Chapter 23

A 23. fejezet. Nem mondhatjátok, hogy nem voltam gyors! :))))

Jó szórakozást hozzá!!!

Szerelmi háromszög

Két nappal később este Elena és Elijah jókedvűen szálltak ki a kocsiból a Mikaelson villa garázsában. Ric telefonált ugyan, hogy akár haza is jöhetnek, de ki akarták használni azt, hogy zavartalanul és titkolózás nélkül együtt lehettek. Csodálatos volt számukra ez a pár együtt töltött nap. Minden együttlétük felért egy tűzijátékkal. Elena lelke könnyű volt és érzésekkel teli. Elijah alig hitte el, hogy ezer év után rátalált az igazi boldogság. Még nem mondták ki egymásnak a bűvös szót, de a szemük, a mozdulataik mindent elárultak egymás iránti érzéseikről. Boldogan, összeölelkezve mentek a nappaliba, ahol megtorpantak. Kol és Caroline a kanapén ültek. Az ifjabbik Mikaelson átölelve nyugtatta a lányt, akinek potyogtak a könnyei. 

- Mi történt? – rohant barátnőjéhez Elena. 

- Niklaus eltűnt – válaszolta helyette Kol, és elengedte a lányt, hogy a hasonmás istápolhassa. 

- Ezt hogy érted Kol? – húzta össze a szemöldökét Elijah. 

- Tegnap előtt este, amikor haza jöttem már nem volt sehol. Caroline-nal összekaptak, gondoltam kicsit kiereszti a gőzt, de azóta nem láttam. A telefonját is itt hagyta. 

- Miért nem hívtál? – kérdezte Elijah. 

- Caroline nem engedte – mondta Kol. 

- Csak azért mert nyomorult az életem, nem kell másét is elrontani – sírta a szöszi vámpír. 

- Mi történt? – kérdezte Elena barátnője fejét simogatva. 

Kol elmondta, amit tudott. 

- Fogalmam sincs miért tűnt el. Azt gondoltam, hogy reggelre kijózanodik és beszélhetek vele – fűzte még hozzá. 

- Mi van, ha Damonék tettek vele valamit? – kérdezte riadtan Elena. 

- Damon és Stefan nincsenek itthon, de erről tudnotok kell. 

- És, ha csak valami elterelő hadművelet volt? 

- Elkaptam Katerinát, lent rohad a barlangrendszerben megigézve. Felhívattam vele a haverjaitokat, mindkettő messze van innen. 

- Elkaptad Katherine-t? – nézett kérdőn a hasonmás. 

Kol röviden erről is beszámolt. 

- Remek ötlet volt öcsém – mondta elismerően Elijah. 

- Hol lehet Klaus? Talán történt vele valami? – nézett félve Elena. Sosem gondolta, hogy a férfi miatt még aggódni is fog. 

- Klaus egy Ősi hibrid, halhatatlan. Nem hiszem, hogy baja esett volna – válaszolta Kol. 

- De a fehér tölgy…- kezdte Elena. 

- Senki nem tud róla. Ha tudnának is, nem Klaussal kezdenének, biztos lehetsz benne – rázta meg fejét Elijah. 

- Rebekah és Ric? – kérdezte Elena. 

- Még nem értek haza – válaszolta Kol. 

- Felhívom őket – nézett a két férfira aggódva a hasonmás. 

- Ne mondd el nekik, hogy nincs meg Niklaus. Úgysem tudnának segíteni – kérte Elijah. 

- Csak tudni akarom, hogy mindketten jól vannak – mondta Elena és telefonját előkotorva kiment a szobából. 

- Mi a fenét csinál Nik, Elijah? – kérdezte Kol, és hangjában nyoma sem volt pimaszságnak, csak dühnek. Hogy teheti ezt Caroline-nal Klaus? Mindent elront. Annyira rossz volt látni, hogy a lány szenved. 

- Lennének tippjeim – nézett sötéten öccsére az Ősi vámpír. 

- Ettől féltem – szólalt meg a szöszi vámpír sírva. 

- Elő fog kerülni Caroline, és minden rendben lesz – suttogta Kol és újra átölelte a lányt, miközben bátyjára nézve óvatosan megrázta a fejét. 

Elijah finoman megforgatta szemét. Ugyanarra gondolt, mint Kol. Ismerték Klaus habitusát, valószínűleg valahol tivornyázott. Túl hirtelen zúdult testvérükre az érzelmek kavalkádja, és képtelen volt kezelni. Mérges volt Niklausra, Caroline tényleg mindent megtett érte, erre egy ilyen félreértésből ekkora ügyet csinál és eltűnik. 

- Ric és Rebekah már úton van. Valamikor éjjel érkeznek meg – tért vissza Elena. 

- Nem kell, hogy itt üljetek velem – mondta elgyötört hangon Caroline. 

- Nem fogunk itt hagyni – válaszolta Elijah. 

- Köszönöm, de csináljátok a dolgotokat. Kol neked Katherine-nel kellene foglalkoznod – nézett a férfira a lány. 

- Most nem számít más, csak te – mondta kedvesen az Ős, és még szorosabban ölelte a lányt, miközben nyugtatóan ringatta. 

Elena és Elijah összenéztek. Elijah feltételezése helytálló volt. Kol egyértelműen érzett valamit Caroline iránt. Elena sosem gondolt arra, hogy a bolondos néha pszichopata, senkihez nem kötődő Ős képes legyen valaki irányába mélyebb érzelmeket táplálni, persze a családján kívül. Egyértelműen egy szerelmi háromszög kezdett kialakulni, ami félelmetesen emlékeztette sajátjára a Salvatore testvérekkel. Nem akarta, hogy a barátnője is átmenjen ezen. Ő is alig bírta kezelni az érzéseit, és tudta, hogy ez egy vámpír esetében jóval megterhelőbb. Ráadásul az Ősök sokkal agresszívebbek és kezelhetetlenebbek, mint Stefan vagy Damon volt, így Caroline-nak még rosszabb lett volna. Sóhajtva túrt bele a hajába. 

Elijah felállt és a bárszekrényhez ment. Mindenkire ráfért egy ital. Visszaemlékezett amikor Klaussal Tatia kegyeiért versenyeztek. Vérre menő viták voltak közöttük, de a lány élvezte ezt. Nyilvánvalóan nem akart választani közöttük. De Caroline nem Tatia, hanem nyíltszívű, érző lelkű és önzetlen. Ha itt kialakul bármilyen testvérharc, annak ő lesz a vesztese. Finoman megrázta fejét, és csendben osztotta ki az italokat, majd Elenát átölelve leült. 

- Ha ma sem kerül elő Niklaus, holnap Kollal és Rebekah-val megkeressük – mondta kedves hangon Elijah. 

- Ne haragudjatok, hogy ennyi gondot okozok, a fehér tölggyel kellene foglalkoznotok – szólalt meg Caroline. 

- Drágám, a gond nem te vagy – jegyezte meg sötéten Kol. 

- Igaza van Car, te csak segítettél – erősítette meg a férfit Elena. 

- Nem kellett volna belemennünk ebbe az álkapcsolatosdiba – rázta meg fejét a szöszi. 

- Klausnak uralkodnia kellett volna magán – mondta dühvel a hangjában Elijah. 

- Késő van menjetek lefeküdni, én itt várok. 

- Nem hagylak itt Caroline – nézett a lányra Kol. 

- Pihenned kellene. Ha nem akarsz Niklaus szobájában lenni, valamelyik vendégszobában is töltheted az éjszakát – mondta Elijah. 

- Jó itt. 

- Igaza van Elijah-nak, pihenned kell, és itt nem tudsz – kontrázott Elena. 

- Tényleg jó itt! Menjetek, feküdjetek le. 

- Én nem megyek sehova – mondta eltökélt hangon Kol. 

- Mi sem. Caroline már a családunkhoz tartozol, nem hagyunk magadra – nézett kedvesen a lányra Elijah, és Elena szíve lángra gyúlt a férfi nagylelkűségétől. Mosolyogva megszorította a kezét. 

- Úgy látszik valaki ezt elfelejti – mondta csendesen Kol. 

- Köszönöm, hogy itt vagytok nekem – szorította meg az őt átölelő Ős kezét, és hálával a szemében nézett Elenára és Elijah-ra. 

Csendesen beszélgetve töltötték az időt. Caroline részletesen elmondta, mi történt közte és Nik között, és időnként elsírta magát. Kol mindent elmondott, amit Katerinától megtudott, illetve amit a Salvatore panzióban kihallgatott, beleértve Tylert is. Megkérte őket, hogy ne szóljanak a fiúról Klausnak, Caroline miatt. A szöszi vámpír időközben elaludt Kol vállán, és lassanként mindannyian elszenderedtek. A kanapé egyik végén Elijah félig fekve, félig ülve aludt, átkarolva a mellkasán szunnyadó Elenát. A kanapé másik végén, Elijah- hoz hasonló pózt vette fel Kol, és óvatosan, mellkasára vonta az alvó szőkeséget, majd becsukva szemét őt is elérte az álom. 

Pár órával később hatalmas ricsajra riadtak fel, majd egy pillanat múlva megjelent a szobában Klaus két lánnyal az oldalán és egy üveg piával a kezében. A férfi teljesen le volt részegedve, és ruhája több helyen is véres volt. Az oldalán lévő két hölgyemény is erősen ittasnak tűnt. 

- Elijah, Elena! Örülök, hogy látlak benneteket, látom dúl a szerelem– mondta nagy hangon a részeg hibrid, majd Caroline és Kol felé fordította tekintetét, akik még mindig ugyanabban a pozitúrában feküdtek, döbbenten bámulva a férfi állapotát. 

- Óóóó, a turbékoló galambocskák is itt vannak, és látom, hogy felvállalták előttetek a kapcsolatukat. Emelem rátok az üvegemet – húzta meg a whiskey-t Klaus, majd sötéten nézett a „szerelmes párra”. 

- Mit művelsz Niklaus? – kelt fel a kanapéról Elijah. 

- Nekem is jár a szórakozás, nem igaz drágaságaim? – nézett a két lányra a férfi, akik vihogva karolgatták a hibridet. 

- Küldd el őket azonnal – szólalt meg Kol, és védelmezően átkarolta Caroline-t, aki sírni kezdett a látványtól. 

- Te öcsikém, ne dumálj bele a dolgomba, foglalkozz a szerelmeddel, éppen sír. Máris problémák vannak? – biggyesztette le a száját Klaus. 

- Niklaus állítsd le magad. Igaza van Kolnak, tüntesd el innen őket – lépett közelebb testvéréhez Elijah. Elena szörnyülködve nézte a tökrészeg hibridet. 

- Ez az én házam, azt csinálok, amit csak akarok – tárta szét kezét Klaus. 

Szemei sárgára változtak, és agyarai megnyúltak és éppen az egyik lány nyakába akart harapni, amikor Kol felpattant, és ellökte. Niklaus nekicsapódott egy asztalnak ripityára törve azt. Elijah a két lány előtt termett pénzt nyomott a kezükbe és gyorsan megigézte őket. 

- Most azonnal elmentek innen. Fogtok egy taxit és meg sem álltok hazáig. Nem jártatok itt, és bennünket sem láttatok soha. Futás! 

A két ijedt lány, egy szempillantás alatt a villán kívül volt. 

- Ezt nem kellett volna Kol, végleg betelt a pohár. Tűnj el a házamból, a szerelmeddel együtt – tápászkodott fel a részeg férfi és lassan elindult öccse felé. Még mindig sárgák voltak a szemei, és agyarai is kinn voltak. 

- Fejezd be Klaus, undorítóan viselkedsz – állt öccse mellé Elijah. 

A két Ős együtt várta testvére támadását. Caroline csendesen zokogott, és Elena mellécsúszott, hogy vigasztalja, bár rá is ráfért volna egy kis támogatás. Nagyon meg volt ijedve. 

- Ne állj mellé Elijah, nem akarlak bántani – hörögte Klaus. 

- Senkit nem kellene bántanod, már így is elég kárt okoztál – válaszolta az Ős és elkezdett változni az arca. Szemei vörössé váltak, fogai megnyúltak. A két lány nagy szemekkel nézte a férfit. Még soha nem látták az arcát „vámpír üzemmódban”. Kol arca is változni kezdett. 

- Menjetek Elijah szobájába lányok. A másik ajtón távozzatok. Ez nem lesz szép – fordult hátra Kol, immáron teljesen vámpírrá alakult arccal. A két lány óvatosan állt fel. 

- Üljetek vissza szépségeim – szólt rájuk Klaus, majd vigyorogva a testvéreire nézett. - Azt hiszitek legyőzhettek? Én vagyok az Ősi hibrid, semmi nem árt nekem. 

- Elena, menjetek – nézett rájuk Elijah. 

Ebben a pillanatban megjelent Rebekah is, és testvérei mellé állt, vörös szemmel és megnyúlt fogakkal. Ric a szoba másik ajtajánál jelent meg. 

- Nem tudom mi a halál folyik itt, de már a garázsban érezni a belőled áradó alkohol bűzét. Totál részeg és véres vagy Nik! Vidd innen a lányokat Alaric! – szólalt meg Rebekah. A tanár a két dermedt lányhoz lépett és gyorsan kirángatta őket a szobából. 

- Te is húgom? Sosem hagytalak magadra, mégis melléjük állsz? – kérdezte tombolva Klaus. 

- Utoljára szólok, hogy állítsd le magad – nézett fenyegetően Elijah. 

- Ellenem fordultok, amikor Kol volt az alattomos? – kiabálta Klaus, és neki támadt „álnok” öccsének. 

Elijah Kol elé állt, és ellökte Klaust, de az egy pillanattal később már talpon is volt, és Elijah-nak rontott. Egy pillanat alatt a szoba másik végébe dobta, majd hörögve támadt Kol-ra. Az Ős kitért bátyja útjából, és megpróbált mögé kerülni, de Klaus gyorsabb volt és testvére nyakába kapaszkodott. Rebekah és Elijah egyszerre támadtak a hibridre, mire az megfogta öccsét és a kanapéhoz vágta, ami kettétört. Rebekah-t egy ütéssel a bárszekrénynek dobta, ami darabjaira hullott, és rádőlt a lányra, benne lévő tartalmával együtt. Elijah elkapta Klaus nyakát, és az ajtófélfának lökte. Nik megragadta testvére kezét, és lerántotta nyakáról, majd lefejelte. Elijah egy pillanatra hátratántorodott, és orrából ömleni kezdett a vér. Rebekah és Kol két oldalról támadta meg bátyját, és leteperték arccal a földre, karjait hátrafeszítve. Elijah rátérdelt a lábaira. 

- Leállsz végre testvérem? – sziszegte Elijah. 

- Én álljak le? Kol volt az, aki hátba támadott – próbált szabadulni Klaus, de testvérei nem engedték. 

- Nem támadtalak hátba bátyám. 

- Ez érdekes, akkor az én szerelmem, két napja miért te kocsidból szállt ki az éjszaka közepén? Megtudtad, hogy összevesztünk és lecsaptál rá? - fészkelődött tovább a hibrid.

- Igaz ez Kol? – vonta össze szemöldökét Elijah. 

- Nem csaptam le rá. Mivel Nik hulla részeg volt, ti meg nem voltatok itthon, gondoltam megmutatom Caroline-nak Katerinát. A barátnőd végig érted aggódott Nik. Most is két napja utánad sír. Egy igazi barom vagy. 

- Tényleg? Akkor miért a te mellkasodon feküdt? Nem hiszek neked! 

- Remélem, ha Nik lenyugodott, akkor valaki elmondja, hogy mi a fészkes fene zajlott itthon, amíg én békésen süttettem a hasamat – nézett testvéreire Becca. 

- Eltűntél, és senki nem volt itthon csak ők ketten. Mégis kire támaszkodhattak volna, ha nem egymásra? Kisírta az a lány a lelkét miattad, annyira aggódott. Erre te ideállítasz két nővel? Ha Caroline véget vet a kapcsolatotoknak, csak magadnak köszönheted – mondta megvetően Elijah. 

- Elengedhetünk végre Nik? Olyan szagom van, mint egy kocsmának hála, hogy nekivágtál a bárszekrényednek. Magadra vethetsz, hogy eltörtek a finom piáid. Te is undorítóan büdös vagy. Mégis mennyit ittál? – húzta fel az orrát a lány. 

- Elengedhettek, nem fogok semmit csinálni – mondta nyugodtabb hangon a férfi. 

A három vámpír óvatosan engedte el a hibridet, készenlétben állva, ha újra támadna. A férfi lassan feltápászkodott. A szobában minden romokban hevert, egy fotel kivételével. 

- Klaus, Caroline-nal nem tettünk semmi olyat, amiért hibáztathatnál bennünket, amiért okod lett volna a féltékenységre. Ha nem tűntél volna el, elmondtam volna neked, hogy megbeszéltük a barátnőddel, nem folytatjuk ezt az álviszonyt. Tiszteletben tartottam, hogy a tiéd. Szeret téged, nagyon szeret – mondta Kol. 

- Te egy akkora idióta vagy Nik! Esküszöm, ha a féltékenyégi rohamod és a tivornyád miatt elveszíted Caroline-t, soha az életben nem állok veled szóba! – mondta csípőre tett kézzel dühösen Rebekah. 

- Ugye tudod, hogy nagyon nagy az esélyed, hogy elveszítsd őt? – kérdezte Elijah. 

Klaus nem válaszolt, de az arcára volt írva a válasz. 

- Holnap hozatok új bútort. Addig használjátok az ebédlőt, vagy amit akartok, hogy kibeszélhessetek – mondta és elvonult. 

- Megyek lezuhanyozom. Azt hiszem ez nektek sem ártana. Fél óra múlva találkozunk az ebédlőbe, hogy elmondjátok mi a franc történt itt – adta ki az ukázt Rebekah. 

Klaus összetörten ült a szobájában. Most igazán és végképp elcseszte. Nem igazán értette a Katerinás dolgot, de úgy tűnik, újfent túl hamar ítélkezett. Könnyek gördültek végig az arcán. Soha többet nem fog tudni Caroline szemébe nézni. Teljesen megalázta a lányt a mai viselkedésével, és azzal, hogy idehozta azt a két kis libát. Rátámadt a saját testvéreire. Az utóbbi két napban újra a mélybe süllyedt, és a ma esti megmozdulása volt az alja. Fogalma sem volt róla, hogy mit tegyen. Caroline biztos, hogy soha nem fog szóba állni vele. Ő maga sem állna szóba azzal, aki ilyet tenne vele. Azon sem csodálkozott volna, ha a testvérei, Elena, aki remegett a félelemtől és Ric is elfordulnának tőle. Mindig magányos volt, és most hogy végre társra lelt, és a családja is egyben volt, eltaszítja magától őket a féltékenységével, otromba viselkedésével. Igazi önsors romboló volt. El kellene mennie a városból, és soha többet nem jönni vissza. Arcát a kezébe temetve felsóhajtott. 

Az ebédlőben Rebekah döbbenten hallgatta a történteket. A lánynál csak Ric volt döbbentebb, aki most szembesült a ténnyel, hogy ki is Caroline igazi szerelme. 

- Ha meg lehetne ölni a bátyámat megtenném. Sajnálom Car, hogy ekkora barom volt – fogta meg a megviselt arcú vámpír kezét Becca. 

- Most mit fogsz tenni Caroline? – kérdezte Elena. 

- Nem tudom. Olyan emberrel töltsem az életemet, aki nem bízik bennem? A szerelmünkben? Hogy hozhatott ide nőket? – sírta el magát milliomodszorra is a szöszi, és Kol milliomodszorra is nyugtatóan átölelte. 

- Ha nem akarsz vele lenni, valamikor meg kell mondanod neki – nézett a lányra Elijah. 

- Bátyám, hová tűnt az együttérzésed? – kérdezte rosszallóan Rebekah. 

- Ne Becca, igaza van. El kell döntenem, mit akarok. Annyira szeretem őt – mondta könnyei között a lány. 

Kol arca rándult egyet a szöszi szavaira. Iszonyat pipa volt a bátyjára. Itt egy csodálatos nő, ő meg hazahoz két kis lotyót? Mégis mit képzel magáról ez az idióta?

- Tudnál adni neki még egyetlen esélyt? – kérdezte Rebekah reménykedően. Megkedvelte a szöszit, az új normális bátyjáról nem is beszélve. 

- Fogalmam sincs. Teljes káosz van a fejemben, és a szívemben. 

- Fáradt vagy, le kellene pihenned – simogatta meg Kol. 

- Igaza van Caroline, teljesen szét vagy csúszva, muszáj pihenned – szólalt meg Ric is sajnálattal nézve a lányt. 

- Gyere drága, hazaviszlek – ajánlotta fel Kol. 

- Nem szükséges, majd én hazaviszem! Becca majd holnap beszélünk – állt fel Ric és nyújtotta kezét a vámpírnak.

- Caroline veled megyek, nem akarom, hogy egyedül légy – nézett a lányra Elena.

- Egyedül szeretnék lenni, és minden rendben lesz. Köszönöm, hogy mellettem voltatok - vetett egy szomorú mosolyt a lány mindenkire, és alvajáróként megfogta tanárának kezét.

Az asztalnál mindenki aggódva nézett utána. 

- Valamit tennünk kell. Ha Car kidobja Nik-et akkor azonnal el kell mennünk innen, mert végképp be fog dilizni, és kiirtja a fél várost – nézett testvéreire és Elenára Becca. 

- De mi lesz a fehér tölggyel? – kérdezte aggódva a hasonmás, és megfogta Elijah kezét. 

- Ric azt mondta, hogy az őseid kutattak utánunk, és van egy csomó naplótok. Nem hoznád ide nekünk? Hátha találunk bennük valamit – kérte Rebekah. 

- Ti zsenik vagytok! Sok mindenben segítettek a naplók, és nem is olvastuk mindegyiket végig. Lehet, hogy tényleg lesz bennük valami nyom – dobódott fel Elena. 

- Holnap ide tudod hozni őket? Ha igaz, hogy Tyler figyel bennünket, akkor a legjobb, ha minél kevesebbet mutatkozunk – mondta hangját visszafogva Rebekah. A Tyler dolog immár nyílt titok volt, egyedül Klaus nem tudott róla, és ennek így is kellett maradnia. 

- Több helyen is vannak naplók. Nálunk, Damonéknál, a tóparti házunkban. 

- Holnap iskola után felveszlek valahol kedvesem, és elmegyünk értük – puszilta meg a hasonmás kezét Elijah. 

- Remek, akkor szerintem feküdjünk le. Kissé kiakasztóra sikeredett az este és az éjszaka nagy része – bontott asztalt Elena, és Elijah-val együtt jó éjt kívánva visszavonultak. 

- Én még járok egyet – mondta Kol. 

- Ne menj Caroline-hoz, hagyd őt békén. Nem hibáztatlak azért ami történt, de ha most odamész, és kihasználod az elesettségét és zavarodottságát, magam döfök tőrt a szívedbe – suttogta Rebekah. 

- Ne szólj bele az életembe Becca – suttogta vissza Kol, és ott hagyta a lányt. 

Egyértelműen újabb szerelmi háromszög ütötte fel a fejét a Mikaelson családban, és Klaus újra a részese ennek, csak másik fivérrel. Rebekah sóhajtott egyet, és aggódva megrázta fejét.

Elena szorosan hozzásimult Elijah-hoz, és az este történtekre gondolt. Újra és újra a szeme elé kúszott az a kép, amikor látta a férfit vámpírrá változni. 

- Valami baj van kedvesem? – kérdezte a lány arcát csókolgatva Elijah. 

- Még sosem láttalak úgy, mint ma este – mondta kissé kínosan Elena. 

- Szörnyetegnek? 

- Ne mondd ezt! Csak furcsa volt. Minden vámpírt, hibridet akit ismerek láttam már ahogyan megváltozik az arca, de a tiédet még soha nem. Na jó, Kol arcát sem láttam így, de hozzá nem kötődöm úgy, mint hozzád. 

- Megpróbálom a lehető legkevesebbszer mutatni ezt az arcomat. Megijesztett? 

- Azt hiszem egy picit, de tényleg inkább csak furcsa volt. Még Caroline is abbahagyta a sírást, úgy meglepődött. 

- Sajnálom szerelmem, de ez is én vagyok – tolta el magától a lányt a férfi. 

- Ne húzódj el Elijah, ez nem változtatott az érzéseimen. Te vagy a legemberibb vámpír, akit ismerek – bújt az Őshöz, és az ajkára tapadt. 

- Te pedig a legédesebb emberi lény – csókolgatta a lány nyakát a férfi. 

- Szerinted mi fog most történni Caroline-nal és Klaussal? – nézett kérdőn Elena az Ősre.

- A bátyám megérdemelné, hogy Caroline elhagyja, de akkor két szerelmes szív törne darabokra. Persze nem tudom, még hány esélyt lehet adni neki. Holnap beszélek a testvéremmel. Tudni akarom mit csinált az elmúlt két napban, remélem emlékszik is rá. Lehet, hogy takarítani kell utána. 

- Ezt inkább meg sem hallottam. Én sem szeretném, ha szakítana vele Car. Annyira szeretik egymást. Nem lehetne, hogy Klaus valamiféle önuralmi tréningeket vegyen? - kérdezte kíváncsi hangon Elena.

- Olyan tündérien naiv tudsz lenni – nevetett fel halkan Elijah, és magához ölelte a lányt. - Sajnos nincs sem vámpír sem hibrid kézikönyv ennek a kezelésére. Mindnyájan mások vagyunk, és máshogy birkózunk meg az érzéseinkkel. Mint azt már mondtam, Klaus nagyon nagy lemaradásban van, tekintettel arra, hogy a düh, harag, bizalmatlanság érzésein kívül nem igen engedett meg magának mást ezer éven át.

- Mi van Kollal? Egyértelműen bele van esve Caroline-ba. Nem akarom, hogy a barátnőm belekeveredjen valami szerelmi háromszögbe. Nem túl kifizetődő, nekem elhiheted – sóhajtotta Elena. 

- Én is ismerem az érzést és egyetértek. Egyáltalán nem kifizetődő. Nem szeretném, ha Caroline még jobban sérülne, és nem akarom, hogy újra ez történjen a családomban. Majd beszélek Kollal is. 

- Te vagy a legjobb testvér a világon. 

- A család mindenek felett. Ennek most már te is részese vagy. 

- Remélem nem testvéredként tekintesz rám, mert akkor hatalmas bűnöket követtünk el az utóbbi pár nap alatt –nevetett fel halkan a hasonmás. 

- Éppen bűnös dolgok járnak a fejembe veled kapcsolatban, és elhiheted ebben semmi testvéri érzés nincs – hajolt a lány szájára, és követelőzően csókolni kezdte. Elena boldogan simult az Ős karjaiba. 

Kol Caroline háza előtt állt és a sírását hallgatta. Be akart menni megvigasztalni. Vékony jégen táncolt azzal, hogy idejött. Tőrrel a szívében végzi, ha bátyja erről tudomást szerez, de szüksége volt a lányra és tudta, hogy bár ezt a szőke vámpír nem mondaná ki, de neki is rá. Nem biztos, hogy mint férfire van szüksége, és már ő sem volt abban biztos, hogy csak, mint nőt akarja a lányt. Amiben biztos volt, hogy szükségük van egymásra. Kötődtek valami módon egymáshoz. Zavaros érzések keringtek benne. A vámpír ablakához sétált, és óvatosan bekopogtatott. 

- Caroline, én vagyok – suttogta. 

- Kol? Mit keresel itt? – kérdezte szipogva a szöszi. 

- Aggódtam érted. Meg akartalak nézni, hogy minden rendben van e. 

- Megvagyok köszönöm – lépett az ablakhoz Caroline és kinyitotta. 

- Bejöhetek? 

- Nem tudlak behívni. 

- Pár nappal ezelőtt voltam itt, és behívattam magam anyukáddal – vonta meg bocsánatkérően a vállát a férfi. 

- Remek! A ház, amelyben lakom kész Ős átjáró. Elméletileg már csak Rebekah nem tud bejönni, bár ezek után erre sem veszek mérget – mondta összefont karral durcásan Caroline, de félreállt, hogy Kol bemászhasson. 

- A családunkhoz tartozol, nincs miért aggódnod – állt a lány elé az Ős. 

- Már nem biztos, hogy sokáig – sóhajtotta a szöszi. 

- Beloptad magad a pszichopata szívünkbe, aminek csak bejárata van. Ki már nem fogsz jutni – vigyorgott a férfi. 

- Még ezt is viccesen közelíted meg – mosolygott a lány. 

- Én így élek túl – vonta meg a vállát Kol. 

- Tudom. Gyere ülj le, ha nem bánod én lefekszem. Eléggé ki vagyok. 

- Nem akarok zavarni, csak azt akartam tudni jól vagy e. 

- Nem Kol, nem vagyok jól. Egyfolytában Nik mai műsora van a szemem előtt. A két lány, akiket hazahozott, és nyilván abban a szobában akarta velük AZT csinálni, ahol bevallottuk egymásnak az érzéseinket. 

- Igen, Nik most elvetette a sulykot, de végül is nem történt semmi. 

- Csak azért mert leállítottátok, mert éppen ott voltatok, és ki tudja mit csinált a két nap alatt. 

- Próbálj meg pihenni kislány, ne gyötörd magad ezzel. Túlzottan fáradt vagy, hogy tisztán láss dolgokat. Nem szeretem látni, ahogyan szenvedsz. Én elmegyek. Nem is kellett volna idejönnöm. Ha Nik megtudja, nekem végem – állt fel az ágy széléről Kol. 

- Ne menj el. Nem akarok egyedül maradni. Nem tudja meg senki – nyúlt a férfi után Caroline. 

- Pihenj drágám, és ha bármire szükséged van, csak hívj fel. 

- Arra van szükségem, hogy ne hagyj itt. Maradj. 

 - Rendben, amíg el nem alszol maradok. 

- Köszönöm, hogy mellettem álltál az elmúlt napokban. Próbáltál lelket önteni belém. Jó barát vagy – mosolygott a lány. 

Kol visszaült az ágy szélére és megsimogatta Caroline arcát, aki kimerülten mosolygott rá. 

- Aludj, egyrészről holnap iskola, másrészről, ha sokáig ülök itt az ágy szélén, még a végén elgémberednek a tagjaim – vigyorgott a férfi. 

- Felejtsd el az iskolát. Biztos, hogy nem fogok menni, az örökkévalóság áll előttem, hogy befejezhessem. Egyébként mindig elfelejtem, hogy milyen öreg csontok vagytok – nevetett fel a lány. 

- A legöregebbek, de ismerd el, hogy mi vagyunk a legszexibb család akiket valaha is láttál – kacsintott rá Kol. 

- Istenem! Azt hiszem önteltségben is messze vezetitek a mezőnyt – nevetett fel Caroline. 

- Drágám, ezen a Földön talán egy dolog van, amiben nem mi vagyunk a legkiválóbbak, az pedig az érzelmek kezelése, de itt van nekünk az öröklét, hogy ebben is a legjobbak legyünk – húzta ki magát a férfi. 

- Micsoda versenyszellem – forgatta szemeit a szőke vámpír és fáradtan sóhajtott. 

- Aludj édes, bágyadt vagy. 

- Tudod Nik-et mindig a korával ugrattam, ő meg pimasz kis bébi vámpírnak hívott – könnyezett újra a lány. 

- Most ne gondolkodj Car, próbálj meg kikapcsolni, mert a végén összeomlasz, és az egy vámpírnál nem jelent jót, főleg nem az emberekre nézve. Még a végén takaríthatok utánad. Nem mintha nem lenne kedvemre való egy jó kis kicsapongás veled. Még mindig tartom, hogy elképesztően szexi vagy, amikor beindulsz. A múltkor is amikor felöltötted a vámpír külsőt, az a vadság a szemedben, sosem fogom elfelejteni – nézett Kol a mennyezet felé és vágyakozva sóhajtott. 

- Jujj, Kol! Ne mondj már ilyeneket! Ha az tetszett, akkor tényleg beteg az agyad – ütötte vállon a férfit Caroline, de közben nevetett. Sosem tudta, hogy mikor gondol valamit Kol komolyan és mikor viccel. 

- Azt hiszem elmebetegségben is messze mi vagyunk az elsők – húzta ki magát az Ős. 

- Hát ez valóban nagy erény – mosolygott fejét csóválva a lány. 

- Most már tényleg aludnod kellene, kezdem érezni a hátam – mondta tettetett sopánkodással a hangjában a férfi, és fészkelődni kezdett. 

- Nyugodtan ülj be normálisan ágyamba, nem kell a szélén kuporognod – mondta kedvesen a lány és áthúzódott a másik szélére. 

- Nem Caroline, jó itt – hárította el a férfi. 

- Kicsit olyan vagy nekem, mint Stefan volt azelőtt. Kivéve, hogy neked mindig jó a kedved. Ő inkább az a tűnődő típus. 

- Bóknak szántad, hogy az egyik dilis Salvatore-hoz hasonlítasz? – húzta fel szemöldökét a férfi és kétkedő arcot vágott. 

- Nem rossz ember egyik sem. 

- Stefant veszélyesebbnek tartom, mint Damont. A vér elveszi az eszét. Ennél nagyobb átkot el sem tudnék képzelni. 

- Mindnyájunkban ott a vérszomj, csak neki jobban kell kontrollálni. 

- Igen Car, csak éppenséggel, ha Stefannak nem sikerül önuralmat gyakorolnia, akkor nagyobb pusztítást végez, mint a családunk, pedig mi sem a mértékletességünkről vagyunk ismertek. Ráadásul arra is képes rátámadni, akit elméletileg szeret. Damonnak kellene segíteni az öccsén, ahogy mi is segítjük egymást.

- Stefan most nyuszi diétán van, segített magán.

- Ne légy naiv drágám. Nem segített, csak egy időzített bombává alakította a testét és a lelkét, a hirtelen emberi vérről való leállásával. 

- Segíteni szeretnék neki valahogy, de annyira eltávolodtam tőle. Túl sok olyan titok van már mindkettőnk életében, amit nem oszthatunk meg egymással. Féltem is őt. Ha egyszer kiderül Elena és Elijah kapcsolata, nem tudom hogyan fog hatni Stefanra, meg persze a kék szemű ördögre – szomorodott el a lány.

- Na igen, az még szép menet lesz, de ha bármi meggondolatlanságot tennének, az egész családunkkal állnának szembe és ez nálunk egyet jelent a halállal. Egyébként nem féltem Elijah-t  és Elenát sem. Valószínűleg megoldják maguk.

- Olyan gyönyörűek együtt, és annyira szeretik egymást. Sugárzik róluk a meghittség, az egymás iránti tisztelet, a mozdulataik összehangoltsága. 

- Belegondoltál már abba, hogy ez meddig tarthat közöttük? 

- Elena jól van, és nekem csak ez számít. Kicsi korunktól kezdve ismerjük egymást, még soha nem láttam ennyire boldognak, kiegyensúlyozottnak. Megérdemli. 

- Elijah is boldog. Alig ismerni rá. 

- Ma én is alig ismertem rá, amikor elővette vámpír énjét. Őt ismerem a legrégebb óta közületek, de még sosem láttam ezt az arcát – kerekítette el szemét a lány. 

- Láttam, hogy mindketten döbbenten nézitek. Ha nem lett volna éles a helyzet, talán még jót is mulattam volna rajtatok – nevetett az Ős. 

- Annyira sajnálom Kol, hogy Nik hülyesége miatt ez lett a vége – nyúlt a férfi keze után a lány. 

- Ne te sajnáld, ő volt egy barom. Egyébként leginkább a szoba berendezése bánta. Ezer év alatt sokszor verekedtünk már különböző viták, félreértések miatt, bár tény hogy Klaus még sosem szúrt el semmit ennyire, mint most. Emiatt ne aggódj, nem azért vagyunk rá mérgesek, mert ránk támadt, hanem miattad – válaszolta Kol, és kinyújtózott. 

- Gyere már ide mellém, az Istenért! – csapott maga mellé Caroline. 

- Rendben édes, de fogd vissza magad, tudom mennyire odavagy értem – kacsintott a férfi, és felült a lány mellé az ágyra. 

- Valahogy csak tudok majd uralkodni magamon, te nőcsábász – forgatta meg szemét Caroline és egy párnát vágott Kolhoz. 

- Adj egy utolsó esélyt Nik-nek. Tudom, hogy nagyon elszúrta, de látom mennyire szereted őt, és ő is téged – nézett kérlelően a lányra az Ős. 

- Szükségem van egy kis időre, és arra, hogy tudjam mit tett a két nap alatt, amíg nem láttuk. 

- Nem kell tudnod, valószínűleg végig részeg volt. Lehet, hogy nem is emlékszik pontosan mit csinált. Azt nem állíthatom, hogy nem ölt meg embereket, de összeomlott. Nem kellett volna aznap este elmennem hozzád. Amikor elmondtad mi történt, gondolhattam volna, hogy meg fog keresni téged.

- Nik problémáját neki kell tudnia kezelni, nem oldhattok meg helyette mindent. Ne okold magad semmiért – fogta meg a lány a férfi kezét. 

- Ne aggódj! Jobban szeretem magam annál, mint hogy önsajnálatba merüljek és a verbénával teli kutatokba ugorjak – mondta a férfi és lecsúszva az ágyon Caroline-nal szembe lefeküdt, persze tisztes távolságra. 

- Ezt mindjárt gondoltam – nevetett fel a lány. 

- Tudod, önteltség, önimádat, miegymás – vigyorgott a férfi és megrántotta a vállát. 

- Jó, hogy itt vagy Kol – sóhajtotta Caroline, és tényleg így gondolta. Kicsit könnyebbé vált a lelke. Szüksége volt az Ősre. A humorára, a beszólásaira, a sokszor nyers őszinteségére. 

- Melletted állok drágám. 

- Tudom, hogy így van – csukta le szemét Caroline. Kissé zavarosak voltak az érzései a férfi iránt. Annyi időt töltöttek mostanában együtt. Beette magát az életébe, a maga kissé őrült, bohóc módján. 

- Bármikor is lenne rám szükséged, számíthatsz rám – simogatta meg a lány arcát a férfi. 

- Köszönöm – suttogta a lány szeretettel a hangjában. Kol végig mellette állt az utóbbi pár napban, hallgatta sírását, nyugtatta, aggódott érte, támogatta. Tényleg csak megköszönheti ezt neki.

- Caroline, muszáj valamit megtennem. Nem élhetem tovább úgy az életemet, hogy nem teszem meg – közeledett a férfi a szöszi felé. 

- Kol, ne! Mindent elrontanánk, ami közöttünk van – kérte a lány. 

- Ami közöttünk van, az talán több mint barátság és kevesebb, mint szerelem. 

- Beismerem, hogy vonzódom hozzád, de nem szabad a szívem. 

- Az enyémbe is kissé befészkelte magát valaki. Ki akarom deríteni, hogy mit is jelent ez, és  ebben szükségem van a segítségedre – suttogta a férfi, és finoman megcsókolta Caroline-t. 

Édes csókban forrtak össze, és Kol már tudta mit érez, és érezte a lányét is. Finoman eltolta magától, és szemébe nézve megigézte. 

- Caroline, nem történt meg ez a csók, ma este itt sem voltam nálad. Mindig számíthatsz rám. Most lefekszel és kialszod magad – nyomott egy utolsó csókot a lány szájára, és egy pillanattal később már távozott is ott, ahol bejött. 

Amikor a szöszi pár másodperccel később magához tért a bódulatból, száján végigsimítva, kissé zavarodottan nézett körbe, majd megvonta vállát és lehunyta szemét. Kol kicsit távolabb állva figyelte a szőke szépséget, és szomorúan mosolygott. Tudta, hogy a lány számára fontossá vált, de nem olyan értelemben, mint ahogyan az ő számára lett fontos. Caroline szíve messzemenőkig a bátyjáé volt. Kol felsóhajtott, és haza indult. Jobb volt ez így, soha nem tervezte, hogy kötődjön bárkihez is.

Chapter 22

Az ígért 22. fejezet. Most elmegyek egy kis családi húsvétozásra, de igyekszem folytatni, mert már itt van a fejemben a következő rész is. Happy Easter Everyone!
Jó szórakozást hozzá!!!

A fogoly

Pár nappal később Kol a Salvatore panziótól kissé távolabb állva hallgatta a bent folyó beszélgetést. 

- El kell mennem, nem merek tovább maradni. Még mindig nem mondtak le arról, hogy megöljenek. Az utóbbi pár napban a szöszivel jópofiztam, de nem sikerült egyebet megtudnom tőle, mint Esthert- hallotta Katerina hangját. 

- Azonnal el kell kezdenünk keresni a nőt – mondta Stefan. 

- Telefonáltam az államokban lévő boszorkányoknak, akikkel kapcsolatban állok. Ahogy megbeszéltük, én dél felé megyek, Stefan te észak felé veszed az irányt, már várnak rád, ahogy rád is Damon a nyugati parton – mondta Katerina. 

- Katherine, köszönjük a segítséget – hallatszódott ki Stefan hangja. 

- Megköszönheted Stefan, ha megtaláltuk Esthert és Finnt – mondta csábos hangon Katerina. Kol a szemét forgatta a sötétben, mindig is olcsó lotyónak tartotta a nőt. 

- Én mit csináljak? – hallotta meg Tyler hangját az Ős. 

- Te itt maradsz! Tovább figyeled Kolt és Rebekah-t – válaszolta Damon. 

- Rebekah nincs is itt, és Kol is állandóan Caroline-nal lóg, mióta nem titkolják a kapcsolatukat – hangzott a fiú féltékeny hangja. 

Kol vigyorogva állt a sötétben. Mióta megjelentek a szöszivel nyilvánosan, az egész város róluk beszélt. A lányt állandóan körbevették a kis csitrik, és róla kérdezgették. Elég nehezen viselte Caroline, ő viszont rendkívül jól szórakozott, és fogadta a gratulációkat. Mintha mindketten hírességek lettek volna. Nevetségesek ezek a kisvárosok. Szegény Car-nek volt egy kellemetlen beszélgetése az anyjával, de végül a seriff elfogadta a tényt, nem is tehetett mást. Klaus persze ki volt bukva, és őrjöngött, mivel még neki is gratuláltak öccse remek választásához. Őrült egy helyzet volt. Pont a kedvére való. Figyelmét újra a Salvatore panzió felé fordította. 

- Drága hibrid barátom, ha megöljük az Ősöket, visszaszerezheted a barátnődet, addig meg mérsékeld a féltékenységedet, tiszta fejre van szükségünk – hallatszódott Damon szarkasztikus hangja. 

- Hova mehetett Rebekah? – tette fel a kérdést elgondolkozó hangon Stefan. 

- Amilyen tüzes a kiscsaj biztos talált magának valami kellemes elfoglaltságot – válaszolta Damon. 

„Ha tudnád micsoda elfoglaltságot talált magának a testvérem, biztos nem poénkodnál vele.” gondolta odakinn Kol és újabb vigyort engedett el. 

- Ki nem állhatom azt a szőke libát. Pszichopata Kollal egyetemben – mondta undorral a hangjában Katerina. 

- Katherine aranyom, mindegyik Ős pszichopata – kontrázott Damon. 

„Ti meg mindnyájan idióták vagytok” gondolta magában Kol. 

- Ezzel nem tudok vitatkozni – válaszolta Katerina. 

- Holnap mi is útnak indulunk Damonnal. Telefonon tartjuk a kapcsolatot. Ha bárki talál valamit, azonnal szólunk egymásnak. Ha valami itt történne, azonnal értesítesz bennünket Tyler. Rendben? – kérdezte Stefan. 

- Ric-nek mindjárt írok, hogy holnap akár haza is jöhetnek – mondta Damon. 

- Indulnom kell – hallatszódott Katerina hangja. 

- Vigyázz magadra Katherine – mondta Stefan. 

 - Te is Stefan – válaszolta Katerina. 

- Na jól van, menj Katherine, mielőtt mindketten elsírjátok magatokat – mondta némi ingerültséggel a hangjában Damon. 

Kol mintha némi érzelmet vélt volna felfedezni a nő és Stefan hangjában. Damonéban egyértelmű féltékenységet. Ezt elraktározta, hátha később még tud a dologgal valamit kezdeni. 

- Te is hiányozni fogsz Damon – búgta Katerina. 

- Látjuk majd egymást. Remélem mielőbb, mert az azt jelenti, hogy sikerrel jártunk – jött a nem túl szívélyes „viszlát” Damon részéről. 

- Szia Tyler, téged is hiányolni foglak. Ne foglalkozz Caroline-nal, nem érdemli meg. Téged lecserélni arra az elmebeteg Kolra? Egyértelműen mutatja, hogy ő is egy elmebeteg – mondta Katerina kokettáló hangnemben. 

Kol hallotta, hogy nyílik az ajtó, majd látta, ahogyan a nő, immár Katerina nem túl visszafogott külsejével megjelenik. Követni kezdte és látta, hogy, az erdő felé tart. Nyilván ott dugta el kocsiját, hogy ne tűnjön fel egy idegen autó a panziónál. Amikor már az erdő szélénél jártak Kol rágyorsított és az 500 éves vámpír előtt termett. 

- Jó estét Katerina! – vigyorgott a férfi, majd egy mozdulattal kitörte a meglepődött vámpír nyakát.  

Caroline összetöppedve ült a Mikaelson villa nappalijának egyik foteljában. Klaussal folyamatosan összekaptak Kollal való álkapcsolata miatt. A férfi nem bírta elviselni, hogy az egész város Car és az öccse kapcsolatától zeng. Nem hitte el, hogy nem történik közöttük semmi a nyilvánosság előtt. 

- Valaminek kellett történnie, mindenki túl sokatmondóan gratulálgat nekem – mondta ingerülten Klaus. 

- Nik, nem történt semmi, hidd már el. Néhányszor átölelt, és a kezemet puszilta meg. Ennyit muszáj volt, különben senki nem hitte volna el – fogta a fejét Caroline. Már ezredszerre járták ugyanezt a kört. 

- Nem is kellett volna senkinek elhinnie, csak a Salvatore testvéreknek, meg annak a ribanc Katerinának – tombolt tovább az Ős. 

- Tényleg? Miért nem engedtél egyedül Katherine közelébe? Akkor nem tudta volna meg senki ezt a nem létező kapcsolatot – vágott vissza a lány. 

- Nem kockáztathattam. 

- Akkor meg ne csináld itt a fesztivált. Ha már meg kellett jelennünk nyilvánosan, nem tehettük úgy, mintha idegenek lennénk. Elegem van Nik, már sokadik alkalommal veszekszünk ezen, az utóbbi pár napban és nem vagyok hajlandó tovább hallgatni – szikrázott Caroline szeme. 

- Én meg nem vagyok hajlandó tovább hallgatni a hatalmas gratulációkat a nagy szerelemről, ami köztetek szövődött. Nagyon hitelesen játszhatjátok a szerelmes párt. Talán elindított benned valamit az a véletlen szájra puszi?– kérdezte kiabálva a férfi. 

- Nem történik semmi közöttünk hidd el, és ne kiabálj, megijesztesz – sírta el magát a lány. 

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni – váltott hangnemet a férfi és a szöszi elé térdelve a keze után nyúlt, de az elhúzta azt. 

- Ne Klaus, ne érj most hozzám. Vádolsz engem, kiabálsz velem. Mindenbe csak azért mentem bele, hogy az életeteket, a te életedet védjem, hogy leállítsuk Damonékat. Igazságtalan vagy velem és Kollal is – sírt tovább a lány. 

- Nem akarlak hibáztatni, csak… - kezdte a férfi, de Caroline leállította. 

- Nem neked kell megjátszanod magad, képmutatónak lenned. Bele sem akartam menni, emlékszel? Te is azok között voltál, akik egyetértettek azzal, hogy ezt kell csinálni. Most meg velem veszekszel? – nézett könnyes szemekkel a férfira. 

- Nehéz kezelnem ezeket a dolgokat – mondta csendesen Klaus. 

- Elhiszem, hogy nehéz, de ne rajtam vezesd le folyamatosan. Biztosítottalak a szerelmemről, mindenben melletted álltam, minden időmet veled töltöm. Stefannal és Damonnal megromlott a kapcsolatom, Bonnie-val azt sem tudom mikor ültem már le beszélgetni. Mindent feladtam érted, mert szeretlek, de vádaskodásodat nem vagyok hajlandó eltűrni. Elmegyek Nik – állt fel Caroline és egy puszit nyomva a dermedten álló hibrid arcára kiviharzott a házból. 

Klaus összetörten ült. Tudta, hogy elrontotta a dolgokat, túlzott dühkitörése miatt. Mindenben igaza volt a lánynak. Nem akarta elveszíteni Caroline-t. Nélküle élni sem akart. Egy könnycsepp gördült le az arcán. Olyan fényes és csodálatos jövő előtt álltak, ami keveseknek adatik meg az életben. Nem tudta mit csináljon, sosem volt ebben a helyzetben. Hívja fel, vagy adjon egy kis időt neki? Talán Elenával kellene beszélnie, hogy beszéljen a lánnyal. Elvetette az ötletet, nyilván kioktatná őt a hasonmás. Nem igazán volt most erre szüksége. Magától is tudta, hogy hatalmas hibát vétett. Fel kellene hívnia Elijah-t, ő biztos tudná mit tegyen ilyen helyzetben. Ezt is elvetette, mert biztos elmondaná Elenának, aki felhívná őt, és ugyanott tartana, mintha közvetlenül a barna lányt hívta volna fel. Kioktatást hallgathatna. Ha most elveszíti a szerelmét, azt csak magának köszönheti. Tényleg mindent miatta tett Caroline! Hálásnak kellene lennie, ehelyett vádaskodott. Uralkodnia kellett volna magán. Sóhajtva állt fel és a bárszekrényből magához véve egy üveg alkoholt elvonult.  

A szöszi vámpír megtörten fagyit majszolt otthon a konyhában, amikor kopogtattak. Nem válaszolt. Nem volt senkire kíváncsi. Főképp Klausra nem. Nagyon szerette a férfit, de képtelen volt elviselni a vádaskodását. 

- Tudom, hogy ott vagy Caroline. Hallom ahogy éppen talán egy kanalat nyalogatsz? – szólalt meg a szokásos pimasz hang. 

- Kol, mit keresel itt ilyen későn. Menj innen, nem vagyok rád kíváncsi. Ha azért jöttél, hogy Klaust védd, felejtsd el. Elegem van az alaptalan gyanúsítgatásaiból – ment az ajtóhoz a lány. 

- Nem ezért jöttem! Nem tudom mi történt köztetek, de a bátyám otthon van, és hulla részegen már vagy millió rajzot készített rólad. Aktot is láttam. Hmm…annál is szebb vagy, mint képzeltelek – vigyorgott a férfi. 

- Kol!!!! – tette csípőre kezét idegesen Caroline. 

- Szeretném, ha csatlakoznál hozzám. Mutatnék valamit neked. Te láthatnád először, végül is a csajom vagy – vonogatta szemöldökét sokatmondóan az Ős. 

- Hagyj békén, már így is elég bajt okozott nekem az állítólagos kapcsolatunk – sóhajtotta a lány. 

- Ez tetszeni fog. Gyere velem, kérlek – nézett kiskutya szemekkel a férfi. 

- Nem fogsz leszállni rólam, amíg igent nem mondok, igaz? – forgatta szemét a lány. 

- Jól gondolod kedvesem. 

- Menjünk – mondta beletörődően Caroline. 

Kol megállt kocsijával az erdőben, annál a járatnál, amelyet Elijah omlasztott be. 

- Miért jöttünk ide? – húzta össze szemét a szöszi vámpír. 

- Lemegyünk a barlangrendszerbe – nyújtotta kezét a férfi. 

- Magam is le tudok menni, én is vámpír vagyok emlékszel? 

- Bocsáss meg morgós kisasszony, hogy úriember akartam lenni – vágott egy fintort Kol. 

- Ne haragudj, de Nik teljesen kikészített az utóbbi pár napban, mióta nyilvánosságra került a nem létező kapcsolatom veled. Most telt be nálam a pohár – mondta szomorúan Caroline. 

- Ne hidd, hogy velem jobban viselkedik. Örülnék, ha visszatérne Elijah, mert már kezd elviselhetetlen lenni a bátyám és ő legalább tudja kezelni. 

- Még két nap, és itt lesznek – sóhajtotta a lány. 

- Lehet, hogy hamarabb is. Ma a Salvatore panziónál jártam, és kicsit hallgatóztam, és szereztem is valamit – vigyorgott sötéten Kol. 

- Mit csináltál? – nézett értetlenül a szöszi. 

- Inkább megmutatom – nyújtotta újra kezét az Ős, és ezúttal Caroline elfogadta. 

Kol magához vonta a lányt, és leugrott a mélybe. 

- Köszönöm – mondta Caroline és ki akart bontakozni az ölelésből, de a férfi tovább szorította. 

- Erre megyünk, édes. 

- Kol, elengednél? 

- Tudsz majd követni? Sokkal gyorsabb vagyok nálad, és sétálni nincs kedvem. Én ismerem ezt a barlangrendszert, de te nem igazán.
- Hová akarsz vinni engem? – húzta össze szemét a lány. 

- Egy olyan helyre, amit csak én és a testvéreim ismerünk. Van ott egy kis meglepetésem. 

- Majd követlek. 

- Rendben – vonta meg vállát a férfi, majd elengedte a lányt és eltűnt. 

Caroline próbálta követni, de rövid idő után megállt. Szem elől tévesztette Kolt. Túlzottan zegzugos volt a hely, mindenhonnan újabb és újabb járatok kerültek a szeme elé. Próbált hallgatózni, hogy merre mehetett az Ős, de teljesen elveszítette, és rá kellett döbbennie, hogy totálisan eltévedt. Már megbánta makacsságát. El kellett volna fogadnia a férfi felajánlását. 

- Kol! – kiáltott a lány. 

 - Itt vagyok – termett előtte az Ős. 

- Hála Istennek, eltűntél. Nem tudnál lassítani egy kicsit? 

- Miért nem engeded, hogy vigyelek Caroline? Pillanatok alatt ott lehetnénk. Talán félsz tőlem? Ennél intimebb dolog is történt velünk, lásd a véletlen szájra puszit. Ez semmi ahhoz képest – vigyorgott a férfi. 

- Ne is beszéljünk róla, Nik ma azt is felhozta – sírta el magát a szöszi. 

- Nyugodj meg drágám, a bátyám nem egyszerű eset, de melletted új emberré vált, sokat köszönhet neked – ölelte magához a lányt, akinek könnyei nem akartak elapadni. 

- Nem várok köszönetet, de nem érdemlem meg a vádjait – szipogta a szőke szépség. 

- Az én hibám, nem kellett volna annyit flörtölnöm veled és rámenős megjegyzéseket tennem előtte rólad – mondta Kol komoly hangon. 

- Ne magadat hibáztasd. Uralkodnia kellene magán, mert így csak el fogja taszítani magától az embert. Azt hittem, hogy bármit kibírok mellette, de hogy annak az időnek a nagy részében, amit együtt töltünk a féltékenységét kell hallgatnom…nem megy sajnálom. Néha félek is tőle, de leginkább elfáradtam – csukta be szemét a szöszi. 

- Sosem bántana téged Caroline. Engem már sokkal inkább – forgatta szemeit az Ős. 

- Nem akarom, hogy bántson téged. Belekeveredtünk egy idióta helyzetbe, és nem akarom, hogy bármelyikünk is megigya a levét. 

- Ti már isszátok drágám. Valószínűleg itt lenne az ideje, hogy úgymond szakíts velem. Majd megjelentetünk egy rövid hírt a helyi lapban, hogy rövid és viharos románc után szakított az álompár. Mit szólsz hozzá kedves? – mosolygott kedvesen az Ős. 

- Azt, hogy egy bohóc vagy – nevette el magát a lány könnyes szemmel. 

- Holnap megtesszük rendben? 

- Nem tudom Kol. Gyanús lenne! Még csak pár napja derült ki a dolog, és máris vége? Én furcsának találnám, ha kívülálló lennék. 

- Jó, akkor várunk pár napot. Nem mutatkozunk együtt. Rendben? Egyébként holnap reggel hála a jó kis beetetésednek Damon és Stefan elmennek megkeresni anyámat, csak Tyler marad itt, akinek továbbra is az a feladata, hogy engem és Becca-t figyelje, aki ugye tanárurazik. Nem fogok kimozdulni a villából, vagy meglógok előle. 

- Katherine? 

- Nos, ő ma este lépett le, nem jutott messzire, de ezt a haverjaid nem tudják. 

- Mit csináltál vele? 

- Követtem és kitörtem a nyakát. Ő lenne a meglepetésem. 

- Miért nem szóltál a testvéreidnek? 

- Klaus nem beszámítható, más meg nincs itt. Egyébként neked akartam először elújságolni, kedvellek téged – villant a férfi szeme. 

- Én is kedvellek téged – mondta kedvesen a lány. 

- Nem hiszem, hogy esetünkben ugyanazt jelenti ez a szó nálad, mint nálam – simogatta meg a lány arcát Kol, majd az ölébe kapta és nekiiramodott. Caroline azt sem tudta merre mennek. Sosem tudta volna követni a férfit. 

- Megérkeztünk – tette le Kol a lányt. 

- Köszönöm – mosolygott Caroline és körbenézett. 

Egy hasonló vágat előtt tette le a férfi, mint ahol az Ősök rajzai is voltak. Persze ide egy vámpír is beléphetett. Szemben Katherine volt kikötözve, és aléltan lógott. A szöszi kérdőn nézett Kolra. 

- Bűzlik a verbénától, nem tudom megigézni. Kicsit kiszárítom a drágát, és hát időnként eltöröm a nyakát, úgy nem próbál szabadulni. Nem akarom megölni, arról majd a családi tanács dönt mi legyen a sorsa. Át kell vegyük a teljes irányítást a Salvatore-k felett. Már nagyon unom őket, és a többiek is. Még mindig éreznek a haverjaid ez iránt a liba iránt valamit. Hallottam a hangjukon ma este. Egyébként igencsak kokettáló hangon beszélt Tylerhez is. Bővíteni akarja háremét. Téged pedig elmebetegnek nevezett. Persze engem is, de hát én már megszoktam. 

- Nem is várhattam tőle mást. Nem teheti rá a kezét Tylerre. Éppen elég rombolást vitt már végbe Stefanban és Damonban, meg mindenkiben akivel kapcsolatba került. Tyler megérdemli a boldogságot. Egyébként köszönöm, hogy nem mondtad el Klausnak, hogy ő is benne van a buliban. 

- Megkértél rá, és egyébként is a bátyám elég ingatag állapotban van, a felesleges féltékenységi rohamai miatt. Nem lett volna szerencsés megemlíteni. 

- Szóval miért gondoltad, hogy oda leszek a boldogságtól, ha meglátom Katherine-t? 

- Gyűlölöd őt, kicsit eljátszadozhatunk vele – csillogott az Ős szeme. 

- Kol! Most megint pszichopatának látlak – vonta össze szemöldökét Caroline. 

- Belenéztem a fejébe. Ne hidd, hogy neki nincsenek tervei veled. A mi halálunkkal két legyet ütne egy csapásra. Egyrészről mi végre meghalnánk, másrészről a halálom összetörné a szívedet, és szenvednél, ami élvezetet nyújtana számára. Elenát is el akarja távolítani, azaz megölni, hogy övé lehessen a két Salvatore. Gyűlöl benneteket Caroline. 

- Jézusom, ez a nő önző, és Stefanék megszállottja – húzta el a száját döbbenten a lány. 

- Egy manipulatív ribanc, mint azt már oly sokszor elmondtam. Ha bármiben is segédkezett nektek, azt sosem miattatok tette. 

- Merre mennek Stefanék? Kikhez? 

- Boszorkányokhoz, akiket Katerina ismer. Felosztották egymás között a területeket. Telefonon érintkeznek majd. Szükségem van arra, hogy azt mondja ez számító rüfke, amit akarok vagy akarunk. Ezért is akarom megidézni, na meg, hogy ne akarjon meglépni innen. Hosszabb időre el kell távolítanunk a haverjaidat, de erről majd máskor – bökött fejével a barna vámpír felé, aki éledezni kezdett. 

- Katerina, felébredtél drágaságom – gügyögte pimaszul Kol. 

- Caroline, segíts – nyögte a nő. 

- Tessék? – kérdezte a lány. Azt hitte rosszul hall. 

- Kérlek, ez egy pszichopata meg fog ölni engem. 

- Hogy merészelsz segítséget kérni tőlem, amikor állandóan megfélemlítettél, és tudom, hogy élvezettel várod, hogy majd szenvedhessek? Őt nevezed pszichopatának? Te sem vagy különb. 

- Segítettem nektek. 

- Bármikor segítettél, csak az önös érdeked vezérelt, meg az idióta megszállottságod Stefan és Damon iránt. Nem is ismered azt a szót, hogy önzetlenül, te elmebeteg – villant dühösen Caroline szeme. 

- Te hülye kis ribanc! Rég meg kellett volna, hogy öljelek! – mutatta ki foga fehérjét Katherine. 

- Katerina! Ne merd még egyszer így hívni Caroline-t, inkább kezdj el imádkozni, hogy gyors halált szavazzunk meg neked a családommal. Persze én a lassú és fájdalmas mellett teszem le a voksomat, ahogyan Klaus is, de még lehet esélyed, Elijah által, és mert immáron Caroline és Elena is a családunkhoz tartozik, ő általuk. Rebekah két esélyes, attól függ milyen hangulatban lesz, amikor hazatér Alaric-kal a kis kiruccanásukról – vigyorgott az Ős. 

- Rebekah, Alaric-kal? Elena? – nézett összezavarodva Katherine. 

- Drágám, Alaric is unja már a kis szerelmeidnek a játszadozásait. Neki Elena a fontos, és ő már nem a Salvatore fiúk táborát erősíti. Azt hiszed, hogy előttünk járhattok? Ki kell ábrándítsalak te olcsó lotyó – biggyesztette le száját Kol. 

- Meg fogják találni a módját Stefanék, hogy halottak legyetek. Te is az leszel, kétszínű ringyó – sziszegte a nő. 

- Azt hiszed Damonék az Ősök útjába állhatnak? Idióta vagy. Nem lennék a helyedben, amikor tudomást szerez rólad Klaus, most amúgy is kissé ingerült – szúrt oda Caroline összefont karokkal, és hidegen csillogott a szeme. 

- Nos Katerina, ideje újra aludni egyet, hacsak nem akarunk egy kicsit szórakozni vele szerelmem – nézett a szöszire az Ős. 

- Annyi fáradtságot sem ér meg, hogy a kis ujjamat mozdítsam – válaszolta megvetően a lány, és Kol egy mozdulattal újra kitörte a foglyul ejtett vámpír nyakát. 

- Következő ébredésekor megpróbálom megigézni. Szerintem addigra kiürül a szervezetéből a verbéna. Egyébként irtó szexi vagy, amikor a hideg oldaladat veszed elő, jól az emlékezetembe is véstem – mélázott a férfi. 

- Neked tényleg elmentek otthonról – nevetett a lány. 

- Tetszik, hogy ennyire végletes vagy. Vagy nagyon szeretsz, vagy nagyon gyűlölsz. Ha egyszer valamiért elzárod majd az érzelmeidet, nem szeretnék annak a helyében lenni, aki ellened fordul. 

- Az Istenért Kol, reméljük soha nem tennék ilyet. Nem akarok érzéketlen gyilkos lenni – szörnyülködött Caroline. 

- Pedig jól állna – csillogott a férfi szeme, a lány pedig nevetve boxolt a vállába. 

- Szeretnék hazamenni. 

- Meg kellene várnunk, hogy újra magához térjen Katerina. Akkor már biztosan meg tudom igézni, és nem akar majd meglépni. 

- És az mennyi idő? – kérdezte sóhajtva a vámpír. 

- Nem sok. Erős a nő, gyorsan regenerálódik. Fél maximum egy óra. 

- Rendben, várjuk meg. Szóval miért akarod, hogy Damonék minél tovább távol legyenek? 

- Mindannyiunknak fontos, hogy a tölgy ügy lerendezésre kerüljön. Egyszerűbb, ha nincsenek itt az akadályozó tényezők. 

- Tyler itt maradt. 

- Nem igazán tekintem ellenfélnek. Rám van állva, majd én elterelem a figyelmét, ti pedig folytatjátok a kutatást. 

- Remélem mielőbb megtaláljuk azt a nyomorult fát, már ha egyáltalán meg van még. 

- Annak örülnék, ha meg lenne, még ha ez veszélyt is jelent ránk nézve. A saját kezünkkel lenne a legjobb elpusztítani, hogy lássuk tényleg megsemmisül – mutatott rá az igazságra a férfi. 

- Hol lehet? 

- Megtaláljuk. Eddig figyelmet kellett fordítani anyánkra a kötés feloldására és a haverjaidra is, de most már csak erre kell koncentrálnunk. 

- Remélem Nik is a feladatra fog koncentrálni, és nem tesz valamilyen őrültséget – aggodalmaskodott Caroline. 

- Holnapra talán kijózanodik, és akkor beszélek vele kettőnkről. Megmondom neki, hogy bár engem teljesen elszomorít, de a szakítás mellett döntöttünk – vágott szomorú fejet a férfi. 

- Ha lehet ne így mondd neki, mert úgy hangzik, mintha lett volna közünk egymáshoz. Már így is azt hiszi, hogy tényleg van közöttünk valami. 

- Tévedne Caroline? Valami azért van közöttünk, ezt te is tudod – nézett a lány szemébe Kol. 

- Nincs közöttünk semmi. Mindennél jobban szeretem őt – nézett vissza dühösen a szöszi. 

- Tudom, hogy őt szereted, de ne mondd, hogy nem vonzódsz hozzám. 

- Kezd ez a beszélgetés igazán kényelmetlenné válni – mondta fészkelődve Caroline. 

 - Azért mert igaz, amit mondok? 

- Kol, fejezzük be ezt a témát, ne rontsd el a barátságunkat – nézett könyörgően a lány. 

Persze, hogy vonzódott a férfihez, ki ne vonzódna hozzá? Jóképű, bókokkal árasztja el, vicces és veszélyes. A legtöbb lány imádja az ilyen pasikat. Ő is szerette ezt a típust, de Kol nem Klaus, és itt van a lényeg. Tiszta szívéből szerette Nik-et, élni sem akart nélküle. 

- Nem áll szándékomban elrontani semmit, csak ismerd el, hogy vonzódsz hozzám –kérte a férfi. 

- Elég ebből, nincs kedvem ehhez a beszélgetéshez, inkább elmegyek. 

- Hosszú idő lesz, mire kitalálsz nélkülem ebből a labirintusból – vigyorodott el a férfi. 

- Nálad a pont – ült vissza a szöszi morózusan. 

- Morci királynő te is tudtad, hogy egyszer meg kell ejtenünk ezt a beszélgetést. 

- Vedd úgy, hogy most megejtettük. Téma lezárva – intett kezével a lány. 

- Rendben, szóval vonzódsz hozzám, téma lezárva – kacsintott a férfi. 

- Sosem állsz le – hajtotta le fáradtan fejét a lány. 

- A kitartás is családi vonás, de ne aggódj, nem hozom fel többet a témát. Lezártuk – csókolta meg a szöszi kezét. 

- Köszönöm – könnyebbült meg Caroline. 

- Nézd csak, ébredezik az álszent kígyó – nézte sötéten Katherine-t Kol. 

- Akkor igézd meg és húzzunk. Fáradt vagyok, és aggódom Nik miatt. 

- Katerina galambom, nézz rám – emelte meg a nő fejét a férfit és a szemébe nézett. – Azt akarom, hogy elmondd, mi Tyler szerepe a kis összeesküvésetekben! 

- Követnie kell téged és Rebekah-t – mondta üvegessé vált szemekkel Katherine. 

- Hogy keveredett bele Tyler? 

- Meglátott benneteket az erdőben, utál téged Caroline miatt. Meg akar ölni, ezért elment Stefanhoz és Damonhoz, felajánlotta a segítségét. Ők mondták neki, hogy folytassa a követéseteket. 

- Tőle származik az információ, hogy Caroline-nal vagyok? 

- Igen. 

- Hová megy a két Salvatore? 

- Stefan északra, Damon nyugatra a boszorkányokhoz akikkel kapcsolatban állok. 

- Te merre indultál? 

- Délre. 

- Mit akarsz tenni Elenával, ha sikerül végezni velünk? 

- Meg akarom ölni, hogy Stefan és Damon újra az enyém lehessen. 

- Kol, ezeket eddig is tudtad – nézett Caroline értetlenül. 

- De ő nem tudta, hogy tudom. Ellenőriznem kellett, hogy megigézhető e. Még egy utolsó kérdés, mielőtt a lényegre térnék. A sok ékszered közül melyik az, amelyik a napon járást segíti? 

- A bal kezemen lévő karkötő. 

- Remek drágám, köszönöm – mondta Kol és lecsatolta a karkötőt. Megfogta a nő fejét és közel hajolva mondta neki. 

- Nem mehetsz innen sehova, amíg én engedélyt nem adok rá. Végig csendben maradsz, akkor beszélhetsz, ha én megengedem. Mostantól a gondolataid, csak a halálod körül járhatnak. Értve vagyok? Erre válaszolhatsz. 

- Igen – mondta Katherine, és félelem ült ki az arcára. Az Ős igézése hatott, látszott a nőn, hogy csak a halál jár a fejében. 

- Fantasztikus! Jó szórakozást Katerina! – vigyorgott elégedetten Kol, majd Caroline-hoz lépett, felkapta és eliramodott vele. 

Klaus Caroline-ék háza közelében állt, legalább egy órája. Nem tudta merre lehet a lány. A Grillben nem látta, még Bonnie házánál is volt, de ott sem találta. Azt nem gondolta, hogy az erdőben lenne, mióta a farkasok megtámadták, egyedül nem ment ki oda. Máshová pedig nem igazán mehetett. Már éppen indult volna, amikor látta Kol kocsiját megállni a lány háza előtt. Alig hitt a szemének, és érezte hogyan önti el a féltékenység minden porcikáját. 

- Drágám, ez egy igazán szórakoztató este volt – hallotta meg öccse szemtelen hangját. 

- Én nem ezt a szót használnám. – nevetett fel Caroline. – Megyek Kol, holnap beszélünk! Jó éjszakát! 

- Neked is gyönyörűm, már alig várom, hogy a hangodat halljam! – nyomott a szöszi kezére egy puszit Kol. 

- Te széltoló! – nevetett a szőke vámpír, és kiszállt a kocsiból, majd eltűnt a házban, öccse pedig elhajtott. 

Hazudott neki a lány. Még hogy nincs semmi közte és az öccse között. Klaus érezte, hogy most végképp elveszíti a kontrollt. Szemei sárgára változtak, és agyarai megnyúltak. Egy pillanattal később eltűnt a sötétben.

Chapter 21

Végre meghoztam a 21. fejezetet is. Mindenkitől elnézést kérek a beígért időponthoz képesti késésért, de őrült napjaim voltak, és csak most tudtam befejezni.

Jó szórakozást hozzá!!!

Beetetés

 Damonék nem tétlenkedtek, péntek délutánra Katherine, immáron Elena bőrébe bújva, találkozót beszélt meg Caroline-nal a Grillben. A szöszi vámpír boldogtalan arcot vágva várta a barna vámpír megérkezését. Elena és Elijah, még csütörtök este leléptek. Barátnőjének sikerült rábeszélnie Alaric-ot, hogy vigye magával Rebekah-t, aki majd kiugrott a bőréből, és Elenát, tőle szokatlan módon, egy nagy öleléssel jutalmazta. Ő meg itt maradt csalinak, Kollal az oldalán. Nem volt a legragyogóbb a hangulat a Mikaelson villában. Klaussal ugyan kibékültek, de a hibrid még mindig kissé feszült volt öccsével szemben, aki kihívó vigyorgással vette tudomásul bátyja ingerültségét. Caroline megforgatta a szemét. „Férfiak” gondolta lesújtóan. Az ajtó felé nézett, hátha meglátja Katherine-t. Nagyon szeretett volna túl lenni ezen a találkán. Mivel Klaus féltette a lányt, nem engedte el Kol nélkül, aki a szokásos jókedvével ült mellette. 

- Ne vágj már ilyen savanyú arcot szívem, elvégre szeretjük egymást– súgta a lány fülébe a férfi, és vigyorogva átkarolta. 

- Kol – nézett rosszallóan a vámpír. 

- Nézz feltűnés nélkül balra drágám – suttogta olyan halkan az Ősi vámpír, hogy ezt tényleg csak Caroline hallhatta. 

- Tyler! – motyogta ijedten a szöszi. 

- Pár napja észrevettem, hogy követ – mondta továbbra is halkan az Ős, a lány hajába fúrva fejét, akinek ez már tényleg nagyon intim volt. 

- Elveted a sulykot –sziszegte szinte hangtalanul, de annál mérgesebben Car. 

- Mindig elvetem, kérdezd meg a testvéreimet, de most még véletlenül sem akarom, hogy meghallja a volt fiúd, hogy róla beszélünk – húzódott el egy kissé Kol. 

- Mit akarhat tőled? – nézett a vámpír a férfira. 

- Egyrészről féltékeny, másrészről az életemet teszem rá, hogy összedolgozik a haverjaiddal. 

- Stefanékkal? Miből gondolod? – kérdezte Car összevont szemöldökkel. 

- Tegnap követtem őt, miután azt hitte, hogy vége a napomnak, és már nem kell figyelnie. A panzióba ment – válaszolta susogva Kol, szemöldökét jelentőségteljesen felvonva. 

- Ezt nem hiszem el! Kérlek ne mondd el Klausnak, megölné! - temette kezeibe az arcát a lány. 

- Még nem fogom elmondani, de nagyra értékelném, ha nem úgy viselkednél, mintha éppen szakítanánk. Úgy látszik több a támogatója a Salvatore testvéreknek, mint azt gondoltuk, és nem akarhatunk éppen most lebukni, nem igaz? – csókolta meg a vámpír kezét az Ős. 

- Valóban nem – mosolygott kínkeservesen a szőke szépség. 

- Egy fokkal jobb – húzta el száját a férfi. 

- Kezd összeállni a kép, kitől hallották Stefanék, hogy te meg én együtt vagyunk – bólogatott Caroline. 

- Mindig tudtam, hogy okos kislány vagy. Nem is értem miért nem mellettem kötöttél ki – kacsintott Kol. 

- Talán pont azért nem vagyok veled, mert okos vagyok – vágott vissza Car mosolyogva. 

- Pedig mennyit nevethetnénk, és szópárbajozhatnánk, az egyebekről nem is beszélve – sóhajtotta elmélázva a férfi. 

- Jézusom Kol, nem is akarom tudni miket gondolsz – szörnyülködött a lány. 

- Car, te mit gondoltál, hogy mire gondolok? Én az egyebek alatt, csak egy kis közös túrázást, kertészkedést, és egyéb ártatlan tevékenységeket értettem. Piszkos a fantáziád kedvesem – vigyorgott Kol. 

- Te humorzsák. Komolyan mondom, nem igazán ismerek nálad viccesebb embert – nevetett fel Caroline. 

- Most tökéletes az összhang közöttünk. Szinte érzem Tyler féltékenységét – súgta a férfi, miközben a féltékeny exbarát idegesen felpattant a helyéről és elhagyta a Grillt. 

- Nem akarom őt bántani Kol! Mindegy, hogy másé a szívem, mindig fontos lesz nekem – nézett szomorúan a fiú után Caroline. 

- És én fontos vagyok neked? Még a pasidat is hajlandó vagyok eljátszani – mondta tettetett sopánkodással a hangjában a férfi. 

- Annyira hálás vagyok neked ezért a hatalmas áldozatért – fordította a szöszi a mennyezet felé a tekintetét, miközben kacagott. 

- Gyönyörű vagy, amikor nevetsz – mondta kedvesen a férfi. 

- Ne Kol, kérlek ne mondj ilyet. Tudod, hogy Klaussal vagyok – nézett kérlelően a vámpír. 

- Ne aggódj Caroline, sosem csapnálak le a testvérem kezéről, bár természetesen simán megtehetném – mondta nyegle hangon az Ős. 

 - Elképesztő az önbizalmad – sóhajtotta a szőke szépség. 

- Családi vonás – vonta meg vállát a férfi. 

- Ezzel egyet kell, hogy értsek – bólogatott serényen a lány. 

Valóban mindegyik Ősben volt valami olyan elképesztő önbizalom, amitől már-már narcisztikusnak tűnhettek azon kívülállók számára, akik nem ismerték őket annyira, mint ő, vagy Elena. 

- Egyébként, nem udvarlásnak szántam, csak megállapítottam egy tényt – mosolygott Kol. 

- Nos, akkor köszönöm – mosolygott vissza Caroline. - Hol van már Kathe….Elena? - helyesbített a lány. Megbeszélték, hogy Katherine-t egymás között is a barátnője nevén fogják nevezni, hogy nehogy eltévesszék éles helyzetben. 

- Jellemző rá, hogy késik – húzta el a száját Kol. 

- Elena nem igazán szokott…Ja, értem – bólintott Caroline. A férfi nyilvánvalóan Katherine-re gondolt. 

- Ideges vagy? 

- Nem szeretem őt. Ugye tudod, hogy bár Damon vére volt bennem, az a némber volt az, aki átváltoztatott, és utána folyamatosan megfélemlített. Többünket átvágta, amikor éppen valamit el akart érni – nézett rá a lány. 

- Ne aggódj, már a védelmünk alatt állsz, és a barátnőd is – mondta tőle szokatlan komolysággal Kol. 

- Ez a védelmezős szöveg olyan, mintha a Mikaelson maffia megbecsült tagja lennék – nevetett fel a lány. 

- Drágám, egyértelműen mi vagyunk a legöregebb, legfélelmetesebb és egyben leghalálosabb maffia család a világon, akiket ráadásul megölni sem lehet – váltott vidámabb hangnemre az Ős és megszorította a lány vállát. 

- Mivel a legfélelmetesebb család védelme alatt állok, nem is mondhatok mást, mint, hogy igazán megtisztelő, köszönöm, a felajánlott védelmet elfogadom – biccentett szertartásosan Caroline. 

- Kiváltságos vagy leányom – legyintett megjátszott gőggel Kol, amin mindketten elnevették magukat. 

- De jó kedvűek vagytok – érkezett az asztalhoz, totális Elena külsővel Katherine. 

- Elena! Mintha több száz éve nem láttalak volna! – vigyorgott Kol. Caroline pedig alig bírta visszafogni a nevetését, mivel az Ős egész pontosan több száz éve nem látta Katherine-t. 

- Elnézést, de feltartottak. Ti nem titkoljátok a kapcsolatotokat? – kérdezte szemét összehúzva a csaló, és lazán leült a „szerelmes párral” szembe. 

- Untam már a titkolózást, és amúgy is fél város erről beszél, gondoltam megragadom az alkalmat és hivatalossá teszem a kapcsolatunkat. Talán probléma drága? – kérdezte Kol, és Caroline arcára nyomott egy puszit, aki megpróbált igazán boldognak tűnni. 

- Nem az én dolgom! Csak csodálkozom Caroline-on, eddig annyira titokban akarta tartani – emelte fel kezét hárítóan Katherine, és kapzsin csillant a szeme, ami az Ős figyelmét nem kerülte el. A férfi számára nyilvánvaló volt most, hogy Katerina biztosra mehet a kettejük közötti „kapcsolattal”, bármit meg fog tenni annak érdekében, hogy Caroline-ból információkat szedjen ki. 

- Igaza van, már a fél város erről beszél, felesleges volt tovább titkolni – vonta meg vállát a szöszi vámpír. 

- Szóval, Elena miért akartál beszélni velünk? – kérdezte Kol. 

- Valójában Caroline-nal szerettem volna beszélgetni, tudod csajos dolgokról. 

- Tényleg azért rendelted ide, hogy az elkenődött sminkedről beszélj vele? – dőlt előre a férfi a nő szemébe nézve. 

- Viselkedj már Kol! Ne haragudj Elena, de néha kissé nyers, mint azt már tapasztalhattad – nézett bocsánatkérően Car. 

Katherine utálta Kolt. 500 évvel ezelőtt is egy baromnak tartotta, ez most sem változott. Nem is értette Caroline-t, hogy tudott a legidiótább Őssel összejönni. Bár Klaus sem lett volna jobb. Valójában mindegyik Őst rühellte. Elijah-tól még a hideg is kirázta. Kit érdekelt a nagy együttérzése, hogy megmentse az életét. Szánalmas bolond, aki azt mondta nem hisz a szerelemben, mégis beleesett a csapdájába. Nevetséges. 

- Akkor beszéljünk a sminkekről – vigyorgott a férfi kényelmesen hátradőlve. Szinte látta maga előtt a barna vámpír belső feszültségét. Egyértelműen szabadulni akart tőle, ami persze be is fog következni, de előtte még azért odaszúr párat ennek a szukának. 

- Tudod Elena, ahányszor látlak, mindig megdöbbenek, hogy mennyire hasonlítasz külsőleg arra a lotyó Katerinára – folytatta közönyös hangon Kol, és a szöszi vámpír megszorította a kezét az asztal alatt, egyetértését fejezve ki a megjegyzésen. - Ha nem olyan önző és manipulatív, nem esett volna bántódása senkinek körülötted, valószínűleg nem is tudnál rólunk. 

- Az életét mentette, ahogyan tudta – jegyezte meg Katherine. 

- Te most véded őt? – húzta össze a szemét Caroline. 

- Dehogy, csak valahol megértem, hogy nem akarta feláldozni magát – visszakozott Katherine. 

- Ha jobban informálódik, akkor tudta volna, hogy Elijah megmenteni készült az életét. Így viszont a bátyáim eltávolodtak egymástól, és ez az egész családunk életére hatással volt. Menekülhet Klaus elől, de egyszer utoléri a vég, e felől kétségem sincs. Ha nem valamelyik testvérem keze által hal meg, akkor én ölöm meg. Gondolom, te sem felejted el neki szerelmem, hogy ő változtatott vámpírrá – simogatta meg a szőke szépség arcát Kol. 

- Soha, melletted állok drágám– mondta Caroline, és dühösen villant a szeme. 

- Azt hittem Klaus tette tönkre a családotokat – próbálta terelni a beszélgetést az egykori hasonmás. Közben arra gondolt, hogy mielőbb el kell tűnnie a városból, mielőtt rájönnek, hogy itt van. Azt remélte, hogy lassan elcsitul a gyűlöletük irányába, és másfelé fordítják a pszichopata érdeklődésüket. Szívesen lett volna Stefan és Damon közelében, de mivel az Ősök itt táboroztak le, ennek elszállt az esélye. Menekülnie kell majd, nincs kecmec. 

- Ha Klausnak nem kellett volna újabb 500 évet várni, hogy végre hibriddé váljon, a családunk útja is egészen más irányt vehetett volna, ráadásul az a buta ribi életben maradhatott volna az elixír segítségével. Így is él, még egy darabig, de már nincs sok neki hátra – vonta fel szemöldökét Kol, és látta a barna vámpír szemében a félelmet és undort amit szavai keltettek benne. 

- Igen, Katherine követett el hibákat – nyögte ki a csaló. Nem volt ínyére, hogy ez az idegbeteg kis barom, még mindig róla beszél, és hogy ennyire ocsmány módon teszi azt. Ő meg vissza sem vághat, így is az életével játszik. 

- Szerencsére te teljesen más ember vagy Elena. Nem csoda, hogy a Salvatore testvérek akár meg is halnának érted, nem úgy mint azért az elmebeteg libáért, aki világ életében egy számító hidegszívű ribanc volt. 

- Tényleg Katherine-ről fogunk beszélgetni? – kérdezte ingerülten a barna vámpír. Utálata a mindig jóságos Elena irányába újra fellobbant. Semmi nem fájt neki jobban, mint az, hogy Damon és Stefan érzelmei erősebbek a lány irányába, mint iránta valaha is voltak. 

- Bocsáss meg Elena, de ennek a fúriának az álnoksága negatív hatással volt a családomra, nehéz az iránta érzett gyűlöletemet kontrollálni – nézett merően a nőre Kol. Katherine szemmel láthatóan tombolt belülről. Az Ős élvezettel nézte Katerina küzdelmét, ahogy próbálja visszafogni magát. 

- Szívem, tényleg beszéljünk másról – nézett a férfira Caroline szeretettel, és valóban azt érzett az Ős iránt. Elképesztően élvezte, ahogyan szapulta Katherine-t, és dicsőítette Elenát. Tudta, hogy Katherine egyik gyenge pontja a barátnője a Salvatore-k miatt. Szemmel láthatóan kínos volt számára a helyzet, és nem tehetett semmit. A szöszi vámpír némi elégtételt érzett. 

- Jól van drágám, akkor beszéljünk a sminkről! Elena, most valahogy leharcoltnak látszol, persze lehet, hogy csak a sminked nem jó. Természetesen a kedvesemé tökéletes, mint mindig – szúrt még egyet csevegő hangon az Ősi vámpír. 

- Kol, hagyj magunkra bennünket, majd később beszélünk – nézett sokatmondóan Caroline az Ősre. Túl akart lenni a beszélgetésen. 

- Rendben van szívem, majd beszélünk – adott egy kézcsókot „szerelmének” az Ősi vámpír, Katherine felé pedig pimaszul vigyorogva biccentett. 

- Kol egy kicsit nyers volt most nem? – kérdezte Katherine. 

- Arra gondolsz, amit arról a szemét Katherine-ről mondott? Semmi nyersesség nem volt benne. Remélem mielőbb halott lesz – válaszolta mosolyogva Caroline, és látta, hogy a vele szemben ülő ál-Elenának gyilkosan villan a szeme. 

- Na ja! – vigyorgott kínkeservesen a barna vámpír, és legszívesebben itt helyben kitépte volna a szöszi torkát. A hülye kis liba mit képzel magáról, csak azért mert egy Ős a pasija, eléggé kinyílt a csipája, pedig egy mozdulattal megölhetném gondolta magában lenézően. 

 - Szóval mégis miről akartál velem beszélni? – kérdezte a szőke lány. 

- Stefan és Damon megint megtaláltak és lökték a süket dumájukat. 

- Mégis melyiket? 

- Mindenből egy keveset. Az életem veszélyben van, az Ősökben nem lehet megbízni, készülnek valamire, bla-bla-bla – forgatta szemét a hazug perszóna. 

- Erről akartál beszélni? Ezt eddig is kaptuk mindketten. 

- De már megőrülök tőlük – sóhajtott fel Katherine. 

- Ne foglalkozz velük, tudod milyenek. Állandóan öljük meg az Ősöket szindrómában szenvednek. Örülnék, ha már szét lennének választva az Ősök, aggódom Kolért – vetett egy csontot a szöszi.

- Erről már régen beszéltünk, hogy állnak vele? – kapta be a csalit a barna. 

- Még mindig az anyjukat keresik, meg akarják találni, mert félnek, hogy talál valami más boszorkány vérvonalat és beteljesíti a varázslatot – hazudta folyékonyan Caroline. 

- Nincs is semmi ötletük hol lehet a nő? – kérdezte kapzsin Katherine. 

- Te is tudod, hogy nincs – húzta össze a szemét a lány. 

- Persze, hogy tudom, csak te naponta vagy Kollal, hátha tudnak már valamit – védekezett a csalárd nőszemély. 

- Sajnos nem. Remélem Damonék nem kezdik el keresni, mert belegondolni is rossz, hogy mi lesz, ha esetleg ők találják meg előbb Esthert – vágott ijedt arcot a fiatal vámpír, és élvezettel nézte, ahogy Katherine szeme felcsillan. 

- Ne aggódj Car, biztos nem így lesz – mondta álnokul az idősebbik vámpír. 

- Sajnos még arra sem találtak megoldást, hogy hogyan törjék meg a kapcsolódást. Valószínűleg azt is Esther tudná megmondani – hazudott tovább a szöszi. 

- Damon és Stefan azt mondták, hogy többször látták Kolt és Rebekah-t az erdőben. Szerintük keresnek valamit az Ősök – nézett ártatlan szemekkel az ál-Elena. 

Caroline szinte biztos volt benne, hogy ebben Tyler keze van. Ő követi Kolt, nyilván beszámolt Stefanéknak az Ős útjairól. Dühös volt a fiúra, amiért ennyire belemászott ebbe az ügybe. Féltette. Kolnál és Klausnál már így is kihúzta a gyufát. Tudta, hogy Katherine vár tőle valami választ, viszont erre nem készült fel. Nem tudta, hogy tud róla a Salvatore bagázs. 

- Azt hiszem Kol említette egyszer, hogy szeretnek Rebekah-val az erdőben járkálni, mert ezernyi emléket idéz fel – mondta jobb magyarázata nem lévén. 

- De miért gondolják úgy, hogy keresnek valamit? – ütötte tovább a vasat Katherine. 

- Mert idióta, megszállott barmok – mondta dühösen Caroline, és így is gondolta. 

- Jól van már, ne húzd fel magad, csak kérdeztem. 

- Ugye megbízhatok benned Elena? Nem akarom, hogy Damonék megtudják, hogy Kolék nem jutottak semmire az anyjuk megtalálásával, és veszélyben van az életük. 

- Hová gondolsz? Nem akarok kikezdeni az Ősökkel most, hogy nyugalom van – mondta a csúszómászó. 

- Bízom benned Elena, beszéljünk majd, de most mennem kell, ma még nem találkoztam anyuval – állt fel Caroline és tudta, hogy a nő bekapta a horgot. 

- Bízhatsz bennem, lakat van a számon. Majd beszélünk – intett búcsút a távozó szöszinek. 

Katherine gonoszul vigyorgott. Eredményes volt a találkozó, így mielőbb leléphet a városból. Az Ősök még mindig össze vannak kötve, és nem tudják, hogyan törjék meg, ezért Esther varázslata még mindig megoldásnak számít. Így két legyet ütne egy csapásra; meghalnának az Ősök, és a szöszi szíve is darabokra törne. Később Elenát is eltávolítja, és így a Salvatore testvérek újra az övéi lesznek. Lehet, hogy Tyler-t is bevonja a bűvkörébe. Egész aranyos pasi. Meg kell találniuk az Ősi boszorkányt. Vannak kapcsolatai a természetfelettiek köreiben, és jó pár boszi is akad, aki tartozik neki. Újabb ördögi mosolyt vetett, és kisétált a Grillből. 

A valódi Elena Elijah-val a tóparti házban volt. Remek estét töltöttek együtt, és a mai napon hatalmasat sétáltak az erdőben. Elena a nap utolsó sugaraival süttette az arcát. Elijah ezer évének minden nyugalmát sugározta a lány felé, aki olyan boldognak és nyugodtnak érezte magát, amilyennek még soha az életében. 

- Mire gondolsz kedvesem? – kérdezte lágy hangon a férfi. 

- Sosem voltam még ilyen boldog és nyugodt – sóhajtotta a lány. 

- Ez a hely kifejezetten ilyen hatást gyakorol az emberre. 

- Van benne valami, de én miattad vagyok ilyen. Köszönöm Elijah – nyitotta ki szemét a lány, és az Ősre mosolygott. 

- Én köszönöm, hogy itt vagy velem – állt fel a férfi és a hasonmás fölé hajolva, finoman megcsókolta a homlokát. 

- Szeretném, ha sosem múlnának el ezek a napok. Remek a társaságom, remek a ház, és Klaus nem viccelt, tényleg mindenről gondoskodott. 

- A bátyám mindig szerette a kényelmet, és a szépséget. Még sötétebb korszakában is. 

- Elképesztően, hogy mennyire szereti Caroline-t, szerintem még meghalni is képes lenne érte.

- Valószínűleg igazad van. Tudod, milyen erősen hatnak ránk az érzelmek. Időnként elveszítjük a realitás érzékünket is. 

- Remélem Caroline rendben lesz Katherine-nel. 

- Ne aggódj, vele van Kol. 

- Kol, akkora egy széltoló – nevetett fel Elena. 

- Mindig az volt, pont ezt imádták benne a nők. Minden este más nővel láthattuk. Nyughatatlan a vére. 

- Érdekes, hogy most nem csinálja. 

- A család mindenek felett. Most fontosabb, hogy megoldjuk a tölgy problémáját, és szerintem kicsit beleesett Caroline-ba is. 

- Klaus ezt nem fogja jónéven venni. 

- Ne aggódj, az öcsém ártalmatlan, sosem csapná le a bátyám kezéről a barátnődet. 

- Nem is tudná, Caroline nagyon szereti Klaust. Szépek együtt. Kár, hogy nem emberek. Gyönyörű gyermekeik születhetnének. 

- Te is szeretnél gyermeket Elena? 

- Igen. 

- Mik a terveid? 

- Nem is tudom, annyi mindenen mentem már keresztül, amik változtattak rajtam, hogy a kislányként gondosan kigondolt jövőm azt hiszem, már nem működne. 

- Ragaszkodj az álmaidhoz Elena, azok visznek tovább – simogatta meg a lány arcát Elijah. 

- Nem biztos, hogy már azt akarom, amit akkor, de majd szeretnék férjhez menni, gyereket szülni. A többi még homályos. Nagyon boldog vagyok veled Elijah, jelenleg nem érdekel más. 

- Nem kellene vámpírokkal lenned. Emberi életre van szükséged – nézett szomorúan a lányra a férfi. 

- A vámpírok az életem részei, te az életem része vagy, és semmi, de semmi nem választhat el tőled – mondta Elena, és megcsókolta az Őst. 

- Ne mondj ilyet. Magad mondtad, hogy gyermeket szeretnél, én ezt nyilvánvalóan nem tudom megadni neked. 

- Ne beszéljünk ennyire távoli dolgokról kérlek szépen. Hagyjuk, hogy menjenek a dolgok a maguk menetében. 

- Kezd elmélyülni a kapcsolatunk Elena, ezért muszáj beszélnünk erről. Nem akarlak feltartani, elrabolni az ifjúságodat, az életedet. 

- Veled vagyok a legboldogabb, semmit nem veszel el tőlem, csak adsz nekem. 

- Én is veled vagyok a legboldogabb, de.. – kezdte Elijah, de a lány a szájához érintette kezét. 

- Ne, ne gondolkodj, csak legyél itt velem – kérte csendesen Elena. 

- Bármit megtennék érted, hogy boldog legyél. 

- Akkor tedd meg értem, hogy nem beszélünk a távoli jövőről. Nem akarok erről beszélni, inkább menjünk be és dőljünk le egy kicsit. 

Rövid idő múlva, Elena szorosan hozzásimult a férfihez. Fájdalmasan facsarodott össze a szíve a teraszon folytatott beszélgetésük miatt. Tudta, hogy Elijah is ezen gondolkozik, és nyilvánvaló volt, hogy kész elengedni őt, csak hogy megélhesse álmait. De neki a férfi volt az álma. Az a határtalan boldogság, biztonság, nyugalom, amit senki más nem lesz képes megadni neki. Soha, de soha nem akarta elveszíteni a férfit. Erősen átkarolta Elijah-t, és a száját kereste. Rövidesen forró csókban forrtak össze, és Elena érezte, hogy kész odaadni magát a férfinak. Elijah érezte a lány izgatottságát. Csókja is vadabb és követelőzőbb volt, mint máskor. Tudta, hogy ez a pár nap vízválasztó lesz a kapcsolatukban, de kissé lehűtötték őt Elena tervei. Nem mintha nem gondolta volna, hogy gyermeket akar a lány, de hallani akkor is más volt. Szerette Elenát, olyan mélyen, ahogyan még sosem érzett, és éppen ezért nem akarta, hogy a lány leragadjon mellette, hogy az élete megálljon. Hatalmas önuralomra volt szüksége, de eltolta magától a hasonmást. 

- Mi a baj Elijah? 

- Nem lenne helyes, ha megtennénk. 

- Miért nem? 

- Megváltoztatná a kapcsolatunkat. 

- Ez a célom. Nem akarok mást csak téged. El sem tudom képzelni, hogy mással legyek. 

- Elena... – kezdte a férfi, de a barna szépség beléfojtotta a szót. 

- Elijah, kérlek ne lökj el magadtól – suttogta a lány, és egy könnycsepp gördült végig az arcán. 

A férfi finoman letörölte a könnyet és átölelve a lányt szenvedélyesen megcsókolta. Elena úgy simult bele a karjaiba, mintha mindig is ott lett volna a helye. Elijah szájával bejárta a barna szépség nyakát, és kezével finoman végigsimított mellének vonalán. Elena reakciója nem maradt el, és kezei a férfi ingének gombjai körül kezdtek el matatni. Szíve úgy vert, hogy azt hitte mindjárt kiszakad a mellkasából. Miután megszabadította Elijah-t ingjétől, vágyakozva simított végig felső testén. Az Ősi vámpír is kihámozta felsőjéből a lányt, és finoman cirógatni kezdte mellét. Elena belekapaszkodott a férfi hajába, és finoman megemelve annak fejét a szájához irányította férfit. Minden egymás felé tett mozdulatuk egyre nagyobb vágyat ébresztett bennük. Rövidesen a teljes ruházatuktól megszabadulva barangolták be egymást. Elijah végigcsókolta a lány teljes testét. Már alig bírt uralkodni vágyain, de hagyta, hogy Elena jelezzen mikor jó neki. Nem kellett sokáig várnia. A lány követelőzően az ágyékához nyomta sajátját, és a férfi tudta, hogy készen áll. Amikor beléhatolt mindketten megremegtek a gyönyörűségtől. Az Ősi vámpír nem siette el a szeretkezést. Minden egyes pillanatát ki akarta élvezni, és a lány minden egyes porcikáját a magáénak akarta tudni. Elena felvette a férfi ritmusát, és élvezte, hogy minden egyes lökésnél lassan, de teljesen elmerül benne a másik. Az egész szeretkezésük a teljes eggyé válásról szólt. Nem volt benne kapkodás, csak szeretet és tisztelet a másik iránt. Amikor a csúcsra jutottak egymás nyakába sóhajtva feszült meg a testük. Továbbra is egymást szorosan átölelve feküdtek. Nem akarták elengedni a másikat, és örökre az emlékezetükbe akarták vésni az átélt pillanatokat. Valóban megváltozott a kapcsolatuk, szilárdabb és meghittebb lett. 

Caroline Klaus ágyában feküdt és várta, hogy a férfi csatlakozzon. Nemsokára meg is jelent egy törölközővel a derekán. Haja vizes volt, és összevissza állt. A lány szeme felcsillant, irtó szexinek találta a férfit. 

- Nem jelenhetsz meg ilyen csábítóan, így nem tudok uralkodni magamon – mondta incselkedve a lány. 

- Drágám, én mindig csábító vagyok – tárta szét kezeit a férfi szexi mosolyt vetve a szöszire. 

- Akkora önbizalmad van, hogy az már fájdalmas –jegyezte meg Car nevetve. 

- Családi vonás. 

- Óh, Istenem, Kol pont ugyanezt mondta ma. 

- Nem hazudott. Ezer évet nem lehet túlélni úgy, hogy nincs önbizalmad. 

- Ajaj, akkor szegény Ric-et sajnálom. Rebekah tutira rástartolt. 

- A húgomnak apafigurára van szüksége. Közülünk maximum Elijah lenne alkalmas erre, de ő túl karót nyelt Rebekah számára. Alaric pont megfelelő erre. Felelősségteljes, de mégis laza. 

- Szerintem meg bejön neki Alaric, mint férfi. Fogadni mernék, hogy sorozatban hozza kellemetlen helyzetbe. Elena majd hallgathatja Ric-től, hogy kit is sózott rá - nevetett fel Caroline. 

- Majd leállítja a húgomat, ha már megunja. Ha határozott vagy Becca-val akkor visszavesz magából. 

- Azért Ric nem te vagy. 

- Kedveli a tanár urat, hallgatni fog rá. 

- Úgy legyen, különben egy idegroncs töri tanárt kapunk vissza – nevette el magát újra a lány. 

- Szóval, mi volt Katerinával? 

- Bekapta a csalit. Biztos vagyok benne, hogy mozgósította Stefánékat, hogy keressék Esthert. 

- Idióták – mondta a tömör véleményét a hibrid. 

- Kol ma nagyon nagyot alakított. Úgy záporoztak Katherine felé a sértések és fenyegetések, hogy öröm volt hallgatni, na meg annak a hazug szipirtyónak a fejét nézni. Majd felrobbant az idegtől, hogy nem tudott visszaszólni. 

- Óh, az én drága testvérem. Valószínűleg némi kielégülést érzett, miközben osztotta a lotyót. 

- Én is azt éreztem – csukta le a szemét a lány, visszaidézve a délutáni szitokáradatot. 

- Terveim vannak ma éjszakára veled szerelmem, remélem nem szeretnéd, hogy Kolt is idehívjam, hogy a kielégülésed teljes legyen – dobta le magáról a törölközőt Klaus és bemászott a szöszi mellé az ágyba. 

- Hmm…nem is tudom, ma nagyon kitett magáért – vigyorodott el Caroline. 

- Hmm…ezt a megjegyeztem drágám, még visszakapod. 

- Ugyan már te féltékenység fejedelme, tudod, hogy csak érted vagyok oda. 

- Ajánlom is te kis pimasz. 

- Ne csak dumálj, hanem cselekedj is. Mióta beléptél az ajtón epekedem érted, te szexi öregember. 

- Hát kedvesem, akkor hosszú éjszakára készülj, megmutatom neked mire képes egy magamfajta aggastyán– vetette rá magát a lányra. 

Caroline felnevetett és belesimult a férfi karjaiba. Minden egyes együttlétük egyre erősebbé tette őket, és a kapcsolatukat. A közöttük lévő szikra minden nappal fényesebben izzott. 

Ric Rebekah-val vacsorázott. Kellemes csalódás volt számára a lány. Kicsit ugyan néha szeles volt, de az ezer év nem múlt el nyomtalanul, ha kellett abszolút felnőtt módjára tudott viselkedni. Rengeteget mesélt neki a testvéreivel való közös életükről. Nyilvánvalóan nem volt az a tipikus család, de nem is lehetett mást várni, kegyetlenkedő apjuk miatt. Beszélt neki az elmúlt ezer év történelméről, amelyek a lány szavai hallatán szinte megelevenedtek előtte. 

- Nem gondoltál még rá, hogy könyvet adj ki Rebekah? Nagyon jól meséled el a dolgokat, szinte látom magam előtt a történéseket. 

- Lusta vagyok, egyébként azért mesélek ilyen jól, mert a történészek mind csak részinformációkkal rendelkeznek, de én ott voltam, úgy egészen más elhiheted. 

- Szívesen segítenék megírni, ha esetleg mégis rászánnád magad. 

- Köszönöm Ric, majd átgondolom – mosolygott a lány. 

- Remélem sikerült félrevezetni Katherine-t. 

- Biztos vagyok benne, hogy igen. Car ügyes lány, és nyomós oka van, hogy leszálljanak rólunk Damonék. 

- Úgy láttam elég jól megvannak Kollal. 

- Ühüm – dünnyögte a lány. Kedvelte Ric-et, rossz volt neki hazudni. 

- Valamit nagyon tudhat a testvéred, hogy így az ujja köré csavarta Caroline-t. 

- Ezer évesek vagyunk, elég nagy a tapasztalatunk – tért ki a válaszadás elől Rebekah. 

- Remélem nem fogja megbántani az érzéseit. Elég kemény dolgokon ment keresztül az a lány. 

- Nem hinném, hogy meg tudná bántani az érzéseit. 

- Elena és Elijah is jól kijönnek egymással. 

- Szerintem a kijönni szó ide már kevés, egyre inkább erősödnek az érzelmeik. A bátyám már bele van esve Elenába, akinek már szintén nem kell sok, hogy ugyanígy érezzen. 

- Mi van veled? Tetszik neked valaki? 

- Igen, és el sem tudod képzelni mennyire, de sajnos nem hiszem, hogy ő nőként tekintene rám. 

- Akkor mégis hogyan tekint rád? 

- Kislányként. 

- El kell ismernem, hogy most kellemesen csalódtam benned, de egyébként valóban úgy viselkedsz, mint egy gyerek. 

- Köszönöm szépen – mondta durcásan a szőke Ős. 

- Na, éppen erről beszélek – nevetett fel a tanár. 

- Ezer éves vagyok, már nem vagyok kislány. Az öreglány szó jobban illik rám. 

- Ahhoz képest jól tartod magad – nevetett tovább Alaric. 

- Ezt bóknak tekintem. 

- Gyere menjünk, te ezer éves öreglány, felajánlom a karom támogatásul – tartotta a karját a tanár, amibe Rebekah belekapaszkodott, és szándékosan kissé meggörnyesztette hátát, érzékeltetve korát. Ric vette az adást és óvatosan átkarolva támogatta a lányt, miközben mindketten hangosan nevettek.

1. díjam

Millió köszönet érte Lonzita!

Szabályok:
1. Tedd ki a képet a blogodra!                  
2. Köszönd meg, akitől kaptad!
3. Írj le hat dolgot magadról!
4. Küldd tovább öt blogírónak a díjat!
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!

1. Imádom az Ősöket!
2. Szeretek írni!
3. Imádok olvasni!
4. Imádom a macskákat!
5. Szeretem a feszültséget!
6. Kicsit rendmániás vagyok :)

Akiknek küldöm

Lonzita

Nirvana

Judit

Bianka

Phineas