Chapter 38

Ezt a részt nagyon jó volt írni, remélem tetszeni fog nektek!!!

Jó szórakozást kívánok!!!

Titkok, amik rossz fényt vethetnek ránk...

Damon gondolataiba mélyedve ült a nappaliban, kezében a szokásos whiskey-jével. A gondolatai Elena körül jártak. Teljesen megváltozott a lány, mióta Elijah-val van. Damonnak el kellett ismernie, hogy jó irányt vett. Határozott és kiegyensúlyozott lett, na meg szebb volt, mint valaha. Tulajdonképpen öröm volt ránézni. Nyoma sem volt benne a bizonytalanságnak. Egy felnőtt és boldog nővel állt szemben az ember. Amikor a lány vámpírságának másnapján elmentek hozzá, Elena beszélni akart vele. Vámpírként lehullott a lepel az igézéséről, amikor elmondta neki, hogy szereti, de nem érdemli meg, viszont az öccse igen. A lány könnyekkel a szemében mesélte el neki, hogy emlékszik. Persze ő most sem tudott kibújni a bőréből, és közölte Elenával, hogy felesleges könnyeket ejtenie valami olyan miatt, ami már nem számít neki. A lánynak nem igazán estek jól a szavai. Azt mondta mindig számítani fog neki ő is és Stefan is. Sosem feledi el az együtt töltött időt. Sem a rossz, sem a jó emlékeket. Azt sem bírta ki, hogy a lány fejéhez ne vágja, hogy ez pontosan aznap történt, amikor Elijah-tól megmentették őt, most meg vele osztja meg az ágyát. Sajnálatos módon a beszélgetést meghallotta Klaus, aki kidobta a villából és közölte vele, hogy többet nem is akarja ott látni. Damont nem kifejezetten érdekelte, hogy nem látják szívesen a villában, az viszont igen, hogy a szavai nyilván eljutottak Alaric fülébe is. Nem akarta elveszíteni újra a barátját, viszont az nem segített a dolgon, hogy durva volt a lánnyal. Nem érdekelte, hogy nem övé Elena, de az egyetlen barátja igen. 

- Mindig elszúrom a dolgokat – mondta hangosan. 

- Ahogy mondod bátyám – ült le mellé Stefan. 

- Nem kértem kommentárt. 

- Minek kellett beszólnod Elenának? Mi értelme volt? 

- Nem tehetek róla, tudod milyen vagyok. 

- Igen Damon, sosem tudod mikor fogd be. Elena most haragszik és nyilván az egész család is. 

- Nem érdekel Elena haragja és a családé, az zavar, hogy Ric is tudja dolgot. 

- Úgy tűnik meg kellene tanulnod visszafogni magad. Mit gondolsz Ric még hányszor bocsátja meg neked, hogy beszólsz a gyámleányának? – vonta fel szemöldökét Stefan. 

- Remélem még most utoljára meg fogja. Többet nem beszélek Elenával. 

- Azzal Elenát bántod meg. Miért nem tudsz vele normálisan beszélni? Gondolod nekem nem fáj látnom őt Elijah-val? Fáj, de ugyanakkor azt látom, hogy Elena olyan boldog, amilyenné én sosem tudtam volna tenni és te sem. Ezt tartsd szem előtt Damon. 

- Sajnálom, hogy nem vagyok olyan jó ebben, mint te öcsi. Egyébként van szemem. Én is látom a boldogságát és azt, hogy felnőtté vált Elijah mellett. Különben is elmegyünk, nem kell találkoznom vele többet. 

- Ennyire bánt még mindig Damon? 

- Nem azzal van a bajom, amit felé érzek. Azok szépen lassan elcsitulnak, inkább azzal van a bajom, hogy olyan emberrel van, aki átverte, akinek a családja rosszat akart neki. 

- Tudom mire gondolsz, ez engem is bánt, de el kell fogadnunk a tényeket. Elena szerelmes Elijah-ba és mindketten tudjuk, hogy ő nem rossz ember. Ő a legjobb ember az Ősök közül. 

- De a legkegyetlenebb is! 

- Szerintem ebben ne próbáljunk közöttük listát állítani – mosolyodott el Stefan. 

- Egyszerűen hihetetlen, hogy három olyan jellemmel bíró személy, mint Alaric, Elena és a szöszi a tagjai lettek az elmebeteg királyi családnak – rázta meg a fejét Damon. 

- Így kimondva elég hihetetlenül hangzik – állt fel Stefan, mert kopogtattak az ajtón. 

- Vársz valakit? Mert én nem – kérdezte Damon. 

- Én sem – vonta meg vállát az ifjabbik Salvatore, majd ajtót nyitott. 

Az ajtóban Elijah és Klaus álltak. A hibrid vigyorogva nézte a vámpírt, a komoly Ős pedig biccentett egyet. 

- Szép napot Stefan! Örülök hogy itthon talállak. Damon is itt van? – kérdezte Elijah. 

- Igen – válaszolta meglepetten Stefan. 

- Bemehetnénk? – kérdezett tovább Elijah. 

- Meg tudnánk állítani benneteket? – érkezett az ajtóhoz Damon. 

- Még mindig nem javult a modorod kiskomám – szólalt meg Klaus. 

- Csak beszélni szeretnénk veletek – tárta szét kezeit az Ősi vámpír. 

- Gyertek be – állt el az útból Stefan. 

- Egy whiskey? – kérdezte Damon, miután helyet foglaltak a nappaliban. 

- Nem köszönöm – rázta fejét Elijah. 

- Én kérek – vigyorgott Klaus. 

- Szóval? Mi járatban vagytok? – kérdezte Stefan. 

- Katerina is itt van? – nézett a testvérekre a hibrid. 

- Nincs, azt mondta a városba megy – válaszolta Damon. 

- Nem Elenával kellene lenned most? – nézett Elijah-ra Stefan. 

- Elena Kollal van – válaszolta testvére helyett Klaus. 

- Otthon hagytátok a pszichopata öcsétekkel? – vonta fel szemöldökét a kék szemű vámpír. 

- Kezd elegem lenni a bárdolatlanságodból – mondta fojtott hangon Elijah. 

- Damon, jobb ha tudod, hogy az öcsénk elég bosszúálló típus. Ha elmondom neki, minek nevezted rád száll, és hidd el, ezt nem akarod magadnak, kérdezd csak Katerinát – csóválta fejét hidegen mosolyogva Klaus. 

- Fogd már be! – nézett Damonra Stefan. 

- Hallgass az öcsédre – bólogatott Klaus. 

- Szóval mi járatban vagytok? – kérdezte negédesen Damon. 

- Tudtok anyánk és Finn koporsójáról, és eléggé ellenségesek vagytok velünk. Számíthatunk tőletek valami újabb atrocitásra? – kérdezte nyíltan Elijah. 

- Nem fogjuk elmondani senkinek és nem készülünk ellenetek semmire – válaszolta Stefan. 

- Mik a terveitek? – kérdezett tovább Elijah. 

- Nemsokára elhagyjuk a várost. Valószínűleg Európába utazunk – mondta Stefan. 

- Mi közötök van hozzá? – kérdezte Damon. 

- Nem bízunk bennetek – nézett a hibrid a testvérekre. 

- Mintha mi bízhatnánk bennetek – vetette oda Damon. 

- Veletek ellentétben, mi nem próbáltunk ellenetek fordulni már egy jó ideje. A bizalmunkba fogadtunk benneteket azzal, hogy beengedtünk a házunkba – mondta Elijah. 

- A segítségünkre volt szükségetek – szúrt egy újabbat a kék szemű vámpír. 

- Valóban így volt és köszönjük a segítségeteket – válaszolta az Ős. 

- Nem, nem volt így. Akkor alakítottuk így a tervet, amikor Stefan felhívott. Eszünk ágában sem volt igénybe venni a segítségeteket – emelte meg hangját Klaus. 

- Tényleg, akkor minek kellettünk Sage-hez? – kérdezte szemtelenül Damon. 

- Felesleges volt a segítségetek, mivel a feladatotok az volt, hogy védjétek meg Elenát. Ez nem sikerült nem igaz? – vonta fel szemöldökét Klaus. 

- A ti hibátok, hogy ez történt, mert annyi az ellenségetek, hogy megszámolni sem lehet – vágott vissza Damon. 

- Nem tetszik a hangnemed – vicsorgott a hibrid. 

- Nekem meg nem tetszik, hogy a barátaink örökre veszélynek lesznek kitéve miattatok, hogy döglenétek már meg – vörösödött be a szeme az idősebb Salvatore-nak és támadni készült. 

- Elég ebből! – állt fel Elijah és elkapta a kék szemű vámpír nyakát. 

- Ne bántsd! – indult felé Stefan, de Klaus lecsapott rá. 

- A gyűlöletetek irányunkba egy cseppet sem enyhült. Biztos vagyok benne, hogy az első adandó alkalommal elárultok bennünket. Ez nem jó hír nektek – mondta Klaus mosolyogva miközben megszorította Stefan nyakát. 

- Igazad van, gyűlöllek téged! – tört ki Stefan. 

- Gyerünk öljetek csak meg! Azt hiszitek nem tudom, hogy ezt akarjátok? – nyögte Damon. 

- Csendet! – mondta Elijah és még jobban megszorította a vámpír nyakát. 

- Mit akartok tőlünk? – kérdezte Stefan. 

- Ki akartuk ugrasztani a nyulat a bokorból. Elég gyorsan sikerült elérni, hogy kimutassátok a fogatok fehérjét – válaszolta Elijah. 

- Mégis mit gondoltál, hogy tényleg érdekel bennünket hová utaztok? Ugyan kérlek – forgatta szemeit Niklaus. 

- Nem értem miért nem igéztek meg bennünket simán, hogy ne forduljunk ellenetek? – nézett az Ősökre Stefan. 

- A barátaitok bíznak bennetek. Nem tetszene nekik, hogy csak úgy idejöttünk megigézni benneteket. Ha ezt tennénk, az vitát szülne otthon, mi pedig szeretjük az otthonunkban a nyugalmat. Nem szeretik, ha visszaélünk a hatalmunkkal, veletek szemben pedig pláne nem. Elenáék azt hiszik, hogy már nem feszülnek közöttünk nagy ellentétek, vagyunk olyan viszonyban, hogy az oldalunkon álltok. Nyilvánvalóan túlértékelnek benneteket. Egyébként tényleg köszönjük a segítségeteket, és ezt komolyan gondolom – mondta Klaus. 

- Szóval csak egy színjáték volt ez az egész? – kérdezte Damon, miközben megpróbálta lefejteni Elijah kezét a torkáról. Természetesen sikertelenül. 

- Ahogy mondod. Így elmondhatjuk, hogy mi békés szándékkal érkeztünk és ti ránk támadtatok – vigyorgott Klaus 

- Nem mindegy, ha megigéztek bennünket? Úgysem tudjuk bizonyítani az ellenkezőjét – nyögte Damon. 

- Ez igaz, de amikor elújságoljuk a kis látogatásunkat, akkor szeretnénk a ti szavaitokat és reakcióitokat is elmondani, attól kezdve, hogy beléptünk az ajtón egészen addig amíg nekünk nem akartál esni. Ismernek benneteket a legkisebb rezdüléseteket, a szójárásotokat. Hitelesnek kell lennie. Caroline és Elena könnyen átlát a szitán, és nem túl kellemes vitapartnerek – forgatta szemét Klaus. 

- Nem zavar benneteket, hogy hazudtok nekik? – húzta össze szemét Stefan. 

- Valóban gyűlöltök bennünket és ránk is akartatok támadni. Semmi hazugság nem fogja elhagyni a szánkat, csak pár dolgot kihagyunk belőle, nem kell tudni hogy az egész erre ment ki – mondta Niklaus. 

- Akkor sem mondtok el azoknak mindent, akiket állítólag olyan nagyon szerettek – vitázott tovább Stefan. 

- Mert ti aztán mindig elmondtatok nekik mindent – forgatta szemét Klaus. 

- Semmi becsület nincs bennetek! – vetette oda Damon. 

- Maradj csendben Damon! Már így is vissza kell fognom magam veled szemben. Legszívesebben megölnélek, ahogy Elenával beszéltél mostanában. Ő még mindig véd téged, és nem akarja, hogy bajod essen. Lehet, hogy olyan emberek voltatok, akik megérdemelték ezt, de mára már elég rossz irányba változtatok. Nem vagyunk könnyű helyzetben. Ha erőszakosak vagyunk veletek, akkor az otthon visszaüt ránk, és ahogy Klaus is mondta nyugalmat szeretnénk. Ebbe az is beletartozik, hogy nem próbáltok ellenünk fordulni, de szemmel látható, hogy ahogy lehetőségetek lesz, ezt megteszitek. Igaz? – nézett Damon szemébe Elijah. 

- Bármikor – nyögte Damon. 

- Nem fogunk senkinek elárulni semmit, Damon is megbékél idővel – nézett az Ősökre a kisebbik Salvatore. 

- Ja, és addig még százszor elárul bennünket és ezzel a barátaitokat is – jegyezte meg Klaus. 

- Igézzük meg őket Niklaus, felejtessük el velük a koporsókat – nézett testvérére Elijah. 

- Szívem szerint megölném őket, hogy letudjam a problémát örökre – fújta Klaus. 

- Ha ezt tennénk, akkor mi bántanánk Elenáékat. 

- Nem is kellene tudják, hogy mi voltunk. 

- Klaus, az hogy elhallgatjuk előlük a kis színjátékunkat, nem ugyanaz, mint hogy elhallgatjuk előlük, hogy megöltük őket – forgatta szemeit Elijah. 

- De szíved szerint te is egyetértenél velem, nem igaz? 

- Damon esetében mindenképpen, Stefanban már nem vagyok biztos – vonta meg vállát Elijah. 

- Mi lesz Katerinával és Tylerrel? 

- Megkeressük őket. 

- Rendben Elijah, igézzük meg őket – mondta beleegyező hangon Klaus. 

Eközben Elenát Kol szórakoztatta. Alaric a suliban volt tanítani, Caroline és Becca a Halloween-i bált szervezték, Klaus és Elijah meg valamit intéztek (legalábbis Elena így tudta), így Kol maradt a felvigyázója. Az Ős éppen előadott egy 400 évvel ezelőtti vitát, amit Rebekah-val folytatott valami semmiség miatt. Persze a maga szemtelen és vicces módján. A lány eddig is szórakoztatónak találta a férfit, de mióta vámpír lett még inkább értékelni tudta a poénjait. Most is úgy nevetett, hogy a könnyei is csorogtak. 

- Belehalok a nevetésbe – mondta Elena és a könnyeit törölgette. 

- Azzal, hogy belehalj a nevetésbe már elkéstél – vigyorgott Kol. 

- Most hogy mondod…pedig egész jó halálnak tűnik. 

- Morbid vagy Elena, és ezt imádom – csókolt kezet a lánynak az Ős. 

- Soha nem találkoztam nálad szórakoztatóbb emberrel – nézett a nevetéstől könnyes szemekkel a lány Kolra. 

- Szerencséd, hogy vámpír lettél drágám, mert annyi sztori van a tarsolyomban amin nevethetsz, hogy ráncos lennél, ha ember maradtál volna – vigyorgott a férfi. 

- Az a szerencsém, hogy szeretsz szórakoztatni. A legjobb figyelemelterelő a vér iránti vágyamról. 

- Egy-két hónap és jobb lesz. Mindig ott lesz, de sokkal jobban fogod viselni ne aggódj, erős csaj vagy – mosolygott Kol. 

- Legyen igazad, de most kérlek folytasd – nézett kérlelően Elena. 

- Rendben, de utána tőled szeretnék hallani pár vicces történetet. Biztos akad neked is egy pár. 

- Akad, de én nem tudok olyan szórakoztatóan előadni, mint te. 

- Nem kell szerénykedni. Benne vagy egy csomó viccben és jól is reagálsz rájuk, biztos vagyok benne, hogy jól fogok szórakozni. 

- Istenem Kol! Sosem gondoltam volna, hogy pont veletek fogom érezni magam a legjobban, hogy Elijah-t ennyire fogom szeretni. Azok után, ami történt köztem és a családotok között. 

- Elég rosszul indult az egész, de azt hiszem az, hogy nyitott voltál felénk és mi is feléd sokat segített, hogy ilyen jó legyen közöttünk a kapcsolat. 

- Néha lelkiismeret furdalásom van, hogy ilyen jól érzem magam veletek, amikor annyi bánatot okoztatok. 

- Elena ami elmúlt, az elmúlt! Sem te, sem mi nem tudunk változtatni rajta, viszont adtál egy új lehetőséget nekünk, amit mi elfogadtunk és így szövetséget kötve kihoztuk a legjobbat az egészből. 

- Mindig meglep, hogy tudsz komolyan is beszélni. 

- Mindenkit meglepek vele, néha még magamat is – vigyorgott a férfi. 

- Éhes vagyok – húzta fel orrát Elena. 

- Kedvenc vérkoktélodat hozhatom? 

- Hagyd csak, majd én megcsinálom. 

- Én is éhes vagyok, úgyhogy húzzunk a konyhába – mondta Kol és elsuhant. 

Elena utána ment. Élvezte a vámpírléttel járó gyorsaságot és erőt. A legrosszabb a vérszomja volt, de eddig kordába tudta tartani magát, hála a kapott segítségnek. Kol és a humora pedig a legjobb terápia volt erre. 

- Ha majd hajlandó leszel kilépni a villából, akkor elmehetünk futni is az erdőbe. Meglátod az micsoda élvezet – mondta Kol vért töltve a poharakba. 

- Amíg nem vagyok biztos magamban, hogy meg tudom állni az ölést, addig inkább nem hagyom el a házat. 

- Elena, ha véletlenül szárazra innál valakit, senki nem ítélne el érte. Mutass egy vámpírt magad körül, aki még nem tette meg. 

- Alaric! 

- Csak idő kérdése drágám. Nincs olyan vámpír, aki minimum egy embert ne ölt volna meg. 

- Azért én megpróbálnám – bólogatott a lány. 

- Nem akarok erőltetni semmit – tette fel kezét a férfi. 

Éppen koccintottak a vérrel, amikor megszólalt a csengő. 

- Ki a fene lehet az? Nem várunk senkit – állt fel Kol és az ajtóhoz ment. 

- Kol! – biccentette meg fejét Katherine kissé savanyú arcot vágva, amikor az Ős ajtót nyitott. 

- Katerina! Micsoda meglepetés! – vigyorgott a férfi. 

- Elenához jöttem, azt hittem Elijah-val van – nyögte a nő. 

- Ne félj tőlem drágaságom nem bántalak. Egyébként is a lányok szerint Mini Elijah vagyok, úgyhogy majdnem Elijah-val van Elena – vonogatta szemöldökét Kol. 

- Külsőleg valóban az vagy te lókötő – jelent meg az előszobában Elena, ahol nem érhette a napfény. Addig nem akart magának napfénygyűrűt, amíg biztos nem volt magában. Így viszont korlátozottak voltak a lehetőségei. 

- Beszélhetnénk? – nézett az 500 éves vámpír a lányra. 

- Gyere be – válaszolta Elena, miközben kérdő pillantást vetett Kol-ra aki megvonta a vállát, de elállt a nő útjából. 

- Ugye nem probléma, ha én is itt vagyok? Jelenleg én vagyok a gardedám – ült le Elena mellé Kol. 

- Mit szeretnél Katherine? – kérdezte zavartan Elena. 

- Elég sokat beszélgettem Stefannal és Damonnal is az utóbbi időben. Természetesen te is szóba kerültél. 

- Ez meglep szivi? – vágott közbe az Ős. 

- Kol, ne szólj közbe, udvariatlan vagy – csapott egyet a férfi karjára Elena. 

- Óvatosan édes lányom, már vámpír vagy még a végén kárt teszel az öreg testemben – vigyorgott Kol. 

- Mindenből viccet csinálsz – nevette el magát Elena. 

Katherine finoman megrázta fejét. Még számára is hihetetlen volt, hogy a lány ilyen remekül kijön az Ősökkel. Főként a család legpszichopatább tagjával. 

- Bocsáss meg a kis közjátékért Katherine, még nem igazán tudom jól kezelni az érzéseimet és a helyzeteket. Kol állandóan viccel és képtelen vagyok nem nevetni rajta – fordította figyelmét újra a vámpírra a lány, miután abbahagyta a nevetést. 

- Veszem észre – mondta kényszeredetten a nő. 

- Szóval? 

- A elbeszéléseikből rájöttem, hogy sok a hasonlóság közöttünk, és itt nem a külsőnkre gondolok. Ez az egész hasonlóság nyilván a vérvonalunk miatt van. 

- Ha most megint a családi kötelékkel jössz… – kezdte paprikásan Elena. 

- Nem, nem akarok itt nagy testvért, vagy ük-ük-ük nagyanyát játszani, csak arra gondoltam segíthetek neked ebben a vámpír dologban. Ha ennyire hasonlítunk egymásra, akkor lehet, hogy az érzéseink is ugyanúgy változtak, amikor vámpírrá váltunk. Segíthetek neked kezelni őket. 

- Miért segítenél nekem? Ki nem állhatsz – húzta össze szemöldökét a lány. 

- Valóban ki nem állhattalak és most sem vagyok nagy rajongód, de magam sem tudom miért felelősséget érzek érted. 

- Jesszusom Kol! Mit csináltál vele a barlangban? – nézett Elena a férfira. 

- Semmi különöset, csak megfélemlítettem. Nem tudtam, hogy ilyen hatást érek el vele, de tetszik. 

- Megtennétek, hogy nem úgy beszéltek rólam, mintha itt sem lennék? – kérdezte Katherine gúnyosan. 

- Azért néha kibújik a szög a zsákból! Ez már Katherine-s volt – mondta Elena. 

- Tényleg segíteni szeretnél neki? Teljesen hihetetlen egy önző nőszemélytől ilyet hallani – nézett az 500 éves vámpírra az Ős. 

- Valóban ez volt a szándékom. 

- Damon egyszer a fejemhez vágta, hogy sokkal több közös van benned és bennem, mint azt gondolta volna. A szavaid most ebben megerősítettek, de mindketten tudjuk, hogy az önzetlenség, a másokért való kiállás és egy csomó olyan dolog, amit te hírből sem ismersz, nem tartozik a közös jellemzőink közé. Nekem pedig ezek a legfontosabbak. Őszintén mondom, hogy nagyon jól esik a felajánlásod és köszönöm is, de megoldom a dolgaimat, és a családom is mellettem áll ebben. 

Ebben a pillanatban újra megszólalt a csengő. 

- Mekkora forgalom van itt, ahhoz képest, hogy senkit nem is várunk – forgatta szemeit Kol és kiment ajtót nyitni. 

- Mit akarsz valójában Katherine? Mert kizárt, hogy segíteni nekem – suttogta Elena, amikor elhagyta a szobát az Ős. 

- Valóban segíteni akartam, de ami fontosabb az Damon. Nem mondhattam Kol előtt és ő közel sem olyan udvarias, mint Elijah, hogy magunkra hagyjon. Tudom, hogy Damon már megint durva volt veled, de kérlek bocsáss meg neki, és ami fontosabb beszélj Alaric-kal, hogy ne haragudjon rá. Azt hiszem ő még nálad is fontosabb számára – suttogta vissza Katherine. 

- Ne hidd, hogy Elijah-val jobban jártál volna. Nem hagyott volna veled egy szobában egyedül. Egyébként is nagyon ki van akadva Damonra. Nem mondja, de látom rajta csak miattam nem tesz semmit vele. Alaric is ki van bukva, és én is. Nem bántom őt, mégis folyamatosan beszólogat nekem. Abba kellene hagynia, mert ha így folytatja, akkor az is lehet, hogy nem valamelyik Ős, hanem Alaric fog rá végleg berágni. Mindazonáltal értékelem, hogy ennyire törődsz vele…velük. 

- Mindig törődtem velük, még ha nem is tűnt úgy. 

- Ez az egy közös pont bennünk, ami pozitív. Megígérem neked, hogy beszélek Ric-kel, biztos vagyok benne, hogy neki is hiányzik Damon – suttogta Elena. 

- Köszönöm. 

- Damonnal viszont te és Stefan beszéljetek. Nem érdekel, hogy baja van velem, de ne felejtse el, hogy ha engem bánt akkor másokat is, akik közel sem kedvelik úgy ahogyan én. Arról nem is beszélve, hogy Ric az egyetlen barátja, ha ő is elfordul tőle Damon egyedül marad. 

- Nem igaz, mi ott leszünk neki Stefannal – rázta meg fejét Katherine. 

- Egyikőtök sem Alaric – mutatott rá a tényre Elena. 

- Mi ez a sustorgás drágáim? – lépett be a szobába Kol. 

- Matt? Hát te? – nézett Elena a fiúra. 

- Úgy tűnik a mai napon, csupa meglepetés vendég érkezik – tárta szét kezeit Kol. 

- Csak látni akartalak. Hallottam mi történt – mondta zavartan a fiú. 

- Gyere Katerina, kikísérlek – nyújtotta karját az Ős és a nő kelletlenül fogadta el. 

Amikor az ajtóhoz értek Kol maga felé fordította a nőt. 

- Nem tudom miért voltál itt ma valójában, biztos nem azért hogy segíts Elenának. Igazam van? 

- Tényleg segíteni akartam neki – mondta rémülten a nő. 

- Ezer éves vagyok, engem már elég nehéz átverni, a módszereimet amikkel imádom kiszedni a kis titkokat pedig már ismered – vigyorgott sötéten a férfi. 

- Nem akarok ártani Elenának. 

- Még szép, hogy nem. Tudom, hogy engem gondolsz a legőrültebbnek a családból, de azt is tudom, hogy Elijahtól félsz a leginkább. Az a szerencséd, hogy nem érek rá ezzel foglalkozni, bár ami késik nem múlik. Most viszont drágám, jobb ha tudod, hogy a bátyáim a két szerelmedet igézik éppen, hogy elfelejtsék a koporsókat. Amíg beengedtem a Matt gyereket felhívtam őket, hogy itt vagy! Örültek neki, mivel így adódik az alkalom, hogy veled is elfeledtessek pár dolgot – nézett Kol mélyen Katherine szemébe és eldarálta a bátyjaival megbeszélt szöveget. 

Katherine üveges szemekkel ment ki az ajtón és Kol elégedetten mosolygott. 

- Kol! – hallotta meg egy pillanattal később Elena kétségbeesett hangját. 

- Mi történt? – termett a szobában. 

- Nem tudtam uralkodni magamon, amikor átölelt teljesen elveszítettem a kontrollt. Azt hiszem megöltem – sírt Elena véres szájjal Matt előtt térdelve. 

- Nem ölted meg, bár elég gyenge a szívverése. Koncentrálj Elena és akkor hallani fogod – simogatta meg a síró lány hátát a férfi. 

- Csinálj valamit. 

- Hallod a szívverését? 

- Most már igen, de nagyon halkan – zokogta Elena. 

Kol megharapta csuklóját és az alélt fiú szájába nyomta, majd feltette a kanapéra. 

- Mit tettem Kol – suttogta a lány. 

- Semmi olyat, ami szörnyűséges lenne, még időben leálltál. Mondtam neked, hogy nincs olyan vámpír aki még ne tett volna ilyet, te meg sem ölted, mások megtették volna. 

- Gyilkos vagyok. 

- Elena, nem vagy gyilkos, hiszen él a srác, és egyébként is a vámpírlét ezzel jár, ne vedd ezt túlzottan a szívedre – vonta magához a lányt Kol. 

- Mit fog ehhez szólni Matt és a többiek? 

- Matt meg lesz igézve, a többiek meg nem fognak ítélkezni efölött, de ha akarod ez a mi titkunk marad. Ne fogd fel ennyire tragikusan. Egyébként milyen érzés volt? – nézett Elenára a férfi. 

- Szörnyű, hogy ezt mondom, de frenetikus volt. 

- Az emberből való vérivás mindig az – sóhajtotta kéjvágyóan Kol. 

- Mi lesz, ha emberek közé megyek, és mindig ezt fogom tenni? 

- Jeremy-n kívül eddig még csak vele találkoztál, aki ember. Meg kell szoknod a vérük illatát, lüktetését, a szívük verését, ezért kellene minél előbb közéjük menned. Ha akarod ott leszek veled amíg bele nem jössz. Megtaníthatlak arra is, hogy igyál emberből az életét megkímélve. 

- Nem, nem akarom megtanulni – hárított a lány. 

- Ha mégis, én itt leszek. Most pedig kipróbálhatod az igéző képességedet. 

- Matt verbénát iszik, nem tudjuk megigézni. 

- Ha verbéna lett volna benne, akkor nem tudtad volna eddig szívni a vérét, mert kidőltél volna tőle. Amennyit emberként vámpírok között voltál, ezt tudnod kellene. Nyilvánvalóan bepánikoltál. Egyébként sem érzem a szagát a srácon. Mostanában mindenki túlzott biztonságban érzi magát. 

- Mi történt? – kérdezte Matt feltápászkodva a kanapéról. 

- Elena, tiéd a terep – vigyorodott el a férfi. 

Elena egy rövid ideig farkasszemet nézett az Őssel, majd vett egy nagy levegőt és Matt elé lépett. 

A Mikaleson villában este sürgés-forgás volt. Ezt a napot tűzték ki arra, hogy megünnepeljék Elena vámpírlétét. Egyedül az ünnepelt volt feszült köszönhetően a mai majdnem gyilkosságának. Kollal megállapodtak abban, hogy ez az ő titkuk marad, bár Elena utálta a titkokat, de rendkívül rosszul érezte magát, hogy pont az egyik legjobb barátjával tett ilyet. Szégyellte magát, amiért nem tudott uralkodni magán. Igaza volt Kolnak mielőbb emberek közé kell mennie. Minél tovább húzza valószínűleg annál nagyobb sokk lesz számára az emberek közelsége. Nem akart gyilkos ámokfutásba kezdeni. Mindig azt hitte jóval nagyobb benne a kontroll, úgy látszik tévedett. 

- Asztalhoz emberek! Remek vacsorát rittyentettünk az én drágaságommal! – kiáltotta Rebekah és szájon csókolta Ric-et. 

- Elena és Elijah! Tiétek az asztalfő – mondta Klaus és a lány egy gyenge mosolyt engedett el felé. 

- Elena, ha ilyen képet vágsz, akkor a kis incidens nem sokáig lesz a mi titkunk. Rá van írva a bűntudat az arcodra drágám – súgta mellélépve Kol. 

- Mit suttogtok, gyertek már – intett feléjük Caroline. 

- Csak féltékeny vagy drágaságom, hogy nem a te füledbe suttogok – szólt vissza Kol és maga után cibálta Elenát. 

Elijah elgondolkozva nézte szerelmét és öccsét. Valami nem volt rendben körülöttük, de főleg Elena körül. Amikor hazaértek és elmondták a többieknek a Salvatore testvérekkel történt kis történetüket, Elena alig figyelt oda. Ez nem volt rá jellemző, ha Damonról és Stefanról volt szó mindig nagyon figyelt. Kol azt mondta, nem történt ma semmi különös, csak Katherine volt itt aki segíteni akart – ezen mindenki jót nevetett – és Matt, de ő is csak benézett a lányhoz. Mintha bűntudatot látott volna átsuhanni Elena arcán, de nem értette mitől lenne neki az. Már az is felmerült benne, hogy történt valami öccse és Elena között, de ezt elvetette. A lány szerelmesen nézett rá. Szégyellte magát, hogy egyáltalán ez a gondolat felmerült benne. Kapcsolatuk egyik alappillére volt a bizalom. Sóhajtott egyet és leült Elena mellé. 

- Minden rendben kedvesem? – kérdezte miközben megfogta a lány kezét. 

- Csak meg vagyok hatódva, hogy ennyire törődtök velem – mosolygott a barna szépség. 

- Már azt hittem valami baj van, olyan csendes vagy. 

- Nincs semmi baj, hacsak a mérhetetlen szerelmem irányodba nem számít annak – suttogta Elena. 

- Én is szeretlek – suttogta vissza a férfi és megcsókolta a lányt. 

- Ezt majd a hálószobában intézzétek! – szólalt meg szemtelenül Kol. 

- Igaza van, legyetek tekintettel a szingli testvérünkre is – vigyorgott Rebekah. 

Kol ezt nem hagyta szó nélkül és innentől kezdve megindult az adok-kapok közöttük, az asztaltársaság legnagyobb derültségére. Elena örült, hogy nem ráirányul a figyelem. Kol néha ránézett és óvatosan kacsintott, Elena pedig visszamosolygott rá. Idővel a két testvér fegyverszünetet kötött. 

- Szerelmem, hogy alakulnak a dolgok a parti körül? – kérdezte Klaus kihasználva az ideiglenes csendet. 

- Remekül. Olyan bál lesz, amilyet még nem látott Mystic Falls. Igaz Becca? – tapsolt aprókat Caroline. 

- Az biztos, hogy ilyen még itt nem volt. 

- Bővebben is hallhatnánk a dologról, vagy titok? – kérdezte Elijah. 

- Álarcosbál lesz. Bárminek lehet öltözni, aminek párja is van. Tehát, mondjuk Rómeó és Júlia, vagy Piroska és a farkas. Nincs megkötés a lényeg, hogy adott személyhez kötődjön egy másik – válaszolta izgatottan Caroline. 

- Azokra nem is gondoltatok, akik egyedül mennek? – kérdezte Alaric. 

- Kolra gondolsz? Mert a meghívottak listáján ő az egyedüli, akinek nincs párja – jegyezte meg Rebekah. 

- Nagyon vicces tesó, ezt még visszakapod – nézett sunyin Kol. 

- Tényleg te vagy az egyetlen. Rajtad kívül akik nem passzolnak a buliba azok a Salvatore-k Katerinával kiegészülve, de róluk tudjuk, hogy hárman egy pár. Még Matt is talált magának párt – tárta szét kezét Becca. 

Matt neve hallatára Elena érezte, hogy megfordul vele a szoba. Kol aggódva pillantott a lányra. Nem tudta meddig tudja magában tartani a barna lány a titkukat. Talán jobb is lenne, ha elmondaná, mert a végén beleőrül a dologba. 

- Kit hoz a Donovan gyerek? – kérdezte Klaus. 

- Egy kolléganőjét a Grillből, nagyon kedves lánynak látszik – felelte Caroline. 

- Hát öcsém, elég rosszul áll a szénád, még a világ legunalmasabb pasija is talált magának párt – vigyorgott Klaus. 

Elena érezte, hogy ha még egy szó esik Mattről akkor kirohan a világból. Azt is érezte, hogy Elijah gyanakodva figyeli őt. Vett pár nagy levegőt és Kol felé fordult. 

- Talán megkérhetnéd Miss Hydrogen-t, hogy legyen a partnered. Azt mondtad odáig van érted. Szép pár lennétek – vigyorgott Kolra, aki elismeréssel a szemében nézett vissza a Mattről való terelésért. 

- Ez telitalálat volt Elena – nevetett fel Caroline. 

- Szerintem neked nem is kell pár, lehetnél Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Ez két személyiség egy testben. Ismerve téged nem is lenne nehéz alakítanod – mondta Alaric és kacsintott egyet. 

- Ez még jobb ötlet – nevetett fel Becca. 

- Kol el kell ismerned, vereséget szenvedtél. Mindig mindenkit kigúnyolsz, de ma te lettél az áldozat – mosolygott Elijah. 

- Elismerem, hogy ma veszítettem, de ez csak egy csata volt. A háborút nem nyeritek meg, akármilyen túlerőben is vagytok – mutatott körbe Kol, miközben viccesen összehúzta szemeit. 

- Majd meglátjuk, te szájhős – nevetett Klaus. 

Pár órával később Caroline elgondolkozva feküdt szerelme mellett. Úgy érezte, hogy több helyen nem stimmelnek dolgok. Nem tudta megmondani, hol és mi és kivel, de valahogy lyukakat érzett a mai napban. Sóhajtva fordult oldalára. Nyilván csak rémeket lát, elég nyomasztó volt az utóbbi pár nap, főleg Elena miatt. Még mindig összeszorult a torka, ha eszébe jutott az, amikor Sage a nyakát szegte barátnőjének. Isteni szerencse volt, hogy nála volt Elijah vére és megitta. Elena elég jól viseli a vámpírlétet ahhoz képest, hogy régebben mennyire ódzkodott tőle, és ezért nagy piros pont járt neki. Talán a mai nap volt valamivel szétszórtabb. Igen, ma nem olyan volt, mint tegnap vagy tegnapelőtt, jobban mondva azóta, hogy vámpírrá vált. 

- Klaus – suttogta a férfinak. 

- Mi történt? – morogta a hibrid. 

- Elena, ma másmilyen volt, nem vetted észre? 

- Jézusom Caroline, miért nem alszol? – ásította Klaus. 

- Nem tudok. 

- És ezért felébresztesz engem is? – könyökölt fel álmos szemekkel az Ős. 

- Azt mondtad a család mindenek felett, hát én most pont emiatt nem tudok aludni. Valami nem stimmelt a mai napban – húzta össze szemét Caroline. 

- Rémeket látsz szerelmem. Minden olyan volt, mint máskor – forgatta szemeit a férfi. 

- Nem Nik! Elena egész biztosan más volt, és talán egy cseppet Kol is és még valami nem volt az igazi a mai napban, mintha lyukakat éreznék valahol, csak nem tudom miben. 

- Elena új vámpír! Neked nem hol fent, hol lent volt a hangulatod amikor még új voltál? Kol pedig ma nem volt formában. Ilyen is megtörténhet 100 évente egyszer – adta meg a választ a hibrid. 

- Jó, igazad van velük kapcsolatban, de volt ma más is, de nem tudom mi lehetett az. 

- Jól van Sherlock gondolkodj csak! Majd reggel elmondod mire jutottál – fordult oldalára Klaus miközben magában szentségelt. Ő tudta mi nem stimmelt a mai napban. Elijah és ő, na meg a kis történetük a Salvartore testvérekkel. Túl jól ismerte már őket a lány, ha most nem is jön rá mi nem klappol, idővel leeshet neki és akkor balhézni fog. Nem szeretett a szerelmével veszekedni, tízből egyszer tudott jól kijönni belőle. 

- Nem akarsz Dr. Watson lenni? – kérdezte Caroline. 

- Nem, de valakik akár öltözhetnek ennek a párosnak is a bálon. Egyébként mi minek fogunk öltözni? – terelte el a szót Klaus. 

- Több ötletem is van, de még nem döntöttem el. 

- Remélem, hogy nem a bál napján állítasz kész tények elé. 

- Miért? Ha nem tetszene az ötletem, akkor talán nem jönnél? – kérdezte kötekedve a lány. 

- Csak arra célzok, hogy lehetőleg ne valami nevetséges ruhát kelljen felvennem. Végtére is ezer éves vagyok. Nem szeretném, valami idióta jelmezzel aláásni a tekintélyemet. 

- Mindig a reputációdat félted, te vén csont – nevetett fel Caroline és megcsókolta szerelmét. 

- Az én reputációs kockázatom a tiéd is! Ezt sose feledd drágám! 

- Ha akarnám sem tudnám, mivel mindig emlékeztetsz rá – nevetett tovább a szöszi. 

- Viszont, mivel teljesen felébresztettél ezt nem hagyhatom megtorlás nélkül – csapott le a lány szájára a hibrid. 

- Imádom, az ilyen típusú megtorlásokat – suttogta Caroline Klaus fülébe, és elmerültek egymásban. 

Alaric a hűtőnél állt, amikor lépéseket hallott maga mögött és látta, hogy Kol is érkezik. 

- Nem tudsz aludni? – kérdezte. 

- Ahogy te sem – válaszolta az Ős. 

- Aggódom Elenáért – nézett rá a tanár. 

- És ezt a hűtőszekrénnyel tárgyalod ki? – kérdezte Kol. 

- Mindenből viccet csinálsz – nevette el magát Ric. 

- Naná, hogy azt, de komolyan a hűtőhöz hogy jön Elena? 

- Furcsa volt ma Elena. Szétszórt és néha olyan volt, mint aki el akar tünni a föld színéről. 

- Bébivámpír, egyszer fent van, egyszer lent. Te is így voltál nem igaz? 

- De, igaz de mintha bűntudatot is éreztem volna rajta. 

- Én nem vettem észre semmit – hazudta Kol. Elena nem vágott kellő pókerarcot ezt biztos kiszúrta Elijah is, aki őt fogja faggatni majd, gondolta és magában felsóhajtott. 

- Biztos csak rémeket látok, elég kemény volt a utóbbi pár nap, főleg amikor láttam meghalni és azt hittem nincs tovább – sóhajtotta Ric. 

- Elena jól van, ne aggódj érte, de te mit keresel a hűtőben? 

- Éhes vagyok. Amikor tanítok mindig nagyon latba kell vennem az önuralmamat és ez rengeteg energiámat felemészt, muszáj pótolnom. Folyamatosan úgy érzem valami hiányzik. 

- A hiányérzeted abból fakad, hogy nem ittál még emberből. Minden vámpírnak szüksége van rá, hogy legalább egyszer közvetlenül emberből igyon. Ez az ösztönünk Ric. 

- Nem akarok senkit bántani. 

- Nem kell megölnöd. 

- Nem, nem érted. Bántani sem akarok senkit. 

- Pedig fogsz, túlzottan leszabályzod magad e tekintetben. 

- Jól vagyok. 

- Mi lesz, ha nem bírod magad visszafogni a Halloween-i partin. Sok pityókás ember lesz, akiknek az alkoholtól hevesebben fog verni a szíve, gyorsabban áramlik a vére. Caroline és Becca kinyírnak, ha elcseszed a partijukat. 

- Mi lesz Elenával? Ő még nem fogja tudni annyira kezelni. 

- Ne aggódj miatta, ő jól lesz.

- Mitől vagy biztos ebben? 

- Nevezzük megérzésnek – beszélt mellé Kol. 

- Megérzés? – vonta össze a szemöldökét Alaric. 

- Mellesleg szólva ő nem tartja magát vissza több hónapja. Higyj nekem Ric, beszélj erről Beccaval – ütögette meg a másik vállát Kol, majd egy pohár vért magához véve ott hagyta. 

Elena nyugtalanul forgolódott. Nem tudta kiverni a fejéből a mai nap történteket, és a legrosszabb az volt, ha eszébe jutott a vérivása Mattből, akkor jóleső érzések töltötték el. Megijedt saját magától. Aggódott, hogy olyanná válhat, mint Stefan. Hogy nem gondolt erre, amikor a vámpírság mellett döntött. Beszélni fog erről az aggályáról Kollal…vagyis Elijah-val kellene ezt megbeszélnie. Nem is tudta miért szégyelli szerelme előtt amit tett. Elijah sem volt szentéletű és tudta, hogy igaza van Kolnak, nem ítélné el…de mégis volt benne egy fajta szégyen, és Kol már benne volt nyakig a dologban, egyszerűbb lesz erről vele beszélni döntötte el magában. Sóhajtva fordult Elijah felé. A férfi csukott szemmel feküdt. A lány finoman megsimogatta arcát és érezte, hogy a lelkébe béke költözik. Mindennél jobban szerette Elijah-t és ez az érzés csak felerősödött mióta átváltozott. Izgalommal gondolt a közös jövőjükre, ami örökké tarthat. 

 - Örökkön-örökké – suttogta könnyes szemmel. 

- Én is szeretlek Elena – nyitotta ki szemét Elijah. 

- Nem akartalak felébreszteni – mondta kedvesen a lány. 

- Nem aludtam, de ha alszom sem bántam volna, ha ilyen gyönyörű szavakkal ébresztesz fel – mosolygott az Ős. 

- Fel vannak turbózva az érzelmeim, még szoknom kell ezt – mosolygott vissza Elena. 

- Szóval, ha már megszokod, nem fogsz nekem ilyen kedveseket mondani? – incselkedett Elijah. 

- Bármikor képes lennék neked ezeket mondani, mert így érzem. Emberként is így éreztem, ez most még erősebb. Örökkön – örökké – ismételte meg szavait Elena, némi csábbal a hangjában. 

- El akar csábítani az ifjú hölgy? – húzta össze szemeit az Ős. 

- Ha így szólítasz úgy érzem magam, mintha a lányod lennék…apu – nevetett fel a barna szépség. 

- Semmilyen apai érzések nincsenek az irányodba, ellenben a gondolataim nagyon, nagyon csúnyák, főleg mióta egy vagy közülünk – fordult rá a lányra Elijah. 

- A vámpírság legjobb velejárója, hogy nem kell óvatoskodni – suttogta vissza Elena és vadul a férfinak esett kizárva elméjéből minden más zavaró tényezőt.