Chapter 21

Végre meghoztam a 21. fejezetet is. Mindenkitől elnézést kérek a beígért időponthoz képesti késésért, de őrült napjaim voltak, és csak most tudtam befejezni.

Jó szórakozást hozzá!!!

Beetetés

 Damonék nem tétlenkedtek, péntek délutánra Katherine, immáron Elena bőrébe bújva, találkozót beszélt meg Caroline-nal a Grillben. A szöszi vámpír boldogtalan arcot vágva várta a barna vámpír megérkezését. Elena és Elijah, még csütörtök este leléptek. Barátnőjének sikerült rábeszélnie Alaric-ot, hogy vigye magával Rebekah-t, aki majd kiugrott a bőréből, és Elenát, tőle szokatlan módon, egy nagy öleléssel jutalmazta. Ő meg itt maradt csalinak, Kollal az oldalán. Nem volt a legragyogóbb a hangulat a Mikaelson villában. Klaussal ugyan kibékültek, de a hibrid még mindig kissé feszült volt öccsével szemben, aki kihívó vigyorgással vette tudomásul bátyja ingerültségét. Caroline megforgatta a szemét. „Férfiak” gondolta lesújtóan. Az ajtó felé nézett, hátha meglátja Katherine-t. Nagyon szeretett volna túl lenni ezen a találkán. Mivel Klaus féltette a lányt, nem engedte el Kol nélkül, aki a szokásos jókedvével ült mellette. 

- Ne vágj már ilyen savanyú arcot szívem, elvégre szeretjük egymást– súgta a lány fülébe a férfi, és vigyorogva átkarolta. 

- Kol – nézett rosszallóan a vámpír. 

- Nézz feltűnés nélkül balra drágám – suttogta olyan halkan az Ősi vámpír, hogy ezt tényleg csak Caroline hallhatta. 

- Tyler! – motyogta ijedten a szöszi. 

- Pár napja észrevettem, hogy követ – mondta továbbra is halkan az Ős, a lány hajába fúrva fejét, akinek ez már tényleg nagyon intim volt. 

- Elveted a sulykot –sziszegte szinte hangtalanul, de annál mérgesebben Car. 

- Mindig elvetem, kérdezd meg a testvéreimet, de most még véletlenül sem akarom, hogy meghallja a volt fiúd, hogy róla beszélünk – húzódott el egy kissé Kol. 

- Mit akarhat tőled? – nézett a vámpír a férfira. 

- Egyrészről féltékeny, másrészről az életemet teszem rá, hogy összedolgozik a haverjaiddal. 

- Stefanékkal? Miből gondolod? – kérdezte Car összevont szemöldökkel. 

- Tegnap követtem őt, miután azt hitte, hogy vége a napomnak, és már nem kell figyelnie. A panzióba ment – válaszolta susogva Kol, szemöldökét jelentőségteljesen felvonva. 

- Ezt nem hiszem el! Kérlek ne mondd el Klausnak, megölné! - temette kezeibe az arcát a lány. 

- Még nem fogom elmondani, de nagyra értékelném, ha nem úgy viselkednél, mintha éppen szakítanánk. Úgy látszik több a támogatója a Salvatore testvéreknek, mint azt gondoltuk, és nem akarhatunk éppen most lebukni, nem igaz? – csókolta meg a vámpír kezét az Ős. 

- Valóban nem – mosolygott kínkeservesen a szőke szépség. 

- Egy fokkal jobb – húzta el száját a férfi. 

- Kezd összeállni a kép, kitől hallották Stefanék, hogy te meg én együtt vagyunk – bólogatott Caroline. 

- Mindig tudtam, hogy okos kislány vagy. Nem is értem miért nem mellettem kötöttél ki – kacsintott Kol. 

- Talán pont azért nem vagyok veled, mert okos vagyok – vágott vissza Car mosolyogva. 

- Pedig mennyit nevethetnénk, és szópárbajozhatnánk, az egyebekről nem is beszélve – sóhajtotta elmélázva a férfi. 

- Jézusom Kol, nem is akarom tudni miket gondolsz – szörnyülködött a lány. 

- Car, te mit gondoltál, hogy mire gondolok? Én az egyebek alatt, csak egy kis közös túrázást, kertészkedést, és egyéb ártatlan tevékenységeket értettem. Piszkos a fantáziád kedvesem – vigyorgott Kol. 

- Te humorzsák. Komolyan mondom, nem igazán ismerek nálad viccesebb embert – nevetett fel Caroline. 

- Most tökéletes az összhang közöttünk. Szinte érzem Tyler féltékenységét – súgta a férfi, miközben a féltékeny exbarát idegesen felpattant a helyéről és elhagyta a Grillt. 

- Nem akarom őt bántani Kol! Mindegy, hogy másé a szívem, mindig fontos lesz nekem – nézett szomorúan a fiú után Caroline. 

- És én fontos vagyok neked? Még a pasidat is hajlandó vagyok eljátszani – mondta tettetett sopánkodással a hangjában a férfi. 

- Annyira hálás vagyok neked ezért a hatalmas áldozatért – fordította a szöszi a mennyezet felé a tekintetét, miközben kacagott. 

- Gyönyörű vagy, amikor nevetsz – mondta kedvesen a férfi. 

- Ne Kol, kérlek ne mondj ilyet. Tudod, hogy Klaussal vagyok – nézett kérlelően a vámpír. 

- Ne aggódj Caroline, sosem csapnálak le a testvérem kezéről, bár természetesen simán megtehetném – mondta nyegle hangon az Ős. 

 - Elképesztő az önbizalmad – sóhajtotta a szőke szépség. 

- Családi vonás – vonta meg vállát a férfi. 

- Ezzel egyet kell, hogy értsek – bólogatott serényen a lány. 

Valóban mindegyik Ősben volt valami olyan elképesztő önbizalom, amitől már-már narcisztikusnak tűnhettek azon kívülállók számára, akik nem ismerték őket annyira, mint ő, vagy Elena. 

- Egyébként, nem udvarlásnak szántam, csak megállapítottam egy tényt – mosolygott Kol. 

- Nos, akkor köszönöm – mosolygott vissza Caroline. - Hol van már Kathe….Elena? - helyesbített a lány. Megbeszélték, hogy Katherine-t egymás között is a barátnője nevén fogják nevezni, hogy nehogy eltévesszék éles helyzetben. 

- Jellemző rá, hogy késik – húzta el a száját Kol. 

- Elena nem igazán szokott…Ja, értem – bólintott Caroline. A férfi nyilvánvalóan Katherine-re gondolt. 

- Ideges vagy? 

- Nem szeretem őt. Ugye tudod, hogy bár Damon vére volt bennem, az a némber volt az, aki átváltoztatott, és utána folyamatosan megfélemlített. Többünket átvágta, amikor éppen valamit el akart érni – nézett rá a lány. 

- Ne aggódj, már a védelmünk alatt állsz, és a barátnőd is – mondta tőle szokatlan komolysággal Kol. 

- Ez a védelmezős szöveg olyan, mintha a Mikaelson maffia megbecsült tagja lennék – nevetett fel a lány. 

- Drágám, egyértelműen mi vagyunk a legöregebb, legfélelmetesebb és egyben leghalálosabb maffia család a világon, akiket ráadásul megölni sem lehet – váltott vidámabb hangnemre az Ős és megszorította a lány vállát. 

- Mivel a legfélelmetesebb család védelme alatt állok, nem is mondhatok mást, mint, hogy igazán megtisztelő, köszönöm, a felajánlott védelmet elfogadom – biccentett szertartásosan Caroline. 

- Kiváltságos vagy leányom – legyintett megjátszott gőggel Kol, amin mindketten elnevették magukat. 

- De jó kedvűek vagytok – érkezett az asztalhoz, totális Elena külsővel Katherine. 

- Elena! Mintha több száz éve nem láttalak volna! – vigyorgott Kol. Caroline pedig alig bírta visszafogni a nevetését, mivel az Ős egész pontosan több száz éve nem látta Katherine-t. 

- Elnézést, de feltartottak. Ti nem titkoljátok a kapcsolatotokat? – kérdezte szemét összehúzva a csaló, és lazán leült a „szerelmes párral” szembe. 

- Untam már a titkolózást, és amúgy is fél város erről beszél, gondoltam megragadom az alkalmat és hivatalossá teszem a kapcsolatunkat. Talán probléma drága? – kérdezte Kol, és Caroline arcára nyomott egy puszit, aki megpróbált igazán boldognak tűnni. 

- Nem az én dolgom! Csak csodálkozom Caroline-on, eddig annyira titokban akarta tartani – emelte fel kezét hárítóan Katherine, és kapzsin csillant a szeme, ami az Ős figyelmét nem kerülte el. A férfi számára nyilvánvaló volt most, hogy Katerina biztosra mehet a kettejük közötti „kapcsolattal”, bármit meg fog tenni annak érdekében, hogy Caroline-ból információkat szedjen ki. 

- Igaza van, már a fél város erről beszél, felesleges volt tovább titkolni – vonta meg vállát a szöszi vámpír. 

- Szóval, Elena miért akartál beszélni velünk? – kérdezte Kol. 

- Valójában Caroline-nal szerettem volna beszélgetni, tudod csajos dolgokról. 

- Tényleg azért rendelted ide, hogy az elkenődött sminkedről beszélj vele? – dőlt előre a férfi a nő szemébe nézve. 

- Viselkedj már Kol! Ne haragudj Elena, de néha kissé nyers, mint azt már tapasztalhattad – nézett bocsánatkérően Car. 

Katherine utálta Kolt. 500 évvel ezelőtt is egy baromnak tartotta, ez most sem változott. Nem is értette Caroline-t, hogy tudott a legidiótább Őssel összejönni. Bár Klaus sem lett volna jobb. Valójában mindegyik Őst rühellte. Elijah-tól még a hideg is kirázta. Kit érdekelt a nagy együttérzése, hogy megmentse az életét. Szánalmas bolond, aki azt mondta nem hisz a szerelemben, mégis beleesett a csapdájába. Nevetséges. 

- Akkor beszéljünk a sminkekről – vigyorgott a férfi kényelmesen hátradőlve. Szinte látta maga előtt a barna vámpír belső feszültségét. Egyértelműen szabadulni akart tőle, ami persze be is fog következni, de előtte még azért odaszúr párat ennek a szukának. 

- Tudod Elena, ahányszor látlak, mindig megdöbbenek, hogy mennyire hasonlítasz külsőleg arra a lotyó Katerinára – folytatta közönyös hangon Kol, és a szöszi vámpír megszorította a kezét az asztal alatt, egyetértését fejezve ki a megjegyzésen. - Ha nem olyan önző és manipulatív, nem esett volna bántódása senkinek körülötted, valószínűleg nem is tudnál rólunk. 

- Az életét mentette, ahogyan tudta – jegyezte meg Katherine. 

- Te most véded őt? – húzta össze a szemét Caroline. 

- Dehogy, csak valahol megértem, hogy nem akarta feláldozni magát – visszakozott Katherine. 

- Ha jobban informálódik, akkor tudta volna, hogy Elijah megmenteni készült az életét. Így viszont a bátyáim eltávolodtak egymástól, és ez az egész családunk életére hatással volt. Menekülhet Klaus elől, de egyszer utoléri a vég, e felől kétségem sincs. Ha nem valamelyik testvérem keze által hal meg, akkor én ölöm meg. Gondolom, te sem felejted el neki szerelmem, hogy ő változtatott vámpírrá – simogatta meg a szőke szépség arcát Kol. 

- Soha, melletted állok drágám– mondta Caroline, és dühösen villant a szeme. 

- Azt hittem Klaus tette tönkre a családotokat – próbálta terelni a beszélgetést az egykori hasonmás. Közben arra gondolt, hogy mielőbb el kell tűnnie a városból, mielőtt rájönnek, hogy itt van. Azt remélte, hogy lassan elcsitul a gyűlöletük irányába, és másfelé fordítják a pszichopata érdeklődésüket. Szívesen lett volna Stefan és Damon közelében, de mivel az Ősök itt táboroztak le, ennek elszállt az esélye. Menekülnie kell majd, nincs kecmec. 

- Ha Klausnak nem kellett volna újabb 500 évet várni, hogy végre hibriddé váljon, a családunk útja is egészen más irányt vehetett volna, ráadásul az a buta ribi életben maradhatott volna az elixír segítségével. Így is él, még egy darabig, de már nincs sok neki hátra – vonta fel szemöldökét Kol, és látta a barna vámpír szemében a félelmet és undort amit szavai keltettek benne. 

- Igen, Katherine követett el hibákat – nyögte ki a csaló. Nem volt ínyére, hogy ez az idegbeteg kis barom, még mindig róla beszél, és hogy ennyire ocsmány módon teszi azt. Ő meg vissza sem vághat, így is az életével játszik. 

- Szerencsére te teljesen más ember vagy Elena. Nem csoda, hogy a Salvatore testvérek akár meg is halnának érted, nem úgy mint azért az elmebeteg libáért, aki világ életében egy számító hidegszívű ribanc volt. 

- Tényleg Katherine-ről fogunk beszélgetni? – kérdezte ingerülten a barna vámpír. Utálata a mindig jóságos Elena irányába újra fellobbant. Semmi nem fájt neki jobban, mint az, hogy Damon és Stefan érzelmei erősebbek a lány irányába, mint iránta valaha is voltak. 

- Bocsáss meg Elena, de ennek a fúriának az álnoksága negatív hatással volt a családomra, nehéz az iránta érzett gyűlöletemet kontrollálni – nézett merően a nőre Kol. Katherine szemmel láthatóan tombolt belülről. Az Ős élvezettel nézte Katerina küzdelmét, ahogy próbálja visszafogni magát. 

- Szívem, tényleg beszéljünk másról – nézett a férfira Caroline szeretettel, és valóban azt érzett az Ős iránt. Elképesztően élvezte, ahogyan szapulta Katherine-t, és dicsőítette Elenát. Tudta, hogy Katherine egyik gyenge pontja a barátnője a Salvatore-k miatt. Szemmel láthatóan kínos volt számára a helyzet, és nem tehetett semmit. A szöszi vámpír némi elégtételt érzett. 

- Jól van drágám, akkor beszéljünk a sminkről! Elena, most valahogy leharcoltnak látszol, persze lehet, hogy csak a sminked nem jó. Természetesen a kedvesemé tökéletes, mint mindig – szúrt még egyet csevegő hangon az Ősi vámpír. 

- Kol, hagyj magunkra bennünket, majd később beszélünk – nézett sokatmondóan Caroline az Ősre. Túl akart lenni a beszélgetésen. 

- Rendben van szívem, majd beszélünk – adott egy kézcsókot „szerelmének” az Ősi vámpír, Katherine felé pedig pimaszul vigyorogva biccentett. 

- Kol egy kicsit nyers volt most nem? – kérdezte Katherine. 

- Arra gondolsz, amit arról a szemét Katherine-ről mondott? Semmi nyersesség nem volt benne. Remélem mielőbb halott lesz – válaszolta mosolyogva Caroline, és látta, hogy a vele szemben ülő ál-Elenának gyilkosan villan a szeme. 

- Na ja! – vigyorgott kínkeservesen a barna vámpír, és legszívesebben itt helyben kitépte volna a szöszi torkát. A hülye kis liba mit képzel magáról, csak azért mert egy Ős a pasija, eléggé kinyílt a csipája, pedig egy mozdulattal megölhetném gondolta magában lenézően. 

 - Szóval mégis miről akartál velem beszélni? – kérdezte a szőke lány. 

- Stefan és Damon megint megtaláltak és lökték a süket dumájukat. 

- Mégis melyiket? 

- Mindenből egy keveset. Az életem veszélyben van, az Ősökben nem lehet megbízni, készülnek valamire, bla-bla-bla – forgatta szemét a hazug perszóna. 

- Erről akartál beszélni? Ezt eddig is kaptuk mindketten. 

- De már megőrülök tőlük – sóhajtott fel Katherine. 

- Ne foglalkozz velük, tudod milyenek. Állandóan öljük meg az Ősöket szindrómában szenvednek. Örülnék, ha már szét lennének választva az Ősök, aggódom Kolért – vetett egy csontot a szöszi.

- Erről már régen beszéltünk, hogy állnak vele? – kapta be a csalit a barna. 

- Még mindig az anyjukat keresik, meg akarják találni, mert félnek, hogy talál valami más boszorkány vérvonalat és beteljesíti a varázslatot – hazudta folyékonyan Caroline. 

- Nincs is semmi ötletük hol lehet a nő? – kérdezte kapzsin Katherine. 

- Te is tudod, hogy nincs – húzta össze a szemét a lány. 

- Persze, hogy tudom, csak te naponta vagy Kollal, hátha tudnak már valamit – védekezett a csalárd nőszemély. 

- Sajnos nem. Remélem Damonék nem kezdik el keresni, mert belegondolni is rossz, hogy mi lesz, ha esetleg ők találják meg előbb Esthert – vágott ijedt arcot a fiatal vámpír, és élvezettel nézte, ahogy Katherine szeme felcsillan. 

- Ne aggódj Car, biztos nem így lesz – mondta álnokul az idősebbik vámpír. 

- Sajnos még arra sem találtak megoldást, hogy hogyan törjék meg a kapcsolódást. Valószínűleg azt is Esther tudná megmondani – hazudott tovább a szöszi. 

- Damon és Stefan azt mondták, hogy többször látták Kolt és Rebekah-t az erdőben. Szerintük keresnek valamit az Ősök – nézett ártatlan szemekkel az ál-Elena. 

Caroline szinte biztos volt benne, hogy ebben Tyler keze van. Ő követi Kolt, nyilván beszámolt Stefanéknak az Ős útjairól. Dühös volt a fiúra, amiért ennyire belemászott ebbe az ügybe. Féltette. Kolnál és Klausnál már így is kihúzta a gyufát. Tudta, hogy Katherine vár tőle valami választ, viszont erre nem készült fel. Nem tudta, hogy tud róla a Salvatore bagázs. 

- Azt hiszem Kol említette egyszer, hogy szeretnek Rebekah-val az erdőben járkálni, mert ezernyi emléket idéz fel – mondta jobb magyarázata nem lévén. 

- De miért gondolják úgy, hogy keresnek valamit? – ütötte tovább a vasat Katherine. 

- Mert idióta, megszállott barmok – mondta dühösen Caroline, és így is gondolta. 

- Jól van már, ne húzd fel magad, csak kérdeztem. 

- Ugye megbízhatok benned Elena? Nem akarom, hogy Damonék megtudják, hogy Kolék nem jutottak semmire az anyjuk megtalálásával, és veszélyben van az életük. 

- Hová gondolsz? Nem akarok kikezdeni az Ősökkel most, hogy nyugalom van – mondta a csúszómászó. 

- Bízom benned Elena, beszéljünk majd, de most mennem kell, ma még nem találkoztam anyuval – állt fel Caroline és tudta, hogy a nő bekapta a horgot. 

- Bízhatsz bennem, lakat van a számon. Majd beszélünk – intett búcsút a távozó szöszinek. 

Katherine gonoszul vigyorgott. Eredményes volt a találkozó, így mielőbb leléphet a városból. Az Ősök még mindig össze vannak kötve, és nem tudják, hogyan törjék meg, ezért Esther varázslata még mindig megoldásnak számít. Így két legyet ütne egy csapásra; meghalnának az Ősök, és a szöszi szíve is darabokra törne. Később Elenát is eltávolítja, és így a Salvatore testvérek újra az övéi lesznek. Lehet, hogy Tyler-t is bevonja a bűvkörébe. Egész aranyos pasi. Meg kell találniuk az Ősi boszorkányt. Vannak kapcsolatai a természetfelettiek köreiben, és jó pár boszi is akad, aki tartozik neki. Újabb ördögi mosolyt vetett, és kisétált a Grillből. 

A valódi Elena Elijah-val a tóparti házban volt. Remek estét töltöttek együtt, és a mai napon hatalmasat sétáltak az erdőben. Elena a nap utolsó sugaraival süttette az arcát. Elijah ezer évének minden nyugalmát sugározta a lány felé, aki olyan boldognak és nyugodtnak érezte magát, amilyennek még soha az életében. 

- Mire gondolsz kedvesem? – kérdezte lágy hangon a férfi. 

- Sosem voltam még ilyen boldog és nyugodt – sóhajtotta a lány. 

- Ez a hely kifejezetten ilyen hatást gyakorol az emberre. 

- Van benne valami, de én miattad vagyok ilyen. Köszönöm Elijah – nyitotta ki szemét a lány, és az Ősre mosolygott. 

- Én köszönöm, hogy itt vagy velem – állt fel a férfi és a hasonmás fölé hajolva, finoman megcsókolta a homlokát. 

- Szeretném, ha sosem múlnának el ezek a napok. Remek a társaságom, remek a ház, és Klaus nem viccelt, tényleg mindenről gondoskodott. 

- A bátyám mindig szerette a kényelmet, és a szépséget. Még sötétebb korszakában is. 

- Elképesztően, hogy mennyire szereti Caroline-t, szerintem még meghalni is képes lenne érte.

- Valószínűleg igazad van. Tudod, milyen erősen hatnak ránk az érzelmek. Időnként elveszítjük a realitás érzékünket is. 

- Remélem Caroline rendben lesz Katherine-nel. 

- Ne aggódj, vele van Kol. 

- Kol, akkora egy széltoló – nevetett fel Elena. 

- Mindig az volt, pont ezt imádták benne a nők. Minden este más nővel láthattuk. Nyughatatlan a vére. 

- Érdekes, hogy most nem csinálja. 

- A család mindenek felett. Most fontosabb, hogy megoldjuk a tölgy problémáját, és szerintem kicsit beleesett Caroline-ba is. 

- Klaus ezt nem fogja jónéven venni. 

- Ne aggódj, az öcsém ártalmatlan, sosem csapná le a bátyám kezéről a barátnődet. 

- Nem is tudná, Caroline nagyon szereti Klaust. Szépek együtt. Kár, hogy nem emberek. Gyönyörű gyermekeik születhetnének. 

- Te is szeretnél gyermeket Elena? 

- Igen. 

- Mik a terveid? 

- Nem is tudom, annyi mindenen mentem már keresztül, amik változtattak rajtam, hogy a kislányként gondosan kigondolt jövőm azt hiszem, már nem működne. 

- Ragaszkodj az álmaidhoz Elena, azok visznek tovább – simogatta meg a lány arcát Elijah. 

- Nem biztos, hogy már azt akarom, amit akkor, de majd szeretnék férjhez menni, gyereket szülni. A többi még homályos. Nagyon boldog vagyok veled Elijah, jelenleg nem érdekel más. 

- Nem kellene vámpírokkal lenned. Emberi életre van szükséged – nézett szomorúan a lányra a férfi. 

- A vámpírok az életem részei, te az életem része vagy, és semmi, de semmi nem választhat el tőled – mondta Elena, és megcsókolta az Őst. 

- Ne mondj ilyet. Magad mondtad, hogy gyermeket szeretnél, én ezt nyilvánvalóan nem tudom megadni neked. 

- Ne beszéljünk ennyire távoli dolgokról kérlek szépen. Hagyjuk, hogy menjenek a dolgok a maguk menetében. 

- Kezd elmélyülni a kapcsolatunk Elena, ezért muszáj beszélnünk erről. Nem akarlak feltartani, elrabolni az ifjúságodat, az életedet. 

- Veled vagyok a legboldogabb, semmit nem veszel el tőlem, csak adsz nekem. 

- Én is veled vagyok a legboldogabb, de.. – kezdte Elijah, de a lány a szájához érintette kezét. 

- Ne, ne gondolkodj, csak legyél itt velem – kérte csendesen Elena. 

- Bármit megtennék érted, hogy boldog legyél. 

- Akkor tedd meg értem, hogy nem beszélünk a távoli jövőről. Nem akarok erről beszélni, inkább menjünk be és dőljünk le egy kicsit. 

Rövid idő múlva, Elena szorosan hozzásimult a férfihez. Fájdalmasan facsarodott össze a szíve a teraszon folytatott beszélgetésük miatt. Tudta, hogy Elijah is ezen gondolkozik, és nyilvánvaló volt, hogy kész elengedni őt, csak hogy megélhesse álmait. De neki a férfi volt az álma. Az a határtalan boldogság, biztonság, nyugalom, amit senki más nem lesz képes megadni neki. Soha, de soha nem akarta elveszíteni a férfit. Erősen átkarolta Elijah-t, és a száját kereste. Rövidesen forró csókban forrtak össze, és Elena érezte, hogy kész odaadni magát a férfinak. Elijah érezte a lány izgatottságát. Csókja is vadabb és követelőzőbb volt, mint máskor. Tudta, hogy ez a pár nap vízválasztó lesz a kapcsolatukban, de kissé lehűtötték őt Elena tervei. Nem mintha nem gondolta volna, hogy gyermeket akar a lány, de hallani akkor is más volt. Szerette Elenát, olyan mélyen, ahogyan még sosem érzett, és éppen ezért nem akarta, hogy a lány leragadjon mellette, hogy az élete megálljon. Hatalmas önuralomra volt szüksége, de eltolta magától a hasonmást. 

- Mi a baj Elijah? 

- Nem lenne helyes, ha megtennénk. 

- Miért nem? 

- Megváltoztatná a kapcsolatunkat. 

- Ez a célom. Nem akarok mást csak téged. El sem tudom képzelni, hogy mással legyek. 

- Elena... – kezdte a férfi, de a barna szépség beléfojtotta a szót. 

- Elijah, kérlek ne lökj el magadtól – suttogta a lány, és egy könnycsepp gördült végig az arcán. 

A férfi finoman letörölte a könnyet és átölelve a lányt szenvedélyesen megcsókolta. Elena úgy simult bele a karjaiba, mintha mindig is ott lett volna a helye. Elijah szájával bejárta a barna szépség nyakát, és kezével finoman végigsimított mellének vonalán. Elena reakciója nem maradt el, és kezei a férfi ingének gombjai körül kezdtek el matatni. Szíve úgy vert, hogy azt hitte mindjárt kiszakad a mellkasából. Miután megszabadította Elijah-t ingjétől, vágyakozva simított végig felső testén. Az Ősi vámpír is kihámozta felsőjéből a lányt, és finoman cirógatni kezdte mellét. Elena belekapaszkodott a férfi hajába, és finoman megemelve annak fejét a szájához irányította férfit. Minden egymás felé tett mozdulatuk egyre nagyobb vágyat ébresztett bennük. Rövidesen a teljes ruházatuktól megszabadulva barangolták be egymást. Elijah végigcsókolta a lány teljes testét. Már alig bírt uralkodni vágyain, de hagyta, hogy Elena jelezzen mikor jó neki. Nem kellett sokáig várnia. A lány követelőzően az ágyékához nyomta sajátját, és a férfi tudta, hogy készen áll. Amikor beléhatolt mindketten megremegtek a gyönyörűségtől. Az Ősi vámpír nem siette el a szeretkezést. Minden egyes pillanatát ki akarta élvezni, és a lány minden egyes porcikáját a magáénak akarta tudni. Elena felvette a férfi ritmusát, és élvezte, hogy minden egyes lökésnél lassan, de teljesen elmerül benne a másik. Az egész szeretkezésük a teljes eggyé válásról szólt. Nem volt benne kapkodás, csak szeretet és tisztelet a másik iránt. Amikor a csúcsra jutottak egymás nyakába sóhajtva feszült meg a testük. Továbbra is egymást szorosan átölelve feküdtek. Nem akarták elengedni a másikat, és örökre az emlékezetükbe akarták vésni az átélt pillanatokat. Valóban megváltozott a kapcsolatuk, szilárdabb és meghittebb lett. 

Caroline Klaus ágyában feküdt és várta, hogy a férfi csatlakozzon. Nemsokára meg is jelent egy törölközővel a derekán. Haja vizes volt, és összevissza állt. A lány szeme felcsillant, irtó szexinek találta a férfit. 

- Nem jelenhetsz meg ilyen csábítóan, így nem tudok uralkodni magamon – mondta incselkedve a lány. 

- Drágám, én mindig csábító vagyok – tárta szét kezeit a férfi szexi mosolyt vetve a szöszire. 

- Akkora önbizalmad van, hogy az már fájdalmas –jegyezte meg Car nevetve. 

- Családi vonás. 

- Óh, Istenem, Kol pont ugyanezt mondta ma. 

- Nem hazudott. Ezer évet nem lehet túlélni úgy, hogy nincs önbizalmad. 

- Ajaj, akkor szegény Ric-et sajnálom. Rebekah tutira rástartolt. 

- A húgomnak apafigurára van szüksége. Közülünk maximum Elijah lenne alkalmas erre, de ő túl karót nyelt Rebekah számára. Alaric pont megfelelő erre. Felelősségteljes, de mégis laza. 

- Szerintem meg bejön neki Alaric, mint férfi. Fogadni mernék, hogy sorozatban hozza kellemetlen helyzetbe. Elena majd hallgathatja Ric-től, hogy kit is sózott rá - nevetett fel Caroline. 

- Majd leállítja a húgomat, ha már megunja. Ha határozott vagy Becca-val akkor visszavesz magából. 

- Azért Ric nem te vagy. 

- Kedveli a tanár urat, hallgatni fog rá. 

- Úgy legyen, különben egy idegroncs töri tanárt kapunk vissza – nevette el magát újra a lány. 

- Szóval, mi volt Katerinával? 

- Bekapta a csalit. Biztos vagyok benne, hogy mozgósította Stefánékat, hogy keressék Esthert. 

- Idióták – mondta a tömör véleményét a hibrid. 

- Kol ma nagyon nagyot alakított. Úgy záporoztak Katherine felé a sértések és fenyegetések, hogy öröm volt hallgatni, na meg annak a hazug szipirtyónak a fejét nézni. Majd felrobbant az idegtől, hogy nem tudott visszaszólni. 

- Óh, az én drága testvérem. Valószínűleg némi kielégülést érzett, miközben osztotta a lotyót. 

- Én is azt éreztem – csukta le a szemét a lány, visszaidézve a délutáni szitokáradatot. 

- Terveim vannak ma éjszakára veled szerelmem, remélem nem szeretnéd, hogy Kolt is idehívjam, hogy a kielégülésed teljes legyen – dobta le magáról a törölközőt Klaus és bemászott a szöszi mellé az ágyba. 

- Hmm…nem is tudom, ma nagyon kitett magáért – vigyorodott el Caroline. 

- Hmm…ezt a megjegyeztem drágám, még visszakapod. 

- Ugyan már te féltékenység fejedelme, tudod, hogy csak érted vagyok oda. 

- Ajánlom is te kis pimasz. 

- Ne csak dumálj, hanem cselekedj is. Mióta beléptél az ajtón epekedem érted, te szexi öregember. 

- Hát kedvesem, akkor hosszú éjszakára készülj, megmutatom neked mire képes egy magamfajta aggastyán– vetette rá magát a lányra. 

Caroline felnevetett és belesimult a férfi karjaiba. Minden egyes együttlétük egyre erősebbé tette őket, és a kapcsolatukat. A közöttük lévő szikra minden nappal fényesebben izzott. 

Ric Rebekah-val vacsorázott. Kellemes csalódás volt számára a lány. Kicsit ugyan néha szeles volt, de az ezer év nem múlt el nyomtalanul, ha kellett abszolút felnőtt módjára tudott viselkedni. Rengeteget mesélt neki a testvéreivel való közös életükről. Nyilvánvalóan nem volt az a tipikus család, de nem is lehetett mást várni, kegyetlenkedő apjuk miatt. Beszélt neki az elmúlt ezer év történelméről, amelyek a lány szavai hallatán szinte megelevenedtek előtte. 

- Nem gondoltál még rá, hogy könyvet adj ki Rebekah? Nagyon jól meséled el a dolgokat, szinte látom magam előtt a történéseket. 

- Lusta vagyok, egyébként azért mesélek ilyen jól, mert a történészek mind csak részinformációkkal rendelkeznek, de én ott voltam, úgy egészen más elhiheted. 

- Szívesen segítenék megírni, ha esetleg mégis rászánnád magad. 

- Köszönöm Ric, majd átgondolom – mosolygott a lány. 

- Remélem sikerült félrevezetni Katherine-t. 

- Biztos vagyok benne, hogy igen. Car ügyes lány, és nyomós oka van, hogy leszálljanak rólunk Damonék. 

- Úgy láttam elég jól megvannak Kollal. 

- Ühüm – dünnyögte a lány. Kedvelte Ric-et, rossz volt neki hazudni. 

- Valamit nagyon tudhat a testvéred, hogy így az ujja köré csavarta Caroline-t. 

- Ezer évesek vagyunk, elég nagy a tapasztalatunk – tért ki a válaszadás elől Rebekah. 

- Remélem nem fogja megbántani az érzéseit. Elég kemény dolgokon ment keresztül az a lány. 

- Nem hinném, hogy meg tudná bántani az érzéseit. 

- Elena és Elijah is jól kijönnek egymással. 

- Szerintem a kijönni szó ide már kevés, egyre inkább erősödnek az érzelmeik. A bátyám már bele van esve Elenába, akinek már szintén nem kell sok, hogy ugyanígy érezzen. 

- Mi van veled? Tetszik neked valaki? 

- Igen, és el sem tudod képzelni mennyire, de sajnos nem hiszem, hogy ő nőként tekintene rám. 

- Akkor mégis hogyan tekint rád? 

- Kislányként. 

- El kell ismernem, hogy most kellemesen csalódtam benned, de egyébként valóban úgy viselkedsz, mint egy gyerek. 

- Köszönöm szépen – mondta durcásan a szőke Ős. 

- Na, éppen erről beszélek – nevetett fel a tanár. 

- Ezer éves vagyok, már nem vagyok kislány. Az öreglány szó jobban illik rám. 

- Ahhoz képest jól tartod magad – nevetett tovább Alaric. 

- Ezt bóknak tekintem. 

- Gyere menjünk, te ezer éves öreglány, felajánlom a karom támogatásul – tartotta a karját a tanár, amibe Rebekah belekapaszkodott, és szándékosan kissé meggörnyesztette hátát, érzékeltetve korát. Ric vette az adást és óvatosan átkarolva támogatta a lányt, miközben mindketten hangosan nevettek.

1. díjam

Millió köszönet érte Lonzita!

Szabályok:
1. Tedd ki a képet a blogodra!                  
2. Köszönd meg, akitől kaptad!
3. Írj le hat dolgot magadról!
4. Küldd tovább öt blogírónak a díjat!
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!

1. Imádom az Ősöket!
2. Szeretek írni!
3. Imádok olvasni!
4. Imádom a macskákat!
5. Szeretem a feszültséget!
6. Kicsit rendmániás vagyok :)

Akiknek küldöm

Lonzita

Nirvana

Judit

Bianka

Phineas

Chapter 20

A 20. fejezet. Szerettem írni, remélem Ti szeretni fogjátok olvasni!
Jó szórakozást hozzá!!!

Ki kivel van?

Pár nappal később az összes Ős és a két lány éppen a konyhában készítettek közösen vacsorát a Mikaelson villában, amikor Elena telefonja csörögni kezdett.

- Ric! Mi újság van? 

- Hol vagy? Beszélnem kell veletek. 

- Ki az a veletek? Elijah-nal vagyok. Mi történt? 

- Damon és Stefan történt. Újabb remek tervet eszeltek ki. Caroline is ott van? 

- Miért lenne itt? 

- Kol. 

- Kol? Hogy jön ide Kol? 

- Ő Car udvarlója nem? 

- Jaj Ric, már mondtam, hogy nem, és Car is mondta Stefannak, sőt Rebekah is. 

- Elena, nem érdekel a mellébeszélésetek, egyébként Stefan nem vette be „az együtt vagyunk, ja bocs, csak tréfa volt” színjátékot . A lényeg, hogy beszélnem kell veletek és az Ősökkel. Lehetőleg nem nyilvánosan, és Elijah-n kívül nem bízom bennük annyira, hogy a házunkba csődítsem őket. Szóval ott van Caroline vagy nincs? 

- Itt van – mondta kelletlenül Elena, amikor a szöszi szemét forgatva bólintott.

- Odamehetnék? 

- Gyere, várunk– sóhajtotta Elena, amikor Elijah bólintott. 

- Nemsokára ott vagyok – tette le a telefont a férfi. 

- Azt hiszem szükség lesz még egy terítékre. Érkezik Alaric – jegyezte meg Elijah, a nyilvánvalót. 

- Megyek, előkészítek neki egyet, de én ülök mellé – stoppolta le a tanárt Rebekah. 

- Becca, te tényleg belezúgtál Ricbe. Mit szólnál hozzá Elena, ha összejönnének, és a testvérem lenne az úgynevezett másik gyámod? – vigyorgott Kol. 

- Kol, inkább meg se szólalj – temette arcát a kezébe Elena, de közben nevetett. 

- Klaus! Alaric továbbra is azt hiszi, hogy Caroline az öcsénk barátnője – mondta Elijah. 

- Volt szerencsém hallani – füstölgött a hibrid. 

- Miért nem hiszi el senki, hogy nem a barátom a lökött testvéretek? – kérdezte a szöszi durcásan. 

- Drágám, mindenkinek van szeme, látják mennyire összeillünk, izzik körülöttünk a levegő – kacsintott egyet Kol. 

- Ne feszítsd tovább a húrt tesó, mert a bátyánk kitépi a nyelvedet – figyelmeztette Rebekah. 

- Hagyjuk meg Alaricot ebben a hitében. Valószínűleg jobban fogadná, mint az igazságot – mondta Elijah. 

- De én nem akarom eljátszani, hogy egy pár vagyunk. Nincs semmi közöm hozzá – toppantott Caroline dühösen. 

- Megsértesz kedveském – mondta tettetett felháborodással Kol. 

- Caroline, Ric szerint nyilvánvalóan nincs okod rá, hogy itt legyél, hacsak nem… – hallgatott el Elena és mutatott fejével Kol felé, aki önelégülten vigyorgott és szöszi vámpír felé nyújtotta kezét. 

- Igen Caroline, mi másért lennél itt egyébként? Mivel Elena azt mondta, hogy itt vagy, annak valami oka csak kell, hogy legyen – mondta az Ősi vámpír lány. 

- Majd azt mondom, hogy hozzád jöttem valamiért – válaszolta a lány, és Rebekah-ra pillantott. 

- Ne haragudj édesem, de ennél még Kol is hihetőbb – jegyezte meg Klaus miközben átölelte a lányt. 

- Nem hiszem el, hogy még te is az ő pártjukon állsz – sóhajtotta Caroline.

- Sajnálom szerelmem, de igazuk van. Hagyjuk meg Ric-et ebben a hitében. Valószínűleg ezt már szinte el is fogadta, kötve hiszem, hogy rám jól reagálna. Most az a fontos, hogy elmondja, amit tud. Nekem sem tetszik jobban, mint neked – forgatta szemeit Klaus. 

- Nos szépségem, akkor kezdjünk is el bemelegíteni – vigyorgott Kol. 

- Öcsém, ha csak egyetlen illetlen mozdulatot teszel, Finn és Esther mellett landolsz az alagsorban, egy tőrrel a szívedben. Még arra sem fogom a fáradtságot venni, hogy koporsóba tegyelek – mondta fenyegető hangon a hibrid. 

- Ugyan már Nik! Kol nyilván nem fogja leteperni a barátnődet, de nem várhatod el, hogy úgy üljenek egymás mellett, mint két idegen – intette le bátyját Rebekah. 

- És ha azt mondanám, hogy barátok vagyunk? – próbálkozott még egy utolsót Caroline. 

- Az még annyira sem lenne hihető, mint hogy hozzám jöttél. Egyébként drágám, ha nem lenne Nik, Kol úgy ragadna rád, mint bélyeg a borítékra, ha ez nem lett volna eddig is nyilvánvaló – válaszolta a szőke Ős. 

- Ebből elég volt, közönséges vagy húgom – mondta élesen Klaus. Tombolt benne a féltékenység. 

 - Csak azt mondom, hogy Kol jól fogja alakítani a párodat – vonta meg vállát az Ősi vámpír lány. 

- Elég volt Becca, mindenkinek kezd kényelmetlenné válni a helyzet – jegyezte meg Elijah. 

- Nekem nem, én élvezem – emelte fel kezeit Kol. 

- Fogd be Kol – intette le Klaus. 

- Igazatok van, Stefan még Kolra sem reagált túl fényesen, és sajnos úgy tűnik, hogy megingathatatlan abban, hogy együtt vagyunk. Ha most Ric meglátna Nik mellett valószínűleg igazán rosszul fogadná. Tényleg nincs okom, hogy csak úgy itt legyek. Erről a nem létező kapcsolatról úgy látszik már a fél város tud, és eddig még senki nem akart kinyírni érte. Tutira eljut anyám fülébe is, és akkor aztán még magyarázkodhatok is, egy olyan dolog miatt, ami nincs is – sóhajtotta a fejét fogva Caroline, majd egy csókot adott Klaus szájára, és Kol felé sétált. 

- Ez a beszéd kedvesem – karolta át Kol a lányt, amit a hibrid egy elégedetlen morgással vett tudomásul. 

- Menjünk a nappaliba – javasolta Elijah. 

Pár perc múlva megszólalt a csengő. Rebekah felugrott és az ajtóhoz sietett. 

- Jó estét Mr. Saltzman, már nagyon vártuk – mosolygott csábosan a lány. 

- Jó estét Rebekah – köszönt vissza a tanár, és kényelmetlenül érezte magát a szőke Ős pillantásától. 

- Nagyon aggódtunk Önért tanár úr, örülök, hogy Elena a bátyám segítségét kérte – mondta nagy szemeket meresztve a lány. 

- Khm…köszönöm, és szerintem tegezz nyugodtan – válaszolta kínosan Alaric. 

 - Óhh, de kedves tőled Ric – mosolygott kedvesen Rebekah. 

- Igen, igen…azt hiszem – jött egyre nagyobb zavarba a férfi. 

Eközben a nappaliban Kol és Caroline vigyorogva nézték egymást, mert hallották a kinti párbeszédet, és érzékelték a tanár egyre növekvő zavarát. Elijah fejét csóválva mosolygott, Elena meg értetlenül nézett rájuk, mivel ő nem volt vámpír, így nem hallotta a kint zajló beszélgetést. Elijah csendesen elmondta neki a jókedv tárgyát, és a lány is elvigyorodott. Egyedül Klaus ült morózusan egy fotelben, és féltékenyen nézte barátnőjét. Felettébb bosszantotta, hogy nem ő ül a lány mellett, hiszen az ő szerelme. Gyűlölte ezt a titkolózást, függetlenül attól, hogy tudta, most ez a legjobb megoldás. Ráadásul tudta, hogy Kol mennyire rajong a szőke szépségért. Szétvetette az ideg, hogy más karolja át a lányt, még ha az testvére volt is. Remélte, hogy Alaric nem marad itt túl sokáig, mert nem tudta meddig tud pléhpofát vágni. 

Alaric zavartan lépett be a nappaliba, karján a ragyogó arcú Rebekah-val. 

- Ric – lépett Elena a férfihoz és átölelte. Elijah kezet fogott vele, és hellyel kínálta. 

- Alaric, engedd meg, hogy hivatalosan is bemutatkozzam, remélem, ezért nem kapok újabb tőrt a szívembe – célzott Kol a Grillben történt incidensre, és kezet nyújtott a tanárnak. - Kol Mikaelson vagyok, Caroline barátja, mint azt már tudod. 

- Szia Ric! – mosolygott a szöszi vámpír, és a föld alá akart süllyedni, amikor Kol a bemutatkozás után szorosan mellé ülve átkarolta. 

- Jó estét Alaric – biccentett Klaus is a férfinek, és újra az „újdonsült párocskára” szegezte a tekintetét. 

- Jó estét, khm…mindenkinek – intett zavartan Ric, és leült az Elijah által kínált helyre a kanapén. 

Rebekah egyből melléült, aminek hatására a tanár kissé elvörösödött, és Caroline meg Kol egymásra nézve alig bírták visszafogni nevethetnékjüket, Elenával egyetemben. 

- Azt hiszem mindnyájunkra ráfér egy ital. Ric megkínálhatlak téged is? – kérdezte Klaus, nem is annyira udvariasságból, mint inkább azért, hogy ne kelljen látnia, hogy barátnője milyen jól szórakozik testvérével. Gyűlölte, hogy ilyen féltékeny. Ezer év alatt nem volt szerencséje ehhez az érzéshez, mostanában viszont túl sokszor jelent meg az életében. 

- Köszönöm, elfogadom – húzódott el egy kicsit Rebekah-tól a vámpírvadász, amit már nem bírt tovább Car és Kol; kitört belőlük a nevetés. Alaric értetlenül nézte őket, és megállapította, hogy úgy tűnik elég jól meg vannak így együtt. 

- Ízleni fog neked, elég ütős whiskey-je van Klausnak – mondta Elena, hogy elterelje a figyelmet a két nevető vámpírról. 

- Kol, segíts – szólt öccsének Klaus, miközben gyilkos pillantást lövellt felé. 

- Ha megbocsátasz drágám – szorította meg a lány kezét az ifjabbik Mikaelson és kiosztotta a bátyja által töltött italokat. 

- Nos, Ric miért szerettél volna mindnyájunkkal beszélni? – kérdezte Elijah, miközben megfogta Elena kezét. 

- Damonnak és Stefannak támogatója akadt. Itt van Katherine – nézett körbe Alaric. 

A szobában döbbent csend lett. Elena Elijah-t nézte, mit vált ez ki belőle, de semmilyen érzelmet nem látott rajta. Caroline egy pillanatra megremegett, amit Kol észrevett, és megnyugtatásul végigsimított a karján. 

- Katerina visszamerészkedett a közelünkbe? Most élete legnagyobb hibáját követte el –villant Klaus szeme. 

- Egyetértek Niklaussal – sziszegte Rebekah. 

- Miért segít nekik? Katerina csak magára szokott gondolni, mint ezt már tapasztalhattuk– szólalt meg Elijah. 

- Damon felhívta, ő meg idejött. Nyilvánvalóan a legnagyobb vágya, hogy holtan lásson benneteket. 

- Ahogyan mi is őt – szólalt meg Kol és undorodva felhúzta orrát. 

- Tud valamit Katherine, ami segíthet Damonéknak? – kérdezte Caroline idegesen. Nem szerette ezt a nőt. Ő tette vámpírrá, és folyamatosan megfélemlítette a múltban. 

- Olyan nincs, ami közvetlenül a megöléseteket segítené, de információkat akarnak kiszedni belőled Caroline – nézett Ric a lányra. 

- Milyen információkat? Hogyan tudna ebben segíteni Katerina? – kérdezte élesen Klaus. 

- Én tudom! Úgy csinálna, mintha én lennék. Ezzel már mindenkit átvágott nemegyszer – nézett Elena Ric-re. 

- Ez a terv. Tudják, hogy sülve-főve együtt vagytok Caroline-nal, akinek Kol a barátja, aki ugyebár egy Ős. Feltételezik, hogy Katherine ki tudna szedni Elenaként pár információt belőled Car, és innen már gondolom kitaláljátok a többit – tárta szét a kezeit a tanár, és sajnálattal nézte a szöszi vámpírt. 

- Ez őrület, mégis hogyan akarják kivitelezni? Itt van Elena – vonta össze a szemöldökét Rebekah. 

- Ezért hívtak fel engem. Tiszteletben tartják, hogy nem akarok részt venni a tervükben, de annyit kértek, hogy távolítsam el a városból Elenát pár napra. 

- Mégis mit képzelnek ezek magukról? – háborodott fel a hasonmás. 

- Felajánlottam, hogy eltűnünk pár napra a városból Elena – tárta szét kezeit a férfi. 

- Miért segítesz nekik? – kérdezte dühösen a lány. 

- Azért, hogy félrevezethessétek őket. Elegem van belőlük, legalább annyira, mint nektek. Teljesen megszállottak, és most, hogy itt van Katherine újult erőre kaptak. Mind ismeritek a nő hatását. 

- Elijah kiváltképpen – vonta fel szemöldökét Kol, amit Elena egy sötét pillantással jutalmazott. 

- Nem értem. Tudtommal mindketten utálják Katherine-t – vonta össze szemöldökét Caroline. 

- Hosszú hármójuk múltja, és érzelmekkel teli. Mindegy, hogy az szerelem vagy éppen gyűlölet. Amikor Klaus megölésében segédkezett Katherine, azt sem azért tette, hogy Elena ne kerüljön veszélybe– válaszolta Alaric. 

- Katerina mindig rafinált és önző volt – jegyezte meg Kol. 

- Igaza van Ric-nek, adjuk meg nekik, amit akarnak – nézett a szobában ülőkre Klaus. 

- Caroline, elbírnál vele? Féltelek – mondta Elena. 

- A Salvatore testvérek feltételezik, hogy Elena tud Caroline és Kol viszonyáról. Így Car-nek nem kellene mindig egyedül találkoznia Katherine-nel. Kol, a barátnőd számíthat rád, ha jól gondolom – nézett Alaric az Ősre. 

- Bármit megtennék Caroline biztonságáért. Sosem engedném, hogy baja essen a szerelmemnek. Igaz drágám? – kérdezte Kol. 

Egy puszit akart adni a lány arcára, miközben a szöszi éppen felé fordította fejét, hogy szerepét játszva kedvesen rámosolyogjon. A mozdulatok szerencsétlen következménye az lett, hogy az Ős szájon csókolta a szöszi vámpírt. A szobában megfagyott a levegő. Elena kezét szája elé kapva nézett a hibridre. Elijah és Rebekah testüket megfeszítve várták testvérük reakcióját. Caroline ijedten nézte Klaust. Kol pedig bocsánatkérően megvonta vállát. Az Ősi hibrid szálfa egyenesen ült a fotelben, és meredten bámulta a két „vétkezőt”, miközben hatalmas levegővételekkel próbálta kontrollálni magát. Alaric zavarodottan bámulta az egész társaságot, nem értve a hirtelen jött feszültséget. 

- Szóval Caroline, vállalnád? – kérdezte végül a tanár. 

- Igen – nyögte a lány, de gondolatai Klaus körül jártak. Félt, hogy mit fog tenni, amikor Ric elmegy. 

- Alaric, megtisztelnél, ha velünk vacsoráznál. Közben folytatnánk a megbeszélést – mondta Elijah, arra gondolva, hogy amíg itt a tanár, Klaus nem eshet neki öccsüknek, és talán csillapodik a haragja egy kicsit. 

- Igazán nem szeretnék zavarni – szabadkozott a férfi. 

- Nem zavarsz, már készítettem egy terítéket neked is – karolt bele Rebekah, és pont arra gondolt, mint Elijah. Itt kell tartani Ric-et, ő volt most a villámhárító. 

- Akkor igazán nem utasíthatom vissza – mosolygott a férfi. 

- Menjünk az ebédlőbe. Elena, Caroline, Rebekah segítsetek feltálalni az ételt – mondta Elijah, és vetett egy pillantást bátyjára, aki még mindig ugyanabban a merev pózban ült. 

Megkereste testvére tekintetét, és finoman megrázva fejét jelezte felé, hogy ne tegyen semmi meggondolatlant. Klaus orrlyukai kitágultak, és egy pillanatra sárgára változtak szemei, majd kifújta a levegőt, és megnyugtatóan biccentett Elijah felé. 

A vacsora alatt Elena néha óvatosan a hibridre tekintett. A férfi komoran ette az ételt. Valahol megértette dühét, bár látható volt, hogy nem szándékos volt a csók, vagyis inkább szájra puszi, de valószínűleg ő sem értékelte volna, ha Elijah akár csak a szerencsétlen körülményeknek köszönhetően is valaki mást csókolna meg az orra előtt. Ric szerencsére nem vett észre semmit, de ő nem tudta az igazságot, meg azt sem, hogy normál körülmények között Klaus nem ilyen mogorva. Persze sokat segített Rebekah is, aki szemtelenül flörtölt gyámszerűségével. Elena elmosolyodott, Ric láthatóan nem értette miért is kap ilyen kitüntető figyelmet a lánytól, de udvariasan felelt a feltett kérdésekre. Elijah mosolygott húga sületlen kérdésein, és igazán csodálta férfit, hogy milyen türelmesen válaszolgat. Caroline egyfolytában Klaus tekintetét kereste, de a férfi alig nézett fel tányérjából, ha mégis, akkor is Kolt fixírozta. A legifjabb Mikaelson fivér állta bátyja pillantásait. 

- Ric, nem volt gyanús, hogy csak úgy belementél abba, hogy elvidd Elenát a városból? – kérdezte Elijah. 

- Nem! Tudják, hogy nekem Elena biztonsága a legfontosabb, és ha Katherine is feltűnik, mint Elena, abból baj is lehet. Nem hagynám őt veszélybe sodródni. 

- Elég veszélyes játékot űznek. Mi lenne, ha tényleg nem tudnánk erről, és Caroline mondjuk felhívná Elenát? – vonta össze a szemöldökét Elijah. 

- Ja igen, a telefonodat itt kellene hagynod, úgymond véletlenül, hogy Katherine használhassa – jegyezte meg Ric. 

- Micsoda? Azt már nem, hogy turkáljon benne? 

- Miért találna benne valamit? - kérdezte Kol incselkedve. 

- Töröld ki a hívásaimat Elena, és a testvéreim telefonszámát is, Rebekah kivételével. Az övét régebb óta ismered. Más nem köt hozzánk – mondta Elijah. 

- Nem szoktatok szerelmes üzeneteket küldeni egymásnak? – kötözködött Kol. 

- Kell egy másik telefon ideiglenesen, amin tudok beszélni veletek – válaszolta Elena és egy lesújtó pillantást vetett a pimasz Ős felé. 

- Majd holnap veszünk egy másikat – ígérte a tanár. 

- Még ha a telefonnal jól is zsonglőrködnek, amikor Elena visszaérne, kiderülne a turpisság, ha nem tudnék erről az egészről – húzta fel szemöldökét Caroline. 

- Addigra remélik, hogy olyan információ birtokában lesznek, ami előnyhöz juttatja őket, és Katherine már nem lesz a városban – sóhajtotta Ric. 

- Idióták – forgatta szemét Rebekah. 

- Valóban azok, de az előny nálunk van, hála Ric-nek. Élni fogunk vele, mert már nagyon unom, hogy küzdeni kell ezzel a két megszállottal – szólalt meg Klaus. 

- Mit mondtál hová viszel? – kérdezte Elena a tanárra nézve. 

- Nem mondtam semmit, erre nem is voltak kíváncsiak. 

- Igazán kedves tőlük, hogy nyűgnek tartják Elenát – jegyezte meg Caroline szarkasztikusan. 

- Hová fogtok menni? – kérdezte Rebekah. 

- Elena? – nézett a lányra a tanár. 

- Most tényleg el kell mennünk? Együtt? – húzta fel orrát a kérdezett. 

- Hogy lehetsz ilyen Elena? Remek ember a gyámod! Én szívesen mennék vele – mosolygott Rebekah, és Alaric elképedve nézte a lányt. 

Kol és Caroline összenéztek és elvigyorodtak. Klaus gyilkos pillantást küldött kettőjük felé. 

- Köszönöm Rebekah, de megértem Elenát. Nem kell együtt elmennünk. Menj Elijah-val, én meg lenézek délre addig – mondta Ric. 

- Nem bánnád Ric? Ha akarod veled tartok – mondta a hasonmás. 

- Ugyan már Elena, én sem magamat választanám a helyedben – válaszolta mosolyogva a tanár. 

- Köszönöm! – ugrott fel a lány és megpuszilta Alaric-ot. 

- Én szívesen veled tartanék Ric, mióta kinn vagyok a koporsóból csak Chicago-ban és itt Mystic Falls-ban dekkoltam. Jól esne egy kis kiruccanás – mondta Rebekah. 

- Fejezd be húgom, ne tukmáld rá magadat másra – nézett rosszallóan Elijah. 

- Igen Becca, olyan nyilvánvaló, amit művelsz – bökött egyet Kol és párszor felvonta a szemöldökét. 

- Szerintem, te ma már inkább ne szólalj meg – vágott vissza a szőke Ős, miközben Klausra sandított. 

- Ne haragudj Rebekah, de nem hiszem, hogy ismerjük egymást annyira, hogy együtt utazzunk bárhova is. Mellesleg nem vagyok a legjobb útitárs – próbálta elhárítani a lányt Alaric. El sem tudta képzelni, hogy Rebekah-val töltsön akár egy napot is. Kissé őrültnek tartotta. 

- Kényelmetlen helyzetbe hozod Alaric-ot, Becca – szólalt meg Klaus. 

- A mai nap folyamán nem először – vigyorgott Kol Caroline-ra nézve, aki elfojtotta kitörni készülő nevetését. 

- Jól van már, csak annyira unok itt lenni – sóhajtotta a lány. 

Elena némi szánalmat érzett Rebekah iránt. Túlontúl pörgős volt ahhoz, hogy sokáig egy helyben maradjon. Ráadásul Klaussal való menekülésük miatt is a változatosságot szokta meg. Eldöntötte, hogy beszél Ric-kel, hátha rá tudja venni, hogy vigye magával a lányt. Valószínűleg jót tenne a szőke Ősnek, egy kis kiruccanás, és a férfinak is egy kis színt vinne az életébe, arra a pár napra. Rebekah ezer éve él, valószínűleg olyan történelmi dolgokat oszthat meg a tanárral, amiket az nem is gondolt volna. Ezt biztos értékelné a férfi. Lehet, hogy kissé dilis a lány, de mióta nem gyűlölködnek egymásra, észrevette a jó oldalát is. 

- Elena, akkor pár napot együtt tölthetünk valahol – fogta meg a hasonmás kezét Elijah és megcsókolta. 

- Hová menjünk? – nézett elgondolkozva a lány. 

- Menjetek a tóparti házba Elijah, ott nem keltetek feltűnést. Holnap felhívom a bejárónőt, hogy készítse elő a házat pár napra. Ételt és italt is vitetek – szólalt meg Klaus és Caroline-ra nézett, aki bátortalanul visszamosolygott, felidézve az ott töltött vacsorájukat. 

- Köszönjük Klaus, igazán figyelmes tőled – biccentett Elijah. 

- Igen, köszönjük – mosolygott a hibridre Elena is. 

- Mikorra kell, hogy eltűntesd Elenát a városból Ric? – kérdezte Kol. 

- Pár napot kértek, szóval azt mondtam, hogy pénteken elmegyünk és majd csak szerdán jövünk. Addig van idejük, hogy megoldják a benneteket övező rejtélyt – mondta Alaric. 

- Tehát akkor holnapután indulunk – foglalta össze a hasonmás, izgalommal a hangjában, és megszorította Elijah kezét. 

- Köszönöm a vacsorát, igazán ízletes volt. Elena, holnap beszélünk, és mindent letisztázunk, gondolom itt szeretnéd tölteni az éjszakát. Péntektől pedig tiétek a terep – nézett Caroline-ra és Kolra Alaric. 

- Mindent köszönünk Ric – mondta Elijah. 

- További jó szórakozást – állt fel a férfi, és Rebekah is felpattant, hogy kikísérje. 

- Most hogyan tovább? Miként vezessük félre őket? – kérdezte Elena. 

- Majd holnap megbeszéljük. Most járnom kell egyet – állt fel Klaus és eliramodott. 

- Nik, várj meg – ugrott fel Caroline is, de már csak a bejárati ajtó csapódását hallotta. 

- Nem értem Nik-et. Nem tettünk semmi rosszat. Az a csók teljesen véletlen volt – vonta meg vállát Kol.

- Te azért nem bántad, nem igaz? – érkezett vissza Rebekah és csípőre tett kézzel megállt testvére fölött. 

- Te inkább maradj csendben kullancs kisasszony – vágott vissza Kol, célozva testvére tanárra való akaszkodására. 

- Én megértem Klaust. Én is megőrültem volna, ha azt látom, hogy ha csak véletlenül is, de az orrom előtt más csókolja meg azt, akit szeretek – mondta Elena. 

- De hát véletlen volt – könnyezett Caroline. 

- Adjatok egy kis időt Nik-nek. Már az is jó jel, hogy nem esett Kolnak. Ne aggódj, Caroline vissza fog jönni – mondta kedvesen Elijah. 

- Caroline, várd meg a szobájában a bátyámat, most úgy is használhatatlan lennél, még eltörnéd valamelyik lopott, de ettől még méreg drága tányérunkat. Ti meg segítsetek leszedni az asztalt – intett a többieknek Rebekah. 

Elena csendesen feküdt Elijah mellett. Sajnálta barátnőjét, kellemetlen helyzetbe keveredett. Még Klaust is sajnálta, mivel megértette feldúltságát, és mert tudta, hogy milyen erős érzelmeik vannak a vámpíroknak, valószínűleg sokkal jobban megviseli, mint egy embert. Sóhajtott egyet. 

- Valami baj van kedvesem? – kérdezte Elijah és magához húzta a lányt. 

- Csak sajnálom Caroline-t és Klaust – ölelte át a lány a férfit. 

- Ne aggódj, rendbe jönnek a dolgok közöttük. Nagyon szeretik egymást, és tényleg csak egy vétlen kis puszi volt az egész. 

- Te nem akadtál volna fenn, ha velem történik mindez? 

- Őszintén szólva kedvesem, de igen, nagyon is. 

- Én is. 

- Kell egy kis idő Niklausnak, hogy lenyugodjon. Nem csak a csók zavarta. Kol és Caroline szemmel láthatóan jól kijönnek egymással, nem érzi a biztonságot a testvérem. 

- Caroline nagyon szereti Klaust. 

- Fordítva is igaz, de Nik-nek ezer évig volt a bizalmatlanság a társa. Most olyan új érzései vannak, amiket talán emberként érzett utoljára, és az már nagyon régen volt. Meg kell tanulnia ezeket kordában tartani. Úgy gondolom, hogy egész jól csinálja, abból kiindulva, ahogyan ma uralkodott magán. 

- Helyre jön minden – bólogatott bele a sötétbe a lány. 

- A szerelem mindent legyőz – csókolta meg Elenát a férfi. 

- Remélem is – bújt a férfihoz a lány és lecsukta szemét. 

A szöszi vámpír, már legalább két órája várta Klaust, és egyre jobban aggódott. A hibrid telefonja ott virított rajzasztalán, így elérni sem tudta. Közben lezuhanyozott, hajat mosott, és már nem volt semmi teendője. Teljesen elcsendesedett a ház, Rebekah és Kol is visszavonultak. Összekuporodva ült a szobában lévő hatalmas fotelben, és becsukott szemmel hallására támaszkodva várta, hogy meghallja, mikor érkezik meg a férfi. Amikor meghallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó izgatott lett. 

- Nik! – ugrott a férfi nyakába, amikor az belépett a szobába. 

- Caroline! Még itt vagy? – tolta el magától a lányt a hibrid. 

- Hol lennék? – vonta össze szemöldökét a vámpír. 

- Nem tudom. Otthon, vagy máshol? 

- Máshol? Kol szobájára célzol? – kérdezte éles hangon Caroline, és csípőre tette kezét. 

- Nem én mondtam – vonta meg vállát a férfi. 

- Úgy látom, hogy előjött a rosszabbik éned – jegyezte meg cinikusan a lány. 

- Úgy látom, hogy nagyon jól kijössz az öcsémmel – vágott vissza Klaus. 

- Nem direkt történt az a csók – mondta dühösen Caroline. 

- Tudom, de fogalmad sincs milyen érzés volt azt látni, ráadásul tényleg baromi jól kijössz Kollal – válaszolta szintén dühösen Klaus. 

- Tudod mit, drágám! Igen kedvelem az öcsédet, mert jókat lehet vele nevetni, de ennyi. Én is kiakadtam azon, ami történt. Miattad. Egyébként nincs bűntudatom, és Kolnak sincs, mert nem volt szándékos – nyomta meg az utolsó három szót Caroline. 

- Az a kis hülye – mormogta Klaus. 

- Ne merj az öcsédre támadni, nem tehet a történtekről. Higgadj le kérlek! Itt várlak több mint két órája, és betegre aggódtam magam – mondta Caroline. 

- Nem tudom elviselni, hogy bárki hozzád érjen. Sajnálom – mondta Klaus. 

- Én sem szeretném, hogy más hozzám érjen rajtad kívül – mondta békülékeny hangon a lány. 

- Túl erősek az érzéseim irántad, alig bírom őket kontrollálni, úgy pedig végképp nem megy, hogy éppen más ölel át. Megőrültem a féltékenységtől. 

- Nik, tény, hogy az a szájra puszi nem volt része az együtt meghozott döntésünknek, hogy Kollal eljátsszuk a szerelmes párt, de nem szándékosan történt. 

- Tudom, de olyan jól szórakoztál az öcsémmel. 

- Klaus, tudod, hogy milyen bolondos, szinte lehetetlen rajta nem nevetni. 

- Világ életében nagy bohóc volt – forgatta szemeit Klaus. 

- De én veled érzem magam a legjobban. Nem értem, hogy inoghatott meg a bizalmad ennyire az irányomban. 

- A bizalom ezer évig nem volt benne a szótáramban. Ne haragudj, hogy így viselkedtem. Megígérném, hogy többet nem lesz ilyen, de akkor hazudnék. Idő kell, amíg megtanulom kezelni. 

- Addig kitartok valahogy – sóhajtotta a lány. 

- Szeretlek – ölelte meg a hibrid. 

- Én is szeretlek – bújt a férfihoz Caroline. 

- Ajánlom is. 

- Feküdjünk le, fáradt vagyok, és szörnyű napok várnak rám Katherine meg az idióta, megszállott Salvatore testvérek miatt. 

- Meg tudnám őket ölni. 

- De nem fogod, mert azzal bántanád Ric-et, Elenát és engem is. Olyan embereket, akik segítenek neked, és én, még szeretlek is. Egyébként Elena megértette a feldúltságodat. 

- Nem mondod, hogy Elena együtt érez velem? – vonta fel szemöldökét a férfi. 

- Pedig így van – nevette el magát a lány. 

- Ezt haladásnak nevezem – bólogatott a férfi. 

- Sokat fejlődtél az már biztos, és ez nem csak az én hatásom, hanem a testvéreidé, és talán még Elenáé is, sokat vagyunk így együtt, formáljuk is egymást közben. 

- Mint egy család. 

- Azt hiszem, ha Rebekah-n múlna, akkor egy fővel bővülne a családtagok száma – kacagott fel Caroline. 

- Szegény Ric, a húgom ma igazán elemében volt nem igaz? – nevetett Klaus. 

- Szerintem néha azt sem tudta szegény Alaric, hogy fiú vagy lány. 

- Köszönöm, hogy nem mentél el – simogatta meg a vámpír arcát a hibrid. 

- Most már nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen – húzta össze szemét a lány. 

- Nem is akarok. Mit szólnál egy békülős együttléthez? – vonta fel szemöldökét a férfi. 

- Belelátsz a gondolataimba – suttogta a lány, és vadul egymásnak estek.

Chapter 19

Íme a 19. fejezet, a végén meglepetéssel, de ne csaljatok olvassátok végig! :)))
Mindenkinek nagyon köszönöm az eddigi pozitív visszajelzéseket!
Jó szórakozást kívánok!!!

Lépj tovább

Másnap délután Caroline Stefannal ült a Grillben. Az ifjabbik Salvatore reggel felhívta, és kérte, hogy találkozzanak. Klausnak nagyon nem tetszett a dolog, féltette a lányt. Emlékezett még arra, amikor Stefan akár Elenát is bántotta volna, csak hogy elérje célját. A szöszi lány megnyugtatta, hogy nincs miért aggódnia, Stefan jelenleg nem a gyilkos formáját hozza, ugyanakkor nyilvánosság előtt lesznek. Egyébként is jó vele a viszonya, valószínűleg inkább csak félti őt a Kollal való „kapcsolata” miatt. Mindemellett remélte, hogy esetleg némi információhoz jut a terveikről az Ősök ellen. A hibrid továbbra sem igazán értékelte a helyzetet, de nem tudott mit tenni. 

- Szóval Stefan, mi újság van veled? Még mindig nyuszi diétán vagy? – kérdezte kedvesen a lány. 

- Mindenkinek így a legjobb, nekem is.

- Nem biztos, hogy ez a legjobb, túl hamar álltál le az emberi vérről. 

- Sajnos Caroline, vagy leállok vele teljesen, vagy teljes mértékben a rabjává válok, és nem tudok nélküle létezni, és elveszi az eszemet. 

- Ezt már tapasztaltuk – bólogatott a lány. 

- Mi van veled? Régóta nem jártál már nálunk. 

- Köszönöm jól vagyok. Elnézést, hogy kerüllek benneteket, de Damon kicsinál az állandó gyanúsítgatásaival. Nem szívesen vagyok a közelében. 

- Tudod milyen a bátyám. Mindig is bizalmatlan volt. 

- Igen, de ez most már egyre durvább nála. Olyan, mint egy megszállott. Elenát is teljesen megőrjíti. 

- Elena hogy van? Úgy tudom, nagyon sok időt töltötök együtt. 

- Igen, valóban sokat. Jól van, tényleg jól, de ezt valószínűleg amúgy is tudod, mert a múltkori bátyáddal való összezördülésünkkor kiderült, hogy állandóan Ric-től szerez információkat Elenáról. Nem próbálnád meg leállítani? – kérte a férfit a lány. 

- Ha Damon valaminek a megszállottja, akkor csak úgy tudod megállítani, ha megölöd. Egyébként egyetértek vele. Amíg Klaus itt van, addig Elena élete nincs biztonságban. 

- Hülyeségeket beszélsz. Az Ősök nem tesznek semmit. Egyébként meg, ha valóban a vére kellene Klausnak, akkor Elena élete pontosan, hogy biztonságban lenne. Egy halott lánnyal nem tudna mit kezdeni – mondta Caroline, miközben rosszul volt, hogy úgy kell beszélnie Nikről, mintha még mindig az utálók táborát erősítené.

- És szerinted normális, hogy egy vérzsáknak tartja? – kérdezte Stefan éles hangon. 

- Nem tartom normálisnak, csak a logikai bukfencedre akartam rámutatni. A valódi véleményem az, hogy nem akar semmit Elenától. Elérte a célját, ami sajnálatosan veszteségeket okozott sokunknak, de ezen változtatni már nem lehet. 

- Elég beletörődő lettél – jegyezte meg a vámpír. 

- Használhatod ezt a szót is, de tudod Stefan, néhány veszteség elkerülhető lett volna, ha mi megfelelően reagálunk, vagy nem reagálunk semmit, vagy ha nem akarunk egyfolytában visszavágni. Most nyugalom és béke van. Sem Elena sem én nem akarunk mást, mint azt, hogy ez így is maradjon. 

- Nem értelek téged. Ismerlek Caroline, a barátság a legfontosabb számodra, mégis úgy érzem, hogy az Ősöket véded, és Elenát is egy álomvilágba rángatod – sóhajtott fel a férfi. 

- Na, most álljon meg a menet! Egy pillanatig sem befolyásolom Elenát, szégyellheted magad, hogy ezt gondolod rólam! Miért nem mondod egyből azt, hogy megigéztem őt? Nem azért jöttem ide, hogy te is gyanúsítgatni kezdj! – lábadt könnybe Caroline szeme. 

- Ne haragudj, nem ez volt a célom – fogta meg a lány kezét Stefan. 

- Mégis úgy hangzott. Sosem akarnék rosszat Elenának, sem pedig nektek. Hogy jutottunk el idáig Stefan? Szétesőben van a barátságom veletek, és Elena sem véletlen, hogy nem jár már hozzátok. Miért nem álltok le? Bármit akartok tenni, az vissza fog ütni, ahogyan eddig mindig. 

- Az Ősök miatt tartunk itt Caroline - mondta csendesen a vámpír.

- Fejezd be ezt Stefan. Lehet, hogy okoztak nekünk szenvedést, de sokkal többet okoztunk mi egymásnak, és saját magunknak. Ne bújj mindig az Ősök mögé. Elena megpróbált beszélni veled, de elutasítottad, és inkább Klausra támadtál, úgy hogy még Elena életét is kockára tetted. Még ezek után is próbált neked segíteni, de te nem kértél belőle. Én is mindig ott voltam, amikor segíteni kellett nektek, az őrült terveitek kivitelezésében. Ezzel szemben Damonnal együtt gyanúsítgatni kezdtek mindkettőnket. Kiszálltunk ebből az ördögi körből. Javaslom, hogy te is tegyél így, és próbálj Elenán túllépni Damonnal együtt. Ő most tényleg  jól van, arra kérlek, hogy ne akarj visszasétálni az életébe és Damon se. Amikor te még tehetted volna, elfordultál tőle. A kapcsolatotok már sosem lenne olyan, mint régen volt. Túl sok minden történt köztetek, ami fájdalmas. 

- Klaus miatt – mondta dühösen Stefan. 

- Igen miatta kezdődött, de miattad ért így véget. Emlékezz arra, amit az előbb mondtam Stefan. Elena vissza akart kapni, de amikor vége lehetett volna az őrületnek, Mikael megölésével, te folytattad a harcot, amihez Damon is csatlakozott, végül mindannyiunkat belerángattatok, és egyáltalán nem lett jó vége. Ne csak Klaust hibáztasd! Mindannyian hibásak vagyunk – mondta a lány szomorúan. 

- Csak a bosszú maradt nekem akkoriban Caroline – nézett a lányra Stefan. 

- Szerintem meg mind itt voltunk neked, akik szeretünk téged, akikre támaszkodhattál volna! Ne tegyetek semmit, amivel újra bajba sodorjátok magatokat, vagy mindannyiunkat! – mondta feldúltan a szöszi vámpír. 

Stefan nem válaszolt. Tudta, hogy sok igazság van abban, amit a lány mond, de már mélyen beleivódott a Klaus iránti gyűlölet, és tudta, hogy addig nem szabadul meg ettől az érzéstől, amíg a hibrid él. Mindemellett továbbra is úgy érezte, hogy Caroline az Ősöket védi. Talán mégis igaza van Tylernek ezzel a Kol dologgal. 

- Caroline, van valami közöd az Ősökhöz? – kérdezte végül. 

- Megőrülök tőletek – tért ki a válaszadás elől Caroline.

- Az a hír terjed, hogy együtt vagy Kollal – bökte ki Stefan. 

- Tényleg? Ki terjeszti ezt a baromságot? – kérdezte magából kikelve a lány. 

- Ugyan drágám, nem kell tagadni – jelent meg Kol vigyorogva, majd leült Caroline mellé és átkarolva egy puszit nyomott az elképedt szöszi arcára. 

Stefan meghökkent. Caroline egy pillanatig riadtan nézett, majd bosszúsan próbált meg Kol ölelő karjából szabadulni, de az nem engedte. 

- Szóval Stefan, ki a jó hír terjesztője? Igazán büszkeséggel tölt el, hogy a város legszebb lánya a barátnőm. Szeretném megköszönni annak, aki kiszivárogtatta. Az én drágaságom még titkolni akarta egy ideig a kapcsolatunkat, de én már nagyon szerettem volna nyilvánosan is megjelenni vele – mosolygott pimaszul az Ős. 

- Nem vagyok a barátnőd. Befejeznéd, hogy kínos helyzetbe hozol? – kérdezte a szöszi még mindig küzdve, hogy kiszabaduljon. 

- Igen Kol, viselkedj már az Istenért! – érkezett meg Rebekah. 

- Igazi hangulatgyilkos vagy Becca, pedig már éppen kezdtem élvezni a helyzetet – vigyorgott Kol, és levette a lányról a kezét. 

- Bocsáss meg a testvéremnek Stefan, nincs Caroline-nal, és nem tehet róla, hogy elmebetegnek született– mosolygott Rebekah, és leült az összezavarodott vámpír mellé. 

- Ne haragudj Caroline, de ezt nem hagyhattam ki – nyomott egy csókot a lány kezére, aki  a szemét forgatva csóválta fejét. 

- Régen láttalak Stefan, mi újság van veled? – kérdezte csevegve Rebekah. 

- Az egész családotok pszichopata – mondta válasz helyett a vámpír. – Te ezeket védted Caroline? 

- Védtél bennünket? Repes a szívem a boldogságtól – mondta Kol alélt hangon. 

- Otthon akadhat némi problémája a szívednek – húzta fel szemöldökét sokatmondóan Rebekah, de az Ős csak vigyorgott. 

- Nem védtem őket, azt mondtam el, amit gondolok, és bármilyen idiótán viselkedett Kol az előbb, ez a véleményemen nem változtat – rázta meg fejét a szöszi. 

- Nem értelek Rebekah! Utálod Caroline-t és Elenát is, mégis egy asztalnál ültél velük a múltkor. Most nem hagytad, hogy teljesen kínos helyzetbe hozza őt a testvéred, pedig te igazán élvezed az ilyesmit. Mégis mi változott? – nézett a szőke Ősre Stefan. 

- Ajjaj, úgy látszik, hogy összeesküvést sejt valaki a dolgok mögött – jegyezte meg szemtelen hangon Kol, és Caroline-ra kacsintott.

- Ne ess túlzásokba Stefan! Nincs minden tettünk mögött sötét gondolat. Ha már itt élünk, akkor megpróbálunk beilleszkedni, és rajtad meg a bátyádon kívül, leginkább őket ismerjük. Valahol el kell kezdeni, és valljuk be őszintén, nálatok jobb társaság a két leányzó. Miért kell mindig az utálatról, a gyűlöletről fecsegni? Ami történt megtörtént, változtatni nem lehet rajta. Én túlléptem az utálaton, inkább próbálok pozitívan hozzáállni. 

- Ez nem így szokott működni – vetette oda Stefan. 

- Azért, mert te képtelen vagy megszabadulni a Klaus iránti gyűlöletedtől? Lépj túl rajta! – legyintett Rebekah. 

- Egyetértek Stefan! Felemészted magad! Jobbat érdemelsz, egy gyűlölettel teli életnél. Fogadd meg amit Rebekah mondott, próbálj meg túllépni rajta – nézett könyörgő tekintettel Caroline a férfira. 

- Mióta értesz te egyet ezzel az őrült nőszeméllyel? Egyáltalán minek álltatok velük szóba a múltkor is? – kérdezte éles hangon a vámpír. 

- Nem hallottad mit mondott az őrült testvérem és Caroline? Juss túl a gyűlöleteden – tárta szét kezeit szertartásosan Kol. 

- Miért ültök itt ti ketten? Ez egy magánbeszélgetés – emelte fel hangját Stefan. 

- Amikor a nevemet emlegetik, onnantól kezdve már rám is tartozik – mondta pimaszul az Ősi vámpír. 

- Többet nem fogjuk emlegetni. Elhúzhatsz – mondta Caroline, a szemeit forgatva. 

- Ahogy kívánod kedvesem, majd még látjuk egymást – állt fel az asztaltól Kol, és meghajolt Caroline előtt. 

A lány alig tudta eltitkolni a mosolyát. Piszok mérges volt rá az előbbi mutatványa miatt, de ugyanakkor szerette, hogy ilyen bolondos. 

- Viszlát Stefan! Caroline, majd beszélünk – biccentett Rebekah. 

- Nos Stefan, elhiszed végre, hogy nincs semmi közöttem és Kol között? 

- Már megint a nevemet hallom – hangzott fel valahonnan az Ős hangja, amit csak Caroline és Stefan vámpírhallása érzékelt. 

- Kopj már le Kol! – mondta bele a levegőbe a lány, és újra a mosolyoghatnékja támadt, de a vele szemben ülő vámpírra nézve, inkább visszafogta magát. 

- Nem szeretném, ha te vagy Elena közelebb kerülnétek hozzájuk. Veszélyesek, kiszámíthatatlanok, és kegyetlen gyilkosok. Mindnyájan, még Elijah is. 

- Ó, szóval ez leginkább Elenáról szól, és arról, hogy segítséget kért Elijah-tól? – vonta fel szemöldökét a szöszi. 

- Mindkettőtökről szól. Nem mintha megérteném Elenát. Elijah elrabolta, az elmebeteg húga kezére adta, és…. – mondta Stefan, de Caroline beléfojtotta a szót. 

- Elég ebből! Elijah-nak, és csakis neki köszönhetjük, hogy Alaric még él. Téged és Damont jobban lefoglalt, hogy az Ősök nem létező tervével foglalkozzatok, és nem jutottatok egy lépéssel sem közelebb Richez. Szóval ne merj Elena döntése felett ítélkezni, vagy akár magán Elenán! – emelte fel figyelmeztetően a hangját a vámpír lány. 

- Sosem tenném, de akkor is veszélyes lépés volt. 

- Megfájdul tőled a fejem Stefan. Elmondanád, hogy mégis mit tett volna Elenával? Mióta kihúzta a tőrt Elijah-ból, egy jó kapcsolat alakult ki közöttük. Lehet, hogy azon az ominózus napon elragadta Elenát, de arra személyes oka volt. Te sem nézted volna tétlenül, ha megtudod, hogy meg akarnak ölni téged és Damont. Nem az ő pártját akarom fogni, csak megértem miért csinálta. 

- Túl jó szíved van Caroline. 

- Egykor neked is az volt, mostanra viszont az egész lényedből árad a szomorúság, a harag és a gyűlölet. Nagyon szeretlek Stefan, fáj érted a lelkem. Tudod, hogy ez vámpírként mennyivel erősebb érzés, mint emberként! – fogta meg a vámpír kezét a szöszi. 

- Én is szeretlek téged, csak féltelek – mondta a férfi, és megszorította a lány kezét. 

- Nincs mitől féltened, és Elenát sem. Kérlek szépen, hagyd ezt az Ős mizériát – nézett kérlelőn Caroline. 

- Nem akarunk semmit az Ősöktől – hazudta a vámpír. 

- Stefan annyira jó lenne, ha tényleg igaz lenne, amit mondasz. Nem nyerhettek! Sosem nyertünk, maximum kissé megnyirbáltuk a soraikat, aminek a vége az lett, hogy ezerszeres erővel ütöttek vissza. Féltelek téged, még a kék szemű ördögöt is, pedig meg sem érdemli! – mondta csendesen Caroline. 

- Nem hazudtam, nincs tervünk az Ősök ellen – válaszolta Stefan, és ebben igazat mondott, mert tervük még valóban nem volt, mivel nem tudták hogyan lehetne kiiktatni Klausékat. 

Caroline nem akarta tovább feszegetni a témát. Nem lett volna értelme. 

- Szóval mi van az örök gyanakvó bátyáddal? Néha még kirúg a hámból? – kérdezte a lány, célozva Damon kilengéseinek emberi áldozataira. 

- Mióta nincs Elena, kevésbé tartja magát kordában, de azért még nem kanászodott el teljesen – vonta meg vállát Stefan. 

- Nem is vártam, tőle mást – forgatta szemeit a lány. 

- Damon az Damon marad, míg világ a világ – tárta szét kezeit Stefan, és Caroline felnevetett. 

A nap további részében már nem jött fel az Ős téma, és az egyéb viszonyok. Inkább csak nosztalgiáztak. 

Estefelé Elijah tiszteletét tette Elenáéknál, Alaric segítségét kérve. 

- Elijah, kedvellek téged, és köszönöm, hogy megmentetted az életemet. Külön köszönöm, hogy Elenát boldoggá teszed, de nem tehetem meg, hogy kémet játszom. Damon a barátom, Stefant is nagyon kedvelem. Ha most elárulom őket, és ez kiderül, márpedig biztos így történne, elveszíteném őket. Így is osztanak meg velem információkat, legyen elég ennyi. Kérlek, ne vonjatok bele jobban a harcaitokba, egyébként is belefáradtam már az állandó meccsekbe – nézett a vámpírra Ric. 

- Teljes mértékben megértelek, és nem kényszerítenélek semmire, amit nem akarsz – mondta az Ős és elismerően biccentett egyet. Szerette az olyan embereket, mint Alaric. Becsületes, hűséges, törődő. Nagyon nagy erények voltak ezek a szemében. 

- Ric, féltem Damont és Stefant, ha tényleg tesznek valamit, abba bele is halhatnak. Nem várhatod el egyik Őstől sem, hogy ölbe tett kézzel nézzék a dolgokat – nézett esdeklő tekintettel Elena. 

- Tudom, hogy mindnyájatok élete a tét, de nem kellene aggódnotok, hiszen nincs olyan dolog ezen a világon, ami árthatna nektek. Nem igaz? – nézett Elijah-ra a tanár. 

- Nem tudunk róla, de nem akarunk felesleges konfliktusokba keveredni. A testvéreim nem olyan türelmesek mint én, könnyen eljár a kezük, és az végzetes bárkire is emelik – válaszolta Elijah. 

- Mi csak nyugalmat akarunk Ric, de Damon és Stefan megszállottak lettek – mondta a hasonmás. 

- Elijah, nagyon nehéz helyzetben vagyok. Valójában én is Klaus halálát akarom, hiszen Elena egy élő vérbank számára. 

- A testvérem már nem akarja Elena vérét. 

- Ezt el is hiszed neki? 

- Ezer éve ismerem, tudom, hogy igazat mond. Egyébiránt sosem hagynám, hogy bántsa Elenát. Soha! – fogta meg a lány kezét, aki kissé zavarba jött, mert bár Ric rájött a kettejük között lévő dologra, de más, hogy most látja is ezt. 

- Klaus őrült, antiszociális személy. 

- Nos, egy kissé mindnyájan azok vagyunk, és ez alatt nem csak a családomat értem, - bár mi kifejezetten jó példái vagyunk ennek - hanem szinte az összes vámpírt. A legtöbben nem akartak vámpírrá válni, hanem csak úgy megtörtént velük. Mi sem akartunk, apánk kényszerített bennünket. Az érzelmek felerősödése is nehezíti a beilleszkedést. Idő kell hozzá. Klaus megszállott volt ezer évig, sok esetben remete életet élt. Most kezdte el megtalálni a helyét. 

- Ric, Klaus tényleg nem akarja a véremet, én hiszek Elijah-nak. 

- Adjatok egy kis időt nekem, át kell gondolnom a dolgokat – kérte a férfi. 

- Természetesen– ugrott fel a lány a helyéről, és átölelte a tanárt. 

- Elég legyen már! – nevetett fel a Alaric. 

- Nos, akkor azt hiszem én megyek is – állt fel az Ősi vámpír. 

- Elijah, nem ennél velünk, kész a vacsora! Szívesen megismerném egy kicsit jobban Elena udvarlóját – nézett az Ősre Alaric. 

- Ric! Ne hozd már zavarba, engem meg pláne ne – mondta elvörösödve Elena. 

- Elfogadom a meghívást, köszönöm. Nem hozott zavarba kedvesem, ez így természetes. Ha felelősséggel tartoznék valakiért, én is tudni szeretném, hogy ki udvarol neki, mik a szándékai és így tovább. 

- Neked könnyű lenne, csak megigéznéd, és már fújná is az igazságot – mondta nevetve Elena. 

- Néhány vámpír tulajdonság időnként nagyon hasznos tud lenni – mosolyodott el Elijah és megpuszilta a lány arcát. 

- Elena! Segíts teríteni. Elijah, megtennéd, hogy kinyitod ezt az üveg bort? – kérte Alaric. 

- Ha tudtam volna, hogy itt is vacsorázom, akkor hoztam volna, úgy illendő. 

- Szerintem lesz még rá alkalmad – mondta Alaric mosolyogva. 

Klaus idegesen járkált. Többször hívta Caroline-t, de ki volt kapcsolva. Testvérei elmondták, hogy találkoztak a lánnyal és Stefannal a Grillben. Rebekah Kol magánakciójáról is beszámolt, amit a hibrid nem igazán értékelt, de hát Kol az Kol. Egy tréfát sem hagyna ki. Kint már sötét volt, és kezdett egy inkább aggódni. Amikor meghallotta az ajtót nyílni, egy szempillantás alatt ott termett. 

- Caroline! Már kezdtem aggódni. Ki van kapcsolva a telefonod – mondta szemrehányóan a férfi. 

- Kikapcsoltam a telefonomat, hogy nyugodtan tudjunk beszélni Stefannal. Mondtam, hogy ne aggódj miattam – bújt oda Klaushoz a lány. 

- A lényeg, hogy itt vagy – fújta ki a levegőt a férfi. 

Egymást átölelve sétáltak be a nappaliba. A hibrid töltött mindkettőjüknek egy kis whiskey-t, majd leült Caroline mellé és átölelte. 

- Rebekah mesélt Kol kis ügyködéséről. Sajnálom drágám – nézett bocsánatkérően a szöszire. 

- Ne sajnálkozz, így utólag visszagondolva, kicsit talán még vicces is volt a dolog. Stefan arcát sosem felejtem el, ahogy a mindig szomorú arca döbbentre változott. Elképesztő nagy bohóc a testvéred – mondta Caroline. 

- Mi volt Stefannal? 

A szöszi elmesélte a vámpírral folytatott beszélgetésüket. 

- Szóval úgy gondolod, hogy készülnek valamire, de még nincs tervük, mert nem tudják hogyan pusztíthatnak el bennünket? – vonta össze szemöldökét Klaus. 

- Ismerem Stefant. Jobban, mint ő képzelné. Biztos, hogy így van – bólogatott Caroline. 

- Nem értem őket. Nincs támogatójuk, csak ketten vannak velünk szemben. Egyszerűen esélyük sincs. 

- Annyira sajnálom Stefant. Rossz volt ránézni. Sokkal többet érdemel annál, mint hogy egész életében téged gyűlöljön. Damonnak is túl kellene lépni ezen. Továbbá Elenán is. 

- Időt kell adni nekik kedvesem. Gyűlölet, szerelem, mindkettő nagyon erős érzés. 

- Szeretem őket Nik, rossz látni, hogy ilyen állapotban vannak – mondta halkan a lány. 

- Magukon és egymáson kellene, hogy segítsenek, de amíg egymást hergelik ellenünk, addig esélyük sincs arra, hogy kimozduljanak ezen állapotukból – simogatta meg a szöszi fejét a férfi. 

- Igazad van, de mondani könnyű, tudod milyen az, amikor egy vámpírban bizonyos érzések ennyire erősen tombolnak. Fojtogató tud lenni, és nehéz kikeveredni belőle. 

- Caroline, ha segíteni akarsz nekik valami módon, nem vagyok ellene, de nagyon vigyáznod kell magadra. Lehet, hogy eloszlattad Stefan gyanúját a velünk való kapcsolatodról, lehet, hogy nem. Nem akarom, hogy bármi bántódásod essen, mert akkor mindkét Salvatore-t apró miszlikbe szaggatom. 

- Talán Stefan szívesen venné, ha segítenék, de nem vagyok benne teljesen biztos. Damon meg még azt sem ismerné el, hogy bajban van. Most, hogy nincs Elena, kirúg a hámból csillapítva a fájdalmát, ártatlanok vérével. 

- Hmm…na, ezért irigylem – mondta sóhajtva a hibrid. 

- Nik! – szólt rá a lány, és a rásózott egy nagyot a férfi mellkasára. 

- Sajnálom szívem, de ezer évig élők vérét ittam, nehéz megszokni, hogy francos műanyag tasakokból táplálkozzam. Nem ítélhetsz el ezért. Ne mondd, hogy neked nem esne jobban emberekből inni? Mindannyiunkban ott a vérszomj. 

- Jobban esne, sosem állítottam, hogy nem, de hatalmas önkontrollom van e téren. Nem akarok ártatlan embereket bántani – mondta felháborodva a lány. 

- Nyugalom drágám, idejét sem tudom, hogy mikor ittam utoljára emberből. Veled vagyok, melletted állok, és kontrollálom magam – tárta szét kezeit az Ős. 

- Nagyon ajánlom, hogy így is maradjon – emelte fel kezét figyelmeztetően Caroline. 

- Ne aggódjon, Ms. Kontroll – forgatta szemeit a hibrid. 

- Fel kellene hívnom Elenát, ma még nem is beszéltünk - mondta elgondolkozva a lány.

- A barátnőd otthon van, Elijah pedig náluk vacsorázik. Ric meghívta, hogy jobban megismerje Elena udvarlóját – emelte meg párszor szemöldökét jelentőségteljesen a hibrid. 

- Ric eddig talán csak kedvelte, de ezután imádni fogja Elijah-t. Beszéltek vele? 

- Igen. Időt kért. Megértem őt, jelenleg két tűz között van – vonta meg vállát Klaus. 

- Ricben megbíznak Damonék, ha nem is lép be a kivégzőosztagba, akkor is lesz neki néhány infója, ami segíthet nekünk – mondta Caroline. 

- Te mikor szeretnél bemutatni anyukádnak? 

- Már ismered anyukámat – tért ki a válasz elől a lány. 

- Szerelmem, ne terelj, tudod hogyan értem. 

- Majd akkor, ha ez az egész fehér tölgyes dolog befejeződik. Előbb semmiképpen sem. 

- Félsz, hogy feldobom a talpam? – vonta fel szemöldökét Klaus. 

- Nincs olyan szerencsém, nem igaz? – nevetett fel a lány. 

- Szóval te szeretnél lenni a víg özvegy? – húzta össze a szemét a férfi.

- Hmm…nem hangzik rosszul – nézett elgondolkozva Caroline, miközben mosolygott. 

- És hogy hangzik, egy forró és szenvedélyes éjszaka velem? – kapta fel a lányt a férfi. 

- Mindennél jobban a világon, de egynél több éjszakát szeretnék– suttogta bele Caroline Klaus nyakába. 

- Sose feledd, hogy miénk az örökkévalóság szerelmem – suttogta vissza a férfi, és pár másodperc múlva, már a férfi ágyán fekve élvezték egymást. 

Damon kiterülve feküdt a kanapén, és megpróbált kikapcsolni, ami nem igazán sikerült neki. Stefan elmesélte neki a szöszivel való találkozását, és ez nem derítette jobb kedvre. Tudta, hogy a lánynak jó pár dologban igaza volt, de ami letaglózta az az, hogy Elena jól van. Persze örült neki, hogy jól van, de érezte, hogy van valami a lány életében, amitől jól lett, és ez nem ő volt, még csak nem is a testvére. Szívébe nyilallt a fájdalom. Annak a kis pszichopata barom Kolnak igaza volt valamelyik nap, tényleg mindig olyan szekér után fut, amelyik nem veszi fel. Sóhajtva állt fel, és újabb adag alkoholt töltött magának. Már éppen újra kényelembe helyezte volna magát, amikor kopogtak. Kelletlenül ment az ajtóhoz, nagyon nem volt kedve senkihez. 

- Elena! – mondta meglepetten. 

- Próbáld újra! – szólalt meg az ajtóban álló lány, és egy pimasz mosoly kíséretében kihívóan az oldalára tette a kezét. 

- Katherine! 

- Hívtál, hát itt vagyok! – lépett be az 500 éves vámpír az ajtón.