Chapter 24

Örömmel jelentem, hogy sikerült befejeznem a 24. fejezetet is, pedig már azt hittem sosem lesz rá időm.
Jó szórakozást hozzá!!!

Ígéretek

Elena elgondolkozva ült a Mikaelson villa nappalijának legújabb bőrkanapéján. Az egész berendezés ki lett cserélve, már nyoma sem volt a két nappal ezelőtt történt verekedésnek. Caroline azóta nem járt itt. Mindenkivel tartotta a kapcsolatot, kivéve persze Klaust, aki miatt nem akart a villába jönni. Már jóval nyugodtabb volt, amit valószínűleg Kolnak köszönhetett, akivel a napjait töltötte. Elena nem tudta, hogy örüljön ennek vagy sem, tekintettel a bolondos Ős érzéseire. Barátnője időt kért, hogy átgondolja a dolgokat, és azóta nem ejtette ki a hibrid nevét. Ami viszont jelenleg aggasztotta a Elenát, hogy Klaus azóta ki sem jött a szobájából. Sem enni, sem mosakodni. Nem volt hajlandó beszélni senkivel, pedig Elijah többször próbálkozott. Szeretettel nézett kedvesére, aki Rebekah-val egyetemben a Gilbert naplókat nyálazta át. 

- Jézusom Elena, elég dilisek voltak az őseid – forgatta szemét a szőke Ős. 

- Becca, tartsd meg a véleményedet magadnak – nézett rosszallóan húgára Elijah. 

- Hagyd csak Elijah, igaza van. Őrült Gilbertek – nevetett fel Elena. 

- Remélem, te nem fogsz egyszer csak bekattanni – nézett rá Rebekah szemét összehúzva, miközben mosolygott. 

- Ezt nem tudom megígérni – vágott kissé őrült fejet a hasonmás, miközben a haját tépte nevetve. Rebekah is felkacagott. 

Elijah mosolyogva nézte őket. Nagyon jól kijöttek egymással, mióta abbahagyták a gyűlölködést. Húgának végre akadt két barátnője is, hiszen bár Caroline jó okkal kerülte a villát, húga őt is nagyon megkedvelte. Ráadásul külön öröm volt, hogy jó hatással voltak rá a lányok. Mióta Alaric-kal hazajöttek, semmi hisztije nem volt, valószínűleg a tanár is teljesen elbájolta húgát. Ezt még nem tudta hogyan értékelje, mert nem tudta mi van közöttük. 

- Min mélázol Elijah? – kérdezte Rebekah. 

- Csak örülök, hogy vannak barátaid, és hogy nem vagy hisztis mostanában – válaszolta a férfi. 

- Tudtam, hogy örülni fogsz apuci, ha rendes kislány leszek – kekeckedett bátyjával a lány. 

- Szemtelen vagy apáddal, Becca – nevetett fel Elena. 

- Mindketten szemtelenek vagytok velem – forgatta az Ős a szemeit, de közben mosolygott. 

- Vissza a munkához, lusta banda – adta ki az ukázt a lány, és mindhárman újra a naplókat kezdték olvasni. 

Elena kis idő múlva felállt arra hivatkozva, hogy mosdóba kell mennie és otthagyta őket. Valójában kiment a konyhába és a hűtőből kivett egy tasak vért, amelyet pohárba töltött és Klaus szobája felé vette az irányt. 

- Elena vagyok – kopogtatott az ajtón a hasonmás. 

- Menj el – szűrődött ki a hibrid hangja. 

- Nem megyek, amíg nem tudok veled beszélni. 

- Elena, nem akarom hallgatni a kioktatásodat. 

- Nem akarlak kioktatni, engedj be légyszíves. Tudod milyen szívós vagyok, nem fogok elmenni, és addig kopogtatok, amíg az agyadra megyek majd – mondta tántoríthatatlan hangon a lány és kopogtatni kezdett. 

- Jól van nyitom már, csak fejezd be a légyszíves – hallatszódott az Ős hangja, és egy pillanat múlva már kattant a zár, és nyílt az ajtó. 

- Köszönöm – mosolygott Elena és belépett a szobába. 

- Mit szeretnél tőlem? 

- Először is nem ártana kiszellőztetni, és ágyat húzni, de mindenekelőtt fürödj le – húzta fel az orrát a hasonmás, majd az ablakhoz lépett és teljes mértékben kitárta, hogy átszellőztesse a szobát. 

- Nem szeretem, ha más motoz a szobámban, azt meg pláne nem, ha megmondják mit csináljak – mondta morcosan Klaus. 

- Ocsmányul festesz, már meg ne haragudj. Menj fürdeni, addig egy kicsit rendbe szedem a szobádat – hessegette ki a hibridet, aki zavarodottan nézte a ténykedő lányt. 

- De… - kezdte Klaus. 

- Nincs semmi de! Bűzlesz és még mindig véres vagy. Ideje visszatérni az életbe Klaus – fogta meg egy pillanatra a férfi kezét. 

- Nem utálsz engem? 

- Senki nem utál téged. 

- Caroline hogy van? 

- Jobban, mint két nappal ezelőtt. Nem hiszem hogy utálna téged, de adj neki időt. Ha eljön az ideje, beszélni fog veled. Ha esetleg nem fog kedvező választ adni, kérlek szépen ne rendezz vérontást. 

- Nem fogok, már ahhoz sincs kedvem – vonta meg vállát a férfi. 

- Ne azért ne ontsd ártatlanok vérét, mert nincs hozzá kedved, hanem azért mert jobb emberré váltál. Most pedig menj fürdeni, és vegyél fel tiszta ruhát. Felfordul a gyomrom a szagodtól – tolta ki a lány Klaust a szobából. Már egyáltalán nem félt a hibridtől, persze amikor csinálta a műsort igen, de akkor tökrészeg volt, és enyhén szólva is feldúlt. 

Elena gyorsan munkának látott, lecibálta a huzatokat a párnákról, paplanokról és kidobta a szoba elé, az ágyneműt pedig kitette az ablakba szellőzni. Összeszedett pár üres üveget, jó pár rajzot Caroline-ról, vázlatfüzeteket, szénceruzát, meg mindenfélét, amit szétdobálva talált. Rendet tett az asztalon is, megigazította a fotelt. Elégedetten nézett körül, a folyosón lévő egyik szekrényben komplett ágynemű garnitúrát is talált, amelynek éppen a felhúzásával fáradozott, amikor visszaérkezett a zuhanyozásból a férfi. 

- Klaus, nem tudnál magadra venni valamit a törölközőn kívül? – takarta el szemét a lány. 

- Bocsáss meg, de kidobtál a szobámból, és itt vannak a ruháim – válaszolta a hibrid kissé sértődötten. 

- Akkor vegyél magadhoz amit akarsz, és legközelebb felöltözve gyere vissza. 

- Ahogy kívánja, parancsolgatós kisasszony – forgatta szemeit a férfi és gyorsan előkapott pár ruhát, majd kiviharzott. 

Mire Klaus visszatért, az ágy is át volt húzva, és éppen az ablakot zárta be Elena. 

- Na, így már egész emberi a hely, és te is – mosolygott elégedetten a hasonmás. 

- Mit szeretnél Elena? 

- Idd meg azt a vért, amit hoztam. Két napja nem is ettél. 

- De előtte két napig egyfolytában. 

- Ezt inkább nem is akarom hallani, de Elijah kíváncsi rá merre jártál. Idd meg légyszíves – nyújtotta a poharat a lány, amit a férfi kelletlenül elvett, majd lehúzta az éltető nedűt. 

- Mit szeretnél Elena? – kérdezte újból Klaus. 

- Egy köszönömöt mindenképpen – mutatott körbe a hasonmás a szobában. 

- Köszönöm Elena, hogy rendet raktál – mondta türelmetlen hangon a hibrid. 

- Nagyon szívesen. Most pedig a lényeg. Tényleg vissza kellene térned az életbe. Fogalmad sincs mi történt itt az elmúlt néhány napban. 

- Nem is érdekel. 

- Klaus, a testvéreid számítanak rád. Én is számítok rád. Elmondhatom mi történt, vagy még játszod itt a sértődöttet egy darabig? – tette csípőre kezét a lány és kérdőn nézett a férfira. 

- Fárasztó és lerázhatatlan vagy. Ugye tudod? – mondta kicsit megenyhülten Klaus egy gyenge mosoly kíséretében. 

- Tudom, hogy kedvelsz engem, ne is próbáld letagadni, és igennek veszem a sértegetésedet – vigyorgott Elena. 

A lány elmesélte a férfinak Kol ténykedését Katherine és a Salvatore testvérek körül, természetesen kihagyta belőle Tylert. Elmondta Ric és Rebekah remek ötletét a naplókkal, és hogy éppen azon dolgoznak, hogy valami nyomot találjanak bennük. 

- Egész okos lépés volt Koltól, hogy Katerinát elkapta – jegyezte meg a férfi, amikor Elena befejezte a mondandóját. 

- Ha nem tűntél volna el, akkor már rég tudhatnál róla. 

- Értem amit mondani akarsz. Hibáztam, amikor azt hittem, hogy az öcsém elcsábította Caroline-t, miközben csak azt a lotyót mutatta meg neki. Elhamarkodottan ítéltem, és ennek következményei lettek. Viszont te azt ígérted, hogy nem fogsz kioktatni, de ez most egy kissé annak hatott – nézett felvont szemöldökkel a hibrid. 

- Tudom mit ígértem, de elég nehéz megállnom, hogy ne szóljak be párszor – replikázott Elena. 

- Pedig nagyra értékelném. 

- Én azt értékelném nagyra, ha bocsánatot kérnél a testvéreidtől. Nagyon csúnyán viselkedtél velük. Elijah és Rebekah a nappaliban vannak. Egyébként nagyon szép és kényelmes az új bútor – lelkesedett Elena. 

- Örülök – mondta kényszeredetten a hibrid. 

- Gyere Klaus, a szobád rendben van, te is újra emberi formát öltöttél, menjünk a testvéreidhez – karolt a megdöbbent férfiba Elena. 

- Te egyáltalán nem félsz tőlem? – húzta össze a szemét Klaus. 

- Már nem, bár a legutolsó részeg kirohanásod megrémített, de nem félek tőled. Tudom, hogy nem akarsz bántani mi több - ahogyan azt az előbb is mondtam - kedvelsz engem. Caroline megismertetett egy másik oldaladdal és sok időt töltöttem itt, magam is látva a változásodat. Arról nem is beszélve, hogy Elijah nagyon szeret téged, és én mellette állok jóban-rosszban. Rebekah-val pedig egész jó barátnők lettünk. Kolt meg lehetetlen nem szeretni, egy bohóc. Szóval kielégítő választ adtam? – kérdezte a hasonmást. 

- Túlzottan is. Egy sima nem is megtette volna, de köszönöm a kimerítő helyzetjelentést az Ősök iránti érzéseidről – mondta Klaus felvont szemöldökkel. 

- Akkor gyerünk! Úgysem kerülheted el, hogy találkozz a tesóiddal – húzta magával a férfit, aki szemét forgatva követte a lányt. 

- Nézzétek kit hoztam nektek – állt meg mosolyogva a lány a nappali ajtajában Klaussal, majd vállon ütögette a hibridet és Elijah-hoz ment. 

- Végre Nik! Azt hittem sosem jössz ki a szobádból, amiből mellesleg árad az oroszlánszag – nézett bátyjára Rebekah. 

- Már kiszellőztettem, rendet raktam, és Klaus is tiszta  –  válaszolta a hasonmás.

- Azért remélem nem te fürdetted meg – nézett Elenára Elijah összehúzott szemmel, de mosolyogva. 

- Elijah, megengedtél magadnak egy kissé ízetlen poént, ezt fel kell írnunk – mondta csodálkozva Rebekah, és Elenával egyetemben nevetni kezdtek. 

- Ezer éves, maga is meg tud mosakodni – válaszolta még mindig nevetve a hasonmás. 

- Örülök, hogy ilyen jól szórakoztok rajtam – szólalt meg Niklaus, kissé sértődötten. 

- Ugyan már Nik, ne legyél már ilyen hangulatromboló – intette le Becca. 

- Klaus? – nézett várakozóan a férfira Elena. 

- Sajnálom, hogy rátok támadtam, és sajnálom amiket mondtam. Kifordultam önmagamból – mondta Klaus. 

- Megbocsátok bátyám! Nagy idióta vagy, de ismerünk. Pszichopata vagy, ahogyan mindannyian. Nem azért haragszunk rád, mert ránk támadtál, azt már megszoktuk. Tudod miért vagyunk rád mérgesek – nézett a hibridre Becca. 

- Nem haragszom rád Niklaus – nyújtott békejobbot Elijah, és Klaus megszorította azt. 

- Elena, mióta vagy ilyen határozott? Parancsolgatsz Nik-nek, és ő még meg is csinálja amit mondasz? Le a kalappal előtted – hajtotta meg fejét elismerősen Rebekah. 

- Nem félek Klaustól, ezt meg is mondtam neki. Egyébként meg amilyenné váltam, azt úgy hívják Elijah hatás – vonta fel Elena a szemöldökét. 

- Az én szuper bátyám, szuper hatása! Gratulálok! Siker sztorinak tekinthető a barátnőd változása – tapsolt a szőke Ős. 

- Hol van Kol? – kérdezte Klaus. 

- Caroline-nal Katerina őrjáratot tartanak, talán valamikor este jön – vonta meg vállát Rebekah. 

Klaus szeme féltékenyen villant. 

- Ne kezdd el Nik! Örülj, hogy Caroline még segít nekünk. Mivel ide nem hajlandó jönni, köszönhetően neked, ezért Kolnak segít – intette le Becca. 

- Miért nem te mentél Katerinához? – kérdezte alig titkolt féltékenységgel a hangjában Niklaus. 

- Mert Kol igézte meg azt a rüfkét. Csak azt mondja, amit a testvérünk megenged neki, továbbá csak akkor válaszol, ha ő megengedi neki. Egyébként sem vagyok a gardedámja. Másrészről nézz itt körbe. Ezt a töménytelen naplót át kell nézni, hátha találunk benne valami nyomot a fehér tölgyhöz. Úgyhogy jobb lenne, ha abból a kupacból magadhoz vennél egyet és nekiállnál olvasni, az őrült Gilbert naplókat – zárta le a témát Rebekah. 

- Rebekah, mostanában felnőtt módjára viselkedsz. Tetszik! – mondta elismerően bólogatva Elena. 

- Ezt drágám úgy hívják, hogy Ric hatás – vonta meg vállát a szőke Ős, és a hasonmással együtt kuncogni kezdtek. 

- Mi van közted és Alaric között? – kapcsolódott be Elijah. 

- Mi lenne apuci? – kérdezte ártatlan szemeket meresztve a lány. 

- Becca, ne játszd meg magad. Caroline fogadni merne rá, hogy férfiként érdeklődsz Alaric iránt, szerintem viszont apafigurát látsz benne. Szóval melyik az igaz? – kérdezte Klaus, immáron kezében az egyik naplóval. 

- Az, hogy csak egyszerűen barátok lettünk fel sem merült senkiben? – kérdezte Rebekah. 

- Nem! – válaszolta egyszerre két bátyja és Elena, majd mindenkiből kitört a nevetés. 

- Nem árulom el! – öltötte ki nyelvét a szőke Ős, és testvérei meg a lány felé hajította a keze ügyébe eső naplókat. 

Caroline ez alatt Kollal a Grillben ült és óvatosan figyelték Tylert, aki feladatának megfelelően az Őst figyelte. 

- Tereld el a figyelmét drága, hogy le tudjunk lépni. A mellékutcában találkozunk – suttogta Kol. 

- Mégis hogyan? Nem állunk szóba egymással – vonta össze szemöldökét Caroline. 

- Nem is kell, csak köszönj rá, és menj be a mosdóba. Zavarba hozod vele, és nekem ennyi idő elég, hogy eltűnjek. Akció indul! – adta ki a parancsot Kol. 

Caroline felállt az asztaluktól, és a hibrid felé indult. 

- Szia Tyler! – állt meg az asztal előtt a szöszi. 

Az ifjú hibrid az arcán zavarral nézte a lányt, aki villantott egy mosolyt és tovább is ment a mosdóba, majd onnan óvatosan kilesve nézte a fiút. A srác a fejét forgatva kereste Kolt, de ő szavához híven, addigra már eltűnt. Tyler dühös ment ki a Grillből. Caroline sajnálta őt, ugyanakkor dühös is volt rá. Nem kellett volna a Salvatore testvérek hadjáratába részt vennie. Várt még egy kicsit, majd ő is kijött a mosdóból, és kisétált az ajtón. Kol már a kocsijában ült a mellékutcában. Caroline bepattant mellé, és a férfi gázt adva elindult. Rövid időn belül már a barlangrendszer lejáratánál voltak. 

- Lemész magad, vagy az erős, ölelő karjaimba vágysz? – kérdezte Kol a szokásos pimasz hangján. 

Kicsit furcsa volt úgy lenni a lánnyal, hogy annak fogalma sem volt, hogy nála járt, hogy csókolóztak. Ha tehette volna magát is megigézi, hogy elfelejtse a csókot. Akárhányszor rágondolt bizsergett az ajka. 

- Lemegyek magam – válaszolta Caroline, majd leugrott a járatba. Kol egy pillanattal később már mellette volt. 

- Most a te iramodban haladunk majd, hogy megjegyezd merre kell menni. Rendben? – mosolygott Kol. 

- Rendben – bólogatott Caroline. 

Kol elindult, és a lány mögötte haladt, de még mindig benne volt a múltkori eltévedés élménye, és egy idő után inkább a férfi kezéért nyúlt, és úgy haladtak tovább. A szöszi vámpír igyekezett mindent belevésni az emlékezetébe. Mivel nem haladtak olyan gyorsan mint a múltkor, hosszabbnak tűnt az út, de végül csak megérkeztek. Az 500 éves fogoly szürke arccal lógott láncain. 

- Katerina, nem vagy a legjobb formádban – mondta pimaszul Kol. 

- Itasd meg, még dolgunk van vele – szólalt meg Caroline. 

- Ide nézz mit hozott neked apuci – gügyögte a férfi, és egy tasak vért tartott a nő orra alá. 

Katherine azonnal reagált a látványra. Pupillái és orrlyukai kitágultak, láncai megfeszültek. Kol óvatosan engedte a nő szájába a vért, aki mohón nyelte. Amikor végeztek a férfi megfogta a nő fejét és maga felé fordította. 

- Egy fokkal jobban nézel ki. Most kinyitom a láncaidat, hogy át tudj öltözni, de továbbra sem hagyod el a helyet, nem mész sehová, csak a tiszta ruhát veszed magadra! Nem érhetsz Caroline-hoz egy ujjal sem. Értetted? Válaszolj! - utasította a férfi. 

- Igen – mondta monoton hangon Katherine. 

- Remek, akkor magatokra hagylak benneteket – vigyorgott az Ős és kiszabadította vámpírt. A nő zsákként zuhant a földre. Kol átlépett rajta és kijjebb háttal megállt. 

- Vetkőzz Katerina! – adta kintről az újabb utasítást, és az 500 éves vámpír levette a ruháit. 

Caroline elővett egy nagyobb üveg vizet, és néhány törlőkendőt majd odaadta a nőnek egy kisebb törölköző kíséretében. 

- Mosakodj meg, már amennyire tudsz! – jött az újabb ukáz. 

Katherine elkezdett tisztálkodni, miközben Caroline-t nézte. Amikor végzett a szöszi tiszta ruhákat adott neki, és a nő felvette. 

- Kész vagyunk – szólt a szőkeség. 

- Fantasztikus! Köszönd meg Caroline-nak! Ő ragaszkodott ehhez a cécóhoz, felőlem itt rohadhattál volna meg a koszos rongyaidban. Gyerünk! – sürgette Kol, miközben újra leláncolta Katherine-t. 

- Köszönöm – nézett a lányra a vámpír. 

- Most, hogy tiszta vagy, felhívjuk az egyik pasidat. Nyisd ki a füledet, mert súgni fogom, hogy mit mondj – vette elő a nő telefonját Kol, és Damont tárcsázta, majd a vámpír füléhez tette a telefont. 

- Katherine! Mi történt? 

- Lehet, hogy találtam valamit csak kell pár nap, hogy megbizonyosodjak róla – mondta a nő, amit Kol a fülébe suttogott. 

- Az jó, mert sem én sem az öcsém nem találtunk semmit. Mennyi idő kell? 

- Nagyjából három nap. Maradjatok ott ahol vagytok! Majd hívlak benneteket, ha tényleg van valami. 

- Rendben. Felhívom Stefant! 

- Mondd meg neki, hogy üdvözlöm – mondta Katherine csábos hangon, pont olyan hanglejtéssel, ahogy az Ős a fülébe súgta. Caroline a szája elé kapta a kezét, nehogy hangosan felnevessen, mert Kol még az arcával is eljátszotta a csábítót. 

- Remélem tényleg találsz valamit, és akkor hamarosan egymás nyakába borulhattok – jött a gúnyos válasz Damontól. 

- Ne légy ilyen Damon, tudod, hogy téged is szeretlek – búgta Katherine, hála a férfi újabb áldozatos segítségének. Caroline megrázta a fejét, és kiment a helyiségből, mert nem bírta tovább Kol arcjátékát. 

- Igen Katherine, mindkettőnkért odavagy! Kár, hogy mi nem vagyunk odáig érted. 

- Nem kell a duma Damon. Tyler kiszúrt már valamit? 

- A kis pszichopata Kol továbbra is Caroline-nal lóg. Rebekah maximum a Grillbe megy le. Szóval semmi nincs. 

- Majd hívlak Damon! 

- Viszlát Katherine! 

Kol vigyorogva tette le a telefont, és Caroline-ból kitört a nevetés. 

- Te akkora mókamester vagy – mondta még mindig kacagva. 

- Drágám, ez az én sármom, ami téged is beszippantott. Ne is tagadd! – mondta incselkedve Kol. 

- Jól van nagyszájúkám, induljunk! 

- Katerina, köszönöm a segítséget. Újabb három nap nyugalom, az idióta testvérek nélkül. Most pedig drágaságom szeretném, ha újra a halálod körül járnának a gondolataid – nézett a nő szemébe.

- Ez olyan kegyetlen Kol – nézett Caroline. 

- Hidd el, ha te lennél az ő helyében nem törődne veled, ahogy tiszta ruhákkal sem látna el. Túl jó és túl nagy szíved van Caroline – állapította meg az Ős. 

- Ezt szereti bennem mindenki. Te is – mondta a lány. 

- Én nem csak ezt szeretem – vonogatta szemöldökét Kol. 

- Na jó te lókötő, menjünk! Viszlát Katherine – intett búcsút a rémült szemű nőnek a lány. 

- Katerina! Egy élmény volt! – hajolt meg Kol a vámpír előtt, majd megfogta Caroline kezét, és eliramodtak. 

- Mit szeretnél csinálni? Én kitaláltam valamit, ami szerintem tetszeni fog – mondta a férfi már a kocsiban ülve. 

- Kol, haza szeretnék menni. Szeretek veled lenni megnevettetsz, ami gyógyír a sebeimre, de azok még mindig véreznek – mosolygott szomorúan a lány. 

- Caroline, két napja nem ejtetted ki Nik nevét. Beszélned kellene az érzéseidről. Félek, hogy össze fogsz omlani – fogta Kol kezei közé a lány puha arcát. 

- Kol, nem kell ennyire kedvesnek lenned velem, nem te bántottál meg – mondta Caroline a férfi kezét megsimogatva. 

- Baj, hogy aggódom érted? – kérdezte az Ős. 

- Nem akarom, hogy aggódj értem. Csak legyél mindig olyan, amilyen eddig is. Vicces, vidám, ez a te gyógyító erőd számomra és a barátságod – mondta kedvesen a szöszi. 

- Haza viszlek kicsi lány – mondta Kol és szívébe nyilallt a fájdalom a barátság szóra. Megsimogatta a szépség arcát, majd levette róla kezeit és indított. 

Caroline nagyon közel érezte magához Kolt. Volt egy olyan érzése, hogy történt valami közöttük, de mintha kiesett volna a fejéből. Az utóbbi napok rendesen kiborították, valószínűleg csak túlterhelt. Lecsukta szemét és megpróbált kikapcsolni, de nem sikerült neki. Folyamatosan Nik arca jelent meg előtte. Amikor udvarolt neki, az első csókjuk, a szeretkezéseik, a hétvégéjük, amikor bevallották egymásnak az érzéseiket. Sírni kezdett, és Kol vigasztalóan megfogta kezét. 

- Ő hogy van? – kérdezte könnyezve, célozva a hibridre. 

- Két napja ki sem jön a szobájából. Nem fürdik és nem eszik. Senkivel nem hajlandó szóba állni. Te jobb állapotban vagy, legalábbis külsőre mindenképpen – szorította meg az Ős a lány kezét, és elmosolyodott. 

- Te segítesz nekem. Ő miért nem fogadja el a segítséget? Miért nem eszik? Muszáj ennie – mondta aggódó hangon Caroline. 

- Tudod mennyire makacs és önfejű. Beszélned kellene vele. 

- Nincs még itt az ideje. 

- Mindkettőtöknek darabokban a szíve, nem jó ez így. 

- Ha nem lett volna akkora idióta, ez nem történik meg – mondta a lány dühösen. 

- Ingerült a hangod, ez már változás. 

- Kol, ha arra gondolok, ahogyan az oldalán két lánnyal megjelent, legszívesebben megölném. 

- Dühöngj csak drágám, tudod mennyire imádom, amikor ilyen szenvedélyes vagy – kacsintott Kol és Caroline elnevette magát. 

- Ne vigyél haza, csak begubóznék. Menjünk el valahová, és igyuk le magunkat – nézett a férfira. 

- Ez a beszéd kedvesem – vigyorgott Kol. 

A Mikaelson villában csendesen olvasták a naplókat. 

- Elena, már rosszul vagyok az elmebeteg őseidtől. Tisztára paranoiás volt ez a Jonathan Gilbert – dőlt hátra Klaus. 

- Nekem is kezd megfájdulni tőlük a fejem, és éhes vagyok – nyögte a lány. 

- Akkor tartsunk kajaszünetet. Gyere csináljunk valami vacsit – állt fel Rebekah és felhúzta Elenát a kanapéról. 

- Niklaus, várj! – szólt induló testvérének Elijah. 

- Igen? 

- Megtennéd, hogy elmondod mit csináltál az alatt a két nap alatt, amíg senki nem tudta merre jársz? 

- Gyilkoltam, öntöttem magamba az ártatlanok vérét, és megállás nélkül piáltam – tárta szét kezét a hibrid. 

- Megcsaltad Caroline-t? 

- Nem. Szeretem őt Elijah az életemnél is jobban. 

- A két lányt minek hoztad ide? 

- Hazafelé szedtem fel őket, és itt akartam őket megölni. 

- Semmi más szándékod nem volt velük, mert itt mindnyájan azt gondoltuk, hogy…- hallgatott el Elijah, és testvérére pillantott. 

- Tudom mit gondoltatok, de csak a vérüket akartam. 

- Borzalmasan viselkedtél. 

- Ezt is tudom Elijah, csak nem tudom hogyan hozhatnám helyre. 

- Itt már nem rajtad múlnak a dolgok. Semmit nem tudsz helyrehozni. Bíznod kell Caroline szerelmében. 

- De Kol… - kezdte a férfi féltékenyen, de testvére leintette. 

- Kol vigyáz a barátnődre. 

- Bele van esve Caroline-ba. 

- Valóban, de attól még tiszteletben tartja az érzéseiteket. 

- Kolt, sosem érdekelte a tisztelet. 

- Kol még sosem tisztelt egy nőt sem, de Car kivétel ez alól. Ráadásul szeret téged az öcsénk. 

- Iszonyatosan nagy barom voltam. Teljesen elcsesztem mindent. Nem igaz Elijah? 

- Ezzel nem tudok vitatkozni Niklaus. 

- Menjünk a lányok után – sóhajtott a hibrid. 

- Csak még egy kérdés testvérem. 

- Igen? 

- A két napos tivornyád alatt mennyi áldozatod volt, akit össze kellene takarítanom, és hol keressem őket? 

- Nem tudom mennyi, de azt tudom hol. Ha még nem fedezték fel a dolgot, akkor még ma éjszaka odamegyek és összetakarítok. 

- Nem fedezték fel. Két napja a híreket nézem, és semmi nem volt benne. Veled megyek Klaus, segítek – állt fel Elijah. 

- Köszönöm, hogy a testvérem vagy és mellettem állsz – szorította meg testvére vállát a hibrid. 

- Remélem ez lesz az utolsó alkalom, hogy ezt kell tennem. Éjfélkor indulunk, ha Kol hazaér őt is visszük, úgy gyorsabban végzünk. Tanulj meg uralkodni magadon, és mérlegelj mielőtt bármit teszel. Ne csak az érzelmeid vezessenek, hanem gondolkodj is. Tudom, hogy túl sok érzelmet engedtél szabadon ezer év után, és nem egyszerű kordában tartani azokat, de gondolj a körületted lévőkre akik szeretnek téged, és akiket te is szeretsz. Gondolj Caroline-ra – nézett Klausra Elijah, és elindult a konyha felé. A hibrid követte. 

- Jól hallom, hogy Elenával, csajos estét tervezzünk? – kérdezte szemtelen hangon Becca. 

- Elena ne haragudj, de ez a dolog nem tűr halasztást. Sajnálom – csókolta meg a lányt Elijah.  

- Menjetek, de Klaus ígérd meg, hogy soha többet nem teszel ilyet. A gyomrom is felfordul a dologtól – sóhajtotta a hasonmás. 

- Uralkodni fogok magamon – nézett a lányra komolyan a hibrid. 

- Úgy legyen! – emelte vérrel teli poharát Rebekah, és meghúzta. 

Caroline és Kol kapatosan ültek egy bárban a szomszéd városban. A lány Elenával, Bonnie-val, Matt-tel, Tylerrel átélt közös gyerekkori emlékeiket idézte fel. Kol élvezettel hallgatta és időnként felnevetett. 

- Már gyerekként is megértétek a pénzeteket nem igaz? – mondta vidám hangon. 

- El sem tudod képzelni mennyire. Annyi hülyeséget csináltunk. Főleg Tyler és Matt. Tylerben már nyilván akkor is ott izzott a farkas. Jó sokszor kiakasztottuk a szüleinket az már biztos – nevetett felszabadultan a szöszi. Az alkohol megtette a hatását. Elfedte a fájdalmat, és könnyűnek érezte magát. Tudta, hogy ez csak ideiglenes állapot, de szüksége volt arra, hogy egy ici-pici időre kikapcsoljon, és ne törődjön semmivel. 

- Mi sem voltunk jó gyerekek, Nik és én vittük a prímet, de Rebekah-t sem kellett félteni. 

- Fel sem merült volna bennem, hogy Elijah lett volna közületek a rosszcsont – nevetett a lány. 

- Azért ő is megérte a pénzét, a maga módján. Finn már akkor is a mama kedvence volt, és képes volt beköpni bennünket. Persze mi mindig megtudtuk, hogy ő árulkodott, és jól kiszúrtunk vele. Régi szép emlékek – sóhajtott fel Kol. 

- Megbántad valaha is, hogy vámpírrá váltál? 

- Nem akartam azzá válni, ahogyan egyikünk sem, de nem bántam meg. 

- Nik azt mondta nekem egyszer régen, amikor még nem voltunk együtt, hogy néhányszor gondolt már arra, hogy jobb lenne halottnak lenni. 

- Ez mindnyájunkban felmerült néhányszor, de még itt vagyunk, és én veled iszom le magam a sárga földig. Gondoltad volna ezt, amikor először megláttál? – vigyorgott az Ős. 

- Sok minden olyan dolog történt mióta az életünkbe kerültetek amit fel sem tudtam volna tételezni, hogy lehetséges. 

- Mit gondoltál rólam, amikor először megláttál? 

- Nem köszönnéd meg nekem, ha elmondanám – nevetett a lány. 

- Azon túlmenően, hogy pszichopatának gondoltál, legalább jóképűnek találtál? – kérdezte Kol. 

- Ne legyél már ennyire hiú. 

- Én gyönyörűnek találtalak, az első pillanattól kezdve – csókolta meg a lány kezét a férfi. 

- Köszönöm. 

- Te jössz! – nézett mélyen a szöszi szemébe Kol. 

- Nem mindegy milyennek találtalak? Nem mondom meg – öltötte ki Caroline a nyelvét. 

- Ezzel el is árultad magad szívem. Őrülten jóképűnek találtál – dőlt hátra elégedetten az Ős. 

- Nem mondtam! – csapott a férfi vállára a lány. 

- Ismerd be drágám. 

- Jól van! Jóképűnek találtalak, most elégedett vagy? – forgatta szemét a lány. 

- Erre igyunk! – intett a férfi a pincérnőnek. 

- Teljesen el fogunk ázni – sopánkodott Caroline, miközben a felszolgáló eléjük rakta az újabb tequilat. 

- Mit számít az? Igyunk magunkra Caroline! A legszebb párra! – emelte poharát Kol. 

- A legszebbekre – vigyorgott a lány is és egyszerre nyalták le kezükről a sót, majd döntötték le az italt. 

- Most pedig gyerünk táncolni – nyújtotta kezét vigyorogva Kol. 

- Nem akarok – húzódozott Caroline. 

- Ez nem kérés volt – fogta meg a lány kezét a férfi, majd a tánctérre rángatta és szorosan magához ölelte. 

- Benne vagy az intimszférámban. 

- Már jó pár napja benne vagyok kedvesem – mondta pimasz hangon Kol, és finoman megpörgette a nevető lányt. 

- Őrült vagy! 

- Ne olyan hangosan, még meghallják– suttogta vigyorogva a férfi. 

- Köszönöm, hogy itt vagy velem. Nem is tudom mit csinálnék nélküled – puszilta meg a lány Kolt. 

- Teljesen elbűvöltél. El sem tudnám képzelni, hogy ne legyek melletted – válaszolta a férfi és még közelebb vonta magához a vámpírt. 

- Te szélhámos sosem állsz le igaz? – nevetett a lány. 

- Ígérd meg nekem Caroline, ha egyszer valamikor bármi okból véget vetsz a kapcsolatodnak a bátyámmal, akkor megadod kettőnknek az esélyt – érintette homlokát a lányéhoz. 

- Most sem vagyok a bátyáddal – súgta Caroline. „Úristen mi ütött belém? Nem iszom többet” gondolta kétségbeesve rögtön azután, hogy a szavak elhagyták a száját. 

- De a szíved a bátyámé – nézett a szöszi szemébe Kol. 

- Igen az övé – válaszolta a lány. 

- Megígéred, hogy adsz majd nekünk egy esélyt, ha már úgy érzed nem az övé a szíved? – suttogta a férfi. 

- El sem tudom képzelni, hogy másé legyen. Ha be is következik, addigra te szíved is másért fog izzani. 

- Ezer évig nem volt képes senki a szívembe férkőzni, ne nagyon reménykedj. Megígéred? 

- Nem tehetek olyan ígéretet, amelyet nem biztos, hogy be tudok tartani. Amúgy is ez az egész elképzelhetetlen számomra – nézett kérlelően a lány. 

- Csak mondj igent. Add meg a reményt. 

- Rendben van Kol. Igent mondok. 

- Köszönöm kedvesem – mosolygott a férfi, és szájon puszilta a lányt. 

- Kol?!! – lökte arrébb a vámpír. 

- Bocsi drága, csak egy kis előleget zsebeltem be, de többet nem fog előfordulni, kivéve persze, ha te szeretnéd – érkezett vissza a szemtelen hangú Kol. 

- Ne beszéljünk erről senkinek, rendben? Legyen ez a mi titkunk. Nem akarok nagyobb bajt, mint amiben már így is vagyunk. 

- Imádom, hogy van egy közös titkunk. Lakat lesz a számon, én sem akarom a további életemet egy koporsóban tölteni – vigyorgott a férfi. 

- Köszönöm – könnyebbült meg Caroline. 

- Mikor beszélsz végre a bátyámmal? Nincs értelme annak, hogy te itt szenvedj, ő meg ott szenvedjen. 

- Nem tudom Kol. Olyan mértékben bántott meg, amit nem tudok feldolgozni ilyen gyorsan. 

- De ugye visszafogadod? Ha nem akkor azonnal rátérhetünk az ígéreted beváltására – húzta magához a lányt vigyorogva. 

- Megőrjítesz te bohóc – nevetett a szöszi. 

- Szóval melyikünk a nyerő szépségem? 

- Sajnálom Kol, de Nik a nyerő. 

- Türelmesen várok rád hercegnőm – hajbókolt Kol. 

- Ugye barátok maradunk Kol? Ez nem ront el semmit kettőnk között? 

- Barátok vagyunk Caroline, és mindig számíthatsz rám. 

- Köszönöm. Mennünk kellene. Mi itt szórakozunk, a többiek meg az unalmas naplókat olvasgatják. Lelkiismeret furdalásom van. 

- Te milyen lelombozó tudsz lenni – biggyesztette le száját a férfi, majd karját felajánlva a lánynak, elindultak a kijárat felé. 

Klaus Caroline házától arrébb állva várta, hogy hazaérkezzen a lány. Remélte láthatja, ha csak messziről is, mielőtt Elijah-val elindulnak a tivornyájának bizonyítékait feltakarítani. Amikor Kol megállt a kocsijával, újra érezte, hogy a mellkasában tombolni kezd a féltékenység zöldszemű szörnyetege. Irigyelte öccsét, hogy Caroline közelében lehet, de csak magát okolhatja, hogy ő nem teheti ugyanezt. Készített egy rajzot, amit lerakott szerelme ágyára. A lány volt rajta, amikor közös hétvégéjükön a szökőkút szélén ültek. A kép szélére ráírta, hogy „Azt szeretném, ha újra ilyen boldogok lennénk”. Caroline kiszállt a kocsiból és Klaus megbabonázva nézte szőke hajtengerét, könnyed járását. Amikor eltűnt a házban, a férfi egy másodpercig még bámulta az ajtót, majd elsuhant. 

Caroline a szobába érve, egyből meglátta a szokásos kis díszdobozt. Amikor kibontva a dobozt megnézte a rajzot és a Nik által írt pár szót, összeszorult a szíve. 

- Én is azt szeretném, ha ilyen boldogok lennénk. Annyira hiányzol Nik. Miért kellett mindent elrontanod? – suttogta Caroline, miközben végigsimított a férfi által írt szavakon. 

Megkínzottan dőlt le ágyára. Szíve szerint most azonnal rohant volna a férfihoz, de az esze megálljt parancsolt. Mi lesz, ha Klaus mindig féltékenykedni fog, és ha valamit félreért, akkor újra eszét veszti és gyilkolásba kezd? Nem akart magának ilyen életet, de a férfi nélkül élni sem akart. Szívéhez szorította a képet és csendben utat engedett a könnyeinek.

Klaroline - Us againts to world - Recommended by Veronica

Sziasztok!

Veronica ajánlott egy nagyon jó Klaroline fanvidit, amit most megosztok veletek!
Minden Klaroline fan nevében köszönöm Veronica!!!

Chapter 23

A 23. fejezet. Nem mondhatjátok, hogy nem voltam gyors! :))))

Jó szórakozást hozzá!!!

Szerelmi háromszög

Két nappal később este Elena és Elijah jókedvűen szálltak ki a kocsiból a Mikaelson villa garázsában. Ric telefonált ugyan, hogy akár haza is jöhetnek, de ki akarták használni azt, hogy zavartalanul és titkolózás nélkül együtt lehettek. Csodálatos volt számukra ez a pár együtt töltött nap. Minden együttlétük felért egy tűzijátékkal. Elena lelke könnyű volt és érzésekkel teli. Elijah alig hitte el, hogy ezer év után rátalált az igazi boldogság. Még nem mondták ki egymásnak a bűvös szót, de a szemük, a mozdulataik mindent elárultak egymás iránti érzéseikről. Boldogan, összeölelkezve mentek a nappaliba, ahol megtorpantak. Kol és Caroline a kanapén ültek. Az ifjabbik Mikaelson átölelve nyugtatta a lányt, akinek potyogtak a könnyei. 

- Mi történt? – rohant barátnőjéhez Elena. 

- Niklaus eltűnt – válaszolta helyette Kol, és elengedte a lányt, hogy a hasonmás istápolhassa. 

- Ezt hogy érted Kol? – húzta össze a szemöldökét Elijah. 

- Tegnap előtt este, amikor haza jöttem már nem volt sehol. Caroline-nal összekaptak, gondoltam kicsit kiereszti a gőzt, de azóta nem láttam. A telefonját is itt hagyta. 

- Miért nem hívtál? – kérdezte Elijah. 

- Caroline nem engedte – mondta Kol. 

- Csak azért mert nyomorult az életem, nem kell másét is elrontani – sírta a szöszi vámpír. 

- Mi történt? – kérdezte Elena barátnője fejét simogatva. 

Kol elmondta, amit tudott. 

- Fogalmam sincs miért tűnt el. Azt gondoltam, hogy reggelre kijózanodik és beszélhetek vele – fűzte még hozzá. 

- Mi van, ha Damonék tettek vele valamit? – kérdezte riadtan Elena. 

- Damon és Stefan nincsenek itthon, de erről tudnotok kell. 

- És, ha csak valami elterelő hadművelet volt? 

- Elkaptam Katerinát, lent rohad a barlangrendszerben megigézve. Felhívattam vele a haverjaitokat, mindkettő messze van innen. 

- Elkaptad Katherine-t? – nézett kérdőn a hasonmás. 

Kol röviden erről is beszámolt. 

- Remek ötlet volt öcsém – mondta elismerően Elijah. 

- Hol lehet Klaus? Talán történt vele valami? – nézett félve Elena. Sosem gondolta, hogy a férfi miatt még aggódni is fog. 

- Klaus egy Ősi hibrid, halhatatlan. Nem hiszem, hogy baja esett volna – válaszolta Kol. 

- De a fehér tölgy…- kezdte Elena. 

- Senki nem tud róla. Ha tudnának is, nem Klaussal kezdenének, biztos lehetsz benne – rázta meg fejét Elijah. 

- Rebekah és Ric? – kérdezte Elena. 

- Még nem értek haza – válaszolta Kol. 

- Felhívom őket – nézett a két férfira aggódva a hasonmás. 

- Ne mondd el nekik, hogy nincs meg Niklaus. Úgysem tudnának segíteni – kérte Elijah. 

- Csak tudni akarom, hogy mindketten jól vannak – mondta Elena és telefonját előkotorva kiment a szobából. 

- Mi a fenét csinál Nik, Elijah? – kérdezte Kol, és hangjában nyoma sem volt pimaszságnak, csak dühnek. Hogy teheti ezt Caroline-nal Klaus? Mindent elront. Annyira rossz volt látni, hogy a lány szenved. 

- Lennének tippjeim – nézett sötéten öccsére az Ősi vámpír. 

- Ettől féltem – szólalt meg a szöszi vámpír sírva. 

- Elő fog kerülni Caroline, és minden rendben lesz – suttogta Kol és újra átölelte a lányt, miközben bátyjára nézve óvatosan megrázta a fejét. 

Elijah finoman megforgatta szemét. Ugyanarra gondolt, mint Kol. Ismerték Klaus habitusát, valószínűleg valahol tivornyázott. Túl hirtelen zúdult testvérükre az érzelmek kavalkádja, és képtelen volt kezelni. Mérges volt Niklausra, Caroline tényleg mindent megtett érte, erre egy ilyen félreértésből ekkora ügyet csinál és eltűnik. 

- Ric és Rebekah már úton van. Valamikor éjjel érkeznek meg – tért vissza Elena. 

- Nem kell, hogy itt üljetek velem – mondta elgyötört hangon Caroline. 

- Nem fogunk itt hagyni – válaszolta Elijah. 

- Köszönöm, de csináljátok a dolgotokat. Kol neked Katherine-nel kellene foglalkoznod – nézett a férfira a lány. 

- Most nem számít más, csak te – mondta kedvesen az Ős, és még szorosabban ölelte a lányt, miközben nyugtatóan ringatta. 

Elena és Elijah összenéztek. Elijah feltételezése helytálló volt. Kol egyértelműen érzett valamit Caroline iránt. Elena sosem gondolt arra, hogy a bolondos néha pszichopata, senkihez nem kötődő Ős képes legyen valaki irányába mélyebb érzelmeket táplálni, persze a családján kívül. Egyértelműen egy szerelmi háromszög kezdett kialakulni, ami félelmetesen emlékeztette sajátjára a Salvatore testvérekkel. Nem akarta, hogy a barátnője is átmenjen ezen. Ő is alig bírta kezelni az érzéseit, és tudta, hogy ez egy vámpír esetében jóval megterhelőbb. Ráadásul az Ősök sokkal agresszívebbek és kezelhetetlenebbek, mint Stefan vagy Damon volt, így Caroline-nak még rosszabb lett volna. Sóhajtva túrt bele a hajába. 

Elijah felállt és a bárszekrényhez ment. Mindenkire ráfért egy ital. Visszaemlékezett amikor Klaussal Tatia kegyeiért versenyeztek. Vérre menő viták voltak közöttük, de a lány élvezte ezt. Nyilvánvalóan nem akart választani közöttük. De Caroline nem Tatia, hanem nyíltszívű, érző lelkű és önzetlen. Ha itt kialakul bármilyen testvérharc, annak ő lesz a vesztese. Finoman megrázta fejét, és csendben osztotta ki az italokat, majd Elenát átölelve leült. 

- Ha ma sem kerül elő Niklaus, holnap Kollal és Rebekah-val megkeressük – mondta kedves hangon Elijah. 

- Ne haragudjatok, hogy ennyi gondot okozok, a fehér tölggyel kellene foglalkoznotok – szólalt meg Caroline. 

- Drágám, a gond nem te vagy – jegyezte meg sötéten Kol. 

- Igaza van Car, te csak segítettél – erősítette meg a férfit Elena. 

- Nem kellett volna belemennünk ebbe az álkapcsolatosdiba – rázta meg fejét a szöszi. 

- Klausnak uralkodnia kellett volna magán – mondta dühvel a hangjában Elijah. 

- Késő van menjetek lefeküdni, én itt várok. 

- Nem hagylak itt Caroline – nézett a lányra Kol. 

- Pihenned kellene. Ha nem akarsz Niklaus szobájában lenni, valamelyik vendégszobában is töltheted az éjszakát – mondta Elijah. 

- Jó itt. 

- Igaza van Elijah-nak, pihenned kell, és itt nem tudsz – kontrázott Elena. 

- Tényleg jó itt! Menjetek, feküdjetek le. 

- Én nem megyek sehova – mondta eltökélt hangon Kol. 

- Mi sem. Caroline már a családunkhoz tartozol, nem hagyunk magadra – nézett kedvesen a lányra Elijah, és Elena szíve lángra gyúlt a férfi nagylelkűségétől. Mosolyogva megszorította a kezét. 

- Úgy látszik valaki ezt elfelejti – mondta csendesen Kol. 

- Köszönöm, hogy itt vagytok nekem – szorította meg az őt átölelő Ős kezét, és hálával a szemében nézett Elenára és Elijah-ra. 

Csendesen beszélgetve töltötték az időt. Caroline részletesen elmondta, mi történt közte és Nik között, és időnként elsírta magát. Kol mindent elmondott, amit Katerinától megtudott, illetve amit a Salvatore panzióban kihallgatott, beleértve Tylert is. Megkérte őket, hogy ne szóljanak a fiúról Klausnak, Caroline miatt. A szöszi vámpír időközben elaludt Kol vállán, és lassanként mindannyian elszenderedtek. A kanapé egyik végén Elijah félig fekve, félig ülve aludt, átkarolva a mellkasán szunnyadó Elenát. A kanapé másik végén, Elijah- hoz hasonló pózt vette fel Kol, és óvatosan, mellkasára vonta az alvó szőkeséget, majd becsukva szemét őt is elérte az álom. 

Pár órával később hatalmas ricsajra riadtak fel, majd egy pillanat múlva megjelent a szobában Klaus két lánnyal az oldalán és egy üveg piával a kezében. A férfi teljesen le volt részegedve, és ruhája több helyen is véres volt. Az oldalán lévő két hölgyemény is erősen ittasnak tűnt. 

- Elijah, Elena! Örülök, hogy látlak benneteket, látom dúl a szerelem– mondta nagy hangon a részeg hibrid, majd Caroline és Kol felé fordította tekintetét, akik még mindig ugyanabban a pozitúrában feküdtek, döbbenten bámulva a férfi állapotát. 

- Óóóó, a turbékoló galambocskák is itt vannak, és látom, hogy felvállalták előttetek a kapcsolatukat. Emelem rátok az üvegemet – húzta meg a whiskey-t Klaus, majd sötéten nézett a „szerelmes párra”. 

- Mit művelsz Niklaus? – kelt fel a kanapéról Elijah. 

- Nekem is jár a szórakozás, nem igaz drágaságaim? – nézett a két lányra a férfi, akik vihogva karolgatták a hibridet. 

- Küldd el őket azonnal – szólalt meg Kol, és védelmezően átkarolta Caroline-t, aki sírni kezdett a látványtól. 

- Te öcsikém, ne dumálj bele a dolgomba, foglalkozz a szerelmeddel, éppen sír. Máris problémák vannak? – biggyesztette le a száját Klaus. 

- Niklaus állítsd le magad. Igaza van Kolnak, tüntesd el innen őket – lépett közelebb testvéréhez Elijah. Elena szörnyülködve nézte a tökrészeg hibridet. 

- Ez az én házam, azt csinálok, amit csak akarok – tárta szét kezét Klaus. 

Szemei sárgára változtak, és agyarai megnyúltak és éppen az egyik lány nyakába akart harapni, amikor Kol felpattant, és ellökte. Niklaus nekicsapódott egy asztalnak ripityára törve azt. Elijah a két lány előtt termett pénzt nyomott a kezükbe és gyorsan megigézte őket. 

- Most azonnal elmentek innen. Fogtok egy taxit és meg sem álltok hazáig. Nem jártatok itt, és bennünket sem láttatok soha. Futás! 

A két ijedt lány, egy szempillantás alatt a villán kívül volt. 

- Ezt nem kellett volna Kol, végleg betelt a pohár. Tűnj el a házamból, a szerelmeddel együtt – tápászkodott fel a részeg férfi és lassan elindult öccse felé. Még mindig sárgák voltak a szemei, és agyarai is kinn voltak. 

- Fejezd be Klaus, undorítóan viselkedsz – állt öccse mellé Elijah. 

A két Ős együtt várta testvére támadását. Caroline csendesen zokogott, és Elena mellécsúszott, hogy vigasztalja, bár rá is ráfért volna egy kis támogatás. Nagyon meg volt ijedve. 

- Ne állj mellé Elijah, nem akarlak bántani – hörögte Klaus. 

- Senkit nem kellene bántanod, már így is elég kárt okoztál – válaszolta az Ős és elkezdett változni az arca. Szemei vörössé váltak, fogai megnyúltak. A két lány nagy szemekkel nézte a férfit. Még soha nem látták az arcát „vámpír üzemmódban”. Kol arca is változni kezdett. 

- Menjetek Elijah szobájába lányok. A másik ajtón távozzatok. Ez nem lesz szép – fordult hátra Kol, immáron teljesen vámpírrá alakult arccal. A két lány óvatosan állt fel. 

- Üljetek vissza szépségeim – szólt rájuk Klaus, majd vigyorogva a testvéreire nézett. - Azt hiszitek legyőzhettek? Én vagyok az Ősi hibrid, semmi nem árt nekem. 

- Elena, menjetek – nézett rájuk Elijah. 

Ebben a pillanatban megjelent Rebekah is, és testvérei mellé állt, vörös szemmel és megnyúlt fogakkal. Ric a szoba másik ajtajánál jelent meg. 

- Nem tudom mi a halál folyik itt, de már a garázsban érezni a belőled áradó alkohol bűzét. Totál részeg és véres vagy Nik! Vidd innen a lányokat Alaric! – szólalt meg Rebekah. A tanár a két dermedt lányhoz lépett és gyorsan kirángatta őket a szobából. 

- Te is húgom? Sosem hagytalak magadra, mégis melléjük állsz? – kérdezte tombolva Klaus. 

- Utoljára szólok, hogy állítsd le magad – nézett fenyegetően Elijah. 

- Ellenem fordultok, amikor Kol volt az alattomos? – kiabálta Klaus, és neki támadt „álnok” öccsének. 

Elijah Kol elé állt, és ellökte Klaust, de az egy pillanattal később már talpon is volt, és Elijah-nak rontott. Egy pillanat alatt a szoba másik végébe dobta, majd hörögve támadt Kol-ra. Az Ős kitért bátyja útjából, és megpróbált mögé kerülni, de Klaus gyorsabb volt és testvére nyakába kapaszkodott. Rebekah és Elijah egyszerre támadtak a hibridre, mire az megfogta öccsét és a kanapéhoz vágta, ami kettétört. Rebekah-t egy ütéssel a bárszekrénynek dobta, ami darabjaira hullott, és rádőlt a lányra, benne lévő tartalmával együtt. Elijah elkapta Klaus nyakát, és az ajtófélfának lökte. Nik megragadta testvére kezét, és lerántotta nyakáról, majd lefejelte. Elijah egy pillanatra hátratántorodott, és orrából ömleni kezdett a vér. Rebekah és Kol két oldalról támadta meg bátyját, és leteperték arccal a földre, karjait hátrafeszítve. Elijah rátérdelt a lábaira. 

- Leállsz végre testvérem? – sziszegte Elijah. 

- Én álljak le? Kol volt az, aki hátba támadott – próbált szabadulni Klaus, de testvérei nem engedték. 

- Nem támadtalak hátba bátyám. 

- Ez érdekes, akkor az én szerelmem, két napja miért te kocsidból szállt ki az éjszaka közepén? Megtudtad, hogy összevesztünk és lecsaptál rá? - fészkelődött tovább a hibrid.

- Igaz ez Kol? – vonta össze szemöldökét Elijah. 

- Nem csaptam le rá. Mivel Nik hulla részeg volt, ti meg nem voltatok itthon, gondoltam megmutatom Caroline-nak Katerinát. A barátnőd végig érted aggódott Nik. Most is két napja utánad sír. Egy igazi barom vagy. 

- Tényleg? Akkor miért a te mellkasodon feküdt? Nem hiszek neked! 

- Remélem, ha Nik lenyugodott, akkor valaki elmondja, hogy mi a fészkes fene zajlott itthon, amíg én békésen süttettem a hasamat – nézett testvéreire Becca. 

- Eltűntél, és senki nem volt itthon csak ők ketten. Mégis kire támaszkodhattak volna, ha nem egymásra? Kisírta az a lány a lelkét miattad, annyira aggódott. Erre te ideállítasz két nővel? Ha Caroline véget vet a kapcsolatotoknak, csak magadnak köszönheted – mondta megvetően Elijah. 

- Elengedhetünk végre Nik? Olyan szagom van, mint egy kocsmának hála, hogy nekivágtál a bárszekrényednek. Magadra vethetsz, hogy eltörtek a finom piáid. Te is undorítóan büdös vagy. Mégis mennyit ittál? – húzta fel az orrát a lány. 

- Elengedhettek, nem fogok semmit csinálni – mondta nyugodtabb hangon a férfi. 

A három vámpír óvatosan engedte el a hibridet, készenlétben állva, ha újra támadna. A férfi lassan feltápászkodott. A szobában minden romokban hevert, egy fotel kivételével. 

- Klaus, Caroline-nal nem tettünk semmi olyat, amiért hibáztathatnál bennünket, amiért okod lett volna a féltékenységre. Ha nem tűntél volna el, elmondtam volna neked, hogy megbeszéltük a barátnőddel, nem folytatjuk ezt az álviszonyt. Tiszteletben tartottam, hogy a tiéd. Szeret téged, nagyon szeret – mondta Kol. 

- Te egy akkora idióta vagy Nik! Esküszöm, ha a féltékenyégi rohamod és a tivornyád miatt elveszíted Caroline-t, soha az életben nem állok veled szóba! – mondta csípőre tett kézzel dühösen Rebekah. 

- Ugye tudod, hogy nagyon nagy az esélyed, hogy elveszítsd őt? – kérdezte Elijah. 

Klaus nem válaszolt, de az arcára volt írva a válasz. 

- Holnap hozatok új bútort. Addig használjátok az ebédlőt, vagy amit akartok, hogy kibeszélhessetek – mondta és elvonult. 

- Megyek lezuhanyozom. Azt hiszem ez nektek sem ártana. Fél óra múlva találkozunk az ebédlőbe, hogy elmondjátok mi a franc történt itt – adta ki az ukázt Rebekah. 

Klaus összetörten ült a szobájában. Most igazán és végképp elcseszte. Nem igazán értette a Katerinás dolgot, de úgy tűnik, újfent túl hamar ítélkezett. Könnyek gördültek végig az arcán. Soha többet nem fog tudni Caroline szemébe nézni. Teljesen megalázta a lányt a mai viselkedésével, és azzal, hogy idehozta azt a két kis libát. Rátámadt a saját testvéreire. Az utóbbi két napban újra a mélybe süllyedt, és a ma esti megmozdulása volt az alja. Fogalma sem volt róla, hogy mit tegyen. Caroline biztos, hogy soha nem fog szóba állni vele. Ő maga sem állna szóba azzal, aki ilyet tenne vele. Azon sem csodálkozott volna, ha a testvérei, Elena, aki remegett a félelemtől és Ric is elfordulnának tőle. Mindig magányos volt, és most hogy végre társra lelt, és a családja is egyben volt, eltaszítja magától őket a féltékenységével, otromba viselkedésével. Igazi önsors romboló volt. El kellene mennie a városból, és soha többet nem jönni vissza. Arcát a kezébe temetve felsóhajtott. 

Az ebédlőben Rebekah döbbenten hallgatta a történteket. A lánynál csak Ric volt döbbentebb, aki most szembesült a ténnyel, hogy ki is Caroline igazi szerelme. 

- Ha meg lehetne ölni a bátyámat megtenném. Sajnálom Car, hogy ekkora barom volt – fogta meg a megviselt arcú vámpír kezét Becca. 

- Most mit fogsz tenni Caroline? – kérdezte Elena. 

- Nem tudom. Olyan emberrel töltsem az életemet, aki nem bízik bennem? A szerelmünkben? Hogy hozhatott ide nőket? – sírta el magát milliomodszorra is a szöszi, és Kol milliomodszorra is nyugtatóan átölelte. 

- Ha nem akarsz vele lenni, valamikor meg kell mondanod neki – nézett a lányra Elijah. 

- Bátyám, hová tűnt az együttérzésed? – kérdezte rosszallóan Rebekah. 

- Ne Becca, igaza van. El kell döntenem, mit akarok. Annyira szeretem őt – mondta könnyei között a lány. 

Kol arca rándult egyet a szöszi szavaira. Iszonyat pipa volt a bátyjára. Itt egy csodálatos nő, ő meg hazahoz két kis lotyót? Mégis mit képzel magáról ez az idióta?

- Tudnál adni neki még egyetlen esélyt? – kérdezte Rebekah reménykedően. Megkedvelte a szöszit, az új normális bátyjáról nem is beszélve. 

- Fogalmam sincs. Teljes káosz van a fejemben, és a szívemben. 

- Fáradt vagy, le kellene pihenned – simogatta meg Kol. 

- Igaza van Caroline, teljesen szét vagy csúszva, muszáj pihenned – szólalt meg Ric is sajnálattal nézve a lányt. 

- Gyere drága, hazaviszlek – ajánlotta fel Kol. 

- Nem szükséges, majd én hazaviszem! Becca majd holnap beszélünk – állt fel Ric és nyújtotta kezét a vámpírnak.

- Caroline veled megyek, nem akarom, hogy egyedül légy – nézett a lányra Elena.

- Egyedül szeretnék lenni, és minden rendben lesz. Köszönöm, hogy mellettem voltatok - vetett egy szomorú mosolyt a lány mindenkire, és alvajáróként megfogta tanárának kezét.

Az asztalnál mindenki aggódva nézett utána. 

- Valamit tennünk kell. Ha Car kidobja Nik-et akkor azonnal el kell mennünk innen, mert végképp be fog dilizni, és kiirtja a fél várost – nézett testvéreire és Elenára Becca. 

- De mi lesz a fehér tölggyel? – kérdezte aggódva a hasonmás, és megfogta Elijah kezét. 

- Ric azt mondta, hogy az őseid kutattak utánunk, és van egy csomó naplótok. Nem hoznád ide nekünk? Hátha találunk bennük valamit – kérte Rebekah. 

- Ti zsenik vagytok! Sok mindenben segítettek a naplók, és nem is olvastuk mindegyiket végig. Lehet, hogy tényleg lesz bennük valami nyom – dobódott fel Elena. 

- Holnap ide tudod hozni őket? Ha igaz, hogy Tyler figyel bennünket, akkor a legjobb, ha minél kevesebbet mutatkozunk – mondta hangját visszafogva Rebekah. A Tyler dolog immár nyílt titok volt, egyedül Klaus nem tudott róla, és ennek így is kellett maradnia. 

- Több helyen is vannak naplók. Nálunk, Damonéknál, a tóparti házunkban. 

- Holnap iskola után felveszlek valahol kedvesem, és elmegyünk értük – puszilta meg a hasonmás kezét Elijah. 

- Remek, akkor szerintem feküdjünk le. Kissé kiakasztóra sikeredett az este és az éjszaka nagy része – bontott asztalt Elena, és Elijah-val együtt jó éjt kívánva visszavonultak. 

- Én még járok egyet – mondta Kol. 

- Ne menj Caroline-hoz, hagyd őt békén. Nem hibáztatlak azért ami történt, de ha most odamész, és kihasználod az elesettségét és zavarodottságát, magam döfök tőrt a szívedbe – suttogta Rebekah. 

- Ne szólj bele az életembe Becca – suttogta vissza Kol, és ott hagyta a lányt. 

Egyértelműen újabb szerelmi háromszög ütötte fel a fejét a Mikaelson családban, és Klaus újra a részese ennek, csak másik fivérrel. Rebekah sóhajtott egyet, és aggódva megrázta fejét.

Elena szorosan hozzásimult Elijah-hoz, és az este történtekre gondolt. Újra és újra a szeme elé kúszott az a kép, amikor látta a férfit vámpírrá változni. 

- Valami baj van kedvesem? – kérdezte a lány arcát csókolgatva Elijah. 

- Még sosem láttalak úgy, mint ma este – mondta kissé kínosan Elena. 

- Szörnyetegnek? 

- Ne mondd ezt! Csak furcsa volt. Minden vámpírt, hibridet akit ismerek láttam már ahogyan megváltozik az arca, de a tiédet még soha nem. Na jó, Kol arcát sem láttam így, de hozzá nem kötődöm úgy, mint hozzád. 

- Megpróbálom a lehető legkevesebbszer mutatni ezt az arcomat. Megijesztett? 

- Azt hiszem egy picit, de tényleg inkább csak furcsa volt. Még Caroline is abbahagyta a sírást, úgy meglepődött. 

- Sajnálom szerelmem, de ez is én vagyok – tolta el magától a lányt a férfi. 

- Ne húzódj el Elijah, ez nem változtatott az érzéseimen. Te vagy a legemberibb vámpír, akit ismerek – bújt az Őshöz, és az ajkára tapadt. 

- Te pedig a legédesebb emberi lény – csókolgatta a lány nyakát a férfi. 

- Szerinted mi fog most történni Caroline-nal és Klaussal? – nézett kérdőn Elena az Ősre.

- A bátyám megérdemelné, hogy Caroline elhagyja, de akkor két szerelmes szív törne darabokra. Persze nem tudom, még hány esélyt lehet adni neki. Holnap beszélek a testvéremmel. Tudni akarom mit csinált az elmúlt két napban, remélem emlékszik is rá. Lehet, hogy takarítani kell utána. 

- Ezt inkább meg sem hallottam. Én sem szeretném, ha szakítana vele Car. Annyira szeretik egymást. Nem lehetne, hogy Klaus valamiféle önuralmi tréningeket vegyen? - kérdezte kíváncsi hangon Elena.

- Olyan tündérien naiv tudsz lenni – nevetett fel halkan Elijah, és magához ölelte a lányt. - Sajnos nincs sem vámpír sem hibrid kézikönyv ennek a kezelésére. Mindnyájan mások vagyunk, és máshogy birkózunk meg az érzéseinkkel. Mint azt már mondtam, Klaus nagyon nagy lemaradásban van, tekintettel arra, hogy a düh, harag, bizalmatlanság érzésein kívül nem igen engedett meg magának mást ezer éven át.

- Mi van Kollal? Egyértelműen bele van esve Caroline-ba. Nem akarom, hogy a barátnőm belekeveredjen valami szerelmi háromszögbe. Nem túl kifizetődő, nekem elhiheted – sóhajtotta Elena. 

- Én is ismerem az érzést és egyetértek. Egyáltalán nem kifizetődő. Nem szeretném, ha Caroline még jobban sérülne, és nem akarom, hogy újra ez történjen a családomban. Majd beszélek Kollal is. 

- Te vagy a legjobb testvér a világon. 

- A család mindenek felett. Ennek most már te is részese vagy. 

- Remélem nem testvéredként tekintesz rám, mert akkor hatalmas bűnöket követtünk el az utóbbi pár nap alatt –nevetett fel halkan a hasonmás. 

- Éppen bűnös dolgok járnak a fejembe veled kapcsolatban, és elhiheted ebben semmi testvéri érzés nincs – hajolt a lány szájára, és követelőzően csókolni kezdte. Elena boldogan simult az Ős karjaiba. 

Kol Caroline háza előtt állt és a sírását hallgatta. Be akart menni megvigasztalni. Vékony jégen táncolt azzal, hogy idejött. Tőrrel a szívében végzi, ha bátyja erről tudomást szerez, de szüksége volt a lányra és tudta, hogy bár ezt a szőke vámpír nem mondaná ki, de neki is rá. Nem biztos, hogy mint férfire van szüksége, és már ő sem volt abban biztos, hogy csak, mint nőt akarja a lányt. Amiben biztos volt, hogy szükségük van egymásra. Kötődtek valami módon egymáshoz. Zavaros érzések keringtek benne. A vámpír ablakához sétált, és óvatosan bekopogtatott. 

- Caroline, én vagyok – suttogta. 

- Kol? Mit keresel itt? – kérdezte szipogva a szöszi. 

- Aggódtam érted. Meg akartalak nézni, hogy minden rendben van e. 

- Megvagyok köszönöm – lépett az ablakhoz Caroline és kinyitotta. 

- Bejöhetek? 

- Nem tudlak behívni. 

- Pár nappal ezelőtt voltam itt, és behívattam magam anyukáddal – vonta meg bocsánatkérően a vállát a férfi. 

- Remek! A ház, amelyben lakom kész Ős átjáró. Elméletileg már csak Rebekah nem tud bejönni, bár ezek után erre sem veszek mérget – mondta összefont karral durcásan Caroline, de félreállt, hogy Kol bemászhasson. 

- A családunkhoz tartozol, nincs miért aggódnod – állt a lány elé az Ős. 

- Már nem biztos, hogy sokáig – sóhajtotta a szöszi. 

- Beloptad magad a pszichopata szívünkbe, aminek csak bejárata van. Ki már nem fogsz jutni – vigyorgott a férfi. 

- Még ezt is viccesen közelíted meg – mosolygott a lány. 

- Én így élek túl – vonta meg a vállát Kol. 

- Tudom. Gyere ülj le, ha nem bánod én lefekszem. Eléggé ki vagyok. 

- Nem akarok zavarni, csak azt akartam tudni jól vagy e. 

- Nem Kol, nem vagyok jól. Egyfolytában Nik mai műsora van a szemem előtt. A két lány, akiket hazahozott, és nyilván abban a szobában akarta velük AZT csinálni, ahol bevallottuk egymásnak az érzéseinket. 

- Igen, Nik most elvetette a sulykot, de végül is nem történt semmi. 

- Csak azért mert leállítottátok, mert éppen ott voltatok, és ki tudja mit csinált a két nap alatt. 

- Próbálj meg pihenni kislány, ne gyötörd magad ezzel. Túlzottan fáradt vagy, hogy tisztán láss dolgokat. Nem szeretem látni, ahogyan szenvedsz. Én elmegyek. Nem is kellett volna idejönnöm. Ha Nik megtudja, nekem végem – állt fel az ágy széléről Kol. 

- Ne menj el. Nem akarok egyedül maradni. Nem tudja meg senki – nyúlt a férfi után Caroline. 

- Pihenj drágám, és ha bármire szükséged van, csak hívj fel. 

- Arra van szükségem, hogy ne hagyj itt. Maradj. 

 - Rendben, amíg el nem alszol maradok. 

- Köszönöm, hogy mellettem álltál az elmúlt napokban. Próbáltál lelket önteni belém. Jó barát vagy – mosolygott a lány. 

Kol visszaült az ágy szélére és megsimogatta Caroline arcát, aki kimerülten mosolygott rá. 

- Aludj, egyrészről holnap iskola, másrészről, ha sokáig ülök itt az ágy szélén, még a végén elgémberednek a tagjaim – vigyorgott a férfi. 

- Felejtsd el az iskolát. Biztos, hogy nem fogok menni, az örökkévalóság áll előttem, hogy befejezhessem. Egyébként mindig elfelejtem, hogy milyen öreg csontok vagytok – nevetett fel a lány. 

- A legöregebbek, de ismerd el, hogy mi vagyunk a legszexibb család akiket valaha is láttál – kacsintott rá Kol. 

- Istenem! Azt hiszem önteltségben is messze vezetitek a mezőnyt – nevetett fel Caroline. 

- Drágám, ezen a Földön talán egy dolog van, amiben nem mi vagyunk a legkiválóbbak, az pedig az érzelmek kezelése, de itt van nekünk az öröklét, hogy ebben is a legjobbak legyünk – húzta ki magát a férfi. 

- Micsoda versenyszellem – forgatta szemeit a szőke vámpír és fáradtan sóhajtott. 

- Aludj édes, bágyadt vagy. 

- Tudod Nik-et mindig a korával ugrattam, ő meg pimasz kis bébi vámpírnak hívott – könnyezett újra a lány. 

- Most ne gondolkodj Car, próbálj meg kikapcsolni, mert a végén összeomlasz, és az egy vámpírnál nem jelent jót, főleg nem az emberekre nézve. Még a végén takaríthatok utánad. Nem mintha nem lenne kedvemre való egy jó kis kicsapongás veled. Még mindig tartom, hogy elképesztően szexi vagy, amikor beindulsz. A múltkor is amikor felöltötted a vámpír külsőt, az a vadság a szemedben, sosem fogom elfelejteni – nézett Kol a mennyezet felé és vágyakozva sóhajtott. 

- Jujj, Kol! Ne mondj már ilyeneket! Ha az tetszett, akkor tényleg beteg az agyad – ütötte vállon a férfit Caroline, de közben nevetett. Sosem tudta, hogy mikor gondol valamit Kol komolyan és mikor viccel. 

- Azt hiszem elmebetegségben is messze mi vagyunk az elsők – húzta ki magát az Ős. 

- Hát ez valóban nagy erény – mosolygott fejét csóválva a lány. 

- Most már tényleg aludnod kellene, kezdem érezni a hátam – mondta tettetett sopánkodással a hangjában a férfi, és fészkelődni kezdett. 

- Nyugodtan ülj be normálisan ágyamba, nem kell a szélén kuporognod – mondta kedvesen a lány és áthúzódott a másik szélére. 

- Nem Caroline, jó itt – hárította el a férfi. 

- Kicsit olyan vagy nekem, mint Stefan volt azelőtt. Kivéve, hogy neked mindig jó a kedved. Ő inkább az a tűnődő típus. 

- Bóknak szántad, hogy az egyik dilis Salvatore-hoz hasonlítasz? – húzta fel szemöldökét a férfi és kétkedő arcot vágott. 

- Nem rossz ember egyik sem. 

- Stefant veszélyesebbnek tartom, mint Damont. A vér elveszi az eszét. Ennél nagyobb átkot el sem tudnék képzelni. 

- Mindnyájunkban ott a vérszomj, csak neki jobban kell kontrollálni. 

- Igen Car, csak éppenséggel, ha Stefannak nem sikerül önuralmat gyakorolnia, akkor nagyobb pusztítást végez, mint a családunk, pedig mi sem a mértékletességünkről vagyunk ismertek. Ráadásul arra is képes rátámadni, akit elméletileg szeret. Damonnak kellene segíteni az öccsén, ahogy mi is segítjük egymást.

- Stefan most nyuszi diétán van, segített magán.

- Ne légy naiv drágám. Nem segített, csak egy időzített bombává alakította a testét és a lelkét, a hirtelen emberi vérről való leállásával. 

- Segíteni szeretnék neki valahogy, de annyira eltávolodtam tőle. Túl sok olyan titok van már mindkettőnk életében, amit nem oszthatunk meg egymással. Féltem is őt. Ha egyszer kiderül Elena és Elijah kapcsolata, nem tudom hogyan fog hatni Stefanra, meg persze a kék szemű ördögre – szomorodott el a lány.

- Na igen, az még szép menet lesz, de ha bármi meggondolatlanságot tennének, az egész családunkkal állnának szembe és ez nálunk egyet jelent a halállal. Egyébként nem féltem Elijah-t  és Elenát sem. Valószínűleg megoldják maguk.

- Olyan gyönyörűek együtt, és annyira szeretik egymást. Sugárzik róluk a meghittség, az egymás iránti tisztelet, a mozdulataik összehangoltsága. 

- Belegondoltál már abba, hogy ez meddig tarthat közöttük? 

- Elena jól van, és nekem csak ez számít. Kicsi korunktól kezdve ismerjük egymást, még soha nem láttam ennyire boldognak, kiegyensúlyozottnak. Megérdemli. 

- Elijah is boldog. Alig ismerni rá. 

- Ma én is alig ismertem rá, amikor elővette vámpír énjét. Őt ismerem a legrégebb óta közületek, de még sosem láttam ezt az arcát – kerekítette el szemét a lány. 

- Láttam, hogy mindketten döbbenten nézitek. Ha nem lett volna éles a helyzet, talán még jót is mulattam volna rajtatok – nevetett az Ős. 

- Annyira sajnálom Kol, hogy Nik hülyesége miatt ez lett a vége – nyúlt a férfi keze után a lány. 

- Ne te sajnáld, ő volt egy barom. Egyébként leginkább a szoba berendezése bánta. Ezer év alatt sokszor verekedtünk már különböző viták, félreértések miatt, bár tény hogy Klaus még sosem szúrt el semmit ennyire, mint most. Emiatt ne aggódj, nem azért vagyunk rá mérgesek, mert ránk támadt, hanem miattad – válaszolta Kol, és kinyújtózott. 

- Gyere már ide mellém, az Istenért! – csapott maga mellé Caroline. 

- Rendben édes, de fogd vissza magad, tudom mennyire odavagy értem – kacsintott a férfi, és felült a lány mellé az ágyra. 

- Valahogy csak tudok majd uralkodni magamon, te nőcsábász – forgatta meg szemét Caroline és egy párnát vágott Kolhoz. 

- Adj egy utolsó esélyt Nik-nek. Tudom, hogy nagyon elszúrta, de látom mennyire szereted őt, és ő is téged – nézett kérlelően a lányra az Ős. 

- Szükségem van egy kis időre, és arra, hogy tudjam mit tett a két nap alatt, amíg nem láttuk. 

- Nem kell tudnod, valószínűleg végig részeg volt. Lehet, hogy nem is emlékszik pontosan mit csinált. Azt nem állíthatom, hogy nem ölt meg embereket, de összeomlott. Nem kellett volna aznap este elmennem hozzád. Amikor elmondtad mi történt, gondolhattam volna, hogy meg fog keresni téged.

- Nik problémáját neki kell tudnia kezelni, nem oldhattok meg helyette mindent. Ne okold magad semmiért – fogta meg a lány a férfi kezét. 

- Ne aggódj! Jobban szeretem magam annál, mint hogy önsajnálatba merüljek és a verbénával teli kutatokba ugorjak – mondta a férfi és lecsúszva az ágyon Caroline-nal szembe lefeküdt, persze tisztes távolságra. 

- Ezt mindjárt gondoltam – nevetett fel a lány. 

- Tudod, önteltség, önimádat, miegymás – vigyorgott a férfi és megrántotta a vállát. 

- Jó, hogy itt vagy Kol – sóhajtotta Caroline, és tényleg így gondolta. Kicsit könnyebbé vált a lelke. Szüksége volt az Ősre. A humorára, a beszólásaira, a sokszor nyers őszinteségére. 

- Melletted állok drágám. 

- Tudom, hogy így van – csukta le szemét Caroline. Kissé zavarosak voltak az érzései a férfi iránt. Annyi időt töltöttek mostanában együtt. Beette magát az életébe, a maga kissé őrült, bohóc módján. 

- Bármikor is lenne rám szükséged, számíthatsz rám – simogatta meg a lány arcát a férfi. 

- Köszönöm – suttogta a lány szeretettel a hangjában. Kol végig mellette állt az utóbbi pár napban, hallgatta sírását, nyugtatta, aggódott érte, támogatta. Tényleg csak megköszönheti ezt neki.

- Caroline, muszáj valamit megtennem. Nem élhetem tovább úgy az életemet, hogy nem teszem meg – közeledett a férfi a szöszi felé. 

- Kol, ne! Mindent elrontanánk, ami közöttünk van – kérte a lány. 

- Ami közöttünk van, az talán több mint barátság és kevesebb, mint szerelem. 

- Beismerem, hogy vonzódom hozzád, de nem szabad a szívem. 

- Az enyémbe is kissé befészkelte magát valaki. Ki akarom deríteni, hogy mit is jelent ez, és  ebben szükségem van a segítségedre – suttogta a férfi, és finoman megcsókolta Caroline-t. 

Édes csókban forrtak össze, és Kol már tudta mit érez, és érezte a lányét is. Finoman eltolta magától, és szemébe nézve megigézte. 

- Caroline, nem történt meg ez a csók, ma este itt sem voltam nálad. Mindig számíthatsz rám. Most lefekszel és kialszod magad – nyomott egy utolsó csókot a lány szájára, és egy pillanattal később már távozott is ott, ahol bejött. 

Amikor a szöszi pár másodperccel később magához tért a bódulatból, száján végigsimítva, kissé zavarodottan nézett körbe, majd megvonta vállát és lehunyta szemét. Kol kicsit távolabb állva figyelte a szőke szépséget, és szomorúan mosolygott. Tudta, hogy a lány számára fontossá vált, de nem olyan értelemben, mint ahogyan az ő számára lett fontos. Caroline szíve messzemenőkig a bátyjáé volt. Kol felsóhajtott, és haza indult. Jobb volt ez így, soha nem tervezte, hogy kötődjön bárkihez is.

Chapter 22

Az ígért 22. fejezet. Most elmegyek egy kis családi húsvétozásra, de igyekszem folytatni, mert már itt van a fejemben a következő rész is. Happy Easter Everyone!
Jó szórakozást hozzá!!!

A fogoly

Pár nappal később Kol a Salvatore panziótól kissé távolabb állva hallgatta a bent folyó beszélgetést. 

- El kell mennem, nem merek tovább maradni. Még mindig nem mondtak le arról, hogy megöljenek. Az utóbbi pár napban a szöszivel jópofiztam, de nem sikerült egyebet megtudnom tőle, mint Esthert- hallotta Katerina hangját. 

- Azonnal el kell kezdenünk keresni a nőt – mondta Stefan. 

- Telefonáltam az államokban lévő boszorkányoknak, akikkel kapcsolatban állok. Ahogy megbeszéltük, én dél felé megyek, Stefan te észak felé veszed az irányt, már várnak rád, ahogy rád is Damon a nyugati parton – mondta Katerina. 

- Katherine, köszönjük a segítséget – hallatszódott ki Stefan hangja. 

- Megköszönheted Stefan, ha megtaláltuk Esthert és Finnt – mondta csábos hangon Katerina. Kol a szemét forgatta a sötétben, mindig is olcsó lotyónak tartotta a nőt. 

- Én mit csináljak? – hallotta meg Tyler hangját az Ős. 

- Te itt maradsz! Tovább figyeled Kolt és Rebekah-t – válaszolta Damon. 

- Rebekah nincs is itt, és Kol is állandóan Caroline-nal lóg, mióta nem titkolják a kapcsolatukat – hangzott a fiú féltékeny hangja. 

Kol vigyorogva állt a sötétben. Mióta megjelentek a szöszivel nyilvánosan, az egész város róluk beszélt. A lányt állandóan körbevették a kis csitrik, és róla kérdezgették. Elég nehezen viselte Caroline, ő viszont rendkívül jól szórakozott, és fogadta a gratulációkat. Mintha mindketten hírességek lettek volna. Nevetségesek ezek a kisvárosok. Szegény Car-nek volt egy kellemetlen beszélgetése az anyjával, de végül a seriff elfogadta a tényt, nem is tehetett mást. Klaus persze ki volt bukva, és őrjöngött, mivel még neki is gratuláltak öccse remek választásához. Őrült egy helyzet volt. Pont a kedvére való. Figyelmét újra a Salvatore panzió felé fordította. 

- Drága hibrid barátom, ha megöljük az Ősöket, visszaszerezheted a barátnődet, addig meg mérsékeld a féltékenységedet, tiszta fejre van szükségünk – hallatszódott Damon szarkasztikus hangja. 

- Hova mehetett Rebekah? – tette fel a kérdést elgondolkozó hangon Stefan. 

- Amilyen tüzes a kiscsaj biztos talált magának valami kellemes elfoglaltságot – válaszolta Damon. 

„Ha tudnád micsoda elfoglaltságot talált magának a testvérem, biztos nem poénkodnál vele.” gondolta odakinn Kol és újabb vigyort engedett el. 

- Ki nem állhatom azt a szőke libát. Pszichopata Kollal egyetemben – mondta undorral a hangjában Katerina. 

- Katherine aranyom, mindegyik Ős pszichopata – kontrázott Damon. 

„Ti meg mindnyájan idióták vagytok” gondolta magában Kol. 

- Ezzel nem tudok vitatkozni – válaszolta Katerina. 

- Holnap mi is útnak indulunk Damonnal. Telefonon tartjuk a kapcsolatot. Ha bárki talál valamit, azonnal szólunk egymásnak. Ha valami itt történne, azonnal értesítesz bennünket Tyler. Rendben? – kérdezte Stefan. 

- Ric-nek mindjárt írok, hogy holnap akár haza is jöhetnek – mondta Damon. 

- Indulnom kell – hallatszódott Katerina hangja. 

- Vigyázz magadra Katherine – mondta Stefan. 

 - Te is Stefan – válaszolta Katerina. 

- Na jól van, menj Katherine, mielőtt mindketten elsírjátok magatokat – mondta némi ingerültséggel a hangjában Damon. 

Kol mintha némi érzelmet vélt volna felfedezni a nő és Stefan hangjában. Damonéban egyértelmű féltékenységet. Ezt elraktározta, hátha később még tud a dologgal valamit kezdeni. 

- Te is hiányozni fogsz Damon – búgta Katerina. 

- Látjuk majd egymást. Remélem mielőbb, mert az azt jelenti, hogy sikerrel jártunk – jött a nem túl szívélyes „viszlát” Damon részéről. 

- Szia Tyler, téged is hiányolni foglak. Ne foglalkozz Caroline-nal, nem érdemli meg. Téged lecserélni arra az elmebeteg Kolra? Egyértelműen mutatja, hogy ő is egy elmebeteg – mondta Katerina kokettáló hangnemben. 

Kol hallotta, hogy nyílik az ajtó, majd látta, ahogyan a nő, immár Katerina nem túl visszafogott külsejével megjelenik. Követni kezdte és látta, hogy, az erdő felé tart. Nyilván ott dugta el kocsiját, hogy ne tűnjön fel egy idegen autó a panziónál. Amikor már az erdő szélénél jártak Kol rágyorsított és az 500 éves vámpír előtt termett. 

- Jó estét Katerina! – vigyorgott a férfi, majd egy mozdulattal kitörte a meglepődött vámpír nyakát.  

Caroline összetöppedve ült a Mikaelson villa nappalijának egyik foteljában. Klaussal folyamatosan összekaptak Kollal való álkapcsolata miatt. A férfi nem bírta elviselni, hogy az egész város Car és az öccse kapcsolatától zeng. Nem hitte el, hogy nem történik közöttük semmi a nyilvánosság előtt. 

- Valaminek kellett történnie, mindenki túl sokatmondóan gratulálgat nekem – mondta ingerülten Klaus. 

- Nik, nem történt semmi, hidd már el. Néhányszor átölelt, és a kezemet puszilta meg. Ennyit muszáj volt, különben senki nem hitte volna el – fogta a fejét Caroline. Már ezredszerre járták ugyanezt a kört. 

- Nem is kellett volna senkinek elhinnie, csak a Salvatore testvéreknek, meg annak a ribanc Katerinának – tombolt tovább az Ős. 

- Tényleg? Miért nem engedtél egyedül Katherine közelébe? Akkor nem tudta volna meg senki ezt a nem létező kapcsolatot – vágott vissza a lány. 

- Nem kockáztathattam. 

- Akkor meg ne csináld itt a fesztivált. Ha már meg kellett jelennünk nyilvánosan, nem tehettük úgy, mintha idegenek lennénk. Elegem van Nik, már sokadik alkalommal veszekszünk ezen, az utóbbi pár napban és nem vagyok hajlandó tovább hallgatni – szikrázott Caroline szeme. 

- Én meg nem vagyok hajlandó tovább hallgatni a hatalmas gratulációkat a nagy szerelemről, ami köztetek szövődött. Nagyon hitelesen játszhatjátok a szerelmes párt. Talán elindított benned valamit az a véletlen szájra puszi?– kérdezte kiabálva a férfi. 

- Nem történik semmi közöttünk hidd el, és ne kiabálj, megijesztesz – sírta el magát a lány. 

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni – váltott hangnemet a férfi és a szöszi elé térdelve a keze után nyúlt, de az elhúzta azt. 

- Ne Klaus, ne érj most hozzám. Vádolsz engem, kiabálsz velem. Mindenbe csak azért mentem bele, hogy az életeteket, a te életedet védjem, hogy leállítsuk Damonékat. Igazságtalan vagy velem és Kollal is – sírt tovább a lány. 

- Nem akarlak hibáztatni, csak… - kezdte a férfi, de Caroline leállította. 

- Nem neked kell megjátszanod magad, képmutatónak lenned. Bele sem akartam menni, emlékszel? Te is azok között voltál, akik egyetértettek azzal, hogy ezt kell csinálni. Most meg velem veszekszel? – nézett könnyes szemekkel a férfira. 

- Nehéz kezelnem ezeket a dolgokat – mondta csendesen Klaus. 

- Elhiszem, hogy nehéz, de ne rajtam vezesd le folyamatosan. Biztosítottalak a szerelmemről, mindenben melletted álltam, minden időmet veled töltöm. Stefannal és Damonnal megromlott a kapcsolatom, Bonnie-val azt sem tudom mikor ültem már le beszélgetni. Mindent feladtam érted, mert szeretlek, de vádaskodásodat nem vagyok hajlandó eltűrni. Elmegyek Nik – állt fel Caroline és egy puszit nyomva a dermedten álló hibrid arcára kiviharzott a házból. 

Klaus összetörten ült. Tudta, hogy elrontotta a dolgokat, túlzott dühkitörése miatt. Mindenben igaza volt a lánynak. Nem akarta elveszíteni Caroline-t. Nélküle élni sem akart. Egy könnycsepp gördült le az arcán. Olyan fényes és csodálatos jövő előtt álltak, ami keveseknek adatik meg az életben. Nem tudta mit csináljon, sosem volt ebben a helyzetben. Hívja fel, vagy adjon egy kis időt neki? Talán Elenával kellene beszélnie, hogy beszéljen a lánnyal. Elvetette az ötletet, nyilván kioktatná őt a hasonmás. Nem igazán volt most erre szüksége. Magától is tudta, hogy hatalmas hibát vétett. Fel kellene hívnia Elijah-t, ő biztos tudná mit tegyen ilyen helyzetben. Ezt is elvetette, mert biztos elmondaná Elenának, aki felhívná őt, és ugyanott tartana, mintha közvetlenül a barna lányt hívta volna fel. Kioktatást hallgathatna. Ha most elveszíti a szerelmét, azt csak magának köszönheti. Tényleg mindent miatta tett Caroline! Hálásnak kellene lennie, ehelyett vádaskodott. Uralkodnia kellett volna magán. Sóhajtva állt fel és a bárszekrényből magához véve egy üveg alkoholt elvonult.  

A szöszi vámpír megtörten fagyit majszolt otthon a konyhában, amikor kopogtattak. Nem válaszolt. Nem volt senkire kíváncsi. Főképp Klausra nem. Nagyon szerette a férfit, de képtelen volt elviselni a vádaskodását. 

- Tudom, hogy ott vagy Caroline. Hallom ahogy éppen talán egy kanalat nyalogatsz? – szólalt meg a szokásos pimasz hang. 

- Kol, mit keresel itt ilyen későn. Menj innen, nem vagyok rád kíváncsi. Ha azért jöttél, hogy Klaust védd, felejtsd el. Elegem van az alaptalan gyanúsítgatásaiból – ment az ajtóhoz a lány. 

- Nem ezért jöttem! Nem tudom mi történt köztetek, de a bátyám otthon van, és hulla részegen már vagy millió rajzot készített rólad. Aktot is láttam. Hmm…annál is szebb vagy, mint képzeltelek – vigyorgott a férfi. 

- Kol!!!! – tette csípőre kezét idegesen Caroline. 

- Szeretném, ha csatlakoznál hozzám. Mutatnék valamit neked. Te láthatnád először, végül is a csajom vagy – vonogatta szemöldökét sokatmondóan az Ős. 

- Hagyj békén, már így is elég bajt okozott nekem az állítólagos kapcsolatunk – sóhajtotta a lány. 

- Ez tetszeni fog. Gyere velem, kérlek – nézett kiskutya szemekkel a férfi. 

- Nem fogsz leszállni rólam, amíg igent nem mondok, igaz? – forgatta szemét a lány. 

- Jól gondolod kedvesem. 

- Menjünk – mondta beletörődően Caroline. 

Kol megállt kocsijával az erdőben, annál a járatnál, amelyet Elijah omlasztott be. 

- Miért jöttünk ide? – húzta össze szemét a szöszi vámpír. 

- Lemegyünk a barlangrendszerbe – nyújtotta kezét a férfi. 

- Magam is le tudok menni, én is vámpír vagyok emlékszel? 

- Bocsáss meg morgós kisasszony, hogy úriember akartam lenni – vágott egy fintort Kol. 

- Ne haragudj, de Nik teljesen kikészített az utóbbi pár napban, mióta nyilvánosságra került a nem létező kapcsolatom veled. Most telt be nálam a pohár – mondta szomorúan Caroline. 

- Ne hidd, hogy velem jobban viselkedik. Örülnék, ha visszatérne Elijah, mert már kezd elviselhetetlen lenni a bátyám és ő legalább tudja kezelni. 

- Még két nap, és itt lesznek – sóhajtotta a lány. 

- Lehet, hogy hamarabb is. Ma a Salvatore panziónál jártam, és kicsit hallgatóztam, és szereztem is valamit – vigyorgott sötéten Kol. 

- Mit csináltál? – nézett értetlenül a szöszi. 

- Inkább megmutatom – nyújtotta újra kezét az Ős, és ezúttal Caroline elfogadta. 

Kol magához vonta a lányt, és leugrott a mélybe. 

- Köszönöm – mondta Caroline és ki akart bontakozni az ölelésből, de a férfi tovább szorította. 

- Erre megyünk, édes. 

- Kol, elengednél? 

- Tudsz majd követni? Sokkal gyorsabb vagyok nálad, és sétálni nincs kedvem. Én ismerem ezt a barlangrendszert, de te nem igazán.
- Hová akarsz vinni engem? – húzta össze szemét a lány. 

- Egy olyan helyre, amit csak én és a testvéreim ismerünk. Van ott egy kis meglepetésem. 

- Majd követlek. 

- Rendben – vonta meg vállát a férfi, majd elengedte a lányt és eltűnt. 

Caroline próbálta követni, de rövid idő után megállt. Szem elől tévesztette Kolt. Túlzottan zegzugos volt a hely, mindenhonnan újabb és újabb járatok kerültek a szeme elé. Próbált hallgatózni, hogy merre mehetett az Ős, de teljesen elveszítette, és rá kellett döbbennie, hogy totálisan eltévedt. Már megbánta makacsságát. El kellett volna fogadnia a férfi felajánlását. 

- Kol! – kiáltott a lány. 

 - Itt vagyok – termett előtte az Ős. 

- Hála Istennek, eltűntél. Nem tudnál lassítani egy kicsit? 

- Miért nem engeded, hogy vigyelek Caroline? Pillanatok alatt ott lehetnénk. Talán félsz tőlem? Ennél intimebb dolog is történt velünk, lásd a véletlen szájra puszit. Ez semmi ahhoz képest – vigyorgott a férfi. 

- Ne is beszéljünk róla, Nik ma azt is felhozta – sírta el magát a szöszi. 

- Nyugodj meg drágám, a bátyám nem egyszerű eset, de melletted új emberré vált, sokat köszönhet neked – ölelte magához a lányt, akinek könnyei nem akartak elapadni. 

- Nem várok köszönetet, de nem érdemlem meg a vádjait – szipogta a szőke szépség. 

- Az én hibám, nem kellett volna annyit flörtölnöm veled és rámenős megjegyzéseket tennem előtte rólad – mondta Kol komoly hangon. 

- Ne magadat hibáztasd. Uralkodnia kellene magán, mert így csak el fogja taszítani magától az embert. Azt hittem, hogy bármit kibírok mellette, de hogy annak az időnek a nagy részében, amit együtt töltünk a féltékenységét kell hallgatnom…nem megy sajnálom. Néha félek is tőle, de leginkább elfáradtam – csukta be szemét a szöszi. 

- Sosem bántana téged Caroline. Engem már sokkal inkább – forgatta szemeit az Ős. 

- Nem akarom, hogy bántson téged. Belekeveredtünk egy idióta helyzetbe, és nem akarom, hogy bármelyikünk is megigya a levét. 

- Ti már isszátok drágám. Valószínűleg itt lenne az ideje, hogy úgymond szakíts velem. Majd megjelentetünk egy rövid hírt a helyi lapban, hogy rövid és viharos románc után szakított az álompár. Mit szólsz hozzá kedves? – mosolygott kedvesen az Ős. 

- Azt, hogy egy bohóc vagy – nevette el magát a lány könnyes szemmel. 

- Holnap megtesszük rendben? 

- Nem tudom Kol. Gyanús lenne! Még csak pár napja derült ki a dolog, és máris vége? Én furcsának találnám, ha kívülálló lennék. 

- Jó, akkor várunk pár napot. Nem mutatkozunk együtt. Rendben? Egyébként holnap reggel hála a jó kis beetetésednek Damon és Stefan elmennek megkeresni anyámat, csak Tyler marad itt, akinek továbbra is az a feladata, hogy engem és Becca-t figyelje, aki ugye tanárurazik. Nem fogok kimozdulni a villából, vagy meglógok előle. 

- Katherine? 

- Nos, ő ma este lépett le, nem jutott messzire, de ezt a haverjaid nem tudják. 

- Mit csináltál vele? 

- Követtem és kitörtem a nyakát. Ő lenne a meglepetésem. 

- Miért nem szóltál a testvéreidnek? 

- Klaus nem beszámítható, más meg nincs itt. Egyébként neked akartam először elújságolni, kedvellek téged – villant a férfi szeme. 

- Én is kedvellek téged – mondta kedvesen a lány. 

- Nem hiszem, hogy esetünkben ugyanazt jelenti ez a szó nálad, mint nálam – simogatta meg a lány arcát Kol, majd az ölébe kapta és nekiiramodott. Caroline azt sem tudta merre mennek. Sosem tudta volna követni a férfit. 

- Megérkeztünk – tette le Kol a lányt. 

- Köszönöm – mosolygott Caroline és körbenézett. 

Egy hasonló vágat előtt tette le a férfi, mint ahol az Ősök rajzai is voltak. Persze ide egy vámpír is beléphetett. Szemben Katherine volt kikötözve, és aléltan lógott. A szöszi kérdőn nézett Kolra. 

- Bűzlik a verbénától, nem tudom megigézni. Kicsit kiszárítom a drágát, és hát időnként eltöröm a nyakát, úgy nem próbál szabadulni. Nem akarom megölni, arról majd a családi tanács dönt mi legyen a sorsa. Át kell vegyük a teljes irányítást a Salvatore-k felett. Már nagyon unom őket, és a többiek is. Még mindig éreznek a haverjaid ez iránt a liba iránt valamit. Hallottam a hangjukon ma este. Egyébként igencsak kokettáló hangon beszélt Tylerhez is. Bővíteni akarja háremét. Téged pedig elmebetegnek nevezett. Persze engem is, de hát én már megszoktam. 

- Nem is várhattam tőle mást. Nem teheti rá a kezét Tylerre. Éppen elég rombolást vitt már végbe Stefanban és Damonban, meg mindenkiben akivel kapcsolatba került. Tyler megérdemli a boldogságot. Egyébként köszönöm, hogy nem mondtad el Klausnak, hogy ő is benne van a buliban. 

- Megkértél rá, és egyébként is a bátyám elég ingatag állapotban van, a felesleges féltékenységi rohamai miatt. Nem lett volna szerencsés megemlíteni. 

- Szóval miért gondoltad, hogy oda leszek a boldogságtól, ha meglátom Katherine-t? 

- Gyűlölöd őt, kicsit eljátszadozhatunk vele – csillogott az Ős szeme. 

- Kol! Most megint pszichopatának látlak – vonta össze szemöldökét Caroline. 

- Belenéztem a fejébe. Ne hidd, hogy neki nincsenek tervei veled. A mi halálunkkal két legyet ütne egy csapásra. Egyrészről mi végre meghalnánk, másrészről a halálom összetörné a szívedet, és szenvednél, ami élvezetet nyújtana számára. Elenát is el akarja távolítani, azaz megölni, hogy övé lehessen a két Salvatore. Gyűlöl benneteket Caroline. 

- Jézusom, ez a nő önző, és Stefanék megszállottja – húzta el a száját döbbenten a lány. 

- Egy manipulatív ribanc, mint azt már oly sokszor elmondtam. Ha bármiben is segédkezett nektek, azt sosem miattatok tette. 

- Merre mennek Stefanék? Kikhez? 

- Boszorkányokhoz, akiket Katerina ismer. Felosztották egymás között a területeket. Telefonon érintkeznek majd. Szükségem van arra, hogy azt mondja ez számító rüfke, amit akarok vagy akarunk. Ezért is akarom megidézni, na meg, hogy ne akarjon meglépni innen. Hosszabb időre el kell távolítanunk a haverjaidat, de erről majd máskor – bökött fejével a barna vámpír felé, aki éledezni kezdett. 

- Katerina, felébredtél drágaságom – gügyögte pimaszul Kol. 

- Caroline, segíts – nyögte a nő. 

- Tessék? – kérdezte a lány. Azt hitte rosszul hall. 

- Kérlek, ez egy pszichopata meg fog ölni engem. 

- Hogy merészelsz segítséget kérni tőlem, amikor állandóan megfélemlítettél, és tudom, hogy élvezettel várod, hogy majd szenvedhessek? Őt nevezed pszichopatának? Te sem vagy különb. 

- Segítettem nektek. 

- Bármikor segítettél, csak az önös érdeked vezérelt, meg az idióta megszállottságod Stefan és Damon iránt. Nem is ismered azt a szót, hogy önzetlenül, te elmebeteg – villant dühösen Caroline szeme. 

- Te hülye kis ribanc! Rég meg kellett volna, hogy öljelek! – mutatta ki foga fehérjét Katherine. 

- Katerina! Ne merd még egyszer így hívni Caroline-t, inkább kezdj el imádkozni, hogy gyors halált szavazzunk meg neked a családommal. Persze én a lassú és fájdalmas mellett teszem le a voksomat, ahogyan Klaus is, de még lehet esélyed, Elijah által, és mert immáron Caroline és Elena is a családunkhoz tartozik, ő általuk. Rebekah két esélyes, attól függ milyen hangulatban lesz, amikor hazatér Alaric-kal a kis kiruccanásukról – vigyorgott az Ős. 

- Rebekah, Alaric-kal? Elena? – nézett összezavarodva Katherine. 

- Drágám, Alaric is unja már a kis szerelmeidnek a játszadozásait. Neki Elena a fontos, és ő már nem a Salvatore fiúk táborát erősíti. Azt hiszed, hogy előttünk járhattok? Ki kell ábrándítsalak te olcsó lotyó – biggyesztette le száját Kol. 

- Meg fogják találni a módját Stefanék, hogy halottak legyetek. Te is az leszel, kétszínű ringyó – sziszegte a nő. 

- Azt hiszed Damonék az Ősök útjába állhatnak? Idióta vagy. Nem lennék a helyedben, amikor tudomást szerez rólad Klaus, most amúgy is kissé ingerült – szúrt oda Caroline összefont karokkal, és hidegen csillogott a szeme. 

- Nos Katerina, ideje újra aludni egyet, hacsak nem akarunk egy kicsit szórakozni vele szerelmem – nézett a szöszire az Ős. 

- Annyi fáradtságot sem ér meg, hogy a kis ujjamat mozdítsam – válaszolta megvetően a lány, és Kol egy mozdulattal újra kitörte a foglyul ejtett vámpír nyakát. 

- Következő ébredésekor megpróbálom megigézni. Szerintem addigra kiürül a szervezetéből a verbéna. Egyébként irtó szexi vagy, amikor a hideg oldaladat veszed elő, jól az emlékezetembe is véstem – mélázott a férfi. 

- Neked tényleg elmentek otthonról – nevetett a lány. 

- Tetszik, hogy ennyire végletes vagy. Vagy nagyon szeretsz, vagy nagyon gyűlölsz. Ha egyszer valamiért elzárod majd az érzelmeidet, nem szeretnék annak a helyében lenni, aki ellened fordul. 

- Az Istenért Kol, reméljük soha nem tennék ilyet. Nem akarok érzéketlen gyilkos lenni – szörnyülködött Caroline. 

- Pedig jól állna – csillogott a férfi szeme, a lány pedig nevetve boxolt a vállába. 

- Szeretnék hazamenni. 

- Meg kellene várnunk, hogy újra magához térjen Katerina. Akkor már biztosan meg tudom igézni, és nem akar majd meglépni. 

- És az mennyi idő? – kérdezte sóhajtva a vámpír. 

- Nem sok. Erős a nő, gyorsan regenerálódik. Fél maximum egy óra. 

- Rendben, várjuk meg. Szóval miért akarod, hogy Damonék minél tovább távol legyenek? 

- Mindannyiunknak fontos, hogy a tölgy ügy lerendezésre kerüljön. Egyszerűbb, ha nincsenek itt az akadályozó tényezők. 

- Tyler itt maradt. 

- Nem igazán tekintem ellenfélnek. Rám van állva, majd én elterelem a figyelmét, ti pedig folytatjátok a kutatást. 

- Remélem mielőbb megtaláljuk azt a nyomorult fát, már ha egyáltalán meg van még. 

- Annak örülnék, ha meg lenne, még ha ez veszélyt is jelent ránk nézve. A saját kezünkkel lenne a legjobb elpusztítani, hogy lássuk tényleg megsemmisül – mutatott rá az igazságra a férfi. 

- Hol lehet? 

- Megtaláljuk. Eddig figyelmet kellett fordítani anyánkra a kötés feloldására és a haverjaidra is, de most már csak erre kell koncentrálnunk. 

- Remélem Nik is a feladatra fog koncentrálni, és nem tesz valamilyen őrültséget – aggodalmaskodott Caroline. 

- Holnapra talán kijózanodik, és akkor beszélek vele kettőnkről. Megmondom neki, hogy bár engem teljesen elszomorít, de a szakítás mellett döntöttünk – vágott szomorú fejet a férfi. 

- Ha lehet ne így mondd neki, mert úgy hangzik, mintha lett volna közünk egymáshoz. Már így is azt hiszi, hogy tényleg van közöttünk valami. 

- Tévedne Caroline? Valami azért van közöttünk, ezt te is tudod – nézett a lány szemébe Kol. 

- Nincs közöttünk semmi. Mindennél jobban szeretem őt – nézett vissza dühösen a szöszi. 

- Tudom, hogy őt szereted, de ne mondd, hogy nem vonzódsz hozzám. 

- Kezd ez a beszélgetés igazán kényelmetlenné válni – mondta fészkelődve Caroline. 

 - Azért mert igaz, amit mondok? 

- Kol, fejezzük be ezt a témát, ne rontsd el a barátságunkat – nézett könyörgően a lány. 

Persze, hogy vonzódott a férfihez, ki ne vonzódna hozzá? Jóképű, bókokkal árasztja el, vicces és veszélyes. A legtöbb lány imádja az ilyen pasikat. Ő is szerette ezt a típust, de Kol nem Klaus, és itt van a lényeg. Tiszta szívéből szerette Nik-et, élni sem akart nélküle. 

- Nem áll szándékomban elrontani semmit, csak ismerd el, hogy vonzódsz hozzám –kérte a férfi. 

- Elég ebből, nincs kedvem ehhez a beszélgetéshez, inkább elmegyek. 

- Hosszú idő lesz, mire kitalálsz nélkülem ebből a labirintusból – vigyorodott el a férfi. 

- Nálad a pont – ült vissza a szöszi morózusan. 

- Morci királynő te is tudtad, hogy egyszer meg kell ejtenünk ezt a beszélgetést. 

- Vedd úgy, hogy most megejtettük. Téma lezárva – intett kezével a lány. 

- Rendben, szóval vonzódsz hozzám, téma lezárva – kacsintott a férfi. 

- Sosem állsz le – hajtotta le fáradtan fejét a lány. 

- A kitartás is családi vonás, de ne aggódj, nem hozom fel többet a témát. Lezártuk – csókolta meg a szöszi kezét. 

- Köszönöm – könnyebbült meg Caroline. 

- Nézd csak, ébredezik az álszent kígyó – nézte sötéten Katherine-t Kol. 

- Akkor igézd meg és húzzunk. Fáradt vagyok, és aggódom Nik miatt. 

- Katerina galambom, nézz rám – emelte meg a nő fejét a férfit és a szemébe nézett. – Azt akarom, hogy elmondd, mi Tyler szerepe a kis összeesküvésetekben! 

- Követnie kell téged és Rebekah-t – mondta üvegessé vált szemekkel Katherine. 

- Hogy keveredett bele Tyler? 

- Meglátott benneteket az erdőben, utál téged Caroline miatt. Meg akar ölni, ezért elment Stefanhoz és Damonhoz, felajánlotta a segítségét. Ők mondták neki, hogy folytassa a követéseteket. 

- Tőle származik az információ, hogy Caroline-nal vagyok? 

- Igen. 

- Hová megy a két Salvatore? 

- Stefan északra, Damon nyugatra a boszorkányokhoz akikkel kapcsolatban állok. 

- Te merre indultál? 

- Délre. 

- Mit akarsz tenni Elenával, ha sikerül végezni velünk? 

- Meg akarom ölni, hogy Stefan és Damon újra az enyém lehessen. 

- Kol, ezeket eddig is tudtad – nézett Caroline értetlenül. 

- De ő nem tudta, hogy tudom. Ellenőriznem kellett, hogy megigézhető e. Még egy utolsó kérdés, mielőtt a lényegre térnék. A sok ékszered közül melyik az, amelyik a napon járást segíti? 

- A bal kezemen lévő karkötő. 

- Remek drágám, köszönöm – mondta Kol és lecsatolta a karkötőt. Megfogta a nő fejét és közel hajolva mondta neki. 

- Nem mehetsz innen sehova, amíg én engedélyt nem adok rá. Végig csendben maradsz, akkor beszélhetsz, ha én megengedem. Mostantól a gondolataid, csak a halálod körül járhatnak. Értve vagyok? Erre válaszolhatsz. 

- Igen – mondta Katherine, és félelem ült ki az arcára. Az Ős igézése hatott, látszott a nőn, hogy csak a halál jár a fejében. 

- Fantasztikus! Jó szórakozást Katerina! – vigyorgott elégedetten Kol, majd Caroline-hoz lépett, felkapta és eliramodott vele. 

Klaus Caroline-ék háza közelében állt, legalább egy órája. Nem tudta merre lehet a lány. A Grillben nem látta, még Bonnie házánál is volt, de ott sem találta. Azt nem gondolta, hogy az erdőben lenne, mióta a farkasok megtámadták, egyedül nem ment ki oda. Máshová pedig nem igazán mehetett. Már éppen indult volna, amikor látta Kol kocsiját megállni a lány háza előtt. Alig hitt a szemének, és érezte hogyan önti el a féltékenység minden porcikáját. 

- Drágám, ez egy igazán szórakoztató este volt – hallotta meg öccse szemtelen hangját. 

- Én nem ezt a szót használnám. – nevetett fel Caroline. – Megyek Kol, holnap beszélünk! Jó éjszakát! 

- Neked is gyönyörűm, már alig várom, hogy a hangodat halljam! – nyomott a szöszi kezére egy puszit Kol. 

- Te széltoló! – nevetett a szőke vámpír, és kiszállt a kocsiból, majd eltűnt a házban, öccse pedig elhajtott. 

Hazudott neki a lány. Még hogy nincs semmi közte és az öccse között. Klaus érezte, hogy most végképp elveszíti a kontrollt. Szemei sárgára változtak, és agyarai megnyúltak. Egy pillanattal később eltűnt a sötétben.