Chapter 27

Bár csúsztam egy napot, azért remélem nem pártoltatok el tőlem! Íme a fejezet!
Jó szórakozást hozzá!!!

Chicago

Egy héttel később Caroline, Elena és Alaric Chicago egyik legelőkelőbb szállodájának elnöki lakosztályában múlatták idejüket. Az Ősök elmentek, hogy találkozzanak az Iman nevű boszival, de nem akarták, hogy őket is lássa a nő. Elijah nem bízott benne, és nem szerette volna, ha látná a nő kik tartoznak hozzájuk, akiknek ártani is lehet. Ric még mindig úgy tudta, hogy össze vannak kötve az Ősök, és ezért kell a boszorkány, és meg is hagyták ebben a hitében. Elena és Rebekah fel akarták tárni előtte a valódi okát a találkozónak néhány nappal ezelőtt, de egyik férfi Ős sem értett egyet velük. Nem tartották biztonságosnak, akármennyire is kezdett Beccához kötődni a férfi. Úgy döntöttek inkább a szétválasztás jusson a töri tanár tudtára semmint az, hogy van egy újabb fa, amely a halálukat okozhatja. 

- Ez az Iman szét tudja választani őket? – kérdezte Ric a lányoktól. 

- Remélhetőleg – válaszolta Caroline. 

- Nem értem miért ennyire fontos nekik, amikor nincs, ami megölje őket. 

- Ez nem igaz Ric, ha valaki befejezné a varázslatot amitől emberré válhatnak bármikor meg lehetne ölni őket – mondta a szöszi lány és kényelmetlenül érezte magát attól, hogy egy múltbeli dolgot ad elő úgy, mintha most is érvényben lenne. Legalább az „ez nem igaz” szavai valósak voltak, bár tény, hogy nem azért amit utána mondott, hanem a nyavalyás fehér tölgy miatt. 

- Akkor nem kellene Esthert is megkeresniük?– vonta össze szemöldökét a tanár. 

- Ne aggódj emiatt Ric – legyintett Caroline, kitérve az újabb hazugság elől. 

- Ric, ha sikerül szétválasztani őket elárulod Damonéknak és melléjük állsz a harcukban? – kérdezte Elena. 

- Melléjük állni nem fogok miattatok sem, és Becca miatt sem. Egyébként nem tudom, hogy elárulnám e nekik. Ha tudják, hogy már nem lehet a varázslatot beteljesíteni talán nem próbálkoznának. 

- És ha lenne valami más módja, hogy megöljék őket? – puhatolózott Caroline. 

- Miért kérdezed ezt, hiszen nincs más mód? – nézett értetlenül Ric. 

- Most csak feltételezéseket gyártunk – sietett barátnője segítségére Elena. 

- Nos, ha mégis lenne, akkor sem vagyok benne biztos hogy folytatnák annak tudatában, hogy már nincsenek összekötve. Egy Ős megölése, vagy akár annak megkísérlése az összes többi haragját vonná maga után. Ez azért mégsem ugyanaz, mintha mind meghalnának. Persze nem lehet alábecsülni a gyűlöletüket Klaus iránt. 

- Damonéknak ez az utolsó esélyük az Ősöknél. Ha nem állnak le meg fogják őket ölni – mondta szomorúan Elena. 

- Micsoda? – rökönyödött meg Alaric. 

- Mikor mondták ezt? – nézett elképedve Caroline. 

- Nagyjából egy hete. Rávettem őket, hogy ne öljék meg Katherine-t, hogy Stefan és Damon ne csak ketten maradjanak egymásnak. Beleegyeztek, de abban mindnyájan egyetértettek, hogy ha újra az életükre törnek, akkor nincs több esélyük halottak lesznek – nézett Alaricra és Caroline-ra Elena. 

- Nem tehetik – suttogta a szöszi vámpír. 

- Szerintem nem akarják ezt tenni, de ha nem állnak le, akkor hogy Klaus szavait idézzem Katherine-nel együtt a pokol fenekére küldik a kis barátaimat is. 

- Majd beszélek Nik-kel – mondta kissé dühösen Caroline. 

- Elijah is egyetértett vele – sóhajtotta Elena. 

- Megértem őket. Nem akarnak mást csak amennyire lehetséges normális életet élni, állandóan velük küzdeni nem a normális élet tartozéka – sóhajtotta Ric. 

- Valami hasonlót mondott Elijah is, és van benne igazság. Ha nem állnak le nem lesz aki megmentse őket a haláltól – komorodott el a hasonmás. 

- Le kell állítanunk őket. Tyler is ott van a nyomorult kis bandájukban. Nem érdekel Katherine! Ő már élt 500 évet, és nem szeretnék szívtelennek tűnni, de Stefan és Damon is százhatvan akárhány éve élnek, de Tyler még csak 18 éves – aggodalmaskodott a szöszi. 

- Hogy a fenébe lehetne őket rávenni, hogy biztosan leállítsák magukat? – túrt bele a hajába Ric. 

- Bennem nem bíznak, ráadásul Klaus már nagyon szeretne velem nyilvánosan mutatkozni, és őszintén szólva én sem bánnám – mondta Caroline. 

- Bennem sem bíznak, és Elijah bár nem mondja ki, de ő is szeretné ha kinyilatkoztatnánk a kapcsolatunkat. Megértem őt, ezer éves nem illik hozzá a kamaszos bujkálódás – sóhajtotta Elena. 

- Beszéljünk erről az Ősökkel, hátha van valami hatásosabb módszerük a leállításukra. Becca elég sokat mesélt magukról. Nem ismerek náluk manipulatívabb társulatot. Persze az ő szemszögükből nézve, megértem miért váltak ilyenné – vonta meg a vállát Ric. 

- Mi van köztetek Beccával? – nézett a vámpír a tanárra. 

- Én…én nem szeretnék erről beszélni – mondta zavartan a kérdezett. 

- Ne csináld ezt Ric, senki mással nem tudod ezt megbeszélni csak velünk – kérte a hasonmás. 

- Kedvelem őt – tárta szét a kezeit a férfi. 

- Ez elég szűkszavú volt, köszönjük szépen – forgatta szemeit a szöszi. 

- Mint nőt kedveled, vagy mint akinek az útját igazgatnád? – vonta össze szemöldökét Elena, bár a választ már tudta. 

- Mint nőt kedvelem és úgy érzem, hogy ő sem…khm a mentorának tekint. Most elégedettek vagytok? – vágott egy fintort Ric. 

- Klaus ennek nem fog örülni – nevetett fel Caroline. 

- Miért? Talán nem kedveli Alaricot? – kérdezte ijedten Elena. 

- Nem erről van szó. Fogadtunk Nik-kel, hogy Becca hogyan tekint Alaric-ra. 

- Már emlékszem Klaus azt mesélte, hogy szerinted férfiként, de ő azt mondta, hogy apafigurát keres – csapott a fejére Elena. 

- Én nyertem – kacagott tovább Caroline. 

- Mégis ez mit jelent? – húzta össze szemöldökét Ric. 

- Azt, hogy ha én nyerek, márpedig szinte biztos vagyok benne, hogy nyertem, akkor az én drágaságomnak közönség előtt kell énekelnie – vigyorgott a többiekre a szöszi. 

- Tud egyáltalán énekelni? – kérdezte Ric mosolyogva. El sem tudta képzelni a hibridet, hogy ilyen tevékenységet folytasson. 

- Azt mondta, hogy egy láncfűrésznek is jobb hangja van az övénél és könyörögni fogok a közönséggel együtt, hogy hagyja abba az éneklést – kuncogott Caroline és Elena Ric-kel egyetemben kacagni kezdett. 

- Mi ez a jókedv drágáim? – lépett be Rebekah az ajtón. 

- Úgy tűnik Klaus elveszített egy fogadást Caroline-nal szemben és ezért énekelnie kell – vigyorgott tovább Ric. 

- Mégis milyen fogadást? 

Caroline és Elena elmondták a lényegét a fogadásnak. 

- A bátyámnak bizony énekelnie kell – nézett Ric-re Becca mosolyogva. 

A férfi megfogta a lány kezét és finoman megcsókolta azt. A szöszi és a barna lány óriási ujjongásban törtek ki. 

- Mi ez a nagy lárma? Mit ünneplünk? – lépett be Kol kezét dörzsölve. 

- Hol van Elijah és Klaus? – kérdezte Ric, próbálva szabadulni attól, hogy ő van a középpontban.

- Még a boszival egyeztetnek valamit, mi viszont megléptünk. Tudjátok, mi vagyunk a gyerekek ők meg a felnőttek – vigyorgott az Ős. 

- Gyere Ric, nézzünk valami kaját – húzta magával Becca a férfit, és intett a lányok felé, hogyha elmentek lehet kérdezni. 

- Sikerült? – kérdezte Caroline izgatottan, miután az újdonsült pár elhagyta a szobát. 

- Még egy valami hiányzik, de megszerezhető – nézett Kol és Elenára kacsintott. 

- Már megint a véremet akarjátok? – biggyesztette le ajkát a hasonmás. 

- Csak a szokásos néhány csepp kell egy üvegcsébe. Anyánk jól ügyeskedett az eredeti vérével. Igen sok dologra megoldás az életben maradásunkhoz – lépett a lányhoz és megfogva kezét megcsókolta. 

- Mit akar cserébe a boszorkány? – kérdezte Elena. 

- Egy grimoire-t, ami ezer éves. 

- Hogy akarjátok megszerezni? – kérdezte Elena. 

- Már meg van, de nem fogja megkapni – vonta meg vállát Kol. 

- Tessék??? – kérdezte egyszerre a két lány. 

- Ehhez a grimoire-hoz több okból is ragaszkodunk. 

- A birtokotokban van egy veletek egyidős grimoire? – húzta össze szemét Elena. 

- Így van édesem. Nagyon erős varázslatok vannak benne, senki kezébe nem kerülhet. 

- Miért nem pusztítjátok el? Akkor senki nem akarná rátenni a kezét – nézett a férfira Caroline. 

- Csak egyetlen boszorkány lenne képes elpusztítani. Az anyánk, de ő ugye inkább bennünket akart megölni. 

- Miért csak ő? – kérdezte a hasonmás. 

- Mert az övé volt. A grimoire-ban egyértelműen le van írva, hogy csak az semmisítheti meg, aki a varázslatokat beleírta. 

- Amikor megjelent anyukátok, nem is kereste a könyvet? – kérdezte Caroline. 

- Dehogynem drágaságom! Először Finnt kérdezte, ő tényleg nem tudta, hogy nálunk van. Sosem bíztunk meg benne. Aztán pedig Elijah-t, ő viszont anyánkban nem bízott. Aztán letett róla, végül is a két legkomolyabb gyermeke nem tudta, Beccára és rám nem is gondolt, Nik-et meg veszélyes lett volna kérdeznie. 

- Ayana aki a mestere volt vagy mi a szösz, nem is kereste a grimoire-t, amikor Klaus megölte anyátokat? – kérdezte Elena. 

- Ayana nem is tudta, hogy létezik ez a könyv. Jó pár varázslat valószínűleg az ő nevéhez fűződik. Nagyon szerette Esthert bízott benne. Elég rosszul tette. Anyánknak mindig sok titka volt, kezdve a hűtlenkedésével. 

- Milyen varázslatok vannak benne? – érdeklődött a szöszi vámpír. 

- Azok a legerősebb igék, amelyek Ősi szavakat használnak. Ez egy Ősi grimoire Ősi szavakkal, eredeti vikingírással. Hatalmas erőket képesek megmozgatni e varázslatok. Ahogy múltak az évszázadok az Ősi szavak egyre inkább felhígultak, sok varázslatban már nyomuk sincs, csak valami latinos halandzsát nyomnak. Anyám leginkább védelmet nyújtó és pusztítást végző varázsigéket kreált bele, és nyilván amit Ayana kitalált. Védelmező varázslatok, és pusztító varázsigék. Anyánk szélsőséges, ezért a varázsigéi is ilyenek. Veszélyes ami benne van mindenkire nézve. Nem kerülhet idegen kézbe, ráadásul családi ereklye. 

- Ez az Iman honnan tud róla? 

- Az őslakosok a rajzaikban ezt is elmesélték, és a történet innentől kezdve szájról-szájra járt az Ősi boszorkány grimoire-járól. Ezekben a természetfeletti körökben elképesztően mennek a hírek, és az ilyen súlyúak nem is nagyon kopnak ki a szóbeszédből. Sok boszorkány fantáziáját mozgatja több száz éve ez a könyv. 

- Mi nem találtunk erre nyomot – próbált visszaemlékezni Elena. 

- Nem is erre koncentráltatok – vonta fel a szemöldökét Kol. 

- Ez igaz. Klaus megölése volt a célunk – vonta meg vállát a hasonmás. 

- Mit fogtok tenni a boszival? – kérdezte Caroline. 

- Azt, amit én minden boszorkánnyal tennék – húzta félmosolyra a száját Kol. 

- Szóval ő is halott lesz? – kérdezte sóhajtva Elena. 

- Sajnálom drágáim, tudom hogy nem tetszik nektek, de gondoljatok rá úgy, hogy benneteket védünk. Nekünk nem igazán árthat a nő, de ha nem adjuk neki a könyvet nektek akár árthat is. Mellesleg ha megkapná ezt a grimoire-t, akkor nem csak ti, hanem senki nem lenne biztonságban tekintve, hogy ez a nő akárcsak Anton imádja a rosszabbik énjét elővenni. 

- Ez már a második boszorkány akit kihasználtok, és aztán megöltök – jegyezte meg a barna lány. 

- Nem kell a duma a védelmünkről Kol. Ha mást kért volna a boszi, valami olyan dolgot ami teljesíthető a részetekről, akkor is megölnétek nem igaz? – kérdezte a szöszi. 

- Igazad van édesem, ez nem csak rólatok szól. Abban a pillanatban eldőlt, hogy halott lesz, ahogy rábólintott a kérésünkre. Abban kérjük a segítségét, hogy megtaláljuk az egyetlen fát amely képes bennünket megölni. Ti életben hagynátok a helyünkben? – nézett a két lányra az Ős. 

- Nem – mondta Caroline, és Elena is a fejét rázta. 

- Nos akkor a család egyhangú döntést hozott. Meséljetek csak édeseim, mi volt az a nagy ujjongás amikor beléptem? 

- Csak annak örülnek, hogy Alaric és én úgy tűnik összejöttünk – lépett be a szobába Rebekah Alaric-kal a háta mögött. 

- Szóval most már csak én vagyok magányos? – biggyesztette le a száját Kol és Elena Caroline arca szomorúra változott. 

- Testvérem, te nem is akarsz senkihez kötődni, úgyhogy ne játszd itt a bazári majmot – forgatta szemeit Becca. 

- Muszáj lebuktatnod? Lehet, hogy nem akarok kötődni senkihez, de attól még szerettem volna, ha ezek a szép lányok istápolnak. Még egyetlen egy szívhez szóló mondatot kellett volna elengednem, és már két oldalról doromboltak volna nekem – nézett szemtelenül a barnára és a szöszire az Ős. 

Elena és Caroline összenéztek, majd Kolhoz léptek és a nyakába csimpaszkodtak, megpróbálva doromboló hangokat kicsalni magukból. 

- Látjátok erről beszéltem! Ellenállhatatlan vagyok – ölelte át az Ős a két lányt és önelégülten nézett a mosolygó Alaric-ra és Rebekah-ra. 

- Mi folyik itt? – lépett be Klaus a lakosztályba, háta mögött Elijah-val. 

- A lányok vigasztalják a testvérünket, mivel már csak ő magányos a családunkban – válaszolt Rebekah miközben felemelte Ric-kel összekulcsolt kezüket. 

- Gratulálok Alaric, remek párt választottál! Kol benned sem csalódtam, te szoknyabolond – nevetett fel a hibrid. 

A két lány elengedte Kolt és párjaik karjaiba repültek. 

- Máris itt hagytok drágaságaim – mondta Kol tettetett szomorúsággal a hangjában, de közben vigyorgott. 

- Egyébként Nik, ha jól hallottam elveszítettél egy fogadást – szólalt meg Becca. 

- Milyen fogadást? – ráncolta homlokát Klaus. 

- Már el is felejtetted? Rebekah érzései Alaric iránt milyen irányba fordulnak! Én nyertem – húzta ki büszkén magát Caroline. 

- Klaus ez azt jelenti, hogy énekelned kell méghozzá közönség előtt – nevetett Elena, mire a hibrid vágott egy vicces fintort. 

- Kellemetlen testvérem – csapkodta meg a vállát Elijah Klausnak mosolyogva. 

- Nektek lesz kellemetlen, illetve mindenkinek aki hallani fogja – forgatta szemeit az hibrid. 

- Nik, én még sosem hallottalak énekelni – jegyezte meg Kol. 

- Nem véletlenül – szemtelenkedett Rebekah. 

- Menjünk el ma este szórakozni egy olyan helyre, ahol Klaus bemutathatja a láncfűrész hangjánál is kellemetlenebb éneklését – nézett csillogó szemekkel Elena. 

- Menjünk! – tapsolt Caroline és Rebekah. 

- Ebből én sem akarok kimaradni – mondta Kol és Alaric egyszerre. 

- Elijah? – kérdezte még mindig csillogó szemmel a hasonmás. 

- Semmi pénzért nem hagynám ki, hogy lássam Niklaust énekelni – mosolygott testvérére az Ős. 

- Szóval mindenki az én hangomra kíváncsi? – sóhajtotta a hibrid. 

- Vesztes fizess! – kiáltott fel Rebekah. 

- Hová menjünk?  – nézett tanácstalanul Caroline. 

- Én ismerek egy helyet ahol élő zene van, de nem tudom engedik e az embereket énekelni – szólalt meg Alaric. 

- Egy vámpírnak nem kell engedély ahhoz, hogy énekeljen, csak egy kis igézés és máris azt tehet amit akar – kacsintott a szöszi vámpír. 

- Drágám! Büszke vagyok rád! Szeretem amikor előjön egy kicsit a vámpír éned – hajolt meg Kol a lány előtt. 

- Ebben egyetértek az öcsémmel szerelmem, imádni való vagy amikor rossz kislány leszel – ölelte át Klaus a szöszit. 

- Ez engem is büszkeséggel tölt el Car! Nik vagy Elijah pénzt ide, ruhákat kell vennünk magunknak. Egyikünk sem úgy készült, hogy este szórakozni megyünk. Igaz lányok? – tartotta kezét Rebekah, miközben a szöszire és a barnára nézett. 

- Mulassatok jól – tett húga kezébe egy tekintélyes bankjegyköteget Elijah. 

- Elena maradj! Damon hív! – mutatta telefonját Ric és szája elé tette a mutató ujját, csendre intve mindenkit. 

- Add ide! – vette ki a telefont a tanár kezéből Elena. 

- Szia Damon – szólt bele a telefonba. 

- Hol vagytok? Már mindenütt kerestelek benneteket. 

- Kiruccantunk Ric-kel. 

- Hová? 

- Semmi közöd hozzá Damon. 

- Inkább Ric-kel beszélnék. Látom még mindig a lázadó csirkét játszod. 

 - Kihangosítalak. 

- Szia Damon! – szólalt meg Ric. 

- Hol vagytok? 

- Elena nem akarja, hogy tudd – forgatta szemét Ric. Rebekah megszorította a kezét. Tudta, hogy a férfinak nem jó érzés elutasítónak lenni a barátjával, akármilyen idióta volt is Damon. 

- Ühüm, Elena mostanában nagyon játssza az önállót. 

- Itt vagyok vele, vigyázok rá, nem mintha veszélyben lenne. 

- Nagyon fogod a pártját Ric, és ez nem tetszik nekem. 

- Senkit nem érdekel, hogy neked mi tetszik. Ric a családom és szerintem akkor és oda megyünk, ahová csak akarunk. Mi sem kérdezgetjük merre vagytok – mondta ingerülten Elena. 

- Észrevettem, hogy felénk sem nézel. Egyébként köszönöm kérdésedet jól vagyunk – mondta gúnyosan a kékszemű vámpír. 

- Fejezd be ezt a gúnyolódást Damon. Elena jó okkal van távol tőletek. Mindketten megszállottak lettetek. Ha magától nem tette volna meg, akkor én kértem volna, hogy maradjon távol tőletek. 

- Jól játszod a féltő gyámot – szúrt egyet Damon. 

- Még egy ilyen megjegyzés Ric-re, és soha többet nem fogok szóba állni veled. El akarod veszíteni őt is, mint mindenki mást magad körül? – kérdezte dühösen Elena. 

- Nem vagy az a hálás típus nem igaz? – kérdezte Damon és szavai szinte metszettek, olyan éles hangon mondta. 

- Elég volt Damon. Nem engedem, hogy így beszélj Elenával. Ha azért hívtál hogy merre vagyunk, hát közlöm most már én sem akarom, hogy tudd. Elégedj meg annyival, hogy Elena nincs veszélyben. Már jó ideje nincs. Ha nem a hülyeségeiddel lennél elfoglalva, talán észre is vehetted volna. 

- Ha már a megszállottságomnál tartunk. Nincsenek itthon az Ősök. 

- Damon ne kezd el – sóhajtotta Ric és beletúrt a hajába. 

- Miért? Talán nem hagyhatják el Mystic Falls-t az engedélyed nélkül? Nekik is be kell számolniuk merre járnak, mint Ricnek és nekem? 

- Elena, nem vagyok hajlandó veled beszélni csak Alaric-kal. 

- Damon, fejezzétek be az Ősök elleni kutakodást. Ez az utolsó esélyetek, ha még egyszer megpróbáltok az életükre törni halottak lesztek, és ezt én nem akarom – mondta Elena. 

- Tényleg? Mostanában nem igazán érdekelt élünk vagy halunk Elena, ezután se foglalkozz vele. 

- Egyetértek Elenával, ha újra kivívjátok az Ősök haragját, akkor nem tehetünk értetek semmit, halottak lesztek – mondta Alaric, és a szobában lévő összes Ős bólogatott. 

- Ric te vigyázz továbbra is Elenára, a többit bízd ránk. 

- A többit? Milyen többit? – kérdezte Alaric. 

- Valami titkot rejtegetnek a házban, ugyanis nem tudunk bejutni. 

- Elment az eszetek? Ezzel megástátok a saját sírotokat – mondta rémülten Elena és az Ősökre pillantott. Mindegyikük arca komor volt. Caroline rémülten kapta a szája elé a kezét és ő is az Ősöket bámulta. 

- Honnan tudnák meg, hogy ott voltunk? 

- A múltkor is megtudták, most is valahogy meg fogják tudni – hazudta Elena. "Hiszen itt állnak mind és hallják, miért nem álltok már le Damon?" gondolta magában kétségbeesve.

- Ne aggódjatok, élvezzétek a kiruccanásotokat. Valami varázslat lehet a házon, de majd Bonnie-t riadóztatom, hogy keressen rá megoldást. 

- Ne merd Bonnie-t belevonni Damon, mert magam döfök karót a szívedbe. Tudod, hogy min ment keresztül. Végre újra kezd a normális kerékvágásba visszatérni az élete, te meg bele akarod rángatni egy Ősök elleni akcióba? – kérdezte magából kikelve Alaric. 

- Igaza van Ric-nek, ne merészeld Bonnie-t belevonni, és egyébként is tűnjetek el a villától, mielőtt tényleg halottak lesztek – sírta el magát Elena, és Caroline is csendben a könnyeit törölgette. 

- Jól hallom, hogy sírsz Elena? – kérdezte döbbent hangon a sötéthajú vámpír. 

- Igen te idióta sír, mert félti az életeteket!Szeret benneteket ahogyan én is! Barátodként kérlek Damon arra, hogy tűnjetek el onnan, mielőtt végetek lesz – fogta könyörgőre Alaric. 

- Rendben van, békén hagyjuk az otthonukat, de akkor is furcsa, hogy nem lehet bejutni. 

- Ezer évig úgy éltek, hogy az életük állandó gyanakvás, menekülés, manipulálás volt. Valaki mindig ellenük volt. Furcsa, hogy védik az otthonukat? Én nem látok benne semmi furcsát, szóval kopjatok le a villáról – válaszolta Ric. 

- Értettem főnök – mondta beleegyező hangon a kék szemű vámpír. 

- Majd beszélünk, ha hazaértünk. Szia Damon. 

- Szia Damon – mondta Elena is. 

- Ne haragudj Elena, hogy megbántottalak. Ismered milyen hülye tudok lenni. Érezzétek jól magatokat, de azért vigyázzatok – zárta le a beszélgetést a vámpír. 

- Kezd nagyon elegem lenni belőlük – mondta sötét arccal Kol. 

- Nekem is – értett egyet Becca. 

- Ne bántsátok őket! Nekünk ők a barátaink, akármilyen is most közöttünk a viszony – nézett Klausra a szöszi vámpír. 

- Próbálunk olyan megértőek lenni miattatok amennyire tőlünk telik, de most már nálam is kezd betelni a pohár – szólalt meg Elijah. 

- Akkor segítsetek kitalálni, hogyan lehetne leállítani őket – fordult feléjük Alaric. 

- Ki fogjuk gondolni, de Elena most örülnék, ha felhívnád Bonnie-t. Tájékoztasd Damon terveiről és kérd meg, hogy semmiképpen se vegyen benne részt. Ha egy kicsit megfenyegeted valami módon velünk, az sem lenne ellenemre. Nem bízom abban, hogy le fognak állni az öngyilkosjelölt barátaitok. Én odarendelem pár hibridemet – mondta Klaus 

- A hibrid harapása megöli a vámpírt. Ne engedd, hogy bántsák őket Nik – nézett rémülten Caroline. 

- Nem szeretnék bántani senkit, de szeretném tudni mi történik az otthonunk tájékán – válaszolta a hibrid és elővéve telefonját kiment a szobából. 

- Igaza van Niklausnak Elena, hívd fel a barátnődet – simogatta meg a lány karját Elijah. Elena előkotorta telefonját és ő is kiment telefonálni. 

- Hogy lehet az, hogy nem tudnak bejutni? Tényleg valami varázslat van a házon? – vonta össze szemöldökét Caroline. 

- Senki nem tud bejutni a házba, csak akit mi behívunk – mondta Becca. 

- De hát ez hogy lehetséges? – vonta össze szemöldökét Alaric. 

- Varázslattal sok mindent meg lehet oldani. Egy boszorkánnyal rakattuk ezt a védelmet a házra – válaszolta Kol. 

- Ha van boszorkányotok, akkor miért jöttünk Chicago-ba egy másikhoz? – értetlenkedett a töri tanár. 

- Ezzel elváltak útjaink, nem egy nézetet vallottunk – válaszolta Elijah, miközben intett egyet a kezével amiből a szobában mindenki megértette, hogy a téma be van fejezve. 

- Bonnie nem fog nekik segíteni, egyébként is anyukájánál van. Elege van belőlük. Damon őt is állandóan hívogatja, hol a segítségét akarja kérni, hol rólam érdeklődik – érkezett vissza Elena. 

- Bonnie nem furcsállja, hogy nem lógtok annyit együtt? – kérdezte Kol. 

- Szinte minden szabadidejét anyukájával tölti, és szerintem az öcsémmel is kezdenek újra összemelegedni, legalábbis amennyire ez egyelőre telefonon lehetséges, szóval nem annyira hiányol bennünket – vigyorgott Elena Caroline-ra és Alaric-ra. 

- De jó lenne, ha összejönnének újra, annyira imádtam őket együtt – lelkendezett a szöszi lány. 

- Én is örülnék neki – dörzsölte össze tenyerét a hasonmás és Ric is bólogatott. 

- Miért nem jöhet már haza az öcséd? – kérdezte Rebekah. 

- Amíg Stefanék nem állnak le, ki van zárva hogy itt legyen. Damon eléggé jól tudja befolyásolni őt, és Tyler is. Az öcsémet sajnos nem túl nehéz az ilyenekbe belevonni – rázta fejét Elena. 

- Egyetértek Elenával – mondta Ric. 

- Te tényleg féltő gyám vagy, és ebben semmi gúnyos felhang nincs – mondta elismerően Becca, és a férfihoz bújva egy puszival jutalmazta, aki kényelmetlenül köhécselt. Furcsa volt még neki, hogy az szőke Ős ennyire közvetlen. Nem volt ellenére, sőt élvezte csak a többiek előtt még kissé kellemetlen volt. 

- Talán meghűltél Ric, hogy így köhécselsz? – kérdezte szemtelenül vigyorogva Kol, aki nyilvánvalóan egyből kiszúrta a tanár zavarát. 

- Kol, ne legyél már ilyen szemét – csapta vállon Caroline, de közben Elenával együtt alig bírták visszatartani nevethetnékjüket. 

- Csak az egészségi állapota miatt aggódom – vigyorgott tovább Kol. 

- Jól van Kol, lehet leszállni róla – csapott egyet testvére fejére Rebekah. 

- Mi van veletek? Valaki utasításba adta, hogy aki szőke és nőnemű az engem csapkodhat? – kérdezte Kol nevetve. 

- Elismerem, hogy eléggé várom már azt az időt, amikor nem engem tekintesz majd a szemtelenkedésed céltáblájának, de meg kell hagyni nagyon jól ki tudod használni az ilyen helyzeteket. Ha nem én lennék a célpont, valószínűleg én is jókat mulatnék – jegyezte meg Alaric. 

- Ha már a mulatás szónál tartunk, gyerünk csajok vásárolni – adta ki az ukázt Rebekah, és a három lány izgatottan távozott. 

- Kedvellek Ric, de el kell hogy keserítselek, aki egyszer célkeresztbe kerül nálam, az ott is marad – vonta meg a vállát Kol. 

- Azt hiszem a legegyszerűbb, ha megszokom a szemtelenkedésedet – legyintett Alaric. 

- Ha ilyen beleegyező vagy, akkor kiváló társa leszel az erőszakos húgomnak – lépett be szobába vigyorogva Niklaus. 

- Azért nem megyek mindenbe bele – vonta össze szemöldökét Ric. 

- Dehogynem – mondta kórusban Klaus és Kol. 

- Ne hallgass rájuk Alaric, valóban elég erőszakos a húgom, de nem rosszabb, mint általában az akaratos nők – nézett Elijah a tanárra. 

- Nem tudnak elriasztani. Elég sok időt töltöttem vele az utóbbi időben, ha nem tetszett volna amit látok, most nyilvánvalóan nem lennék itt. Egyébként Klaus, neked nem a hangszálaidat kellene bemelegíteni az esti szereplésedre? – fordult a hibrid felé vigyorogva Alaric. 

- Teljes jogú családtaggá avanzsáltad magad azzal, hogy beszóltál Niknek – nyújtotta kezét Kol, és Ric megszorította azt, majd a másik két Ős felé tartott kezét is elfogadta. 

- Nem bánjátok, hogy a húgotokkal vagyok? – kérdezte Ric. 

- Jó ember vagy, és jó hatással vagy rá. Nem mintha Rebekah-t valaha is törődött volna azzal, hogy nekünk mi tetszik és mi nem – vonta meg vállát Klaus. 

- Elég önfejű az már biztos – értett egyet Alaric. 

- Ric foglalj asztalt estére arra a helyre ahová vinni akarsz bennünket, én addig mindenkinek töltök egy italt, hogy koccinthassunk a családtaggá válásodra – lépett bárszekrényhez Kol és mindenkinek töltött egy dupla adag whiskey-t. 

A Ric által javasolt hely mindenkinek tetszett. Hangulatos volt, és elég jó banda szolgáltatta a zenét. Rebekah és Ric halkan beszélgettek a boksz sarkába húzódva. Kol Caroline-nal és Elenával táncolt, és egyfolytában viccelődött vagy szemtelenkedett, így a két lánynak hol fülig ért a szája, hol pedig egy taslit osztottak ki a férfinak felváltva. Klaus és Elijah mosolyogva figyelték őket. 

- Alig hiszem el Elijah, hogy végre béke, nyugalom és boldogság van mindannyiunk életében. Normálisan élhetünk – mondta a hibrid. 

- Ne feledkezz meg a fáról testvérem, és a levakarhatatlan Salvatore testvérekről. A hibridjeid jelentkeztek már? 

- Igen, de csak a Lockwood gyerek kószált arra felé, amit nem igazán értek, régen nem hallottam felőle. 

- Szerintem eljött az ideje hogy elmondjak valamit, amit mindannyian tudunk már egy ideje rajtad kívül. Nem igazán voltál olyan állapotban, hogy a tudtodra hozzuk, de azt hiszem felesleges tovább húzni a dolgot – nézett az Ős a hibridre. 

- Nem kell a körítés Elijah – legyintett türelmetlenül Klaus. 

- Tyler csatlakozott Stefanék kis keresztes hadjáratához. Nyilvánvalóan Caroline és az öcsénk    „kapcsolata”  miatt érzett féltékenysége, bosszúvágya vezette hozzájuk. Azt a feladatot kapta tőlük, hogy kövesse Kolt és Rebekah-t, persze ő Kol nyomába szokott eredni mivel leginkább a féltékenysége mozgatórugója a gyűlöletének. 

- Honnan és mióta tudjátok? – kérdezte kis sértődöttséggel a hangjában Klaus. 

- Kol észrevette hogy figyeli, majd ő kezdte követni a fiút és látta, hogy a Salvatore panzióba megy. Később Katerina is megerősítette ebben. Egyébként tőle van az információjuk Kol és Caroline „kapcsolatáról”. Nem sokkal a Caroline-nal történt összeveszésetek előtt tette ezt a felfedezést az öcsénk. A barátnődet beavatta, de ő nem akarta hogy tudj róla. Később mi is megtudtuk, de nem árultuk el neked. Elég labilis és kiszámíthatatlan voltál. Volt egy rossz megérzésünk Tyler sorsát illetően, ha abban az állapotodban megtudod ezt. 

- Megértem miért nem mondtátok el akkor, de most már rendben vannak a dolgok mégsem árultátok el nekem. Ha nem bukkan fel a villánál, te sem mondtad volna el – mondta még mindig sértődötten a hibrid. 

- Tyler elég kényes tényező a szemedben, mivel a barátnőd volt barátja. Végre normalizálódott a helyzet, egyikünknek sem volt kedve belerondítani. Szóval Niklaus, akkor most megint számíthatunk tőled valami botorságra, vagy úgy kezeled ezt mint mindannyian? Higgadtan, kihasználva az előnyünket, hogy tudunk róla. 

- Nem kell a kioktatás Elijah. Nem fogok semmit csinálni, és senkit hibáztatni ezért. Egy család vagyunk – nézett Klaus a testvérére. 

- Bölcs válasz – emelte poharát Elijah és nekikoccintotta Klausénak. 

- Mire iszunk? – kérdezte Caroline, nyomában a táncbajnok triumvirátus többi tagjával. Rebekah és Ric is visszatértek a társasághoz.

- A családra – mosolygott Klaus és megcsókolta Caroline kezét. 

Nem volt mérges a lányra. Tudta, hogy mennyire fontosak számára a barátai. Lehet, hogy Tylerrel meg a Salvatore testvérekkel most éppen nem felhőtlen a viszonya a lánynak, de a férfi tudta, hogy ettől még szereti őket. 

- A család mindenek felett! – kiáltotta jókedvűen Elena, és hét pohár koccant egyszerre. 

- Nik nem akarlak sürgetni, de valamikor az este folyamán szeretném behajtani a nyereményemet – incselkedett Caroline és a férfi nyakába csimpaszkodott. 

- Komolyan ezt szeretnéd? – nézett könyörgő szemekkel Klaus. 

- Nem csak ő, ezt mindannyian szeretnénk – vigyorgott Kol. 

- Nem vagyok ehhez elég részeg, adjatok még egy kis időt – egyezett bele a hibrid. 

- Elijah elvihetem a párodat egy táncra? – kérdezte Kol amikor egy lassú számba kezdtek. 

- Természetesen öcsém – mosolygott az Ős. 

- Gyere Ric, remélem lassú zenére tudsz táncolni – húzta maga után a vonakodó férfit Becca. 

- Én meg parlagon maradok? – sopánkodott Caroline a hibridre nézve. 

- Rám ne nézz drágaságom, ha azt akarod hogy énekeljek, ahhoz előtte kellő mennyiségű alkoholt kell lefolyatnom a torkomon. Elijah táncolnál vele? – kérte testvérét Klaus. 

- Szívesen – hajolt meg enyhén a férfi és a tánctérre kísérte Caroline-t. 

- Köszönöm, hogy felkértél – karolta át a lány. 

- Nem is bánom hogy így alakult, legalább elmondhatom Niklaus tud Tylerről. 

- Micsoda? Elmondtad neki? – rándult össze Caroline. 

- Kicsit sértődött volt, hogy csak most tudta meg, de nem kell aggódnod a fiú miatt, vagy hogy kiborulna emiatt. Nem fog tenni semmit – simított végig nyugtatóan Elijah a lány hátán. 

- Miért mondtad el neki? 

- Mert a hibridjei látták Tylert a villa körül őgyelegni. Nem tudom, hogy Damonék küldték e oda, vagy csak a szokásos Kol-Rebekah őrjáratára érkezett. Klaus nem értette mit kereshetett ott a Lockwood gyerek. Elmondtam neki az igazat, amúgy sem titkolhattuk volna előtte már sokáig.

- Már gondoltam rá, hogy el kellene mondani neki, csak mindig féltem belekezdeni. Levetted ezt a gondot a vállamról. Köszönöm Elijah – adott egy puszit a férfinak a vámpír. 

- Caroline, le ne csapd a pasimat a kezemről – érkezett melléjük nevetve Elena a vigyorgó Kollal. 

- Drágám, annyira szeret téged, ha akarnám sem tudnám lecsapni a kezedről, ráadásul nekem ő inkább olyan, mintha a bátyám lenne – mosolygott Caroline férfira, és Kol arrébb táncoltatta Elenát. 

- Megtisztelsz vele! Én is a húgomként tekintek rád. Már egy ideje így van, még ha nem is mutattam ki feléd – mosolygott Elijah. 

- Attól én még tudtam, elég jó a szimatom – húzta fel orrát kedvesen Caroline és Elijah a maga finom módján felnevetett. 

- Klaus nagyon szerencsés férfi – mondta az Ős. 

- Te is az vagy, és Elena is szerencsés. Annyira tökéletes párost alkottok. Még sosem láttam őt ennyire boldognak. 

- Azt szeretném, hogy mindig boldog legyen. 

- Ebben nem is kételkedem. Egyébként nagyon tetszik a ma esti laza stílusod. Nagyon dögös vagy. Sűrűbben hordhatnál farmert, és ilyen hosszú ujjú pólóingeket. Nagyon jól állnak – mondta elismerő hangon a lány. 

- Elenát nem zavarja az öltözködésem. 

- Tudom, ő úgy szeret ahogy vagy. Igazi régimódi pasinak, de velem nem számoltál. Divatmániás vagyok, szóval felkészülhetsz, hogy neked is adok pár kéretlen tanácsot – nevetett fel Caroline. 

- A család az család, nem kerülheted el a kéretlen tanácsokat sem – pörgette meg Elijah a lányt, majd a szám végén és kezét megcsókolva visszavezette az asztalukhoz, ahová Kol és Elena is akkor értek vissza nagy nevetések közepette. Az elfogyasztott alkoholtól az egész társaság oldott hangulatban volt. 

- Kol! Remek táncos vagy – dicsérte meg Elena a férfit. 

- Mindenben remek vagyok édesem, és állok szolgálatodra természetesen a tiédre is gyönyörűm – nézett Kol Caroline-ra. 

- Kedves tőled, de nekem tökéletesen megfelel a saját lovagom – bújt Elijah-hoz a hasonmás. 

- Mondtam Elijah-nak, hogy többször kellene így öltöznie. Nagyon dögös – mondta Caroline. 

- Az én pasim bármit vesz fel tökéletesen néz ki – puszilta meg Elena a férfit, aki visszafogottan mosolygott. 

- Nik, eleget ittál már ahhoz, hogy felmássz a színpadra? Mind égünk a vágytól, hogy énekelni hallhassunk – karolta át bátyját Rebekah. 

- Muszáj? – vetett egy utolsó könyörgő pillantást Caroline-ra Klaus. 

- Muszáj! – mondta egyszerre a hat jelenlévő. 

- Kegyetlenek vagytok! Nem ismerem egy dalnak sem a szövegét. 

- Ezt nem mondhatod komolyan – meresztette szemét Elena. 

- A keményebb rock zenét kedvelem, és azt nem fogom itt előadni. 

- Niklaus Mikaelson a macsó. Nem ismersz egy szerelmes dalt sem bátyám? Azzal végképp az öledbe hullana Caroline – szemtelenkedett Kol. 

- Ismerek szerelmes dalokat, de bocs, hogy a szövegüket nem tudom – válaszolta Klaus. 

- Jack Savoretti –től a Hate and Love?– kérdezte Caroline. 

- Ismerem, de a szövegét nem tudom, és nem fogok ilyen nyálas zenét énekelni – kelt ki magából a hibrid. 

- Ez az egyik kedvencem nekem is – lelkendezett Rebekah. 

- Ezt a számot mindenki ismeri – mondta Alaric, és a többiek bólogattak. 

- Akkor talán nektek kellene énekelni – forgatta szemét Klaus. 

- Sajnálom drágám, már pedig ezt fogod énekelni, és én segítek neked. Szerezzetek egy tollat, meg papírt. Leírom a szöveget és bejelölöm melyik rész a tiéd. Figyelj engem, jelezni fogok amikor majd kezdened kell, vagy ahol be kell lépned. Nincs kecmec, elveszítetted a fogadást – mondta ellentmondást nem tűrően Caroline. Elena előkotort egy tollat a táskájából, meg egy darab papírt. 

- Ezt már nem kerülheted el Nik! Megyek intézkedem a zenészeknél – csapta össze kezét Kol vigyorogva és eltűnt. 

- Te fogod kezdeni Nik – írta az első négy sorhoz a férfi nevét a szöszi vámpír. 

- Nem tudok énekelni Caroline – sopánkodott Klaus. 

- Ne legyél már ilyen kislány! Be kell vállalni és kész. Nincs hangod? Elárulom nekem sincs, de ha elveszítek egy fogadást akkor betartom a szavam. Ezek az emberek úgysem tudják, hogy te vagy a nagy halhatatlan egykor világuralomra törő hibrid – fogta meg az Ős vállát Alaric, és Rebekah büszkén nézett a férfira. Tetszett, hogy semmi tartózkodás nincs benne bátyjával szemben. 

- Ric-nek igaza van Niklaus. Sok dologra nem lehetsz büszke, mégsem sopánkodsz miattuk. Ez legalább jópofa – nézett testvérére Elijah. 

- Köszönöm srácok az együttérzést – mondta egy fintort vágva a két férfire Klaus. 

- Kész vagyok – adta oda a papírt Caroline a férfinak, aki átfutotta a szöveget.

- A zenészek epekedve várnak benneteket. Imádom, hogy bárkit meg tudok igézni – érkezett vissza Kol. 

- Rendben essünk túl rajta, de ez családi titok fog maradni – fújta ki a levegőt Klaus, majd bedobott még egy dupla whiskey-t. 

Mindenki tapsolt, amikor felmentek a színpadra, és a többiek előre mentek elővéve telefonjaikat, hogy felvegyék a nagy előadást. 

- Mindenki figyelmét szeretném kérni! A színpadon látható úriember elveszített egy fogadást, és ennek fejében énekelnie kell a mellette álló gyönyörű hölgynek, aki nem hagyja bajban kedvesét és besegít neki. Fogadjátok szeretettel Mr. és Mrs. Mikaelsont! – mondta a zenészek vezetője és átadva a terepet lement a színpadról. 

Caroline és Klaus gyilkos pillantást vetettek a lent vigyorgó Kolra, házaspárként való bemutatásuk miatt. A többiek nevettek. 

- Halljuk Mr. és Mrs. Mikaelson! – kiabált fel nekik Elena ugrálva. 

Alaric Kollal egyetemben fütyülni kezdett, Rebekah kurjantott nekik, Elijah pedig tapsolt. 

Caroline a kezébe vette az egyik mikrofont, a másikat pedig Klaus kezébe nyomta. Ezt követően háta mögé nézett, és bólintott a gitárt tartó férfinak, és megszólalt a zene. Klaus a papírt nézte izgatottan. Caroline intett a szemével neki és a férfi kieresztette hangját. Caroline biztatóan mosolygott, és egy csókot küldött a hibrid felé, amit a szórakozóhely közönsége kitörő lelkesedéssel fogadott, élükön az Ősökkel, Elenával és Alaric-kal. Kol befogta a fülét és vágott egy fintort, de közben nevetett. Rebekah és Elijah a hüvelykujjukat feltartva jelezték testvérüknek, hogy jól csinálja. Amikor Caroline engedte ki gyönyörű hangját, a terem elcsendesedett. Klaus csodálattal nézte szerelmét. A lány teljesen kivirult amikor énekelt. Talán sosem látta még ennyire szépnek. A többi Ős is elámult. Kiváltképp Kol, aki le sem tudta venni a szemét a lányról. Elena és Alaric vigyorogva nézte az Ősök álmélkodó tekintetét. Amikor a közös rész következett Caroline megszorította a hibrid kezét, akinek nehezére esett folytatni, annyira lenyűgözte őt szerelme, de azért sikerült a feladatra koncentrálnia. Közben a többiek megkértek pár vendéget, hogy tartsák telefonjaikat és amikor az utolsó refrénhez értek, csatlakoztak Caroline-hoz és Klaushoz, hogy együtt fejezzék be a dalt. Hatalmas ováció és taps volt a jutalmuk. Mindnyájan meghajoltak és levonultak a színpadról, majd telefonjaikat összeszedve az asztalukhoz ültek. 

- Nik, te egy hős vagy és nincs is olyan rossz hangod – mondta Rebekah. 

- De jó sincs, viszont neked szerelmem csodálatos hangod van, szégyelld magad, hogy eddig titkoltam előlem – nézett még mindig csodálattal a lányra a férfi. 

- Én is elájultam a hangodtól Caroline, neked énekelned kellene – mondta elismerően Rebekah és Kol Elijah-val együtt egyetértően bólogatott. 

- Az én barátnőm – borult Caroline nyakába Elena. 

- Köszönöm – mondta a szöszi, majd Klaushoz bújt.  - Megcsináltad Nik, ha tehetném újra és újra beléd szeretnék – súgta a férfinak, aki szorosan átölelte. 

- Én minden egyes nap beléd szeretek - suttogta vissza.

- Azt hiszem Niklaus, most már végképp beilleszkedtél – jegyezte meg Elijah mosolyogva. 

- Egyetértek vele – mondta Alaric. 

- El sem hiszem, hogy te is feljöttél a színpadra énekelni Elijah. Rajtad is csodálkozom Alaric – mosolygott a hibrid. 

- Néha kijár a szórakozás – tárta szét kezeit az Ős, miközben Elena csillogó szemmel nézte. 

- Ebben is egyetértek vele. Fiatal barátnőink vannak, nem savanyodhatunk be – nevetett Ric. 

- Fiatal? Ez csak Elenára igaz, Becca ezer éves vénlány – kontrázott Kol, amiért a szőke Őstől és barna lánytól, mai nap folyamán már ki tudja hányadik tasliját kapta. 

- Mindenkinek köszönöm a biztatást. Remek érzés volt, hogy a végére mindannyian csatlakoztatok – nézett a többiekre Klaus. 

- Ez egy tökéletes családi este volt, amire újfent innunk kell – töltött mindenkinek Kol, és a hét jókedvű, boldog ember pohara egyszerre koccant össze.

Chapter 26

Holnapra ígértem, de sikerült befejeznem, és nem akarlak benneteket megváratni. Remélem tetszeni fog.
Jó szórakozást hozzá!!!

Megbocsátás

Klaus idegesen állt autója mellett. Fogalma sem volt, hogy eljön e a lány. Ezer éve alatt nem érezte magát még ennyire bizonytalannak. Tudta, hogy megérdemli, ha Caroline rá sem bagózik, de ennek még a gondolatától is fizikai fájdalmat érzett. Elena megnyugtatta, hogy ha nem is jön el a szöszi, akkor is ott a B terv és Kol majd elintézi, hogy Car ott legyen a tóparti házban, persze az még egy-két napba beletelik. A hibrid nem akart tovább várni. Mindennél jobban hiányzott neki szerelme. Amikor a távolból meghallotta, hogy egy kocsi érkezik feszülten meresztette szemét a hang irányába. A szöszi vámpír megállt autójával, és Klaus egy pillanattal később már nyitotta is az ajtót. 

- Caroline – suttogta. 

- Jó estét Nik – köszönt a lány kicsit szégyenlősen. 

- Annyira örülök, hogy eljöttél – mondta halkan Klaus és lehajtotta fejét. 

Szíve szerint magához húzta volna Caroline-t, de Elena és Rebekah azt javasolták neki, hogy ne lépjen hagyja, hogy a lány tegye meg az első lépést. 

- Tisztáznunk kell a dolgokat Nik – emelte meg a férfi állát Caroline, hogy a szemébe nézhessen. 

- Itt szeretnéd tisztázni, vagy eljössz velem és ott beszélünk? – kérdezte bizonytalanul Klaus. 

- Itt vagyok, mert megbocsátok neked és elmegyek veled – lépett a szöszi a férfihez és átölelte. 

Klaus azonnal reagált és szorosan átkarolta a lányt. 

- Soha többet nem engedlek el – suttogta a férfi Caroline hajába. 

- Tisztázzunk le előbb bizonyos dolgokat, és csak azután mondd, hogy nem engedsz el – vált ki az ölelésből a lány. 

- Gyere, induljunk – fogta meg a szöszi kezét Klaus, és kinyitotta kocsija ajtaját majd besegítette a lányt. Rövid idő múlva már úton is voltak. 

- Hová viszel? 

- Lehet ez meglepetés? 

- Lehet – mosolygott a lány és érezte, már csak attól újra lüktetni kezd benne az élet, hogy a férfivel egy légtérben lehet. 

- Köszönöm – nézett Caroline-ra Klaus. 

- Mit történt az elmúlt pár napban? 

- Kol nem mesélte el? 

- Szeretném tőled is hallani. Tudod mindent viccesen ad elő, kellene egy komolyabb forrás is. 

- Azt hittem beszéltél a többiekkel is. 

- Jaj Nik, mondd már el. A te szemszögedből is hallani akarom a dolgokat. 

- Ha ragaszkodsz hozzá szerelmem – vonta meg vállát a férfi. 

Elmesélte Elena gerilla akcióját, hogy elhagyja végre a szobáját, a naplókat, hogy mit találtak benne és így tovább. Mire befejezte mondókáját, meg is érkeztek a tóparti házhoz. 

- Gyere kedvesem. Tudom, hogy sokat jelentett neked ez a kis ház – nyújtotta kezét a férfi és a lány elfogadta. 

- Honnan tudtad? 

- Ahogyan a liliomokhoz tartozó levélben is írtam, ez volt az a hely ahol mindketten elkezdtük érezni, hogy itt már kötelék kezd kialakulni közöttünk– mondta Klaus. 

Otthon megállapodtak, hogy nem szólnak a lánynak Kol magánakciójáról. Senki nem örül, ha a fejében kotorásznak, függetlenül attól, hogy jó szándékkal teszik azt. 

- Meg sem köszöntem a virághalmot amit küldtél. Gyönyörűek és nagyon jól estek. Nagyon köszönöm – puszilta meg a lány a férfi arcát. 

- Gyere a teraszra – húzta maga után Caroline-t a hibrid. 

- Minden ugyanolyan, mint akkor volt – álmélkodott a vámpír. 

Az ételek az italok a vörös rózsa az asztal közepén. Még a gyertyák is ugyanolyanok voltak. 

- Gondoltam, hogy egy kis időutazást rendezek neked. Ez a hely nekem is sokat jelent, ahogyan neked is. 

- Köszönöm – hatódott meg könnyekig a lány. 

- Ülj le szerelmem. Egy kis bort tölthetek? – kérdezte a férfi. 

- Köszönöm elfogadom. 

Miután Klaus töltött mindkettőjüknek, és az ételt is felszolgálta a hangulatuk is kissé oldottabb lett. 

- Szóval Elena kiküldött a szobádból? – kérdezte Caroline, visszatérve a férfi kocsiban előadott monológjára. 

- A kitoloncolt a legjobb szó rá – nevetett a hibrid. 

- Nagyon sokat változott. Régen is volt benne határozottság, de mégis most valahogy felnőtt lett. 

- Hogy őt idézzem, ezt Elijah hatásnak hívják – mondta felvont szemöldökkel a férfi. 

- Tudtam, hogy jó döntést hozott Elijah-val. Nagyszerű ember. 

- Nagyszerű testvér. 

- Mi van Becca és Alaric között? 

- Nem árulja el. Szerintem még maga sem tudja. Ugye tudod, hogy volt egy fogadásunk az Alaric iránti érzései kapcsán? 

- Emlékszem, bár nem állapodtunk meg mit kap a nyertes – húzta össze hamiskásan szemeit a lány. 

- Nos drágám, mondd meg, hogy mit szeretnél ha te nyernél? 

- Hmm…Énekelni fogsz nekem, persze közönség előtt – vigyorodott el a lány. 

- Caroline, a hangom még egy láncfűrészénél is borzalmasabb, könyörögni fogsz, hogy hagyjam abba. Valószínűleg a közönség is – bólogatott magának Klaus. 

- Majd meglátjuk Nik – nevetett a lány. 

- Akkor én jövök. Ha nekem lesz igazam Alaric-kal kapcsolatban, akkor szeretném ha egyértelművé tennénk a kapcsolatunkat mindenki előtt. Nyilvánosságra szeretném hozni – fogta meg Caroline kezét Klaus. 

- Ez túl nagy lépés lenne Nik, és még nem is tudod mik a feltételeim. 

- Bármit megteszek érted. 

- Szeretném ha tudnád, hogy nagyon kemény volt számomra az elmúlt néhány nap. Folyamatosan a szemem előtt lebegett az a két lány akik ölelgettek téged, ahogyan beszéltél Kollal, ahogyan célozgattál a nem létező szerelmemre vele, a testvéreid ellen való fellépésed pedig visszataszító volt. Iszonyatosan féltem tőled. 

- Sajnálom kedvesem, hatalmas hibát vétettem, amit már nem tudok orvosolni. Soha nem akartam, hogy félj tőlem – hajtotta le fejét a férfi. 

- Ami a még megijesztett, hogy régi önmagaddá váltál egy félreértés miatt, ami sajnálatosan az élet vele járója, tehát bármikor előfordulhat. Ezt úgy értem, hogy bármivel kapcsolatban lehetnek súlyos félreértések, nem kifejezetten a kapcsolatunkra gondolok. Ha mindent így fogsz lereagálni, akkor képtelen leszek veled együtt maradni. Hogy éljek veled, ha nincs önkontrollod és azonnal erőszakossá válsz? A legijesztőbb az volt, hogy nem bízol a szerelmemben, hogy képes vagy rólam azt feltételezni, hogy mással vagyok. Mióta bevallottuk egymásnak az érzéseinket, sőt már előtte is bíztam a szerelmedben Nik. Hogy tehetted, hogy te nem bíztál az enyémben? Nem adtam rá okot, mégis vádoltál, kiabáltál velem és eldobtad volna magadtól a szerelmünket – sírta el magát Caroline. 

- Soha nem szűntelek meg szeretni. Sajnálom, minden az én hibám. Túl hamar ítélkeztem, megbántottam magam körül mindenkit aki számít nekem akit szeretek. Te jelentesz nekem mindent Caroline! Tényleg mindent. Élni sem akarok nélküled. Soha többet nem fog előfordulni, hogy ne bízzak benned, soha többé nem fogok bántani senkit, ha ezt kéred tőlem. Bármire hajlandó vagyok érted, csak hogy újra boldognak lássalak. Az életemnél is jobban szeretlek! Egy utolsó esélyt kérek tőled – fogta a lány kezét Klaus és a szemébe nézett. 

- Én is szeretlek Nik! Ezért is bántott annyira a viselkedésed. Egy utolsó esélyt még adok magunknak, de ha csak egyetlen egyszer is megtörténik az, ami pár nappal ezelőtt végleg szét fognak válni az útjaink. Bíznod kell bennem és a körülötted lévő emberekben akik szeretnek téged, mert ha még egyszer vádaskodsz, kiabálsz vagy kifordulsz önmagadból soha többet nem akarlak látni. Képtelen lennék ezt még egyszer végig csinálni. 

- Caroline sajnálom, hogy mindezt át kellett élned miattam. Minden okod meg van rá, hogy haragudj rám. 

- Nem haragszom Nik. Semmi harag nincs bennem, csak szomorúság és félelem. 

- Ne legyen benned. Az életemre is megesküszöm, hogy soha többet nem teszek olyat, amivel megbánthatlak téged – csókolta meg a lány kezét a hibrid. 

- Szeretném, ha valóban így is lenne, mert nagyon szeretlek, és ez a pár nap nélküled olyan volt mintha halott lenne a lelkem. 

- Így lesz, megígérem! – mondta meggyőződéssel a hangjában Klaus. 

- Akkor igyunk a kapcsolatunk utolsó esélyére, ami remélhetőleg az örökkévalóságig fog tartani – emelte meg poharát a szöszi vámpír. 

- Az örökkévalóságig tartó boldogságra – koccintotta poharát a lányéhoz az Ős, majd felállt és hozzálépve forrón megcsókolta. Csak nagy sokára váltak ki egymás karjaiból, be akarták pótolni az elvesztett napokat. 

- Kérem a desszertemet – mondta egy fokkal vidámabb hangon Caroline. 

- Az előbb kapta meg a kisasszony, talán nem volt elég? – kérdezte mosolyogva Klaus. 

- Valóban ez a legédesebb desszert a világon, de én mohó vagyok, ezért elfogyasztanám azt a csokis meglepetést is – mutatott az édességre a lány. 

- Ahogy óhajtja Ms. Forbes – állt fel a férfi és meghajolva elé rakta a desszertet. 

- Elijah megtalálta a boszorkányt? 

- Már tudja hol van, holnap fogja felkeresni. 

- Hála Istennek, hogy találtatok valami nyomot, mert már kezdtem bedilizni Elena őseinek az őrült képzelgéseitől – sóhajtotta a lány. 

- Ne is mondd, teljesen kiborító volt. Összeszámolni sem tudom hány naplót olvastam el. Csoda, hogy nem hülyültünk meg mindannyian – forgatta szemét Klaus. 

- Katherine-nel mi lesz? 

- Nem bántjuk. A barátnőd meggyőzött bennünket, hogy hagyjuk meg az életét, hogy Stefan és Damon ne maradjanak egyedül. Bár a te szavazatodat nem tudtuk, Kol feltételezte, hogy mivel emberien bántál Katerinával nem akarod a halálát. 

- Kol jól látta. Nem akarok senkit megölni és a halálát sem kívánom senkinek. 

- Az öcsém egyébként megfenyegetett, ha még egyszer elszúrom veled a dolgot, és megbántalak megtalálja a módját, hogy megöljön. 

- Sok időt töltöttem el vele mostanában. Egymás szívéhez nőttünk. 

- Tudom – nézett a lányra a férfi. 

- Ugye nem vagy vele durva, azért ami történt? Amiről nem is tehet? 

- Csak magamat okolhatom a történtek miatt. Sajnálok minden percet, amit nélküled kellett töltenem – mondta komoly arccal a hibrid. 

- Én is nagyon sajnálom Nik. 

- Egy pillanatra magadra hagylak – állt fel Klaus, és pár másodperc múlva ugyanaz a zene kúszott a levegőben, mint első vacsorájuk estéjén. 

- Táncolnál velem? – kérdezte a férfi. 

- Tényleg megismételjük azt az estét nem igaz? – mosolygott a lány, elfogadva Klaus felé nyújtott kezét. 

- Azt akarom, hogy tökéletes legyen éppen úgy, ahogyan a múltkori is, és innentől kezdődően az összes napunk. 

- Eddig jól haladunk – suttogta a lány a férfihoz simulva. 

- Nagyon hiányoztál Caroline – szorította magához Klaus a lányt. 

- Te is nekem. 

- Soha többet nem engedlek el. 

- Remélem is – nézett a hibridre a lány, és megcsókolta. 

Miután vége lett a számnak, összeölelkezve a terasz szélére sétáltak és csendben hallgatták a víz halk csobbanásait. 

- Nik! Kérdezhetek valamit? 

- Bármit szerelmem. 

- Kinek az ötlete volt a virág? 

- Fel sem tételezed, hogy az enyém? 

- Őszintén szólva nem. A rajz amit a szobámban hagytál, egyértelműen a te ötleted volt. Festmény és az ékszer a te asztalod. Virág? Nem – rázta meg fejét nevetve Caroline. 

- Szépen állunk, tehát egy ilyen romantikus dolgot ki sem nézel belőlem? 

- Egy általad készített rajz is pont olyan romantikus, mint a virágok. Szóval? 

- Valóban nem én voltam. Eléggé kiismertél. Kol volt az értelmi szerzője, Elena mondta meg melyek a kedvenc virágaid, és Rebekah nevéhez köthető a virágok mennyisége. 

- Szóval teljes családi összefogás volt? 

- Mindenki azt akarta, hogy újra együtt legyünk. 

- És a kártyácskákon lévő szövegek? 

- Nem fogok hazudni! Közös munka volt, a lányok irányításával. Ha tudnád, hogy elszabadult a fantáziájuk – nevetett fel Klaus. 

- El tudom képzelni – kacagott Caroline is. 

- Egyébként kicsit meg voltam döbbenve, hogy tudják mikor volt az első együttlétünk. 

- Mindent megbeszélünk, ugye nem haragszol ezért? 

- Soha nem tudnék rád haragudni, csak megdöbbentett. Remélem azért a részletek a mieink maradtak. 

- Örökre a mi emlékeink maradnak. Azért nem vagyunk perverzek, hogy részletezzük – húzta fel megütközve Caroline az orrát. 

- És abban reménykedhetek, hogy azt mondtad nekik fantasztikus volt? 

- Ezt mondtam, mivel az is volt. Tökéletes volt az összhang. 

- Ennek örülök. 

- Félted a reputációdat? – kérdezte kötözködve a lány. 

- Melyik férfi nem félti? – kérdezett vissza Klaus. 

- Jaj, ti férfiak, meg a szexuális teljesítményetek. Egyébként is, nem vagy kissé túlkoros ahhoz, hogy ilyeneken aggódj, te véncsont? – forgatta a szemét Caroline nevetve. 

- Pimasz vagy édes lányom – kapta fel a lányt a hibrid, és bevitte a házba. 

- Csak nem bizonyítani szeretnél? – kérdezte kokettáló hangon Caroline. 

- Már bizonyítottam drágám, csak az emlékeidet szeretném felfrissíteni – suttogta Klaus. 

- Alig várom – mondta vágyakozó hangon a szöszi vámpír, és a férfi szájára tapadt. 

Szinte letépték egymásról a ruhákat. A külön töltött napok elfojtott vágyai felszínre törtek. Nem óvatoskodtak, vadul estek egymásnak, felszabadítva az egymás iránt érzett szenvedélyüket, lángolásukat. Forrón és féktelenül szeretkeztek, úgy ahogyan arra csak két érzelmekkel teli vámpír képes. A végén kielégülten feküdtek egymás karjaiban. 

- Nik, itt maradunk éjszakára? Nem akarok mozdulni mellőled – ölelte szorosan Caroline a férfit. 

- Ha akarod, örökké itt maradunk – csókolta meg Klaus a lányt. 

- Egyelőre beérem ezzel az éjszakával, de most éhesnek érzem magam– mondta a szöszi. 

- Drágám nemrég ettünk, ráadásul befaltál egy nagy adag édességet is – nézett összevont szemekkel a hibrid. 

- A szex felemészti az energiát, és nem rendes ételre vágyom, hanem vérre. 

- Te kis fenevad. Mindjárt hozom a kedvencedet – szállt ki a férfi az ágyból és magára kapta nadrágját. 

- Köszönöm – nyújtózkodott a lány és ő is kikászálódott az ágyból. 

- Maradj drágám, idehozom. 

- Kicsit rendbe szedem magam, de ne aggódj nem fogok felöltözni – kacsintott Caroline a hajába túrva. 

- Nem is ajánlom, hosszú még az éjszaka édesem – kacsintott vissza Klaus és kiment. 

- Bármilyen hosszú lehet, mert veled megunhatatlan – mosolygott a lány és eltűnt a fürdőben. 

- Rebekah már tíz üzenetet küldött. Tűkön ülnek – érkezett vissza a férfi. 

A szöszi addigra már újra az ágy kényelmét élvezte és lustán nyúlt a vérért. 

- Írd meg nekik, hogy minden rendben van. Megérdemlik, hogy tudják. Nagyon sokat köszönhetünk nekik – mondta a lány és nagyot kortyolt a vérből. 

- Valamit még meg kell tennem, csak azután írok nekik. 

- Mégis mit? – nézett értetlenül a lány. 

- Szeretnék neked adni valamit, ami bizonyítja az érzelmeim komolyságát – mondta Klaus és egy kis dobozt vett elő zakója zsebéből. 

- Nik – suttogta kicsit ijedten a lány. 

- Ne félj szerelmem, nem lánykérésre készülök. Ez egy ígéret gyűrű, amivel bizonyítani szeretném, hogy komolyan gondolom mindazt amit ígértem neked. Ez a gyűrű biztosít az irántad érzett szerelmemről – nyitotta ki a kis dobozt Klaus. 

Caroline a szája elé kapta a kezét és tágra nyílt szemmel nézte a dobozban rejlő gyűrűt. Csodálatos volt. A gyűrű mérete kifogástalan. Pontosan akkora, hogy a benne található kék nagyobb kő, és a körülötte lévő fehér kövek ragyogása kellően megmutatkozhasson. 

- Zafír és gyémánt, a leggyönyörűbb drágakövek. Pár héttel ezelőtt láttam meg. Ez a gyűrű te vagy. Ha ránézek, téged látlak benne. Szépsége és tökéletessége, a tiédet tükrözi. Vacsora közben akartam átadni, de nem találtam meg a lehetőséget – nézett a lány szemébe Klaus. 

- Nik! Ezt túl drága ígéret gyűrűnek – könnyezett a vámpír. 

- Emlékezz mit mondtál az este folyamán. Az ékszer az én asztalom. Tökéletes vagy, csak olyan ékszert viselhetsz, ami ehhez illik. Elfogadod Caroline? – nyújtotta a lány felé a dobozt a férfi. 

- Elfogadom Nik, és azzal hogy elfogadom biztosítalak arról, hogy szeretlek és bízom az adott szavadban az érzéseidben – mondta halkan Caroline Klaus szemébe nézve. 

- Megengeded? – kérdezte a férfi kivéve a gyűrűt a dobozból. 

- Igen – suttogta vissza a lány, és kinyújtotta kezét, hogy az Ős az ujjára húzhassa a gyűrűt. 

- Tökéletes – csókolta meg a lány immáron gyűrűvel megkoronázott kezét Klaus. Valóban tökéletes volt Caroline ujján a gyűrű és illett a lány kezéhez. 

- Soha, de soha nem fogom levenni – suttogta a szöszi, gyönyörködve a gyűrűben, majd finoman megcsókolta a férfit. 

Rövidesen egymásba gabalyodva élték át újra az együttlét örömeit, de most semmi kapkodás nem volt közöttük. Az egymás iránt érzett szerelmüket akarták átadni egymásnak. 

Klaus és Caroline másnap este értek haza a Mikaelson villába, ahol már mindenki őket várta. Elijah is hazaért, és Ric is tiszteletét tette. 

- Caroline! – ugrott barátnője nyakába Elena és Rebekah követte a példáját. 

- Szóval nem szúrtad el bátyám! Büszke vagyok rád, de még mindig áll amit mondtam neked – nyújtotta Kol kezét Klaus felé. 

- Nem felejtem el amit mondtál nekem – fogadta el testvére jobbját a férfi, majd kezet fogott Elijah-val és Alaric-kal is. 

- Azt hiszem kell egy kis idő amíg megszokom, hogy a mi kis szöszke lányunknak vagy a partnere – mondta Ric. 

- Ugyan Ric, légy rugalmasabb! Nézzétek Caroline ujján ezt a tökéletes gyűrűt. Az ékszerekhez mindig nagyon értettél Nik – mondta elismerően Rebekah. 

- Ti még nem is láttátok? – kérdezte Caroline. 

- Tudtunk róla, hogy adni akar neked egy gyűrűt, de nem mutatta meg. Jobban is tette, mert elkoboztam volna tőle ezt a szépséget – fogta a szöszi vámpír kezét a gyűrűt nézegetve Rebekah. 

- Becca! A végén lenézed az ujjáról, inkább menjünk együnk. Isteni vacsorát rittyentettünk a tiszteletetekre. Ric majdnem levágta az egyik ujját nagy igyekezetében, hogy imponáljon Rebekah-nak – vigyorgott Kol. 

- Fogd be Kol! Ne is foglalkozz vele Ric. Most, hogy már félig meddig te is a családhoz tartozol, meg kell szoknod ezt az elmebeteget az idióta beszólásaival együtt – karolt a zavartan álló töri tanárba a szőke Ős és az ebédlő felé vették az irányt. 

- Caroline! Már vagy két napja nem is láttuk egymást. Nem is hiányoztam? – kérdezte Kol a szöszire vigyorogva. 

- Persze, hogy hiányoztál te hóhányó – nevetett Caroline és átölelte a férfit. 

Elijah és Elena a hibrid reakcióját nézték, de nem láttak rajta semmit. Egymásra nézve elégedetten bólintottak. 

- Elég volt a gyenge próbálkozásodból Kol! Gyertek enni, kihűl az étel! – hangzott fel Rebekah hangja az ebédlőből. 

- Menjünk, éhes vagyok – mondta Elena és Elijah-ba karolva elindultak az étkezőbe. 

- Megengeded bátyám, hogy én kísérjem a megbéklyózott barátnődet? – kérdezte Kol. 

- Kol! Ha ez béklyó, akkor mindenkinek ilyen béklyót kívánok – nézett szeretettel Klausra Caroline. 

- Kísérd öcsém! – mondta Klaus és érezte, hogy a lelke nyugodt, nincs benne féltékenység csak boldogság és bizalom. Bizalom Caroline iránt és Kol iránt is. Csendben követte őket és elégedett mosoly játszadozott a szája szélén. Úgy érezte, most már bármit képes legyőzni, képes lesz uralkodni az érzésein. 

Vacsora után még beszélgettek egy kicsit, majd Ric hazament és lassan mindenki nyugovóra tért. Csend volt a házban és Elena szorosan hozzábújt Elijah-hoz a férfi szobájában. 

- Remek este volt nem kedvesem? – kérdezte a férfi miközben egy puszit nyomott a lány fejére. 

- Olyan jó Car-t és Klaust újra együtt látni, és az a gyűrű elképesztő – mondta csodálattal a hangjában Elena. 

- Klausnak mindig is jó szeme volt az ékszerekhez, ahogy azt már Rebekah is említette. Lenyűgözően viselkedett ma, pedig Kol kifejezetten szemtelen volt. 

- Kol! Istenem annyira imádom a vicceit, és nála jobban senki nem ért ahhoz, hogy kényelmetlen helyzetbe hozzon másokat. Láttad Ric zavarodottságát? – nevetett fel Elena. 

- Láttam. Azt hiszem, hogy Kolnak igaza volt. Szerintem Ric már lassan dűlőre jut magában Beccával. 

- Igen én is úgy láttam, hogy mint nő iránt kezd érdeklődni Ric. Lehet, hogy nem is bánnám. Rebekah gyönyörű, okos, elbűvölő, ráadásul nem lehet megölni és megigézni sem. Borzasztó ezt így kimondani, de az eddigi szerencséjét nézve a nőknél, megfelelő számára a húgod. 

- Ez elég őszinte volt, de értem mire gondolsz. Vajon Becca, hogyan érezhet? 

- Nem tudom, amikor utoljára beszéltünk, még nem tudta milyen irányba tartanak közöttük a dolgok. 

- Ha ő is úgy fog érezni mint Ric, akkor remélem Alaric jól fogja viselni a húgom nagy száját és a temperamentumát. 

- Ric tanár, jól fogja kezelni, ráadásul Becca szemmel láthatóan fejlődésnek indult mellette – állapította meg a hasonmás. 

- Rövid idő alatt egész nagyra bővült a családunk. 

- Örülök, hogy a része vagyok. Nem is tudom nevettem e valaha annyit, mint veletek. Imádom amikor Rebekah és Kol egymást ugratják. Olyan, mintha egy vígjátékba csöppenne az ember – nevetett fel újra a barna szépség. 

- Annyira örülök, hogy boldog vagy Elena. Nekem ez a legfontosabb. 

- Te is boldog vagy Elijah? 

- Soha nem voltam még ilyen boldog, és remélem, hogy nagyon sokáig fog tartani. 

- Nem akarlak elveszíteni soha. 

- Mindig itt leszek neked Elena – nézett a lány szemébe a férfi. 

- Köszönöm Elijah. 

- Szeretlek Elena, úgy ahogy sosem gondoltam, hogy lehetséges. Tiéd a szívem örökkön örökké – vallotta be Elijah. 

- Az én szívem pedig a tiéd. Én is szeretlek téged – sütötte le szemét és pirult el Elena vallomása közben. 

Elijah magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta a lányt, majd megszűnt számukra a teljes külvilág és a kimondott vallomásokból áradó érzések kavargó energiájában élték át az együttlét édes élményét.

Chapter 25

Ígéretemnek megfelelően itt a következő fejezet.
Jó szórakozást hozzá!!!

A virág akció

Kol csendben ült Caroline mellett az ágyon, aki elaludt. Az utóbbi két napban ők is kivették részüket a naplók olvasásából, a lányék házában. A szőke szépség szíve teljesen Klausé volt, és az esze is kezdett engedni, miután Kol elmesélte neki bátyja két napját. Nem részletezte bátyja gyilkolásait, sőt éppen csak érintőlegesen említette, viszont biztosította a lányt arról, hogy a férfi nem csalta meg, és teljes mértékben övé a szíve. Már nem kellett sok idő és végre megbocsát testvérének. Kol arra gondolt, hogy belenéz a lány fejébe, hátha talál benne valami inspirálót, amivel felgyorsíthatja az összeboronálási folyamatot közöttük. Bár bocsánatot kért tőle a bátyja, elég feszült volt a viszony közöttük, mivel ő tartotta leginkább a kapcsolatot a szöszivel. Rákoncentrált Caroline-ra és elmerült elméjében kutatva. 

A Lake Monticello-i villa parkját látta maga előtt, ahol plédek és piknik kosarak voltak a fűben. Elijah és Elena egymás kezét fogva ültek, Rebekah Alaric-kal és vele nevetgélt, Caroline pedig Nik-kel ült a szökőkút szélén belefelejtkezve egymás tekintetébe. Ez már egy olyan fejezet volt a lány fejében, amikor kibékültek, neki pedig arra volt szüksége, hogy mi módon bocsátana meg testvérének. 

Tovább kutakodott a vámpír fejében. Caroline háza jelent meg előtte. A lány egy virágkiszállítótól vett át több halom virágot. Ez már egy nyom volt a számára. Nehéz volt járkálnia a szöszi fejében, túlzottan kapkodóak voltak a gondolatai, egy hely viszont mindig felbukkant a fejében a tóparti ház. Kol bólintott egyet, majd megsimogatta a lány fejét és távozott. 

A Mikaelson villában továbbra is naplókat olvasták. Ez a sok őrültség még az Ősöket is kimerítette Elena pedig fejét Elijah ölébe hajtva már egy ideje aludt, még a többiek beszélgetése sem ébresztette fel. 

- Lassan feladom, nem találunk semmit – sóhajtotta Rebekah. 

- Már nincs sok hátra, végig kell csinálnunk – mondta Elijah meggyőződéssel a hangjában. 

- Lehet, hogy találtam valamit – szólalt meg Klaus elgondolkozva. 

- Mit? – élénkült fel Becca. 

- Ez itt anyánk nyaklánca – mutatta a naplóban lévő képet a hibrid. 

- Ezek tényleg keményen kutattak utánunk – mondta elismerően a lány. 

- Ha jól értelmezem, akkor a nyaklánc elvezethet bennünket a fához, ha a megfelelő varázsigét használja egy boszorkány – olvasta a naplót Klaus. 

- Honnan a fenéből tudtak meg ezek ennyi mindent? – vonta össze szemét a lány. 

- Rebekah, hol a nyaklánc? – kérdezte Elijah. 

- Nincs nálam. Amikor Elena a túszom volt, egy igen kellemetlen beszélgetést folytattunk, amelynek anyánk és a nyaklánca is a részese volt. Bedobtam oda, ahol a rajzok is vannak, mivel ő is ott volt. 

- Remek munka volt húgom. Oda nem léphetünk be – mondta dühösen Klaus. 

- De Elena igen – mutatott rá Rebekah a tényre. 

- Honnan szerzünk boszorkányt? – nézett testvéreire Elijah. 

- Kár volt kinyírni Antont – fújta ki a levegőt Rebekah. 

- Ha nem nyírjuk ki, már nem boszorkány lenne, hanem vámpír– válaszolta Klaus. 

- Utálom a boszorkányokat – mondta durcásan Becca. 

- Anton említett egy nőt valami Imant, aki amolyan alkalmi társa volt a sötét varázslatokban. Lehet, hogy segítene nekünk – simogatta állát elgondolkozva Elijah. 

- Elmegyek hozzá, beszélek vele. Most, hogy nincs Caroline, és már nem kell a naplókat olvasnunk,  túl sok lett a szabadidőm – mondta morózusan Klaus. 

- Nem bátyám, neked itt van dolgod, egyébként is Elijah sokkal jobb tárgyaló – lépett be Kol a szobába. 

- Ezt hogy érted? – nézett testvérére Klaus. 

- Ahogyan mondtam. Elijah mindig is sokkal jobban tárgyalt – mondta szemtelenül nézve a bolondos Ős. 

- Kol, muszáj hülyébbnek tettetned magad, mint amilyen valójában vagy? – kérdezte Rebekah szemét forgatva. 

- Jól van, csak adtam a drámai hatásnak egy esélyt – vigyorgott a férfi. 

- Szóval, milyen dolgom van? – tárta szét kezeit izgatottan a hibrid. 

- Belenéztem a barátnőd fejébe. Csak te jársz az eszében, meg néha mi is Elenával és Alaric-kal együtt. Azt hiszem testvéreinek tekint bennünket a kicsi lány. 

- A lényeget te hatásvadász - vágta a kezében lévő naplót testvéréhez a szőke lány. 

- Először is, ha küldetnél neki több halomnyi virágot, amelyre bocsánatkérő meg egyéb nyálas üzeneteket írsz, nagyot lendítene a dolgon. 

- Nem probléma – intett bátyja helyett Rebekah. 

- Nehéz volt követni a fejében száguldó gondolatokat, de egy valami mindig újra és újra előjött, persze az arcodon kívül Klaus, és ez nem volt más, mint a tóparti ház. 

- Ott kezdtük el először érezni, hogy ez nem csak egyszerű szenvedély, hanem több. Caroline szóba sem áll velem, hogy vihetném el oda ? – hajtotta hátra fejét a hibrid. 

- Jaj Klaus! Ha nem hajlandó veled menni, Kol majd odaviszi, te meg ott fogod várni. Onnan már nem fog eljönni elhiheted. Ilyen egyszerű az egész. Nem is értem, hogy akartál a világ ura lenni, ha még egy ilyen egyszerű dolgot sem tudsz megoldani – mondta ásítva a közben felébredő Elena. 

- Imádom a beszólásaidat – vigyorgott Kol a hasonmásra. 

- Köszönöm – mosolygott álmosan a lány. 

- De jó hogy felébredtél, holnap le kell mennünk a barlangba, ahol a rajzok vannak. Kellene a közös nyakláncunk – vigyorgott Rebekah. 

- Úgy tűnik lemaradtam valamiről – vonta össze szemöldökét Elena. 

- Mit találtatok? – kérdezte Kol is érdeklődve. 

Elijah röviden beszámolt a naplóban talált feljegyzésről és a lehetségesen beszervezhető boszorkányról Imanról. 

- Mindenhez rohadék boszorkányok kellenek? Rühellem őket – mondta Kol megvetően. 

- Akkor el fogsz menni? – kérdezte Elena szomorúan kedvesétől. 

- Muszáj lerendeznünk ezt az ügyet. Amíg a fa meg van, addig nem vagyunk biztonságban. Egy talán két nap az egész – simított végig a lány haján Elijah. 

- El fog telni hamar, legalább meg tudjuk szervezni Nik virágos akcióját, meg a találkozójukat. Ehhez te is kellesz Kol – csillogott a szeme Rebekah-nak. 

- Én is részt vehetnék benne? – kérdezte Klaus sértődött hangon. 

- A kártyákra te fogod ráírni, amit Rebekah-val kitalálunk. Caroline ismeri az írásodat. Egyébként a legfontosabb, hogy gyakorold az önuralmat – vonta fel szemöldökét Elena. 

- A találkozásotokkor tiéd lesz a főszerep, de itt csak csendes szemlélődő lehetsz – intette le bátyját Becca, és Elena Kollal egyetemben elnevette magát. 

- Elijah kivételével mindannyian nagyon pimaszok vagytok velem – jegyezte meg Klaus kissé felháborodva. 

- Magadnak köszönd tesó – vigyorgott a szőke lány. 

- Egyébként Caroline-nak van egy nagyon jó gondolata. Családi nap a Lake Monticello-i birtokon. Plédek, piknik kosarak, napsütés, szerelem. Mind ott vagyunk, még Alaric is. 

- Nagyon jól hangzik. Van ennek a lánynak képzelőereje – tapsolt aprókat Rebekah. 

- Ha végeztünk a fa üggyel, akkor majd ott megünnepeljük – mondta Elijah. 

- Remek gondolat. Caroline annyit mesélt már róla, hogy igazán kíváncsi vagyok a helyre – ujjongott Elena. 

- Akkor Elijah, te holnap elmész a boszihoz, mi hárman pedig – mutatott Elenára, Kolra és magára Becca – elmegyünk a nyakláncért, de előtte még elintézünk pár tucat virágot. 

- És én? – kérdezte Klaus. 

- Te vagy a csendes szemlélődő. Emlékszel? – vihogott Elena. 

- Valamikor Katerina ügyéről is döntenünk kellene. Már nincs szükségünk rá. A megszállott testvérek két nap múlva itt lesznek, nem lehetett tovább hülyíteni őket – szólalt meg Kol. 

- Ez nem kérdéses, lassú és fájdalmas halál fog rá várni – vonta meg vállát Rebekah. 

- Ne öljétek meg őt – kérte Elena. 

- Tessék? – kérdezte türelmét vesztve Klaus. 

- Én sem szeretem Katherine-t, de Damonnak és Stefannak szüksége van rá. Igaza volt Alaric-nak a múltkor, hosszú a múltjuk. Mindegy, hogy szerelem gyűlölet vagy bármi is van hármójuk között, hagyjátok meg őket egymásnak. Caroline-nal valószínűleg már amúgy sem állnának szóba Kol miatt. Valószínűleg Ric-kel sem, és én ezt fájlalom a legjobban. Ha kiderül a viszonyom Elijah-val, és ezáltal veletek, velem sem fognak szóba állni de valahol érthető is lesz. Hiszen akár az életüket adták volna értem. Ráadásul te Klaus tönkretetted Stefan életét, nincs mit szépíteni rajta. Sajnos makacsok és önfejűek, nem engedik, hogy segítsen rajtuk az ember. Én sem értek egyet azzal, amit most csinálnak. Ők is hibáztak, ahogy mindannyian. Hagyjátok meg Katherine életét, hogy ne csak ketten maradjanak egymásnak. Katherine szereti őket, és tudom, hogy mindig is éreztek irányába valamit. Tanúsítsatok emberséget – nézett könyörgően Elena az Ősökre. 

- Akárcsak Caroline szíve, a tiéd is túl jó és túl nagy Elena – mondta Kol. 

- Elena melletted állok, bár betegesnek találom a viszonyukat – mondta Rebekah. 

- Semmivel sem betegesebb, mint az én viszonyom volt a fiúkkal. Szerelmi háromszög. Úgy látszik, hogy ez elkerülhetetlen az életükben. Katherine jobban tudja kezelni, mint én tudtam. Engem teljesen kikészített. A végén már nem éreztem semmit, csak szenvedést. Megölte bennem a vonzalmat a szeretet irányukba. Szerencsés vagyok, hogy találtam valakit akihez ennyire közel tudtam kerülni, aki megmutatta nekem milyen is az élet szebbik oldala – válaszolta a hasonmás, és Elijah-hoz bújt. 

- Mindenben melletted állok kedvesem, Katerina maradjon életben – simogatta meg Elijah a lány arcát. 

- Ezek után Kollal bármit is akarunk, már nem számít – tárta szét a kezét Klaus. 

- Még ott van Caroline szavazata. Nagyon utálja a nőt – nézett Rebekah a szobában lévőkre. 

- Még ha ő azt is mondaná, hogy öljük meg, akkor is patthelyzet alakulna ki – jegyezte meg a hibrid. 

- Akkor Ric szava döntene – mondta Elijah. 

- Most már ő is családtag? Miről maradtam le? – kérdezte kíváncsian Kol. 

- Kellene ide még egy felelősségteljesen gondolkodó ember, mert az egész családból egyedül Elijah az, ezt mindannyian tudjuk. Ráadásul nagyon kedvelem őt – vonta meg a vállát Becca. 

- Megkérdeznéd talán őt is, hogy tagja akar e lenni a legöregebb és leghalálosabb vámpír családnak? – kérdezte pimaszul Kol. 

- Ne ezzel foglalkozz Kol – vágta hozzá Rebekah a kezében lévő naplót. 

- Egyébként Caroline biztos, hogy nem akarja Katerina halálát. Ahányszor odamentünk, annyiszor vitt neki tiszta ruhát, vizet, törlőkendőket, hogy megtisztálkodhasson. Ha annyira gyűlölné, nem foglalkozna ilyenekkel – jegyezte meg Kol. 

- Ric sem szavazna a halálára – csóválta a fejét Elena. 

- Rendben. Ne öljük meg, de ha újra megpróbál az életünkre törni, a kis barátaiddal együtt a pokol fenekére küldöm – nézett Elenára Klaus. 

- Támogatom Nik-et – emelte fel kezét Kol. 

- Én is – értett egyet Rebekah. 

- Sajnálom Elena, de ebben én is mellettük állok. Nem akarjuk úgy élni az életünket, hogy a Salvatore testvérekkel és Katerinával küzdjünk – nézett Elijah a lányra. 

- Megértelek benneteket, és megértettem. Ez az utolsó esélyük a túlélésre – bólintott a hasonmás, és elszorult a szíve. 

Tudta, hogy az Ősök nem viccelnek, és indokuk is érthető volt. Remélte, hogy Stefanék feladják, és nem akarnak újra kitalálni semmit. Ha mégis tesznek valamit senki és semmi nem lesz, aki megvédje őket az Ősök haragjától. 

- Akkor elengedjem Katerinát? – kérdezte Kol. 

- Még ne. Várjuk meg, hogy Damonék hazaérjenek. Aztán használjuk egy kicsit kémnek – mondta Klaus, és mindenki egyetértően bólogatott. 

- Jó éjszakát, én megyek lefeküdni. Ki kell aludnom, az őrült naplókat. Elena, holnap Klaus kapcsolatmentő akciójának virágos szakasza indul – dörzsölte meg tenyerét Rebekah, és szökdécselve kivonult. 

- Mi is menjünk. Jó éjszakát! – ölelte át Elijah Elenát és ők is elhagyták a szobát. 

- Hogy van Caroline? – kérdezte öccsét a hibrid. 

- Sokkal jobban Nik. Nagyon szeret téged. Tudom, hogy meg fog bocsátani, de ha még egyszer elcseszed találok rá módot, hogy magam öljelek meg – válaszolta Kol. 

- Köszönöm Kol, hogy mellette voltál. 

- Nem volt fáradtság, kedvelem Car-t – vonta meg vállát a kisebbik Mikaelson. 

- Szereted őt? 

- Most őszinte testvéri beszélgetést folytatunk? 

- Szeretném, ha így lenne. 

- Rendben. Őrülten vonzódom hozzá. Nem vagyok belé szerelmes, de fontos nekem, és nem engedem, hogy bárki is bántsa vagy megbántsa. Beleértve téged is, ahogy ezt már korábban említettem – nézett kihívóan bátyjára a férfi. 

- Egyértelműen beleestél. A Mikaelson család egyik átka a szerelmi háromszög, nem vagyunk jobbak a Salvatore testvéreknél. 

- Nem áll szándékomban lecsapni a kezedről Nik. Lehet, hogy bizonyos határokat feszegetek, de nem ártanék neki vagy neked. Azt viszont tudnod kell, ha bármikor bármilyen okból úgy dönt, hogy nem marad veled, és ő is úgy akarja, esélyt szeretnék kettőnk számára. Ott leszek neki, és már nem csak mint barátja, vagy családtagja – mondta Kol. 

- Megértettem öcsém, nem tetszik, de megértettem. Ha egyszer Caroline elhagy és veled akar lenni, nem fogok az utatokba állni – válaszolta Klaus kényszeredetten. 

- Őszinte beszédet kértél, hát megkaptad. Minden rendbe fog jönni köztetek, de ez tényleg az utolsó sanszod nála. Becsüld meg hogy egy ilyen lányt szerethetsz, és hogy egy ilyen lány szeret téged. 

- Néha megdöbbentően felnőtt módjára tudsz viselkedni – mosolyodott el a hibrid. 

- A néha valóban helyes kifejezés, mert most megyek hallgatózni Rebekah szobájához. Biztos felhívja Ric-et, hallani akarom mit beszélnek, hogy holnap cukkolhassam vele. Jó éjt bátyám! – vigyorgott Kol és osonó mozdulatokkal odébbállt. 

- Jó éjt Kol! – nevetett fel Klaus a fejét csóválva nézett testvére után. 

Másnap Elena és Elijah érzelmes búcsút vettek egymástól. 

- Elég már gyerekek! Indulj bátyám, szükségem van a barátnődre! – toppantott Rebekah. 

- Sietek vissza! – adott még egy csókot Elenának Elijah, majd kilépett az ajtón. 

- Mi a kedvenc virága Caroline-nak? – kérdezte Becca. 

- Rózsa és liliom. 

- Csodálatos, azonnal intézkedem – bólogatott a szőke Ős és elment telefonálni. 

- Mit írjunk rá? – nézett Elena elgondolkozva a két hímnemű Ősre. 

- Azt mondtad maradjak csendes szemlélődő – tárta szét a kezét Klaus. 

- Nem is vártam tőled semmit. Kol, valami ötlet? 

- Bocsáss meg egy barom voltam. Szeretettel Nik – szemtelenkedett Kol. 

- Igazán romantikus. Elijah-tól kellett volna megkérdeznem – sóhajtott Elena. Remélte, hogy Beccanak lesz valami ötlete. Türelmetlenül várta, hogy végezzen a virágrendeléssel. 

- Virág megrendelve! Sokba fog kerülni Nik – dörzsölte össze mutató és hüvelykujját Rebekah vigyorogva. 

- Bármennyit hajlandó vagyok kifizetni, csak újra együtt lehessünk – intett Klaus. 

- Szóval, több tucat virág fog ideérkezni, és mindegyikhez meg kell írnod a kártyákat - nézett bátyjára. 

- Mit írjunk a kártyákra? – kérdezte Elena. 

- Az első virágkosárban annyi fehér rózsa lesz, ahány napja felfigyeltél Caroline-ra, nem csak áldozatként. Ezt egyébként arra a napra tettem, amikor Tyler először megharapta és elmentél hozzá. A második egy fehér liliomokból összeállított kosár lesz, annyi virágból, ahány napja volt az első közös vacsorátok, amikor éreztétek, hogy ez már többről szól. A harmadik adag virág vegyes lesz, és annyi vörös rózsából és fehér liliomból fog állni, ahány napja volt az első együttlétetek. A negyedikben vérvörös rózsák lesznek, annyi darab ahány napja bevallottátok egymásnak az érzéseiteket. Az ötödikbe fekete rózsákat kértem, pont annyit, ahány napja nem vagytok együtt. A kártyákra pedig ehhez kapcsolódó szövegeket fogsz írni Nik – fejezte be Rebekah monológját. 

- Ez fantasztikus ötlet Becca! Minden nő szereti, ha emlékszik egy férfi a közös életükben történt fontosabb momentumokra – ujjongott Elena. 

- Ti tudjátok, hogy hány napja volt Caroline-nal az első együttlétünk? – nézett Klaus a húgára és Elenára döbbent arccal. 

 - Te talán nem tudod? Mert az elég ciki Nik, de most legalább a fejedbe véshetsz minden fontosabb dátumot, ha képes vagy visszaszámolni – válaszolta szemtelenül Rebekah. 

- A bátyánk úgy érti, hogy ti honnan tudjátok? – vigyorgott Kol. 

- Mindent megbeszélünk, így ez magától értetődő – mondta Elena. 

- Valóban! Ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy tudjátok mikor feküdtem le először a barátnőmmel – mondta gúnyosan a hibrid. 

- Örülj neki, hogy segítünk. Magadtól nem jutott volna eszedbe ez a remek ötlet – mondta csípőre tett kézzel Rebekah. 

- Ha jól hallottam, akkor a drága Alaric volt a társad ennek a kifundálásában – nézett szemtelenül húgára Kol. 

- Kihallgattad a beszélgetésünket? – mondta Rebekah felháborodva. 

- Még jó hogy! – vigyorgott Kol. 

- Menekülj te elmebeteg, mert ha elkaplak megjárod! – indult el testvére felé a lány. 

- Kol, hogy tehettél ilyet? – kérdezte Elena. 

- Azt hiszed benneteket nem hallgattalak ki Elijah-val? – állt fel a férfi és hátrálni kezdett. 

- Kol!!!!! – kiáltotta egyszerre a két lány és a kezük ügyébe eső összes tárgyat a férfi felé kezdték hajigálni. 

- Olyanok vagytok, mint két felfújt csirke – nevetett Klaus. 

- Te is akarsz egyet Nik? – fordult bátyja felé a lány. 

- Dehogy kedves húgom, de ezt nem lehet kibírni nevetés nélkül. Látnotok kellene magatokat – nevetett továbbra is a hibrid. 

- Elfogytak a bombáitok – mondta vigyorogva Kol célozva arra, hogy már nincs semmi körülöttük, amit  hozzá vághatnának. 

- Ezért még számolunk te pszichopata – nézett csúnyán testvérére Rebekah. 

- Igen Kol, ezt nem úszod meg ennyivel – mondta Elena is keresztbefont karokkal. 

- Elena hagyjuk az idióta testvéremet, inkább a feladatra koncentráljunk – fújta ki a levegőt a szőke lány. 

- Rebekah, honnan szereztél ennyi virágot? – kérdezte Kol. 

- Öt üzletből szedtem össze. Mindenhol rosszul voltak, amikor meghallották a mennyiségeket, de azért sikerült. Három esetében ugyanaz a tulajdonos, úgyhogy a boltokból összekaparta, így a nagyja meg volt, de nem volt vérvörös rózsájuk, így azt máshonnan hozzák, és a fekete rózsa pedig igazán ritka, de van egy bolt a szomszéd városban és volt nekik. 

- Ki fogja kiszállítani Caroline-nak? – kérdezte Klaus. 

- Akiknek a három boltjuk van. Ha megírtuk a kártyákat, iderendelem a kifutó fiújukat. Vállalták, hogy kiviszik a többit is, persze felárért, de mondtam, hogy a pénz nem számít. 

- Mikorra állítják össze a kosarakat és csokrokat? – kérdezte Elena. 

- Pár óra alatt végeznek. 

- Akkor van időnk elmenni a nyakláncért – jegyezte meg Kol. 

- Nik te maradsz. Készítsd a pénztárcádat, baromi húzós összeg lesz. 

- Akkor menjünk – intett Kol, és a garázs felé vették az irányt. 

Még reggel, amíg Klaus a szobájában szöszmötölt, megbeszélték, hogy két kocsival fognak menni Tyler miatt, aki feltehetően Kolt fogja követni, így Elena Rebekah kocsijában feküdt a hátsó ülésen. 

- Felülhetsz Elena, Tyler tényleg Kol után ment. 

- Nem kellett volna Damonéknak megengedni, hogy ő is belekeveredjen – sóhajtotta Elena. 

- Nem értem őket. Teljesen olyanok, mintha vágynának a halálra. 

- Többször mondtam is nekik, hogy rossz vége lesz, de nem hallgattak rám. Senkire nem hallgatnak – csóválta a fejét a hasonmás. 

- Amikor nyilvánosan is meg fogtok jelenni Elijah-val, Caroline pedig Klaussal, mindenképpen ott szeretnék lenni, hogy lássam a fejüket – vigyorgott Rebekah. 

- Ne is mondd, abból milyen cirkusz lesz – túrt bele gondterhelten a lány a hajába. 

- Kol is és én is alig várjuk. Imádjuk a cirkuszt. 

- Tudom, ismerlek benneteket – nevette el magát Elena. 

- Örülök, hogy ilyen jól meg vagy Elijah-val. Komolyan örülök – bólogatott Rebekah. 

- Elijah nagyon jó ember. 

- Szereted őt? Mármint szerelemmel szereted őt? 

- Még nem beszéltünk egymással erről. 

- Azt tudod, hogy neki már régóta bizsergeted a szívét, és mostanra egyértelműen beléd szeretett? 

- Ahogyan én is belé – hunyta le szemét Elena, és melegség töltötte el a szívét, ahogy ezt hangosan kimondta. 

- Szuper! Akkor zúgjanak a harangok! – ujjongott Rebekah. 

- Mi van veled és Alaric-kal Becca? Erről sosem beszélsz – vonta össze szemöldökét Elena. 

- Nem is tudom. Érzek iránta valamit, de még nem tudom hova tenni. Úgy értem, hogy még nem tudom Caroline-nak lesz e igaza azzal, hogy mint férfi érdekel, vagy Nik-nek az apafigurás dologgal – vonta meg vállát a szőke Ős. 

- Szerinted, ő hogyan érez? 

- Azt hiszem pont ott tart ahol én, nem tudja nőként, vagy mentoráltjaként kezdek közel állni hozzá. Valószínűleg nem lányaként gondol rám azért használom a mentor szót. 

- Gondoltam. Bárhogy is alakul, örülni fogok nektek. 

- Tényleg olyanok lettünk, mint egy család nem igaz? – kérdezte Rebekah miközben leparkolt, mert megérkeztek. 

- Való igaz. Szeretek a tagja lenni, annyit lehet veletek nevetni. 

- Mi mindig ilyen jókedvűek voltunk, kivéve amikor apa túl közel került hozzánk, tudod, amikor üldözött. Olyankor elpárolgott a jókedvünk. Nik volt az egyetlen, aki sokszor volt búskomor, az idióta hibrid baromsága miatt, de mostanra majdnem behozta a lemaradást. Remélem Caroline megbocsát neki és akkor újra a jókedvé lesz a főszerep az életében – szállt ki a kocsiból Rebekah. 

- Úgy legyen! – kiáltott fel Elena. 

- Gyere kapaszkodj belém – nyújtotta kezét Rebekah, majd elkapta a lányt és leugrott a járatba. Majd elindultak abba az irányba, ahol a lánc hevert. 

- Sosem gondoltam, hogy ez a lánc ennyi titkot rejteget – mondta Elena. 

- Nekem mondod? Majd ezer évig viseltem és nekem sem volt róla fogalmam – értett egyet a szőke Ős. 

- Katherine is itt van valahol? 

- Jóval arrébb van innen. Unom a sétát Elena. Kapaszkodj a hátamra, mert így sosem végzünk – állt meg Becca és a hasonmás felmászott a hátára. 

- Ha valaki pár hónappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy egyszer majd a hátadon utazom, azt hiszem vagy kinevetem, vagy elküldöm a francba – nevetett fel a lány.

- Azért ne szokd meg  –  kacagott fel a szőke Ős is. 

Rövid időn belül végeztek, és már indultak is haza. Elena felhívta Kolt, hogy indulhat haza. 

- Megérkeztek a virágok – mondta Rebekah, amikor a kocsifelhajtóra fordultak. 

- Nem látok semmit – kereste a virágszállító autókat Elena. 

- Érzem – húzta fel az orrát a szőke Ős egy mosoly kíséretében. 

Elena kitágult szemekkel nézte a virágtengert, amikor beléptek a házba. Gyönyörűen állították őket össze, még a fekete rózsából összeállított kisebb csokor is szép volt, a színe ellenére. 

- Ez nem semmi, az illatuktól lassan elkábulok – húzogatta orrát Kol. 

- Élvezzétek ki a látványukat, és az illatukat gyorsan. Meg kell írnunk a kártyákat – mondta Rebekah. 

Caroline otthon ült és a Nik-kel töltött időről ábrándozott. Néha egy –egy könnycsepp gördült le az arcán. Nagyon hiányzott neki a férfi. A szája a szeme, szőke haja, amibe annyira szeretett beletúrni. Meg akart bocsátani neki, de a férfi a rajz óta nem adott életjelt magáról. Kol mondta, hogy meg van, de felé nem jelzett. Lehet, hogy reagálnia kellett volna a rajzra. Vajon késő lenne, ha most tenné meg? Elgyötörten sóhajtott fel. Mindig könnyen adott tanácsot másoknak a szerelmi életükkel kapcsolatban, és most a sajátjában teljesen elveszett volt. Hallotta, hogy egy autó áll meg a ház előtt, majd virág illat ütötte meg az orrát. Rózsa és liliom. A kedvenc virágai. Kopogtattak és ő egy pillanat alatt az ajtó előtt termett. 

- Ms. Caroline Forbes? – kérdezte egy kifutó fiú külsejű srác, akinek a névjegyén Tim állt. 

- Én vagyok. 

- Ezeket Önnek küldték. Bevihetném? – kérdezte a fiú és Caroline döbbenten bólintott, amikor meglátta a srác mögött sorakozó virág rengeteget. 

- Köszönöm – mondta a srác, és egyenként becipelte a kosarakat, csokrokat. 

- Az a kérés, hogy a legnagyobb kosártól visszafele haladva legyen szíves a benne lévő kártyákat olvasni, és ezt a levelet csak a legvégén bontsa fel – nyújtott át egy díszborítékot a Tim nevű fiú. 

- Köszönöm – nyögte a szöszi és a mellette lévő szekrényen lévő pénztárcájáért nyúlt. 

- Ne fáradjon! Ide kérek még egy aláírást, hogy leszállítottam a virágokat – mondta a kifutó és látszott a szemén, hogy lenyűgözőnek találja, hogy valaki ennyire szeresse ezt a lányt, hogy ennyit adjon neki. 

- Köszönöm. 

- További szép napot! 

- Önnek is! – válaszolta Caroline, és nem tudta hová kapja a szemét a virágok láttán. 

Odalépett a legnagyobb kosár elé és kivette a kártyát. Klaus betűi tűntek a szeme elé. 

„Caroline! Annyi napja figyeltem fel rád, ahány rózsát számlálsz a kosárban. A figyelmem az örökkévalóságig a tiéd. Szeretettel Nik” 

A vámpír könnyezett, miközben szeme végigfutott a fehérrózsa halmon. A következő kosárhoz lépett, amely liliomokból készült. 

„Drágám! Ahány liliomot találsz a kosárban, annyi nap telt el azóta, hogy először eljöttél velem vacsorázni, ahol mindketten éreztük, hogy több van közöttünk egyszerű szenvedélynél. Szeretettel Nik” 

A szöszi lány újabb könnycseppeket törölt le, amikor a harmadik kosárhoz lépett és elővette a benne rejtőző kártyát. Gyönyörű volt a vörös rózsákból és liliomokból összeállított kosár. 

„Kedvesem! A liliom te vagy, a rózsa én vagyok, és annyi van belőlük, ahány nap eltelt az első együttlétünk óta. Csak veled szeretném átélni ezt újra és újra, az örökkévalóságig. Szeretettel Nik” 

Caroline szeméből most már folyamatosan folytak a könnyek, alig találta meg a negyedik csokorban lévő kártyácskát. 

„Szerelmem! Számold meg a rózsákat, és tudni fogod, hogy hány nap telt el azóta, hogy bevallottuk egymásnak az érzéseinket. Az én érzéseim irányodba napról napra erősebbek lesznek! Nik” 

- Az enyémek is – suttogta a lány. 

Az ötödik egy kis csokor volt, tele fekete rózsákkal, és Caroline visszatartotta lélegzetét, mert nem tudta mit is jelenthet. Gyorsan kibontotta a kis kártyát. 

„Szerelmem! Ennyi nap telt el azóta, hogy mindent elrontottam. Az életem azóta ezeknél a rózsáknál is feketébb. Kérlek bocsáss meg nekem, te vagy a fény az életemben. Szeretettel Nik” 

Kibontotta a díszborítékot, amelyben egy pár soros levelet talált. 

 „Kedvesem! 

Nagyon szeretnélek elvinni egy helyre, amely tudom milyen fontos számodra. Ha képes vagy megbocsátani nekem, akkor ma este 7 órakor legyél az erdőben ott, ahol többször is találkoztunk közelebbi ismeretségünk hajnalán. Várni fogok Rád. Szeretettel Nik” 

 - Megbocsátok és ott leszek, mert szeretlek tiszta szívemből – mondta ki Caroline hangosan.