Sugarplum Stories TVD Fanfic: Klaroline, Elejah, Originals etc. - Az oldalon található történet saját írás, a The Vampire Diaries című sorozat alapján készült. A karaktereket onnan kölcsönöztem. Az oldal semmilyen kapcsolatban nem áll a sorozattal.

2012. október 22., hétfő

Chapter 38

Ezt a részt nagyon jó volt írni, remélem tetszeni fog nektek!!!
Jó szórakozást kívánok!!!

Titkok, amik rossz fényt vethetnek ránk...

Damon gondolataiba mélyedve ült a nappaliban, kezében a szokásos whiskey-jével. A gondolatai Elena körül jártak. Teljesen megváltozott a lány, mióta Elijah-val van. Damonnak el kellett ismernie, hogy jó irányt vett. Határozott és kiegyensúlyozott lett, na meg szebb volt, mint valaha. Tulajdonképpen öröm volt ránézni. Nyoma sem volt benne a bizonytalanságnak. Egy felnőtt és boldog nővel állt szemben az ember. Amikor a lány vámpírságának másnapján elmentek hozzá, Elena beszélni akart vele. Vámpírként lehullott a lepel az igézéséről, amikor elmondta neki, hogy szereti, de nem érdemli meg, viszont az öccse igen. A lány könnyekkel a szemében mesélte el neki, hogy emlékszik. Persze ő most sem tudott kibújni a bőréből, és közölte Elenával, hogy felesleges könnyeket ejtenie valami olyan miatt, ami már nem számít neki. A lánynak nem igazán estek jól a szavai. Azt mondta mindig számítani fog neki ő is és Stefan is. Sosem feledi el az együtt töltött időt. Sem a rossz, sem a jó emlékeket. Azt sem bírta ki, hogy a lány fejéhez ne vágja, hogy ez pontosan aznap történt, amikor Elijah-tól megmentették őt, most meg vele osztja meg az ágyát. Sajnálatos módon a beszélgetést meghallotta Klaus, aki kidobta a villából és közölte vele, hogy többet nem is akarja ott látni. Damont nem kifejezetten érdekelte, hogy nem látják szívesen a villában, az viszont igen, hogy a szavai nyilván eljutottak Alaric fülébe is. Nem akarta elveszíteni újra a barátját, viszont az nem segített a dolgon, hogy durva volt a lánnyal. Nem érdekelte, hogy nem övé Elena, de az egyetlen barátja igen. 
- Mindig elszúrom a dolgokat – mondta hangosan. 
- Ahogy mondod bátyám – ült le mellé Stefan. 
- Nem kértem kommentárt. 
- Minek kellett beszólnod Elenának? Mi értelme volt? 
- Nem tehetek róla, tudod milyen vagyok. 
- Igen Damon, sosem tudod mikor fogd be. Elena most haragszik és nyilván az egész család is. 
- Nem érdekel Elena haragja és a családé, az zavar, hogy Ric is tudja dolgot. 
- Úgy tűnik meg kellene tanulnod visszafogni magad. Mit gondolsz Ric még hányszor bocsátja meg neked, hogy beszólsz a gyámleányának? – vonta fel szemöldökét Stefan. 
- Remélem még most utoljára meg fogja. Többet nem beszélek Elenával. 
- Azzal Elenát bántod meg. Miért nem tudsz vele normálisan beszélni? Gondolod nekem nem fáj látnom őt Elijah-val? Fáj, de ugyanakkor azt látom, hogy Elena olyan boldog, amilyenné én sosem tudtam volna tenni és te sem. Ezt tartsd szem előtt Damon. 
- Sajnálom, hogy nem vagyok olyan jó ebben, mint te öcsi. Egyébként van szemem. Én is látom a boldogságát és azt, hogy felnőtté vált Elijah mellett. Különben is elmegyünk, nem kell találkoznom vele többet. 
- Ennyire bánt még mindig Damon? 
- Nem azzal van a bajom, amit felé érzek. Azok szépen lassan elcsitulnak, inkább azzal van a bajom, hogy olyan emberrel van, aki átverte, akinek a családja rosszat akart neki. 
- Tudom mire gondolsz, ez engem is bánt, de el kell fogadnunk a tényeket. Elena szerelmes Elijah-ba és mindketten tudjuk, hogy ő nem rossz ember. Ő a legjobb ember az Ősök közül. 
- De a legkegyetlenebb is! 
- Szerintem ebben ne próbáljunk közöttük listát állítani – mosolyodott el Stefan. 
- Egyszerűen hihetetlen, hogy három olyan jellemmel bíró személy, mint Alaric, Elena és a szöszi a tagjai lettek az elmebeteg királyi családnak – rázta meg a fejét Damon. 
- Így kimondva elég hihetetlenül hangzik – állt fel Stefan, mert kopogtattak az ajtón. 
- Vársz valakit? Mert én nem – kérdezte Damon. 
- Én sem – vonta meg vállát az ifjabbik Salvatore, majd ajtót nyitott. 
Az ajtóban Elijah és Klaus álltak. A hibrid vigyorogva nézte a vámpírt, a komoly Ős pedig biccentett egyet. 
- Szép napot Stefan! Örülök hogy itthon talállak. Damon is itt van? – kérdezte Elijah. 
- Igen – válaszolta meglepetten Stefan. 
- Bemehetnénk? – kérdezett tovább Elijah. 
- Meg tudnánk állítani benneteket? – érkezett az ajtóhoz Damon. 
- Még mindig nem javult a modorod kiskomám – szólalt meg Klaus. 
- Csak beszélni szeretnénk veletek – tárta szét kezeit az Ősi vámpír. 
- Gyertek be – állt el az útból Stefan. 
- Egy whiskey? – kérdezte Damon, miután helyet foglaltak a nappaliban. 
- Nem köszönöm – rázta fejét Elijah. 
- Én kérek – vigyorgott Klaus. 
- Szóval? Mi járatban vagytok? – kérdezte Stefan. 
- Katerina is itt van? – nézett a testvérekre a hibrid. 
- Nincs, azt mondta a városba megy – válaszolta Damon. 
- Nem Elenával kellene lenned most? – nézett Elijah-ra Stefan. 
- Elena Kollal van – válaszolta testvére helyett Klaus. 
- Otthon hagytátok a pszichopata öcsétekkel? – vonta fel szemöldökét a kék szemű vámpír. 
- Kezd elegem lenni a bárdolatlanságodból – mondta fojtott hangon Elijah. 
- Damon, jobb ha tudod, hogy az öcsénk elég bosszúálló típus. Ha elmondom neki, minek nevezted rád száll, és hidd el, ezt nem akarod magadnak, kérdezd csak Katerinát – csóválta fejét hidegen mosolyogva Klaus. 
- Fogd már be! – nézett Damonra Stefan. 
- Hallgass az öcsédre – bólogatott Klaus. 
- Szóval mi járatban vagytok? – kérdezte negédesen Damon. 
- Tudtok anyánk és Finn koporsójáról, és eléggé ellenségesek vagytok velünk. Számíthatunk tőletek valami újabb atrocitásra? – kérdezte nyíltan Elijah. 
- Nem fogjuk elmondani senkinek és nem készülünk ellenetek semmire – válaszolta Stefan. 
- Mik a terveitek? – kérdezett tovább Elijah. 
- Nemsokára elhagyjuk a várost. Valószínűleg Európába utazunk – mondta Stefan. 
- Mi közötök van hozzá? – kérdezte Damon. 
- Nem bízunk bennetek – nézett a hibrid a testvérekre. 
- Mintha mi bízhatnánk bennetek – vetette oda Damon. 
- Veletek ellentétben, mi nem próbáltunk ellenetek fordulni már egy jó ideje. A bizalmunkba fogadtunk benneteket azzal, hogy beengedtünk a házunkba – mondta Elijah. 
- A segítségünkre volt szükségetek – szúrt egy újabbat a kék szemű vámpír. 
- Valóban így volt és köszönjük a segítségeteket – válaszolta az Ős. 
- Nem, nem volt így. Akkor alakítottuk így a tervet, amikor Stefan felhívott. Eszünk ágában sem volt igénybe venni a segítségeteket – emelte meg hangját Klaus. 
- Tényleg, akkor minek kellettünk Sage-hez? – kérdezte szemtelenül Damon. 
- Felesleges volt a segítségetek, mivel a feladatotok az volt, hogy védjétek meg Elenát. Ez nem sikerült nem igaz? – vonta fel szemöldökét Klaus. 
- A ti hibátok, hogy ez történt, mert annyi az ellenségetek, hogy megszámolni sem lehet – vágott vissza Damon. 
- Nem tetszik a hangnemed – vicsorgott a hibrid. 
- Nekem meg nem tetszik, hogy a barátaink örökre veszélynek lesznek kitéve miattatok, hogy döglenétek már meg – vörösödött be a szeme az idősebb Salvatore-nak és támadni készült. 
- Elég ebből! – állt fel Elijah és elkapta a kék szemű vámpír nyakát. 
- Ne bántsd! – indult felé Stefan, de Klaus lecsapott rá. 
- A gyűlöletetek irányunkba egy cseppet sem enyhült. Biztos vagyok benne, hogy az első adandó alkalommal elárultok bennünket. Ez nem jó hír nektek – mondta Klaus mosolyogva miközben megszorította Stefan nyakát. 
- Igazad van, gyűlöllek téged! – tört ki Stefan. 
- Gyerünk öljetek csak meg! Azt hiszitek nem tudom, hogy ezt akarjátok? – nyögte Damon. 
- Csendet! – mondta Elijah és még jobban megszorította a vámpír nyakát. 
- Mit akartok tőlünk? – kérdezte Stefan. 
- Ki akartuk ugrasztani a nyulat a bokorból. Elég gyorsan sikerült elérni, hogy kimutassátok a fogatok fehérjét – válaszolta Elijah. 
- Mégis mit gondoltál, hogy tényleg érdekel bennünket hová utaztok? Ugyan kérlek – forgatta szemeit Niklaus. 
- Nem értem miért nem igéztek meg bennünket simán, hogy ne forduljunk ellenetek? – nézett az Ősökre Stefan. 
- A barátaitok bíznak bennetek. Nem tetszene nekik, hogy csak úgy idejöttünk megigézni benneteket. Ha ezt tennénk, az vitát szülne otthon, mi pedig szeretjük az otthonunkban a nyugalmat. Nem szeretik, ha visszaélünk a hatalmunkkal, veletek szemben pedig pláne nem. Elenáék azt hiszik, hogy már nem feszülnek közöttünk nagy ellentétek, vagyunk olyan viszonyban, hogy az oldalunkon álltok. Nyilvánvalóan túlértékelnek benneteket. Egyébként tényleg köszönjük a segítségeteket, és ezt komolyan gondolom – mondta Klaus. 
- Szóval csak egy színjáték volt ez az egész? – kérdezte Damon, miközben megpróbálta lefejteni Elijah kezét a torkáról. Természetesen sikertelenül. 
- Ahogy mondod. Így elmondhatjuk, hogy mi békés szándékkal érkeztünk és ti ránk támadtatok – vigyorgott Klaus 
- Nem mindegy, ha megigéztek bennünket? Úgysem tudjuk bizonyítani az ellenkezőjét – nyögte Damon. 
- Ez igaz, de amikor elújságoljuk a kis látogatásunkat, akkor szeretnénk a ti szavaitokat és reakcióitokat is elmondani, attól kezdve, hogy beléptünk az ajtón egészen addig amíg nekünk nem akartál esni. Ismernek benneteket a legkisebb rezdüléseteket, a szójárásotokat. Hitelesnek kell lennie. Caroline és Elena könnyen átlát a szitán, és nem túl kellemes vitapartnerek – forgatta szemét Klaus. 
- Nem zavar benneteket, hogy hazudtok nekik? – húzta össze szemét Stefan. 
- Valóban gyűlöltök bennünket és ránk is akartatok támadni. Semmi hazugság nem fogja elhagyni a szánkat, csak pár dolgot kihagyunk belőle, nem kell tudni hogy az egész erre ment ki – mondta Niklaus. 
- Akkor sem mondtok el azoknak mindent, akiket állítólag olyan nagyon szerettek – vitázott tovább Stefan. 
- Mert ti aztán mindig elmondtatok nekik mindent – forgatta szemét Klaus. 
- Semmi becsület nincs bennetek! – vetette oda Damon. 
- Maradj csendben Damon! Már így is vissza kell fognom magam veled szemben. Legszívesebben megölnélek, ahogy Elenával beszéltél mostanában. Ő még mindig véd téged, és nem akarja, hogy bajod essen. Lehet, hogy olyan emberek voltatok, akik megérdemelték ezt, de mára már elég rossz irányba változtatok. Nem vagyunk könnyű helyzetben. Ha erőszakosak vagyunk veletek, akkor az otthon visszaüt ránk, és ahogy Klaus is mondta nyugalmat szeretnénk. Ebbe az is beletartozik, hogy nem próbáltok ellenünk fordulni, de szemmel látható, hogy ahogy lehetőségetek lesz, ezt megteszitek. Igaz? – nézett Damon szemébe Elijah. 
- Bármikor – nyögte Damon. 
- Nem fogunk senkinek elárulni semmit, Damon is megbékél idővel – nézett az Ősökre a kisebbik Salvatore. 
- Ja, és addig még százszor elárul bennünket és ezzel a barátaitokat is – jegyezte meg Klaus. 
- Igézzük meg őket Niklaus, felejtessük el velük a koporsókat – nézett testvérére Elijah. 
- Szívem szerint megölném őket, hogy letudjam a problémát örökre – fújta Klaus. 
- Ha ezt tennénk, akkor mi bántanánk Elenáékat. 
- Nem is kellene tudják, hogy mi voltunk. 
- Klaus, az hogy elhallgatjuk előlük a kis színjátékunkat, nem ugyanaz, mint hogy elhallgatjuk előlük, hogy megöltük őket – forgatta szemeit Elijah. 
- De szíved szerint te is egyetértenél velem, nem igaz? 
- Damon esetében mindenképpen, Stefanban már nem vagyok biztos – vonta meg vállát Elijah. 
- Mi lesz Katerinával és Tylerrel? 
- Megkeressük őket. 
- Rendben Elijah, igézzük meg őket – mondta beleegyező hangon Klaus. 

Eközben Elenát Kol szórakoztatta. Alaric a suliban volt tanítani, Caroline és Becca a Halloween-i bált szervezték, Klaus és Elijah meg valamit intéztek (legalábbis Elena így tudta), így Kol maradt a felvigyázója. Az Ős éppen előadott egy 400 évvel ezelőtti vitát, amit Rebekah-val folytatott valami semmiség miatt. Persze a maga szemtelen és vicces módján. A lány eddig is szórakoztatónak találta a férfit, de mióta vámpír lett még inkább értékelni tudta a poénjait. Most is úgy nevetett, hogy a könnyei is csorogtak. 
- Belehalok a nevetésbe – mondta Elena és a könnyeit törölgette. 
- Azzal, hogy belehalj a nevetésbe már elkéstél – vigyorgott Kol. 
- Most hogy mondod…pedig egész jó halálnak tűnik. 
- Morbid vagy Elena, és ezt imádom – csókolt kezet a lánynak az Ős. 
- Soha nem találkoztam nálad szórakoztatóbb emberrel – nézett a nevetéstől könnyes szemekkel a lány Kolra. 
- Szerencséd, hogy vámpír lettél drágám, mert annyi sztori van a tarsolyomban amin nevethetsz, hogy ráncos lennél, ha ember maradtál volna – vigyorgott a férfi. 
- Az a szerencsém, hogy szeretsz szórakoztatni. A legjobb figyelemelterelő a vér iránti vágyamról. 
- Egy-két hónap és jobb lesz. Mindig ott lesz, de sokkal jobban fogod viselni ne aggódj, erős csaj vagy – mosolygott Kol. 
- Legyen igazad, de most kérlek folytasd – nézett kérlelően Elena. 
- Rendben, de utána tőled szeretnék hallani pár vicces történetet. Biztos akad neked is egy pár. 
- Akad, de én nem tudok olyan szórakoztatóan előadni, mint te. 
- Nem kell szerénykedni. Benne vagy egy csomó viccben és jól is reagálsz rájuk, biztos vagyok benne, hogy jól fogok szórakozni. 
- Istenem Kol! Sosem gondoltam volna, hogy pont veletek fogom érezni magam a legjobban, hogy Elijah-t ennyire fogom szeretni. Azok után, ami történt köztem és a családotok között. 
- Elég rosszul indult az egész, de azt hiszem az, hogy nyitott voltál felénk és mi is feléd sokat segített, hogy ilyen jó legyen közöttünk a kapcsolat. 
- Néha lelkiismeret furdalásom van, hogy ilyen jól érzem magam veletek, amikor annyi bánatot okoztatok. 
- Elena ami elmúlt, az elmúlt! Sem te, sem mi nem tudunk változtatni rajta, viszont adtál egy új lehetőséget nekünk, amit mi elfogadtunk és így szövetséget kötve kihoztuk a legjobbat az egészből. 
- Mindig meglep, hogy tudsz komolyan is beszélni. 
- Mindenkit meglepek vele, néha még magamat is – vigyorgott a férfi. 
- Éhes vagyok – húzta fel orrát Elena. 
- Kedvenc vérkoktélodat hozhatom? 
- Hagyd csak, majd én megcsinálom. 
- Én is éhes vagyok, úgyhogy húzzunk a konyhába – mondta Kol és elsuhant. 
Elena utána ment. Élvezte a vámpírléttel járó gyorsaságot és erőt. A legrosszabb a vérszomja volt, de eddig kordába tudta tartani magát, hála a kapott segítségnek. Kol és a humora pedig a legjobb terápia volt erre. 
- Ha majd hajlandó leszel kilépni a villából, akkor elmehetünk futni is az erdőbe. Meglátod az micsoda élvezet – mondta Kol vért töltve a poharakba. 
- Amíg nem vagyok biztos magamban, hogy meg tudom állni az ölést, addig inkább nem hagyom el a házat. 
- Elena, ha véletlenül szárazra innál valakit, senki nem ítélne el érte. Mutass egy vámpírt magad körül, aki még nem tette meg. 
- Alaric! 
- Csak idő kérdése drágám. Nincs olyan vámpír, aki minimum egy embert ne ölt volna meg. 
- Azért én megpróbálnám – bólogatott a lány. 
- Nem akarok erőltetni semmit – tette fel kezét a férfi. 
Éppen koccintottak a vérrel, amikor megszólalt a csengő. 
- Ki a fene lehet az? Nem várunk senkit – állt fel Kol és az ajtóhoz ment. 
- Kol! – biccentette meg fejét Katherine kissé savanyú arcot vágva, amikor az Ős ajtót nyitott. 
- Katerina! Micsoda meglepetés! – vigyorgott a férfi. 
- Elenához jöttem, azt hittem Elijah-val van – nyögte a nő. 
- Ne félj tőlem drágaságom nem bántalak. Egyébként is a lányok szerint Mini Elijah vagyok, úgyhogy majdnem Elijah-val van Elena – vonogatta szemöldökét Kol. 
- Külsőleg valóban az vagy te lókötő – jelent meg az előszobában Elena, ahol nem érhette a napfény. Addig nem akart magának napfénygyűrűt, amíg biztos nem volt magában. Így viszont korlátozottak voltak a lehetőségei. 
- Beszélhetnénk? – nézett az 500 éves vámpír a lányra. 
- Gyere be – válaszolta Elena, miközben kérdő pillantást vetett Kol-ra aki megvonta a vállát, de elállt a nő útjából. 
- Ugye nem probléma, ha én is itt vagyok? Jelenleg én vagyok a gardedám – ült le Elena mellé Kol. 
- Mit szeretnél Katherine? – kérdezte zavartan Elena. 
- Elég sokat beszélgettem Stefannal és Damonnal is az utóbbi időben. Természetesen te is szóba kerültél. 
- Ez meglep szivi? – vágott közbe az Ős. 
- Kol, ne szólj közbe, udvariatlan vagy – csapott egyet a férfi karjára Elena. 
- Óvatosan édes lányom, már vámpír vagy még a végén kárt teszel az öreg testemben – vigyorgott Kol. 
- Mindenből viccet csinálsz – nevette el magát Elena. 
Katherine finoman megrázta fejét. Még számára is hihetetlen volt, hogy a lány ilyen remekül kijön az Ősökkel. Főként a család legpszichopatább tagjával. 
- Bocsáss meg a kis közjátékért Katherine, még nem igazán tudom jól kezelni az érzéseimet és a helyzeteket. Kol állandóan viccel és képtelen vagyok nem nevetni rajta – fordította figyelmét újra a vámpírra a lány, miután abbahagyta a nevetést. 
- Veszem észre – mondta kényszeredetten a nő. 
- Szóval? 
- A elbeszéléseikből rájöttem, hogy sok a hasonlóság közöttünk, és itt nem a külsőnkre gondolok. Ez az egész hasonlóság nyilván a vérvonalunk miatt van. 
- Ha most megint a családi kötelékkel jössz… – kezdte paprikásan Elena. 
- Nem, nem akarok itt nagy testvért, vagy ük-ük-ük nagyanyát játszani, csak arra gondoltam segíthetek neked ebben a vámpír dologban. Ha ennyire hasonlítunk egymásra, akkor lehet, hogy az érzéseink is ugyanúgy változtak, amikor vámpírrá váltunk. Segíthetek neked kezelni őket. 
- Miért segítenél nekem? Ki nem állhatsz – húzta össze szemöldökét a lány. 
- Valóban ki nem állhattalak és most sem vagyok nagy rajongód, de magam sem tudom miért felelősséget érzek érted. 
- Jesszusom Kol! Mit csináltál vele a barlangban? – nézett Elena a férfira. 
- Semmi különöset, csak megfélemlítettem. Nem tudtam, hogy ilyen hatást érek el vele, de tetszik. 
- Megtennétek, hogy nem úgy beszéltek rólam, mintha itt sem lennék? – kérdezte Katherine gúnyosan. 
- Azért néha kibújik a szög a zsákból! Ez már Katherine-s volt – mondta Elena. 
- Tényleg segíteni szeretnél neki? Teljesen hihetetlen egy önző nőszemélytől ilyet hallani – nézett az 500 éves vámpírra az Ős. 
- Valóban ez volt a szándékom. 
- Damon egyszer a fejemhez vágta, hogy sokkal több közös van benned és bennem, mint azt gondolta volna. A szavaid most ebben megerősítettek, de mindketten tudjuk, hogy az önzetlenség, a másokért való kiállás és egy csomó olyan dolog, amit te hírből sem ismersz, nem tartozik a közös jellemzőink közé. Nekem pedig ezek a legfontosabbak. Őszintén mondom, hogy nagyon jól esik a felajánlásod és köszönöm is, de megoldom a dolgaimat, és a családom is mellettem áll ebben. 
Ebben a pillanatban újra megszólalt a csengő. 
- Mekkora forgalom van itt, ahhoz képest, hogy senkit nem is várunk – forgatta szemeit Kol és kiment ajtót nyitni. 
- Mit akarsz valójában Katherine? Mert kizárt, hogy segíteni nekem – suttogta Elena, amikor elhagyta a szobát az Ős. 
- Valóban segíteni akartam, de ami fontosabb az Damon. Nem mondhattam Kol előtt és ő közel sem olyan udvarias, mint Elijah, hogy magunkra hagyjon. Tudom, hogy Damon már megint durva volt veled, de kérlek bocsáss meg neki, és ami fontosabb beszélj Alaric-kal, hogy ne haragudjon rá. Azt hiszem ő még nálad is fontosabb számára – suttogta vissza Katherine. 
- Ne hidd, hogy Elijah-val jobban jártál volna. Nem hagyott volna veled egy szobában egyedül. Egyébként is nagyon ki van akadva Damonra. Nem mondja, de látom rajta csak miattam nem tesz semmit vele. Alaric is ki van bukva, és én is. Nem bántom őt, mégis folyamatosan beszólogat nekem. Abba kellene hagynia, mert ha így folytatja, akkor az is lehet, hogy nem valamelyik Ős, hanem Alaric fog rá végleg berágni. Mindazonáltal értékelem, hogy ennyire törődsz vele…velük. 
- Mindig törődtem velük, még ha nem is tűnt úgy. 
- Ez az egy közös pont bennünk, ami pozitív. Megígérem neked, hogy beszélek Ric-kel, biztos vagyok benne, hogy neki is hiányzik Damon – suttogta Elena. 
- Köszönöm. 
- Damonnal viszont te és Stefan beszéljetek. Nem érdekel, hogy baja van velem, de ne felejtse el, hogy ha engem bánt akkor másokat is, akik közel sem kedvelik úgy ahogyan én. Arról nem is beszélve, hogy Ric az egyetlen barátja, ha ő is elfordul tőle Damon egyedül marad. 
- Nem igaz, mi ott leszünk neki Stefannal – rázta meg fejét Katherine. 
- Egyikőtök sem Alaric – mutatott rá a tényre Elena. 
- Mi ez a sustorgás drágáim? – lépett be a szobába Kol. 
- Matt? Hát te? – nézett Elena a fiúra. 
- Úgy tűnik a mai napon, csupa meglepetés vendég érkezik – tárta szét kezeit Kol. 
- Csak látni akartalak. Hallottam mi történt – mondta zavartan a fiú. 
- Gyere Katerina, kikísérlek – nyújtotta karját az Ős és a nő kelletlenül fogadta el. 
Amikor az ajtóhoz értek Kol maga felé fordította a nőt. 
- Nem tudom miért voltál itt ma valójában, biztos nem azért hogy segíts Elenának. Igazam van? 
- Tényleg segíteni akartam neki – mondta rémülten a nő. 
- Ezer éves vagyok, engem már elég nehéz átverni, a módszereimet amikkel imádom kiszedni a kis titkokat pedig már ismered – vigyorgott sötéten a férfi. 
- Nem akarok ártani Elenának. 
- Még szép, hogy nem. Tudom, hogy engem gondolsz a legőrültebbnek a családból, de azt is tudom, hogy Elijahtól félsz a leginkább. Az a szerencséd, hogy nem érek rá ezzel foglalkozni, bár ami késik nem múlik. Most viszont drágám, jobb ha tudod, hogy a bátyáim a két szerelmedet igézik éppen, hogy elfelejtsék a koporsókat. Amíg beengedtem a Matt gyereket felhívtam őket, hogy itt vagy! Örültek neki, mivel így adódik az alkalom, hogy veled is elfeledtessek pár dolgot – nézett Kol mélyen Katherine szemébe és eldarálta a bátyjaival megbeszélt szöveget. 
Katherine üveges szemekkel ment ki az ajtón és Kol elégedetten mosolygott. 
- Kol! – hallotta meg egy pillanattal később Elena kétségbeesett hangját. 
- Mi történt? – termett a szobában. 
- Nem tudtam uralkodni magamon, amikor átölelt teljesen elveszítettem a kontrollt. Azt hiszem megöltem – sírt Elena véres szájjal Matt előtt térdelve. 
- Nem ölted meg, bár elég gyenge a szívverése. Koncentrálj Elena és akkor hallani fogod – simogatta meg a síró lány hátát a férfi. 
- Csinálj valamit. 
- Hallod a szívverését? 
- Most már igen, de nagyon halkan – zokogta Elena. 
Kol megharapta csuklóját és az alélt fiú szájába nyomta, majd feltette a kanapéra. 
- Mit tettem Kol – suttogta a lány. 
- Semmi olyat, ami szörnyűséges lenne, még időben leálltál. Mondtam neked, hogy nincs olyan vámpír aki még ne tett volna ilyet, te meg sem ölted, mások megtették volna. 
- Gyilkos vagyok. 
- Elena, nem vagy gyilkos, hiszen él a srác, és egyébként is a vámpírlét ezzel jár, ne vedd ezt túlzottan a szívedre – vonta magához a lányt Kol. 
- Mit fog ehhez szólni Matt és a többiek? 
- Matt meg lesz igézve, a többiek meg nem fognak ítélkezni efölött, de ha akarod ez a mi titkunk marad. Ne fogd fel ennyire tragikusan. Egyébként milyen érzés volt? – nézett Elenára a férfi. 
- Szörnyű, hogy ezt mondom, de frenetikus volt. 
- Az emberből való vérivás mindig az – sóhajtotta kéjvágyóan Kol. 
- Mi lesz, ha emberek közé megyek, és mindig ezt fogom tenni? 
- Jeremy-n kívül eddig még csak vele találkoztál, aki ember. Meg kell szoknod a vérük illatát, lüktetését, a szívük verését, ezért kellene minél előbb közéjük menned. Ha akarod ott leszek veled amíg bele nem jössz. Megtaníthatlak arra is, hogy igyál emberből az életét megkímélve. 
- Nem, nem akarom megtanulni – hárított a lány. 
- Ha mégis, én itt leszek. Most pedig kipróbálhatod az igéző képességedet. 
- Matt verbénát iszik, nem tudjuk megigézni. 
- Ha verbéna lett volna benne, akkor nem tudtad volna eddig szívni a vérét, mert kidőltél volna tőle. Amennyit emberként vámpírok között voltál, ezt tudnod kellene. Nyilvánvalóan bepánikoltál. Egyébként sem érzem a szagát a srácon. Mostanában mindenki túlzott biztonságban érzi magát. 
- Mi történt? – kérdezte Matt feltápászkodva a kanapéról. 
- Elena, tiéd a terep – vigyorodott el a férfi. 
Elena egy rövid ideig farkasszemet nézett az Őssel, majd vett egy nagy levegőt és Matt elé lépett. 


A Mikaleson villában este sürgés-forgás volt. Ezt a napot tűzték ki arra, hogy megünnepeljék Elena vámpírlétét. Egyedül az ünnepelt volt feszült köszönhetően a mai majdnem gyilkosságának. Kollal megállapodtak abban, hogy ez az ő titkuk marad, bár Elena utálta a titkokat, de rendkívül rosszul érezte magát, hogy pont az egyik legjobb barátjával tett ilyet. Szégyellte magát, amiért nem tudott uralkodni magán. Igaza volt Kolnak mielőbb emberek közé kell mennie. Minél tovább húzza valószínűleg annál nagyobb sokk lesz számára az emberek közelsége. Nem akart gyilkos ámokfutásba kezdeni. Mindig azt hitte jóval nagyobb benne a kontroll, úgy látszik tévedett. 
- Asztalhoz emberek! Remek vacsorát rittyentettünk az én drágaságommal! – kiáltotta Rebekah és szájon csókolta Ric-et. 
- Elena és Elijah! Tiétek az asztalfő – mondta Klaus és a lány egy gyenge mosolyt engedett el felé. 
- Elena, ha ilyen képet vágsz, akkor a kis incidens nem sokáig lesz a mi titkunk. Rá van írva a bűntudat az arcodra drágám – súgta mellélépve Kol. 
- Mit suttogtok, gyertek már – intett feléjük Caroline. 
- Csak féltékeny vagy drágaságom, hogy nem a te füledbe suttogok – szólt vissza Kol és maga után cibálta Elenát. 
Elijah elgondolkozva nézte szerelmét és öccsét. Valami nem volt rendben körülöttük, de főleg Elena körül. Amikor hazaértek és elmondták a többieknek a Salvatore testvérekkel történt kis történetüket, Elena alig figyelt oda. Ez nem volt rá jellemző, ha Damonról és Stefanról volt szó mindig nagyon figyelt. Kol azt mondta, nem történt ma semmi különös, csak Katherine volt itt aki segíteni akart – ezen mindenki jót nevetett – és Matt, de ő is csak benézett a lányhoz. Mintha bűntudatot látott volna átsuhanni Elena arcán, de nem értette mitől lenne neki az. Már az is felmerült benne, hogy történt valami öccse és Elena között, de ezt elvetette. A lány szerelmesen nézett rá. Szégyellte magát, hogy egyáltalán ez a gondolat felmerült benne. Kapcsolatuk egyik alappillére volt a bizalom. Sóhajtott egyet és leült Elena mellé. 
- Minden rendben kedvesem? – kérdezte miközben megfogta a lány kezét. 
- Csak meg vagyok hatódva, hogy ennyire törődtök velem – mosolygott a barna szépség. 
- Már azt hittem valami baj van, olyan csendes vagy. 
- Nincs semmi baj, hacsak a mérhetetlen szerelmem irányodba nem számít annak – suttogta Elena. 
- Én is szeretlek – suttogta vissza a férfi és megcsókolta a lányt. 
- Ezt majd a hálószobában intézzétek! – szólalt meg szemtelenül Kol. 
- Igaza van, legyetek tekintettel a szingli testvérünkre is – vigyorgott Rebekah. 
Kol ezt nem hagyta szó nélkül és innentől kezdve megindult az adok-kapok közöttük, az asztaltársaság legnagyobb derültségére. Elena örült, hogy nem ráirányul a figyelem. Kol néha ránézett és óvatosan kacsintott, Elena pedig visszamosolygott rá. Idővel a két testvér fegyverszünetet kötött. 
- Szerelmem, hogy alakulnak a dolgok a parti körül? – kérdezte Klaus kihasználva az ideiglenes csendet. 
- Remekül. Olyan bál lesz, amilyet még nem látott Mystic Falls. Igaz Becca? – tapsolt aprókat Caroline. 
- Az biztos, hogy ilyen még itt nem volt. 
- Bővebben is hallhatnánk a dologról, vagy titok? – kérdezte Elijah. 
- Álarcosbál lesz. Bárminek lehet öltözni, aminek párja is van. Tehát, mondjuk Rómeó és Júlia, vagy Piroska és a farkas. Nincs megkötés a lényeg, hogy adott személyhez kötődjön egy másik – válaszolta izgatottan Caroline. 
- Azokra nem is gondoltatok, akik egyedül mennek? – kérdezte Alaric. 
- Kolra gondolsz? Mert a meghívottak listáján ő az egyedüli, akinek nincs párja – jegyezte meg Rebekah. 
- Nagyon vicces tesó, ezt még visszakapod – nézett sunyin Kol. 
- Tényleg te vagy az egyetlen. Rajtad kívül akik nem passzolnak a buliba azok a Salvatore-k Katerinával kiegészülve, de róluk tudjuk, hogy hárman egy pár. Még Matt is talált magának párt – tárta szét kezét Becca. 
Matt neve hallatára Elena érezte, hogy megfordul vele a szoba. Kol aggódva pillantott a lányra. Nem tudta meddig tudja magában tartani a barna lány a titkukat. Talán jobb is lenne, ha elmondaná, mert a végén beleőrül a dologba. 
- Kit hoz a Donovan gyerek? – kérdezte Klaus. 
- Egy kolléganőjét a Grillből, nagyon kedves lánynak látszik – felelte Caroline. 
- Hát öcsém, elég rosszul áll a szénád, még a világ legunalmasabb pasija is talált magának párt – vigyorgott Klaus. 
Elena érezte, hogy ha még egy szó esik Mattről akkor kirohan a világból. Azt is érezte, hogy Elijah gyanakodva figyeli őt. Vett pár nagy levegőt és Kol felé fordult. 
- Talán megkérhetnéd Miss Hydrogen-t, hogy legyen a partnered. Azt mondtad odáig van érted. Szép pár lennétek – vigyorgott Kolra, aki elismeréssel a szemében nézett vissza a Mattről való terelésért. 
- Ez telitalálat volt Elena – nevetett fel Caroline. 
- Szerintem neked nem is kell pár, lehetnél Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Ez két személyiség egy testben. Ismerve téged nem is lenne nehéz alakítanod – mondta Alaric és kacsintott egyet. 
- Ez még jobb ötlet – nevetett fel Becca. 
- Kol el kell ismerned, vereséget szenvedtél. Mindig mindenkit kigúnyolsz, de ma te lettél az áldozat – mosolygott Elijah. 
- Elismerem, hogy ma veszítettem, de ez csak egy csata volt. A háborút nem nyeritek meg, akármilyen túlerőben is vagytok – mutatott körbe Kol, miközben viccesen összehúzta szemeit. 
- Majd meglátjuk, te szájhős – nevetett Klaus. 

Pár órával később Caroline elgondolkozva feküdt szerelme mellett. Úgy érezte, hogy több helyen nem stimmelnek dolgok. Nem tudta megmondani, hol és mi és kivel, de valahogy lyukakat érzett a mai napban. Sóhajtva fordult oldalára. Nyilván csak rémeket lát, elég nyomasztó volt az utóbbi pár nap, főleg Elena miatt. Még mindig összeszorult a torka, ha eszébe jutott az, amikor Sage a nyakát szegte barátnőjének. Isteni szerencse volt, hogy nála volt Elijah vére és megitta. Elena elég jól viseli a vámpírlétet ahhoz képest, hogy régebben mennyire ódzkodott tőle, és ezért nagy piros pont járt neki. Talán a mai nap volt valamivel szétszórtabb. Igen, ma nem olyan volt, mint tegnap vagy tegnapelőtt, jobban mondva azóta, hogy vámpírrá vált. 
- Klaus – suttogta a férfinak. 
- Mi történt? – morogta a hibrid. 
- Elena, ma másmilyen volt, nem vetted észre? 
- Jézusom Caroline, miért nem alszol? – ásította Klaus. 
- Nem tudok. 
- És ezért felébresztesz engem is? – könyökölt fel álmos szemekkel az Ős. 
- Azt mondtad a család mindenek felett, hát én most pont emiatt nem tudok aludni. Valami nem stimmelt a mai napban – húzta össze szemét Caroline. 
- Rémeket látsz szerelmem. Minden olyan volt, mint máskor – forgatta szemeit a férfi. 
- Nem Nik! Elena egész biztosan más volt, és talán egy cseppet Kol is és még valami nem volt az igazi a mai napban, mintha lyukakat éreznék valahol, csak nem tudom miben. 
- Elena új vámpír! Neked nem hol fent, hol lent volt a hangulatod amikor még új voltál? Kol pedig ma nem volt formában. Ilyen is megtörténhet 100 évente egyszer – adta meg a választ a hibrid. 
- Jó, igazad van velük kapcsolatban, de volt ma más is, de nem tudom mi lehetett az. 
- Jól van Sherlock gondolkodj csak! Majd reggel elmondod mire jutottál – fordult oldalára Klaus miközben magában szentségelt. Ő tudta mi nem stimmelt a mai napban. Elijah és ő, na meg a kis történetük a Salvartore testvérekkel. Túl jól ismerte már őket a lány, ha most nem is jön rá mi nem klappol, idővel leeshet neki és akkor balhézni fog. Nem szeretett a szerelmével veszekedni, tízből egyszer tudott jól kijönni belőle. 
- Nem akarsz Dr. Watson lenni? – kérdezte Caroline. 
- Nem, de valakik akár öltözhetnek ennek a párosnak is a bálon. Egyébként mi minek fogunk öltözni? – terelte el a szót Klaus. 
- Több ötletem is van, de még nem döntöttem el. 
- Remélem, hogy nem a bál napján állítasz kész tények elé. 
- Miért? Ha nem tetszene az ötletem, akkor talán nem jönnél? – kérdezte kötekedve a lány. 
- Csak arra célzok, hogy lehetőleg ne valami nevetséges ruhát kelljen felvennem. Végtére is ezer éves vagyok. Nem szeretném, valami idióta jelmezzel aláásni a tekintélyemet. 
- Mindig a reputációdat félted, te vén csont – nevetett fel Caroline és megcsókolta szerelmét. 
- Az én reputációs kockázatom a tiéd is! Ezt sose feledd drágám! 
- Ha akarnám sem tudnám, mivel mindig emlékeztetsz rá – nevetett tovább a szöszi. 
- Viszont, mivel teljesen felébresztettél ezt nem hagyhatom megtorlás nélkül – csapott le a lány szájára a hibrid. 
- Imádom, az ilyen típusú megtorlásokat – suttogta Caroline Klaus fülébe, és elmerültek egymásban. 


Alaric a hűtőnél állt, amikor lépéseket hallott maga mögött és látta, hogy Kol is érkezik. 
- Nem tudsz aludni? – kérdezte. 
- Ahogy te sem – válaszolta az Ős. 
- Aggódom Elenáért – nézett rá a tanár. 
- És ezt a hűtőszekrénnyel tárgyalod ki? – kérdezte Kol. 
- Mindenből viccet csinálsz – nevette el magát Ric. 
- Naná, hogy azt, de komolyan a hűtőhöz hogy jön Elena? 
- Furcsa volt ma Elena. Szétszórt és néha olyan volt, mint aki el akar tünni a föld színéről. 
- Bébivámpír, egyszer fent van, egyszer lent. Te is így voltál nem igaz? 
- De, igaz de mintha bűntudatot is éreztem volna rajta. 
- Én nem vettem észre semmit – hazudta Kol. Elena nem vágott kellő pókerarcot ezt biztos kiszúrta Elijah is, aki őt fogja faggatni majd, gondolta és magában felsóhajtott. 
- Biztos csak rémeket látok, elég kemény volt a utóbbi pár nap, főleg amikor láttam meghalni és azt hittem nincs tovább – sóhajtotta Ric. 
- Elena jól van, ne aggódj érte, de te mit keresel a hűtőben? 
- Éhes vagyok. Amikor tanítok mindig nagyon latba kell vennem az önuralmamat és ez rengeteg energiámat felemészt, muszáj pótolnom. Folyamatosan úgy érzem valami hiányzik. 
- A hiányérzeted abból fakad, hogy nem ittál még emberből. Minden vámpírnak szüksége van rá, hogy legalább egyszer közvetlenül emberből igyon. Ez az ösztönünk Ric. 
- Nem akarok senkit bántani. 
- Nem kell megölnöd. 
- Nem, nem érted. Bántani sem akarok senkit. 
- Pedig fogsz, túlzottan leszabályzod magad e tekintetben. 
- Jól vagyok. 
- Mi lesz, ha nem bírod magad visszafogni a Halloween-i partin. Sok pityókás ember lesz, akiknek az alkoholtól hevesebben fog verni a szíve, gyorsabban áramlik a vére. Caroline és Becca kinyírnak, ha elcseszed a partijukat. 
- Mi lesz Elenával? Ő még nem fogja tudni annyira kezelni. 
- Ne aggódj miatta, ő jól lesz.
- Mitől vagy biztos ebben? 
- Nevezzük megérzésnek – beszélt mellé Kol. 
- Megérzés? – vonta össze a szemöldökét Alaric. 
- Mellesleg szólva ő nem tartja magát vissza több hónapja. Higyj nekem Ric, beszélj erről Beccaval – ütögette meg a másik vállát Kol, majd egy pohár vért magához véve ott hagyta. 


Elena nyugtalanul forgolódott. Nem tudta kiverni a fejéből a mai nap történteket, és a legrosszabb az volt, ha eszébe jutott a vérivása Mattből, akkor jóleső érzések töltötték el. Megijedt saját magától. Aggódott, hogy olyanná válhat, mint Stefan. Hogy nem gondolt erre, amikor a vámpírság mellett döntött. Beszélni fog erről az aggályáról Kollal…vagyis Elijah-val kellene ezt megbeszélnie. Nem is tudta miért szégyelli szerelme előtt amit tett. Elijah sem volt szentéletű és tudta, hogy igaza van Kolnak, nem ítélné el…de mégis volt benne egy fajta szégyen, és Kol már benne volt nyakig a dologban, egyszerűbb lesz erről vele beszélni döntötte el magában. Sóhajtva fordult Elijah felé. A férfi csukott szemmel feküdt. A lány finoman megsimogatta arcát és érezte, hogy a lelkébe béke költözik. Mindennél jobban szerette Elijah-t és ez az érzés csak felerősödött mióta átváltozott. Izgalommal gondolt a közös jövőjükre, ami örökké tarthat. 
 - Örökkön-örökké – suttogta könnyes szemmel. 
- Én is szeretlek Elena – nyitotta ki szemét Elijah. 
- Nem akartalak felébreszteni – mondta kedvesen a lány. 
- Nem aludtam, de ha alszom sem bántam volna, ha ilyen gyönyörű szavakkal ébresztesz fel – mosolygott az Ős. 
- Fel vannak turbózva az érzelmeim, még szoknom kell ezt – mosolygott vissza Elena. 
- Szóval, ha már megszokod, nem fogsz nekem ilyen kedveseket mondani? – incselkedett Elijah. 
- Bármikor képes lennék neked ezeket mondani, mert így érzem. Emberként is így éreztem, ez most még erősebb. Örökkön – örökké – ismételte meg szavait Elena, némi csábbal a hangjában. 
- El akar csábítani az ifjú hölgy? – húzta össze szemeit az Ős. 
- Ha így szólítasz úgy érzem magam, mintha a lányod lennék…apu – nevetett fel a barna szépség. 
- Semmilyen apai érzések nincsenek az irányodba, ellenben a gondolataim nagyon, nagyon csúnyák, főleg mióta egy vagy közülünk – fordult rá a lányra Elijah. 
- A vámpírság legjobb velejárója, hogy nem kell óvatoskodni – suttogta vissza Elena és vadul a férfinak esett kizárva elméjéből minden más zavaró tényezőt.

2012. október 17., szerda

Chapter 37

Ezt már azóta tervezem, mióta elkezdtem írni a történetet...most jött el az ideje.
Jó szórakozást hozzá!!!

A Ti hibátok, a Te hibád!


Damon némán vezetett, Stefan lehunyt szemmel ült mellette, hátul Katherine sem volt beszédes kedvében. 
- A mi hibánk az egész! – fakadt ki Damon. 
- Miről beszélsz? – nyitotta ki a szemét Stefan. 
- Amikor Sage berontott, és kiadta a parancsot, hogy az emberei kitörjék a nyakunkat, mindannyian Elena elé álltunk, így megtudták, hogy Katherine és Elena közül, melyik az igazi hasonmás, Elijah kedvese. 
- Damon, túlkombinálod. Sage láthatóan fel volt készülve az Ősökből és az életükből – vetett ellen Katherine. 
- Rémeket látsz bátyám. Sage nem is akart bántani bennünket, nem állt érdekében, hogy tudja melyikük Elena – rázta meg fejét Stefan. 
- Valóban nem, de nem úgy alakultak a dolgok nem igaz? Ha tartjuk magunkat ahhoz, hogy Katherine játssza Elenát, akkor elé kellett volna állnunk, hogy megtévesszük őket. 
- A nő úgy rontott be, hogy a nyakunkat akarta szegni, mindenki ösztönösen cselekedett és lépett Elena elé. Ne gyötörd magad azzal mi lett volna ha… már nem tudunk változtatni semmin – mondta Katherine. 
- Könnyű mondanod ezt, téged nem érdekel Elena, sosem érdekelt – villant Damon szeme. 
- Vegyél vissza testvérem. Ne máson akard levezetni a fájdalmadat – érintette meg bátyja vállát Stefan. 
- Ha nem vetted volna észre, akkor éppúgy benne voltam a megmentésében, mint bárki más – mondta dacosan a nő. 
- Csak azért tetted, hogy letudd a sarad az Ősöknél – válaszolta megvetően Damon. 
- Tudod mit? Valóban nem vagyok az Elena rajongók klubjának tagja, és tényleg sokszor kívántam a halálát, de már jó ideje nem érzem ezt. Lehet, hogy nem zokogok, de engem is megrendített a halála. 
- Inkább maradj csendben Katherine – rázta meg fejét Damon. 
- Nem hibáztathatod magad, vagy bármelyikünket a történtekért. Ne bánts másokat. Mindenkinek fáj, és mindenki gyászol a maga módján. Mindenki elveszített valamit Elena halálával – mondta Stefan. 
- Kivéve Katherine-t, ő csak nyert vele – jegyezte meg csípősen a kék szemű vámpírt. 
- Elegem van belőled és abból, hogy engem szemeltél ki arra, hogy levezesd a fájdalmadat. Nem nyertem vele semmit. Már régóta nem nyernék semmit Elena halálából. Ha hibáztatni akarsz valakit, hibáztasd az Ősöket. Nem miattam, vagy miattad halt meg Elena, hanem azért mert kisebb államnyi ellenségük van – vetette oda az 500 éves vámpír. 
- Igaza van, ha valakit hibáztatni lehet azok ők, de nem javaslom, hogy ezt a tudtukra hozd. Egyrészről maguktól is tudják, másrészről valószínűleg nálunk is jobban ki vannak borulva és nem hiszem, hogy tolerálnák, ha nekik esnél. Szükségem van rád Damon, jobban mint valaha, és neked is rám – nézett bátyjára Stefan. 
- Megígértük Stefannak, hogy segítünk a vérproblémáján, nem hagyhatsz cserben Damon – mondta békülékenyen Katherine. 
- Tudom mit ígértem. Be fogom tartani. 
- Mi lesz Jeremyvel? Már csak Elena volt neki, ha meg tudja hogy halott, nem tudom mi lesz vele – sóhajtotta Stefan. 
- Ott van neki Alaric, Bonnie és az Ősök sem fogják magára hagyni – válaszolta Damon. 
- Jeremy neki fog esni az Ősöknek és mindannyiunknak. Alig 17 éves és elvesztette a teljes családját, hogy fog ezzel megbirkózni? – tette fel a költői kérdést Stefan. 
- Szegény kölyök – biggyesztette le száját a barna vámpír. 
- Ott lesz mellette végig Alaric, és talán az Ősök megigézik majd, hogy ne fájjon neki annyira, vagy nem tudom. Valószínűleg nincs jó megoldás – mondta a kék szemű vámpír szomorúan és mindannyian mély hallgatásba burkolóztak. 

Caroline kocsiját Tyler vezette. Alaric könnyes szemmel ült mellette, Caroline pedig hátul megállíthatatlanul zokogott. 
- Nem hiszem el, hogy Elena elment – szipogta a szöszi. 
- Tudom Caroline, én sem tudom elhinni. Látni meghalni őt egész életemben a legrosszabb dolog volt ami történt velem – mondta Ric. 
- Jeremy? – kérdezte Tyler. 
- Nem maradt élő rokona, csak egy vámpír gyámja, aki még csak nem is a vére – sóhajtotta a tanár. 
- Szeret téged Ric! Mellette kell lenned. Mi is ott leszünk neki!– mondta Caroline. 
- Teljesen ki fog borulni. Félek, hogy a drogokhoz fog nyúlni – mondta szomorúan Alaric. 
- Nem fog, mindannyian mellette leszünk, és ott van neki Bonnie, akibe szerelmes – válaszolta a lány. 
- Jeremy-t egyszer visszahozta az életbe Bonnie, hátha meg tudja tenni ezt Elenával is – nézett a tanárra Tyler. 
- Amikor Jeremy-t visszahozta következményei lettek. Bonnie-val többé nem állnak szóba a túlvilág boszorkányai, teljesen kizárták őt. Ahhoz pedig kell a segítségük, hogy visszahozhassa – csóválta szomorúan fejét Caroline. 
- Soha nem nőhet már fel, nem álmodhat a jövőjéről, nem lehet a barátaival, a szerelmével. Hogy tehette ezt vele Sage? – csapott a műszerfalra Alaric, ami kicsit megrepedt. 
- Inkább az Ősökre kellene haragudnotok. Miattuk halott Elena. Ha nem féltik annyira a hírnevüket és átadják Finnt, akkor Elena még élhetne. Én őket hibáztatom – jegyezte meg Tyler. 
- Valóban hibásak, és ezt ők is tudják, de mindannyian tudtuk, hogy számtalan ellenségük van. Mégis úgy döntöttünk velük maradunk. Kol jól mondta, ha most engedtek volna ennek a ringyónak, annak híre ment volna, és mások ugyanúgy bármikor megölhették volna Elenát, vagy Caroline-t vagy engem. Felesleges hibáztatni bárkit is Tyler, ez már nem fog megváltoztatni semmit – mondta csendesen Alaric. 
- Igazad van, de ha most másként döntenek Elena még élhetne – válaszolta megtörten a fiú. 
- Hallgatnunk kellett volna Elijah-ra és a tóparti házba menni. Nem kellett volna ellenkeznem és akkor talán Elena is jobb belátásra tért volna – sírta a szöszi. 
- Ne hibáztasd magad Caroline, nem a te hibád. Mondj egy alkalmat, amikor Elenát meg tudtuk győzni bármiről is – fordult hátra a síró lányhoz Alaric. 
- Nem jut eszembe egy sem – bőgött tovább a szőke vámpír. 

Az Ősök csendben ültek a terepjáróban. Klaus vezetett, mellette ült Kol, hátul Rebekah, és Elijah Elena testével az ölében. 
- A mi hibánk az egész! – szólalt meg a lány és újra folyni kezdtek a könnyei. 
- Át kellett volna adnunk Finnt – sóhajtotta Kol. 
- Ha így tettünk volna, akkor holnaptól küzdhettünk volna Finnel és még ki tudja kikkel. Ugyanúgy veszélybe sodorva a szerelmeinket. Amikor Caroline-t megtámadták a farkasok a kútnál, már akkor komolyan kellett volna venni, hogy nem bennünket próbálnak majd megölni hanem őket. Ric esetéből is tanulnunk kellett volna. Nem szabadott volna hagyni, hogy velünk legyenek, hogy bennünket válasszanak. Ha ezt megtesszük, Elena most életben lenne – mondta megtört hangon Klaus. 
- Elena nem halott, legalábbis nem a szó klasszikus értelmében – szólalt meg rekedt hangon Elijah. 
- Hogy érted ezt? – kérdezte három testvére egyszerre. 
- Benne volt a vérem, amikor megölte Sage – nézte a lányt az Ős. 
- Elena vámpírrá változik? A te véred? Micsoda? – hagyta abba a sírást Rebekah. 
- Elijah! Mind azt hittük, hogy Elena halott, most meg azzal jössz, hogy vámpír lesz? – rázta meg fejét Kol értetlenül. 
- Miért nem mondtad el ezt a raktárban? Mindenki összeomlott – kérdezte Klaus meglepetten. 
- Gondolod, ha ott elmondom, hogy vámpír lesz mindenki ujjongott volna? Erősen kétlem. Egyébként sem akartam senkiben felesleges reményt kelteni, ha Elena úgy dönt nem fejezi be az átváltozást. 
- Ugye tudod, hogy nagy esély van rá? – nézett a visszapillantó tükörből testvérére Klaus. 
- Tudom Niklaus. 
- Miért titkoltad el, hogy ivott a véredből? Mikor ivott? – kérdezte Kol. 
- Azért nem mondtam, mert nem tudtam valóban megtette e. Csak amikor a medált kettényitottam láttam, hogy üres. Amikor nem volt hajlandó elmenni a parti házba, aznap este megbeszéltük, hogy mindig lesz nála egy kis fiola a véremmel a biztonság kedvéért, ha esetleg megsérülne. Teljesen egyetértettünk ebben, minden eshetőségre felkészülve. Minden reggel friss vérrel teli fiola került a medálba. Amikor ma beszéltem vele telefonon, erre céloztam azzal a mondatommal, hogy ott vagyok vele a szíve tájékán. Nyilvánvalóan értette amit mondtam, ahogy azt is értenie kellett, hogy szeretjük és kiszabadítjuk. 
- De miért itta meg? – kérdezte Rebekah. 
- Szerintem félt Sage-től. A nő kiszámíthatatlan volt – mondta Kol. 
- A félelem nem ok arra, hogy megigya. Még ha nem is hitte, hogy meghalhat, akkor is tudnia kellett, hogy ha mégis megtörténik, akkor annak következményei vannak, és ő nem akart vámpír lenni. Amikor utoljára beszéltem vele, azt mondta szeret ember lenni – rázta fejét Klaus. 
- Gyűlölni fog engem, ha felébred és igaza is lesz – mondta csendesen Elijah. 
- Ne hibáztasd magad Elijah, az ő döntése volt, hogy megissza a véredet – fogta meg bátyja vállát Rebekah. 
- Én sugalltam neki, lehet hogy ez magától nem is jutott volna eszébe. Oda kellett volna adnunk Finn koporsóját Sage-nek – csukta be szemét az Ős. 
- Egyetértek, de most már nem tehetünk semmit – sóhajtotta Kol. 
- Elvettük az életét a rossz döntésünkkel, de te a véreddel adtál neki egy esélyt, egy másfajta életre – mondta Becca. 
- Erősebbnek kellett volna lennem, és elvinni a tóparti házba – hajtotta le fejét Elijah. 
- Ne gondolj erre, már mindegy mi lett volna helyes vagy mi nem. A dolgok megtörténtek. Én személy szerint örülök annak, hogy Elena nem halott – mondta Kol. 
- Mindannyian örülünk, hogy nem halott, de már nem ember, pedig neki ez nagyon fontos volt – nézett öccsére Klaus. 
- Jeremy nagyon pipa lesz, ha meg tudja mi történt – vonta fel a szemöldökét Kol. 
- A többiek pedig nagyon dühösek lesznek, amiért nem szóltál nekik erről a raktárban, kiváltképp Alaric és Caroline – fűzte tovább Klaus. 
- Ez is egy oka volt annak, hogy nem szóltam. Jeremynek van joga először megtudni mi történt a nővérével – nézett testvéreire Elijah. 
- Szegény kölyök – sóhajtotta Rebekah. 
- Szeretlek – suttogta Elena fölé hajolva Elijah, miközben finoman végigsimított az arcán. 
Három testvére némán nézett össze. Bűntudatuk volt, hogy nem adták át Finn koporsóját. Hibásnak érezték magukat Elena miatt is. A hasonmás számára nem volt jó megoldás, és érezték, hogy testvérük hibáztatni fogja magát örökké, bárhogy is dönt a lány. Tudták, hogy Elena mennyire szerette az emberlétet, erre most már esélye sincs, vagy átváltozik és vámpír lesz, akinek állandóan kontrollálnia kell magát, küzdenie az érzelmeivel, a vér iránti vággyal, vagy ha nem fejezi be, akkor végleg halott lesz. Rebekah újra elpityeredett és az elől ülő két Ős is mogorván nézett maga elé.

A Mikaelson villa nappalijában döbbent csend követte Elijah szavait és mindenki a kanapén fekvő Elenát nézte. 
- Vámpírt csináltál a nővéremből? – kérdezte hitetlenkedve Jeremy. 
- Sajnálom, nem tudtam, hogy ez lesz a vége – mondta Elijah. 
- De tudtad, hogy ez lehet a vége! Hogy merészeltél neki adni a véredből? Istennek képzelitek magatokat. Az önzőségetek és hiúságotok miatt megölték a testvéremet! Hogy sodorhattátok ekkora veszélybe, hogy tehettétek ezt vele? Soha nem nőhet fel, nem lehetnek gyerekei, ha úgy dönt átváltozik egy szenvedés lesz az élete. Gyűlöllek benneteket, téged a legjobban! – támadt Jeremy Elijah-ra. 
- Ne csináld ezt Jer, nincs értelme – fogta le a fiút Alaric. 
- Elveszítettem a családomat miattatok – gördült végig egy könnycsepp Jeremy arcán. 
- Miért nem mondtad el a raktárban ezt nekünk Elijah? – kérdezte csendesen Stefan. 
- Változtatott volna valamin? Elena halott, és igazad van Jeremy a mi hibánk. Az én hibám. 
- A véred egy új lehetőség lehet számára – szólalt meg Katherine. 
- Te fogd be a szád! Ha te nem tűnsz fel Mystic Fallsban ez az egész lehet, hogy meg sem történik. Szinte idevezetted az Ősöket – tört ki Jeremy. 
- Jeremy, higgadj le, ezzel nem segítesz a dolgon – kérte Caroline. 
- Te is hibás vagy, miért engedted ezeknek a közelébe? És te Alaric, te vagy a gyámunk, hogy hagyhattad? És ti? – fordult a Salvatore testvérek felé. - Ha nem jöttök ide, Elena biztonságban lenne. Ti pedig azt mondtátok, hogy Elena egy hercegnő, akiért halni kell, ehhez képest most ő halott, vagy vámpír lesz! – mutatott tombolva a Gilbert fiú az Ősökre. - Nektek kellene halottnak lennetek. Elvettétek a testvéremet, aki nem érdemelte meg a halált! 
Mindenki megrendülten nézte a srácot és tudták, hogy igaza van. Mindannyian hibásak voltak a dolgok ily módon való alakulásában. 
- Az én felelősségem az egész, ne hibáztass mást – lépett a fiúhoz Elijah. 
Jeremy gondolkodás nélkül ököllel arcon csapta az Őst, és mindenki rémülten nézett egymásra. Akármennyire is hibás volt Elijah, a fiútól nagy merészség volt ilyet tenni. Alaric lefogta az újra támadni készülő Gilbert gyereket és távolabb vitte. 
Elijah azonban nem reagált, meg sem mozdult, csak bűnbánóan állt. Rebekah körbenézett és látta, hogy mindenki megtörten áll. Igaza volt Elijah-nak, a veszteségérzetükön nem segített az, hogy Elena akár tovább élhet, még ha vámpírként is. Mindenki tudta, hogy a hasonmás mennyire szerette az emberi életét. 
Stefan emlékeiben élénken élt, amikor Damon erőszakkal a vérét adta Elenának...ahogy megrémült a lány a ráváró vámpírléttől. Damon dühös volt, szíve szerint az Ősöknek esett volna. Katherine látta rajta, hogy kitörni készül és ijedten nézett Stefanra, aki odalépett bátyjához és megfogva karját, megcsóválta a fejét. Az 500 éves vámpír és a kisebbik Salvatore tudták, hogy azért mert Jeremy-t nem bántják az Ősök, az nem jelenti azt, hogy Damont is hagyják tombolni. 
- Miért itta meg a vért? – kérdezte Caroline. 
- Ahogy mondtam, a telefonban felhívtam rá a figyelmét – sóhajtotta Elijah. 
- Tulajdonképpen szerencse hogy megitta nem? – nézett a többiekre széttárt kezekkel Tyler. 
- Mondhatjuk így is – bólintott Kol. 
- Elena azt is tudta, hogy mentek érte. Ő okos lány, valami okának kellett lennie, hogy megitta a véredet, ez nem lehetett csak azért, mert felhívtad rá a figyelmét. Évek óta vámpírok veszik körül. Pontosan tudta, mik a következményei, ha végzetes dolog történik és van már akkora tapasztalata, hogy ez meg is történhet – szólalt meg most először Bonnie. Szemei vörösek voltak a sírástól. 
- Bonnie, nem tudsz csinálni valamit? Valamit, hogy ember maradjon? – kérdezte Stefan. 
- Kizártak a túlvilág boszorkányai és egyedül nem tudok visszahozni senkit. Kevés vagyok hozzá. 
- Anyukád nem tudna segíteni? – kérdezte Caroline. 
- Beszéltem már vele erről korábban, de azt mondta, ha a szellemek nem segítenek, akkor csak fekete mágia útján lehetséges és annak sokkal súlyosabb következményei lehetnek, mint amikor Jeremy-t visszahoztam. Megbüntetnek engem érte a szellemek. 
- Elég volt a következményekből, nem akarlak még téged is elveszíteni – lépett a boszihoz Jeremy. 
- Szerintetek hogyan dönt Elena? – kérdezte Katherine. 
- Nincs jó döntés a számára – mondta Alaric. 
Erre senki nem tudott mit mondani, hiszen a tanárnak igaza volt. Egyik döntés sem hozza vissza az embert, aki akkor tűnt el, amikor Elena az utolsó lélegzetét vette. Elijah a kanapén ülve fogta a lány kezét, várva hogy magához térjen. Jeremy a kanapé előtt térdelt és simogatta nővére haját, miközben csendben peregtek könnyei. Alaric szorosan átölelte Rebekah-t és könnyekkel szemében nézte gyámleányát. Damon, Stefan, Katherine hátrább álltak és szomorúan nézték a mozdulatlan testet. Klaus Caroline-t karolta szorosan, aki folyamatosan rázkódott a sírástól. Kol csendben állt mellettük. Tyler Bonnie-t ölelte át és nyugtatóan simogatta a haját, miközben a lány sírt. Az egész szobára rátelepedett a gyász. Már nem gondolkoztak, nem hibáztattak, nem csináltak semmit, csak a siratták veszteségüket. 
Elena köhögve tért magához, és értetlenül nézte a gyászoló arcokat. Jeremy szorosan átölelte nővérét. 
- Elena! – zokogta a fiú. 
- Jeremy! Jeremy megrémítesz! – simogatta meg a fiú haját Elena. 
- Elena! – csendült fel Elijah hangja. 
- Elijah! – mosolygott a férfira a hasonmás, de annak arckifejezése láttán elkomorodott. - Mi történt? Valami baj van? 
- Elena, hát nem tudod mi történt veled? – kérdezte Bonnie. 
Elena egy pillanatig csendben volt, majd tágra nyitott szemekkel nézett a szobában lévőkre. 
- Meghaltam. Sage kitörte a nyakamat. A véred…bennem volt a véred – suttogta a lány és Elijah-ra nézett. 
- Sajnálom Elena – sütötte le szemét az Ős. 
- Sajnálod? Ha nem ittam volna meg a véredet most halott lennék. 
- Halott is vagy – szólalt meg Jeremy. 
- Vámpír leszek – túrt bele a hajába a lány. 
- Ha befejezed az átváltozást – szólalt meg Damon is. 
- Még van pár órád arra, hogy dönts – mondta Stefan csendesen. 
- Szuper lehetőségeim vannak nem igaz? Halott leszek, vagy vámpír – nevetett fel Elena, majd hirtelen abbahagyta a nevetést és sírni kezdett. 
- Az érzelmeid átvették a hatalmat – karolta át a lányt Elijah. 
- Tényleg? – kérdezte Elena és újra vad kacagásba kezdett, majd abbahagyta fájdalmas tekintetet vetve ínyét kezdte dörzsölni. 
Alaric ijedten nézte a lányt, amikor ő volt ebben a stádiumban érzett némi emocionális változást, de nem ilyen tébolyultat. 
- Elena jól vagy? – kérdezte. 
- Nem tudom. Fáj az ínyem – mondta panaszos hangon a lány. 
- Az új vámpír fogaid miatt – válaszolta Caroline. 
- Nem jó érzés – dörzsölte tovább ínyét Elena. 
- Elena, annyira sajnáljuk, ami történt – térdelt a lány elé Becca. 
- Miért ittad meg Elijah vérét? – kérdezte Klaus. 
- Nem voltam jól. Amikor Sage megütött és az ajtónak repültem éreztem, hogy a kilincsnek vágódik a mellkasom. Amikor magamhoz tértem fájt, de csak belilult, nem gondoltam semmire, de később miután Sage befejezte a beszélgetést Elijah-val, bezárt valami helyiségbe. Éreztem, hogy valami nincs rendben és vért köhögtem fel. Tudtam, hogy jöttök értem, de kezdtem nagyon rosszul lenni, folyamatosan köhögő rohamok gyötörtek, muszáj voltam meginni Elijah vérét. Végül is azért volt nálam, ha megsérülnék és úgy tűnik minden tekintetben jól tettem, hogy megittam – válaszolta Elena, majd befogta fülét. 
- Mi a baj? – kérdezte Jeremy ijedten. 
- Túl hangosan ketyeg valaki órája – nézett körül ingerülten a lány. 
 - Ide az órákkal – tartotta kezeit Caroline, majd mikor mindenkitől összeszedte az órákat kivitte a garázsba. 
- Köszönöm – mondta hálásan a hasonmás. 
- Szóval, nem azért ittad meg a véremet, mert én azt sugalltam neked a telefonba? – kérdezte Elijah. 
- Tudtam, hogy aggódsz értem, és azért mondod, de soha nem ittam volna meg, ha nem leszek rosszul. Nehogy magadat hibáztasd ezért, ha nem lett volna velem a véred, akkor mindenképpen halott lennék – nézett szeretettel az Ősre Elena. 
- Mondtam nektek! Oka volt annak, hogy megitta Elena a vért – szólalt meg Bonnie. 
- Lassan döntened kell Elena – nézett a lányra Kol. 
- Tudom, tudom – bólogatott a barna lány. 
- Elena, bárhogy is döntesz elfogadjuk – mondta Rebekah, miközben elsírta magát. 
- Nem akarom, hogy itt hagyj Elena – suttogta Jeremy. 
- Nem akarlak itt hagyni – ölelte át testvérét Elena, majd ellökte magától. 
- Mi történt? – kérdezte Bonnie. 
- Meg akartam harapni – kapta a szája elé kezét a hasonmás. 
- Ha úgy döntesz befejezed, nem bánom ha belőlem táplálkozol elsőként – ment vissza testvéréhez Jeremy. 
- Nem, nem akarok emberből inni, belőled pedig pláne! Soha nem akarok – rázta a fejét riadtan a lány. 
- Szóval úgy döntöttél befejezed az átváltozást? – kérdezte Klaus. 
- Szerettem az emberi életet mindennél jobban, de most…nem tudom. Klaus te egyszer azt mondtad nekem, hogy jó vámpír lennék. Itt a lehetősége ennek, most is így gondolod? És ti mit gondoltok? – nézett a többiekre Elena. 
- Ez nem is kérdés – vigyorodott el a hibrid. 
- Az egyik legakaratosabb és legmakacsabb ember vagy, akivel ezer év alatt találkoztam. Szerintem is jó vámpír válna belőled – kacsintott Kol. 
- Nagyon szeretném, ha velünk maradnál – nézett gyámleányára Ric. 
- Én kértem, hogy maradj velünk és te maradtál is – nézett szeretettel a tanárra Elena. 
- Én is azt szeretném, ha velünk maradnál – mondta Caroline. 
- Én is – sírta Becca. 
- Mindannyian ezt szeretnénk, ha te is úgy érzed Elena – szólalt meg Stefan. 
- Elijah? – fordult könnyes szemekkel az Ős felé. 
- Az életemnél is jobban szeretlek, az hogy elveszíthetlek…még a gondolata is az őrületbe kerget, de a te döntésed szerelmem. Ha folytatod, melletted leszünk mindannyian. Tudod, hisz, már láttad így élni nem egy leányálom, átélni még kevésbé lesz az, de melletted állunk. Ha nem folytatod, akkor elfogadjuk – csókolta meg a hasonmás kezét Elijah. 
- Az eszem azt súgja ne fejezzem be, de a szívem mást mond. Túl gyenge vagyok ahhoz, hogy hagyjam elenyészni a testemet. Képtelen lennék elfogadni, hogy soha többé nem láthatlak benneteket, téged – szorította meg Elijah kezét a lány. 
- Akkor hozok egy kis vért. Később pedig kikísérletezzük melyik vércsoport a kedvenced. Mit szólsz Elena? – vigyorgott Kol. 
- Azt mondanám, hogy pfúúúj, de igaziból csak arra tudok gondolni, hogy hozd már azt a vért. 
- Kérésed parancs! – csapta össze bokáját az Ős és kisuhant és egy pillanat alatt egy kis pohár vérrel a kezében érkezett vissza. 
- Hát akkor – sóhajtotta a lány és lehúzta a vért. 
Szemei egy pillanat alatt vörössé váltak és fogai megnyúltak, majd pár nagy levegőt véve arca visszanyerte a formáját. 
- Szóval így nézek ki vámpír üzemmódban – szólalt meg Katherine. 
- Ugyan kérlek! Fele olyan dögös nem vagy, mint a mi Elenánk, ráadásul egy igazi vénlány vagy – vigyorgott Kol. 
- Hát persze – forgatta szemeit az 500 éves vámpír. 
- Jól vagy szerelmem? – kérdezte Elijah. 
- Soha többet nem lesz jól, de nem veszítettelek el – lépett testvére felé Jeremy. 
- Ne Jer, ne gyere közelebb, nem tudok másra koncentrálni, mint a nyakadon a verőérre. Sajnálom – hárította el a közeledést a lány. 
- Idővel ez jobb lesz – mondta Tyler. 
- Reméljük – mosolygott a fiúra Elena. 
- Szeretném, ha itt lennétek mellette pár napig – nézett Elijah Damonékra. 
- Még én is? – kérdezte Katherine. 
- Rád nincs szükségünk, és letudtad a saradat, de ha megpróbálsz ártani nekünk, akkor a nyomodba eredünk, és azt nem fogod élve megúszni – mondta Klaus. 
- Vért akarok inni – sóhajtotta Elena. 
- Gyere drága a konyhába jó pár zacsi akad, elkezdjük a kísérletezést – vigyorgott Kol, majd felajánlotta a lánynak a karját. 
- Elena, mi elmegyünk Bonnie-val, holnap jövök hozzád – ölelte át testvérét a fiú, majd elindultak kifelé. 
- Jeremy, egy pillanatra! – szólt utánuk Elijah. 
- Ne akarj elnézést kérni. El kellett volna vinned innen Elenát, és nem hagyni, hogy ő szabja a feltételeket – mondta barátságtalanul a fiú. 
- Igazad van, csak azt szerettem volna, hogy tudd jó kezekben lesz a nővéred. 
- Ezt már hallottam, ha nem is ezekkel szavakkal, ehhez képest vámpír lett belőle – sziszegte Jeremy. 
- Hagyd már ezt, szerencse hogy nála volt Elijah vére, különben halott lenne – nézett a fiúra Bonnie. 
- Nem kellett volna belekevernetek ebbe az egészbe – folytatta Jeremy. 
- Mintha Elenát olyan könnyű lenne távol tartani a dolgoktól – jelent meg Katherine. 
- Ez családi dolog, ne szólj bele – vágott vissza a srác. 
- Már megbocsáss, de Elena egy Petrova leszármazott, szóval az én vérvonalam. Családtag vagyok öcskös – tette csípőre a kezét a nő. 
- Katherine, menjünk! Jó éjt Jeremy! Bonnie! – bólintott Stefan feléjük, míg Elijah-tól elfordult. 
 - Ezt piszkosul elrontottátok – mondta kifelé menet Damon Elijah-nak. 
- Jó éjt! – köszönt el Tyler is. 
- Mennünk kell! – mondta Jeremy és Bonnie-t átölelve ott hagyták az Őst. 
- Álljatok meg! – csendült fel Elena hangja. 
Mindenki meglepődve fordult meg és várakozóan nézett a lányra, aki egy pohár vérrel állt a kezében háta mögött az Ősökkel, Caroline-nal és Alaric-kal. 
- Végig éreztem az Ősök, kiváltképp Elijah felé áradó gyűlöleteteket. Nektek – mutatott a két Salvatore testvérre – nincs is jogotok ítélkezni Elijah fölött úgy, hogy a múltban mind a ketten erőszakkal nyomtátok a csuklótokat a számba. Ő nem ezt tette, nálam volt a vére, mégpedig úgy, hogy ezt megbeszéltük. Az én döntésem volt, hogy megiszom függetlenül attól, hogy nem gondoltam ilyen végre. Neked Katerina igazad volt, sosem lehetett engem távol tartani a dolgoktól, de ne hozakodj elő a Petrova vérvonallal, sosem viselkedtél velem úgy, mintha családtag lennék, ne most kezdj el alakoskodni. Jeremy kérlek te se ítélkezz, hiszen vámpírrá akartál válni. Megittad Anna vérét és beszedtél egy halom gyógyszert. Szerencséd volt, hogy életben maradtál. Egyikőtök se ítélkezzen, nincsen jogotok hozzá. Pontosan tudtam, hogy mit jelent egy Ős szerelmének lenni, azóta, hogy Caroline-t lelőtték és a verbénával teli kútba dobták a vérfarkasok, mégis vállaltam a veszélyt. Elfogadom, hogy vámpírrá változtam. Legyen ez nektek elég és ne dühöngjetek. Szeretlek benneteket, ahogyan Elijah-t és az egész családját. Nem akarom, hogy feszültség legyen miattam, hogy újra rossz legyen a viszony – fejezte be a lány. 
- Holnap jövünk! Jó éjt! – közölte tömören Damon és elindult a nyomában öccsével és Katherine-nel. 
- Holnap – mondta Jeremy is és átölelte nővérét, majd Bonnie-val és Tylerrel elhagyták a villát. 
- Elena, elég nyers voltál – nézett elismerően Rebekah. 
- Szerintem még fokozhattad volna, bár így is egy élmény volt nézni a képüket – jegyezte meg Kol. 
- Köszönjük, hogy így kiálltál értünk, hogy kiálltál Elijah-ért – mosolygott a lányra Klaus. 
- Elegem van abból, hogy mindig mindenki ítélkezik és leginkább úgy, hogy nincs joga hozzá – rázta meg fejét Elena. 
- Most, hogy nincsenek itt, elmondanád mennyire haragszol ránk? – kérdezte Kol. 
- Nem haragszom rátok. Sok az ellenségetek, és ha most minden jól is alakult volna, lehet hogy a legközelebbi alkalommal már nem. Ahogy már mondtam tudtam mit vállalok azzal, hogy veletek vagyok. Azt hiszem szerencsém volt, hogy nálam volt Elijah vére és meg is ittam. 
- Jól vagy Elena? – kérdezte a szöszi. 
- Egyfolytában a vérre gondolok, de ezt leszámítva igen – mosolygott az újdonsült vámpír barátnőjére. 
- Erős vagy Elena, és segítünk neked. Minden rendben lesz – ölelte át Ric a lányt. 
- Az, hogy itt vagytok mellettem, nagyon nagy erőt ad – ölelt vissza Elena. 
- A Mikaelson család elveszítette egyetlen emberi tagját, viszont kapott helyette egy kiváló vámpírt – vigyorgott Kol. 
- Ezt meg fogjuk ünnepelni, de nem ma. Menjünk pihenjünk le, nem volt egy egyszerű nap – karolta át szerelmét Klaus. 
- Jó éjt mindenkinek! – köszönt el Kol is és vele együtt Rebekah is Alaric-kal. 
- Elijah, érzem a belőled áradó bűntudatot, de nem akarom, hogy bűnösnek érezd magad – ölelte át Elena a férfit. 
- Annyira szeretlek Elena, és nem akartam neked ezt az életet. Nem szabadott volna velem lenned. 
- Ha el akartál volna taszítani magadtól, úgysem hagytam volna, tudod milyen makacs és kitartó vagyok. Szeretlek, és veled vagyok a legnagyobb biztonságban. Ha nincs a féltésed irányomba, és nincs nálam a véred akkor most halott lennék. 
- Ha nem lettél volna velem, nem kerülsz ebbe a helyzetbe. 
- Mióta vámpírok tűntek fel az életemben folyamatosan bajban vagyok – forgatta szemeit Elena. 
- Ezt nem tudom megcáfolni. 
- Elijah, mielőtt lefekszünk, ihatnék még egy kis vért? – nézett a férfira Elena. 
- Rendben, de az utolsó mára kedvesem – puszilta meg a lány orrát az Ős. 
- Igen, apu – válaszolta szemtelenül Elena. 
- Te kis pimasz! – kapta ölébe a lányt Elijah. 
- Most már hallgathatod a pimaszságomat, örökkön-örökké – nevetett fel a barna szépség. 
- Elfogadom a kihívást! – húzta össze szemeit játékosan Elijah, és a konyha felé vette az irányt.

2012. október 12., péntek

Chapter 36

A történet ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött.
Jó szórakozást hozzá!


Győzni jöttünk...veszítettünk


- Sage! Ne csináld! Hibát követsz el! – kiáltotta Damon miközben a többiekkel együtt Elena elé állt. 
- Csak vicceltem Damon, nem bántalak benneteket! Nem kell egyből beijedni – nevette el magát a nő majd az egyik vámpírjához fordult. - Karl a kis boszorka a mosdóban van. Hozd ide, de ne öld meg, csak kábítsd el! 
- Ne merészeljetek hozzányúlni – harciaskodott Jeremy. 
- Ne aggódj kölyök, csak kiküszöbölöm, hogy használja a tudományát. Nem lesz baja. 
Karl egy perc múlva az ájult Bonnie-val a vállán megérkezett, és letette a kanapéra. Mindenki megrökönyödve nézte a nőt, és mindenki fejében ugyanaz a megállapítás és kérdések futottak végig. „ A nő őrült! Ki a fene ez? Mit akar? Honnan ismeri Damon?” 
- Mit csinálsz Sage? Tudod, hogy ez az Ősök háza? – húzta össze szemöldökét Damon. 
- Ó drágám pontosan tudom, és ezért vagyok itt. Egyébként ajánlom nektek, hogy ne mozduljatok, ha kedves az életetek, a legfiatalabb vámpírom is több mint 700 éves – mondta figyelmeztetően a vörös hajú vámpír. 
- Meg fognak ölni. 
- Nem akarom őket megvárni, csak a szerelmemet akarom, akit ezek a pszichopaták koporsóba tartanak a pincéjükben. 
- Finnt? Te Finn szerelme vagy? – kérdezte döbbent hangon Caroline. 
- Igen drágám, és ebből következtetni lehet a koromra is. Nincs esélyetek a harcra, viszont van az együttműködésre. Szóval, merre van a pince szőke lány? Gondolom te vagy Klaus nője. 
- Nem találták meg az anyjukat, ezáltal Finnt sem, ezt elvesztetted – szólalt meg újra Damon. 
- Le vagy maradva pár fejezettel Damon. Nem igaz drágaságaim? – nézett a többiekre felvont szemöldökkel Sage. 
Damon körbehordozta tekintetét. Tyler ugyanolyan értetlenül állt mint ő, de a többiek kerülték a szemkontaktust vele. 
- Még ti is tudtatok erről? – nézett szemrehányóan öccsére és Katherine-re. 
- Anton mesélte, hogy itt vannak a koporsók, és Elijah megerősített benne – válaszolta Stefan. 
- Engem miért hagytatok ki belőle? Ennyire megbízhatatlan vagyok? – kérdezte megbántottan a kék szemű vámpír. 
- Damon! Azt gondoltuk, ha megtudod, hogy van lehetőség megölni az Ősöket és itt vannak a koporsók, akkor önként felajánlod szolgálataidat Antonnak. Tudjuk jól, mennyire gyűlölöd az Ősöket! – mondta kertelés nélkül Katherine. 
- Szóval Elena életével manipuláltatok? Valódi cél a koporsók védelme volt? 
- Anton elsődlegesen a koporsókat akarta, de attól még célpont volt Elena és Caroline is. Alaric-ról nem tudta, hogy életben van – válaszolta Stefan. 
- Már megint csalódtam bennetek! – nézett Elenáék felé Damon, majd öccse és Katherine felé fordult. - Most bennetek is! 
- Erre nekem nincs időm! Nem áll szándékomban találkozni az Ősökkel, én csak Finnt akarom. Majd később duzzoghatsz Damon! – forgatta szemeit a nő, és kérdőn nézett Caroline-ra. 
- Nem fogok segíteni neked. Találd meg magad! – fonta össze karjait a szőke vámpír. 
- Rendben szöszi, megértem a lojalitásodat, de attól még nem tágítok. Tobias keresd meg a pincét! Azt a koporsót hozd, amit fel tudsz nyitni – adta ki a parancsot Sage. 
- Meg fognak ölni Elijah-ék – szólalt meg Elena. 
- Ahhoz előbb meg kell találniuk. Több mint 900 éve szeretem Finnt. Most végre itt a lehetőség, hogy együtt legyünk, nem fogok meghátrálni. Rengeteg munkámba telt, amíg azt az idióta Antont meggyőztem, hogy lopja el az Ősöktől a koporsókat, hogy figyeljen fel a Salvatore testvérek gyűlöletére. 
- Te álltál az egész mögött? – kérdezte Stefan. 
- Azaz idióta Anton, csak dühöngött, de nem mert lépni. Idő kellett, amíg rávettem lépjen és ráadásul úgy, hogy azt higgye az egész az ő ötlete volt. Többször jártam a fejébe, hogy minden információt megszerezzek, amit tud és aztán manipulálhassam. Tudtam, hogy elköpöd az Ősöknek a dolgot, és tudtam hogy ők nem hagyják megtorlás nélkül. 
- Te öletted meg Ric-et? – kérdezte Damon dühösen. 
- Az magánakció volt, a megszállottsága. Időbe telt amíg rávettem, hogy a koporsókra koncentráljon. Örülök, hogy kinyírják az Ősök. Idegesítő egy alak – húzta el száját a nő. 
- Ha elviszed a koporsókat, téged is megölnek – szólalt meg Alaric. 
- Nem, nem a koporsókat, csak Finn koporsóját. Tudom, hogy Esther meg akarja ölni a gyermekeit, ezt nem is bánnám, de Finn is áldozatául esne. 
- Finn mindent úgy tesz, ahogyan azt Esther akarja – húzta össze szemét Katherine. 
- Valóban, de ő úgy fogja tudni, hogy Esther megsemmisült. Nem estem a fejem lágyára, aranyom – bökött fejére Sage. 
- Ha ezt Finn megtudja, bosszút akar állni majd a testvérein – mondta Caroline. 
- Elég volt a kérdezz-felelekből. Tobias mi lesz már, kifutunk az időből! – kiáltotta a nő. 
A kis társaság egymásra nézett. Nem akarták, hogy Finn kikerüljön a villából. Beláthatatlan következményei lehetnek. Minden vámpír finoman bólintott, de Sage kiszúrta. 
- Ezt elbuktátok! Hozd ide a hasonmást, a többinek meg törjétek ki a nyakát! – adta ki a parancsot Sage. 
- Ő Elijah kedvese. Ha bántod, biztosan meghalsz – szólalt meg Stefan. 
- Ki mondta, hogy bántani akarom? Pont ezért akarom, magam mellett tudni, hogy ne essen bántódása. 
A szobában egyoldalú harc alakult ki, az erőviszonyok miatt. Elenát próbálták védeni, de nem bírtak el a nő vámpírjaival. Jeremy nyaka reccsent elsőnek és a hasonmás sikítva szaladt hozzá. Alaric és Damon hiába kaptak utána, az egyik vámpír gyorsabb volt és egy pillanat múlva már Sage kezében volt a lány, aki keményen fogta, kapálózni sem volt esélye. A két férfi megpróbált utána menni, de hárman állták útjukat. Caroline és Tyler karöltve próbáltak küzdeni két vámpírral, akik egyszerre támadták őket, de egyszerűen semmire sem jutottak. Stefant és Katherine-t három vámpír vette körül. Bonnie továbbra is ájultan feküdt a kanapén. Nem volt esélyük, Sage vámpírjai jól edzett harci gépek voltak. Először Tyler és Caroline, majd Alaric zuhantak a földre aléltan, nem sokkal később Katherine is. Közben visszaért Tobias és súgott valamit a nő fülébe, amitől az ingerült lett. 
- Elég volt! Fogjátok le a Salvatore testvéreket! – kiáltott a nő. 
A testvérekre fejenként négy vámpír jutott, akik úgy fogták le őket, hogy mozdulni sem bírtak. 
- Hol vannak a koporsók? Ha nem mondod el, akkor karót kapnak a fiúk a szívükbe – fordította maga felé Sage Elenát, aki reszketett a félelemtől. 
- A pincében – suttogta a hasonmás rémülten. 
- Ott nincsenek, különben nem kérdezném, te idióta! – kiabálta a nő és úgy megütötte a lányt, hogy az nekirepült az egyik ajtónak és elterült a földön. 
- Megőrültél? Megölöd – kiáltotta Damon. 
- Nem ütöttem akkorát! 
- Ő egy ember, egy törékeny lány, te elmebeteg liba! – kiabálta Stefan is. 
- A törékeny kis barátnőtöket magammal viszem. Tobias, nézd meg a lánynál van e a telefonja. 
- Elijah meg fog ölni – mondta Damon. 
- Ja, ma már hallottam ezt! – válaszolta türelmetlenül a nő miközben vámpírját figyelte, aki kihalászta a lány telefonját annak zsebéből. 
- Mit akarsz tenni vele? – kérdezte Stefan. 
- Adjátok át az Ősöknek, hogy a lány velem van, és sértetlenül visszakapják, ha megkapom Finnt. Elena telefonjáról értesítem őket, hogy hová vigyék a koporsót. Megértettétek? – nézett a két fivérre a nő, mire azok bólintottak. - Remek! Jó volt újra látni Damon. Tobias hozd a lányt! Nekik pedig a biztonság kedvéért törjétek ki a nyakukat – vigyorgott egyet csípőre tett kézzel a nő. 
Stefan még hallotta, ahogy Damon nyaka kitörik, majd maga is feketeségbe süppedt. 

A Mikaelson villában csend volt. Stefan és Damon elmondták mi történt és átadták Sage üzenetét. Mindenki óvatos pillantásokat vetett Elijah-ra. A férfi telefonját szorongatta és arca, amelyről sok esetben még testvérei sem tudtak leolvasni semmit, nyíltan feszült és rendkívül aggódó volt. 
- Miért nem voltak itt a koporsók? – nézett kérdően az Ősökre Caroline.
- Egyik éjjel elvittem a parti házba. Nem akartuk, hogy tudjatok róla – válaszolta Kol.
- Megbízhatatlannak tartotok bennünket? – húzta össze szemét Alaric.
- Nem azért, hanem úgy gondoltuk minél kevesebbet tudtok, annál biztonságosabb nektek – nézett bűntudatosan Rebekah.
- Tudtommal családtagok, szóval a minél kevesebb elméletetek már régen elbukott – jegyezte meg Damon.
- Azt nem mondta mikor hív? – kérdezte Elijah, lezárva a koporsó témát. 
- Nem mondta, nekünk meg lehetőségünk sem volt kérdezni. Eltörték a nyakunkat – mondta Damon sötéten. 
- Te honnan ismered Sage-t? – kérdezte Alaric. 
- Nagyjából 100 éve találkoztam vele. Éppen a vacsorámat akartam elfogyasztani egy sikátorban, amikor megszólított, csatlakozhatna e. Volt egy rövid viszonyunk. Nagyon rövid. Tudtam, hogy idősebb vámpír és nagyon erős volt, de nem gondoltam, hogy több mint 900 éves – vonta meg vállát a kék szemű vámpír. 
- Damon! Te meg a kalandjaid! – forgatta meg szemét Caroline. 
- Nem kérdeztem a véleményedet! – vetette oda lekezelően a vámpír. 
- Ha még egyszer így beszélsz vele, többet senki véleményét nem lesz lehetőséged sem megkérdezni sem meghallgatni – mosolygott hidegen Klaus és magához húzta a szőke vámpírt. 
- Foglalkoznánk a Finn üggyel? Most mitévők legyünk? – kérdezte Rebekah. 
- Nem adhatjuk oda, Finn ellenünk fog fordulni – mondat Kol. 
- Oda kell adnotok, Elena élete a tét – szólalt meg Bonnie. 
- És akkor mi van, ha ellenetek fordul. Négyen vagytok egy ellen – nézett értetlenül Jeremy. 
- Biztosak vagytok benne, hogy ellenetek fog fordulni? – kérdezte Katherine. 
- Szinte teljesen, főleg ha úgy fogja tudni Esther megsemmisült – válaszolta Becca. 
- Sage-t rá kell venni, hogy úgy adja elő anyátok halálát, mintha nem a ti hibátok lenne – mondta Stefan. 
- Finn emberként is minket hibáztatott sok mindenért, mióta vámpírrá váltunk azóta még inkább. Klaus leszúrta 900 évvel ezelőtt, most egy olyan koporsóba tettük, ami bűzlik a verbénától. Még tetszhalott állapotában is szenved. Mit gondolsz, ha felébred meg akarja ölelni a testvéreit, vagy inkább meg akarja ölni a testvéreit? – tárta szét kezeit Kol. 
- Szerintetek még mindig szereti Sage-t? – kérdezte Caroline. 
- Az a kis lotyó! Az egyetlen ember, akit Finn átváltoztatott. Ki mást választhatott volna a szánalmas testvérünk szerelméül, ha nem egy utcalányt? Annyira jellemző Finn-re – sóhajtotta Rebekah. 
- Ha szereti, akkor esetleg meg lehetne fenyegetni Finnt, hogyha ellenetek fordul, akkor megölitek a szerelmét – vonta fel szemöldökét Katherine. 
- Akkor a bátyám a lotyóját elküldi a világ másik végébe, amíg rajtunk bosszút áll – vigyorgott a barna vámpírra Kol. 
- De hát nincs is esélye ellenetek – forgatta szemeit Damon. 
- Valóban nincs, de mi nyugodt életet akarunk élni, és az nem ment úgy sem, hogy ti loholtatok a nyakunkba, úgy meg pláne nem, ha az 1000 éves, bosszúszomjas testvérünk teszi azt, Sage vámpírjaival az oldalán – mondta Klaus. 
- Nagyon erősek voltak a vámpírjai. Mintha kifejezetten harcra lettek volna kiképezve. 500 éves vagyok és már nagyon sok dologban részt vettem, Pearl-el is harcoltam, persze csak gyakorlásból, de ezek a vámpírok teljesen mások voltak – ráncolta homlokát Katherine. 
- Sage mindig is erőszakos és férfias volt. Biztos vagyok benne, hogy már évszázadok óta kereste a lehetőséget arra, hogy Finn-t visszaszerezze. Ezért alakított át vámpírrá embereket, és tanította meg harcolni őket, hogy ütőképes legyen velünk szembe – mondta Kol. 
- Az a nő őrült – rázta meg fejét Jeremy. 
- A helyes kifejezés az őrült lotyó – húzta el száját Rebekah. 
- Most akkor mit fogtok csinálni? – kérdezte Alaric. Aggódott Elenáért. 
- Nem adhatjuk át neki Finnt! Nem csak azért, mert ő bosszút akarna állni, hanem híre menne, hogy térdre küldtek bennünket – csóválta fejét Kol. 
- A nővéremről van szó, ti meg csak a hírnevetekkel foglalkoztok? – tört ki Jeremy. 
- Nem érted Jer! Ha most átadjuk Finnt és híre megy, hogy térdre lehet bennünket kényszeríteni azok által akiket szeretünk, akkor még többen fognak ellenünk jönni, veszélybe sodorni akiket szeretünk – mondta Kol. 
- Akkor most feláldozzuk Elenát? Kik vagytok ti a királyi család? Halnia kell bárkinek értetek? – pattant fel Jeremy. 
- Valóban ők a királyi család, de a nővéred az egyik hercegnő. Valaki akiért halni kell másoknak. Jól mondom? – nézett az Ősökre Katherine. 
- Sokat tanultál Katerina! Igaza van Jeremy! Mi vagyunk a legöregebb, leghalálosabb, leggyűlöltebb és legfélelmetesebb család a földkerekségen. Mi vagyunk az egyeduralkodók, és ezt nem adhatjuk fel. Mi vagyunk azok, akik példát statuálunk, és nem akiknek példát statuálnak. Mi nem hódolunk be senkinek – mondta Kol. 
- Ahogy Katerina is mondta, Elena az egyik hercegnő. A család mindenek felett áll Jeremy és nagyon jól tudod, hogy ő is közénk tartozik – szólalt meg Klaus. 
- Akkor mit fogtok tenni? – kérdezte Bonnie. 
- Addig nem tudunk tenni semmit, amíg nem tudjuk hol és milyen körülmények között akarja Sage Finn koporsóját – szólalt meg Elijah. 
- Feltételekhez kell szabnunk az átadást – jegyezte meg Klaus. 
- Szólok anyunak, hogy nyomozza le Elena mobilját – vette elő telefonját Caroline. 
- Elena telefonja ki van kapcsolva, már próbáltam hívni – csóválta meg fejét Elijah. 
- Attól még le lehet nyomozni. Amíg az akkumulátor a telefonban van, be tudják mérni – szólalt meg reménykedve Alaric. 
- Telefonálok! – állt fel Caroline. 
- Ne telefonálj! Elijah! Csinálok egy helymeghatározó varázslatot. Már csináltam egyszer, amikor Rose és mit tudom én ki elrabolták Elenát, hogy átadják neked – mondta Bonnie. 
- Jó ötlet! – villanyozódott fel Stefan. 
- Van térképetek itthon? – kérdezte Damon. 
- Hozom – állt fel izgatottan Rebekah. 
Ebben a pillanatban megszólalt Elijah telefonja. 
- Sage! – szólt bele a telefonba a férfi. 
- Elijah! Rég nem hallottam a hangodat! 
- Hol van Elena? 
- Ne aggódj jól van a szerelmed. 
- Beszélni akarok vele. 
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy alkudozz! 
- Beszélni akarok vele Sage! Hallani a hangját, utána beszélünk Finnről – mondta kérlelhetetlenül Elijah. 
- Elijah! – szólt bele ijedten Elena. 
- Elena! Jól vagy? – kérdezte bűntudattal teli hangon az Ős. 
- Most már jól, hogy hallom a hangodat. 
- Ott vagyok veled most is, a szíved tájékán! Ha úgy érzed… – hallgatott el Elijah. 
- Szeretlek – suttogta a telefonba Elena. 
- Én is szeretlek, és ne feledd, a családod is szeret téged – mondta az Ős. 
- Elég már ebből a nyáladzásból – vette vissza a telefont Sage. 
- Modortalan vagy. Mindig az voltál – sziszegte Elijah. 
- Jó modor nem juttat előrébb a célomhoz. Ha már a célnál tartunk, Finn? 
- Még nem döntött a családi tanács. 
- Itt van a szerelmed, akinek az élete a tét és ti még nem döntöttetek? Ezt nem veszem be. Ha bármit terveztek ellenem, megölöm Elenát minden lelkiismeret furdalás nélkül – mondta dühödten a nő. 
- Sajnálom, de időbe telt amíg a többiek magukhoz tértek a nyaktörésből és ismertették a helyzetet. Adj még egy kis időt Sage, biztos vagyok benne, hogy pozitív döntést hozunk. 
- Még szép, hogy azt hoztok, ha életben akarjátok tudni Elenát. Kaptok két órát. Egy perccel sem többet, és ne feledd, ha bármit terveztek ellenem a lány halott. Várom a hívásodat – tette le Sage a telefont. 
Elijah, a többiek felé fordult és kérdőn nézett Bonnie-ra. 
- Megtaláltad? 
- Igen. Itt vannak Mystic Falls határában. Csak egy kisebb kihalt raktárépület van arrafelé – válaszolta a boszi. 
- Két óránk van arra, hogy kihozzuk Elenát és megöljük Sage-t a társaival együtt – nézett testvéreire az Ős. 
- Hé-hé! Miért csak Klausékra nézel? Mi is menni akarunk – állt fel Caroline. 
- Ebben nem is kételkedtem, és számítok is rátok. Benneteket kivéve – mutatott Jeremyre és Bonnie-ra. 
- A nővéremről van szó, nem fogok ölbe tett kézzel ülni – pattant fel Jer felháborodottan. 
- Én sem. Boszorkány vagyok, segíthetek nektek. 
- Ugyan Bonnie. Az agyzsibbasztó mutatványod még rajtam sem tudtad használni. Emlékszel? Mit gondolsz ezek a több mint 700 éves vámpírok mennyire fognak kétrét hajlongani a fájdalomtól? – kérdezte Katherine. 
- Más varázslatokat is tudok, amik árthatnak nekik. 
- Nem Bonnie, ember vagy megölhetnek és téged is Jeremy. Ne akarj egy nap kétszer is meghalni. Emlékezz vissza, hogy Alaric egyre lassabban tért vissza az életbe – mondta Stefan aggódással a hangjában. 
- Nem tarthattok itt. Ha nem lenne Bonnie és a vérem, nem találtuk volna meg Elenát – fonta össze karjait Jer. 
- Ezt köszönjük is nektek, de akkor sem jöhettek velünk – mondta Rebekah. 
- Igazuk van Jeremy. Veszélyes ez a halandóknak – nézett a fiúra Tyler. 
- Szavazzunk – állt fel Damon. 
- Rendben! Aki arra szavaz, hogy Jeremy és Bonnie maradjon itt, az tegye fel a kezét – szólalt meg Kol és szavaival egy időben felemelte egyik karját. A többiek is így tettek. Alaric és Caroline lehajtották fejüket, hogy ne kelljen a boszira és a fiúra ránézniük. 
- Akkor végeztünk! A szavazás egyértelmű volt – csapta össze tenyerét Kol. 
- Alaric, kell néhány fegyvered. Mi pusztakézzel is elbánunk velük, bár valószínűleg nem olyan gyorsan, mint a fiatalabb vámpírokkal, főként hogy harcra képezték ki őket, de nektek szükségetek lesz fegyverekre. Ha lehet ne keveredjetek közelharcba velük úgy, hogy nem vagytok egy vámpírra legalább ketten – szólalt meg Klaus. 
- Alaric fegyverei a garázsban vannak – mondta Kol. 
- Csapatokat alkotnunk. Összesen tízen vannak, mi is tízen, de csak mi négyen vagyunk elég erősek. Rebekah, Alaric, Damon, Caroline egy csapat. Kol, Katerina, Stefan és Tyler a másik. Én Elijah-val alkotok egy csapatot – nézett a többiekre Klaus. 
- Én veled akarok lenni – szólalt meg a szöszi. 
- Nem drágám. Így többen is tudnak rád figyelni. Bennünket nem lehet megölni, mi megkeressük Elenát – simogatta meg a lány arcát a hibrid. 
- Igaza van Caroline, ők tudnak a leggyorsabban eljutni hozzá – nézett a lányra Stefan. 
- Hozzátok a fegyvereket – adta ki az ukázt Elijah és öccse a tanárral együtt a garázs felé vette útját. 
- Sík a terep, csak egy darabig mehetünk kocsival – nézte a térképet Damon. 
- Igen, ezt én is láttam. Van egy parkoló az út mentén, nagyjából 500 méterre a raktártól. Ott letesszük a kocsikat. Ha a sík terephez érünk, azonnal támadnunk kell. Még egy bokor sincs azon a környéken, ami elrejthetne bennünket – ráncolta szemöldökét Klaus. 
- Teljesen sík terep. Néhány héttel ezelőtt csatangoltam arra, bár a raktárba nem mentem be körülnézni. Nem gondoltam, hogy bármikor is betesszük oda a lábunkat – érkezett vissza Kol pár fegyverrel nyomában Alaric-kal. 
- Tehát nincs mese, ahogy a raktár közelébe érünk, azonnal futásnak eredünk és rájuk rontunk? – kérdezte Katherine. 
- Muszáj így tennünk drága Katerina, szó szerint a semmi közepén van a raktár. A legközelebbi fa durván 300 méterre van – nézett Kol vigyorogva a nőre. 
- Sage okos! Biztos, hogy az emberei figyelik a környéket – mondta Becca. 
- Indulnunk kell! Már csak másfél óránk van. Mire odaérünk alig egy óránk lesz, feltűnés nélkül meg kell közelítenünk a helyet és még meg kell figyelnünk az őrszemeket is. Kevés az időnk – sóhajtotta Elijah. 
- Induljunk! – intett a hibrid. 

Kol jól mondta. A legközelebbi fák is több mint 300 méterre voltak a raktártól, amely, kicsi volt és úgy állt a síkság közepén, mint valami elhagyott szemét. Az Ősök meredten figyelték a raktárt. Két vámpírt számoltak össze, akik a hely körül keringtek folyamatosan figyelve minden irányba. Az Ősök vártak egy kis ideig, majd egymásra néztek, bólintottak és intettek a többieknek. 
- Két vámpír van kint. Ellentétes irányban mozognak a raktár körül. Amikor a raktár két sarkához érnek, akkor nem látják egymást, ami azt jelenti két irányból kell őket támadnunk – suttogta alig hallhatóan Elijah. 
- Miért nem lőjük le őket? – kérdezte Alaric és nyílpuskájára mutatott. 
- Ha meghallják a lövést, vagy ahogy suhan a nyíl, máris elbuktuk a dolgot. Hangtalanul kell dolgozni. Ezt mi fogjuk csinálni. Én a jobb oldalit támadom, Elijah a baloldalit. Ahogy végeztünk, a lehető leggyorsabban hozzánk szaladtok. A raktár bejárata Elijah oldalán lesz, oda fussatok, ott találkozunk – mondta Klaus. 
- Vigyázzatok magatokra – suttogta Caroline és megcsókolta szerelmét. 
- Ti is! Szeretlek – suttogta vissza a hibrid, majd Elijah-ra nézett aki a két vámpírt nézte. 
- Most indulnak! Gyerünk – szólt testvérének és elillantak. 
Caroline remegve nézett kedvese után. Tudta, hogy nem lehet őket megölni és erősebbek, de a szerelemből adódó féltés érzése felülírta azt, amit esze mondott neki. 
A két Ős egy szempillantás alatt a két vámpír előtt termett és azok egy másodperc múlva már szívük nélkül rogytak össze. 
- Futás! – adta ki az ukázt Kol és mindannyian Elijah-hoz rohantak. 
Mire odaértek Klaus is ott volt. Felemelte két kezét és mutatta, hogy a megbeszéltek szerint két csapatra oszoljanak. Mindenki felöltötte vámpír illetve hibrid formáját. Elijah csendesen az ajtóhoz lépett, majd a hibridre nézett és szemében hideg fény csillant. Rebekah és Kol tudták, hogy bátyjuk a legkegyetlenebb formáját fogja hozni, amitől muszáj volt egymásra vigyorogniuk. Imádták a rossz Elijah-t. Alaric kiszúrta a vigyorgást, és értetlenül nézett barátnőjére. Becca a bátyjára mutatott, majd a házra és elhúzta a kezét torka előtt. Alaric felvonta szemöldökét és bólogatott, hogy érti. Csak örülni tudott, hogy Elijah nem az ellensége, és újra megerősítést nyert benne, hogy bár ő a legmorálisabb az Ősök közül, de a legkegyetlenebb is. Damon, Stefan és Katherine is egymásra néztek. Pillantásukban benne volt a ”vigyázz magadra” kifejezés. Caroline egy pillanatra megfogta Tyler kezét és megszorította. A fiú rámosolygott kivillantva agyarait és kacsintott egyet. A lány szemeit forgatva visszamosolygott. Látta, ahogy Tyleren eluralkodik a harci szellem. Ebben a pillanatban Elijah berúgta az ajtót és mindannyian betódultak. Az egyik csapat jobbra ment, a másik balra, a két Ős pedig előre tört. 
Kol és csapata elég hamar szembetalálta magát négy vámpírral. Stefan maga elé rántotta a nyílpuskát, de elvétette a lövést, a nyíl a vámpír karjába állt bele. Katherine és Tyler együtt harcoltak az egyik vámpír ellen. Sage vámpírja egy pillanat alatt dobta a szoba egyik végébe Tylert. Stefan azonnal Katherine mellett termett és amíg a vámpír a nőre koncentrált, Stefan mögé kerülve egyenesen a szívébe döfött egy karót. Kol éppen letépte a fejét egy vámpírnak. Tyler közben visszaért, és kitépve a sérült karú vámpírból a nyilat, azt egyenesen a nyakába döfte. Kol élve a lehetőséggel kitépte a vérző vámpír szívét. Katherine és Stefan a megmaradt vámpírral küzdöttek. Stefan egy gyors mozdulattal a nő felé dobott egy karót, majd a vámpír mögé kerülve hátrarántotta karjait és Katherine teljes erejével szíven döfte a férfit. 
Eközben Rebekah-nak és csapatának nem sok munka jutott. Egy vámpírral találták szembe magukat és a lány intett a többieknek, akik rávetették magukat. Hátra rántották karját és a szőke Ős egy mozdulattal kitépte a szívét. Alaric elismerő pillantást vetett barátnőjére, aki megköszönve azt pukedlizett egyet. 
A két csapat az ajtó előtt találkozott. Elijah és Sage hangját hallották a raktár mélyéről és annak irányába indultak. Útközben két halott vámpírt találtak, egyik fejvesztett volt, a másiknak lyuk tátongott mellkasában. Az egyik forduló után megtorpantak. Sage maga elé tartotta Elenát és egy eltört fadarabot nyomott a torkához, ami elég éles volt. Caroline rémülten nézte, ahogy barátnője nyakán lecsorog a vér. 
- Sage! Engedd el Elenát, és akkor nem bántalak – mondta hideg hangon Elijah. 
- Tudhattam volna, hogy csak álca a családi tanácsotok! Hazug, manipulatív, pszichopaták vagytok – mondta undorral a hangjában a nő. 
- Te pedig halott! – vigyorgott rá Kol. 
- Sage! Engedd el őt. Nem ártott neked – kérte Damon. 
- Hol van a keménységed Damon? Sosem becsülted az emberi életet, most meg puhány vagy és az Ősök talpnyalója lettél – nézett megvetően Sage. 
- Kezdj el imádkozni te olcsó lotyó! – szólalt meg Klaus és megnyúltak fogai. 
- Ha közelebb jön bármelyikőtök a lány velem együtt száll a sírba és tudjátok, hogy gyors vagyok! 
- Már meg ne haragudj Sage, de ebből hogy akarsz kimászni? – kérdezte Rebekah. 
- Én csak Finnt akarom, miért nem tudjátok nekem ideadni? 
- Betörtél az otthonunkba, bántottad a családtagjainkat és a barátainkat. Magaddal hoztad túsznak Elenát. Te sem gondolhattad komolyan, hogy ezt megtorlás nélkül hagyjuk. Hát nem ismertél meg bennünket eléggé? – vonta fel szemöldökét Kol. 
- Gyűlöllek benneteket, mindig is azt tettem. 
- Beállhatsz a sorba, elég sokan vannak így vele – jegyezte meg Tyler. 
- Elijah – nyögte Elena. 
- Engedd el, és a szavamat adom, hogy kisétálhatsz innen – mondta Elijah, miközben szemét le sem vette szerelméről aki ijedten nézett rá vissza.
- Ahogy a szavadat adtad Antonnak is? Én nem vagyok olyan idióta, mint ő. 
- Dehogynem vagy aranyom. Ellenünk fordultál, tehát idióta vagy – mondta jéghidegen Klaus. 
- Minden vámpírod halott. Egyedül vagy. Mit gondolsz, meddig tudod tartani a helyzetet? – kérdezte Katherine szemeit forgatva. 
- Engedd el, és ezt utoljára kérem szépen – mondta Elijah türelmét veszítve. 
- 900 éve vettétek el a szerelmemet. 
- Ha a szerelmed nem lett volna 900 éve ostoba, nem vesztettétek volna el ezt az időt. Most is együtt lehettetek volna az örökkévalóságig, de neki fontosabb volt anyánk talpát nyalni és asszisztálni abban, hogy meghaljunk, ahelyett hogy megpróbált volna téged keresni. Azt hiszed, hogy mi így akartunk bánni a testvérünkkel? – mondta dühösen Klaus. 
- Elég volt ebből, nem fogunk neked magyarázkodni. Engedd el Elenát és nem bántalak! – emelte fel hangját Elijah. 
- Nem hiszek neked tudom, hogy meg fogsz ölni! Igaza volt Antonnak, csak úgy bánthatlak benneteket, ha elveszem tőletek a szerelmeteket. Tudd csak meg Elijah milyen az, amikor soha nem lehetsz a szerelmeddel. Magammal viszem a sírba – nézett könnyes szemmel Sage és kitörte Elena nyakát, majd a karóval szíven szúrta magát. Elenával együtt omlott a földre. 
- Ne! Elena! – kiáltotta kétségbeesetten Elijah. 
- Ne! – sikította egyszerre Caroline és Rebekah is és zokogásban törtek ki. 
Stefan szeméből könnyek csorogtak és szomorúan nézett össze bátyjával, akinek szintén fátyolosak voltak szemei. Katherine a szája elé kapta kezét és Tyler is megrendülve nézte a lány élettelen testét. Alaric átkarolta Rebekah-t és utat engedett könnyeinek. Klaus és Kol csukott szemmel álltak. Nem bírták nézni testvérük elkeseredettségét. Győzni jöttek, de veszítettek. 
Elijah finoman végigsimított Elena arcán. Kezébe vette a lány nyakláncán függő napkőből készült medált, majd kettényitotta. 
- Annyira sajnálom Elena, nem akartam, hogy így történjen, hogy megtörténjen – mondta és sóhajtott egyet. - Haza kell vinnem őt – indult el karjában a lánnyal és mindenki némán követte.