damon? – csóválta fejét a hibrid. 

- Damon szereti Elenát, és több hónap eltelt már mióta együtt megjelentünk a nyilvánosság előtt. Nem hiszem, hogy idejönne balhézni – tárta szét kezeit a lány. 

- Te tudod, szerelmem, de ha bármit tenni fog halott vámpír lesz – villant meg a férfi szeme. 

- Nem szeretem amikor ilyen erőszakos vagy – ütött a férfi vállára durcásan Caroline. 

- Dehogynem szereted – rántotta magához a szöszit a hibrid és a tánctérre vitte, ahol Elena és Elijah már összebújva táncoltak több pár társaságában. 

A szolgálatban lévő Matt fejcsóválva nézte barátait. Nehezére esett elhinni, hogy ilyen szoros lett a kapcsolat közöttük és az Ősök között. Tényleg olyanok voltak, mint egy család. 

- Matt! – lépett a bárpult elé Kol és Matt egy pillanatra összerezzent. Élénken élt emlékeiben ahogyan a férfi eltörte az ujjait. 

- Igen? – kérdezte tartózkodóan a fiú. 

- Van egy szabad perced? 

- Dolgozom – vonta össze gyanakodva szemöldökét a fiú. 

- Csak egy perc Matt. 

- Mit szeretnél? 

- Bocsánatot kérek tőled, amiért bántottalak – nézett Kol. 

- Amennyire ismerlek benneteket a ti szótáratokban nem szerepel bocsánat szó – mondta megvetően a srác. 

- Mindig szerepelt benne, csak nem használtuk – vigyorgott az Ős. 

- Mi történt, hogy használni kezdtétek? 

- Mindannyian változunk Matt. Nézz Klausra vagy Becca-ra. Életemben nem láttam még őket ennyire boldognak, felszabadultnak. De szerintem te sem láttad a barátaidat ilyennek. 

- El kell ismernem mindannyian olyan boldogok, amilyennek nem láttam még soha azelőtt őket – nézett Matt az egyik boxban üldögélő szöszi vámpír, Elena és Ric felé. 

- Komolyan bocsánatot kérek azért az incidensért. Ha bármiben szeretnéd, hogy segítsek csak szólj nyugodtan – nyújtotta kezét az Ős. 

Matt gyanakodva ugyan, de elfogadta a kezét. 

- Elfogadom a bocsánatkérésedet, de nem kell a segítséged, csak annyit kérek, hogy vigyázzatok a barátaimra – nézett komoly szemekkel a srác. 

- Már a családunk tagjai. Nem eshet bántódásuk. 

- Remélem, hogy így lesz. Most pedig ha megbocsátasz, muszáj dolgoznom. 

- Jó munkát! – kacsintott Kol és a családja felé vette az irányt. 

- Miről beszéltél Matt-el? – kérdezte Caroline gyanakodva. 

- Ne aggódj szépségem, csak bocsánatot kértem, amiért bántottam. 

- Tényleg ezt tetted? – szaladt fel Elena szemöldöke. 

- Miért olyan hihetetlen ez? Úgy csináltok, mintha képtelen lennék rá – mondta felháborodottan Kol. 

- Nem gondoljuk, hogy képtelen vagy rá, csak furcsa hogy foglalkozol a családodon kívül más emberekkel is – jegyezte meg Elena. 

- Jeremy sokat mesélt Matt-ről. Elérte, hogy ne érezzem jól magam, amiért barom voltam vele. Így bocsánatot kértem tőle. Hölgyeim! Mutassuk meg ezeknek a fiataloknak, hogyan is kell táncolni – nyújtotta a kezét a szöszi és a barna lány felé az Ős, akik nevetve fogadták el a felkérést és kezét megfogva a táncparkettre vonultak. 

- Elijah! Caroline meghívta a Salvatore testvéreket, Katerinát és Tylert. Nem jó ötlet – fordult testvéréhez Klaus. 

- Együtt beszéltük meg. Jólesne Elenának, ha itt lennének bár Katerinának nem biztos, hogy örülni fog, de azt hiszem ő már a Salvatore-k tartozéka – mondta Elijah. 

- Veled beszélte meg? Én miért nem tudtam erről? – kérdezte kissé ingerülten a hibrid. 

- Most sem tartod jó ötletnek, akkor sem tartottad volna annak. Egyébként ez Elena születésnapja, nem a te igényeidnek megfelelően kellett kialakítanunk a vendéglistát. 

- Nem is volt jó ötlet meghívni őket, de igazad van, nem az én születésnapom – mondta morózusan az Ős. 

- Lehet, hogy el sem fognak jönni. Elenának nem is árultuk el, ne várja őket hiába. 

- Na, ez legalább jó ötlet volt. 

- Szerencsés vagy Niklaus. Caroline-nal egy igazi kincsre leltél. 

- Tudom, és nem is engedem el sosem. Nem mintha te panaszkodhatnál Elena miatt testvérem – húzta fel szemöldökét Klaus. 

- Az életemet is odaadnám, ha azon múlna a boldogsága. Nagyon szeretem őt. 

- Ki gondolta volna, hogy azoknak soraiból kerülnek ki életünk szerelmei, akik mindennél jobban akarták a halálunkat – tárta szét kezeit Klaus. 

- Jó párszor elgondolkoztam azon, hogy ezer év gonoszság, gyilkolás és manipulálás után megérdemeljük e ezt a hatalmas boldogságot – vágott kétkedő arcot Elijah. 

- Szerintem nem, de ebből is látszik, hogy az élet nem igazságos – szólalt meg egy ismerős hang a hátuk mögött. 

A két Ős a hang irányába nézett. Stefan állt ott Katherine társaságában. 

- Köszönjük, hogy eljöttetek – hagyta figyelmen kívül a vámpír megjegyzését Elijah. 

- Elena miatt vagyunk itt – jegyezte meg Stefan. 

- Te vagy itt miatta– szólalt meg Katherine. 

- Hol van Damon? – kérdezte Klaus. 

- Nem beszéltem vele az ominózus estélyetek óta. Néha küld egy üzenetet, hogy még él, de semmi többet nem tudok róla – mondta Stefan némileg megtört hangon. 

- Köszönöm, hogy eljöttetek, Elena örülni fog nektek – nézett Stefanra gyámoltalanul az éppen akkor érkező Caroline. 

- Caroline! Köszönjük, hogy meghívtál – mondta Stefan és a lány felé lépett. A szöszi vámpír egy pillanatig nézte az ifjabbik Salvatore-t majd a nyakába ugrott. 

- Annyira hiányoztál – ölelte át szorosan a lány. 

- Te is nekem – viszonozta az ölelést Stefan. 

- Hogy vagy? – kérdezte a szöszke vámpír. 

- Jobban. Sokkal jobban, csak Damon miatt aggódom. 

- Annyira sajnálom Stefan – nézett szomorúan a lány. 

- Nem haragszom rátok. Tyler sem. 

- Tyler? Mi van vele? Hogy van? – kérdezte nagy szemekkel Caroline. 

Klaus fészkelődni kezdett a helyén. Nehezen viselte, hogy barátnője ennyire érdeklődik az exfiúja iránt. 

- Jól van, megismerkedett egy lánnyal és vele tölti az idejét. 

- Milyen lánnyal? – vonta össze szemöldökét a szöszi. 

A hibrid ingerülten megköszörülte a torkát, mire mindenki ránézett, de ő csak szerelmét fixírozta. Ezt az érdeklődést már túlzottnak tartotta. 

- Semmi természetfeletti, sima ember. Kedves, bájos, mosolygós. Feldobja Tyler napjait. Nem kell miatta aggódnod. 

- Köszönöm Stefan – mosolyodott el megkönnyebbülten Caroline. Kíváncsi lett volna még pár dologra, de nem akarta, hogy Klaus még jobban kiakadjon. 

- Hol van Elena? – kérdezte Stefan. 

- Kol-lal táncol. Én megláttalak benneteket és gyorsan leléptem. Elena nem tudja, hogy meghívtunk benneteket. Meglepetésnek szántuk Elijah-val. 

- Stefan, Katerina! Micsoda meglepetés – érkezett meg Rebekah is Ric-kel az oldalán. 

- Sziasztok – köszönt Stefan. 

- Régen láttalak – lépett hozzá Ric és átölelte. 

- Én is téged. 

- Damon? – kérdezte aggódva a tanár. 

- Csak annyit tudok róla, hogy él. 

- Jellemző rá. Te hogy vagy? 

- Jól vagyok, Katherine-nel utazgatunk, most is csak Elena miatt jöttünk haza. 

- Együtt vagytok Katerinával? – kérdezte Rebekah. 

- Csak barátok vagyunk – mondta Stefan. 

- Megyek idehozom az ünnepeltet – indult el Becca. 

- Látom jól megvagytok. Nagyon boldognak tűntök – jegyezte meg Katherine elismeréssel a hangjában. 

- Azok is vagyunk. Mindannyian – erősítette meg Klaus, és egy negédes mosolyt vetett a nő felé. 

- Stefan! – kiáltott fel Elena, amikor meglátta a férfit. 

- Elena! Boldog születésnapot kívánok! – ölelte át a lányt a vámpír. 

- Istenem, de jó hogy látlak. Köszönöm nektek ezt az újabb meglepetést – nézett a többiekre a lány könnyes szemmel. 

- Katerina! Rég nem láttalak – lépett a barna vámpír elé Kol szemtelen vigyorral az arcán. 

- Kol! – nyögte a nő félelemmel a hangjában. Az emlékeiben még mindig ott élt a barlangba töltött idő. Továbbra is gyűlölte a férfit. 

- Ugye táncolsz velem drágaságom! – gügyögte a férfi. 

- Hagyd már Kol! Nem látod mennyire fél tőled? Nem azért lettek meghívva, hogy kielégíthesd a pszichopata énedet – húzta maga mellé Becca a testvérét. 

- Elena, beszélgessetek Stefannal – állt fel Elijah, és egy csókot nyomott a lány szájára, majd intett a többieknek, és magukra hagyták őket. Katherine kelletlenül követte a kis társaságot. 

- Hogy vagy? – kérdezte a férfi. 

- Köszönöm, nagyon jól vagyok. 

- Boldog vagy? 

- Nem szeretnék veled erről beszélni – nézett kínosan a lány. 

- Nyugodtan beszélhetsz. Volt időm gondolkozni. Szeretlek Elena, mindig szeretni foglak. Sok mindenen mentünk együtt keresztül. Mindig számítani fogsz nekem. Idővel talán már nem úgy ahogyan most, de mindig fontos leszel nekem, és fontos lesz a boldogságod. Nem számít, hogy nem az én oldalamon találtad meg. 

- Boldog voltam veled is, csak aztán…- hallgatott el a lány. 

- Tudom Elena, de most boldog vagy? 

- Mindennél jobban. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de még sosem éreztem ilyen boldogságot, kiegyensúlyozottságot és szerelmet, mint Elijah mellett. 

- Nem tudok rád haragudni. Örülök, hogy ennyire boldog vagy. Tényleg örülök – mondta Stefan, és Elena hitt neki. Ismerte a férfit és látta, hogy az tényleg őszintén gondolja, amit mond. 

- Nagyon sokat jelent számomra a támogatásod – borult a férfi nyakába és szorosan ölelték egymást. 

- Caroline és Ric? – kérdezte a vámpír. 

- Az ő boldogságuk legalább akkora, mint az enyém. Damon? 

- Nem tudom merre járhat, csak időnként küld egy üzenetet, hogy jól van. 

- Aggódsz érte. 

- Nagyon aggódom. Azt sem tudjuk Katherine-nel, hogy merre keressük – sóhajtotta Stefan. 

- Ha gondolod beszélek Elijah-val, nagyon jó emberei vannak. Biztos ki tudnák deríteni merre lehet. 

- Ne fáradj Elena. Előbb-utóbb visszatér hozzánk. Mi sem maradunk a városban, megyünk tovább, csak a születésnapod miatt tértünk vissza. 

- Hiányoztok nekünk. 

- Ti is hiányoztok, a város is hiányzik, de még nem állok arra készen, hogy huzamosabb időre visszatérjek. 

- Katherine milyen? 

- Jól kijövünk. Nem tudom, mit csináltak vele az Ősök sosem beszél róla, de valahogy megváltozott. Visszafogottabb lett a viselkedése.

- Katherine örülhet, hogy nem ölték meg. Boldog vagyok, hogy jól kijöttök és nem vagy egyedül ezzel az egésszel, ha már Damon így lelépett. 

- Nem hibáztatom. Az érzelmek kezelésében mindig igazán eltértünk egymástól. 

- Remélem minden rendben lesz vele. 

- Csalánba nem üt a ménkű – mosolyodott el Stefan. 

- Ez igaz, sok mindent túlélt már – mosolygott vissza a lány. 

- Megkeresem Katherine-t és elmegyünk Elena. Még egyszer nagyon boldog születésnapot kívánok! Vigyázz magadra! Ha visszatérünk a városba valamikor, majd megkereslek, de ha úgy érzed szükséged van a segítségemre hívj fel. Rendben? 

- Rendben van. Máris hiányzol – sírta el magát a lány. 

- Ti is hiányoztok nekem, de még nem tudok itt maradni. Megérted ezt? 

- Megértem. Nagyon vigyázzatok magatokra, és jelentkezz majd! – ölelte meg a vámpírt. 

Pár órával az ünnepség befejezését követően Caroline, Elena és Ric a Gilbert ház konyhájában üldögéltek és fehérbort iszogattak. Mindannyiukat felkavarta, hogy találkozhattak Stefannal és most együtt akarták tölteni az estét. Az Ősök megértették ezt és hagyták, hogy maguk lehessenek. Elena elmesélte a beszélgetését Stefannal. 

- Elena, hogy érezted? Stefan jól van? – kérdezte Ric. 

- Jól még nincs, jobban van. 

- Igen én is ezt éreztem rajta. Dühös vagyok a kékszemű ördögre. Támogatniuk kellene egymást, erre itt hagyja – mondta Caroline, miközben villámokat szórt a szeme. 

- Damon sosem tudta jól kezelni az érzelmeket – sóhajtotta Ric. 

- Ez nem számít. Most a testvéréről is szó van, nem lehet ilyen önző – intett a szöszi. 

- Lehet, hogy jobb így, hogy nincsenek együtt. Szenved Stefan, de lehet, hogy még rosszabb lenne a helyzet, ha Damon is itt lenne neki – nézett a többiekre Elena. 

- Mondasz valamit. Damon könnyen kezelhetetlenné válik, ennek Stefan inná meg a levét. Valószínűleg takaríthatna utána, vagy ki tudja – forgatta szemeit Ric. 

- Lehetséges – bólogatott beleegyezően a szöszi. 

- Iszonyatosan hiányzik nekem Damon – mondta szomorúan a tanár. 

- Szerinted te is rajta vagy a kékszemű ördög azon rövidke listáján, amin szerepelnek azok az emberek akikkel törődik? – kérdezte Caroline. 

- Már nem hiszem, hogy rajta lennék. Elena még mindig rajta van. Te viszont valószínűleg rajta sem voltál, viszont nyugtasson a tudat, hogy anyukád neve tutira rajta van – nevetett fel Ric. 

- Igen, Damont ismerve egyetértek ezzel – nevetett Caroline és Elena is elnevette magát. 

Az este további részét a Salvatore testvérekhez kapcsolódó emlékeik felidézésével töltötték, és hol nevettek, hol könnybe lábadt szemmel néztek egymásra. 

Eközben a Mikaelson villában csendesen ültek az Ősök a nappaliban, és whiskey-t iszogattak. 

- Felkavaró volt látni Stefant. Lehet, hogy megöltök érte, de nekem lelkiismeret furdalásom van – szólalt meg Rebekah. 

- Én nem érzek semmi ilyet. Túl érzelgőssé tett a szerelem Becca – nézett testvérére Kol. 

- Kol! Te egy pszichopata vagy, persze hogy nem érzel semmit. Katerina szíve szerint kirohant volna a Grillből, ahogy meglátott – vágott vissza a szőke Ős. 

- Katerina megérdemli, hogy féljen, ha már nem ölhettük meg – szólalt meg Klaus. 

- Ezzel egyetértek – vigyorgott Kol. 

- Tyler hogy-hogy nem jött el? – kérdezte Rebekah. 

- Tyler megismerkedett egy lánnyal – válaszolta Klaus. 

- Hűha, akkor most elégedett lehetsz Nik. Akkor most már nem vagy féltékeny rá? – kérdezte Kol. 

- Még a kérdés is nevetséges – legyintett Klaus. 

- Ugyan testvérem! Ahogy Tyler neve szóba került, alig bírtál magaddal – forgatta szemeit Elijah. 

- Caroline-nak nagy szíve van, és abba a volt szerelmei is beleférnek. Szerintem csak barátilag érdeklődött – szólalt meg Kol. 

- Szóval, azért kértél bocsánatot Matt-től…hogy tetszelegj Caroline előtt ? – kérdezte Rebekah, és egy gonosz pillantást küldött a bolondos Ős felé. 

- Becca – csóválta meg fejét Elijah. 

- Elnézést, de amikor így magunk között vagyunk, időnként kibújik belőlem a kisördög – vonta meg vállát a lány. 

- Elég ebből, menjünk aludni. Ma mindannyian egyedül alszunk, persze Kol-nak ez nem szokatlan – vigyorgott öccsére Klaus. 

- Ez övön aluli ütés volt Nik – verte vállon bátyját Rebekah. 

- De kihagyhatatlan – válaszolta Klaus. 

- Nálad a pont bátyám. Becca egyébként Caroline-nal együtt tiétek a legmélyebb hódolatom a szervezés miatt – kacsintott Kol. 

- Valóban remek este volt húgom – mondta elismerően Elijah. 

- Szerintem is – bólintott Klaus. 

- Köszönöm – pukedlizett Rebekah, majd mindenki a saját szobájába vonult.